5 minute read

EGÉSZSÉGÜGY Tanuljuk a távgyógyítást

TANULJUKATÁVGYÓGYÍTÁST

Advertisement

EGÉSZSÉGÜGY | A pandémia alatt az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés fontosabb lett, mint valaha. Viszont a fertőzés gyors terjedése kockázatossá tette az orvosi rendelők látogatását, így helye és aktualitása lett a telemedicina bevezetésének – s úgy tűnik, velünk marad az új gyakorlat.

A kényszer szülte helyzet, a telemedicina térnyerése a hazai betegek szerint állandósulni látszik. A negyedik hullám továbbra is indokolja az óvintézkedéseket, de mintha az orvosok sem bánnák, hogy a páciensek egy részét távgyógyításban látják el.

A koronavírus-járvány teljesen átalakította az alapellátásban az orvos-beteg kapcsolatot. Bevett gyakorlattá vált a telefonos betegkikérdezés, a távdiagnosztizálás, az e-mailezés, azaz távgyógyítási gyakorlatra tettek szert a szakemberek. A receptet feltöltik a felhőbe, s ha nem javul a helyzet, akkor az érintett már a személyes találkozáskor kapja meg a további szükséges kezelést. Addig viszont megspórolt némi időt (valamint további betegségek begyűjtését), a rendszer pedig pénzt. Persze azért nem volt egyszerű az átmenet; sem az orvosok, sem a betegek életét nem könnyítette meg az új szisztémához vezető folyamatos átalakulás, mert a rendelőkben állandóan foglaltat jeleztek a telefonok, az idősebb háziorvosok nem szívesen levelezgetnek a páciensekkel, erre külön személyzet pedig nincs. Márpedig ha a háziorvosok tartósan szeretnék elkerülni a kevésbé indokolt találkozásokat, akkor ki kell alakítaniuk ehhez az informatikai rendszert, s úgy kell strukturálni a rendelési időt, hogy a hagyományos gyakorlatra és a telemedicinára egyaránt jusson idő, legyen kapacitás az e-mailek rövid időn belüli megválaszolására, a telefonok kezelésére. Mert ha erre nincs képzett munkaerő, akkor a helyzet nem javul, csak bonyolultabbá válik.

A KÓRHÁZAKBAN IS MŰKÖDHET

Ficzere Andreát, a Magyar Kórházszövetség elnökét arról kérdezte a Figyelő, hogy a kórházi gyakorlatban miként jelenhet meg a távgyógyítás. „Nagyon leegyszerűsítve a telemedicinának alapvetően két fajtája létezik. Az egyik, amikor intézmények között zajlik valamilyen távorvoslás, például az egyik távleletezéssel kisegíti a másikat egy diagnosztikai folyamatban, vagy esetleg va-

lamilyen távolról való beavatkozással támogatja a fogadó intézményt (robotsebészet). A másik típusa az, amikor a beteg és az orvos/intézmény közötti kapcsolat tesz lehetővé különböző, az érintett otthonában vagy munkavégzés, szabadidős tevékenység folyamán végzett felügyeleti, esetleg diagnosztikus tevékenységet. Ilyenkor a pácienst különböző szenzorokkal észleljük, s ha szükséges, tanácsokkal, esetleg konkrét távolról történő beavatkozással segítjük” – fejtette ki az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója.

Azt is hozzátette: a távgyógyítás egyik előnye, hogy csökkenti a költségeket, elkerüli a hangsúlyozottan felesleges orvosbeteg találkozást, s folyamatos biztonságot nyújt az érintettnek azzal, hogy az otthonában, a munkahelyén vagy sportolás közben monitorozzák az állapotát. „Nagyon fontos tényező a telemedicina áttörésében a globális egészségügyet sújtó munkaerőhiány, de legalább annyira lényeges, hogy a pácienst a saját környezetében észlelve elkerülhetjük a betegsége okozta állapotromlást, a szövődményeket, valamint a kórházi bennfekvést” – magyarázta a szakember.

A pandémia felgyorsította a távgyógyítás széles körű alkalmazását, hiszen távolról lehetett segíteni azokat, akik járó-, esetleg nem akut jellegű fekvőbeteg-ellátást igényeltek ugyan, de a fertőzéstől való félelem miatt nem mentek el az adott intézménybe. A krónikus betegek közül jól lehet gondozni a magas vérnyomással, szívritmuszavarral, cukorbetegséggel, valamint légzőszervi betegséggel küzdőket, de a kismamák monitorozásakor is használható a telemedicina. Súlyt és hőmérsékletet szintén lehet messziről kontrollálni – taglalta a főigazgató.

Határozottan cáfolta azokat az aggályokat, amelyek szerint csak „le akarják rázni” a pácienseket az orvosok. „A telemedicina nem a beteg eltávolítását jelenti a rendszerből, hanem pont ellenkezőleg: az abba történő bekapcsolását. Sok mindenre – de természetesen nem mindenre – nyújt jó megoldást; a lényeg, hogy megfelelő szerepet kapjon az ellátórendszerben.

Több kérdés merülhet fel a napi gyakorlattal kapcsolatban. Vajon optimális megoldás-e, ha a szakorvosok a munkaidőt részben a távgyógyítással töltik, vagy lesznek, akik csak a monitor előtt ülnek? „Itt, az Uzsokiban a pilotverziónál azt tartottuk a legcélravezetőbbnek, ha kialakítunk egy telemedicinás központot, amely voltaképpen egy szoba a célnak megfelelő számítógéppel, monitorokkal, szerverrel, az adatokat pedig szakorvos elemzi. Minden ellátásnak, így a távgyógyászatnak is megvan a maga protokollja. Az adatok nem véletlenszerűen esnek be az informatikai rendszerbe, hanem jól megtervezett módon, és a válaszadás is kiszámítható. A rendszeresen beérkező információkat elemezzük és beépítjük a beteg kezelésébe. Ha valakinek akut problémája, például szívritmuszavara van, magára teszi az EKG-t és beküldi az adatot, a központban dolgozók pedig azonnal reagálnak. Fontos, hogy a normális tartományban lévő, a beteg dokumentációjában strukturáltan tárolt információk mellett nagy figyelmet kell fordítani a sürgősséggel ellátandó bajokra, amihez 7x24 órás szakemberi észlelésre van szükség. Erre ma már rengeteg informatikai megoldás van a világban” – részletezte Ficzere Andrea. „A gyógyítás egy másik új iránya, amelyről mindenképpen érdemes beszélni, a mesterséges intelligencián alapuló megoldások köre; ezek nagy segítséget jelentenek az ellátórendszerben tetten érhető munkaerőhiány enyhítésében is. Az öntanuló szoftverek bizonyos területeken jelentősen közreműködnek a diagnózis felállításában, és adott esetben – de természetesen nem mindig! – akár ki is tudják váltani a személyzetet. Tipikus példa a radiológiai leletezés, vagy a szövettani, citológiai metszetek feldolgozása” – tette hozzá a szakember.

MEG FOG TÉRÜLNI

Arra a kérdésre, hogy a kórházszövetség elnökeként miként látja, mennyire van napirenden a telemedicina témája a hazai intézményekben, úgy fogalmazott: „Ez most nagyon aktuális. Korábban problémát jelentett az állami finanszírozás hiánya, azonban részben a pandémiának is köszönhetően bizonyos ellátások mára bekerültek a NEAK által finanszírozott tevékenységek körébe. Reméljük, ez a folyamat folytatódik, mivel számos olyan egyéb telemedicinális ellátási formát ismerünk, amely növeli a betegellátás biztonságát, támogatja a személyzetet, ráadásul költséghatékonyan működik. Egyértelműen azt látjuk, hogy nemcsak a fiatalabb generáció használja lelkesen ezeket az eszközöket, hanem az idősebbek is nyitottak azokra a megoldásokra, amelyek segítik az egyedülállókat, valamint az aktív életmódot előnyben részesítőket.”

A TÁVGYÓGYÍTÁS LEHETSÉGES ELŐNYEI

Csökkenti az ellátás költségeit, mert telemedicinával az éjszakai ügyeletet, sürgősségi ellátást igénylők problémáinak a jelentős része megoldható. A beteg is időt és pénzt spórol meg azzal, ha nem kell szabadságot kivennie és elutaznia egy távoli intézménybe. Egyes betegségeknél a rehabilitációs időszakot az otthonában is töltheti a páciens, ha az orvos rendszeresen monitorozni tudja az állapotát. A telemedicina azoknak is nagy segítségére van, akik jobban szeretnek az otthonukban gyógyulni, nehezen viselik a kórházi körülményeket, és az állapotuk megengedi ezt. A kisebb problémák és a további konzultációk nagyon időigényesek. A távorvoslással a betegek elkerülik a látogatás gondját, s az intézményekben csökkenhet a zsúfoltság. A távgyógyítás segítségével az orvos és a kórházi személyzet hatékonyabban rangsorolhatja a sürgős eseteket. Az emberi hibák és a késések száma is csökkenthető. Az alkalmazott rendszer fontos adatokat szolgáltathat a szakszemélyzetnek a korábbi vizsgálatokról, a beteg állapotának alakulásáról, akár kamerákon keresztül az ápolási állomásról. Az orvosok telekonferenciákon és távfelügyeleti eszközökön keresztül folyamatosan ellenőrizhetik a páciens állapotát. Ezek az eszközök valós időben gyűjthetnek adatokat például a vérnyomásról, a pulzusszámról, az oxigénszintről. A korai beavatkozás és a proaktív intézkedések hoszszú távon a beteg jobb ellátásához vezetnek.

LENGYEL GABRIELLA

This article is from: