Delay insensitive circuits -- structures, semantics, and strategies 1st edition dennis furey - The l
Visit to download the full and correct content document: https://textbookfull.com/product/delay-insensitive-circuits-structures-semantics-and-str ategies-1st-edition-dennis-furey/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant download maybe you interests ...
Thetaskistodesignwhatiscalleda2-of-3 majority gate.Ithasthreeinputterminalsandoneoutputterminal. Wheneveritreceivesarequestonanytwoinputterminals, itemitsanacknowledgmentontheoutput.Althoughitisperhapsnotthemostsophisticated applicationinitself,itbringsagreatmanyimportantissuesintosharpfocus,anditprovidesa contextforthegraceful début ofafairamountofjargonandterminology.
2.1Hownottodoitwithlogicgates
Toavoidanymisunderstanding,lettheinputterminalsbenamed a, b,and c,andlettheoutputbe named x .Thentherequirementcanberestatedthatconcurrentinputsto a and b,orto a and c, orto b and c,shouldcauseanoutputtoappearon x .Tobeevenmoreprecise,wecanrephrase thisstatementasalogicalequivalenceusingsymbols ^ forconjunction(i.e.,meaningbothleftand rightoperandsaretrue)and _ fordisjunction(wheneitheristrue).
Anormalcollegeengineeringtextbookstyleofsolutionwoulddrawinspirationfromthislogical relationshiptoconstructthecircuitshownin Figure2.1.Eachoftheinputs a, b and c iscarried byaforkedwiretotwoofthethreeD-shapeddevicesknownas AND gates,whichevaluatethe conjunctionsoftheirinputs.Theintermediateresults a ^ b etc. aretransmittedbythemtothe remainingdevice,an OR gate,whichcomputesthedisjunctionofitsthreeinputs,andtransmitsthe resulttotheoutput x .
Althoughthelogicmayseemunassailable,thecrucialtestofthisdesignhingesontheoperative word“whenever”inthespecification, i.e.,onrepeatablyyieldingcorrectresults.Toclaimsuccess wheninitialconcurrentinputsof a and b areacknowledgedbytheoutput x ,followedbyasubsequent inputof c alonethatisnot,presupposessomemutuallyagreedprotocolbetweenthecircuitandits usertodistinguishoneusagefromthenext.Ifanotherinputof b weretofollowimmediately,the requiredoutputbehaviorwoulddifferdependingonwhetherthelatter b werecountedinisolation orinconjunctionwiththepreceding c.Ataminimum,moreconsiderationisnecessarybefore declaringthisproblemsolved.
2.1.1Towardsareusableimplementation
Atraditionalapproachtoresolvingthecurrentissuewouldbetorevisethespecificationbyimposing timeconstraintsonboththeuserandthecircuit.Toberegardedasconcurrent,twoof a, b,or c mustbetransmittedbytheusereitheratexactlythesametime(arguablyazero-probabilityevent) orwithinsomelimitedintervalofeachother.Anacknowledgmenton x (orlackthereof)mustbe givenbythecircuitwithinyetanotherspecifiedinterval.Theimplementationcouldthenbedeemed correctifandonlyifitperformsaccordingtothisrevisedspecification.Howtheseconditionsmight beenforcedinpracticeisanothermatter,butifthissolutioncouldbemadetowork,itwould becalleda boundeddelay modeldesign.Failingthat,thenextstepinthisdirectionissimplya synchronousdesignwithallofitsattendantpitfalls.
Anexplicitstatementofsomethingusuallytakenforgrantedmayhelptoelucidatethisissue.With networksoflogicgatessuchasthoseusedinthiscircuit,standardpracticeassociatesoneoftwo states(e.g.,trueorfalse)witheachwireatanymoment. Eachgateismodeledbyafunctionthatmapseachpossiblesetofcurrentinputstatestoacorrespondingoutput, eithertrueorfalse,dependingontheparticularsemantics ofthegatebeingmodeled(e.g.,whetheritisan AND gate oran OR gate).
Intheintuitivejustificationgivenaboveforthecircuit in Figure2.1,asignalistacitlyidentifiedwithatruestate, andtheabsenceofasignalwithafalsestate.Twoconsecutiveoccurrencesofthesamesignalthereforewouldcorrespondtoawireholdingatruestateunchangedforthe duration.Whilethiscodingconventionmightbemade toworkinasynchronousdesign,itisinsufficientasan asynchronousprotocol,whichwoulddependonalways beingabletodetectthearrivalofafreshsignal.
Thesedifficultiesmighthavebeenavoidedwithmoreforethought.Ifthemostnaturalstatementof thespecificationisintermsofthesignalsthecircuitsendsandreceives,itisappropriatetobuild itfromcomponentsthatcanbeunderstoodsimilarly.The AND gatesand OR gateusedinthefirst iterationofthisdesign,beingdefinedonlyasmapsfromsteadystateinputlogiclevelstooutput levels,appearinretrospecttobethewrongtoolsforthejob.
2.2.1Betterbuildingblocks
Whatwereallyneedinsteadofan AND gateisadevicethatdetectsaconfluenceof signals.Thatis, itshouldwaitforasignalfromeachofitsinputs,whichmayarriveatdifferenttimes,andthen sendasignalonitsoutput.Thisbehaviorrequiresittohavesomeformofinternalmemoryorstate, whichprecludesanimplementationbyanydevicewhoseoutputisfullydeterminedbyitscurrent inputalone.Inplaceofan OR gate,weneedadevicethatmergestwostreamsofsignals.Thatis,it mustwaitforasignaloneitherofitsinputsandthensendittotheoutput.
Assumingforthemomenttheavailabilityofdeviceshavingtheseimpreciselystatedproperties, wemightredesignthecircuitasshownin Figure2.2.Thecircularschematicsymbolstandinginfor the AND gatesintheoriginaldesignissometimescalledaCgate,aCelement,aMullerCelement, orevena rendez-vous elsewhere,butisdesignatedmorebrieflyanddescriptivelyasa JOIN inthis book(following [42, 78, 136] amongothers).Thetriangularcomponentreplacingthe OR gatefrom thepreviousdesignisknownasa MERGE
Another random document with no related content on Scribd:
The Project Gutenberg eBook of Esztike
kisasszony professzora: Regény
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.
Title: Esztike kisasszony professzora: Regény
Author: Albert Pálffy
Contributor: Kálmán Mikszáth
Illustrator: Louis Mark
Release date: July 8, 2022 [eBook #68475]
Language: Hungarian
Original publication: Hungary: Franklin, 1904
Credits: Albert László from page images generously made available by the Internet Archive *** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK ESZTIKE KISASSZONY PROFESSZORA: REGÉNY ***
Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 329. oldalon található.
MAGYAR REGÉNYIRÓK
KÉPES KIADÁSA
Szerkeszti és bevezetésekkel ellátja
MIKSZÁTH KÁLMÁN
35. KÖTET
ESZTIKE KISASSZONY PROFESSZORA
Irta PÁLFFY
ALBERT
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet és könyvnyomda
1904
ESZTIKE KISASSZONY PROFESSZORA
REGÉNY
IRTA
PÁLFFY ALBERT
MÁRK LAJOS RAJZAIVAL
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet és könyvnyomda
1904
Minden jog fentartva.
Franklin-Társulat nyomdája.
PÁLFFY ALBERT.
1820–1897.
A ki a kilenczvenes évek elején pénzt ment betenni vagy kivenni az «Első hazai takarékpénztár»-ba, a könyvecske aláírásakor láthatott egy hosszú csontos kezet kinyúlni érte. Ez volt a Pálffy Albert keze. Magas, hórihorgas, sovány ember ült a rács mögött, hosszúszárú pipából eregetve a füstöt, mintha az eresz alatt ülne valahol falun. Hosszúkás arczán szelidség honolt és üde pirosság, a ránczok közt meg állán csak egy pár gyér szőrszál jelezte a szakállt. Pálffy Albert volt az egyetlen a magyar írók közt, a ki élete alkonyán egy nagy rakás pénz közt élt – mint napibiztos.
A negyvenes évek közepén egy fiatal ember ült fel a Pest felé induló postakocsira Nagyváradon, a mely városban már akkor ott lapdázik Tisza Kálmán a Dőry fiúkkal, be nem véve még fiúsorba a kicsike Szilágyi Dezsőt.
Egy napon ezek is meg fognak érkezni, de még előbb sok mindennek kell ott történnie, a mihez a postakocsin induló ifjúnak némi köze lesz, a ki pályát törni megy Pestre, ládájában egy csomag
kéziratot tartogatva, melynek czímlapjára fel van írva a «Magyar millionér». Regény. Írta Pálffy Albert.
Ő maga ugyan nem millionér, bár meglehetős szellemi tőkével indul. A millionér Jókai Mór, a kivel versenyre kell majd szállnia, már ott van a maga helyén és növekszik. A «Magyar millionér», utána csakhamar a «Fekete könyv» megjelenik, érdekeltséget kelt az írói körökben és a közönségben.
– Új talentum jött – szállong az örömhír a Csigánál, a Fillingerben, a Komlóban és a Pilvax kávéházban. Az írók sietnek őt maguk közé venni. Még nem oly hidegek, minők egy félszázad mulva lesznek. Petőfi barátságot köt vele, Vörösmarty biztatja. Pedig épenséggel nem a szükség embere. Egész sor kiváló regényíró dolgozik. Jósika Abaffyja már megjelent, Eötvös «Falu jegyző»-jét pietással forgatják, mint a Bibliát. Jókai viruló talentuma egyre jobban kibontakozik, Kemény Zsigmondnak regényei valóságos vérévé válnak a közönségnek, kiirogatják a Stammbuch-okba.
Ily környezetben nem érhette el Pálffy azt a sikert, a melyet óhajtott, abba is hagyta a regényirást s a szabadságharcz alatt mint a «Martius tizenötödiké»-nek szerkesztője gyorsan elérte a nagy népszerűséget. Eleven, szines, sőt néhol a humor aranyával behullatott politikai czikkei behatnak a legszélesebb rétegekbe, nevének szárnya támad.
Az önkényuralom alatt ő is ki volt csukva az országból, Budweisba internálva. Ez volt akkor a jelesek kitüntetése. Budweis pro literis artibus. Midőn visszabocsájtották, a kiegyezés egyik legerősebb védelmezője lett megizmosodott tollával az «Esti Lapokban». Bár a lapirás már ekkor nagy lendületet vett, mégis ő volt a legügyesebb hirlapiró, persze nem a mai értelemben. Hiszen kora tavaszkor a barka is virágszámba megy.
Az eszme azonban, melyet szolgált, népszerűtlen volt, nagy népszerűségét tehát lassanként elköltötte a jó ügy védelmében, de a mennyire elhidegedett tőle a közönség, ép annyira elhidegedett ő is a politikától s élete utolsó szakában hetvenedik éve felé visszatér régi szerelméhez, a regényiráshoz, mint mikor a fa tél elején virágzik
ki másodszor Vélned, hogy ebből nem lesz már izes gyümölcs.
Pálffy csodálatos módon ráczáfolt erre a tapasztalatra és szinte hihetetlen termékenységgel irta meg regényeinek egy egész sorozatát, részint a történelemből, részint a forradalom előtti társadalomból, nyujtva csupa kedves, vonzó olvasmányokat, melyeket az anyák bátran adhattak serdülő leányaik kezébe. Ezek közül választottuk ki «Esztike kisasszony professzorá»-t, mely a jelenkorból vett meséjével az iró összes kellemes tulajdonságait feltünteti.
Gyulai Pálnak kedvencz irója volt, Beöthy Zsolt pedig következőképen jellemzi: «leleményes, de nem képzelgő meséit jó helyzetekkel s érdekesen szövi; az élet apró jelenségeinek megfigyelésére kitünő szeme van, mely azonban már a lélek mélyébe nem igen hat, olykor igen tartózkodó módon a humora is felcsillámlik. Némi távolságból beszél közönségével a világ egy okos, nyugodt szemlélőjének fensőségével.»
Csöndes igénytelen öreg úr volt, ki alig mutatkozott másutt, mint az irodalmi társaságok ülésein és lakomáin. De ott is alig lehetett szavát venni, ritkán melegedett meg, hallgatagságát csak az ajkai körül elömlő kissé gunyoros mosoly enyhítette.
Egyszerü typusa volt a magyar régi nemes embernek, a ki nem tudott se bohéme lenni, se stréber Minden hühó és hivalkodás nélkül futotta meg hasznos pályáját. A milyen zaj nélkül hozta be pályája szinhelyére Nagyváradról 1844-ben egy postakocsi épen olyan csendesen, minden nagyobb feltünés nélkül vitte ki a szinhelyről 1897-ben egy halottas kocsi.
Mikszáth Kálmán.
Első kiadása megjelent 1884-ben.
ELSŐ RÉSZ.
I.
(A család eredete, viszontagsága és felvirágzása )
Pestmegyében sok nagy község van. Nem mondom melyik?
mert a mai kutató és történetbuvár világban még felforgathatná valaki a helybeli levéltárt s ki tudja, minő bonyodalmas pört indíthatna azok ellen, kik jelenben rég feledve a multakat, dúsgazdagon aratják gyümölcsét annak, a mit az elődök nagy fáradsággal s tán nem mindig tiszta maggal vetettek.
A török világ végén Dorozsmay Tóbiás uram, mint biró, kormányozta a várost, míg egyszer elkésvén az adófizetéssel, a temesvári basa karóba huzatta s kínos halállal múlt ki a világból a hazáért.
A Rákóczi mozgalmak alatt Dorozsmay Bálint a fölkelt ráczok ellen vezeté a község fegyvereseit, küzdött vitézül s ott hagyta fehérlő csontjait a mezőn, hol ma Szabadka külső tanyái virágoznak.
1760-ban Dorozsmay Lukács urat a község szenátorrá választotta. Ezen díszes hivatalában mindjárt az első évben haszonbérbe vett a várostól egy 3600 holdas pusztát s miután a haszonbért a hivatallal járó kiváltság folytán soha sem fizette, 40 év multán történt halálával soha senki sem kételkedett, hogy ama birtok a Dorozsmay-család ősi tulajdona s abban az utódokat háborgatni nem szabad.
Következett Dorozsmay László. Ez mindig künn lakott a tanyán és soha senki hírét sem hallotta, míg 1809-ben történt halálakor tiszteletes uram két teljes óráig tartó bucsuztatóban annyi épületes dolgot beszélt a megholtnak jámbor, istenfélő és vallásos életéről, bő tudományáról, pazar adakozásairól s a város és a haza iránt tanusított hűségéről, hogy a hallgatók csak ekkor, igen későn, tudták meg, mily jeles és nevezetes férfiut temettek el benne!
Dorozsmay Tóbiás kínos halállal mult ki.
Annál többet beszéltek örököséről, Dorozsmay Sándorról, a ki Pestre tette át lakását s úgy költött, mintha annyi jövedelme volna, mennyit birtoka megért. Nem tarthatott sokáig e víg élet s ő volt egyike a legelsőknek, kik az ujonnan behozott csődtörvény kérlelhetlen kelepczéjébe estek s mindenét elvesztvén, épen a legalkalmasabb időben meghalt.
Azonban volt fia, Kálmán (mert mindinkább divatosabb keresztnevek jöttek a családba). De már ezen Dorozsmay-ivadék csak 300 hold földet s derék földszinti házat menthetett meg az özönvízből s csakis anyai jus czímén.
Ez épen elég volt arra, hogy Kálmán úr valamibe kezdhessen. Ő pedig a jó üzletek közül a legjövedelmezőbbet választotta. Elvett feleségül egy özvegy asszonyt, a kinek első férje remekül értette a házi takarékos életet s mellé még a pogány uzsorát, s halálakor mindenét hű nejére hagyta.
Kálmán úr, mondták, boldogul élt feleségével, a ki igazán hű és jó asszony volt, de miután az Úristen is főleg a jókat szereti, hát idő előtt magához szólította.
A bús özvegy 55 éves volt és sok hiábavaló erőködés után abban talált vigasztalást, hogy újra házasodott, megnyervén szívét egy hajadonnak, a ki nála épen 35 évvel fiatalabb volt.
Időközben behozták a mostani pogány adókat, Kálmán úr azon előlátással bírt, hogy vevőt keresett első nejétől öröklött birtokára, s találván, földjét eladta.
Épen Pesten volt, hogy a birtok árát fölvegye, a midőn levelet kap hazulról azon örvendetes hírrel, hogy neje egy kis gyönge lánykával ajándékozta meg.
Ő ugyan fiút várt, de hiszen az oly házaspár, a ki ily sikerrel kezdi pályáját, bizton számíthat, hogy folytatása következik.
Felsöpörte tehát az eladott jószág árát, mintegy 80,000 forintot és sietett haza megtartani a keresztelési lakomát.
Ámde kétségbeejtő szomorúságra érkezék. A fiatal anya a legaggasztóbb kórjelek mellett már eszméletét is elveszté. Többé meg sem ismeré hazaérkezett férjét s virradat előtt meghalt.
Tudjuk, hogy a szerencsétlenség soha sem jár egyedül. A temetést követő éjjel álarczos, vagy legalább feketére mázolt képű rablók törtek be a házba s miután a cselédeket megkötötték, megkínozták, az öreg urat agyonverték, mindent a mi a háznál pénz vagy pénzérték volt, elhordtak. A vármegye mai napig kurrentáltatja a gonosztevőket.
Tehát a Dorozsmay-család idősb ága egy kis lánykára olvadt le; ez pedig szegényecske volt, mert az eladott birtok árából zsiványok töltözgettek s nem maradt más, mint a ház és a 300 hold föld, melyről fönnebb beszéltünk.
Mondtuk, a család idősb ága, mert ismertek a városban egy
Dorozsmay Tihamér nevű diákocskát is, a ki vérszerinti rokonságot tartott a gazdag családdal s ezen jogon eljárt a házhoz és sokat játszott a kis árva lánynyal, Verona hugával.
Ez pedig szépen nevekedett. A városi tanács szerzett mellé egy jó erkölcsű komámasszonyt; a háznak szebb részét bérbe adták, a 300 hold szántóföld megtermé a kenyeret, a tehenecske adott tejet, vajat s még téli vagy nyári ruhára, sőt iskolapénzre is maradt valami.
Mikor aztán Verona kisasszony huszadik évét elérte, a diákocskából pedig szemes és agyafurt ügyvéd lett, kettecskén azon eredeti gondolatra jöttek, hogy ők bizony összeházasodnak.
1861-et írtak azon esztendőben. Akadály nem levén, illő szertartással ment végbe az esküvő, s arra tisztességes időben a keresztelő is bekövetkezett.
Ekkor azonban rendkívüli eset, csodálatos véletlen adta elé magát, mely a különben is boldog házaspár számára új és dicsőséges láthatárt nyitott fel.
Ápril havának közepe volt; épen vége szakadt a húsvéti ünnepeknek, a midőn egy délután Tihamér ügyvéd olvasni valót keresgélt a megholt öreg úrnak porlepte könyvszekrényében; a már fellábadozott menyecske pedig édes anyai örömök közt fürösztgeté a kis Esztikét.
Az öreg úrnak (a kit a rablók vertek agyon) szokása volt minden régi könyvet, elhasznált kalendáriumot, a házalóktól árult röpiratokat rakásra gyűjteni. Az ügyvéd is gyarapította az irodalom eféle kincseit és csomagostól őrizte az 1848 és 1849.-iki politikai elmefuttatásokat. Ezekhez járultak az 1861.-iki kis revoluczió sajtóterményei, mint halvány folytatása a régi nagy időknek.
Ezen régibb nyomtatvány-csomók között keresgélt olvasni valót (miután replikáit bevégezte), s egyiket a másik után félre vetve, egyszerre egy – alig nehány lapból álló nyomtatvány kerül kezébe. A könyvecske mai napon már alig ismert goromba, félig itatós papirra volt nyomtatva. Még borítékba sem volt fűzve, csak a sarkán megerősítve vörös papir-szalaggal.
Oda veté szemét igen közönyösen, de a mint a czímlapot megpillantá, majd jéggé vált szíve a szörnyű meglepetés miatt.
A czím magyarul s utána mindjárt németül így hangzott:
«Betéti könyvecske a Pestmegye pártfogása alatt alakult első hazai takarékpénztártól.»
Fordít és mit lát?
Legelőször nyomtatva «a betevő neve», azonban semmi név sem következett, hanem mint gyakran előfordul, név helyett valamely betű vagy általános kifejezés. Ezen könyvön ez állott:
«Leányom hozománya.»
Következett a kelet napja: 1841 február 13.-ika.
Végre az összeg:
«Betett: betűkkel kiírva: Nyolczvan ezer forint; számokkal: 80,000 frt.»
Mintha lőporral vetették volna fel, úgy ugrott elé székéről s oda tartá felesége szeme elé a csodálatos módon feltalált kincset. Verona asszony egy darabig bámulva néz, nem érti, mit kell látnia? míg végre megszúrja szemét az óriási összegnek rőfhosszú alakja s arra félájultan rogyik férjének kitárt karjaiba.
Szerencsére csak perczekig tartott e lázas állapot, különben a kis Esztike, kiről a meglepetés első perczében megfeledkeztek, aligha be nem ful a fürdővízbe, s vele együtt ezen történetnek egész hosszasága.
– Igazságos egek! – kiálta a nő, – ez azon pénz, melyet édes atyám az eladott birtokért kapott: betette a takarékpénztárba, s mi mindnyájan azt hittük, hogy a tolvajok elrabolták!
– Úgy kell lenni, – felelé a férj. – Első örömében, hogy leánya született, «leányom hozománya» czímen iratta be. Szerencsésen haza is hozta a könyvecskét, de a zsiványok, kik pénzt kutattak, félrevetették az értéktelennek látszó nyomtatványt, vagy nagyon jól tudták, hogy azt pénzzé tenni annyi, mint magukat gyanúba keverni, s nyakukat a hóhér bárdja alá nyujtani. Később kipusztulván az egész család, a cselédek oda dobták a könyvek közé s húsz esztendeje mult, hogy senki észre nem vette!
– És most mi kivehetjük az egész 80,000 forintot!
– Micsoda? 80,000 forintot! Hát a husz évi kamat?
– Igazad van; az is tehet nehány ezer forintot.
– Nehány ezer forintot? Jer csak ide, mindjárt kiszámítom neked s bámulni fogsz, mily roppant tőkét tartok kezemben. Ennél könnyebb, egyszerűbb s mégis biztosabb számvetés nincs a világon. Lásd a könyv tábláján a kamatszámítást, évről-évre. Most pedig figyelj: 100 forint húsz év mulva kamattal és kamatkamatjával felszaporodik 265 forint 71 krajczárra. De beszéljünk csak forintokról. Tehát ezen arányban 1000 forint értéke húsz esztendő mulva 2650 forintra rúg. Minthogy pedig itt 80,000 forintról van szó, sokszorozzuk, vagy mint most tanítják az iskolában, szorozzuk a 2650 forintot 80-nal s kijő belőle nem több, nem kevesebb, mint 215,000 forint!
– Ez lehetlen.
– Kedvesem ez oly bizonyos, mint kétszer kettő négy. Nem én, hanem maga a nekünk adós intézet mondja, hirdeti és előre kiszámítja.
– És ezen irtóztató összeget egyszerre kiadják?
– Boldognak, boldogtalannak, a ki e könyvet elémutatja.
– Ki fogjuk venni?
– Holnap hajnalban vasutra ülünk, nyolcz óra előtt Pestre érkezünk. Kilenczkor belépünk az intézetnek kivételi pénztárába s ott, ha sokan is lesznek, egy óra alatt ránk kerül a sor, kifizetik szó nélkül az egész összeget s még azt sem várják, hogy a húsz évi pontos és lelkiismeretes kezelésért köszönetet mondjunk.
– És mit csinálunk annyi pénzzel?
– Jaj, kedvesem, ez már más, nehezebb kérdés. Egyelőre azt mondom; tulajdonkép csak tanácslom: vegyük fel a 215,000 forintot; tartsunk meg belőle 15,000 forintot, a 200,000 forintot pedig tegyük vissza a te nevedre, mert e vagyon a tied.
– A mienk, édes barátom.
– Mondtam: a tied. Majd kezdünk valamit, és én igérem neked, hogy oly vállalatok után nézek, mikben veszteség nem érhet, nyereségre pedig biztos kilátásunk lehet.
– Ezt egészen rád bizom. Pénz dolgában eddig is te határoztál; úgy lesz ezután is, mert föltétlenül bizom eszedben és ügyességedben. Holnap utazunk?
– Holnap és többé e sárfészekbe vissza sem jövünk.
– A fővárosban fogunk lakni?
– Hol másutt lehetne ily pompás tőkét kezelni és gyarapítani? Készülj még ma útra. Esztikét jól ellásd mindennel, mert az idő változó ápril havában. Ha pedig megtelepedtünk, akkor látod meg, mi lakik a te falusi prókátorodnak agyvelejében!
– Oh Tihamér, én egészen rád bizom életemet és vagyonomat. De fogsz-e engem ezután is szeretni, ha egyszerre ily gazdagok lettünk?
– Asszonyi dőre beszéd, Veronám. Meglátod, hogy vén korunkban, a midőn gyermekeink is felnőttek és szárnyra bocsátjuk
