A nagybányai 10. Főtér Fesztiválon a Teleki Magyar Ház csapatával mondókáztunk
értékét ezen a vidéken, de azt kell mondanom, hogy sajnos kevesen, és egyre kevesebben. A máramarosszigeti magyarok beolvadása különösen szembetűnő nekem, aki egy teljesen magyar közegből érkeztem erre a vidékre. És�szel felfoghatatlan és logikátlan is ez az egész folyamat, magyar érzelműként pedig elszorul a szívem, amikor azt látom, hogy egymás között is románul beszélnek, főként a magyar fiatalok. Nem tisztem, hogy beleszóljak mások életébe, de arra sem visz rá a lélek, hogy románul válaszoljak egy olyan kérdésre, amit egy magyar tesz fel nekem románul. Aprócska lépések ezek a megmaradásért, de jó észrevenni a reakciókat, hogy rögtön váltanak, és magyarul folytatódik a beszélgetés, mert miért is ne. Negatív példa is van, sajnos. Találkoztam olyan magyar édesanyával, akinek teljesen magyar felmenői vannak, a férjének szintúgy. Hangzatos magyar nevük van, de a magyar oktatásról hallani sem akarnak. Én a baba-mama klub mondókázásaira hívtam az édesanyát, alig egyéves gyermekével. A válasz az volt, hogy
rűbben tanuljam ki a korai fejlesztés csínját-bínját, és azt gondolom, hogy a lehetőségekhez képest ez sikerült. Kiváló „alapanyag” a magyaroszági J. Kovács Judit drámapedagógus Kerekítő című könyvsorozata, de itt a szórványban, sok közismert magyar népdal, ha ismerik is valahonnan, nem része az emberek életének, amit mondjuk egy székelyföldi akaratlanul is megtanulhat. Előszeretettel alkalmazom a népdalokat, például a sétáltatókon, de egyéb mozgást is társíthatunk hozzájuk, így lesznek fejlesztő hatásúak ezen korosztály számára. Van a közeli rokonságban óvónő, az elején gyakran kikértem a véleményét. Baráti kapcsolatoknak köszönhetően, hasonló foglalkozást vezető személyekkel ismerkedtem össze, akiktől szintén útbaigazítást kaptam, hogy a lehető legjobb legyen, amit teszek. Szóval azt kell mondanom, hogy a kezdeti néhány mondókából mára egy csodálatos dolog kerekedett ki a Szigeti baba-mama klubból. Emese és Veronika az egyéves Szigeti baba-mama klub „ünnepségén” Mondókákkal a beolvadás ellen Alig hittem a szememnek, amikor a babamama klub meglalakulásának első évfordulóján összeszámoltam a mondókákat, dalokat. nem érdekli, ha magyarul van, mert úgyis roTöbb mint 150 rímes versike és ének boldog mán óvodába és iskolába megy majd a gyerek. tulajdonosai vagyunk. Még mindig nem so- Próbáltam rávezetni, hogy a mondókázásnak, kan, mert az egy év alatt összesen húsz édes- bár magyarul zajlik, mozgás-, egyensúlyéranya hozta el gyermekét a klubba – ahogy mi zék-fejlesztő hatása is van. Jobb lehet tőle a mondjuk. Azt viszont nagyon remélem, hogy ritmusérzéke a gyereknek, és nem utolsósorban ebből a másfélszáz mondókából és dalból lesz szocializálódik, ami az óvodába járás kezdetét néhány kedvenc, amit örökre magukkal visz- is megkönnyítheti, de hiába. Az volt a válasz, nek anyák és gyermekek. Örülök, hogy vannak hogy Romániában románul kell tudni. Folyolyan édesanyák, akik felismerték a magyar szó tattam én is: ahány nyelvet tudsz, annyi ember
76