Könyvtári Kis Híradó

Könyvtári Kis Híradó

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei könyvtárak lapja 2013. XVI. évf. 1–2. (61–62. sz.)

Beköszöntő | A Könyvtári Kis Híradó múltjáról | MATARKA | Ünnepi Könyvhét 2013 Deák Ferenc Akadémia | Interjú László Gézánéval

Képek az Ünnepi Könyvhétről

KÖNYTÁRI KIS HÍRADÓ A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei könyvtárak lapja

2013. XVI. évf. 1–2 sz. (61–62.)

TARTALOM ...............................................................................................................................

3 Beköszöntő (Kührner Éva) ..................................................................................................... 4 MŰHELY ................................................................................................................................... 5 Újra indul a Könyvtári Kis Híradó (Szerafinné Szabolcsi Ágnes) .......................................... 5 Egyik népszerű adatbázisunk a MATARKA (Bajnok Lászlóné) ............................................... 9 ARCKÉP .................................................................................................................................... 14 A kitüntetett gyermekkönyvtáros (Bihari Albertné) ................................................................ 14 Interjú László Gézáné főkönyvtárossal (Babosi László) ........................................................... 16 EMLÉKEZÉS ............................................................................................................................. 21 In memoriam Antal Miklós (Miklós Elemér) ......................................................................... 21 A szellem és a szerelem könyvtárosa (Antall István) ................................................................ 22 In memoriam Rába Tamás (Zselinszky Lászlóné) ................................................................... 23 HELYTÖRTÉNET ..................................................................................................................... 25 A vencsellői születésű huszártábornok: Virányi Ferenc (Pásztor Zoltánné) .............................. 25 NEMZETKÖZI KITEKINTÉS ................................................................................................. 28 Könyvtár, mint együttműködési szintér (B. Mikula Edit) ....................................................... 28 RENDEZVÉNYEK .................................................................................................................... 30 Ünnepi Könyvhét 2013 – „ingujjban, közvetlen bohém formában” (B. Mikula Edit) ............. 30 Olvasóink levele (Rákospalotai Miklós) .................................................................................. 32 Nagy volt a forgalom a LEGO könyvespolcánál (Siket Lóránt) .............................................. 32 CIVIL ÉLET .............................................................................................................................. 33 Ismeretterjesztés felsőfokon a „Deák Ferenc Akadémia” (Felbermann Endre – Kührner Éva) ....................................................................................... 33 KÖNYVAJÁNLÓ ....................................................................................................................... 35 Tanúvallomás egy családtörténethez, A Nyíregyházi Dugó története (Futaky László) .............. 35 Jókai Anna: Ne féljetek! (Bajnok Lászlóné) ............................................................................ 36 Anna Gavalda: Együtt lehetnénk (Bajnok Lászlóné) ............................................................... 37 HÍREK ....................................................................................................................................... 38 A megyei könyvtár a MATARKA csapatban ........................................................................... 38 Elektronikus Információszolgáltatás = EISZ ........................................................................... 38 Sebestyén György Fehér Gáborról, a Könyvtárosok Világnapján ............................................ 38 Adomány a megyei könyvtárnak ............................................................................................ 39 Magyar Rekorderek lettünk ................................................................................................... 39 Nagy Imre díj a megyei könyvtárnak ...................................................................................... 39 Hagyaték a könyvtárnak ........................................................................................................ 39 Kölcsey titka .......................................................................................................................... 40 Képes levelezőlapok a könyvtárban / Régi Nyíregyháza a könyvtárban ................................... 40 Rádiók a könyvtárban ............................................................................................................ 40 „Összefogás a kulturális szakemberek továbbképzéséért”......................................................... 41 JOGSZABÁLY FIGYELŐ (Oláhné Gócza Krisztina) ................................................................. 42

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) |

3

Beköszöntő Több mint 2 év szünet után újjáéled a Könyvtári Kis Híradó, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye könyvtáros fóruma. Megszűnését, szünetelését sokan sajnálták. Kisugárzó hatása túlnyúlt megyénk határain. Ezt a lapot regisztrálják a legfontosabb szakmai adatbázisok és a publikálók sűrűn idézték cikkeit.

Hiányát érezték azok a gyakorló könyvtárosok is, akik lapjairól komoly módszertani segítséget kaphattak szakmai kérdésekben.

A folyóirat új szerkesztőgárda munkája nyomán, külsőleg megújulva jelenik meg újra, negyedévente. Célja nem változott, tájékoztatni kívánja a könyvtáros társadalmat a szakma újdonságairól betekintést akar adni hazai és külhoni könyvtárak életébe. Teret ad helyismereti és irodalmi hagyományápolással foglalkozó írásoknak, megemlékezik évfordulókról. Minden szám szeretné felvázolni a könyvtárhoz, kultúrához köthető személyek portréját és betekintést enged civil egyesületek életébe.

A híreken és beszámolókon túl közöl könyvismertetéseket is. Újonnan megjelenő lapunk legnagyobb újdonsága, hogy a nyomtatott forma mellett elektronikus változatban is elérhető lesz – igaz kissé késleltetve – az interneten, kiadója a Móricz Zsigmond Könyvtár honlapján.

4

Bíztatjuk kollégáinkat javaslataikkal segítsék a szerkesztőség munkáját, írásaikkal járuljanak hozzá kiadványunk sikeréhez.

| KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

Kührner Éva főszerkesztő

MŰHELY Szerafinné Szabolcsi Ágnes

Újra indul a Könyvtári Kis Híradó A 2013. július 10-én 3588 altéma kódszámon közzétett, a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiuma által kiírt nyílt pályázat alapján a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárnak lehetősége nyílt arra, hogy sikeres pályázata esetén periodikát jelentessen meg, ezért az intézmény benyújtotta pályázatát.

A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár mindennapi munkájához szervesen hozzátartozik a különböző formában, nyomtatottan illetve elektronikusan megjelenő publikációs, bibliográfiai, tartalmi feltáró tevékenység. Ezért is üdvözlendő az a szándék, hogy pályázatukkal szeretnék újraindítani a Könyvtári Kis Híradó című periodikát.

A lap 1996 májusában indult, 15 éven keresztül jelent meg, a 2010. decemberi 1/3. összevont szám megjelenése óta szünetel. (A könyvtári hálózati híradók sorába tartozó lap előzménye a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Könyvtári Híradó húsz éven keresztül jelent meg 1974–1993 között a lapgazda megyei könyvtár kiadásában, amelynek főszerkesztője Futaky László nyugalmazott igazgató helyettes volt. Az előzmény lap feltárása megkezdődött, 1989-ben Soltész Ida elkészítette a repertóriumot.)1 A Könyvtári Kis Híradó programja Az 1996 májusában megjelent első szám címoldalán Zselinszky Lászlóné programjában megfogalmazta azokat a célokat, melyek életre hívták a lapot. Írása alapján értesülhetünk arról, hogy a lap eszmeiségét, céljait több szakember is magénak vallotta, közösen gondolkodtak az életben tartáson. Egyértelmű volt a szándék mindnyájukban, hogy a megváltozott szak-

mai és társadalmi körülmények között új külsővel, eltérő formátummal és címmel és még ha jóval kisebb terjedelemmel is, de folytatni kívánták a lapot.

Beköszöntőjével a szerkesztők bizonyítani szerették volna, hogy sok tenni akaró könyvtáros támogatja a jó kezdeményezéseket. Számos település könyvtárosa segítséget remélt a lap írásaitól a munkavégzés során felmerülő gondok megoldásában. Együttműködés lehetőségeit is kínálta az újonnan induló lap megszületése. Programot adó soraiban Zselinszkyné Éva szakmai véleménycserére hívta kollégáit a községekből, városokból a különböző könyvtár típusokból. Az évi három tervezett számban hírnök szerepet is szeretett volna a lap betölteni a rövidebb terjedelmű írások segítségével. Ezt a funkciót még gyakoribb megjelenéssel oldhatták volna meg, de ehhez az anyagi források nem álltak rendelkezésre. A könyvtári munka komplex, teljességre törekvő megjelenítése is szerepelt a lap céljai között ügyelve arra, hogy a képzéstől kezdve a különböző munkafolyamatokról írjanak és még az olvasók, a fenntartók megszólaltatására is lehetőséget adjanak a szerkesztők. Záró soraiban összefogásra bíztatott a szerző a könyvtárakért, s a kezdeményezést örömmel támogatták a megye könyvtárosai. E gondolatok jegyében élt és működött a kiadvány 2010 decemberéig az 59–60. szám megjelenéséig.2 A lap sajátosságai 2008-ban a 3K lehetőséget biztosított arra, hogy az országban megjelenő megyei hálózati híradók bemutatkozzanak. E sorozat keretén belül Zselinszky Lászlóné Éva –, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a lap körüli teendők szervezésében – foglalta

1 Szabolcs-Szatmár Megyei Könyvtári Híradó. Repertórium / Soltész Ida összeáll. – Nyíregyháza: Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, 1989. 36 p 2 Zselinszky Lászlóné: Köszöntő. In.Könyvtári Kis Híradó.1996. 1. évf.1. sz. (1996. május) 1.p

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) |

5

össze mindazt a tudnivalót, amit példaként követhettek más könyvtárak is egy ilyen céllal létrehozott lap megindításakor.3 Az ő gondolataiból merítve kezdhetjük meg a lap sajátosságainak megismerését.

Az országos szakmai lapok közé egy köztes műfajként – hírlevél – híradó – illeszkedve egy negyedévente megjelenő, 1–1,5 ív ( 16–28 oldal) terjedelmű periodikáról ad képet a szerző, mely terjedelme különszám, illetve tematikus szám esetén eléri az 52–64 oldalt is. A lap kéthasábos tördeléssel A/4-es formátumban készült általában 350 példányban, amelyet ingyen terjesztettek. Ki kell emelnünk azt a fontos tényezőt, hogy a vidéki könyvtárak esetében gyakran ez a periodika az egyetlen szakmai hírforrás, s ezt a tényt több erre irányuló (2003, 2004, 2007) vizsgálat is tanúsítja. A 2003-as felmérésben a választ adó 102 könyvtár számára szakmai segítséget is jelent a lap a napi munkában. A 2004-es eredményeket ismertette a Könyvtári Kis Híradó 2004. évi 1. száma az 5–6. oldalon, ez is hasonlóakról számolt be. A 2007-es vizsgálatban a megye minden önkormányzati könyvtára ismét megkérdezésre került. Az intézmények a periodikát mint egy szolgáltató jellegű megyei hálózati tevékenységet minősítették, s az összesítés alapján az ötfokozatú skálán négyesre, ötösre értékelték.4 A korábban megszokott rendszeres személyes tapasztalatcserék a gazdasági helyzet változásai miatt megritkultak, így az új kihívásokról, a könyvtári stratégiákról, az újfajta szemléletről tájékozódást e lap sorai kínáltak a vidéki települések könyvtárosai és fenntartóik számára. Rendszeresen tudósítottak az új szolgáltatások bevezetéséről, azok népszerűsítéséről.

Fontos még megemlíteni azt is, hogy a lap szerzői, akik nem egy esetben pályakezdő kollégák közül kerültek ki, lehetőséget kaptak publikálásra, a sikeren fellelkesedve későbbi írások szerzőiként jelentkeztek. Ezáltal a fiatal könyvtárosok szakmai alkotó-kutató tevékenységük kibontakozásához is hozzájárult a periodika léte. Az évente közölt működési adatok segítségével hiteles forráshoz juthattak a könyvtártörténet írás iránt érdeklődők. Ezek alapján összegzően megállapította Zselinszkyné, hogy „A Könyvtári kis Híradó koncepcióját tekint-

ve a helyi, térségi könyvtárügy közérdekű fóruma, amelyet alcímében – A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei könyvtárak lapja – is deklarál, felvállalva az összekötő és közvetítő szerepet a megye különböző típusú könyvtáraiban folyó tevékenységek elemzésében, értékelésében.”5 A lap szerkezeti tagolását az állandó és az esetenként felmerülő rovatok adták, miközben tematikus blokkokban olvashattunk a különböző szakmai tevékenységekről. (Műhely, Városi könyvtárak, Iskolai könyvtárak, Gyermekkönyvtár, Képzés, továbbképzés, Pályázatok (felhívások, eredmények), Könyvismertetések, Hírek, események, MKE-hírek, Jogszabályok, rendeletek). A címoldalra mindig egy-egy kiemelt helyi eseményről vagy országos szakmai vonatkozásról választottak írást, valamint a tartalomról közöltek válogatást. A Községi könyvtárak, Szakkönyvtárak, Felsőoktatási könyvtárak rovatokban sajnos kevés írás, elemzés jelent meg. A megszaporodó könyvtárfelújításokról új rovatban adtak hírt. Egyre több régiós, illetve nemzetközi konferencia megrendezése miatt a Konferenciák, Nemzetközi kapcsolatok, Három határ ölelésében rovat is életre hívták. Az szakmai közélet eseményei gyakran igényelték a tematikus számok, különszámok megjelentetését.

A megújulás lehetősége A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár vezetőségét, Nagy László korábbi igazgató vezetésével elismerés illeti, hogy a lap gazdájaként biztosította a feltételeket a megjelentetéshez. A kényszerű szüneteltetés után az új vezetés az intézmény nemes hagyományait megőrizve folyamatosan kereste azokat a lehetőségeket, amelyekkel az anyagi nehézségeket leküzdve életben tarthatná, illetve újraindíthatná a periodikát. Erre példaként megemlíthető, hogy a 2012-es év nyarán a könyvtárnak sikerült újra biztosítania – Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzatának segítségével – a Szabolcs-SzatmárBeregi Szemle c. társadalommal, tudománnyal és művészettel foglalkozó megyei folyóirat további

3 Zselinszky Lászlóné: A Könyvtári kis Híradó: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei könyvtárak lapja. In: 3K, 2008.4.sz. 22-25.p 4 Zselinszky Lászlóné: A Könyvtári kis Híradó: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei könyvtárak lapja. In: 3K, 2008.4.sz. 22-25.p.

5 Zselinszky Lászlóné: A Könyvtári kis Híradó: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei könyvtárak lapja. In: 3K, 2008.4.sz. 22-25.p.

6

| KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

megjelentetését, a szerkesztő bizottság könyvtáron belüli működtetését. Ebbe a tudatos koncepcióba illeszkedik most a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár azon törekvése, hogy a Könyvtári Kis Híradó című időszaki kiadványt újraélessze. A kiadvány újraindítását indokló főbb tényezőket az alábbiakban foglalhatjuk össze.

Elhivatott szakemberek, szerkesztők A megye könyvtáros közössége elhivatott abban a törekvésben, munkában, hogy a könyvtári szakmai tevékenység kutatói, publikációs oldala is művelve legyen. Jó tollú szakemberek sora vett részt eddig is szakmai bibliográfiák, sorozatok, nagyszabású könyvtártörténeti monográfia (pl. Fejezetek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye könyvtártörténetéből)6 helytörténeti adatbázis, szakmai folyóirat, blog létrehozásában. Ebbe a tevékenységi körbe szervesen illeszthető a Könyvtári Kis Híradó újraindításának szándéka. Az igen jól képzett szakemberek között található a megyénkben könyvtárakban, illetve a felsőfokú könyvtáros képzésben működő 5 PhD fokozattal rendelkező szakember, akik mindnyájan fontosnak tartják egy ilyen lap újraindítását. Ezek a szakemberek akár szerkesztőként tevékenykedve, illetve írásaikkal örömmel járulnak hozzá egy-egy szám tartalmához, megjelenéséhez.( Közülük ketten a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban dolgoznak.) Lelkesedésüket kiegészíti a szakma gyakorlati oldaláról a szintén magasan képzett és hosszú évek alatt nagy tapasztalatot szerzett kollégák köre, akik szívesen publikálnak, osztják meg tapasztalataikat, gondolataikat.

Tartalmi sokszínűség A lap profilját vizsgálhatjuk több szempontból.

Zselinszkyné írásán kívül segítségül hívhatjuk a Könyvtári Kis Híradó 2007. év első számát, melyben épp a megemlékezést olvashatjuk a lap első tíz évéről Futaky László tollából. „…A híradó anyaga fontos tanúsítvány a könyvtárpolitika kiemelt terüle-

teinek megyei leképezéséről. Folyamatos szakmai figyelőszolgálatot teljesít, mind a három könyvtártípus munkálataira egyaránt fókuszál. A könyvtárügyi- és az azzal összefüggő kulturális problémákról rendszeresen tudósít, megoldási módszerek publikussá tételével ad segítséget, koncepcionális elképzelésekről, törekvésekről, eredményekről tájékoztat… a szélesebb intézményi körből verbuvált szerzőgárda bevonásával a lap mögött egy figyelemre méltó szellemi műhely körvonalazódik az összefogás jegyében.” Mint hírvivő eljut az ország számos könyvtárába, felkínálva a tapasztalatcsere lehetőségét, kezdeményezve a szakmai dialógust – egyszóval, a felsoroltakon túl is több vonatkozásban érdemi szerepet vállal magára.”„Mint a megye publikációs fóruma nem vált folyóirattá, ez nem is volt soha cél, de érdemes idézni ez ügyben Gerő Gyula nyugalmazott főszerkesztő elhangzott értékelését, “… több mint híradó, jól szerkesztett szakmai közlöny”.7 A kiadvány felépítése akkoriban is igen sokrétűnek tűnt, ezt a felépítést alapjaiban a további számok is követték. Olvasóként a könyvtáros szakma elméleti és gyakorlati művelői egyaránt képet kaphattak a megyénkben működő könyvtárak helyzetéről, mivel az egyes írásokban az összes könyvtártípus érintve volt. Az egyes számok első néhány cikke átfogó képet adott az aktuális éves beszámolókról, melyekből az egyes intézmények műhelymunkáiba láthattunk bele. A szakma művelőit segítő alapítványokról, egyesülésről is rendszeres közleményeket jelentettek meg a lap oldalain, pl. a Scola Téka Iskolai Könyvtárosokért Alapítványról vagy az állománygyarapításban fontos szerepet betöltő Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Könyvtárakért Egyesülés Dokumentumellátó Rendszerről. A Képzés, továbbképzés rovatból tájékozódhatott minden szakember a különböző szintű könyvtárszakmai oktatási lehetőségekről (segédkönyvtáros, könyvtáros-asszisztens tanfolyam, felsőfokú képzés, szakmai továbbképzés). Az egyes számokat tovább vizsgálva megállapítható, hogy a szerkesztők nem feledkeztek meg a megyéhez köthető igen erős Irodalmi hagyományápolásról sem az e címet viselő rovatban. A megyéhez is kötődő alkotók műveire és egyéb jeles

6 Fejezetek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye könyvtártörténetéből. Szerk: Futaky László, 2.k. Nyíregyháza, 2004.

7 Futaky László: Tíz éves a Könyvtári Kis Híradó. In: Könyvtári Kis Híradó, 2007.10. évf.1. sz. (2007. március- június) 6. p.

Az írás másodközlésben Futaky László: Kapocs című kötetben is megjelent 2007-ben, a 133-135. oldalakon

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) |

7

8

szerzők munkásságára hívta fel a figyelmet a Könyvismertetés és a Könyvajánlás néhány írása.

Az elődök tiszteletben tartása tetten érhető a Nekrológ rovat soraiból. A Perszonália rovatban kitüntetett, jeles könyvtárosok életútját olvashattuk. Hírek, események cím alatt tájékozódhattunk a fontos események, kiállítások, könyves ünnepek aktualitásairól. Külön rovatban kísérhettük figyelemmel a Magyar Könyvtárosok Egyesülete országos, illetve a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Területi Szervezete közleményeit, éves beszámolóit, szakmai tanulmányutak tapasztalatait az MKEhírek rovatban. A szerkesztők fontosnak tartották a Pályázatok rovat üzemeltetését is, hiszen az anyagi források biztosításához a pályázati lehetőségek ismerete napjainkban nélkülözhetetlen. Közölték rendszeresen a pályázati eredményeket is. A szakma törvényi változásainak figyelemmel kísérése érdekében a folyóirat végén Jogszabályok rovat segítette minden könyvtártípus könyvtárosát.

Széles felhasználói kör

Bibliográfiai feltártság

Megújulás

A lap írásai soha sem öncélúan jelentek meg. A szerkesztők mindig fontosnak tartották a tartalmi feltárást, a több szempontú visszakeresést. Ezért is nagy öröm, hogy a Könyvtári Kis Híradó szakmai írásai visszakereshetők a www.matarka.hu elérhetőségen. (Korábban az „érdemi” cikkeit a MANCI 768 tételben említette (2006. 1–2. számig feldolgozva). Így a publikációk hasznosítása, visszakereshetősége országosan is megoldott. A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár helyismereti részlegében megkezdődött a lap repertorizálása.

2006. febr. 24-én benyújtottak egy pályázatot a NKA-hoz, Könyvtári Kis Híradó teljes szövegű adatbázis és repertórium 1996–2005. elektronikus feldolgozása címen. Sajnos ezt a pályázatot 2006. május 18-án elutasították. A kiadvány feltárásával a tartalomszolgáltatás még több érdeklődő számára tenné használhatóvá ennek a periodikának a dokumentumait, ezért a folytatják a repertorizálást. (Szakdolgozatként elkészült a lap repertóriuma a 2004-es év 1. számával bezárólag, 873 tételben feldolgozva). A munka további folytatására helyi és megyei szinten bizonyára lenne igény. A lapot Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az OBSERVER rendszeresen szemlézi.

A hagyományok megtartásával törekedni kell az értékes kezdeményezések megőrzésére. Az új szakmai kihívások figyelembe vételével azonban a szerkesztőknek igazodniuk kell a mai elvárásokhoz. Hasznos lenne a periodicitás gyakoribbá válása, bár jól tudjuk, hogy ennek nem a szándék hiánya a gátló tényezője.

A sűrűbb megjelenés a tartalmi profilt közelebb viszi a hírlevél műfajához. Ez a műfaj azonban nem töltheti be a már megszokott és elfogadott híradó szakmaimódszertani szerepét. Szükség van tehát arra, hogy a szerkesztésben szerepet vállaló kollégák felmérjék a megye könyvtárosaiban megfogalmazódó igényt, s azt mérlegelve találják ki a megye könyvtárai számára leghasznosabb szakmai periodika műfaját, megjelenési gyakoriságát, a külső és belső megjelenési formáját, a szerkesztés elveit, a tartalmi struktúrát, a rovatokat, magát az adathordozót (elektronikus illetve papír alapú). A megváltozott körülményekhez igazodó tartalmi-technikai megújulás mellett érdemes más megyék gyakorlatát vizsgálva új módszereket, ötleteket keresni, azokat hasznosítani az újonnan megjelenő számok elkészítése során.

Ehhez a munkához kívánok mindnyájunknak további anyagi forrást, az alkotáshoz kitartást és sok sikert!

Ha ezeket a publikációkat szakmánk művelői rendszeresen nyomon követték, akkor látható az a forrásérték, melyet ez a periodika képvisel. Igen széles az a felhasználói kör, mely érdeklődésére számot tarthat egy ilyen helyi kiadású, szakmai orgánum. Egyfelől a mindennapi munkában hasznosítható segédeszközként veheti kézbe a megyében működő könyvtári szakemberek közössége az állománygyarapító, olvasószolgálati, a menedzsment munka során, másrészről értesítő szerepet is betölthet az eseményekről, új jogszabályokról, pályázati eredményekről tudósítva. Külön kiemelném még a Könyvtári Kis Híradó felsőfokú könyvtáros-képzésben való használatát. Számos esetben könyvtári adatok, jó gyakorlatok megismerését teszi lehetővé az informatikus könyvtáros tanulmányokat folytató hallgatók számára a kiselőadások, házi dolgozatok, szakdolgozatok elkészítése során.

| KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

Bajnok Lászlóné

Egyik népszerű adatbázisunk a MATARKA A kezdetek

MATARKA-történelem

2002-ben a Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum pályázatot nyert a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál egy tartalomjegyzékszolgáltatás kidolgozására.

Ezt követően a KATALIST-en (Könyvtárosok országos levelező rendszere) megjelent egy felhívás, amelyet a jelenlegi főigazgató-asszony, Burmeister Erzsébet tett közzé, mely szerint könyvtáros munkatársakat keresnek adatbázisuk további építéséhez.

A felhívásban az egyetem munkatársai azt kérték a jelentkező könyvtárosoktól, hogy az állományukban lévő műszaki és természettudományi folyóiratokból válogassanak és a címeket egyeztetve, vigyék be az adatokat egy jól megszerkesztett adatbeviteli felületen keresztül az adatbázisba.

2003-ban újabb négy intézmény kapcsolódott be a munkába: • Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtára, Társadalomtudományi Könyvtár • MÁV Dokumentációs Központ és Könyvtár • MTA Regionális Kutatások Központja Könyvtára • Természetvédelmi Hivatal Könyvtára • 2003 decemberében már 142 folyóirat 101093 címe volt megtalálható az adatbázisban.

Az induló konzorcium tagjai: 1. Berzsenyi Dániel Főiskola Központi Könyvtára, Szombathely 2. Budapest Főváros Levéltára 3. Márton Áron Szakkollégium, Budapest 4. MTA Nyelvtudományi Intézet Könyvtára 5. Nyíregyházi Főiskola Központi Könyvtára 6. Szegedi Egyetem Szegedi Élelmiszer-ipari Főiskolai Kar Könyvtára 7. VATI KHT (Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság) könyvtára A Nyíregyházi Főiskola Könyvtára elsők között jelentkezett a munkára. A könyvtárigazgató rám bízta a feladatot, amit azóta is nagy örömmel végzek. 2002-ben 14 folyóirattal indultunk, jelenleg 17 időszaki kiadvány tartalomjegyzékének bevitele történik az adatbázisba.

2003-ban „keresztelőt” is tartottunk, ekkor lett a tartalomjegyzék-szolgáltatás neve MATARKA (MA)gyar folyóiratok (TAR)talomjegyzékeinek (K)ereshető (A)datbázisa, amely a www.matarka. hu címen érhető.

2004-ben a MATARKA együttműködési szerződést kötött az OSZK-val, 2008-ban az Akadémiai Kiadóval. Az OSZK-val kötött szerződés az Elektronikus Periodika Archívummal (EPA) való közös munkát jelenti (a MATARKA teljes szöveges ugrópontjainak nagy része az EPA teljes szövegeire mutat), az Akadémiai Kiadótól a tartalomjegyzékeket veszik át.

2008-ban 27 könyvtár alkotta az egyesületet.

Az adatbázis akkor már 768 folyóiratot és 550 ezer címet tartalmazott. Tehát bátran mondhatjuk, hogy a fejlődés töretlen, akár a folyóiratok számát, akár a közreműködők számát vesszük figyelembe.

A MATARKA-t a folyóiratok és a könyvtárak sokszínűsége jellemzi: a legtöbb tudományterület megtalálható (humán, társadalom- és természettudomány, műszaki, orvosi, jogi stb.) vannak felsőoktatási, megyei, városi és szakkönyvtárak, kicsik és nagyok, sok-sok könyvtárossal vagy csak egy könyvtárossal.

2009-ben A Miskolci Egyetem a TÁMOP 3.2.4 „Tudásdepó-Expressz” – A könyvtári hálózat

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) |

9

nem formális és informális képzési szerepének erősítése az élethosszig tartó tanulás érdekében pályázaton 194 millió forint támogatást kapott. A program kezdete: 2009. október 1., a projekt vége: 2011. június 30. volt. A projekt sok célt tűzött maga elé, amit el is ért, de a legfontosabb ezek közül az EPAHUMANUS-MATARKA folyóirat adatbázisok egy ponton való lekérdezése.

Röviden a három adatbázisról EPA = Elektronikus Periodika Archívum (http:// www.epa.oszk.hu) Az EPA 2004 óta működik, a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) (http://mek.oszk.hu) kezdeményezésére jött létre azzal a céllal, hogy – a MEK monografikus gyűjteménye mellett – a magyar vonatkozású elektronikus folytatódó kiadványok feltárásával, nyilvántartásával valamint stabil digitális folyóirat-archívum építésével foglalkozzon. Az EPA gyűjtőkörébe tartoznak a nyilvánosan és ingyenesen online szolgáltatható, magyar nyelvű vagy magyar kiadású, heti vagy annál hosszabb periodicitású (a határon túli kiadványok kivételével), oktatási, tudományos vagy kulturális szempontból hasznos időszaki kiadványok. A támogatott formátumok: HTML, XML, PDF, RTF, JPG, PNG, ASII text.

Az EPA három különböző nyilvántartást egyesít egyetlen katalógusban. Az archivált hozzáférésű kiadványok teljes szövegű állományait saját szerverén tárolja, és onnan nyilvánosan online szolgáltatja. A távoli hozzáférésű kiadványok teljes szövegű állományaira csak URL-lel hivatkozik a katalógus.

Az offline hozzáférésű kiadványok teljes szövegű digitális állományainak csak fizikai elérhetőségéről található információ a leírásban (ezek a források online nem érhetők el).

HUMANUS = Humán tudományok adatbázisa (http://www.oszk.hu/humanus) A 2008 februárjában alapított HUMANUS célja a humán tudományok területén megjelenő, magyar vonatkozású nyomtatott és elektronikus időszaki kiadványokban, valamint a nyomtatott és elektronikus tanulmánykötetekben (közöttük konferencia-anyagokban) megjelent publikációknak a bibliográfiai számbavétele. A HUMANUS konzorciumi formában működik. Tagjai lehetnek mindazon könyvtárak, kiadók, szerkesztőségek,

kutatóintézetek, amelyek részt kívánnak vállalni a HUMANUS rendeltetésének megvalósításában.

MATARKA = MA(gyar) folyóiratok TAR(ta­ lom­jegyzékeinek) K(ereshető) A(datbázisa) (http:// www.matarka.hu) MATARKA a magyar szakfolyóiratokat dolgozza fel könyvtára és folyóirat-szerkesztőségek összefogásával a Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum vezetésével. A bevitt cikkek 15 százaléka teljes szöveggel közvetlenül is elérhető, a többiről cikkmásolat rendelhető.

Az így létrejött EHM – E(PA), H(UMANUS), M(ATARKA) – jellemzői: Az EHM közös kereső három keresési lehetőséget kínál. Az egyszerű keresésnél csak egy kereső mező jelenik meg és a beírt kereső kifejezést a rekord minden adatában (szerző, cím stb.) lekérdezi a program. Az összetett keresésnél mód van a kereső index kiválasztására és összetett, vagyis több indexet is lekérdező, kombinált keresések hajthatóak végre. A szakértői keresés szakembereknek való. A szakértői keresés ellen szól az, hogy bizonyos indexek csak HUMANUS-ban léteznek (pl. tárgyszó), tehát ha tárgyszavakban keres a felhasználó, akkor csak HUMANUS találatokat fog kapni.

Az EHM közös kereső mind a három szolgáltatáshoz képest óriási továbblépést jelent, ami a keresést illeti, hiszen a három adatbázist egyszerre kérdezi le, a felhasználónak elég egy felületet használnia.

Ugyanakkor természetesen az egyes adatbázisok önmagukban olyan, egyéb szolgáltatásokkal is rendelkeznek, amelyet az EHM természetszerűleg nem kínálhat: a tartalomjegyzék böngészése az EPA-nál és a MATARKA-nál jobban megoldott, cikkmásolat-küldés csak a MATARKA-nál létezik, a HUMANUSnál finomabb a rekordkapcsolatok megjelenítése.

Nagyon fontosnak tartottam a MATARKA népszerűsítése során a hallgatósággal megismertetni az EPA-t is, hiszen ez a szolgáltatás is a tudományt, a kutatást, a tanulást szolgálja.

Adatbevitel Az adatbevitel alapvetően kétféle módon történik.

1. Interneten keresztül, tetszőleges böngészővel, felhasználói névvel és jelszóval közvetlenül az éles adatbázisba viszi be az adatokat a könyvtáros. A munkatársaknak nem kell mást tenniük,

10 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

mint az interneten használatosokhoz hasonló űrlapot kitölteni.

2. Megadott formátumban tetszőleges szövegszerkesztővel felveszi a könyvtáros az adatokat, a fájlt csatolva e-mailben eljuttatja a Miskolci Egyetemnek, és ők egy konvertáló program segítségével beviszik az adatokat az adatbázisba.

A tartalomjegyzékeket nemcsak könyvtárosok dolgozzák fel, hanem szerkesztőségek is, akik előírt formátumban bocsájtják tartalomjegyzékeiket a könyvtár rendelkezésére, ahol ezeket kevés munkával, gyorsan be lehet konvertálni az adatbázisba.

Az adatbevitel tehát nemcsak kézi úton történik, hanem már a meglévő számítógépes fájlok felhasználásával is, melyeket vagy a Miskolci Egyetem szed le az internetről, vagy más adatbázisok XML formátumát veszik át. Az EPA és az Akadémiai Kiadó folyóiratai XML formátum bekonvertálásával kerülnek az adatbázisba.

Keresőfelület

3. Böngészés A folyóiratok címeinek betűrendes vagy szakterületre leszűkített listájából kiindulva böngészhetünk az egyes számok teljes tartalomjegyzékeiben.

A fentiekből következik, hogy a MATARKA egyaránt eredményesen használható akkor is, ha a felhasználó pl. egy konkrét folyóirat legfrissebb számának tartalmáról akar tájékozódni, vagy ha egy adott szerző megjelent cikkeit kívánja összegyűjteni, és ha egy témához kapcsolódó cikkeket keres. Mindezt nem pusztán egy folyóiratban vagy egy szakterülethez tartozó anyagban teheti meg, hanem általános keresést is folytathat. Mindamellett le is szűkítheti keresését idő, szakterület vagy folyóirat alapján. Ugyanekkor egy konkrét cikk pontos adatait is gyorsan megtalálhatja, sőt esetenként magát a cikket is, mivel az interneten megtalálható cikkek esetében egy ugrópontot találhatunk a cikk adatai mellett a teljes szöveghez.

Cikkmásolat-küldés

1. Keresés Keresni lehet a cikkekben szereplő szavakra (cím-kulcsszavak), a cikkcím egy részletére és a szerzőkre. Ezeket kombinálhatjuk is, mivel két keresőmező áll rendelkezésre. Ha szerzőre keresünk, egy keresőmezőbe egy szerzőt írhatunk, cím-kulcsszavak közül viszont több is beírható ugyanazon keresőmezőbe anélkül, hogy bármilyen jelet kellene közéjük tenni. Bővíthetjük a találatok számát csonkolással, amelyre a % jel szolgál. Szűkíthetjük a találatok számát azáltal, hogy megadjuk, melyik a legrégebbi év, amelyre vonatkozzon a keresés, vagy melyik szakterülethez tartozó lapokban történjen a keresés, sőt csak egy adott folyóiratban is kereshetünk.

Keresés módban azonnal a találatokhoz jutunk.

2. Tallózás A cikkek címeiben szereplő szavakból, ill. a szerzők nevéből index készül. a Tallózásban megadott kereső alapján listát kapunk azokról a szavakról, amelyek szerepelnek az indexekben, és a megadott keresőszóval kezdődnek, valamint rögtön láthatjuk azt is, hogy az adott szóra hány találat van. Itt kiválasztva a nekünk megfelelő szót jutunk el a találatokig, az adott cikkekig.

Ezt a szolgáltatást a felhasználók kényszerítették ki, ti. egyre gyakrabban jöttek a kérdések, hogyan és honnan lehet a cikkeket beszerezni. Eleinte spontán módon segített az egyetem, de egy idő után be kellett látni, hogy szervezett keretek között kell a kérdést megoldani. Mivel egyik könyvtár sem rendelkezett az összes folyóirattal, adódott a gondolat, hogy az OSZK-val kell felvenni a kapcsolatot. Ezt a gondolatot tett követte és 2006 őszén legalizálódott ez a probléma is. Először a Miskolci Egyetem kialakított egy modellt, amit leprogramozott. Az OSZK mondta meg milyen legyen a kitöltendő űrlap, milyen tájékoztató szöveget lásson a felhasználó, milyen lépések történjenek a megrendelés bonyolítása alatt. Azt gondolom ez a szolgáltatás is üzemszerűen és zökkenőmentesen zajlik. Reklamáció csak elvétve akad.

Hol van szerepe a MATARKA-nak?

Ha a felsőoktatási könyvtárakra koncentrálunk, akkor három területet kell megemlítenünk.

1. tájékoztató munka 2. irodalomkutatás 3. hallgatók képzése

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 11

Mivel a MATARKA általános gyűjtőkörű, több tudományterület folyóiratának cikkanyagát feldolgozó adatbázis, ezért nagy szerepet kap a napi tájékoztató munkában, azokban az esetekben, mikor a tájékozódó olvasó valamilyen témára irányuló információs igénnyel jelentkezik. A tematikusan érdeklődő olvasók igényeit gyorsan és kényelmesen ki tudjuk elégíteni az adatbázis használatával. A nagy számban belinkelt szövegű forrásnak köszönhetően az érdeklődő olvasók szinte azonnal hozzáférnek a cikkekhez.

Többször használjuk a MATARKA-t irodalomkutatásra is. Főleg az átfogó gyűjtőköre, és a keresési találatok jó exportálhatósága miatt. Természetesen abban az esetben, ha az olvasó irodalomkutatást kér, nemcsak ezt az egy adatbázist használjuk fel, de jó alapnak bizonyul gyors és árfogó keresések végrehajtására.

A MATARKA a legfontosabb szerepet a felhasználók képzésében játssza. A felsőoktatásban három jól meghatározott területet tudunk elkülöníteni, amelyeken belül – a csoportok más-más igényeinek megfelelően – más-más szívvonalon és részletességgel történik az adatbázis ismertetése. Ez a három terület a következő: 1. felhasználóképzés 2. a Könyvtárhasználati ismeretek általános tantárgy 3. az informatikus-könyvtáros szakos hallgatók tantárgyai Felhasználóképzés alatt a könyvtárban tájékoztatást kérő olvasók alkalmi és nem rendszeres képzését értem. A hozzám forduló és tájékoztatást kérő olvasóknak igyekszem bemutatni a saját könyvtári katalógusunk használatán túl, más magyar nyelvű könyvtári adatbázis használatát is. Bemutatjuk a MATARKA használatát az egyes tanszékek által szervezett, nem rendszeres könyvtári látogatások alkalmával. Ezen a szinten az a cél, hogy az olvasó ismerje meg az adatbázist, akár segítséggel, akár segítség nélkül tudjon keresni benne.

A Könyvtárhasználati ismeretek tantárgy felvételére azoknak a hallgatóknak van lehetősége, akik nem informatikus-könyvtáros szakon tanulnak. Ez potenciálisan az informatikus-könyvtáros szakos hallgatóságon kívül a teljes hallgatóságot érinti.

Gyakorlatilag évi 200–400 hallgató veszi fel ezt a

tantárgyat. A tantárgy tematikájának szerves részét képezi a magyar nyelvű könyvtári jellegű adatbázisok bemutatása és használata, többek között a MATARKÁ-é is. A tantárgy teljesítése során a hallgatók a megszerzett ismereteiket a gyakorlatban is alkalmazzák.

Az informatikus-könyvtáros szakos hallgatók képzésében a MATARKA adatbázis ismerete és professzionális használata az előzőeknél sokkal nagyobb szerepet kap. A hallgatók több tantárgy és több könyvtári gyakorlat keretén belül foglalkoznak ezzel az adatbázissal, alaposan megismerik, és nagyon sokat használják különböző feladatok végrehajtása során.

Az adatbázist mind könyvtárosok, mind pedig olvasók egyaránt használják. Az olvasói szokásokhoz igazodva, a legtöbb keresést szakemberek, könyvtárosok, vagy könyvtár szakos hallgatók végzik – az olvasók dokumentum keresési igényei és a könyvtárosok által végzett információkeresés nagy száma miatt.

Ez a betekintés konkrétan a Nyíregyházi Főiskola Központi Könyvtárára vonatkozik, általánosítva más felsőoktatási intézmény könyvtárára, ti. a MATARKA összejövetelek alkalmából van szerencsénk a Miskolci és a Szegedi Egyetem könyvtárhasználati szokásaiba is bepillantani.

Egy kis statisztika 2003 februárjától 2012. október végéig a látogatók száma összesen: 13.339.319 A folyóiratok száma: 1314 Címek száma: 1.822.030 Szerzők száma: 261.714 Ugrópont száma: 330.493 Közreműködő könyvtárak száma: 31 Közreműködő szerkesztőségek száma: 29 Közreműködő könyvtárosok száma: 80 + Magánszemélyek Végül, mint a MATARKA alapító tagja személyes élményről is szeretnék számot adni. A könyvtáros hivatás mellett tanítottam is a Nyíregyházi Főiskolán. 2002-től kezdve, amikor elkezdtük a MATARKA-t építeni, folyamatosan bevontam a hallgatókat is az adatbázis megismerésébe. A hallgatók visszaigazolásai és keresési szokásaik alapján

12 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

bátran ki merem jelenteni, hogy a leggyakrabban használt adatbázissá vált a főiskolánkon.

A 70-es, 80-as években a M(agyar) T(ávirati) I(roda)-nál lehetett előfizetni tartalomjegyzék-szolgáltatásra. Csak tudományos és társadalomtudományi folyóiratok tartalomjegyzékeit szolgáltatták, és általában a főiskola vezetése és pártszervezete használta. Nem igazán jutott el az átlagolvasóhoz.

A MATARKA rendkívülisége abban rejlik, hogy interneten keresztül bárki hozzáférhet, bizo-

nyos cikkeket online olvashat, amit nem ér el, azt megrendelheti az OSZK-on keresztül és betekintést nyerhet az összes bevitt folyóirat tartalomjegyzékébe. Örömömre szolgált, hogy a MATARKA adatbázist bemutathattam Önöknek.

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 13

ARCKÉP Bihari Albertné

A kitüntetett gyermekkönyvtáros Ignácz Lászlóné közel harminc éves pályafutása során irányító-, szervező- és gyakorlati munkájával jelentős mértékben hozzájárult a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő gyerekek olvasási, Ignácz Lászlóné könyv- és könyvtárhasználati kultúrájának fejlesztéséhez, valamint szabadidejük hasznos eltöltéséhez. Ügybuzgalma, lelkesedése, a munkahelyi kötelezettségeken túlmutató, odaadó, példamutató munkája alapján méltán kapta meg díjat.

1980-ban végzett a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanító szakán, majd 1985-ben a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola könyvtár kiegészítő szakán diplomázott. Iskolái befejezése után fontosnak tartotta, hogy folyamatosan továbbképezze magát azon a szakterületen ahol dolgozik. Többek között Báb-dráma és médiapedagógia tanfolyam keretében bővítette ismereteit, melyeke sokirányú tevékenysége során maximálisan kamatoztat.

Szakmai pályafutását a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár gyermekrészlegében gyermekkönyvtárosként kezdte 1981-ben. 1985től 2010-ig ellátta a gyermekrészleg és a játéktár koordinációs feladatait is.

Gyümölcsöző együttműködést alakított ki a város és a megye óvodáival és általános iskoláival.

Rendszeresen szervez és vezet csoportos foglalkozásokat a város általános iskolás tanulói számára.

Ezeknek a témái a zene, a magyar irodalom, a természet-, valamint a helyismeret, néprajz körébe tartoznak. Manuális készségfejlesztő foglalkozásain a kisiskolások kézügyességét, kreativitását fejleszti.

Évtizedek óta kiemelt figyelmet fordít a megyében lévő gyermekkönyvtárosok munkájának segítésére és koordinálására.

Alapító tagja a Szabolcs-Szatmár-Beregi Gyer­ mek­könyvtáros Műhelynek, melynek továbbképzéseit bemutató csoportos foglalkozások és előadások tartásával segíti.

2007-től tagja a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Gyermekkönyvtáros Szekciójának, 2012-től elnökségi tagként tevékenykedik, s ezáltal még hatékonyabban részt vállal a gyermekkultúra megyei közvetítésében.

2007-ben sikeres országos gyermekkönyvtáros konferenciát szervezett Játék és tudástár: a könyvtár témában.

Egyik megyei koordinátora a Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Gyermekkönyvhónap szervezésének, melynek keretében számos program zajlik a megye településein, többek között író-olvasó találkozók, kiállítások, irodalmi műsorok keretében. A megyei olvasó- rajzpályázatoknak és versenyeknek is fő szervezője, mozgatója.

Módszertani kiadványok készítésével is segítette a megyében élő gyermekkönyvtárosok munkáját, melyek a Gyermekkönyvtári füzetek c. sorozatban jelentek meg. (Csak tiszta forrásból – 1984, Képpel, hanggal könyvek között – 1988.)

Rendszeresen publikált a Könyvári Kis Híradó hasábjain.

2012-ben A Szomszédoló megyei olvasótáborok története dióhéjban címmel jelent meg a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár internetes Olvasópontján egy hosszabb lélegzetű visszapillantása.

1999-től színvonalasan szervezi és vezeti a Szomszédoló Nemzetközi Gyermekolvasótábort.

2001-től tagja a Rege együttesnek. A zenekar énekeseként a városi és a megyei rendezvényeken klasszikus és kortárs költők megzenésített verseinek előadásával népszerűsíti a költészetet a gyermekek körében.

2006-ban – az Országos Cimbora Klubhálózathoz csatlakozva – megalakította a Nyíregyházi

14 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

Cimborák Klubját, melyet azóta is sikeresen működtet.

A nemzetközi, az országos és a regionális konferenciák, gyermekkönyvtáros továbbképzések aktív résztvevője. Többek között az 1991-ben, Szegeden tartott országos gyermekkönyvtáros konferencián sikeres zenei bemutató foglalkozást tartott az ország gyermekkönyvtárosainak.

2007 novemberében a kassai nemzetközi gyer­ mekkönyvtáros konferencián A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár szerepvállalása a fogyatékkal élő gyerekek könyvtári ellátásában címmel tartott színvonalas előadást.

2012. november 22–23-án a kassai Ifjúsági Könyvtár nemzetközi konferenciáján tartott előadást Tehetségnevelés a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Gyermekkönyvtárában, avagy a Szomszédolóktól a Cimborákon át a Könyvfalókig címmel. A konferencia keretében bemutató foglalkozást tartott a Márai Sándor Magyar Nyelvű Általános Iskola harmadik osztályos tanulóinak Dalba zárt költészet címmel.

Ismereteit folyamatosan bővíti és jól hasznosítja, kamatoztatja a munkájában.

2006-ban Báb- dráma- és médiapedagógia című 60 órás akkreditált képzésen vett részt a Könyvtári Intézetben.

2009-ben a Könyvtári Intézet Könyvtári szakfelügyelői és könyvtári szakértői ismeretek c. 30 órás akkreditált kurzusát végezte el. 2011-től szakfelügyelői vizsgálatokat végez a megye települési könyvtáraiban.

Az intézményünkben akkreditált segéd-könyvtáros képzés keretében rendszeresen tart előadást és bemutató foglalkozást a hallgatóknak A gyermekek könyvtári ellátása témában.

Sokirányú tevékenysége mellett több társadalmi, szakmai és civil szervezetben dolgozik. Évtizedek óta tagja a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Szervezetének, a MKE Gyermekkönyvtáros Szekciójának, melynek 2012-től elnökségi tagja. Tagja a HUNRA Magyar Olvasástársaságnak.

Alapító tagja és 2009-től elnökségi tagja a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek. A gyermekrészleg és az egyesület közös rendezvényeinek (országos Móricz prózamondó verseny, Móricz Zsigmond illusztrációs pályázat, Móricz hangos olvasási verseny…) szervezéséből aktívan kiveszi a részét.

Tagja a Magyar Kodály Társaság nyíregyházi tagozatának, a Kazinczy Ferenc Társaságnak és a Nyíregyházi Városvédő Egyesületnek.

Ignácz Lászlóné az Ünnepi Könyvhéten

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 15

Babosi László

Interjú László Gézáné főkönyvtárossal László Gézáné Szarka Ágota főkönyvtáros, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Helyismereti részlegének vezetője 2013. június 27-én sikeresen megvédte A történelmi Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa és Ung László Gézáné vármegyék sajtótörténete 1845-től 1920-ig című doktori disszertációját.

Ennek az apropóján kértük meg Ágotát arra, hogy beszélgessünk arról az útról, ami idáig vezetett.

– Kedves Ágota! Hogyan került a könyvtárosi pályára?

– Én egy beregi faluból, Jándról származom. Már általános iskolásként megszerettem az olvasást és örömmel látogattam szülőfalum egyetlen kis könyvtárát. Amikor átléptem a küszöbét, mindig valami különös érzés kerített hatalmába. Elképzeltem gyermekfejjel, hogy milyen érdekes és titokzatos lehet a könyvtáros munkája. Arról ábrándoztam, milyen jó lenne felnőttként könyvek között élni, dolgozni.

De mégsem gimnáziumban folytattam a középiskolai tanulmányaimat, mert a szüleim mindenáron azt szerették volna, hogy az érettségi megszerzése mellett – biztosítva a jövőmet – valamilyen szakmát is tanuljak. Így jelentkeztem a tanítónőm, a rokonaim és a család barátainak javaslatára postaforgalmi szakközépiskolába, ugyanis a tanácsadók szerint a postai tisztviselőség mindig biztos megélhetőséget ad. E döntés elfogadása talán meglepőnek tűnhet, mert egészen más irányba esik a könyvtárosságtól, de akkor nem volt más választásom. Legközelebb Debrecenben volt ilyen képzés, így kerültem a Bethlen Gábor Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskolába. Úgy éreztem, hogy ezzel egyre távolabb kerülök a könyvtárosságtól, de az érettségi évében a felsőoktatási tájékoztatót tanulmányozva felfedeztem, hogy az iskolától nem is olyan messze, a Debreceni Tanítóképzőben

népművelés-könyvtáros képzésre van lehetőség. A felvételi tantárgyak, a magyar irodalom és a történelem a kedvenceim közé tartoztak, jók voltak az eredményeim, ezért nyugodt szívvel jelentkeztem ebbe a felsőoktatási intézménybe.

– A szülei mit szóltak ehhez a döntéséhez?

– Örültek és támogatásukról biztosítottak. A feladatot már teljesítettem, hiszen majdnem ott volt a kezemben annak a szakmának a bizonyítványa, amiért a szakközépiskolába mentem. Azért mertem ebbe belevágni, mert sikertelen felvételi esetén el tudtam volna helyezkedni, sőt az állásom is megvolt, mert akkor a Postaigazgatóság részt vett a végzett tanulók elhelyezésében. Sikertelen felvételi esetén viszont kétséges volt, hogy valaha visszatalálok a könyvtárossághoz vezető útra.

– Tehát felvették a Debreceni Tanítóképzőbe, aminek ma Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző a neve.

– Igen, a népművelés-könyvtár szakra. A népművelés is érdekesnek ígérkezett, de igazán a könyvtár szak érdekelt.

– A könyvtárosság mely területéhez vonzódott?

– Ez menet közben alakult ki. A képzés során a bibliográfiai munka került hozzám legközelebb.

Kertész Gyula tanárom vált a példaképemmé, és az általa tanított könyvtári tárgyak voltak a kedvenceim, pl. a könyvtári tájékoztatás. Számomra ez azért volt csodálatos, mert ennek elsajátítása után átláthatóvá vált valamennyi szakterület, szaktudomány tájékoztatási apparátusa. A megszerzett ismeretekre később, a könyvtári munkám során nagymértékben támaszkodhattam.

– Milyen témából készített szakdolgozatot?

– Egyik tanítóképzős társam, később férjem, László Géza (ő két évvel járt felettem) is Kertész tanár úrnál készítette a szakdolgozatát Karacs Ferenc (1770–1838) térképkészítőről és rézmetszőről. Géza említette, hogy Karacs Ferenc lánya, Karacs Teréz (1808–1892) munkássága szintén feldolgozatlan még, és javasolta, hogy nézzek utána érdemes-e ezzel foglalkozni. Kertész tanár úr is érdekesnek tartotta és támogatta, végül ebből ké-

16 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

szítettem a szakdolgozatomat. A téma elég szerteágazó volt, mert Karacs Teréz nemcsak a nőnevelés terén alkotott maradandót, hanem mint emlékíró és szépíró is számításba jött. Tehát mind az irodalomtudomány, mind a neveléstörténet szakirodalmát át kellett tekinteni ahhoz, hogy ez a bibliográfia elkészülhessen. Visszagondolva a munkára a megsárgult korabeli újságokban, folyóiratokban való keresés, és Karacs Teréz írásainak felkutatása akkor is nagy élményt jelentett számomra.

– Ez később megjelent nyomtatásban.

– Tanár úr az értékelése során nyomtatásban való megjelenésre javasolta a szakdolgozatot. Már könyvtárosként dolgoztam, amikor megkeresett Karacs Zsigmond, a Karacs család egyik leszármazottja, hogy az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadná a bibliográfiát. Így nyújtottam be hozzájuk az időközben megjelent adatokkal kiegészített kéziratot, és került kiadásra 1993-ban a Karacs Teréz 1808–1892: Annotált személyi bibliográfia.

– A tanítóképző után egyből a nyíregyházi Móricz Zsigmond Városi és Megyei Könyvtárban kezdett dolgozni?

– Igen, 1976 júniusában diplomáztam, és augusztus 1-én már itt kezdhettem a munkámat. A feldolgozó osztályon volt lehetőség az alkalmazásomra. Egy év múlva az egyik kolléganő elment a helyismereti gyűjteményből, és ekkor kérvényeztem az áthelyezésemet. A korábbi szerződéses státuszom így válhatott határozatlan idejű kinevezéssé. A helyismereti művek bibliográfiai leírása során különös vonzalmat éreztem a gyűjtemény iránt.

Megszerettem az itt folyó sokszínű munkát, és az olvasókat. Azóta is itt dolgozom, és mindent megteszek a gyűjtemény közkinccsé tétele – pl. a Nyírvidék digitalizáltatása – érdekében.

– Hol végezte az egyetemet?

– Az ELTE-n, 1983-ban levelező tagozaton.

– Ott miből készítette a szakdolgozatát?

– A könyvtári munkám során az iskolai értesítőket tanulmányozva ismertem fel azok információs értékét, és jutottam arra az elhatározásra, hogy érdemes lenne ezzel a dokumentumcsoporttal foglalkozni egy szakdolgozat keretében. A dolgozatot Voit Krisztina tanárnőnél írtam. A szabolcsi iskolai értesítőkről összeállított bibliográfia, és a nyíregyházi Kossuth Gimnázium értesítőinek repertórizálása alapján mutattam be az értesítők

neveléstörténeti jelentőségét. Ez utóbbi képezte a szakdolgozat érdemi részét, a bibliográfiát és a repertóriumot függelékként közöltem.

– Ez nyomtatásban szintén megjelent.

– Abban az időben a könyvtárban a bibliográfiai munka nagy támogatást élvezett, közzétételükhöz biztosítva volt az anyagi fedezet, és a helyi sokszorosítási lehetőség. A repertórium-rész elhagyásával 1984-ben jelent meg a Szabolcsi iskolai értesítők bibliográfiája 1864–1984.

– Hogy merült fel a megyei sajtóbibliográfia elkészítésének ötlete?

– A könyvtár vezetősége szembesülve azzal, hogy már szinte valamennyi megye kiadta részletes sajtóbibliográfiáját, az 1980-as évek második felében tervbe vette az 1969-ben megjelent Farkas Margit által készített Szabolcs-Szatmár megye sajtóbibliográfiája 1867–1969 című kiadvány átdolgozását, új periodikumokkal való kiegészítését. A bibliográfia, amelynek elkészítésével engem bíztak meg, földrajzi határait – az előzményéhez hasonlóan – a jelenlegi megyehatárokhoz kötötték. A munka mérete és az elvégzéséhez szükséges idő a naponkénti szaktájékoztatói és kurrens feltáró munka mellett nehezen volt kalkulálható. 1990 tavaszán csak remélhettem, hogy az anyaggyűjtés végéhez értem, mert a rendszerváltás a sajtóbibliográfia gyűjtőkörének újragondolására, és annak Bereg, Szatmár, Ugocsa és Ung vármegyékre való kiterjesztésére késztetett bennünket.

– Igen, hiszen Trianon előtt így alkotott szerves egységet a régiónk. 1990 előtt politikai okok miatt nem lehetett az elszakított területeken kutatni?

– Meg voltunk arról győződve, hogy az anyag nagy része a határon túli közgyűjteményekben található, és akkor még gondolni sem lehetett arra, hogy ott hozzá lehetne férni a szóban forgó sajtótermékekhez. Kutatásaim során bebizonyosodott: tévedtem, mert a kutatott történelmi vármegyék periodikumai legnagyobb teljességgel az OSzK-ban találhatók meg. A határon túli közgyűjteményekben viszont olyan hungarikumnak számító hírlapokat és lapszámokat is találtam, amelyek hiányoznak a nemzeti könyvtár állományából, és kiegészítik azt.

– Segített Önnek valaki ebben, vagy teljesen önállóan végezte a munkát?

– Ebben az időben csak magamra számíthattam. Áttanulmányoztam a megyei sajtóbibliográfiákat, kutattam a lapok után, és az érvényben lévő

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 17

szabvány alapján lapszámról lapszámra haladva gyűjtöttem a bibliográfiai adatokat. Egy pályázat kapcsán lektort és ajánlót kerestem. Ismét Kertész Gyula tanár úrhoz, egykori mentoromhoz fordultam, aki ekkor az OSZK retrospektív bibliográfiai osztályát vezette. Tanár úrtól nagyon sok szakmai tanácsot, útmutatást kaptam.

– Szatmárnémetiben és Kárpátalján hogyan viszonyultak a kutatási kérelméhez?

– A beregszászi levéltárban elutasították a kérelmemet. Nem értettem, hogy miért nem juthatok hozzá a nyomtatásban akár több száz példányban is megjelent kiadványokhoz. Végül Nagy Ferencnek, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár akkori igazgatójának, és az ukrajnai magyar konzulnak a közbenjárására kaptam engedélyt. A kutatás során sokat segítettek a beregszászi levéltáros kollégák.

Meggyőződésem szerint a bibliográfiából éppen a határainkon túl élők profitálhatnak a legtöbbet, mert segítségével számba vehetik a múlt nyomtatott forrásait.

– Erdélyben könnyebb volt a kutatás?

– Igen, viszont kevesebb eredménnyel járt. Sokat gondolkodtam azon, vajon mi történhetett azokkal a periodikumokkal, amelyeknek a megjelenése bizonyítható, de a kutatás mai állása szerint egyetlen példány sem található belőlük. Meggyőződésem, reményeim szerint ezek nem pusztulhattak el, feltehetően magángyűjteményekben rejtőzködnek.

– Így sikerült mindent megnéznie?

– Igen, végül is mindenhez hozzáfértem. Nyilvánvaló, hogy ez az anyag mind a kárpátaljai, mind a szatmári közgyűjteményekben folyamatosan gyarapszik, meglehet, hogy a magángyűjteményekből is újabb sajtótermékek kerülnek elő.

– Az eredmények jelentősen módosították a korábban kialakított képet a régió sajtótermékeiről, gazdagabb lett a színkép?

– Bár sok új anyagra derült fény, azok elsősorban rövid életű vagy alkalmi lapok voltak, a végkövetkeztetést nem módosították.

– Végül 2002-ben jelent meg a megyei könyvtár kiadásában a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (a történelmi Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa és Ung vármegyék) sajtóbibliográfiája: 1845–2000. Milyen volt a bibliográfia fogadtatása?

– A szakemberek nagy elismeréssel fogadták.

Ehhez az is hozzájárult, hogy bár Szabolcs-Szat-

már-Bereg, vagyis egy megye bibliográfiájaként jelent meg, emellett négy történelmi vármegye anyagát is feldolgozta. Végül ezzel a kötettel zárult le a megyei sajtóbibliográfiák sorozata.

– Egy ilyen kutatást soha nem lehet lezárni. Bukkantak-e fel azóta új adatok?

– Lakatos Éva bibliográfustól számos új címet kaptam gyönyörű képeslapok kíséretében, vigasztalódásul (a bibliográfia-készítőknek ezeket a pillanatokat is túl kell élni). Sajtótörténeti kutatásaim során másodlagos forrásokban is találtam a bibliográfia megjelenésekor ismeretlen lapokat – bár ezek egy részének a megjelenése nem bizonyított.

– Ez kb. milyen mennyiségű?

– Az értekezés által vizsgált időszakban tizenkét tétel. Lakatos Éva arra bíztatott, hogy az új címeket a Magyar Könyvszemlében tegyem közzé.

– Egy ilyen hatalmas anyag összegyűjtése közben a kutató azonnal arra is gondol, hogy nemcsak bibliográfiába kell rendezni az adathalmazt, hanem meg kell írni tanulmány formájában. Hogy merült fel a doktori disszertáció gondolata?

– A bibliográfia készítése során számtalan jegyzetet készítettem elsősorban a programcikkekről, továbbá tudatosan gyűjtöttem és közöltem a periodikumokról megjelent vagy kéziratban lévő írásokat. A programcikkek segítségével készítettem el a bibliográfiai leírások végén található annotációkat.

A kötetben az összegyűjtött anyagnak csak a töredékét közölhettem. A szoros pályázati határidő miatt bevezető tanulmány írására nem volt lehetőségem.

Ezt az anyagot akkor azzal a reménnyel tettem félre, hogy talán egyszer még folytathatom a kutatást. A könyvtár hétéves továbbképzési programjának keretében tudományos fokozat megszerzését tűztem ki célul, és ebben az akkori igazgató, Nagy László is támogatott. A jelentkezés benyújtásában a középfokú nyelvvizsga hiánya akadályozott. A férjem halála után két évvel, a maga mögött hagyott űr kitöltését remélve gondoltam arra, hogy tanulmányaim elkezdésének most lenne itt az ideje. Eszperantó nyelvből tettem középfokú nyelvvizsgát (újabb két év), ezután jelentkezhettem az ELTE irodalomtudományi doktori iskolájának könyvtártudományi programjára.

– Ki volt a témavezetője?

– Voit Krisztina, a második mentorom, a doktori iskola alapítója foglalkozott történeti témákkal, így sajtótörténettel is. Megkeresésemre tanárnő

18 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

örömmel mondott igent. A sikeres felvételi után ő lett a témavezető tanárom. Ő volt az, aki első sajtótermékünk, a Kassa-Unghvári Hírdetményi-Lap kutatására bíztatott, és segített tanulmányom publikálásában, a Magyar Könyvszemlében való megjelenésében. Az iskolarendszerű képzés befejezéséhez közeledve, választott témám feldolgozásának kezdetén nehéz helyzetbe kerültem, mert Voit Krisztina hirtelen betegség következtében sajnos elhunyt. Sokat gyötrődtem azon, hogy ki lehetne a segítségemre, hogyan folytathatnám az elkezdett munkát. Az általam nagyra becsült Bényei Miklóst, a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi tanárát kerestem fel ez ügyben, aki a doktori iskolába való felvételemet ajánlással is segítette. Reméltem, hogy a doktori iskola szabályzata lehetővé teszi az ő témavezetői felkérését.

Ennek megvalósulásában Sebestyén György profes�szor úr, a könyvtártudományi program vezetője is támogatott. Bényei tanár úr útmutatásai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az óriási anyagban rátalálhattam az öt vármegye lapkiadás-történetének kifejtéséhez vezető legmegfelelőbb útra. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért foglalkozom mind az öt vármegyével. Akkor és most sem mondhatok mást, csak azt, hogy ezek szerves és egységes régiót alkottak egymással, kisebb-nagyobb részben ma is fellelhetők jelenlegi megyénkben, a mi örökségünk részét képezik. A kárpátaljai megyék szoros összefüggése mellett Szatmár üde színfoltként jelent meg a térség sajtótörténetében.

– Volt olyan korábbi sajtótörténeti munka, amit mintaként használhatott a disszertáció megírásakor?

– Az MTA által kiadott A magyar sajtó története című monográfiára támaszkodtam. Sajnálatos, hogy ez elsősorban a napi és irodalmi lapokat dolgozta fel, és időben csak 1892-ig jutott el. A megyékről készült sajtótörténeti összefoglalások inkább egy-egy lap történetét mutatják be. Én a Felső-Tisza-vidék lapkiadás-történetét vizsgáltam valamennyi laptípus érintésével. Az említett kapaszkodók hiánya miatt is érzem azt, hogy a dolgozatom valójában egyfajta útkeresésnek tekinthető.

– Tudom, hogy lehetetlenség összefoglalni néhány mondatban egy ilyen disszertáció lényegét, de arra kérem, hogy mégis próbálja meg.

– Szeretném elmondani, hogy ennek a kutatásnak szinte minden percét élveztem, mert érdekelt a téma. Amikor a bibliográfiai és egyéb adatokat

gyűjtöttem, mindig arra vágytam, hogy bárcsak hosszasan olvasgathatnám az újságokat, de nem tehettem, mert haladni kellett a munkával. Most viszont kinyithattam a lapokat, és jegyzeteket készíthettem róluk. Bényei tanár úr arra bíztatott, hogy a téma részletes kifejtése előtt készítsek egy társadalmi-történelmi összefoglalást. Ezzel kapcsolatban iszonyú ellenállást éreztem, mert nem lévén történész, számtalan buktatót láttam magam előtt.

Napjaink társadalomtörténészei is a téma kulturális-társadalmi kontextusban való vizsgálatát ajánlják. Utólag visszatekintve, a szóban forgó fejezetet nagyon hasznosnak tartom, mert segített az összefüggések feltárásában. Jól látható, hogy a lapok az adott társadalmi környezetből nőttek ki. A lapkiadás lenyomata a térség társadalmi-történelmi viszonyainak. Ez az időszaki lapok nyelvek, szakmák, felekezetek, pártok szerinti megoszlásában is tükröződik. A kárpátaljai megyékben pl. a ruszin nyelvű lapok magas számában. Az egyházak lapkiadásban betöltött jelentős szerepét, a népesség felekezeti viszonyaihoz, a katolikus többséghez szóló vallási orgánumok jelzik. Úgy érzem, sikerült megtalálni a legfontosabb összefüggéseket és egyedi sajátosságokat. Szatmár és Szabolcs megyében pl. az 1848-as eszmékhez való ragaszkodás hatására túlsúlyba kerültek a függetlenségi és 48-as politikai lapok. A kormány és helyi képviselői, a néptanítók a nemzetiségek körében minden tőlük telhetőt megtettek a magyar nyelv elterjesztéséért. A Kárpátalján és Szatmárban élő nemzetiségek értelmisége és egyházi vezetői ugyanilyen erővel és meggyőződéssel harcoltak anyanyelvük megőrzéséért. Periodikumok indultak az anyanyelv védelméért. Ezt jól tükrözi a pedagógiai lapok viszonylag magas száma.

Helyi sajátosságként értékelendő a vegyes tartalmú lapok közkedveltsége. Miért? Ez volt az a laptípus, amely a legszélesebb olvasóközönségnek készült. Rendszerint annak a közigazgatási egységnek az életéről szólt, ahol megjelent, volt benne vezércikk, szépirodalom, hivatalos közlemény és hirdetés. Előfizetői mindenről értesülhettek. A szaklapok viszonylag szűkebb olvasói rétegre számíthattak, de tematikai szempontból sokfélék voltak. A térség foglalkozási struktúrájához igazodva a szakmák és a szakegyesületek kategóriájában a mezőgazdaságból élők lapjai vezettek.

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 19

– A ruszin nyelvű lapok feldolgozása hogyan történt?

– Ruszinul sajnos nem tudok olvasni, de nagy segítséget kaptam a Nyíregyházi Főiskola akkor még létező ruszin tanszékéről, Udvari István professzortól, aki még a kárpátaljai kapcsolataim kialakításában is részt vett. Rajta keresztül jutottam el pl. az ungvári múzeumba, ahol szintén őriznek sajtótermékeket. (Megjegyzem, hogy itt és a beregszászi levéltárban még az eredeti formátumban tárolják a lapokat, mikrofilmet nem használnak.)

Mayer Mária könyvei, tanulmányai is sokat segítettek. Tehát ezeket vagy másodlagos forrás, vagy külső segítség igénybevételével tudtam feldolgozni.

Sajnálatos, hogy a ruszin nyelvű lapok viszonylag rövid életűek voltak, mert nem találtak utat a közönséghez. Ehhez a ruszin irodalmi nyelv hiánya, továbbá az egyházi szláv, illetőleg a nagyorosz nyelvre való támaszkodás is hozzájárult. Csak azok a ruszin lapok számíthattak a közönség pártolására, amelyek a nép nyelvén íródtak.

– A kutatást 1920-ig végezte el, lesz-e folytatása?

– Trianon következtében a történelmi vármegyék megszűntek. Így már nem lehet gondolkodni a folytatásban. A bibliográfiában is csak az első (1938) és második (1940) bécsi döntés után (a vizsgált történelmi vármegyék Magyarországhoz való visszacsatolása) megjelent lapokat dolgoztam fel. A dolgozatnak van egy kitekintés fejezete, ami erről az időszakról szól. 1920 után nagyon sok lap megszűnt, és teljesen átalakult a lapstruktúra. A vegyes tartalmú lapok háttérbe szorultak, helyüket átvették a szak-, a politikai és a vallási tartalmú lapok.

– Elmaradottabb volt-e a régiónk a sajtó terén is, mint az ország gazdagabb részei?

– Készítettem egy kimutatást arról, hogy az egyes megyékben mikor indult meg a lapkiadás.

Ezt nézve van elmaradás, mert térségünkben az önkényuralom és a kiegyezés után jelentek meg az első lapok. Ám a Felső-Tisza-vidék színes lapkiadás-történetének ismeretében úgy gondolom, nincs okunk szégyenkezésre.

– Tudható valami a példányszámokról?

– A postai terjesztésről kevés adat áll rendelkezésre. A lapok ritkán közöltek információt előfizetőikről és példányszámukról.

– Egy ilyen munka koncentrált szellemi erőkifejtést és alkotói magányt igényel.

– A munkahelyem alkotói szabadsággal is támogatta az értekezés megvalósulását. A dolgozat mégsem egy könyvtári kutatószobában, munkaidőben, hanem az éjszakák csendjében, szabadidőben és szabadság alatt rengeteg lemondás árán született meg. Szűkebb családomnak, lányaimnak és unokáimnak sem kevés áldozatot kellett hozni érte. Ilyen háttérrel, továbbá a kitűzött céllal és a szoros határidővel, mint motiváló tényezővel együtt készülhetett el a Felső-Tisza-vidék lapkiadás-története.

– A Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 2013/2-es száma hosszabb részletet közöl a disszertációból, amit gondolom önálló kötetben is kiadna.

– Igen, de még szeretném javítgatni, tökéletesítgetni a szöveget. Külső opponensem, Takács Péter egyetemi magántanár kedvező véleményére, javaslataira is nagymértékben támaszkodnék. Ezt a témát nem lehet befejezni csak félbehagyni. Sok irányban lehetne még elmélyült kutatásokat folytatni, mert a terjedelmi korlátok miatt pl. arra sem volt lehetőség, hogy kiemelkedő újságírói pályákkal foglalkozzak. Részletesen a lapokat sem elemezhettem. Már a sajtóbibliográfiában is nyomon követhetők a lapok fontosabb változásai pl. a szerkesztő vagy kiadó cserék, vagy az alcímben történt változások, ami rendszerint a periodikumok tartalmára is kihatott.

Nagy örömöt jelentene számomra, ha a dis�szertáció egyebek mellett üzenet lehetne a határon túl élő értelmiség számára, figyelemfelkeltés a térség gazdag lapkiadására, ösztönzés annak további kutatására. Tudom, hogy csak egy virtuális adatbázisban válhatnak teljessé vagy teljesebbé a Felső-Tisza-vidék határok által elválasztott, szétszóródott, kallódó sajtótermékei. Az utókor számára való fennmaradásuk is csak ezen a módon biztosítható. Emellett elodázhatatlannak tartom az országos sajtótörténeti kutatások elindítását (amire az utóbbi években tettek is kísérletet), ugyanis a korábban már említett utolsó akadémiai kötet 1985-ben, huszonnyolc évvel ezelőtt jelent meg!

Ezzel párhuzamosan a megyei vagy városi és megyei könyvtárakban is érdemes lenne elkezdeni a lapkiadás-történeti kutatásokat, hiszen rendelkezésünkre állnak a helyi sajtóbibliográfiák, helyismereti gyűjteményeinkben mikrofilmtekercseken tanulmányozásra várnak a megyék területén kiadott periodikumok.

20 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

EMLÉKEZÉS Miklós Elemér

In memoriam Antal Miklós (1933–2012) „Lezárult egy tartalmas élet!” – tudatták szerettei. Budapesten, súlyos betegség következtében elhunyt Antal Miklós műfordító, irodalmi szerkesztő, a Vásárosnaményi Városi Könyvtár nyugalmazott igazgatója.

Napkor szülöttje Antal Miklós volt, ahol földmunkás szülők gyermekeként, a hadba hívott édesapa távollétében tanulta a tisztességes munka becsületét.

Elemi-általános iskolai tanárai gondozták, ösztönözték az eminens gyermeket további tanulmányokra. Nyíregyházán érettségizett, majd Budapesten az Idegennyelvek Főiskoláján diplomázott. Rövid borsodi kitérő, műszaki műfordítói munka után lett könyvtáros, előbb Nyíregyházán, majd 1957. április 1-jétől a Vásárosnaményi Járási Könyvtár igazgatójaként. Munkáját, lakóhelyét megkedvelte, ott alapított Napkorról hívott tanárnő párjával családot, épített hajlékot, nevelte és diplomáztatta három gyermekét, s dolgozott töretlenül emberközösségek hasznára.

Munkatársi összefogásban, kezdetleges körülmények között, kinyújtott segítő kezek áldásos támogatásával sikerült bizonyítania, hogy a kulturális központoktól távol, a kultúra mindig szerény támogatása ellenére is szervezhető igényes tevékenység. Így lehetett a vásárosnaményi könyvtár a folyamatos ünnepi könyvheti, a gyermek- és mezőgazdasági könyv-hónapi rendezvények, a Beregi Ünnepi Hét, és a Városi Tanács fenntartásában működő gergelyiugornyai írói alkotóház révén a kelet-magyarországi régió egyik kulturális fellegvára, elnyerve több ízben a „Kiváló Könyvtár” címet. Az irodalmi ismeretterjesztés elkötelezettjeként hívott a Beregbe jeles-neves alkotókat, segített elvinni a kultúra értékeit a legapróbb falvakba. A rendszerváltoztatás előtt és után elévülhetetlen

érdemeket szerzett a kárpátaljai könyvtárak magyar nyelvű könyvekkel történő gazdagításában.

Antal Miklós középiskolásként frappáns fordításaival keltett figyelmet, s ez meghatározta pályaválasztását. Irodalmi igényű műfordításokkal az 1970es évtized elején jelentkezett. Neve és munkássága az orosz nyelvű szépirodalom hazai tolmácsolói között egyre ismertebb lett, dolgozatainak mind gyakoribb megjelenése pedig tehetségére és szorgalmára utalt.

Kezdetben napi- és hetilapok, folyóiratok számára készített kisebb fordításokat, majd az Európa Kiadó legfoglalkoztatottabb műfordítói közé került, s egymást követően jelentek meg regény-átültetései, köztük F. Abramov tetralógiája. Már a mennyiség is tiszteletre méltó: 1 önálló regény, 9 terjedelmes antológiákban megjelent dolgozat, 40 folyóiratokban közreadott műfordítás, 49 humoreszk, több tucat kisebb lélegzetű írás fordítása. Fogadtatásuk jelzője kéttucatnyi kritikai észrevétel és elemzés különböző folyóiratokban.

Sokoldalú ismeretterjesztőként szerkesztett helyi kiadványokat, lektorálta mások köteteit, műbírálatokat készített folyóiratok számára, részt vállalt helyi újságok (Itt élünk, Új Beregi Élet) szerkesztésében.

Munkáját, teljesítményét elismerések is övezték: miniszteri kitüntetésekkel, kiadói nívódíjakkal. Váci Mihály-díjas, a Megyei Közgyűlés elnöke emlékérme, Vásárosnamény Díszpolgára cím birtokosa. „Lezárult egy tartalmas élet!” – Tisztelgő főhajtásunk az aktív közéleti szereplőnek, a műveltség elkötelezett terjesztőjének, az emberi tisztesség példájának szól. Legyen álma örök! Övezze áldás emlékét!

• • • • • • • • • • • • •

Fontosabb műfordításkötetei: Maskin, Gennagyij: Kék tenger, fehér hajó (1974) Abramov, Fjodor: Fivérek és nővérek (1980) Abramov, Fjodor: Két tél és három nyár (1981) Abramov, Fjodor: Utak, keresztutak (1981) Ciferov, Gennagyij: Mi legyen a kiselefánt? (1981) Beekman, Vladimir: A vastörpe (1982) Baklamov, Grigorij: Örökre tizenkilenc évesek (1982) Abramov, Fjodor: A ház (1983) Jurmin, Georgij: Nagyapó szemüvege (1983) Sluckis, Mykolas: Naplemente (1983) Zsemljak, Vaszil: Hattyúcsapat (1985) Szjomin, Vitalij: Csillagom-gyémántom (1987) Pfeffer, Ralf: Sólyom a kézen (1988)

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 21

Antall István

A szellem és a szerelem könyvtárosa Antal Miklós határtalan vállalásai Falusi maradt a városban is. Úgy művelte a könyvtárat, mint a kertet, gyarapított, telepített, figyelt a fiatal suhángokra, nyesegette a vadhajtásokat, fajtákat házasított, nemesített, ám olyan tapintattal nyúlt könyvhöz és emberhez, hogy belepirult maga is. Szinte zavart férfi szeméremmel, tartózkodással fogadott mindenkit, örök mosolya volt a kulcs, amely a helyi értékeket, nem egyszerűen országos, de európai rendszerbe tudta illeszteni. Úgy tudott fogadni mindenkit a nagyközségből ismét várossá alakuló közösségben, hogy a vendég emberi és szellemi otthonossága már a Namény felé vezető ligetes lankák tájain elkezdődött. Kelet és Nyugat találkozott az ő íróasztalán, s munkálkodása is éppen olyan visszafogott, szinte szerényen visszahúzódó volt, mint tenmaga. A könyvtár egyszerre volt a befogadó csend, a szellemi műhely és a személyes találkozások, az eszmecserék, a klasszikus fórum világa számára és olvasóközönségének is. A szinte hermetikusan lezárt határok idején is számon tartotta, hogy Bereg nem ér véget a fölszántott sávval erősített szögesdrót kerítésnél, hogy a Partium ott terül el a túloldalon, s a Tisza másik partján, komp nélkül is átjárásra várnak a szlovákiai Bodrogköz magyar lakói. A politika Antal Miklós számára nem földarabolta a világot, hanem mozaikosságában is egésszé tette. Az emberi kapcsolatokat, a barátságot használta keményvalutaként, s a költészet volt számára a minden tájon érvényes váltópénz.

Ez a kikezdhetetlen kedvesség hitette el a vízfejjé duzzadó főváros irodalmi és művészeti szervezeteinek képviselőivel, hogy provinciává válhat szellemi kapcsolatok nélkül a központ is, és figyelemreméltó, a távolságokat is leküzdő mozgásokat indíthat egy kisközösség önnön hasznára, a tágabb haza gyarapodására. Ratkó József a kezdetektől, könyvtárosként, nyüzsgő emberként is szövetséges, a nagy prózaíró ígéretként induló, majd az irodalomszer-

vezés mindennapjaiban önmagát kiteljesítő Fábián Zoltán látja meg benne az alkotótársat, a műfordítót is. De Antal Miklós még figyelhetett azokra az élő, a paraszti világból érkező klasszikusokra, akik munkát adhattak neki is. Veres Péter, Szabó Pál, Illyés Gyula közösségi felelősségtudata a kis és nagy feladatok között különbséget soha nem tevék elszántsága volt a vásárosnaményi könyvtáros, a kertre látó írószoba napszámos számára a példa. Úgy fordította az oroszokat, hogy a műveltség Napkoron elsajátított nyelvi és néprajzi tudása hitelesen „fordult át” a szibériai falvak életének mindennapjaiba. A hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig bontakozó műfordítói munkásság nagy regényei, elbeszélései, novellái messze túlmutattak azon az irodalmi rutinon, ami a szovjet irodalom magyarországi megjelenítésében a „győztes ideológia” fensőbbségtudatát, vagy éppen a haza politika szabadsághiányos állapotát igyekezett elrejteni. Ágh István, Buda Ferenc, Bella István, a Hetek, a Kilencek után Lezsák Sándor, Tóth Erzsébet, Czakó Gábor nemzedéke sem esett távol Antal Miklós érdeklődési körétől. Olvasva őket, figyelve az egymást követő nemzedékek indulását is számon tartotta, a politikai változások kényszere által mozgatott értelmiségiek elképzeléseit is élénk figyelemmel kísérte. Hátországot jelentett ő mindenkinek, aki értékközvetítő és erkölcsi alappal bíró megújítóként a közösség dolgában járt. Könyvtárosként és íróként is úgy volt közéleti ember Antal Miklós, hogy a különböző szellemi áramlatokban az azonos vonásokat kereste. Többnyelvű, de legalábbis neveiben megőrzött több nemzetiségű, több kultúrájú falujából hozott természetelvű humánuma volt a mérce számára, de ezzel a mércével sem hadonászott, ennek egyedülvalóságával sem kapaszkodott szónoki emelvényre. Tudta a világ bajait, de személy szerint is, előre megbocsájtott mindenkinek. Élete volt az életműve.

22 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

Zselinszky Lászlóné

In memoriam Rába Tamás 1939–2012 Megdöbbenéssel fo­ gad­tuk a hírt tavaly november 18-án bekövetkezett haláláról. Tudtuk, hogy betegséggel vívódik, de hírtelen távozása váratlanul ért mindnyájunkat. Hiszen három héttel azelőtt még kedélyesen, jóRába Tamás kedvűen beszélgetett velünk kórházi szobájában –, már haza készült otthonába. Jó volt ismét hallani a régi Tamás humorát, szófordulatait, a mindig bölcs meglátásait, legyen szó szakmáról, vagy éppen a világ dolgairól.

Szakmai életútja szinte egybeforrt az intézmény fejlődéstörténetével, azzal a szisztematikus átalakulással, mely mára, egy színvonalas gyűjteményre épülő korszerű szolgáltatásrendszert teremtett. Közel negyven évig végzett klasszikus gyűjteményszervezőés alakító, a megyei könyvtárhálózatba kisugárzó tevékenysége egyben a mai információs társadalom új követelményeinek szemléletét tükrözte. Munkamódszerét a könyvtári, szakmai feladatok összefüggéseiben való gondolkodás és cselekvés jellemezte.

Nyíregyházán született 1939-ben. Középiskolai majd felsőbb fokú kertészeti tanulmányai kapcsán, e szakterületen indult életpályája. Humán érdeklődése azonban a bölcsészettudományok felé irányították. 1964-ben a mátészalkai Járási Könyvtárban kapott szervező könyvtárosi állást, s ezzel elkezdődött szakmai pályafutása. Az itt töltött két év után 1965-ben már a megyei könyvtárban dolgozott, előbb művelődési autós könyvtárosként, majd néhány évvel később helyismereti szakreferens lett.

Közben elkezdte tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetem könyvtár-történelem szakán, ahol 1973-ban kapott diplomát.

Ez időben már – 1971-től – a feldolgozó csoport, majd 1976-tól az állománygyarapító- és feldolgozó osztály vezetésére kapott megbízást, melyet

2006-ban történt nyugdíjba vonulásáig végzett. A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatóhelyettesi feladatait 5 éven keresztül látta el.

Tudását különböző képzéseken speciális szakmai ismeretekkel egészítette ki, mint katalógusszerkesztés, új könyvtári szabványok, antikvárius – becsüs, vezetői ismeretek. Könyvtári szakértői, szakfelügyelői tevékenységet már a ’80-as években is folytatott, majd 2000–2006 között ismét megbízást kapott.

Intelligens személyisége, olvasottsága, a könyvpiacon való jártassága predesztinálta az általa végzett tevékenységre. A könyvtár állománygyarapításában elsősorban az értékelvűség volt számára a meghatározó. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legnagyobb közkönyvtáraként az általános olvasói igények kielégítése mellett a tudományos igényű, kutatói érdeklődés szolgálatába is emelte a könyvtár gyűjteményét. Ez irányú tudatos szakmai munkáját, elhivatottságát Szabó Ervin szavai fejezik ki igazán: „A könyvtáros igazi hivatása mások tudományos munkásságának előmozdítása.” E tevékenységét az egyetemi, főiskolai hallgatók, a kutatómunkát végző nagyszámú könyvtárhasználók elismerő szavai a könyvtár vendégkönyvében is jelzik.

A könyvtár tudományos funkcióját is ellátó helyismereti gyűjteményének –, és a gyűjteményes kötetek analitikus feltárását végző munka szervezője, megalapozója. Egyik kezdeményezője volt a 14 kötetes Szinnyei József: A magyar írók élete és munkái c. életrajzi lexikon helyismereti vonatkozású anyaga feldolgozásának.

Történészi voltát, kutatói affinitását mutatja, hogy évtizedekig tagja volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Múzeum, a Megyei Levéltár és a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár által évente meghirdetett megyei honismereti pályázatok bírálóbizottságának.

Gyűjteményszervező-alakító tevékenysége mellett szakmai pályájának másik fontos eleme könyvtárépítő munkája. Az 1970-es évek elején megkezdett megyei könyvtár építésének könyvtárszakmai irányításában, lebonyolításában rendkívüli érdemeket szerzett. Tapasztalataival, bölcs lényeglátásával hatékonyan tudta segíteni három évtizeddel később is, az időközben „kinőtt”, s 2005. novemberben átadott könyvtár bővítését, rekonstrukcióját, az igazgató munkáját.

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 23

A megyei könyvtári hálózat munkáját könyvtárszervezőként végezte évtizedeken keresztül, szakmai állásfoglalásai, iránymutatásai mindenkor korrekt és helyes értékítéletet tükröztek. A megye könyvtárügyének, s különösen a kistelepülések könyvtári ellátásának fejlesztése érdekében számos elemző tanulmányt, szakmai anyagot készített.

Szakmai felkészültsége révén oktatói tevékenységre is megbízást kapott. Tanított a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Könyvtári Tanszékén, ill. részt vett a középfokú könyvtáros képzésben. Megyei intézmény munkatársaként, vezetőjeként szervezte, segítette a szakmai továbbképzések lebonyolításait, gyakran tartott előadásokat e rendezvényeken.

Publikációs tevékenysége elismerésre érdemes.

Nevéhez fűződik a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár hírlapmikrofilmjeit regisztráló katalógusok, címjegyzékek összeállítása (1984, 1990). A megyei, de országos szaksajtóban is rendszeresen jelentek meg írásai, szakmai kiadványokról szóló könyvismertetései. Filoszos, ismeret-rendszerező tudása révén megbízást kapott a Magyar katolikus lexikon (1–9. köt.) egyes szócikkeinek megírására.

Nemzetközi szakmai tanulmányutakon: Hollandia, Németország, Anglia, s a Kárpátok-Eurorégió országaiban szerzett tapasztalatait munkájában igyekezett hasznosítani.

Egyéni tartása, emberi kvalitásai, mindig elegáns megjelenése környezete tiszteletét váltották ki. Higgadt, megfontolt véleményei, döntései érdemi alakító tényezőként hatottak a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár tevékenységére, munkatársaira. Összekötő kapocs volt a hőskorszak régi könyvtáros gárdája és a fiatal informatikus könyvtárosok között. Gazdag szakmai életpályája elismeréseként 2011-ben Bibliotéka Emlékérem-díjat kapott.

Magánéletében is igényesen, az életet élvező régimódi polgárként élt. Szerette a társaságot –, a művészeteket, a kiállítások, hangversenyek rendszeres látogatója volt. Érdemes és eredményes munkát hagyott örökségül ránk, mely felelősséggel kötelez.

Kedves Kollégánk, sokak jó Barátja – hiányzik a közösségből. Emlékét megőrizzük szívünkben.

24 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

HELYTÖRTÉNET Pásztor Zoltánné

A vencsellői születésű huszártábornok: Virányi Ferenc A könyvtárak fontos feladata a helyismeret kutatása, ápolása, emlékeinek összegyűjtése, megőrzése, közreadása. Írásomban egy érdekes helyismereti kutatásról számolok be.

Virányi Ferenc huszártábornok személyére 2009-ben irányította figyelmünket a vencsellői születésű Kerekes Sándor nyugalmazott ezredes, aki forrásokkal is ellátott minket annak érdekében, hogy megismerkedjünk a tábornok életművével. A helyi Római Katolikus Plébánián kezdtem kutatni, Plébános Úr készséggel segített, de sajnos épp azt az anyakönyvet nem találtuk, mely a 1868-as évi születéseket rögzítette. Persze tudjuk, hogy amikor a plébánia leégett, sok anyakönyv a lángok martaléka lett. Így jelen írásomban a Kerekes Sándor által küldött, a Honvédelmi Minisztériumból származó levéltári anyagra és egy 1936-ban megjelent kötetre tudtam támaszkodni, melynek címe: A magyar huszár : A magyar lovaskatona ezer évének története. Életrajza Virányi Ferenc Vencsellőn született 1868. január 8-án római katolikus szülőktől, atyja Virányi János, anyja Ribáry Mária voltak. Gimnáziumi tanulmányait Podolinban és Kassán végezte, a 6. gimnáziumi osztályból 1883-ban a Ludovika Akadémia tényleges állományú tisztképző tanfolyamába megyei alapítványi helyen nyert felvételt. Az akadémiát 1887. augusztus 18-án igen jó eredménnyel végezte. Felavatása után a 13. huszárezredben, mint hadapród tiszthelyettes szolgált, majd áthelyezték a váci 6. honvéd huszárezredhez.

Hadnagy 1888. augusztus hó 18-án lett. Elvégezte a központi lovas iskolát igen jó eredménnyel.

1899-ben áthelyezték az aradi 3. honvéd huszárezredhez, ahol ezred segédtiszt, majd altiszti iskola parancsnok lett.

Főhadnaggyá 1891. május 1-én lépett elő. 1892ben bevezényelték a felsőbb tiszti tanfolyamba, s

annak igen jó eredménnyel történt elvégzése után tanár lett a Ludovika Akadémián. Itt 5 évig volt lovagló tanár és a lovassághoz törekvő növendékek parancsnoka. Századossá 1897. november 1-én lépett elő azt követően, hogy 1897. augusztus hó 18-án áthelyezték a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezredhez. Itt századparancsnok volt 8 éven át, a törzstiszti tanfolyamba Budapestre történt bevezényléséig. A törzstiszti tanfolyamnak 1904-ban történt sikeres elvégzése után a központi honvéd lovasiskolába vezényelték. Ott 4 éven át, mint tanár és lovas egyéves önkéntes parancsnok tevékenykedett. Innét a Ludovika Akadémiára helyezték át és lett az akadémia lovagló tanára és a lovas kiképzés vezetője. Őrnagy 1910. május 1-én lett, alezredes pedig 1913. május 1-én. A mozgósításkor 1914. augusztus 1-én bevonult a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezredhez, mint osztályparancsnok, de már szeptember 7-én ezredparancsnok lett. Novemberben tífusz betegséggel a Boch kórházba, onnét az anyaországba került. 1915. februárjában a budapesti 1. honvéd huszárezred pótszázad parancsnoka lett.

Ezredessé előlépett 1915. május 1-én. Augusztus1-én ismét kiment a harctérre, ahol a háború befejezéséig 1918. október 29-ig teljesített szolgálatot. Ezen idők alatt 1915. július 1-től 1916. augusztusig a pápai 7. honvéd huszárezred parancsnoka, szeptembertől az év végéig a 213. népfelkelő gyalogdandár ideiglenes parancsnoka, védőszakasz parancsnok stb. volt. 1917. január 1-én áthelyezték a szegedi 3. honvéd huszárezredhez, melynek az év végéig parancsnoka volt. 1918. november 29-ig a 23. lovas dandár parancsnoka volt.

A Károlyi forradalom a harctéren érte, a front felbomlása után október 29-én a 11. honvéd lovas hadosztály kötelékében dandárjával gyalog menetben teljes rendben, és fegyverzettel Magyarország határához ért, itt bevagonírozás után vasúton Szegedre vonult be. Innét szabadságra távozott, majd 1919. január 1-ével nyugdíjazva lett.

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 25

Tényleges szolgálatba 1919. november 1-én lépett ismét, s megbízták az állami lótenyészintézetek katonai felügyelőségével. Tábornokká 1920. november 1-én léptették elő, 1920. augusztus 1.-i ranggal (82. sz. R. K.) Harctéri szereplése 1914–1918 között részt vett a galíciai és bukovinai, valamint az erdélyi harctér majdnem összes hadműveletében a 11. és 5. lovas hadosztályok kötelékében, mint a marosvásárhelyi 9. pápai 7. és szegedi 3. honvéd huszár ezredek, valamint a 19. lovas dandár ideiglenes parancsnoka. Rövid ideig a 8. lovas hadosztály kötelékében, mint védőszakasz és 213. népfelkelő gyalog dandár ideiglenes parancsnoka. 1918-ban a 11. lovas hadosztály kötelékében az olasz harctéren tevékenykedett, mint a 23. lovas dandár parancsnoka. Nevezetesebb hadi események, melyekben ezen időszak alatt vett részt: 1914-ben a Stojanowi lovas roham a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezred egyik osztályával túlerőben lévő orosz lovasság és tüzérség ellen. Itt megsebesült és a lembergi kórházba került. Majd a lembergi csatákban, a Przemysl körüli harcokban stb. vett részt. 1915-ben, mint a 19. lovas dandár ideiglenes parancsnoka, szeptember 11-én sikeres ellentámadással visszafoglalta az elvesztett állásokat Wygodánál, s részt vett a Dnyester melletti harcokban.

1916-ban a Cernovitz körüli harcokban vett részt, január 9-én a 6. és 7. honvéd huszárok élén mint tartalék parancsnok, sikeres ellentámadást intézett Raranczénál. Küzdött az oknai harcokban, majd a Beszterce völgyében Jakobéninál, Dorna Watránál védő szakasz parancsnok.

1917-ben az oroszok elleni offenzívában vett részt, itt ismét megsebesült, azután védőszakasz parancsnok volt a Wama völgyében, s Radautznál.

1918-ban az olasz harctéren a 11. honvéd lovas hadosztály kötelékében, mint lovas dandár parancsnok részt vett a Montello elleni offenzívában, azután Pidvónál védőszakasz parancsnok.

A front visszavonulása után gyalog menetekben teljes rendben és fegyverzetben a határra, majd innét vasúton a dandár állomáshelyére Szegedre jutott, ahonnét szabadságra s 1919. január 1-én nyugdíjba ment.

Virányi Ferenc emlékműve A helyi önkormányzat még 2010. nyarán vette tervbe, hogy emléket állít a vencsellői származású huszártábornoknak. Az előkészület során az én feladatom volt az emléktábla megszövegezése, melyhez a huszárhagyományok nagy tisztelőjének, Dr. Bene János múzeumigazgatónak segítségét kértem.

Igazgató úr azon nyomban tudta hová kell őt kapcsolni az I. világháború történelmében: Virányi Ferenc az 1914-es sztojanovi lovasroham hőse.

Az emlékmű állításához helyi mecénásra találtunk Petró Attila Gávavencsellő Díszpolgárának személyében. Ő készíttette és adományozta a márvány emléktáblát valamint az alapját biztosító kőtömböt, illetőleg az emlékmű felállításában is oroszlánrészt vállalt. Az emlékmű ünnepélyes avatására 2010. november 11-én került sor.

A kutatás utóélete Nagy hiányosságként éltem meg, hogy az emléktáblán nem tudtuk rögzíteni Virányi Ferenc elhalálozásának évét, ennek az volt az egyszerű oka, hogy sehonnan sem tudtuk kideríteni. Dr. Bene János múzeumigazgató segítségével annyit tudtunk csak meg, hogy utolsó lakhelye Tápiószele volt, és hogy fia vezérkari ezredesként halt meg külföldön. Ezt követően a Tápiószele és környéke anyakönyvi hivatalait kerestük meg – sajnos eredménytelenül.

Mígnem aztán nagy meglepetésemre 2012. március 31-én a következő e-mailt kaptam Svájcból: Igen tisztelt Pásztor Zoltánné!

Hosszabb ideje keresem édesapám nagybátyjának, id. vencsellöi Virányi Ferenc ny. altábornagynak a személyes adatait. Szinte felkiáltottam meglepetésemben, mikor ma du. rátaláltam a 2010 nov. 11.-i emléktábla avató ünnepségre. Annál is inkább, mert évtizedek óta Svájcban élek, s ezen a héten hétfön, március 26.-án, egyhetes budapesti tartózkodásom közben mentem le Tápiószelére, hogy megpróbáljak utána nézni az adatainak. Feri bácsi, nyugdíjazása után ott élt haláláig. Gyerekként többször voltam szüleimmel náluk, utoljára 1943-ban. Most erröl csak annyit, apám elmondása alapján, Feri bácsit 1947ben elütötte egy villamos Bp. II. kerületében a Margit krt.-on, amibe hamarosan belehalt.

26 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

Apám még 1971-ben meghalt, semmi más közelebbi adatom nincs, ha csak az nem, hogy fia, ifj.vencsellöi V. Ferenc, folyamtengerészeti tiszt (Oberstabskapitän,) a háború után osztrák feleségével Ausztriába ment, 1979. aug. 9.-én halt meg Innsbruckban, 82 éves korában. Pontos adataim nincsenek, de valószinünek látszik, hogy id. V. Ferenc édespját V. Jánosnak hívták, aki dédnagyapámnak lehetett a testvére (V. István 1843–1913). V. János másik fia, V. Sándor, Szabolcs vm.-i alispán volt (Vencsellö 1873 okt. 31. – Nyíregyháza 1945), aki a nyíregyházi ig. föorvos, Dr. Jósa András leányát, Andreát vette feleségül.

A tápiószelei anyakönyvi hivatalban, érthetetlen módon, sem V. Ferenc, sem feleségének a haláláról nem találtak semmi adatot, 1945 és 1953 között. A plébánost nem találtam otthon, de megvan a neve és címe, még ezen a héten írok ebben az ügyben.

Elnézését kérem az alkalmatlankodásomért, de Ön, szakmai életrajzában említést tett az ezzel kapcsolatos helytörténeti kutatásairól, ezért merem zavarni, hátha több dátumról, illetve adatról van tudomása; szüleiröl, születéséröl, esetleg testvéréröl (testvéreiröl?) és segíteni tudna nekem.

Még egyszer szíves elnézését kérem a zavarásért, maradok tisztelettel, Dr. Virányi István Ezt követően természetesen kutatási anyagomat e-mailen megküldtem Dr. Virányi Istvánnak Svájcba, majd újabb levélváltás következett.

Végtelenül örültem, hogy helyismereti kutatásunk újabb adatokkal gazdagodott, és hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy Virányi Ferenc családját eddig nem ismert életrajzi és hadtörténeti adatokkal láthattam el.

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 27

NEMZETKÖZI KITEKINTÉS Mark Bilandzic – Marcus Foth

Könyvtár, mint együttműködési szintér Egy tanulmány látott napvilágot az ausztráliai Queensland-ben, melynek fókuszában a könyvtárak humán együttműködés élénkítő szerepe áll.

A kutatók azt vizsgálták, hogy az emberek men�nyire használják – vagy mennyire nem – azokat az ötleteket és tapasztalatokat, amelyeket egy új könyvtári modell intézmény tervezetten számukra alakított ki.

A vizsgálat A könyvtár, mint az együttműködés helyszíne: a társadalmi tudás megszerzésének motivációi és gátló tényezői címmel jelent meg a Library Hi Tech folyóiratban.

A Marcus Foth és Mark Bilandzic által vezetett kutatás helyszíne a Brisbane-ben található, „könyvnélküli könyvtárként” emlegetett, hivatalosan The Edge – Perem néven működő komplexum volt. A könyveket teljes mértékben nélkülöző, kizárólag számítógépekkel berendezett, online információkat kínáló közösségi tér azért jött létre, hogy a 21. század kihívásainak megfelelő új könyvtári modellt kínáljon, kreatív lehetőséget és inspirációt nyújtson felhasználóinak a művészetek, az információs technológia, a tudomány és a vállalkozás módszertani területén, ezzel igyekezve megőrizni a könyvtárak vezető szerepét.

Az egyéni felhasználók számára itt éves, speciális érdeklődésüknek megfelelő eseményeket (workshop, kiállítás, konferencia, fesztivál, stb…) tartalmazó rendezvénynaptárt állítanak össze, lehetőségük van kreatív ötleteik kipróbálására, ingyenesen hozzáférnek mind hardver mind szoftver erőforrásokhoz, informatikailag támogatott közösségi teret alakítottak számukra megbeszélések, találkozók megtartásához és természetesen ingyenes WI-FI elérés is biztosított.

Az 5 hónap során a szerzők dedikáltan az együttműködés, a társadalmi fejlődés, a digitális kultúra és a digitális technológia kreatív aspektusait vizsgálták. A kutatás részeként vizsgálták azt is, hogy a felhasználók hogyan és mire használják a könyvtári teret.

A téma valóban időszerű. A könyvtárak világszerte újragondolják, hogy hogyan szolgálják a megváltozott felhasználói szükségleteknek leginkább megfelelő módon a legszélesebb nyilvánosságot. Egyik fejlesztendő terület a közösségi tér funkció együttműködési helyként való értelmezése és működtetése. A tanulmány eredményei szerint ezen a területen van még tennivalójuk a könyvtáraknak, mert az igény egyértelmű. A szerzők szerint a „Perem” könyvtári környezet – ellentétben a hagyományos irodai, otthoni környezettel – képes biztosítani azt a naprakész egyetlen helyszínen hozzáférhető komplex információs bázist, amelyet a folyamatosan változó környezet ont nap, mint nap legyen szó online felületekről, könyvekről, magazinokról vagy éppen szórólapról. Nem is beszélve arról az érzékelhetően inspiráló lehetőségről, amelyet a felhasználók az elfogadott könyvtári viselkedési minták újragondolásaként éltek meg, amikor kijelölték az általuk használt területet: kabátjukkal, saját tárgyaikkal vették birtokba a teret, alakították ki személyes szférájukat a könyvtáron belül. A szerzők megfigyelése szerint ez az aprócska részlet jelentősen hozzájárult a projekt sikeréhez.

A kutatás eredményeként Foth és Bilandzic 5 felhasználói személyiségtípust állított fel: „Mit – lehet – itt – csinálni – Sophia” megáll, hogy szemügyre vegye a teret, de semmi sem ragadja meg a figyelmét. Hiányolja a könyvespolcokat.

Körbenéz és rövid időn belül távozik. A látogatókat segítő munkatársak visszajelzése szerint nagyon nehéz néhány mondatban összefoglalni, hogy mit is lehet itt csinálni. „Felfedező – Fred” imádja az együttműködés eszméjét, imádja a lehetőséget, hogy itt együttműködő partnereket találhat. Amikor látja, hogy mások éppen min dolgoznak a közösségi térben, elbizonytalanodik. „Mindenben – részt-veszek – Garrett” óriási tudással rendelkezik érdeklődési területén. Stréber.

28 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

Szereti elkápráztatni tudásával, ötleteivel és lelkesedésével az embereket. Motivált az együttműködésben, amennyiben az érdeklődési területén belül van. „Együttműködő – Chris” úgy gondolja, hogy a „Perem” a „harmadik tér” az otthon és a munkahely mellett. A feladataira koncentrál, élvezi a „Perem” által nyújtott lehetőségeket, de semmi sem elég jó a számára. Nem nyit ki elég korán. Nem elég a sávszélesség. Nagy a háttérzaj.

„Nem – érdekel Claire” nem érdekli az együttműködés. Leginkább az a fontos, hogy a hardver-szoftver eszközök használata ingyenes legyen.

A kutatók úgy találták, a Perem tipikus látogatói ebbe a típusba sorolhatóak be leginkább: diákok, a munkanélküliek, nyugdíjasok, turisták, hajléktalanok. Egy 70-es évei végén járó látogatót az zavart a leginkább, hogy néhány társfelhasználó túl zajos volt az együttműködés során. A Perem egy könyvtár, így szerinte ott mindenkinek csendesen kell viselkednie. A Claire típusnak több változata is van. Vannak például, akik nem könyvtárként, hanem egy speciális könyvtárfajtaként tekintenek a „Perem”-re.

Foth és Bilandzic munkája sokkal inkább leíró jellegű, mint sem elméleti, ám néhány vonatkozásában kifejezetten gyakorlatias segítséget nyújt

a hasonló közösségi tér modell kezdeményezések fejlesztéséhez.

További kutatásokat javasolnak a mobiltelefon alapú közösségi oldalak használatára vonatkozóan.

Véleményük szerint, ha elérhetővé, láthatóvá teszik a közösségi térben jelenlévők számára, hogy az egyes felhasználók milyen területen keresnek éppen információt, az inspirálja a személyes kapcsolatfelvételt a felhasználók között.

Másik javaslatuk, azoknak az információknak óriás kivetítőkön való megjelenítése, amely röviden leírja, hogy a jelenlévők éppen min dolgoznak – ez segíthet a Sophia típusnak, hogy néhány perc múlva, ne hagyja el a teret.

További ötletüket arra alapozzák, hogy a digitális könyvtárak, elektronikus katalógusok kizárólag könyvekről, gyűjteményekről forrásokról adnak tájékoztatást, de arról hogy az adott könyvet, információt ki kereste és hányszor, milyen mélységbe kutatta előttük erről nem. A források kutatásában az emberi erőforrások, más könyvtárfelhasználók tudásbázisának bevonását is javasolják.

A kutatás eredményeként felvetették azt elképzelést, amely szerint a jövőben a könyvtárba nem csak azért jönnek a felhasználók, hogy könyvek után kutassanak, hanem azért is, hogy információt keressenek arról, hogy más felhasználók mi iránt érdeklődnek és milyen mélységben.

BILANDZIC, Mark – FOTH, Marcus: Libraries as co-working spaces understanding user motivations and perceived barriers to social learning. Library Hi Tech, 2013. 31. évf. 2. sz.

254–273.

Fordította: B. Mikula Edit

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 29

RENDEZVÉNYEK B. Mikula Edit

Ünnepi Könyvhét 2013 – „ingujjban, közvetlen bohém formában” „A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz” – megragadó érzelmi töltéssel rendelkező mégis végtelenül pontos megfogalmazása ez a könyvtárosi hivatásnak Hamvas Béla jóvoltából.

Az Ünnepi Könyvhét klasszikusan a könyvkiadók ünnepe: ezt az egyedülálló kulturális rendezvénysorozatot, évről évre töretlen sikerrel és népszerűséggel, immár nyolc évtizede tartják meg Magyarországon. Az első Ünnepi Könyvhetet a Literatúra irodalmi folyóirat főszerkesztője, Supka Géza kezdeményezésére 1929 májusában tartották meg. A könyvfesztivál népszerűsége azóta is töretlen. 2001-től a rendezvényhez a Gyermekkönyvnapok program is kapcsolódik. Budapest mellett számos vidéki nagyváros csatlakozott a programhoz, ahol az érdeklődőket a hagyományos programok mellett kísérőprogramok is várják, vagyis az aktuális könyvújdonságok, kulturális programok, dedikálások mellett, beszélgetések és zenei előadások is helyet kapnak. A programsorozat fő szervezője klasszikusan a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése.

Ennek ellenére a vidéki nagyvárosok zömében a könyvtárak, és azon belül a lelkes és lelkiismeretes, munkájukat hivatásnak tekintő könyvtárosok az Ünnepi Könyvhét programjainak előkészítői, szervezői és lebonyolítói. Így történt ez 2013-ban

Nyíregyházán is, Supka Géza és Hamvas Béla szellemiségében, kreatívan, csapatként és lelkesen láttunk hozzá a 84. Ünnepi Könyvhét és 12. Gyermekkönyvnapok előkészítéséhez.

A könyvtár vállalati kultúrájának egyik alapköve a hagyománytisztelet, így Supka Géza 1927-ben megfogalmazott elképzeléseit vettük alapul: Így került az Ünnepi Könyvhét 2013-ban a Kossuth térre, ahol elképzeléseink szerint egy barátságos kávéházi hangulatot igyekeztünk megteremteni. (Állítólag sikerült.) A nyitott könyvekkel dekorált színpad előtt kávéházi asztalok és székek várták az érdeklődőket, akik a Lounge Café jóvoltából híres írók kedvelt italait kóstolhatták az irodalmi csemegék élvezete mellé.

Az évnek egyik napján […] az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely […] az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában.”

Több célt is kitűztünk magunk elé a rendezvény előkészítése során: • fő kommunikációs cél: az olvasás- és könyvkultúra népszerűsítése; • másodlagos üzenet: a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár többet ad – illeszkedve a város fő kommunikációs üzenetéhez; • a könyvtár kiemelt kommunikációs célja: a könyvtár és a könyvtárosi hivatás imidzsének tudatos építése;

30 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

• olyan rendezvényt szerettünk volna megszervezni, amely több olvasói célcsoportot is megszólít (gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket és nyugdíjas korosztályt egyaránt); • kiemelt célként definiáltuk az új beiratkozók elérését (új könyvtári tagság), a beiratkozások számának növelését; • olyan rendezvény megvalósítását terveztük ahol kiemelt szerepe van a könyvtár által támogatott értékeknek: a kreativitásnak, a partnerségnek, a kulturális-közösségi kezdeményezőkészségnek, az információ- és kultúraközvetítő tevékenységeknek, a digitális írástudás és az információs műveltség népszerűsítésének, a nyitottságnak és az együttműködésnek.

A Móricz Zsigmond Könyvtár Olvasópont blogjában két írás is foglalkozik a Könyvhét programjaival és vendégeivel, akiknek hálásak vagyunk azért, hogy elfogadták felkérésünket. 2013-ban vendégeink voltak: Kurucz Gyula, Miska János, Gerliczki András, Oláh András, Artézis Zenekar, Ésik Sándor, Illés Zoltán, Kulcsár Attila, M. Szlávik Tünde, Nagy Zsuka, Vaskó Ilona, Szilágyi Zsófia, Onder Csaba, Petrusák János, Kürti László, KÉPMÁS Zenekar, Szilágyi Borka, Sárosi Eleonóra, Kovács Judit, Csabai László, Tündérmező Projekt, Ferenczik Adrienn, Székhelyi Edit, Dr. Karády Zsolt, Sikli László, Martha Tailor, Lantos Gábor, Tiergarten Zenekar, Sipos László.

Az írókat, költőket, illusztrátorokat felvonultató színpadi beszélgetéseket kísérő programokkal is támogattuk. Az olvasásnépszerűsítő kampány célkitűzésünk közül kiemelkedően népszerű volt a Vegyél egyet, tegyél egyet! – könyvespolc.

A kezdeményezés alapja az aktív és egykori könyvtárosok által felajánlott könyvadomány volt, amelyet kivittünk a Kossuth térre a rendezvény teljes idejére. A Városháza árkádja alatt elhelyezett könyvespolcok előtt folyamatosan cserélődtek az érdeklődők. Bárki elvehetett egy könyvet, aki tett a helyére egy másikat. Ez volt az Ünnepi Könyvhét programjai közül a legsikeresebb, sokan minden nap jöttek és cseréltek. Elismerés számunkra, hogy a kezdeményezést a LEGO is támogatta, akinek köszönhetően a hagyományos könyvespolc mellett egy LEGO kockákból készített polc is várta a gyerekeket. Az egyik közeli iskolából egy egész

osztály érkezett könyvekkel, ami számunkra a legnagyobb elismerések és örömök között említhető, hiszen pontosan ez volt a célunk: elérni a gyerekolvasói közönséget és a pedagógusokat, akik stratégiai partnereink az olvasóvá nevelésben. A legifjabb, cumijuktól megváló csemetéket ajándékkal jutalmaztuk, igyekeztünk személyes kapcsolatokat kiépíteni, ezzel is csökkentve a küszöbfélelmet.

Szépen gyarapodik a CUMIFÁNK. Kicsit meg is betegedett, de kis gyógyítás után hamarosan újra a Gyermekkönyvtárban várja a gyermekolvasókat.

A környező fákat katalógus cédulára írt idézetekkel díszítettük fel, amelynek szintén nagy sikere volt.

Az érdeklődők Gerliczki Zoltán könyv ihletésű kiállításában gyönyörködhettek, de Zolinak köszönhetjük a különleges könyvkaput és a színpadi hátteret is. ifj. Vikár Istvánnak és tanítványainak köszönhetően ex libris kiállítást láthattunk, valamint a könyvek névjegyeként is emlegetett ex libris készítés folyamatát is végig kísérhették az érdeklődők. A gyermekkönyvtáros kollégák jóvoltából a kreatív gyerkőcöket Könyvmoly kuckóval vártuk, akik számtalan elbűvölő alkotást gyártottak a nap folyamán. Az ingyenes beiratkozás lehetőségével 461 olvasó élt, és az Amnesztia hét is sikeres volt: 392 db késedelmes dokumentum került vissza a könyvtárba. Facebook oldalunk követőinek a száma csaknem megduplázódott az oldalon meghirdetett E-book játéknak köszönhetően, melynek nyereményét, két e-book olvasót az Ünnepi Könyvhét záróeseményén sorsoltunk ki.

Magas médiatámogatás és érdeklődés övezte a rendezvényt: 19 nyomtatott cikk, 32 online írás, 9 TV-s interjú jelent meg a rendezvénnyel kapcsolatosan eddig.

A számtalan pozitív visszajelzés alapján elértük célunkat.

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 31

Olvasói levél

Kedves Igazgató Asszony!

Engedje meg, hogy a minap lezárult Ünnepi Könyvhét kapcsán olvasóként kifejezést adjak elégedettségemnek és örömömnek, egyben gratuláljak Önöknek a nagyszerűen megrendezett eseményhez! Örülök, hogy ki tetszettek végre mozdulni az elefántcsont tornyukból, és kijöttek hozzánk a térre.

Most végre egy remekül megszervezett Ünnepi Könyvhétnek voltunk részesei, az eseményhez méltó igen szellemes és igényesen kimunkált díszletekkel (pl. könyvmoly, könyvkapu stb.) Jó ötlet volt az ún. „Tegyél egyet vegyél egyet” akció, az ex-libris bemutató, és még sorolhatnám tovább.

De engedjen meg néhány kritikai észrevételt is: • legalább a nyitó esemény idejére a közönség számára árnyékosabb helyet kellett volna találni • az egyébként nagyon ötletes könyvkaput jó lett volna úgy elhelyezni, hogy feleségemmel és unokámmal átsétálhassunk, fényképezkedhessünk alatta, esetleg – főleg a nagy hőség miatt –, ez a könyvkapu kombinálva lehetett volna némi hűsítő vízpermettel

Összességében nagyon kellemes családi program volt, jövőre is ott leszünk!

Ismételten gratulálunk: Rákospalotai Miklós és családja Nyíregyháza, 2013. június 12.

Nagy volt a forgalom a LEGO könyvespolcánál Megtiszteltetés volt számunkra, hogy részt vehettünk a nagymúltú rendezvénysorozat megújulásában.

A régió meghatározó vállalataként célunk, hogy aktívan részt vegyünk a helyi közösség életében – különösen olyan kezdeményezések révén, amelyek gyerekek számára kínálnak tartalmas kikapcsolódást. Bár első blikkre nincs szoros kapcsolat a LEGO és az olvasás között, végső soron mindkettő ugyanarról szól: a képzelet és a kreativitás szabadságáról, a szórakoztató tanulásról. Azt tapasztaltuk, hogy a „Vegyél egyet, tegyél egyet!” könyvespolc igen nagy siker volt, sokan többször is visszatértek hozzá és rengeteg (gyerek) könyv cserélt itt gazdát. Nagy öröm, hogy mi is hozzáadhattunk valamit a színvonalasan kivitelezett, gazdag programot felvonultató rendezvényhez.

Siket Lóránt kommunikációs konzultáns LEGO Manufacturing Kft.

32 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

CIVIL ÉLET Felbermann Endre – Kührner Éva

Ismeretterjesztés felsőfokon Deák Ferenc Akadémia 2008 nyarán határozta el Felbermann Endre, hogy megszervez egy ismeretterjesztő történelmi sorozatot. Az apropót az ötlethez két dolog adta. Egyrészt egyre többeket érdekelt a történelem, hiszen a rendszerváltás előtti időkben nem éppen úgy tanították azt az iskolákban, ahogy ma. Másrészt az erősödő nacionalista, esetenként szélsőséges nézetek miatt a szervező fel akarta hívni a társadalom figyelmét az ezekben a nézetekben rejlő komoly veszélyekre. Természetesen nem gondolta azt, hogy az intő szavak pont azokat fogják elérni, akiknek szánta, de mégis benne volt a tenni akarás.

Mint a társadalom apró kis „hangyája” magánemberként szorgalmasan hozzákezdett a szervezéshez. Kapcsolatba került Romsics Ignác történész professzorral, aki azóta is hű segítőtársa a témák és az előadók kiválasztásában, valamint rendszeres előadó is.

A 2008-as első előadássorozat végén a hallgatóság soraiból felállt Dr. Fekete Zoltán, volt megyei közigazgatási hivatalvezető, és a közönség nevében kérte, hogy folytassa Felbermann Endre ezt a jó kezdeményezést és szervezzen továbbra is ilyen előadásokat. A történelmi előadások azóta is folytatódnak őszi-tavaszi kurzusokon érdekesebbnél érdekesebb témákban és neves előadókkal.

Nem volt könnyű a szervezés, hisz az előadóknak tiszteletdíját szabályosan össze kellett „kalapozni”, jószívű adakozóktól. A tárgyi feltételeket és az infrastruktúrát a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár ingyenesen biztosította, hiszen ez a sorozat jól illeszkedik a könyvtár ismeretterjesztő tevékenységeinek sorába.

Az előadássorozat sikerén felbuzdulva 2011. évnyarán hozzákezdett Felbermann Endre egy egyesület alapításába, azzal a szándékkal, hogy az előadások finanszírozását így biztosabb alapokra tudja helyezni, hiszen egyesületi formában már pályázati forrásokat is igénybe lehet venni. 2011.

június 14-én 26 fővel megalakult a Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesületet azzal a céllal, hogy közreműködjön a magyar és az egyetemes történelem legújabb kutatásainak megismertetésében. A történelmi ismeretek terjesztésével segíteni akarja a történelmi folyamatok megértését, feldolgozását és megítélését. Célja, hogy az ismeretek bővítésével a társadalomban erősítse a toleráns gondolkodást és hozzájáruljon a demokrácia kiteljesedéséhez.

Az első előadás sorozat 5 előadása 2008 telén a Trianontól a nyilas uralomig terjedő időszak jelentős eseményeiről és politikusairól szólt. A hallgatóság megismerhette Tisza István, Bethlen István, Teleki Pál, Károlyi Mihály történelmi szerepét és betekinthettek a magyar századelő, az 1918-19-es demokratikus forradalom, a bethleni konszolidáció és a II. világháború kulisszái mögé. Mindezeket a történettudomány neves kutatói – ifj. Bertényi Iván, Hajdú Tibor, Romsics Ignác, Ablonczy Balázs és Ungváry Krisztián – előadásában hallhatták.

2009. tavaszán tovább boncolgatták az előadók a 20. század történelmét. Ormos Mária bemutatta Horthy Miklós Magyarország kormányzóját, Szita Szabolcs beszélt a német megszállásról és a holokausztról, Szarka László a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményről tartott előadást, amit a németek kitelepítése követett Tóth Ágnes interpretálásában. Az 1947-es párizsi békeszerződést Romsics Ignác előadásából ismerhették meg a hallgatók, majd Gyarmati György mutatta be hogy jutott az ország a demokráciából diktatúrába.

2009. őszén Rákosi Mátyás kommunizmusát ismerhette meg a hallgatóság Feitl István tolmácsolásában, majd Rainer M. János beszélt Nagy Imréről és az 56-os forradalomról. A kádári konszolidációt. Papp István, Ungváry Krisztián és Romsics Ignác a Kádár rendszer állambiztonsági szerveinek működését, Kádár János gulyáskommunizmusát és a bukását mutatta be három előadásban.

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 33

2010. tavaszán a magyar jobboldali hagyományról tartott 1–1 előadást Romsics Ignác, Püski Levente, Balogh Margit, Paksa Rudolf és Ungváry Krisztián. Megismertették a közönséggel a magyar jobboldal alaptípusait, a Horthy-korszak választási rendszerét és parlamentarizmusát, a keresztényszocializmust, Gömböst és a jobboldali radikalizmust illetve a (náci típusú) szélsőjobboldalt.

Az őszi félévben a magyar történelem fordulópontjaival ismerkedhettünk meg; ezek évszámokban: 1000, 1526, 1711, 1848–49, 1867, 1920, 1945, 1989. Az előadók Zsoldos Attila, Pálffy Géza, Gebei Sándor, Hermann Róbert, Gerő András, Romsics Ignác, Ungváry Krisztián, Ripp Zoltán voltak.

2011. tavaszán négy jelentős magyar politikus portréját vázolták fel az előadók: I. Ferenc Józsefét Gerő András, Horthy Miklósét Turbucz Dávid, Bethlen Istvánét Romsics Ignác és Kádár Jánosét Földes György.

Az őszi szemeszter négy előadása régebbi századok jeles személyeinek portréit vázolta fel: II. Andrást Zsoldos Attila, Mátyás Királyt Csukovits Enikő, Mária Teréziát Poór János, Széchenyit és Kossuthot Csorba László mutatta be.

2012. tavaszán folytatódott a magyar történelem meghatározó alakjainak bemutatása. Luxemburgi Zsigmondról C. Tóth Norbert, Bethlen Gáborról Oborni Teréz, II. Rákóczi Ferencről Gebei Sándor, Géza fejedelemről és Szt. Istvánról: Zsoldos Attila beszélt. Az őszi félév a II. világháborút járta körül a Hitler nemzeti szocializmusától a Hitler-Sztálin paktumon át a német megszállásig és Sztálin totalitárius diktatúrájáig. Az előadók már jól ismert nevek voltak; Ormos Mária, Ungváry Krisztián, Romsics Ignác, Szita Szabolcs, Kolontári Attila.

2013. tavaszán három előadásban a sokarcú 20. századot mutatta be Romsics Ignác. Beszélt az emberekről, társadalomról és életmódról, a nemzetről, államról és politikáról, és a magyar 20. századról.

Az első előadást megelőzően 2008-ban kellően lámpalázas volt a szervező, hogy vajon meg leRomsics Ignác het-e tölteni a könyvtár 120 férőhelyes nagyelőadóját. Azóta az előadássorozat egyre népszerűbb, és ma már 200, sőt esetenként 300 fő is megjelenik egy-egy előadó meghallgatására. Így gyakran már kivetítőn nézik a könyvtár kamaratermében, és sokan a nagyelőadó előtti előtérben lévő képernyőn figyelik az eseményeket.

2013 őszén az alábbi előadásokra várjuk az érdeklődőket: 1. X. század Előadó: Fodor István egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója Előadás: 2013. október 31. csütörtök, 1700 óra 2. XI. század Előadó: Font Márta Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanár, a MTA doktora, a Mainz-i Tudományos Akadémia levelező tagja Előadás: 2013. november 04., hétfő 1700 óra 3. XII. század Előadó: Koszta László tanszékvezető egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem Előadás: 2013. november 11., hétfő 1700 óra 4. XIII. század Előadó: Zsoldos Attila MTA levelező tagja, egyetemi tanár, a MTA Történettudományi Intézete Filozófiai és Történettudományok Osztálya osztályvezetője Előadás: 2013. november 18., hétfő 1700 óra 5. XIV. század Előadó: Bertényi Iván egyetemi tanár, az MTA doktora Előadás: 2013. november 28. csütörtök, 1700 óra

34 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

KÖNYVAJÁNLÓ Futaky László

Tanúvallomás egy családtörténethez A Nyíregyházi Dugó története Jó érzésű emberből a legmélyebb sajnálatot váltja, ki ha azt hallja: holokauszt. Ez a szó tiltakozásra kötelez bennünket minden emberellenes cselekedettel szemben. A II. világháború alatti zsidóüldözések történetének – szomorú erről a szívszorítóan megrázó társadalmi témáról beszélni – számottevő irodalma van. Mint ahogyan ennek az elembertelenedett tettnek az árnyéka is a fél kontinensre rávetült. Csak a humanitás és az idő segít, hogy az utódokban továbbélő lelki sebek begyógyuljanak, feltisztuljon a jövő horizontja.

A kötet felkavaró önéletírás, egy Nyíregyházán 1930-ban született gyerekember életének eseménytörténete, pokoljárása a vészkorszak időszakából. Leitner Dávid időrendet tartva, tárgyilagos hitelességgel mondja el a maga és családja sorsának viszontagságait, melyet lánya, Kor Leitner Zehava írónő rögzített könyvszöveggé huszonhat fejezetben.

Dávid zsidó vallási hagyományokat ápoló családi környezetben, harmóniában a közelebbi-távolabbi keresztény lakosokkal (mint például Váci Mihály szüleivel is), derűs diákként éli a békés mindennapokat. Anyja, apja a saját kis fűszerboltjukban dolgozik, a szeretet köteléke fűzi össze a népes családot. A műben emlékezetes epizódok tudósítanak erről az életmódról, meghittségről. Magyarország ege alatt azonban viharfelhők tornyosulnak. Dugó kilencéves, amikor kitör a háború, és megváltozik minden körülöttük. A még naiv, jóhiszemű gyerek szembesül a világ képtelenségeivel (zsidótörvény, munkaszolgálat, gettó, majd a deportálás). Ettől a ponttól egy önmagával meghasonlott világrend torz életképeit, a kiszolgáltatottság állomásait (Birkenau, Mauthausen, Buchenwald) vetíti elénk az író, és közli mindazt, ami a haláltáborokban a foglyokkal megtörténhetett. A világtörténelemben számtalan példát találhatunk arra, hogy dicsőségnek és győzelemnek kiáltották ki az emberiséget

megbotránkoztató rémtetteket. Taigetosz némiképp még magyarázható is, de ez a huszadik századi népirtás?! Az elvek, szemléletek, hatalmi őrületek béklyójában vergődő közerkölcs mélyzuhanását követhetjük nyomon...

Valamiféle „igazságosztás” jegyében, életerős ifjak százait, emberek ezreit vezényelték föld alá s a másvilágra. A szerző a túlélő gyerek szemén át láttat – és épp ez avatja drámaivá a leírtakat –, mert amivel találkozik az olvasó, az nem a képzelet világából ellesett, színes mese, hanem egy gyerekembernek ifjúkoráig megélt sorsa. Helyesebben, az emberi aljasság módszertanából szerzett tapasztalatok összegezése. Leitner Dávid életszeretetének és szerencséjének köszönhetően tizenöt éves korában elhagyhatta az utolsó tábort. Visszatért szülőföldjére, majd 1949-ben kivándorolt Izraelbe. Könyve, az európai történelem e sötét fejezetéről szóló tanúvallomás, gyötrelmesen súlyos olvasmány – a jelzők alig mondanak valamit. Ugyanakkor ennek a múlt megpróbáltatásain felülemelkedő szabad szellemnek a megnyilatkozása, a közgondolkodás megtisztulását segíti, figyelmeztet a tisztesség alaptörvényének tiszteletben tartására: civilizált ember, józan közösség, felvilágosult szemléletű társadalom ilyen rémtettet, soha többé nem követhet el! A létért való küzdelem tényközlő, természetes egyszerűséggel fogalmazott szövegének traumatizáló hatása alól az ember nehezen vonja ki magát.

A könyv mellékletében nyíregyházi épületfotók, családi fényképek, a szerző életére vonatkozó dokumentumok találhatók. A kötet címében a humoros hangzású Dugó becenév, még azt a korábbi időt idézi fel, amikor a gyermekvilágban a

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 35

keresztény-zsidó kapcsolatot nem az etnikai, vallási konfrontáció, hanem – leszámítva a kölcsönös csínytevéseket – az egyenrangúak barátsága jellemezte. A pótolhatatlan veszteségek miatti fájdalom lélekmozdító könyve ez a mű, mely a Leitner család emlékére kegyeleti szándékkal íródott.

Kor Leitner Zehava: Nyíregyházi Dugó története.

Leitner Dávid (Dugó) elmondása alapján. Ford.

Peer Gideon. [2013.] Szerző. 182 p.

Bajnok Lászlóné

Jókai Anna: Ne féljetek!

Jókai Anna műveit mindig szerettem. Figyelemmel kísértem az új regényeit, és alig vártam, hogy elolvashassam azokat. Kb. tíz évvel ezelőtt került a kezembe a Ne féljetek! című regénye, amelyik olyan hatással volt rám, hogy a mai napig nem múlta felül egyetlen más olvasmányélményem sem.

Azóta minden barátnak, ismerősnek, de leginkább az ötven évet betöltött sok-sok kedves olvasómnak ajánlottam már.

Miért is? A regény súlyos gondolatokat fogalmaz meg. Alapproblémája az elmúlás, az öregedés és a halál. Az írónő a keresztény emberképből és a jézusi hitből vezeti le az ember és a halál viszonyát.

Ez egy olyan folyamat, amelyre megérik az ember.

A szerző az olvasót önmagával szembesíti, hiszen az elmúlással, az öregedéssel és a halállal mindenkinek magának kell szembenéznie.

A regény 1977 januárjában indul és 1997 júliusában ér véget. A szerző a négy főszereplő (47, 50, 55, 60 évesek) húsz évének történetén keresztül szembesíti olvasóit az idős ember beszédkényszerével, testi elhasználódásának jeleivel, az időskori

betegségek viselési kényszerével, az idősek szeretkezésének gondjaival, az öregek haldoklásával és a transzcendens élmények átélésével.

A mű hármas tagolását mottók különítik el egymástól: Joubert-től: „Az élet estéje magával hozza lámpását.” Buddhától: „Legyetek saját magatok lámpásai!” Krisztustól: „Én vagyok a világ világossága.”

Miközben jó szívvel javaslom minden kedves olvasónknak Jókai Anna fölkavaró olvasmányát, a könyvből vett idézettel zárom ajánlásomat: „Ez az igazi rejtély. Tudni, hogy nincs megsemmisülés, és mégis rettegni tőle.

Jókai Anna: Ne féljetek! Budapest. Széphalom Könyvműhely. 1998.

36 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

Bajnok Lászlóné

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk Napjaink legismertebb francia írónőjének első könyvére hívom fel figyelmüket.

A történet Franciaországban játszódik az 1990es években. Négy egyszerű ember élettörténete kapcsolódik össze a fordulatokban bővelkedő, ámde kiszámítható események kapcsán. Találkozunk a hajléktalanság, a munkahelyhiány, a szociális bizonytalanság és az egyetemi rendszer működésképtelenségével. Mindezeket a problémákat szívmelengető derűvel és szellemes öniróniával mutatja be az írónő. Az életszerű dialógusok végigkísérik a regényt.

A történet főszereplője Camille Fauque egy anorexiás, az éh- és fagyhalál szélén álló festőlány, aki takarítással keresi meg a kenyerét, annak ellenére, hogy gazdag örökösnő és ezt tudja is magáról. Egy párizsi bérház tető alatti cselédszobájában vegetál.

A 36 éves Philibert Marquet de La Durbeliere egy elszegényedett nemesi család sarja, aki képeslapokat árul múzeumok előtt. Philibert semmire sem képes, ami feszültséggel, konfliktussal jár. Egy abnormálisan nagy lakásban él, ahová családja telepítette be egy hagyatéki tárgyalás végéig. Ő egy Don Quijote és a Larousse enciklopédia keveréke.

Mindent tud, de semmit sem tud elmondani a dadogása miatt.

Frank a szakács, Philibert lakótársa, bérlője.

Semmi más nem érdeki csak a motorozás, a csajok és a főzés. Lehetetlen modora sok konfliktus forrása a történetben. Paulette, Frank nagymamája. Története lehetne az öregség története is. Fizikai kiszol-

gáltatottsága szánalmat és a praktikus segítségnyújtás szándékát váltja ki a fiatalokból. A négy ember története akkor kapcsolódik egybe, amikor Paulette-t kimenekítik az öregotthonból és beköltöztetik Philibert lakásába, ahová előzőleg már Camille-t is bekvártélyozta a lakás tulajdonosa.

A történet során mindenkiről kiderül, hogy üldözött. Minden reménytelennek tűnő eseményről kiderül, hogy nem szabad feladni, mindig van remény, csak elég szeretet kell a dolgok véghezvitelére és megvan a megoldás. A regényből 2008-ban film készült Egyedül nem megy címmel, a fantasztikusan tehetséges Audrey Tatou főszereplésével.

Anna Gavalda további, Magyarországon megjelent művei: Szerettem őt. Bp. Magvető. 2005.

Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol. Bp. Magvető. 2008.

Kérem, figyeljenek Anna Gavaldára! Sok szép élménnyel lehetünk gazdagabbak általa.

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk. Budapest. Magvető. 2006.

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 37

HÍREK A megyei könyvtár a MATARKA csapatban A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár belépett a MATARKA adatbázis (MAgyar Folyóiratok TARtalomjegyzékeinek Kereshető Adatbázisa) építőinek csapatába. A könyvtárosok által közismert és széles körben használt MATARKA adatbázis magyar vagy magyar nyelvterületen kiadott szakfolyóiratok, évkönyvek és egyéb periodikumok tartalomjegyzékeit dolgozza fel. Könyvtárunk vállalkozó kedvű dolgozói eddig 4 folyóirat adatait vitték be az adatbázisba.

Elektronikus Információszolgáltatás = EISZ A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár EISZ(Elektronikus Információszolgáltatás) előfizető lett.

Az Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ) nemzeti program célja, hogy a felsőoktatás és a tudományos kutatás számára nélkülözhetetlen elektronikus információforrásokat központilag, nemzeti licenc alapján vásárolja meg, melynek eredményeként az eddigieknél lényegesen több információt tud biztosítani. Az EISZ Alapprogram keretében nyújtott országos hatókörű adatbázis-szolgáltatás a kutatási infrastruktúra szerves része, tartalmazza a kurrens folyóiratok, szakcikkek, tudományos kiadványok bibliográfiai adatait és ’full text’ verzióit, a kutatásokhoz elengedhetetlen adatbázisokat. A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár az alábbi adatbázisok hozzáféréséhez fizet elő: • Akadémiai Szótárak • Akadémiai folyóiratok

Sebestyén György Fehér Gáborról, a Könyvtárosok Világnapján Ez év április 14-kén volt a Könyvtárosok Világnapja, amelynek alkalmából a nyíregyházi Móricz Zsigmond Könyvtár meghívta Prof. Dr. Sebestyén Györgyöt, hogy a világnaphoz kapcsolódó, április 15-kén tartott rendezvényen tartsa meg az ünnepi előadását, Fehér Gábor kéziratos hagyatékáról, amelyet Prof. Dr. Sebestyén György a könyvtárnak kívánt ajándékozni.

Sebestyén professzor nagybátyja, Fehér Gábor (1993–1941) író, költő, tanár emlékét Nyíregyháza születésének 120. évfordulója alkalmából is nagy becsben tartja: nevét utcanév őrzi, az Északi temetőben a családi síremlékét a városi önkormányzat gondozza, a korábbi Geduly Henrik Leánygimnázium jogutódjában, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban emléktáblát állítottak tiszteletére. Ezt az emléktáblát koszorúzta meg Sebestyén professzor, akit a könyvtár részéről elkísért B. Mikula Edit igazgatóhelyettes és László Gézáné főkönyvtáros. Április 16.-án Sebestyén professzor a Móricz Zsigmond Könyvtár vezetőinek tisztelgett Fehér Gábor sírja előtt is.

38 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

Prof. Dr. Sebestyén György

Adomány a megyei könyvtárnak Értékes adományt kapott a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár helyismereti gyűjteménye. Joób Árpád nyugalmazott főiskolai tanszékvezető tanár, a Kodály Társaság elnöke adományozta könyvtárunknak elődje, Tarczai Zoltán iratait, melyek a Társaság életébe engednek betekintést

Magyar Rekorderek lettünk Újabb címmel gazdagodott a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár.

2013. április 11-én. A megyei könyvtár a Váci Mihály Művelődési Központtal karöltve közel kétezer embert verbuvált össze a Bujtosi Szabadidő Csarnokba egy közös versmondás erejéig. Váci Mihály: Én szőke városom című versét közel kétezer fő szavalta el egyszerre, s így sikerült megdönteni az addigi tömeges versmondás rekordját. A Magyar Rekord Egyesület a rendkívüli teljesítményt elfogadva a Magyar rekorder címet adományozta a könyvtár számára.

Nagy Imre-díj a megyei könyvtárnak A fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Nagy Imre Társaság Nagy Imre díjat adományozott több városi kulturális intézménynek, köztük a Móricz Zsigmond Megyei és Városi könyvtárnak, a társaság célkitűzéseinek a megvalósítása érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységének elismeréséért.

Hagyaték a könyvtárnak Értékes hagyatékkal gazdagodott a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár gyűjteménye. Fehér Gábor nyíregyházi író-tanár kézirataival és azok digitalizál változatával gazdagodott a könyvtár állománya, melyet a nyíregyházi kötődésű pedagógus leszármazottja, a hagyaték gondozója, prof. Dr. Sebestyén György, az ELTE-BTK Könyvtár és Információtudományi Intézet tanszékvezető egyetemi tanára adományozott a könyvtárnak. A hagyaték a helyismereti gyűjteményben kapott helyet.

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 39

Kölcsey titka A Kultúra Napja alkalmából rendhagyó irodalomórán vehettek rész a Vasvári Pál Gimnázium tanulói a megyei könyvtárban. A könyvtár olvasótermében Dr. Karádi Zsolt, főiskolai tanár Kölcsey titkai címmel tartott előadást, mely olyan információkkal ismertette meg a diákokat, melyek egy irodalmi tanórán nem feltétlenül kerülnek szóba.

A régi Nyíregyháza képeslapokon A városnapi programsorozat részeként 2013. május 10én megnyílt Dr. Jakó János A régi Nyíregyháza korabeli képes levelezőlapokon című kiállítása. A kiállítást Lipták Lajos, a Közoktatási, Kulturális és Sportbizottság elnöke nyitotta meg. Ezt követte Mohácsi Endre történész Igen jó hely támadhat Isten kegyelméből belőle, és Bánszki Hajnalka levéltáros Meglazult kötelékek – A nyíregyházi szlovákság a 20. században című előadása.

Az eseményt a gyűjtő vezetésével a képes levelezőlapok bemutatása zárta. A programban közreműködtek a Vikár Sándor Zeneiskola tanárai.

Rádiók a könyvtárban A Magyar Sajtó Napjához (március 15.) kötődően Rádió Anno címmel rádiótörténeti kiállítás volt megtekinthető a megyei könyvtárban.

Az elmúlt évtizedek rádiózásának eszközeit felvonultató kiállítás Szikora András, Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójának műszaki vezetője gyűjteményéből állt össze.

A kiállított eszközök között felsorakozott zseb- és iskolarádió, szalagos magnetofon, lemezlejátszó, katonai adóvevő és telefon. A stúdiótechnikát keverőpultok és lemezlejátszók képviselték. A tárlat a rádiótechnika fejlődése mellett bemutatta a Magyar Rádió 2007-ben megszűnt nyíregyházi stúdiójának emlékezetes pillanatait, az eszközök mellett tablók mutatták be a helyi rádiósok életét. Az emlékek felidézését a megnyitón megjelenő egykori rádiósok segítették.

40 | KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.)

„Összefogás a kulturális szakemberek továbbképzéséért” 2012. májusában egy előkészítő projektértekezleten döntöttek arról megyénk városi könyvtárainak képviselői, hogy két megyei konzorciumot hoznak létre a könyvtárak képzési terveihez igazodva a TÁMOP 3.2.12-12/1–2012–0030 pályázat megvalósítására.

A vásárosnaményi könyvtár nyolc tagú, a megyei könyvtár hat tagú konzorcium létrehozásával kezdte kidolgozni a projektet. A konzorciumi tagok kiválasztásánál a megyei könyvtár fő szempontja a kisebb létszámú könyvtárak bevonása volt, mivel a kisebb könyvtárak a megyei könyvtár nélkül nem tudtak volna önállóan pályázni.

A megyei könyvtár által vezetett konzorcium tagjai: Móricz Zsigmond Megyei s Városi Könyvtár, Váci Mihály Kulturális Központ – Nyíregyháza, Művelődési Központ és Könyvtár – Tiszavasvári, Városi Könyvtár és Művelődési Ház – Tiszalöki Városi Könyvtár és a Méhteleki Művelődési Ház és Könyvtár.

A pályázat segítségével sikerül megvalósítani a kulturális szakemberek, a könyvtárosok és a közművelődésben dolgozó szakmai munkatársak továbbképzését. Az összefogás eredménye, hogy a képzések kiválasztása teljes mértékben igazodik a konzorciumi tagok profiljához, stratégiai és cselekvési tervéhez, valamint ezáltal képessé válnak új szolgáltatások bevezetésére. A humánerőforrás fejlesztése révén a konzorciumot alkotó kulturális intézmények még inkább alkalmassá válnak az oktatás támogatására, új tanulási formák alkalmazására.

A projekt 2012. július 20-án került benyújtásra, s a kedvező döntésnek köszönhetően, szeptemberben már elkezdődhettek a képzések. A projekt, melynek támogatási összege 27.587.334 Ft, 2012. október 01.

– 2014.12. 31. között valósul meg.

A benyújtott pályázat keretében a konzorciumi tagok intézményeiből 52 kolléga, 81 OKJ-s, akkreditált vagy szakmai továbbképzésen tanul 27 féle témában.

Egy Kölcsey leszármazott, Fáy Péter látogatott el a könyvtárunkba

KÖNYVTÁRI KIS HÍRADÓ | 2013. XVI. évf. 1–2. sz. (61–62.) | 41

JOGSZABÁLY FIGYELŐ 39/2013.(V.31.) EMMI rendelet a Könyvtári Szolgáltató Rendszer működéséről 13/2013. (II.14.) EMMI rendelet a települési önkormányzatok könyvtári, közművelődési és múzeumi feladataihoz nyújtott támogatások részletes szabályairól 2012.évi CLII. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról, és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról

1311/2012.(VIII.23.) Korm. határozat a megyei múzeumok, könyvtárak és közművelődési intézmények fenntartásáról 1094/2012.(IV.3.) Korm. határozat a megyei múzeumok, könyvtárak és közművelődési intézmények további fenntartásáról, valamint a települési önkormányzatok kötelező kulturális feladatairól 2012. évi I. törvény a Munka törvénykönyvéről Oláhné Gócza Krisztina

Szerzői útmutató Lapunk színvonalának emelése és a szerkesztés megkönnyítése érdekében kérjük szerzőinket, hogy kéziratuk készítése során tartsák be az alábbi szempontokat.

Az írások terjedelme lehetőleg ne legyen több másfél ívnél (40.000 n), könyvismertetés esetén 12.000 n-nél. Ennél terjedelmesebb írást csak kivételes esetben közlünk.

A kéziratokat 12-es betűmérettel, Times New Roman betűvel és 1,5-es sortávolsággal készítsék.

Törekedjenek a világos, tömör, magyaros fogalmazásra. Ha valamely idegen szakszóra van megfelelő magyar kifejezés, ajánlatos azt használni. A rövidítések, betűszók feloldását első előfordulásukkor kell közölni. Pl. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK).

Az ábrákat, táblázatokat, diagramokat címmel kell ellátni, és külön fájlban kérjük beküldeni helyüket a szövegben megjelölve.

A kiegészítő információkat a lapalji lábjegyzetben kérjük elhelyezni.

Publikációkra történő hivatkozásokat az alábbiak szerint kérjük: Az önálló kötetre hivatkozás: Bényei Miklós: Genius loci: A helyismereti tevékenységről. Budapest. 2004. 182.

42 |

Folyóirat cikkre hivatkozás: Dancs Szabolcs: Elektronikus kötelespéldányok könyvtári szolgáltatása. TMT, 2012. 59. évf.

10. sz. 407–414.

Gyűjteményes kötetben megjelent írásra hivatkozás: Balogh István: Alkotás és tudományszervezés a politika szorításában. In: Szabó István Emlékkönyv. Kovács Ágnes közreműködésével szerk.

Rácz István. Debrecen, 1998. 37–52.

Internetről letöltött dokumentumra hivatkozás esetén kérjük zárójelben közölni a letöltés időpontját.

A levéltári forrásoknál kérjük az őrzőhely nevét és a pontos (fondszámot és szöveges megnevezést) jelzetet.

Minden cikket lektoráltatunk, érdemi javítások esetén a változtatásokat egyeztetjük a szerzővel.

Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a kézirat szövegében a nyelvhelyesség érdekében és a lap stílusához igazodva javításokat végezzen. Ezek nem érintik a mű tartalmi értékét, amelyért a szerző felelős.

A kéziratot az alábbi e-mail címre kérjük eljuttatni: kishirado@mzsk.hu.

Kiadja a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, 4400 Nyíregyháza, Szabadság tér 2.

Felelős kiadó és főszerkesztő: Kührner Éva igazgató • E-mail: kishirado@mzsk.hu • Műszaki szerkesztő: Talpas Sándor ISSN 1416-2040 • Készült Nyíregyházán, a Feliciter Kiadó nyomdájában, 300 példányban.

Képek az Ünnepi Könyvhétről