Deák-mauzóleum
nöri füzetek 7.
[FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
Nemzeti örökség intézete Budapest, 2018
Kiadja a
Felelős kiadó
Radnainé dr. Fogarasi Katalin, főigazgató
Sorozatszerkesztők
Gyökös Eleonóra
Nagy-Csere Áron
Papp Gábor
Szöveg
Gyökös Eleonóra
Fotók
Kapusi Zoltán (borítóbelső)
Nagy Balázs (14–15., 16., 17., 18. oldal)
Archív képek
Arcanum Digitális Tudománytár/adtplus.arcanum.hu (8., 10., 11. oldal)
Országos Széchenyi Könyvtár Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (13. oldal)
Wikimedia Commons (5., 6. oldal)
Tipográfia és tördelés
Make IT Online
Nyomdai előkészítés és kivitelezés
Keskeny és Társai 2001 Kft.
1158 Budapest, Rákospalotai határút 6.
Felelős vezető: Keskeny Árpád ügyvezető
Nemzeti Örökség Intézete © 2018
ISSN 2630-8061 (NÖRI FÜZETEK) | ISSN 2630-807X (FIUMEI ÚTI SÍRKERT)
ISBN 978-615-5890-05-5
Deák Ferenc, a „haza bölcse”
Nemzeti panteonunk egyik legnagyobb államférfiját Kossuth Lajos nevezte el a „haza bölcsének”. Fiatal jogászként állt Zala vármegye szolgálatába. A reformkorban országgyűlési követ, a liberális ellenzék meghatározó tagja. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. A szabadságharc bukása után a passzív ellenállás vezéralakja.
A kiegyezés létrejöttében (1867) elévülhetetlen érdemeket szerzett, megteremtve ezzel
Magyarország átalakulásának és fejlődésének kereteit. Az utolsó éveit visszavonultan töltő Deák Ferenc (1803−1876) szívinfarktus következtében hunyt el 1876. január 28-án.
Az első nagy állami temetés
A kormányzó párt által kezdeményezett és nagy többséggel elfogadott, Deák Ferenc érdemeit megörökítő emléktörvényt az ellenzék elutasította, mert úgy vélték, Deák pártpolitikai művét, a sokak által vitatott kiegyezést teszi mindenki számára dicsőítendővé. Deák emberi nagyságának elismerésében ugyanakkor mindenki osztozott, a nemzet saját halottjának tekintette, személyében a pártok felett álló és az össztársadalmi érdekeket szem előtt tartó hazafira emlékeztek.
Deák Ferenc temetése volt a dualizmuskori főváros első igazán látványos és teátrális ceremóniája, amely teljes állami reprezentációval történt. Országos eseménysor vette kezdetét: „Midőn ütött a nagy temetés órája (…) a pártok, hitfelekezetek, jó barát, ellenség, nemzetek, fejedelmek egy fájdalomban egyesültek. (…) Zúgnak a harangok az egész országban, feljajdúl a halotti ének az egész nép ajkán; koporsójánál gyászba borulva áll özvegye: a haza, árvája: a nemzet.” − áll a korabeli lapban. Budapest ismét gyász-
Deák Ferenc portréja
pompába borult: „Deák Ferenc temetése minden egyebet háttérbe szorít. Még a Duna vízállásáról sem beszél senki. A gyászzászlók száma egyre szaporodik a házakon. A nagy hazafi arcképei láthatók a kirakatokban, (…) mindenfelé árulnak gipszöntvényeket, életiratokat magyar és német nyelven. A harangok pedig reggel, délben, este egy-egy óráig zúgnak.” –tudósít a Fővárosi Lapok
A báli szezon elején lebonyolított dísztemetés „kárpótolta a közönséget a kimaradó
farsangi mulatságokért, az elmaradt színházi
előadásokért, az elhalasztott bölcsészbálért, korcsolyabálért, az izraelita nőegylet jótékonysági báljáért, a vasúti és gőzhajózási klub bál-
jáért. A Borsszem Jankón sem lehetett nevetni, iskolába, boltba, hivatalokba, bíróságra nem lehetett menni − ott volt viszont a temetés.” –
írja Lakner Judit.
A nagy halottat a Magyar Tudományos
Akadémia palotájának gyászlepelbe burkolt oszlopcsarnokában, a nemzet egyik
„templomában” ravatalozták fel, ahol az egész nemzet kifejezhette gyászát. Maga a népszerű Erzsébet királyné (Sisi) is lerótta kegyeletét. Ezt a jelenetet örökítette meg
Zichy Mihály monumentális festménye. Később sem vonult át valódi templomba a tömeg, a szertartás az Akadémia előtti (ma Széchenyi) téren vette kezdetét, és maga az esztergomi hercegprímás, Simor János celebrálta. Sisi az egykori Coburg-palota erkélyéről figyelte az eseményeket.
A nagy hideg dacára óriási tömeg volt kíváncsi Deák utolsó útjára. Az Akadémiától egészen az evangélikus templomig tartott az emberáradat. A menet hivatalos részét katonai sorfal választotta el a tömegtől.
A gyászszertartás után 11 órakor indult meg a menet eleje az Akadémia előtti térről, s két órába telt, hogy a vége is megmozduljon. Kétszázezer ember gyűlt össze.
A Kerepesi (ma Rákóczi) út mentén mindenki igyekezett magának alkalmas kilátóhelyet szerezni. Beszélték, hogy egy-egy ablakért 30-40 forintot is fizettek. Ez volt az első alkalom, hogy nappal is meggyújtották a gyászfátyollal díszített gázlámpákat.
Deák temetési menetében, csakúgy, mint Batthyány Lajos újratemetésekor, felvonultak a törvényhatóságok, a városok, az egyház, a kulturális intézmények képviselői, az egyetemi ifjúság, a foglalkozási-szakmai közösségek, a különböző egyesületek,
körök, társulatok, élükön a tűzoltókkal és a honvédegylettel, az iparosok, a kereskedők, a munkások képviselői zászlókkal, lobogó vagy középütt jelképesen kettétört fáklyákkal, egyenruhában, gyászöltözetben vagy az összetartozást kifejező szimbólumot viselve. Érdekes színfoltot jelentett egy olasz munkáscsoport és egy, a selmeci bányavidékről érkezett, festői látványt nyújtó bányászkülönítmény, továbbá Zala megye 300 tagos küldöttsége, és a különféle nemzetiségekhez tartozó, népviseletbe öltözött földművesek.
Mivel azonban Deák Ferenc – a modernkori magyar történelemben elsőként − állami temetést kapott, akadt néhány eltérő elem. A menet elején haladt a képviselő- és főrendiház temetésrendező bizottságának tizenkét tagja, talpig fekete díszmagyarban, kezükben gyászfátyolos, elefántcsontnyelű ébenfapálcákkal. A gyászkocsi előtti sort a közös hadsereg és honvédség tisztikara zárta az arany paszománytól csillogó csákók és a tábornoki kalapok zöld tollerdejével. A halottas kocsi előtt egy fekete lovas haladt, aki mögött még kettő ment gyászfátyollal beborított lámpást hordozva. Ezek után a két fehér ló vontatta koszorúskocsi haladt. A koszorúkészítés divatja felívelőben volt, külön jármű kellett a ravatalra hordott koszorúk elszállítására, amelynek oldalát kétfelől egészen elborították a drága szalagok. Ezután sorakozott fel a papság.
Részlet Zichy Mihály Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című festményéből, 1877.
Nöri füzetek 7. fiumei úti sírkert
Elől a temetkezési vállalat embere vonult, utána a főrendi- és a képviselőház gyászőrsége kivont karddal, majd egy kereszt mögött a szertartást vezető papság, pompás külsőségekkel.
Csak e végtelen hosszú menet után következett a hatfogatos halottaskocsi. A koporsót a király és királyné koszorúja díszítette, a kocsi oszlopos mennyezetének négy sarkán voltak Budapest, Zala megye, a fővárosi választók és az országgyűlés koszorúi. A koporsó gyászleplének szalagjait a főrendi- és a képviselőház elnökei, miniszterek, mágnások, képviselők, a horvát bán, valamint a fiumei kormányzó tar-
tották. A második sorfalat a temetkezési vállalat fáklyavivői, a harmadikat a temetés főrendi- és a képviselőházi rendezői, kivont karddal, a negyediket a szintén kivont kardos bécsi ifjúság adta, míg az egészet a fővárosi rendőrség és a katonaság vette
körül. Közvetlenül a koporsó után haladt a király képviselője, Mondel báró, a gyászoló családtagok, a miniszterek, köztük Tisza Kálmán miniszterelnök és Andrássy Gyula külügyminiszter, a magyar és az osztrák törvényhozás tagjai, a külföldi országok képviselői, végül egy csapat aranyozott sisakú dragonyos, utánuk pedig a rendőrök.
A katonai sorfal után összezárult a nagy tömeg, és végre megindult a koporsó után a Kerepesi úti temető felé, ahol egy ideiglenesen felépített, nyolcszögletű, fekete drapériával bevont kápolnához kísérték a nagy halottat.
Az ideiglenes sírhelyként szolgáló kápolnaszerű, keresztalakú, egyszerű épületet a temető középső kapujával szemben, Batthyány mauzóleumához és a nagy, központi kereszthez közel emelték, a temető akkori legmagasabb szabad pontjára, két főút találkozásánál. Ugyanerre a helyre képzelték el a végleges mauzóleumot is. A temető esetleges későbbi felszámolása miatti aggodalmakat a fővárosi hatóság azzal oszlatta el, hogy Batthyány és Deák síremlékei a temető elbontása után is megmaradhatnának úgy, ha köréjük egy-egy nagyobb teret alakítanak ki, mint más nagyvárosokban (például Konstantinápolyban), ahol a házak között állnak a mauzóleumok.
A végleges sírépítmény helyének kijelölésére felállt bizottság egy hónappal a temetés
után kinyitotta a sírkápolnát. A gyászleples falak előtt csokrok, koszorúk tornyosultak. A kápolna közepén, emelvényen nyugodott a nagy érckoporsó, egyszerű felirattal mindkét oldalán: „Deák Ferencz szül. 1803. október 17-én, meghalt 1876. január 28-án.” Amikor a bizottság ismét kiment a temetőbe, hogy néhány utóbb érkezett koszorút a kápolnába helyezzen, a sírbolt ajtajánál cipruságat találtak. Kossuth Lajos óhajára titkára, Helfy Ignác tette a sírbolt küszöbére a baráti megemlékezés szerény jeleként.
A bizottság a halott ravatalára helyezte.
A Kossuth által használt gyászkeretes levélpapíron ennyi állt: „Kossuth cziprusága”
A közvélemény szerint a kiegyezést ellenző Kossuth Lajos gesztusa a megbékélés kifejezése volt.
A Deák-síremlék országos bizottsága úgy döntött, hogy a mauzóleum építése közben Deák koporsóját Batthyány Lajos mauzóleumába helyezi át, ami 1879 májusában történt meg. Az áthelyezés egyszerűen ment végbe a teljes díszbe öltözött országos és fővárosi elöljárók, valamint a terézvárosi lelkész és segédletének jelenlétében.
A szertartás után a koporsót nyolc temetkezési szolga vitte át a mauzóleumba, a király, a királyné és a képviselőház koszorúival, s ott a keleti fülkében, Batthyány koporsójával szemközt helyezték el. A többi, jó állapotban megmaradt koszorút a Nemzeti Múzeumba vitették.
Deák Ferenc halottaskocsija a Kerepesi úton Vasárnapi Ujság, 1876. február 20.
A mauzóleum
A végleges síremlékre a temetés után két hónappal írtak ki pályázatot. A mauzóleum megjelenítésében a Deák Ferencnek tulajdonított eszmeiség kifejezése volt az elsődleges szempont, mivel már napirenden volt egy máshol felállítandó Deák-szobor terve. Az alkotóktól a jog, a bölcsesség, az igazságszeretet, a higgadtság, a következetesség
és a harmónia iránti vágy formába öntését várták. A széleskörű érdeklődés övezte pályázatra számos pályamunka (43) érkezett. A nemzet méltó építménnyel akarta fenntartani Deák Ferenc emlékét, ezért állami forrásokat különítettek el a célra. A pályázat sikeresnek bizonyult, mind a három pályadíjat kiosztották, sőt a bíráló bizottság
egyet még a jutalmazottakon kívül is kiváló elismerésben részesített. A pályamű-
veket a képviselőházban lehetett megtekinteni. A Vasárnapi Ujság két pályamű rajzát mutatta be, az első díjjal jutalmazott
Gerster Kálmánét és a „kiváló elismerésben részesült” Schickedanz Albertét.
A bíráló bizottság szerint a bécsi Művészeti
Akadémián végzett fiatal építész, Gerster pályaműve volt az, amelyik emelkedett nyugalmat áraszt, külső és belső alkotórészei
is harmonikusan illeszkednek egymáshoz. A zsűri javasolta a kupola monumentálisabb díszítését, a kőből tervezett terjedelmes teraszépítmény elhagyását, földből rakott alapra cserélésével. Úgy vélték, ezekkel a változtatásokkal a megszabott költségvetésből is megvalósítható az építkezés. Az építmény négy sarkára a nagy halott legnagyobb erényeit jelképező szobrokat terveztek (ezek végül nem valósultak meg),
Gerster Kálmán mauzóleumtervezete Vasárnapi Ujság, 1876. november 5.
Schickedanz Albert mauzóleumtervezete Vasárnapi Ujság, 1876. november 5.
Nöri füzetek 7. fiumei úti sírkert
a kupola tetejére pedig egy bronzangyal lebegő alakját, kezeiben az öröklét jeleként értelmezett pálmaággal és a polgári erény koszorújával.
A szintén fiatal, ám a Batthyány-mauzóleum tervezőjeként már hírnevet szerzett Schickedanz Albert magas és díszes ravatalon, nyílt mennyezet alatt helyezte volna el a nagy hazafi koporsóját. A hamvak mintegy ereklyetartóba zárultak volna a festői emléképületbe. A koporsó lábához négy, gyászoló angyal került, az alsó részt bronz dombormű ékesítette: a királyné koszorúja. Schickedanz tervét a zsűri egyrészt költséges volta, másrészt a nyílt építményeknek nem kedvező éghajlati viszonyok, harmadrészt pedig az arányai és formái között feszülő ellentmondás miatt vetette el. Megállapították azonban, hogy művészi koncepció és kialakítás, valamint dísz- és színhatás tekintetében is kiemelkedik versenytársai közül.
Az akkor 26 éves, Magyarországon alig ismert Gerster Kálmán terve nyert tehát, amely a 16. századi olasz reneszánsz jellegzetes épületelemeit alkalmazva ábrázolta Deák mauzóleumát. A terv egészére ugyanakkor egyfajta zártság, visszafogottság, a felfelé szűkülő, négyzet alaprajzú főépítményen pedig a klasszikus görög építészet elemeinek alkalmazása jellemző. A lépcsős pódiumra emelt építményhez minden irány-
ban enyhén kiugró épületrészek csatlakoznak. Ezek képezik az épület belsejében az oldalfülkéket, a főhomlokzaton a bejáratot. A homlokzat kapuépítményét ión oszlopok tartják, s a háromrészes ión párkányt timpanon koronázza. Az épület egyetlen dísze a kupola, s az azon látható géniusz. A bordákkal megerősített, téglafalazású kupola egy nyolcszögű talapzatra helyezett, kisméretű nyílásokkal tagolt díszes párkányzatú dobon nyugszik. A kupola tetején lévő szoborra külön pályázatot írtak ki, amelyet Kiss György nyert meg. Kiss többször áttervezett, csaknem öt méter magas angyalfigurája a magyar szoboröntés első nagyobb szabású kísérlete, a Schlick gyár terméke.
Kezében az eredeti elképzelések szerint pálmaágat és koszorút tart. A 26 méter magas síremlék a kora kereszténység sírkápolnáit idézi, a halotti kultuszra az épület négy sarkára helyezett kandeláberek utalnak.
Gerster Kálmánt az olasz tanulmányútjain látott jellegzetes reneszánsz épületek ihlették. A bíráló bizottság azonban nem fogadta el teljes egészében Gerster tervét. Eredetileg egy belső, árkádos tér felől lehetett volna letekinteni az egyszerű díszkoporsóra egy kör alakú nyíláson keresztül, ugyanúgy, ahogy Napóleon sírját látni az Invalidusok templomában. A zsűri szerencsésebbnek látta, ha a sírhely közvetlenül a padló alá kerül, fölé pedig az épület szintjére egy díszszarkofág. Ennek elkészítésére
Stróbl Alajos szobrászt javasolták, Gersternek pedig nem volt ellenvetése, sőt, ekkor-
tól vette kezdetét Gerster és Stróbl szoros, több évtizeden átívelő együttműködése.
Ez az alkotópáros készítette többek között
Arany János síremlékét és Kossuth Lajos mauzóleumát.
Stróbl az épület stílusához igazodva, és némiképp Schickedanz motívumaiból is merítve, a kora reneszánsz pápasírok sé-
máját követve, fekve ábrázolta az elhunytat.
A szürkésfekete márványtalapzaton álló fehérmárvány-szarkofágon feküdt lepellel
letakarva a „haza bölcse”. Fejénél fiatal nő alakjában a Dicsőség géniusza ült. Baljával a leplet húzta el a halott fejéről, jobbjában pálmaágat tartott. A barokkosan mozgalmas, könnyed géniusz-figura a 19. századi magyar szobrászművészet egyik remeke volt. A szarkofág talapzatán Erzsébet királyné legendás koszorújának bronzmását láthatták. A carrarai fehér márvány síremlék 1945-ben rejtélyes körülmények között megsemmisült. A művészi szarkofág helyén jelenleg egyszerű mészkőkoporsó áll. A mennyezetet díszítő kazetták felfelé haladva egyre kisebbek lesznek, növelve a térhatást.
A Stróbl Alajos tervezte eredeti díszszarkofág Vasárnapi Ujság, 1887. május 22.
Nöri füzetek 7. fiumei úti sírkert
Az aranycsillagokkal tarkított, égszínkék lezárás olyan benyomást kelt, mintha a kupola a szabad, éjszakai égboltra nyílna. A kupola alatti félhold alakú falmezőket (lunettákat) és az ívháromszögeket (csegelyeket) Székely Bertalan freskói díszítik. Idővel penészedés és sókivirágzás kezdte ki a falképeket, ezért Róth Miksa irányításával üvegmozaikba tették át azokat, így a négy reneszánsz világi erény allegóriája a bizánci pattintott stílusú mozaikoktól eltérő, világos színárnyalatokat kapott. Székely az épület neoreneszánsz stílusához igazodva hűvös visszafogottsággal jelenítette meg a Deák fő erényeit megszemélyesítő alakokat. A bejárat feletti lunettán
a Tudás, balra a Mértékletesség, jobbra a Bátorság allegóriáját láthatjuk. A bejárattal szemközt az Igazság istennője trónol, körülötte a különböző társadalmi rétegek és nemzetiségek megszemélyesítői láthatóak. A sarokban az öreg Deák barna ruhás alakját örökíti meg a freskó, tőle jobbra Horváth Mihály püspök, történetíró, előttük pirosban Andrássy Gyula, a korszak meghatározó személyiségei. A négy csegelyben arany háttér előtt, a reneszánszra jellemző grisaille-mozaiktechnikával készült, pálmaágat tartó szárnyas angyalok lebegnek. A mauzóleum falait gránittáblákba vésett idézetek – a Deák érdemeiről szóló emléktörvény szövege, Deák országgyűlés feloszlatása
előtt, 1861-es beszédének sorai, valamint egy hozzá írt Vörösmarty-vers − díszítik.
A Deák-mauzóleum épületét 1887. május 21-én avatták fel ünnepélyes keretek között, ekkor szállították át a Batthyány-mauzóleumból Deák földi maradványait a díszszarkofág alatti kriptába.
A színpompás falképekkel, igényes anyagokkal (vörös, sárga, szürke, fehér műmárvánnyal, fekete márvánnyal, valamint gránittal) dekorált Deák-mauzóleum tömegeket vonzott a megépülése után. Az emberek még évekkel később is órákon át törték magukat, hogy halottak napján megnézhessék
a főváros által feldíszített és kivilágított sírépítmény akkor páratlan belső terét. Ilyen alkalmakkor gyászfátyol lengett a bejárat felett, a haragoszöld délszaki növényekből álló dekoráció érdekes kontrasztot alkotott a fehérmárvány-szarkofággal, amely elé égő gyertyákat és mécseseket helyeztek. Volt, hogy a szarkofágot eredeti elhelyezéséhez képest keresztbe fordították, hogy a bejárat síkjával párhuzamosan álljon, és a haza bölcsének alakja a fölé hajló géniuszszal még inkább érvényesülhessen.
A Deák-mauzóleum és környéke a Fiumei úti sírkert azon kivételes területei közé tartozik (a falsírboltokhoz és az árkádso-
belső tere felülnézetből
A mauzóleum
A mauzóleum kupolájának belső díszítése
Nöri füzetek 7. fiumei úti sírkert
rokhoz hasonlóan), amelyek részleteikben máig őrzik eredeti állapotukat. A mauzóleum előtt elterülő térségben számos díszsírhelyet osztottak az elhunyt fővárosi vezetők és a kormánypárti politikai elit részére, itt történetek tehát a legjelentősebb temetések a századforduló környékén. A régi, de fontosnak ítélt síremlékek összegyűjté-
sével szintén a Deák-mauzóleum mellett létesült az első, jobbára eredeti formájában fennmaradt díszparcella is. A 2. kaputól a Deák-mauzóleumhoz vezető út vált a Kerepesi úti temetőfő tengelyévé egészen a Kossuth-mauzóleum építésének kezdetéig (1903).
A 2000 és 2003 között teljesen felújított mauzóleumot Deák halálának kétszázadik évfordulóján, 2004 januárjában adták
át. Ennek során az 1967-ben és 1973-ban végzett szakszerűtlen restaurálás által okozott hibákat is javítva, az eredeti állapotok visszaállítására törekedve mintegy 73 négyzetméternyi mozaikfelület újult meg.
A kupolát kívülről fehér Zsolnay-kerámia burkolattal borították.
A sírbolt a magyarországi funerális művészet egyik legkiemelkedőbb alkotása, amely méltó párja kora európai sírépítményeinek.
Kiváltságos helyet foglal el a 19. század második felének szobor- és síremlékállításai között: a századvég hangos botrányai még nem érintették, s az aktuálpolitikai csatározások sem vették célkeresztbe.
(A mauzóleum vezetett séták keretében belülről is megtekinthető. A séták ingyenesek, de a részvétel regisztrációhoz kötött.
Jelentkezni 9 és 17 óra között a +36-1-8963874 számon vagy a fiumeiutisirkert.nori. gov.hu/sirkerti-setak oldalon lehet.)
NÖRI FÜZETEK
MEGJELENT
1. Az Apponyi-hintó [FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
2. Fiumei úti sírkert [NEMZETI EMLÉKHELYEK]
3. Mohács [NEMZETI EMLÉKHELYEK]
4. Széphalom [TÖRTÉNELMI EMLÉKHELYEK]
5. Nemzeti Gyászpark [NEMZETI EMLÉKHELYEK]
6. Batthyány-mauzóleum [FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
7. Deák-mauzóleum [FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
8. Kossuth-mauzóleum [FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
Tervezett megjelenések
9. Salgótarjáni utcai zsidó temető [NEMZETI EMLÉKHELYEK]
10. Pannonhalma [NEMZETI EMLÉKHELYEK]
11. Az Országház és környéke [NEMZETI EMLÉKHELYEK]
12. Sárospatak [TÖRTÉNELMI EMLÉKHELYEK]
13. Vizsoly [TÖRTÉNELMI EMLÉKHELYEK]
14. Az első világháborús emlékmű [FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
15. Ganz-mauzóleum [FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
Megvásárolható a Fiumei úti sírkert Infópontjában, illetve egyes emlékhelyeken.
www.nori.gov.hu | facebook.com/nemzetioroksegintezete
A mauzóleum homlokzata a bronzkapuval
A puritánságáról híres Deák Ferenc aktív politizálásának éveiben kerülte a személyét érintő feltűnő ünneplést. A nevével fémjelzett kiegyezéssel (1867) kapcsolatban is voltak aggályai, a rendszer legitimálásának szimbolikus pillanataiban pedig háttérbe húzódott: nem vállalt tisztséget a dualizmusnak nevezett új kormányzati rendszerben, és a koronázási szertartáson sem vett részt.
A kiegyezés társadalmi elfogadottságának szélesítését szolgáló Deák-kultusz tudatos építése csak halála (1876) után teljesedett ki a kormányzó Szabadelvű Párt szándéka szerint. Ennek első állomása a temetési szertartás volt, a modernkori Magyarország első állami gyászünnepélye. Batthyány Lajos újratemetése után a Deák-síremlék helye már szinte magától értetődő volt. A mauzóleum pontos helyének kiválasztása jelentősen befolyásolta a temető belső terének tagozódását: a körönd, ahol a mauzóleum felépült, hosszú időre a temető szimbolikus
középpontjává vált, a díszes belső térrel rendelkező síremlék pedig a temető legnagyobb attrakciója lett egy időre.
