Az elhízással komolyan kezdeni kell valamit

ANTAL EMESE | Maastrichtban tartotta idei konferenciáját az Európai Elhízástudományi Társaság, továbbá a témában érintett sebészek szövetsége. Az esemény felütését a WHO friss jelentése adta meg, mely szerint az európai régióban a felnőttek 59 százaléka és minden harmadik gyermek túlsúlyos vagy elhízott. Ennek apropóján kérdezte a Figyelő a TÉT Platform szakmai vezetőjét, dietetikus, szociológus szakembert.

Mi volt a konferencia vezérfonala? Még mindig a pandémia volt a téma? – Az is, ám az eseményen terítékre került még az elhízástudomány minden spektruma, a gyógyszerfejlesztéstől a táplálkozástudományon át a sebészetig. De valóban, a WHO közleménye adta meg az alaphangot, mert a helyzet kezd drámaivá válni, hiszen az európai felnőttek 59 százaléka és minden harmadik gyermek túlsúlyos vagy elhízott. A fiúknak a 29 százaléka, míg a lányoknál egy hajszállal jobb a helyzet, náluk csak 27 százalék ez az arány. Ahogy az Egészségügyi Világszervezet fogalmaz, növekvő járványról van szó, amelynek a megfékezése magas szintű politikai elkötelezettséget kíván, és az államoknak ki kell alakítaniuk a nemzeti politikájukat a probléma kezelésében. – Mind nagyobb az egészséges életmóddal kapcsolatos tudás, mégis egyre jobban hízunk. Hol veszik el az információ? – Nagyon összetett kérdés ez. A jelenlegi szakmai álláspont az, hogy személyre szabott stratégiát szükséges alkalmazni a nagy általánosságok helyett. Teljesen más kell egy Budapesten élő sportos menedzsernek, mint egy Nógrádban lakó, roma származású háziasszonynak. Mind a táplálkozás-, mind az elhízástudomány abba az irányba tart, hogy az egyéni élethelyzetet, egészségi állapotot szükséges vizsgálni, ezzel lehet csak hatékonyan kezelni a problémát. Egy másik fontos része a kialakult helyzetnek, hogy az interneten áradó téves, áltudományos információkkal kell folyamatosan megküzdeni, és ebben egyelőre nem a tudomány áll nyerésre. Meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek révén az emberek megalapozott, bizonyított, hiteles információkkal találkoznak. Ma bárki adhat tanácsot, ha elolvasott egy könyvet. Az egyik szemem sír, a másik nevet: felértékelődött az egészség, egyre többen ismerik fel az életmód szerepét, továbbá azt, hogy egyéni szinten is tudunk változtatni, ám ezzel párhuzamosan az üzletet is sokan meglátják ebben, ömlik az álhír. Viszont van egy nagyon érdekes jelenség, amely a kutatásainkból derült ki: azt találtuk, hogy azok körében, akik egészségtudatosnak vallják magukat, még nagyobb a tévhitek elfogadottságának az aránya. Úgy véljük, azért, mert ők sarkosabban, végletekben gondolkodnak, minden fekete vagy fehér, elveszik a józanság, az arany középút. – Ez jól megjelenik a húsmentesen táplálkozók és az erősen húspárti ketogén étrenden élők közösségeiben is. Míg korábban mindenféle receptúrák és diéták forogtak közszájon, most mintha ez a két nagy irányzat dominálna. Mi erről a szakma álláspontja? – Az, hogy mindenki személyre szabottan találja meg azt, ami neki jó. A maastrichti konferencián is napirenden voltak ezek az irányzatok, illetve az időszakos böjtölés, mert az is nagy divat most. Azt kell megérteni, hogy nem szabad sémákban gondolkodni, nem ugyanaz jó mindenkinek. Egy aktív, sokat sportoló embernek a húsok, a tejtermékek, az állati eredetű élelmiszerek fontosabbak lehetnek, de nem mindenki mozog olyan aktívan, mint ők. Egy étrendtől még nem válunk varázsütésre egészségessé, ahhoz több tényező szükséges. Az embereknek segíteni kell, mert nagyon nehezen tudnak dönteni abban, mit kellene enni, mi lenne a megfelelő. Az már jó kezdet, ha ezt valaki felismeri, ám hasznos lehet, ha megkérdez egy szakembert – már ha valódi szakemberhez, mondjuk dietetikushoz fordul, és nem az edzőteremben kérdez meg valakit. De az sem biztos, hogy egy alacsony szocioökonómiai státuszú egyén felismeri, hol van a probléma, hiszen neki fontosabb a saját környezete, amelyben él. Mindenkihez el kell juttatni a tudást, de ez önmagában nem elegendő. Régi vesszőparipám, hogy már az óvodában, iskolában gyakran kellene foglal-

kozni az egészséges étrenddel. De ha valaki olyan környezetben él, ahol az egész család nagyevő, rengeteg étellel ünnepel mindent, ott már egyéni foglalkozásra lesz szükség, hogy belássa: nem jó ez az irány. Számos pozitív intézkedést láttunk – ilyen például a közétkeztetés megreformálása, a mindennapos testnevelés bevezetése –, és ennek vannak kedvező hozadékai. – Mégis nagy ellenállás van a pedagógusok meg a szülők körében is. A mindennapos testnevelést kifejezetten nyűgnek élik meg, holott ha csak kimennének az iskola körül tempósan gyalogolni 40 percet, már az is sokat segítene. – Érdekes, de szintén a saját kutatásaink mutattak rá, hogy a gyermekek kifejezetten szeretik a testnevelésórákat. A táplálkozás témájában a szülők és a pedagógusok együttműködése nélkülözhetetlen, és ebben az élelmiszeriparnak is partnernek kell lennie. Fontos, hogy például a megkezdett cukor-, só-, zsiradékcsökkentési tendencia folytatódjon, egyre több információt kapjunk az élelmiszerek csomagolásáról. E mellé kell a népegészségügyi program, pontos célokkal, hozzárendelt erőforrásokkal. – Azt hittem, nem csak számomra lesz sokkoló a járványidőszakban látott döbbenetes kórházi kép, amikor többnyire elhízott betegeket lehetett látni a lélegeztetőgépeken. Mi lehet ennél súlyosabb intő jel? – Pontosan erről van szó. Fel kell hívni a figyelmet, hogy az elhízás rengeteg kockázattal jár. Mit tett Boris Johnson, amikor lekerült a lélegeztetésről és kijött a kórházból? Azt mondta, életmódot szükséges váltania, fogynia kell, mert a túlsúlya is hozzájárult mindehhez. Készítettek is egy nemzeti obesity action plant, egy elhízás elleni akciótervet. – Akkor nézzük innen, mit lehet tenni. Legyen szigorú velünk az egészségügy? Büntessen-jutalmazzon? Mi lenne, ha a háziorvos elkezdené határozottan nyomasztani a túlsúlyos pácienseket? – A szigorítások vagy szankcionálások rendszeresen felmerülnek egyes országokban, de lehet, hogy nem így kellene megközelíteni a kérdést. Van, ahol receptre felírják a dietetikusi tanácsadást. Nálunk a dietetika kimaradt az alapellátásból, és ezt még mindig nem sikerült korrigálni. Pedig hatalmas lépés lehetne, ha személyre szabott tanácsokkal, rendszeres ellenőrzéssel folytatná az életmódváltást a beteg. Magánban persze elérhetők a dietetikus szakemberek, egyre többen dolgoznak vállalkozóként, ami azt mutatja, van rájuk igény. De jó lenne, ha az is elérhetné ezt, aki nem tudja megfizetni. Sok tanulmány van arról, milyen költséget jelent ezt beépíteni a rendszerbe, s miként térül meg hosszú távon. Mert abszolút megtérül. Csak gondoljuk végig: ha valaki akár csak 5-10 százalékot le tud fogyni, azonnal csökkennek nála a szív- és érrendszeri, valamint az anyagcsere-betegségek kockázatai, kevesebbet megy táppénzre, kevesebb gyógyszer kell neki, nem fog fájni a lába, a csípője. Ha ezt a példát nézzük, s finanszíroz számára a rendszer egy dietetikust – ideális esetben egy teamet, gyógytornásszal akár –, az még mindig költséghatékonyabb, mint évtizedekig kezelni az elhízásból származó betegségeket. – Az egyén felelősségtudatát miként lehet felébreszteni? Erős vitákat váltott ki, amikor légitársaságok azzal jöttek elő, hogy a kövér utasok vegyenek két jegyet. Bántó, nyilván, de valahogy egyszer el kellene jutni a szembenézésig. – Itt jön be egy másik téma, amely szintén nagy hangsúllyal jelent meg a maastrichti konferencián, ez pedig a stigmatizálás. Érzékeny kérdés, nem könnyű jól kezelni, s ráerősít erre az a fajta marketing, hogy fogadd el magad, mindenki úgy szép, ahogy van. Hozzá kell tenni azonban, hogy az egészségéért – s ezen belül a testsúlyáért – is döntő részben mindenki maga felelős, és tisztában kell lenni azzal is, milyen problémákat okoz a túlsúly, az elhízás. Ezeket nem szabad a túlzott korrektség mögé helyezni, mint ahogy azt sem szabad megengedni, hogy a túlsúlyosakat hátrányos megkülönböztetés érje. – De ha lenne egy varázsszer, amely egy perc alatt karcsúvá varázsol, mindenki bevenné. – Gyanítom, hogy igen. Nyilván sértegetéssel nem lehet jobb belátásra késztetni a többséget, de valahol el kellene kezdeni az őszinte szembenézést az elhízással. Rengeteg kutatás mutatja, hogy ha fogják az emberek kezét, segítik őket, akkor sikeresek tudnak lenni a fogyásban. S nem elég egyszer motiválni, egyszer elkapni a lendületet. Most készítettünk egy ingyenes honlapot, Miből mennyit egyek? a címe, amelyen személyre szabott ajánlásokat kaphat az érdeklődő, melyik élelmiszercsoportból mennyit fogyasszon. Éppen bővítjük egy ún. digitális asszisztenssel, amelyik nem hagy békén, küldözgeti az üzeneteket, hogy inni kell, enni kell, eljött a mozgás ideje. – Úgy képzelném, a háziorvos tartaná kézben a folyamatot, ő „írná fel” a dietetikusi tanácsadást, kontrollálná az eredményeket, és aki vállal egy meghatározott időszakot, azt honorálni kellene valamivel. – Ez a jövő, de már régóta dolgozunk ezen. Az alapellátásban vannak olyan praxisközösségek, ahol már dietetikus, gyógytornász és pszichológus is részt vesz a munkában. Ez a járható út, ez tud működni, ez segít a betegeknek a sikeres életmódváltásban és az egyénnek az egészségmegőrzésben.

LENGYEL GABRIELLA

EISENKRAMMER KÁROLY

A Giro d’Italia startjával belecsöppentünk a világ kerékpársportjának sűrűjébe – állítja a Tour de Hongrie főszervezője.

Magyarország biztosította a helyszínét a Giro d’Italia rajtjának, valamint több szakaszának is. Mit jelentett a magyar rendezés lehetősége? – A Giro d’Italia a világ legjelentősebb sporteseményei között szerepel, hiszen százmilliók követik a televízión keresztül, és az internetes felületeken is hatalmas rajongótábora van. A jó értelemben véve megszállott bringások számára pe-

GIRO: A LEGJOBB IDŐBEN ÉRKEZETT

dig ez kihagyhatatlan esemény. Nem is csoda, hogy az európai szurkolók milliói nézték a magyarországi szakaszokat. A hazai drukkerek több százezres jelenléte szintén bizonyította, hogy mekkora vonzereje van ennek a versenynek. Azok, akik valamilyen módon részt vettek a szervezésben, mindannyian meglepődtek, milyen kedvező volt a fogadtatása itthon a Girónak, amelynek sikere és fogadtatása elnyomta a kritikus hangokat, és a verseny ellenzői is belátták, hogy ez az esemény sokkal nagyobb, mint azt sejtették. Egyébként tartottunk tőle, hogy kevésbé lesz toleráns a lakosság például az útlezárások miatt, de ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk. – Ezt üzleti nyelvre lefordítva mit hozott még a Giro? – Rengetegen látták Magyarországot a terjedelmes közvetítések révén. Ez felér bármilyen országimázs-építő kampánynyal vagy a hazánkról szóló filmekkel

Kelet-Közép-Európa még egyszer sem adott helyszínt ekkora körversenynek, úgyhogy feliratkozunk a világ nagy ilyen eseményeinek a listájára. Bár hazánk jelentős nemzetközi megmérettetéseket rendezett már gyönyörű sportlétesítményekben, ilyen „mobil” sport attrakciót – amelyhez vinni kell minden technikai háttérszolgáltatást, a csapatfelszerelést –, amellyel együtt mozog a nemzetközi média, valószínűleg most először. Egy szinttel biztos feljebb léptünk a globális sportesemények szervezésében. Belecsöppentünk a sűrűjébe. Ráadásul a Grande Partenza a legjobb időpontban érkezett. Csakúgy, mint például 30 évvel ezelőtt, nagy kerékpárboom van, már amatőrversenyeken is tömegek jelennek meg. – Van feszültség a szakágban? – Talán annyi, hogy több támogatásra lenne szükség, hiszen alapvetően költséges sport a verseny-kerékpározás. Az utánpótlás-nevelésben komoly kihívás, hogy a szülőknek kell finanszírozni a felszerelést. Egy-két millió forint csak a bringa, félmillió az alkatrész, nem beszélve a folyamatos szervizelésről, és a kapcsolódó egyesületi infrastruktúra biztosításáról.

– Mi, magyarok mennyire vagyunk bringás nemzet? – Olyannyira, hogy lassan 100 éves lesz a Magyar Körverseny, amely hét esztendeje kapott újból hatalmas lendületet. Minden felmérés és visszajelzés alapján egyre többen pattannak bicikli re hazánkban is. Engedtessék meg nekem, hogy azt állítsam: a hazai körverseny intenzív fejlődése magával, pontosabban felfelé rántotta a kerékpársportot. – Hová pozicionálja a Tour de Hongrie- t? – Mára WordTour szintű körversenynyé vált. Ugyanazokkal a csapatokkal, versenyzőkkel találkozhatunk hazánkban, mint amelyek/akik az Olasz- vagy a Francia Körversenyen felbukkannak. Alapvetően a Tour de France mintáját követő Tour de Hongrie-n a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) legmagasabban jegyzett profi csapatai indulnak. Labdarúgó példával: a Real Madrid és a Juventus verseng a Bayern München legjobbjaival. – Azaz csak profiknak szól? – Igen, hivatalos, profi csapatok indulhatnak a Tour de Hongrie-n is, csakúgy, mint a Lajtán túli nagy körversenyeken. Ezért is komoly probléma, hogy Magyarországon jelenleg nincs nemzetközi (UCI) bejegyzésű csapat. A Pannon Cycling Team volt az utolsó, amelyből elindult például Valter Attila nemzetközi karrierje is. Bízom benne, hogy a Giro és a Tour de Hongrie hatalmas sikere lendületet ad a sportág fejlesztésének, és a döntéshozók is észreveszik, hogy ebben a sportágban költséghatékony módon lehet nagy eredményeket elérni – nemcsak az élsport, hanem a szabadidősport terén is.

EISENKRAMMER KÁROLY. CSAK PROFI CSAPATOK INDULHATNAK VERSENYBESOROLÁS

A Nemzetközi Kerékpáros-szövetség a pontszerző versenyeit több kategóriába sorolja. Körversenyekből a 2. kategóriás a legalacsonyabb rangú, ezt követi az 1-es, majd a ProSeries és végül a World Tour kategória. A kategóriákkal kötelezettségek is járnak, a pénzdíjakat és a biztosítandó körülményeket is megszabja az UCI.

SZAJLAI CSABA

MŰTÁRGYAK ÉJSZAKÁJA

Május utolsó hétvégéjén rendezik meg a Műtárgyak éjszakáját, amelynek során többek között tárlatvezetéseken, műterem-látogatáson, illetve 50 helyszínen közel 100 programot látogathatnak meg a művészetbarátok. A háromnapos fesztiválon betekintést nyerhetünk a múzeumok, műtermek, galériák és aukciósházak színfalai mögé. A workshopokon többek között a Herendi porcelánformázás és -festés praktikáit, az ékszer- és öltözékkiegészítő-készítést magunk is kipróbálhatjuk, saját kályhacsempét festhetünk. A szakmai előadásokon pedig izgalmas műkereskedelmi, ékszertörténeti, papírrégiségi és kortárs művészeti témákról hallhatunk a szakma kiválóságaitól.

MŰVÉSZET, GASZTRONÓMIA, FUTÁS

ALDI NŐI FUTÓGÁLA

NÉPLIGET | Május utolsó vasárnapján több távon is megmérethetik magukat a futást szerető nők. De hogy a férfiak se maradjanak ki a jóból, ők is beszállhatnak a 3x2 km-es váltóba és a 600 méteres családi futásba.

OTP GOURMET FESZTIVÁL

MILLENÁRIS | Két év után a hétvégén ismét gasztroünnep lesz a Millenárison. Ráadásul a workshopokat, az előadásokat, a látványfőzéseket látogatva interaktívan be is lehet kapcsolódni mindebbe. Az idei tematika, az örökség a helyi értékek felfedezését, a szezonális megközelítést preferálja. Az ország legjobb éttermei, legismertebb konyhafőnökei megmutatják, hogy milyen ízekhez nyúlnak vissza szívesen, a gyermekkori emlékeik milyen inspirációt jelentenek.

VASARELY FESZTIVÁL

PÉCS | Victor Vasarely pécsi születésű festő és szobrász munkássága előtt tisztelgő, az emlékét felelevenítő változatos programokon vehetnek részt május 27–28án az érdeklődők. A kétnapos fesztivál repertoárjában helyet kapnak családi és gyermekrendezvények, de minden generáció számára szolgálnak színes programokkal. A rendezvény keretei között az Emlékiratok című könyv bemutatóján találkozhatnak Victor Vasarely dédunokájával, Ugo Vasarelyvel, lesz Op-Art tematikájú divatbemutató és DJ-show, fényfestés a színház falára, továbbá az érdeklődők OpArt mintázatú vászontáskát készíthetnek.

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: LENGYEL GABRIELLA