19 minute read
Bevásárlási láz
from Figyelő 2022-20
by Mworks
ÉRTÉKPAPÍROK | Az állampapírjaikat inkább adták, a részvényeket és a befektetési jegyeket viszont nagyon vették az első negyedévben a háztartások. A márciusig tartó egy esztendő alatt közel tizedével hízott a lakossági értékpapír-portfólió.
A hazai háztartások értékpapír-befektetéseit is nagyban befolyásolta az orosz–ukrán konfliktus, hiszen a csökkenő tőkepiaci árfolyamok nyomán ismért megjött a kisbefektetők vásárlási étvágya – legalábbis erről tanúskodnak a Magyar Nemzeti Bank friss statisztikai adatai.
Advertisement
SZÉPEN NŐ A PORTFÓLIÓ
A jegybank számai szerint a háztartásoknál lévő értékpapírok állománya 15 836,9 milliárd forintot ért el március végén, amely dinamikusnak mondható, 9,5 százalékos emelkedés a megelőző év azonos időszakához képest. Az egyes eszközosztályoknál viszont eltérően alakult a növekedési dinamika. Az értékpapír-befektetések hagyományosan legnagyobb szeletét adó állampapíroknál például „csak” 6,3 százalékkal hízott egy esztendő alatt az állomány, így 10 046,5 milliárd forintot ért el. Ez jóval elmaradt a februári, 10 288,4 milliárdos csúcstól, de drámai visszaesésről azért egyáltalán nem lenne indokolt beszélni.
A befektetési jegyek állománya viszont 10,8 százalékkal, 4577,1 milliárd forintra hízott egy év leforgása alatt, a tőzsdei részvények lakosságnál lévő mennyisége pedig drasztikus mértékben, közel 39 százalékkal ugrott meg egy esztendő alatt, így az első negyedév végén meghaladta az 1133 milliárd forintot. Ez ráadásul új csúcs a részvényállományban, ami rövid időn belül többször is megdőlhet, részben a még várható vásárlások, részben a később – remélhetőleg – újra emelkedésnek induló árfolyamok miatt.
A két, a háztartások befektetésein belül kisebb súlyt képviselő kategóriánál – a banki és a vállalati kötvényeknél – szintén igen dinamikusan, 17 és 24,2 százalékkal duzzadt az állomány, ám így is csak valamivel több mint 65 milliárd és 14,9 milliárd forintot ért el.
JÖNNEK FEL A RÉSZVÉNYEK
Az eltérő intenzitású állományi változások miatt a márciusig tartó egy év alatt jelentősen átalakult a háztartások értékpapír-portfóliójának az összetétele is. Az állampapírok még mindig a 63,4 százalé-
A HÁZTARTÁSOK
ÉRTÉKPAPÍR-ÁLLOMÁNYA
Változás*
Milliárd forint 12 516,2
9 757,5 10 672,5 14 459,8 15 836,9
2018 2019 2020 2021 2022
*Adott év márciusában. 7,2
28,9
63,4
0,5
Megoszlás
2022. március, százalék
Egyéb
Részvények
Befektetési jegyek
Állampapírok
Forrás: MNB
kát adják a teljes állománynak, ám ez jóval elmarad az egy esztendővel korábbi 65,3-től. A befektetési jegyek súlya viszont 28,6-ről 28,9 százalékra emelkedett a kisbefektetői kosárban, a tőzsdei részvényeké pedig egészen látványos mértékben, 5,6-ről 7,2 százalékra nőtt.
Ami a tranzakciók – tehát a vásárlások és az eladások – negyedéves egyenlegét illeti, az idén nagyon érdekesen alakult a kép 2021 első három hónapjához viszonyítva. Az állampapíroknál például tavaly még összességében 315,4 milliárd forintos, pozitív egyenleget mutatott a statisztika, az idén viszont 57,2 milliárddal már az eladások kerültek többségbe a háztartásoknál. Utóbbihoz nagyban hozzájárult, hogy csak márciusban közel 240 milliárd forintos mínuszt mutatott a tranzakciós egyenleg. A befektetési jegyeknél hasonlóan alakult a helyzet, igaz, jóval kisebb léptékekkel: miközben tavaly az első három hónapban még 30,8 milliárd forinttal a vételek kerültek többségbe, az idei első negyedév már 76,6 milliárdos mínuszt hozott, miután csak márciusban 90,5 milliárd forinttal több pénzt vettek ki az alapokból a kisbefektetők, mint amennyit frissen betettek. A tőzsdei részvényeknél ugyanakkor pont ellentétes tendencia érvényesült: a tavalyi 17,7 milliárdos pluszt az idén 195 milliárd forintnyi többlet követte a tranzakcióknál, miközben utóbbi túlnyomó része a harmadik hónapban keletkezett.
JELENTŐS VESZTESÉGEK
Az értékpapírjaik átértékelődésén igen sokat veszítettek az első negyedévben a háztartások, ami nem különösebben meglepő az újabb krízishelyzet, azaz az orosz–ukrán háború tükrében. A teljes értékpapír-portfólión az idei első negyedévben közel 165 milliárd forintos árfolyamveszteségük keletkezett a kisbefektetőknek, miközben tavaly összességében 59 milliárdot nyertek a piaci mozgásokon. Ami az egyes eszközosztályokat illeti, a befektetési jegyeknél az idén az első három hónapban 68,8 milliárd forintnyi veszteség keletkezett a tavalyi azonos időszaki, közel 40 milliárdos plusz után, a részvényeknél pedig a 2021. első negyedévi 23,1 milliárdos plusz után ebben az évben 86,7 milliárdos mínuszt hoztak az árfolyammozgások.
BARÁT MIHÁLY
HIRDETÉS
DIVATBA JÖTT A KISZERVEZÉS
BEFEKTETÉSI ALAPOK | A globális vagyonkezelői piacon egyre jobban terjed a tevékenység kiszervezése, annak ellenére, hogy ez erős összeférhetetlenségi problémákat vet fel.
SZÉNBÁNYÁSZOK TÜNTETNEK A BLACKROCK SZÉKHÁZÁNÁL. KISZERVEZNEK A NYUGDÍJALAPOK
Iparági becslések szerint az elmúlt öt évben a kiszervezett vagyonkezelési tevékenység több mint a duplájára emelkedett, 2,46 ezer milliárd dollárnyi eszközt kezelnek más intézmények.
GIGAÜGYLETEK
A folyamat az elmúlt időszakban felgyorsult, és ezt néhány gigatranzakció is tükrözi. Az AIG például az idén márciusban a BlackRock alapkezelőre bízta egy 150 milliárd dollár értékű portfólió kezelését. A British Airways tavaly bízott meg egy amerikai vagyonkezelőt két legnagyobb nyugdíjalapja kezelésével, összesen 21,5 milliárd font értékben. Áprilisban a brit Schroders kapott megbízást arra, hogy a Centrica energiaszolgáltató nyugdíjalapjait gondozza. A Schroders Solutions hasonló típusú megízások alapján 234,5 milliárd fontot kezel.
A Chestnut Advisory Group egy elemzése szerint az ilyen típusú kiszervezési ügyletek révén ez a piac 2026-ig 4 ezer milliárd dollárra nő. Tipikus megbízók a kisebb nyugdíjalapok, amelyek a nagyobb vagyonkezelőkhöz fordulnak, hiszen azok jobban képesek diverzifikálni a befektetéseket, csökkentve ezáltal a kockázatokat. A pandémia, majd az orosz–ukrán háború nyomán bekövetkező tőkepiaci helyzet felborította a hagyományos befektetési stratégiákat, azaz a korábbinál sokkal szélesebb és mélyebb kockázatkezelési módszerekre van szükség, ebben pedig a nagy alapkezelők jobb lehetőségekkel indulnak, mint a kicsik.
SZÉDÍTŐ PIACBŐVÜLÉS
A piac főleg az USA-ban bővül, de Európában is egyre jobban terjed. Az ügyletekhez közvetítőket (outsourced chief in-
vestment-officer, OCIO) vesznek igénybe, közülük is az egyik legnagyobb a Mercer, amely 388 milliárd dollár ilyen típusú vagyon felett diszponál. „Az elmúlt három évben növekedésünk motorjai közé tartoztak a biztosítók, az alapítványok, a különböző családi vagyonalapok” – mondta a Financial Timesnak (FT) Jo Holden, a Mercer globális befektetésekért felelős kutatási igazgatója.
Jellemző az is, hogy a kiszervezett vagyon kezelésében a megbízottak egyre szélesebb jogosultságokat kapnak. Néhány ügyfél szinte mindent a vagyonkezelőre bíz: az eszközök allokációját, az alapok és a menedzserek kiválasztását, a kockázatmenedzsmentet, valamint a back office tevékenységet. Mások viszont inkább szeretik a saját kezükben tartani az alapvető döntéseket, vétójogot tartanak fenn ezekben vagy speciális eszközosztályok vagyonkezelését szervezik ki. Ez utóbbira példa az AIG–BlackRock-üzlet, amelyben a biztosító a kötvényportfóliót, valamint egyes nem nyilvános forgalomban lévő vagyonelemeket bízott a BlackRockra. Az amerikai alapkezelő, a világ legnagyobbja, ilyen outsourcing ügyletek keretében 120 intézményi befektető több mint 200 milliárd dollárját felügyelte tavaly év végén. Hasonló szolgáltatásokat végez más vagyonkezelőknek is, további 230 milliárd dollár értékben. A társaság közölte, hogy portfóliókezelési tevékenysége tavaly 16 százalékkal emelkedett, a piac átlagosan 7 százalékkal bővült. A Goldman Sachs (GS) 220 milliárd dollárt kezel OCIO-megbízások keretében. Greg Calnon, a GS multi-asset megoldásokért felelős globális vezetője szerint a fenntartható befektetések elterjedése nagy lökést adott a piacnak. A kisebb szereplők nehezebben igazodnak ki a szerteágazó és egyre szigorodó előírások, elvárások között. A vagyonkezelés kiszervezése kezdetben a kisebb, 100 millió–egymilliárd dolláros ügyfelekre, főleg nyugdíjalapokra volt jellemző, amelyek elsősorban költségcsökkentési céllal bízták az általuk kezelt vagyont a méretük folytán jobb kockázatkezelési lehetőségekkel büszkélkedő nagyokra. Aztán néhány évvel ezelőtt beléptek a piacra a nagyobb nyugdíjalapok is.
BlackRock Vanguard Group oup p upd Gro UBS BS B UB mentsFidelity Investment State Street Global Advisors ate Street Global Advisors aSttaat
USA
Morgan Stanley Morgan Sta seCha e JPMorgan Chase Chase llianzAllia llia Capital Group GCapital Goldman Sachs c chmanSa maold BNY Mellon onBN l MCO PIMCO Amund Ammundi Legal & General & Geneneral Credit SuissseSuiss Prudential Financial l al Edward Jones Investments s ts Deutsche Bannk T. Rowe Price e Bank of America
4432 4230 3860 3274 2996 2953 2600 2372 2310 2200 2099 1794 1742 1727 1714 1663 1610 1579 8400 9464
GB D F CH
Forrás: advratings.com
SORRA ZÁRNAK BE AZ OROSZ ALAPOK, DE A NAGYOK KIVÁRNAK
A pénzügyi szankciók következtében a nagy orosz kitettségű befektetési alapok közül sokan az alap megszüntetését választják. Nem sokkal az Ukrajna elleni orosz invázió után, március elején a nagy orosz részvénykitettségű alapok működését felfüggesztették, részben a szankciók, részben az orosz értékpapírpiacok bezárása miatt. A büntetőintézkedésekre Moszkva ellenszankciókkal válaszolt, így többek között betiltotta a külföldiek kereskedését a moszkvai tőzsdén. Így több milliárd dollár értékű befektetés fagyott be. A helyzet rendeződése rövid távon reménytelennek látszik, így jó néhány alapnál a felszámolás mellett döntöttek. A dán Danske Bank például három orosz, illetve kelet-európai alapjának a likvidálását kezdte el április végén. A Nordea Funds is közölte, hogy minden orosz érdekeltségű alapját felszámolja. Hasonlóan jár el a brit Jupiter alapkezelő, valamint a svéd Carnegie Fonder. Külföldi befektetőknek 2021 végén 170 milliárd dollár értékű orosz eszközük volt. A legnagyobb alapkezelők (JPMorgan, BlackRock, Amundi, UBS, BNP Paribas, Abrdn, Schroders, Pictet) szinte mindegyike befagyasztotta oroszkitettségű alapjait az invázió után, egyelőre azonban nem nyilatkoztak arról, hogy végleg be is zárják-e ezeket.
ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG
Azonban ahogy az a gyorsan bővülő piacokon általában lenni szokott, itt is probléma az átláthatóság. Az OCIO-ügyletek megbízási díjai ritkán nyilvánosak, és azokat az adott befektetési megbízáson felül kell megfizetni. Ez magában hordozza az összeférhetetlenség lehetőségét. „A nagyobb alapkezelő ugyanis mondhatja azt, hogy egy OCIO-megbízásért alig számolok fel neked valamit, viszont a tőke felének az én alapjaimba kell áramolnia” – nyilatkozta egy nagy vagyonkezelő vezérigazgatója az FT-nek. Probléma lehet az is, hogy a megbízó menedzserei számára nem elsősorban az elért hozam a fontos, hanem a saját kockázatuk csökkentése.
D. GY.
OROSZ–UKRÁN HÁBORÚ | Finnország és Svédország KÜSZÖBÖN NATO-hoz történő csatlakozásával duplájára nő az Oroszország és a transzatlanti szövetség tagállamai közti határ hossza. A NATO BŐVÍTÉSE
Nem került közelebb az ukrajnai háború a befejezéshez. Mindkét oldalon ellentmondásos nyilatkozatok hangzanak el ennek kapcsán, amelyekből egy dolog bizton leszűrhető: jelenleg nem érettek a feltételek egy kompromisszumos békére, a megszálló csapatok visszavonására. Ezt Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter is jelezte. Kijev több fegyvert követel a Nyugattól, a szárazföldi nehézfegyverzet után harci repülőgépeket is. Ez utóbbiak a NATO-vezetésnél, figyelembe véve Joe Biden amerikai elnök óvatos problémamegközelítését, vízválasztónak számítanak. Az észak-atlanti szövetség ezen eszközök szállításával átléphet egy maga húzta vörös vonalat, amelyen túl aránytalanul megnő egy az Oroszország és a NATO közötti közvetlen katonai konfliktus veszélye.
LEVÁLASZTANI KÍNÁT
Finnország és Svédország küszöbönálló NATO-tagsága oda vezet, amit Moszkva
a leginkább el akart kerülni: az észak-atlanti szervezet keleti terjeszkedésének a felgyorsulásához. Az orosz–finn határ 1300 kilométer hosszú, s Helsinkinek a transzatlanti védelmi szövetséghez történő csatlakozásával megduplázódik az Oroszország és a NATO közt húzódó „limes” hossza. Ellentétben a katonailag nem túl erős három baltikumi állammal, az öt és fél milliós Finnországnak igen komoly hadereje van, számottevő légierővel, tüzérséggel. Ha ehhez hozzávesszük a 10,4 milliós Svédország szuper minőségű, topfelszerelésű, csúcskiképzettségű hadseregét, a NATO északi szárnya nagymértékben megerősödik. A Kreml február 24-én indított offenzívája beláthatatlan következményekkel fenyegeti az ukrajnai hadjárat balsikerei, vontatottsága, az oroszországi gazdaságban egyre inkább érződő negatív szankcióhatások, a pekingi támogatás bizonytalansága miatt amúgy is mind nehezebb helyzetű moszkvai vezetést.
Politikai-katonai vonalon az északkeleti szomszédunk elleni orosz agresszió sok tekintetben összehozta, szorosabbra fűzte a Nyugat belső kapcsolatait. Ám ez a transzatlanti viszony gazdasági elemeire nem teljes mértékben érvényes. A fő kérdés továbbra is Peking és Moszkva kapcsolata. Vajon sikerül-e a stratégiai cél, leválasztani Kínát Oroszországról, amely a távol-keleti óriásban és tartalékaiban bízva egyelőre dacol a nyugati szankciócsomagokkal?
Május közepén, Párizs egyik külvárosában tartották az EU–USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács (TTC) második ülését, amelyen az amerikai delegációt Antony Blinken külügyminiszter vezette. Európát Margrethe Vestager, a brüsszeli bizottság elnökhelyettese és munkatársai képviselték. Az áttörés elmaradt, egyelőre nincs döntés arról, hogy felújítanák az átfogó transzatlanti kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat. Meg kellene oldani például a nyugati ipar félvezetőkkel való ellátásával kapcsolatos problémát. Korábban kinevették az oroszokat, amikor az ukránok kezére került harckocsikban mosógépekből, mosogatógépekből kiszerelt csipeket találtak beépítve. Mostanában, amikor egyre súlyosabb a globális félvezetőhiány, már nyugaton is ráfanyalodhatnak erre a háztartási gépeket kannibalizáló megoldásra.
FRISS SÍROK MARIUPOL HATÁRÁBAN. KÖZELEBB HÚZTA MAGÁHOZ A NATO-T OROSZORSZÁG
KERESKEDELMI GONDOK
Megoldhatatlannak látszik a dilemma, amely a minapi párizsi TTC-tárgyalásokon is felvetődött: hogyan fokozzák a Kínára gyakorolt nyomást anélkül, hogy előmozdítanák Peking és Moszkva gazdasági számításokon alapuló közeledését? A „Mennyei Birodalom” roppant óvatos, de nyomós érdekei fűződnek a jó viszony fenntartásához Oroszországgal, hiszen az a legfontosabb nyersanyagforrása. Az Egyesült Államok, mint a washingtoni USA–ASEAN-csúcstalálkozó is jelezte, kulcsfontosságúnak tartja a Csendes-óceán nyugati részén a hajózás szabadságának a fenntartását. Ezzel azonban fokozza az ázsiai nagyhatalom azzal kapcsolatos aggodalmait, hogy az USA dominálja a külkereskedelme, energiaimportja szempontjából létfontosságú tengeri útvonalakat. A kínai vezetés effajta aggályai (amelyeket felerősít az orosz hadihajók Ukrajna elleni tengeri blokádja) szinte automatikusan Moszkva energiaellátó szerepének a további növeléséhez vezetnek.
Marjorie Chorlins, az amerikai kereskedelmi kamara alelnöke egy nyilatkozatában rámutatott a második nagyon lényeges szempontra: Kína aggasztóan gyors térnyerésére a globális kereskedelemben. „Versenyellenes gyakorlatával Peking kikönyökli magának a világpiaci jó pozíciókat. Hiszünk a globális kereskedelmi szabályokban. De nem tudjuk, hogyan egyesítsük, integráljuk e tekintetben a legjobb elemeket, amelyeket a két világ nyújthat” – mondta.
Közben az energiafronton sem javul a helyzet. Az EU27-ek továbbra sem képesek az oroszországi piacokról úgy kivonulni, hogy e megmozdulás minden tagállam érdekeit figyelembe venné. Még a könnyebbnek látszó kőolajimport-leállítás is problematikus. Németországban például ismét felerősítette az országon belüli kelet–nyugati ellentétet. A volt NDK-ban (lásd az urálra beállt Schwedt olajfinomítót) még ma is sokkal nagyobb mértékű az orosz energiahordozókra való ráutaltság. A földgáz még keményebb dió. Az Eurostat adatai szerint tavaly az EU földgázfelhasználásának a 83 százaléka származott importból. Eközben az unió saját kitermelése a múlt évben 7,6 százalékkal csökkent az igen alacsony 2020as szinthez képest is.
SZIBÉRIA EREJE
Moszkvát láthatóan nem különösebben kavarja fel, hogy az európai földgáz- és kőolajvásárlók leállhatnak az importtal. A McKinsey egyik elemzése alapján Kína 2035-ig megduplázza földgázfelhasználását, így hosszú távon pótolni tudja az esetleg kieső európai vásárlásokat. A Szibéria Ereje 1 vezetéken 2019 óta szállítanak gázt Pekingnek, és az épülő 2-es csőre is megkötötték a 30 évre szóló egyezményt. Ez persze rövid távon nem oldja meg az orosz költségvetés problémáit.
D. P.
DIPLOMÁCIAI OFFENZÍVÁVAL
JAVÍTANÁ BELFÖLDI ESÉLYEIT
MACRON FRANCIA POLITIKA | Újfajta európai összefogást kezdeményez Emmanuel Macron francia köztársasági elnök. Hazai pályán szinte a teljes baloldal összefogott ellene, egyedül a szocialisták ingadoznak.
Megszokhattuk már a francia belpolitikában, hogy a meglehetősen túlmozgásos, nagy ívű tervekben és víziókban igazán nem szűkölködő, nemrég újra elnökké választott Emmanuel Macron a belső politikai feszültségeket a külpolitikával igyekszik felülírni. Ez bizonyos fokig be is jön a szavazóknak, akik Németország meggyengülésével szeretnék újra Európa vezető hatalmaként látni Franciaországot. Az államfő mindent meg is tesz ezért, még ha tisztában is van azzal, hogy bár a tárgyalóasztalnál elérhet bizonyos részsikereket, a francia ipar soha nem lesz képes azt a gazdasági befolyást biztosítani neki, mint amelyet a német ipar tesz az aktuális kancellár mögé.
ÚJ EURÓPÁT!
A régi pattern ismétlődik most is, amikor közelegnek a törvényhozási választások. Ha Macron pártja nem szerez többséget, akkor a politikus a következő ötéves ciklusát béna kacsaként lesz kénytelen eltölteni az elnöki székben. Az államfő legújabb külpolitikai kezdeményezése egyfajta új Európáról, új európai együttműködésről szól, amelyben nem EU-tag országok is részt vennének. A múlt hétfőn, az Európai Parlamentben tartott beszédében Macron emlékeztetett arra, hogy hasonló indítványt tett nagy elődje, François Mitterrand a Szovjetunió 1989-es összeomlása idején. A néhai köztársasági elnök „egy nagyon jó kérdést vetett fel, amely azóta is kérdés: miként lehetne Európát politikai értelemben megszervezni, szélesebb módon, mint az EU?” – mondta a jelenlegi államfő. A Macron által elképzelt új közösség azokat az országokat fogadná be, amelyek magukénak vallják az unió „alapértékeit”, hogy létrejöhessen az együttműködés többek között biztonsági, energetikai, szállítási, infrastrukturális területen. Ugyanakkor hozzátette: az ebbe a klubba való belépés nem prejudikálná az EU-hoz történő csatlakozást. Politikai elemzők rámutatnak arra, hogy az elnök felvetése annak a feszültségnek a feloldását célozza, amely az uniós tagságért régóta folyamodó országok – például a nyugat-balkáni államok (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Észak-Macedónia, Szerbia) – és az ukrán felvételi kérelem relációjában alakult ki. Macron hozzátette azt is: a kezdeményezéshez például Nagy-Britannia is csatlakozhatna.
ÖSSZEFOGÁS MACRON ELLEN
Közben javában zajlik az élet a francia belpolitikában is. Az államfő számára nem túl kedvezően alakulnak a dolgok, valószínűleg ezért is indított újabb külpolitikai offenzívát. A francia baloldali pártok ugyanis egységfrontba tömörültek ellene, ami az elnök számára a június közepi törvényhozási megmérettetésekre készülődve igencsak rossz hír. Főleg annak tükrében, hogy a szélsőbalról érkező szavazatok nagyban hozzásegítették a győzelemhez az áprilisi elnökválasztáson. Most azonban éppen a szélsőbal, a La France Insoumise (LFI – Engedetlen Franciaország), a Jean-Luc Mélenchon vezetésével létrejött koalíció próbálja megakadályozni, hogy Macron pártja, a La République en Mar-
EMMANUEL MACRON FRANCIA ELNÖK FELESÉGE TÁRSASÁGÁBAN KÖSZÖNTI NARENDA MODI INDIAI MINISZTERELNÖKÖT. A MOSOLYDIPLOMÁCIA MÁR KEVÉS A SIKEREKHEZ
che (LREM) többséget szerezzen a törvényhozásban. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakoztak még a zöldek (Europe Écologie-Les Verts – EELV), valamint a kommunisták is. A három párt közös listát állít, hogy minél több helyet szerezzenek meg az 577 tagú Nemzetgyűlésben. A túlélésért küzdő, az áprilisi elnökválasztáson súlyosan leszerepelt szocialisták elvben csatlakoznának, de a párt nagy öregjei, például a volt elnök François Hollande egyenesen a szocialista elvek elárulásának nevezte a kezdeményezést. A baloldalnál az vágta ki a biztosítékot, hogy Macron emelni akarja a nyugdíjkorhatárt, továbbá csökkentené a vállalati adókat. A közvélemény-kutatások szerint az LREM vezet, de az elnökválasztáson meglepően jó, 22 százalékos eredményt elért Mélenchon arra törekszik, hogy a koalíciós tárgyalásokon megkerülhetetlen partner legyen. Az LFI 62-ről 60 évre csökkentetné a nyugdíjkorhatárt, emelné a minimálbért és átalakítaná az alkotmányt. A programpontjaik sokkal radikálisabbak, mint a hagyományos baloldali követelések. Uniós kérdésekben az LFI követi a nevéhez illő „engedetlenséget”, ragaszkodnak az erős jóléti államhoz. A zöldek és a szocialisták régi támogatói az európai projektnek, de az otthoni siker érdekében, úgy tűnik, egy időre félre tudják tenni a föderalista Európa melletti elkötelezettségüket. A Macron-ellenes baloldali összefogás erősen taktikai jellegű, sokkal kevésgé ideologikus. Erre utal az is, hogy az együttműködésben kerülik az őket valóban megosztó témákat. Az LFI ellenzi a fegyverszállításokat Ukrajnának, valamint kilépne a közös NATO-parancsnoki rendszerből – egyébként Marine Le Pen álláspontjához hasonlóan.
JOBBOLDALI SKIZO
A hagyományos jobboldal, a gaulle-ista Les Républicains meglehetősen skizofrén helyzetben van. A szocialistákhoz hasonlóan gyászosan szerepeltek az elnökválasztáson, ők is a túlélésért küzdenek. A párt középvonala hajlandó lenne kiegyezni Macronnal, az inkább a szélsőjobbal szimpatizálók viszont Le Pen Nemzeti Tömörülését (Rassemblement National) támogatnák. A pártelnök Christian Jacob láthatóan nem meri felvállalni a szakadás veszélyét. Arra szólította fel a tagságot és a még megmaradt támogatókat, hogy maradjanak függetlenek, az önálló törvényhozási megjelenés a cél. Ez azonban erősen kétséges, lévén az elnökválasztáson a szocialistákhoz hasonlóan a hagyományos jobboldal sem érte el az 5 százalékos küszöböt – vagyis az állam nem téríti vissza a kampányköltségeiket.
D. GY.
ÉSZAK-ÍRORSZÁG
IGYEKSZIK ELKERÜLNI
A „BAJOKAT” NAGY-BRITANNIA | Az északír választásokon nyertes Sinn Féin tervei között nem szerepel az Ír-sziget újraegyesítése. Sokkal inkább kihasználnák az abban rejlő gazdasági lehetőségeket, hogy Észak-Írország a kapu az Egyesült Királyság és az EU között.
Impozáns győzelmet aratott ÉszakÍr országban a Sinn Féin, a korábbi évtizedekben Londonból szeparatizmussal vádolt, Dublinból országegyesítő erőként elismert, alapvetően munkáspártiként számontartott politikai mozgalom. Észak-Írország jövője mindazonáltal tele van kérdőjelekkel. Az első és a legnagyobb: mit akar a Sinn Féin, amelynek három ismert személyiségét látjuk a politikai plakátokon, három csinos, szép arcú fiatalaszszonyt, akik egyáltalán nem emlékeztetnek a korábbi zűrzavaros időszakra – a „bajok” (The Troubles) érájára. Pártjuk most sem akarja a területet kiszakítani Nagy-Britanniából, ami némi meglepetést kelt. Belpolitikai, pártpolitikai, felekezeti (ír katolikus és ulsteri protestáns), gazdasági, nemzetközi jogi szempontok vegyülnek.
ÚJRATÁRGYALANDÓ BREXIT?
Mivel nyert a Sinn Féin? Mindenekelőtt a korábbi gondokon, a szeparatizmus támasztotta problémákon való túllépés meghirdetésével. Riválisával, a lojalista (London-hű) unionistákkal (Democratic Unionist Party – DUP) ellentétben a gyakorlati kérdésekre, a gazdaságra, az életszínvonalra, a megélhetésre összpontosított. Be is jött nekik ez a megközelítés. A brexit épp elég problémát okoz; az északíreknek (katolikusoknak, protestánsoknak egyaránt) nem hiányzik a régi gondok felemlegetése.
A brexit egyezménycsokrának fontos része az észak-írországi jegyzőkönyv (NIP), amely nyitott határt tart fenn a sziget két része között. Elég bonyolult viszonyt fejez ki ez a protokoll, amely öszszeköti Nagy-Britanniát az EU-val. Például kereskedelmi ügyekben (beleértve a villamosenergia-exportot is Ulster és Írország között) az északi területen az Európai Unió jogrendszere érvényes, így az Európai Bíróság (ECJ) jogértelmezése a mérvadó. Amely most, az Oroszország elleni EU-s, valamint nagy-britanniai szankciócsomagok gyakorlati értelmezése körül gyakran gerjeszt belső vitákat.
London igyekszik kifogni a szelet a szeparatistának tartott erők vitorlájából. Május 10-én az Észak-írországi Hivatalt vezető államtitkár két törvénytervezetet terjesztett elő a londoni parlamentben való megvitatásra. Az egyik a nagyjából fél évszázados The Troubles korszakot próbálja lezárni „az örökség és a megbékélés” jegyében, nagyobb információs hozzáférést, az áldozatok, túlélők családjának támogatást ígérve. A másik az északír identitást és a nyelvi problémákat igyekszik orvosolni. A két jogszabálytervezet közös nevezője: jobb gazdasági helyzetet kell teremteni Észak-Írországban. Ehhez Londonnak is erős érdeke fűződik, hiszen a terület Nagy-Britanniát és a brexit utáni EU-t gazdasági-kereskedelmi szempontból összekötő kapu.
Brüsszel azonban súlyos kifogásokat emelt e törvénytervezetekkel, kiváltkép-
TILTAKOZÁS A BREXIT ELLEN. ÉSZAK-ÍRORSZÁG JÓL JÁRT A BRIT KILÉPÉSSEL
FIATAL ARCOKKAL KAMPÁNYOLT A SINN FÉIN. AZ ÚJ GENERÁCIÓ A HÉTKÖZNAPI PROBLÉMÁKRA KONCENTRÁL
pen az elsővel szemben, amely az uniós apparátus szerint nyíltan felülírja a brexitcsomag rendelkezéseit. Május utolsó harmadára várják azonban az igazi bombát, az észak-írországi jegyzőkönyvre vonatkozó jogszabálytervezet részleteit, amelyek akár lenullázhatják a brit kilépéssel kapcsolatos megállapodáscsokor egyes részeit. Michael Ellis, a Boris Johnson-kormány kabinetminisztere (a harmadik legfontosabb poszt a kormányban) a főtárgyaló London részéről, aki most Maroš Šefčovič EU-alelnökkel próbál zöld ágra vergődni. Nem kevesebbről lehet szó, mint a brexit esetleges újratárgyalásáról.
LONDONI SÖTÉTSÉG
Árnyalja a képet az orosz–ukrán háború, amely közelebb hozza egymáshoz Nagy-Britanniát és az Európai Uniót. Londonnak és Brüsszelnek egyaránt érdeke, hogy ebben a helyzetben ne éleződjenek ki a viták. Ám Ellis köti az ebet a karóhoz: „Folytatjuk a tárgyalást az EUval, de azt nem engedjük meg, hogy ez Észak-Írország, az ottani béke és stabilitás rovására menjen.” A kabinetminiszter pozícióját komoly hazai hátszél erősíti: Boris Johnson és külügyminisztere, Liz Truss is leszögezte, hogy megvédik a London–Dublin–Belfast (nagypénteki)-egyezményt, amelyet 1998-ban kötöttek, s amely szabályozza Észak-Írország státusát.
Nagy-Britannia az EU-val való vitájában számíthat Washington támogatására – legalábbis a szavak szintjén. Ám az USA nagyon óvatos lavírozásra kényszerül ebben a kérdésben, hiszen a Moszkva és Kijev közötti fegyveres konfliktus közepette egyáltalán nem érdeke, hogy elmérgesedjen a Londonnal vagy Brüszszellel meglévő viszonya. Conor Burns, Észak-Írország államminisztere amerikai útja után a brit kormányban közölte, hogy „növekvő támogatást” észlelt Washingtonban. A londoni Times viszont a brit kormány frusztrációjáról ír, amelyet állítólag a Nagy-Britanniában tevékenykedő amerikai diplomaták panaszai („London sötétben hagy bennünket a valós szándékait illetően”) váltanak ki.
A brexit első évében, 2020-ban Nagy-Britannia kivitelének a 49, behozatalának az 52 százaléka kötődött az EU27-ekhez. A fizikai export-import tevékenység egy része Észak-Írországon keresztül bonyolódott le. Az utóbbi terület és Írország (egyébként nyitott) határa menti közúti ellenőrző-beléptetési pontok jelentősége, a kamionforgalom ugrásszerűen megnőtt, ennek előnyeivel és hátrányaival együtt. Észak-Írország az Egyesült Királyság legkisebb komponense; nagyjából annyian lakják, ahányan Budapesten élnek. Nagy-Britannia lakossága jelenleg meghaladja a 68 millió főt.
AZ EU KAPUJA
A Sinn Féin 1905-ös megalakulását a történészek összekötik az 1867-es, Deák Ferenc nevével fémjelzett osztrák–magyar kiegyezéssel, a dualizmussal. Olyan kompromisszumon alapuló angol–ír dualista monarchiát akartak, amilyen 1867-ben létrejött Bécs és Budapest között.
Paul McCartney 1972-es protestdala (Adjátok vissza Írországot az íreknek – Give Ireland back to the Irish) ma sem aktuális. A 2022-es választási győztes Sinn Féin mint Észak-Írország meghatározóvá vált politikai ereje, mint Nagy-Britannia EU-kapuja nem akarja feladni az ebből származó előnyöket. Hogy a győzelme és az ezzel járó politikai fejlemények milyen kihatással lesznek a Nagy-Britanniát jellemző skót, walesi kilépési (az EU-ba való visszatérést célzó) mozgalmakra, Anglia magára hagyására a brexitketrecben – az még a jövő zenéje.
D. P.
