Acélválság közeleg Európában

AZ AZOVSTAL MARIUPOLBAN. A ROMOKBÓL KELL ÚJJÁÉPÍTENI AZ UKRÁN ACÉLGYÁRTÁST

ACÉLVÁLSÁG KÖZELEG

EURÓPÁBAN

HÁBORÚS KÖVETKEZMÉNYEK | Az orosz és az ukrán acél az európai felhasználás 20 százalékát adta. A szektor bespájzolt ugyan a háború kitörésének hírére, a készletek azonban fogyóban vannak. Alternatív beszerzési forrásokat lehet találni – jóval drágábban.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának a kezdete előtt a mariupoli Azovsztal acélgyár északkeleti szomszédunk ipari exportjának az egyik legfontosabb szimbóluma volt, számos londoni ikonikus épület ukrán acél felhasználásával épült. A porig rombolt üzem ma az ellenállás jelképe, az objektum védői a végsőkig kitartottak.

BRIT ÉS OLASZ GONDOK

Az Azovsztal tulajdonosa, a Metinvest legfontosabb gyárának a kiesése után máshol igyekszik beindítani a termelést. Az ukrán acélipar békeidőben félmillió embernek adott munkát, s a GDP nagyjából 10 százalékát adta. Egy másik ukraj-

AZ EURÓPAI ACÉLIMPORT SZERKEZETE, 2021. IV. NEGYEDÉV

Származási országok szerint, százalék

50,1

Egyéb

6,0

Ukrajna

7,4Dél Korea 9,0Oroszország 12,1 India

Forrás: Eurofer

15,4 Törökorsz ág

nai acélóriás, az ország déli részén, Krivij Rihben található üzem az ArcelorMittal – a világ második legnagyobb acélkonglomerátuma – tulajdonában van. Az orosz megszállás kezdetekor itt is leállították a termelést, s a közelmúltban kezdték meg a gyártás beindításának előkészületeit. A termelés volumene azonban csak a töredéke lesz a korábbinak, és az oroszok által szétlőtt szállítási infrastruktúra, valamint a zár alá vont, elfoglalt ukrán kikötők miatt az export is erősen akadozik.

Az ukrán acél kiesése az európai piacról már most pánikot okoz néhány felhasználónál – kifogytak a készletekből. Oroszország és Ukrajna a világ legnagyobb acélexportőrei közé tartozik, a két ország az

európai felhasználás nagyjából 20 százalékát adta. Az öreg kontinens számos acélgyára erősen függ az ukrán alapanyagoktól, például az e fém előállításához felhasznált széntől és vasérctől. A Ferrexpo az egyik legnagyobb exportőr volt, részvényeit jegyzik a londoni tőzsdén. Ukrán acéltermékek sokaságát használta az európai építőipar – amíg lehetett. Most más beszerzési források után kell nézni – sokkal drágábban.

Jurij Rizsenkov, a Metinvest vezérigazgatója elmondta: békeidőben a társaság termelésének nagyjából a felét értékesítette az EU-nak és Nagy-Britanniának. A szakember szerint különösen nagy gond lesz Olaszországban és a briteknél, ahol az építőipar a legnagyobb arányban használta fel az ukrán félkész termékeket. Az olasz Marcegaglia egyike Európa legnagyobb fémfeldolgozó gyárainak, feldolgozandó acéllemezeinek a 60-70 százalékát importálta északkeleti szomszédunkból. „A szektorban pánikközeli helyzet alakult ki” – mondta Antonio Marcegaglia, a cég vezérigazgatója a Financial Timesnak. A kieső ukrán importot ázsiai és ausztrál beszerzésekkel tudták nagy nehezen pótolni. A hiány többek között a török acélipart is felértékelte, a gond azonban az, hogy az új beszerzési források lényegesen drágábbak.

BESPÁJZOLTAK

A feldolgozóiparban általánosan használt melegen hengerelt acéllemez, melynek ára így egyfajta iparági benchmarkká vált, tonnánként 950 euróba került az invázió előtt. Áprilisban viszont már 1400-ra drágult, majd május elején, az ukrán acélipar újraindításának a hírére 1200-ra szelídült vissza. Egy acélpiaci elemző szerint a háború megindítása után a piaci szereplők pánikvásárlásokba kezdtek, igyekeztek minél nagyobb készleteket felhalmozni. A kínálat elapadása azonban nem volt olyan drámai, mint amilyenre sokan számítottak.

DONYECKBE SZÁLLÍTJÁK AZ OROSZOK AZOVSTAL TÚLÉLŐIT. IPARI SZIMBÓLUMBÓL AZ ELLENÁLLÁS SZIMBÓLUMA LETT

Millió tonna

136 142 Ahogy a Metinvest és a Ferrexpo újra elkezdett exportálni, és a felhasználók megtalálták az alternatív beszerzési forrásaikat, az árak is lejjebb mentek.

Egy iparági szervezet, az Eurofer arra figyelmeztetett, hogy az európai acélfogyasztás az idén 2 százalékkal csökkenhet a dráguló energia, valamint az akadozó szállítások következtében. Ha ez valóban bekövetkezik, akkor az elmúlt négy évből ez lesz a harmadik, amikor csökken a kereslet az acéltermékek iránt. Az Eurofer szerint az öreg kontinens acéliparát megfektette ugyan a háború által okozott alapanyag-kiesés, de számos nagy szereplő olyan mennyiségű készletet vásárolt, amely a jelenlegi várakozások szerint elegendő lesz a fegyveres konfliktus – egyelőre nem ismert – végéig. Hasonlóan vélekedik az ArcelorMittal, amely szerint Európában 2-4 százalékkal csökken az idén az acélfelhasználás. A háború előtti előrejelzésük még 0-2 százalékos növekedést jósolt.

Az árak konszolidációjához az Európai Bizottság és az USA egyaránt azt javasolta, hogy függesszék fel egy évre az ukrán acélra kivetett importvámokat. A nagy kérdés azonban az, hogy szétrombolt háttérrendszerrel északkeleti szomszédunk ipara mikor lesz képes nagyobb volumenben termelni és exportálni. „Minden a vasúti infrastruktúrától függ. Vasércet és szenet Lengyelországból is tudunk vásárolni, vasércet még Ausztráliából vagy Brazíliából. Viszont elsődleges prioritásunk az ukrán import – már ameddig ez működik” – nyilatkozta egy nagy európai acélgyár vezérigazgatója.

AZ EURÓPAI ACÉLFELHASZNÁLÁS

147 149 153

145 149

129 146 154

2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 2021 2022* 2023*

ÁTSZERVEZETT SZÁLLÍTÁSOK

A Metinvest is keményen dolgozik a szállítási útvonalak átstrukturálásán. Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül egyaránt szállítanak, egy algériai megrendelést például a romániai Konstanca kikötőjén keresztül teljesítettek. A gyár a termékszerkezetét is átalakította – elkezdtek például golyóálló mellényekhez szükséges acélbetéteket, valamint tankcsapdákat gyártani az ukrán hadsereg számára. A cég pénzügyi helyzete egyelőre viszonylag stabil. A Fitch hitelminősítő ügynökség nemrég közölte: szerintük a Metinvest képes lesz kifizetni egy 2023 áprilisában lejáró 176 millió dolláros kötvény esedékes kamatait.

D. GY.

RÉGI SÉRELMEK ÚJULNAK KI

NÉMETORSZÁG OLAJEMBARGÓJA MIATT

Ki gondolta volna, hogy az orosz–ukrán háború, a Moszkvát sújtó egyre keményebb nyugati büntetőintézkedések sora, az ezekkel összefüggő energiaválság kiélezi Németországban az évtizedek óta lappangó kelet–nyugati feszültséget? Most a schwedti olajfinomító (PCK Raffinerie GmbH) került a belnémet viták, veszekedések fókuszába. JÖVEDELMI KÜLÖNBSÉGEK Schwedt Berlintől mintegy száz kilométerre északkeletre, a német–lengyel határ mentén fekvő kisváros. Itt ér véget az Oroszországból idáig kígyózó Druzsba (Barátság) olajvezeték. Ebből kapja a fekete aranyat Németország egyik legnagyobb olajfinomítója a harmincezer lakosú városban. Az oroszok elleni olajembargó a schwedti finomító leállásával fenyeget, ugyanis évtizedek óta a Barátság vezetéken érkező urál minőségű kőolajkeverék adja a létesítmény működéséhez az alapanyagot. Emiatt ment el a városba a közelmúltban a kormányon lévő szabad demokraták egyik vezetője. Meg akarta győzni az ottaniakat, hogy az oroszországi olajnak is van alternatívája: az amerikai vagy a közel-keleti típusok. Érvei, amelyeket a finomító alkalmazottai előtt elmondott, nem arattak átütő sikert. A

SZANKCIÓK | A hagyományosan létező kelet-nyugati ellentét újra fellángolt Németországban. A konfl iktust az ország keleti felének az ellátásában kulcsszerepet játszó, részben orosz tulajdonú olajfi nomító jövője robbantotta ki. schwedti objektum munkásai tisztában vannak vele, hogy az általuk előállított benzin és dízelolaj azért is versenyképes, mert a Druzsbán érkező, a nyugatiaknál olcsóbb alapanyag állandó minőségű.

Statisztikák bizonyítják, hogy a keleti és a nyugati bérek között még mindig nagy a különbség, s nemigen javul a helyzet. A német szövetségi gazdasági tárca adatai szerint 1996-ban – hat évvel az újraegyesítés után – a bruttó átlagbér Kelet-Németországban havi 1820, Nyugat-Németországban 2350 euró volt. Negyed évszázaddal később, 2021 végén a havi átlagos bruttó bér keleten 3442, nyugaton 4237 eurót tett ki. Azaz a múlt esztendő utolján az egykori NDK-ban FOTÓ: HANNIBAL HANSCHKE, GETTY IMAGES

csaknem ötödével kerestek kevesebbet az emberek, mint a valamikori NSZK-ban.

OROSZ TULAJDON

A német gazdasági folyamatok szinte minden területére kiható ukrajnai háborús állapot, az infláció, az energiaválság csak tovább fokozza a keleti és a nyugati országrész közötti feszültséget. A volt NDK területén a lakosság erősödő gyanakvással figyeli az új koalíciót, amelyet csak úgy emlegetnek a kocsmákban (Kneipe), mint „nyugatnémet” kormányt, amely rájuk telepszik és fenntartja a társadalmi egyenlőtlenséget. Ez a terület 1990 óta jobban kitett a kelet-európai, volt szovjetunióbeli gazdasági hatásoknak, mint a nyugati tartományok. Az NDK-s idők kapcsolatai részben fennmaradtak. Tehát az ország ezen része mind a beszerzés, mind az értékesítés terén az országos átlagnál nagyobb mértékben függ az orosz piactól. A Handelsblatt itt végzett felmérése szerint tavaly a volt szocialista államot alkotó tartományok 4,1 milliárd euró értékben importáltak Oroszországból, elsősorban kőolajat és földgázt. Két nagyvállalatot emelnek ki, mint amely különösen kitett az orosz és kisebb mértékben az ukrán importárunak: a BASF vegyipari konszern Schwarzheidében lévő cégét és a schwedti PCK olajfinomítót.

Bonyolítja a helyzetet, hogy ez év februárjában az utóbbi létesítmény részben az orosz állam tulajdonában lévő Rosznyefty konszern kezébe került. A német Szövetségi Kartellhivatal februárban jóváhagyta az olajfinomító egyes nagy egységeinek orosz tulajdonba való kerülését. Most májusban a folytatódó ukrajnai harcok, a Moszkva elleni, egyre radikálisabb nyugati büntetőintézkedések okán még nagyobb a bizonytalanság: vajon bezárják-e az objektumot, s ha igen, mikor?

A létesítmény gazdái – beleértve a Rosznyefty németországi leányvállalatát – most bejelentették: ha megszüntetik az Oroszország biztosította ellátást, készek rá, hogy a társaságot átállítsák más típusú-minőségű kőolajok feldolgozására. Vagyis az orosz cég német leányánál a Moszkva iránti lojalitást felülírják a profit érdekek (a vállalat további működtetése). Valószínűleg a berlini kormány nyomásának is engedtek, miszerint ne álljanak le, mert az Németország keleti részében csak fokozná a rossz hangulatot.

Május elején Robert Habeck német gazdasági miniszter felkereste a schwedti finomítót, és egy asztalra állva győzködte a sebtében összehívott alkalmazotti gyűlés résztvevőit, hogy Berlin nem veri át és nem hagyja magára a céget, az alkalmazottakat. A gyűlés egyébként parázs hangulatban zajlott le. A hozzászólók – éppen Magyarországra hivatkozva – felvetették, hogy Schwedt kapjon felmentést az Oroszországból érkező olajszállítmányok leállítása alól. Kelet-Németországban a Moszkva iránti szimpátia nagyobb az átlagnál. Nem meglepő, hogy a hozzászólók egy része falsnak tartotta az orosz nyersanyagnak a „politikai korrektség” nevében történő kitiltását a piacokról. (Jelenleg Németország kőolajszükségletének 12 százaléka oroszországi import.)

MEGOLDÁSI JAVASLATOK

Habeck diplomatikusan nem válaszolt a felvetésekre, de mint a német közszolgálati 1-es tévécsatorna Tagesschau programjában elhangzott, három kiutat vázolt fel, melyek révén kilábalhatnak a nehéz helyzetből. (A finomító a beszállítókkal együtt háromezer embernek teremt munkahelyet, és Schwedt e körben meszsze a legnagyobb munkaadó.) A nyersanyag-utánpótlást a közeli Rostock kikötőjéből tankhajókon érkező olajjal valósíthatnák meg. A német szövetségi kormány továbbá átvállalja a pluszköltségek (az elmaradt bevételek pótlásának) egy részét, mivel tisztában van vele, hogy az olcsó orosz kőolajjal árban nem versenyezhetnek a tankhajókon jövő szállítmányok. Tehát Schwedt drágábban lesz kénytelen eladni a késztermékeket (benzin, dízel) a kúthálózatoknak. A gazdasági miniszter szerint a lehetőségek közé tartozik az is, hogy állami vagyonkezelésbe veszik a létesítményt, leváltják (kizárják) az eddig több mint ötven százalékban tulajdonos Rosznyefty-leányvállalatot, s a második legnagyobb gazdára, a 40 százalékot birtokló Shellre bízzák a finomító vezetését. Az utóbbi társasággal erre vonatkozóan már folynak a bizalmas tárgyalások.

Hogy melyik variáció valósul meg, az még bizonytalan. Az viszont biztos, hogy muszáj valamit kezdeni a finomítóval, mert ez látja el üzemanyaggal Kelet-Németországban a gépkocsipark mintegy kilencven százalékát, továbbá a lakosságnak fűtőolajat, a repülőtereknek kerozint szállít, és jelentős a részesedése Nyugat-Lengyelország ellátásában is.

D. P.

BUKARESTI MENTŐÖVEK

AZ INFLÁCIÓ SODRÁSÁBAN | A bukaresti kormány nagyszabású gazdasági ösztönző és mentőcsomagról döntött. Ennek köszönhetően összesen 17,3 milliárd lejjel (csaknem 1350 milliárd forint) támogatják a szociálisan nehéz helyzetben levőket, de főleg a vállalkozásokat. Eddig a pakk elemeinek több mint kétharmada esetében fogadták el a szükséges jogszabályokat, amelyek jelentős része júniustól lép hatályba.

A WRS MŰVÉSZNEVŰ ANDREI URSU (KÖZÉPEN) ÉS CSAPATA FAVORITKÉNT INDULT AZ IDEI EUROVÍZIÓN. AZ ELŐREJELZÉSEK NEM IGAZOLÓDTAK BE A GAZDASÁGBAN SEM

A román gazdaság az első negyedévben várakozáson felül teljesített, hiszen az elemzők nagy része szerény növekedésre számított. Ehhez képest a bruttó hazai termék (GDP) 6,5 százalékkal haladta meg a tavalyi azonos időszaki adatot, s 5,2 százalékkal nőtt az előző három hónaphoz mérten. Volt, aki szóvá tette, hogy ezek a számok még módosulhatnak lefelé, hiszen egyelőre csak a gyorsjelentést tette közzé a statisztikai intézet, ami becslés. De az azért elvitathatatlan, hogy a bővülés meglepő olyan körülmények között, amelyek hatására az infláció áprilisban 13,8 százalékosra gyorsult.

Január–márciusban a belföldi fogyasztás és az építőipar serkentette a növekedést.

A szerény gyarapodást vagy akár stagnálást előrevetítők már most arra számítottak, hogy a fogyasztás lassulni fog az infláció miatt, de az előzetes adatokból az látszik, hogy a román állampolgárok főleg jól kereső rétegének még nem szegte a vásárlási kedvét a magas fogyasztói árindex. Részben azért, mert az emberek a pénzromlás további gyorsulásától tartva előre vásárolnak az elmúlt tíz év alatt felhalmozott pénzügyi tartalékaikból; olyan termékeket szereznek be, amelyekről azt gondolják, hogy idővel még inkább drágulnak.

LEHŰTÖTT REMÉNYEK

Bukarest és a nemzetközi hitelintézetek egyaránt arra számítanak, hogy az orosz–ukrán háború hatására a gazdasági bővülés lassul az év hátralévő részében. A román kormány gazdasági előrejelzési bizottsága az egész esztendőre 2,9 százalékos növekedést prognosztizált, a nemzetközi intézmények még kisebbet: az Európai Bizottság 2,6, a Nemzetközi Valutaalap 2,2, míg a Világbank csak 1,9 százalékos GDP-bővüléssel kalkulál. Ezek mind jelentősen mérsékeltebb prognózisok az év eleji várakozásokhoz képest.

A költségvetést a múlt esztendő végén 4,6 százalékos gyarapodásra építették.

Az ennél jóval szerényebb előrejelzésekből jól látható, hogy a tervezettnél sokkal kevesebb lesz az állam bevétele. A bukaresti hárompárti nagykoalíció – a szociáldemokraták, a nemzeti liberálisok és a szintén néppárti Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – vezetői mind elismerték, hogy válság körvonalazódik a jelentős egyensúlyhiánnyal küszködő keleti szomszédunk gazdaságában. A nagy ikerdeficit mellett az államadósság immár három hónapja a GDP 50 százaléka fölé nőtt, ami történelmi csúcsnak számít Románia esetében.

A kormány azonban előremenekül, és úgy döntött, hogy 17,3 milliárd lejt (3,5 milliárd euró) pumpál közvetlenül és közvetetten a gazdaságba. Ennek 60 százaléka direkt módon kerül a piaci szereplőkhöz. A csomagnak erőteljes szociális jellegű része is van, amely abban segít, hogy az alacsony jövedelműek fogyasztása se csökkenjen túl drasztikusan.

Hegedüs Csilla, az RMDSZ szóvivője, a bukaresti Európai Beruházások és Projektek Minisztériumának az államtitkára szerint a lakosság több mint felének nyújtanak valamilyen szintű védelmet az áremelkedésekkel szemben. Ugyanis márciusban az előző év harmadik hónapjához képest az élelmiszerek 11,2 százalékkal drágultak, a földgáz csaknem 46,5, az üzemanyag pedig 34,16 százalékkal.

TÁMOGATÁSI FORMÁK

A kabinet azért engedheti meg magának ezt a költekezést, mert a csomagnak több mint a fele, 9 milliárd lej (bő 1,8 milliárd euró) uniós támogatásokból származik. A fennmaradó 8,3 milliárd lejt pedig az állami költségvetésből kell előteremteni. A kormánykoalíció tagjai szerint az elmúlt egy hónapban sikerült feltérképezni azokat a forrásokat, amelyekből fedezik a kiadásokat.

A szociális intézkedések egy része 2023ban is érvényben marad, más része csak az idén hatályos.

Az állam egyebek mellett 300 millió eurót fordít az áremelkedések kompenzálására. Ebből a forrásból kis- és középvállalkozások (kkv), nagybefektetők és áruszállítók részesülhetnek. A 15 százalékosnál nagyobb rezsinövekedéssel szembesülő kkv-k összesen 400 ezer eurós segélyt kaphatnak. További 200 millióval ösztönzik a gazdaság számára fontos nagyberuházások támogatását, emellett állami dotációban részesülnek az egymillió eurósnál nagyobb invesztíciók. A kormány literenként 0,5 lejjel (több mint 38 forint) járul hozzá az áruszállító cégek üzemanyagköltségéhez, vissza nem térítendő szubvenció formájában. A kényszerszabadságra küldött dolgozók fizetésének a 75 százalékát az állam fizeti az év végéig.

BÉREMELÉS AZ AGRÁRIUMBAN

A mezőgazdaságban dolgozóknak háromezer lejre (233 ezer forint) emelik a minimálbérét. Az országos minimálbér értéke jelenleg 2550 lej (198 ezer forint). Egyedül az építőiparban van érvényben megemelt, szintén háromezer lejes fizetés. Ettől az intézkedéstől azt remélik, hogy sikerül megtartani az agráriumban és az élel-

miszeriparban foglalkoztatott munkaerőt, amelynek a jelentős hányada az elmúlt években kilépett, főleg külföldre távozott. Bíznak abban, hogy e dolgozók egy részét sikerül hazacsalogatni, hiszen a mezőgazdaságnak jelentős potenciálja van, az élelmiszeripar támogatása pedig létérdeke keleti szomszédunknak, ugyanis a folyó fizetési mérleg hiánya főleg azért nagy náluk, mert Románia nyersanyagot exportál olcsón, s feldolgozott és kész élelmiszereket importál. Emellett a kormány 200 millió euróból ösztönzi az agrártermékek feldolgozását, és 300 millió eurós vissza nem térítendő támogatást nyújt a mezőgazdasági munkaerő költségeinek a fedezésére.

UTALVÁNYOK

Az intézkedéscsomagnak, mint említettük, erőteljes szociális támogatási összetevője is van, hiszen az alacsony jövedelműek minden második hónapban 50 euró értékű utalványt kapnak, amellyel alapélelmiszereket vásárolhatnak. Összesen 4,7 millióan jutnak ehhez a támogatáshoz, amelynek a teljes költsége eléri az 1 milliárd eurót. A szociális ösztöndíjban részesülő diákok havonta 30 euró értékű utalványt kapnak, amellyel élelmiszert,

ruhát és tanfelszerelést vásárolhatnak. A kormány lehetővé tette a versenyszférában a minimálbér megemelését 200 lejjel (15,5 ezer forint), ez adómentes. Ezzel a lépéssel a versenyszférában dolgozókat és a foglalkoztatókat egyaránt segítik, hiszen a munkavállalóknak személyi jövedelemadót nem kell fizetniük, a munkáltatóknak pedig a járulékokat nem szükséges az államkasszába utalniuk a kétszáz lej után. A foglalkoztató által az alkalmazottaknak bérkiegészítésként adott úgynevezett ebédjegyek értékét is 20,17ról 30 lejre emelik.

ROMÁN MUNKÁS EGY NÉMET SPÁRGAFÖLDÖN. HAZACSÁBÍTANÁK A 230 EZER FORINTNYI LEJRE EMELT

BORBÉLY TAMÁS

„SZÚNYOGIRTÁS” SZERB MÓDRA

KATONAI BERUHÁZÁSOK | Komoly haderőfejlesztésbe vágott déli szomszédunk. A nyugat-balkáni régióban aggódnak, de Belgrád szerint azért szükséges a hadsereg modernizálása, hogy garantálni tudja a békés védelmet, az ország megőrizhesse katonai semlegességét.

A délszláv térségben és a nyugati világban nagy port kavart az orosz–ukrán háború uralta közbeszédben egy kínai légi szállítmány belgrádi érkezése. Április közepén ugyanis hírverés nélkül, „titokban” landolt a Nikola Tesla repülőtéren az ázsiai óriástól vásárolt FK–3-as (HQ–22) rakétavédelmi rendszert hozó hat Y–20A teherszállító gép. Az esemény kapcsán kezdetben semmilyen közleményt sem adtak ki, aztán a sajtóinformációkat követően mind Pekingben, mind Belgrádban megerősítették, hogy egy 2019-ben megkötött szerződés teljesült, ezért egyáltalán nem minősíthető váratlannak az FK–3 típusú rendszer leszállítása. Hivatalosan nem közölték a kontraktus értékét, de újságírók betekintést nyertek a beszerzést végző Yugoimport SDPR vállalat szerződéseibe. Ezekből hámozták ki, hogy a 620 millió dolláros külföldi beszerzések legnagyobb részét minden bizonnyal a kínai védelmi rendszer képezi.

KÍNAI VÉDELEM

A 100 kilométeres hatótávolságú, negyven célpont követésére alkalmas, valamint egyszerre 12 rakéta kilövésével hat célpontot semlegesíteni képes eszköznek egy 250 kilométeres körzetet ellenőrző radarja is van. Ezzel együtt Peking valószínűleg kézbesítette a szerb hadseregnek a szintén már régebben megrendelt CH–95-ös drónokat is. Ezt a hírt nem erősítették meg, de biztosra vehető, hogy a légvédelmi rendszer mellett ezek bemutatását is tervezi Aleksandar Vučić szerb államfő, aki az április 3-i választásokat megelőző kampányban többször tett említést „soha nem látott katonai beruházásokról”.

Szerbia egyébként az első olyan európai állam, amelynek a katonasága kínai légvédelmi rendszert használ majd, és elsőnek számított 2020-ban is, amikor bemutatta a kínai CH–92A drónjait. A véleményformálók többsége egyetértett abban, hogy nem volt a legjobb időzítés a kínai haditechnika leszállítása épp az orosz–ukrán fegyveres konfliktus idején, ugyanis EU-tagjelölt déli szomszédunktól azt várják el a nyugati államok, hogy politikai és védelmi téren egyaránt közelítsen a fősodorhoz. Többen jelzésértékűnek tekintették, hogy bár az utóbbi időben olyan üzenetek érkeznek Belgrádtól, hogy hajlandó a megfelelő energiabiztonság szavatolása mellett hátat fordítani az oroszbarát politikának, a keleti barátság másik nagy szereplőjét, Kínát továbbra is elsőrendű partnernek tekinti a nyugat-balkáni állam.

FRANCIÁK, TÖRÖKÖK, SPANYOLOK

Némi ellensúlyozásként arról szóló bejelentések is érkeztek nemrégiben Belgrádból, hogy védelmi rendszerének az erősítése érdekében nem csak kínai vagy orosz technológiára hagyatkozik. Vučić arról beszélt, hogy Franciaországtól tizenkét új Rafale negyedik generációs, szuperszonikus vadászbombázó repülőgép beszerzését tervezik, s további tizenkét használt Rafale-t vásárolnak majd más országoktól.

A beszerzéssel kapcsolatos megbeszélések az államfő elmondása szerint már egy éve tartanak.

Mindemellett egyéb vadászbombázók megvételét is tervezik, a lehetőségeket azonban egyelőre nem ismertették, csak annyit, hogy meglehetősen nagy a kínálat.

A köztársasági elnök az egyik látványos katonai gyakorlaton bejelentette, hogy Bayraktar TB2-es drónok gyors leszállítását is megbeszélte már Recep Tayyip Erdoğan török államfővel.

Korábbi kijelentések szerint Pancir–SZ1-es orosz légvédelmi rendszert is rendelt Moszkvától Belgrád. Ez év februárjában Spanyolországban Vučić megállapodott arról, hogy két EADS CASA C–295-ös katonai teherszállító gépet vesz déli szomszédunk az Airbus Defence and Space vállalattól. Az üzlet értéke meghaladja az 50 millió eurót. Szerbia minden alkalommal azt hangsúlyozza, hogy katonai semlegességének a megőrzése érdekében fegyverkezik, a koszovói és bosznia-hercegovinai kérdés rendezetlensége azonban aggodalomra ad okot.

OROSZOK, FEHÉROROSZOK

A szerb hadsereg fejlesztését az elmúlt években az ajándékba kapott vagy megvásárolt orosz MiG vadászrepülők hadrendbe állítása határozta meg. Ezek mind felújításra szorultak, az ajándék gépek renoválásának a költségeit Belgrád finanszírozta.

Tavaly júniusban mutatták be azt a négy Fehéroroszországtól kapott MiG–29-est, amelyet Minszk azt követően adományozott a nyugat-balkáni államnak, hogy 2017-ben Moszkva is hasonló gesz-

EJTŐERNYŐS A PAJZS 2022 LÉGVÉDELMI BEMUTATÓN. A RÉGIÓS FÖLÉNY JELKÉPE

tust tett hat, szintén MiG–29-es géppel. Ez utóbbiak felújítása szerb tisztségviselők szerint 185 millió euróba került, ami sokkal alacsonyabb árnak számít, mint ha ugyanolyan állapotban ezeket megvásárolta volna déli szomszédunk – a piaci értéküket összesen 600 millió euróra taksálták. A szerb haderőnek tizennégy ilyen típusú repülő áll a rendelkezésére, amióta „nyugdíjaztatták” a korábban használt MiG–21-eseket. Bő három évtizede Jugoszláviának tizenhat MiG–29-ese volt. Ezek nagy része tönkrement, amikor 1999-ben a NATO légi csapásokat mért a Belgrád melletti Batajnica katonai repülőtérre is. Később az épen maradt öt gépből egyet baleset következtében veszített el a szerb hadsereg. Erről a szintről kezdődött el a légierő korszerűsítése.

Szerbia a hat MiG–29-es után két Antonov An–26-os szállítórepülőt kapott még Moszkvától, de kedvező áron hét orosz gyártmányú Mi–35-ös harci helikoptert is vett Fehéroroszországtól 2019ben (korábban öt H145M helikoptert és öt Mi–17V–5-öst is beszerzett).

Tavaly decemberben jelentette be az államfő, hogy két év alatt még 29 helikoptert szándékoznak beszerezni. Bővül a jelenleg összesen kilencdarabos H145Mflotta, mert további tizenegyet vásárolnak, valamint tizenegy használt, négy új Mi–35-öst és három új Mi–17-es szállítóhelikoptert. Összértéküket 145 millió euróban határozták meg.

A SZOMSZÉDOK

Az elsők között reagált a szerbiai fegyverkezés hírére Albin Kurti koszovói kormányfő, aki azt mondta: Pristina számára veszélyes tevékenységről van szó, amelyet Belgrád „bepánikolása” váltott ki. Szerinte a szerb államvezetőség ráébredt arra, hogy egyszerre nem ülhet két széken, ezért próbálja erősíteni védelmi kapacitásait. Közölte: Koszovó nem fél, mert a teljes NATO mögötte áll.

A német kormány „tudomásul vette” az új híreket, s közölte: Szerbiának közelednie kellene az Európai Unió országaihoz a közös védelmi és külpolitika kialakításában, így az oroszellenes szankciók bevezetése terén is.

Montenegró is ellenzi Belgrád haderőfejlesztését.

Aleksandar Vučić a régióból érkező kritikákra gúnyosan reagált, mondván: elég lett volna szúnyogirtót vásárolnia, ha Pristina és Podgorica légierejével szerette volna felvenni a versenyt. Hozzátette: nem világos a számára, hogy egy állam védelmi kapacitásainak az erősítése miként sodorhatja veszélybe egy másikét, ha nem terveznek ellene támadást.

Az adatok szerint Szerbia költi a legtöbb pénzt a régióban hadereje fejlesztésére. Az összeg 2016 óta folyamatosan növekszik, tavaly a 60 milliárd dolláros szerb GDP 2,42 százalékának felelt meg. Ezzel szemben Bosznia-Hercegovina védelmi célokra a 22 milliárdos GDP-jének csupán a 0,7 százalékát költi, de például a horvátok is 1,71, az albánok 1,31 százalékot fordítanak rá a bruttó hazai termékből, pedig az utóbbi két államnak, mint bármelyik NATO-szövetségesüknek, 2 százalékot kellene kiadniuk haderőfenntartásra és -fejlesztésre.

VIRÁG ÁRPÁD

UKRÁN GABONAEXPORT: SZOLIDARITÁSI FOLYOSÓK

ROMÁN KIKÖTŐBEN UKRAJNAI KUKORICÁVAL TÖLTIK FEL A HAJÓT. KONSTANCA A SZOMSZÉDOS ORSZÁG EXPORTJÁNAK A FŐ ÁLLOMÁSA LESZ EGY IDŐRE

LOGISZTIKAI FELADVÁNY | A háború kezdete óta az orosz hadihajók blokádja miatt az ukrajnai partok felől nem jut ki gabona a Fekete-tengeren. Kijevnek legalább 15 milliárd dolláros bevételkiesést jelent, ha nem sikerül kijuttatnia az országból a magtárakban és kisebb részben a veszteglő hajók gyomrában lévő 20-30 millió tonna árut. Ez a világ több régióját (közel-keletit és észak-afrikait) érintő élelmezésbiztonsági kérdés – fi gyelmeztet az Európai Bizottság. Ráadásul ha nem szabadulnak fel a tárolókapacitások, nem lesz hova tenni az idei terményt.

A háború „a világ magtárában” zajlik. Mindkét fél a legfontosabb gabonatermelők közé tartozik, az oroszok most is javában exportálnak a tengereken.

Ukrajnának két és fél hónapon belül 20 millió tonna búzát kellene elszállítania az európai uniós infrastruktúra felhasználásával. (Ezzel a mennyiséggel például 800 ezer kamiont lehetne megtölteni.) Biztonságos tengeri kijárat híján az ukrán szállítmányok főként vasúton haladnak (hazánk is több tízezer tonnának biztosít útvonalat), de a szárazföldi fuvarozási kapacitások korlátozottak. Tavaly például északkeleti szomszédunk kikötőiből havonta ötmillió tonna gabonát szállítottak el, míg most, vasúton alig kétszázezret tudnak. Ezt a kapacitást a tervek szerint hatszázezer tonnásra tudják növelni, de a tengeri fuvarozást nem lehet nélkülözni, ezért mindenképp a román és a lengyel kikötők jelentik az alternatívát. Ám oda is el kell juttatni a portékát: vaspályán, közúton vagy folyón.

GYOM ÉS RONCSTELEP KONSTANCÁBAN

Április 29-én, hetvenegyezer tonna ukrán búzával a gyomrában hagyta el a konstancai kikötőt az a teherhajó, melynek révén újrakezdődött Kijev fekete-tengeri gabonaexportja. (Két nappal korábban 35 ezer tonna ukrajnai vasércszállítmány indult innen.) A közös szárazföldi határ ukrán oldalán több ezer vasúti kocsi és tehergépjármű vár vámkezelésre. Az átlagos várakozási idő a vasúti kocsik esetében 16 nap, egyes határszakaszokon akár harminc is. A gabona és a vasérc vasúton, dunai uszályokon, továbbá – elsősorban Moldován keresztül – kamionokon érkezik

Romániába. Keleti szomszédunk pedig folyamatosan versenyt fut az idővel és a korábbi tehetetlenségével, hogy maximálisan kihasználhassa a háborús konjunktúrát. „Ukrajna gabonaexportjának a támogatásával hozzájárulunk egy nagyon súlyos globális éhínség megelőzéséhez” – idézte több román sajtótermék is Viorel Panaitot, a konstancai kikötő gabonaterminálját üzemeltető Comvex cég elnökét. A dolog emberbaráti vonzatán túl hatalmas üzletről is szó van, az ukránoktól érkező termény ugyanis számottevő bevételi forrást is jelent a Comvexnek, hiszen a vállalat terminálján keresztül napi 70 ezer tonnát lehet hajóra rakni.

Konstanca eddig nem számított az ukrán búza exportjának a fontosabb átrakóállomásai közé; korábban a teljes mennyiség egy százaléka, azaz 240 ezer tonna kelt útra a dobrudzsai kikötőből. „Nagy erőfeszítéseket teszünk a feladat megoldása érdekében, de jelentős műszaki fejlesztésekre van szükségünk” – mondta a Comvex-vezér.

Ha a beígért fejlesztések megtörténnek, a konstancai kikötőből a tavalyi, amúgy rekordnak számító 25,2 millió tonnánál 20 százalékkal több gabona kelhet útra. (Itt eddig román, szerb, magyar és osztrák terményt rakodtak tengerjáróra.)

A remélt fejlesztéseknek elsősorban a kikötő vasúti hálózatát kell célozniuk, hiszen a 326 kilométeres rendszernek csak a töredéke van ma használatban. Ebből 256 kilométer a CFR állami vasúttársaságé, 56 km a kikötővállalaté, 11 pedig magáncégek birtokában van.

A CFR évek óta hirdeti a kikötői vaspálya 180 kilométeres részének a rehabilitálását, három esztendő alatt azonban még a megvalósíthatósági tanulmány sem készült el. A háborús helyzet ugyan garantáltan fokozza az ütemet, ám külön gondot jelent, hogy a sínpárokon 700 használaton kívüli vagon állomásozik derékig érő gyomok között. Ebből a társaság hátralékainak a fedezésére hatszázat lefoglalt az adóhatóság, azonban ezek egyszerű elmozdítása is adminisztrációs nehézségekbe ütközik, az értékesítési blokádról nem is beszélve.

SZOLIDARITÁS ÉS ÉRDEK

„Az új realitásokhoz” igazodva a román kormány bejelentette: az uniós helyreállítási terv kapcsán lehívandó első pénzkeretből az ukrán gabonaexportot segítő fejlesztésekre is átirányítanak, és ez ellen vélhetőleg Brüsszelben sem tiltakoznak majd. Annál is inkább, mivel az Európai Bizottság intézkedési csomagot készül előterjeszteni – ehhez pályázati pénzeket is kilátásba helyezett – olyan szolidaritási folyosók létrehozására, szállítási infrastruktúrák fejlesztésére, amelyek biztosíthatják az ukrán kivitelt, valamint a szükséges javak eljuttatását északkeleti szomszédunkba. A hangzatos terveknek megfelelően a konstancai kikötőben új átrakó épülhet.

Egy másik hatalmas kihívás a vasúti nyomtávok eltérő szélessége: a romániai vasúthálózat nem kompatibilis a szovjet örökségnek számító ukrajnaival, ezért az árut át kell rakodni tehergépkocsikra vagy megfelelő nyomközű vagonokba. Ez a folyamat időigényes, a határokon kevés létesítmény áll rendelkezésre.

Ami a konstancai kikötőt illeti, az ígérvények június hónapra 35 kilométer hosszú sínpár felújításáról szólnak egy 200 millió lejes (40,5 millió euró) beruházás keretében. Párhuzamosan nekilátnak azon dunai kikötők vasúti megközelítési lehetőségeinek a megteremtéséhez is, ahonnan gyorsabban eljuthat a tengerpartra az uszályokon érkező gabona. A tervek között szerepel egy nagy méretű kotrási projekt is, melynek révén újabb 17 „parkolóhelyet” alakítanának ki a ki- és berakodó hajóknak.

ÁRPRÉS

Az Ukrajnának nyújtott segítség a vámeljárás egyszerűsítését, valamint a kikötői, átrakási és egyéb illetékektől való mentesítést is tartalmazza. Utóbbi egyik következménye, hogy az ukránok tonnánként 30-35 euróval alacsonyabb áron exportálnak, és ez bizony fájdalmakat „ígér” a romániai termelőknek. Az árumennyiség több millió tonnával történő hirtelen növekedése máris torlódást és túlterheltséget okoz a kikötőben, Konstanca megye 3,8 millió tonnás silókapacitása pedig garantáltan nem lesz elegendő az idei termékvolumen számára.

A saját tárolási kapacitással nem rendelkező hazai gazdák kénytelenek lesznek követni az ukránok példáját és tonnánként 30-35 dollárral a piaci ár alatt értékesíteni a termést – prognosztizált a Ziarul Financiar című gazdasági napilapnak Cezar Gheorghe, a Román Farmerek Klubjának az elemzője. Kilencmillió tonna román búzával és 14 millió tonna kukoricával számolva ez 700 millió dolláros árbevétel-kiesést jelent a termelőknek, az állam pedig elesik a megfelelő összegű adóbevételtől.

LENGYEL TERVEK

A lengyelek is várhatóan lényeges szerepet játszanak majd Ukrajna gabonakivitelében. Varsó Kijevvel közösen egy vasúti fuvarozási és szállítmányozási társaság létrehozását tervezi, hogy megkönnyítsék az ukrán exporttermékek átrakodását és elszállítását, elsősorban a kikötőkhöz. Ily módon Lengyelország fontos logisztikai központtá válik, egyúttal részt vállal néhány ország éhínségtől való megmentésében. Erről a múlt héten Henryk Kowalczyk miniszterelnök-helyettes beszélt az amerikai agrárminiszterrel, Tom Vilsackkel és az ukrán szaktárca vezetőjével, Mikola Szolszkijjal, valamint Janusz Wojciechowski EU-s mezőgazdasági biztossal folytatott tárgyalásai után.

Kowalczyk szerint valamennyi lengyel kikötő (Gdańsk, Gdynia, Szczecin, Świnoujście) készen áll az ukrán gabona átrakodására és útnak indítására.

Azt mondta, hogy a lengyel–ukrán határon éjjel-nappal üzemelő növény- és állategészségügyi szolgálattal igyekeznek hatékonyabbá tenni az áruszállítást.

Lengyelországban egyetlen kikötőhöz sem vezet széles vágány, noha már az 1970-es években tervezték, hogy a Balti-tengerig kiépítik ezt a típusú vaspályát. Öt esztendeje is szó volt arról, hogy lefektetnek egy széles nyomtávú vonalat a sziléziai Gliwice és az Odera-parti Kędzierzyn-Koźle között, hogy onnan folyón lehessen árut szállítani a tengerig. Ehhez azonban az Odera medrét egyenesíteni és mélyíteni kellene, a partját pedig betonozni, ami környezeti károkat okozna.

Lengyelország egyelőre a meglévő, a kommunizmus idején lefektetett széles nyomközű kohászati vasútvonalat (LHS) használhatja ki jobban. (Eredetileg a katowicei acélmű szovjet vasérccel történő ellátása céljából épült.) E vonal Sławkówtól vezet mintegy négyszáz kilométer hosszan az ukrán határnál fekvő Hrubieszów állomásig, ahol csatlakozik a szintén 1520 milliméteres ukrán vasúthálózathoz.

CSINTA SAMU–ILONA GIZIŃSKA

MÁS KALAPJÁVAL KÖSZÖN A SZLOVÁK KORMÁNY

ŐRY PÉTER | Az 1945-ös Benešdekrétumokra hivatkozva történő földelkobzások felgyorsítják a szlovákok beköltözését a FelsőCsallóközbe – állítja a Pozsony közelében fekvő magyar község, Csallóközcsütörtök polgármestere. A felvidéki politikust, kisebbségi jogvédőt, a Pro Civis egyesület elnökét a magyar közösség érdekérvényesítési lehetőségeiről és a szlovákiai önkormányzatok egyre szűkülő mozgásteréről kérdezte a Figyelő.

A felvidéki magyarság ellentmondásos helyzetben van. Egyfelől elkerülték a háborúk, nem úgy, mint a délvidéki vagy most éppen a kárpátaljai magyarokat, másfelől a nemzetállami nyomás itt is érzékelhető. Ön szerint mik a leginkább neuralgikus pontok a kisebbségi jogok érvényesülése területén Szlovákiában? – Különböző ügyek és kedvezőtlen hatások összességét kell megvizsgálni. Nyilván az egyik az 1945-ben hozott Beneš-dekrétumok hatása. Egyrészt e jogfosztó rendelethalmaz (benne az állampolgárság megvonásával, a kitelepítésekkel, a földelkobzásokkal) a mai napig a magyar ajkú lakosság kollektív bűnösségére emlékeztet, másrészt a szlovák politikum rendre hangsúlyozza, hogy az e dekrétumokban foglaltakat már nem alkalmazza a hatályos jogrend. Ezzel szemben 2018 és 2020 között, a földügyi rendezések folyamán több száz hektárnyi területet koboztak el utólagosan e rendeletekre hivatkozva az eredeti magyar vagy német tulajdonostól. Utána pedig ezek a földek államiból hamarosan magántulajdonba kerültek. Ráadásul a Szlovák Földalap éves jelentése azt írja, hogy menet közben szántókból építési telkek lettek. Mivel jellemzően Pozsony környéki földekről van szó, a kisajátított, majd magánkézbe kerülő építési telkekre beköltöző népesség jó eséllyel még inkább felborítja a Felső-Csallóköz etnikai arányait a magyarság kárára. Ez a valóság, ezt mutatja a statisztika. – A Beneš-dekrétumok kapcsán óhatatlanul felmerül, hogy miközben az uniós jogelvek kizárják az etnikai elvű diszkriminációt, e rossz emlékű rendeletek máig a szlovák jogrend részét képezik. Az EU-s döntéshozók mégis inkább csak rácsodálkoznak a problémára. Hogyan lehet változtatni ezen a gyakorlaton? – Kezdjük egy nagyon szemléletes példával: a brüsszeli metróban állomásonként változik, hogy flamandul vagy éppen franciául mondják be először, hová érkeztünk, csak azért, hogy még véletlenül se sértsék meg egyik közösséget sem. Ehhez képest az uniós jogalkotásban, hogy finoman fogalmazzak, vannak kilengések. Ami otthon természetes, máshol már kevésbé. Varázsütésre ez a gyakorlat biztosan nem fog megváltozni. Visszatérve az előző kérdésére: ha már a brüsszeli példát hoztam, Szlovákiában a nyelvi egyenjogúságtól még igencsak messze állunk. Míg a szlovák államnyelvként meghatározott, addig a kisebbségek nyelve – ideértve a magyart – kisebbségi nyelvhasználati jogként jelenik meg a hivatali érintkezésben. Vagyis ha a kisebbségi nyelvi közösséghez tartozó polgár igényli, akkor esetleg élhet ezzel a jogával, az államnyelv használatát viszont a törvények kötelezően írják elő. Ez teljességgel eltérő megközelítés, jól mutatja, miért nem beszélhetünk nyelvi egyenjogúságról Szlovákiában. A probléma gyökerét abban látom, hogy az ország joggyakorlata máig nem fogadta el azt a társnemzeti felfogást, amelyet a felvidéki magyar közösség képviselői már a kilencvenes években felvetettek. Amíg ez nem történik meg, a nyelvhasználati jogok tekintetében továbbra is érvényesül a kettős mérce, s a brüsszeli döntéshozóknak is nehéz lesz elmagyarázni, miért más a szlovákiai helyzet, mint amit Belgiumban tapasztalnak.

NÉVJEGY

1972. május 29-én született. 1990-ben, a pozsonyi közgazdasági iskolában érettségizett. Diplomáját 2004-ben, a Nagyszombati Egyetemen, tömegtájékoztatási szakon szerezte. Politikai pályáját 1994-ben, a Duray Miklós vezette Együttélés Politikai Mozgalomban kezdte. 1998-tól a Magyar Koalíció Pártjában (MKP) tevékenykedett, a 2010-es években egyik vezető politikusa volt, 2016 és 2020 között az MKP (Magyar Közösség Pártja) választmányi elnöki pozícióját töltötte be. A 2021-ben, három magyar párt által létrehozott Szövetség (Aliancia) országos elnökségének a tagja. 2007 óta Csallóközcsütörtök község polgármestere. 2010-től a kisebbségi jogvédelemmel foglalkozó Pro Civis Polgári Társulás elnöke.

– Hátrányos megkülönböztetés más területen is éri a felvidéki magyar közösséget. A Pro Civis Polgári Társulás által kidolgozott dokumentáció alapján ön petíciót nyújtott be az Európai Parlament illetékes bizottságához, amelyben a magyarlakta települések önkormányzatait sújtó diszkriminációra hívja fel a figyelmet. Hol tart ez a kezdeményezés? – A Petíciós Bizottság befogadta az indítványt. Ez mindenképpen előrelépés, hiszen a testület napirendjére kerül, hogy Szlovákiában az önkormányzatok finanszírozásába beépített magassági és népességi kvóta egyértelműen hátrányos helyzetbe hozza a magyarlakta településeket. A 300 méter felett fekvő települések pluszforrásokat kapnak az alacsonyabban lévők kárára, a nagyobb lélekszámú városok pedig ugyancsak aránytalan előnyben részesülnek a kisebb községek rovására. Az igaz, hogy hasonló szabályozás másutt is érvényben lehet, hiszen valóban felmerülhetnek többletköltségek a magasabban fekvő helységek esetében, de elég ránézni az ország domborzati térképére, és látszik, miért célzottan diszkriminatív a rendelkezés a szinte kizárólag alföldi fekvésű magyarlakta önkormányzatokkal szemben. Hasonlóan hátrányos megkülönböztetés ránk nézve a népességnagysági kvóta is, hiszen a felvidéki magyarság zömmel kistelepüléseken él. Ebből adódóan az önkormányzataink nem tudják a kedvezményezetteknek biztosítottakéval azonos színvonalon nyújtani a közszolgáltatásokat e helységek lakóinak. Ez elég egyértelmű gazdasági diszkrimináció. Megjegyzem, éppen ellenkező előjelű megkülönböztetésre lenne szükség a kisebbségek által lakott települések önkormányzatainak esetében, hiszen a kisebbséginyelv-használat feltételeinek a megteremtése többletköltséggel jár. – Tegyük hozzá: általánosságban is elvonások sújtják a települési önkormányzatokat Szlovákiában. A nagy viták után jóváhagyott szociális csomag költségeit részben velük fizettetné meg a kormány. Ön szerint miért tekint a pozsonyi kabinet fejőstehénként ezekre a helyhatóságokra? – Mondjuk el, hogy Szlovákiában a természetes személyek által befizetett jövedelmi adót forgatják vissza az önkormányzatoknak: a források 70 százalékát a települések, a fennmaradó részt a megyék kapják. Mivel a pénzügyi tárca családtámogatási javaslatának részét képezi az adóbónusz (a gyermekek utáni adókedvezmény) emelése, ha a parlament is rábólint a szociális csomagra, az önkormányzatok valóban forrásoktól esnek el. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása (ZMOS) emiatt demonstrációkat helyezett kilátásba, sőt pillanatnyilag sztrájkkészültségben vannak az önkormányzatok. Félreértés ne essék, nem a családtámogatások bővítése ellen tiltakoznak, az nagyon is indokolt, de a kormány ezúttal is, mint megannyiszor, más kalapjával köszön. Vagyis hoz egy alapvetően jó döntést, de a forrásokat gazdálkodja ki más. Ez minden, csak nem rendszerszintű gondolkodás – sokkal inkább kapkodás, rögtönzés, megtetézve jó adag cirkusszal. – Adódik a kérdés, hogy jelen állapotukban a felvidéki magyar települések önkormányzatai mennyire képezhetik csíráját az országban eleve negatív kontextusban emlegetett autonómiának, közösségi önigazgatásnak? – Magyarországtól eltérően Szlovákiában nem működnek kisebbségi önkormányzatok. Ha lenne rá politikai akarat, ezek felállítása nem is járna nagy szerkezeti átalakítással a jelenlegi struktúrához képest. Az önigazgatás kérdését nem is feltétlenül csak etnikai dimenzióban érdemes szemlélni, hiszen a jelenlegi megyehatárok évszázadok alatt kialakult, sajátos hagyományokkal rendelkező, sok esetben máig gazdasági egységet képező természetes régiókat szakítanak ketté. Vagyis miközben a közigazgatási rendszer valóban a magyarokra nézve eleve hátrányos észak-dél felosztást preferálja, s emiatt számszerű kisebbségbe szorulunk minden megyében, ez a többségi nemzetet is sújtja. Az átfogó közigazgatási reform nagyon is időszerű lenne, de egyelőre, mint látjuk, rendszerszintű gondolkodás helyett folyamatos tűzoltás zajlik a szlovák politikában. Még egy pillanatra visszatérve az önkormányzatok helyzetéhez: a költségvetési megvonás a magyarlakta településeken egyet jelent a kisebbségi kultúrára fordítható források beszűkülésével is. Egyelőre tehát a túlélésre kell berendezkednünk.

KOLEK ZSOLT

POZSONY KÜLÖNADÓT VET KI A SLOVNAFTRA

A Heger-kabinet Igor Matovič pénzügyminiszter kezdeményezésére a múlt héten megszavazta a Mol-csoporthoz tartozó Slovnaft olajipari vállalatra kivetett különadót. A tárcavezető arra hivatkozott, hogy a háború előtt a cég által feldolgozott urál típusú kőolaj átlagára hordónként nagyjából öt dollárral volt olcsóbb az általánosan használt északi-tengeri brenténél.

Az orosz támadás óta az olló sokkal nagyobbra nyílt, e hét keddjén a különbség 30 százalékát a Slovnaftnak vissza kellene utalnia az államkasszába. Számításai alapján hordónként 9,18 dollár adót kellene megfizetnie a kőolajtársaságnak. Ezzel évi 280-290 millió euróval gyarapodna a költségvetés.

A Richard Sulík gazdasági miniszter által vezetett liberális-konzervatív párt, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) a kormányülésen nem vétózta meg a javaslatot, de jelezte: képviselői a pozsonyi parlamentben nem fogják megszavazni a különadót. A kabinet múlt szerdai ülése előtt az SaS által belengetett vétó miatt Matovič élesen bírálta Sulíkot, hazaárulással vádolva a tárcavezetőt.

A Slovnaft illetékesei közölték: ők továbbra is kénytelenek a piaci árversenynek megfelelő ellenértéket szabni. Ez arra utal, hogy valószínűleg hamarosan drágítanak, hogy kompenzálják a kivetendő különadó miatt keletkező bevételkiesést. Egy hétvégi televízióműsorban Eduard Heger miniszterelnök ugyanakkor arról beszélt: nem gondolja, hogy a különadó bevezetése miatt emelkedne az üzemanyagok ára. Amennyiben mégis sor kerülne rá, a kormány ezt képes kivédeni, megvannak ehhez az eszközei, például az árstop alkalmazása. A törvényjavaslatról az országgyűlés leghamarabb lapzártánk után dönt.

K. ZS.

ÚJ GÁZTÁROLÓT ÉPÍT HORVÁTORSZÁG

A 117 millió köbméter űrtartalmú új horvát gáztároló a magyar határ közelében fekvő Verőce (Virovitica) határában lesz. A föld alatti létesítményben elsősorban a közeli Suhopoljén kitermelt földgázt raktározzák majd el, de az ország vezetékrendszerén bárhonnan, akár a Krk szigetén lévő LNG-terminálból is érkezhet ide tárolásra fűtőanyag. A suhopoljei gázmezőn a próbakitermelés (800 méter mélyről) várhatóan jövőre kezdődik, a szakemberek pedig a következő 15 évben napi 240 ezer köbméter kinyerését remélik.

A tároló 2027-re készül el teljesen az építését vezető mérnök, Farkas-Visontai László szerint, és napi 1,47 millió köbméter nyersanyagot tud majd befogadni, illetve kiengedni.

Horvátországban jelenleg csak egyetlenegy, egy 550 millió köbméteres föld alatti gáztároló van, a Sziszek (Sisak) környékén található Okoliban, ezért a verőcei beruházás stratégiai jelentőségű az egész ország számára. A projekt értéke 500 millió kuna (25,35 milliárd forint), amit az objektumot üzemeltető állami cég, a Podzemno skladište plina d. o. o. fedez. A tároló megépítése azért is fontos, mert minden jel szerint a horvátok európai uniós segítséggel a krki LNG-terminál kapacitását a jelenlegi évi 2,6 milliárdról 6 milliárd köbméteresre növelhetik. Az adriai ország elvileg éves gázszükségletének az 57 százalékát lenne képes a krki létesítményhez érkező importból fedezni, ám az energiahordozóból egy részt (évi egymilliárd köbmétert) a Magyar Földgázkereskedő Zrt. (MFGK) 2027-ig lekötött, hazai kitermelésű gázból pedig további 21 százalékot. A maradékot viszont csővezetéken, magyar közvetítéssel, Oroszországból szerzi be.

HORDÓSI

A GORENJE A LEGNAGYOBB SZLOVÉN EXPORTŐR

A kínai Hisense fehéráru- és elektronikai gyártóhoz tartozó szlovén Gorenje, kihasználva a járvány után megnövekedett keresletet, jóval több háztartási gépet értékesített a globális piacon, mint korábban.

Az összesített adatok szerint tavaly 1,97 milliárd eurót tett ki a háztartási gépeket előállító cég kivitele, amivel hosszabb idő után megelőzte a hagyományosan jól szereplő gyógyszeripari vállalatokat; a Sandoz keretében működő Lek ugyanis 1,59, míg a Krka 1,47 milliárd euró értékben exportált.

Az egymilliárd euró feletti bűvös határt egyébként még egy szlovéniai társaság tudta átlépni: a Renault leánya, a Revoz. Az eredményét persze erőteljesen befolyásolta a globális félvezetőhiány.

A legnagyobbak mellett a közép- és kisvállalatok is jó exporteredményekkel zárták a 2021-es évet. Főként a fémipar és az elektronikai ágazat teljesített jól. A beszállítói láncok lerövidítésével és a termékek drágításával 30, 50, sőt akár 75 százalékos növekedést mutatnak fel. Általánosságban elmondható: a szlovén kivitel jól használta ki a pandémia utáni fellendülést.

A kiváló eladási adatokat beárnyékolja a nyersanyagok, a szolgáltatások és az energia árának rendkívüli emelkedése. Az összesítő eredményekből egyértelműen kiderül az is, hogy a legnagyobb hasznot azok a szlovén exportőrök mutatták fel, amelyek ki tudták használni a kínai és indiai nyersanyagok, féltermékek hiányát, illetve a logisztika drágulását.

TOTI

KÉT SZÁMJEGY ALATTI A SZERB INFLÁCIÓ

CSEH WEBÁRUHÁZAK BEDŐLÉSÉT JÓSOLJÁK

Tavaly áprilishoz képest 9,6 százalékkal növekedett az árindex Szerbiában. Jorgovanka Tabaković jegybankelnök azt mondta: amennyiben a kormány nem folyamodott volna egyes élelmiszerárak befagyasztásához, vagy nem csökkentette volna az üzemanyag jövedéki adóját, már két számjegyű lenne az infláció, amelyet egyébként a világpiacon tapasztalható általános drágulások, elsősorban az energiaár-emelkedések idéznek elő.

A pénzromlás miatt a központi banknak 0,5 százalékkal csökkentenie kellett a várható éves gazdasági növekedés szintjét, így az idén 3,5-4,5 százalékos lehet a bővülés. A szerb dinár árfolyama viszont stabil maradt, s az első negyedévben a vártnak megfelelően alakultak a közvetlen külföldi beruházások, értékük elérte a 745 millió eurót. Az idei tervek 2,9 milliárd eurónyi külföldi tőkeberuházással számolnak. Nőtt az érdeklődés a hitelek, elsősorban a lakáskölcsönök iránt – ismertette Jorgovanka Tabaković.

VIRÁG

Csehország valóságos e-shop-nagyhatalom, mintegy 51 ezer ott az internetes kereskedőcégek száma. Elemzők arra figyelmeztetnek: az online árudák többsége az elmúlt időszakban veszteséget halmozott fel, amiből arra lehet következtetni, hogy hamarosan átrendeződés lesz a piacon.

Az ostravai székhelyű, a webes értékesítést vizsgáló ShopSys technológiai cégnek dolgozó szakértők szerint az internetes kis- és középvállalkozók nagy része nem fogja bírni a meghatározó piaci szereplőkkel való versenyt. A legnagyobb bajban azok az e-shopok lesznek, amelyek a szükséges profilváltás helyett a jelenleginél is kisebb árréssel próbálják megszólítani az ügyfeleket, további veszteséget halmozva fel.

A ShopSys úgy véli, a cseh piacon működő e-kereskedők ötöde lesz képes helytállni az egyre növekvő versenyben. Az elemzők megjegyezték: az üzletág fejlődését nagyban felgyorsította a koronavírus-járvány, de a növekvő infláció és az ukrajnai háború miatt most új kihívásokkal kell szembenézniük az online boltoknak.

A Cseh Statisztikai Hivatal (ČSÚ) adatai alapján ez év márciusában az előző esztendő azonos időszakához képest az internetes kereskedőcégek forgalma 19 százalékkal esett viszsza. A csehek tavaly 223 milliárd koronát (kb. 3456 milliárd forint) költöttek el a webáruházakban, 14 százalékkal többet, mint 2020-ban.

KOLEK

ÁZSIÁBAN IS ÜZEMBE ÁLLTAK

AZ ÖNVEZETŐ TAXIK

KÍNAI ROBOTSOFŐRÖK | Peking és Kanton városában is engedélyt kapott két kínai cég néhány sofőr nélküli, teljes mértékben önvezető autó éles kipróbálására a taxiszolgáltatásban. Pár kocsi üzembe állása mennyiségileg nem jelent sokat, de mutatja az ázsiai óriás elköteleződését, a fejlesztéseik irányát.

Lassan már az lesz a furcsa, ha a világ legújabb, legmerészebb és talán legnagyobb társadalmi hatású új technológiai fejlesztését nem Kínában találjuk meg. Ez most sincs másképp, bár ennek ezúttal nem csupán technológiai, hanem jogi okai is lehetnek.

Egy múlt heti hír szerint ugyanis Peking és Kanton város egyes részein működhetnek először éles tesztüzemben a robottaxik – főként azért, mert a keleti világban a szinte még ki sem dolgozott robotjogszabályok alóli felmentést néhány vállalat könnyebben megszerez-

EGY HELYI POLGÁR ÖNVEZETŐ BÜFÉKOCSIBÓL TELEFONNAL VÁSÁROL KANTON VÁROSÁBAN. AKÁR ROBOTSOFŐR VEZETTE TAXIVAL IS ÉRKEZHET A JÖVŐBEN PIKNIKEZNI A PARKBA

heti, akár ideiglenes jelleggel, mint a talán túlzottan is óvatos, az emberi jogokat, az egészséget jobban óvó nyugati társadalmakban. Különösen Európában, hiszen Észak-Amerikában hasonló, nyílt utcai, igaz, sok tekintetben korlátozott engedélyeket már adtak ki robottaxis vállalkozásoknak.

Ennek megfelelően Peking kisebb részén már megengedték az éles tesztüzemet néhány önvezető taxinak. Igaz, jogilag is felelős, hús-vér sofőröknek még ülniük kell az autókban. Pontosabban nem sofőrnek szükséges a kocsiban lennie, és nem is feltétlenül a vezetőülésben, csak egyfajta technikai személyzetről van szó, hogy műszaki hiba vagy baleset esetén legyen, aki intézkedik. Azaz a vezetésbe semmilyen módon nem avatkoznak bele. Továbbá, a helyi hírek szerint, néhány hónapon belül már nem lesz szükség ezekre az emberekre sem.

ÉVEK MUNKÁJA

Persze nem a semmiből lépett elő az a két vállalat, amely pár hete éles tesztre kapott engedélyt: több mint két esztendő, lényegében balesetmentes tesztelés után kapta meg az engedélyt a taxiszolgáltatásra az első önvezető startupcég Kínában. A Pony.ai száz autóval kezdheti meg tevékenységét Kanton Nansa nevű városrészében és Peking egy kerületében, de – ahogy említettük – egyelőre biztonsági okokból lesz az autókban sofőr is. Lényegében ugyanilyen engedélyt kapott a kínai fővárosban a Baidu (gyakorlatilag a kínai Google) Apollo Go nevű szolgáltatása is.

Nemcsak a két év Kínában és más országokban gyűjtött balesetmentes tapasztalat, hanem a világ egyik vezető gyártója, a Toyota is a Pony.ai mögött áll. Emellett az innovatív cég az elvi jóváhagyást már 2021 végén megkapta, a tényleges engedélyre pedig további öt hónapot kellett várnia.

Az engedély természetesen óriási lökést jelent a cég számára, amelynek előzetes, még tőzsdei bevezetés előtti értéke 9 milliárd dollár (azaz 3200 milliárd forint) közelébe emelkedett. Persze ez csak a kezdet, hiszen a Pony.ai azt is közhírré tette, hogy 2023-tól két másik kínai nagyvárosban is el akarja indítani a robotaxikat. Mi több: a vállalat nemrég bejelentett 2022-es tervei közt van, hogy a GAC gépkocsigyártóval is együttműködik az önvezető applikációk terén, továbbá önvezető megoldásokat is beszerelnek az autókba. Mindez nem kis szó, hiszen a Pony.ai az első kínai vállalat, amely ilyen engedélyt kapott a robottaxik éles kipróbálására.

LÉTEZIK MAGYAR SIKERMEGOLDÁS IS

Az aiMotive az önvezető autókhoz fejleszt szoftvereket, autóipari szimulátort, tervez csipeket, illetve épít adatgyűjtő rendszereket. A hét éve elindított, nemzetközileg is igen sikeres, immár nagynak számító, több tízmillió dollárnyi, jórész nemzetközi kockázati tőkét is bevonó hazai cég alapját a mobiltelefon-piacra fejlesztett megoldások adták. A társaság fejlesztéseit több autógyártó, így a PSA (ez esetben a Stellantis) és a Volvo modelljein is tesztelték. Most a Sony önvezető autóján, a Vision-S projekten dolgoznak. Kishonti László alapító sikerének titka (túl a rengeteg befektetett munkán és a szerencsén) az, hogy már a kezdetektől fogva az autógyártók „fejével gondolkodva” fejlesztették okos megközelítésű megoldásaikat, amelyek nemcsak gyorsak és hatékonyak, de jóval olcsóbbak is a legtöbb konkurensükhöz képest.

AMERIKÁBÓL (IS) JÖTTEK

A kínai startup legnagyobb, legismertebb konkurense a Google (Alphabet Inc.) tulajdonában lévő Waymo, továbbá a General Motors által támogatott Cruise, amely San Franciscóban február elején kapott engedélyt néhány hasonló robottaxira.

Ázsiában mégsem ez a két óriás, vagy más kisebb nyugati cégek számítanak riválisnak, hanem a Baidu, amelynek az Apollo Go nevű kereskedelmi önvezető taxiszolgáltatása ugyancsak engedélyt kapott Pekingben arra, hogy élesben működjön.

KORLÁTOZOTT TERÜLETEN

A sofőr nélküli személygépjárművek Pekingben mindössze 60 négyzetkilométernyi területet járhatnak majd be, ami körülbelül két nagyobb budapesti kerületnek felel meg. Egyelőre csak a Jicsunagcsen nevű városrészben közlekedhetnek, igaz, Peking teljes közigazgatási területe 32-szer nagyobb Budapestnél, majdnem Magyarország ötöde. Vagyis ez esetben is korlátozott területről van szó. A másik város, Kanton szintén 14-szer nagyobb területű, mint Budapest, de ott is csupán néhány városrészt érint az engedély.

KEVESEN VANNAK MÉG

A baleseti statisztikák miatt az sem mindegy, hogy pár tucat vagy több ezer ilyen taxi áll-e éles tesztüzembe. Első körben a Pony.ai tíz, a Baidu pedig négy autóra kapott engedélyt, igaz, már a közeljövő is nagy változásokat hozhat ebben, mert mindkét cégnek komoly tervei vannak a bővítés kapcsán. Hónapok kérdése, és a Baidu egy tucat autóra növelné a flottáját, sőt a Pony.ai is bővítene, ám hogy mennyivel, azt egyelőre nem árulták el.

Mindkét vállalat önálló mobilos alkalmazásokat ad a robottaxik utasainak. Az előbbi neve PonyPilot Plus lesz, a Baidu pedig Apollo Go applikáción át biztosítja a robotsofőrös személyszállítók megrendelését. Azaz az ilyen autókat egyelőre külön kell rendelni, azaz egyetlen utas sem fog „véletlenül” húsvér vezető nélküli járműbe ülni, csak azok, akik bíznak a technológia kiforrottságában.

Érdekesség, hogy Amerikának van még 1-2 év előnye Kínával szemben ezen a téren, hiszen az Egyesült Államokban a Pony.ai már három kaliforniai városban is üzemeltet autonóm járműveket úgy, hogy azokban a Kínában megkövetelt biztonsági személyzetnek sem kell jelen lennie.

HG

MIZSEI ANETT

Építész-szakíróként Palkó György fotográfussal együtt jegyzi a Budapest építészete 2000–2020 című albumot. Élettel teli kiadványuk egyfajta pillanatfelvétel, amely az ebben az időszakban átadott épületek izgalmas sokféleségét hozza – komoly szakmai tudással – tapintható közelségbe.

Kijelölhető egy trend, melynek mentén az utóbbi két évtized budapesti épületei születtek? – Lehetett volna úgy válogatni, hogy azt mondhassuk: igen. De mi arra törekedtünk, hogy az izgalmas megoldások sokféleségét mutassuk meg. Nincs egy meghatározó szerkezet- vagy anyaghasználat, stílus vagy gondolat, de ettől is olyan szerethető ez a város. Különösen érdekes volt a 2000–2010-ben átadott házak közül választani, mert ezeket már tíz-húsz esztendő távlatából tudjuk szemlélni, és nem az újdonságuk, a frissességük ragad meg, hanem az, ahogyan időtállónak bizonyultak, beépültek a város szövetébe. Érzékelhető a 2008 körüli válság, csakúgy, mint a 2010-es évek utáni erős fellendülés, melynek folyamán sok nemzetközi szinten is értékes projekt jött létre. – Rejtett kincseket vagy nagyberuházásokat szerettek volna megmutatni? – A főváros életébe komoly változásokat hozó épületek (is) születtek ebben a két évtizedben, de nem csupán ezeket szerettük volna bemutatni – így mindenképp kihívás, hosszú és nehéz folyamat volt, míg kialakult a végleges lista. A válogatásban Somogyi Krisztina és Kovács Dániel szerkesztői, kurátori tapasztalatai is a segítségünkre voltak.

Először egyénileg írtunk össze ötven-ötven épületet. Amelyik négyből négyünknél szerepelt, az azonnal maradhatott, a többiről vitáztunk. Fontos

NÉVJEGY

1985-ben született, Budapesten. 2013-ban diplomázott a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán, okleveles építészmérnökként. 2013-tól az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán műteremvezető, mesteroktató. 2011-től az Építészfórum, a Régi-Új Magyar Építőművészet, az Octogon, a Metszet rendszeres szerzője. 2017-től szabadúszó építészmérnök. 2009-ben Breuer Marcell-ösztöndíjas lett, 2010-ben Junior Prima díjjal tüntették ki.

KEDVENCEK

Film » Augusztus Oklahomában Könyv » Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek Zene » Wagner: Lohengrin Ahonnan merít, ha kimerül » klasszikus balett Ahova bármikor elutazna » Finnország Akivel szívesen beszélgetne » Szvjatlana Alekszijevics fehérorosz írónő, Robert Merle Legjobb/legrosszabb tulajdonsága » empátia/türelmetlenség volt, hogy megjelenjenek a helyi jellegzetességeket, a környezet karakterét, hangulatát erősítő házak, területek. Ilyen például a Kossuth tér a Parlament alá futó információs központtal, vagy a budai városháza. Olyan örökölt épületek újragondolását ugyancsak beválasztottuk, amelyek nem csupán míves műemlék-rekonstrukciók, hanem kortárs építészeti érték is megjelenik bennük, mint a Prezi székházánál, a Millenáris Park létesítményeinél.

Kerestünk landmarknak nevezhető épületeket is, amelyek eltérnek ugyan a már kialakult városszövettől, de sajátos módon hozzáadnak a látképhez – ilyen a Bálna vagy a Puskás Stadion. Rejtőzködő kincseket szintén szerettünk volna bemutatni, amelyek nincsenek a köztudatban, illetve a fiatal építészgeneráció hangját erősítik fel. Mint a Havanna Hetivásár piacépülete, amely egy terhelt múltú, ma sem jó hírű környéken nagy változást tudott hozni. Szépen illeszkedik a környezetbe, de meg is emeli azt. Vagy a Jézus szíve jezsuita templom gyereksarka, amely az egyik kedvence lett a szerkesztőcsapatnak. Ezt egy pici oldalkápolnában alakították ki, néhány szivacspárnából áll, de a misén részt vevő gyerekeknek azt üzeni: itt várják őket. Építészetileg is értékes, hiszen egy puha, épített tájat hoz létre szivacspárnákból, új perspektívát adva a kisebbeknek, akik felnézve a boltozatra látnak rá, amelyet egyébként nem biztos, hogy szemügyre vennének.

Felmerült bennünk, hogy családi házakat is beveszünk a válogatásba – a kérdés ilyenkor mindig az, hogy ezek publikusak-e. Arra jutottunk, hogy ami a város része, s bár jogilag magántulajdon, hozzátesz a városképhez, formálja azt. Ez egy személyesebb oldala az építészetnek, de lényeges megmutatni, hogy kisebb büdzséből, egy család igényeinek megfeleltetve is lehet értéket alkotni.

– Húsz év távlatából már látszik, milyen irányban fejlődik egy város? – Igen, ekkora időintervallumnál már érzékelhetők a tendenciák, vagy hogy milyen új hangsúlyok alakulnak ki. Pozitív trend, hogy nemcsak a belső területek fejlődnek, hanem külvárosi pontokon is létrejönnek fontos építészeti alkotások, amelyeket érdemes bemutatni a nagyközönségnek. Épp ezért a könyvbemutatót a XIII. kerületi Ferrum Irodaházban rendeztük, hogy felhívjuk a figyelmet: egy félreeső iparterületen milyen látványos kortárs épület született. Egy elkészült házzal bekerült a dél-budai BudaPart-beruházás is, a még javában épülő, városrészléptékű fejlesztés, amellyel új perspektívát kapott a kötet, kitekint a jövőre, a következő egykét évtizedre. – Szerettek volna a városlakóknak is új nézőpontot adni, hogy csodálkozzanak rá mindennap látott házakra? – Ez a könyv nem elsősorban a szakmának szól, bár a szakemberek is élvezettel olvassák, inspirációt merítenek belőle. A szövegekkel mindenképp célom volt elgondolkodtatni a városlakókat. Az építészet befogadása nem olyan „megszokott”, ezért talán nehezebbnek is tűnik, mint megérteni egy színdarabot vagy egy festményt. Ez alkalmazott művészet, a funkcionalitása elvehetetlen. Ezzel együtt a házak tudnak jelentést hordozni, mesélni. Befolyásolják a hangulatunkat, és ezzel akár önmagunkról is elárulnak valamit. Szerettük volna gondolkodásra hívni az olvasókat, hogy ráérezzenek, mit mond nekik egy kortárs épület. Hogy akarják jobban megérteni, megismerni. Látok egy szakadást, kölcsönös meg nem értést építész és laikus között. A szakmabeli is nehezen helyezkedik bele abba a helyzetbe, hogy egy hozzá nem értővel csevegjen, s a közönség, a felhasználó is időnként nehezen fogadja be az építész szándékait. – Kell értenünk az épületet ahhoz, hogy szeressük? – Létezik zsigeri szimpátia és ellenszenv. De a saját tapasztalatom az, hogy amire időt szánunk, amivel elkezdünk foglalkozni, azt, ha nem is szeretjük, idővel legalább megértjük, és ez biztos, hogy közelíti az álláspontokat.

– Melyik épületet kell mindenkinek látnia? – Az M4-es metró vonalát érdemes beutazni, önmagában a megállói megtöltöttek volna egy albumot. A Gül Baba utcán kellemes végigsétálni, a Havanna Hetivásár egy kis csemege, a Művészetek Palotája pedig kötelező. – A képek élettel és emberekkel teliek. Fontos volt, hogy használat közben fotózzák a tereket? – Kifejezetten nem szerettünk volna steril fotókat használni, hogy ezzel is hidat képezzünk a közönség felé. Mert ezek az épületek nem idegen, érinthetetlen testek, amelyeket letesz az alkotó a térbe, hanem befogadják az embert, kapcsolatba kerülnek vele, és még változni is képesek. A 2010 előtt emelt épületeken már nyomot hagyott az idő, a használat, de ez megmutatható, mert az élet része, ahogy az építészet is.

SZIGETI HAJNI

MAJOMHIMLŐ

A koronavírus két éve után sokkal érzékenyebbek az emberek a járványokkal kapcsolatos hírekre.

Felbukkant az elenyésző számú esetet produkáló majomhimlő, a média azonnal felkapta a témát, megindult a lájkvadászat, ami rendkívül megnehezíti, hogy tisztán lássunk, miféle betegségről is van szó, mekkora veszélyt jelent.

ÚJ JÁRVÁNY

– NEM VÁRHATÓ TÖMEGES TERJEDÉS

Sokszor hallottuk már, hogy a járványok korát éljük, de hogy a koronavírus lecsendesedését követően azonnal felbukkan egy ijesztő fertőző betegség – erre talán kevesen számítottak. Mindenesetre tény, hogy Afrikán kívül 15 országban jelent meg a majomhimlőnek nevezett kór, több mint 92 esetet erősítettek meg május 21-ig. Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Izraelben is diagnosztizálták ezt a fertőzést. A laboratóriumilag igazolt megfertőződések mellett 28 gyanús esetről is érkezett jelentés az Egészségügyi Világszervezethez. Korábban a himlővel összefüggő megbetegedés eseteit csak a Közép- és Nyugat-Afrikához kötődő emberek körében észlelték, éppen ezért állnak értetlenül a globális terjedés előtt a fekete kontinens tudósai is.

SZEXUÁLIS ÚTON TERJED

A majomhimlőnek két formája van: egy enyhébb nyugat-afrikai és egy súlyosabb közép-afrikai vagy kongói törzs. A jelenlegi nemzetközi járvány a jelek szerint a nyugat-afrikai törzset érinti, bár nem minden ország adott ki ilyen információkat. Dr. David Heymann, a WHO veszélyhelyzeti részlegének a korábbi vezetője arról beszélt, hogy az általánosan elfogadott álláspont szerint a betegség gyors terjedése a meleg és biszexuális férfiakhoz köthető, akik szexuális úton adták át a vírust két nagy tömegeket megmozgató rave-fesztiválon, Spanyolországban és Belgiumban.

Az AP hírügynökség birtokába került dokumentum alapján a müncheni és a berlini esetek után a német kormány is további fertőzésekre számít. A jelentés szerint a majomhimlő-fertőzés elkapásának a kockázata, „úgy tűnik, főként a férfiak szexuális kapcsolataiban rejlik”.

Madridban eddig 30 esetet diagnosztizáltak – tájékoztatta a közvéleményt a főváros tiszti főorvosa. Az ottani hatóságok azt próbálják kideríteni, van-e kapcsolat az esetek elszaporodása és a Kanári-szigeteken nemrég tartott melegbüszkeség esemény között. Vizsgálják továbbá egy madridi szauna vendégeit is.

NEM ISMERETLEN

A betegség korábban is ismert volt, leginkább Afrikában, de a szakemberek nem tartották különösebben súlyos fertőzésnek. Erről beszélt hétfő este az ATV-ben Jakab Ferenc virológus is. Azt mondta, semmi meglepő nincs a kór felbukkanásában. Ismert jelenségről van szó, megjelent már korábban az Egyesült Államokban és Európában is. Ami érdekes, az inkább az, hogy miként bukkant fel szinte egyszerre egymással összefüggésbe nem hozható helyeken. A professzor hangsúlyozta: nem várható a betegség tömeges terjedése, aggodalomra nincs ok, semmiben sem hasonlítható a koronavírus-fertőzéshez. A 40 év feletti magyar lakosok megkapták a himlő elleni védőoltást, ők valószínűleg a majomhimlővel szemben is teljesen védettek – ezt már Rusvai Miklós vírusszakértő nyilatkozta. Hozzátette: hazánkban is nyilvánvalóan meg fog jelenni a kór. A vírus valószínűleg a testen keletkező apró sebeken keresztül, testnedvekkel, nyálkahártya-érintkezéssel terjed, de most az is kiderült, hogy a szexuális kapcsolat felgyorsítja az átadást – mondta a már korábban idézett dr. Heymann. A fekete himlőéhez hasonlóan a majomhimlő lappangási ideje is átlagosan 21 nap – ezért kerülnek háromhetes karanténba a gyanús „esetek” vagy „kontaktok”. A hoszszú lappangás után jelentkeznek a tünetek: láz, izomfájdalom, fejfájás, megduzzadnak a nyirokcsomók. A bőrön a bárányhimlőéire emlékeztető hólyagos kiütések jelennek meg, elsőként az arcon, majd szerte a testen. Aztán elgennyesednek, majd kipukkannak.

A WHO szakemberei szerint ez a járvány igen szokatlan esemény. Az, hogy nagyon sok országban találkoznak megbetegedéssel, arra utal: a kór már egy ideje csendesen terjed. A szervezet európai igazgatója arra figyelmeztetett: a nyár beköszöntével gyakoribbá váló tömeges összejövetelek, fesztiválok, bulik felgyorsíthatják a majomhimlő terjedését. Vasárnap a brit egészségbiztonsági ügynökség vezetője úgy nyilatkozott: arra számít, hogy „napi rendszerességgel” több majomhimlős esetet azonosítanak majd az országban. A WHO friss közelménye szerint a vírus mutálódására nincs bizonyíték.

Az olaszországi fertőző betegségek nemzeti intézetének a vezetője múlt pénteki sajtótájékoztatóján elmondta, hogy virológiai laboratóriumuk várhatóan ezen a héten izolálja a vírust. Ez lehetővé teszi annak vizsgálatát is, hogy a himlőoltásból származó antitestek semlegesíthetik-e a kórokozót – mondta.

NEM KELL FÉLNI

Heymann, aki jelenleg a London School trópusi betegségek részlegén dolgozik, azt is hangsúlyozta: nem valószínű a kór széles körű terjedése. Úgy nyilatkozott, hogy ez nem koronavírus, nem terjed a levegőben, s van ellene védőoltás, még ha nem is specifikusan majomhimlőre célzott. Több ország jelezte: tart készleten himlőoltást. A vakcina hozzávetőlegesen 85 százalékban hatékony a fertőzés megelőzésében, mivel a két vírus meglehetősen hasonló. A szakember hozzátette: mielőbb ki kell deríteni, hogy a majomhimlőt tünetmentes emberek is terjeszthetik-e. Emellett a

kockázatnak kitett populációknak óvintézkedéseket szükséges tenniük saját maguk védelmére. Ahogy szaporodtak a hírek a majomhimlőről, úgy kúszott fel azon biotechnológiai cégek részvényeinek az ára, amelyek e kór elleni vakcinát fejlesztenek. Az amerikai vállalatok közül a SIGA papírjai több mint 40 százalékkal drágultak, az Emergent BioSolutions közel 12, a TonixPharmaceuticals 15 százalékot erősödött, a dán Bavarian Nordic 19 százalékkal ugrott meg – írja a Quartz.

A betegség korábban is ismert volt, leginkább Afrikában.

A NAGY KÉP AGGASZTÓ

Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO vezetője Genfben arról beszélt: a világszervezet munkatársainak egyidejűleg kell reagálniuk a Kongói Demokratikus Köztársaságban kitört Ebola-járványra, a majomhimlőre és az ismeretlen eredetű hepatitiszre, valamint a komplex humanitárius válságokra Afganisztánban, Etiópiában, Szomáliában, Dél-Szudánban, Szíriában, Ukrajnában és Jemenben. „A betegségek, az aszály, az éhínség és a háború hatalmas konvergenciájával nézünk szembe, amelyet az éghajlatváltozás, az egyenlőtlenség és a geopolitikai rivalizálás táplál” – tette hozzá a WHO vezetője.

L. G.

NAGYÍTÓ ALATT A CSALÁD

TANULMÁNYOK | A kormányzati családpolitika eszközeinek a fogadtatását, a gyermekvállalás előtt tornyosuló akadályokat, valamint a társadalmi elégedettséget is vizsgálták a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) napokban megjelent tanulmányának a szerzői.

„Ha vannak családok, lesznek gyermekek, lesz jövőnk is” – foglalta össze a CSALÁD – GYERMEK – JÖVŐ – Tanulmányok a családtudomány köréből című kiadvány fő üzenetét a KINCS elnöke. Fűrész Tünde a könyvbemutatón hangsúlyozta: a KINCS Családtudományi Szakmai Kollégiumának az elnöke, Aczél Petra által szerkesztett kötet deklarált célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a famíliának mint igazodási pontnak a fontosságára.

CSALÁDPOLITIKA

A 2010 utáni Orbán-kormányoknak mindenkori deklarált céljuk a politika családközpontúvá alakítása, a famíliák kiemelt jogi státuszának a biztosítása, a különféle gyermekvállalási és -nevelési, valamint otthonteremtési támogatásoknak a bővítése. A KINCS kiadványában Gallai Sándor, a Budapesti Corvinus Egyetem docense és Szalay Dominika, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közgazdálkodás és közpolitika szakos MSc-hallgatója azt vizsgálta, hogy a szélesebb közvélemény és azon belül a fiatal házasok, valamint a családosok miként fogadták az elmúlt években az egyes intézkedéseket. Munkájukból az derült ki, hogy a kormányzati családpolitika megítélése 2011-ben még bizonytalan volt, viszont évről évre növekvő, 2020-ra pedig már kifejezetten széles körű támogatottságot mutatott. Ráadásul a fogadtatás nemcsak a kormánypárti válaszadók körében volt kedvező, hanem az ellenzékkel szimpatizálók esetében is nagy volt az egyetértők aránya.

Egy négyszáz fős mintán végzett, specializáltabb kérdőívezésük eredménye szerint a négy vagy annál több gyermeket nevelők esetében volt egyértelműen kimutatható a szakpolitika többségében pozitív értékelése. E szám csökkenésével viszont a családpolitika megítélése egyre kritikusabb, sőt a gyermektelenek köré-

ben már 41 százalék volt azok aránya, akik az irányelvek nem minden elemével értettek egyet, 15 százalék pedig teljesen elutasító volt. Ám mivel többségüknél a gyermekvállalás még nem volt aktuális, magyarázatként szóba jöhet, hogy esetükben kevésbé feltételezhető a családtámogatási rendszer ismerete – jegyezték meg a szerzők. Az egy- és kétgyermekeseknél pedig a kritikusabb állásponton lévők véleményét az befolyásolhatta érdemben, hogy a háromnál kevesebb gyermeket nevelő famíliák eredetileg több kedvezményből is kimaradtak. Bár ezt a döntéshozók az utóbbi időszakban úgy módosították, hogy a legtöbb támogatási eszközt – általában kisebb mértékű juttatásokkal – kiterjesztették az egy- és kétgyermekesekre, a vizsgált mintában a családpolitikáról alkotott véleményük így is kevésbé támogató, mint a nagycsaládosoké.

A családpolitikai rendszerrel szemben megfogalmazott bírálatok között a legtöbbször említett problémaként az univerzális juttatások (a családi pótlék és a gyes) befagyasztását, az egy- és a kétgyermekeseknek a – nagycsaládosokénál – korlátozottabb támogatását, valamint az alacsonyabb jövedelműek elégtelen megsegítését azonosította a Gallai–Szalay-szerzőpáros.

DEMOGRÁFIA

Magyarország lakóinak a száma 2001 és 2017 között mintegy 400 ezerrel lett kevesebb, a népesség-előrejelzések a következő fél évszázadra pedig további csökkenést prognosztizálnak. „Ehhez képest a magyar fiatalok nagyon családcentrikusak, 2,5 gyermeket terveznek, a születési átlag mégis csak 1,5” – mutatott rá az ellentmondásos helyzetre a KINCS könyvbemutatóján egy másik szerző, Bali János néprajzkutató, kulturális antropológus. Tanulmányának célja annak megvizsgálása volt, hogy milyen eddig fel nem tárt okok vezetnek a családok által kívánt és ideálisnak tartott gyermekszám elmaradásához. A szakember a nagy mintás ifjúságkutatásokat alapul véve arra a megállapításra jutott, hogy a családalapításnak olyan életesemények lettek a társadalom részéről elvárt „szigorú előfeltételei”, amelyek kitolják a gyermekvállalási életkort, öszszességében pedig gátjai a tervezett gyermekszám megvalósításának. Ezen előfeltételek közé sorolta a stabil párkapcsolatot, a tanulmányok elvégzését és a részben vagy teljes mértékben önálló egzisztencia megteremtését. „A magyar fiatalok nem vágnak bele a gyermekvállalásba úgy, hogy a szülői házban laknak, hogy nem fejezik be a (felsőfokú) tanulmányaikat, hogy nem tesznek szert stabil párkapcsolatra, vagy hogy nem bizonyítanak még a munkaerőpiacon” – sorolta Bali János. Márpedig amíg ezekből nem engednek, amíg egy alternatív életútmodell nem lesz akár csak részben elfogadott gyakorlat a körükben, addig a gyermekvállalás megvalósítása egyre inkább az ifjúsági korosztályon túli, 30+-os generációra tolódik át, s a termelékenységi arányszám képtelen megközelíteni a népesség reprodukciójá-

hoz szükséges 2,0-2,2-es értéket – hívta fel a figyelmet. A kutató megjegyezte: sokan felteszik a kérdést, hogy miért baj az, ha 6-7 millióan leszünk Magyarországon. Szerinte erre igen egyszerű a válasz: azért, mert az ellátórendszerünk tízmillióra van kitalálva.

A magyar fi atalok nagyon családcentrikusak, 2,5 gyermeket terveznek, a születési átlag mégis csak 1,5.

TÁRSADALMI ELÉGEDETTSÉG

Az élettel való elégedettség párkapcsolattal, gyermekneveléssel, társas támogatottsággal és egyéb tényezőkkel való összefüggését mutatta be értekezésében Rövid Irén szociológus, a Központi Statisztikai Hivatal szóvivője. „Az, hogy mennyire elégedett valaki az életével, számos tényezővel hozható összefüggésbe, így például azzal is, hogy párkapcsolatban él-e, illetve nevel-e gyermeket. Azonban nemcsak a párkapcsolat léte, hanem a típusa is meghatározó” – magyarázta a szakember, akinek a kutatása szerint a gyermeket nevelő házaspárok voltak a legelégedettebbek, őket követték a rangsorban a gyermeket nevelő élettársak, a gyermektelen párok, a házas- és élettárs nélkül élő, egyedülálló szülők, végül az egyedül élő nőtlenek, hajadonok. A gyermeküket egyedül nevelő szülők esetében mind az objektív, mind a szubjektív életkörülményeket jelző mutatók az ő sajátos élethelyzetükre utalnak. Kutatások tapasztalatai szerint ugyanis az egyedülálló édesanyák, édesapák körében nagyobb a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya, mint ami a társadalom egészében, valamint a párkapcsolatban élő, gyermeket nevelő párok körében tapasztalható.

A teljes népességet vizsgálva az is látszik, hogy az élettel való átlagos elégedettség az életkor emelkedésével fokozatosan csökken. Bár a fiatalabb kor szinte valamennyi párkapcsolati, gyermeknevelési státusz esetén nagyobb elégedettséggel jár együtt, az e két tényező közötti összefüggés mégis csak a gyermeket nevelő házaspároknál érvényesül egyértelműen.

HELMECZI ZOLTÁN