Barry Loewer: 30 másodperc filozófia (részlet)

TUDOMÁNY ÉS ISMERETELMÉLET

I-SEPH-30 Philos H 032-051 press.indd 33

g

12/3/10 6:04 PM

TUDOMÁNY ÉS ISMERETELMÉLET ALAPFOGALMAK

circulus vitiosus Hibás, körben járó, a bizonyítandót bizonyításra használó érvelés (latin: ’hibás kör’). Íme, egy híres példa Descartes-tól, 1644-bôl: Mindaz, amit világosan és határozottan belátok, igaz; ezt azért tudom, mert Isten teremtett engem, márpedig Ô nem lehet csaló. S mivel ezt világosan és határozottan belátom, s ezért mindaz, amit világosan és határozottan belátok, az igaz.

Gettier ellenpéldái A tudást bizonyított, igaz hiedelemként vagy vélekedésként kezelô hagyományos felfogás ellenében felhozott példák.

Melyek arról szólnak, hogy valakinek van egy bizonyított, igaz elképzelése, amely talán a véletlen összjátéka folytán nem is tekinthetô valódi tudásnak.

Ezek az „ellenpéldák” a megfogalmazójukról, Edmund Gettierrôl kapták a nevüket.

dedukció Következtetés az általánosból az egyesre, az egészbôl a részekre. Pl.: (1) Minden madár gerinces. (2) A varjú madár. (3) A varjú tehát gerinces. Ha a premisszák igazak, a konklúzió szükségszerûen igaz lesz. (V. ö.: indukció)

gondolatkísérlet Ötletek, asszociációk, felismerések stb. ösztönzésére, illetve bizonyos következmények elôzetes felmérésére szolgáló hipotetikus logikai modell vagy esetkonstrukció.

dualizmus Filozófiai vagy vallási felfogás, amely két ellentétes, egymásból nem levezethetô – anyagi és szellemi – princípiumra vagy létszférára osztja föl a valóságot. episztemológia Ismeretelmélet, gnoszeológia.

A filozófiának az emberi megismerés lehetôségeivel és korlátaival, forrásaival, formáival és módszereivel, valamint az igazsággal és annak kritériumaival foglalkozó ága.

igazolás Valamilyen kijelentés vagy vélekedés igazságának alátámasztására felsorakoztatott empirikus, illetve logikai-racionális érvek összessége. igazság Az ismeretelmélet egyik legfontosabb kategóriája; kritériumairól évezredek óta vitatkoznak a filozófusok. Platón még ilyen egyszerûen jellemezte: „Vajon hát nem az-e az igaz beszéd, amely úgy mondja a dolgokat, ahogy vannak, a hamis meg az, amelyik úgy mondja, ahogy nincsenek?” A ma leginkább elfogadott álláspont szerint az igazság a „külvilág”, az objektív valóság adekvát, vagyis a gyakorlattal összeegyeztethetô leképezôdése, visszatükrözôdése a tudatban.

34 g Tudomány és ismeretelmélet

I-SEPH-30 Philos H 032-051 press.indd 34

12/3/10 6:04 PM

indukció Következtetés az egyesbôl az általánosra, a részekbôl az egészre. Pl.: A varjú gerinces.

A sirály gerinces. A veréb gerinces. Tehát minden madár gerinces. Az induktív következtetés konklúziója nem szükségszerûen igaz, hiszen a premisszák igazsága esetén is elvileg mindig fennállhat a kivételek (vagyis a premisszák újrafogalmazását megkövetelô új tények) felbukkanásának a lehetôsége. indukciós alapszabály Az a (többé-kevésbé) hallgatólagosan elfogadott alapelv, amely megteremti az induktív – a sok, részleges érvényû ítélettôl az általános érvényû konklúzió felé haladó – következtetések szemléleti-legitimációs bázisát. Több ilyen alapelv is lehet; például: az univerzum egy és egységes; a jövô lényegében ugyanolyan lesz, mint a múlt; mindenütt mindenben valamiféle szabályszerûség uralkodik; ok és okozat között szükségszerû az összefüggés, stb. következtetés Az a logikai mûvelet, amellyel egy vagy több ítéletbôl (a premisszákból) új ismeretet tartalmazó ítéletet (konklúziót) vezetünk le.

A következtetés kifejezést néha a szillogizmus szinonimájaként használják.

külvilág A megismerô szubjektumtól függetlenül létezô, érzékszervileg megtapasztalható, illetve gondolatilag leképezhetô objektív, anyagi valóság.

Ellentéte az egyes filozófiai irányzatok szerint a tôle abszolút függetlenül létezô, más irányzatok szerint pedig belôle származó szellemi, gondolati, szubjektív valóságszféra. paradigma Bizonyításra vagy hasonlóságok feltárására szolgáló példa. Szélesebb értelemben a tudósok bizonyos csoportja által elfogadott olyan, többé-kevésbé egzakt módon rögzített szemléleti és értelmezési séma, amely segíti a problémák felismerését, a megoldási hipotézisek kidolgozását, a kísérletek megtervezését, stb. relativizmus A filozófia és a hozzá kapcsolódó társadalomtudományok különbözô irányzataiban (ismeretelmélet, etika, esztétika, kultúrantropológia stb.) az objektív vagy „örök” értékek és értékkritériumok létét tagadó felfogás. szkepticizmus A valóság megismerhetôségében kételkedô, a tudományos, a filozófiai, esztétikai, morális stb. tézisek érvényességét megkérdôjelezô felfogás. (Ez az ismeretelméleti alapállás nem tévesztendô össze pl. az áltudományok, a babonák, az asztrológia, a tévképzetek stb. elutasításával.)

Szótár g 35

I-SEPH-30 Philos H 032-051 press.indd 35

12/3/10 6:04 PM

GONDOLKODOM, TEHÁT VAGYOK 30 másodpercben Az elsô nagy modern filozófus, 3 MÁSODPERCBEN Kételkedhetünk más tudatok, vagy éppen a saját testünk létezésében.

De abban nem kételkedhetünk, hogy a kételkedô valakinek léteznie kell.

3 PERCBEN Descartes módszerével az a baj, hogy az én létezem kétségtelen igazsága nem elegendô a természettudományos és a matematikai ismeretek megalapozásához.

Descartes ezért Istenre próbál támaszkodni: bebizonyítja, hogy Isten létezik, aki, ugyebár, definitíve nem lehet csaló. Ha pedig Isten nem csap be bennünket, akkor nyilvánvalóan igazak a világosan és határozottan belátott, a racionális végiggondolás próbáját kiálló dolgok. És ebbôl, mondja Descartes, már tényleg nem nehéz kikövetkeztetni bizonyos, kétségtelen igazságokat a világgal kapcsolatban.

36 g Tudomány és ismeretelmélet

I-SEPH-30 Philos H 032-051 press.indd 36

René Descartes egyszer csak ráeszmélt, hogy abban, amit jezsuita tanárai tanítottak neki, nem sok igazság van. Zavarba ejtette, hogy „mindazok a dolgok, melyek valaha is bejutottak elmémbe, nem igazabbak, mint álmaim csaló képei.” Értekezés a módszerrôl címû munkájában a módszeres kételkedés technikáját alkalmazza, hogy megtaláljon legalább egy olyan alapigazságot, amelyben elvileg sem lehet kételkedni.

Végigveszi minden egyes hiedelmét és meggyôzôdését, és elvet mindent, amivel kapcsolatban a legkisebb kétely is felmerül. Rámutat, hogy igazán gyerekjáték megkérdôjelezni tapasztalati ismereteink igazságát – hiszen az álom és az érzékcsalódások „igazságaiban” naponta kell csalatkoznunk. Abban azonban semmiképpen nem kételkedhetünk, hogy kételkedünk.

A kételkedés pedig nyilvánvalóan a gondolkodás egyik fajtája, és az is ugyanennyire nyilvánvaló, hogy a semmi nem kételkedhet, nem gondolkodhat. Így aztán „szükségképpen kell, hogy én, aki ezt gondolom, legyek valami. S mivel észrevettem, hogy ez az igazság: gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és olyan biztos, hogy a szkeptikusok legtúlzóbb föltevései sem képesek azt megingatni, azért úgy gondoltam, hogy aggály nélkül elfogadhatom a filozófia amaz elsô elvének, amit kerestem.” Mint látjuk, Descartes az alapigazságok föllelésének módszerét az értelemre alapozta – ezt az ismeretelméleti megközelítést racionalizmusnak nevezzük.

Ellenpárja a mindent a tapasztalatra alapozó ismeretelméleti megközelítés, az empirizmus.

KAPCSOLÓDÓ ELMÉLET AGYAK A TARTÁLYBAN 42. oldal

VILLÁMÉLETRAJZ RENÉ DESCARTES

1596–1650 SZERZÔ

Jeremy Stangroom

Descartes biztosra vette, hogy ô létezik. De azt a másik kettôt illetôen már nem volt ennyire biztos a dologban.

12/3/10 6:04 PM

GETTIER ELLENPÉLDÁJA 30 másodpercben Mi a tudás? Platón óta sok filozófus 3 MÁSODPERCBEN Lehetnek helyes meggyôzôdéseink – melyek mélyebb összefüggéseirôl már halvány fogalmunk sincs.

3 PERCBEN A késôbbi filozófusok a következôképpen reagáltak Gettier fölvetésére: ahhoz, hogy egy vélekedést valódi tudásnak lehessen tekinteni, a vélekedés valamire irányultságának és magának a vélekedésnek a megfelelô módon kell egymáshoz kapcsolódnia.

Ezt a megfelelô módot azonban nehéz meghatározni. Végérvényesen rögzítettnek kell lennie, vagy a mindenkori körülményekhez rugalmasan alkalmazkodónak?

Néhány filozófus szerint nincsenek pontos kritériumai az olyan fogalmaknak, mint például a „tudás”.

38 g Tudomány és ismeretelmélet

I-SEPH-30 Philos H 032-051 press.indd 38

gondolta úgy, hogy az valamiféle bizonyított, igaz vélekedés. E felfogás szerint az igazi tudásnak három szükséges összetevôje van: (1) valaminek az ismerete, amit az ember el is hisz; (2) annak a dolognak igaznak kell lennie; és (3) az ismeretünk igazságába vetett hitünknek bizonyíthatónak kell lennie. Aztán jött az amerikai Edmund Gettier.

Tegyük föl, mondja, hogy Smith jelentkezik egy álláshirdetésre, és az a szent meggyôzôdése, hogy az állást Jones fogja megkapni. Meggyôzôdése továbbá, hogy Jonesnak tíz dollár van a zsebében.

Smith aztán levonja a számára nyilvánvaló következtetést: akik elnyerik az ilyen állásokat, azoknak tíz dollár van a zsebükben. Végül aztán mégis Smith kapja meg az állást – és neki is van tíz dollár a zsebében, bár ennek ô éppenséggel nincsen tudatában. Ez pedig azt jelenti, hogy Smith valóban annak a bizonyítható igaz vélekedésnek a birtokában volt, miszerint, aki a munkát kapja, annak tíz dollár van a zsebében. De az ezzel kapcsolatos ismeretei hiányosak voltak. Nem tudta, hogy az ô zsebében is van tíz dollár, és nem hitt abban sem, hogy ô nyeri majd el az állást. Még sok ilyen, Gettier-féle ellenpélda létezik, amelyek ellentmondanak az igaz tudás hagyományos, hármas feltételének.

VILLÁMÉLETRAJZ EDMUND GETTIER

1927–

SZERZÔ Julian Baggini

Smith csak abban az egy dologban volt biztos, hogy óriási szerencséje volt, amikor megkapta azt a munkát – hiszen már alig maradt pénze.

12/3/10 6:04 PM

1902

Megszületik Bécsben.

1935

Megjelenik Logik der Forschung (A tudományos kutatás logikája, 1997).

1937

Ausztriából menekülni kényszerül. Új-Zélandra megy, ahol tanítani kezd a Christchurch Canterbury University College-ban.

1945

Megjelenik a The Open Society and Its Enemies (A nyitott társadalom és ellenségei, 2001).

1949

A logika és a tudományos módszertan professzora lesz a londoni School of Economicsban.

1957

Megjelenik a The Poverty of Historicism (A historicizmus nyomorúsága, 1989).

1959

The Logic of Scientific Discovery (A tudományos felfedezések logikája) címmel angolul is megjelenik A tudományos kutatás logikája.

1969

Visszavonul a rendszeres tanítástól.

1994

Londonban elhunyt.

40 g Tudomány és ismeretelmélet

I-SEPH-30 Philos H 032-051 press.indd 40

12/3/10 6:04 PM

KARL POPPER Karl Popperrôl valószínûleg mindenkinek a falszifikáció jut eszébe, az a koncepció, amely jelentôs szemléleti fordulatot hozott a 20. század második felének tudományfilozófiájában. Popper azonban fontos, korszakos jelentôségû mûveket írt egyebek közt a politikai filozófia és az ismeretelmélet témaköreiben is. Igen sokféle problémát érintô tanulmányai pedig 450 ládát töltenek meg a Stanford Egyetem Hoover Intézetének Popper Archívumában.

1902-ben született, középosztálybeli értelmiségi család legkisebb gyermekeként; zsidó származású szülei már korábban áttértek protestáns hitre. Tizenhat éves korában beiratkozott a Bécsi Egyetemre, ahol filozófiát, matematikát, pszichológiát és fizikát tanult. Fiatal korában egy ideig vonzotta a marxizmus, és tagja volt a Középiskolai Szocialista Diákok Egyesületének is, de aztán elég gyorsan kiábrándult az önkritikai gondolkodást nélkülözô „történelmi materializmusból”, amely az individuális szabadságot alárendelte az akár erôszakkal is megvalósítandó társadalmi egyenlôség feltétlen követelményének. Ettôl kezdve élete végéig megmaradt kritikus szemléletû, liberális gondolkodónak.

1935-ben jelent meg elsô fontos könyve, A tudományos kutatás logikája (amelyet csak 1997-ben fordítottak le magyar nyelvre).

Ebben a mûvében fejtette ki újszerû

ismeretelméletét, amely a tudomány és a metafizika közötti, Aquinói Szent Tamásig, sôt Arisztotelészig visszanyúló, hagyományos határvonalat a tudomány és áltudomány közé helyezte át, s amelyben kifejtette a verifikációval és a falszifikációval kapcsolatos, óriási visszhangot kiváltó koncepcióját is. Tíz év múlva, már Új-Zélandon jelent meg két újabb, fontos könyve, A historicizmus nyomorúsága és A nyitott társadalom és ellenségei. Az elôbbiben azt a koncepciót kritizálja, mely szerint a történelem menetét bizonyos belsô törvények határozzák meg; az utóbbiban a liberális társadalom elveit védelmezi az autoritariánus és a totalitariánus fenyegetésekkel és veszélyekkel szemben.

Popper társadalmi és politikai nézeteit a személyes tapasztalatok is alakították.

1937-ben elhagyta Bécset; a hitleri fasizmus elôl feleségével együtt Új-Zélandra emigrált, ahol a Canterbury University College-ban már korábban elnyert egy filozófiatanári állást. A II. világháború után a londoni School of Economics munkatársa lett, 1949-tôl a logika és a tudományos módszertan professzora. Elôadásokat tartott egyebek közt az Egyesült Államokban is. A katedráról 1969-ben lépett le, de a tanítást nem hagyta abba. 1994-ben halt meg, s ma is mindenki a 20. század egyik legjelentôsebb filozófusaként tartja ôt számon.

Karl Popper g 41

I-SEPH-30 Philos H 032-051 press.indd 41

12/3/10 6:04 PM

AGYAK A TARTÁLYBAN 30 másodpercben

3 MÁSODPERCBEN A kedves Olvasó most azt gondolja, hogy ül valahol, és ezt a mondatot olvassa, ám igazából csak egy tartályban úszkáló agy, amelyet egy szuperkomputerbôl „etetnek” mindenféle elektromos impulzusokkal.

3 PERCBEN Hilary Putnam amerikai analitikus filozófus elutasítja az „agyak a tartályban” címû gondolatkísérlet szkeptikus következtetéseit. Kissé leegyszerûsítve úgy érvel, hogy az ember által egy virtuális világban használt szavak annak a világnak az alkotóelemeire vonatkoznak, nem pedig egy bizonyíthatóan létezô külvilág dolgaira. Következésképpen az, hogy én például egy fa alatt ülök-e, az azoknak a dolgoknak az állapotától függ, amelyek az én számomra adott (virtuális vagy bármilyen) világban léteznek.

42 g Tudomány és ismeretelmélet

I-SEPH-30 Philos H 032-051 press.indd 42

Az „agyak a tartályban” gondolatkísérlet egyik változatával a Mátrix címû filmben találkozhattak a nézôk – a filozófusok pedig észrevették benne a világ megismerésével kapcsolatos érdekes problémákat. A dolog lényege a következô: képzeljük el, hogy egy tápoldattal teli edénybe betesznek egy ép, mûködôképes emberi agyat, és komputerrel küldözgetik bele azokat az elektromos impulzusokat, amelyeket egyébként a külvilágot „monitorozó” érzékszervek szoktak továbbítani.

S így a test nélküli agyban is kialakulhat egy virtuális külvilágélmény, amelyet tulajdonképpen nem is lehet megkülönböztetni a valóságos, objektív külvilág képétôl. Vagyis szembesülnünk kell a radikális szkepticizmus alapproblémájával. Lehet, hogy egy virtuális (mesterséges, manipulált) világban élünk, csak nem tudunk róla? Lehet, hogy hamis a külvilágra vonatkozó összes észleletünk és vélekedésünk?

Például az is, hogy én most itt ülök, és ezt a szöveget gépelem? Ha elfogadjuk mindennek a lehetségességét, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy elvi képtelenség különbséget tenni a külvilágra vonatkozó hamis és igaz ismeretünk között. Vagyis, ha lehetséges a Mátrix c. filmben bemutatott „agykonzerveket” elôállítani, akkor semmiféle szilárd alapja nem lehet az ismereteinknek.

Az efféle gondolatkísérletek néha valóban érdekes problémákat vetnek föl. Következtetéseik attól válnak paradoxonná, hogy szükségképpen önmagukra is érvényesnek kell lenniük. Viszont így róluk is elvi képtelenség megállapítani, hogy igazak-e vagy sem!

KAPCSOLÓDÓ ELMÉLET GONDOLKODOM, TEHÁT VAGYOK 36. oldal

VILLÁMÉLETRAJZ HILARY PUTNAM

1926–

SZERZÔ Jeremy Stangroom

Biztos, hogy ön nem pusztán egy tartályban lebegô agyvelô? Mitôl veszi ennyire biztosra?

12/3/10 6:04 PM

HUME PROBLÉMÁJA AZ INDUKCIÓVAL 30 másodpercben David Hume skót származású filozófus 3 MÁSODPERCBEN Honnan tudhatjuk, hogy a jövô ugyanolyan lesz, mint amilyen a múlt volt?

3 PERCBEN Peter Strawson angol filozófus szerint az indukciós alapszabály nem szorul igazolásra, hiszen a racionális gondolkodás nagy része eleve az induktív következtetésekre épül. Max Black amerikai filozófus leszögezi, hogy egy konkrét induktív következtetésnek igazolója lehet a „feltételezhetjük, hogy a jövô olyan lesz, mint a múlt”, hiszen ez a szabály eddig mûködött. Hans Reichenbach szerint, hogy ha létezik megbízható módszere a múltból a jövôre való következtetésnek, akkor az indukció megbízható. Ezek a felvetések azonban nem oldják meg a Hume által fölvetett problémát, mivel nem mutatták ki, hogy az indukciós szabály megbízható.

44 g Tudomány és ismeretelmélet

I-SEPH-30 Philos H 032-051 press.indd 44

szerint racionális érvekkel nem lehet bizonyítani a szabályszerûségekbe, például az oksági összefüggésbe vetett hitünket. Ugyanakkor gyakran építjük érveléseinket arra a hitre, hogy a jövôben is minden ugyanúgy fog történni, ahogy a múltban történt. Arra számítunk, például, hogy ezentúl is csak zöld színû smaragdköveket fogunk találni.

Ez az induktív jellegû, az egyestôl az általános felé haladó okoskodás. A múltban megfigyelt szabályszerûségekbôl általánosítással arra következtetünk, hogy ezek a szabályszerûségek a jövôben is ugyanúgy fognak ismétlôdni. Hume fölhívja a figyelmet, hogy az indukciós következtetés igazsága csak többékevésbé valószínû, és dedukciós premisszákat nem szerkeszthetünk belôlük. Mert az nagy valószínûséggel igaz, hogy „minden eddig talált smaragd zöld”, de logikai szempontból az a kijelentés már hamis, hogy „minden smaragd zöld”. Hume fölteszi a kérdést: ha induktív következtetésekkel nem juthatunk logikailag is védhetô igazságokhoz, akkor miért hisszük azt, hogy ezzel a módszerrel megismerhetô a világ? Eddig valóban csak zöld smaragdokat találtunk, de mi van, ha holnaptól kezdve kékek is elôbukkannak? A tudomány tehát Hume szerint alapvetôen a hitre épül; igazságai nem bizonyíthatóak, legföljebb valószínûsíthetôek. Hume-nak abban igaza van, hogy törekedni kell a minél teljesebb indukcióra; a többit pedig, akár hit, akár logika van mögötte, majd eldönti a gyakorlat.

KAPCSOLÓDÓ ELMÉLET GOODMAN „ZÖLDESKÉK” FIGYELMEZTETÉSE 46. oldal POPPER FELTEVÉSEI ÉS CÁFOLATAI 48. oldal

VILLÁMÉLETRAJZ DAVID HUME

1711–1776

HANS REICHENBACH

1891–1953

MAX BLACK

1909–1988

PETER STRAWSON

1919–2006

SZERZÔ Barry Loewer

Amikor talált egy kék smaragdot, hirtelen minden régi igazság kérdésessé vált számára: eddig minden reggel fölkelt a Nap, de vajon fölkel-e holnap is?

12/3/10 6:04 PM

GOODMAN „ZÖLDESKÉK” FIGYELMEZTETÉSE 30 másodpercben Nelson Goodman amerikai filozófus 3 MÁSODPERCBEN A „következtessünk arra, hogy a múltbéli szabályszerûségek a jövôben is érvényesülnek” szabályát csak kivetíthetô állításokra lehet alkalmazni.

3 PERCBEN Goodman elôtt már Bertrand Russell angol matematikus és filozófus is fölvetette, hogy félrevezetô lehet, ha abban bízunk, hogy a jövô pontosan ugyanolyan lesz, mint amilyen a múlt volt.

Példájában egy baromfi szerepel, aki megfigyelte, hogy a gazda mindezidáig folyton csak másokat vágott le magának ebédre. És ez a szegény baromfi arra a következtetésre jutott, hogy ez a múltbéli gyakorlat ugyanígy folytatódik majd a jövôben is.

46 g Tudomány és ismeretelmélet

I-SEPH-30 Philos H 032-051 press.indd 46

arra figyelmeztetett, hogy a „következtessünk arra, hogy a múltbéli szabályszerûségek a jövôben is érvényesülnek” indukciós szabálya logikailag tarthatatlan, mert ellentmondásos következtetésekhez vezet. Példájában így definiálja az általa kitalált zöké állítmányt (predikátumot): egy dolog akkor és csakis akkor zöké, ha régebben vagy ma vizsgáltuk meg és zöldnek bizonyult, vagy legkorábban holnap vizsgáljuk meg és kék. Tegyük föl, hogy az eddig talált smaragdkövek mind zöldek voltak. De akkor mindegyik zöké is, mivel mind zöld és ma vagy régebben találtuk ôket. Vagyis az indukciós szabály arra a következtetésre vezet rá bennünket, hogy holnaptól talált smaragdok is mind zöldek lesznek, és így mind zöké is lesz. Csakhogy holnaptól a zöké smaragdok mind kékek, és nem zöldek! Goodman ebbôl arra következtetett, hogy az indukciós alapszabályt módosítani kell, ugyanis a jövô csak bizonyos, kivetíthetô (projectible) esetekben lesz olyan, amilyen a múlt volt. A probléma már most az, hogy mely kijelentések kivetíthetôek, és melyek nem? Az egyik megfontolás szerint a zöké nem kivetíthetô, mivel a zöld és a kék terminusokkal van meghatározva. De a zöld és a kék ugyanilyen könnyen definiálható a zék és a köld terminusaival is.

KAPCSOLÓDÓ ELMÉLET HUME PROBLÉMÁJA AZ INDUKCIÓVAL 44. oldal POPPER FELTEVÉSEI ÉS CÁFOLATAI 48. oldal

VILLÁMÉLETRAJZ NELSON GOODMAN

1906–1998

SZERZÔ Barry Loewer

A hónap 25. napján a kiskakas rádöbbent, hogy induktív következtetése teljesen téves volt. Beleborzongott a felismerésbe.

12/3/10 6:04 PM

POPPER FELTEVÉSEI ÉS CÁFOLATAI 30 másodpercben

3 MÁSODPERCBEN Csak az az elmélet tekinthetô tudományosnak, amely folyamatosan kutatja önmaga lehetséges cáfolatait is.

3 PERCBEN Soros György, a híres pénzember és nemzetközi jótékonysági alapítványok mûködtetôje, aki dollár milliárdokat keresett a befektetéseivel és a valutakereskedelemmel, Popper tanítványa volt a londoni School of Economicson. Állítása szerint ô is a Popper-féle feltevés– elvetés (cáfolat) módszert alkalmazta befektetési döntéseinek meghozatalánál, és sikereit nagyrészt ennek a módszernek köszönheti.

48 g Tudomány és ismeretelmélet

I-SEPH-30 Philos H 032-051 press.indd 48

Karl Popper fölfedezte, hogy a tudományos ismeretfejlôdés valódi motorja a próba-szerencse módszer, a feltevések és a lehetséges cáfolatok minél teljesebb sorozatának a „végigzongorázása”.

Egy elméletnek pedig nem a különféle induktív következtetések a valódi bizonyítékai („verifikációi”), hanem azok a kikísérletezett, megalapozott cáfolatok („falszifikációk”), amelyek cáfolatokként nem váltak be. Az Arisztotelésztôl Newtonon és a felvilágosodáson át Einsteinig tartó tudományos fejlôdés az empirikus megfigyelésre, az induktív módszerre és a szélesebb értelemben vett racionalitásra (észérveken alapuló magyarázatokra) helyezte a hangsúlyt, és így különböztette meg magát a tudományos-racionális szempontból elfogadhatatlan dolgoktól (babona, teológia, számmisztika, népi hiedelmek, dogmák). Popper ezt azzal egészíti ki, hogy a tudományosságnak nem csupán a bizonyíthatóság a kritériuma, hanem a részleges vagy teljes megcáfolhatóság (pl. az érvényességmódosulás) gyakorlati, ill. állandóan fenntartott elvi lehetôsége is. S mivel ebbôl a körbôl a teológia eleve kiesik, Popper az új „demarkációs vonalat” a tudomány és az áltudomány között húzza meg. És rámutat, hogy például a marxizmus, a freudizmus vagy az asztrológia azért nem tekinthetô tudománynak, mert ezek eleve kizárják önmaguk megcáfolhatóságát – ugyanis bármilyen dolgot, tényt vagy jelenséget képesek saját állításaik „bizonyítékaként”, az ô rendszerükbôl levezethetô „igazságként” interpretálni.

KAPCSOLÓDÓ ELMÉLET HUME PROBLÉMÁJA AZ INDUKCIÓVAL 44. oldal GOODMAN „ZÖLDESKÉK” FIGYELMEZTETÉSE 46. oldal KUHN TUDOMÁNYOS FORRADALMAI 50. oldal

VILLÁMÉLETRAJZ KARL POPPER

1902–1994

GEORGE SOROS

1930–

SZERZÔ Barry Loewer

Karl Popper olyan okos, hogy még azt is belátta: az egyetlen dolog, amit igazságként fogadhat el, hogy ô sohasem fogja megtudni, mi az igaz, csak azt, hogy mi a hamis.

12/3/10 6:04 PM

KUHN TUDOMÁNYOS FORRADALMAI 30 másodpercben A tudományos forradalmak szerkezete 3 MÁSODPERCBEN A tudományos haladást nem az ismeretek egyszerû felhalmozása mozgatja, hanem a világértelmezési sémák, az ún. paradigmák folytonos rivalizálása és idôközönkénti lecserélôdése.

3 PERCBEN Az ókori görögök még csak kétféle égitestet ismertek: a bolygót és a csillagot.

S a köztük lévô különbségek és hasonlóságok alapján a Napot is bolygónak tekintették.

Azután, kb. 2000 éven át, nem egyszerûen fölszaporodtak a Napra vonatkozó ismereteink, hanem a csillagászok rengeteg olyan értelmezési, számítási, elôrejelzési stb. problémába ütköztek bele, amelyek megoldását csak a Nap kategoriális „átsorolása”, és egy egész világértelmezési séma kicserélése tette lehetôvé.

50 g Tudomány és ismeretelmélet

I-SEPH-30 Philos H 032-051 press.indd 50

(1962) címû, nagy hatású mûvében Thomas Kuhn amerikai tudományfilozófus kifejti, hogy a „normál tudomány” (a hagyományos értelmezés szerinti, ismeretfelhalmozó kutatás) csak a konkrét paradigmák keretei között mûködik. Paradigma alatt Kuhn azokat a szemléleti sémákat érti, amelyek megszabják a tudományos leírás, a kutatás, a kérdésfeltevés és a kísérletek irányát, illetve az eredmények értelmezését. Kuhn felismerte, hogy a tudománytörténet legfôbb jellemzôje nem az ismeretek hangyaszorgalmú felhalmozása, hanem a bizonyos idôközönként bekövetkezô, és minôségi ugrást hozó „tudományos forradalom”, amelynek során lecserélôdik egy adott tudományág addig uralkodó paradigmája (paradigmaváltás).

A tudományos forradalmakat jellegzetes válságidôszakok elôzik meg, amelyekben a régi paradigmák keretei között egyre szaporodnak az új felfedezések értelmezési problémái és ellentmondásai, a rivális paradigmák és iskolák közötti vita pedig elôször kiélesedik, majd módszertani, konceptuális és perceptuális síkon afféle süketek párbeszédévé válik. A tudósok aztán lemondanak a már túl sok problémát okozó régi paradigmáról, és egy újat, „érvényesebbet” fogadnak el helyette. De itt nem egyszerûen csak a paradigmák váltogatásáról van szó, ezek a forradalmak minôségi ugrást hoznak: az új elméletek éppen azért lesznek jobbak, mert a régieknél nagyobb magyarázóerôvel rendelkeznek. De aztán az újabb felismerések egy idô után megint felhalmozzák az értelmezési problémák kritikus tömegét…

KAPCSOLÓDÓ ELMÉLET POPPER FELTEVÉSEI ÉS CÁFOLATAI 48. oldal

VILLÁMÉLETRAJZ THOMAS KUHN

1922–1996

SZERZÔ Jeremy Stangroom

Egy tudományos forradalom vagy „paradigmaváltás” után az érintett tudományos elméletek jó néhány kategóriáját és alaptézisét bizonyos értelemben ki lehet hajítani.

12/3/10 6:04 PM