– Emlékszel, ugye, hogy befordultunk a sarkon, és a mellékutcán mentünk a kocsi felé? – Igen, igen. Szidtalak, amiért az utca közepén mész, és megkérdeztem, hogy Budapesten nem ismerik-e a járdát. – Történt még valami. – Még valami? Micsoda? Ja igen, aztán eszembe jutott, hogy az úttest biztonságosabb, mint a járda, ott jobban látni. – Nos, én udvariasságból hallgattam, de tökéletesen melléfogtál. Éppen ellenkezőleg – azért mentem az utca közepén, mert az a veszélyesebb. Ez benne a lényeg, és ezt nem értetted meg soha. Én veszélyben nőttem föl, belém van programozva. Egy kis veszély megnyugtat. Csak mostanában jöttem rá, hogy a műtő az ellenállásban töltött veszélyes hónapokat helyettesítette az életemben. A műtőben együtt éltem a veszélylyel, és úgy szálltam vele szembe, hogy kockázatos, de életmentő szívműtéteket végeztem. Mindig is ott éreztem a legotthonosabban magam. Anyatej. 21
HivomARendorseget_beliv-3.indd 21
9/20/12 1:43:30 PM