CRISTIAN PĂUN Túlzott optimizmus Bukarestben

TÚLZOTT OPTIMIZMUS

BUKARESTBEN

CRISTIAN PĂUN | A román gazdaság az idén számos kihívás előtt áll, és az év rosszul is alakulhat, ha a kormánynak nem sikerül az elvárt mértékben felhasználnia az európai uniós pénzeket, elsősorban a helyreállítási alap forrásait. Interjúalanyunk, a neves bukaresti közgazdászprofesszor, elemző hangsúlyozza: a román gazdaságot főként a fogyasztás húzta tavaly; az idei siker egyebek mellett a szerkezeti reformok végrehajtásától függ.

A román GDP hamar visszaállt a koronavírus-járvány előtti szintre. Tavaly 7 százalék körüli gazdasági növekedésre számított a kormány, 7,13 százalékos államháztartási hiánycél mellett. Mi serkentette ezt a bővülést, amely Európában az egyik legnagyobb volt? – Akárcsak eddig, a lakossági fogyasztás és a kormányzati költekezés játszott alapvető szerepet a gazdasági növekedésben. Románia továbbra is a fogyasztástól erősen függő ország marad, amelynek súlyos problémái vannak a kínálati oldalon. A helyi termelésből származó kínálat nem tud lépést tartani a belföldi kereslettel, ezért mindig az történik, hogy a gazdaság túlfűtöttsége mellett jelentős mértékben romlik a folyó fizetési, különösen a külkereskedelmi mérleg egyenlege. Románia rekordnagyságú külkereskedelmi hiánynyal zárta a múlt évet. A kormányzati költekezés növelte az államháztartási deficitet és az államadósságot. A belföldi fogyasztást serkentette a hitelezés, de az is, hogy a lakosok és a cégek a járvány miatt tavalyelőtt visszafogták a kiadásaikat. Így a múlt esztendőben azért is nőtt a fogyasztás, mert a lakosság felélte azokat a tartalékokat, amelyek 2020-ban a korlátozások miatt és az óvatosságból elhalasztott kiadásokból képződtek. A 2020-as évet a bizonytalanság jellemezte, amelyet tavaly je-

lentősen csökkentett az oltakozási lehetőség, s az emberek visszanyerték a jövőbe vetett bizalmukat. – Az utolsó negyedévben lassult a gazdasági bővülés. Ennek ellenére ön szerint sikerült elérni a 7 százalékos GDP-gyarapodást? – A csökkenés okai néhány olyan szerkezeti problémában keresendők, amely megoldatlan maradt a járvány előtti időszakban. Így a kis- és középvállalkozások tőkeszegények, gyenge az innovációs és az exportálási képességük. Tőkéhez nagyon korlátozott mértékben férnek hozzá, ami csökkenti a fejlesztési lehetőségeiket, ezért a termelésük kisebb feldolgozottsági szintet képvisel, kevés hozzáadott értéket valósít meg. Emellett a kormánynak korlátozott volt a gazdaságtámogatási kapacitása, mert már a pandémiát megelőzően jelentősen romlott a makrogazdasági és a költségvetési helyzet. A versenyszféra érdekében tett behatárolt kormányzati gazdaságélénkítő intézkedések is inkább a túlélésre és nem a termelés újraindítására összpontosítottak. Ezért természetes, hogy a gazdasági növekedés lassulni kezdett, amikor a kabinet megvonta a támogatásokat. Ezenkívül az oltási kampány nyilvánvaló kudarca még több bizonytalanságot keltett a versenyszférában. – Még mindig nem szabadult meg Románia a belpolitikai krízisektől. Ezek mennyire befolyásolták kedvezőtlenül az ország gazdasági teljesítményét? Egyes elemzők szerint a kormányválságok nincsenek már nagy hatással a gazdaságra, amely a 2020-as esztendő kivételével folyamatosan bővült, az elmúlt évtized sorozatos kormányváltásai ellenére. Ön is így látja ezt? – Nem értek egyet ezzel. Sokat tanulmányoztam az országkockázati besorolások témáját, a politikai és rendszerszintű rizikókat. A politikai instabilitás közvetlenül kihat a gazdasági számításokra és a jövőt illető tervekre. Egy vállalkozás működtetői számára létfontosságú, hogy akár öt-tíz éves táv-

Románia 2022. évi költségvetése 4,6 százalékos gazdasági bővüléssel és 5,84 százalékos államháztartási hiánnyal számol. A bruttó hazai terméket 1317,3 milliárd lejre (mintegy 266,4 milliárd euró) valószínűsítik. A büdzsé bevételei a GDP 33,4 százalékát teszik ki, a kiadások a 39,2 százalékát. A bruttó átlagbér a kormány becslése szerint jövőre eléri a 6095, a nettó pedig a 3775 lejt (442, illetve 274 ezer forint). A kabinet 6,5 százalékos inflációval számol. A folyó fi zetési mérleg hiánya csaknem 58 százalékkal, 13,85 milliárd euróra nőtt a tavalyi első tíz hónapban az előző esztendő azonos időszakához mérten (2020-ban egész évben 10,98 milliárd euró volt, alig 500 millióval több a 2019-esnél). A külkereskedelmi mérleg defi citje a tavalyi első tíz hónapban 29 százalékkal, 19,209 milliárd euróra nőtt. A hiány abszolút értékben 4,349 milliárd euróval haladta meg az előző évit a vizsgált időszakban. A külkereskedelmi mérleg defi citje 2020 egészében 18,387 milliárd euró volt, 1,088 milliárddal haladta meg a 2019-est.

latnál hosszabb időre is tisztán lássanak előre. A kormányváltások mindig változásokat idéznek elő a helyi adminisztrációban, módosulnak a tervek, a törvények, amit egy vállalkozónak figyelembe kell vennie. Minden politikai instabilitás hatással van az üzleti szférára. – A múlt esztendő negatív szereplője az infláció volt, amely az év elején előre nem láthatott magasságokba (novemberben 7,8 százalékosra) nőtt, főleg az energia drágulása miatt. A román jegybank egyelőre 1,75 százalékon tartotta az alapkamatot, arra hivatkozva, hogy nem akarja megfojtani a gazdasági növekedést a túl gyors kamatemeléssel. Képes az intézmény kordában tartani a pénzromlást? Mire számíthatnak a háztartások, ha tavasszal megszűnik a lakossági energiaár befagyasztása? – Az infláció akkor nyilvánul meg, amikor a szerkezeti problémákat monetáris jellegű megoldásokkal próbáljuk orvosolni, s késleltetjük a szükséges reformokat. Akkor üti fel a fejét, amikor a szekeret fogjuk az ökrök elé, például növeljük a jövedelmeket, serkentjük a keresletet, miközben a termelés nem tud lépést tartani a politikusok tollvonással megítélt jövedelememeléseivel. Az infláció egy veszélyes, rejtett adó, amelytől nagyon nehéz megszabadulni, és amely növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket. Azért veszélyes, mert stagflációt és inflációarányos béremelésspirált idéz elő, amelyből nehéz kitörni. A jegybank csak akkor tudja majd ellenőrzés alatt tartani az árdrágulást, ha korlátozza a monetáris expanziót és a hitelezést, vagyis ha drágítja a pénzhez való hozzáférést, ami az államháztartásnak nem jó sem a helyreállítási alap, sem pedig a költségvetési hiány szempontjából. Ez a költség még nagyobb nyomás alá helyezi a kormányzatot és növelni fogja az államadósságot. – Mi a véleménye az idei büdzséről? – Szerintem az a veszélye a 2022es költségvetésnek, hogy túl optimistán meghatározott értékeken alapszik, így a bevételek kalkulálása is túlságosan derűlátó. Elég, ha esős vagy száraz év lesz a mezőgazdaságban, mert már az gondot okoz majd a büdzsének. A kormány hatékonyabb adóbehajtásra számít, de ez attól függ, hogy a gyakorlatba ültetik-e a helyreállítási alapban vállalt reformokat. A kiadásokat is fenntarthatatlanul magas szintre tervezték, azért, hogy mindkét nagy politikai tábort, a nemzeti liberálisokat és a szociáldemokratákat is kielégítsék. Nagy valószínűség szerint nem fog lassulni a pénzromlás, mert annak okaira – gondolok a nemzetközi energia- és üzemanyagárakra – a kormány nem lehet hatással, ezért a GDP valós növekedési mértéke is ezen múlik majd. A költségvetési bevételek nagysága az európai uniós alapok összegeinek a felhasználási arányától függ, azok lehívása pedig az önrésztől, amelyet a nemzeti büdzséből szükséges biztosítani. Ez olyan bonyolult helyzet, amelyet a kormánynak meg kell oldania, ha maradéktalanul le akarja hívni az EU-s pénzeket.

„Csak a versenyszféra fejlesztésével lehet elérni a tartós jólétet, ehhez pedig e területnek kiszámíthatóságot és társadalmi megbecsülést kell biztosítani” – Cristian Păun.

– Nagy a várakozás a helyreállítási alappal kapcsolatban, amelynek köszönhetően Románia 29,3 milliárd euróhoz juthat a következő öt évben. Ha esetleg nem sikerül megfelelő arányban lehívni ezeket az összegeket, annak milyen hatása lehet a gazdaságra? – Ha kudarcot vall a kormány a lehívással, akkor komoly probléma lesz a makrogazdasági egyensúllyal. Sajnos minden esély megvan arra, hogy ennek a pénznek egy jelentős részét elszalaszszuk, mert silány minőségű a központi és a helyi közigazgatás emberállománya, amelynek reformokat kellene végrehajtania a helyreállítási alapban felkínált pénzekért cserébe, ezenkívül hagyományosan alacsony az ország abszorpciós rátája, pénzlehívási képessége, nem utolsósorban pedig közismert a romániai politikusok reformokkal szembeni ellenállása. Bármekkora uniós összeg elszalasztása nagyobb államháztartási hiányt, valamint államadósságot, mindemellett kisebb szerkezeti reformot jelent. – Mik lesznek a 2022-es év legnagyobb gazdasági kihívásai? – A helyreállítási alap, valamint a 2014–20-as és a 2021–27-es uniós költségvetési ciklus forrásainak a lehívása, illetve az ezzel együtt járó nagy volumenű szerkezeti reform szükségessége. E tekintetben széles körű politikai konszenzust kell kialakítani. Ez utóbbinak kevés az esélye. Már a múlt év végére vállalt kötelezettségteljesítések egy része is jelentősen megkésett.

– Milyenek a kilátásai az államháztartási deficit mellett a folyó fizetési és a külkereskedelmi mérleg hiánya jelentős csökkenésének? – A folyó fizetési mérleg hiányát nem lehet lefaragni, amíg nő az államadósság (decemberben a GDP 50,2 százaléka volt – a szerk.), amelynek a 70 százaléka külföldi tartozás. Ehhez hozzáadódik a magánadósság, hiszen Románia nettó tőkeimportőr. A külkereskedelmi mérleg egyenlegét még jobban rontja majd a helyreállítási alap és a

NÉVJEGY

1975-ben született, Gyulafehérváron érettségizett. 1994-től a bukaresti közgazdasági egyetemen (Academia de Studii Economice din București – ASE) tanult, 1999-ben diplomázott, majd nemzetközi tanulmányok után 2005ben ott is doktorált. Anyaintézményében helyezkedett el tanársegédként. 2013 óta professzor, az ASE nemzetközi kapcsolatok karának a dékánhelyettese, de több egyetemen is tanít. A Román Közgazdasági Társaság igazgatója. Ludovic Orban egykori kormányfő tanácsadójaként, valamint a kis- és középvállalkozások hitelgarancia-alapjának az elnökeként is tevékenykedett. Az anyanyelvén kívül angolul és franciául is előad, publikál. Nős, két gyermek édesapja. többi uniós forrás, ugyanis sok beruházás technológiaimporton alapszik. Az államháztartási hiánycél tartása komoly kihívás, orosz rulett lesz, hiszen az infláció magas szintje, az esetleges rossz mezőgazdasági év és az uniós források fel nem használása nagy sérülést okozhat. – Románia a térség országaihoz mérten sokat ledolgozott a hátrányából az elmúlt harminc évben. A közép-európai államokhoz viszonyítva mely területen kell javítania a teljesítményét? – Sokat ledolgozott, ugyanakkor mégsem. Ha szigorúan az egy lakosra jutó GDP-t nézzük, akkor láthatunk némi fejlődést, de a bruttó hazai termék dinamikája nem tükrözi korrekt módon és teljes egészében az országok közötti gazdasági lemaradásokat. Igencsak számít, hogy a GDP-nek milyen a szerkezete. Romániának olyan egyensúlyhiányokkal és strukturális problémákkal kell szembenéznie, amilyenekkel a környező államoknak nem. A versenyelőnye elolvadt az ikerdeficit, az infláció, az elvándorlás és a nagy fokú politikai bizonytalanság miatt. A versenyszféra (a reálgazdaság) jelenti az egyedüli garanciát a tartós és robusztus fejlődésre. Amíg a politikusok populista, redisztribúciós intézkedések foglyai, s figyelmen kívül hagyják az igazi jóléthez vezető utat, a gazdasági növekedés nem sokat ér, az átlagember keveset fog megérezni belőle. Csak a versenyszféra fejlesztésével lehet elérni a tartós jólétet, ehhez pedig ennek a területnek kiszámíthatóságot és társadalmi megbecsülést kell biztosítani.

BORBÉLY TAMÁS