Emlékezés és tiszteletadás Emlékezés és tiszteletadás

Ifj. Gerencsér Pisti (Gerencer Steve) felmenői Felsőlakosból származnak, ő már Kanadában született és azóta is ott él. Elhunyt nagyszülei tiszteletére nemrég teljes egészében felújíttatta a felsőlakosi házat és – az amerikai szokásokat követve – a „megnyitására” meghívta a rokonokat, a jó barátokat és a szomszédokat. A kellemes találkozón sok szép emléket felidéztek.

Steve nagyszülei, Gerencsér Józsi és felesége, Anna (született Both) háza az ötvenes évek közepén épült a felsőlakosi főutca mellett. A nyolcfős család (a Gerencsér testvérek hatan voltak: Irén, Józsi, Feri, Pisti, Mária és Anna) szerény körülmények között élt: a nagyapa a falusi kovácsmesternél dolgozott, a nagyanya a háztartással és a jószággal foglalkozott. A második világháború utáni bizonytalan idők és rossz gazdasági helyzet Steve édesapját, id. Gerencsér Pistit is arra kényszerítette, hogy a jobb megélhetési lehetőségek reményében elhagyja a szülőfaluját. Tizennyolc évesen Magyarországon és Ausztrián keresztül kivándorolt Kanadába, Torontóba. Ott megismerkedett egy debreceni lánnyal, Marikával, aki nemsokára a felesége lett. A házasságukból egy gyermek született, akit az édesapjáról neveztek el. Gerencsérék vállalkozószelleme különféle tevékenységekre késztette őket, sok mindennel foglalkoztak és foglalkoznak még ma is: a korábban közös, mozaikparketta gyártásával foglalkozó vállalatot Steve átvette az idén nyolcvan éves apjától és a székhelyét Calgaryba költöztette. – Valamikor a saját tökmagunkból olajat is készítettünk. Mivel hagyományos muravidéki eljárással készült, nagyon jó minőségű volt, sok is volt a vevőnk. Sajnos a fiatalabb korosztály már nem nagyon fogyasztja, így már nem éri meg foglalkozni vele – mondta Steve, és hozzátette, hogy mostanában a fő foglalkozásuk mellett fenyőfákat termesztenek és árulnak.

A szülői ház felújításáról így beszélt: – A nagyszüleimnél töltött időre mindig nagy szeretettel emlékszem. A ház felújítása lehetőséget adott arra, hogy megőrizzem és felidézzem ezeket az emlékeket – mondta büszkén Steve a felújított régi kályha melletti falra mutatva. Ott látható ugyanis a nagymamáját ábrázoló fénykép, amikor épp neki főzi a finom levest. Hozzátette, hogy a ház már nagyon rossz állapotban volt (a nagyapja halála után, 1999-től üresen állt és már majdnem összeomlott), ezért sajnos nem tudta az összes vele kapcsolatos tervét és elképzelését megvalósítani. Ezenkívül a járványügyi helyzet miatt sem tudott sűrűn jönni, így a munkák többségét a jóbarátja, Herženjak Jenő intézte helyette. Ennek ellenére büszke arra, hogy nem kellett ledönteni a házat, hogy sikerült megmenteni az eredeti falakat, néhány régi tárgyat és velük együtt a múlt szellemét és az emlékeket. A múltat őrzi a ház terasza is, ahol néhány fennmaradt régi munkaeszköz gyűjteménye található. Steve, aki feleségével, Danielle-lel fogadta a vendégeket, a házat el is nevezte. A név a törölközőkre is rákerült. – Kanadában mindig elnevezzük a házainkat, én a „Rumen the ház” nevet adtam a lakosi házunknak, ami annyit jelent, hogy sárga ház – mivel sárgára van kifestve. Ezzel szeretném megtisztelni a régióban beszélt két nyelvet és a családunkat. Ezenkívül szórakoztatónak is gondoljuk a kanadai barátaink számára, hiszen angolul úgy hangzik, mint „szoba a házban” – mondta nevetve Steve, aki a drága felújítás ellenére nem gondolkodik annak eladásában. A ma már lakható házat a következő generációk számára szeretné meghagyni egyfajta családi örökségként.

Steve és Danielle legutóbbi látogatásuk során adakoztak a helyi önkéntes tűzoltóegyletnek is: – Mivel már néhány éve rendszeresen járunk haza, fontosnak érezzük, hogy hozzájáruljunk a közösség életéhez – mondta Steve, aki meg van győződve arról, hogy a régi ház gondozása és felújítása a legjobb módja annak, hogy a háláját és a tiszteletét kifejezze a nagyszülei iránt.