Visit to download the full and correct content document: https://textbookfull.com/product/fashion-brand-internationalization-opportunities-and-c hallenges-1st-edition-byoungho-jin/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant download maybe you interests ...
Palgrave Studies in Practice: Global Fashion Brand Management
Series Editors
Byoungho Jin
Department of Consumer, Apparel, and Retail Studies
The University of North Carolina at Greensboro North Carolina, USA
Elena Cedrola
Department of Economics and Law
University of Macerata
Macerata, Italy
Branding and internationalization are critical aspects of any business, and the fashion industry is especially global in nature. Very few apparel items are entirely produced within one country, and it is relatively easier for fashion brands to enter international markets because little financial investment is required, small-scale retail space is possible, and economies of scale can be maximized. Accordingly, there are more successful internationalization cases in the fashion industry than any other sector, yet no one text handles these critical topics (i.e., branding and internationalization) in one book, particularly in case study format. This series will focus on fashion brand cases that have been successful in global marketplaces. By examining their strategies in diverse aspects such as internationalization, innovation, branding and communication, and retail management, these books will help students, scholars, and practitioners grasp lesser-known yet effective international marketing strategies.
More information about this series at http://www.springer.com/series/14598
Byoungho Jin • Elena Cedrola Editors
Fashion Brand Internationalization
Opportunities and Challenges
Editors
Byoungho Jin Department of Consumer, Apparel, and Retail Studies
The University of North Carolina at Greensboro North Carolina, USA
Elena Cedrola Department of Economics and Law University of Macerata Macerata,
Italy
Palgrave Studies in Practice: Global Fashion Brand Management
This work is subject to copyright. All rights are solely and exclusively licensed by the Publisher, whether the whole or part of the material is concerned, specifically the rights of translation, reprinting, reuse of illustrations, recitation, broadcasting, reproduction on microfilms or in any other physical way, and transmission or information storage and retrieval, electronic adaptation, computer software, or by similar or dissimilar methodology now known or hereafter developed.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this publication does not imply, even in the absence of a specific statement, that such names are exempt from the relevant protective laws and regulations and therefore free for general use. The publisher, the authors and the editors are safe to assume that the advice and information in this book are believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the publisher nor the authors or the editors give a warranty, express or implied, with respect to the material contained herein or for any errors or omissions that may have been made.
Printed on acid-free paper
This Palgrave Macmillan imprint is published by Springer Nature The registered company is Nature America Inc. New York
To my Lord: without him, I am nothing
BJ & EC
To Andrew and Lauren, love and inspiration of my life
BJ
To the great men in my life: Raffaele, Umberto, Niccolò and Giuseppe
EC
P REF ACE
Internationalization is critical for any business, and especially so for globalby-nature fashion brands. Of the many industry sectors, fashion is probably one of the most active in terms of internationalization. Compared with other industry sectors, it is generally easier for fashion brands to enter international markets because little financial investment is required, smallscale retail space is possible, and economies of scale can be maximized. Moreover, the dynamic global market, widespread supplier networks and supply chains strengthen the fashion industry’s advantage in internationalization. As a result, there are more successful internationalization cases in the fashion industry than in any other sector.
A majority of global fashion brands operate beyond their home countries and a significant number of these brands make more than half of their revenues from international operations. For example, revenues from international operation are as high as 95 % for H&M, 80 % for Inditex, S.A., and 68 % for Nike. Leading luxury fashion group LVMH earns 88 % of its retail sales from 76 different countries.
Despite the unprecedented scale of fashion brands’ internationalization in recent decades, not much is known about its specific features. The global fashion industry is intrinsically complex and cooperative, so analysis of its multiple layers provides profound insights into the industry and its management. Case study analysis also helps answer questions about what is happening, why and how. Nonetheless, case studies are a rarity within the literature.
This book presents a collection of case studies of fashion companies of various sizes and cultural backgrounds. Each case is written by author(s) from the brand’s country of origin and based on original documents
and interviews with key informants, some of which have previously been unavailable in English. These case studies therefore provide a higher level of detailed and accurate information and practical insights into the industry’s competitive landscape and its future.
The book is a useful read for undergraduate as well as graduate students with an interest in the fashion industry, retailing, branding and international business. It will be an excellent resource for scholars researching fashion brand internationalization thanks to its review of the literature and its insights into fashion brands’ internationalization strategies. Professionals in the fashion and apparel industry will also find it worth reading because globalization issues are critical to their business survival.
This volume consists of five chapters combining theory with practice. The first chapter reviews the characteristics of the fashion industry and its products, traditional internationalization models and entry mode choices, and the main differences between manufacturing internationalization and retailing internationalization. Major emerging trends in fashion brand internationalization are then examined, including the increase in Asian apparel brand internationalization, the rise of international out-shopping both online and offline, the acquisition of leading global fashion brands by companies from developing countries, and China’s influence on the expansion of fashion brands. An understanding of these trends will provide global fashion brand companies with insights as to the challenges and opportunities presented by these new shifts.
The book discusses four global fashion brand cases that are carefully selected to reflect the diverse aspects and trends of their internationalization endeavors. The first case (Chap. 2) demonstrates how Zegna, a fourthgeneration family-owned Italian business, evolved from a producer of high-quality fabrics into a global luxury fashion brand. It emphasizes the importance of local community and family values in brands’ international outlook. Despite the delocalization of some production plants from Italy to Switzerland, Spain, Turkey and Mexico, the company demonstrates how strong brand reputation and company values together with cohesive vertical integration choices can sustain business growth both locally and globally.
Case two (Chap. 3), Diesel, is a relatively small and more recently established Italian company targeting younger consumers. The founder succeeded in reinventing denim fabric in a mature market characterized by fierce competition and the leading presence of American multinationals. Innovation, creativity and non-conformist choices are the fundamentals of the company. The Diesel case also demonstrates how the company
achieved sustained growth in both national and international markets by repositioning a mature product from medium to high quality and from medium to high price.
Cases three and four illustrate two Asian brands: Bossini from Hong Kong (Chap. 4) and Beaucre Merchandising from South Korea (Chap. 5). These two cases, unlike Italian Zegna and Diesel, are rather small and target mid-to-high-priced markets, providing unique knowledge and insights into the contemporary fashion business. Internationalization is a relatively new phenomenon for Asian brands, and there were fewer examples for Bossini and Beaucre Merchandising to rely on. Moreover, without a strong brand or country image the two brands encountered more challenges despite expanding into psychically close neighboring Asian countries first. For instance, Korean Beaucre Merchandising entered the Chinese market at a very early stage, enjoyed first-mover advantage, but had to find creative solutions to a number of challenges. The two Asian cases prove that fashion brands with less powerful brand and country images can still find ways to compete in the global marketplace. Rome was not built in a day, nor is a global fashion brand. The four global fashion brand cases in this volume are thus put together in the hope that their examples and internationalization stories will inspire more fashion brands to success in global marketplaces.
Our first and deepest gratitude goes to two chairmen, Paolo Zegna at Zegna group and Man Joong Lee at Beaucre Merchandising, who took time from their busy schedules to share their stories and unique experiences with us and to review earlier drafts. Their insights and vision will inspire business executives to come. Special thanks go to authors of each chapter for providing insightful cases incorporating information and sources not readily available to many readers. The information is of particular value since their observation of the history of each brand in their home country and their own experiences as consumers are embedded in their analyses. We were fortunate to be supported by many former and current research assistants. Particular thanks are due to Hee Soon Yang, Junghwa Son, Hongjoo Woo, Hisu-Chun (Wendy) Chou and Naeun (Lauren) Kim for finding information for the books and designing and revising many figures and tables. We also thank Lavinia Caini and Letizia Trabaldo Togna for finding information and supporting bibliometric analysis.
Byoungho Jin Greensboro, NC, USA
Elena Cedrola Macerata, Italy
1 Overview of Fashion Brand Internationalization: Theories and Trends 1
Byoungho Jin and Elena Cedrola
2 Ermenegildo Zegna: When Family Values Guide Global Expansion in the Luxury Industry 31 Elena Cedrola and Ksenia Silchenko
3 Diesel: An Unconventional, Innovative, InternationalLifestyle, Italian Company 65 Donata Vianelli, Giovanna Pegan, and Manuela Valta
4 The Internationalization Trajectory of Bossini: A Fashion Retailing Enterprise from Hong Kong 89 Hau-Ling Chan, Tsan-Ming Choi, and Ka-Yan Man
5 Beaucre Merchandising Co. Ltd: A Successfully Internationalizing Korean Apparel Company 115 Byoungho Jin and Jae-Eun Chung
N OTES ON C ONTRIBUTORS
Elena Cedrola is Associate Professor at the University of Macerata, Italy, where she teaches management and international marketing. She is also Professor of International Marketing at the Catholic University of Milan, Italy. She was a Visiting Scholar at the Beijing Normal University (China) and at the Paris IV Sorbonne University (France). Dr. Cedrola’s research areas are international management and marketing for small and medium sized enterprises. She has an extensive portfolio of intellectual contributions comprising of refereed journal publications, presentations, invited keynote speeches, lectures and workshops. Her latest studies focuses on country of origin in the industrial sectors.
Hau-Ling Chan is a postdoctoral research associate with the Hong Kong Polytechnic University. Her current research interests include retailing operations and supply chain management. Dr. Chan has published research papers in wellestablished high-impact journals such as Decision Support Systems, IEEE Transactions on Systems, Man, and Cybernetics – Systems, and the International Journal of Production Economics.
Tsan-Ming Choi is Professor of Fashion Business at the Hong Kong Polytechnic University, Hong Kong. He has authored/edited many research handbooks and published over 100 technical papers in high-impact citation journals. Professor Choi is also an associate editor/senior editor of journals such as the Asia-Pacific Journal of Operational Research, Decision Support Systems, the European Management Journal, IEEE Transactions on Systems, Man, and Cybernetics –Systems, Information Sciences, and various other operations management and information systems journals.
Jae-Eun Chung is Associate Professor at Sungkyunkwan University, Seoul, Korea. She received her PhD at Michigan State University, USA. Dr. Chung’s
research interests are distribution channel management, SME internationalization, and consumer behavior. She has published more than 40 refereed journal papers in top-level journals including the Journal of Retailing, the Journal of Small Business Management, the Journal of Business Research, the European Journal of Marketing and the Journal of Business and Industrial Marketing.
Byoungho Jin is Putnam and Hayes Distinguished Professor in the Department of Consumer, Apparel and Retail Studies at the University of North Carolina, Greensboro, North Carolina, USA. Dr. Jin’s research area focuses on international apparel retailing and branding. She has published over 100 refereed journal papers in top-level journals and made well over 100 refereed presentations, published two books, three book chapters and 70-odd trade articles for the practitioner audience. She serves as an associate editor for Clothing & Textiles Research Journal and Fashion & Textiles and is on the advisory board of the Korea Chamber of Commerce and Industry. She was a visiting scholar at King Saud University, Saudi Arabia in 2015–2016, and also at the University of Macerata, Italy, in 2016.
Ka-Yan Man is an undergraduate student studying fashion retailing in the Institute of Textiles and Clothing at the Hong Kong Polytechnic University. She is now also working as a full-time buyer in the fashion industry.
Giovanna Pegan is Assistant Professor at the University of Trieste, Italy, where she teaches international marketing. Her research focus is mainly on international marketing and consumer behavior. She has authored refereed publications in national and international books and journals.
Ksenia Silchenko is pursuing her PhD in economics and management at the University of Macerata, Italy. Her educational background is in intercultural studies, and before starting her PhD she worked as a consumer insights researcher and analyst for a global marketing consultancy firm. Her research interests lie in the field of marketing and consumer behavior, brand management, value (co)creation, and marketing communication.
Manuela Valta is a PhD fellowship candidate in marketing at the University of Udine, Italy. Before joining her PhD program, she had much experience working in business. Her research focuses on brand management, consumer behavior, customer experience management, retailing, and value creation.
Donata Vianelli is Associate Professor at the University of Trieste, Italy, where she teaches international marketing and international business. She has so far authored four books, and has published in a range of international journals. She researches modes of entry and cross-cultural consumer behavior with a focus on Europe and Asia.
L IST OF F IGURES
Fig. 1.1 Incremental resource commitment of Tiffany & Co and Polo Ralph Laruen in Japan
Photo 1.1 Façade of Harrods Department Store, London
Photo 1.2 Gieves & Hawkes store, London
Fig. 2.1 Global distribution of Zegna stores by country
Fig. 2.2 Distribution of Ermenegildo Zegna and Z Zegna brands by store type around the world
Fig. 2.3 Ermenegildo Zegna company history 41
Fig. 2.4 Ermenegildo Zegna woollen mill in 1942 (left) and 1930s advertisement (right) 43
Fig. 2.5 The trophies for Ermenegildo Zegna Extrafine Wool Competition
Fig. 2.6 Ermenegildo Zegna Milan headquarters entrance by artist Michelangelo Pistoletto (left) and Global Store in Shanghai by artist Mimmo Jodice (right)
Fig. 3.1 Organization of the OTB Group
Fig. 4.1 Revenue distribution from directly managed stores in 2013/2014
Fig. 4.2 Bossini company history
Fig. 4.3 Bossini’s overall financial performance from 2000/2010 to 2013/2014
Fig. 5.1 Brief history of Beaucre Merchandising Co. Ltd.
Fig. 5.2 The Beaucre timeline and the history of the Korean apparel industry 124
L IST OF T ABLES
Table 1.1 International revenues and number of countries entered, selected global fashion retailers 3
Table 1.2 Leading Asian apparel retailers active in internationalization 18
Table 1.3 Selected acquisitions of global leading fashion brands/stores 22
Table 2.1 Ermenegildo Zegna Group financial statements, 2010–2014 35
Table 2.2 Revenues of Ermenegildo Zegna Holding S.p.A. by geographical area (€ millions), 2003–2013 37
Table 2.3 List of companies in the Ermenegildo Zegna Group 38
Table 3.1 Brand Portfolio of OTB holding 67
Table 3.2 Key milestones of OTB group and Diesel S.p.A 73
Table 4.1 Year established and gross revenues in 2013/2014 of fashion retailers headquartered in Hong Kong and listed on the Hong Kong stock market 90
Table 4.2 “The Bossini way” philosophy 93
Table 4.3 Positioning of Bossini before and after launching the brand revamp in 2006 94
Table 4.4 Network distribution of Bossini from 2000/2001 to 2013/2014 98
Table 4.5 Bossini’s brand portfolio
Table 4.6 Bossini’s co-branding partners, 2005/2006 to 2013/2014 102
Table 4.7 Price range of men’s polo shirt by Bossini and its competitors 102
Table 4.8 International delivery destinations of Bossini, and its competitors 103
Table 4.9 Correlation coefficients between the number of directly managed stores and the corresponding revenue in each segment market
Table 4.10 Correlation coefficient between the number of directly managed stores and the corresponding operating profit in each segment market 108
Table 4.11 Innovative R&D products by Bossini and its competitors 110
Table 5.1 Brand portfolio of Beaucre Merchandising Co. Ltd. 118
Table 5.2 The Number of Stores by Brand in Each Country Entered 119
CHAPTER 1
Overview of Fashion Brand Internationalization: Theories and Trends
Byoungho Jin and Elena Cedrola
Abstract Fashion is one of retailing’s most actively internationalizing sectors. Relatively little is known about the diverse aspects of fashion brand internationalization, despite unprecedented levels of activity in this area for the past two decades. This introductory chapter reviews the characteristics of the fashion industry, the main differences between manufacturing internationalization and retailing internationalization, and traditional approaches to internationalization. Major trends in fashion brand internationalization are also introduced, including: the increased internationalization of Asian apparel brands; the increase in international outshopping both online and offline; the acquisition of leading global fashion brands by companies in developing countries; and Chinese influences on fashion brand development. The opportunities and challenges for global apparel brand companies created by this changing environment are discussed.
B. Jin ( )
Department of Consumer, Apparel and Retail Studies, Bryan School of Business and Economics, The University of North Carolina at Greensboro, NC, USA
E. Cedrola
Department of Economics and Law, University of Macerata, Macerata, Italy
B. Jin, E. Cedrola (eds.), Fashion Brand Internationalization, DOI 10.1057/978-1-137-52337-2_1
1
Keywords Internationalization models • Fashion industry • Retail internationalization • Emerging trends • Uppsala model
INTRODUCTION
Most people who visit foreign countries are likely to encounter familiar fashion brand stores that they have seen in their home country. Many global fashion brands are operating in many international markets, resulting in a significant proportion of their revenues being generated outside their home markets. Twenty-four fashion-related groups or companies are included in the top 250 global retailers by retail sales (Table 1.1). The majority of global fashion brands operate beyond their home countries, and a significant number of those brands earn more than half of their revenue from international operations. For example, revenues from international operations are 95 % for H&M, 80 % for Inditex, S.A., and 68 % for Nike. Three leading luxury fashion groups—LVMH, Prada Group and Kering, S.A.—made 88 %, 84 % and 68 %, respectively, of their retail sales outside their home country. In addition, they are active in operating in many countries. Prada Group markets in 90 different countries, and LVMH has a presence in 76 different countries.
The fashion industry is one of the most actively internationalizing sectors in retailing. One of the reasons may be that, compared to other sectors such as food and home improvements, fashion requires small-scale retail space, entailing little financial investment and low management setup costs, so that economies of replication can be maximized in the international market (Dawson, 1993).
International activity by fashion brands is not a new phenomenon. Highend fashion brands began to internationalize early on. Hermès, for instance, started to sell their saddles to elite clients worldwide in 1880, and Burberry opened their first store in Paris in 1909. Later, mass-market brands such as Levi’s and Nike as well as fast-fashion brands such as H&M started internationalization: H&M first entered international markets in 1964, Levi Strauss in 1965, Nike in 1972, Ralph Lauren in 1981, Gap in 1987 and Zara in 1988. Internationalization by fashion brand retailers has, however, reached unprecedented levels over the past two decades, with fast-fashion retailers in particular showing phenomenal rates of internationalization. Zara is currently operating in 881 countries and H&M in 59 countries.2
The internationalization activities of fashion brands are significant for society. They contribute not only to the growth of individual businesses
Source: Summarized by authors based on the report “Top 250 Global Retailers, 2013” by National Retail Federation 2015 available from https://nrf.com/2015/global250-table Retail revenue and international revenue are based on OneSource Global Business
but also to employment and economic growth. With multiple retail stores in almost every country where they operate, fashion brands create jobs for host countries and transfer aspects of their business model such as retail format, operational techniques, and consumer values and expectations to the host country (Dawson, 2007). Most fashion brands are small and medium-sized enterprises (SMEs) employing less than 300 people. In Italy, a leader in the internationalization of global fashion brands, only 0.12 % of firms that produce clothing and shoes employ more than 250 people (CensStat, 2015). Many well-known Italian global fashion brands, such as Benetton, Stefanel, Miss Sixty, Geox, Diesel and Max Mara, were relatively small when they first began to expand internationally.
This chapter focuses on the internationalization of fashion brands from the retailer’s perspective. A fashion brand can be a manufacturer’s brand or a retailer’s brand or both. North Face, for example, is a manufacturer that sells to retailers even though it also sells directly to consumers. J. Crew is a retail brand; they develop, produce and retail. Gap, Inc. operates in about 40 countries and sells apparel products to consumers in more than 90 countries worldwide through 3700 stores and e-commerce sites without owning any factories at all (Bhasin, 2014). Irrespective of their core function as either manufacturer or retailer, most fashion brands that go international pursue both production and retailing. However, the objectives are different for production and for retailing. Fashion brands seek low costs when manufacturing internationally (cost reduction) and larger markets when retailing internationally (firm growth) (Dawson & Mukoyama, 2006; Dawson, 2007). The highly labor-intensive nature of apparel production may lead apparel firms to outsource the manufacturing process globally (Gereffi, 1994). Moreover, international production or global sourcing has been liberalized since the abolition of the Multi Fiber Arrangement (MFA) in 2005, which completely eliminated restrictions on the quota developing countries were allowed to export to developed countries. On the other hand, managing brands in the global market requires more highly skilled marketing, innovation, distribution, service and investment than international production (Kumar & Steenkamp, 2013). Production and retailing business models are thus totally dissimilar, even for a vertically integrated company that is involved in both production and retailing, such as Zegna. Production and retailing internationalization activities cannot be adequately explained if the two are considered in combination. This chapter therefore focuses on the internationalization aspects of fashion brand retailing, and not on the internationalization of its production.
Retail internationalization has largely been explained using existing internationalization theories, which in turn were largely conceptualized from the perspective of large corporate manufacturing production (Dawson, 2007). Different retail sectors have diverse structures and characteristics shaping their internationalization processes (Dawson, 1994), so existing internationalization theories may not necessarily be directly applicable to the retail sector in general and to fashion retailers in particular. We therefore begin this chapter by exploring the characteristics of the fashion industry and its products, together with the nature of fashion brand internationalization. Existing internationalization theories and approaches will be illustrated subsequently. The choice of these two areas is based on a bibliometric analysis of the literature. A Scopus database search was conducted with the keywords fashion, clothing and apparel, internationalization, international trade, foreign markets, international marketing and market entry. The three principal themes identified were: (1) theories explaining the international expansion of fashion firms; (2) methods chosen by fashion firms seeking entry into foreign markets; and (3) strategic decisions on standardization and marketing adaptation. General aspects of the first and the second themes are discussed in this introduction, while the third topic is illustrated through four case studies in subsequent chapters. This chapter concludes with a discussion of new trends in the internationalization of fashion brands that are helping shape challenges and opportunities for global fashion brands in the future.
CHARACTERISTICS OF THE FASHION INDUSTRY AND ITS PRODUCTS
The management and development of fashion products are a great deal more complicated than those of other consumer goods. The biggest difference between a fashion brand company and other consumer goods companies may be the number of SKUs (Stock-keeping units)3 managed in a year. A fashion brand company creates an entire collection in a season, not one or two models a year. As the products are worn by consumers, the phrase “one size doesn’t fit all” truly applies. Unlike cell phones or computers that are available in at most a couple of sizes, there is an enormous range of sizes within a single style in fashion products. In the USA, a pair of pants, for example, can be offered in sizes from 00 to 14 (00, 0, 2, 4, 6, 8, 10, 12, 14). The range can be doubled or tripled with the addition of petite and plus sizes, resulting in a large number of SKUs per season.
An apparel company typically develops 15,000 SKUs in its collection (Abernathy, Dunlop, Hammond, & Weil, 1999). The concept of economies of scale is therefore less relevant in fashion production. Managing the vast number of apparel items produced for one season requires a sophisticated stock management system. One study revealed that a quarter of customers left stores empty-handed because specific items they wanted to buy were out of stock (Fisher, 1997). Increased stock levels, however, may result in a high volume of unsold stock. Stock management is a critical challenge in the fashion industry.
The second distinctive characteristic of the fashion industry is demand unpredictability. It is extremely difficult to produce accurate forecasts of consumer demand to size level. Unlike other consumer goods, fashion products do not need to be purchased regularly. By its very nature, fashion changes along with the seasons, adding to unpredictable levels of demand. Once the season is over, fashion products will not sell even when heavily marked down, in stark contrast to other consumer goods: unsold cell phone or cars may not be such a big issue. Increasingly rapid product introduction and shortened product cycles these days make the situation worse. This demand unpredictability makes stock and supply chain management even more complex.
The third characteristic of fashion products is their symbolic meanings. Clothing has social and psychological functions. Clothing brands are a way of publicly defining one’s group membership (Evans, 1989), so brand names are more relevant in fashion than in any other goods. Consumers can judge the quality of other consumer goods such as electronics or cars relatively easily since there are specific evaluation criteria, such as CPU or RAM for computers and fuel consumption for cars, enabling consumers to judge the quality of the products without even using them. In contrast, the evaluation of fashion products is quite subjective. Good design or style largely depends on personal taste (Jin, 2004); thus it is the brand name that primarily drives the evaluation of fashion products. Kumar and Steenkamp (2013) suggest a spectrum of product categories ranging from product driven to brand driven. They categorized electronics and cars as product-driven products, packaged goods in the middle, and clothes, alcohol and cosmetics as brand-driven products. This implies that the quality of cosmetics is the hardest to judge, closely followed by clothes. In clothing and cosmetics product quality depends entirely on brand image; thus, the symbolic meanings created by brand image play a bigger role in evaluating fashion products than their functionality.
THE NATURE OF FASHION BRAND INTERNATIONALIZATION
The term “internationalization” denotes the expansion of a firm across national borders into different global regions or markets (Johanson & Wiedersheim-Paul, 1975). For fashion brand firms, cross-border activities create critical management issues that are unique to retailers. This section discusses the major differences between retailers and manufacturers in their pursuit of internationalization.
Understanding Local Culture is Critical Due to High Level of Consumer Contact
One fundamental difference between retailing and manufacturing is the end consumer: manufacturers sell to retailers and retailers sell to consumers, so the level of contact with customers differs significantly. Manufacturers do not need to meet their consumers since their main function ends when they sell to retailers. In contrast, retailers do meet consumers, both physically and online. Internationalization adds greater complexity: retailers need to understand consumers from other cultures, which is less critical for manufacturers. Sales assistants’ interactions with customers, for example, may need to be customized according to the culture of the host country. Consumers in high power-distance cultures, for example, expect more of a master–servant relationship in the retail setting than consumers in low power-distance cultures. Zara’s initial practice of sending Spanish managers to foreign countries to replicate the management procedure employed in Spain (Fabrega, 2004), for example, turned out to be unsuccessful in countries like Mexico and France (Bonache & Cerviňo, 1996); Zara now recruits employees locally to gain a better understanding of local market preferences (Martinez, 1997). Since retailing in fashion requires closer contact with customers than, for example, in food, cultural responsiveness is critical when doing business in other countries.
The Implications of Multi-Establishment Retailing
Retailers need outlets to offer products and services to consumers, unlike manufacturers who typically need factories for production. Manufacturers of high-tech or consumer products, for example, computers, shampoo or ketchup, sell through retailers and therefore do not need to manage their own retail stores. With the exception of micro-firms (often known as mom
and pop stores), most retailers have multiple stores that are spatially dispersed. This multi-establishment form of retailing has several implications.
First, retailers need to secure the best location wherever they operate, an additional cost that manufacturers do not have to bear. Having a store in a prime location is critical in the fashion business because the store’s location and atmosphere itself conveys the brand image. The importance of location is even more critical for high-end fashion brands, with many of the fl agship stores of high-end boutiques vying for a prime location in major fashion capitals such as New York, Paris and Milan, even though the prohibitive cost of a prime location may mean that they cannot make a profi t at their fl agship stores (Moore, Fernie, & Burt, 2000 ).
Second, this multi-establishment geographical spread requires high levels of coordination, especially in the fashion business where a consistent brand image is extremely critical. Maintaining well-coordinated operations across all retail outlets and conveying consistent messages to consumers requires strong communication both from head/regional office to local units and within individual retail stores as well training of sales assistants. H&M has 3600 stores spread across 59 markets worldwide and Tod’s S.p.A. has 251 directly operated stores and 93 franchised stores.4 Not only are there differences in language, time, currency and culture across this many stores, but product assortment, price and promotion may also differ. However, they still need to convey the same messages to their consumers in order to maintain a consistent brand image, arguably the greatest asset for a fashion brand. For this reason, Tod’s S.p.A., for example, employs an image and training director for Asia to coordinate their brand image and brand values. Consistent operation of multiple retail stores across the globe can be a competitive advantage for a fashion retailer.
Third, geographically scattered multi-establishment requires products to be localized to cater for the needs of local people. Consumer cultures and tastes are not the same even within a single country; thus a thorough understanding of taste and the local culture of consumption is necessary even at local store level. In China, the world’s most populous country with 1.3 billion people, for instance, regional differences and economic disparities are extreme. The first tier of Chinese cities, Beijing and Shanghai, are almost equivalent to developed countries in terms of GDP per capita. However, China’s third-tier cities are comparable to developing countries. As we do not assume the same consumer tastes and consumption between developed and developing countries, it would be a mistake to treat the
whole of China as one country. Product assortment, styles, sizes, and so on should be customized according to local needs. Manufacturers also do localize, but not to the same extent as retailers. In this respect, retailing is a purely local business (Dawson, 2007).
Trade Secrets can be Easily Copied, so Differentiation Becomes More Critical
The third major difference between the internationalization activities of manufacturers and retailers relates to protecting their trade secrets. A retail store is often considered a public space that anyone may enter and leave at will. In fact, more traffic into a store is encouraged, because the more consumers enter a store, the higher the sales volume will be. This is strikingly different from a factory, where permission to enter is generally required. Consequently, product assortment, price, store layout, window display and even store format is exposed to competitors who can easily copy them if they wish so. Moreover, unlike manufacturing products which enjoy the protection of patent and copyright regulation, retailers’ trade secrets such as store format and store atmosphere are in no way protected. These aspects of retailing create a more competitive situation than manufacturing. Thus intangible assets (or transaction-based advantages) such as customer service, brand image and stock management systems, rather than tangible assets (or asset-based advantages), become more critical differentiation factors.
Because manufacturing internationalization and retail internationalization are substantially different as outlined above, internationalization of fashion brand should be analyzed considering the differences and the characteristics of fashion products and industry. Next we consider traditional internationalization theories largely developed from a manufacturing perspective.
INTERNATIONALIZATION MODELS
Major internationalization theories discussed below include the internationalization process model (Johanson & Vahlne, 1977), Dunning’s eclectic paradigm (Dunning, 1977, 1988) and transaction cost analysis (Anderson & Gatignon, 1986). Frequently discussed theories in the fashion brand internationalization literature are the internationalization process model and the “born global” model.
The Internationalization Process Model
The internationalization process model is also referred to as the Uppsala model or U model after a group of scholars at Uppsala University in Sweden who proposed it. The Uppsala model takes a behavior-based learning approach, positing internationalization as the product of an accumulation of learning and knowledge. The main assumption of the model is that lack of international market knowledge hinders internationalization; thus, firms start their business in the domestic market and then gradually internationalize as their market knowledge, learning and experience increase. Risk minimization is key to their decision making since the model also assumes that internationalization entails uncertainty. Accordingly, the model posits incremental commitment in terms of involvement, control and investment to minimize the risks associated with international operations. That is, a firm begins with export (the lowest level of resource commitment) and then progressively increases its commitment to licensing/franchising, joint ventures and then finally to direct investment, that is, wholly owned subsidiary (the highest level of resource commitment) as its experiential learning increases. This model is also known as the stages model as it posits the stages a firm follows as outlined above. Choice of markets for entry is also viewed as gradual, minimizing the risk by starting with the market that is psychically close before moving on to more psychically distant countries. This model has received a great deal of attention because of its simplicity; the internationalization process is explained using two variables (market knowledge and market commitment).
A major drawback of the model is its view of successive internationalization as too deterministic (Forsgren, 2002); it cannot explain the recent emergence of “born global” (BG)5 firms that internationalize rapidly at or near their inception to the world’s leading multiple markets such as the USA and Europe. BGs are widely in evidence in small technology- or knowledge-intensive industries. Recently, Johanson and Vahlne (2009), the same scholars who proposed the Uppsala model, proposed a business network internationalization model, extending their original work to incorporate the network approach. In this model, internationalization is viewed as “a multilateral network development process” (Johanson & Vahlne, 2009, p. 1415) and the obstacles to international development are access to, and inclusiveness in, business relationships at home and in host countries that help identify and exploit opportunities, along with lack of market knowledge. This model attempts to be more comprehensive. However, its application to the internationalization of fashion brands has not yet received scholarly attention.
Another random document with no related content on Scribd:
melyeknek szokatlan keserüsége iránt a körülményeknek egész lánczolata nyujthat fölvilágosítást. Mindenekelőtt az a körülmény, hogy az érdemes kulcsárné granátosi kedvteléseinek gyakorlására –mióta az uraságok távol vannak – csak igen ritkán nyilik alkalom, miután a (még mindig: kis) Pirók szakadatlan csavargással tartja üstökét biztonságban. Azután az a folytos föl-fölmerülő kétely, hogy a dolgok bekövetkező uj rendjében lesznek-e majd az illetők kellő tekintettel a háznak régi, hű népére? Különösen pedig Kata asszonynak az a szilárd meggyőződése, hogy a hova egyszer a zsidók beteszik a lábukat – pedig a Hazafi már szinte mindennapos volt a kastélyban – már annak a háznak, ha nem is épen kampesz, de bizony nem jó lesz a vége. Mindezt pedig igen nehéz elgondolni egy tisztes özvegynek, ki életének savát mégis csak az alatt a födél alatt ette meg és nem akar hasonlatossá lenni se Zsuzskához, se Sárához, a kik uton-utfélen kővel dobálják asszonyukat, a ki kenyérrel tartja őket.
A ház nőcselédségének jelen, foglalkozás nélküli napjai e szerint mégis bizonyos tevékenységben telnek, a mi a férfiakról egyáltalában nem mondható. Míg Bálint mindenes reggeltől estig vagy a korcsmában ül, vagy az istállóban alszik, a Pirók-gyerek pedig egészen a madárfogdosás naplopó szenvedélyének adta át magát, az öreg János, Mihály és Palkó reggeltől estig máriásoznak.
Pallérossi Pallér István ezuttal egyedüli lakója a kastélynak. Az ő kis szobáját is veszedelemmel fenyegette ugyan a pesti építőmester terve, mely szerint a lépcsőház részére fel kellett volna áldoztatnia; de Béla látván, milyen rosszul esnék az öregnek a kiköltözés, megkegyelmezett neki. Magányosan bolyong az elhagyott szobákban s naponként kétszer megtekinti az őrizetére bizott kulcsokat, hogy majd őszszel mindent kifogástalan rendben adhasson át a ház visszatért fecskéinek. Kata asszony minden reggel megkérdi tőle, hogy mi a kedves étele, s mindennap ugyanazt a választ kapja: – Nincs ugyan mit finnyáskodnom, de (hogy így fejezzem ki magamat) a bárányfarknak bolondja vagyok! Azután pipára gyujt s elnézegeti a haladó munkát és ujra meg ujra bejárja a kastély homályos folyosóit és elsötétitett szobáit, melyekben épen olyan nagy a felfordulás, mint odalenn az udvaron. Óriási ládák,
nehéz csomagok állják lépten-nyomon utját, tele drága butorokkal, fényes selyem-szövetekkel, pompás képekkel és csodálatos csecsebecsékkel, melyek annak idején uj fényt fognak kölcsönözni a régi kastélynak. A földszinti folyosót egészen eltorlaszolják az uj faragott ajtók, melyek előtt számtalanszor megáll a kóválygó mentor és volt rá eset, hogy valóságos könycseppet morzsolt szét gyönge szemeiben, mikor egyszer elgondolta, hogy ime, milyen pompásan illenek egymás mellé a féllábu gólya és a török fejet tartó vitéz, a Pallér meg a Kálozdy-czimer! De az ő hangulatai gyorsan változnak s az örvendetes gondolatok gyorsan készek helyet adni a szorongásnak. A képes szálának uj, diszesebb, talán épen aranyos borítékra váró falai üresek. A családi arczképek egy sarokban egymásnak támasztva pihennek, míg helyüket a ragyogóbb alapon ismét elfoglalhatják. A bujdosó Istók ez eltakart ereklyék előtt is hosszabb állomásokat szokott tartani; felborítgatta őket és mikor Ádámné asszonyság rideg vonásaival állt szemközt, a tisztelet kifejezését arczán mindig valami elégedetlenség törte át, míg ezt morogta magában:
Pipára gyujt s elnézegeti a haladó munkát…
– Ha meggondolom, hogy mindez a rettentő költekezés az én nagyságos hugomasszony óhajtására történik, azt hiszem, hosszabb ideig kellett volna megállapodnom vele ennek a derék dámának képe előtt, ki a takarékosság mintaképe volt; ezzel sok bajnak elejét vehettem volna!
De ugyan ki beszélhet itt bajról a trónusát féltő Kata asszonyon és a félénk lelkű mentoron kivül?! Az egész világ csak irígységgel leskelődött a függöny körül, mely a fiatal pár boldogságát elrejté kiváncsi szemei elől s irígységgel kisérte útján, melyre a tavasz első sugarai csalták őket, a mint annyira-mennyire visszahozták Béla régi
erejét. Az ifjú férjnek igen kevés érzéke volt az élet gyakorlati oldala iránt s dunaszögi professzorai kitünő bizonyítványainak ellenére is igen rossz számító volt. De mégsem igen jutott volna eszébe, hogy e sanyarú esztendők terheivel vállain ily költséges építkezésbe fogjon s ily drága útra induljon, ha Ilonának olyannyira szívén nem fekszik uj családja fénye s férje egészsége. Nem ő volt az első, ki bizonyos változáson látszott átmenni abban a perczben, melyben a rózsaláncz utolsó szeme is megtaláltatott s kinek karjait nem érezte olyan puha vánkosnak a férj, mint a minőnek sejtette a vőlegény. Mikor a nászágy függönyei félrevonatnak, gyakran hullanak alá a nő lelkéről is a csalóka sejtésnek vagy a vak ismeretlenségnek könnyebb vagy durvább szövetű fátylai; az éjjeli mécs mindig élesebb sugarakat vet a halvány világánál találkozók benső vonásaira, mint a báltermek csillárainak vakító fénye. De ezek a képek talán nagyon is erősek ahhoz a néhány szívbeli, csengő kaczagáshoz, melylyel a szép fiatal asszony a kastély ócskaságait kicsúfolta. Jóizűn nevetett a színehagyott butorokon, melyek korhadt fájában ijesztgető szellemeket nyikorgatott a szorgalmasan dolgozó szú; a mult századbeli festéseken, melyeket, ha ily kopottak és elmosódottak nem lennének, fantasztikus tájképeikkel, csodálatos állatseregletükkel és megfoghatatlan virágaikkal bizonyosan szivesen venne minden muzeum; az egész ódon kolostoron, melyben hol rabnak, hol apáczának érzi magát és mindig fázik. Az a vén jármű is kikapta a magáét, melyben gyakorta kikocsizott s a parasztemberek szerény köszöntgetését büszke méltósággal fogadta; a kiszolgált jószág halálos itéletének aláírását különösen az nap követelte fokozott erélylyel, melyen Ivánfiék ujdonatuj üveges hintajával találkozott s úgy tetszett neki, mintha a márványarczú báróné kicsinylő pillantást vetett volna rá. A sok tréfaszó közt természetesen ölelés és csók is sok jutott Bélának, ki többször megpróbálta előhozni valamit az inséges esztendőkről és üres magtárakról. Jóllehet szerény ellenvetéseit rendesen azonnal sietett jóvá tenni egy-egy hahotával neje gúnyosan jókedvű megjegyzései fölött. Ilona a legártatlanabb magyarázó szóra kipirulva hallgatott el, csöndesen leült, megszakította a beszéd fonalát s dudolni kezdett magában, vagy kiment a szobából s hosszú, hosszú negyedórák mulva egy kis gyöngyvirág vagy ibolya-csokorral tért vissza és
biztosította férjét, hogy: azért nem haragszik. Nos, a dolog vége –Istóknak örökösen komor ténfergései és mindig szólni készülő némasága daczára – az lett, hogy Hazafi rövid látogatásra kéretett, Pestről egy építőmester érkezett, a tervek elkészültek és a szerződések megköttettek.
Mielőtt az átalakítás munkáját megkezdték volna, Béla a koratavaszi hideg estéken sokszor ült mélázva kis fészkében s a mint a kandalló hamvadó parázsa kialudt, a régi divatú szobát mindenestül elfoglalta a homály és csöndesség, noha a szép asszony odatelepedett lábaihoz és meg-megszorította kezét, az égre feltünt esti csillag nem tartotta feleslegesnek a kopott zöld függönyön keresztül beküldeni egy szelid sugarat hozzá, hogy ne legyen egyedül. Ilona az ilyen órákban méltán féltette a visszaeséstől s a világért sem engedte volna meg, hogy – míg a kastély elkészül –valami nyomorult s talán egészségtelen bérelt lakásba költözzenek. Inkább töltsék úton azt az időt s mutogasson meg neki Béla egyetmást, a mit maga legénykori bolyongásában élvezett. A megrázó jelenetek sötét képeit is, melyekkel esküvőjük történetét a szeszélyes sors összeszőtte, az idegen nap leghamarabb el fogja halaványítani, az idegen élet hullámai legkönnyebben elmossák. Lám dr. Kurz is azt erősíti, hogy ha a szög fejére czélzó orvosnak sokféle körülményt tekintetbe vennie nem kellene, ő valamennyi üdülőnek utazást javaslana. Béla elgondolkodva játszik egy hajfürtjével, mely homlokára csüng; hol félresimítja, hol lejebb huzza, míg a szép asszony átkarolja, egy csókkal véget vet a szórakozottság öntudatlan bibelődésének és hizelgő hangon kérdi, hogy: mikor csomagoltasson? Az ifjú férjnek felelni kell s miután letett róla, hogy a rossz termést még egyszer előhozza, felel úgy, a mint Ilona óhajtotta.
Útnak indúltak.
Béla a vén hintó kis hátsó ablakán addig nézte a régi kastélyt, melyet szürke falával, régi kéményeivel, szűk ablakainak megszokott sorával, töredezett márvány-lépcsőjével és kicsiny, kormos tornyával nem fog viszontlátni soha többé, míg a nedves, reggeli légben bolygó sötét ködök le nem bocsátották a vén lak előtt mindörökre a
függönyt, hogy a díszlet-mester, rendezők és szolgasereg belekaphasson sürgető munkájába, mely nem közönséges meglepetést készít a következő felvonásra. Az éjjel eső esett s nagy cseppek ragyogtak még az ablakok alsó sarkaiban és homályosították el üvegüket, mintha a kastély is könnyes szemekkel búcsuznék ifjú urától, kit agg lábainál látott felnőni. Béla szótlanul huzta magát a kocsi egyik sarkába s nejének kezét fogván, gondolatokba mélyedt. Tagadhatatlan, hogy házaséletének rövid hónapjai alatt új nyugtalanság vert fészket lelkében, e szerencsétlen s a déli sivatagok ama csodálatos tavaihoz hasonló lélekben, melybe mindenfelől összefolynak a puszták homokos vizei, de melyből aztán nem vezeti el ezeket csöndes folyással a természet igazgató keze. Ők visznek hírt arany-hegyekről és zöld oázokról, de az ő szavukat nem viszik tovább partjuk homok-hullámai: vizük gyül, egyre gyül, míg vagy útat ásva maguknak a föld gyomrába, megrengetik, vagy kicsapván medrükből, elárasztják a vidéket. Hanem minderről csak a sivatag tud valamit. Béla ilyen magányosan élt. Lelkébe egymásután szakadtak be a benyomások, melyek egy szomorú kis világ emlékeivel meg-megrezzentették; de szívének nem volt kicsorduló csatornája. Társtalanul folytak napjai és nem volt kéz elvezetni a sötét vizeket, melyek lelkében meggyülekeztek. Senkitől nem tudva szivárogtak azok nyugalmának rétegei közé s készítették elő életének katasztrófáit. Sívatag vette körül. Érezte most is, hogy a ködfátyolképeket, melyek betegágyában megjelentek előtte s egy kis darabot mutattak neki a régi égből, az élet újra szertefujta. Ilona össze-összerázkódott a kocsiban, a mint férje keze egyre hidegült s Béla olyan véghetetlen ürt érzett maga körül, mint mikor erős főfájás alkalmával úgy tetszik, hogy egy nagy puszta közepén állunk, melyen szakadatlanul zúg a szél. Mikor abban a nagy karszékben várta a papot, ki életét Ilonáéval összekösse s az elkövetkező percz komoly szava felzaklatta lelkét, bizonyára nem várt megváltót, de sejtett. A nagy rázkódások egy-két rövid napra kiragadták sivár kétségbeeséséből s a gondolatok, melyekkel jövőjére nézett, ha nem voltak is egy hívő gondolatai, de mindenesetre oly valakié, kinek fülei nem lennének süketek a térítő előtt. Erős, bizonyosan igen erős nap kellett volna hozzá, hogy a bezárkózott világ új életre nyiljék ki s annyit már tudott, hogy Ilona szerelme nem ilyen nap. Annak a mély
szerelemnek, mely őt megváltani képes lett volna, nincs nyomora, csak megelégedése; nincs gúnyja, csak gyöngédsége; nincs követelése, csak ajándéka. Béla maga sem tudja, mit vesztett; de érzi, hogy szegényebb, mint hónapokkal ezelőtt volt. Ráveti szemeit fiatal nejére. Milyen szép! Átkarolja és megcsókolja. Milyen szép! De nem gondol többé a jövőre mellette.
Útja a szép asszony oldalán semmiesetre sem volt kellemetlen; de kevés olyan napja volt, melyet egy-egy rövidke visszatetszés, futó elkomorodás, vagy apró csalódás ne szakított volna meg. Igaz, hogy rendkivül érzékeny is volt; minden pillanatban kész némán behuzni csigaszarvait. Nejének apró és drága szeszélyei, modorának tagadhatatlan könnyelműsége, előadásának és mozdulatainak élénk s nem egészen gyöngéd színezése, egész viseletének bizonyos megszokott drámaisága mind olyan tulajdon volt, melyekkel Béla fiatal asszonyoknál még sohasem találkozott s az új, melylyel szemközt nem tudjuk miként viselni magunkat, könnyen boszant s mindjárt helytelennek látszik. Olaszországban jártak s a világ legszebb tavaszát élvezték. Velenczében egy este gondolán ültek s elmélyedve hallgattak egy dalt, mely valamelyik vén palota ablakán röppent ki a csöndes éjbe. Béla lecsüggesztette fejét s hosszan hosszan nézte a habok játékát a holdsugarakkal. A mint a dal már elhangzott s az éneklő lányka is eltünt az ablakból és Béla még mindig mozdulatlanul szögezte tekintetét a csillogó, suttogó hullámokra, Ilona jókedvű nevetéssel azt a megjegyzést tette, hogy úgy tetszik neki, mintha férje valami víz alatt lakó tündérbe lenne szerelmes. Ez gondolva és mondva egészen ártatlanul volt; de Béla mélyen elszomorodott rá s fogadójukban a kerevetre dőlve, főfájásról panaszkodott. Viseletében nem tudta eltitkolni, hogy neje volt az, a ki valamivel kellemetlenül érintette s Ilona – semmi szemrehányást tenni magának nem tudván – a méltatlankodó neheztelés hangján értesítette férjét, hogy: akkor egyedül fog a szinházba menni. Béla nem kérte, hogy maradjon, s így soha semmi, de semmi félreértés közöttük megmagyarázva nem lett. Semmiesetre sem lehetett kellemes látvány a rossz esztendők által látogatott gazdának az a kis bőrönd, mely csupa útközben vásárolt ékszerdobozzal volt tele.
Mikor egy-egy városból távozni készültek, a vendégfogadói számlákon kivül mindig találkoznia kellett Bélának egy sereg mással – most ettől a hires ékszerésztől, majd attól a divatárusnőtől, kiknek kedvéért rendesen mélyen volt kénytelen tárczájába nyulni. A drágábbnál drágább selyemruhák készlete oly nagyra gyült, mintha Lombardia selyembogarai egy álló esztendeig kizárólag Ilonának szentelték volna minden munkásságukat. Ha Béla néha komorgott, a szép asszony egymásután szedte magára új öltözékeit s mosolyogva állt meg előtte: – Ugye szép vagyok? – kérdé öntudatos biztosságban hatalmának legerősebb eszközében.
Így barangoltak erre-arra – sok angol távcsöve volt feléjök irányozva, a gondolások szivesen énekeltek nekik és sok fogadóban sokan tudakozták kilétüket, – míg beköszöntött a fürdő-idő s egy meleg nyári napon rászálltak a magyar tengerre és Füred felé eveztek.
XX. FEJEZET.
Balaton-Füreden
A kikötő környékén tolongott a közönség. A füredi napi mulatságok sorozatának amaz egyik legjelentékenyebb pontjánál voltak, mely a régi vendégeket az újonnan érkezetteknek szemtől szembe való láthatásával és mustrálhatásával kecsegteti, sőt ünnepélyes alkalmakkor ama nem mindennapi gyönyörűséggel is, melyet a szállás nélkül maradt szerencsétleneknek Pontiustól Pilátushoz való kétségbeesett lótása-futása nyujt.
Az álldogáló tömeg élénk beszélgetés, itt-ott hangos ásítozás, nyugtalan ágaskodás, mindenekfelett pedig forró verítékcsöppek közt várta a közeledő Himfy-t, melytől vert habok szélső gyürüi már a parton futottak szét. Számtalan napernyő volt kifeszítve az égető sugarak ellen, melyek a fürdőkirályi és királynéi méltóság izzó koronáit még bőkezűbben osztogatták boldognak, boldogtalannak, mint a hogy a hirlapi tudósítók szokták. A sétány ritkás fái maguk is árnyékot látszottak keresni s poros és hervatag köntöseikben, a szomjuság miatt kicserepesedett talajukból vágyakozó szemekkel tekintettek a hűs habokra, melyekben vigan lubiczkoltak az úszók, mintegy tisztelgő küldöttség gyanánt elibe sietvén a csobogva közelgő gőzhajónak. A várakozó közönségen mindenesetre észrevehető volt a csalódásnak bizonyos lehangoltsága, mikor a tüzes ég felé meredő kémény mellett hiába kémlelték a nemzeti szinű lobogót, mely valami nevezetesebb vendéget szokott sejtetni. A finomabb öltözékek közül egy-kettő el is tünt az árván buslakodó rózsák felé s a lelohadt érdeklődés táguló sorai könnyebben nyitottak útat azoknak, kik ama meg nem érkezett nevezetes ismeretlenen kívül valami kevésbbé nevezetes ismerőst is vártak.
Az utóbbiak között kétségkívül legfigyelemreméltóbb mozgékonyságot fejtett ki egy fehér mellényes, fénymázas csizmájú,
bodros haju és éles szavu emberke, ki izzadt, ágaskodott, tolakodott, meredezett és minden kitelhető módon előbb akart látni mindent, mint a többiek. A hogy a hajó kikötött s a kiszálló hidon mozgás támadt, egyik kezében kerek szalmakalapját, a másikban három fehér zsebkendőt egész az óriás Almásiné válláig röpített föl s a körülötte állóknak ki-kitörő kaczagása közt egy egész tuczat különféle leánynevet kiabált, a legkedveskedőbb megszólításokkal a födélzet felé, jóllehet a tuczatból – a mint maga-magát biztató kitörései időnkint tanuskodtak róla – eddigelé egyetlenegyet sem látott. Nagyobb siker elérésében különösen egy termetes úri ember akadályozta, ki egy hatalmas tajtékpipával minduntalan elibe került s széles vállaival az egész kilátást elzárta előle.
– Szabad instálnom, tekintetes úr, – esenkedett a fürge emberke, – ha el méltóztatnék emelni egy keveset ezt a pipát! A szegény leányaim bizonyosan eltévednek ebben a szörnyűséges vásárban itt, ha rám nem találnak. (A szalmakalap és zsebkendők megint felrepülnek.) Sára, Judit, Eszter, Minka, Fáni lelkeim hol vagytok? (A füstölő szerszám újra útban van.) Csak ezt a pipát instálnám egy keveskét!
A pipa félrehuzódott, de egyszerre két kalapfályolt rántott magával.
– Az istenért, Vincze bácsi! Jaj a kalapom! – sikoltottak a hölgyek.
– Pardon gráczia, szép nagyságocskáim! – szépelgett a termetes úr, megszabadítván a veszedelemben forgott fátylakat és kialudt pipája hamuját, az egész fölriadt közönség nagyobb megnyugtatására, szeme közé fujván a kis embernek, ki lelkesedett örömkiáltásokkal és kétségbeesett erőfeszítéssel furakodott egy nyurga leánykaraván után. – Már a hol kegyetek megfordulnak, szép hölgyeim, ott mindig készen kell lenniök a tüzi veszedelemre. De nini, kik ezek itt? Az én páratlan szemeim nem csalhatnak! A forradalomban tábori látcsőnek használták őket. Ezek Kálozdy Béláék. Biz isten azok!
Csakugyan Béla és neje léptek a hidra s adtak megszámlálhatatlan bőröndjeikre és ládáikra vonatkozólag a megolvashatatlan hordárseregnek észben tarthatatlan sokaságú utasításokat. Ilona pompás barna útiruhájában elbájoló szép volt s mikor férje karján, fejét egy kissé hátravetve, kifelé haladt, a tolongó utasok és bámészkodó vendégek önkénytelen hódolattal nyitottak utat neki s Vincze bácsi – jóllehet igen rekedten – de teljes joggal kiáltott fel:
– Itt a fejedelmi pár! Hozott isten Béla! ezerszer csókolom kezeit, nagyságos asszonyom! Én vagyok a násznagy! (A folytonos tüzi veszedelemben forgó két kisasszony egyszerre gorombán háttérbe szoríttatik.) Hát miféle hályogos szemü kapitány volt ezen a hajón, hogy föl nem huzatta a lobogót? Vagy kinek akarja felhuzatni, ha Kálozdy Bélának nem? Talán a khinai császárt várjátok, vagy mi, hé?
És egy keze alatt sürgő kis matróz-gyereket, kinek a zászlófelhuzás kérdésében igen kevés szava lehetett, pipája szárával kérdőleg bökött fejbe. A találkozás egy régi ismerőssel jól esett Béláéknak is, kik rég nem hallottak semmit Karámosról s vidám kérdezősködés közt haladtak a szállásuk felé. Vincze bácsi a nagy tajtékszerszámot hátracsapva, a vendég-lajstrommal és életrenddel sietett megismertetni őket.
– Már itt páratlan világ van, annyi igaz, – beszélt jóízű hunyorgatással. No, majd megmondhatjátok, hogy láttatok-e valahol külországon ilyen gyönyörüséges társaságot együtt, mint ez a füredi. Azután csupa ismerős, mintha csak otthon volnánk Karámoson a Fekete Sas-ban. No, nem épen a Fekete Sasban, hanem csak odahaza. Az egész tónust a mi szép asszonyaink adják. Péterfiné finom egy világi dáma, az Ivánfiné meg gyönyörüséges teremtés, már az igaz; de jár is a sarkukban olyan gavallér-regiment, mintha szemen válogatták volna ki őket gárdistáknak.
– Ivánfiék is itt vannak? – kérdezte Ilona.
– Itt-e? De mennyire itt vannak! Most meg hát jön melléjök harmadiknak a hasonlíthatatlan fényességű új csillag, a nagyságos
asszony Aztán a fiatalság! Milyen fiatalság verődött itt össze! A Mágócsi-gyerek, a kis Ivánfi báró, – tudod az az «izés»! Gencsy Laczi is itt kuruttyol a zsidó-pénzből, hanem úgy látszik, hogy már igen a végét járhatja, mert szörnyen utána adta magát egy himlőhelyes pék-kisasszonynak. De Artur, az gavallér a talpán!
– Dacsó Artur? – kérdé Béla egy kissé fojtott hangon.
– Az, Dacsó Artur, – felelt a korhely-mester. Hát ki lenne más?
Van-e több olyan Artur? Meg aztán ugyan ki a patvar győzné elszámlálni mind, a kik úri emberek itt vagyunk! Igaz, hogy a zsidó is hemzseg, hanem a közt is akad valamirevaló. Csak tegnap reggel is akkora pászt mondott a kompániánkban (ott fenn vagyunk, nézd, abban a sarokszobában) egy fiatal Mózsi, hogy gözhajóra valót kölcsön kellett kérni neki. Adtunk gavallérosan. De azt az akasztófavirága Hazafi-zsidót sehogy sem tudjuk becsalni.
– Most jöttek velünk a leányai, – jegyezte meg Béla, hogy valahogy eltérítse attól a bizonyos sarokszobától Vincze bácsit.
– Tudom, tudom, – nevetett az öreg. Láttam az egész tuczatot. Olyan nevetség volt ott a kiszállónál, a mint a hajóra bekiabálta a katalogust, hogy megért egy színjátékot. Hanem mi közénk semmi áron nem lehet becsalni a vén rókát. Nohát itt lesz a szállásotok, Béla? Talán bizony az erkély is hozzá tartozik? Hogyne, uraknak urasan dukál. Ejnye no, hogy már itt vagyunk! Pedig egy kis titkos beszédem is lett volna veled, Béla. Majd elvégezzük utóbb, no. Estig nem késő. Ezerszer csókolom a kis kezeit!
Az ismerősökkel, kiket Vincze bácsi szapora nyelve elősorolt, még az nap este felé összejöttek az új vendégek. A mint a nap nyugodni készült, megnépesedett a tóparti sétány. A part mentében csónakok uszkáltak, a fürdőből idehangzott a harsány játékzaj s a sétálók zagyva csoportjai mindent megtettek, hogy tönkretegyék a fenséges esti kép benyomását. A porondon hosszú uszályok folytak végig, a madárdalt egy rossz czigánybanda hallgattatta el és sületlen udvarlók folytattak kétségbeesett küzdelmet a felpiperézett kisasszonyok és kendőzött hölgyek drága figyelmeért.
A sétány vége felé foglalt helyet az előkelők társasága. Itt volt Ágnes is. Sárga szalmakalapját kezében tartva, nemes metszésű arczát méltó koszoruba foglalta dús, aranyos hajfonadéka. Bár a természetnek ahhoz a nagy és igaz mosolyához, mely a messze víznek arany gyűrüket vető tükrén, az égnek felhőtlen kék boltozatán, a tihanyi bércz rózsaszín világításán s alkonyi fényben sugárzó hegyeken-erdőkön ragyogott, – bár a végetlen öröm és őszinteség e képéhez igen kevéssel járult az egész előkelő társaság, mégis legtöbb részt látszott venni benne Ágnes, mikor egy-egy könnyű mosolygással rendreutasította vele szembe ülő férjét, kit minduntalan rajta kapott, hogy őtet bámulja. Péterfiné halavány, hideg, lilaszín, csipkés, selymes pompája mellett hanyagul ugrándozott egy kis piros képű, serdülő grófkisasszony, czifra papiroslepkéket dobálva fel a levegőbe, melyeket Dacsó Arturnak kellett egy hálóval elkapkodnia. Arturon kívül még néhány fiatal úr álldogált a hölgyek előtt, köztük a fiatal Ivánfi Gyula báró, ki a kis Olga grófnő csapongó figyelmét izéországi kalandjainak tőle telően folyékony előadásával óhajtja elvonni Arturtól és lepkéitől, míg bátyja élete leghatalmasabb delejének édes bűvkörében boldogan sütkérezik, Mágócsi pedig legfrissebb párisi történetekkel mulattatja a selyem-bábut.
A társaságot igen kevéssé látszott érdekelni a köznapi járókkelők tömege, mely sürüen hullámzott előttük, valamint az a kis komikus jelenet, mely mögöttük a tavon fölmerült, hol a Hazaficsaládnak első vízrebocsátkozási kisérlete igen rosszul üthetett ki, mert Sára, Judit, Eszter, Minka és Fáni kisasszonyok egy himbolygó csónakban szörnyen jajveszékeltek, míg ügyetlen lovagjaik vért izzadva kapkodtak vízbe potyogtatott evezőik után, mi által a veszedelmet és a sikoltozást csak növelték. Mikor az út fordulóján Kálozdy Béla feltünt nejével, kin finom fekete háló-szövet folyt alá és tömött hajába egy sárga thea-rózsa volt tüzve, Péterfiné rögtön szeme elé kapta elefántcsont-nyelű lorgnonját. Azonban a következő perczben már egész figyelmét a zajos vizi jelenet foglalta le s míg ő osztatlan odaadással kisérte a szerencsétlen hölgyek vergődését, Ágnes, a mint Béláékat észrevette, mosolyogva szólt oda férjének:
– Csakugyan rendkivüli szépség. Nézze csak meg jól, azonnal itt lesznek. De Ákos, a maga unalmaskodása már mégis sok!
Ugyan mit tehetett róla a szegény báró, ha ránézve feleségén kivül nem létezett rendkivüli szépség, és a világ tarkabarkaságaiban két becsületes szeme annak az arczán pihent legszivesebben?! A lepkefogdosó Arturra már nagyobb hatással voltak a közelgők. Nemcsak valamennyi pillangót bocsátotta – a kis Olga élénk kaczagása közt – szabadon, hanem még hálóját is leejtette s gyorsan félrefordult, mintha valami titkolni valója lenne az arczán. Mágócsi is megakadt kissé d’Harcourt comtesse báljának ecsetelésében; de ezt a szünetet talán az illedelem parancsolta, mert közönsége csak fél füllel ügyelt rá.
Béla csak akkor vette észre az előkelő társaságot, midőn már egészen közelébe jutottak. A vidám alkony rózsaszin verőfényével segített neki, hogy boldog arczot ölthessen, mikor kalapját megemelte.
– Béla, – nyujtotta eléje kezét szíves barátsággal Ágnes, – Béla, hogy vagy? Milyen pompásan nézel ki! Ugyebár nem csoda, mikor rátaláltál a legjobb orvosra?! Nőd?
A fiatal férj bemutatta nejét, kinek arcza a rejtegetett zavar biborában égett.
– Ez igen kedves, nagyon kedves, – sziszegte Péterfiné, visszavissza tekintgetve a Balaton áldozataira. – Olga, nem mennétek Arturral sétálni egyet? Ön marad Mágócsi? Igen kedves. Hallom, egyenesen Olaszországból jönnek. E szerint maga szedte férje a narancs-koszorút? Valóban, egész idyll, egész középkori idyll. Foglaljon helyet, kedvesem.
Ilona odaült Ágnes mellé, kinek nyugodt arczán valamivel több szívességet olvasott, mint Péterfiné ideges, örökké változó vonásain.
– Régóta időzik már Füreden a grófné? – E kérdéssel fordult, egyet igazítva hajékén, a selyembábuhoz.
Ez azonban épen vissza volt fordulva s csak kis vártatva adta meg a választ.
– Mit kérdez, édesem? Hogy régen vagyunk-e itt? Oh Istenem, egy ilyen unalmas fészekben, mint ez a Füred, nincsenek is hetek, csak esztendők. Nem tudom, igazán nem tudom, mióta; de szörnyű, szörnyű régen. Talán még a mult században jöttünk.
– Mit kérdez édesem? Hogy régen vagyunk-e itt?
Mig az idősebb Ivánfi báró jóizüen nevetett a grófné élczén, a fiatal Mágócsi, ki nem érzett magában kedvet Olgához csatlakozni s
az izéországi fiatal kalandor különben is sietett őt helyettesíteni, könnyű főhajtással jegyezte meg:
– Figyelmeztetem, grófné, hogy a rózsák rövidéletüek. Nincs-e igazam, Gyula?
– Menjenek, menjenek! – kaczagott a bábu. – Lássa, kedvesem, az ilyen bókok nyomják ám az én vállaimat sulyos esztendők helyett. Ha nem akar oly korán megvénülni, mint én, szívemből tanácslom, óvakodjék tőlük. No de a kegyed férje más anyagból való. Becsülje meg.
A megbecsülni való férj Ákos báróval mélyedt beszélgetésbe, ki gazdasági terveinek egész sorozatát terjesztette elibe, szerényen megjegyezve, hogy mindez nem az ő eredeti eszméje ugyan, mert neki, tudja Isten, nem igen vannak eszméi, hanem kivitelükben meg fogja állni a sarat.
A nők és udvarlóik kérdezősködtek, fecsegtek, bókoltak, hiuskodtak, mig beállt az est. Ilona eleinte nagyon szótalan volt, csaknem annyira, mint Ágnes. Bátortalannak érezte magát és ruhája fodrait gyürve, piros ajkait harapdálva, boszankodott érte. De a hogy Artur visszatért s a kissé duzzogó Olgát udvariatlanul cserben hagyva, egészen hozzá szegődött, sőt hazamenet karját is nyujtotta neki, úgy érezte, mintha már a tömjénnek közös levegőjét sziná a selyembábuval, föllélegzett s élénken adott elő egyetmást úti élményeiből. De Ágnes végig csöndes maradt. Könnyű, nesztelen léptekkel haladt hazafelé férje oldalán s a mint lakásukra értek, oly forrón és hosszan ölelte meg Ákost, hogy a jó báró szemei örömében megteltek könnyekkel.
Ilona, mikor otthon kidobta hajából a rózsát, s egy kényelmes karszékbe dült fáradalmait kipihenni az előkelő világ káprázatos tartományában, új ismerőseit e megvető szavakkal jellemezte:
– Kiállhatatlan maskarák egytül-egyig! Alig birtam megtartóztatni magamat, hogy szemükbe ne kaczagjak. A mellé a koldus grófné mellé csak azért nem ültem, hogy szakadatlanul permetező rizsporával tönkre ne tegye ruhámat. S láttad azt a kis fitos
comtesse-t? Úgy felduzta az orrát, mikor közibök léptünk, hogy szinte a homlokáig ért volna, ha ugyan lenne neki homloka. Meg aztán az a te… ugyan micsodád is neked az a kőszent báróné?
– Félig-meddig cousine-om, – felelt Béla. Nagybátyám nevelt leánya volt.
– No, mintha csak kriptában neveltette volna eleven-holttá, –nevetett a szép asszony. Eleinte azt hittem, van benne egy kis szívesség. De úgy látszik, semmire sincs másra gondja, mint hogy a ruhája össze ne gyürődjék. Pedig elég szegényes volt egy bárónéhoz! Szivemből sajnálom a férjét. Bátran odaillenék akármelyik muzeumba a szobrok közé. Semmi szív nincs benne.
– Csalódol, édesem; Ágnes kitünő asszony, – viszonzá Béla s szivarra gyujtva, kitekintett az erkélyre.
Nincs kedvem hosszas rajzokat adni a fürdői életből. Ha egy ilyen előkelő, diszes, divatos fürdőhelyen megfordulok, mindig úgy tetszik, mintha egy nagy szinházban lennék, melynek sikerült diszitményei a természetnek sok pompáját feltárják a közönség előtt: sűrű erdőket, magányos hegyi utakat, csinos kéjlakokat, zordon sziklákat, festői vizeséseket, andalító völgyeket és tisztán ragyogó eget; de a nézőtéren fulasztó gőz van, mindenki legjobb és legkényelmetlenebb ruhájában jelenik meg, parasztoknak öltözött utczasihederek izetlenkednek, a czukrász fagylaltját és peszmeg süteményeit kinálgatja, a dekorácziók csak hátterét képezik egy-két lármás komédiás hóbortoskodásainak, melyek a közfigyelmet lekötik, egy rossz zenekar meghatározott időközökben czinczogni kezd s az egésznek csak kifáradás a vége. Nem, nem ott van a természet, a hol a nagyvilág fölüdítő telepeket rendez be. A kik menekülni akarnak, ne ide meneküljenek, mert ezek a pontok már el vannak hódítva a természettől. A világ legfríssebb levegőjét kavargó tömjénfüst és boszantó illatszerek rontják meg. A selyem-uszályok még a mezőkön is port vernek. Az ég kékjével s a hegyek zöldjével versenyre kelnek azok a szem-nem-látta csillogó szinek, melyekkel a találékony franczia gyárosok árasztják el a világot. A csillagos éjtszakák szent csöndességét rikoltozó hegedűk, dobogó tánczosok
és jókedvű kurjogatók zavarják. Az erdők titokteljes sötétében a csillagokon és szentjánosbogarakon kivül piszkos olajlámpák világítanak a nehéz fejjel hazatérők elé. A ligetek és berkek édes dalosait csöndesebb vidékre zavarja a lárma s helyettök Hollaki Pető direktor úr ismert társasága mutatja be a tiz esztendős párizsi operetteket. A tejes csöbör helyett kávéház, a barátságosan körülült tőke helyett zsongó étterem és idegen nyelven daráló pinczérek, a szőllőlugas helyett kártyázó szoba. Nem, nem bolygatom én soká ezt az életet, melybe nem a magam kedvéből, csak hősöm nyomát követve jutottam. Kisérem őt tovább s miattam meg lehet elégedve ezzel a természettel akárki!
Kálozdy Béláné minden körnek gyorsan ünnepeltjévé lett Füreden. Attól kezdve, hogy erkélyük alatt az udvarias «hangászkar» éjjeli zenére válogatott nótákkal megjelent, melyek közt legfőbb szerepet a «Képeddel alszom el» játszotta; hogy ablakában Ilona egy óriási rózsabokrétát talált, melynek tüntető kedvteléssel viselte gondját; hogy ott mulatásuk első reggelén egész csapat fiatal lovag hagyta hűtlenűl magára addigi választottját s várt a szép asszonyra; a figyelem e legelső jeleitől kezdve az új királyné készséges alattvalói egyetlen alkalmat sem mulasztottak el föltétlen hódolatuk bemutatására. De lépteit nemcsak a könnyen hevülő ifjuság, hanem az egész fürdői közönség folytonos érdeklődéssel kisérte, melyet nem merek rokonszenvesnek mondani, miután nem egészen volt az, hanem annál bámulóbb. Amaz ismeretes apró történetkéknek, melyeknél a fürdők nedves talaja csak a gombákat termi bővebben, s melyeknek befejezését rendesen a holnap vagy a holnapután homálya takarja, hőse kevés kivétellel az egykori szinésznő volt. Róla beszélt öreg és fiatal. A merre járt, ablakok nyiltak és ha leült, az egész sétáló közönség egyszerre arra vette utját. Gazdag zsidóasszonyok sas-szemekkel fürkészték ruhái szabását, hogy hasonlót rendelhessenek maguknak is. Hajdani művésztársai tiszteletteljesen kapkodták előtte kalapjukat s Hollaki Pető direktor úr, szellemének szokott keselyü-szárnyalásával, őt állította föl legfényesebb bizonyságul arra, hogy: a kinek eget vivó lelkülete van, az a művészetben a felhőkig emelkedketik. Tisztes középrendű, vidéki asszonyságok gondosan olvasgatták öltözékeinek számát s az ezer
bajuk és a kúrára kidobott pénzük fölött való siralmas óbégatást, melylyel egymás között a társalgást rend szerint kezdték, valami kis ártatlanabb fajta pletyka követte, melynek tárgyalási hangja azonban már halkabb volt, miután Ilona az előkelőségek köréhez tartozott. Igenis, és nem lehetett senkinek legkisebb oka sem ide nem számítani. A főranguakkal járt-kelt, mulatott, hivalkodott és unatkozott. Ez a világ nagyon féltékeny titkaira. Ha egyik-másik tagjának bölcsője vagy nászkoszorúja ellen kifogása van, nem doboltatja ki panaszát az utczasarkokon, hanem tartja és vég nélkül tartja a maga kérlelhetetlen törvényszékét, csörgeti a láthatatlan lánczokat, hegyezi a legélesebb nyilakat és – az utczán karonfogva jelenik meg az elitélttel. A gunyoros pillantások, sértő figyelmetlenségek, felbiggyesztett ajkak és csipős megjegyzések a szalonok titkai maradnak s ha a nagy szárnyas-ajtókat néha-néha nyitva feledik is, a hétköznapi embereket ez idegen légkör nagyot hallókká és homályosan látókká teszi. Ilonát mindenki az előkelő kör ünnepelt, kitüntetett tagjának tartotta és senkisem látta arczán soha azt a haragos pirt, melyet rejtegetve, sok-sok tündéri estén ablakába könyökölt és nehéz indulattól lihegve hallgatott, mig Béla csöndesen odament hozzá, megsimogatta haját és szeliden hivta, hogy innen kezdve bolyongjanak többet az erdőkön, mezőkön s hagyják a világot nélkülök forogni tengelye körül.
– Eh, – felelt Ilona fellobbanó nehezteléssel, – fusson meg az, a ki gyöngének érzi magát a viadalban. Én szebb vagyok, mint ők s kibirom a harczot. De te mitsem teszesz értem, mint hogy a zsebeidet tartod, hogy a mi sértés az enyimekben nem fér el, haza hordhasd.
– Az istenért, Ilona, – mentegetőzött félig tréfaszóval, félig boszusan Béla, – csak nem kivánod, hogy asszonyokkal kezdjek viaskodást, vagy mint valami modern Szigfrid fölidézzem a wormsi vérnapokat?
De a szép asszonynak ép oly kevés kedve volt a nevetésre, mint az erdőkön való magányos bolyongásra. Hallgatott tovább és lelke háborgásán semmitsem tudott csillapítani a férj gyöngéden simogató keze.
A férfiakra különben nem lehetett panasza. Valamennyi között
Dacsó Artur bánt vele a legmélyebb tisztelettel s Béla gyanakodott, hogy az a bizonyos bokréta-óriás is tőle került. Ennek az ifju embernek izmos és mégis hajlékony termetén, villogó sárga szemein, sűrű és durva haján, élvetegen izgalmas vonásain, vastag s rendesen összeszorított ajkain, féktelen tagjártatásán, egész valóján volt valami a vadállatból. A hasonlat Péterfinétől került ki egy csinos szalon-élcz formájában, mely szerint üdvözletet jelentett neki egy rokonától, kivel közelebb Bécsben találkozott. Ez a rokon – egy királytigris volt Az a mohóság is beillett jellemző tulajdonai közé, melylyel Ilonát Karámoson megrohanta. Nos, akkor a ketrecz vasa kitörte egynehány fogát s ez, úgy látszik, fogott rajta. Megváltozottnak mutatta magát. A kis Olga grófnét papiros-lepkéivel és fitos orrával tökéletesen a faképnél hagyta, azaz Gyula báró szíves gondjaira bízta, ki «izéinek» kibonthatatlan szálaiból olyan szövevényes hálót font a vidám aranyos pillangó körül, melybe ez, szegény, majd hogy bele nem bódult. Artur maga pedig Ilonának legalázatosabb szolgája lett, hangban szerény, hűségben tántoríthatatlan, figyelemben kifogyhatatlan, modorában tiszteletteljes s egész viseletében kifogástalan.
A grófné már üdvözölte is a szép asszonyt, hogy a tigrisszeliditésben még nem ismert nála nagyobb művésznőt; a lánczokat csak tartsa kéznél. Ágnest kivéve nevettek rajta; nevetett Ilona s kissé idegesen Béla is. Hogy a megjuhászodott vadaknak van bizonyos varázserejük, mindenki tudja, ki a puszták ama sebzett lábu királyának meséjét gyermekkorában elmerülve olvasgatta. A röpke keringőkben leszakad egy-egy foszlány a ruháról, melyet a szemfüles gyanu siet fölkapni és titkos bizonyságul mutogatni olyas valamire, a mi az egész világ szeme láttára történt. Ilona szivesen tánczolt Arturral s a fürdői mendemonda mohón kapkodta ruhájának foszlányait. Azok közül, a kik Artur komoly és udvarias magatartását látták mellette, senki sem hitte, de nem is hihette, hogy oldalán maradjon, ha szívesen nem látják. Pedig ott maradt. Együtt csónakáztak, együtt kocsiztak s a viszhangban, mely a kis társaság kaczaját visszaverte, együtt szólalt meg Ilona csengő hangja és Artur rövid, mély hahotája.
