Nőileg - V. évf., 4. sz., 2018. április

Az erdélyi nők magazinja

2018. április V. évf., 4. sz.

Mitől gyors a fast fashion?

Megszülettünk áprilisban

Egyszerre többet szeretni

A HÓNAP PASIJA:

BARABÁS ÁRPÁD

BULLYING, TERROR A GYEREKEK KÖZÖTT

Érintés, bizalom, akrojóga

A NŐILEG PROGRAMJÁBAN

ÁRA: 10 LEJ l 3 € l 930 FT

AZ UTOLSÓ FORDULÓ PÉLDAKÉPE

PINTÉR ZSOLT

2

www.noileg.ro

3

Az erdélyi nők magazinja www.noileg.ro 2018. április – V. évf. – 4. szám

FŐSZERKESZTŐ: BOTHÁZI MÁRIA SZERKESZTŐK, ÚJSÁGÍRÓK Asztalos Ágnes Bálint Eszter Csatlos Tünde Dávid Panni Farkas-Ráduly Melánia Kovács Eszter Lázár Emese Magyari Tekla Ménessy Kinga Kitty Pál Bíborka Pálfi Kinga Pap Melinda Székely Blanka Trella-Várhelyi Gyopár szerkesztoseg@noileg.ro

FOTÓ Arad Csíkszereda Kézdivásárhely Kolozsvár Marosvásárhely Nagyvárad Sepsiszentgyörgy Székelyudvarhely

KIss Bea Mihály László Máthé Zoltán Angyalosi Bea Boda Levente Gergely, Rab Zoltán Mohácsi László Árpád Ürmösi Levente Mihály Csedő Attila

Kreatív designer, tördelő: Mihály László • Kiadó: Magazin Line Kft. – 535600 Székelyudvarhely, Bethlen Gábor u. 4. • Felelős kiadó: Sebestyén Kinga • Értékesítés, marketing: sales@noileg.ro • ISSN: 2359-9863

ELŐFIZETÉS: www.noileg.ro

ALAPOZÓ

Gyere ki a szekrényből!

Ha a Nőilegre nézek, életet ány, de hány előadálátok. son hallottam ezt! ProbKét nagy erősségünk van: a lémamegoldó nézőpont a csapat és Önök, kedves olvanagy vezetőképző guruktól. sók. A szerkesztőség változott Bizonyára van igazság benaz évek során, de szerencsésne, de kicsit olyan ez is, mint nek mondhatjuk magunkat, a meditáció: minél inkább mert nem kopott, hanem akarod, annál kevésbé sikebővült, színesedett, és megrül. Nagy akarásnak nyögés mutatta számunkra, hogy a a vége. legkülönfélébb egyéniségek Négyéves a Nőileg. is jól együtt tudnak működni.

Hetekig halogattam ezt a A szerkesztőség mellett ritpár sort. Megkaptam a kedSebestyén Kinga kán esik szó arról, hogy még ves feladatot, hogy születésfelelős kiadó milyen kiváló kollégák munnapi ajánlót írjak. Egyetlen kájával egészül ki a háttérfeljó gondolatom sem támadt, adatok sora. Az adminisztracsak a nehézségek, a megtív ügyekben, az előfizetőkkel oldhatatlannak tűnő probvaló kapcsolattartásban és a lémák, a felelősség jutott programjaink szervezésében eszembe. az ő munkájuk is elengedheMeghatározó volt ez a tetlenül fontos. Jók vagyunk négy év, a személyes életemegyütt, ez volt egy díjra jelölt ben is. Sok helyzettel kellett anyagunk címe, és ez lehetne szembenézni, a korlátaimat megismerni s azokat minél inkább megha- a szlogenünk is.

Hogy mennyire nem csak egy lap a Nőileg, ladni. Még nem érzem, hogy nagy sikereket azt a Mutass jó példát! programunk is bizoarattam volna ebben. nyítja.

Egy teljes évet olyan kezdeményezésDe ha egy pillanatra ki tudok jönni a szeknek szenteltünk, amelyről úgy gondoltuk, jó rényből, akkor egy kis csodát látok, amire célt szolgál, és hálásak vagyunk a visszaigamindannyian vágyunk az életünkben. Hizolásokért.

Ennek a sikerét is az együttműszen megvalósítottunk valamit, ami valaködés, a támogatók és az Önök érdeklődése mikor csak vízióként jelent meg. Havonta határozta meg.

Bebizonyosodott, hogy kellekézzelfogható valóság, sok száz olvasóval, nek a jó példák. rengeteg eseménnyel, találkozással, nagyBizonyára minden anyagunkkal nem szerű kollégákkal. Nem lehet a Nőileget tudunk megfelelni mindenki ízlésének, vicsak egy lapnak vagy csak egy vállalkozásszont reméljük, bőven találnak a Nőilegben nak tekinteni. Sokan adtunk bele egy kicsit olyan írásokat, amelyek megszólítják Önömagunkból, ez ad neki arcot, formát, lelket. ket.

Fogadják olyan nyitott, jó szívvel, ahoDe tud vitákat is szülni, kompromisszumra gyan mi készítjük!

Még sok izgalmas évet és késztetni, szeretetet és dühöt kiváltani, válszülinapot kívánok magunknak! tozásra, fejlődésre sarkallni.

www.noileg.ro

5

{Tartalom

32.

18.

44.

ARCKÉP

11.

TRÉNING

38.

Pintér Zsolt, a közösségszervező

KÖZELRŐL

18.

Címlapfotó: Máthé Levente

TRENDÍVA

Megszülettünk áprilisban

Barabás Árpád: lélekember vagyok

EGYENSÚLY

29.

31.

32.

NEMes MESÉK Bezzeg mese

Pozitív Produkálni kell!?

Poliamoria: több mint kettő

38.

6

44.

Gardrób

47.

Kifutó

52.

Kence

Élénk, színes és kalap – Márton Erika látványtervező gardróbja

A HÓNAP PASIJA

25.

Akrojóga: ahol megtanítanak „repülni”

Felkerülni a dizájntérképre, ez a cél!

Nem mulandó hobbi: életvitel

LURKÓ

56.

Bullying, terror a gyerekek között

56.

KOPOGTATÓ

59.

Egykori otthona ma már múzeum

84.

85.

TERÍTÉKEN

65.

68.

70.

Pasztelltavasz Ágnes módra

86.

Massimo, az olasz ízek otthona

80.

82.

Deszka

Kultúrkínáló

Szaruhártya-szobrászat: lencsék nélkül az élet

ÖKOREND

90.

KULTÚRKOKTÉL Kávézó

Idős, sármos pasi neten csajozik

GYÓGYÍR

Reggelizzünk finomat!

76.

79.

Filmajánló

Olcsón, divatosan és környezetbarátan – nem jár együtt

Blokkban lakni buli és nyűg

POGGYÁSZ

Élmény Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei Csak semmi skatulya!

Dobbantó

94.

Tetszett…

96.

Útinapló

Buziásfürdő ébredezik Csipkerózsika-álmából Havaii: Szerelem, aloha és háború

A képregény, amely mindenkié, de főként a mienk

91.

82. www.noileg.ro

94.

7

A program tรกmogatรณi:

www.gedeon-richter.ro

www.bgazrt.hu

www.bertis.ro

http://madarasihargita.hu/

www.wellnesspraid.ro

www.creativedesignstudio.ro

www.modernline.ro

www.nyko.ro

www.hka.ro

8

www.szka.org

www.bibas.ro

www.springharghita.ro

1971

facebook.com/nobilium.guesthouse

www.noileg.ro

9

A program állandó médiapartnerei:

A program további médiapartnerei:

ÍRTA: PAP MELINDA FOTÓ: MÁTHÉ LEVENTE

{Arckép

Egyszerre tervez arculatot cégeknek, intézményeknek és dolgozik a nagybányai magyar közösség megmaradásáért, jó közérzetéért, a magyar oktatásért. Művész és politológus, portálszerkesztő és közösségszervező. Pintér Zsolt tervezőgrafikus, cégtulajdonos 13 éve szervezi az erdélyi szórvány első „magyar napjait”, a nagybányai Főtér Fesztivált. Ő a Mutass jó példát! programunk Szilágy, Máramaros és Beszterce-Naszód megyei példaképe.

PINTÉR ZSOLT, A KÖZÖSSÉGSZERVEZŐ

Ezt a munkát nehéz abbahagyni www.noileg.ro www.noileg.ro

11

– A más erdélyi városokban tartott magyar napoknál jóval korábban, 2006-ban indult a nagybányai Főtér Fesztivál, melynek a főszervezője vagy.

Hogyan jelentkezett az igény a rendezvényre?

– Egy folyamat eredményeként született az ötlet. Összeültünk, mintegy húsz fiatal, és arról beszélgettünk, mit lehetne tenni azokért a fiatalokért, akik még nem telepedtek ki, akik még diákok. Sok helyről jöttünk a brainstormingra, különböző nézetekkel, azóta és innen a sokszínűség. Az egyik kolléga kimondta a fesztivál kifejezést – az volt a fordulópont –, és mivel a főtér egyik épületében voltunk, adott volt a név.

Létrehoztuk az első rendezvényt, akkori melléknevén a Nagybányai Ifjúsági Napokat.

– Hogyan vált az ifjúsági napokból minden korosztályt megmozgató összmagyar ünnep?

12

– Rögtön az első alkalom után rájöttünk, hogy van igény a kültéri, nagy méretű magyar rendezvényre. Szinte jobban megszólítottuk a családosokat és idősebbeket – a fiatalokat mindig nehezebb. Így 2008-tól elhagytuk a ifjúsági napok melléknevet, és Főtér Fesztivál néven szerveztük, már rétegzett programmal.

– A rendezvényt önkéntes alapon, több civilszervezet összefogásával szervezik. Mi hívta életre a Főtér Fesztivál Egyesületet, melynek elnöke vagy, és mi a feladata?

– A szervezés több energiát emésztett fel, mint maga a lebonyolítás, hiszen nem volt egyetlen szervező. 16–25 egyesület, intézmény képviselőiből alakult ki egy testület, melynek tagjai egy éven át egyeztettek, minden részletet kidolgozva. Gond volt a pénzügyi lebonyolítással is, így 2010-ben bejegyeztük a Főtér Fesztivál Egyesületet, ennek dolga lett a szervezés. Tagjai szintén a civil, egyházi és politikai szférából kerültek ki, a sokszínű társaság képviselőit intézményes keretbe szerveztük, így a nyitottság, az alulról építkezés és az önkéntes jelleg megmaradt a mai napig. A Főtér Fesztivál Egyesületnek vannak kiemelt partnerei is, az RMDSZ, a Teleki Magyar Ház és a Németh László Elméleti Líceum.

– Az eltelt több mint tíz év alatt a rendezvény folyamatosan bővült. Mennyire sikerül megőrizni az eredeti célkitűzést és színvonalat?

– Az eredeti célkitűzésen és színvonalon csak javítottunk, van egy belső jelmondatunk: minőségi szórakozás. Olyan programok szervezése, amelyeknek nevelő jellegük van, erősítik a közösséget, átadják kulturális örökségünk értékeit, és mindezt szórakoztató, fogyasztható formában teszik.

– Hogyan jellemeznéd a mostani, egyre népszerűbb rendezvényt? Mi adja az egyediségét a magyar napok kibővült palettáján?

– Az a jó, hogy évről évre több a látogató, és folyamatosan megtartjuk a barátságos, családias hangulatot. Minden kinn történik a téren, a szabad ég alatt. A Főtér Fesztivál megtartotta azt a jellegét is, hogy alulról építkezik, bárki hozzátehet, bárki jelentkezhet www.noileg.ro

programmal, lehet szervező. Az a koncepció, hogy a három nap alatt megmutassuk az év közben kisebb műhelyekben zajló tevékenységeket a főtéren. Péntek–vasárnap zajlik a nagyfesztivál, de egyhetesre bővült a program, hétköznap zárt térben is látogathatók rendezvények, de szintén a főtéren. Az is fantasztikus, hogy megtartottuk az önkéntes jelleget, senki nem kap egy banit sem a munkájáért. Rájöttem, ezt nem is nagyon kell már mondani, mert úgysem hiszi el senki. (Nevet.)

Már 13 éve vagyok a „főnök”, most már meg kellene jelennie egy új főszervezőnek.

– Lenne, aki átvegye tőled a feladatot?

– Két-három éven belül igen. Nem lehet egyből, ki kell nevelni, hiszen mindenképp fiatalabbnak kell lennie, hogy bírja még sokáig.

– A fesztivál különlegessége az is, hogy a költségvetés háromnegyedét helyi magyar vállalkozók biztosítják. Hogyan sikerül ezt elérni?

– Azért sikerül, mert a közösség látja, hogy ez jó dolog. Mindenki hozzátesz valamit. A 70–80 helyi támogató magánszemélyekből és a legnagyobb, magyar tulajdonosú cégekből is áll. Sokan szívesen adakoznak, mert hozzá akarnak járulni ahhoz a pár naphoz, amikor „miénk itt a tér” – ez a jelmondata a Főtér Fesztiválnak. Jó dolgot csinálunk, amit a többségi lakosság is tisztel, értékel. Az idei rendezvényre már tavalytól – még a hivatalos támogatáskérés előtt – szállingóznak az adományok, van idős néni, aki már kétszer kopogtatott 50-50 lejjel. Ezek az igazi nagy pillanatok.

– Hogyan viszonyul a rendezvényhez a nagybányai román közösség és a vegyes családok?

Mennyire kapcsolódnak be?

– Jól, az önkormányzat kezdettől partner és támogató. A többségi lakosság elfogadja és szereti, a vegyes etnikumú családok is kezdtek megjelenni. Sajnos még nem szólítottunk meg mindenkit, de van még idő...

– A vegyes házasságban élőket célozza az Iskoláinkért Gyermekeinkért Egyesület is, melynek szintén egyik alapító tagja vagy. Mi hívta életre?

– Ez egy másik, szomorúbb történet. 2005ben, fiatal tanárokkal láttuk a magyar okta-

13

Az elfogadtatás hatalmas kompromisszumot igényel. Lehet, hogy itt tanultam meg azt, hogy mennyire fontos a kompromisszum a közösségi életben is.

tás szomorú állapotát, a magyar osztályok lemorzsolódását, a folyamatos létszám-, majd osztálycsökkenést. Ezért elindítottunk egy népszerűsítő programot Iskoláinkért Gyermekeinkért néven, mely aztán civilszervezetté vált. Nagybányán mára már a magyar óvodai csoportokban a gyermekek egyharmada vegyes házasságból származik.

Kérdés, mennyire őrizzük a nyelvet, mert ha a gyerekek 30 százaléka románul beszél, lassan mindenki átvált. S oda jutunk, mint a német óvoda, amelyben románul beszélnek.

Az egyesület működik, igaz, nehezen, rengeteg a munka, és nincs elég idő rendesen végezni – mindenki önkéntesen, munka után, közben csinálja. Sok ember kellene, hogy eredményt érjünk el. Ráadásul nehezen mérhetők az eredmények, de tudjuk, hogy vannak. Ez nehéz munka, mivel beleszólsz az emberek magánéletébe. Kopogtatsz az ajtón, felhívod telefonon, és azt mondod: tudom, hogy van gyermeke, akit iskolába akar íratni, jöjjenek a magyar iskolába. De van, aki örül, hogy tájékoztatod.

14

– A nagybányai Németh László Elméleti Líceum egyfajta szórványközpontként működik a térségben, tavaly összmagyar összefogással új épületet avattak. Mik a további teendők?

– Azzá fog alakulni, az a cél. A folyamat elkezdődött, de még sok a munka. Okosan kell csinálni, nem megszüntetni más iskolákat, tagozatokat, csak akkor, amikor már tényleg muszáj. Nehéz eldönteni, hogy még húzza egy-két évet egyik-másik iskola, vagy most olvadjon be. Tavaly nagy előrelépés volt, amikor valóban összmagyar összefogással meglett a régi álom, a belvárosi régi református iskola épülete, ahová beköltözhetett az iskola alsó tagozata és a hozzá tartozó óvodai csoportok. Nagy pillanat volt a város életében, történetében.

– Dizájn mellett politológiát is tanultál, részt vettél a helyi RMDSZ-szervezet megfiatalítását célzó Új Fejezet csoportosulásban. Mi volt a cél, és mennyire sikerült elérni?

– Nem feltétlenül a fiatalítás volt a cél, hanem másképp csinálni az RMDSZ-t, azaz csinálni, és nem csak úgy tenni. Azt gondoltuk, hogy forradalomszerűen jövünk, és átvesszük a hatalmat. De nem így sikerült. Hosszú távon csak úgy működtek az elképzeléseink, hogy a csapatból megmaradt pár ember, aki kitartott, és félig-meddig politikussá vált. Megértették: nem lehet soha radikális változtatás, lassú lépésekkel, kompromisszumokkal lehet haladni. Talán ez a legsikertelenebb projektem, félig sikerült. Nem úgy, ahogy elképzeltük, de valahogy mégis. És még folyamatban van. A közösségen belül nagyon összefüggnek a dolgok, ami jó. Van valamilyen eredmény: egyrészt a fiatalítás, másrészt létezik valamilyen szervezeti élet.

– Szintén a te nevedhez köthető a Nagybánya.ro hírportál. Mi hívta életre, és milyen feladatot lát el a magyar közösség szintjén?

– Egyszerűen megcsináltuk. Bizonyos dolgokba nem is kell belegondolni, mert akkor lehet, hogy nem csináljuk meg. 2004 óta minden reggel ezzel a feladatkörrel kezdem a napot. Úgy is szoktam nevezni, hogy a harmadik gyermekem, mert mindennap kell vele foglalkozni. Van egy egyesület mögötte, a Virtuális Nagybánya Egyesület, és pályázatokból próbálja működtetni. 2014-

nagy adatbázisa, szintén pályázati pénzből készült. Van még sok tervem, de idő kellene hozzá.

– Tervezőgrafikus vagy, saját céged van, arculattervezéssel, márkázással foglalkozol...

– Izgalmas szakterület, kihívás vele foglalkozni. Főleg a mai világban érdekes. Olyan terület, amely állandóan változik, megújul, nehéz tartani a lépést, szinte mindennap kell

ben megújítottuk, a jelenlegi a második változat. A Bányavidéki Új Szóval – melynek szintén van online változata – korrekt partnerség van közöttünk, nem versengés. Vannak kulturális aloldalai a portálnak, tavaly a Szent László-év kapcsán is készítettem egyet a Máramaros megyei templomokban látható Szent László-ábrázolásokról. A Nagybányai Művésztelepnek is van itt egy

képeznem magam. Ez családi vállalkozás, a feleségem is a cégnél dolgozik, ő az adminisztratív részével, az ügyfelekkel való kapcsolattartással foglalkozik, én a tervezéssel, kivitelezéssel, a teljes koncepcióval. Tervezőgrafikus vagyok, dizájn szakon végeztem a kolozsvári Ion Andreescu Művészeti és Formatervezői Egyetemen, és mindig a grafika érdekelt. Dolgoztam Kolozsváron, 12 évet ott

www.noileg.ro

15

éltem, és amikor 2004-ben összeházasodtunk a feleségemmel, hazaköltöztünk. Jó alkalom volt, mert akkor Nagybányán ilyen jellegű cég még nem volt. Úgyhogy megtaláltuk a helyünket.

– Ez kreatív munka, mennyire sikerül összeegyeztetni a kliensek elvárásait és a saját elképzeléseidet?

– Nagyon nehéz. Ha az ügyfelekre hagyatkozom, van, hogy nem jó a végeredmény, és néha nehéz elmagyarázni nekik, miért nem az. S akkor azt mondom: bízzanak meg bennem. Megszoktam, de nehéz megérezni a kliens elvárásait, az ő kulturális szintjét. Sokat számít, hogy milyen neveltetése van, neki

A zsűri értékelése » Lelkes, kitartó és elhivatott, másokat is magával ragad, mert hiteles. Bizonyság rá a Főtér, amely egyszemélyes kezdeményezésből többezres rendezvénnyé nőtte ki magát. Jó hatással van a fiatalokra, példát mutat helytállásból, pozitív jövőképből és a cselekvés erejéről.

Jó példa arra, hogy teremthetünk magunknak élhető környezetet, minden helyzetben, amelyben jól érezzük magunkat. » A tökéletes közösségépítő receptje: végy egy Pintér Zsolt nevű kreatív fiatalembert, aki nagyon szereti szülővárosát, elkötelezett közössége és a magyar kultúra, a magyar nyelvű oktatás iránt, érti és érzi az új digitális társadalmat és a megfelelő kommunikáció fontosságát, majd engedj neki teret. » Még soha nem jutottam el a Főtér Fesztiválra, pedig évek óta a terveim között van. Ha egyszer ott leszek, biztosan megkeresem az ötletgazdát, s gratulálok neki az elszántságához és a kitartásához.

16

mi a szép, jó. Ez szubjektív dolog. De neki nem kell, hogy tetsszen, csak el kell fogadnia, hogy jó, működik. Az elfogadtatás hatalmas kompromisszumot igényel. Lehet, hogy itt tanultam meg azt, hogy mennyire fontos a kompromisszum a közösségi életben is. Hogy másképp nem jutsz előre, mindenkinek kell engedni.

– Emellett hogyan jut időd ilyen sokrétű közösségszervezői munkára?

– Régen rengeteget maradtam ki, este értem haza. Pár éve törekszem mindent belesűríteni 8-9 órás aktív munkaidőbe. Mindent a céges irodában végzek. Persze van néha egyegy találkozó, gyűlés, de próbálom optimalizálni az időmet. Állítom, nyolcórás nagyon kemény munkával rengeteg eredményt lehet felmutatni.

– Több hobbid is van, ezekre marad idő?

– Szeretek festeni. Gyerekkoromban festő akartam lenni, és építész. Anyukám elvitt egy művészhez, aki azt mondta: itt a dizájn, összeegyezteti a festést és az építészetet, legyek dizájner – így mentem dizájn szakra. De gyerekkorom óta festek. Erre nagyon kevés időm marad, érzem azonban, hogy itt még lesz munka. A másik hobbim az épített örökség, a műemlék épületek. Nagyon szeretem az építészeti stílusokat, erről van előadásom is, egy stílustörténeti kalauz, megmutatom, hogyan lehet megkülönböztetni a gótikát a román kortól, a barokkot a reneszánsztól.

– Családod, két gyermeked van. Honnan az energia a többi tevékenységre?

– Lehet, hogy pont ők adják az energiát. Bár régen sok időt vettem el tőlük az egész „őrültségem” miatt. Ez talán olyan, mint a drog, ha elkezded, nem tudod abbahagyni. Ugyanakkor próbálok nem panaszkodni – többet érek el így – és pozitívan hozzáállni. És néha rendet kell tenni: agyban, lélekben, környezetben és újrakezdeni. Ennyi. Kell sportolni is, gyorsgyaloglok, mert nem vezetek, és messze lakom. Amikor melegebb van, rollerrel közlekedem. Volt már, hogy utánam szóltak, de csak mosolyogtam. l

www.noileg.ro

17

{Közelről elentjük: kinőttük a bölcsőt, túl vagyunk a dackorszakon, négyévesek lettünk. Hurrá!

Az évfordulón nevetve emlékszünk vissza a születésünkre. Bár nem voltunk sem satnyák, sem rondák, az első címlapunkon egyetlen sajtóbaki volt minden szépséghibánk, mégis voltak, akik rövid és szenvedéssel teli létezést jósoltak nekünk, mondván: tengődünk három hónapot kenyéren és vízen. Négy évünk minden bájával tudatjuk: nem három, hanem 3x4x4 = 48 hónapot éltünk már. Vígan, dalolva. Voltak hullámvölgyek, éjszakába nyúló szócsaták a szerkesztőségi gyűléseken, és volt, hogy a mindig túl korai lapzárta gyötrelmei miatt tönkrerágtuk a friss manikűrt, sírva borultunk a billentyűzetre, de a legbúsongóbb napjainkon sem a bölcsőnk felett elharsogott baljóslaton rágódtunk, hanem azon: hogyan felejtsük el az elmondta, hozzátette, kijelentette napilapos

18

újságírói rutinunkat. Hónapról hónapra arra gyúrtuk agysejtjeinket, bűvöltük múzsánkat, segítsen, hogy lazán, könnyedén, színesen, de sosem felszínesen mesélhessünk azokról a közeli és távoli tájakról, ahol barangoltunk, azokról a tehetséges nőkről és férfiakról, akikkel kávéházban, színházban, tanyán, fesztiválon, utcán, parkban, edzőteremben jót beszélgettünk. Írtunk kulináris és kulturális élményekről, testi, lelki nyavalyákról, tehetséges kamaszokról, mindenre nemet mondó, imádnivaló lurkókról és minden találkozásról, élményről, amit érdemesnek tartottunk megosztani az Olvasóval. Az eredmény megszámoltatott: 42 lapszám, 3840 oldal, több mint hatmillió karakter, 25 címlaplány, 13 címlap­pasi, plusz négy rendhagyó Arckép családdal, anya lányával és boldog, híres házaspárokkal. A szerkesztőség vagányságát jellemzi, hogy még az induláskor közfelkiáltással szavaztuk meg: ide

nekünk a pszichológust! Nem egyet, kettőt! Így lett állandó munkatársunk két profi lélekgyógyász, aki jegyzeteivel havonta karbantartja a néha hanyatlásnak induló munkamorálunkat és hervadó humorunkat. De gyógyír nekünk minden olvasói vélemény, ahogy terápia volt mind a hét csapat- és mind a két tucat közönségtalálkozó is. Gyergyószentmiklóstól Székelykeresztúrig, Csíkszeredától Sepsiszentgyörgyig, Marosvásárhelytől Szamosújvárig, Szatmárnémetitől Temesvárig, Nagyszebentől Brassóig – a négy év alatt egy híján húsz erdélyi városban feszítettük ki bannerünket, lobogtattuk lapszámainkat. Mi már egyévesen buliztunk Tusványoson, és nem zajlott le nélkülünk sem a Szentgyörgy Napok, sem a kézdivásárhelyi Őszi Sokadalom, sem a Csíkszeredai Városnapok. Büszkélkedtünk az időközben minden erdélyi nő ridiküljébe passzolóra átméretezett magazinunkkal a Kolozsvári Magyar Napokon, a nagyváradi Szent László Napokon, a Temesvári Magyar Napokon, a csíksomlyói búcsún, az Ezer Székely Leány Napján, fújta a szél a hajunkat a Maksa-tetőn, a Székely Vágtán, és égtünk a tűző napsütésben, mikrofonlázban a budapesti Millenárison, a Székely Fesztiválon. A négy év alatt sosem voltunk egyedül: több mint 200 szakembertől kértünk és kaptunk segítséget, és sok-sok olvasónk segített megtalálni az igazi példaképeket. Köszönet érte! www.noileg.ro

Négy év mérlegét nem lehet elkészíteni úgy, hogy ne ejtsünk szót a szerkesztőséget alkotó csapatról. Akár hiszik, akár nem, a helyzetünk rendhagyó, hiszen egy kissé szappanoperába illően idilli: jóban, rosszban, barátok közt.

A szakításhoz vezető viszálykodástól megóv minket a földrajzi távolság és a világháló kegyes istene – a virtuális térben legfeljebb ös�szezördülünk, de sosem utolsó vérig megy a harc, hála a főszerkesztő és lapkiadó asszony angol hidegvérének, aminek hála, olykor heves kedélyeinket lehűti. A női szeszélyeinket

kötélidegzettel és megértőn elviselő férfi kollégáinknak is itt rebegünk hálát. Béke volt és van minálunk, ahogy családi ünnepekből sem

19

rövid stílusának levetkőzése.

Alkalmazkodnom kellett, és fejlődni... A nyitottság viszont már ösztönösen jön. Mint mindig az én esetemben, ezúttal is párhuzamos szálon futnak életem különböző projektjei: a kis családomé és a munkámé. Örömmel tölt el, hogy mindkét síkon gazdagodtam az elmúlt négy év alatt, hiszen miközben nagycsaláddá nőttük ki magunkat, a még totyogó korú lap középcsoportos, ügyeskedő magazinná vált.

FARKAS-RÁDULY MELÁNIA:

volt hiány. Több száz kilométer távolságból is örvendtünk minden, a négy év alatt megkötött frigynek, minden lurkó születésének, minden örökbe fogadott kiskutyának, szívből gratuláltunk az újabb diplomához, szakmai sikerekhez. Összeköt bennünket a Nőileg és az, hogy mindannyian arra törekszünk: írásainkkal minden hónapban kicsit megváltsuk és jobbá tegyük a bolondos világot. Hogy milyen lesz a jövő? Nem találgatjuk, de már felkészültünk rá, és elhatároztuk: jókedvvel, bőséggel kopogtatjuk tovább a billentyűzetünket, és a következő 3x4x4 hónapban sem érjük be kevesebbel, mint hatmillió leütéssel.

Gyarapodtunk, de miben?

TRELLA-VÁRHELYI GYOPÁR:

A Nőileg korát kisebbik lányom életéve alapján szoktam kiszámolni. Négy hónapos volt a kicsi lány, amikor újra írogatni kezdtem. Fel kellett piszkálnom napilapos tapasztalataim, átgyúrni azokat úgy, hogy a magazinos jelleget érintsem. Külön kihívás még mindig a rádiós hírszerkesztés száraz, tényközlő,

20

2014 májusában kopogtam be a Nőileg­hez. Hatévnyi televíziós és rádiós kitérő után szerettem volna visszatérni az írott szavakhoz, hisz úgy tudtam a legjobban kifejezni magam. Azonnal befogadtak a csapatba, az első cikkem pedig a másik szenvedélyemről, a (verseny)táncról szólt.

Az elején nehéz volt képekben is gondolkodni, mivel korábbi munkahelyemen, a Temesvári Rádiónál akkoriban a hanganya-

gokat még nem kísérték képek a Facebookoldalon. Emellett megtanultam egy előírt karakterszámhoz igazítani a szöveget, és ha esetleg „bő lére eresztettem” a mondanivalómat, kénytelen voltam kifaragni belőle.

A Nőileggel párhuzamosan a Szövegkovács nevű családi vállalkozásunkban dolgozom, amelynek ugyanolyan nevű Facebook-oldalát és blogját egyre többen követik. A magyar nyelv tisztán tartásáért végzett tevékenységünket a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete 2014-ben díjjal ismerte el.

Időközben a tanításba is belekóstoltam: két évig olyan gyerekeket oktattam magyarul Temesrékáson, akik otthon alig vagy egyáltalán nem beszélik a magyar nyelvet. Persze a hobbimat sem hanyagoltam el, tavaly októberben a férjemmel harmadikok lettünk a Román

Versenytánc Szövetség által szervezett E osztályos országos seniorbajnokságon, standard táncokból. És mit kaptam még a Nőilegtől? 2016-ban a Folytassuk, vagy inkább fordítsunk hátat?

Meddig menthető egy házasság?, 2017-ben pedig a Csatlos Tündével közösen írt Édes Erdély, itt vagyunk! című cikket jelölték a Külhoni Magyar Családbarát Médiáért-díjra, és jólesett látni, hogy más Nőileg-es kollégák is bejutottak a döntőbe. Jó csapat van a hátunk mögött! Örülök, hogy idetartozom. www.noileg.ro

CSATLOS TÜNDE:

Szeretem a hullámvasutat, bár kevés alkalom adódik, hogy fel is üljek rá. Az elmúlt négy évemet – úgy érzem – mégis hullámvasútban éltem. A mennyországban és pokolban is éreztem magam sokszor. Gyerekkori vágyam volt, hogy egyszer majd én is írjak a Nők Lapjába... Milyen vagány is lenne! Aztán 2014 májusában meg is jelent első cikkem Székely Csabával. Jaaaj, nem a Nők Lapjában, hanem a Nőilegben! Aztán egy hónap múlva

21

MÉNESSY KINGA KITTY: Emlékszem, amikor Kinga felhívott, hogy dolgoznék-e a magazinnak. Akkor már jó pár hónapja mantráztam otthon, hogy hátha egyszer ez a kívánságom is teljesül. Elsősorban élményeket kaptam, jó barátságokat, felejthetetlen beszélgetéseket. Ezen kívül gazdagabb lettem egy egyetemi oklevéllel (Budapesti Metropolitan Egyetem, protokoll szaktanácsadás és rendezvényszervezés szakmai továbbképzés), amire azért volt szükség, mert éppen nem volt kinek gyereket szülni. Nem mintha ezen kattognék, de a körülöttem lévőknek csak ez az egyetlen problémája. Így nincs gyerek, van diploma. A hajam rövidebb lett 15 centivel, amitől a szívem szakad meg, és a teniszedzéseknek köszönhetően lement pár kiló is. Három év alatt szerveztem 45 eseményt, boldog nagynénje lettem egy kislánynak és egy kisfiúnak.

Háziállatom továbbra sincs, de lett két keresztkutyám és két keresztmacskám, májusban születik a keresztlányom, aki vagy Kamilla lesz, vagy Krisztina, vagy mindkettő.

Ha azt kérdezitek, milyennek képzelem a további négyet, felőlem jöhet ugyanez, duplán. már nem Gergely Tündeként, hanem Csatlos Tündeként jegyeztem magam a cikkek elején.

Természetesen benne voltunk a lapban a férjemmel teljes esküvői szerelésben, majd Marci kisfiam születését követően is, már hármasban, amikor a „Nőileg-es” gyerekek hadát mutattuk meg az olvasóknak. Mi, a szerkesztők ugyanis szeretünk magunkból is adni néha egy kicsit. Az elmúlt négy évben sok álmom teljesült. Olyan lapnak dolgozhatok, amilyenről álmodtam gyerekként, feleség lettem, anyává váltam, és a mindezekkel járó pokoli és fenséges pillanatokat is megélem, hiszen ez nem ért véget, ahogy az álmodozás és az álmok beteljesülése sem.

22

PÁLFI KINGA:

Két éve vagyok tagja a Nőileg csapatának.

2016 márciusa óta tizenhét anyag készítésében, illetve szerkesztésében vettem részt, ami harmincöt interjút jelent. Ilyen szempontból szakmai tapasztalattal is bővültem, mivel televíziós szerkesztő vagyok, és korábban nem dolgoztam az írott sajtóban. Az első Nőileg-es interjúm óta tizenöt kilóval vagyok kevesebb, mert közben a legszebb csodával ajándékozott meg az élet: egy csodálatos gyermekkel. Szende kislányom 2016. június 14-én született, és neki köszönhetően azóta is különleges érzésekkel gazdagodom. A várandósság és a szülés után begyűjtöttem pár ősz hajszálat is, viszont

nem többet, mint tízet. Ám ennek csaknem százszorosára emelkedett a végig nem aludt éjszakák száma.

DÁVID PANNI: Én csupán két éve vagyok a szerkesztőség tagja, de ezalatt kipróbáltam magam négy új szakmában, néhányból szerelem lett, a többivel hamar elváltak útjaink. Elhagytam ugyanakkor néhány rossz szokást és félelmet (bár biztosan lettek helyettük másak), lettek új hobbik és új barátok, most pedig egy költözéssel is gyarapodott a kalandok listája: izlandi lakos lettem.

MAGYARI TEKLA:

Sok sors, számos különböző életfelfogás, siker, inspiráció és tanulság gazdagított az elmúlt négy, Nőileg-es évben. Gyarapodtam szellemben és lelkiekben egyaránt, sok útravalót, lelki táplálékot és tapasztalatot szereztem, köszönhetően egy-egy interjúalanynak, falusi riportnak, „egyensúlyozó” cikknek. Nagyobb azóta a kilóim száma, nem szégyellem, 10-essel kezdődik a gyarapodás mértéke, de hogy mégis pozitív legyen a mérleg, néhány éve még plusz 20 kg-ról írhattam volna egy hasonló összegzésben. A gyarapodott ráncokat – mert azok is lettek, szépen – nem számolom, a sok mosolynak tudom be. Ősz hajszálakkal is gazdagított az eddigi 42 lapzárta, de szerencsés genetikám-

www.noileg.ro

nak köszönhetően ezek egyelőre befelé nőnek, s még hajfesték nélkül is jól palástolom, hogy bizony deresedik a memóriám, néha összekuszálódik az amúgy sem egyszerű, női gondolatvilágom, s a koncentrációm és munkabírásom sem a régi, huszonéves. Köttettek azóta új barátságok, talán kettő, volt szerelem és Nagy Ő, legalább kettő, s két felejthetetlen kutyával is gazdagodott az életem. Az elmúlt négy év során szerzett földi ingóságról, férjről vagy gyermekről nemigen írhatok, de legalább ekkora boldogság a másfél éve született vállalkozásom. 42 szakmai öröm, újságírói élmény + 10 kg, min. 40 ősz hajszál, 2 szerelem, 2 barát, 2 kutya = 100 öröm és hála. Ha „csak” ennyi gyarapodásról számolhatok be a nyolcéves Nőileg-születésnapon is, boldog nő vagyok. l

23

TAVASZI

KOLLEKCIÓ 2018 Az idei kollekció fénypontjai a színes darabok, magas stretch tartalommal, a tökéletes kényelemért!

FEDEZD FEL A TAVASZT!

Élvezd a tavaszi napsütést a Meyer és W.Wegener új kollekciójával.

Alkalomtól függetlenül - casual vagy businessmindig elegáns és kifinomult megjelenést kölcsönöz, melyhez tökéletes mozgásszabdság társul.

www.meyer-wegener.ro

A HÓNAP PASIJA BARABÁS ÁRPÁD SZÍNÉSZ–RENDEZŐ

LÉLEKEMBER VAGYOK Barabás Árpád a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színész-rendezője, évek óta a közönség kedvence, de férfiasan kellemes hangja sokak számára ismerős lehet a Székelyföldi Legendárium rajzfilmjeiből és hangoskönyvéből is. Számára a „pasiság” valami szépfiúsan macsós, ragacsos valami. Bevallása szerint ő pont nem ilyen. A gyergyószentmiklósi születésű színművész idén negyvenéves. ÍRTA: MAGYARI TEKLA FOTÓ: CSEDŐ ATTILA

– Hogyan fogadtad, hogy A hónap pasijának jelöltünk?

– Először azt hittem, hogy ez valami vicc.

Bár csak felületesen, de ismerem a rovatot és a Nőileget, és emiatt az a kép élt bennem, hogy általában valóban sikeres embereket tüntettek ki ezzel a címmel. Nekem ez a pasiság valahogy nem jön össze. Mondtam is a páromnak, hogy én nem vagyok pasi. Nekem a pasiság valahogy ilyen macsós, kicsit ragacsos, szépfiús fílinget jelent. Na, hát én pont nem ilyen vagyok.

– Ennek ellenére a nőknél sikeresnek számítasz, nem?

– Nem gondolkodtam ezen soha, de azt hiszem, hogy nem. Nem akarok álszerénynek sem tűnni, hiszen színész vagyok, sokan látnak, felismernek,

www.noileg.ro

25

26

de hogy valójában sikeres-e az, amit én csinálok, azt nem tudom. Viszonylag realista embernek ismerem magam, tudom, honnan jöttem, és azt is, hogy hol vagyok. Egyébként meg, ha azok a sikeres emberek, akiket nap mint nap látunk a kultúra terén tevékenykedni, akik valóban nagy dolgokat csinálnak, akkor nem hiszem, hogy én feltétlenül ezek közé tartozom. Ha a gyerekeimre gondolok, akkor igen.

– Sokat foglalkozol a megjelenéseddel?

– Nem gondolom, hogy sokat foglalkoznék a külsőmmel, ez volt a kezdőcsomagban, ezt valameddig lehet tuningolni-kozmetikázni, de jobb, szebb már nem hiszem, hogy lesz. Természete-

vasakat, nem szedek porokat. Vannak gyakorlatok, amelyeket elvégzek, és amelyekhez elég a saját testsúlyom meg a két kezem. Igyekszem nem elhízni és nem úgy kinézni negyvenévesen, mintha ötven lennék, de ennél nagyobb para e tekintetben nincs bennem.

– Hát a szellemeddel, lelkeddel?

– Szeretném azt hinni, hogy eleget foglalkozom, de nem. Szeretnék sokkal többet olvasni, csak hát nem mindig jut idő rá. Ha olvasok, akkor elsősorban szakmai könyveket, a rendezés miatt meg elég sok drámát is. Jó, azért becsúszik egy-egy életrajzi vagy történelmi könyv, ezeket is imádom. A lélek meg hol rend-

sen szeretem a jó cuccokat, imádom a cipőket, de azt gondolom, hogy ilyen hanyag-elegáns vagyok, valahol egy csőlakó és egy másnapos Brad Pitt között. Semmiképp nem szeretnék úgy kinézni, mint akiről ötszáz méter távolságból kiderül, hogy ő színész. Az én munkám a színpadon van. A fizikumomról meg annyit, hogy ifjúkoromban versenysportoltam, így ez adott lett, de nem járok konditerembe, nem emelek

ben van, hol nincs. Elég szenvedélyes ember vagyok, nagy igazságérzettel, emiatt gyakran mondok vagy teszek olyan dolgokat, amelyeket később megbánok, vagy ha igazságtalansággal találkozom, nagyon tud emészteni. Ha épp olyan szerep talál meg, amit nagyon nehéz előadás után letenni, az szintén megvisel. Magánéletileg azt hiszem, rendben vagyok, kilenc éve vagyok együtt a párommal, aki nem mel-

lesleg már hatodik éve a feleségem, nevelgetjük Gerda lányunkat csendben, szeretetben.

– Amióta Udvarhelyen játszol, minden évben te vagy az év színésze a közönség szavazatai alapján. Ez mennyire számít neked?

– Ha azt mondom, hogy számít, akkor beképzelt vagyok, ha azt mondom, hogy nem, akkor meg nagyképű. Maradjunk annyiban, hogy természetesen jólesik, és tudom, hogy a színpadi teljesítménynek szól, és nem az olcsón szerzett hírnévnek vagy a nem létező jóképűségemnek.

Igyekszem távol maradni az eseményektől, nem én esem ki minden kocsmából, és nem én szavalok minden pódiumon vagy tűzoltóbálon, így engem a nézők általában vagy az utcán, vagy a színpadon látnak. És jól van ez így. Azt mondja Peter Brook, hogy a néző olyan, mint egy szép szerető, aki előtt nem lehetsz akármilyen…

– Színészként hátrány, hogy kisvárosban élsz és játszol?

– Én alapjáraton kisvárosi ember vagyok, a nagyvárostól elfáradok, ideges leszek. Nekem szükségem van arra a nyugodtságra, amit egy kisváros ad. Sosem azt néztem, hogy mekkora városban élek, hanem azt, hogy ott mit és hogyan csinálok. Ha ez értelmét veszíti, nem tudok vele azonosulni, vagy azt érzem, hogy nincs rám szükség, akkor továbbállok. Ha eljön az idő, ez alól nem lesz kivétel Udvarhely sem. Fejlődni mindig kell, és mindig van hová, soha nincs kész az ember, és elsősorban olyan emberek segítségével lehet, akik többet tudnak nálunk, akik által mi is többek leszünk, és folyamatosan arra ösztönöznek, hogy tanuljunk. Gondolok itt mind a színészkollégákra, mind pedig azokra a rendezőkre, akiket próbálunk magunkhoz édesgetni, mert fontos nekünk, hogy itt legyenek, és nem azokra, akik folyton ráérnek. A mi szakmánkban, aki folyton ráér, azzal valami nem oké.

– És milyen férj/társ vagy?

– Nem könnyű velem, magamnak is sok vagyok olykor. De nagyon lélekember vagyok, annak minden hátrányával és előnyével. Inkább hiszek a társban, mint a „férjemben” vagy „uramparancsolómban”. Mindig is csapatjátékos voltam, és ez otthon sincs másképp. A döntéseink közösek, hiszen a közös életünkről van szó; hiszek az egyenrangúságban, nem vagyok az a hawww.noileg.ro

gyományos férjtípus, aki szerint az asszonynak a konyhában a helye. Volt már úgy, hogy én főztem, miközben a párom ásta fel a kiskertet.

– Gyakran vagytok együtt az előző kapcsolataidból született gyerekeiddel, nagy, közös programokat szerveztek az anyukáikkal is. Ezt nehéz megvalósítani?

– Négy gyerek édesapja vagyok. Gerda lányomon kívül van még két ikerfiam, Örs és Gergő az első házasságomból, és Vidor fiam egy másik kapcsolatomból. Ők az én életműveim, a büszkeségeim, minden más csak utánuk következik. Így alakult az életem. Voltak nehezebb időszakaim, de mindig fel tudtam állni belőlük. Sok helyre megyünk együtt, sok mindent csinálunk közösen – ezt néha nem egyszerű kilogisztikázni –, együtt neveljük, támogatjuk őket, amolyan nagy olasz család vagyunk. Kicsit bonyolultabb, mint az átlag, de nagyon szeretjük egymást.

Nem várjuk el, hogy más ezt megértse, őszintén szólva nem is érdekel. A mi életünk a gyerekek révén immár örökre összefonódott, és ez így van rendjén. Zenkő, a második feleségem ezt a kezdettől fogva megértette, tudta, hogy kibe szeret bele, és azt is, hogy mi van a csomagomban.

Ezt sokszor nem értik az emberek, hogy mi hogyan vagyunk ennyire jó viszonyban, de ez lehet egy példa arra, hogy így is lehet. Egyébként ha valóban a gyerekek vannak a fókuszban, ahogyan ezt egy válás esetén mindig állítjuk, akkor nem olyan bonyolult az exekkel jól lenni.

– Más a fiúk után lányos apának lenni?

– Naná! Ráadásul a lányom a legkisebb gyerek a családban, így a figyelem központjában ő van, úgyhogy olvadnak a szívek. Megfelelően apás, kis törékeny, érzelemdús emberke, aki egy apát rögtön levesz a lábáról, úgyhogy rezeg az a bizonyos elkényeztetés-léc, de remélem, jól kezeljük.

– Van példaképed?

– Vannak az életemben fontos emberek, akikre felnézek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy jobb ember legyek. Az emberség, az egyenesség mindig követendő lesz számomra. Megvannak azok a cölöpök, amelyek közt navigálok, de nem akarok másra hasonlítani.

Kizárólag olyan szeretnék lenni, amilyen én vagyok. Mert belőlem is csak egy van. l

27

Kövesse térségünk híreit a megújult hírportálunkon, a Székelyhonon!

Mindenkinek lehet igaza, de valóság csak egy van.

NEMes MESÉK

Bezzeg mese ára vagyok. Fejedelemas�szony. Igen, ezt jelenti a nevem, és ma a boldogságomról szeretnék mesélni nektek. Mit tudnak ezek a punnyadt nők arról?

Tudjátok, drágáim, engem nem is bosszant, hogy irigykednek rám, én kiválóan szórakozom.

Kuncogok magamban, amikor lesik a lift előtt, hogy már megint miféle cipősdobozokkal van tele a szatyrom, sőt olykor ott helyben ledobom a cipőm, és felpróbálom valamelyik újat, talán a pirosat. Vagy a bézst. Szinte biztos vagyok, hogy ilyenkor telekaratyolják a lépcsőházat, hogy „...bezzeg Sára mindennap forgolódhat az outletben, az én emberem meg újra knock-out lett abban a homályos és bűzös késdobálóban”. No de szegények nem is tudják, hogy a boldogságra születni kell, ezt nem lehet kikotorni egy turkálóban. Nekem már a szülészeten is rózsaszín filctollal írta be az orvos a tízest, aztán az oviban már angyalka volt a jelem, és minden kissrác nekem adta a habcsókját egy pusziért.

A suliban a tanci már engem kopírozott, de énnekem nem kellett másolnom, a házi feladataim megoldotta az a stréber kis csávó, hogy is hívják, na, nem jut eszembe, de látom ritkán, az útszéleken áll azzal a háromlábú műszerrel, és leskelődik. Valami popógráfus vagy mi.

A gimiben az igazgató felajánlotta, hogy bevisz reggelente az autójával, nemet mondtam neki, mert túl korán indult. Aztán egy darabig a tesitanárral lógtam, persze nem a szeren, mert amikor meglátott a mellbevágóan szűk crop-topomban, akkor mindig távfutás következett a többieknek, abból a hosszúból. Amíg visszatértek, a tanár tartotta bennem a gyerwww.noileg.ro

tyát, aztán átcuccoltunk az alsó hídról a felső hídra, és a bordásfalnál is meghúzta bennem a mérleget. Közeledett az érettségi, és én még nem tudtam, hogy merre billen a mérleg nyelve, de nem paráztam, nagyon jól ment nekem minden, ami opcionális, de hoztam a kötelezőt is, és belém zúgott a bizottság elnöke, akit elbűvölt a koraérettségem. Amikor besétáltam a színire, akkor a barátnőim szülei már nem győzték ismételgetni, hogy „bezzegsára”, mert az egyik orvosira ment ugyan, de elájul a fecskendőtől, az ő kezében az egyszer használatos tű egyszer sem használatos, a másik belsőépítész akar lenni, de klausztrofóbiás, a harmadik kommunikációt tanul, de nem tudja megkülönböztetni a szóbelit a lábbelitől. Aztán van még néhány, aki elhúzott nyugatra, de azok is csak panaszkodnak, hogy az ottani kolbásznak kerítésíze van, olyan, mintha fűrészporból lenne töltve, mert az állatvédők kimentik belőle az állatot. És mindeközben én? Lám-lám, itt az Újvilágban, a Melrose Hill közeli szállodám ablakából nézem az azúrkék eget vagy a méregzöld pázsitot. Vagy inkább azt a hibátlan stílusú, kissé göndör szépfiút, aki a nyugágyában elnyúlva naphosszat fürkészi az ablakom. Valami Banderas, de én csak Tonikámnak szólítom. Ha intek neki, kettesével lépi a fokokat a vészlétrán, hogy beugorjon az ablakon.

Bezzeg a férjem pont ekkor lehúzza rólam a takarót, és a szép, feszes fenekem a hideg falhoz ér. Hajnal van már, kimászok mellőle, nehogy hozzám érjen, és megkenem a gyerkőcöknek a margarinos szendvicset.

29

POZITÍV

Produkálni kell?!

Természetesen elfogadom, n tényleg próbáltam hogy van gyerek, aki ezt szereti, megbarátkozni ezzel a de pedagógusi-pszichológusi jelenséggel. Amióta felfimunkám során olyan rengegyeltem egyre gyakoribb előteggel nem találkoztam, hogy fordulására, első körben saját ez általános norma lenne. Van lelkem háza táján igyekeztem olyan gyerek, aki szereti a vermegkeresni a zsigeri ellenérsengést, élvezi megmutatni zés okát, aztán egy kicsit racimagát, tudását több ember onálisabb szinten kerestem a előtt, lázba hozza a győzelem, jelenség előnyeit, de csak oda a siker lehetősége. Sokszor vijutottam, hogy egyre dagad szont azt is tapasztaltam, hogy bennem az ellenállás és a tilezek a motivációk nem is a takozás. Úgyhogy írástémává Szalay Zsuzsanna gyerekekéi, ők átvették csupán, érett a dolog. pszichológus a háttérben meghúzódik egy Kisiskolás gyerekeink vansaját megvalósulatlan ambínak, nagyon szerettük volna, cióitól hajtott szülő, egy minél ha sportolnának valamit, ahol nagyobb presztízsre áhítozó okmegélhetik a mozgás örömét, tató. A gyermek funkciót tölt be, kimozoghatják magukból a nem kevés a feladata, amint tanapi felgyűlt mocorgást. Vagy tarozza a felnőtt önbecsülését. járnának érdekes foglalkozáTöbb olyan gyerekkel dolgoztam, akit ez a sokra, ahol alkothatnak a maguk örömére, feloldódva egy élvezetes tevékenységben. De minden szinten nyomuló teljesítés-produka legtöbb helyen, ahol próbálkoztunk, tudo- ció kényszer, fellépésmánia agyonstresszelt, másunkra hozták, hogy lesznek bajnokságok, és már a hangszert, a zenét is megutálta, a ahol ajánlatos részt venni, fellépések, ahol társaival való együtt labdázás is elveszítette meg kell mutatni, mit tanultak. Na és itt jött az ízét, a tánc örömét is elvették tőle. Mert ő a kibukás. Mert gyermekeim nem szereplős nem akart mérkőzni, ország-világ előtt nem fajták, nem akarnak egy hónap után mérkő- akart táncolni, fellépni. Ő élményt akart, felzésre menni, nem akarnak két-három hónap oldódást a zenében, mozgásban, tét nélküli után sem a karácsonyi fellépésdömpingben együtt rezgést. Alkotást és nem produkciót.

Sajnálkozunk, hogy túl sok a stressz életáncolni, nem akarnak egy stadionnyi szülő tünkben, a szorongásos zavarok lassan népelőtt focizni. Azt gondoltam, kiugrom a bőbetegséggé váltak, teljesítményorientált vilárömből az idegességtől, amikor egy szülőgot élünk.

De ezt a világot mi teremtjük, ezt értekezleten, amikor megbeszéltük, hogy az az elvárást mi nyomjuk gyermekeinkre. Hol úszás mellett még korcsolyázásra is járjanak, marad a feloldódás a tevékenységben, az elaz egyik szülő megkérdezte, mikor fogják a merülés a játékban, a kikapcsolódás, feltöltőszülőknek is bemutatni, hogy mit tanultak az dés, a folyamatnak az élvezete?

Ahová a hangórákon. Produkálni kell, eredmény kell, műsúlyokat tesszük, ott a mi felelősségünk is. sor kell!

www.noileg.ro

31

{Egyensúly Vannak gyermekeid, kedves Olvasó? Kevésbé szereted egyiket vagy másikat?

Ha több gyermeket szeretsz, osztódik, netán elfogy belőled a szeretet? Ugye, hogy nem?! És el tudod képzelni, hogy egyszerre több férfit vagy több nőt szeress szerelemmel? Légy őszinte: sosem voltál a társad mellett másba (is) szerelmes? Na és csaltak már meg? ÍRTA: MAGYARI TEKLA FOTÓ: GETTY, THINKSTOCK

32

ielőtt zsigerből elutasítanál hatoldalnyi, nem könnyen emészthető liberalizmust, félórányi nyitottságra kérünk. Tudjuk, nem könnyű megkérdőjelezni az évszázados hagyományost, a jelenleg elfogadott, egyetlen legális pár- és családmodellt, de ha megismerünk eltérő világnézeteket is, attól még nem dől össze sem templom, sem iskola, és ha az tetszik, vallhatunk továbbra is keresztény-konzervatív vagy bármilyen elvet. Nem célunk állást foglalni, csak megmutatni azt, hogy talán a megszokottól eltérő, más kapcsolati típus is működhet: www.noileg.ro

Enikő és János a poliamoriában, azaz a többszerelműség működőképességében hisznek.

Enikő egy székelyföldi kisvárosban él, néhány évvel ezelőtt, nagyjából egy időben lépett be az életébe két olyan férfi, akihez érzelmileg, fizikailag és intellektuálisan egyaránt vonzódott. Döntéshelyzetbe került, de képtelen volt választani. Hos�szas vívódást követően úgy döntött, hogy nem dönt kettőjük között...

János egy évig volt a klasszikus, monogám kapcsolatban élő feleség titkos szeretője, egyre mélyebben szerették egymást, mígnem – János nyomására is – úgy döntöttek, hogy a titkos kedves elhagyja a férjét, és összeköltöznek. Amint ez megtörtént, felütötte fejét a féltékenység, egy hónap alatt szétmarták egymást, és a szerelem semmivé lett. Ez ütött szöget János fejébe, meg akarta érteni, hogy miben volt más a kapcsolatuk korábban, miért tudták szabadon megélni a szerelmet, amíg ott volt a férj is.

33

Dolgoznod kell magadon „Két ember között is sokszor irtózatosan nehéz egy kapcsolatot működtetni, ha többszereplős a kapcsolat, akkor sokkal több a belerakott munka is. Nem egyszerű ezt menedzselni, felvállalni, ebben élni – kezd a történetébe Enikő. – Az összes félelmeddel találkozol ebben a folyamatban. Kell hozzá abszolút őszinteség, nyitottság a megértésre és állandó kommunikáció. Ha ezekből valamelyik hiányzik, nagyon megnehezíti az életet. Aztán ott van még a társadalmi el(nem)fogadottsága a többszerelműségnek, rejtőzködni kell, folyamatosan magyarázkodni. Minden, ami kívül van a monogámia jól kitaposott ösvényén, az abnormális, elítélendő, disznóság. Ez a fősodor. Persze van

némi nyitás, de ez lassú folyamat. Az emberek azt hiszik, ha valaki poli, akkor az arról szól, hogy az illető fűvel-fával összefekszik, és nem is akarnak többet tudni erről, mert ezt egyszerűbb elítélni és magukat ennél jobbnak érezni.

Pedig alapvetően stabil, hosszú távú kapcsola-

34

tokra törekszünk mi is” – mondja a harmincas évei végén járó székelyföldi nő.

Minden, ami kívül esik a monogámián, disznóság?

Ha az ember egy hagyományos, monó kapcsolatba kezd, és közben egy új szereplőt hoz be, úgy, hogy meglepi a társát vele, az nem poli kapcsolat – véli Enikő. A poliamoriás kapcsolat a nyílt, őszinte kommunikáción és a kölcsönös felelősségvállaláson alapszik – magyarázzák, akik már éltek így. „Nem kell rejtegetnem vagy elfojtanom egy másik ember iránti érzéseimet, nem kell elbújnom, hanem nyíltan elmondhatom a partneremnek, anélkül, hogy pánikrohamot kapna. És

természetesen magam is higgadtan hallgatok végig és fogadok el hasonlókat a partnereimtől. Örülni a másik örömének, hisz az új szerelmi kapcsolat gazdagítani fogja az életét, egészen más dimenzióban működik” – magyarázza Enikő.

A szeretet szeretetet szül Annak, hogy valaki képes legyen poliamoriás kapcsolatban élni, alapvető feltétele egy belső fejlődés. A monogámia oldaláról közelítve szinte teljesen elképzelhetetlen, hogy a párunkon kívül mást is szeressünk, csalásnak, árulásnak számít. Általában fel sem merül, hogy az érzelmeinket nem tudjuk irányítani, tehát hogy akaratunkon kívül vonzódunk, vágyunk valakinek a társaságára, és hogy mindezt nem azért tesszük, hogy a másik embert „felszarvazzuk”, netán férfiasságában megsemmisítsük. Enikő szerint a szeretet nem fogy el, a szeretet szeretetet szül. „Az, hogy én a partnerem mellett mást is szeretek, nem azt jelenti, hogy a partneremnek szánt szeretetből elveszek, és másvalakinek adom oda. Továbbra is szeretem, és értékelem a vele való kapcsolatomat, annak ellenére, hogy jött az életembe egy másik ember. És fordítva” – próbálja megértetni a többszerelműség lényegét.

És a birtoklásvágy?

– merül fel akaratlanul is a kérdés. Enikő szerint nem kell ezeket az érzéseket elnyomni, hanem meg kell próbálni megérteni, hogy miért jelennek meg. Mitől félünk, amikor féltékenyek vagyunk? Miért hiányzik a bizalom magunkkal, valamint a partnerünkkel szemben? A monogám kapcsolatok azt „követelik”, hogy a mások iránt felmerülő érzelmeinket elfojtsuk, elrejtsük, és kiegyensúlyozott boldogságot színleljünk – véli Enikő. Egy monogám kapcsolatban a féltékenységet úgy előzzük meg, hogy nem engedünk be az életünkbe új személyt, hogy ne bántsuk a partnerünket, vagy titkos viszonyt folytatunk valakivel. „Mindkét forgatókönyv tele van hazugsággal, és egyikben sem tudunk őszintén megnyilvánulni. A poli kapcsolatban is megjelennek ezek az érzelmek, a félelmeink elől nem tudunk elbújni, de a nyílt, megértő kommunikáció és a magunkon folytatott belső munka segít túllépni ezeken a nehézségeken” – véli.

Jönni fog más „Illúzió azt gondolni, hogy egy ember az igényeid skáláján minden szintet hozni tud, vagy hogy te egy embernek minden szempontból tökéletesen megfelelsz. Nem bűn a kíváncsiság, és természewww.noileg.ro

tes az érdeklődés. Az ember egy poli kapcsolatban tudja, hogy előbb-utóbb biztosan jönni fog egy új arc. Ez nem jelenti azt, hogy nincs félelem, bizonytalanság vagy féltékenység. Van. De ez egy út, amin az ember rengeteget tanul elsősorban magáról. Megérti a félelmeit, megtanul elengedni, megtanulja jobban értékelni a jelent, az együtt töltött pillanatokat, jobban figyel a másikra, és tud empatikus lenni” – fogalmaz Enikő.

Ne birtokolj, ne ítélkezz!

– sorolja Enikő, miket tanult ezekből a kapcsolataiból. „Megtanultam megértő lenni, nem pedig azonnal ellenséget látni a partneremben, ha olyan dolog történik, ami engem bánt. Hanem mögéje nézni, megérteni, nyitottnak lenni az ő perspektívájára. Miért történt az, ami történt?

Mi zajlott le a másikban? Mi vezette őt az adott cselekedetre? Kérdezz, ne feltételezz!”

Boldogan együtt, amíg meg nem halnak?

Sokkal többeket érint a téma, mint gondolnánk.

Elég csak a megcsalási vagy válási statisztikákra egy pillantást vetnünk, s kiderül, hogy a „boldogan éltek együtt, amíg meg nem haltak” nem úgy működik, ahogyan a gyerekmesékben vagy a hollywoodi filmekben – kezd a saját történetébe János, aki negyvenes évei elején járó vállalkozó, és aki messziről is érezhetően nagyvárosi közegből mesél a poliamoriáról. János – aki egyébként pszichológiát is tanult – a Poliamoria Magyarország berkein belül azon dolgozik, hogy valós kép alakuljon ki a köztudatban a többszerelműségről, és hogy eloszlassák az ezzel kapcsolatos félreértéseket, tisztába tegyék, mi a különbség a poligámia, a nyitott kapcsolat, a swingerezés és a poliamoria között – hogy csak néhányat említsünk, amivel gyakran összemossák a poliamoriát. „A nyitott kapcsolat jellemzően monoamor értékrendben megállapodó felek nyitását jelenti, ahol továbbra is abban hisznek, hogy szerelemmel szeretni egyszerre csak egyet lehet, és mivel a szexuális életüket élhetik másokkal is, jellemzően külön-külön kapcsolódnak másokkal, párhuzamosan. A többszerelműség ezzel szemben a szerelmet egyszerre több emberrel

35

is megélhetőnek tekinti, akár párhuzamosan, külön-külön, akár hármasban, vagy többesben egyszerre, ahol akár mindenki megélheti mindenkivel, hogy szerelmes. A titkos viszony jellemzően monogám/monoamor értékrendre épül, egyszerre egy emberbe lehet szerelmes valaki, és az az egy most éppen nem a férj vagy feleség, viszont őt sem akarja elhagyni a szeretőt tartó. Egyébként jellemzően féltékeny tud lenni a szeretőjére is, azt szeretné, hogy számára csak ő létezzen” – tisztázza a fogalmakat János.

„Csak engem szeress!” – ez a feltétel nélküli szeretet? „Az őszinteségre való törekvésemmel nem tudtam összeegyeztetni azt, hogy valakinek megígérjem, hogy innentől kezdve csak őt fogom szeretni, és senki más iránt nem fogok érezni még hasonlót sem. Egyszerűen az addigi tapasztalataim s a környezetemben élők példáiból sem ezt láttam, hiszen a sok ígéret ellenére mindannyiunknak több exe volt, pedig ezzel a kimondott vagy kimondatlan ígérettel és elvárással indul minden monogám kapcsolat.

Aztán jöttek olyan „ideák”, mint a feltétel nélküli szeretet, ami szintén nagyon megtetszett, s megint csak kicsapta a biztosítékot nálam, hogy akkor hogyan van ez azzal a feltétellel, hogy „csak engem szeress”, és „addig szeretlek, amíg csak én vagyok neked” – meséli János. Szerinte megvalósítható, felvállalható és alkalmazható is a többszerelműség, ő maga is poliamor kapcsolatban él évek óta, és a környezete is tudja róla, több mint egy évtizede.

A hazugság a kapcsolat rákos sejtje – legalábbis János szerint. „A titkos viszony jellemzően hazugsággal, bűntudattal és szégyenérzettel jár együtt. A titok és a hazugság a kapcsolat igazi rákos sejtje, ez mérgezi meg idővel a bizalmat, és emel olyan falakat a korábbi szerelmesek közé, amik már csak nagyon nagy önismereti és terápiás munkával lennének helyreállíthatóak. Két ember kapcsolata sohasem egy harmadik miatt megy tönkre. Csakis a benne élő két ember viszonyán és együttműködési és kommunikációs képességein múlik, hogy mit

36

tudnak kezdeni külön-külön és együtt is egy olyan helyzettel, amikor például megjelenik egy harmadik – véli. – A felvállalt többszerelműségben azonban őszintén, mindenki tudtával és beleegyezésével, vágyával és szándékával összhangban éljük meg a szerelmet, többesben. Nehéz abban bízni, aki titkol előlünk valamit, és nem oszt meg velünk dolgokat. Persze fogadni is tudni kell az őszinteséget, ami fájdalommal vagy haraggal tölthet el az adott pillanatban. De ezeket meg lehet tanulni megélni, és úgy is szeretetben maradni, hogy közben kifejezzük a neheztelésünket és egyéb érzéseinket is – magyarázza János. – A másik nagyon fontos tényező, hogy hogyan is vagyunk mi, a már kapcsolatban lévők egymással. Ha éppen dúl a szerelem, maximális az intimitás és a bizalom, akkor kön�nyű szabadon megélni az új szereplőt is és vele együtt osztozni a közös boldogságban. Amikor azonban kapcsolati krízis van, nehézségek, viták és konfliktusok, akkor értelemszerűen nehezebb, és veszélyesebbnek is látszik minden új szál – teszi hozzá. – De azon is sok múlik, hogy ki az új »jövevény«, aki azonnal szimpatikus, azt könnyebb elfogadni” – fejti ki. János szerint azonban ezekkel a jelenségekkel akkor és ott lehet kezdeni valamit, amikor felvetődnek. „Az én életemben leginkább hármas szerelmek alakultak ki, külön-külön talán ha 1-2 emberrel kapcsolódtunk az elmúlt évek során, viszont többekkel is sikerült hármasban szerelmesnek lennünk egymásba. Ilyenkor nem kérdés, hogy a másik is örül-e, hiszen ő is megéli a szerelmet” – avat be minden gátlás nélkül a saját életébe.

És a zöld szörny hová lesz? „A féltékenység szerintem egy tanult érzelmi reakció, ami a birtoklásvágyból fakad. Vannak gyerekek, akik ezt a mintát tanulva sajnálják megosztani másokkal a játékaikat, míg mások szívesen osztoznak, és együtt játszanak másokkal. Ha két gyermekemet szeretem, akkor az egyik hibája, hogy a másikat is szeretem? Persze hogy nem. Ettől azonban lehetnek önértékelési gondjaim, önbizalomhiány, hogy ez jut eszembe, illetve ezen félelmeimet pendíti meg a valóságnak ez a pengetője. Az értékrenden múlik ez is. Ha abban hiszek, hogy egy „elég”, vagy „az iga-

zi szerelem csak egy lehet”, akkor hibát kezdek el keresni, ha ez nem valósul meg.

Még kifejezésünk sincs a másik örömének megélésére „Magyar kifejezés még nincs a compersionra.

A lényege, hogy a másik örömével és boldogságával együttérzek, és én is megélem. Egy új szerelemnek energiája van, ragyog a másik, és bizony sokkal könnyebb egy szerelmes emberbe szerelmesnek lenni, mint egy éppen keserű és kiábrándult lélekbe. Többször hozott már minket vissza régi szerelmeinkkel újra és újra a kezdeti szerelem állapotába egy-egy új szerelem megélése, akármelyikünk részéről is volt. Ilyenkor öröm és boldogság van, mintha csak a lottón nyert

volna a másik. Kinek fájna ez? – magyarázza János. – Az nehezebb, ha nem élnek együtt, vagy nem találkoznak a társak, hanem külön-külön kapcsolódik valaki a társaival, és még időt sem töltenek egymással hármasban vagy többesben, mert akkor kezelni kell az időbeosztást, és gyakrabban lesz konfliktus is abból, hogy ki kivel van éppen. Ez szerintem az egyik első lépcsőfok a monoamor értékrendű nyitott kapcsolatból a poliamoria felé, mivel egyszerre egy másikkal tudok csak lenni. Ezt nevezik solo poliamoriának, amikor nem együttélésben, hanem külön-külön éli meg valaki több társával a szerelmet, mindenki tudtával és beleegyezésével.” János szerint ezt www.noileg.ro

nehezebb hosszú távon fenntartani és elmélyíteni is. „Az érzések egyszerre is lehetnek, szerethetek mindenek »alatt«, miközben a felszínen megélem a haragom, megtapasztaltam, hogy lehetek bánatos, mert elhagyott az egyik szerelmem, miközben boldog vagyok a másikkal való szerelmemben, vagy hogy milyen a szerelmemmel együtt megélni azt, hogy egyszerre veszítettük el a közös szerelmünket. Hatalmas élmény, amikor a szerelmeim egyben a legjobb barátaim is, és éppen olyan őszintén elmondhatom azt, hogy kivel kapcsolatban mit érzek, ki tetszik, és ki kacsintott rám, mintha csak a legjobb barátimmal lennék, és ebből nem féltékenység van, hanem felhőtlen öröm és közös nevetés” – összegzi életvitele előnyeit János.

Emésztjük a hallottakat Nem állítjuk, hogy jövő héttől kezdődően ledobjuk magunkról évtizedes rutinjainkat, neveltetésünket, és máris kellően nyitottak leszünk egy poliamor kapcsolatra, de az őszinteségre, nyitottságra és megértésre való törekvést, a hazugságok kiiktatását abszolút pozitívumként könyveljük el. Akit esetleg mélyebben érint a téma, a poliamoriamagyarorszag.hu weboldalon talál választ a kérdéseire, vagy Franklin Veaux és Eve Rickert More than two című könyvét olvashatja el. Igaz, egyelőre csupán angolul van erre lehetősége. l

37

{Tréning AKROJÓGA: AHOL MEGTANÍTANAK „REPÜLNI” Hogyan juthatunk el oda, hogy nem hétköznapi, látványos pózban időzzünk a levegőben, egy másik emberre támaszkodva? Az akrojóga nem csak „repülni”, bízni is megtanít, állítja Moscu Katalin, aki Kolozsváron oktatja a jógát és thai masszázst is ötvöző módszert. ÍRTA: PAP MELINDA FOTÓ: MOSCU KATALIN, NATALIE FRESE, PETHŐ LÁSZLÓ, RĂZVAN BAL indig ki kell lépni picit a komfortzónából, mert úgy tanulunk, úgy tudjuk tágítani a határainkat. Így tudjuk meg, meddig érezzük magunkat biztonságban, és hol kezdődik a bizonytalanság, melyik az a

38

pont, ahonnan már nem tudunk visszajönni.

Ez ehhez egy nagyon jó gyakorlat” – fogalmaz Moscu Katalin akrojóga-oktató, amikor a jógát, akrobatikát és thai masszázst ötvöző gyakorlatról kérdezem. A kolozsvári IKWE stúdi-

óban a jóga számos válfaja közül válogathat az érdeklődő, ám mindenek közül az akrojóga a legizgalmasabb és leglátványosabb. Ki ne csodálkozott volna rá az egymást jógapózokban emelgető, ezeket menet közben tökéletes összhangban, flow-ban váltogató párokra?

Moscu Katalinnak is a Youtube-on látott kisvideók alapján tetszett meg az 1990-es években megjelent fizikai gyakorlat, a kanadai táncospár, Eugene Poku és Jessica Goldberg stúdiószínházakban előadott performansza, ám mint bevallja, kezdetben úgy vélte, túl testes hozzá.

Holott a női alapító sem a legvékonyabb, nemcsak testesebb, idősebb is izmos partnerénél. „A performanszaik lélegzetelállítóak, folyamatos flow-ban vannak, és a szerepek állandóan cserélődnek, nincs kimondottan női vagy férfi szerep” – áradozik Katalin és még sokan mások, hisz nem véletlen, hogy az akrojóga önálló módszerré nőtte ki magát, és világszerte elterjedt.

Az alapítók mindketten jógáznak, és a közös munkában sokkal inkább annak a testre, szellemre, tudatra gyakorolt hatását keresték, mint a látványosságot, világosít fel Katalin.

A Kanadából indult mozgalom mára már két ágra szakadt, míg a klasszikus montreali ág a jógát ötvözi a tánccal, az Acroyoga International néven bejegyzett szervezetnél a jóga, az akrojóga és a thai masszázs jár kéz a kézben.

Érintésekre épülő bizalom Bár az egymás végtagjaira támaszkodva látványos pózokban időző testeket látva azt gondolnánk, hogy az akrojóga a fizikai erőnlétről és hajlékonyságról szól, mint kiderül, a látvány komoly pszichológiai munkafolyamat eredménye. „Szeretem ezt a kezdeti folyamatot, amikor az emberek belső hozzáállásán kell változtatni. Hogy hogyan jut el valaki www.noileg.ro

arra a bizalmi szintre, ahol már könnyedén mozog, együtt tud működni a másikkal” – mondja Katalin, aki egy barátjával kezdett ismerkedni a módszerrel. Másfél éves közös munka után a budapesti INspirál cirkuszi közösségnél és a Samsara Fesztivál intenzív workshopjain képezte magát.

Gyerekkora óta sportol, talajtornázott, műugró volt, 19 éves korától sziklát mászott, így volt testtudatossága. „Szeretem használni a testem, szeretem szélsőséges helyzetekbe hozni magam, hadd lám: mit érzek, mit bírok, és mit tudok változtatni, hogy megbirkózzam a feladattal. Ez játék, élvezet számomra, mindig is az volt” – árulja el hozzátéve, kezdetben jógából csak alapismeretei voltak, és ajánlott párhuzamosan tanulni a kettőt.

Sokféle érdeklődő és fejlődési ritmus Kérdésemre, hogy kik látogatják az óráit, és mennyire vannak tudatában a módszer komplexitásának, több csoportba sorolja az érdeklődőket. „Vannak, akik tudatában vannak a pszichológiai háttérnek, tudatosan kezdik gyakorolni. Vannak, akik tudják, hogy van bennük egy blokk, és azért jönnek, hogy kigyógyuljanak ebből, ők a leghálásabbak. És van egy réteg, amely azt mondja: ezt képte-

39

lenség megcsinálni, én eljövök és bebizonyítom. Olyan réteg is van, amely számára ez csodálatos, nyitott és kíváncsi, azzal is könnyű dolgozni. Vannak alapismereteik – táncosok, baletttáncosok, tornászok –, nagyobb a testtudatosságuk” – mondja Katalin. Az egyre több nyugat-európai egyetemistát vonzó Kolozsváron sok külföldi akrojógázó is akad, aki otthon találkozott a módszerrel, és örül, hogy itt folytathatja.

Akárcsak a jelentkezők, a fejlődési ritmus is változó. Van, akinél nincs meg a partnerre való ráhangolódás képessége, nem tudják, hogy engedjék el magukat. Mások számára az idegenek érintése okoz gondot, az elején ezen kell dolgozni.

Változó szerepek, partnerek „A jógában vannak átmeneti mozdulatok, amikor az egyik pózból a másikba térünk át, ezek ügyességet, erőt, hajlékonyságot igényelnek. És vannak a pózok – ezek a látványo-

40

sabbak –, amelyeket ki kell tartani, és egyensúlyérzéket, belső egyensúlyt igényelnek. A kimondottan relaxációs pózok alatt a felek befelé fordulnak. Ez egy meditációs gyakor-

nyom a latban a hozzáállás, a mindset, hogy valaki mennyire tudja elengedni magát, megtartani az egyensúlyát.

Első lépés: a bizalomépítés

lat, lényege, hogy nem szokványos pózban megtartjuk a testet, hagyjuk, hogy lélegezzen” – avat be az alapokba Katalin.

Az akrojógában ezt három szerepben gyakorolhatják, magyarázza: a bázis (base), a megtartó az egész mozdulatsort kontrollálja, a rá támaszkodó repülő (flyer) a legtöbb akrobatikus mozdulatot végzi többnyire a levegőben, kényes egyensúlyhelyzetekben. „És ott van a vigyázó (spotter), aki figyel, hogy a flyer ne essen le” – teszi hozzá. Sok olyan póz van ugyanis, ahol „bizony nagyon könnyű fejre állni”, ismeri el Katalin, aki oktatóként többnyire maga látja el a spotter szerepét. De a szerepek váltakoznak, nemcsak a hajlékony, vékony nő lehet flyer, neki is fel kell tudnia emelni a férfit.

Nemcsak a szerepeket, a partnert is cserélik, mert minden testnek más az anatómiája. „Ha nagyon megszokok egy testet, kicsit sokkoló lehet, ha elkezdek egy másikkal dolgozni, amelyiknek más a csont- és izomfelépítése, a tömegközéppontja, a belső egyensúlya, súlya. Holott a súlynak és az erőnlétnek az akrojógában nincs olyan nagy hordereje, mint ahogy tűnik” – mondja az oktató. Többet www.noileg.ro

A relaxációs pózok teremtik meg a partnerek közötti bizalmat, amikor az egyik fél megnyújtja, kinyújtja, megforgatja, megmas�szírozza társát. Hozzászoktatják a kezdő gyakorlót ahhoz, ha valaki hozzáér. „Sokan mondják: számukra gond, ha idegen a testükhöz ér. Itt, ha dolgozni akarsz, ez az első pillanattól kezdve elkerülhetetlen – meséli Katalin hangsúlyozva, nem szexuális töltetű, hanem gondoskodó, biztonságos érintésről van szó. Bizalmat kell építeni a felekben, akik kevésbé bíznak másokban, többnyire magukra hagyatkoznak, holott rengeteg helyzetben a másikra kell hagyatkozni. – Ez arról szól, hogy a másik testére helyezem magam, elengedem magam, semmi más dolgom nincs, mint hogy a belső egyensúlyomat megtartsam, a testemre figyeljek és bízzam a másikban” – összegez Moscu Katalin.

Akadályt jelenthetnek a félelmek is, amikor az agyunk blokkolja azt, amire a testünk amúgy képes lenne. „Sokszor nem mondom el előre a gyakorlatot, mert abban a pillanatban az agy elkezd lázasan dolgozni, és megjelenik a félelem. Lépésről lépésre mondom, nem hagyok gondolkodási időt” – osztja meg trükkjét az oktató. Míg a felnőtteknél a félelem a gátló, az azt még kevésbé ismerő gyerekeknél a vakmerőség teremthet veszélyes helyzeteket.

Az asszertív kommunikáció is fontos, hogy a felek jelezzék, ha a póz kényelmetlen, fájó számukra, és ne a másikat okolják, saját érzéseiket, szükségleteiket tolmácsolják, teszi hozzá Katalin. Nagy hangsúlyt fektet a nyelvi programozásra is, törekszik kiiktatni, hogy diákjai azt mondják: ezt nem tudom megcsinálni, erre nem vagyok képes. „Ha ezt mondom, a testem hiába lenne képes megcsinálni, nem fogom tudni” – összegez elmondva: ilyenkor a mentális gátat kell oldani és elérni, hogy minél kevesebb önmeggyőző párbeszéd játszódjon le a fejben. l

41

42

{TrenDíva

44. Élénk, színes és kalap

Nem mulandó hobbi: életvitel

52.

47.

Felkerülni a dizájn­térképre, ez a cél! www.noileg.ro

43

GARDRÓB

ÉLÉNK, SZÍNES ERIKA ÉS KALAP MÁRTON LÁTVÁNYTERVEZŐ GARDRÓBJA Feltűnő jelenség. Nemcsak személyisége, stílusa is kitűnik a tömegből. S bár jelmeztervezőként kolozsvári, szebeni, marosvásárhelyi, gyergyói színészeket is öltöztetett, magának még nem varratott ruhát. Mivel sokat utazik, bőröndből él, ezért sem okozott számára nehézséget, hogy felcsomagoljon nekünk is néhányat a kedvenc ruhadarabjai közül. ÍRTA: CSATLOS TÜNDE FOTÓ: RAB ZOLTÁN

színházban találkoztunk, hisz hetekig ez az otthona, ha épp egy előadás látványvilágán dolgozik. Jelmeztervezőként azt szereti, ha olyan ruhákat alkothat, ahol „eldobatja az agyát”, ahol bátran kreatívkodhat.

Ez a bátorság az öltözködésében is meglátszik: az élénk színeket előszeretettel viseli.

Márton Erika ruhatárába tekintünk bele gyors kérdések és válaszok kíséretében.

– Kedvenc színed?

– Mostanában a piros. Szeretem az élénk színeket, de valahogy úgy sikerül, hogy nagyon sok a piros mostanában a ruhatáramban. Még az autóm is piros. Képzeljétek,

44

hogy nézek ki, amikor piros bakancsban, piros kabátban szállok ki a piros autómból! (nevet) Talán ezt a bakancsot hordom a legtöbbet – mutatja kedvencét Erika. A fekete cipőket próbálom mellőzni. Régen nagyon sokat keresgéltem, hogy találjak érdekesebb darabokat. Cipőmániás vagyok. Régen online rendeltem, most már mindenevő lettem. Amúgy szeretem, hogyha a cipő csúnya, azt hiszem – és mosolyog a szemével.

– Honnan vásárolsz?

– A turi az alap, de vásárolok új ruhákat is.

Varratni nem volt időm eddig, pedig szeretnék. Sokszor magamat is szidom, hogy ott va-

mel, de valahogy én nemet mondok rá. Feliratos pólóim nincsenek. Általában olyan nagyot akarnak közölni ezek a feliratok, és én erre nagyon érzékeny vagyok.

– Színek, amiket nem kombinálsz?

– Én szinte mindent mindennel összetársítok. Úgy

gyok mindig a varroda közelében, és mégsem varrattam még semmit magamnak.

– Mi alapján döntesz vásárláskor?

– Meglátom és megveszem. Ha valamit keresek, biztosan nem találok.

– Inkább a színes ruhadarabokat vadászod?

– Igyekszem, bár észrevettem, hogy a ruhatáram kezd befeketedni. A legegyszerűbb fekete cuccokat vásárolni.

– Hiszel te abban, hogy vannak színek, amelyek nem állnak jól?

– Abszolút. És ez nagyon sok mindentől függ: bőr- és hajszíntől például.

– Mi az, amit soha nem vennél fel?

– Színben lilát, de nem tudom, miért. Selyemből készült ruhadarabokat sem vennék fel, bár nincs semmi bajom a selyemwww.noileg.ro

45

gondolom, hogy bármi bármivel találhat, csak a megfelelő árnyalatot kell kiválasztani.

– Kedvenc ruhadarabod?

– A kalapjaim – azokat nagyon szeretem.

A legbanálisabb dolgot felveheted, mellé felraksz egy kalapot, és kész.

– Szoknya vagy nadrág?

– Szoknyás voltam, talán három évvel ezelőtt vettem meg az első nadrágomat. Voltak olyan évek, hogy nadrágom nem is volt, egyáltalán. A munka miatt döntöttem úgy, hogy a nadrágokkal is megbarátkozom. A lakatos- és asztalosműhelyekben nem mindig jön jól a szoknya.

– Milyen típusú jelmezt tervezel szívesen?

– Amikor eldobhatom az agyam, de ez nagyon függ a rendezőtől, hiszen mindegyiknek van egy sajátos világa. l

46

KIFUTÓ

FELKERÜLNI A DIZÁJN­ TÉRKÉPRE, EZ A CÉL! Tradíció és innováció, játék és kommunikáció, urban function – ezek a sepsiszentgyörgyi Design Hét jelszavai. Az már bizonyos, hogy Sepsiszentgyörgy nem fél belevágni a legmerészebb dolgokba sem, így a romániai és a világ nagyvárosai után, felismerve az igényt és találkoztatva a kínálattal, létrehozta a rendezvényt. ÍRTA: MÉNESSY KINGA KITTY FOTÓ: MÁTHÉ CSABA, CODRA BOTOND, HENNING JÁNOS ény, hogy a dizájn mint fogalom számos művészeti ágat takar. Így a Design Hét sem korlátozódik az egyértelmű fogalomra, hanem feszegetve annak határait, a lehető legtöbb oldalát igyekszik megmutatni. Míg sokak számára a dizájn a forma-, ruha- és arculattervezésben, kevesebb esetben a lakberendezésben merül ki, addig a sepsiszentgyörgyi Design Hét bebizonyítja: valóban jóval sokszínűbb a paletta. Mára már a formatervezés összefonódott a mindennapi élettel és a kultúrával, hatalmas területet fog át, ötvözi az esztétikát, a formát, a www.noileg.ro

funkcionalitást, és innovatív módon kiemeli a tárgyak egyedi tulajdonságait. Így lehet az, hogy elfér egymás mellett a jelmeztervezés, az applikációbemutatás vagy a harmadik kiadás újdonsága, az úgynevezett food design, azaz az ételkreációk is. Jól összeillenek a kiállítások, a könyv- és divatbemutatók, a filmvetítések, miközben egymással találkozhat és beszélgethet a szakma. „A Design Hét rendezvénysorozata fontos szerepet vállal. Szeretnénk, ha Sepsiszentgyörgy felkerülne Európa azon térképeire, ahol jegyzik az innovációt és a kreativitást” – vallják

47

A dizájnszakma széles palettájából egyelőre a tárgy-, a bútor- és a textiltervezésnek szánnak főszerepet, a Design Hét legközönségbarátabb és legfelkapottabb mozzanata mégis a helyi tervezők divatbemutatója, amely minden évben telt házzal zajlott. Ez a szemle jó alkalom arra, hogy összejöjjenek a székelyföldi divattervezők bemutatva ruháikat és kiegészítőiket. Egy tető alá kerülnek az Esztány-táskák, a Delikates Couture, a kézdivásárhelyi KreaKids design-stúdió ruhakölteményei, az Ilkapilka, a Marikó brand hátizsákjai, a Yukka vagy Könczei Alpár divattervező estélyi ruhái, ahogyan Oláh Gyárfás, Simó Júlia és a Rekko alkotásai is.

48

A Kolozsvári Művészeti Egyetem design szakos hallgatóinak kiállítása, 2017

A MOME Mercedes Benz makettkiállítása, 2016

a szervezők, Damokos Csaba formatervező és Grubisics Csaga vizuális kommunikációs szakember. A Design Hét lehetőséget teremt a fiatal romániai és magyarországi dizájnereknek a bemutatkozásra, a szakma helyi képviselőinek és a piac szereplőinek a találkozásra, a kapcsowww.noileg.ro

A kiállítások közül legnagyobb érdeklődésnek az Erdélyi Művészet Központban megnyílt MOME – Mercedes-Benztárlat, illetve a Transylvania Tranzit – erdélyi designerek kiállítása örvend.

A Prowood Design Pályázat kezdő dizájnereket szerepeltető kiállítása szintén nagy sikert arat.

49

100% Made in Transylvania kiállítás, 2016

Ugyancsak a Design Hét keretében, 100% Made in Transylvania címmel csomagolásdizájn-kiállítást mutattak be helyi cégek helyi termékeinek a helyi dizájnerek vagy dizájnműhelyek által tervezett csomagolásban. Grubisics Csaga, a kiállítás ötletgazdája úgy véli, a kezdeményezésnek az a célja, hogy felhívja a figyelmet arra: itthon is lehet igényes kivitelezésű, minőségi termékeket előállítani, illetve vannak cégek, amelyek már felmérték a jó dizájn fontosságának a szerepét, és nem sajnálnak áldozni erre.

Tervezőgrafikai kiállítás, 2017

latépítésre, az egyetemek közötti együttműködésre. A rendezvény kommunikációs csatornaként működik Erdély, Budapest és Bukarest között.

Sepsiszentgyörgy, helyzetéből adódóan, a tradíció és innováció csomópontja. Találkozik

50

a tradícíó és a kortárs szemlélet mind a művészetben, mind a különböző iparágakban.

Ezt kihasználva, a Design Hét keresi a helyi kézműves- és textilipari hagyományok, illetve a kortárs dizájn kapcsolódási lehetőségeit, mert hiszi, hogy hosszabb távon mind a kettő

csak egymásra támaszkodva tud érvényesülni. Ilyen értelemben szintén fő feladatai közé sorolja a nagy hagyományú helyi fa- és textilipar, illetve az e téren tevékenykedő dizájnerek együttműködésének szorgalmazását. A szervezők meggyőződése, hogy a kézművesség és a magas technológia ma már nem áll messze egymástól, és hogy ez akár egy új, kreatív ipar lehetőségét teremti meg.

Food design, 2017

„A dizájn kommunikáció, amely csak egy iparággal együtt létezik. Ha valaminek nincs ipari kötődése, funkciója, akkor az művészet és nem dizájn. Éppen ezért a formatervezőknek és a gyártóknak együtt kell működniük, egymásra vannak utalva” – vallja Damokos Csaba, az egyik szervező. www.noileg.ro

Saját termék piacra dobása nem könnyű feladat, termékfejlesztésbe kell kezdeni, ami anyagi befektetést igényel, és az eladást is meg kell szervezni. Így a sepsiszentgyörgyi Design Hét, ha mást nem is, azt elérheti, hogy elősegítse, serkentse ezt, ami önmagában nagyon fontos vállalás. l

51

KENCE

EGYRE TÖBBEN VÁLTANAK NATÚR KOZMETIKUMOKRA

NEM MULANDÓ HOBBI: ÉLETVITEL Ami a drogériák polcain hónapokig áll, az biztosan nem található meg a Petit&Magique kínálatában: a kis manufaktúra termékei ugyanis mindig frissen és személyre szabottan készülnek. A természetes növényi összetevők mellett ez a másik ok, amiért egyre többen választanak kézműves natúr kozmetikumokat. A Petit&Magique termékek kitalálójával, fejlesztőjével, Fröhlich Orsolyával beszélgettünk. ÍRTA: NŐILEG

– Azt írja a diplomádon, közgazdász, marketing és projektmenedzsment szak, mégis többen ismernek téged finom natúr kozmetikumok készítőjeként. Hogy jött ez az éles váltás?

– Nem találtam teljesen önmagamra azon a pályán, így lassanként bontakozott ki, hogy egyébbel is kezdjek foglalkozni, kezdetben

52

csak hobbiként. A kozmetikumkészítést könyvekből, külföldi blogokról, később tanfolyamokon tanultam, és ez a tanulási folyamat a mai napig tart. Követni kell a trendeket, az újdonságokat. Minél többet foglalkozom a témával, annál több impulzus ér. Abbahagyhatatlan.

– Mit kell tudni az általad készített kozmetikumokról?

– Kizárólag növényi alapú, gyengéd kozmetikumokat készítek, amelyek támogatják a bőr önszabályozó funkcióját. A termékpalettám széles: arckrémek, testápolók, higiéniai szerek, babatermékek. Igyekszem minden igényt kiszolgálni, csak megrendelésre dolgozom, és mindig frissen készülnek a termékek.

– Mintha egyre többen térnének át a natúr kozmetikumok használatára. Mi a baj a hagyományos nagyipari kozmetikumokkal?

– Úgy gondolom, ez nagymértékben ös�szefügg a tudatossággal és az életvitellel. Ha valaki elkezd odafigyelni a táplálékára, akkor azon is elgondolkodik, hogy mit ken a bőrére.

Ugyanakkor azt is látni, hogy széles körben divatba jött a natúr kozmetikum, a természethez fordulás és ezzel együtt a kemikáliák elutasítása. A nagyipari kozmetikumoknak legfőképpen az összetevőivel van a baj, és azzal, hogy a piaci igényeket mindenkor a felhasználó igényei elé helyezik. www.noileg.ro

53

– Akárcsak számos egyéb területen. A kozmetikai iparban ez mit jelent?

– Vegyük például a kőolajszármazékokat. A legtöbb termék, az arckrémektől a babaolajig, kőolajszármazékot tartalmaz (Paraffinum Liquidum, Paraffin Wax, Petrolatum, Mineral Oil, Mineral Wax, Vazelin), tehát a kőolaj feldolgozása során keletkező mellékterméket vegyi anyagokkal tovább finomítják, fehérítik, szagtalanítják, majd eladják a kozmetikumiparnak. Ez a hihetetlenül olcsó alapanyag voltaképp egy szintetikus olaj, amely tünetileg puha bársonyos bőrfelszínt eredményez, valójában azonban eltömíti a pórusokat, nem engedi lélegezni a bőrt, gátolja a bőr természetes védelmi funkcióit. Sőt kisbabák esetében különösen veszélyes, mivel gátolja az egészséges bőrfelszíni emulzió kialakulását, ami ugye a bőr védőrétege. Én megrögzött címkeböngésző vagyok. Mindig feldühít és elszomorít, ha látom, hogy még a babaolajban is megjelennek ezek a szintetikus olajok. Másik példa: a tusfürdők, samponok ugyanazt az agresszív mosóaktív anyagot (SLS) tartalmazzák, mint amit a mosószerben, ipari tisztítószerekben találunk. Ezek erős zsíroldó anyagok, amelyek nemcsak a szennyeződéseket távolítják el, de beleavatkoznak a bőr természetes faggyútermelési mechanizmusába, károsítják a nyálkahártyát, erős bőrirritálók. De ez csak néhány példa,

54

hosszú még a sor. A gyártók szempontjából érthető, hogy ezeket használják, ugyanis olcsó alapanyagok, hosszú ideig eltarthatók, egyszóval piacképesek.

– És miben különböznek ettől a natúr kozmetikumok?

– A natúr kencékben az olajos összetevőt száz százalékban tiszta növényi olajok teszik ki. Ha azt mondom, hogy avokádós arckrém, akkor az legalább 30–40 százalékban tiszta avokádóolajat tartalmaz, míg a bolti krémek esetében ez csak 1-2 százalékot tesz ki. A natúr kozmetikumok esetében soha nem az olcsóság az irányelv! Másfelől a natúr kencék egyik hátrányaként említhető, hogy mivel rövidebb ideig tárolhatók, hamar fel kell használni. Ám ez egyben az előnyük is, mert így mindig frissen készülnek, akár személyre szabottan. És éppen ez a szép ebben, hogy sok kicsi manufaktúra

létesül, amely közvetlenül tudja kiszolgálni a kisebb ügyfélköröket, személyre szabott megoldásokat kínálva. Szóba állunk a vásárlókkal, együtt keressük a megoldást a problémáikra.

– Hogyan történik ez például nálad?

– Nekem nem kompetenciám a bőrdiagnosztizálás, állapotfelmérés. Ez a kozmetikus feladata. Én viszont az alapanyagokat ismerem, akkor tudok megoldást javasolni, ha már azonosították a bőrtípust vagy az esetleges problémát.

– Említetted a rövidebb lejárati időt. Mit kell tudni a natúr kozmetikumok tartósításáról, eltarthatóságáról?

– Kencekeverő iskolák azt tanítják, és ez alapszabály, hogy a vizet/hidrolátumot tartalmazó készítményeket kötelező tartósítani, ugyanis a vizes közegben néhány nap után elkezdenek szaporodni a penészgombák, élesztőgombák. Hajlamosak vagyunk megijedni a tartósítószerek hallatán, de fontos tudni, hogy egy olyan krém, amiben elszaporodnak a mikrobák, sokkal nagyobb veszélyt jelenthet a bőrre! Léteznek olyan széles spektrumú tartósítószerek, amelyek engedélyezettek a natúr kozmetikumokban, és nem károsak az egészségre, ezek átlagosan három hónapig biztosítják egy natúr kozmetikum biztonságos használatát. A legfontosabb alapszabály: a lejárati dátum után semmilyen kozmetikumot nem szabad felhasználni, mert a gombatelepek már akkor léteznek, amikor szabad szemmel még nem láthatók, és az elszaporodó baktériumok komoly bőrproblémákat okozhatnak!

– Milyen visszajelzések érkeznek hozzád?

– Minden visszajelzést szívesen fogadok, sőt szoktam is kérni. Hiszen akkor kel életre igazán a termék, amikor eljut a felhasználóhoz. Fontos a visszacsatolás. Szerencsére nagy arányban jók a visszajelzések. Aki próbálta már a termékeimet, gyakran visszatér.

Ha valakinek nem tetszik egy illat, vagy nem válik be a termék, akkor ilyen esetben kicserélem, vagy felajánlok valami mást. Mindig hangsúlyozom, hogy az átálló bőr átmenetileg nyugtalanul reagálhat, de idővel, ha hagyjuk működni, visszanyeri önszabályozó képességét. Egyébként is úgy tartja a szakirodalom, hogy legalább négy hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy látható legyen egy arckrém hatása. Nemrégiben jelezte egy vásárlóm, hogy a www.noileg.ro

dermatokozmetikusa megdicsérte, milyen jó állapotban van az utóbbi időben a bőre, és ő ezt az arckrémemnek tulajdonította. Ezek a visszajelzések nagy lendületet adnak, örömmel folytatom tovább a kutakodást.

– Mesélj nekem a te bőrápolási rutinodról!

Vannak kedvenc termékeid?

– Egy csomó kedvencem van. Esténként van az én rituálém, ha nem vagyok túl fáradt hozzá.

Az arcomat minden este letörlöm a rózsavizes

lemosómmal, utána a Balance krémet használom, mivel zsírosodásra hajlamos a bőröm.

Hetente egyszer radírozok a sós radírral, alkalmanként pedig használom a Balance olajat arcmasszázshoz. Fürödni a leginkább házi szappannal szeretek, ezt én is kézművesektől vásárolom, télen a kókuszos testvajat használom testápolásra, nyáron pedig testolajat vagy könnyedebb testápolót választok. A fürdőkádba mindig szeretek beledobni egy levendulás fürdőgolyót, vagy ha éppen nincs készen, akkor mehet bele pár csepp fürdőolaj. Kisbabámat kizárólag a saját készítésű fürdetővel, popsikrémmel, babaolajjal kenegetem. Sampont is saját készítésűt használunk, és a Sweet Kiss ajakápolóm nélkül soha nem lépek ki az ajtón, mint ahogy a kézkrémből is mindig ott lapul egy pici tégely a kabátzsebemben. l

55

{Lurkó BULLYING, TERROR A GYEREKEK KÖZÖTT

ISKOLÁK, MONDJATOK NEMET A KORTÁRSZAKLATÁSRA! Talán mindig is létezett a gyerekközösségekben a bullying jelensége. Megrázó, ha irodalmi művekben, filmekben találkozunk vele, de a legfájdalmasabb, ha közvetlen környezetünkben üti fel a fejét. Amióta már nemcsak egy kis közösség, egy osztály, egy csoport „ügye”, hanem kiömlött a virtuális világba is, még ijesztőbbé vált. Mit tegyünk, mit tehetünk, ha gyerekünket bántalmazzák? ÍRTA: ASZTALOS ÁGNES FOTÓ: ISTOCK kutatások majdnem egybehangzóan írják: az iskoláskorú gyerekek legalább 15 százaléka érintett a kortárszaklatásban.

A magyar tanulmányok ezt a szót próbálják használni a bullying helyett, azzal a megjegyzéssel, hogy a magyar szó nem fedi teljesen a

56

jelenséget, amelyre a mindennapi szóhasználatban számtalan más megnevezést is használunk, kezdve az agressziótól, a terrorizálástól a csúfolódásig. A lényeg, hogy a bullying az, amikor egy gyereket ismétlődően, hosszú időn keresztül negatív behatásoknak teszi ki egy másik

gyerek vagy gyerekek. A jelenséget skandináv kutatók kezdték behatóan tanulmányozni, néhány tragédiába fulladt esemény után, és ma már tudjuk, hogy a kegyetlenkedésnek jól leírható koreográfiája és megjósolható lefutása van. Nemcsak a zaklató és a bántalmazott áll egymással szemben, mert körülöttük ott vannak a többé-kevésbé passzív szemlélődők, akik „berendeződnek” a zaklató, illetve az áldozat mögé, de nem igazán vesznek részt a kegyetlenkedésekben, illetve a társuk védelmében. A kutatások megemlítik a zaklató áldozatot (aki talán a leginkább ki van téve pszichés és egyéb károsodásnak), és határozottan állást foglalnak amellett, hogy a megelőzésre, ha pedig felüti a fejét a bullying, a kezelésre nagy energiákat kell fordítani, sőt van olyan kutatás, amely már egyenesen kimondja: a kortárszaklatás népegészségügyi probléma.

Mire figyeljünk?

A cyberbullying kora

kedése megváltozik: nem akar iskolába menni, szándékosan kimarad a közös programokból, rosszkedvű, szorongó vagy éppen agresszív lesz.

Előfordulhatnak evés- és alvászavarok, különféle testi panaszok (hasfájás, fejfájás, hányinger, hányás), megmagyarázhatatlan fizikai sérülések.

Gyakran megtörténik, hogy a gyermek személyes tárgyai eltűnnek, esetleg tönkretéve kerülnek elő.

Ha a szülő ezt szóvá szeretné tenni az iskolában, a gyermek rémülten tiltakozik. Önértékelési problémák lépnek fel, szélsőséges esetben önbántás (falcolás) és öngyilkossági gondolatok.

Mindezek a tünetek nem csak a zaklatáshoz köthetők, de ha más okok nem magyarázzák a viselkedésváltozást, zaklatásra is lehet gyanakodni.

A szakember hangsúlyozza: a zaklatást nagyon komolyan kell venni, ugyanis akár egész életre kiható következményei lehetnek. Hosszabb ideig tartó zaklatás esetén, amikor a gyerek egyedül marad a problémájával, és senkitől sem kap megértést és segítséget, kialakulhat depresszió, poszttraumás stresszbetegség, nagyon súlyos esetben az öngyilkosság is reális veszély. A zaklatás MRIvel kimutatható változásokat okoz az agyban, verbális bántalmazás hatására ugyanazok a fájdalomközpontok aktiválódnak, mint ütés vagy égés esetén. Mivel kamaszkorban az agy

A mi iskoláinkban is jelen van a zaklatás minden ismert formája – jelenti ki Dimén-Varga Tünde. A pszichológus, integratív gyermekterapeuta sorolja: találkozunk fizikai zaklatással (verés, lökdösés, személyes tárgyak tönkretétele), kapcsolati típusú zaklatással (kiközösítés, pletykálkodás, valótlan információk terjesztése, mások manipulálása annak érdekében, hogy ne barátkozzanak az illetővel). Gyakori a verbális zaklatás: csúfolódás, beszólás, fenyegetés, megalázás. A zaklatás azonban nem ér véget az iskolakapuban – hívja fel a figyelmet az általános iskolában dolgozó szakember, hiszen ma már mindez az online térben is folytatódik, és a mai diákok számára ez a legijesztőbb. Míg régen „csak” az iskolában volt kitéve egy diák zaklatásnak, manapság ez a jelenség a nap 24 órájában, mindenhová elkíséri őt. Privát képek, videók, üzenetek kerülhetnek ki publikus felületekre, mémek készülnek róluk, lealacsonyító, nevetségessé tevő kommentek hada vár egy-egy kipécézett diákra. A szexuális zaklatás is lehet verbális, fizikai és online is. Tünde felhívja még egy fontos dologra a figyelmet: bár a bullyingot leginkább kortárs zaklatásként szokás értelmezni, az iskolákban előfordul tanár-diák közti interakcióként is! www.noileg.ro

A nagy kérdés: miről veheti észre a szülő, hogy a gyereke bajban van? Dimén-Varga Tünde szerint egyszerűen abból, hogy a gyerek visel-

Jó megoldás-e, ha kivesszük az adott közösségből a gyereket?

Ha az iskola részéről a szülő nem tapasztal segítőkészséget, jó szándékot és kompetenciát, a gyermek pedig láthatóan szenved a kialakult helyzettől, akkor a további sérülések, traumák elkerülése érdekében osztályt/iskolát kell váltani. A szülő járjon el körültekintően, beszéljen a kialakult helyzetről az új iskolában a pedagógusokkal, és győződjön meg arról, hogy készek segíteni.

57

„Védetté” lehet tenni a gyermeket?

Segíthet, ha egész kicsi kortól tanítjuk és gyakoroljuk a gyermekünkkel az önérvényesítést. Hagyd abba! Ne érj hozzám! Szólíts a nevemen! Most én jövök! – ezek hasznos mondatok. Biztassuk, hogy kérjen segítséget a társaitól, a pedagógustól. Kerülje az olyan helyzeteket, ahol egyedül kellene lennie. Ezek némileg segíthetnek, de olyan módszer, amely teljesen védetté tesz a zaklatással szemben, nem létezik.

nagyfokú átalakuláson megy át, különösen sérülékeny. A folyamatosan fennálló stressz hatására a kortizoltermelődés fokozódik, ez befolyásolja a figyelemkoncentrációért, tanulásért, döntéshozatalért felelős agyterületeket. A fokozott kortizoltermelődés és a depresszió kialakulása között is összefüggés van – figyelmeztet a pszichológus.

Mit lehet tenni?

A szülők leggyakoribb kérdése, hogy ki és hogyan lépjen közbe, egyáltalán hogyan közelítsék meg a problémát. Dimén-Varga Tünde szerint nagyon fontos, hogy a gyermekünk mellé álljunk. Beszélgessünk, próbáljuk megérteni őt. Kérjük az engedélyét, hogy beszéljünk az osztályfőnökével.

Legyünk nyitottak egy többszemélyes beszélgetésre, ahol gyerekek, szülők, pedagógusok is részt vehetnek. Lehetőleg ne hibáztassunk senkit, de abban legyünk eltökéltek, hogy a helyzetnek változnia kell. A resztoratív szemlélet elterjedése mind a megelőzésben, mind a probléma kezelésében segít – ajánl Tünde egy mifelénk még eléggé újdonságnak számító, a közösség helyreállítására és a konfliktusok hatékony, méltányos kezelésére fókuszáló módszert (szerk. megj.).

Tünde megjegyzi, hogy nálunk, Romániában még viszonylag ismeretlen a bullying fogalma, de külföldi példákból tanulva az iskoláknak el kell érniük (akár szülői nyomásra), hogy eljárásrendjük (policy) legyen zaklatás esetére, és az iskola deklarálja, hogy a bullying semmilyen formája nem elfogadható. A bullying társadalmi jelenség, pusztán pszichológiai eszközökkel megfékezhe-

58

tetlen, ezért fontos, hogy az iskola pedagógusközössége képzett legyen abban, hogy felismerje és jól kezelje a zaklatást. A probléma szőnyeg alá söprése, bagatellizálása, tabusítása (nehogy az iskola jó híre csorbuljon) tragédiákhoz vezethet!

És mi van a zaklatóval, a szemlélőkkel?

Valószínűleg annak a szülőnek sem könnyű, akinek gyerekéről kiderül: bántalmazza társait.

Dimén-Varga Tünde azt mondja, nagyon fontos, hogy ne csak az „áldozatra” fókuszáljunk, hiszen a jelenség általában többemberes. A „zaklatónak” is megvan a saját története, tulajdonképpen ő is áldozat. Egy közösségben azért is valósulhat meg ismételten a zaklatás, mert a többség, a szemlélők (bystanderek) hallgatásukkal vagy éppen helyeslő biztatásukkal lehetővé teszik ezt.

Fontos ennek a tudatosítása a gyerekekben. Ha őszinte és nem manipulatív vagy megfélemlítő a hangulat a közösségben, kiderül, hogy tulajdonképpen senki sem érzi jól magát egy ellenséges közegben. Ha néha szórakoztató is a zaklatás, félelmetes is, hogy ez velük is megtörténhet. Rengeteg negatív érzés (félelem, harag, bűntudat) halmozódik fel a gyerekekben, és ezzel hosszú távon együtt élni senkinek nem jó – hangsúlyozza a pszichológus. l

Pedagógusoknak Az osztályban segít, ha figyelünk a diákok szükségleteire, ha fejlesztjük az empátiájukat, érzelmi és társas készségeiket, a különbözőségek elfogadását, a toleranciát. Ha a gyermekek kevesebbet vannak csak kortársakkal, és a felnőtt, akire felnéznek, helyes értékeket képvisel, a zaklatások előfordulása is kevesebb. Fontos lenne az „árulkodás” kultúráját is árnyaltabbá tenni. Az árulkodás egyoldalú tiltása káros, helyette azt kell megtanítani a gyermekeknek, hogy van jó titok és rossz titok. A rossz titkokat el kell mondani.

{Élettér

KOPOGTATÓ

EGYKORI OTTHONA MA MÁR MÚZEUM Vannak lakások, amelyekben lehet lakni, de Simon Judit újságírónak olyan lakásra volt szüksége, amiben élni lehet. Bár ez a gondolat csak utólag fogalmazódott meg barátjában, egészen biztos, hogy tudatalattijában ez vezérelte, amikor úgy döntött, elköltözik a nagyváradi szecesszió egyik gyöngyszemének számító Darvas–La Roche-házból, és elkezdett lakást keresni. Mint mondja, eleve társasházba szeretett volna költözni, utolsó emeletre, ahonnan jó a kilátás, és ahogyan felidézi a költözés körülményeit, egyértelmű, hogy mostani lakása igazi szerelem volt első látásra. ÍRTA: BÁLINT ESZTER FOTÓK: MOHÁCSI LÁSZLÓ ÁRPÁD ielőtt szétnéznénk, tegyünk egy történelmi sétát ott, ahol minden kezdődött, a Rimanóczy (ma Iosif Vulcan) utcában, ahonnan ezelőtt bő két évvel Simon Judit elköltözött, ám élete első csakwww.noileg.ro

nem hatvan évének otthonául szolgált. A szerkesztő-újságíróként nyugdíjas éveiben is aktiváló Judit 2015. december elején adta át a kulcsokat a városháza illetékesének, miután Nagyvárad önkormányzata élt elővásárlási

59

jogával, s bár áron alul, de megvásárolta a magántulajdonban levő emeleti lakásokat.

Simon Judit pedig egy percig sem bánja, hogy szülővárosa tulajdonába került az egykori családi ház, sőt büszke arra, hogy lakásmúzeum lett/lesz volt otthonából, szülei örökségéből – ez számára ugyanis garanciát

jelent arra, hogy minden egyben marad, és a nagyközönség is betekintést nyer egy polgári család 20. század eleji mindennapjaiba.

Az ugyanis már korábban eldőlt, hogy ő maga nem tudja fenntartani az egyre rosszabb állapotba kerülő épületet, és az önkormányzat műemlék-felújítási programjában való részvételhez szükséges önrészt sem tudja előteremteni. Amikor kénytelen volt a ház eladása mellett dönteni, megkereste az elővásárlási joggal rendelkező művelődési minisztériumot és a váradi önkormányzatot, utóbbi pedig rögtön jelezte, hogy érdekelt a vásárlásban. Végül négy év alatt sikerült lezárni a tranzakciót, Simon Judit pedig azóta idegenvezetőként jár „haza”. De ne rohanjunk ennyire előre!

Családregény tragikus fordulatokkal Előbb menjünk vissza egy kis időutazásra a 20. század elejének Váradjára, hogy lássuk, honnan is indult a ház és család története. A stílusában

60

leginkább a budapesti Schiffer-villához hasonlító, ám a maga nemében mégis inkább egyedinek mondható polgári ház a híres kolozsvári Vágó testvérek tervei alapján készült, a kivitelező pedig a városban számos épületet jegyző Sztarill Ferenc volt. A helyi Darvas Imre nagyvállalkozó rendelte meg, a La Roche pedig úgy került a névbe, hogy Darvas részvénytársasággá alakította vállalkozását, Alfred La Roche bázeli bankár fő részvényessé vált, a La Roche és Darvas faipari vállalat után pedig a ház is ezt a nevet vette fel.

Kicsit ugorva az időben, az 1930-as évek első felében már Sor Dezső ügyvéd tulajdonában találjuk a villát, igaz, akkor már ő is eladásra kínálta. Szemet is vetettek rá a Nagyváradba katonai szolgálatuk idején beleszerető kolozs-

Tragikus évek következtek ezután a család életében, Sorékat deportálták, a fiatalabb Simon szerencséjére Váradon maradt munkaszolgálaton a zsidók mentéséről híres Reviczky-században. Az akkor még a kincses városban élő bátyját szintén munkaszolgálatra vitték, menyasszonyát pedig előbb Auschwitzba, majd Görlitzbe deportálták.

Sorék közül senki nem tért haza, a Simon fiúk és Judit édesanyja viszont sorra hazakerültek. A halál torkából megszabadulva viszont Kolozsváron újabb sokk érte őket, a családi házba távollétükben idegenek költöztek be. Nem volt maradásuk, Váradra költöztek, Simon György színészt – Simon Judit édesapját – amúgy is szerződés várta a Körös-parti teátrumban. A Darvas–La

vári Simon testvérek – Judit édesapjáról és az ő öccséről beszélünk –, s miután a kisebbik Simon fivérnek nemcsak a villa, hanem Sor Dezső egyik lánya is belopta magát a szívébe, a villa egy részét nászajándékként kapták meg, a többit pedig megvásárolták.

Roche-ház viszont már csak emlékeztetett háború előtti állapotára, a szalongarnitúrát széthordták, számtalan tárgyat elraboltak, a csodával határos, hogy a gyönyörű rokokó hálószobabútor a helyén maradt, igaz, mérete folytán csak a fél ház lebontása árán lehetne kivinni onnan.

www.noileg.ro

61

Pár dolgot sikerült ugyan a családnak visszavásárolnia, de nem sokáig élvezhették a „boldog békeidőket”, jöttek a kommunisták, és mindenüket elvették: számukra csak a cselédszoba maradt. Ismeretség révén sikerült még visszaszerezniük a hálószobát, a többi helyiségben viszont idegenek éltek, majd vittek ők is magukkal mindent, ami mozdítható volt. A rendszerváltás után egy harmadik szobába is visszaköltözhettek Simonék, hogy majd a visszaszolgáltatást igényelve a teljes felső szintet megkaphassák. Nem az egész villát vehették azonban ismét birtokba, az édesapa betegsége miatt ugyanis a család a sokéves pereskedés helyett inkább a kompromisszumos megoldást választotta.

Megújul a palota Most viszont a városon a sor, amely, úgy tűnik, tartja magát a vállaltakhoz. Amint birtokába vette a házat, meg is nyitotta a lakásmúzeumot a felső szinten, emellett pedig az emeleten és a földszinten is kiállítások, más kulturális események megszervezésére alkalmas tereket alakított ki, a palota rendkívül nagy népszerűségnek örvendett a helyiek és turisták körében egyaránt.

A tavalyi év végétől azonban ideiglenesen ismét zárva marad a kíváncsi szemek elől, és kívülről is csak ponyvás állványok mögül kikandikáló

részleteket láthatunk, zajlik ugyanis a teljes körű felújítás, hogy majd tényleg régi fényében nyithassa meg kapuit a ház, amely a nagyváradi szecesszió múzeumának ad otthont. És ahová Simon Judit idegenvezetőként „tér haza” a jövőben is, hogy élő történelemórán mutassa be egykori otthonát a betérő turistáknak, ahogyan tette ezt addig is, amíg a ház nyitva állt a látogatók előtt.

Vissza a jelenbe És most térjünk vissza a jelenbe! Ahogy belépünk Simon Judit új építésű, legfelső emeleti társasházi lakásába, a nyílt és világos tér az első, amire figyelmes lesz a látogató, a második azonban egy, a Darvas–La Roche-házat ábrázoló festmény, amely közvetlenül a bejáratnál kapott helyet, mintegy mementóként biztosítva a kontinuitást a két otthon között.

Megálmodott eklektika Ami a lakberendezést illeti, színtiszta eklektika jellemzi a lakást – nem is csoda, hiszen a régi otthonból számos bútordarab, festmény, porcelán, gyertyatartó és rengeteg dísztárgy és apróság költözött Judittal, sok régiség pedig menet közben

62

csatlakozott hozzájuk, hogy aztán az új stílus képviselőivel együtt alakítsák ki azt az egységes képet, amit minden látogató szájtátva csodál. Érdekesség, hogy szakértő segítsége nélkül állt össze a lakberendezési magazinok címlapjaira kívánkozó összkép, Judit egyedül álmodta meg és rakta össze.

Különben szó szerint álmodta. Mint ottjártunkkor felidézte, amikor már közeledett a költözés, és döntenie kellett, hogy milyen stílusú legyen új otthona, nyitott szemmel álmodozott arról, hogy az ódon falak és bútorok után egy vadiúj, modern lakásban fog élni, ahol mindent a fekete-fehér színek uralnak, egységüket pedig

itt-ott egy piros folt töri meg, a falakon kortárs festmények lógnak, s mindent nikkel, króm és üveg keretez. Félálomban látott is a fehér kanapén egy piros ruhás nőt a fekete párnák között, ám az nem ő volt. www.noileg.ro

Ekkor vált világossá, hogy a klasszikus stílust magával kell vinnie, és kezdett el keresgélni bútorturkálókban, régiségkereskedőknél, illetve a Vaterán olyan darabok után, amelyek pótolják mindazt, ami a továbbiakban a lakásmúzeumot gazdagítja.

Mint már említettük, nyílt terek, fények és színek kavalkádja fogadja a betérőt. A lakásba belépve egy nappalinak is beillő hallba jutunk. Rögtön egy klasszikus tároló – amit egy ócskabútorostól vásárolt potom áron, és még felújításra se szorult, fotel és dohányzóasztal – amelyek a régi otthonból érkeztek – vonja magára a tekintetet, továbbá egy gyönyörű bordó szőnyeg dobja fel a hangulatot.

63

te hosszú évekkel ezelőtt az édesanyja, hogy miért akar „cselédágyban aludni”, Judit nem mondott le régi álmáról, ami végül a Vaterának köszönhetően vált valóra.

Új életre kelt múlt

A hangulatért felelnek ugyanakkor azok a fantasztikus esésű függönyök is, amelyek a hallból nyíló szobák ajtóit helyettesítik – a szépség praktikummal is társul –, a befelé nyíló ajtók nem alakítanak ki holtteret, így minden négyzetméter hasznosítható.

Rögtön a bejárattal szemben található az ebédlő óriási ablakokkal, egy hatalmas kerek asztallal, antik székekkel, körülötte antik bútorokkal – a Darvas–La Roche-ból érkeztek ezek is, de nem saját tulajdon volt, a szomszédtól vásárolta csillárostól, a régiségesek által gyakoroltnál jóval alacsonyabb áron. Az eklektika itt érvényesül talán a leginkább, a könyvek egy része modern, egyszerű polcokon sorakozik – az egyik ismert bútoráruházból érkeztek, lapra szerelten.

A helyiséget egyértelműen a kerek asztal dominálja – egyértelműen utalva arra, hogy a lakásban nem ritka a vendég, és akárcsak a Darvas–La Roche, ez a ház is művészek, írók, újságírók, színészek találkozóhelye, amilyen annó a szecessziós palota emeleti konyhája volt.

A dolgozószobában kapott helyet a vendégkanapé, egy modern bőrgarnitúra, amely pikkpakk kihúzható, ha alvó vendég érkezne, és bizony ez sem ritka.

A hálószoba a tulajdonos birodalma, középpontjában a hőn vágyott rézágy – hiába kérdez-

64

Hogy milyen volt elhagyni a családi otthont és kvázi új életet kezdeni?

Természetesen nem lehetett könnyű. Ám Judit azt mondja, nem volt nehéz megszokni, mivel számára kedves tárgyak veszik körül, és a barátok sem maradoztak el attól, hogy kiköltözött a belvárosból. A régi házba pedig rendszeresen visszajár idegenvezetni – igaz, furcsa, hogy az ott hagyott képeket, a barokk íróasztalt és a rokokó hálószobát – amelyben nem is olyan régen, még minden este nyugovóra hajtotta fejét – kordonok zárják el. Jóleső érzés tölti el akkor is, amikor barátaihoz megy látogatóba, mivel költözéskor a bútorok egy részét, számtalan könyvet,

maszkot, képet elajándékozott, és most más környezetből tekintenek vissza rá, és emlékeztetik, hogy jól sáfárkodott a családi örökséggel. l

www.noileg.ro

{Terítéken

ÉTLAP

65

Úgy tartják, hogy az emberek azt az évszakot szeretik a legjobban, amelyikben születtek. Márciusiként nekem a tavasz az évnek az a szakasza, amit a leginkább várok. ÍRTA: MIHÁLY ÁGNES FOTÓ: DÁVID ANNA JÚLIA SMINK: KOVÁCS KRISZTINA HAJ: FÁBIÁN MÁRTA ERZSÉBET

apról napra melegebb van, a piacokon megjelennek a friss virágok, a szekrényben a kötött pulcsik helyét felváltják a kiskabátok, és a hosszú szürke téli hónapok után egy picit minden újra megtelik élettel.

Lehet már tervezni a májusi kerti partikat

vagy épp a vasárnapi piknikeket. A tél ízeit, a karamellt, a csokit, a fahéjat, a narancsot, diót felváltják a friss ízek. A borús délutánokon készülő sütifotók helyét pedig átveszik azok a képek, amelyeken ott a beszűrődő nap sugara.

Citrommázas koszorú HOZZÁVALÓK: A sütihez: • 380 g liszt • 1 tk. szódabikarbóna • 1 tk. só • 230 g szobahőmérsékletű vaj • 300 g cukor • 5 egész tojás

• • •

250 ml görög joghurt 4 citrom héja 2 citrom leve

A cukorsziruphoz: • 80 ml víz • 70 g porcukor • 2 ek. citromlé

ELKÉSZÍTÉS: A vajat és a cukrot egy kézi robottal kikeverjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. Ez után jön a citromok héja meg a friss citromlé. Egy másik tálban a lisztet elkeverjük a szódabikarbónával és a sóval, majd ezt a lisztes keveréket a tojásos masszához adjuk úgy, hogy közben a görög joghurtot is lassan öntjük hozzá. A tésztát kivajazott koszorúformába vagy kuglófformába öntjük, és előmelegített 170 fokos sütőben 50–60 percig sütjük. A formából kivéve hagyjuk kihűlni.

A cukorsziruphoz a hozzávalókat felforraljuk, majd a koszorúnk tetejét meglocsoljuk vele.

A mázhoz a porcukrot, a vajat és a citromlevet elkeverjük, majd egyenletesen a süti tetejére csorgatjuk. Végül kókuszchipssel megszórjuk, és ízlés szerint díszítjük.

66

A mázhoz: • 100 g porcukor • 2 ek. citromlé • 1 ek. olvasztott vaj • Díszítéshez: • pirított kókuszchips • színes cukorkák • csokitojások

Tavaszi pasztelltorta HOZZÁVALÓK: A piskótához: • 6 tojássárgája • 6 tojásfehérje • 120 g cukor • 150 g liszt

A krémhez: • 250 g mascarpone • 100 g olvasztott fehér csoki • 250 ml habtejszín

ELKÉSZÍTÉS: A piskótához a tojásokat kettéválasztjuk.

A tojásfehérjéhez hozzáadjuk a cukor kétharmadát, és kemény habbá verjük, majd a tojássárgáját a maradék cukorral habosra keverjük. A két masszát elkeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, és a tésztánkat (a lehető legkevesebb mozdulattal) simára kavarjuk. A piskótát 180 fokos sütőben 20–25 perc alatt egyenként megsütjük.

• • •

300 g málna 3 ek. cukor egy fél citrom leve

A krémhez a málnából, a cukorból és a citromléből sűrű lekvárt főzünk, és hagyjuk kihűlni. A mascarponét az olvasztott csokival elkeverjük, hozzáadjuk a habbá vert tejszínt, végül pedig a kihűlt málnalekvárt. Ez kerül a piskóták közé. Ha elkészültünk a tortával, ízlés szerint díszíthetjük marcipántojásokkal, macaronnal, ehető virágokkal.

Pasztellfánkok HOZZÁVALÓK: A tésztához: • 200 g cukor • 60 g vaj • 3 tojás • vanília • 1 tk. sütőpor • 120 ml tejföl • 50 ml citromlé • 1 ek. citromhéj www.noileg.ro

A mázhoz: • 200 g porcukor • 2 ek. tej • vanília • ételszínezék ELKÉSZÍTÉS: A vajat a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk egyenként a tojásokat és a vaníliát. Majd jöhet a liszt és

a sütőpor. Legvégül hozzáöntjük a tejfölt, a citromlevet és a citrom héját. Ízlés szerint adhatunk hozzá mákot is. A masszát fánkkészítő gépbe töltjük és megsütjük. Ha kihűlt, a porcukrot a tejjel és a vaníliával elkeverjük. Hozzáadunk tetszés szerint ételszínezéket, majd ebbe forgatjuk a fánkokat. Tetejükre apró cukorkákat szórunk.

67

Reggelizzünk finomat!

Az elmúlt két évtizedben annyi irányzat terjedt el a reggelikkel kapcsolatban, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik ezek között. Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak, szerintük így lehet átvészelni az időt ebédig. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik. Persze aztán jönnek a sietős hétköznapok, amikor reggel semmire nincs idő, így marad az egycsupornyi valami és a rohanás. ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: LEOPOLD ERIKA

zt, hogy kinek mennyire fontos a reggeli, persze egyénfüggő. Az viszont biztos, hogy az ember is változik az évek során. Elképzelhető, hogy bár évtizedekig nem kívánta reggel az ételt, egyszer csak azt fogja érezni, hogy muszáj valamit falnia. A legbiztosabb módja, ha figyelünk magunkra, a belső érzéseinkre.

Alább két olyan reggeli ötletet mutatunk be, amely előző este is elő- vagy elkészíthető, és a végtelenségig variálható annak függvényében, hogy minek van szezonja, illetve mit találunk a kamrapolcon.

68

Most áprilisban különösen fontos, hogy minél több színes, ízes ételt együnk, hiszen a télnek már vége, a szervezetünk vágyik a friss, új ízek után. Az igazi zöldségekre, gyümölcsökre azonban még várni kell. Most a sok zöldnek van itt az ideje. Természetesen most is ehetünk paradicsomot, paprikát, ám ezeket többnyire nem természetes körülmények között termesztették. Ha csak tehetjük, válasszuk inkább a most termő, friss zöldségeket, sokkal több energia rejtőzik bennük!

Éltető kásák Rengeteg fajtája létezik a kásának, körülbelül annyi, amennyi gabonát találunk a környezetünkben. Ezek közül mindenki kiválaszthatja a számára leginkább szerethetőt. Zabból, árpából, rizsből, kölesből, hajdinából mind-mind finom kását főzhetünk, és most csak az olcsóbb, kön�nyen beszerezhető alapanyagokat említettem.

Ha pehelyből készítjük, főzni sem kell, elég, ha előző este beáztatjuk, másnap ízesítjük, és már ehetjük is. A forralt vagy főtt kásák előnye, hogy jó esetben melegen esszük, a hűvös tavaszi reggeleken nagyon jól tud esni. Ha este összekészítettük, elkészítése nem tart tovább egy kávé megfőzésénél.

A kását áztathatjuk, főzhetjük tejben, gabonatejben, gyümölcs- vagy kompótlében, vízben.

Bármivel ízesíthetjük: nyers, fagyasztott, párolt, sült gyümölccsel, olajos magvakkal, aszalványokkal, lekvárral, kókuszreszelékkel, matchateával, pici kakaóval, csokoládéval. Tehetünk hozzá fahéjat, kardamomot, szegfűszeget, friss vagy szárított gyömbért, pici szerecsendiót.

Aki nem szereti az édes reggelit, az készítsen frittatát vagy olasz rántottát. Szintén elkészíthető akár előző este is, de ha mindent összekészítünk, míg a reggel elkészülünk, megsül a frittatánk is.

A frittatát is ízesíthetjük, dúsíthatjuk bármivel. Hússal, zöldséggel, gombával, fűszerekkel, sajttal. Kenyérrel vagy anélkül, salátával vagy magában is finom, laktató étel lesz a végeredmény.

Süthetjük egyben serpenyőben, vagy készíthetünk több kis adagot például muffinformában.

Zabkása HOZZÁVALÓK: • 5 ek. zabpehely • 2,5–3 dl víz • 1-2 ek. mazsola/datolya krém*

• csipetnyi só • csipetnyi fűszer • 1 mk. frissen reszelt gyömbér

ELKÉSZÍTÉSE: Egy lábosba öntjük a pelyhet, rá a vizet, bele mazsolakrémet, sót, fűszereket, gyümölcsöt, és pár perc alatt összefőzzük.

Megszórjuk napraforgómaggal, ha szükséges, mézzel édesítjük, és otthon vagy a munkahelyünkön elkanalazgatjuk.

• 2-3 ek. cukormentes befőtt • Méz ízlés szerint • 1 ek. pirított napraforgómag

*A mazsola- vagy datolyakrémhez vízbe áztatjuk a datolyát, mazsolát egy éjszakára. Másnap krémesre turmixoljuk. Körülbelül egyhétnyi adagot érdemes elkészíteni, hűtőben eláll.

Frittata HOZZÁVALÓK: • 8–10 dkg spenót, turbolya, • Kevés sajt • 3 szál zöldhagyma medvehagyma, saláta, csalán • Zöldfűszer • 4 tojás

• Só • Csipetnyi szerecsendió • Vaj a forma kikenéséhez

ELKÉSZÍTÉSE: Kiolajozunk hat muffinformát, és kibéleljük sütőpapírral.

A zöldségeket apróra vágjuk, a sajtot lereszeljük. A tojásokat felverjük, belekeverjük a zöldségeket, sajtot, szerecsendiót. Sózzuk. A masszát elosztjuk a muffinformában, és 160 fokra előmelegített sütőben körülbelül 20 perc alatt megsütjük. Melegen vagy hidegen tálaljuk. www.noileg.ro

69

MASSIMO, AZ OLASZ ÍZEK OTTHONA Az olasz ételek nagyszerűsége egyszerűségükben, az alapanyagok jó minőségében rejlik. S bár a világ minden pontján találni magát olasznak valló éttermet, kevés az olyan, amely gyökereiben képes hű maradni az egyszerűség, eredetiség elvéhez. Ilyen a Massimo, egy olasz bottega Brassó szívében. ÍRTA: KOVÁCS ESZTER FOTÓ: CSEDŐ ATTILA ifelénk kevéssé ismert a bottega kifejezés, ha mégis, akkor csupa negatív asszociációban. Az olasz nyelvterületen viszont a bottega olyan kis evőt jelent, amelyben egyszerű, „gyorsételeket” lehet fogyasztani. Nem félreértendő azonban a gyorsétel kifejezés, hisz itt nem a nemzetközi étterem-franchise-ok gyorsételeiről van szó, hanem olyan fogásokról, melyeket gyorsan, egy ebédszünetben vagy zsúfolt nap végén, egy jó pohár bor mellett és kötetlen hangulatban fogyasztunk el.

A Brassó szívében, a Kapu utcában lévő Massimo december végén nyitotta meg ajtajait: a festői házak között húzódó keskeny utcát alakították át épületté, oly módon, hogy a keskeny, vagonszerű belső tér mégis szellősséget sugároz.

A bottega és a hamarosan ugyanitt megnyitandó

70

étterem, valamint a szintén a fedél alatt működő Emma la Dolce fagylaltozó és cukrászda mind olasz minőséget és standardokat képvisel: nemcsak dizájn, az ételek, a borok, a hozzávalók, de még a felszolgálás is olaszosan kötetlen.

Egyszerű, jó és eredeti „Buono”, „semplice” és „genuino”, azaz jó, egyszerű és eredeti. Ez az étterem mottója, amely az alapanyagok kiválasztására, az ételek elkészítésére és a tálalásra egyaránt vonatkozik, mondja el Salamon Sarolta és Ádám Előd, a lokál házigazdái. „Magas minőségű, eredeti alapanyagokkal dolgozunk. Olaszországban megkerestük a legjobb helyi termelőket, és tőlük vásároljuk a termékeinket. Nem kis munka volt megérteni, hogy mitől olyan

nagyszerű az olasz konyha, megtalálni azokat az eredeti, kis szegmenset kiszolgáló gyártókat, manufaktúrákat, akik meg igaz értékek szerint dolgoznak, és összehangolni ezeket az ízeket, ötleteket, érzéseket egy autentikus olasz menüajánlatba” – magyarázták.

A Massimo egy olasz étterem Brassóban, és nem egy brassói olasz étterem – fontos különbséget tenni pontosan a miatt a minőség és eredetiség miatt, amit a lokál képvisel. Téves ugyanis még az „olasz konyha” szóhasználat is, hiszen ilyen csak Olaszországon kívül létezik. Olaszországnak viszont nincsen egységes konyhája, a gasztronómia regionális, a különböző régióknak – Toszkána, Szicília, Piemonte, Venetto stb.

– mind-mind megvannak a saját specialitásai.

A harmadik hullám Az olasz éttermek tekintetében a harmadik „hullám” kezdetén tartunk, tudtuk meg. „Voltak a hagyományos trattoriák, a családi kifőzdék, ahol az édesanya vagy édesapa főzött, kifejezetten helyi fogásokat szolgáltak fel, helyi termelőktől vásárolták a hozzávalókat, és ők voltak a lelke az étteremnek. A trattoriák igen népszerűek voltak Olaszországban, külföldön azonban nem sikerült meghonosodniuk, hisz pontosan az a családi és helyi jelleg hiányzott, amiért népszerűek lettek” – meséli Sarolta. Ezek után az úgynevezett foodie (ínyencek) mozgalmak

www.noileg.ro

71

részeként alakultak világszerte a látványkonyhával is foglalkozó olasz éttermek: sok nemzetközileg is ismert olasz étteremlánc is ekkor született, ami hatására azonban a tradicionális olasz ételek újraértelmeződtek, sokszor a helyi igényeknek megfelelően alakultak át. Az autentikus olasz gasztronómiára való igény szülte meg a harmadik generációs olasz éttermeket, a post foodie irányzatot: ennek lényege a föld-

72

rajzi helytől függetlenül ragaszkodni az eredeti receptekhez, technikákhoz és alapanyagokhoz.

Ilyen „úttörő” a Massimo is.

Olaszország „gasztroköldöke” Emilia Romagna, ezen térség konyháját képviseli a Massimo. „Ebben a tartományban található a Via Emilia, az a teljesen egyenes út, amely Piacezától Riminiig vezet, áthalad Pármán, Modenán, Bolognán stb. Mindenik városnak megvan a maga specialitása: Párma a sonkájával, Regia Emilia a sajtjával, Modena a balzsamecettel, Bologna a tésztafélékkel” – sorolja Sarolta. A Massimo étlapján tehát nemcsak autentikus, az Emilia Romagna tartománybeli fogások jelennek meg, hanem a hozzávalók is innen származnak.

Szavatolt minőség A Massimo bottega étlapján egyszerű fogások vannak, amelyeket jó társaság és jó bor mellett kézzel is lehet csipegetni. Előételként az olasz tipikus felvágottakból és húsokból, valamint különféle sajtokból álló tálat javasolják a házigazdák: az eredeti pármai sonka, a mortadella

és olasz szalámi mellett meg lehet kóstolni a parmigiano regianót vagy a krémes olasz gogonzolát. Mindenik feltét a legjobb minőség, amelyet a védjegy is szavatol.

A Massimo egyik különlegessége a stirata romana, amely ránézésre ugyan szinte olyan, mint a pizza, annál azonban sokkal különlegesebb. A stirata tésztája kovásszal készül: hosszú procedúra, majd’ 18 órát vesz igénybe, íze azonban megkülönbözteti a sörélesztővel készített pizzától. A ropogós stirataalapra azonban csupán a sütés után kerül rá a feltét: így a tészta nem ázik meg, ropogós marad, belül mégis puha. A feltétek pedig különbözők lehetnek, mindenki kedvére választhat a klasszikusnak számító mortadellás-pisztáciás, paradicsomoswww.noileg.ro

73

torták, sütemények, illetve számtalan fagylalt szerepel a kínálatban. „A tiramisunkhoz külön, speciális pörkölésű kávét választottunk, amely cold brew technológiával készül, Olaszországból hozzuk hozzá a mascarponét, és helyben sütjük a piskótát. Éppen azért különleges, mert csorbítás és változtatás nélkül, az eredeti recept szerint készül. És ha már kávéról esik szó, említésre méltó a Massimo Caffeteria kompetenciája, mely a hagyományos olasz kávéspecialitások mellett áprilistól új hullámú Specialty Coffee-kat is az ajánlatára tűz, így téve

mozarellás-bazsalikomos vagy az ínyencségnek számító bresaolásrukkolás-cacciottás vagy akár a porchettás squaquerones között. „A kovászos tészta ismét kezd népszerű lenni, 2016–2017-ben például egy olyan olaszországi lokál nyerte Az év legjobb pizzája díjat, amely kovászos tésztával dolgozik. Ők fejlesztették ki azt a speciális technológiát is, amely révén a kovász nagyobb mennyiségben is előállítható, az ő tudásukat hoztuk el mi is a Massimóba” – tudtuk meg.

Az étlapon még szerepelnek a frittik: ez amolyan sörkorcsolya, de a prosecco kitűnő kiegeszítője is – bő, forró olajban, könnyű panírban sütött zöldség és halfélék, tenger gyümölcsei. Kísérőként édeskés hagymalekvárt szervíroznak. A Massimo hamburgert is szolgál: a szendvicsek azonban olaszos recept alapján készülnek. A húspogácsa a legjobb minőségű olasz marhahús keveréke, hozzá pedig például rukkola jön, és gorgonzolás, sült padlizsános szósz, illetve olaszosan sütött krumpli.

Desszert és bor Az ínycsiklandó desszertmenüt az épületben működő Emma la Dolce szolgáltatja: szintén a magas minőségű alapanyagokból készült

74

eleget mindennemű elvárásnak a minőségi kávékínálat terén” – hangsúlyozza Sarolta.

A cukrászda, kávézó és bottega, valamint az őszre tervezett á la carte étterem mellett borpince is működik a Massimo égisze alatt: a l’enoteca egyelőre húszféle, specifikus olasz bort kínál a fogásokhoz, a készlet és a kínálat azonban a jövőben bővülni fog nemcsak borokkal, hanem tematikus borkóstolókkal is. A borok minőségéért, az ételekkel való szakszerű társításért Ádám Előd Master of Wine tanuló és a hely egyik házigazdája felel. „Nem kis fába vágtuk a fejszét, viszont úgy érezzük, van egy olyan fogyasztói réteg, amely a magas minőséget, a mottónkban foglalt eredetiséget keresi” – summázott Salamon Sarolta. Őket és minden kíváncsi gasztrokalandort vár a brassói Massimo. l

A képregény, amely mindenkié, de főként a mienk

76.

80.

Blokkban lakni buli és nyűg

Csak semmi skatulya!

84. www.noileg.ro

{Kultúrkoktél

82.

Idős, sármos pasi neten csajozik 75

KÁVÉZÓ

BLOKKBAN LAKNI BULI ÉS NYŰG Igen érdekes, izgalmas regény jelent meg nemrég a Gutenberg kiadónál a székelykeresztúri író, Zsidó Ferenc tollából. A Huszonnégy című kötet, amelyet blokkregénynek nevez a szerző, témája a panellakó kisember élete, az áthallatszó zajokkal, a kiszűrődő szagokkal és az ezek mögött húzódó valósággal.

Esetleg valótlansággal. ÍRTA: BOTHÁZI MÁRIA FOTÓ: MIHÁLYDEÁK ANTAL – Olvasom, hogy eddigi életedben összesen nyolc panellakásban laktál. Most is így van? Milyen számodra a blokkos élet?

– Laktam már blokkban Keresztúron, Udvarhelyen, Bukarestben és Kolozsváron is.

Egyes városokban több helyütt is. Olykor utálok blokkban lenni, máskor szeretek: ez egy nagy buli és egyben nyűg. De! A mostani tömbházlakásunk ablakából rá lehet látni arra a kis gyümölcsösre/szőlősre, amit nemrég vettem. Lassan tavaszodik: ha oda

76

kijárhatok, mindjárt a blokki élet is szebbé válik.

– Miként jött a blokkregény ötlete? Mennyi ideig, hogyan íródott?

– Ugye, tizenkét éves korom óta lakom blokkban, s így utólag visszagondolva, már a kezdetektől ott motoszkált bennem az írhatnék, amikor..., na de ezt inkább nem mesélem el. Maradjunk annyiban, hogy mindenki olyan életről ír regényt, amilyen neki jutott. Épp ezért volt meglepetés számomra, hogy

igazából milyen kevés mű született a blokkban levésről, ezekről a morbid függőleges utcákról, pedig az 1960-as évektől teljesen megváltoztatták egész Kelet-Közép-Európának nemcsak a városképét, hanem a közösségi identitását is. Ennyit az ötletről. Több mint öt évig szöszöltem rajta, szakaszosan, történeteket gyűjtöttem székelyföldi városok blokkos környezeteiben, szóval van a regénynek egy áldokumentarista, szociojellege is.

Bemutatom a blokkot – panelt, tömbházat – a jelen állapotában, de a múltját is, hogy mennyit változott, s benne az ember. S azt, hogy mivé lett az a generáció, amelyik a négyezer négyzetméteres falusi birtokból bekerült a negyven négyzetméteres, összkomfortosnak csúfolt apartmanocskákba, s arra kényszerült, hogy kút helyett csőből igya a vizet…

Na meg, persze, van a könyvnek egy kis mágikus realista vonulata is. Mert a holt – nem is annyira holt! – tereket is megszólaltatom: pince, lépcsőház, szárító, padlástér. Mindnek megvan a véleménye az emberről, meg ám…

– A regény ideje huszonnégy óra, ami alatt a főszereplő, Vajda Gergely újságíró saját tömbháza huszonnégy lakásának lakóival készít valós vagy fiktív interjút. Közben gyakorlatilag az erdélyi társadalom keresztmetszete is kirajzolódik a regényből, akár úgy is mondhatnám: a panelben járva élet- és életmódpanelekkel találkozunk. Mennyire volt ez tudatos eljárás?

– Én úgy vagyok vele, hogy csak írok, s aztán lesz, ahogy lesz. Komolyabbra fordítva a szót, igen, volt egy olyan törekvés, hogy ilyen keresztmetszetféle legyen a dologból. Tipikus figurák jelennek meg: munkás, értelmiségi, újgazdag vállalkozó, életművész, munkanélküli, alkoholista, külföldi vendégmunkás stb. A bemutatott életek többnyire nem hű mekkora szenzációk, www.noileg.ro

mert életeink többnyire nem azok, inkább azt próbálom bemutatni, hogy ezekből a kis, semmitmondó, el sem kezdett, meg sem valósított, abba sem hagyott izécskékből áll össze a világunk. Szóval kisemberek vagyunk, na, Kis Jánosok. S ez cseppet sem tragikus. Ami a valós vagy fiktívet illeti: fiktívet, csakis fiktívet! Ez egy lehetséges sorozat, egy csokor variáció, de a valóság csak nagyon átszűrten van jelen, szóval senki sem fog ráismerni magára. Ha már művészi célról beszélünk, az inkább az lenne, hogy arra provokáljam az olvasót: gondolja végig a saját blokkos életeit, próbálja meg kívülről látni magát, szóval – elméletben – írja meg a maga blokkregényét.

– Mi, nők sokat kesergünk azon, hogy keveset tudunk a férfiról, mert nem nyílik meg, keveset beszél. A regényed olvastán úgy érzem, a férfilélekhez is közelebb juthatunk általa, így megkérdezném: miként jellemeznéd a mai negyven közeli – negyvenes erdmagyar férfit? Hogyan él, hogyan érez, hogyan gondolkodik?

– A főszereplő Vajda Gergely utálja a lelkizést, a „mélyfúrást”, ha csak meghallja a tudatalatti szót, már feláll a szőr a hátán.

Ugyanakkor szereti, ha olykor van, akinek zsörtölődhet egy keveset, nem mintha tanácsot várna, csak a megkönnyebbülés végett. A feleségét szereti, de függetlenségét félti. Ellentmondások emésztik, ezért bizonytalan. Szeretne jól élni, szeretne letenni valamit az asztalra, ami érték, ami maradandó, de nem mindig találja az útját-módját. Ezért némiképp frusztrált, amit meg azzal kompenzál, hogy ő legalább megpróbálta, bezzeg mások... A családi béke érdekében kompromisszumokra is képes, de ez aztán visszaüt, mert a kompromis�-

77

szumkötés élménye meghatározóbb lesz, mint a béke. Elméletben hűséges, gyakorlatban... Vagy fordítva: gyakorlatban hűséges (lásd kompromisszus tétel), elméletben azonban szárnyal. Mindennapi munkáját lelkiismeretesen, de lélektelenül végzi. Nem utasít vissza némi alkoholt, ettől megnyílni látszik, valójában inkább csak a moralizáló kedve jön meg. Nagy hobbis és örök játékos, de az is hovatovább inkább csak elméletben. És mindennél többre tartja a kényelmet (hű-

sége is inkább ennek számlájára írható). Na, ilyen is egy harminc-negyvenes erdmagyar férfi. Imádni való, nem?

– A Huszonnégyből kirajzolódó házasságok képe eléggé lelombozó. Miért lett ez így a regényben?

– Talán azért, mert ezt látom a való életben? (Ez csak egy kérdés!) De van néhány pozitív családkép is, na! Csak ezekről valahogy nehezebb írni, mert olyan szirupos, nem? A

78

fájdalom, a szenvedés, a botrány érdekel minket, a csendes, nyugodt boldogság nem annyira, mert az nem látványos. Amikor kezdtem dolgozni a könyvön, az első pár fejezet után arra döbbentem rá, túl sok a szaftos, csámcsogós pletykasztori, már-már szappanoperásan fordulatos, erős érzelmi feszültségű helyzeteket ábrázolok. Aztán visszafogtam magam, mert nem a rendkívülit akartam hajszolni, hanem átlaghelyzeteket bemutatni. S a hétköznapokban sokszor inkább az van, hogy úgy érezzük: nem történik velünk semmi érdekes.

Csak úgy elélünk egymás mellett. Összetart a közös közöny… erősebb a betonvasnál, állapítja meg Vajda a lakók életét elemezve. A sajátjával nem szívesen foglalkozik, de a többiekét „kukkolva” minduntalan azon kapja magát, hogy önmagára vetíti a látottakat. Kerülő úton, önmagát becserkészve – úgyhogy a könyv legalább annyira Vajda életének regénye, mint a blokké.

– Magad is házasságban élsz, három gyermek apukája vagy. Tanár vagy, szerkesztő, író. Hogyan egyensúlyozol, mikor jut időd írni?

– Hogyan egyensúlyozok? Sehogy. Inkább csak kapkodok… Megpróbálok egyszerre férj lenni, apa meg az a sok marhaság, amit te is soroltál. S a legrosszabb az az egészben, hogy néha úgy elkap a gépszíj, hogy azt gondolom, az, hogy íróféle vagyok, meg szerkesztő, fontosabb, mint az apa- meg férjszerep. Pedig egy frászt! Igazából nem írok sokat. A Huszonnégy és korábbi prózakötetem, a Laska Lajos között öt év telt el. Azért mindegyre azon kapom magam, hogy agyalok valamin. Rossz szokás. Gyorsan lejegyzem a kósza ötletet, aztán este, miután a gyermekek szuszogása egyenletesre vált, esetleg nekifogok kidolgozni. S olykor az iskolai vakációk áldásait is igyekszem hasznosítani. Mindenesetre a www.eirodalom.ro szerkesztőjeként annyit megtanultam: nem mindenáron kell írni. Az írás megvár, a gyermekek nem. (És talán a feleség sem!) Miután az első könyvem megjelent, nagyanyám ekképp abszolválta íróvá avatásomat: jó ez, fiam, jó, jobb, mint ha innál. Na, én azóta is ehhez tartom magam.

Mindent csak módjával… l

ÉLMÉNY

Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei a kapcsolati szálakat, de csak em ez az első olvaspár nevet kell megjegyezni, mányélményem az orosz ráadásul a könyv előzéklapírónőtől, de egyik kedvencem ján található családfa segít lett, miután újfent bebizonyíeligazodni, ha mégis elveszította zsenialitását. Második tenénk a fonalat. Ulickajára regénye ez, amely 53 éves koráegyébként jellemző ez a sokban jelent meg, és saját maga szereplős „írásmód”, néha „családi krónikaként” jellemzi, fárasztó tud lenni, de annyira férje rokonai ihlették. szépen komponálja a műveA történet főszereplője Méit, hogy emiatt nem érdemes dea, akinek a Krím-félszigeten feladni az olvasást, hiszen a álló házába gyűl össze a család karakterábrázolások, a fejlőapraja-nagyja, tavasztól őszig Gálovits Rózsa déstörténetek sokkal fontoörvendeztetik társaságukkal a sabbak a neveknél. magányos, gyermektelen as�Görögök, örmények, oroszonyt. Ott van például Nyika, szok, zsidók, grúzok keveredaki nem veszi túl komolyan az nek a krími tatárok földjén, miéletet, könnyedén váltogatja közben a visszaemlékezések a „szerelmeit”, vagy Mása, aki kapcsán végigkísérjük szerepgyermekkori traumái miatt lőinket a 20. század első felémásképp látja a világot, így a szerelmet is. Fontos motívum a szerelem, át- nek történelmi eseményein. Mindezt észrevétmeg átszövi a kapcsolatokat, megmutatja egy- lenül, beleágyazva Médea és családja életébe. szerűbb és bonyolult arcát, fájdalmas titkokat Különösen tetszett az a szál a könyvben, ami rejt, megnehezíti egyesek életét, míg másokat Médea és legjobb barátnője évtizedeken át tarfelszabadít. Ulickaja képes úgy megmutat- tó levelezését mutatja be. Olyan jó lenne, ha pani ezeket a karaktereket, eseményeket, hogy pírformában is leveleznének még az emberek!

Ulickaja rendkívül tehetséges az emberi közben egy pillanatra sem unatkozunk, látjuk magunk előtt a házat a hegyen, a krími tájat, kapcsolatok ábrázolásában, tolla nyomán ahol már nem élnek tatárok, de emlékük ott kibontakozik egy olyan világ, amibe érdemes belemerülni és a nagy orosz klasszikusokra lebeg a szélben.

Az első oldalakat olvasva megijedhetünk jellemző, csodaszép stílust élvezni olvasás a sok név láttán, túl bonyolultnak vélhetjük közben.

www.noileg.ro

79

DESZKA Imre Éva, a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik legfiatalabb művésze az elmúlt években bebizonyította: attól még, mert egy színésznő szép és filigrán, nem kell föltétlenül beskatulyázni. Nem kell, vagy inkább nem lehet: Éva az elmúlt öt évben változatosabbnál változatosabb szerepekben remekelt, volt kislány, angyalarcú halál, földbirtokosné és Ibsen-hősnő. Jelenléte intenzív, főszerepben és tömegjelenetben egyaránt. Nem ússza meg a dolgokat. Civilben kedves, közvetlen, allűröktől mentes. ÍRTA: SZÉKELY BLANKA FOTÓ: ANGYALOSI BEA

CSAK SEMMI SKATULYA! – Szakmailag hosszú utat jártál be öt év alatt, a debüt óta. Hogyan emlékszel az első főszerepre?

Pólika voltál, a bohém földbirtokos felesége, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül vígjátékában.

– Úgy tűnik, sok idő telt el azóta. Akkor ismerkedtem a színházzal, a kollégákkal, ez volt az első szerepem. Ha jól emlékszem, nem voltam túl bátor, inkább a feladat teljesítésére törekedtem, és ezért volt bennem egy megfelelési kényszer. Most már úgy látom, hogy mindezt lehetett volna sokkal könnyedebben is.

– Klasszikus és kísérleti előadásokban egyaránt volt alkalmad kipróbálni magad. A Szamos-parti színház híres arról, hogy itt nagynevű rendezők adják egymásnak a kilincset, a színészeket pedig nem kímélik. Jó értelemben.

– Sok izgalmas feladatot kaptam. Mindig jön egy új rendező egy sajátos ízléssel, akire rá kell hangolódni, hogy létrejöjjön a közös színházi nyelv. Ha ez nem történik meg, akkor csak elhaladunk egymás mellett. A komfortzónából való kilépés rutinszerűvé kellene, hogy váljon, viszont a rengeteg módszerrel és különböző stílussal nem mindig tud együtt haladni egy színész, ami nem feltétlenül baj. Mint ahogyan az is ritka dolog, hogy egy sportoló különböző sportágakban a legmagasabb szinten teljesítsen.

80

– Egy évvel ezelőtt született egy ellentmondásos előadás Kolozsváron, amikor az európai színház ukrán „fenegyereke”, Andriy Zholdak Ibsen Rosmersholmját vitte színre, és tiéd volt a női főszerep. A rendező többször is nyilatkozta már, hogy „ars poeticája” szerint a színészt szélsőséges körülményeknek kell kitenni a próbafolyamat során. Van olyan színész barátom, aki azt vallja, az ilyen tapasztalatok megerősítenek, fejlesztenek művészként, majd hozzátette: bárcsak dolgozhatna Zholdakkal. Te belülről, a tarsolyodban már egy ilyen tapasztalattal, hogyan látod ezt?

– Azt hiszem, hogy ez kizárólag alkati kérdés. Nem biztos, hogy ugyanolyan arányban fejleszt ez mindenkit. Van olyan, akit lerombol, ha szélsőséges helyzetnek van kitéve. Engem ez a próbafolyamat mind emberként, mind művészként nagyon megerősített. Ameddig a rendező a sajátos agresszív, diktatórikus eszközeivel Rebekkát, a karaktert formálta, addig nekem, a Rebekkát alakító színésznek vigyáznom kellett arra, hogy megőrizzem fizikai és pszichikai integritásomat. Úgy éreztem, hogy a határaimat feszegetem, ami mindig egy rendkívül izgalmas dimenzió, mert ezáltal jobban megismerhetem saját magam.

– Színész és menedzser. Mára ez a két fogalom egybeforrott, Amerikában egy sikeres castinghoz már az is hozzátartozik, hogy a színésznek minél

több követője legyen az online térben. Hogyan látod, lehet ezt a kettőt egy emberként művelni, vagy Erdélyben is megérett már az idő arra, hogy profi színészmenedzsert alkalmazzon egy fiatal művész?

– Olyan világot élünk, ahol az online tér fontos szerepet tölt be a hétköznapjainkban.

Van néhány ismerősöm, aki külföldön él, és ugyancsak a szakmában próbál elhelyezkedni. Elmondásaik szerint kemény harc folyik azért, hogy fent tudják tartani magukat, és ahhoz, hogy a színház, illetve a film területén

ennek. Színházi alkalmazottként védettséget élvezhetek, és bevallom, ez elég kényelmes állapot. Talán egy nagyobb városban, ahol nagyobb a konkurencia is, megérett az idő erre.

Persze lehet, hogy pár év múlva, majd egy másik interjúban én is másként fogok majd vélekedni erről.

– Egy nehéz próbafolyamat után mi az, ami kikapcsol, feltölt, netán inspirál?

– Igazából sok minden feltölt, jó olyan emberek mellett lenni, akiket szeretek. Talán ez már önmagában is elég. Aztán persze a kutyám.

kibontakozhassanak, elengedhetetlen, hogy egy jól összeállított portfólióval rendelkezzenek, és saját menedzsert alkalmazzanak.

Számomra is kérdés, hogy itt, Erdélyben hogyan kellene ezt jól vagy jobban csinálni, vagy egyáltalán jelenleg mennyire van jelentősége

Sokat sétálunk. Nagyon szeretek a természet közelében lenni. Van egy szenvedélyem: a motorozás. Egy motorról valahogy másképp mutatkozik a világ. Csodálatos érzés. Egyedül elindulni valahová, megérkezni, aztán újra továbbhaladni. l

www.noileg.ro

81

DOBBANTÓ

A KÉPREGÉNY, AMELY MINDENKIÉ, DE FŐKÉNT A MIENK

A vízió, hogy Erdélyben is van igény sajátos képregényre, kovácsolta össze a Fantomatika havilap csapatát, Szabó Krisztát és Sárosi Mátyást. A kézdivásárhelyi alkotópáros lelkesedése töretlen a negyedik lapszám után is, sőt újabb terveket szövögetnek. ÍRTA: KOVÁCS ESZTER FOTÓ: VÍZI GÉZA

82

riszta gyermekkorától rajzfilmeket szeretett volna készíteni, aztán beleszeretett a sci-fi műfajába. Vizuális művészeti nevelésben részesült, de hamar ráébredt: mindig is az alkotás történetalkotó része érdekelte. Ezért áttanulmányozta a forgatókönyvírás csínját-bínját, és egy versenyen jó elbírálást kapott a Fantomatika történetéért. „Évekig vártam, hogy valaki képregényt

jelentessen meg Erdélyben, hogy ennek itt is legyen kultúrája” – mondja. Aztán a sors összehozta Sárosi Mátyással. Így kezdődött minden.

Matyi a klasszikusnak mondható képzőművészeti munkássága mellett mindig is rajongott a képregényekért, de nem fogalmazódott meg benne, hogy kipróbálja magát ebben a műfajban, amíg nem volt egy konkrét koncepció és forgatókönyv, amelyre építkezni lehet. Évekig dédelgetett vágyálma grafikai tervezőnek lenni egy számítógépesjáték-készítő cégnél, árulja el. A képregényrajzolás tehát nem áll ettől messze: karaktereket, helyszíneket tervez, a maga ura lehet, saját stílusában alkothat.

Napi tíz órát rajzol, naponta több kompozíciót kell kitalálnia és meg is rajzolnia. „Nagyon élvezem ezt a munkát – mondja –, egyre jobban szeretem! Azért is szeretem, mert ez az alkotási forma sok emberhez eljut, mint a street-art, és aprópénzbe kerül a valóságtól elrugaszkodott árú művészeti produktumokkal szemben.”

Mi az a Fantomatika?

A fantomatika kifejezést először Stanislaw Lem írásaiban olvasták, később máshol is találkoztak vele, meséli az alkotópáros. A fantomatika holografikus világot, mesterségesen kreált valóságot jelent, a virtuális tér szebb, hangzatosabb neve.

Nálunk a képregényeknek nincs múltjuk, olyannyira nem, hogy még az amerikai magazinok magyarra fordított változatát sem lehet megtalálni a piacon. A sci-fi és a képregény csillaga azonban felívelő pályán van: az utóbbi években Hollywood ontotta magából a kasszasikerre ítélt képregény-adaptációkat. A szuperhősös képregények mennyisége elsöprő, a téma kiaknázott, véli Kriszta és Matyi, ezért a kiadónak nem szándéka ebbe az általánosan ismert képregényáramlatba tartozni. „A Fantomatika Kiadó, legalábbis egyelőre, tudományos-fantasztikus (sci-fi) történeteket publikál majd. A sci-fitől irtóznak a művelt emberek, és joggal teszik ezt, hiszen a szórakoztatóipar a tömegkultúra www.noileg.ro

részeként buta, hatásvadász, sőt néha elborzasztó jelenséggé silányította ezt a műfajt.

Pedig a jól megírt sci-fi néha több tudományos tartalmat hordoz, mint a fizikaórák tananyaga, de nemcsak tudományos kérdéseket ébreszt olvasójában: utópisztikus történeteiben az erkölcsi hozzáállást, a saját vélemény formálását, a világ menetének mélyebb átgondolását, a másság elfogadását, a környezettudatosságot bátorítja anélkül, hogy ez fárasztó lenne egy fiatal olvasó számára” – mesélik a műfajról.

A Fantomatika mint antológia A Fantomatika egyébként hat számot felölelő történet: tudományos-fantasztikus dráma egy nagyon jófejű falusi srácról, akinek minden vágya, hogy a csillagok közé utazhasson, és ez szerencséjére vagy balszerencséjére sikerül is neki. De, ígéretükhöz híven, az alkotók az első három szám után megnyitották a kiadó kapuit, és publikálási lehetőséget biztosítanak erdélyi és magyarországi alkotóknak.

A negyedik, legfrissebb számban két erdélyi alkotó mutatkozik be egy meseparódiával: Simon Lehel Zoltán novelláját Szabó András rajzolta meg. „Az eredeti terveinkhez híven a Fantomatika antológiává alakul át.

Ez eddig sikerült is, a negyedik lapszámunkban egy, az ötödik lapszámunkban már két új képregény szerepel a Fantomatika mellett. Ezt meg is szeretnénk tartani, a jövőben három történet fut párhuzamosan, különböző szerzőktől, különböző műfajokban, témákban. Ez így nagyon szórakoztató lesz, mert lesz benne fantasy is, mégpedig a Hover Zsolt által írt Hetedhét Ösvény, mely a magyar mondavilágon alapuló történet” – árulja el Kriszta. A Fantomatika egyébként hamarosan román nyelven is megjelenik, és az egész országban elérhető lesz: néhány román fiatal felfigyelt a lapra, és a magyar verziót megvásárolják, olvassák. „Persze mellékelünk nekik fordítást” – jegyzi meg Kriszta.

A nyitás tehát azt hirdeti: a Fantomatika mindenkié, együtt, bátran lehet a jövőjét alakítani. l

83

FILMAJÁNLÓ

IDŐS, SÁRMOS PASI NETEN CSAJOZIK ÍRTA: SZABÓ KÁROLY, A SZÉKELYUDVARHELYI VÁROSI KÖNYVTÁR AUDIOVIZUÁLIS RÉSZLEGÉNEK MUNKATÁRSA

pp a hazai mozik műsorán fut egy film Pierre Richarddal, amiben nem a magas, szőke férfi felemás cipőben szerepében láthatjuk, hanem kissé korosabban, a Stéphane Robelin által írt és rendezett A magas, ősz férfi társat keres könnyed humorú filmjében alakít emlékezetest.

A történet viszonylag egyszerű, főként a mai fiatalok szemével nézve, hiszen gyakori, hogy a lecserélt számítógépünket a nagyinak ajándékozzuk, és még néhány alapdologra is megtanítjuk őt. Nyilván elmaradhatatlan poén, hogy „nagyi, nyisd meg a felső ablakot!”, amire ő azonnal feláll, és szélesre tárja a szoba ablakát, nem pontosan értve, hogy mi is az összefüggés a két dolog között. De nem is ez a lényeg. A film alkotói tovább csavarják a srófot, és egy társkereső oldalra irányítják a nagyit. Na, aztán itt kezdődik a bonyodalom!

Sokunk számára ismerős a jelenség, az összes kelepcéjével és buktatójával együtt, így aztán sikerül a film készítőinek belerángatniuk érzelmileg a nézőt is a történetbe. Együttérzünk a szereplőkkel, néha szorongunk, néha felsza-

84

badulunk, majd megkönnyebbülten nevetgélünk az esetlenségeiken.

Pierre az idős, sármos férfi, Alex az ifjú számítógéptanár – aki amúgy épp nincs az írói karrierje csúcsán. Utóbbi belemegy a játékba, amibe Pierre rángatja bele, és találkára megy a társkeresőn becserkészett lánnyal. A találkozó túl jól sikerül, így minden bonyolulttá válik. Könnyed ívű, romantikus vígjáték kerekedik ki belőle, szerelem, féltékenység, családi perpatvar, ügyetlenség és magára találás, majd a végén minden szépen elsimul.

A film ugyan nem törekszik az élet nagy kérdéseinek a megválaszolására, de azért ittott kicsit moralizál is, éppen ezért a fiatalabb nézőknek is ajánlom, akik ily módon azonosulhatnak a nagyszülőket foglalkoztató kérdésekkel is. De nem könnyű fiatalnak sem lenni...

A magas ősz férfi társat keres /Un profil pour deux / Mr Stein goes online/ feliratos, francia-német-belga romantikus vígjáték, 100 perc, 2017 Forgalmazó a Cine Europa

KULTÚRKÍNÁLÓ »» Derűsen indul az április Székelyudvarhelyen: 6-án a Szomszédnéni Produkciós Iroda Az elmúlt 10 év legjobb poénjait viszi el a „Küküllő-parti kis Párizsba”. Aki kíváncsi a Karinthy-gyűrűvel kitüntetett humoristákra, a Broadway Pubban keresse őket, este 8 órától.

»» Április 7-én mutatják be Léo Delibes Coppélia című kétfelvonásos balettelőadását a Kolozsvári Állami Magyar Operában. A bábkészítő mester és Swanilda szerelmének történetét Cîmpean Rareș Arcadie rendezi, vezényel Kulcsár Szabolcs. »» Ismét erdélyi koncertkörútra érkezik a közkedvelt magyar orgonaművész, Rákász Gergely: a Lords of the Organ koncertsorozat a hangszer legnagyobb szerzőinek műalkotásait állítja színpadra, egyszerre kínál jól ismert, klasszikus muzsikát és friss zeneélményeket. Idén is műsorra kerül Bach és Debussy, Rossini, Joplin és Bizet művei

»» Ugyancsak április 6-án a Kiscsillag koncertjét hallgathatják a nagyváradiak a Moszkva Kávézóban. Ugyanott április 20án Péterfy Bori és a Love Band koncertezik, mindkét este hatalmas bulinak ígérkezik.

pedig alkalomszerűen színesítik a műsorokat. Április 20-án Nagyszebenben, 21-én Brassóban, 22-én Sepsiszentgyörgyön, 23-án Gyergyószentmiklóson, 25-én Csíkszeredában, 26-án Kézdivásárhelyen, 27-én Marosvásárhelyen és 28-án Segesváron hallhatjuk a népszerű orgonaművészt. »» 27. alkalommal is érdemes feljegyezni a Szent György Napok időpontját: idén április 21–29. között várnak hatalmas programkínálattal Sepsiszentgyörgyre.

Egyebek mellett a Wellhello, Gáspár Laci, a Compact B, Szikora Róbert és az R-Go, az Anima Sound System, a Transylmania és a Szempöl is koncertezik. A teljes programkínálat a szentgyorgynapok.ro oldalon olvasható.

www.noileg.ro

85

{Gyógyír

SZARUHÁRTYA-SZOBRÁSZAT:

LENCSÉK NÉLKÜL AZ ÉLET Megválni a lencséktől olyan érzés egy szemüvegesnek, mint amikor visszaengedünk a nyílt vízbe egy akváriumban tartott halat. Nincs már keret, sem lencse, miközben a látás sem romlik – felszabadító állapotnak tűnhet annak, aki egy életre letenné az okuláréját. Erre ma már térségünkben is van elérhető orvosi megoldás a lézeres szemműtét révén. ÍRTA: TRELLA-VÁRHELYI GYOPÁR FOTÓ: GETTY

ivat, megszokás, nem előnyös, zavaró, elviselhetetlen – különböző viszonyulási módok, amelyek a szemüvegesek körében megfogalmazódnak. Egyrészt a környezet (a közeliek példája, a munkaköri követelmények, a hobbi keretei) és az életmód formálja ezeket az érzéseket, másrészt személyiségtípustól is függ, ki mennyire befolyásolható, mennyire nyitott a változásra. És persze nem utolsósorban a szemüveg viselőjének egészségi állapota az, ami meghatározza a lencsés vagy lencse nélküli lét kérdését.

Lézeres szemműtét, a hosszú távú megoldás A lézeres beavatkozás a szem fénytörési hibáit (rövidlátás, túllátóság, astigmatismus) szünteti meg, a szaruhártya átalakításával.

A műtétre többnyire a 18–45 éves korosztály vállalkozik, de ennél idősebbek is jelentkezhetnek, ha a távollátó szemüvegtől szeretnének megszabadulni. Dr. Ferencz

86

Attilától, a marosvásárhelyi Dora Medicals rendelőintézet keretében működő Dora Optics szemész szakorvosától megtudtuk, hogy a műtét hosszú távú megoldást kínál: úgy hajtják végre, hogy a páciensnek egész életében vagy legalább 45 éves koráig ne kelljen szemüveget hordania. Nyilván, mivel ez a fajta műtét a távollátásra vonatkozik, 45 éves korra a presbyopia, azaz az öregszeműség miatt olvasószemüveget kell hordani. A

fénytörési hibák alakulását mindenképpen követni kell, hiszen a lézeres szemműtét csak azt követően végezhető el, ha legalább hat hónapig változatlan a dioptria. Ez csupán egy feltétel, amelynek eleget kell tenni, de egy ilyen összetett beavatkozást több más feltétel mellett vállalnak be a szemész szakorvosok. Először is fontos, hogy a páciensnek

nyos betegségek kizáró jellegűek. Azoknál, akik súlyos szemszárazságban szenvednek, vagy hegképződési gondjaik vannak, továbbá krónikus belgyógyászati bántalmak esetén nem végezhető el a műtét. A vizsgálat során a szaruhártya vastagságának a mérését is elvégzik, amely a beavatkozás típusát befolyásolja.

18 éven felülinek és teljesen egészségesnek kell lennie. A lézeres szemműtétet teljes körű, úgynevezett szemészeti alkalmassági vizsgálat előzi meg. Ez sokkal összetettebb, mint amelyeket egy rutinellenőrzés vagy más szembetegségek esetén szoktak vizsgálni. Az alkalmassági vizsgálat szerves része a szaruhártya-topográfia. A szemfelszínről készülő térkép alapján eldől, hogy alkalmas-e a páciens a műtétre vagy sem, mivel bizo-

Tévhitek, tájékoztatás, motiváció

www.noileg.ro

Dr. Ferencz Attila érdekességként említi, hogy a lézeres szemműtétre jelentkezőnek pszichésen is meg kell felelnie. Olyan esetekről beszélt, amikor a páciensnek irreális elvárásai voltak a műtét eredményét illetően.

Ha például a műtétre jelentkező azt gondolja, hogy a szaruhártya átalakítása nyomán jobban fog látni, mint egy tökéletes szemüveggel, ez nem vállalható. Azt jelenti, hogy az

87

illető személy nem alkalmas a lézeres szemműtétre – figyelmeztet a szakember.

A szemészeti beavatkozást minden esetben személyre szabott, pontos és részletes információátadás előzi meg: a szakorvos tájékoztatja a pácienst a vizsgálatok és a műtét menetéről, típusáról, az esetlegesen jelentkező komplikációkról. Mindezek ismeretében meghozhatja döntését az érintett, aki esztétikai okokból szeretné helyettesíteni a szemüveget vagy a kontaktlencsét. Mivel esztétikai beavatkozás kategóriába sorolják, orvosi javaslatra nincs szükség, sőt

Dr. Ferencz Attila szemész szakorvos

orvos nem is javasolhatja, mert nincs szó betegségkezelésről. A páciens döntésén múlik, saját elhatározásból ő fordul a szemész szakorvoshoz.

A marosvásárhelyi rendelőintézet tapasztalata, hogy egyelőre a lézeres szemműtétre jelentkezők elég nagy, 10–20 százaléka visszalép a beavatkozás előtt. Érdeklődnek, elvégzik a szükséges vizsgálatokat, amelyekből kiderül, hogy alkalmasak lennének a beavatkozásra, mégis meggondolják magukat. Általában a félelem van ennek a hátterében – magyarázza dr. Ferencz Attila, aki fontosnak tartja azt hangsúlyozni, hogy orvosként éreznie kell a páciensen a motivációt, azt, hogy akarja ezt a műtétet, különben joga van az elutasításhoz.

Lehetséges komplikációk, utókezelés A lézeres szemműtéten átesett személyek esetében nagyon ritkán fordul elő, hogy újabb beavatkozásra lenne szükség. A Dora Optics rendelőn belül négy éve működő szolgáltatás életében erre

88

még nem is volt példa – osztja meg tapasztalatait a szakorvos. Olyan esetekben lenne erre szükség, ha a dioptria még nem stabilizálódott volna, de éppen ezért feltétele a műtétnek, hogy legalább fél évig változatlanok legyenek a dioptriák.

A lézeres szemműtét sebészeti beavatkozásnak számít, így nem kizárt, hogy esetleges komplikációk lépnek fel az operáció alatt vagy után. Ezek kiküszöbölésére szigorú szabályok betartását várják el a szakorvosok mind a beavatkozást megelőző vizsgálatok során, mind a műtét követésének és utókövetésének ideje alatt. A legsúlyosabb forgatókönyv szerint a fertőzés veszélye állhat fenn, ennek megelőzésére a szemműtéten részt vevő személy antibiotikumos kezelést kap. A marosvásárhelyi orvos hosszú távú komplikációként említi a dioptriák regresszióját, amikor a kezelt dioptriák egy része visszaalakul. Ez a túllátóság (hypermetropia) esetén gyakrabban fordulhat elő, rövidlátóknál nagyon ritkán.

A beavatkozásokat rendszeres ellenőrzések kell hogy kövessék: egy nap, egy hét, egy hónap után, félévente, majd egy év múlva kell ellenőrizni a szem állapotát. Az első két ellenőrzésen a műtéti sebet vizsgálják, később a látásélességet és a dioptriákat ellenőrzik.

Nyugati standardok szerint Romániában jelenleg hat városban létezik olyan egészségügyi központ, rendelőintézet, amelyben lézeres szemműtétet végeznek. Napjainkban a helybéliek még mindig nagyobb bizalommal fordulnak a külföld nyújtotta orvosi szolgáltatásokhoz, mint a hazaiakhoz, miközben térségünkben is több példa van arra, hogy a nyugati szabványoknak megfelelő felszereltségű és szakmai tudású szakorvosok látják el a pácienseket. A távolság és az azzal járó pluszkiadások meg az idő megspórolható – ezt kezdik fokozatosan felismerni az erdélyi régióban is. Maros, Hargita, Kovászna, Szeben és Bákó megyéből keresik fel legtöbben a marosvásárhelyi rendelőt – tudtuk meg dr. Ferencz Attilától, aki budapesti tanulmányok és szakmai gyakorlat nyomán foglalkozik lézeres szaruhártyaszobrászattal, immár négy éve. l

www.noileg.ro

89

{Ökorend

OLCSÓN, DIVATOSAN ÉS KÖRNYEZETBARÁTAN – NEM JÁR EGYÜTT

Aki rendszeresen böngészi az angol nyelvű magazinokat és divatblogokat, annak nem új keletű a fast fashion kifejezés, és egy ideje már a magyar lapokban, portálokon, öltözködési trendekkel foglalkozó vagy éppen a környezettudatos életmódot népszerűsítő honlapokon is egyre gyakrabban találkozunk a divatvilág gyors, de rengeteg szempontból káros trendjeivel. ÍRTA: BÁLINT ESZTER FOTÓ: ISTOCK, GETTY

mikor először találkoztam a fast fashionnel, még nem tudtam, hogy így hívják. Tény, hogy nem is mutatkozott be, de talán éppen azért nem tette, mert nagyon sietős volt neki.

90

Történt ugyanis, hogy az elmúlt másfél évtizedben végre nálunk is sorra nyitottak márkaboltokat azok a brandek, amelyekkel előbb a turkálókban, majd a budapesti plázákban találkoztunk, és sok közülük belopta magát

a szívünkbe. Gombamód szaporodtak/szaporodnak Kolozsváron, Brassóban és Nagyváradon is a New Yorkerek, a H&M-ek, a C&A-k, Deichmannok, manapság, amikor csak beugrunk egyet „shoppingolni”, pedig már eszünkbe se jut, hogy milyen sok évig vártunk rájuk.

Tényleg csak beugrunk, végigfutunk a polcok között, ha megtetszik egy blúz, ruha, nadrág, kabát vagy cipő, felpróbáljuk, vagy sokszor próba nélkül indulunk fizetni, ha pedig áll valaki előttünk, akkor még legeltetjük a szemünket a nem véletlenül a pénztár közelében elhelyezett kiegészítőkön, sálakon, fülbevalókon, táskákon, s ha valami megtetszik, repül a többi mellé a kosárba.

A Quelle katalógus pszichológiája Talán pont ez az oka, hogy egyre szélesebb tömegeket szippant be e világ, az emberek mindent megvesznek, ami „kacsintott” nekik, hogy egy hét múlva ne bánják az elszalasztott lehetőséget. És ne feledjük azt sem, hogy még a kelet-közép-európai fizetésekhez képest is jó árban kínált ruházati cikkekről, kiegészítőkről beszélünk. És akkor mit mondjon

Mitől gyors a fast fashion?

Na de nem a gyors döntésektől „gyorsdivat” a fast fashion. Azért különben a magyar fordításnál az idézőjel, mert nincs magyar szavunk a fast fashionre. A Szomagyarito. hu weblap szerint: a fast fashion márkák a piacot gyorsan és olcsón új modellekkel elárasztó cégek.

A gyorsaság a divatszakmában azt jelenti, hogy a kifutókon megjelenő trendek sokszor alig két hét múlva már visszaköszönnek például a váradi boltok polcain is, igaz, amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan el is tűnnek, helyüket pedig az újabb és újabb kollekciók veszik át. Nagyjából erről szólt az én első találkozásom is a fast fashionnel: a kiszemelt kabátnak egy héttel később, mire megérkezett a fizetés, már csak hűlt helyét találtam.

Ennek trendjellegét igazolja a Zara márkát is portfóliójában tudó Inditex magyarországi kirakatrendezője, Volentics Anikó nyilatkozata is, amit a Hg.hu portál idéz. „Az Inditex nagyon jól ráérzett a divat gyors változására.

Egy boltban például csak egy méretsor van, ezzel elérik, hogy a vevők megvegyék, mert holnap már lehet, nem lesz. Nagyon jól ráéreztek a vásárlási szokásokra. A havonta változó kirakat is a divat gyors változását jelzi, de egyébként cserélhetnénk kéthetente is, mert amit kirakunk, azt villámgyorsan elkapkodják” – mondta. www.noileg.ro

a francia vagy a német, aki a címkék szerint nagyjából ugyanazon az áron jut hozzájuk, mint mi? Ráadásul egy szezonban is többször van árleszállítás, kiárusítás, így féláron is beszerezhető a vágyott darab, persze ha a kiárusításig el nem kapkodják előlünk.

Kelet-Közép-Európában ugyanakkor az is nagyban hozzájárul a folyamatosan pörgő fogyasztáshoz, hogy a mai 35+-os generáció a kommunizmus hiánygazdálkodásában szocializálódott, és a 80-as években – Isten tudja, hogyan behozott – Quelle katalógusokat lapozva álmodott egy olyan világról, amelyben ezek a cuccok elérhető közelségbe kerülnek.

Utána még bő másfél évtizedig kellett várnia, hogy a turkálós márkákat újonnan is beszerezhesse.

Tény azonban, hogy a Quelle még „régivágású” volt, és ahogyan a divatvilágban is mindig csak két idény volt, évente kétszer

91

jelent meg: volt a nyári-őszi és a tavaszi-téli kollekciót tartalmazó katalógus. Ez pedig mára a feje tetejére állt.

A természetre senki sem figyel Mivel ez a cikk az Öko rovat számára készül, mélyebbre már nem is mennék a fast fashion pszichológiájában, inkább arra irányítanám rá a figyelmet, milyen környezeti hatásokkal bír az, hogy egyre gyakrabban váltják egymást a kollekciók, és egyre szélesebb körök számára válnak megfizethetővé ezek az árucikkek.

Az Index.hu nemrég nagyobb összeállítást közölt a témában, a szerző pedig igen frappánsan foglalta össze, hogy mivel is jár az, hogy olcsón is állandóan divatosak lehetünk. Mint rámutatott, a divatipar méretével együtt nő az okozott környezeti pusztítás is, mivel nincs olyan olcsó alapanyag és gyártási technológia, ami ne járna fokozott szén-dioxid-kibocsátással, vízpazarlással és vegysze-

92

res szennyezéssel. Az olcsó ruha pedig hamar kimegy a divatból, vagy tönkremegy, így tonnaszám gyűl a hulladéklerakókban. Az újrahasznosítás és a cellulózalapú textil lehetne a jövő, de nemrég kiderült, hogy a legnagyobb márkák viszkózbeszállítói mérgezik a környezetet.

A Changing Markets kutatói tíz nagy gyárat vizsgáltak meg, és a helyszíneken azt tapasztalták, hogy ártalmatlanítás helyett a súlyosan mérgező vegyi anyagok nagy részét egyszerűen beleengedik a természetes vizekbe. Az üzemek környékén egyre romlik a levegőminőség, az ivóvíz mérgezővé vált, pusztul az élővilág, növekszik a rákos megbetegedések száma, és olyan hagyományos szakmák, mint a halászat, veszélybe kerültek a külvilágba engedett kemikáliáknak köszönhetően.

Mindebből Európában és Amerikában nem érzékelünk semmit, ugyanis a huszadik század második felétől kezdve fokozatosan átte-

lepítették a viszkózgyártási kapacitás túlnyomó részét a fejlődő országokba.

A tanulmány szerint egyébként a problémás üzemek megrendelői közt olyan fast fashion világmárkák vannak, mint a Marks&Spencer, a Zara, az Asos, a H&M, a Benetton, a Levi’s vagy a Tesco.

Legalább egy kicsit lassíthatnánk A folyamatos vásárlásra ösztönző trendnek különben megvan az ellentéte is, ami nem véletlenül hallgat a slow fashion névre. Lényege pedig a minőségi anyagokból készült, lehetőleg egyedi termékek vásárlása. 1985ben az Amerikai Egyesült Államokban indult, hogy a fogyasztókat az amerikai termékek vásárlására ösztönözze. A lassú divat szemléletű cégek időtálló, környezettudatos termékeket terveznek. www.noileg.ro

Természetesen senkinek sem akarjuk azt mondani, hogy ezentúl kerülje a divatos ruhákat viszonylag jó áron kínáló boltokat. De ha a bőséges és tetszetős kínálatot felvonultató ruhakollekciók között tobzódva egyszer is felmerül a kétely, hogy valóban szükségünk van-e erre a tetszetős darabra, és nem vesszük meg sokadiknak arra a polcra, már azt érezhetjük, hogy tettünk a környezetért. Ha pedig valami már nem jön ránk, vagy meguntuk, de használható állapotban van, ajándékozzuk, adományozzuk el, s a hasznavehetetlen darabokat is próbáljuk ne a szemétbe dobni.

Nem kell ugyanis túlzásokba esnünk, és kizárólag feketében és fehérben látnunk a világot egy kis környezettudatossághoz, a szürkének is van elég árnyalata – mint tudjuk, legalább ötven –, nemhogy a zöldnek, így nem kell mindig a sötétzöldet választanunk. l

93

{Poggyász

TETSZETT

BUZIÁSFÜRDŐ ÉBREDEZIK CSIPKERÓZSIKA-ÁLMÁBÓL Első hallásra a települést rendszerint összetévesztik Báziással, azzal a KrassóSzörény megyei faluval, amelynél a Duna „belép” Romániába. Buziásfürdő azonban Temes megyében található, mindössze 33 kilométerre Temesvártól. Ma már csak árnyéka régi önmagának, egy tetszhalott, amelyet az elmúlt időszakban igyekeztek valamennyire feléleszteni a több évtizede rákényszerített álmából. ÍRTA: FARKAS-RÁDULY MELÁNIA FOTÓ: FARKAS-RÁDULY SÁNDOR lőbb az államosítást, majd a privatizációt sínylette meg, számos épülete már-már szellemtanyához hasonlít a betört ablakaival, összedőlt falaival; többségük a vandalizmus áldozatává vált. Az 1989-es forradalom után egyre kevesebb turistát vonzott, a kilencvenes években pedig hanyatlásnak indult az üdülőtelep.

Jogos lehet a kérdés, hogy akkor mégis mit keres Buziásfürdő a Tetszett rovatban. Mi az,

94

amiért megéri ellátogatni oda? Aki csupán a negatív dolgokra összpontosít, az valószínűleg kiábrándultan távozik a városból.

Talán egyszerűbb volna Buziásfürdőt a korabeli, idilli hangulatról árulkodó képeslapokon keresztül bemutatni, amelyeket látva szívesen visszautaznánk az időben.

Többek között azért, hogy elbeszélgessünk Petőfi Sándorral, aki 1849. április 25-én járt

a településen. Sőt a „haza bölcse”, illetve a „nemzet prókátora” jelzőkkel illetett Deák Ferenc is órákig mesélhetne arról, miért tért vissza újra meg újra a városba. Vagy megnézhetnénk, hogyan is zajlott 1898 szeptemberében a Monarchia nagy nyári hadgyakorlata.

Mivel a képeslapok minősége nem ütné meg a magazin színvonalát, és az időutazás sem lehetséges, nem marad más, mint a jelen a maga rútságaival és szépségeivel együtt.

Szerencsére utóbbiakból is van bőven.

Például érdemes sétálgatni a 19. század második felében kialakított, húszhektáros védett park ritka fáinak árnyékában, amelyek közül az 1812-ben ültetett platánfa a legnépszerűbb; alig van olyan látogató, aki ne készítene fotót róla. Mint ahogy az Európában egyedi építménynek számító, 500 méter hosszúságú fedett sétány is egyből magára vonja a figyelmet. A híresztelések szerint Ferenc József császár feleségének, a Sissiként is emlegetett Erzsébetnek építették azért, hogy megóvja őt az esőtől, a hótól vagy a naptól.

A fából készült, bizánci stílusú, gazdagon díszített, 1875-ben felavatott építmény a József-forrást, a Főnix Hotelt, a Bazárt és a Kaszinót kötötte össze. Bár a csehországi Karlovy Varyban, a németországi Baden-Badenben is találunk hasonló oszlopsorokat, sokan mind közül a buziásfürdőit tartják a legszebbnek. Az útvonalak mellesleg egy-egy pavilonnal kiemelt csomópontban keresztezik egymást, melynek csipkézett mintázatai ugyancsak tetszetősek.

Az idő viszont a fedett sétányt sem kímélte, néhány éve több helyen is le kellett zárni, mivel a beszakadt tető már a sétálók testi épségét veszélyeztette. A helyi önkormányzat több forrásból is próbált pénzt szerezni a felújításra, míg végül saját költségvetésből különített el egy ötmillió lejre rúgó összeget. A munkálatokkal megbízott nagybányai cég két év alatt újjávarázsolta a fedett sétányt és a filagóriaként is emlegetett pavilonokat, így újra a régi pompájukban lehet megcsodálni őket. A felújítás www.noileg.ro

örömére 2017 októberében egy nagyszabású ünnepélyt szerveztek korhű zenével, viseletekkel. És hogy mi vonzotta a látogatókat a városba? Elsősorban a gyógyfürdői, amelyekben jelenleg is szív- és érrendszeri, idegrendszeri és emésztőrendszeri betegségeket kezelnek. Magát a fürdőtelepet a 19. század elején kezdték kiépíteni, majd 1839ben megkapta a gyógyfürdő címet. Ma már nem működik közfürdő az üdülőtelepen, de a többcsillagos szállodákban wellnessés gyógyszolgáltatásokat vehet igénybe az odalátogató.

A Buziaș nevű ásványvizéről is ismert településen egyébként a szórakozni vágyók sem unatkozhatnak: szinte minden egyes

hónapra jut egy-egy bál, nyílt nap, búcsú és fesztivál, amelyekkel a szervezők igyekeznek visszaállítani Buziásfürdőt a neves turistacélpontok térképére. A szándék tehát megvan, most már az a fontos, hogy a helybeliek is tudjanak élni a lehetőséggel, és vigyázzanak arra, amit tetemes összegből, fáradságos munkával sikerült felújítani. Még akkor is, ha nem ők építették. l

95

ÚTINAPLÓ

HAWAII: SZERELEM, ALOHA ÉS HÁBORÚ A FÖLD TÚLOLDALÁN Hawaii. Csupán a hely nevéről már a földi paradicsom jut eszünkbe. Számos mondás is létezik a neve kapcsán: a „Hawaii, dj, napszemüveg” vagy a „Gyerekek, itt minden Hawaii!”, ami tükrözi a hely egzotikumát, álomszerűségét. ÍRTA: SZÉKELY BLANKA zinte mindegy, Európából jövet milyen irányból érkezünk oda, Amerikán vagy Ázsián keresztül, nagyjából ugyanolyan hosszú az út, hiszen a sziget szó szerint pontosan a túloldalán van a Földnek.

Az összesen 137 szigetből, szigetecskéből és atollból álló Hawaii-szigetek alkotják az Amerikai Egyesült Államok 50. tagállamát, egyetlen nagyvárosa a főváros, az Oahu szi-

96

getén lévő Honolulu. A lakók fő megélhetési forrása a turizmus (főként az esküvői turizmus), a katonai védelem és a mezőgazdaság. A szigetek legkorábbi lakói a III. században valószínűleg polinézek voltak, bár ez nem teljesen tisztázott, később tahiti telepesek érkeztek ide, akik meghódították a szigetet az őslakosoktól. Hawaii első európai látogatója James Cook kapitány volt, akit a

helyiek kezdetben Lono isten reinkarnációjaként tiszteltek, de később egy félreértés miatt megöltek és feldaraboltak.

Ahol nincsenek évszakok Kaliforniai gyakornoki éveim alatt töltöttem egy hetet Oahu szigetén, ahova San Franciscóból indulva repülővel körülbelül négy óra volt az út. Honolulu repterén landolva már érezni lehetett a kellemes trópusi párát,

lászok munkahelyéül szolgáló öbölben található a USS Arizona csatahajó roncsai fölé állított nemzeti emlékhely, amely az életüket vesztett tengerészeknek állít emléket.

A Hawaii-szigetek fővárosa, Honolulu, felhőkarcolóival és az Amerikából már oly jól ismert üzletláncaival akár csalódást is okozhatott volna, ha nem lett volna olyannyira gyönyörű a környezete. A sziget keletkezése vulkanikus kitöréseknek köszönhető, amely nem csak a Csendes-óceán felszínére emelte, hanem egyben a sziget magas hegyeinek megjelenéséről is gondoskodott. A konstans trópusi, párás meleg kellemes hőmérsékletű, évszakok nincsenek, télen csak pár fokkal van kevésbé meleg.

Fürdőzés illemszabályokkal

melyben édeskés guáva- és virágillat vegyült el. A reptéren a filmekből is jól ismert vendégváró füzérrel, a gyönyörű lila plumériákból font nyakékkel, a Leivel fogadtak. Merthogy 12 dollár fejében kipipáltuk ezt az opciót a repülőjegy vásárlásakor. Mindennap vízben áztattam abban a reményben, hogy hazavihetem, visszaút előtt azonban a reptéren a Leim az üveg vizemmel együtt a kukában landolt.

Arra gondoltunk, mielőbb essünk túl a nehezén, így első utunk Pearl Harborba vezetett.

Pearl Harbor kikötőjének neve 1941. december 7-én lett ismert a világ előtt, amikor a japán légitámadásban az amerikai flotta 2300 tagja életét veszítette. Ezt követően az Amerikai Egyesült Államok belépett a második világháborúba. A támadást Roosevelt elnök „a gyalázat napjának” nevezte, Amerika Pearl Harborra a hirosimai és nagaszaki atomrobbantással válaszolt. Az eredetileg gyöngyhawww.noileg.ro

Az ideérkezőnek rögtön feltűnik, mennyire különleges Hawaii növény- és állatvilága. Még a közönséges galambnak is megvan a hawaii változata, mely jóval karcsúbb, és a szürke tollai közül kibújó fényesen kék pöttyös gallérral büszkélkedhet. Szinte minden újdonság, érdekesség: itt nem egerek kellemetlenkednek, hanem mongúzok riogatják a házi kedvenceket,

97

és műanyag virágoknak tűnő frangipánik pompáznak a bokrokon. Pálmafák, leanderek díszítik az útszéleket, és tarka madarak repkednek mindenütt. A legtöbbet az éjszakai életéről is híres Waikiki beachen tartózkodtunk, amely a sziget legjelentősebb üdülőövezete, köszönhetően az itt található mintegy két és fél kilométer hosszú, hófehér homokkal borított tengerparti strandnak.

A patkó formájú Hanauma-öböl és az Állami Tengeri/Tengeralatti Nemzeti Park Oahu egyik legszebb látnivalója. A Csendes-óceánban való megmártózás előtt egy rövid, tájékoztató filmet láthattunk Hawaii vizeinek illemszabályairól.

A mellettünk békésen úszó gyönyörű, tepsi nagyságú színpompás halakban gyönyörködni szabad, az óriásteknőcöket megérinteni vagy etetni szigorúan tilos – tudtuk meg.

ket, amellyel történeteket adtak tovább. Táncaik egyike a hula hula, amelyet gyengéd mozdulatai miatt a 18. század végén a James Cook által vezérelt szigetcsoportot felfedező angolok szentségtelennek tartottak, és betiltottak a szigeten mindenféle bennszülött hagyományt.

Itt tudtuk meg azt is, hogy a Hawaii pizzának nem sok köze van a trópusi szigethez. Éppen akkor találták fel, amikor Amerikában beütött a tiki-divathullám, és amikor trendinek számított minden, ami a csendes-óceáni szigetvilágból származott, az ananászos-kókuszos koktélok, a tiki-bárok, a Hawaii-mintás ingek.

A hawaii lakosok gondolkodását az aloha és a mana határozza meg leginkább.

Az aloha szelleme belengi Hawaiit Vakációnk harmadik napján hajóra szálltunk, és befizettünk egy hagyományos polinéz hangulatú vacsorára, ahol kókuszmelltartós, fűszoknyás lányok hajladoztak az ukulele zene hangjaira. A klasszikus hawaii koktélt, a Mai tait amolyan igazi, lila-narancs-rózsaszínű naplementés panorámával fűszerezve fogyasztottuk el. Később rájöttem, hogy Hawaiin tényleg majdnem minden este ilyen pompával megy le a nap, nincs ott ebben semmi különös.

A hajón tudtuk meg, hogy az eredeti, polinéz eredetű hawaii kultúra mára már csak nyomokban lelhető fel, mivel sok észak-amerikai és ázsiai hatás érte. A polinézeknek kezdetben nem volt írott nyelvük, a táncukban rejtették el a jele-

98

A „mana” szó a hawaii felfogás alapján az éltető energiát jelenti, ami mindent körülvesz. Nyerni és veszíteni lehet manát mindennel, amit teszünk. A kiegyensúlyozott életmód, a kapcsolatok és a munka segítenek a mana begyűjtésében. Az „aloha” szó több, mint egy köszönés, jelentése: szerelem, szeretet, együttérzés, irgalom, kedvesség, hangulat, kegyelem, jótékonyság. A szót köszönésként is használják, egyből megteremtve ezáltal a baráti hangulatot, környezetet. Az aloha szelleme belengi egész Hawaiit: az emberek mindent alohával végeznek, ez az a felfogás, amivel az ott lakók mindennapjaikat élik. Mahalo, vagyis köszönöm, hogy ott lehettem. l

www.noileg.ro

99

100