szemüvegét, majd fürgén lapoz a füzetben. – Nos, itt van. Nagyon régi ez a recept, s ez az egy kukoricamálé-receptem van. Mindig ez alapján sütöm a málét. Nem is tudom, kitől kaptam, de talán 100 éves is lehet. Finom és hamar kész egy kis tepsire való. Alma kell hozzá. Tudod, valamikor nem volt annyi a dió, mint most, ezért almával sütöttem. Feri is nagyon szerette. Igaz, nagyobb paraszti munkák elvégzésekor nem sütöttünk málét, mert nálunk nem mindenki szerette. De a kukoricafosztás, a tollfosztás, a tökmagköpesztés nem múlt el nélküle. A hazai, nyolcsoros kukoricának igazán jóízű lisztje
volt! Ma már ilyen talán nincs is. Más a világ, más a kukorica is – jegyzi meg Gizi néni, majd az asztalra rak néhány fényképet, lakodalmas képeket a forgolódókkal, ahogy a lakodalmas ház konyhájában segítő asszonyokat, lányokat nevezték. – Egyet azonban nem sikerült megtudnom. Itt a szomszédban a Katica néni káposztalevélen szokott kukoricapogácsát sütni. Hát az olyan finom és illatos volt, hogy elmondani nem lehet. Ennek a receptjét azonban sosem tudtam meg – mondja a régi időkre visszaemlékezve Gizi néni, aki már lánykorában Ljubljanában és Kocevljén is főzött. Ha bejöttek volna a tervei,
akkor a Litostrojban dolgozott volna. De a sors nem így akarta, visszajött Dobronakra és Hack Ferenccel családot alapított. A sütés-főzés fortélyait a nagymamától, Varga Bözsitől sajátította el, majd fejlesztette tovább. – Én mindent szerettem főzni, sütni, legjobban a hazait. Most is a régi receptekhez ragaszkodom, bár nem zárom ki a modern konyhát, az újdonságokat. Néhány receptet már én is leporoltam, újra elővettem – mondja mosolyogva Hack Gizi néni. Erre pedig az egyik legjobb példa a kukoricamálé, a napsárga sütemény, a mi nagy szerencsénkre leporolt régi recept...
Koruzna zlevanka – slaščica, ki ponovno osvaja Recepti naših babic, izbrskani iz zaprašenih knjig, znova osvajajo kuhinje modernih gospodinj in v naše domove prinašajo domače okuse z domačimi sestavinami. Ena od ponovno odkritih babičinih dobrot je koruzna zlevanka, pecivo, ki je v svoji preprostosti in številnih različicah enkraten desert za vsak dan. Zlevanke – pšenične, koruzne, krompirjeve, adjdove, zdrobove - so nekoč bile priljubljene slaščice kmečkih družin tako v Prekmurju, kot tudi v sosednji Zalski in Železni županiji na Madžarskem. Poklicni kuhar Rudolf Gönc iz Mostja jo denimo pripravlja v vsaj sedmih različicah, gospa Gizi Hack iz Dobrovnika, dolga leta glavna kuharica na številnih okoliških gostijah, pa nam je razkrila, da se drži starega, skoraj 100 let
starega družinskega recepta. Testo koruzne zlevanke je v bistvu nevtralnega okusa, zato jo lahko odlično kombiniramo z drugimi sladkimi ali slanimi okusi. Zmeraj pa je testu potrebno dodati mleko, kislo mleko, kefir ali jogurt. Obogatimo ga lahko z jabolki in kapljico olja, vrh pa po okusu okrasimo z orehi, marmelado, kislo smetano… Vse to bo namreč poudarilo tisti nekoliko sladkasti okus koruze, ki mora prevladati v pecivu. Rudolf Gönc, ki je do svojih receptov prišel s preizkusi, poudarja, da je testo tudi pri zlevanki treba temeljito zmešati, da iz jajc, sladkorja in olja dobimo lahko, spenjeno maso, in šele nato primešamo moko ter ostale sestavine. Ko je zlevanka pečena, jo pustimo, da se nekoliko ohladi, saj jo tako veliko lažje in lepše narežemo. Koruza, tako tudi koruzna moka je
zelo zdravo živilo, saj ne vsebuje glutena in jo lahko uživajo tudi sladkorni bolniki. Gospa Gizi Hack iz Dobrovnika, glavna kuharica na več kot 250 gostijah, ki je vse recepte vedela na pamet, kljub svojim 87 letom še zmeraj rada kuha in peče, svojo družino pa najraje razvaja s pšenično zlevanko, ki je prav tako zelo okusna. Zanjo naredi nekoliko gostejšo maso za palačinke, jo vlije v namaščen pekač in peče najprej pri 250, nato pa pri 200 stopinjah. Med peko nastanejo mehurčki, zapečeno testo pa ima zlatorumeno barvo s hrustljavimi, rjavimi robovi. Za koruzno zlevanko pa priporoča le en edini recept – testu je treba dodati naribana jabolka -, ki je star morda že celih sto let, a ga še zmeraj najraje uporablja.
27