Batthyány-mauzóleum
nöri füzetek 6.
[FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
Nemzeti örökség intézete Budapest, 2018
Kiadja a
Felelős kiadó
Radnainé dr. Fogarasi Katalin, főigazgató
Sorozatszerkesztők
Gyökös Eleonóra
Nagy-Csere Áron
Papp Gábor
Szöveg
Gyökös Eleonóra
Fotók
Kapusi Zoltán (borítóbelső)
Nagy Balázs (5., 14–15., 18. oldal)
Archív képek
Arcanum Digitális Tudománytár/adtplus.arcanum.hu (9., 10., 12. oldal)
BTM Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjtemény (13. oldal)
Wikimedia Commons (6. oldal)
Tipográfia és tördelés
Make IT Online
Nyomdai előkészítés és kivitelezés
Keskeny és Társai 2001 Kft.
1158 Budapest, Rákospalotai határút 6.
Felelős vezető: Keskeny Árpád ügyvezető
Nemzeti Örökség Intézete © 2018
ISSN 2630-8061 (NÖRI FÜZETEK) | ISSN 2630-807X (FIUMEI ÚTI SÍRKERT)
ISBN 978-615-5890-04-8
Batthyány Lajos, a „nemzet mártírja”
Nem az első felelős magyar miniszterelnök
szokott az emlékezők eszébe jutni a polgári átalakulásról. A reformkor elsősorban Széchenyi István, a forradalom és szabadságharc Petőfi Sándor, illetve Kossuth Lajos, az önkényuralom elleni tiltakozás és a kiegyezés pedig Deák Ferenc nevével fonódott össze az utókor szemében. Az egymást
követő politikai kurzusok az ő kultuszuk építése által kívánták igazolni magukat, Batthyány Lajos (1807−1849) emlékét pedig voltaképp csak mártírsága miatt ápolták. A „nemzet díszes mauzóleumot emelt dicső vértanújának” (1874), kivégzése helyén pedig örökmécsest állított (1926). Egész alakos köztéri szobrot azonban csak a közelmúltban kapott a fővárosban (2008); a történetírás is csupán az 1970-80-as évektől kezdve támasztotta alá kiemelkedő
A mauzóleum központi eleme Batthyány Lajos emléktáblájával és az őt ábrázoló domborművel
szerepét a polgári átalakulás törvényi kereteinek kidolgozásában, a nemzeti önrendelkezést biztosító alkotmányos fordulatban, valamint a forradalom eredményeinek konszolidálásában és védelmezésében.
A régi magyar főúri családból származó Batthyány Lajos gróf 1847-re az ellenzék legtekintélyesebb alakjává vált, mert személye a bécsi udvar és a magyar politika számára egyformán megbízhatónak számított. Úgy vélte, az égetően szükséges reformokat csakis Habsburg-házi királlyal lehet véghezvinni, az uralkodó ugyanakkor kizá-
rólag felelős kormánya útján irányíthatja az országot. Ő lett az Ellenzéki Párt elnöke, és őt nevezték ki az első felelős magyar kormány élére 1848-ban.
1848 nyarától azonban két tűz közé szorult: a bécsi udvar szűkíteni kívánta a magyar kormány hatáskörét, a népképviseleti országgyűlés pedig radikalizálódott. Hiába fáradozott Batthyány a távolodó érdekek és célok összehangolásán, nem tudta megelőzni a bécsi udvar által támogatott horvát bán Magyarország elleni támadását. Batthyány miniszterelnöki posztja után a képviselőségről is leköszönt, nem kívánt vezető szerepet betölteni a dinasztia elleni harcban. Az év végén viszont ismét országgyűlési képviselőnek választották: a Kossuth függetlenségi politikáját ellenzők élére kívánt állni. Még elérte, hogy küldjenek békítő küldöttséget Windisch-Grätz tábornokhoz, a nagy erőkkel közeledő császári sereg parancsnokához. A delegáció 1849. január elején indult útnak, ám a tábornok csak Batthyány nélkül volt hajlandó fogadni a küldöttséget, és feltétel nélküli megadást követelt. A sikertelen tárgyalást követően az osztrák katonai rendőrség már viszszatérése napján letartóztatta (január 8.).
Batthyányt végül az olmützi (ma Olomouc, Csehország) katonai törvényszék ítélte kötél általi halálra. Ártatlanságához mindvégig ragaszkodott, nem akart menekülni,
legfeljebb néhány év börtönre számított.
A bécsi udvar azonban őt tekintette a forradalmi mozgalom egyik elindítójának, kivégzésével példát akart statuálni. Magyarország csak Ferdinánd császár országgyűlést feloszlató manifesztumának kiadása (1848. október 3.) után számított „lázadó országnak”, kizárólag Batthyányt vonták felelősségre korábbi tetteiért.
A vádat és a védelmet is ellátó hadbíró alaposan megindokolt kegyelmi kérvénye hidegen hagyta Haynaut, a teljhatalommal felruházott katonai parancsnokot.
Hogy elkerülje a kivégzés legmegalázóbb, rendszerint a köztörvényes bűnözőknek járó formáját, az elítélt mérget kért feleségétől, de Batthyányné csak egy kis kést tudott becsempészni. A fogoly az életlen eszközzel a karját, a mellét és a nyakát szúrta meg. Miután az őrnek feltűnt, hogy a fogoly a takarója alatt alvadt vértócsában fekszik, ellátták sérülését.
Bár az életét megmentették, az állapota miatt a helyi parancsnok golyó általi halálra változtatta az ítéletet. A vérveszteségtől tántorgó grófot ketten kísérték a vesztőhelyre. Nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak. 1849. október 6-án reggel Aradon kivégezték a magyar szabadságharc tizenhárom katonai vezetőjét, este 6 órakor pedig Batthyány Lajost a pesti Újépület udvarán.
Batthyány Lajos holttestét felsőbb utasításra a Kerepesi úti temetőben kellett volna jeltelen sírba tenni, az emlékezés lehetőségét is elvéve hozzátartozóitól. Szántófy Antal pest-józsefvárosi plébános, miután színleg sírt ásatott, este a Rókus-kórházhoz hajtatott, ahonnan a miniszterelnök holttestét szállító „létrás szekeret” a temetőbe kísérte. A halottszállítót csak a vámháznál vizsgálta át katonai őrség. A plébános a kiásott sírgödör láttán elégedetlenséget színlelt. Miután éjjel nem lehetett korrigálni a sírhelyet, a halottszállítóval tovább indult. Senki sem állta útjukat, egyenesen a ferencesek zárdájába hajtottak. Ott 11 óra körül Dank Agáp ház- és rendfőnök várta őket néhány beavatott páterrel, akik égő fáklyákkal mentek eléjük. Az egyszerű koporsóba helyezett holttestet sírboltba tették, és szűk körben, ünnepélyesen beszentelték. A kriptaüreg a padló szintjén volt, a befalazás után elhelyezett vörös márványlap belső felére a következő felirat került: „1849-ben okt. 6-án az Úrban elhunyt G. B. L. – Áldás és béke hamvaira.”
A következő években csak ritkán emlékeztek meg Batthyányról nyilvánosan, ilyenkor viszont az özvegyéről is tudósítottak, aki sohasem bocsátotta meg Ferenc Józsefnek férje kivégzését. 1859-ben az osztrákok külpolitikai helyzetének gyengülése miatt megélénkülő közéletben számos hazafias megmozdulás történt. Az egyetemi
Batthyány Lajos gróf portréja, Barabás Miklós, 1848.
ifjúság kezdeményezésére novemberben a gróf első nyughelyén, a ferencesek templomában „Magyar Lajos” emlékére mondtak gyászmisét. A hatóság színleg nem vett tudomást az esetről, a következő évben pedig már október 6-ára tették az eseményt.
A szabadságharc leverését követő elnyomó rendszer korlátozta a veszteségérzet nyilvános, közösségi kifejezését, ezért a köztiszteletben álló emberek temetése szolgált a szolidaritás és az ellenállás szimbolikus kifejezésére. A nemzet és a dinasztia kiegyezése (1867) után viszont − némi diplomáciai érzékkel − alapvetően szabadon lehetett emlékezni a szabadságharc hőseire és áldozataira. Ilyen körülmények között merült fel az igény, hogy „a nemzet évtizedek után sem szűnő fájdalmát” enyhítsék, s a titokban eltemetett Batthyány Lajosnak megadják a nyilvános végtisztességet. Mivel azonban felségárulásért ítélték halálra, s az osztrák kormány a nemzetközi felháborodás ellenére is határozottan kiállt az ítélet jogossága mellett, rehabilitációról szó sem lehetett.
A kormány tehát nem vállalhatta a volt miniszterelnök újratemetését, így Pest városa karolta fel az ügyet.
A városatyák eredetileg is jelenlegi mauzóleuma helyét szemelték ki Batthyány végső nyughelyéül. A választás azért esett a sírkert délkeleti részén emelkedő dombra, hogy a mártír miniszterelnök történelemből
kimagasodó alakja a holtak birodalmában is az őt megillető helyre kerüljön.
Az első hivatalos nagy nemzeti gyászünnepély
Batthyány Lajos újratemetésén az arannyal díszített bronzkoporsóba helyezett elhunyt mellett a mindig gyászfátyolban mutatkozó
Batthyányné, „a nemzet özvegye” volt az események főszereplője. 1870. június 8-án reggeltől a ferencesek templomában felravatalozott koporsónál bárki leróhatta kegyeletét. A templom homlokzatát és a ravatalt borító fekete bársony drapériát a Batthyánycsalád címere díszítette. Június 9-ére a főváros is gyászba borult. A városi és a nemzeti politikai, kulturális intézményeken, csakúgy, mint a legtöbb magánépületen gyászlobogók lengtek. A főbb útvonalakon szünetelt a kocsiközlekedés, a Kerepesi (ma Rákóczi) úton pedig a teljes közúti közlekedés. A boltokat és a műhelyeket városszerte nem nyitották ki. Délután egy órakor bezárták a templomot a látogatók előtt, hogy az özvegynek félórányi zavartalan egyedüllétet biztosítsanak a ravatal mellett.
A testületek a Városházánál, a Megyeházánál és a Pesti Népkörben gyülekeztek, az egyéni résztvevők a Barátok (ma Ferenciek) terét lepték el, míg a közel fekvő há-
hivatal , semmi érdemjel nem let t voln a képe s engeme t e ezéltó l eltéríteni. " Majd letérdelt, és miután magasztos arczárói letörülte volna a verítéket , reászegezté k a jágere k fegyvereiket , czéloztak , tüze t adtak, és a léle k elvál t testétől
A z alatt , mig eze n tragédi a it t lejátszatott az épületne k a város felé lev ő oldalán a sétálók eg y katonai zenekar zenéjének ví g hangjaiban gyönyörködtek !
« * *
Gró f Batthyán y Lajo s 1849-dik i temetésér e vonatkozóla g teljesen hiteles forrásból ujabban mé g a következ ő részletekről értesültünk :
A grófn é férje holttesténe k átvételéve l dr. Hausmannt , a család házi orvosát bizta meg, s neki ez iránt írásbeli felhatalmazást is adott A kivégzé s után a holttes t a katonai szabályok szerint három óra hosszat a vesztőhelyen hagyatott , a katonasá g által őrizve E z alatt sikerül t dr Hausmann fáradozásainak — noha nem csekély nehéz -
gasztalná m s látná m el a végtusára szüksége s szentségekke l a szerencsétlen elitéltot
zak ablakai, kapui, tetői, nézők tömegeivel teltek meg. A sor egészen a Rókus-kórházig kígyózott. Százezresre tették a résztvevők számát (Pest városának mintegy 200 000 lakosa volt akkor). Az esemény ugyanakkor üzleti lehetőséget is jelentett: az utcákon a nagy halott arcképei és életrajzai mellett emlékérmet, alkalmi verseket, sőt vattacukrot és egyéb nyalánkságokat is árusítottak.
Els ő Leendőmnek tartottam magá t a grófné t rögtö n felkeresni, kit legkinosab b lelki küzdelmei s fájdalmai között , de ogyutta l bámulatos rezignáczióban találtam Mondhatom, ali g voltam életemben annyira meghatva mint eme komoly perczekben Iparkodtam nemes lelké t vigasztalni , különösen a kimondott halálos itélet végrehajtásának hihetle n voltáná l fogv a annál i s inkább, mert ez valóságos meggyőződéso m volt annak tudata mellett, miszerint a miniszterelnökségrő l jókor visszalépett gró f soha il y szigorú Ítéletre okot nem adott, a kimondott itéleto t csak fokozott visszarettentésne k magyaráztam, mely bizonyára megkegyelmezésse fo g végződni
A grófn é rövid habozás után belenyugodvá n szavaimba látszólagosa n csendesebb hangulatta l íróasztalához ült férjének szólandó eg y kis levelk e írásához fogot t s azt bepecsételv e kezemb e nyújtotta fenebbi kérelmének ismétlése mellett : vigasztalná m meg szerencsétlen férjét, s ez alkalommal adnám át neki e levelké t is miután az
A templom két órakor ismét kinyitott, de
tömeg gyűlt össze, hogy az egyszerű fekete gyászruhát viselő Deák Ferenc például be sem jutott a helyére. A padsorokat különféle küldöttségek foglalták el, míg oldalt és a közökben szorongott az egyéni közönség. A koporsót fiatal városi tisztviselők állták körül, kivont karddal. Tágabb körben Buda és Pest városok hatósága, képviselőtestülete sorakozott fel magyaros gyászruhában. Három órakor a sekrestyén át bevonult a gyászoló család, és helyet foglalt az első két padsorban. A gyászszertartást az esz-
grófné t arra birni miszerint mé g az éjjel Csurgór utazzék — Batthyán y Lajos els ő miniszterelnö künk csakugya n másnap ki is végeztetet t s bon czolás véget t a Rókusról nevezet t kórházba vi tetett . Daczára ama sok, akkoriban ugya n elé g ve szélye s kellemetlenségnek , melyekb e a fenemiitet abbéval együt t a fenebb i látogatá s miatt a hadi törvényszé k előt t jutottam , most miutá n a csalá bizalmával annyira megtisztelt , minden gondo m oda irányult , hog y a boldogultna k hül t teteme legaláb b tisztessége s eltakarításba n részesüljenek Felkérte m tehá t a kóro la akkori igazgatóját , en gedn é meg , hog y a boldogul t a sz.«Ferenczrendie kriptájába vitethessék , mit ő azonban a kapot szigorú parancs folytá n nem tartott megengedhe tőnek ; végr e mégis sikerül t őt arra birnom, mi szerint megengedte , hog y saját felelősségemr e józsefvárosi temetőbe n történhessé k az eltakarítás Eze k után siettem a boldogul t Dan k Agáphoz , sz.-Ferencz-rendie k akkori házfőnökéhez ki, mond hatom, valóban hazafias kegyeletto l s szívességgel késznek nyilatkozot t előadot t szándékom kivitelé r
ségge — a katonai hatóságokná l kieszközölni , hog y a holtteste t a három óra elteltéve l felbonczolá s véget t a Rókus-kórházb a szállíttathassa s azutá n a pest-józsefváros i temetőbe, egyszerű , névtele n é s je l nélkül i sirba eltemettethesse . A holttestne k a családi sírboltba szállítás a határozottan megtagadtatott . Dr . Hausman n szállíttatt a e l tehá t okt. 6-á n este a holtteste t a vesztőhelyrő l a Rókusba .
ítéle t kimondása óta neki férjének látogatás a meg - j tiltatott . É n tehá t Iste n nevébe n minden habozás nélkü l útnak indultam ésazUj-épületb e belépvé n az őrtáll ó katonaságná l szándékomat bejelentettem mire az őrség parancsnoka anélkül , hog y nevem után tudakozódot t volna, azonnal a börtönfelügyelőhö z vezetett , ki is minden tovább i kérdezősködés nélkü l maga felkísért az elitélte k egyik^ teremébe a grófhoz É
segédkeze t nyújtani, s a boldogul t gró f tetemei t zárda sírboltjába fogadni Eze n előkészülete k utá mog kel l vallanom, eg y kis tán il y körülménye közt megengedet t cselfogásho z kellet t folyamod nom. — Miután szinle g plébániám temetőjébe sirt ásattam volna, Hauszman n orvostudor és Bárt fayn é kiséretébe n esti 1 0 óra fel é
Batthyány Lajos gyászmenete a halottaskocsival a Nemzeti Múzeum előtt Vasárnapi Ujság, 1870. június 26.
tergomi kanonok és címzetes püspök végezte nagyszámú segédlettel. A karzatról Mosonyi Emil Batthyány Lajos gróf emléke című műve hangzott fel. Piry Cirjék ferences ház- és rendfőnök engesztelést hirdető szónoklatának magva lett a gyászszertartás általánosan elfogadott üzenete: Batthyány Lajost a szabadság és alkotmányosság nemzeti vértanújának nevezte, akinek áldozata nem volt hiábavaló, békét hozott.
A beszéd után a gyászinduló hangjaira leemelték a nehéz koporsót a ravatalról, és a menet lassan elindult kifelé. A koporsót
a városi hatóság képviselői vették körül, utána a gyászoló család ment. A templom kapujában a koporsót gyászkocsira emelték, amelyet hat, ezüstözött szerszámmal ékesített fekete ló húzott. A halottas kocsit a városi hatóság tagjai vették körül, akik a gyászszalagokat tartották. Őket 24 díszruhás pesti polgár vette körbe, kivont karddal. Hátrébb 100, égő fáklyával vonuló pesti polgár kísérte a papságot és a halottaskocsit követő hat, feketével bevont, kétlovas díszkocsit. Az elsőben az özvegy ült két leányával, a többiben a Pesti Nőegylet választmányi tagjait vitték.
A Barátok terétől a Kerepesi út hosszában felsorakozó menet négy órakor indult el. Sokan alkalmilag készített lelátókról követték az eseményeket. A testületek, küldöttségek tagjai és az egyenruhás alakulatok díszöltözetet viseltek, az egyéni résztvevők is alkalomhoz illő gyászruhát öltöttek. A vezető politikusok, úgymint Andrássy Gyula miniszterelnök, Eötvös József vagy Deák Ferenc szigorúan „civilben”, fekete magyar díszöltözetben jelentek meg. Különösen népes volt a törvényhatóságok és városok küldöttsége. A menetet a városi huszárság vezette fel és zárta. Képviseltették magukat a kulturális és politikai intézmények, az egyházak, az ipari és kereskedelmi céhek, testületek, a munkás és iparos egyletek, az állami alkalmazottak, az egykori honvédek, a pesti polgárok és a diákság. A menet megtekintése egy órát és tíz percet vett igénybe. Az utcasarkokat, ablakokat, erkélyeket és a háztetőket órákkal korábban elözönlötték a bámészkodók.
A temetőbe a déli óráktól kezdett szivárogni a tömeg. Öt órakor megszólalt a sírkerti kápolna harangja. A temető legmagasabb pontján kijelölt sírhelyhez már csak a papság és a gyászolók szűk köre kísérte a koporsót. Az özvegy fiára támaszkodva, az előtte tisztelegve szétváló sorok között lassan haladt fel a dombra. Az egyházi szertartást követően, a városi főjegyző szónoklata után valamivel 18 óra után bocsátották
a koporsót a sírba, miközben Egressy Béni
Búcsúzóját zengte a dalárdák egyesített énekkara. A tömeg ezután méltóságteljes csendben és nyugalomban oszlott szét. Csupán a nyílt sír körül keletkezett tolongás, mert sokan szerettek volna még egy utolsó pillantást vetni a nagy halott koporsójára. A magaslat közepén álló egyszerű, kelet−nyugati tájolású márvány sírüregre került zárókő a középpontja felé emelkedő, négy élre metszett márványlap volt. Diescher József építész művén sem díszítés, sem felirat nem volt.
A mauzóleum
A Pesti Napló szerkesztősége 1869-ben a címlapon közölte, hogy Batthyány Lajos földi maradványai jelöletlenül feksznek, nevét és emlékét semmiféle monumentális jel nem örökíti meg. Mivel ezt megtenni a nemzet kötelessége, a lap az újratemetés hírére gyűjtést indított, s az általa szervezett emlékbizottság nagyszabású emlékmű tervére hirdetett pályázatot. A helyszínválasztás nem a városra, hanem a Kerepesi úti temetőre esett. Az 1870-ben közzétett pályázati felhívás egyrészt tehát síremlék tervre, másrészt a síremlékben felállítandó életnagyságú szobor mintájára vonatkozott. Tíz érvényes pályázat érkezett. Az akkor 24 éves Schickedanz Albert (a Műcsarnok, a Millenniumi emlékmű és
Ujság, 1871. április 23.
a Szépművészeti Múzeum későbbi alkotója) nyerte el az első díjat. Elképzelése feloldotta az emlékszobor és a síremlék dilemmát, a mauzóleumot úgy tervezte meg, hogy az egy nagyméretű plasztika talapzata is legyen egyben.
A mauzóleum eredetileg neoreneszánsz építményből és historizáló, akadémikus szobrászati alkotásokból tevődött volna össze. Ezt látva nyer értelmet emeletes vol-
ta: alsó szintjéről nyílt volna a kripta bejárata, felső szintjén pedig hatalmas, egész alakos Batthyányi-szobor kapott volna helyet, jobbról a bilincseket tördelő Szabadság, balról a Történet múzsájának jelképes alakjával.
Az első felelős magyar miniszterelnök hamvait 1872-ben helyezték át ideiglenesen a 209. számú sírboltba, hogy az egyszerű márvány sír helyén felépülhessen a mauzó-
leum. Az áthelyezés csendes ünnepség keretében, egyházi szertartás mellett történt, a koporsót hatlovas, mennyezetes gyászkocsin szállították át.
Az elkészült mauzóleum ugyan monumentális lett, de a pénzforrások hiánya miatt már a kivitelezés kezdetekor módosíttatták tervezőjével méretét és formáját. A hátsó fal szerepe is változott, nem övezte, hanem befogadta az arányaiban kisebb, melléka-
lakjaitól megfosztott szobrot. A nemzeti adakozásból felépült Batthyány-mauzóleumot különösebb ünnepség nélkül avatták fel 1874-ben, még a módosított tervekhez képest is befejezetlenül, a szobor nélkül. A fehérre festett belső falak azonban szándékoltan lettek dísztelenek. A mauzóleum teraszos kiképzésű homlokzati részének első szintjéről nyílik a kripta bejárata. Felső szintjére kétoldalt mellvéddel övezett lépcső vezet, ahol az eredeti terveknek megfelelően kőpad
Schickedanz Albert módosított kivitelezési tervének távlatrajza
Schickedanz Albert eredeti mauzóleumtervezete Vasárnapi
Nöri füzetek 6. fiumei
Nöri füzetek 6. fiumei úti sírkert
fut körbe, az építmény tetejét pedig díszkorlát koronázza. A látvány lényeges elemei az öntöttvas kandeláberek. Az építmény hátsó részét széles, támfalszerű szerkezet zárja le. Ennek oka, hogy a mauzóleumot az építést is vezető Schickedanz végül nem a domb tetejére, hanem annak oldalába helyezte el, ami harmonikusabbá tette az építmény és környezete kapcsolatát.
Batthyány hamvait ideiglenes sírboltjából 1874-ben helyezték át a már csaknem kész mauzóleumba. A szertartáson csak a legközelebbről érdekeltek voltak jelen. Ráth József budavári plébános mondott gyászmisét a temetői kápolnában.
A megépülése után a temető fő látványosságának számító mauzóleumot a főváros rendszerint feldíszítette halottak napjára. Homlokzatát fekete gyászlepelbe burkolták, délszaki növényekkel (babérfákkal) és sírlámpákkal ékesítették. Mécseseket helyeztek a tető párkányzatára, a lépcsőfeljáratok melletti kandeláberekben pedig egész nap lobogott a tűz.
Az 1849. október 6-iki kivégzések ötvenedik évfordulóján Budapest törvényhatósága ünnepélyes keretek között koszorút helyezett el Batthyány nyughelyén, két nappal később pedig az akkor lebontott Újépület helyéről zarándokolt a polgárság a mauzóleumhoz a mártí-
rok előtt tisztelegve. Az aradi vértanúk és
a „mártír-miniszterelnök” kivégzésének évfordulója 2001 óta nemzeti gyásznap, a mauzóleum pedig az állami megemlékezés állandó helyszíne.
A mauzóleum különlegessége, hogy a koporsók szabadon láthatók. Batthyány Lajoson kívül a fehér falak között nyugszik még felesége, gróf Zichy Antónia (1816–1888), akit halálakor „a fájdalom megkövült alakjaként”, „élő Niobe szoborként” búcsúztattak, „amely a forradalmi év gyászára és borzalmaira nézett örökké vissza”. Rajta kívül itt alussza örök álmát fiuk, gróf Batthyány Elemér (1847–1932) huszárszázados, a magyar lovassport úttörője, a Kerepesi úti lóversenypálya építtetője és kisebbik leányuk, Cinkota fejlesztője, Beniczkyné gróf Batthyány Ilona (1842–1929), az apró koporsóban pedig unokájuk, a kisgyermekként elhunyt Beniczky Lea (1880–1883).
A mauzóleumot a 20. század utolsó évtizedeiben kétszer is kifosztották, Batthyány koporsójából eltűnt az ott elhelyezett búcsúlevele, valamint díszkardja, karikagyűrűje és ékszerei. A 2000. évi felújítás során azonban lehetőség nyílt az eredetileg elfogadott kiviteli tervek alapján kiegészíteni az építményt. A mauzóleumot 2007-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság hozatta rendbe, de az újabban jelentkező vizesedési problémák miatt ismét felújítási munkálatok kezdődtek a Nemzeti Örökség Intézetének
A mauzóleum belső tere Batthyány Lajos díszkoporsójával
Nöri füzetek 6. fiumei úti sírkert
irányításával, amelynek során 2017-ben a teljes szellőzőrendszer megújult.
A 2000. évi felújítás során került vissza a helyére a két műkő oroszlán, hogy jelképesen őrizzék a holtak nyugalmát, valamint az építmény tetejét keretező négy mészkő obeliszk. Ekkor került fel a támfal jobb oldalára a magyar, a bal oldalára pedig a család címerét ábrázoló relief.
Ugyancsak ekkorra készült el a síremlék koronájaként a mártír miniszterelnök domborművű arcképe, aminek köszönhetően némileg kibontakozhatott a síremlék (eredeti tervben rejlő) „szabadtéri oltár” hatása.
A környező fasorok által alkotott „hajóból” egy „megemelt szentélyhez” érkezünk, amely alatt a románkori templomok mintájára kriptát befogadó „altemplom” van. A kriptalépcsők szinte elvesznek a felfelé vivő széles lépcsőzet mellett, amely a megdicsőült „mártír-miniszterelnök” képmáshoz vezet. Az új élet reményét immár nem csak a sarokpillérek domborművét koronázó főnix madár hirdeti.
(A mauzóleum vezetett séták keretében belülről is megtekinthető. A séták ingyenesek, de a részvétel regisztrációhoz kötött. Jelentkezni 9 és 17 óra között a +36-1-8963874 számon vagy a fiumeiutisirkert.nori. gov.hu/sirkerti-setak oldalon lehet.)
A mauzóleum sarokpilléreinek domborműve, tetején a főnix madárral
NÖRI FÜZETEK
Nöri füzetek 6.
MEGJELENT
1. Az Apponyi-hintó [FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
2. Fiumei úti sírkert [NEMZETI EMLÉKHELYEK]
3. Mohács [NEMZETI EMLÉKHELYEK]
4. Széphalom [TÖRTÉNELMI EMLÉKHELYEK]
5. Nemzeti Gyászpark [NEMZETI EMLÉKHELYEK]
6. Batthyány-mauzóleum [FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
7. Deák-mauzóleum [FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
8. Kossuth-mauzóleum [FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
Tervezett megjelenések
9. Salgótarjáni utcai zsidó temető [NEMZETI EMLÉKHELYEK]
10. Pannonhalma [NEMZETI EMLÉKHELYEK]
11. Az Országház és környéke [NEMZETI EMLÉKHELYEK]
12. Sárospatak [TÖRTÉNELMI EMLÉKHELYEK]
13. Vizsoly [TÖRTÉNELMI EMLÉKHELYEK]
14. Az első világháborús emlékmű [FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
15. Ganz-mauzóleum [FIUMEI ÚTI SÍRKERT]
Megvásárolható a Fiumei úti sírkert Infópontjában, illetve egyes emlékhelyeken.
www.nori.gov.hu | facebook.com/nemzetioroksegintezete
Batthyány Lajos újratemetése (1870) és méltó síremlékének felállítása (1874) a szabadságharc leverését követő elnyomó rendszer idején spontán szerveződő, nagy temetési szertartások betetőzése. Ezek alkalmával az 1848/49-es események szemtanúi feldolgozhatták veszteségeiket és megélhették a gyászt. A nem sokkal a kiegyezés (1867) után, immár a főváros által megszervezett újratemetés az egykori kormányfő személyes tragédiája miatt erkölcsi jóvátételt is jelentett a nemzet számára. Ezen túl azonban megnyitotta azoknak a nagy temetéseknek a sorát, amelyeken keresztül a fennálló politikai rend kívánta formálni a nemzeti mítoszt. Így lett Batthyány újratemetése a helyreállított alkotmányosság ünnepe.
A Schickedanz Albert tervezte mauzóleum volt a Fiumei úti sírkert első nagyobb sírépítménye. A „nemzet mártírjának” végső nyughelye közelében, a szentek mellé temetkezés szokásának távoli visszhangjaként sokak váltottak sírhelyet. Amikor tehát Batthyány özvegye és újratemetésének szervezői döntöttek a síremlék helyéről, fontos lépés történt a sírkert nemzeti panteonná válása felé.
