Page 1

MUPAmag200801++

13.12.2007

20:40

Page 1

www.mupa.hu

magazin

müpa

Élmény! Minden tekintetben.

Tündérbirodalom gépésze Haydn: A teremtés Mesternyolcas Magyar Szimfonikus Körkép

Jazztehetségek Nyugat forgószínpada 2008-1908 Jazz Showcase Aranymosás a nyílt színen

Hidat építeni a szakadék fölé Beszélgetés Hemrik Lászlóval

ingyenes idôszaki kiadvány • III. évfolyam 1. szám • 2008. január/február


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:40

Page 2


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:40

Page 3

Nyitány Az ünnepi készülôdés, az év végi hajrá lázában égve az ember el-elmereng azon, hogyan is egyeztethetô össze ez a bennünket körülvevô világméretû kapkodás a meghitt pillanatokkal, a csúcsforgalom egy komolyzenei koncert nyugalmával, egy piruett, egy ecsetvonás a szórólapok nyomdai leadásával. Hogyan válnak kivételes pillanatok hétköznapiakká, s hogyan lesz a megszokás ünneppé… Itt nálunk a Müpában mintha nem lenne idô. Évi 750 program lévén lázban égünk estérôl estére, évszakról évszakra. Nálunk valahogy nincs év végi hajrá. Csak hajrá. Lassan megszokjuk ezt a tempót, ezt a színvonalat, lassan napi rutinná válik Schumann gondolata: „Fényességet küldeni az emberi szív mélységébe: ez a mûvész hivatása.” Tavaly novemberben kollégáimmal a londoni Barbicanban jártunk, ahol az elôcsarnokba lépvén rávetettük magunkat a kiadványokra, illetve vetettük volna, ha lettek volna. A csekély mennyiségû információs anyagnál, amely rendelkezésünkre állt, már csak a plakátok nemléte volt „szembeszökôbb”… Mihelyst módunk nyílt az intézmény marketing csapatával találkozni, azonnal kérdések tucatjaival ostromoltuk ôket, hogy megtudakoljuk, hány hetesek a reklámkampányaik, mekkora megjelenést generálnak közterületen, milyen arányban használnak elektronikus, illetve print médiát és így tovább... A válaszok pedig az értetlenség jeleit tükrözték, mivel néhány szórólapon és a mûsorkalauzaikon túl a fenti eszközökkel szinte egyáltalán nem élnek, ezzel szemben rendkívül sok energiát fordítanak az online felületekre, elsôsorban a honlapjuk fejlesztésére, és igyekeznek kiszolgálni az intézményt közvetlenül megkeresôk körét. Azután azt kérdeztük, hogy akkor hogyan érik el a közönséget, hogyan hozzák tudomásukra a programokat. S a felelet a Barbican Centerben, a Royal Albert Hallban, a Finlandia Concert Hallban minduntalan ugyanaz volt. A közönség kultúraéhsége, érdeklôdése olyan mértékû, hogy szinte képtelenek az igényeket kielégíteni, a jegyek hónapokkal, egyes helyeken évekkel elôre, elôvételben elfogynak, az intézmények többnyire nagyon szûk „baráti körei” (amely tagság általában igen jelentôs vagyoni hozzájárulást is takar a pártoló részérôl) pedig mindösszesen azon elônyben részesülnek, hogy az adott produkciókra szóló jegyekre elôvásárlási lehetôséget kapnak. Aztán a szakmai megbeszélést követôen – kissé kételkedve – kiléptünk a foyer-ba, lapozgatni kezdtük azt a bizonyos mûsorkalauzt és arra gondoltunk: most majd végképp elkedvetlenedhetünk, mert arról a produkcióegyvelegrôl, amit ez a füzet takar, mi csak álmodozhatunk. És ahogy felütöttük, szinte elállt a lélegzetünk: mert a zenekarok, a karmesterek, a táncmûvészek, a világhírû produkciók és világsztárok, akikrôl a programfüzet szólt, ugyanazok az arcok és nevek voltak, mint amelyek a Müpa mûsorkalauzaiban megtalálhatóak – ugyanazon mûvek, hangok, mozdulatok… és abban a pillanatban nagyon büszkék voltunk. Mert van a Duna mellett egy épület, ahol a kultúra otthon érzi magát. Amelyet a világsztárok, híres impresszáriók már felfedeztek maguknak. És amit a mi Közönségünk ugyanúgy kitüntet a figyelmével, csak talán még nem tervez annyira elôre. Kedves Közönség, kérjük, tervezzenek velünk! A palota még alig két és fél éves, de a Budapesti Wagner Napok iránt Norvégiától Ausztrálián át már óriási az érdeklôdés, az Emberi Himnusz sanghaji és hazai sikere felülmúlhatatlan, a ház nemzetközi ismertsége és elismertsége napról napra nô, ifjúsági programjaink, a HangÁr sorozatai sokszorosan teltházasak és még hosszan folytathatnám a sort. A Müpa népszerû elôadásainak látogatottsága már a kezdetektôl igen irigylésre méltó, de ne feledjék: csak azért, mert egy mûvész, egy mûalkotás kevéssé ismert, a mûvészi, minôségi színvonala még megkérdôjelezhetetlen. Hiszen a Mûvészetek Palotája egyetlen egy kritériumot tart szem elôtt és támasztja valamennyi produkció elé mûfajtól függetlenül: csak a legmagasabb színvonalon teljesítôk mutatkozhatnak be nálunk! Végül, kérem, az ünnepekre fogadják el a fényt – a mûvészek ajándékát, de legyenek tudatában annak, hogy a Müpát Önök, a Mûvészek és a Közönség együtt varázsolják élménnyé. Minden tekintetben!

Turkovics Monika marketing- és kommunikációs igazgató

3


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:40

Page 4

2008. január/február

Tartalom

12 Tündérbirodalom gépésze Haydn: A teremtés

32

Nyitány

3

Hírhozó

6

Gondolkodó koncertek

8

Ôk ajánlják

10

Tündérbirodalom gépésze Haydn: A teremtés

12

Mesternyolcas Szimfonikus zenekari körkép

16

Tíz óra zene Csajkovszkij-maraton

18

Reiner öröksége

20

Egy tiszta mûvészbarátság 22

Túl a Diótörôn Népmesei táncdarab aprónépeknek

Müpa Magazin

36

A Mûvészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Mûvészetek Palotája Kft. Kiss Imre vezérigazgató Fôszerkesztô: Zsoldos Dávid Felelôs szerkesztô: Csonka András Szerkesztô: Kádár-Csoboth Judit

Jazztehetségek forgószínpada Jazz Showcase

54

Felelôs kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetôje

A Mûvészetek Palotája fotóit Petô Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette.

Nyugat 2008-1908 Aranymosás a nyílt színen

56

Nyomda: COMORN Kft. Megjelenik 15.000 példányban. HU ISSN 1788-439X www.mupa.hu

4

24

Zeneszauruszok

26

Mini-Fesztivál 2008

27

Kis ország nagy kultúrája

28

Pillangózás az operában

30

Túl a Diótörôn

32

Áttekintô

34

Jazztehetségek forgószínpada 36

Szerkesztôség: Fidelio Média 1088 Budapest, Rákóczi út 19. Tel./Fax: (1) 476-0320, 21 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu

Grafikai tervezés és nyomdai elôkészítés: Práczky István

Mesés hangok

Hidat építeni a szakadék fölé Beszélgetés Hemrik Lászlóval

Kortárs, jazz vagy...

38

Európa Jazzes

39

Az örök diák

40

A Hammond-legenda

42

Tomasz Stanko

44

Folk-rock

46

Az Istenek szigete

48

Kis nép, nagy népzene

50

Táncdalfesztivál

52

Aranymosás a nyílt színen 54 Hidat építeni...

56

Házról házra Shanghay Grand Theatre

58

Kulissza Akusztikusaink

60

Tavaszváró

62

Echo

64


ze

MUPAmag200801++

13.12.2007

20:40

Page 5

3 6 8 10 12 16 18 20

ág 22 24 26 27

a

28

n

30 32 34

da 36 38 39 40 42 44 46 48 50 52

en 54 56 58 60 62 64

hirdetés


MUPAmag200801++

13.12.2007

21:03

Page 6

Hírhozó

Hírek, érdekességek Orgonaverseny a Müpában, a hangszer élô legendái a zsûriben Szeptember 3. és 13. között a 43. Budapesti Nemzetközi Zenei Versenyen a világ legjobb orgonistái mérik majd össze tudásukat. E fesztiválnak is beillô viadalokat mindeddig a Zeneakadémia épületében rendezték meg. Idén azonban – teljesen magától értôdô módon – az esemény egyik helyszíne a Mûvészetek Palotája lesz. Az elôdöntôkön a Zeneakadémia Nagytermének orgonáján játszanak majd a versenyzôk, a középdöntôk, a döntô és a gálakoncert helyszíne azonban már a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem lesz. A muzsikusoknak 2008 januárjától lehet jelentkezniük, a regisztráció mind elektronikus úton, mind papíralapon történhet. A www.mupa.hu külön aloldala foglalkozik a versennyel, ahol a hivatalos kiíráson és a jelentkezési lapon kívül a böngészôk a két érintett koncertteremmel és a bennük lévô orgonákkal, a versenyzôkkel és – végül, de nem utolsó sorban – a zsûrivel is megismerkedhetnek. A feladatra a

legnevesebb elôadómûvész-oktatók közül zsûrielnöknek Philippe Lefebvre-t, a párizsi Conservatoire improvizáció professzorát, a Notre-Dame orgonistáját, tagoknak pedig Jeremy S. Brunst, a New York-i Szent Tamás templom orgonistáját, az egyházi szolgálatok zenei felelôsét, Fassang Lászlót, a San Sebastian-i Zenemûvészeti Fôiskola improvizációtanárát, a Mûvészetek Palotája orgonakoncertjeinek mûvészeti vezetôjét, Pálúr Jánost, a budapesti Fasori református templom orgonistáját, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem orgona és improvizáció tanárát, Simon Prestont, a Calgary Nemzetközi Orgonafesztivál igazgatóját, Lionel Roggot, a genfi Konzervatórium tanárát, a londoni Királyi Zeneakadémia orgona- és improvizációprofesszorát és Martin Sandert, a heidelbergi Egyházzenei Fôiskola, valamint a frankfurti Zene- és Képzômûvészeti Fôiskola tanárát sikerült megnyerni. Philippe Lefebvre

Angol után holland siker

Fotó: Müpa Archívum

Az angol Gramophone-díj elnyerése után újabb rangos elismerést kapott a Budapesti Fesztiválzenekar. A Holland Klasszikus Zenei Díjat „az elôzô évad legnagyobb hatású hollandiai fellépéseiért” ítélte oda a nagy holland koncerttermek és hangversenysorozatok vezetôibôl álló zsûri a magyar zenekarnak. Fischer Iván együttese a legnépszerûbb külföldi szimfonikus zenekarok egyike Hollandiában, a 2006/2007-es évadban Eindhovenben, Utrechtben és a világhírû amszterdami Concertgebouw-ban hallhatta ôket a holland közönség. A rangos díj történetében elôször fordult elô, hogy az elismerést nem holland együttes kapta. A díjat a Maastrichti Színházban rendezett ünnepi gálaesten vette át Körner Tamás, a Fesztiválzenekar igazgatója. Fischer Iván

6


MUPAmag200801++

13.12.2007

21:03

Page 7

Hírhozó

Kocsis Zoltán

Budapest Winter Invasion 2007. december 1-jén kezdôdött és 2008. március 31-ig tart az egy évvel korábban nagy sikerrel zárult Budapest Winter Invasion (BWI) elnevezésû kampány, amelyhez egyedülálló módon 70 szolgáltató csatlakozott. A tavalyi siker alapján az akció célja továbbra is Budapest látogatottságának, a magyar nemzeti légitársaság, illetve a Ferihegyi Repülôtér utószezoni forgalmának növelése. A Budapest Winter Invasion együttmûködô partnerei: a budapesti három-, négy- és ötcsillagos szállodák, a Magyar Szállodaszövetség, a Magyar Turizmus Zrt., a Malév Zrt., a BTH

A Mûvészetek Palotája számos világhírû együttest és szólistát fogadott, óriási érdeklôdéssel kísért, sikeres produkciót állított színpadra. A nagynevû nemzetközi sztárok között – szerencsére – sok a magyar mûvész. Érthetô tehát, hogy a december 7-i Jubileumi Prima Primissima Díjátadó Gálán több „saját” kitüntetett is a színpadra vonult. Az egyszer már Primadíjas Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar fôzeneigazgatója kapta a Jubileumi Primissima-díj egyikét. Ugyanebben a kitüntetésben részesült Novák Ferenc, Tata is, akinek világot hódító koreográfiái között nem egynek tapsoltak felállva a Fesztivál Színházban is. A magyar zenemûvészet két Primadíjasa a Müpa vissza-visszatérô kedvence, Kelemen Barnabás hegedûmûvész és Vásáry Tamás zongoramûvész, karmester lett. Prima Primissimának a Müpa-koncertekrôl ugyancsak jól ismert Perényi Miklós csellómûvészt választották. A Magyar népmûvészet és közmûvelôdés kategóriában Prima-díj jutott a Magyar Állami Népi Együttesnek, a közönség azonban sok-sok szavazattal hálálta meg a feledhetetlen elôadásokat. A Fesztivál Színház teltházas Magyar Concerto-, Naplegenda-, Pannon freskó-estjei után a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem publikuma is hosszasan ünnepelte a közönségdíjat elnyert táncosokat, akiket rajongóik választottak Prima Primissimának.

Budapesti Turisztikai Szolgáltató Kht., a Budapest Airport Zrt. és egyéb turisztikai szolgáltatók. A Magyar Turizmus Zrt. és a Mûvészetek Palotájának valóban konstruktív együttmûködése a BWI-t megelôzôen is számos sikeres projektet eredményezett.

Népszerû bérletek és teltház Második alkalommal kezdett bérleteket árusítani a Mûvészetek Palotája december elején. A bérletek, amelyeket különbözô árkategóriájú (a termek másmás helyére szóló) jegyekbôl állíthatnak össze a vásárlók, nagyon népszerûek. Különösen közkedveltek az orgona- és

Fotó: Müpa Archívum

Fotó: Müpa Archívum

Primák és Prima Primissimák

Perényi Miklós

operasorozatok. A júniusi Wagner-napok bérletben árusított Ring elôadásaira csaknem az összes jegy ebben az elôvételi formában kelt el. Fogytán vannak a helyek a Puccini-operákra is, amelyek közül elsôsorban a január 7-i és 9-i Pillangókisasszony iránt nagy az érdeklôdés. Sikeresnek bizonyul a Mûvészetek Palotájának újévi hangversenye is; Haydn oratóriumát, A teremtést minden bizonnyal táblás ház elôtt vezényli majd Fischer Ádám nemcsak az esti, de a délután négy órakor kezdôdô gyerekelôadáson is.

7


MUPAmag200801++

13.12.2007

21:03

Page 8

Gondolkodó koncertek

Zene, tánc, költészet, szimfónia, jazz – és sok minden más

Szerencsére ebben az életkorban is nagyon sokan vannak, akik vonzódnak valamilyen mûvészeti ághoz, szívesen rajzolnak, szeretik az irodalmat, ismerik a sztenderd és latin táncokat, közel áll hozzájuk a jazz. Ennél sokkal kevesebben vannak azok, akiket megérintett már a klasszikus zene varázsa, netán testközelbe kerültek vele valamilyen hangszer vagy éppen kóruséneklés révén. A mindig szombati napon, koraeste megszólaló Gondolkodó hangversenyek kitárják a mûfaji határokon posztoló ajtókat. Január 12-én a Bartók Béla és József Attila címû koncert a magyar kultúra két, szinte azonos korban élt alkotóját mutatja be. Sikerek és baljós jelek, szerelmek, csalódások öltenek testet hangokban, illetve szavakban, de mindkét esetben a ritmus erejével. A muzsika és a költészet közötti (nem is véletlen) áthallásokat Érdi Tamás zongora- és Korhecz Imola elôadómûvész segíti.

Fotó: Müpa Archívum

Érdi Tamás

Március 8-án Táncok, asszonyok, szerelmek címmel a reneszánsztól a 20. századig szólalnak meg a táncdallamok, amelyekre korhû ruhában bevonuló táncosok lépnek. Az érzelmek és mozdulatok már-már banális összefüggéseit a hozzájuk kapcsolódó dallamok teszik teljessé. Minden feltétel

Végül április 17-én kicsit „direktebb” formában reflektál a komolyzenére a Gondolkodó. Az Egy optimista rekviem a 175 éve született Johannes Brahmsra emlékezik a szerzô emblematikus

Antal Mátyás

adott ahhoz, hogy a már „letisztult” hangszeres zenében még azoknak is ismerôssé váljanak bizonyos szvit-, szimfónia- vagy versenymû-tételek, akiknek addig nem öltöttek formát ezek a kompozíciók. A Company Canario Együttes elôadása, mûvészeti vezetô: Aranyos Ágota. Április 5-én, a Bôvebben a jazzrôl koncerten a pop, a rock és a mai népszerû szórakoztató zene számos más

8

irányzatának rajongói azzal szembesülhetnek, hogy mindaz, amit nagyon szeretnek vagy éppen nagyon nem szeretnek, a jazz hagyományaiból táplálkozik. Az Egyesült Államok jellegzetes muzsikája maga is nagyon sokféle irányzattal rendelkezik, amely mindegyikének megvan a maga kiemelkedô zenészegyénisége, technikai eszköztára. A Budapest Jazz Orchestra hangversenyén Retkes Attila, a mûfaj nemzetközileg elismert szakértôje segít tájékozódni az irányzatok, formák szövevényes világában.

Fotó: Müpa Archívum

Gondolkodó koncerteknek hívják, de inkább a szabad asszociációra épül azoknak a hangversenyeknek a sora, amelyeket januárban indít útjára a Mûvészetek Palotája. Az ötletet a zene ôsi sajátossága adja: a muzsika természetes közege ugyanis a komplex emberi tevékenység, a munka, a mágia, a játék, a ringatás, a siratás, a szertartások, a háborúk. Ugyanez természetesen elmondható a táncról, a költészetrôl, a képzômûvészetrôl is. Miért ne lehetne akkor a mûfajok egymás iránti nyitottságára építeni a középiskolás korosztályt megcélzó koncerteket?

mûrészleteinek bemutatásával. Köztük két tétel a Német Requiembôl, a komponista anyanyelvére írt halotti misébôl. A test halandóságának és a lélek halhatatlanságának ellentmondását, az utolsó ítélet látomását ábrázoló részek szólalnak meg. Olyan gyászzene ez, amelynek alapérzése a reménység, vagyis ez egy optimista rekviem. Közremûködik a Duna Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar, vezényel: Antal Mátyás.


MUPAmag200801++

13.12.2007

21:03

Page 9


MUPAmag200801++

13.12.2007

21:03

Page 10

Ôk ajánlják... Bali ôsi ritmusai Február 23. 19.30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Hegyi Barbara: Látva a mûsort, rögtön ez ütötte meg a szememet. Nem ismerem ezt a fajta zenét, kíváncsi lennék rá. Meg arra is, hogy a Müpa színpadán hogyan él meg, hogyan fogadja a magyar közönség. Egy autentikus elôadás, pláne, ha az ember elôször látja, mindig nagyon jó, mert lehetôséget ad egy idegen dolog befogadására, szélesíti a kultúráról való gondolkodást.

„Kalasnyikov-koncert” – Boban Markovic` Orkestar és vendégei Február 10. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szájról szájra; Suden Aika (Finnország) Hangversenyek fiataloknak

Február 15. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: MÁV Szimfonikus Zenekar Házigazda: Kocsis Zoltán Február 7. 15:00 – Fesztivál Színház

Varázscirkusz: Nemzeti Táncszínház – Bozsik Yvette Társulat Január 13. 11:00 és 15:00 – Fesztivál Színház Szabó Gyôzô: Gyerekkorom óta szeretem Debussyt, a harmóniákat, azt, ahogy az ütôs hangszerekkel bánik. Az Egy faun délutánjához több szempontból is kötôdöm: egyrészt játszottam a Bozsik Yvette féle elôadásban, másrészt tudom, hogy Nizsinszkij is készített rá koreográfiát. Ôt nagyon tisztelem, nem nyúlt akármilyen alapanyaghoz.

Zseniális mû. A Varázscirkusz /Varázsfuvola pedig igazi családi program. Láttam a lányommal, teljesen odavolt tôle. Nagyon jó, hogy ilyen módon hozzák közelebb a gyerekekhez a komolyzenét. Ilyen módon is lehet szólni hozzájuk, zenével és tánccal, mert értik és érzik.

Nyugat: 2008-1908 – az Örkény Színház elôadása Február 14., 15. 19:00 – Fesztivál Színház

Szakcsi Trió és Bolla Gábor Január 6. 20:00 – Fesztivál Színház Fesztbaum Béla: Sokat jelent nekem a nyugatos generáció, rengeteget tanultam és kaptam tôlük. Szeretem, olvasom, ismerem ôket, és kíváncsian várom, hogyan lehet ebbôl színház. Mácsai Pál és az Örkény Színház néhány évvel ezelôtt a Mi újság, múlt század? címû, hasonló témájú elôadásukkal már bebizonyította, hogy tehetségesen és kreatívan nyúlnak ehhez a korszakhoz.

Fotók: Müpa Archívum

10

Valószínûleg az 1910-es évek szeretetébôl ered, hogy nagyon kedvelem a jazzt és a cigánymuzsikát is. „Összeházasítva” a kettôt viszont még nem hallottam. Egészen különlegesnek találom Szakcsi Lakatos Béla Csárdáskirálynô-feldolgozását, jó, hogy ez a két mûfaj nála találkozott. Az ô nevét és a fellépôk névsorát olvasva valami hasonlóra számítok, és mivel aznap van a születésnapom, meg is lepem magam egy koncerttel.

Jordán Adél: Jaj, én legszívesebben beköltöznék a világzenei programokra! Leginkább Boban Markovic` ot hallgatnám meg élôben. Nagyon szeretem, amit csinál, de még sosem jutottam el a koncertjére. Egy barátnôm, aki már volt, mesélte, hogy a végén az asztalokon is táncoltak. Nyilván itt most nem lesz ilyen, de az élô koncert hangulatát egyszer mindenképp szeretném átélni. És Szalóky Ágira is kíváncsi vagyok, ôt nagyon sokat hallgatom. Érdekelne, hogy mi lesz ez a magyar-finn közös dolog, milyen, ha ez a kétféle zene együtt szólal meg. Értem ezt akár a dallamvilágra, akár a hangszerekre.


MUPAmag200801++

13.12.2007

21:03

Page 11


MUPAmag200801++

13.12.2007

21:03

Page 12

Haydn: A teremtés

Tündérbirodalom gépésze Rákai Zsuzsanna írása

Az Esterházy hercegek messze földön híres kastélyának meseszerûen fényes és elegáns élete ihlette Goethét arra, hogy Tündérbirodalomnak (das Esterházysche Feenreich) nevezze I. Miklós herceg világát. A ragyogó ünnepségek szakadatlan sorának látszó évtizedek alatt alighanem seregnyi zseniális szakember állt a herceg alkalmazásában, feltûnésmentesen és zajtalanul tartva mozgásban a grandiózus mindennapok bonyolult gépezetét. Többségükrôl azonban ma már semmit sem tudni, vagy legalábbis sokkal kevesebbet, mint Pompakedvelô Miklós egykori Kapellmeisterérôl, Joseph Haydnról, akinek döntô szerepe volt abban, hogy a 18. század közepén még fôleg vízimadaraknak otthont adó vidék alig húsz év alatt a zenei világ egyik központjává vált.

Haydn hivatalosan 1761. május 1-jén lépett Esterházy Pál Antal herceg szolgálatába Kismartonban mint ViceKapellmeister (másodkarmester). A tizennégy pontra kiterjedô szerzôdés aprólékosan részletezte a zeneszerzô feladatait a kompozíciós munkától kezdve az alárendelt zenészekkel való bánásmódon át a hercegi alkalmazottakhoz illôen tisztára mosott, rizsporos megjelenésig. Naponta kétszer kellett jelentkeznie munkaadójánál, hátha a herceg kedvet érez egy kis muzsikáláshoz, és neki kellett zenével, kamaramûvekkel, szimfóniákkal ellátnia a rendszeressé váló, heti kétszeri zeneesteket is, miközben mûvei a herceg tulajdonát képezték szellemi és pénzügyi értelemben egyaránt. Mindennapjainak rendjét egészen addig nem ingatta meg jószerével semmi, amíg el nem készült az új, káprázatosan pompás kastély a Fertô-tó lecsapolt mocsárvidékén. A nyári rezidencia Miklós herceg elképzelései szerint épült, akire néhány évvel korábban szállt a hercegi cím, és aki amint tehette, nyomban át is költözött oda egész udvartartásával együtt. Az Esterházyak méltóságát hirdetô kastélyban számtalan arisztokrata látogató fordult meg a birodalom legmagasabb köreibôl: a császári család különbözô tagjain és

Fotó: Müpa Archívum

Fischer Ádám

12


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:40

Page 13

– Noha talán nincs is ennél kevésbé eredeti kérdés, mégsem lehet megkerülni: miért éppen a A teremtést választotta az új év elsô napjára? – Ez az oratórium a kezdet és a teljesség, a folyamatosan változó állandóság zenei megfogalmazása, a tabula rasa, az újrakezdés szimbóluma, vagyis mindenképpen nagyszerû évkezdet. Ráadásul lényegében minden valláshoz remekül illeszkedik, legalábbis ami a nyugatiakat illeti, sôt tiszta, világos rendje olyan magával ragadó, hogy nem vallásos hallgató számára sem veszít semmit a jelentôségébôl. Mondhatnánk úgy is, hogy Haydn még az ateistákra is gondolt. Számomra azért is különösen fontos, mert az egyik elsô gyerekkori zenei élményem volt. Jószerével azóta meggyôzôdésem, hogy a szinte meseszerû libretto nagyon is képszerû megjelenítést kíván, nem szimbolikus, hanem nagyon is plasztikusan felismerhetô hegyeket, folyókat és állatokat. Nagyon szeretem vezényelni, és Mannheimben egyszer már megpróbálkoztam azzal, hogy újévi hagyománnyá avassam. Mûködött is az ötlet három évig, mivel azonban ragaszkodtak hozzá, hogy minden alkalommal én dirigáljam a mûvet, végül be kellett fejezni a sorozatot.

– Budapesten viszont nem változatlan ismétlôdést tervez. Miben tér el ez az elképzelés a korábbitól? – Olyan hagyományt szeretnék teremteni a rendszeres újévi hangversenyekkel, amelyben csak a kompozíció volna változatlan, az elôadók azonban évrôl évre mások lennének. A zenekarok és a karmesterek is váltanák egymást. (Természetesen nem mindenki vállalhat ilyen kötelezettséget január 1-re, a tengerentúli együttesek számára például igen nagy nehézségekkel járna. De a Londoni Szimfonikus Zenekar többek között már jelezte, hogy szívesen jönne.) Számomra fontosak a következô évek kulturális és politikai eseményei is, amelyekkel A teremtés elôadása összekapcsolódhat. A mostani koncertnek ez a vetülete a schengeni határnyitást ünnepli, a 2009-es elôadás különös jelentôségét természetesen a Haydn-év adja, 2011-ben pedig Magyarország lesz az Európai Unió

soros elnöke, ennek reprezentálására pedig keresve sem lehetne alkalmasabb kompozíciót találni. Budapesten – bár a mostani lakosok nagy része már nem tudja – még utcát is neveztek el a mûrôl: az Alkotás utca eredeti német neve Schöpfunggasse volt. Emellett, az újjászületés jegyében a gyerekeket is be szeretném vonni a koncertekbe. A hangverseny elôtt, délután kisebb elôadást fogok tartani nekik a mûrôl. Közben gyerekrajz-kiállítás is lesz, a rajzok témáiként pedig A teremtés tárgyai szolgálnak. Most a magyar gyerekek rajzai mellett dánokéit állítjuk ki, de ezt is évrôl évre változtatni szeretnénk.

– Említette, hogy ez az oratórium az Ön számára gyerekkori élmény volt. Mit jelent most, felnôttként és sikeres karmesterként? Hol látja a helyét Haydn életmûvében? – A két nagy oratórium, A teremtés és az Évszakok Haydn mûvészetének a koronája. Annak a komponistának az alkotása, akinek a háza elé Napóleon katonákat állított, miközben Bécs ostroma zajlott, hogy ôrizzék az idôs zeneszerzô biztonságát. Ugyanazok a katonák, akik Egyiptomban lelkifurdalás nélkül lôdözték a piramisokat. Ez fontos adat, mert sokat elárul arról, milyen elidegeníthetetlen része lett Haydn még életében az európai kultúrának. Ettôl eltekintve azonban a mûvészek életrajza általában kevéssé érdekes. A komponista személyiségének nincs köze sem a mûvek nagyszerûségéhez, sem az interpretálásukhoz. (A mûvészeket, az életüket egyébként sem tartom olyan fontosnak a világ számára, mint ahogyan azt sokszor ôk maguk is hinni szeretik. Az a fontos, ahogyan a víziójukat megvalósítják, de hogy mit éreznek és hogyan viselkednek közben, lényegtelen. A mûvész kétségkívül erôsen aszociális embertípus, de ezt nem volna szabad idealizálni.) Ami viszont valóban számít, az a mûvek életrajza, ha lehet ilyet mondani, és ez az életrajz egyértelmûen az életmû tetôpontjára helyezi A teremtést és az Évszakokat. A korábbi kompozíciók minden sikeres ötlete, minden kételye és a kételyek legyôzésének bölcsessége is jelen van ezekben a mûvekben.

Joseph Haydn

– Mit jelent az Ön számára az interpretáció feladata? – Kétségtelen, hogy egyetlen ember nem lehet képes az egész világ minden rezdülését átérezni, ezért az elôadómûvész is könnyen szembetalálhatja magát olyan feladatokkal, amelyekhez nem fûzi személyes viszony. Az ilyen felkérések vállalása azonban problematikus, mert ha valaki átélés, belsô szükségszerûség, személyes kapcsolódási pont nélkül ad elô valamit, az szinte aljasság. Nem mutatja meg kellôképpen a darab lehetôségeit, és ezzel árt neki. A jó interpretáció tulajdonképpen észrevehetetlen. Akkor sikeres, ha a koncert után a közönség a mûvet dicséri. Ha az elôadást kezdik magasztalni, esetleg hozzátéve, hogy a darab önmagában, a nagyszerû elôadómûvészi teljesítmény nélkül kissé lapos lenne, az vereség. Haydn egyébként is sok munkát követel a zenészektôl, mert tele van sziporkázó ötletekkel, de elrejti ôket. Mahler például száz évvel késôbb csak azt nem írta be a partitúrába, amit már semmiképp sem lehetett jelekkel rögzíteni. Haydn nem ilyen. Az ô mûveit fel kell tárni, ki kell dolgozni, különben unalmas lesz. A megformálás folyamata azonban rendkívül érdekes és megtisztelô is egyszersmind. Olyan ez, mint a világ teremtése: Isten teremt, de a megnevezés jogát átadja az embernek. Errôl egyébként a gyerekeknek is akarok beszélni.

13


13.12.2007

20:40

Page 14

Fotó: German Gonzalez Mena

MUPAmag200801++

Veronica Cangemi

rokonain kívül maga az uralkodó, Mária Terézia is. Eszterháza egész gépezete a császárság ragyogásának szolgálatába állt, alaposan átalakítva ezzel Haydn kötelezettségeit. Az ünnepségek és arisztokrata esküvôk legfôbb attrakciója ugyanis a herceg saját, udvari operaháza lett, amelyben idôvel szabályos színházi szezon alakult ki. Az operaház és a marionett-színház valamennyi problémája Haydn nyakába szakadt. Mindenre neki kellett ügyelnie a komponálástól – vagy máshonnan kölcsönzött, leggyakrabban olasz operák esetén a helyi viszonyokhoz való átalakítástól – kezdve a szólamok másoltatásán át a próbákig és az elôadások irányításáig. Még olyan katasztrófa sem gátolhatta meg a herceget és magasrangú vendégeit a hatalom csillogóan kifinomult megjelenítésével színezett mûélvezetben, mint az 1779-es tûzvész, amely az operaház jelentôs részét elpusztította – mindössze három nappal egy újabb lakodalomra tervezett bemutató elôtt. A herceg semmi áron nem volt hajlandó lemondani az eseményrôl, így a darabot a sebtiben átalakított marionettszínházban kellett színpadra állítani. A szüntelen vendégjárás ugyanakkor

14

Haydn hírét is egyre messzebbre vitte. A herceg, hogy valamelyest lépést tartson a Kapellmeistere iránti érdeklôdéssel, új szerzôdést kötött vele, amelyben már nem tartott igényt arra, hogy Haydn mûveinek kizárólagos tulajdonosa legyen. A komponista azonnal meg is állapodott az eredetileg térképkészítéssel foglalkozó, bécsi Artaria céggel, a császárság elsô zenemûkiadójával mûveinek publikálásáról, miközben neve lassan versenyre kelt a herceg hatalmának tündöklésével, és Párizstól Cádizon át Nápolyig sorra érkeztek a megrendelések a Fertô-tó partjára. Ekkoriban a vidéki fényûzésben töltött nyarak rendszerint tíz hónapig is eltartottak a hercegi idôszámítás szerint, Haydn azonban egyre kevésbé érezte magát az Esterházy-legenda okos és megbízható elemének. Vonzotta a II. József korabeli Bécs felvilágosult és szabadkômûves eszméket valló mûvésziértelmiségi társasága, az élet eleganciájának rangja, amelyben telente, a császárvárosban megbecsült komponistaként része volt. Miklós herceg 1790-ben bekövetkezett halála után örököse feloszlatta a zeneiszínházi apparátust, bár Haydn

jövedelmét továbbra is folyósította. Az operaház gyertyáit eloltották, és a tóparti kastély viszonylagos jelentéktelenségbe süllyedt, mert azt a fényt, amelyet I. Miklós herceg álmodott meg, Haydn, akinek mûvészete a felvilágosodás és a klasszikus tökéletesség jelképeként messze túlnôtt Eszterháza megteremtésének csodáján, magával vitte Bécsbe és Londonba, hogy végül A teremtés díszkötéses kiadásában tárja büszke alázattal a hozzáértôk csodálata és ítélete elé.

2008. január 1. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar újévi hangversenye

Haydn: A teremtés – oratórium, Hob. XXI:2 Km.: Veronica Cangemi (szoprán), John Mark Ainsley (tenor), Florian Boesch (basszus), MR Énekkar (karig.: Strausz Kálmán) Vez.: Fischer Ádám


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:40

Page 15

15


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 16

Magyar Szimfonikus Körkép

Mesternyolcas Péterváry Ádám összeállítása

2008. január 16-ától a Mûvészetek Palotája ismét vendégül látja az ország kiemelkedô zenekarait és karmestereit a Magyar Szimfonikus Körkép sorozat keretében. Az ötlet még a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem próbaüzemének idôszakában jött létre, amikor a hazai zenekarok segítségével a terem utolsó akusztikus beállításait végezték. Szinte valamennyi budapesti és vidéki zenekar fellép majd a koncertsorozatban, amelyben csupán egyetlen kötelezô feltétel volt: egy kortárs magyar zeneszerzô mûvének elôadása. A programokról és azok összeállításáról a koncerteket vezénylô karmesterek, illetve az együttesek zeneigazgatói nyilatkoztak. Kovács László: Lehet, hogy meg fognak kövezni majd érte, de mind a két koncert mûsorába egy-egy Orbán György darabot választottam. Szerintem méltatlanul mellôzött és kissé lenézett szerzô. Én azonban nyíltan kiállok mellette! Szerintem zseniális és teljesen egyedi hangú, rafinált megoldásokkal teli zenét írt. Három ütem után fel lehet ismerni, ha egy Orbán-darabot hallunk. Az MR Szimfonikusokkal Orff Carmina Buranája mellett újra vezényelhetem a Missa quartát, a Miskolciakkal adott koncerten pedig a Velencei vázlatokat. Itt

16

Kovács János: Mindkét koncertre nagy örömmel vállaltam a felkérést. A Filharmóniai Társaságnak külön célja, hogy fiatal, tehetséges muzsikusokat mutathasson be, így esett a választás Zempléni Szabolcsra, akivel Hidas Frigyes elsô kürtversenyét adjuk elô. Habár a programokat nem én állítottam össze, külön öröm, hogy a Szent István Király Szimfonikusokkal két, számomra új és ritkán játszott mûvet vezényelhetek: Brahms Schönberg által zenekarra átírt, fantasztikusan szerkesztett g-moll zongoranégyesét és Dubrovay László Concertóját, amely ütôs hangszerekre és zenekarra íródott. Keller András: Én személy szerint rendkívül örülök annak, hogy létezik egy olyan kezdeményezés, ahol kötelezô feltétel egy kortárs magyar zeneszerzô mûvének elôadása. A januári koncertre Kocsis Zoltán, az est karmestere Soproni

Héja Domonkos: A Magyar Szimfonikus Körkép sorozatban mindig nagy örömmel veszünk részt. A mûsorunkban Wagner és Mendelssohn két remekmûve között egyik kollégánk, Sándor László Felhôk címû mûvét adjuk elô, amely a 2005-ös József Attila emlékév zeneszerzôi versenyének díjnyertes

Fotók: Müpa Archívum

még három orosz szerzô mûvét adjuk elô, köztük Rahmanyinov második zongoraversenyét, amely a harmadikkal együtt újabban teljesen a szívembe fészkelte magát. A szólista Mocsári Károllyal pedig közel húsz éve nem játszhattam együtt, így nagyon várom a koncertet.

József a hatvanas évek végén komponált Gordonkaversenyét választotta, ami sajnos egy ritkán elôadott, ám annál értékesebb mû. A többi kompozíció is meglehetôsen ritkán hangzik el koncerten. Brahms A párkák énekének elôadására – a viszonylag nagy apparátus miatt – ritkán vállalkoznak, és Ravel Daphnis és Chloéja is kevésszer hangzik el teljes terjedelmében. A Bartók-bérlet kapcsán pedig a kissé különös, ám annál jelentôsebb Négy zenekari darab is helyet kapott a programban.


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 17

alkotása. A darab tételei egy-egy József Attila vers sorainak hatására születtek meg, amelyeket a partitúrába is beleírt a szerzô. A koncerten ezeket Cseke Péter adja majd elô. Alpaslan Ertüngealp: A BBC Singers együttessel már régóta tervezünk egy közös koncertet. Részükrôl is igény volt, hogy egy új, viszonylag ritkán játszott darabot tanulhassanak meg, így esett a választásunk Sravinsky

Zsoltárszimfóniájára. Magyar szerzônek Jeney Zoltánt választottam, aki külön erre a koncertre vállalta egy teljesen új darab megírását, amirôl pontosan még nem sokat tudok, de az biztos, hogy kórusra és zenekarra készül majd. Harmadikként pedig egy olyan huszadik századi szerzôt szerettünk volna bemutatni, aki a közönség számára befogadható, vonzó és hálás. Így esett a választás Hacsaturján Hegedûversenyére, amely a hegedûversenyek között igen jelentôs helyet foglal el. Majd egy rövid, számomra nagyon kedves darabja, a Spartacus címû balett szvit szólal meg. Gál Tamás: A magyarok közül az én választásom egy számomra nagyon kedves szerzôre, Lendvay Kamillóra esett, akinek nemrégiben bemutatott zongoraversenyét adjuk elô Baranyay László zongoramûvész közremûködésével. Elôtte egy igazi „slágert”, sokat játszott darabunkat, Kodály Galántai táncok címû szimfonikus

mûvét hallhatja a közönség, a második részben pedig egy valódi kuriózumot, Bartók A csodálatos mandarin címû teljes balettjét, amelyet M. Tóth Géza Oscar-díjra jelölt rendezônk animációs filmje kísér majd. Ezt a vadonatúj elôadását elôször Kocsis Zoltán vezényelte, majd engem is felkértek egy pozsonyi premierre. Most nagy örömömre ismét Budapesten mutathatjuk be a produkciót.

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 2008. január 16. 19:30 A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye

Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány; Rahmanyinov: II. c-moll zongoraverseny, op. 18; Orbán György: Veronai vázlatok; Stravinsky: A tûzmadár – szvit (1919) Km.: Mocsári Károly (zongora) Vez.: Kovács László 2008. január 24. 19:30 Az MR Szimfonikusok hangversenye

Orbán György: Missa quarta; Orff: Carmina Burana Km.: Cserna Ildikó, Derecskei Zsolt, Kálmándi Mihály (ének), MR Énekkar és Gyermekkórus (karig.: Strausz Kálmán, Thész Gabriella) Vez.: Kovács László 2008. január 26. 19:30 A Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar hangversenye

Brahms-Schönberg: g-moll zongoranégyes (zenekari átirat);

Dubrovay László: Concerto ütôkre és zenekarra; J. Strauss: Keringôk, polkák Km.: Dzsanda Vitalij (ütôhangszerek), Szent István Király Oratóriumkórus Vez.: Kovács János 2008. január 28. 19:30 A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának hangversenye

Janácˇek: Sinfonietta; Hidas Frigyes: I. kürtverseny; Beethoven: V. c-moll, „Sors” szimfónia, op. 67 Km.: Zempléni Szabolcs (kürt) Vez.: Kovács János 2008. január 29. 19:30 A Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar hangversenye

Brahms: A párkák éneke, op. 89; Bartók: Négy zenekari darab; Soproni József: I. gordonkaverseny; Ravel: Daphnis és Chloé – balettzene Km.: Fenyô László (gordonka), Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás) Vez.: Kocsis Zoltán

2008. február 3. 19:30 Az Óbudai Danubia Zenekar hangversenye

Wagner: Parsifal – elôjáték; Sándor László: Felhôk; Mendelssohn: V. D-dúr, „Reformáció” szimfónia, op. 107 Km.: Cseke Péter (színmûvész) Vez.: Héja Domonkos 2008. február 11. 19:30 A Savaria Szimfonikus Zenekar hangversenye

Hacsaturján: Hegedûverseny; Spartacus – balettszvit; Jeney Zoltán: Új mû – ôsbemutató; Stravinsky: Zsoltárszimfónia Km.: Baráti Kristóf (hegedû), BBC Singers Vez.: Alpaslan Ertüngealp 2008. február 14. 19:30 A MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye

Kodály: Galántai táncok; Lendvay Kamilló: Zongoraverseny; Bartók: A csodálatos mandarin balettzene (vetítéssel) Km.: Baranyay László (zongora) Vez.: Gál Tamás

17


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 18

Csajkovszkij-maraton

Tíz óra zene Fazekas Gergely írása

A maratoni futók célja nyilvánvalóan nem a legenda újraélése, amennyiben a Kr. e. 490-ben a perzsák fölött aratott marathoni gyôzelem hírét futva Athénba vivô katona a hír átadása („Gyôztünk!) után holtan rogyott össze. A negyvenkét kilométeres távot teljesítôk sokkal inkább saját fizikai képességeiket kívánják legyôzni, hiszen az évezredek során „Marathon” az emberi teljesítôképesség próbájának szimbólumává vált. A Kr. u. 21. század elején elszaporodó zenei maratonok is valami effélére vállalkoznak, hol az elôadók, hol a közönség fizikai és szellemi állóképességét téve próbára. NyugatEurópában és Amerikában rendeztek már maratont Beethoven, Brahms vagy Bach mûveibôl, és sokan emlékezhetnek a két évvel ezelôtti Budapesti Tavaszi Fesztiválra, amikor Mozart-maraton címmel a három Da Ponte-opera egyetlen napon, egymás után szólalt meg – mintegy tizenkét óra alatt. A Mûvészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar új kezdeményezése ebbe a sorba illeszkedik. A tervek szerint évente egyszer, valamely hétvégi napon, kora délelôttôl késô estig egyetlen szerzô életmûvébôl válogatnak az elôadók. A Mûvészetek Palotájának

18

maratonját elsô alkalommal Pjotr Iljics Csajkovszkij fogja lefutni február 2-án délelôtt tizenegytôl este tízig. Manapság, amikor a koncertélet meglehetôsen szigorú szabályok között folytatja iparjellegû mûködését, s egyegy elhúzódó hangverseny esetén a közönség jó néhány tagjának a zsebében bicskaként nyílik ki a ruhatárjegy, provokatív jellege van a nagyszabású koncertprodukcióknak. Pedig a modern értelemben vett hangversenyélet kezdetén – a 18. század végén, 19. század elején – megrendezett egy-egy szerzôi est hossza nyilvánvalóan megfeküdné napjaink zenerajongóinak gyomrát (de legalábbis a hallójáratait).

1783. március 29-i levelében Mozart részletesen beszámol egyik hangversenyérôl. Büszkén ír a zsúfolt házról, a császár jelenlétérôl és a sikerrôl, majd felsorolja, hogy mi volt a koncert mûsora. Elsôként elhangzott a Haffner-szimfónia nyitótétele, ezt egy hangversenyária követte, majd Mozart eljátszotta egyik új zongoraversenyét (Cdúr, K 415). Újabb hangversenyária után két tétel szólalt meg az egyik D-dúr szerenádból (K 369), majd újabb zongoraverseny következett a szerzô szólójával (D-dúr, K 175). A Haffnerszimfónia utolsó tétele zárta a koncertet, de elôtte elhangzott még két ária, valamint egy improvizált fúga és két variációsorozat Mozart elôadásában. A koncert legalább két és fél, három óra hosszú lehetett. Beethoven sem fukarkodott, amikor 1803. április 5-i szerzôi estjének programját állította össze. Két szimfónia (az Elsô és a Második) mellett nemcsak egy teljes zongoraverseny (a Harmadik) szólalt meg, de a koncert második (harmadik? negyedik?) részében a nem sokkal korábban befejezett új oratórium, a Krisztus az olajfák hegyén is elhangzott. A hangverseny teljes idôtartama megint csak nem lehet kevesebb két és fél, három óránál. A mai zenei maratonokat persze korántsem a régi koncertgyakorlat felelevenítésének szándékával hozzák létre, sokkal inkább a zenei élmény töménységének gyönyörét kínálják a szervezôk a közönségnek. Kovalik Balázs, a Mozart-maraton szellemi atyja szerint a cél, hogy „a nézô, a hallgató éppúgy, mint az elôadó abba a delíriumszerû tudatállapotba kerüljön, amibe a hosszútávfutó, aki átesik a holtponton. Legyen ez egyfajta repülés. Repülés Mozart világában.” Alighanem a Csajkovszkij-maraton célja is ez, hogy túl


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 19

CSAJKOVSZKIJ-MARATON

Fotó: Müpa Archívum

2007. február 2. szombat Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház

az életmû rendkívül sokszínû és aprólékosan kidolgozott keresztmetszetének felmutatásán a több mint tízórányi zene átélése a hallgatóság zsigereibe égesse a „csajkovszkijság” lényegét. És az efféle zsigeri kapcsolat kiépítésére aligha találunk tökéletesebb alanyt Csajkovszkijnál, több okból is. Egyrészt Csajkovszkij a klasszikus zene irodalmának legnépszerûbb zeneszerzôi közé tartozik, egy-egy mûve, tétele vagy dallama már-már slágerszámba megy, vagyis zenéje nem ismeretlen terep. Másrészt, a népszerûsége mögött nem mûvészetének olcsósága rejlik, s köztudott, hogy bármily érzelmesnek és ösztönösnek hat is a zenéje, ô volt a 19. század egyik legtudatosabb zeneszerzôje. A szellem távolsága és a hatás közvetlensége az életmûvében nem választható el tehát egymástól. Ez az életmû ráadásul minden szempontból rendkívül gazdag: nagyszabású színpadi mûvektôl és zenekari daraboktól kezdve zongora- és kamarazenén át a dalokig nincs olyan mûfaj, amelyben Csajkovszkij

ne próbálta volna ki magát, s amelynek történetében ne hagyta volna végérvényesen semmihez sem hasonlítható kézjegyét. A Csajkovszkij-maraton mûvészeti vezetôje, Fischer Iván úgy állította össze a február 2-i egész napos mûsort, hogy abban lehetôleg szerepeljen a különbözô mûfajú és különbözô népszerûségû mûvek valamennyi csoportjából egynéhány. Elhangzik majd három közismert szimfónia (a Negyedik, az Ötödik és a Hatodik), a Hegedûverseny és a Rómeo és Júlia nyitányfantázia, de olyan ritkaságokkal is találkozhatunk, mint a dalok, a kamaramûvek vagy a magyarországi bemutatóként elhangzó kórusmû, az Aranyszájú Szent János liturgiája. Csajkovszkij-rajongóknak a részvétel kötelezô, ha pedig valaki esetleg még csak ismerkedik a 19. század második felének legjelentôsebb orosz szerzôjével, az ne hagyja ki az alkalmat, hiszen jövôre már más zeneszerzôvel futtatja a Mûvészetek Palotája a maratoni távot.

11:00-11:45 6. (h-moll, „Patetikus”) szimfónia, op. 74 Pannon Filharmonikusok – Pécs; vez.: Hamar Zsolt 12:00-12:45 Zongora- és hegedû–zongora-darabok Ivanyickaja Irina (zongora), Danyilova Galina (hegedû) 13:00-13:45 Olasz capriccio, op. 45; Rómeó és Júlia – nyitányfantázia Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar; vez.: Kovács János 14:00-14:45 1. (D-dúr) vonósnégyes, op. 11 Bartók vonósnégyes 15:00-15:45 D-dúr hegedûverseny, op. 35; Melankolikus szerenád, op. 26 MÁV Szimfonikus Zenekar, Alekszander Markov (hegedû); vez.: Gál Tamás 16:00-16:45 Aranyszájú Szent János liturgiája (magyarországi bemutató) Schola Cantorum Budapestiensis, Szent Efrém Bizánci Férfikar; vez.: Bubnó Tamás 17:00-17:45 5. (e-moll) szimfónia, op. 64 Óbudai Danubia Zenekar; vez.: Héja Domonkos 18:00-18:45 a-moll zongoratrió („Egy nagy mûvész emlékére”), op. 50 Jandó Jenô (zongora), Szenthelyi Miklós (hegedû), Faludi Judit (gordonka) 19:00-19:45 Vonósszerenád, op. 48; Változatok egy rokokó témára, op. 33 Budapesti Vonósok, Fenyô László (gordonka) 20:00-20:45 Dalok és duettek Fokanov Anatolij (bariton), Cserna Ildikó (szoprán), Virág Emese (zongora) 21:00-21:45 4. (f-moll) szimfónia, op. 36 Budapesti Fesztiválzenekar; vez.: Fischer Iván

19


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 20

Pittsburghi Szimfonikus Zenekar

Reiner öröksége Spangel Péter írása

Az 1888-ban született dirigens sok más útkeresô fiatalhoz hasonlóan kerülô úton jutott el a muzsikusi pályához. Gimnáziumi évei alatt elôször a jog bonyolult rendszerében való eligazodáshoz érzett indíttatást, de aztán hamar a violinkulcsok mögött felsorakozó hangjegyek megszólaltatásának lehetôségei felé irányult érdeklôdése. A Zeneakadémián a nála alig hat esztendôvel idôsebb Bartók Béla is a tanára volt. Friss diplomával a kezében 1909-tôl egy évig a Vígopera korrepetítora volt, majd egy ével késôbb Ljubljanában kapott karmesteri állást. 1911-tôl három esztendeig a Népopera karmestere volt. Nehéz feladat várt rá, a színház zenekara ugyanis nem a legjobb muzsikusokból verbuválódott. Mégis, Reiner rendkívül alapos betanító munkájának köszönhetôen, zeneileg igen magas színvonalú elôadásokat láthatott-hallhatott a közönség. Operatörténeti premier, magyarországi ôsbemutató fûzôdik a nevéhez. 1914. január 1-jén, egy nappal azután, hogy Wagner Parsifalja kikerült a Bayreuthon kívüli elôadást tiltó szerzôi jog hatálya alól, vezényletével a Népoerában, német nyelvû elôadáson felcsendült a német zeneköltô hattyúdala, amely az év áprilisáig kilenc elôadást ért meg. Reiner

20

Fotó: Müpa Archívum

A budapesti fiatalember mindössze huszonöt évesen már Strauss egyik kedvencének számított Drezdában ötvenévesen pedig Otto Klemperer kezébôl vette át Amerika egyik legígéretesebb zenekarát, a Pittsburghi Szimfonikus Zenekart.

Reiner Frigyyes

a Lohengrint is vezényelte. Errôl így írt a korabeli kritika: „Lohengrin elôadása újabb alkalom volt arra, hogy Reiner Frigyes kitûnô kvalitásairól ismét bizonyság adódjék. Az elôjáték ezüstös csillogású muzsikája subtilis gyengédséggel emelkedett fel a zenekarból.” (Bálint Aladár: A Népopera vendégei, Nyugat, 1913) Nemzetközi karrierje is ebben az évben kezdôdött. Elôször a világhírû drezdai

Hofoper karmestere volt, itt több alkalommal dirigálta Richard Strauss mûveit a zeneszerzô jelenlétében. Majd vezényelt Rómában, Barcelonában és Buenos Airesben. A történelem viharai ôt is váltásra késztették: 1922-ben hazát „váltott”, az Egyesült Államokban lelt új otthonra. Híre megelôzte, ennek köszönhetôen azonnal a Cincinatti Szimfonikus Zenekar vezetôje lett. Közben több más együttes mellett 1928tól a New York-i Filharmonikus Zenekart is vezényelte. Kilenc évvel késôbb Philadelphiában a zenei egyetem karnagyképzô szakán tanári katedrát kapott. Legnevesebb tanítványa Leonard Bernstein volt. Gyakran látogatott haza. Reiner Frigyes 1937. január 19-i budapesti hangversenyérôl ezt írta a korabeli kritika: „... Befejezésül Strauss Till Eulenspiegeljét játszotta bravúrosan a remek formában levô Filharmóniai Zenekar. Reiner Frigyes orkesztervezetô mûvészetét természetesen nem kell felfedezni, csak talán azt tehetjük hozzá, hogy ha lehetséges, az talán még az utóbbi látogatásai óta is fölényesebb, nagyobb vonalú lett. Mert hiszen technikában már régen felülmúlhatatlan volt. A közönség melegen ünnepelte egész este az illusztris vendégkarmestert és a brillírozó zenekart”. Reiner 1938-tól tíz éven át irányította a pittsburghi szimfonikusokat. Ô volt Bartók Béla utolsó pódiumszereplésének karmestere 1943-ban New York-ban. Ezen a koncerten az ekkor már nagybeteg komponista feleségével, Pásztory Dittával a Versenymû két zongorára és zenekarra címû mûvét adta elô. A világhírû dirigens 1948-tól 1953-ig a Metropolitan karnagya volt, 113 elôadást vezényelt itt, többek között Sztravinszkij A léhaság útja címû operájának amerikai bemutatóját. 1953ban Chicagóba tette át székhelyét, hogy az ottani szimfonikusok élén is hasonló

Pittsb


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 21

A karmester

A zongorista

A Pittsburghi Szimfonikus Zenekart Amerika legjelentôsebb együttesei között tartják számon. A megalakulásuk utáni évben, 1896-ban adtak elôször hangversenyt. Az elsô években neves karmesterek sora – köztük Edward Elgar és Richard Strauss – dirigálta koncertjeiket. A zenekart anyagi problémák miatt 1910-ben feloszlatták, és csak tizenhat évvel késôbb alakultak újjá. 1937-tôl Otto Klemperer vezette az együttest, aki egy esztendô alatt jelentôs fejlôdést ért el muzsikusaival. A szimfonikusokat 1938-tól tíz esztendeig vezetô Reiner Frigyes után olyan neves dirigensek irányították, mint Leonard Bernstein, Leopold Stokowski, André Previn vagy Lorin Maazel. 2004-ben a pittsburghi volt az elsô amerikai zenekar, amely Sir Gilbert Levine vezényletével a pápa elôtt játszott. II. János Pálnak annyira tetszett produkciójuk, hogy személyesen kért ráadást az együttestôl. 1996-tól Mariss Jansons az együttes zeneigazgatója.

Marek Janowski, a varsói születésû német dirigens a Budapesti Fesztiválzenekar meghívásainak jóvoltából visszatérô vendége honi hangversenyéletünknek. Nem szó szerinti világsztár, nem jelennek meg róla bulvárhírek, címlapfotók sem nagyon készülnek róla. Nem foglalkozik önmaga menedzselésével, vezénylése nem öncélú, mentes a túlkoreografált hadonászástól. Igényes, lényegre törô, nagyszerû muzsikus. Ezért is tartozik a legnagyobbak közé. Jelenleg a Suisse Romande Zenekar zeneigazgatója, de a világ számos vezetô együttesét vezényelte már. A német repertoár autentikus interpretátora, operadirigensként fôleg a Wagneroperák hiteles tolmácsolásával szerzett hírnevet magának.

Az est szólistája, Nyikolaj Luganszkij az orosz zongoraiskola egyik legkiválóbb képviselôje. A harminchatodik életévében járó mûvész a legendás emlékû, „Mária-Terézia méretû anyacárné”, Tatjana Nyikolajeva tanítványa volt. A jeles tanítványt – kiemelkedô tehetsége okán – szerényebb képességû diáktársai trónörökösnek „becézték”. A nagy Nyikolajeva hozzájárult a becenév viseléséhez, mert méltó követôjének tartotta a szárnyait bontogató mûvészjelöltet. A nagy reménységbôl mára érett, befutott mûvész lett, számos díj birtokosa. A gyermekeit otthonában nevelô mûvész többször koncertezett Budapesten, szabadidejében szenvedélyesen sakkozik.

visszafordította a kérdést magyarra, és azt mondta: „Én nem tartozom azon szamarak közé, akik elfelejtették az anyanyelvüket”. 1963-ban visszatért régi sikerei helyszínére, a MET-be, ahol Wagner Az istenek alkonya címû zenedrámájának elôkészületei során rosszul lett, és még a bemutató elôtt, november 15-én meghalt.

2008. február 4. 19.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Pittsburghi Szimfonikus Zenekar koncertje

Fotó: Jason Cohn

A zenekar

Pittsburghi Szimfonikus Zenekar

sikereket érjen el. De közben járta a világot. Koncertjein gyakran tûzte mûsorára Bartók mellett Kodály és Weiner Leó mûveit. Vezénylési technikája, kiváló szín- és ritmusérzéke a múlt század egyik legnagyobb karmesterévé avatta. Egy vele kapcsolatos kedves történet 1960-ból, Bécsben. Próbájára két fiatal magyar karmester kéredzkedett be. Angolul kérdezték a Maestrót, mire az

Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84; IV. G-dúr zongoraverseny, op. 58; Brahms: III. F-dúr szimfónia, op. 90 Km.: Nyikolaj Luganszkij (zongora) Vez.: Marek Janowski

21


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 22

Mendelssohn és Schumann

Egy tiszta mûvészbarátság Molnár Szabolcs írása

Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) és Robert Schumann (1810-1856) kortársak voltak abban az értelemben is, hogy társak voltak egy korszak zenei arculatának alakításában. Személyesen 1835 augusztusában ismerték meg egymást, Mendelssohn ekkor vette át a lipcsei Gewandhaus Zenekar irányítását, és innentôl kezdve haláláig a városban élt. Hamar kialakult a két zeneszerzô kölcsönös kollegiális megbecsülésre, majd barátságra épülô kapcsolata. Együttmûködésük a város zenei aranykorát hozta el, melynek fénye az egész századot besugározta. Hatásuk mértéke egy másik zeneszerzôpáros, Liszt és Wagner mûködéséhez fogható. Ám amíg Liszt és Wagner kapcsolatát rendszeresen tették próbára magánemberi (késôbb családi) konfliktusok, addig Mendelssohn és Schumann viszonya – e viszony tagadhatatlan aszimmetriája ellenére – végig harmonikus volt. Mendelssohn zsenialitását mindenki elismerte, de kevesen voltak azok, akik valóban ôszintén, irigykedés nélkül csodálták harmonikus lényét. Schumann közéjük tartozott. Mendelssohn boldog

gyermekkora, csodagyermeksége, kényelmes anyagi körülményei, zenei invenciójának veleszületett áradása, sikerei egy pillanatra sem vetették el benne a féltékenység magját. Úgy

Fotó: Müpa Archívum

Schiff András

22

tekintett rá, mint a legnagyobbra, egyenesen bálványozta pályatársát. Nem rejtette véka alá azt a nézetét, hogy Mendelssohnban Mozart géniuszának reinkarnációját látja. Csodálta benne a zongoristát, a zeneszerzôt, a karmestert. Ámulatba ejtette mûveltsége, tájékozottsága, ítélôképessége. Schumannt valóban nem frusztrálta (szemben Wagnerrel), hogy Mendelssohn ölébe érett gyümölcsként hullnak a zseniális megoldások, minden zenei forma engedelmesen simul a keze alá, s amihez csak hozzáér, arannyá változik. Zenei lapjában (Neue Zeitschrift für Musik) mûveirôl csak méltató kritikák jelentek meg, recenzálta többek között a Szöveg nélküli dalok több kötetét, a fiszmoll capricciót, a g-moll zongoraversenyt, a Zongorás triót, a Paulus oratóriumot, az Olasz szimfóniát és természetesen a Szentivánéji álom nyitányt. A Schumann képzelete által alapított „zenei szabadcsapatnak”, a Dávid-szövetségnek – F. Meritis néven – Mendelssohn is tagja volt. Schumann C-dúr szimfóniája gazdagon dokumentálja a két szerzô kapcsolatát. Nem kétséges, hogy a mû magán viseli Schubert Nagy C-dúr szimfóniájának hatását. Azét a szimfóniáét, amelyet éppen Schumann fedezett fel Bécsben. Azonnal felismerte a kompozíció értékét, s annyira a hatása alá került, hogy „meglepô” kijelentésre ragadtatta magát: Beethoven után nem írtak ilyen szimfóniát, még Mendelssohn sem. A kottát természetesen Mendelssohnnak küldte el, aki Lipcsében be is mutatta a mûvet. Schumann az elsôk között értesítette Mendelssohnt, amikor elkezdett dolgozni saját C-dúr szimfóniáján: „Az utóbbi néhány napban


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 23

PILLANATFELVÉTEL F. MERITISRÔL

dagad a vitorla, lengenek a vidám

„Eusebiusom – szólt Florestan –, sok

Meritis úgy vezényelt, mintha ô maga

mindennek örülök ma este: elsôsorban

komponálta volna a nyitányt és a zenekar is

magának a muzsikának, amelyre már igen

eszerint játszott. (…) Öröm volt látni, ahogy F.

szomjúhozom e szikkadt nyár után, aztán F.

Meritis szeme villanásával elôre jelezte a mû

Meritisnek, aki zenekarával elôször vonul

menetének minden árnyalatát – a

csatába. A közönség dermedten némult el. F.

legfinomabbtól a legerôteljesebbig – és

Meritis elôlépett, s már az elsô pillanatban

átszellemülten úszott vezetô elsôként a

száz szív repül feléje. Emlékszel-e még,

hangok árjában, ellentétben azzal a

amikor aznap estefelé Páduából a Brentán

karmesterrel – idônként ilyenekbe is botlunk

lehajóztunk? A kábítóan forró olasz

–, aki kormánypálcájával fenyegetôdzik, hogy

amikor Liszt Weimarba utazva megállt a

éjszakában mindkettônk szeme lecsukódott.

elnáspángolja a partitúrát, a zenekarral és a

városban. Nem elég, hogy Liszt az esti házi

De másnap felharsant egy ébresztô hang:

közönséggel együtt.” (Részlet Schumann

koncertrôl elkésett, de a muzsikálás utáni

ecco, ecco, Signori, Venezia! – és kitárult

Mendelssohn lipcsei bemutatkozó

beszélgetésben hosszadalmas fejtegetésbe

elôttünk a tenger, csendesen és végtelenül,

hangversenyérôl írt beszámolójából. A

kezdett, amelyben Meyerbeert és

de a horizont legszélén lágy csobogás

hangverseny mûsorán Weber, Spohr és

Mendelssohnt – nem az utóbbi javára –

ringatózott fel-alá, mintha kis hullámok

Cherubini mûvei mellet Mendelssohn

hasonlította össze. Schumann nem tudta

álmukban beszélgetnének egymással. Lásd,

Szélcsend és szerencsés hajózás nyitánya és

türtôztetni magát, felpattant és éles hangon

ugyanígy leng és zsong a „Szélcsend a

Beethoven IV. szimfóniája hangzott el.)

Lisztnek esett: „Hogy említheti ezt a két

tengeren”, az ember szinte elbágyad tôle, s már inkább maga a gondolat, semmint az,

Fotó: Müpa Archívum

zászlócskák, és most rajta, elôre, elôre, elôre!

Félix Medelssohn-Bartholdy

embert egy lapon?! Jegyezze meg, hogy

MENDELSSOHN HALÁLA UTÁN

aki elgondolja. Az értelmet közvetítô és

Mendelssohn óriási hatást gyakorolt a világ mûvészetére, s jobban tenné, ha fékezné a

kihangsúlyozó énekszó szinte durvának tûnik

Schumann egy alkalommal meglátogatta

nyelvét!” Ezzel kirohant a szobából. Liszt kínos

a hegedûk ilyetén pókhálófinom hangjához

Mendelssohn özvegyét Berlinben, és

helyzetbe került – különösen, hogy e jelenet

képest. A mû vége felé megcsendül egy

elzarándokolt a zeneszerzô sírjához is. Clara

elôtt Schumann Esz-dúr zongoraötösét is

harmónia, amelynél bizonyra Nereus

Schumann jegyezte fel, hogy a sírkövön talált

furcsán dicsérte: „egy kicsit lipcsei” – mondta.

lányának csábító szeme szegezôdhetett a

babérkoszorúról Schumann – csendes,

Amikor Liszt távozott, így szólt Schumann

költôre, hogy ôt a mélységbe húzza… De

romantikus gesztusként – levett egy levelet és

feleségéhez: „Asszonyom, az Ön férje az

felcsap az elsô nagyobb hullám és a tenger

eltette emlékként. Jóval hangosabb és

egyetlen ember, akitôl ezt a hangot

lassanként élénkül, beszédesebb lesz. S már

feszültebb jelenet játszódott le Lipcsében,

elviselem.”

dobok és trombiták harsogtak bennem C-dúrban. Fogalmam sincs, hogy mindez hová fog vezetni” – írta 1845 szeptemberében. És ott van a szimfóniában a közös szerelem, Bach muzsikájának ihletése is, a mû ôsbemutatóját pedig ki más vezényelhette volna, mint Mendelssohn. Az igazsághoz tartozik, hogy a premier inkább hûvös, a megismételt elôadás langyos fogadtatásban részesült, a darab igazán csak egy késôbbi koncerten, Zwickauban (Schumann szülôvárosában) aratott sikert. Az elôadás „igazi népünnepély volt, úgy ünnepeltek, mint még soha. A szimfónia is jobban ment, mint Lipcsében a bemutatón” – írta a zeneszerzô egyik levelében. A mû ma sem tartozik a gyakran játszott szimfóniák közé, a Bevezetés és allegro appassionato (op. 92) címû kompozíció pedig igazi ritkaság, amely nem találta még meg a helyét a koncertrepertoárban. Utóbbi azért is érdekes, mert Schumann

kifejezetten a korabeli koncertgyakorlat számára komponálta. Akkoriban gyakori volt ugyanis, hogy a hangszervirtuózok a versenymûvekbôl csak a második és a harmadik tételt játszották el. Ezt a „formát” követte Schumann is, amikor a virtuóz allegro elé lírai hangvételû bevezetôt komponált. A bemutatón Schumann felesége, Clara játszotta a magánszólamot.

hagyományos versenymû 2-3. tétele volna. Az elemzés kiderítette, hogy Mendelssohn ebben a kompozícióban a korábbi d-moll zongoraverseny anyagát dolgozta át. Az átdolgozásnak tudható be, hogy az eredeti alak hosszú idôre feledésbe merült. Schiff András és az Európai Kamarazenekar koncertjén igazi slágerszám csak egy lesz, a Mendelssohn skóciai utazásait megidézô Hebridák-nyitány. 2008. február 7. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Schiff András és az Európai Kamarazenekar hangversenye

Mendelssohn d-moll zongoraversenye is a kevéssé ismert darabok közé tartozik, miként Schumann esetében a rendkívül népszerû a-moll zongoraverseny – itt is háttérbe szorította egy másik zongorás versenymû, a g-moll zongoraverseny. A d-moll zongoraversennyel kapcsolatban érdekes dolgot derített ki a modern zenetudomány. Mendelssohn 1838-ban, egy Lipcsében esedékes koncertre sietve komponált egy kéttételes koncertdarabot Serenade és Allegro giojoso (op. 43) címmel. A mû eredeti címe Adagio és Rondo volt, mintha csak egy

Mendelssohn: Hebridák-nyitány, op. 26; Schumann: Bevezetés és allegro appassionato, op. 92; Mendelssohn: d-moll zongoraverseny, op. 40; Schumann: II. C-dúr szimfónia, op. 61 Zongorán játszik és vezényel: Schiff András

23


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 24

Chanticleer Énekegyüttes

Mesés hangok Iványi-Papp Monika írása

A mesék világában megszokott, hogy ha valaki különleges képességekkel megáldott, messze földön híres lesz és csodájára járnak… Így volt ez – régi történet szerint – egy bizonyos beszédes nevû (Chanticleer – „tisztán éneklô”) kakassal is, akinek „harsány szavánál az se szebb talán, mely misenapkor zeng az orgonán”. A mesékkel, jelképekkel azonban megtörténik néha, hogy kilépnek saját közegükbôl és a valóság talaján kezdenek új életet.

A név ómene és Chaucer korszaka pont megfelel saját célkitûzéseiknek, a csapat tehát 1978. június 27-én Chanticleer néven debütált zsúfolt nézôtér elôtt a San Franciscó-i történelmi Old Mission Dolores-ben. A program kiemelt zeneszerzôi azok voltak, akik késôbb is fôszerepet játszottak az együttes repertoárjában: Byrd, Isaac, Ockeghem, Morales, Morley, Dufay és Josquin. A siker kijelölte mûködési szisztémájukat is:

24

négyhavonta adtak koncertet. Az elsô utak az Államokba vezettek, de nemzetközi elismertségük is hamar megszületett; 1984-ben az együttest meghívták Belgiumba, a Nemzetközi Josquin Szimpóziumra. Egy másik kórus szereplésének visszamondása mesébe Chanticleer

Fotó: Lisa Kohler

A történet mesén kívüli szakasza 1978ban kezdôdött, amikor San Franciscóban, a Bay Area-i fôiskola zenetudományi szakán végzett fiatalember, Louis Botto hiányolta, hogy a középkori és reneszánsz vokális mûvek nagy része – melyeket tanulmányozott – elôadatlanok, és eldöntötte, hogy alapít egy együttest a mellôzött repertoár elénekelésére a reneszánsz egyházi tradíció szerint, csak férfihangokat felhasználva. Botto vállalkozásának ötletével kórustársaihoz fordult, így a San Franciscó-i Szimfonikusok Kórusa, valamint a Grace Cathedral Kórus Fiú- és Férfikórusa „teremtette elô” az elsô kilenc tagot, a tenort éneklô Bottót is beleértve. A mesei szál az alapító tagok egyikével szövôdött hozzá, a bariton Charlie Erikson éppen Geoffrey Chaucer Canterbury Meséjének közepénél tartott és azt javasolta, hogy legyen a nevük az Apácák papjának történetében szereplô kakas neve. Chaucer a nevet valószínûleg a Renard, a róka címû ókori francia fabulából vette, amely két francia szó kombinációja: a chanter („énekelni”) és a clair („tiszta”) szavaké.

illô merészséget és ambíciót munkált bennük. Egy olyan ötlettel hozakodtak elô, hogy mûsorukon kívül még egy ráadás Josquin-misét is elôadnának, ami végül nagy tetszéssel hangzott el a fesztivál egyik koncertjén. Az idôhiányt szintén megoldották: a gépen tanulták meg a mûvet... Ma már az együttes sok neves nemzetközi fesztivál, mint például a Salzburgi Fesztivál (Ausztria), a Schleswig-Holstein Zenei Fesztivál (Németország), a Brisbane-i Kétévenkénti Zenei Fesztivál (Ausztrália), a Taipei Nemzetközi Kórus Fesztivál (Taiwan) és a Van Vlaanderen Fesztivál (Belgium) állandó szereplôje.


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 25

Megalakulásuk óta több mint hetvenöt ember énekelt az együttesben, de történetükben meghatározó pillanat volt 1983, amikor Joseph Jennings kontratenor csatlakozott a csapathoz. Jennings különleges talentuma révén zenei rendezôjük lett. Az évek során jellegzetes éneklési stílusa éppúgy fémjelzésévé vált a chanticleeri hangzásnak, mint az újító gospel vagy popzenei átiratai. Fiatal énekesek tanításáért való lelkesedése napjainkig tartó éneklésfejlesztési programot indított be. Bottót, a kórus megálmodóját ugyanakkor egy másik fejlesztési program foglalkoztatta. Mivel egy kórusénekes sosem rendelkezett megfelelô pályafutási lehetôséggel, elhatározta, hogy a Chanticleer teljes állásban fogja foglalkoztatni tagjait. A korai évekre jellemzô veszôdséges és fáradságos, sokszor nyolc-tíz hetes, kis furgonnal megtett turnék, spórolások (Botto mindannyijuknak kevesebb, mint $50-ból hozta ki az ebédet) meghozták gyümölcsüket: az együttes az Egyesült Államok ez idô szerint legnevesebb független profi énekegyüttese. Küldetéstudatukat Botto alakította, ami 1997-ben bekövetkezett halála után is részük maradt. Hitvallásuk szerint a tökéletesség legmagasabb fokán bemutatott kóruszene világszerte ösztönözi az ilyen formációk létrejöttét és értékelését, az általános mûveltségbe való beágyazottságát éppúgy, mint új kórus mûvek születését. Tehát létezik egy nemes, objektív cél, amelyet szolgálniuk kell a mûvészetükkel, bármennyi hallgatónak, bármilyen körülmények között szerepelnek (énekeltek már kevésbé szokványos helyeken is: kanadai csûrben, tetô nélküli templomban a volt Kelet-Németország területén, svéd konditeremben vagy a New York-i Filharmonikusokkal a Central Parkban). Olyasmi ez, amit egy régi mondás úgy fejez ki, miszerint a mester a gótikus templomnak azt a részét is ugyanolyan gonddal faragja ki, amit az emberi szem nem lát. Noha elôadásaik nagy része önálló a cappella koncert volt, az együttes belefogott néhány merész vállalkozásba. A Chanticleer Craig Russell zenetudós együttmûködésével elôadott és felvételt is készített két 18. századi mexikói

zeneszerzô (Manuel de Zumaya, Ignacio de Jerusalem) ismeretlen mûveibôl két korabeli hangszereken játszó zenekarral (Mexican Baroque és Matins for the Virgin of Guadalupe). Egy másik emlékezetes zenekaros vállalkozásuk Claudio Monteverdi Vespro della Beata Vergine darabjának San Franciscó-i és New York-i elôadása volt. A barokk mûvek mellett az együttes elôadta Benjamin Britten Curlew River operáját, ami a japán „no színház” és a középkori angol vallásos dráma hatását egyesítette. Könnyebb mûfajban is sikeres felvételeket hallhatunk tôlük: kiemelkedik Ettore Stratta vezényletével a Londoni Studio Zenekarral, valamint a

„Hangzenekarként” emlegetik ôket homogén hangzásuk miatt.

Don Haas Trióval közösen készített albumuk, a Lost in the Stars („Csillagokba rejtve”), amely jazz és pop standardek feldolgozásait tartalmazza. A Chanticleer sok neves mûvésszel és együttessel lépett fel története során, beleértve a híres mezzoszoprán Frederica von Stade-t, a japán táncosokat, Eikót és Komát, valamint George Shearinget, az élô jazzlegendát éppúgy, mint a New York-i Filharmonikusokat, a San Franciscó-i Szimfonikusokat vagy a Saint Paul Chamber Orchestrat. Az együttes elég szerencsésnek mondhatja magát olyan szempontból is, hogy a mai idôk legismertebb zeneszerzôitôl (Chen Yi – a kínai hölgy 1993-tôl 1996-ig a csapat megbízott zeneszerzôjeként mûködött –, David Conte, Anthony Davis, Morton Gould, Bernard Rands, Steve Sametz, Sir John Tavener és Augusta Read Thomas) rendelhetett darabokat. A New Yorker magazin által „a világ vezetô férfikarának” nevezett Chanticleer Énekegyüttes mûvészetébôl „hangszínbeli gazdagság és élesen metszô fényesség” árad – írja a San Franciscó-i Krónika. A Grammy-díjas együttes 2007/2008-ra, harmincadik

évadjára több mint száz elôadást tervezett. Az ünnepi évad miatt sokhelyütt megfordulnak, az USA huszonkét tagállama mellett 2008 januárjától európai országok jelentôs városaiban énekel majd az együttes: Párizs, Luxembourg, Brugge, Bécs, Prága, Budapest és Vilnius szerepel listájukon. A Chanticleert 2008-ra „Az év együttesévé” avatta a MAIDPA (Musical America International Directory of the Performing Arts) kiadója – ezzel a címmel elsô alkalommal tüntettek ki énekegyüttest. A homogén hangzásuk tökéletessége miatt „hangzenekarként” emlegetett együttes budapesti koncertjén mindenbôl hallhatunk ízelítôt. Az angol, az itáliai és a németalföldi vokálpolifónia emblematikus képviselôinek egyházi és világi mûvei mellett elhangzik az osztrák Gustav Mahler talán legszebb Rückertdala, a 20. századi francia zeneszerzô, Francis Poulenc Négy kis imája, az amerikai Samuel Barber egyik dalának szerzôi átirata, sôt magyar vonatkozású kompozíciók is: Ligeti György még hazánkban komponált néhány kórusmûve. A mûsorban két kortárs alkotó kompozíciói, a fent már említett rezidens zeneszerzô, Chen Yi és a népszerû kórusmûveirôl híres Steven Sametz is megjelennek a spirituálék, gospelek, népzene- és jazzfeldolgozások mellett.

2008. február 9. 19:30 Fesztivál Színház A Chanticleer Énekegyüttes koncertje

William Byrd: Sing Joyfully; Ave verum corpus; Palestrina: Ave Regina coelorum; Josquin Des Prés: El grillo; Mille regretz; Scaramella va alla guerra; Je ne me puis tenir d’aimer; Chen Yi: New York; Samuel Barber: Heaven-Haven (A Nun Takes The Veil); Poulenc: Quatre petites prières de Saint-François d’Assise; Steven Sametz: I have had singing; Mahler: Ich bin der Welt abhanden gekommen; Ligeti György: Pápainé; Idegen földön; Magány; Gospelek, jazzátiratok és népdalok

25


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 26

Elfelejtett régi hangszerek

Zeneszauruszok Theszisz írása

Próbált már zsebre tenni egy hegedût? Nos, mielôtt komoly kísérletezésbe fogna, nézze meg, hogyan csinálja egy profi! Az egyszeri paraszt bácsi, Pesten járván, elmegy az Állatkertbe. A különös állatok között sétálgatva egyszer csak meglátja a vízilovat. Nem szól semmit, csak a fejét csóválja. Továbbmenve a zsiráfhoz ér, jól megnézi, és megint csak a fejét csóválja. Végül megpillantja az elefántot. Nézi, nézi, aztán határozottan kijelenti: Ilyen állat pedig nincs! Hasonló érzésünk támadhat a soha nem hallott hangszer-ôslények láttán. E csodák némelyike csak bizarr ötlet, a hangszerész–feltaláló játékos kedvének terméke, másokat viszont valóban használtak is. Ilyen volt többek közt a pochette, a zsebhegedû. Néha bizony szükség lehet arra, hogy zsebre tegyük a hegedût – legalábbis ha táncmesternek mennénk, aki egyszerre mutatja a bonyolult lépéseket és karmozdulatokat, ugyanakkor a zenét is ô szolgáltatja a gyakorláshoz. A késô reneszánsz, kora barokk idôkben ugyanis még nem állt rendelkezésre gépzene, s állandó hangszeresek foglalkoztatása sem volt egyszerû. A táncmesternek ugyanúgy kellett értenie a hangszerkezeléshez, mint a tánchoz. Így született a pochette, más néven táncmesterhegedû, a korábbi rebec utódja. Teste olyan keskeny, hogy a kabátzsebben könnyen elfér. Régebben három, késôbb négy húrja volt, és természetesen vonóval játszottak rajta pezsdítô táncmuzsikát.

Szöghegedû

Mint ahogy a szöghegedûhöz is vonót használtak – de hol voltak a húrok? Egy bajor muzsikusnak szöget ütött a fejébe a gondolat, hogy szögekbôl építsen vonós hangszert. Kerekded hangszertestre, „asztalkára” félkörívben szerelt fel

26

függôlegesen álló, különbözô hosszúságú fémpálcikákat, amelyeket többnyire kromatikusan, vagyis minden félhangot szerepeltetve hangolt be. E pálcikáknak a húrokkal ellentétben nincs szükségük kifeszítésre, hogy a vonó által rezgésbe jöhessenek, mert vastagságuk miatt az anyagban rejlô feszültség elég rugalmasságot ad, hogy a súrlódás hatására rezgésbe jöjjön. Csak épp játszani nem lehet könnyû rajta... A baryton nevének semmi köze sincs a középmagas férfihanghoz, csupán egy félreértésbôl keletkezett. A francia bourdon szó tartott hangot, illetve erre szolgáló mély húrokat vagy sípokat jelent, amelyek a zenében kíséretként szolgálhatnak (lásd tekerôlant, duda). A bourdon olasz megfelelôje bardone, ebbôl lett paredon, majd bariton. A baryton húrjainak száma 10-27 között lehet, csakhogy ezek a hangszer nyaka mögött szabadon futnak, így a játékos bal kezének hüvelykujjával megpengetheti bármelyiket, így e vonóspengetôs hangszeren akár saját magát kísérheti. Pompakedvelô Esterházy Miklós herceg kedvence volt, ennek köszönhetjük, hogy Haydn 126 triót, 25 duót és 3 versenymûvet írt e ritka hangszerre. Sokan próbálkoztak már üvegedény peremét nedves ujjal finoman súrolva hangot kelteni. Ezen az elven mûködik az üvegharmonika, amelynek semmi köze sincs billentyûs névrokonához. A hangolt üvegharangokat egy fekvô rúdra mint tengelyre szerelik fel, s az egész harangsort egy Singer-varrógépre emlékeztetô pedálszerkezettel forgatják a

tengely körül, közben nedvesítve az üveget. A játékos ujjal érinti meg az éppen szükséges hangot, így játszhat dallamot, akkordot rajta. Lágy, éteri hangzása sokakat elbûvölt, bár furcsa rezgését egyesek a szervezetre ártalmasnak vélték. Mozart üvegharmonika-kvintettjét sokan emlegetik, de kevesen hallották. A nagy zeneszerzôk közül Beethoven, Dusˇ ek és Tomásˇ ek is írt e hangszerre, amely a 21. század folyamán még kedvelt maradt.

Üvegharmonika

A baryton vonós hangszer, amelyen gitárszerû pengetéssel is lehet játszani. Miért ne lehetne egy gitárt vonóval megszólaltatni? A gitár jellegzetessége, hogy a fogólapon, a húrok alatt keresztbefutó érintôk, ún. bundok segítik, hogy sokszólamú akkordokat tisztán lehessen fogni rajta. Ez a megoldás vonóval is mûködik, így keletkezett az arpeggione, a gitárcselló. A gordonka módjára épített hangszernek hat húrja van, s ez szintén az akkordikus játékot segíti. Schubert jól ismert Arpeggione szonátáját csellón, brácsán, fuvolán sokszor hallhattuk, de arpeggionén való megszólaltatása igazi kuriózum. A hegedût már zsebre tettük – de hogyan veszünk a szánkba egy bôgôt? Pedig ilyen is volt, a szájbôgô, avagy Maultrommel. De mindent azért mégse áruljunk el elôre, maradjon valami meglepetés a hangversenyre is! 2008. február 18. 19:30 Fesztivál Színház ÚJRA MEGSZÓLAL! – Klasszikus hangszercsodák


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 27

Felismert értékek és újdonságok

Mini-Fesztivál 2008 Kerékfy Márton írása

Fotó: Müpa Archívum

Egy volt tanárom – sokat tapasztalt zeneszerzô – szokta mondogatni zeneszerzô-palánta növendékeinek: „nagy dolog, ha bemutatnak egy mûvet – de mennyivel nagyobb, ha másodszor is elôadják!” Valóban, a mai komponista, ha nem is könnyen, de általában elérheti, hogy új darabja megszólaljon – egyszer. És másodjára? Az elsô elhangzás pillanatától a zenemû önálló életre kel, s – bár természetesen szerzôjének van beleszólása – elsôsorban mégsem tôle függ már további sorsa, inkább attól: vane olyan muzsikus, aki szívesen eljátssza, és olyan közönség, amelyik szívesen meghallgatja az alkotást – újból.

Meláth Andrea

Szerencsére van olyan fórum, amelyen az új mûvek bemutatói mellett az elmúlt évtizedek zeneszerzésének arra érdemes darabjai is helyet kapnak. A huszadik és huszonegyedik század zenéjébôl válogató, 2008 januárjában immár huszadik alkalommal megrendezésre kerülô Mini-Fesztivál ugyanis – hûen alapítója, Durkó Zsolt kezdeti elképzeléséhez – ma is „a minôség, a felismert érték eszményét szándékozik érvényre juttatni”. Vagyis – mint tíz esztendôvel ezelôtt, az elôzô jubileumkor Durkó fogalmazott – „azokat az értékes mûveket” kívánják „elôadni, amelyeket vagy nagyon ritkán hallhatunk idehaza, vagy egyáltalán nem hangzanak el”. Bizonyára a kerek évforduló miatt önként kínálkozó visszatekintés is arra késztette a Mini-Fesztivál szerkesztôit, hogy idén kizárólag magyar zeneszerzôk mûveibôl állítsák össze a négy hangverseny

mûsorát, s hogy abban a szokottnál több régebbi kompozíció szerepeljen. A vasárnap esti zenekari koncerten így Kocsár Miklós és Bozay Attila muzsikája mellett az 1960-as évek zeneszerzésének két meghatározó zenekari mûve is elhangzik majd: Maros Rudolf 2. Eufoniája és Durkó Zsolt Fioriture címû darabja. A Mini-Fesztivál továbbra is elmondhatja azonban magáról, hogy – ismét Durkó szavait idézve – „nemcsak évtizedek történeti mélységei felé fordul, hanem a fiatal, sôt a legfiatalabb generációk bemutatására is törekszik”. Idén a hangversenysorozat majd’ harminc zeneszerzôjének negyede ezt a korosztályt képviseli. Közülük Dragony Tímea, Durkó Péter, Fekete Gyula, Horváth Barnabás, Sáry Bánk és Tóth Péter már szerepelt a korábbi Mini-Fesztiválokon; mellettük a két éve diplomát szerzett Meskó Ilona kap lehetôséget idén a bemutatkozásra egy kamarazenei alkotásával. Január utolsó hétvégéje a Mûvészetek Palotájában most is az új zenéé lesz, s ezúttal is változatos program várja a közönséget: hallhatunk új és már bevált kompozíciókat, idôsebb és fiatalabb alkotók darabjait, zenekari muzsikát, kamarazenét és kórusmûveket. A MiniFesztivál két évtizedes hagyománya folytatódik tehát – remélhetôen még sokáig.

MINI-FESZTIVÁL Fesztivál Színház 2008. január 25. 19:30 Dubrovay László: Klarinétkvartett Bujtás József: Négy karakter szólócsellóra Madarász Iván: Párbeszéd harsonára és zongorára Dragony Tímea: Thoughts – dal Shakespeare szonettjeire Tihanyi László: Linos Meskó Ilona: Adom burkolt címû... Farkas Ferenc: Correspondances Pertis Jenô: Rézfúvós szextett Lendvay Kamilló: Az erdô dalai

2008. január 26. 17:00 Mohay Miklós: Virághullás No. 2 Szônyi Erzsébet: Sirató Szôllôsy András: Planctus Mariae Durkó Péter: Kvadrusaxofónia Fekete Gyula: Kék hold Bárdos Lajos: Menyecske Reményi Attila: Öt gyermekkar Tóth Péter: Hajnalban a csillagok Terényi Ede: Psallite unigento 2008. január 26. 19:30 Balassa Sándor: Quintetto d'ottoni Ligeti György: Musica ricercata Sáry Bánk: Szivárvány havasán Láng István: Broken Consort Horváth Barnabás: Vonósnégyes Sugár Miklós: Minikoncert Szokolay Sándor: Pálma 2008. január 27. 19:30 Maros Rudolf: Eufonia No. 2 Bozay Attila: Pezzo concertato Kocsár Miklós: Formazioni Durkó Zsolt: Fioriture

27


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 28

LOW Holland-Flamand Kultfesztivál

Kis ország nagy kultúrája Dr. Sándor Anna írása

Hollandia: egy kis ország nagy kultúrával. Vajh jogos-e a megállapítás? Ahogy vesszük. Ahonnan nézzük. A válasz függ attól, hogy mely korról, mely századról beszélünk, s a kultúra mely ágára gondolunk éppen. Jól tudott: a 17. századi németalföldi festészet óriási volt. Ez idôben a hollandoknak szinte minden jól ment. A világkereskedelem s a tengerek urai voltak, náluk halmozódott fel elôször jelentôs tôke, s ôk polgárosodtak elôször.

Fotó: Nicolas Lieber

Hollandiában létezett elôször polgárság. Polgárság, mely már pénzzel rendelkezett, és festményeket rendelt. S ha már rendelt, akkor angyalkák helyett kocsmai jelenteket várt el a festôktôl. Így születtek meg a mindennapi életrôl szóló képek, s így jött létre a képek piaca. Németalföldön már nemcsak az egyház, de a polgár is rendelt festményt, mégpedig egyre többet, s ez a több

Nathalie Stutzmann

kitermelte a minôséget. A festészet ma is jól fekszik a hollandoknak. Tán azért, merthogy ez egy individuális mûvészeti ág, s a hollandok eléggé individuálisak. Szinte nincs család, ahol a nagybácsi

28

vagy unokaöcs vasárnaponként ne festegetne. Kevésbé tudott, hogy a 15. és 16. században Németalföld a zenében is nagyhatalom volt (Ockeghemtôl Orlando di Lassóig). Hogy mitôl lett akkortájt a németalföldi zeneiskola oly nagy, és késôbb mitôl múlt ki, azt ma már ki tudja? No de ugorjunk át a mába! Milyen ma a holland mûvészet? Ki finanszírozza, kik támogatják? Kik a fô mûvészetfogyasztók? Mit fogyasztanak inkább: hazai vagy import kultúrát? Miben erôs és hol zsengébb a holland mûvészet? Mit akar a holland mûvészet a nagyvilágnak (Budapestnek) megmutatni magából? Mennyiben más a mûvészethez való holland hozzáállás, mint nálunk? Tengernyi kérdés cseppnyi válaszlehetôséggel. Árulkodó tény, hogy a hollandok – ellentétben más EU-országgal – Párizs és Jakarta kivételével sehol a világon nem tartanak fenn állandó kulturális képviseletet. Helyette idônként fesztiválokat rendeznek. Így találkozhat a magyar érdeklôdô 2008. februármárciusában a holland kultúrával. Amszterdam utcáin sétálgatva, a kulturális plakátokat nézegetve azt látjuk, hogy a nagyvilág mûvészete jelen van Hollandiában. Jelentôs tehát a kultúra-

import (ellentétben az exporttal): van tehát az országnak elég pénze és igénye arra, hogy a nagy neveket néhány napra mindenhonnan megvásárolja. Más kérdés, hogy néhány nap alatt, borsos árak mellett vajon hányan jutnak hozzá. A hollandok valahogy másképp állnak a mûvészethez, mint mi. Mintha hiányozna a mûvészet eliter volta. Ellentétben mondjuk kishazánkkal vagy Franciaországgal, Hollandiában nem olyan nagy sikk mûvésznek lenni, s a mûvészetnek közel nincs akkora társadalmi tekintélye, mint másutt. Ez talán a holland puritán és pragmatikus lélekbôl adódik. Az átlag holland jobban értékel egy sikeres papírkereskedôt, mint mondjuk egy rendezôt. A papírkereskedôt jobban el tudja helyezni lelki palettáján, nagyobb a bizalma hozzá. S ez nem feltétlenül az anyagi biztonsággal függ össze. Hollandiában a közelmúltig egész jól finanszírozták a mûvészeket. Festôk, szobrászok például évtizedekig havi fizetést és mûtermet kaptak, aminek fejében némi rendszerességgel az államnak képeket, szobrokat kellett szállítani. Nem egy olyan magyar és orosz mûvészismerôsöm volt Amszterdamban, akik azért települtek le Hollandiában, hogy bekerüljenek ebbe a kategóriába. Amikor azután a jóléti állam kezdett lebomlani, és a felhalmozott mûveket az állam már nem tudta hol tárolni, alaposan megcsappant e pénzügyi forrás. Egy másik feltûnô jelenség: a kultúrát, a mûvészetet valahogy szélesebben, lazában – bizonyos szempontból demokratikusabban – értelmezik, mint


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 29

2008. február 17. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Tetzepi; Flat Earth Society

Fotó: Simon van Boxtel

2008. február 24. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem UMZE Kamaraegyüttes, Modern Art Orchestra

Louis Andriessen: Racconto dall’inferno; Worker’s Union;Martijn Padding: Three Summer Pieces Km.: Cristina Zavalloni (jazzének) Vez.: Rácz Zoltán

Combattimento Consort Amsterdam

nálunk. Mintha „a mûvészet mindenkié” szlogent komolyan vennék. Ha valaki hat darab kávés csészét tesz egymásra, avagy egy disznót hajt be a fürdôszobába, és azt nevezi mûvészetnek, ám legyen. Hollandiában az ilyesmit hamarabb elfogadják, hamarabb tolerálják. E tolerancia hátránya, hogy több a megemészthetetlen mûvészeti szemét. Elônye tán, hogy az új érték könnyebben kiugrik. Jól cseng az amszterdami Concertgebouw neve, és Hollandia valóban jó zenében. Ez persze nem úgy értendô, hogy jók a holland zeneszerzôk, aminek talán ellentmond, hogy a budapesti Spinoza-ház öt évvel ezelôtt a Mata Hari címû holland opera világpremierjével nyitott, s azt egy évig mûsoron is tartotta. Inkább arról van szó, hogy kitûnôk a zenészeik. Ha viszont a zenészek, karmesterek neveit megnézzük, igen nagy számban találkozunk külföldi nevekkel. Ez ismét a holland demokrácia, tolerancia és a xenofóbiahiány terméke: elsôsorban az a fontos, hogy valaki valóban jó zenész legyen. Bár a nehezedô gazdasági helyzet miatt ez mostanság változik, s kezd számítani, hogy ki holland, ki nem. Kitûnô a holland modern tánc. Ennek pedig két oka van: nem volt klasszikus balett, amit le vagy át kellett volna törni, s a hollandok rögtön ráállhattak a modern táncra. A másik ok ugyanaz, mint a zene esetében: a modern holland tánc zömében külföldiekkel dolgozik. A

legnagyobb koreográfusuk például, aki a holland balettet naggyá tette, Jirí Kylian, cseh. Nagyok még a fotográfiában, és kezdetben itt is a külföldiek játszottak nagy szerepet. Büszkén elmondhatjuk, hogy ehhez a harmincas évektôl kezdve magyarok is nagyban hozzájárultak. Az elsô holland fotóügynökséget (ABC Press) a magyar Róna Imre hozta létre 1935ben. A harmincas évek holland lapjai még nemigen használtak fotókat, azokra Róna szoktatta rá a holland lapok fôszerkesztôit. A fotó szûz területét olyan magyar fotósok törték még át, mint Éva Besnyô, Moholy Nagy, Ata Kando stb. Hollandiában öröm múzeumba járni, mert a múzeumok jól rendezettek, eseménydúsak, gyerekbarátok és interaktívak. Említhetném példaként az amszterdami Van Gogh múzeumot, a Zsidó Múzeumot avagy a Hajózási Múzeumot, ám igazságtalan lennék, mert a többi is ragyogó. Kedvenceim az utcai szobrok, amelyek a közterületeken az emberrel szembejönnek, merthogy oly emberszabásúak, eszköztelenek, puritánok, mint maguk a hollandok. S ha már utcán vagyunk, szóljunk az építészetrôl is! A 17. századból ránk maradt Amszterdam ugyebár csoda, még akkor is, ha a házak ide-oda dôlnek. Ami az elmúlt hatvan év építészetét illeti, nagy különbség van a tekintetben, hogy például Amszterdamról vagy Rotterdamról beszélünk. Érdemes még figyelni az utcai és az üzleti designra – van mit csodálni!

2008. február 25. 19:30 Fesztivál Színház Asko Ensemble

Louis Andriessen: Dances; Gerard Grisey: Vortex temporum Km.: Claron McFadden (szoprán) Vez.: Hans Leenders 2008. február 28. 19:30 Fesztivál Színház Combattimento Consort Amsterdam

Händel: Il trionfo del Tempo e del Disinganno, HWV 46a (oratórium két részben) Szólisták: Patrizia Biccerè (Bellezza), Anne Lise Sollied (Piacere), Nathalie Stutzmann (Disinganno), Carlo Vincenzo Allemano (Tempo) Vez.: Jan Willem de Vriend 2008. március 2. 19:30 Fesztivál Színház Capilla Flamenca „Négy évszak az Ars nova korában”

Baude Cordier, Thomas Fabri, Philippe de Vitry, Oswald von Wolkenstein, Jehan Vaillant, Guillaume de Machaut, Martinus Fabri, valamint ismeretlen korabeli szerzôk mûvei Km.: Marnix De Cat (kontratenor), Tore Denys (tenor), Lieven Termont (bariton), Dirk Snelling (basszus, mûv. vez.), Patrick Denecker (fuvolák), Liam Fenelly (hegedû), Jan Van Outryve (lant)

29


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 30

Az elvonatkoztatás mûvészete

Pillangózás az operában Ókovács Szilveszter írása

Januárban különleges, félszcenírozott elôadásban látható a Pillangókisasszony a Mûvészetek Palotájában. Hadd jegyzeteljek hát ide néhány gondolatot, amely az amerikai rajongók által TOP 20-ba választott Puccini-mûrôl felötlik bennem! Hogy mondjak rögtön egy meredeket: ha valami próbára teszi az összmûvészet máig legélôbb mûfajának, az operának elmélyültebb élvezôit, az példának okáért a Pillangókisasszony is lehet. (A probléma annyira sokrétû, hogy már a címmel sem tudunk egykönnyen dûlôre jutni, de errôl majd a végén.) Népszerû Puccini-mûrôl ily meghökkentôt állítani indoklásért kiált.

Újabb, mélyebb probléma: miért is nem írja japánosabbra a Pillangókisasszonyt a zeneszerzô? Fôleg, hogy tizenhárom évvel késôbb, a befejezetlen Turandot már temérdek kínaias vonást hordoz magán (hogy szervülnek-e ezen jegyek, vagy csak lifegnek az áradó Puccinimuzsika testén, most hagyjuk). Nekem a Turandot épp az egyik kedvencem, de absztrakció a javából ez a szeretet is, hisz éppúgy nagyra tartom az Alfanoféle befejezést, a halott szerzô jegyzeteibôl összerántott – rendben: mérethelytelen – szerelmi kettôst is, mint

30

ahogy negligálhatják akármilyen vehemensen Süssmayrt, Mozart eszköztelenül szép Rekviemje számomra az általa menedzselt befejezéssel teljes. (Érdekes, mindkét kiegészítô a visszatéréses technikát alkalmazta.)

A fantáziát próbára teszi a fôhôsnô személye is. Cso-cso-szán a kiírás szerint tizenhat esztendôs. Ehhez képest Karine Babajanian

No, Puccini javára írhatjuk, hogy nem sétál az etno-opera csapdájába: hogy is írhatna távol-keleti motívumok mentén „autentikus operát”, ha ez a fogalom ott teljességgel értelmezhetetlen, ráadásul a komponista alig tud többet a földgolyó másik felérôl, mint a századelô átlag mûvésze. „1903: egész Európa az ázsiai és egyéb egzotikus mûvészetek bûvöletében él. A festôk Gauguinre figyelnek, a muzsikusok jávai gamelánzenekarokat hallgatnak… de Puccini orientalizmusa merô díszlet” – véli Paul Henry Lang. Ma se lehetne kárhoztatni, mondjuk, a tehetséges Gyöngyösi Leventét, hogy nem akar echte perui operát növeszteni az aluljáró pánsíposainak élménye nyomán. És ennek a finoman stilizált elvonatkoztatásnak, távolságtartásnak volt nagy hagyománya az európai zenében is. Louis Spohr indiai darabja, a Jessonda se téved el, remek német zene marad; Puccini kissé akadémikuscvikkeres pályatársa, Umberto Giordano

Fotó: Müpa Archívum

Itáliában írt opera ez, amely angol szerzô angolul megjelent darabjára épül francia és olasz átdolgozók (pl. Belasco), valamint Puccini két házi librettistájának nyomán. A mû Japánban játszódik, miközben utóromantikus muzsikája – minden keleties idézet vagy utánzat dacára – hamisítatlanul olasz. Amerikai tengerésztiszt, diplomata, tizenhat esztendôs gésa és teljes, az ôsi szokásokat tartó rokonsága dalol egyöntetû Puccini-stílusban. A teremtô fantázia szerint a hegy is a komponistaMohamed ölébe gyalogol: sosem járt Japánban, de még Ázsiában sem, a figurasor, a történet s a fura pentatónia viszont beköltözött a Torre del Lago-i dolgozószobába.

orosz kétfelvonásosa, a Fedora se keverhetô Muszorgszkij mûveivel. (Érdekes körülmény, hogy a Pillangókisasszony elsô Cso-cso-szánja, Rosina Storchio, valamint elsô Sharplesse, Giuseppe de Luca egyaránt részese volt egy másik pikáns Giordanoopera, a Siberia világpremierjének. Állítólag abban se muzsikok muzsikáltak.) Puccini Pillangókisasszonya olasz és opera – adott helyeken, például Szuzuki kétsoros, visszatérô imája alatt mégis japánnak, ôsinek halljuk.


13.12.2007

20:41

Page 31

a filigrán kislány szólamát Puccini drámai szopránra komponálja, de legalábbis olyan spinto hangra, amely az opera során számos alkalommal végtelen fájdalommal, dühvel (és hangerôvel) szólal meg. 1903-ban járunk, a sztárszerzô már rég túl a Manonon, de négy éve fut sikerrel brutális darabja, a Tosca is. Elôbbiben Cesira Ferrani, utóbbi premierjén pedig a román születésû Hariclea Darclée mutatja be, hány éves és hány kiló egy efféle hangtípust képviselô énekesnô. De ebbôl is csak papíron adódik diszkrepancia: az összmûvészeti teljesítmény varázsa e problémát is áthidalja. Jöjjön végül a cím viszontagságos sorsa. Az olasz eredetiben nincs kétség, Madama Butterfly, azaz Pillangó Asszony (nem feltétlen utal férjezett állapotra, hisz a bizonyos Pillangó felesége inkább Signora Butterfly volna). Az operairodalomban egyébként elôfordul a Madama-szerkezet más színlapon is, például Gaetano Donizetti humoreszkjét, A csengôt (Il campanello) egy mellékszereplô, bizonyos Madama Rosa „ékesíti”. E név idôs – csak recitativóban komponált hangú – nôre, anyósra, majdnem csak Róza mamára utal. Amikor viharos gyorsasággal és magyarítva, a világpremier után alig két esztendôvel ismerhette meg e mûvet Budapest, a Várady-fordítás nagyáriaszövegének szellemében („Ó, te icipici asszony…”) született a cím: Pillangókisasszony. Értelme mai magyarázattal inkább Kis Pillangóasszony volna, hisz a mû elején még valóban és teljességgel hajadon lánykát Pinkerton nevezi el a lepkérôl, s becézi rendre. Mindent egybevetve nehéz az igényes fordító helyzete, hisz egy voltaképpeni kislány, a cseppet sem asszonyos, legfeljebb filigrán kamasz Cso-cso-szán szerelmi becézését, annak hangulatát kellene visszaadnia. Csaknem száz éven át ezt a kompromisszumot a Pillangókisasszony cím jelenítette meg, s valószínûleg senki nem értette félre ettôl a darab – ha nem is alap-, de – helyzetét. Kerényi Miklós Gábor szegedi rendezése azonban címet váltott, Pillangóasszony lett belôle, s így

Fotó: Müpa Archívum

MUPAmag200801++

Pier Giorgio Morandi, Karine Babajanian, Giuseppe Giacomini

feltehetjük a kérdést, hogy a magyar színháztörténetre fittyet hányva újranevezzük-e Csehov drámáját (szó szerint: Meggyeskert), mindenképp despinázzuk-e a Figaro Rosináját (ha már itt tartunk: „lakodalmazzuk-e” a „házasságát”?), ha ez eddig nem zavarta a nézôket, s legalább emléket állít – elôbbi esetében – egy szemérmesebb kornak. Vagy visszafordítsuk a Szentivánéji álom Zubolyának nevét is, amely Arany János másfélszáz éves telitalálata? Vagy a Pillangóasszony ötletét besoroljuk a Dr. Bôregér mellé, amely az említett – egyébként igen eredeti – rendezô másik, inkább meghökkentésre épülô ötlete, s a straussi Denevért takarja, Dr. Falke, a tulajdonképpeni címszereplô nevével összeházasítva? (Különben a német színházi prüdéria is kiforrta a maga érdekességét: ott a pikáns asszociációt kerülendô és saját kultúrhistóriájukat óvandó hívják Linkertonnak ma is Madama Butterfly tengerész szerelmét…) Egy szó mint száz: az opera összmûvészete a fent sorolt elvonatkoztatások mellé még bizonyára sokakat követel. S ha a részek magukat önfeladás nélkül képesek az egész szolgálatába állítani, a széttartó mûfajokból tökéletes élmény bogozható. Amennyi valóságos és álprobléma szól a Pillangókisasszony ellen, sokszor annyi szól mellette, s a másodpremier óta százhárom esztendô töretlen világsikere. Pillangózásunk végén álljon itt – a

Turandotéhoz hasonló, hosszan, több formán át vezetett, de érzéki harmóniái miatt megunhatatlan – szerelmi kettôs utolsó sora a Pillangókisasszony elsô felvonásából: „Mennyi szem néz ránk az éjben!” A januári elôadás szereplôi is így suttognak majd, a színpadajtó mögött is. A remekmûvet s a remek helyszínt ismerve elôre irigylem ôket.

2008. január 7, 9. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Puccini: Pillangókisasszony

(részben szcenírozott elôadás két részben, olasz nyelven) Szövegét írta: Giuseppe Giacosa és Luigi Illica Km.: Cso-cso-szán (Pillangókisasszony): Karine Babajanian; Szuzuki: Wiedemann Bernadett; Kate: Markovics Erika; Pinkerton: Giuseppe Giacomini; Sharpless: Roberto Servile, a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara (karig.: Szabó Sipos Máté) Vez.: Pier Giorgio Morandi Rend.: Káel Csaba

31


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 32

Népmesei táncdarab aprónépeknek

Túl a Diótörôn Pál Zsombor interjúja

Hogyan mûködik egy gyerekelôadás, amely táncban (is) próbál mesélni az igazságról és az élet útjairól? Az Egyszer volt Budán kutyavásár címû bemutatót Földi Béla koreográfussal, a Budapest Táncszínház mûvészeti vezetôjével jártuk körül. – Kezdjük a közepén. Az Egyszer volt Budán kutyavásár – Mátyás király meséi beharangozója azt írja: „az elôadás üzenete észrevétlenül épül be a gyerekek lelkébe”. Mi az üzenet? – Tudjuk, hogy mi a szerepe a magyar népmesékben és történelemben Mátyás királynak – rajta keresztül az örök igazságról, az élet örök érvényû dolgairól van szó. Mint a jin és jang esetében, csak más formában: a király és a nép, akit – ha jólelkû az uralkodó – ô szolgál és nem fordítva. Mátyásnak, ugye, az a mesebeli törekvése, hogy megpróbáljon igazságot teremteni bizonyos szituációkban. A király leveti azt a helyzeti elônyt, hogy felülrôl máshogyan teremtsen igazságot: megpróbál ugyanabban a közegben, ugyanúgy megjelenni, és így keresni az igazságot. Az ember sokarcúsága van benne ezekben a mesékben: hogy mikor vagyunk igazán önmagunk, mikor használunk ki egy pozíciót, mikor nyilvánulunk meg igazán ôszintén egymás között. Így aztán a Mátyás-mesék üzenetvilága is örök; azon keresztül, hogy hogyan viselkedik az, akinek lehetôsége, joga és kötelessége van az élet útvesztôiben rendet rakni, azt mutatja meg, az igazság mennyire fontos – avagy nem fontos. Persze eközben gyerekekrôl, mesérôl beszélünk.

– Milyen korosztályt céloz a darab?

32

– Ez az ötödik gyerekdarab, amit csinálunk, és én úgy láttam, hogy négy-öt éves kortól már megfogja ôket a zene, az esztétika, a mozgás, a karakterek. És ha a darab úgy van megkoreografálva, olyan a mondanivaló, elmehetünk egészen tíztizenkét éves korig. Valahol félúton van az, hogy már az összetett mondanivaló is hatással van rájuk, a kisebbeket pedig a színkavalkád, a zene, a látvány, a dinamika ragadja magával. De örök aktualitás, gyerekeknél különösen, hogy megéri az egyenes utat járni, és ezt komolyan is gondolom. Nagyon régóta, harminc éve tanítok táncot, és mindig azt mondom a gyerekeknek, hogy olvassanak népmeséket, mert hiszek abban, hogy végül tényleg a kicsi királyfi éri el a célt. Hogyha valakinek célja van az életben, és azért a nehézségek árán is küzd, dolgozik érte, abból lesz igazán valaki és valami – és hogy amit tényleg szeret, az a körülötte lévô embereknek is hasznára válik. Az elsô két királyfiban pedig, akik mindig arra törnek ki, amerre látják, hogy épp egy kicsit több lehetôség van, nem hiszek. A Mátyás-mesék mind tele vannak ilyen dolgokkal, mi az Egyszer volt Budán kutyavásárt csináljuk, mert sok szempontból nagyon alkalmas arra, hogy színpadra vigyük.

– Hogy néz ki az elôadás gerince? Fogtátok az Egyszer volt Budánt és egy az egyben színpadra állítottátok, vagy más, a

korról szóló mesékbôl is beleszôttetek darabokat? – Nem, noha eleinte abban gondolkoztam, hogy több mese legyen benne, késôbb aztán kiderült, hogy vannak olyan gyakorlati szabályok, amiket érdemes betartani. Mennyit bír körülbelül egy gyerek egy helyben, egy popsin? Mennyi ideig tud koncentrálni? Az utóbbi idôben kiderült, hogy körülbelül egy órácskát – ha nagyon jól van megcsinálva a darab, akkor is egy órát, és nem többet. Az is gyakorlati kérdés, hogy nem jó szünetet tartani, szétszedni a mesét, mint egy rendes színházi elôadásban, mert a gyerek nem fogja tudni követni a dramaturgiát. Elôször úgy gondoltam, hogy két mesét fogok csinálni, a kettôt középen összekötöm szünet nélkül, és átviszem ôket egymásba. De ahogy az Egyszer volt Budánt elkezdtem feldolgozni, rájöttem, hogy annyi a szín, annyi a szereplô, hogy örülök, ha ezt az egyet be tudom sûríteni egy órába. De ha minden jól alakul, és úgy sikerül az elôadás, ahogy szeretnénk, akkor ennek lehet folytatása is. És azon is gondolkozunk, hogy kiadjuk DVD-n: egyrészt hogy archiválva legyen, másrészt hogy több gyerekhez tudjuk eljuttatni.

– És hogy fog kinézni az elôadás? Hol vannak a hangsúlyok a dráma, a zeneiség, illetve a tánc között? – Hosszú évtizedeken keresztül, ha mesetáncokban gondolkodtunk, szinte csak a Diótörô került szóba az Operában, mert táncból nem csináltak más gyerekdarabokat. Miközben a táncnál ugyanúgy érvényes, hogy a gyerekek fogékonyak az újra, és ha azt szeretnénk, hogy késôbb több olyan felnôtt legyen, akik érzékenyek a mozgásra, akkor idôben meg kell ezt mutatni nekik. Teljesen egyértelmûnek tartjuk, hogy verbálisan kommunikálunk, miközben


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 33

mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a hétköznapi életben a testbeszéd, aminek a tánc a leggazdagabb változata. Ezért csinálunk táncos gyerekdarabokat, hogy értsék, hogyan használja az ember ezt a szimbólumrendszert, és minél elôbb kezdjük ezt el, annál jobb. A déli országokban, ahol sokkal erôsebb a gesztikuláció, sokkal egyértelmûbben érzik az emberek, milyen mozdulat mit jelent – a testükkel is le tudják írni a lelküket. Ezért is érdekes, hogy ezt a mesét táncban adjuk elô, mert ezzel nevelni tudjuk a gyerekeket. És persze sok minden más is lesz benne. A meséinkben mindig törekszem például arra, hogy legyen valamilyen verbális támasz, valamilyen narráció éppen azért, hogy ne útmutatás nélkül bolyongjon a gyerek, ne értse félre a dolgokat, tehát meg-megcélozzuk egyegy szóval. Itt valószínûleg a bohóc lesz a mesélô.

– Mire gondoljunk stílusok terén? Sok minden adja magát, a Mátyás-mesék révén több mûfaj találkozik össze, az

egyetemes, európai reneszánsz udvari kultúrától a néptáncig és -zenéig. – Ez nehéz ügy. A Budapest Táncszínház egy kortárs, modern táncszínház, a felnôtt darabjaiban is ezzel az általam európai modernnek hívott stílussal operál. Az együttes képzettsége komolyan építkezik a klasszikus balettre is, de alapvetôen egy nagy mix az a szókincs, amit mi használunk. Valóban erôsen kérdéses még, mennyire lesznek stilizáltak ezek a táncok. Nem szeretnék echte néptáncot a parasztnál és pontos reneszánsz táncokat az udvarban, engem mindkettônél inkább a szereplôk lelkülete érdekel. A parasztnál például inkább az elkeseredettséget, a nehéz helyzetet vagy az öröm és vidámság sugallatát keresem, mint a tradicionális szabályokat, vagy hogy hogyan kell csárdást táncolni. A zeneírásnál pedig sok minden meghatározó: a zenészektôl azt kértem, jelenjen meg a reneszánsz zene, de éreznem kell azt is, hogy ez egy magyar mese, amely a magyar népzene gazdaságából építkezik. Eközben éreznem

kell azt is, hogy 2008-at írunk, és mivel mesedarabról van szó, abban is gondolkoznunk kell, hogy legyen karaktere vagy akár egy slágerdallama az egésznek. Ha azt mondom, Vuk, egybôl tudod a nótát, és ez jó. Szóval a végeredmény olyan zene lesz, amely szerethetô a gyerekek számára, de közben nem csapjuk be, mivel a gyökerekbôl építkezünk, és kapcsolódunk a korhoz.

– Szóba került már, hogy nem ez az elsô gyerekelôadásotok. A korábbiakból milyen tapasztalatokat tudtok most felhasználni? – Az elsô gyerekdarabunk a Holle anyó volt, ami azóta is sikeres és nagyon jól megy, de persze ahogy az ember egyre többet csinál valamit, annál valószínûbb, hogy egyre jobb lesz benne. Szerintem természetes, hogy a gyerekeknek más a fontos, máshogy látnak, mint mi. Számukra nem annyira fontos a technika, hogy egy passzé ott van-e. Emocionálisan kell ôket megfognunk, ôszintének kell lennünk, nem szabad bugyutának néznünk ôket, és meg kell piszkálni ôket kicsit, hogy gondolkozzanak a látottakon, benne éljenek a darabban! Hogy érezzék, hogy ez matéria, ez anyag, nem egy virtuális világ, hogy hús-vér embereket lát, akikkel ô abban a pillanatban tényleg ôszinte kontaktust teremthet. Ez egyébként nem könnyû ügy a mai világban, miközben látjuk, hogy az elektromos média mennyit haladt elôre, nemcsak gagyi, de irodalmi szempontból is; hogy a legértékesebb mûveket, gondolatokat, történeteket úgy lehet már megmutatni, hogy az kegyetlenül megfogja az embereket, ráadásul ez ma már mindenkinek ott van a szobájában. Ezzel szemben kellene, ha nem is konkurálni, de olyat mutatni a gyerekeknek, ami több. Ez a része a legnehezebb: úgy hatni az emberi érzelmekre, úgy mutatni meg értékeket, tulajdonságokat, ahogy csak élôben lehet. De ez jó kihívás, nagyon jó.

2008. január 24., február 27. és 29. 10:30 és 15:00 Fesztivál Színház a Budapest Táncszínház gyermekelôadása

Egyszer volt Budán kutyavásár – Mátyás király meséi (bemutató) Kor.: Földi Béla

33


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 34

Áttekintô

2008. január

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 1. K

16.00

19.00

Fesztiválszínház

Egyéb helyszínek

HANGVERSENYEK FIATALOKNAK Újévi ifjúsági hangverseny Haydn: A teremtés – oratórium-keresztmetszet Osztrák-Magyar Haydn Zenekar / Fischer Ádám Újévi hangverseny – Haydn: A teremtés Osztrák-Magyar Haydn Zenekar / Fischer Ádám feb.21-ig

4–6. P-V

16.00, 17.00, 18.00

4. P

20.00

Dresch Mihály Quartet

5. SZ

20.00

Babos Project Special

6. V

20.00

Szakcsi Trió és Bolla Gábor

7. H

19.00

Puccini: Pillangókisasszony Babajanian, Giacomini, Morandi

9. SZ

19.00

Puccini: Pillangókisasszony Babajanian, Giacomini, Morandi

10. CS

19.30

MR Zenei Együttesek / Fischer Ádám Kovács Annamária, Fekete Attila Gesualdo, Mahler

11. P

19.30

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán Velenczei Tamás / Bartók, Haydn, Csajkovszkij

15.00 19.30

8. K

Napra, Barbaro

Varnus Xavér orgonabeavató mûsora fiataloknak

18.00

GONDOLKODÓ KONCERTEK Bartók Béla és József Attila

Budafoki Dohnányi Zenekar, Budapesti Akadémiai Kórustársaság / Hollerung Gábor Honvéd Táncszínház /„Zene és tánc”

11.00 15.00

HANGVERSENYEK FIATALOKNAK Házigazda: Kocsis Zoltán

14. H

19.30

HÉTFÔ ESTI JAZZ Free Style Chamber Orchestra

15. K

20.00

Mystery Gang „Garázs és dzsungel a Müpában”

12. SZ

16. SZ

19.30

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Miskolci Szimfonikus Zenekar / Kovács László Mocsári Károly Glinka, Rachmaninov, Orbán György, Stravinsky

15.00 18.00

KFKI Kamarabalett – Magyar Nemzeti Balett Bogármese

17. CS

19.30

MÁV Szimfonikus Zenekar / Jorge Mester Kim Hye-Jin /Dohnányi, Mozart, Stravinsky

19.00

A Magyar Nemzeti Balett színei – klasszikustól a modernig

18. P

19.30

A népzene ünnepe „Tanszékfoglaló”

19.00

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

19. SZ

19.30

Michael Brecker-emlékkoncert Randy Brecker, Tony Lakatos és barátaik

20. V

21. H

19.30

Szlovén Filharmonikus Zenekar / George Pehlivanian Kerekes Tibor / Ivo Petris, L. M. Skerjanc, Mahler

22. K

19.30

Szlovén Filharmonikus Zenekar / George Pehlivanian Kerekes Tibor / Ivo Petris, L. M. Skerjanc, Mahler

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP MR Zenei Együttesek / Kovács László Cserna Ildikó, Derecskei Zsolt, Kálmándi Mihály Orbán György, Orff

26. SZ

19.30

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus / Kovács János Dzsanda Vitalij Brahms–Schönberg, Dubrovay László, Johann Strauss

27. V

19.30

28. H

29. K

25. P

Hangulatkoncert

ZT

Ringató

KT

11.00

Hangulatkoncert

ÜT

10–15

„Cifra Palota”

ECS

Ringató Hangulatkoncert Mûhelybeszélgetés – a Hangzó Helikon Sorozat január 22-i hangversenyéhez

KT ÜT ET

17.00

Hangulatkoncert

ECS

10.30 12.00

KICSINYEK ZENÉS DÉLELÔTTJEI Diót-törô Ismerkedés a balettmûvészettel

ÜT

9.45, 10.30, 11.15 17.00 17.30

10–15

„Cifra Palota”

ECS

19.30

HANGZÓ HELIKON SOROZAT Ferenczi György: Petôfi

17.00

Hangulatkoncert

ZT

Ringató Hangulatkoncert Mûhelybeszélgetés – a Pittsburghi Szimfonikusok február 4-i hangversenyéhez

KT ÜT

„Cifra Palota”

ECS

Ringató Hangulatkoncert Mûhelybeszélgetés – Schiff András és az Európai Kzk. feb. 7-i hangversenyéhez

KT ÜT

Hangulatkoncert

ECS

10.30 15.00

Budapest Táncszínház Egyszer volt Budán kutyavásár – Mátyás király meséi

19.30

Mini-Fesztivál

17.00, 19.30

Mini-Fesztivál

Pannon Filharmonikusok – Pécs / Hamar Zsolt Massimo Quarta / Satie, Brahms, César Franck

19.30

Mini-Fesztivál

19.30

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara / Kovács János / Zempléni Szabolcs Janác˘ek, Hidas Frigyes, Beethoven

19.30

A Zeneakadémia opera szakos hallgatóinak féléves vizsgakoncertje

19.30

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar / Kocsis Zoltán Fenyô László / Brahms, Bartók, Soproni József, Ravel

19.00

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

10–15

9.45, 10.30, 11.15 17.00 17.30

18.30 19.30

Elôhang Barbara Dennerlein jazz-orgonaestje

ECS

Zene és tánc A Nemzeti Filharmonikus Zenekar ifjúsági hangversenye

30. SZ

15.00 19.00

34

17.00

9.45, 10.30, 11.15 17.00 17.30

19.30

31. CS

„Cifra Palota”

11.00 15.00

23. SZ

24. CS

LuMú

10–15

9.45, 10.30, 11.15 19.30

13. V

1–2–3 Fókuszban a gyûjtemény

Jazz Showcase – jazz-tehetségbörze

Szegedi Kortárs Balett Hattyúk tava (gyermekelôadás) Hattyúk tava (felnôttelôadás)

17.00

ET

ET


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 35

2008. február 2. SZ 11–21.45 3. V

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztiválszínház

Csajkovszkij-maraton

Csajkovszkij-maraton

10–15 19.30

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Óbudai Danubia Zenekar / Héja Domonkos Cseke Péter / Wagner, Sándor László, Mendelssohn

4. H

19.30

Pittsburghi Szimfonikus Zenekar / Marek Janowski Nyikolaj Luganszkij / Beethoven, Brahms

5. K

19.30

Purcell Kórus és Orfeo Zenekar / Vashegyi György Zádori M., Halmai K., Bárány P., J. Podger, R. Nolte J. S. Bach: h-moll mise

6. SZ

7. CS

Egyéb helyszínek

19.30

Európai Kamarazenekar / Schiff András Mendelssohn, Schumann

19.30

Für Anikó „Nôstény álom”

15.00 19.00

Honvéd Táncszínház Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

15.00 19.00

Honvéd Táncszínház Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

15.00

Nemzeti Táncszínház – Bozsik Yvette Társulat / Varázscirkusz Varázsfuvola

19.00

9.45, 10.30, 11.15 17.00

„Cifra Palota”

ECS

Ringató Hangulatkoncert

KT ÜT

MINDEN MOZI! All that Cinema Cinema Total / március 30-ig. Fliegauf Benedek: Tejút / február 24-ig

LuMú LuMú

8. P

19.30

Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar / Kocsis Zoltán / Mahler: VIII. szimfónia

19.00

Pécsi Balett A notre-dame-i toronyôr

9. SZ

19.30

Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar / Kocsis Zoltán / Mahler: VIII. szimfónia

19.30

Chanticleer Énekegyüttes (USA)

11.00 18.30

Hangulatkoncert Elôhang

ÜT FSZ

10. V

19.30

Boban Markovic Orkestar és vendégei „Kalasnyikov-koncert”

15.00 18.00

KFKI Kamarabalett – Magyar Nemzeti Balett Bogármese

10–15

„Cifra Palota”

ECS

11. H

19.30

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Savaria Szimfonikus Zenekar / Alpaslan Ertüngealp Baráti Kristóf, BBC Singers Hacsaturján, Jeney Zoltán, Stravinsky

19.30

HÉTFÔ ESTI JAZZ Egri János Trió és Steve Grossman

12. K

19.30

Lajkó Félix koncert

17.00

Hangulatkoncert

ZT

Ringató Mûhelybeszélgetés – a Bali ôsi ritmusai címû február 23-i gamelán produkcióhoz

KT ET

17.00

Hangulatkoncert

ECS

13. SZ

9.45, 10.30, 11.15 17.30

14. CS

19.30

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP MÁV Szimfonikus Zenekar / Gál Tamás Baranyay László / Kodály, Lendvay Kamilló, Bartók

19.00

Nyugat 2008–1908 Az Örkény Színház elôadása

15. P

19.30

Szájról szájra, Suden Aika

19.00

Nyugat 2008–1908 Az Örkény Színház elôadása

16. SZ

19.30

Tomasz Stan`ko Quartet

19.00

Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyesület Egy hazában

10.30 12.00

KICSINYEK ZENÉS DÉLELÔTTJEI Euforikus utazás

ÜT

17. V

19.30

LOW HOLLAND–FLAMAND KULTFESZTIVÁL Tetzepi, Flat Earth Society

11.00 15.00

HANGVERSENYEK FIATALOKNAK A népzene rejtelmei A Téka Együttes hangversenye

10–15

„Cifra Palota”

ECS

19.30

ÚJRA MEGSZÓLAL! Klasszikus hangszercsodák 17.00

Hangulatkoncert

ZT

15.00

Artus – Goda Gábor társulata Farkasfalka és a lány Artus – Goda Gábor társulata Farkasok társasága

9.45, 10.30, 11.15 17.00

Ringató Hangulatkoncert

KT ÜT

18. H 19. K 20. SZ

19.00 21. CS

19.30

Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar, MR Énekkar / Antal Mátyás M. Deinyan, J. Fogasová, Kóbor T., P. Mikulás Verdi: Requiem

19.00

Gyôri Balett Az operaház fantomja

22. P

20.00

Táncdalfesztivál! Táncdalfesztivál?

23. SZ

19.30

Bali ôsi ritmusai

24. V

19.30

LOW HOLLAND–FLAMAND KULTFESZTIVÁL UMZE Kamaraegyüttes, Modern Art Orchestra / Rácz Zoltán Cristina Zavalloni / Louis Andriessen, Martijn Padding

19.00

Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Góbé virtus

25. H

19.30

LOW HOLLAND–FLAMAND KULTFESZTIVÁL Asko Ensemble / Hans Leenders Claron McFadden Louis Andriessen, Gerard Grisey

26. K

19.00

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

27. SZ

10.30 15.00

Budapest Táncszínház Egyszer volt Budán kutyavásár – Mátyás király meséi

28. CS

19.30

Snétberger Ferenc Vendégek: Howard Levy, Tony Lakatos, Paolo Vinaccia

19.30

LOW Holland–Flamand Kultfesztivál Combattimento Consort Amsterdam / J. W. de Vriend Händel: Il trionfo del Tempo...

29. P

19.30

Pannon Filharmonikusok – Pécs / Leopold Hager Radovan Vlatkovic R. Strauss, Schubert

15.00 18.00

Budapest Táncszínház Egyszer volt Budán kutyavásár – Mátyás király meséi

RÖVIDÍTÉSEK:

BBNH = Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem FSZ = Fesztivál Színház LuMú = Ludwig Múzeum

ECS = Elôcsarnok ET = Elôadóterem ÜT = Üvegterem

Bertien van Manen: LuMú Add nekem a képed Hans van der Meer: Európai mezôk – A másodkategóriás futball tájképe április 6.-ig

10–15

„Cifra Palota”

ECS

9.45, 10.30, 11.15 17.00

Ringató Hangulatkoncert

KT ÜT

17.00

Hangulatkoncert

ECS

KT = Kék Terem ZT = Zászlótér BÉ = Bohém Étterem

35


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 36

Showcase a Fesztiválszínházban

Jazztehetségek forgószínpada Zipernovszky Kornél írása

A három napnak ugyanaz a struktúrája. Péntek–szombat–vasárnap négytôl hétig a Fesztiválszínházban egymást váltják a fiatal együttesek, hétkor afféle térzene szól a Palota Zászlótérnek nevezett csarnokában, este nyolckor pedig a mûfaj sztárjai játszanak. Eddigi eredményeikbôl, már learatott díjaikból és felvételeikbôl biztosan lehet tudni, hogy tehetségeink színpadkészen érkeznek erre a pörgôs zenei hétvégére. Már pusztán egy jól sikerült jamboree is azt jelenti majd, hogy a Showcase célja teljesülni fog, hiszen a nagyközönség számára vonzó egy ilyen szigorú idôkeretben megrendezett fesztivál, mert koncentrált lehetôséget nyújt a koncertélvezetre. A szervezôk minden elôkészületet megtettek ennek érdekében, és ha a külföldi menedzserek, szakemberek, fesztiválszervezôk érdeklôdése is olyan komoly lesz, mint a hazaiaké, akkor mindenki jó mérleget vonhat majd. Az, hogy a jazzben ki számít fiatalnak, csak viszonylagos fogalom. Dresch Mihály zenekarának hosszú évek óta tagja a kiváló nagybôgôs, Szandai Mátyás, aki rutinja és eddigi pályafutása alapján beérett elôadómûvész, de abban a zenekarban harminc évével ô a legfiatalabb. Hallhatjuk majd ugyanôt a

36

vele egyidôsekkel a Dés András Trióban is, az elsô napon, amikor valami egész más stílusban játszik, sokoldalúságának újabb bizonyságát adva. Babos Gyuláról közismert, hogy régóta szerepelteti a legfiatalabbakat, jelenlegi énekesnôje, Veress Mónika is nála debütált. Babos a kezdetek óta tanít a budapesti Jazz Tanszéken, keze alól most már a sokadik gitáros generáció kerül ki. Ôsszel, a MOL Budapest Jazzfesztiválon vagy fél tucat, más-más korosztályhoz tartozó tanítványát hívta meg egy közös jammelésre. A Showcase-en jelenlegi hallgatói közül Fenyvesi Márton lesz hallható saját együttesével. Bár a showcase nálunk még új formának számít, azért Magyarországon a tehetséggondozásra a jazzben komoly intézményi háttér épült ki. Gonda János tevékenységére kell elsôsorban ennek kapcsán emlékeztetni, kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a Jazz Tanszék az ô személyes fáradozásainak köszönhetôen lett szakközépiskolából európai szinten jegyzett, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemhez tartozó intézmény. A Tanár úr, ahogy mindenki hívja, arra is nagyon büszke, hogy ma már alap- és középfokú szinten is az ország rengeteg iskolájában tanítanak jazzt: ez úgy vált lehetségessé, hogy a „jazzkonzi”

mûvész- és tanárképzésben egyaránt komoly eredményeket mutatott fel. A mûvészutánpótlás útját hangszeres tehetségkutató versenyek megrendezésével eredményesen egyengette a Magyar Rádió, illetve Maloschik Róbert szerkesztô is. Pat Metheny, Al Jarreau és további világhírességek vállalták el a zsûri díszelnöki pozícióját ezeken a versenyeken. Az egykori díjazottak közül például Szabó Dániel, Tzumó Árpád, Bacsó Kristóf, Pusztai Antal már neves elôadók, többen közülük külföldön, posztgraduális és mesterkurzusokon tökéletesítették tudásukat. A pénteken fellépô Hungarian Swing Company harsonása, Korb Attila 2007 tavaszán nyerte meg a nemzetközi tehetségkutatót a Rádióban, és készíthetett lemezt saját Dresch Mihály Fotó: Müpa Archívum

Az év eleji Jazz Showcase (január 4-6.) célja, hogy a magyar tehetségek fôleg külföldi szaktekintélyek és menedzserek elôtt játszhassanak. Esténként egy-egy „húzónév”, Dresch, Babos, Szakcsi, elôttük pedig összesen egy tucat feltörekvô együttes óránkénti egymásutánban, forgószínpadszerûen megrendezett koncertjei – ez a showcase, a már sok helyen bevált recept, amely annak a lehetôségét hordozza, hogy a kitûnô tehetségek továbbtanuláshoz, lemezfelvételi lehetôséghez, koncertturnékhoz jutnak.


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 37

neve alatt. Korára nézve ô is fiatal, huszonöt éves, de zenészként egyáltalán nem nevezethetô annak. A versenygyôztesként készített szólólemezének címe, The Guy from Kecskemét szülôvárosára utal és arra, hogy Korb a kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band tagja szinte gyerekkora óta. Márpedig ez az egyik legjobb magyar tradicionális zenekar, bejártak ungotberket Sacramentótól Montreux-ig, tizenöt éve házigazdái egy sikeres klubnak és egy pompás nemzetközi fesztiválnak. Korbék Kecskeméten azóta a Little Jazz Bandet is megalapították, amely a Bohém második generációját alkotja. A Korb-féle Hungarian Swing Company összes tagja rutinos, már évek óta koncertezô muzsikus; ebben a kvintettben a mindnyájuk által kedvelt korai szving-zenét mûvelik, bár egyéb zenekarokban más irányzatokban is jeleskednek, mint például a dobos Berdisz Tamás, aki a Budapest Jazz Orchestra big band és más mainstream formációk ismert dobosa. Stílusban már az elsô nap teljes változatosságot kínálnak a fiatalok, hiszen Váczi Dániel alt- és szopranínó szaxofonokon, Horváth Balázs bôgôn és Sárvári Kovács Zsolt dobon az individuális, expresszív jazzt mûvelik, és hat év közös munka után azt valóban mûvészi tökélyre fejlesztették. Megszólalásuk és fogalomkészletük kidolgozottsága a kortárs zenével rokonítja mûvészetüket. A már említett gitáros, Fenyvesi Márton (21) és Borbély Miklós új kvintettjérôl, a Jazzlecticrôl meg kell említeni, hogy szárnybontogatásukat éppen az ô esetükben egy civil kezdeményezés, a Nyitott Mûhely is segítette: Pallai Péter és barátai régóta rendeznek a fiatalok számára jam sessionöket. Fenyvesit az improvizáció hozta a jazzbôl a klasszikusba, korához képest nagyon tudatosan építi mûvészi énjét, keresi a fejlôdés és a saját hang megtalálásának útját. Fenyvesi néha évfolyamtársával, Oláh Dezsô zongoristával is játszik, ôt viszont a zárónapon hallhatjuk, kvartettjében a nem kevésbé rutinos bôgôssel, Horváth „Plútó” Józseffel. Fenyvesi a fôdíjat és egy különdíjat, Oláh szintén két díjat nyert el a Magyar Jazz Szövetség november végi szerzôi

versenyén. Dezsô huszonegy éves, jelenleg Oláh Kálmán (csak névrokonság) tanítványa a Jazz Tanszéken, ahol a sikeres iskolai big band zongoristája is. Három lemez és tíz év tapasztalatával a tarsolyában lép fel a Transform Quintet, amely nevével ellentétben utoljára 2006ban alakult át. Igaz, azóta elhagyták nevükbôl a Tropical jelzôt, ez viszont valóban utal stílusuk csiszolódására. Ebben szerepe van Joey Calderazzónak, a világhírû amerikai zongoristának is, akivel idén tavasszal már harmadszor fognak együtt turnézni Európában – ha minden jól megy, Branford Marsalis is társul hozzájuk. Nem kevésbé rutinos, már jegyzett elôadó és szerzô Oláh Szabolcs, akit szombaton kvartettjével és Szolnoki Dóra ötösfogatában is hallhatunk. Az énekesnô produkciója azért különleges, mert nem egyszerûen szólista-kíséret felfogásra épül, hanem az ének és Cseh László tenorszaxofonja egyenrangúak. Fontos szerep hárul így Oláh Szabolcs gitárjára, mert az egyetlen akkordhangszert ô szólaltatja meg. A huszonhat éves gitáros számos díjat nyert, maga is tanítja a zenét, hiszen két és fél éve diplomázott. Különlegesen képzett zeneszerzô, aki a Modern Art Orchestrának is ír és hangszerel darabokat. Öt éve mûködô saját kvartettjével is a kortárs jazz kifejezésmódot választotta. Ô és együttesének dobosa, Mohay András is díjazottjai annak az ugyancsak fontos tehetséggondozási formának, amelyet néhány éve kaphatnak tehetséges fiatal elôadók, ez a Lakatos „Ablakos” Dezsôrôl elnevezett állami ösztöndíj. A zenében, a jazzben is egész életre meghatározó szerepe van a családi indíttatásnak. A fiatalok közül ennek legnyilvánvalóbb példája – az idôsebbik Szakcsi-fiút, a Babos Projectben zongorázó Róbertet most nem is említve – a Pecek zenészdinasztia tagjaiból alakult zenekar. A három elsôfokú unokatestvér már rég bizonyított: a legidôsebb András, a dobos, Krisztián pedig a bôgôs versenyt nyerte meg a Magyar Rádióban. Társulásuk már rég nem alkalmi: négy éve játszanak Adorjánnal zongorás trióban. És a példaképek? Éppen Pecek András nyilatkozott úgy a Gramofon címû lapnak

a Szakcsi Generation Band kapcsán, hogy Szakcsira és a magyar mesterekre ugyanúgy felnéznek, mint például a világ egyik legjobb dobosára, Jack deJohnette-re, aki Szakcsi vendége volt a Generation projektben. A koncertek zárószámaként fellépô három zenekarvezetô abban is példaadó lehet számukra, hogy mindegyikük kiérlelte saját viszonyát a népzenei hagyományhoz, így válhattak a magyar jazz külföldön is híres elôadóivá. Dresch expresszív zenéjében a Kárpát-medence népzenéjét olyan mélyen sajátította el, hogy sokan, éppen a fiatalok közül az ô hatására fordultak a tiszta forráshoz. Babos jelenleg a Special Projectben épít elôzô zenekara, a Project Romani eredményeire, álomidézô dalokkal, gyönyörû „repüléssel” téve vonzóvá muzsikáját mindenki számára. Szakcsi pedig a Gipsy Jazzel arat mindenhol sikereket, hiszen egyszerre lobogó és romantikus zenei énjének mélyrétegeit tudja ebben a közegben legjobban kifejezni.

JAZZ SHOWCASE 2008. január 4-6. Fesztivál Színház 2008. január 4. 20:00 A Dresch Mihály Quartet koncertje Tagjai: Dresch Mihály (szopránés tenorszaxofon, furulyák), Lukács Miklós (cimbalom), Szandai Mátyás (bôgô), Baló István (dob) 2008. január 5. 20:00 A Babos Project Special koncertje Tagjai: Babos Gyula (gitár), Veress Mónika (ének), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora, szintetizátor), Hárs Viktor (bôgô), Balogh László (dob) 2008. január 6. 20:00 Szakcsi Trió és Bolla Gábor koncertje Km.: Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Bolla Gábor (szopránés tenorszaxofon), Egri János (bôgô), Jellinek Emil (dob)

37


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 38

Improvizáló szimfonikusok

Kortárs, jazz vagy mindkettô? H. Magyar Kornél írása

Érdekes, ahogy a 20. században a szimfonikus zene és a jazz egymásra talált. Stravinsky, Bartók és mindenekelôtt Gershwin viszonylag korán rátalált a mûfajra, és az afro-amerikai etnikus zene egyik autentikus megnyilvánulásának tekintette. A jazz viszont – ahogy általában – ezúttal is okozott meglepetéseket azzal, ahogy nyitott a nagyzenekar felé. Érdekes, hogy a jazzt egészen a ’90-es évekig úgyszólván hidegen hagyta a klasszikus szimfonikus zenekari hangzás. A szving-korszak nagyzenekari apparátusa, a big band korántsem a bécsi klasszika kamarazenei vagy a romantika grandiózus apparátusainak hangzásából szerezte elsôdleges inspirációit – sokkal inkább az egykorú katonazenekarok felállását, hangszerelési lehetôségeit vette alapul, és alkalmazta sajátosan egyedi stílusának megszólaltatásához. A 20. század elsô felének szimfonikus jazznyomai szoros értelemben nem tartoznak a jazz történetéhez. George Gershwin, számtalan dal, musical és pár nagyobb lélegzetvételû szimfonikus költemény szerzôje sok afro-amerikai népzenei elemet és stilizált jazzelemet alkalmazott életmûvében. Ezek megjelenése és funkciója azonban inkább azzal mutat rokonságot, ahogyan Bartók, Kodály vagy Dohnányi zenéjében megjelenik a magyar népzenei hagyomány – a jazz alapvetô tulajdonságai, a ritmus központi szerepe, a zenei rögtönzés nem válnak Gershwin zenéjének részéve. A szimfonikus zene azonban egy-egy hangszeres elôadó révén folyamatos kapcsolatban maradt a jazzel. Csak egy példa a sok közül Gunther Schuller, a Cincinnati Szimfonikus Zenekar kürtöse a ’40-es és ’50-es években, aki részt vett Miles Davis nonettjében a „Birth of the Cool” felvételén. A szimfonikus vagy big band

38

jazz hazai úttörôje Martiny Lajos volt, aki a ’40-es évek végétôl egészen a ’80-as évek elejéig aktívan foglalkozott nagyzenekari apparátusokra szerzett jazzdarabok komponálásával, hangszerelésével és átirataival. A jazz-zene válasza a szimfonikusok „meghívására” viszonylag késôn érkezett. A klasszikus szimfonikus zenekari hangzás csupán a ’90-es évektôl jelenik meg markánsan a jazzben, ám azóta is viszonylag kevés példa van rá. A jazzrock és a fúziós zene csúcséveinek végén kezdett megjelenni egyfajta klasszicizálódási irány a jazzben, amikor a legnagyobb sztárelôadók – Herbie Hancockkal, Chick Coreával, Pat Methenyvel és Bobby McFerrinnel az élen – elkezdtek foglalkozni a szimfonikus zenekari hangszereléssel. Nem csoda persze, hogy ez az ág lassan fejlôdik: kevés komolyabb kihívás van annál, mint a nagyzenekari apparátust a hangszeres improvizáció szolgálatába állítani. A folyamat részeként a jazzben felértékelôdött a kompozíció szerepe. Az Oregon együttes legendás vezetôjének, Ralph Townernek a szerzeményein tisztán hallható a mûvésznek a bécsi Zeneakadémián szerzett klasszikus elôképzettsége. Az Oregon azon kevés jazz-zenekarok egyike, amely vállalkozott arra, hogy lemezfelvételt készítsen, sôt koncertturnét szervezzen szimfonikus zenekarral közösen (Oregon in Moscow).

Magyarországon üdítôen gazdag a két mûfaj kapcsolata. A Kovács László vezette Miskolci Szimfonikus Zenekar rendszeresen ad jazzátiratokból összeállított koncerteket, amelyek során együttmûködtek már többek között Fekete-Kovács Kornéllal, Oláh Kálmánnal, Vukán Györggyel és Zsoldos Bélával is. A Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar idén a Mûvészetek Palotájában közremûködött azon a bemutatón, amelyen Babos Gyula új gitárszvitjével ismerkedhetett meg a közönség. A Free Style Chamber Orchestra az elsô olyan magyarországi zenekar, amely arra vállalkozott, hogy egy jazzcombó és vonós-fúvós kamarazenekar állandó felállására alakítson ki egyedülálló repertoárt. A zenekar természetesen nemcsak a szimfonikus jazz eddigi hagyományait aknázza ki, de bôven merít napjaink crossover áramlataiból is, így aztán koncertjei túlzás nélkül zenei meglepetések egész sorozatát tartogatják. A Nagy János zeneszerzô és zongoramûvész, valamint Pálhegyi Máté fuvolamûvész kezdeményezésével 2004ben alakult FSCO gondosan szerkesztett kompozícióiban méltó helyet kap az improvizáció is.

2008. január 14. 19:30 Fesztivál Színház HÉTFÔ ESTI JAZZ – A Free Style Chamber Orchestra koncertje


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 39

Fókuszban: Egri János

Európa jazzes Bércesi Barbara írása

Jó pár évtizede folyik a párbeszéd – néha a vita – arról, hogy hol van igazán otthon a jazz: Amerikában vagy Európában? A kérdés persze költôi, de míg a mûfaj szülôföldje vitathatatlanul a tengerentúlon van, mûvelôit és a jazzt magát is sokszor több megbecsülés érte az öreg kontinensen. Mi több, idôközönként az Európából érkezô kreatív hullámok sodorták tovább a jazz hajóját. A Müpa Magazin 2007. május–júliusi számában már említettem röviden az angol jazzszakíró, Stewart Nicholson elméletét, mely szerint manapság egyértelmûen Európából érkezik az igazi táplálék a jazz továbbélése számára. Ezzel a gondolatával sokak ellenérzését kiváltotta, és nem kevés ellenirat született, amely szerint Nicholson túllôtt a célon. Az mindenesetre tény, hogy Európa ma számos tekintetben fontos terepe e zenének, sôt így volt ez évtizedekkel ezelôtt is. Már az I. világháború után elkezdtek Franciaországba, Németországba, Angliába, Hollandiába és más országokba vándorolni az afro-amerikai jazzmuzsikusok, miután tudatosult bennük, hogy a bôrszín szerinti megkülönböztetés, a szegregáció törvényei (melyeket Jim Crowtörvényeknek is neveznek egy Thomas Dartmouth „Daddy” Rice nevû komédiás által megformált tipikus néger alak után) csak az USA határain belül érvényesek. Ráadásul azt is megtapasztalták, hogy

Fotó: Kardos Zsuzsa

Egri János

az általuk anyanyelvi szinten beszélt zenei dialektus mindenhol máshol a világon egyértelmûen a magas kultúrát képviseli, így rendkívül megbecsült mûvészeti ág. Sidney Bechet például V. György királlyal szinte a bizalmaskodásig merészkedhetett, amikor 1919-ben a Buckingham Palace-ban lépett fel zenekarával. Odahaza viszont nem léphetett volna be abba a nyilvános mosdóba, amely fehérek számára volt fenntartva… Késôbb a nácizmus, majd a kommunizmus is üldözni kezdte a jazzt – legalábbis az intézményesült diktatúra szintjén. 1935-ben Németországban törvény tiltotta meg a jazz sugárzását minden rádiócsatornán. A stílus viszont túlzottan is népszerû volt az emberek körében, így a jazzlemezek kedvelt csempészáruvá váltak. Még a Luftwaffe pilótái is inkább a BBC-n kerestek jó jazzmûsorokat (a honfitársaik által játszott, az amerikai jazzt csak külsôségeiben utánzó big band zene helyett), és „sehogy sem sikerült” a brit rádió-adótornyokat lebombázniuk. Náci tisztek pedig röplapokat osztottak az orosz fronton, amelyek arról adtak hírt, hol játszik legközelebb Benny Carter szaxofonos. A háborúk után ismét erôsödött kivándorlási hullám a jazzisták körében. Legtöbbjük a faji megkülönböztetés, a megaláztatások és a gazdasági hátrányok elôl szinte menekülve érkezett az óceán túloldalára. Új hazájukban nemcsak több fellépési és lemezkészítési lehetôséghez jutottak, de nagyobb elfogadás, sôt tisztelet fogadta ôket.

Érdekes megfigyelés, hogy a kivándorlók közül néhányan a jazz egyetemes mivoltára helyezték a hangsúlyt, mások igyekeztek emlékeztetni rá, hogy a mûfaj Amerikában született, és mindig is ott lesz a hazája. Josephine Baker énekesnô, Bud Powell és Kenny Drew zongorista, Dexter Gordon és Johnny Griffin szaxofonos, Art Farmer trombitás csak néhány név azok közül, akik Európában teljesítették ki vagy fejezték be karrierjüket. A fiatal amerikai jazzzenészgeneráció tagja közül pedig Stacey Kent, Kurt Rosenwinkel és Rick Margitza is Európában telepedett le. A középgeneráció tagja Steve Grossman, a legendás tenorszaxofonos, aki Olaszországot választotta hazájául. Az 1951. január 18-án New Yorkban született, briliáns tehetségû muzsikus még alig volt tizennyolc éves, amikor átvette Wayne Shorter helyét Miles Davis zenekarában. Az 1970-es években Lonnie Liston Smith billentyûs, majd Elvin Jones dobos zenekarának szólistája volt, késôbb pedig Gene Perla Stone Alliance elnevezésû formációját erôsítette. Már több mint két éve vezeti saját együtteseit, amelyekkel a hard bop ösvényén jár. Lemezei a francia Owl és Dreyfus, valamint az olasz Red labeleknél jelentek meg, legújabb CD-jét, a 2007-es I’m Confessinget nagy lelkesedéssel fogadta a nemzetközi szaksajtó. Grossman néhány évvel ezelôtt óriási sikerrel lépett fel kiváló nagybôgôsünkkel, Egri Jánossal, s közös koncertjük 2008. február 11-én a Fesztivál Színházban is rendkívülinek ígérkezik. 2008. február 11. 19.30 Fesztivál Színház HÉTFÔ ESTI JAZZ Fókuszban: Egri János (bôgô)

Km.: Oláh Kálmán (zongora), Mohay András (dob) Vendégszólista: Steve Grossman (szoprán- és tenorszaxofon)

39


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 40

Michael Brecker

Az örök diák

Fotó: International Jazz Productions

Harkányi László írása

Egy éve hunyt el korunk egyik legjelentôsebb jazzmûvésze. Michael Brecker hangzása, virtuozitása, magabiztos és érzelemgazdag elôadásmódja más hangszerek játékosainak is példát állított, a szaxofonosok körében azonban Lester Young, Charlie Parker és John Coltrane óta kétségkívül ô volt a legnagyobb hatású mester. Önmagára viszont inkább diákként tekintett: minden nap figyelte elôdeit és kortársait a színpadon és azon kívül, folyamatosan tanult. 40


20:41

Page 41

Michael Brecker komponista és elôadó 57 évesen fejezte be földi tanulmányait, elképesztôen intenzív pályafutásába számtalan fellépés, több mint 900 lemezfelvétel és 13 Grammy-díj (2 poszthumusz) fért. Persze nem a számok tették több generációnyi muzsikus és közönség kedvencévé. Ritka ellentétek jellemezték: egyszerre tartozott a legünnepeltebb és a legszerényebb elôadók közé, rendkívüli muzikalitása és fölényes technikai tudása zenei és emberi alázattal párosult. A konzervatív jazzisták mellett a poprajongók is tisztelték, az akusztikus hangzással együtt az elektronika világa is vonzotta, többek közt az EWI (elektronikus fúvós hangszer) úttörôje volt. Talán épp e tulajdonságok konstellációja, a nyitottság és a tisztelet meg persze a kíváncsiság hajtotta arra, hogy egyre fejlôdjön, de ne veszítse el saját hangját.

Claptont is, de mindenekelôtt Coltrane-t, akinek robosztus hangzását, szabadságát, egyéni harmóniáit és finom megoldásait kivételes hûséggel tudta visszaadni. Közben kipróbálta az egyetemista létet, de húsz évesen már New Yorkban volt, ahol különbözô formációk szólistájaként hamar elismert muzsikus lett. Ezek után pedig nem alapított saját együttest, arra csak harminchét évesen érzett indíttatást. Inkább a jazz, a pop, a funk és a rock legnevesebb képviselôivel játszott. Akik jót akartak, Michael Breckert hívták vendégzenésznek, így ma hallhatjuk ôt Herbie Hancock, Paul Simon, Frank Sinatra, Chick Corea, Quincy Jones, Chet Baker, a Parliament, Frank Zappa, George Benson, John Lennon, McCoy Tyner, Jaco Pastorius, Pat Metheny, Charles Mingus, Billy Joel vagy épp Eric Clapton felvételein.

A hosszú tanulópályához jó helyrôl startolt, apja ügyvédkedésbôl élt, de amikor csak tehette, jazzt játszott zongoráján, a gyerekeit pedig idejekorán koncertekre vitte. Míg a philadelphiai kölykök többsége baseballmeccsre járt, Breckerék Duke Ellingtont, Miles Davist és Thelonius Monkot hallgatták élôben. Igazi muzsikus családban nôtt fel, nôvére, Emily zongorázni, bátyja, Randy pedig trombitálni tanult. Michael szerint, ha lázadni akartak volna a szülôk ellen, ügyvéd vagy orvos lett volna belôlük. Az utóbbit egyébként ki is próbálta, érettségi után az Indianai Egyetem orvosi elôkészítôjére járt, de néhány hónap után belátta, csak a zenében találja meg a helyét. Visszatérve a starthoz, némi dobolás után, hat évesen végre komolyan kezdett tanulni: a Philadelphiai Zenekar elsôklarinétosától vett órákat. Aztán tizennégy évesen hangszert és stílust váltott, Cannonball Adderley hatására a klasszikus klarinét után az altszaxofon és a jazz következett, tizenhat évesen pedig meghallotta John Coltrane játékát, és menten áttért a tenorszaxofonra.

A ’70-es és ’80-as évek a tanulóidôszak különleges részét adták, a popdalok rövid, néhány taktusnyi szaxofonszólóiban sûrített, de széles dinamikai skálán mozgó, számos stílusban mûködô mondanivalót tanult meg közölni, amit a jazzformációkban volt tere kifejteni. Ilyen volt a bátyjával, valamint John Abercrombie gitárossal és Billy Cobham dobossal közösen alapított Dreams nevû fúziós együttes vagy Horace Silver zongorista kvintettje, ahol szintén Randyvel közösen fújt. Sôt, ketten külön, Brecker Brothers néven is játszottak jazz-rockot több évtizeden át, kiemelkedô sikerrel. 1979-ben újabb banda alakult: a testvérekhez Mike Manieri vibrafonos, Eddie Gomez bôgôs és Steve Gadd, illetve késôbb Peter Erskine dobos csatlakozott. A Steps Ahead hét albumot és óriási népszerûséget ért meg. 1987-ben aztán végre szólólemezt adott ki Michael Brecker címmel, amit a neves Downbeat és Jazziz zenei folyóiratok rögtön az év felvételének választottak. Nem sokkal ezt követôen a Don’t Try This At Home címû lemezt rögzítette többek között Adam Nussbaum dobos társaságában, ekkor már Grammy-díjjal jutalmazták. Megállíthatatlanul muzsikált, kísérletezett és tanult tovább, 2003-ban egy tizenöt tagú együttessel, vagy ahogy ô nevezte, kvindektettel vette fel a két Grammy-vel díjazott Wide Angels címû lemezt.

Ebben az idôben zajlottak Miles Davis elsô fúziós kísérletei, együttesébe nem kevés Joe Zawinult, a jazzbe pedig rockot és elektronikát kevert. A bombasztikus hatás Michaelt sem kerülte el, viszont hallgatott még rhythm and blues-t, Jimmy Hendrixet és Eric

Fotó: IJP

13.12.2007

Randy Brecker és Tony Lakatos

Fotó: Müpa Archívum

MUPAmag200801++

2004-ben diagnosztizálták csontvelô rendellenességét, amely két és fél év alatt leukémiává fejlôdött. Küzdelme azonban példaértékû volt, két héttel halála elôtt még el tudta készíteni utolsó felvételét: a Pilgrimage legenergikusabb és legkreatívabb lemezei közé tartozik. Barátaival játszott közösen, egészen véletlenül ôk is a jazz nagyágyúi: Pat Metheny gitározott, John Patitucci játszott basszuson, Jack DeJohnette dobolt, Herbie Hancock és Brad Mehldau zongorázott. A két Grammy-díjat viszont már nem érhette meg, Michael Breckert 2007. január 13-án gyôzte le a betegség. Egy éve, hogy nincs köztünk, tanulmányait másoknak kell folytatniuk.

2008. január 19. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Michael Brecker-emlékkoncert: Randy Brecker, Tony Lakatos és barátaik (USA-Magyarország)

Km.: Randy Brecker (trombita), Tony Lakatos (szoprán- és tenorszaxofon), Gary Thomas, Rick Margitza (tenorszaxofon), Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán (zongora), Boris Kozlov (bôgô), Adam Nussbaum (dob)

41


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 42

Barbara Dennerlein orgonaestje

A Hammondlegenda Végsô Zoltán írása

Egy rocktörténeti könyvsorozat bemutatóján nemrégiben azt hallottam Bródy Jánostól, hogy a 20. század zenéje akkor változott meg végérvényesen, amikor a hangerô növeléséhez már nem kellett mind több embert és hangszert a színpadra állítani. Magvas megállapítás, és esszenciálisan foglalja össze a technicizálódás korában megjelenô hangszerek és mindezeken keresztül a frissen születô zenei stílusok lényegét. Az elektronika, az újfajta hanggerjesztési eljárások és a színpadi hangosítás együttesen formálták át a zenetörténetet, amely átalakulás máig ható egyik fôszereplôje a Hammond orgona volt. Háromdimenziós filmnézô szemüveg (vörös- és zöld lencsével); ketyegés nélküli, rugós hajtású óraszerkezet; bridzskártya-automata: ilyen és hasonló találmányok (némelyek ma is használatosak) tucatjai köthetôk Laurens Hammond elektromérnök, az „elektromos zeneszerszám” (electrical music instrument) megalkotójának nevéhez. Az eszközt csak az 1934. április 24-i szabadalmi lapon nevezték így, egyébként mindenki Hammond orgonaként emlegeti. Laurens Hammond egyetlen hangszeren sem tudott játszani, ám ifjúkorát Európában töltötte, és kifinomult modora mellett a klasszikus mûvészetek, fôképpen az opera szeretetét vitte haza magával Amerikába. A Cornell Egyetemen szerzett diplomával járó ismereteket és az I. világháborúban folytatott hadmérnöki tevékenység tapasztalatait (például a tengeri jármûvek elektronikáját és mechanikáját fejlesztette) már egy New York-i loftban 1922-ben berendezett irodában és mûhelyben kamatoztatta. Lényeges találmányai, amelyek hírnevet hoztak Hammond számára, mind ebben a tetôtéri helyiségben születtek. Különös

42

módon a gazdasági világválság vezetett az orgona megalkotásához, hiszen cége, a Hammond Clock Company termékei iránt abban az idôben megcsappant a kereslet: luxuscikkekre, például a bridzs-automatára a gondok közepette nem volt szükség. Másodsorban pedig kísérletei során olyan hangjelenségeket tapasztalt, amelyek egyértelmûen az elektromossághoz kapcsolódtak: így jutott el korábbi találmányainak egy részét alkalmazva saját hanggenerátorának megalkotásáig, amelyet próbaképpen egy leselejtezett pianínó mechanikájával épített egybe. Az óramûvekbôl átültetett forgó tengelyre 91 hangkereket (tone-wheel) szerelt, amelyek elektromos indukciót keltettek, és az elektromágneses hangszedôk révén máris képesek voltak a megszólalásra. A megszületett hangszer egyik különleges erénye az volt, hogy nem kellett hangolni, valamint a megszólaló hangokhoz – a hagyományos templomi orgonák mintájára – húzóregiszterekkel (drawbar) a felhangokat is hozzákeverhették.

A hangszer nyilvános bemutatójára 1934. április 15-én került sor az Iparmûvészeti Kiállításon a Radio City RCA épületében, a tulajdonképpeni Rockefeller Palotában, New Yorkban. Hogy egy kiállítás akkor ilyen különösnek számító tematikával kerüljön megrendezésre, abban bizonyára Henry Fordnak, a motorizáció úttörôjének is szerepe lehetett. Fordnak az indusztriális evolúció mellett másik nagy szerelme a muzsika volt, amelyeket egyesülni látott Hammond új instrumentumában. A legendárium szerint az autógyáros vásárolta meg az 1. sorozatszámú hangszert, a bizonyos A-modellt (amely a Ford múzeum leégésekor odaveszett). Ugyanakkor Hammond szerette hangoztatni, hogy az elsô muzsikus, aki orgonát vásárolt nála, George Gershwin volt; ám az elsô muzsikus, aki játszott a hangszeren, egy bizonyos William L. Lahey volt. Lahey chicagói kántorként részt vett 1933-ban a készülô hangszer tesztelésén: ekkor Brahms I. szimfóniáját szólaltatta meg rajta. Ezek után evidens volt, hogy Hammond az orgonáját piacra dobva elôször kisebb, orgona nélkül álló templomokat céloz meg, ahol – ahogyan azt az idô bizonyította is – a hangszer nagyszerûen teljesítette feladatát; relatív kis mérete és tömege (kb. 160 kg) révén könnyen elfért és mozgatható is volt. A kétmanuálos hangszer rövid idô alatt gyorsan fejlôdött, pedálsort, zengetô- és vibrato effektet kapott, így már nem meglepô, hogy a II. világháború amerikai hadserege számára készült egy hordozható típus is, valamint a hazatérô háborús veteránok kisvárosi


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 43

BARBARA DENNERLEIN Barbara Dennerlein Münchenben született, majd éppen abban az esztendôben, tizenegy évesen kapta meg elsô otthoni kis orgonáját, amikor a Hammond gyár beszüntette a hagyományos, elektromechanikus elveken mûködô tone-wheel orgonák gyártását. Rövid zenedei tanulmányok után saját stílusát és egyedi technikáját kezdte fejleszteni, mígnem – még mindig kora tizenévesen – szülei vásároltak neki egy eredeti Hammond B3 modellt. Rendszeresen szerepelt klubokban, rádiókban és tévémûsorokban, és tizennyolc évesen már saját lemezfelvételt készíthetett saját kompozícióiból: stílus szerint a swingtôl a bebopig, a bluestól a funkig. Ekkor kritikusai a „müncheni orgona-tornádóként” és Németország legsikeresebb jazz exportcikkeként jellemezték, valamint az amerikai DownBeat összesítô szavazásain évrôl évre a legjobbak között szerepelt. Harmadik, „Bebab” (a bebop szó és nevének összevonásából keletkezett) címû lemeze nyomán saját alapítású lemezkiadóját is hasonlóan keresztelte el húszéves korában. Emellett az Enja és a Verve kiadóknál is sorra jelenteti meg albumait olyan világsztárokkal közösen, mint a harsonás Ray Anderson, a szaxofonos David Murray és Andy Sheppard, a dobos Dennis Chambers és Jeff „Tain” Watts, a bôgôs Lonnie Plaxico, az ütôs Don Alias, a trombitás Roy Hargrove – és a névsor korántsem teljes. Koncertjei során beutazta a világot, és hívei szerint minden alkalommal garantáltan egyedi, invenciózus és rögtönzésekkel teli produkciókat nyújtott a közönségnek. Alkalmi zenésztársaihoz éppoly készségesen viszonyul, mint állandó muzsikusaihoz, repertoárján pedig a saját kompozíciókon túl a jazz klasszikusai, például Charlie Parker, Thelonious Monk, Duke Ellington, illetve komolyzenei szerzôk mûvei is megtalálhatók. Külön kiemelendô egyedien virtuóz pedáltechnikája és a senkivel össze nem vethetô, többrétegû ritmusjátéka. Ethel Smith és Rhoda Scott követôjeként Barbara Dennerlein a különleges képességû nôi

© Newtone Management

Hammond orgonisták legújabb nemzedékét képviseli.

Barbara Dennerlein

hitközösségeibe is kerülhetett így hangszer – ezért úgy tartják, hogy a hit megerôsítésében és a katonák visszailleszkedésben is fontos szerepe volt a Hammond orgonának. Az elsô, Hammond orgonához kötôdô No. 1. sláger már a háború végét éreztette: az 1944 végén megjelent „Tico Tico” címû kislemezen Ethel Smith játszott, aki a Hammond elsô népszerû sikereinek kovácsa volt. 1955-ben megjelent minden Hammondok királya, a B3-modell. A történet innentôl már ismertebb, hiszen a populáris mûfajok az új modell

különleges perkusszív hanghatása miatt rögtön magukénak tekintették az orgonát. A jazz éppen a big band korszak végére jutott, mégis hiányzott a masszív hangzás, de persze a Hammond ennél többet nyújtott: addig nem hallható szólókat is eljátszhatott rajta az invenciózus játékos. Míg a jazz oldaláról Jimmy Smith, addig a rockzene felôl a hatvanas évek surfzenéje (Beach Boys) és a pszichedelikus rock (Emerson, Lake & Palmer; Pink Floyd) egyaránt sikerre vitte a hangszert. 1967-ben a Procul Harum az „A Whiter Shade of Pale” címû dalával teremtett iskolát úgy, hogy Bachot idézett a rockban (az ének alatt húzódó Hammond-téma minden idôk egyik leghíresebb rock-témájává vált). Hogy egy rendkívül tág és invenciózus út nyílhatott az orgonisták elôtt, egy idôközben a Hammond orgonához kapcsolódó új szerkezetnek köszönhetô. Keith Emerson, Rick Wright a Pink Floydból, Tony Banks a Genesisbôl, Rick Wakeman a Yesbôl, John Lord a Deep Purplebôl, Ken Hensley a Uriah Heepbôl, John Paul Jones a Led Zeppelinbôl aligha választották volna hangszerüknek a Hammondot, ha 1965-

ben a Hammond gyár egykori alkalmazottja, Don Leslie mérnök nem találja ki a Doppler-effektus elvén mûködô, gyorsítható-lassítható forgóhangszórókkal rendelkezô hanglebegtetô szerkezetét. A Hammond orgona és a hozzá csatlakoztatott Leslie-effekt azóta összenôttek (bár Laurens Hammond és Don Leslie híresen rossz viszonyt ápoltak), és közösen emelték legendává a jazztôl, a poptól, a rocktól és majd’ minden 20. században megszületett zenei irányzattól elválaszthatatlan hangzást.

2008. január 31. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Barbara Dennerlein jazz-orgonaestje

Km.: Balázs Elemér (dob), Zana Zoltán (tenorszaxofon), Juhász Gábor (elektromos gitár)

43


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 44

A lengyel „jazz ambassador”

Tomasz Stan`ko Máté J. György írása

Tomasz Stan` ko: egyike a modern jazztörténet alapfiguráinak. A legnagyobb trombitások szûk körû klubjának tagja. Minden megmozdulására érdemes odafigyelnünk. Sose tudhatjuk, nem épp akkor és ott szólal-e meg valami új, addig még nem hallott zenei csoda a lengyel muzsikus hangszerén.

Komeda iskolája tökéletes elôkészítônek bizonyult a nemzetközi jazzporondon való boldoguláshoz. 1970-ben Stan` ko újabb mérföldes lépést tett a csúcs felé: csatlakozott Alexander von Schlippenbach Globe Unity Orchestrájához. A német zongorista együttesében, illetve az ottani szereplés kapcsán ismerkedett meg az akkori európai jazzvilág jeleseivel, s szinte bizonyosra vehetô, hogy ezzel nem csupán saját nemzetközi szerepléseinek vetette meg az alapját, hanem az egész lengyel jazz azóta is töretlen internacionalizmusát erôsítette (az akkori GUO-nak többek között Albert Mangelsdorff, Peter Brötzmann, Evan Parker, Gerd Dudek, Derek Bailey és Han

44

Bennink volt a tagja). Ekkoriban alapította Stan` ko második saját zenekarát, egy kvintettet, amelyben a hegedûs Zbigniew Seifert is közremûködött. Ezzel az együttessel vette fel Music For K címû elsô albumát, egy Komedának dedikált tribute-lemezt. Itt még nyersebb a hangzás, mint majd a késôbbi Stan` kolemezeken. A lemez fô attrakciója a hosszú címadó szám – a fiatal (28 éves) Stan` ko zenei gondolkozásának legjellemzôbb lenyomata. A GUO-beli szereplést már 1971-ben egy újabb zenetörténeti jelentôségû akció követte: Stan` ko tagja lett a The New Eternal Rhythm Orchestrának, egy, a

© Andrzej Tyszko / ECM Records

A krakkói Zeneakadémián végzett trombitás húsz évesen, 1962-ben alapította elsô zenekarát, amelyben a késôbbi lengyel jazz egyik meghatározó alakja, Adam Makovicz zongorázott. Stan` ko csapata az akkori legmodernebb amerikai jazz nyomdokain indult el, példaképük a free jazzt népszerûsítô Ornette Coleman, a modális zenére váltó Miles Davis és a zeneelméleti íróként is roppant jelentôs George Russell volt. A Stan` ko-együttes azonban nem sokáig maradhatott együtt, mivel a trombitás 1963-ban nem tudott ellenállni a lengyel jazz pápája, Krzystof Komeda (1931-1969) meghívásának: csatlakozzon a kvintettjéhez. Ma, hatvanhét évesen is azt állítja, hogy a korán meghalt zongorista-komponista senkiéhez se hasonlítható hatással volt játékára és szemléletére. Stan` ko tôle tanulta meg többek között azt is, hogyan kell mindig csak a lényeget elmondani hangszerünkkel.

GUO összeállítását követô alkalmi társulásnak, amely azt a feladatot kapta, hogy az 1971-es Donaueschingen Jazz Festivalon adja elô Krzystof Penderecki Actions For Free Jazz Orchestra címû darabját a szerzô vezényletével. Az egyedi megbízatásokon túl Stan` ko az 1970-es években több lemezen együtt dolgozott a finn jazz egyik úttörôjével, a dobos Edward Vesalával (1945-1999). A finn ütôs elôször az 1974 áprilisában rögzített TWET-en tûnik fel, majd az 1975. decemberi Balladyna következik, egy németországi felvétel, amelyen Stan` kon és Vesalán kívül Tomasz Szukalski szaxofonos és Dave Holland bôgôs vett részt. A Balladyna minden bizonnyal Stan` ko egyik legjobb lemeze: a játékában beállt lírai fordulat talán itt érzékelhetô elôször. A kvartett szabad balladákat játszik, s míg a free játékot Vesala, addig a kötöttebb harmóniák pólusát a két lengyel képviseli. Holland


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 45

bôgôjátéka képez hidat a két zenei felfogás között. Személyes hangú és szívhez szóló album, amely jelentôs mértékben öregbítette a müncheni ECM cég hírnevét.

pedig mintha a Balladyna Stan` koHolland párbeszédét folytatná. Stan` ko hangja éretten meditatív, alkalmasint két nagy amerikai példaképének melankóliáját idézi.

Vesala 1976-ban adta vissza a meghívást Stan` konak: Finnországban vették fel a Rodina címû nagyzenekari albumot, amelyen Nazim Hikmet versei hangzanak el, s a jazzistákat egy vonószenekar kíséri. Stan` kora egyébként azóta is jellemzô, hogy a társmûvészetekbôl – irodalomból, festészetbôl – merít ihletet. Ezt a vállalkozást még ugyanabban az évben követte a Satu címû tentettalbum, majd egy finn-lengyel közös koncertlemez, a Live In Remont. Ismereteim szerint kettejük zenei kapcsolatának utolsó állomása az 1983-as Bad Luck, Good Luck címû Vesala-lemez volt, amely sajnos máig csak LP-formában létezik.

A Bluish megjelenésének idején még az a furcsa helyzet volt Stan` koval, hogy bár a nemzetközi kritika elismerôen szólt róla (elsôsorban az avantgarde jazzt figyelô bírálók), munkássága jórészt hozzáférhetetlen maradt, fôleg a nyugateurópai érdeklôdôk számára. Például a Balladyna csak jóval késôbb jelent meg CD-változatban, a lengyel albumok szintén LP-formátumban léteztek csak. A nagyobb közönség csak 1994 után fedezte fel magának a lengyel trombitást, miután visszatért az ECM kiadóhoz, és régi lemezei is lassanként hozzáférhetôkké váltak CDformátumban. A Kawalerowicz-film ihlette Matka Joanna, a Leosia, majd az ismét Komeda szellemét felidézô Litania alapozta meg világhírét. Új fejezetet nyitott Stan` ko 2002-ben, amikor szinte teljesen ismeretlen lengyel fiatalokból álló új triójával jelent meg a zenei piacon. A tizenhárom részes Soul Of Thingsen mutatkozott be a mind líraibb muzsikát játszó Stan` ko szenzációs új együttese: Marcin Wasilewski (zongora), Sl´ awomir Kurkiewicz (bôgô) és Michal Miskiewicz (dob). Tomasz Stan` konak az új trióval elôadott zenéit kell a legkevésbé bemutatni a magyar közönségnek, mivel többször is jártak és felléptek Magyarországon. Elôször – néhány évvel ezelôtt – a Sziget Fesztivál jazzsátrában lehetett hallani ôket.

TOMASZ STAN`KO válogatott diszkográfiája Lontano (2006) Wolnosc w Sierpniu (Freedom in August) (2006)

Tomasz Stan` ko az 1980-as években végképp megszilárdította elôkelô pozícióját a nemzetközi jazzéletben. Lengyelországban különbözô jazz/rock és jazz/funk formációkat alapított (C.O.C.X., Freelectronic), külföldön pedig többek között Cecil Taylor együttesével turnézott. Két fontos lemezfelvétel ôrzi ennek a zenei találkozásnak az emlékét 1984-bôl és 1988-ból; Stan` ko mindkét lemezen másodmagával, az olasz Enrico Ravával trombitált – valószínûleg a Taylor-féle zenekar nyújtotta egyedülálló élmény, a felemelô közös játék mondatta vele késôbb, hogy Chet Bakeré és Miles Davisé mellett Rava trombitajátéka hatott rá elsôsorban. Az ECM-hez való 1994-es visszatérése elôtt még elkészített néhány lemezt nemzetközi csapattal. Ezek közül, úgy vélem, 1991-es trióalbuma, a Bluish érdemli a legtöbb figyelmet. A lemez akár az ECM katalógusában is szerepelhetne, nemcsak magas mûvészi színvonala, hanem összeállítása okán is: Arild Andersen bôgôs és Jon Christensen dobos kulcsfigurái voltak számos, Manfred Eicher produkciójában megjelent albumnak is. A Bluish összefoglalása az addigi Stan` koéletmûnek: a Bosanetta például egy Vesala-féle tangó-pastiche idézete, az Under The Volcano újabb irodalmi allúzió (Malcolm Lowry), a Dialogue

Too Pee (2006) Suspended Night (2004) Soul Of Things (2002) Egzekutor (2001) Reich (2001) From the Green Hill (1999) Litania: The Music of Krzysztof Komeda (1997) Leosia (1997) Matka Joanna (1996) Roberto Zucco (1996) Balladyna (Theater play compositions) (1994) A Farewell to Maria (1994) Bosanossa (1993) Caoma (1993) Suite Talk (1993) Bluish (1992) Tales for a girl, 12 (1991) Chameleon (1989) Live at Montreux Jazz Festival (1988) Witkacy - Peyotl / Freelectronic (1988) Korozje (1986) Lady Go (1986) C.O.C.X. (1985) A i J (1985) Music 81 (1984)

Stan` ko (1983) Music From Taj Mahal And Karla Caves (1980) Almost Green (1978) Live In Remont (1976) Balladyna (1975) TWET (1974) Fish Face (1974)

Tomasz Stan` ko öregszik, ami az évek számát jelenti, de a szelleme ma is mindig az újabb kalandokat keresi. Miután fiatal triójával meghódította a világot, már újabb formációk és kísérôk felé kacsintgat: 2007 novemberének végén Bielsko-Bialában lépett fel a jazzfesztiválon egy alkalmi (?) szeptettel, amelyben Joey Baron dobolt, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe pedig egy új kvartett élén érkezik. Új zongoristája a finn Alexi Tuomarilla, dobosa a dán Stefan Pasborg lesz, míg a bôgôt továbbra is a kipróbált Sl´ awomir Kurkiewicz kezeli. Lehet, hogy újabb fejezet kezdôdik Lengyelország és ÉszakEurópa jazzkapcsolataiban?

Purple Sun (1973) Jazzmessage From Poland (1972) Music for K (1970)

2008. február 16. szombat 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Tomasz Stan`ko Quartet Lengyelország–Finnország–Dánia) koncertje

Km.: Tomasz Stan` ko (trombita), Alexi Tuomarila (zongora), Sl´ awomir Kurkiewicz (bôgô), Stefan Pasborg (dob)

45


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 46

Napra, Barbaro

Folk-rock A kultúrát illetôen soha nem voltunk a világ mögött, azon belül pedig van egy (sôt, talán több) terület is, amelyben sok évvel megelôztük a többieket. Az elôny furcsamód a múltunkból származtatható és elsôsorban két huszadik századi géniuszunknak, Bartóknak és Kodálynak köszönhetô. Áldásos tevékenységük olyan egyedülálló utat, lehetôséget nyitott meg a magyar zenemûvészet elôtt, amelyért talán már néha irigyelnek is minket. A magyar népzene újrafelfedezése, elevenné varázslása azóta kultikus feladattá, sokaknál igazi elhívatottsággá vált. Vannak persze olyanok is, akik csupán múzeumi tárgyként kezelik a megmentett kincset, de feltehetôen kevesebben, mint azok, akik számára értékrenddé, életmóddá, sôt, filozófiává vált kulturális identitásunk megélése. A hetvenes évek közepétôl, a táncházmozgalom megjelenésével elindult egy másik párhuzamos zenei hullám is Magyarországon: magyar és közép-kelet-európai népzenék és a korszak igényesebb modern irányzatai közti hídverés. A folk egyre komolyabb beolvadása az akkori gitárzenékbe, progresszív rockba és az improvizatív mûfajokba – a jazzbe és a kortárs komolyzenébe is – jelentôs kreatív energiát szabadított fel sok fiatal muzsikusban. Az akkoriban még sehová nem sorolható zenei kísérletekben a magyar fiatalok úttörôk voltak világviszonylatban is – csak bô tizenöt év elteltével jelent meg elôször a „world music” fogalom.

46

Fotó: Müpa Archívum

Matisz László írása

Napra

A fôleg észak-afrikai arabok klasszikus zenébe, majd pop-, rock- és jazz-zenébe oltott folklórja azonban – ahonnan a népszerû világzene mûfaji besorolás származtatható – csak elvétve mutatott olyan törekvéseket, amelyekben a népzene mélyebb szellemisége kapott volna hangsúlyt. A magyarok sokkal inkább ez utóbbival büszkélkedhetnek. Talán az ízlés, talán a kulturális gyökerek tisztelete, de az is lehet, hogy a rosszabb üzleti érzék a magyarázat arra, hogy nálunk nem csupán egy hatásos, egzotikus fúzió volt a cél, hanem a zsigerekben rejlô büszkeség, az alázat mindazon szellemi erôk iránt, amelyek ma is munkálnak a legigényesebb hazai muzsikuslelkekben. Az igazán velôs folk-rock, így, magyar viszonylatban nem is elsôsorban az angolszász rockzene és a magyar népzene keverékét jelenti, és nem is csupán népzenei feldolgozást, hanem a rock mûfaj énekes, hangszeres elôadói egyéniségek által áradó energiáját, a magyar népdal igaz voltával hitelesítve. Ez utóbbi megközelítést mondhatják napjainkban leginkább magukénak a Barbaro és a Napra zenekarok alkotói. A Barbaro együttes tagjai külön-külön is a magyar folk-rock emblematikus

személyiségei: Both Miklós énekesgitáros, Cziránku Sándor gitáros, Herpai Sándor dobos és Zsoldos Tamás basszusgitáros több évtizeden keresztül kiérlelt zenéjükkel reprezentálják a mûfajt. A már-már világhírû cimbalmossal, Balogh Kálmánnal erôsített formáció frontembere szintén Both Miklós, aki Napra zenekarával a Kárpát-medence etnikai sokszínûségét is remekül érzékelteti. Sodró lendületû, egyéni hangszerelésben megszólaló, helyenként virtuóz folk-rock a végeredmény.

2008. január 10. 19:30 Fesztivál Színház A Napra és a Barbaro zenekar koncertje

Napra: Balogh Kálmán (cimbalom), Bobár Zoltán (harmonika), Both Miklós (gitár, ének), Hegedûs Máté (hegedû), Krámli Kinga (ének), Pfeiler Ferenc (dob), Winter Csaba (basszusgitár) Barbaro: Both Miklós (ének, gitár,) Cziránku Sándor (gitár), Herpai Sándor (dob), Zsoldos Tamás (basszusgitár)


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 47

A népzene felsôfokon

Tanszékfoglaló Kelemen László írása

Megvalósult sokunk álma: a zeneakadémiai népzenei tanszék megalakult, sikeresen mûködik. Ennek örömére a Mûvészetek Palotájában, a legjobb helyen most elôször egy olyan gálamûsor született, amelynek fókuszában – Bartók és Kodály munkássága nyomán – a népzene és a mûzene kapcsolata áll olyan fellépôkkel, akik eddig is igen sokat tettek a mûfajok közötti határok átjárhatóságáért.

Egyik legfontosabb tanulság és mai követelmény a mozgalom és a tudományosság kezdeti összefonódásának példája. Kezdetben Bartók, Kodály, Lajtha írásait böngésztük, lejegyzéseit próbáltuk megfejteni. Ma már az is nyilvánvaló, hogy Martin György, Tímár Sándor, Andrásfalvy Bertalan, a Pesovár testvérek vagy Szenik Ilona, Kallós Zoltán és mások önzetlen irányítása, segítsége nélkül nem biztos, hogy megtaláltuk volna a „tiszta forrást”, az élô, akkor még erejük teljében játszó zenekarokat, énekeseket, táncosokat. De ha nem láthattuk volna a saját szemünkkel, nem hallhattuk volna, nem rögzíthettük volna, nem fogadhattuk volna a szívünkbe is az eszünkön kívül mestereinket és zenéjüket, bizony, ez a koncert sem lenne. Tehát a másik fontos tanulság: szükség volt a Bartók által is

sokat emlegetett, ám sokak által korábban nem eléggé gyakorolt helyszíni tapasztalatra, a közvetlen percepcióra és tanulásra, amely nélkül ismét csak a lényeg sikkadt volna el. Most pedig itt vagyunk ezen az ünnepi alkalmon, láthatjuk-hallhatjuk, hogy a sok egyéni útból, amely a népzenétôl visz a nép-zene felé, hogyan kerekedik ki az a vastag fonat, amely életünket, mûvészetünket tartja. Tudjuk, hogy ez az út, amelyen elindulunk, már nem hagyományôrzés, ez annál több is és kevesebb is: a néphagyomány általunk még megélt utolsó századának és feltérképezett elôzményeinek kanonizálása, beszorítása a rögzített, köz- és magas kultúra által kialakított átadási formákba annak érdekében, hogy a benne rejlô érték túlélje a népi kisközösségek hagyományos kultúrájának, a néphagyománynak kipusztulását. Mert ne legyenek illúzióink, korszakváltásnál állunk: nekünk ezen értékek mentésében, átadásában, jövôjének építésében csak a köz- és a magas kultúrába emelés alternatívája maradt. És ha meghökkentünk a gondolat súlyosságán, gondoljunk mai falvainkra, és képzeljük el a holnapot! Tanúi vagyunk, ahogy a kisközösségi népi kultúrát még ôrzô generációk kipusztulnak mellettünk. Láthatjuk egy évezredes életforma megszûnését, annak minden kulturális negatívumával együtt. Megôrzéséhez módszert kellett tehát váltanunk – ennek egyik állomása a Zeneakadémián belül elkezdett munka.

Fotó: Kasa Béla

Itt és most két „világ” ér össze bennem is, amelyek eddig elég mereven külön álltak: a Zeneakadémia mindeddig számomra a klasszikus zenei képzést, a zeneszerzést és az elméleti órákat, a magányos alkotást jelentette, a muzsikálás, a hangszeres néphagyománnyal foglalkozás pedig az „életet”, apámat-nagyapámat, a közösséget, amelybôl vétettem és amelyikben élek. Azt is látom, hogy most, amikor éltetem az egyiket, a másikat lassan temethetem, legalábbis abban a formájában, ahogyan én és az elôzô generációk azt megélték. Két világ között, az ajtóban állok tehát, amelynek küszöbérôl ide is, oda is látni, és talán fontos tanulságok is levonhatók.

Muzsikás Együttes

Csak remélni tudom, hogy az utánunk következô generációk is megpróbálják saját maguknak felfedezni a saját kultúrájukat, hogy ôk is beleszövik magukat abba a mind vastagabb kulturális fonatba, mely Bartókkal, Kodállyal kezdôdött és velük folytatódhat. Ehhez pedig már megnyílt egy míves, zeneakadémiai ajtó. Lépjünk be rajta!

2008. január 18. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem „Tanszékfoglaló” A népzene ünnepe

47


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 48

Bali ôsi ritmusai

Fotó: Müpa Archívum

Az Istenek szigete Theszisz írása

Balin mindenkivel történik valami rendkívüli. Jó vagy rossz, azt nem tudni, de történik. Elsô ottjártamkor jó kis karácsonyi vesegörcsöt kaptam. Másodszor komoly depresszióval érkeztem, és lelkileg kisimulva, boldogan jöttem el. Balin minden nap történik valami fontos. A háziasszony, mielôtt enni adna a családnak, elôbb enni ad az isteneknek. Felölti ünnepi ruháját: élénk színû, áttetszô, gyönyörû csipkeblúzt, száz színben pompázó, mívesen rajzolt batikszoknyát, megfésüli koromfekete haját, majd kis pálmalevél tálkában rizst, kevés zöldséget, egy darab húst, tofut, gyümölcsöt tesz a házi oltárra, és illatos füstölôvel áldoz, hogy megôrizze az istenek jóindulatát. Majd hasonlóképpen áldoz az ôsök szellemének is, akik ha testileg nincsenek is már, szellemi jelenlétükkel óvják, segítik a családot. És hát enni nekik is kell… Fûben-fában, kôben és házban, hegyben és tengerben, szerszámban és autóban is szellemek laknak. Mindegyiknek kell áldozni hetente, havonta vagy évente, nehogy megharagudjanak. Ha új biciklit vesznek, elôbb áldozatot helyeznek a kormányra, s csak azután kezdik használni. Hogy hatásos-e? Egyszer Bali egyik végébôl a másikba utaztam kisbusszal, tizenkét személyessel, amelybe húszan szoktak belepréselôdni

48

csomagokkal, csirkékkel. Most viszont ketten ültünk benne, s a sofôr, aki a saját zsebére dolgozik, hiába várt fél órát is az állomáson, csak nem jött senki. Kelletlenül elindulva még egy fél órát keringett, hátha talál utast, de senki sem akart arra jönni. Egyszer csak megállt egy boltnál, áldozati tálkát vett, és a mûszerfalra tette. Öt perc múlva dugig tele volt a busz… A gonosz isteneknek az év egy meghatározott napján tartanak áldozatot: csörömpöléssel, kurjongatással, kakasviadallal, mindenféle zajos, durva szórakozással igyekeznek kedvükre tenni, hogy ôk aztán megelégedve visszabújjanak a föld alá, és ismét egy évig ne háborgassák az embereket. A jó isteneknek pedig – akik szerencsére sokkal többen vannak – rendszeresen áldoznak a nekik tetszô dolgokkal: szépséggel, nemes és drága holmikkal, és legfôképpen mûvészetekkel, zenével és tánccal. Így válik e két mûvészet a legfontosabbá, a mindennapok részévé Balin.

A kislányok már eszmélésüktôl kezdve arról álmodnak, hogy egyszer a Kraton, a szultáni udvar táncosnôi lesznek. Oda két módon lehet bejutni: elôkelô származással, és kifinomult tánc- vagy zenemûvészként. Már az óvodában próbálgatják a mozdulatokat, aztán az iskolában már hivatalos tantárgy a tánc. A legtehetségesebbek úgy tizenöt évig tanulják, mire igazán táncos lesz belôlük. Hogy miért? Ebben a táncban a test minden porcikája részt vesz. Elsô látásra a testtartás tûnik fel: homorított gerinccel, szinte bábszerû tartásban mozognak a hölgyek. (Nem véletlenül hívják a táncjáték egyik formáját wayang orangnak, ember-bábnak.) A tánc jónéhány részlete egyhelyben, akár ülve történik. Amikor a táncos megindul,


13.12.2007

20:41

Page 49

furcsa, szinte kacsázó léptekkel jár körbe vagy valamilyen íves vonalon. Ezt a fej tánca kíséri, alaposan kihasználva teljes mozgásterét. Egyes pillanatokban a táncos mozdulatlanná dermed, s csak a szemével táncol – meglepô hatású mozdulatok ezek. De mind közül a kezek játéka a legkifinomultabb. Néha a derékra kötött vagy kézben tartott sál végeivel játszik látványosan, máskor legyezôt használ bûvészi ügyességgel. Eszköz nélkül pedig az ujjak tánca lenyûgözô: a tíz ujj egyszerre tízféleképpen mozogva mutat elképesztô kéztartásokat, amely mind valamilyen jelentést is hordoz. A legong kraton a legnemesebb nôi tánc, a tari baris pedig a legnépszerûbb férfi tánc. A táncos hatalmas, látványos jelmezt visel, élénk színekkel, arany díszítéssel telve, minden mozdulatra libbenô rojtokkal borítva, s szinte óriásnak látszik benne. Ehhez maszkot tesz fel. (A maszkos táncok egész Indonéziára jellemzôk, sôt egy típusukban metamorfózist játszik el a táncos: maszk nélkül, majd maszkkal táncol, vagy egyik maszkot másikra cseréli, így különbözô jellemeket, akár jót és rosszat személyesít meg, tánc közben átlényegülve.) A baris maszk általában állati vagy szörny-arc. Ezt erôtôl duzzadó, férfias, haragos-heves mozdulatokkal, ugrásokkal kelti életre a táncos. Kéz- és ujj-játéka azonban ugyanolyan finom, mint a nôi táncosoké. Zene nélkül nincsen tánc, s az ehhez illô zenekar az egész Délkelet-Ázsiában honos gamelán. Ennek két legfontosabb típusa a közép-jávai és a bali gamelán. A jávai általában csöndes, elmélyült, a bali látványos, ritmikus, virtuóz. Balin számos gamelántípus él egymás mellett. A rindik fekvô, függesztett bambuszcsövek sora, amelyet két oktávnyi terjedelemre hangolnak skálaszerûen. A játékos két verôvel két szólamban játszik, az együttes 2-5 hangszerbôl áll. Más típus az anklung: itt fakeretre helyeznek hangolt bambuszcsöveket, amelyek a keretet megrázva szólalnak meg. Egy játékos mindössze két hangot tart a kezében, tehát a dallam úgy alakul ki, hogy mindig az a játékos rázza meg a megfelelô keretet, aki a soron következô hangot a kezében tartja. A gender wayang a xilofonhoz hasonló metallofon hangszer:

hangolt fémlapok sora, melyek hangját bambuszcsô rezonátorok erôsítik. Kemény faverôvel két szólamot játszik a játékos, és az együttes két vagy négy hangszerbôl áll. A két fölsô és két alsó szólam szorosan összeölelkezik, a találkozó hangokat ellentétes irányú dallamlépések választják el – az egész egy csengô-bongó hangközjáték. Az igazi nagy együttes neve gong kebyar. (Tudta-e, hogy a magyar nyelvben két indonéz-maláj jövevényszó is van? Az orángután, vagyis „erdei ember” és a gong.) A már említett gender wayang mellett hasonló, de rezonátorcsô nélküli metallofonok egész családja található. Ezek hangolása egy oktávval magasabb vagy mélyebb, hanglapjaik vastagabbak, és csont- vagy faverôvel játszanak rajtuk. A játékmód lenyûgözô: a hangszerpárok nem egyszerre, hanem felváltva, közéütéssel játszanak, vagyis két hangszer közös „terméke” a dallam – csakhogy olyan elképesztô sebességgel, amilyen semmihez sem hasonlítható, fülkápráztató élményt ad. Mellettük kis cintányérok csapata csattog, szintén közéütéses módon. A zene bizonyos szerkezeti pontjait jelzi a két gong: jókora függesztett bronztányér, amelynek közepén kiugró félgömböt kell megütni. A kisméretû fekvôgongok sora, a bonang olyan hosszú, hogy akár három játékos is játszhat rajta, s a dallam vezetésére szolgál. A suling, a bambuszfurulya lehet rövid, de olyan hosszú is, hogy az ülô játékos a lábujjával támasztja meg játék közben. Persze sulingból is több van, hogy a fémhangszerek „csörömpölése” közepette szólamuk hallható legyen. Az együttes irányítója a kendang, a dob, amelybôl (ki gondolta volna?) szintén kettô van. A játékos ölébe fektetve mindkét végén játszik, s a két dob szintén közéütéses módon alakítja a virtuóz szólamot. Az egész gamelán zene alapja a kommunikáció, miként az indonéz társadalom is erre épül. Kommunikálnak a hangszerpárok, a különbözô hangszercsoportok, igazodnak a gong jelzéseihez, követik a dobokat – semmi sem jár egyedül. Az európai zene individualizmusával szemben a gamelán közösséget alkot, ahol nem az egyes hangszerek jelenléte, hanem hiánya tûnik fel.

Fotó: Müpa Archívum

MUPAmag200801++

A holland gyarmatosítókat annyira elbûvölte Bali bája, a páratlan természet, a gyönyörû lányok, a csodálatos mûvészetek és a különös, egyedi hindu vallás elegye, hogy elhatározták, megóvják a szigetet az európai kultúra befolyásától, hittérítôktôl, turistáktól, minden modern dologtól – Bali maradjon igaz mese. Ezért virágozhat máig az eredeti bali kultúra: ami Debussyre oly nagy hatást tett a párizsi világkiállításon 1889-ben, a mai nézô-hallgató ugyanazzal találkozik. Itt nincs csikosch–fokosch–gulasch parti; az idelátogató turistának kicsit leegyszerûsített formában, de ugyanazt mutatják be, amit önmaguknak és persze isteneiknek. És ne felejtsék el: amit mi láthatunk, hallhatunk e rendkívüli alkalommal, azzal maguk az istenek is elégedettek!

2008. február 23. 19.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Bali ôsi ritmusai – Gamelán zene és táncok autentikus elôadásban elôször Magyarországon

Ókori idôk: Baris (szólótáncos) Wayan Lotring alkotói korszaka: Gambangan (hangszeres); Legong Keraton (4 táncosnô) Kebyar-korszak: Semara Giri (hangszeres); Kebyar Duduk (szólótáncos); Oleg Tambulilingan (1-1 táncos és táncosnô); Teruna Jaya (szólótáncosnô); Zenekari kíséretes táncok

49


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 50

A finnek zenéje

Kis nép, nagy népzene Vörös Eszter írása

Van egy kisváros Finnországban, Kaustinen, ahol egész évben egyetlen eseményre készülôdnek. Immár negyven éve minden júliusban a legjobb hazai és most már külföldi zenészek részvételével itt rendezik meg az ország híres népzenei fesztiválját. Kaustine neve mára összefonódott a tradícionális és a modern finn népzenével – mai divatos szóhasználattal: világzenével –, sok finn népzenész errôl a vidékrôl származik.

fejlôdési szakaszát pedig a 16-17. századra. Az ország nagy részén ezután a runóénekek hanyatlásnak indultak. A Kalevalában – amelynek jelentése „Kaleva földje” – az emberiség eredete és ôstörténete, valamint az emberi élet minden területe megjelenik: a teremtés, a hétköznapi élet a maga gondjaival és

Vikár Béla 1909-ben megjelent gyönyörû fordításában e pár sor is szinte dalra kelt, s kedvet csinál az olvasónak, hogy elmerüljön a rímek s a jellegzetes kalevalai verselés folyamában. A finn nemzeti eposz a finn ôsköltészet úgynevezett runóénekeinek gyûjteménye, mely 1835-ben jelent meg Elias Lönnrot munkája eredményeként. A nagyszabású mû kiadását többéves gyûjtôút elôzte meg, amely során még idôben sikerült megörökíteni a már csak

50

Fotó: Müpa Archív

A városkából induló modern népzenei újjáéledés része volt a hatvanashetvenes években Európán akkortájt úrrá lévô zenei mozgalomnak, amelyben a zenészek népi hagyományokhoz nyúltak vissza a könnyûzene eszközeivel. A lelkesedés az ezer tó országában mára sem hunyt ki, ellenkezôleg: a népzenei kultusz folyamatosan megújul. A finn világzenei együttesek állandó vendégei a nemzetközi fesztiváloknak (így a Sziget Fesztiválon rendszeresen föllépnek), és hazájukban is népszerûek a mai stílusokba bújtatott népdalok. A legfôbb inspiráló „alapanyag” pedig az a mû, amely a 19. század közepétôl a finn kultúra és öntudat meghatározó alapeleme lett: a Kalevala. „Mostan kedvem kerekedik,/elmém azon töprenkedik,/Hogy ím dalra /éne kelni,/Ideje volna énekelni,/Nemek nótáit dúdolni,/Fajok énekeit fújni;”

Herczku Ágnes, Szalóki Ági, Bognár Szilvia

az ország nyugati részén énekelt dalokat. S bár ezeken is sokat alakított a különbözô korok zenéje, nagy részükrôl sikerült még ôsi formájukban pillanatképet készíteni. A kalevalai költészet virágkorát a kutatók a kereszténység elôtti idôkre teszik (ez a 11. századig tartó idôszak), utolsó

örömeivel, a születés és a halál, az ünnepek mind-mind ritmikus versbe foglaltatnak. Ennek megfelelôen az énekeket epikára, lírára, lakodalmi és ünnepi költészetre, illetve alkalmi költészetre és varázsigékre osztják fel. Az eredetversek arról regélnek, hogyan keletkezett a tûz, a vas, a csónak vagy a


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 51

finn népzene legfontosabb hangszere, a kantele. A hôsköltészet fôszereplôje azonban a kitûnô zenész és énekes, illetve remek harcos, egyben törzsének bölcse és sámánja: Väinämöinen. Bár a kereszténység érkeztekor a hôsnek osztoznia kellett a dicsôségben: az ekkor kialakult úgynevezett legendaénekekben már Jézus és a szentek is helyet kaptak a megénekelt hôsök között. A lírai dalok leginkább a nôk dalai voltak – a fiatal lány, a feleség, az anya öröme és bánata elevenedik meg bennük. A lírai dalokat Lönnrot a Kanteletar nevû gyûjteményben adta ki 1840-ben. A dátum nem meglepô: az Európában a 19. század elsô felére felerôsödô nemzeti romantika az 1809-tôl – a hat és fél évszázados svéd fennhatóság után – Oroszország részévé vált Finnországot is eléri. A mûvészet új értelmet nyer: egy jövôbeni függetlenség eléréséért „szól” a nemzeti színezetû zenei, irodalmi, képzômûvészeti alkotások nagy része. Az 1917-es függetlenségig ez a lelkesedés sok remekmûvet szül, amely a Kalevala, a finn nemzeti tudat szimbólumának zenei és történeti világán alapul. A legnagyobb finn zeneszerzô, Jean Sibelius kezdeti szimfonikus mûvei, illetve szimfonikus költeményei (mint a Finlandia) mind a Kalevala mitikus világából merítenek – akárcsak kortársai és utódaik közül sokan egészen a mai napig. A 21. század zenészeire azonban nemcsak a runóénekek gazdag választéka maradt. A 17. századtól a népi énekek – többnyire a közeli országok kultúrájának és a vallás hatására – más fajtája is kialakult és tette még sokszínûbbé a finn népzenét. A svéd uralom nyomán Finnországban is elterjedtek a svéd népdalok, és a kereskedelem fellendülésével Európa távolabbi hangjai is eljutottak a skandináv kikötôkbe. Onnan pedig az úgynevezett ponyvaverseken keresztül könnyen bekerülhettek a paraszti énekek közé. Ezek újság formában kiadott dalok voltak, amelyeket zsoltároskönyv nagyságúra hajtottak össze, s a vásárok forgatagában jártak kézrôl-kézre. Kezdetben vallási énekek, késôbb világi dalok is nyomtatásba kerültek. Egy-egy írástudó pedig betanította ôket a betûket nem ismerôknek.

A négy finn énekesnôbôl álló Suden Aika együttes az ôsi finn népzenét eleveníti fel saját szerzeményeken és egy nagyon sajátos hangzáson keresztül. Dalaikban fôleg a nôk életének különbözô szféráiról énekelnek. „A farkas ideje” – ezt jelenti a nevük, és ez a sötét, balladai kép bizony egyik-másik hátborzongató daluktól sem idegen. Legalább ennyire egyedi a három kiváló magyar énekesnô produkciója, a Szájról szájra címû elôadás, amely egyben nagylemez-bemutató koncert is. Bognár Szilvia, Herczku Ágnes és Szalóki Ági kedvenc magyar és bolgár dalaikat éneklik majd, de nem a megszokott, autentikus formában. A finn és magyar zene eme találkozásából akár zenetörténeti különlegesség is születhet. Az 52 éves Anssi Tikanmäki neve szorosan összefonódik a híres rendezô testvérpár, Mika és Aki Kaurismäki filmjeivel. Mindkettôjük mûveihez írt zenét (összesen kilenc Kaurismäkifilmhez). Tikanmäki a Sibelius Akadémián tanult, és hamar feltûnt a rock- és a jazzvilágban, saját zenekarát már diákévei alatt Ikaros néven megalapította. Filmzenéi közül a legnagyobb sikert Aki Kaurismäki 1999-es némafilmje, a Juha aratta. Most Magyarországon elôször és egyetlen alkalommal lesz látható a legendás némafilm Anssi Tikanmäki zenekarának élô aláfestésével.

A 19. században még nagyon sok dalforma jelent meg más kultúrák hatására (jelentôs volt például a német zenei hatás). Az új dalokat új hangszereken játszották, némelyikük teljesen beépült a finn népzenébe a tradícionális hangszerek mellé. Eddig ugyanis a legfontosabb ôsi finn hangszer, amelyet a Kalevala is megénekel, a kantele volt. Mivel a runóénekek szinte kivétel nélkül egyszólamúak voltak, nemigen igényeltek kísérôhangszereket. A kantele is 1000 körül kezdett csak elterjedni. Eredetileg öthúrú volt – az öt hang az ôsi pentaton hangzásvilágot tükrözi. A kezdetleges hangszert egy darab nyírfából vágták ki, tetejére illesztették a húrokat. Késôbb a készítése és a húrozata is bonyolultabb lett, az úgynevezett dobozkantelének már 8, majd 15 és 18 húrja volt. A kantelének a 18. században egy vonós változata is elterjedt. Az új finn népdallal megjelent a hegedû, amely azóta a finn népzene egyik legfontosabb hangszerévé vált. A harmonikának nem volt ilyen könnyû dolga: a kezdetben lenézett hangszert csak a 20. században fogadták el igazán, azóta viszont elmaradhatatlan a finn népzenei életben. A hangszerek és a gazdag tradíciók nyújtotta lehetôséget sok zenekar ma ki is használja. A hagyományok megôrzésével sorra születnek a változatos világzenei produkciók. Érdemes belehallgatni abba a gazdag zenei világba, amit a mintegy ötmilliós

nép oly sok zenésze mára létrehozott, és új hullámot adott a finn népi kultúra terjedésének otthon és a világban.

2008. február 15. 19.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Szájról szájra Km.: Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági (ének), Nikola Parov (fúvós hangszerek, gadulka), Juhász Gábor (gitár), Mester László (brácsa, ütôgardon), Dés András (ütôhangszerek), Kovács Zoltán (nagybôgô) A Suden Aika (Finnország) koncertje Tagjai: Katariina Airas (ének), Liisa Matveinen (ének, kantele), Tellu Turkka (ének, tekerôlant, lant, kantele), Nora Vaura (ének, furulya) 2008. március 1. 19.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem „Kaurismäki muzsikája” – Az Anssi Tikanmäki Film Orchestra (Finnország) koncertje

Km.: Sami Kuoppamäki (ütôhangszerek), Juuso Nordlund (basszusgitár), Eemil Tikanmäki (gitár, hegedû), Masa Orpana (szaxofon), Eljas Tikanmäki (billentyûs hangszerek), Anssi Tikanmäki (billentyûs hangszerek)

51


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:41

Page 52

A 40 éves friss sztori

Táncdalfesztivál Zöldi Gergô írása

A Táncdalfesztiválokról manapság elsôként a nosztalgia jut eszünkbe. Pedig a maguk idejében, a hatvanas évek második felében a magyar könnyûzenei élet megújításának fontos fórumaiként is szolgáltak ezek a rendezvények. Éppen ezért olyan összefüggésben is érdemes megvizsgálni ôket, hogy a nosztalgia mellett az újító szándék is hangsúlyt kapjon. Hogyan szólalhat meg egy fesztiválsláger másként? Ezzel a szándékkal jön létre a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem koncertje.

52

Dolhai Attila

Fotó: Müpa Archívum

A Táncdalfesztiválok nagy elôdje, a Ki mit tud? az „állami tehetségkutatás” fóruma volt, számos kategóriában indultak versenyzôi, e kategóriák egyike volt csupán a tánczene. Ez még a kor könnyûzenei hagyományainak keretein belül mozgott, itt a késôbbi táncdalfesztiválos énekesek is a korszellemnek megfelelô slágerekkel indultak. A dalok humoros kuplészerûségek vagy szívhez szóló balladák voltak, az elôadók visszafogott eleganciával énekelték a dallamcentrikus tánczenét, s közben versmondók, humoristák, népdalénekesek léptek fel. Annál nagyobb újítást hozott 1966-ban az elsô Táncdalfesztivál, amelyre háromszáz szerzô négyszázötvennél is

több dala nevezett, s végül hatvanegy került közülük képernyôre. Ez már kizárólag a könnyûzene rendezvénye volt, s mint ilyen, hosszú koncertsorozatként jelentkezett a tévé hôskorának mûsorszerkezetében. Felléptek még az ötvenes évek nagy sztárjai is, ám az igazi szenzációt az újak jelentették, akiknek többnyire elsô nagy kiugrási lehetôségük volt ez a verseny. Jellemzô, hogy a második évben már háromszor annyi dal szerzôje jelentkezett a versenyprogramba, mint 1966-ban. Fontos jelensége volt ezeknek a versenyeknek az is, hogy az énekesek nem csupán hangjukkal, hanem külsejükkel, vagyis „imázsukkal” is megmérkôztek egymással – hiszen ôket már egy egész ország nézte a tévében, míg a korábbi elôadók elsôsorban a rádióból voltak közismertek. Merész hangszerelések és öltözékek, új, zabolátlanabb énekstílus képviselôi váltották egymást a színpadon a hagyományos, jól bevált nagyságokkal. Vagyis útjára indult a stílusteremtés. Az elôadók voltak a legfontosabb szereplôk, szemben a Ki mit tud? adásaival, amelyekben a zsûri hozzászólásai legalább akkora vonzerôt jelentettek,


20:42

Page 53

Ex Jazz+Az: Behumi Dóri, Kozma Orsi, Váczi Eszter

mint a versenyzôk produkciói. Itt már nem volt Petrovics Emil, Major Tamás vagy Pernye András, akiknek szigorú ítéletét lélegzetvisszafojtva várta a Ki mit tud? közönsége. A zeneközpontúság nagy nemzetközi piacot is jelentett a Táncdalfesztiválnak, hiszen nem szerepeltek benne olyan produkciók, amelyeket csupán a magyarul beszélô nézô élvezhetett. Jellemzô, hogy már a második seregszemlét tizenegy ország televíziói vették át. Az arcukat is megmutató, vagyis korai médiasztárokká váló énekesek egész Közép- és KeletEurópában közismertek lettek, s bár a vasfüggönyön nem törhettek át, valójában a térség elsô valódi popsztárjaivá váltak. Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta, Aradszky László, az Illés, Kovács József, Toldy Mária, Dobos Attila… hosszan sorolhatnánk azok nevét, akik egyik pillanatról a másikra egy ország kedvenceivé váltak. Vagyis: megjelent az új generáció a popzenében, az a generáció, amelyet akkoriban beat nemzedéknek hívtak. Táborokra oszlott a nézôközönség, kinek Koncz Zsuzsa, kinek Kovács Kati a kedvence – mindenesetre a közvetítés odaszegezte

a képernyô elé a magyarok aprajátnagyját. Hatalmas szenzációt keltett Szörényi Levente a „Még fáj, fáj, fáj, fáj…” elôadásával, s a Kovács Kati nyakán dagadó erek is hosszas beszédtémát jelentettek másnap a munkahelyen – ne felejtsük el, hogy ekkoriban mindenki „A” tévét nézte, nem csatornák tucatjai között válogatott. Hat egymást követô éven át jelentkezett a Táncdalfesztivál képernyôn, ám igazi hôskorát a legelsô, még hatvanas évekre esô négy adás jelentette. Tíz évvel késôbb, 1981-ben újra megrendezték, megint nagy szenzációt keltett – igaz, közben indult számos más hasonló seregszemle is, ám ezek már más nevet viseltek. A mostani koncerten a hôskor, vagyis a hatvanas-hetvenes évek fordulójának Táncdalfesztiváljai, illetve azok versenydalai, gyôztesei a fôszereplôk. Az akkori frissesség, a meghökkentô újszerûség persze – a popzene természetét illetôen – ma már inkább nosztalgiát jelent, bár a dalok nagy része mindmáig közismert, s elôadóik egyikemásika ma is fontos szereplôje a könnyûzenének. Mégis, ha egy az egyben hangzanak el a számok, az ember inkább egy kellemes, múltidézô

házibulin hallgatná ôket némi fröccs vagy sör társaságában. (Ahogy teszi a Szigeten, a Táncdalfesztivál sátorban.) Ami ennek a koncertnek a különlegességét illeti, Böhm György rendezô legfontosabb célja az, hogy ne csupán a régi emlékeket felelevenítô rendezvény legyen az este, hanem kövesse a Táncdalfesztiválok eredeti szellemiségét, vagyis az új zenei hangzások, szokatlan interpretációk felvonultatásáról szóljon. A középpontban tehát a dalok új köntösbe öltöztetése, a különbözô stílusok és mûfajok harmóniája áll. Egy egykori keringô megszólalhat blues-ként, egy könnyed táncdal jazzmotívummá alakulhat, modern rock-dal válhat a könnyes sanzonból, az egykori Jazz+Az énekesnôinek háromszólamú vokálja szólaltathatja meg a jól ismert slágert, vagy Palya Bea énekelhet Kovács Kati sikerdalt. Lényeg, hogy semmi sem egy az egyben szerepel, hanem átfogalmazza mindaz, ami az eltelt negyven évben történt velünk és a zenével. Palya Bea

Fotó: Müpa Archívum

13.12.2007

Fotó: Müpa Archívum

MUPAmag200801++

2008. február 22. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Táncdalfesztivál! Táncdalfesztivál?

53


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 54

Nyugat: 2008-1908

Aranymosás a nyílt színen Karen Zsolt írása

Boldogítóan sikerült Mácsai Pál megfogalmazása szerint az Örkény Színház legutóbbi bemutatója, az Apátlanul – a mûvészeti igazgató a színház egyik legfontosabb produkciójaként jellemzi a Platonovból készült elôadást, amely nyilvánvaló hangsúlyokat ad majd az éppen futó évadnak is. Ilyen szempontból is szerencsés, hogy a társulat a következô, a Mûvészetek Palotájában bemutatandó elôadását új sikerélményekkel és energiákkal gazdagodva kezdi próbálni. Elôkészületben a Nyugat 2008-1908 est. A fiatal társulat mára tökéletesen összecsiszolódott: premierközönsége ezért magas elvárásokkal nézett a bemutató elébe, ahol orosz vendégrendezô elképzelése szerint láthatta Csehov fiatalkori alkotását, amelynek címe nem maradt fenn. Legtöbbször – a férfi fôszerep után – Platonovként mutatják be a darabot, az Örkény Színházban (melyet ma már senki nem az egykori Madách Kamaraként emleget) Jurij Kordonszkij vezette a próbákat. Az elmélyült és hosszas mûhelymunka meghozta gyümölcsét: boldog a társulat és a direktor, dicsér a kritika, jegyet szeretne a

közönség. S valljuk be, nincs, nem lehet szerencsésebb, mint a siker friss élményével fogni bele új produkcióba, különösen olyanba, ahol hasonlóan nagy a tét. A Fesztivál Színházban kétszer látható est késôbb a Madách térre, a társulat belvárosi otthonába költözik, azaz repertoárra kerül, hiszen a színház legtöbb tagja részt vesz a produkcióban. Egyedül Hámori Gabriella „jár külön utakon”, aki egy monodráma próbafolyamata miatt nem vehet részt az Örkény egyik legizgalmasabbnak tetszô irodalmi-színházi vállalkozásában: a legendás és 2008-ban éppen száz esztendôs Nyugat címû folyóirat és mûhely nagyszerû szerzôinek és szerkesztôinek felidézésében. Innen nézünk vissza, innen értékelünk valamit, magyarázza a készülô est címében a számokat Mácsai. „Nem akartuk, hogy a cím úgy hasson, mint egy sírkô. A Nyugatnak vége van, de él. Él, és noha kevesebben ismerik, mint korábban, mégis kultikus jelenség ma is. Az irodalomnak nagy szerencséje ez: ércnél maradandóbb, megmarad, megkerülhetetlen marad, jövôje van.” S hogy mit jelent a Nyugat ma? Az est rendezôje szerint nem is csak a mûvek fontosak, hanem, hogy a Nyugat milyen környezetben, mivel szemben jött létre, és milyen tántoríthatatlanul ragaszkodott elveihez, elsôsorban az irodalmi minôséghez. „Lázas, szellemi értelemben

54

elmagányosodott, és fiatal emberek szövetsége volt eleinte” – fogalmaz Mácsai, aki úgy látja, mindez egyértelmûen kiolvasható a szövegekbôl és az is, hogy ezzel mind tisztában is voltak. „E jelenségnek folytatása nem lehet. Ha nincs, nyilván nem is lehet, különben lenne, azt hiszem” – teszi hozzá. A készülô elôadás ajánlójában meglepô a kitétel: a színház nem méltatni akar és nem elemezni, de még csak nem is irodalmi estet rendezni a Nyugatban közölt remekmûvekbôl. Színházi élményt keres, drámát – drámaíró nélkül. Miként lehetséges ez? „Megpróbálunk embereket ábrázolni, és nem szövegeket tolmácsolni. Kísérletet teszünk felidézni azt a hevületet, amelyben a Nyugat élt – tehát a jelen idôt keressük, nem a múltat. Ez mindenkor a színház kiindulása. Másfelôl természetesen ez egy irodalmi anyagból készülô irodalmi mûsor. Kis szerencsével mégis színház lehet belôle, még ha a mûfaja soha nem is lesz dráma.” Az est szövegét


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 55

összeállító Réz Pál és Várady Szabolcs heroikus munkát végez, várhatóan a bemutató elôtti utolsó napokig: a három évtizednél is több idôt lefedô korszak teljes termését feldolgozták. Csak az elôadás elsô felét kitevô, hatalmas, látszatra is több kilós köteget mutat Mácsai, illusztrálva, hogy az elsô válogatás után még többször átszûrik a szöveget február közepéig. S a mennyiség csak egy kérdés – jóval fontosabb, hogy mi lesz az elôadás rendezôelve, mi lesz a mûfajok aránya. „Nyilvánvaló: minden nagy Nyugatos költô meg fog szólalni verssel is, de inkább arra koncentrálunk, hogy mit akartak, mi volt a nézetük, a világlátásuk, ez lesz a súlypont.” Mácsai Pál a tél elejét tölti az eleve rostált anyag további válogatásával, s amikor errôl esik szó, felidézi az Örkény Színházat elindító Mi újság, múlt század? címû elôadást, melyhez 150 ezer oldalt olvastak át a 20. század sajtójából, majd végül 60 oldalas szövegkönyv készült az elsô próbákra. Ráadásul most irodalmi szöveget szemléznek: ez már az aranymosáshoz hasonlítható, mondja mosolyogva a rendezô, nyilván, mert örömét leli az aranymosásban. Jól látja a különbséget, ezerszer szigorúbb szerkesztési elveket követhettek annak idején a Nyugatban, mint bármely más szerkesztôségben.

Babits Mihály:

A NYUGAT RÉGEN ÉS MOST (Felolvasás a Nyugat huszonöt éves évfordulójának emlékünnepén) … Mi világnézetek kavargása között iramodtunk neki az irodalomnak; a szellem egy nagy századának végsô problémái izzottak körülöttünk; vörös fények és fekete árnyékok estek már az úgynevezett magyar ugarra is. Mi fölfigyeltünk fényre és árnyékra; szívünket izgalom és gôg töltötte meg; s csakugyan egy kissé lenéztük az elôttünk járó generációt, mely bezárkózva a nemzeti glóbus hazudott örömeibe s ingékony nyugalmába, kedélyes vagy cinikus mosollyal pipaszónál anekdotázott vagy bor mellett nótázott. Mi mások voltunk, s nagyobb kockázatot vállaltunk. Nem a politika választott el elôzôinktôl, hanem éppen az, hogy túl voltunk az ô politikájukon; az ô problémáik minekünk nem voltak problémák; a mieink nem is politikai, hanem világnézeti problémák voltak; tudtuk, éreztük, hogy ezen mulik minden; a magyar politika kicsinyes játék volt csak; mi kérdéssé tettük magát a magyarságot, magát a politikát s emberségünket és mûvészetünket; átéltünk minden világnézetet, szocializmust és arisztokratizmust, apostolokét és tiszta artistákét; s ha csak szép verseket akartunk – mint Ady mondta, «gyönyörûket írni»: az is több volt mint egyszerûen csak szép vers, az is tüntetés volt és tiltakozás, az egész akkori magyar glóbus ellen, mely nem ismert verset a cigány nótáján túl. Ebben voltunk valahogy mind baloldaliak, azaz ellenzék: noha egymás közt a legkülönbözôbb hitvallással, s egyenként is és évek sorjában a legkülönbözôbb hitvallásokat járva meg. Egyben egyek voltunk: lázadók és forradalmárok még akkor is, és akkor leginkább, mikor leghívebben fogóztunk a régi magyar hagyományok gyökereibe – mert a magyar kultúra mindig lázadó volt és mindig exogam, s rögtön mocsárba fúlt és gyengeségbe, mihelyt nem tudtunk túlnézni magunkon s jelenünkön. Az elsô nyugatos nem Ady és nem is Ignotus; még csak nem is Kazinczy vagy Széchenyi, hanem maga Szent István volt, s mikor a Mult ellen harcoltunk mi, a Mult velünk harcolt!...

„Kétes szöveg is alig-alig akad, minden anyag szépirodalmi nívójú, így hát megdolgoztatja a dramaturgot meg a rendezôt, akinek az a feladata, mint annak idején a Nyugat szerkesztôinek: hogy könyörtelen legyen. Az elsôdleges szempont az, hogy megtaláljuk azokat a gondolatokat, amelyek ma éppannyira érvényesen és élesen, jelen idejûen szólnak, mint akkor. Sok ilyen van. Amirôl olvasás közben úgy érzem, hogy ma szíven üt, az bent marad, s elhangzik majd az esten. Ami „csak” dokumentumszerû, az kiesik– azokat a színház a maga eszközeivel nem tudja élôvé tenni. A többirôl azonban egy porszemet sem kell letörölnünk. Mert nincs rajta.”

2008. február 14., 15. 19:00 Fesztivál Színház Nyugat: 2008-1908 – az Örkény Színház elôadása

Összeállította: Réz Pál, Várady Szabolcs; díszlet: Khell Csörsz; jelmez: Izsák Lili; zene: Darvas Ferenc; dramaturg: Boskovics Szandra e. h.; rend.: Mácsai Pál

55


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 56

Beszélgetés Hemrik László múzeumpedagógussal

Hidat építeni a szakadék fölé Kôhegyi Ilona írása

A múzeumpedagógia, mint a legtöbb fiatal tudomány, az Amerikai Egyesült Államokból származik. A múzeumok alap funkciója – megôrizni a kulturális értékeket és javakat – mellett a 20. században egyre nagyobb igény alakult ki a felhalmozott ismeretek átadására. Ez a tendencia mára szinte az egész világon érvényesül: a múzeumi gyûjtemények könnyebben befogadhatóvá tették addig féltve ôrzött kincseiket. – Magyarországon mióta beszélhetünk múzeumpedagógiáról? – A ’70-es években volt az elsô felfutása, ekkor az oktatási törvény kötelezte az iskolákat a múzeumlátogatásra. Ebben az idôben tényleg sok gyerek jutott el a kiállítóterekbe, bár elég nehézkesek voltak ezek a látogatások; nélkülözték az innovatív elemeket, amelyek nemcsak eseménnyé, hanem tanulsággá alakították volna a látnivalókat.

hatott a rendszerváltás. A kialakult versenyhelyzet rákényszeríttette az intézményeket, hogy minél jobb kiállításokat hozzanak létre. Ezzel egy idôben egyre fontosabbá vált az is, hogy a közönséget odacsalogassák a tárlatokra, hogy a látogatók jól érezzék magukat. Fontos lett, hogy a közönség érezze: foglalkoznak vele, „beszélnek” hozzá.

– Milyen pozíciót foglal el ebben versenyben a Ludwig Múzeum?

– Mikortól változott meg a helyzet? – A múzeumok világára hatékonyan

56

- A LUMÚ múzeumpedagógia nélkül is egy izgalmas világ az emberek számára.

Különleges, lélegzetelállító, tartalmas világba lép, aki ellátogat hozzánk. Ez azonban kevés, mert a látottak megértéséhez utakat is kell mutatni. Nálunk lehetôség van arra, hogy az idelátogató csoportok kiszakadjanak a hagyományos oktatási rendszerbôl. Tartalmában itt sem történik más, mint az iskolában. Van egy oktatási tartalom – egy kiállítás, egy alkotó, egy adott kép, egy korszak –, amit fel kell dolgozni; lehetôség szerint minél izgalmasabb eszközökkel. Épp ezért a foglalkozások – a múzeumpedagógia séták – sok interaktív és játékos elemet tartalmaznak.

– Hogyan veszitek fel a kapcsolatot az iskolákkal, a különbözô csoportokkal? – Legtöbbször a tanárok keresnek meg minket, jellemzôen azok, akik szeretnének kilépni a megszokott, iskolapadhoz kötött oktatásból. Mi pedig törekszünk arra, hogy a programfüzeteink, hirdetéseink eljussanak az iskolákba. Próbáljuk felhívni a tanárok, csoportvezetôk, programszervezôk figyelmét a létezésünkre, a foglalkozásainkra.


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 57

– Nehéz a kortárs mûvészetet fogyaszthatóvá tenni a nagyközönség számára?

– Mi a legnagyobb kihívás a munkátokban?

– A szervezett csoportok, programok esetében könnyebb a dolgotok?

– Amikor eljön ide egy csoport – bármilyen dinamikájú, életkorú –, egy

Fotó: Müpa Archívum

– A Ludwig Múzeum paradox helyzetben van, mert a kortárs mûvészet nem igazán akar intézményesülni. Nem azért születnek ezek a képzômûvészeti alkotások, hogy múzeumi értékek legyenek. A LUMÚ célja, hogy a kortárs mûvészet jelenleg legdivatosabb és legújabb trendjeit, valamint az ezeket a legmagasabb szinten képviselô alkotóit bemutassa. A sok, jó, értékes kiállítás, akció mégsem evidenciaként hat. A

Több mûvészeti jelenség létezik, zakatol egymás mellett. A világgal együtt a mûvészet is bonyolult és gyorsan változik. Nem mindenkinek van ideje arra, hogy a legaktuálisabb mûvészethez eljusson. Nekünk, múzeumpedagógusoknak az a célunk, hogy a kortárs értékeket minél szélesebb közönséggel megosszuk.

nézôk legtöbbször nem élvezik és nem értik meg saját koruk mûvészetét. A mai globális világban mindenkinek joga van az értékek és információk megszerzéséhez és megértéséhez. A világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie, hogy az emberek értsék a saját koruk mûvészetét. A kortárs társadalom vágyait, igényeit a kortárs mûvészetnek kellene kielégítenie. Azonban az emberek, akik élik a hétköznapjaikat, nem a kortárs mûvészetben találják meg esztétikai élményeik forrását, hanem a mûvészettörténet által meghaladott alkotásokban. Ez posztmodern tünet.

szakadék két különbözô oldalán állunk, és a foglalkozás ideje alatt közösen kell felépítenünk egy hidat. Ebben a hídépítésben én a tárgyi, pedagógia, pszichológia tudásommal veszek részt, a szakadék másik oldalán álló emberek pedig az érzékenységükkel, a világról való tudásukkal, a szerteágazó mûvészeti tapasztalataikkal. Ha jó napunk van, akkor a séta végére felépül ez a híd. Semmi világmegváltás nincs ebben. Az sem biztos, hogy kortárs rajongók lesznek. Létrejöhet azonban egy olyan együttlét, amely pozitív irányba mozdítja az emberek mûvészetekhez való viszonyát.

– Az úgynevezett klasszikus múzeumpedagógiai foglalkozások a hétköznapi nyitva tartás ideje alatt zajlanak, szervezett csoportokkal. Mindenkinek szervezünk foglalkozásokat: az óvodásoktól egészen a nyugdíjas csoportokig. Kialakított, jól mûködô rendszerünk van erre. Középpontjában egy témával, amelyet próbálunk jól feldolgozni a mûvek között. Nem célunk mindent megtanítani vagy megmutatni. A kevesebb néha több. A szervezett csoportoknál didaktikusabb keretek közé kell zárni a foglalkozást. Ezek minden esetben szakadékba való ugrást jelentenek, ezért próbálunk információkat szerezni a hozzánk látogatókról. Azonban ezeken a didaktikusan felépített foglalkozáson is fontos, hogy a gyerekek, a csoportban lévô emberek reakciói felszínre kerüljenek. A hétvégi programjainkat szabadidôs tevékenységnek választják az emberek, fôleg szombatra próbálunk szervezni. A tárlatvezetésen és a beszélgetéseken nem az a cél, hogy a mûvésszel a szakma legfelkészültebb és a szakzsargont legjobban használó mûvészettörténész beszélgessen. Sokkal fontosabb az ismeretterjesztô szint elérése és megtartása. A LUMÚ 10-tôl 10-ig programjain látható filmek igényes alkotások, amelyeket érdekes környezetben nézhetnek meg az idelátogatók. A hétvégi programjainkon több improvizációra van lehetôség. Az IS-IS randevúnak vagy a Félkör programnak, amelyen a hónap mûtárgyáról beszélgetünk, sokkal lazább a szerkezete. Szerteágazóbbak lehetnek ezek a foglalkozások, amelyeknek fontos elemei a résztvevôk spontán gondolatkísérletei, érzelmei, élménybeszámolói. Éppen ezért ezek a programok számomra is tartogatnak meglepetéseket…

57


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 58

Házról házra – Shanghay Grand Theatre

Szép új világ – szép új színház Zsoldos Dávid írása

Zsoldos Dávid felvételei

Máris elszégyelltem magam a Huxley-ra tett utalás negatív mellékzöngéje miatt: bár Sanghaj valóban meglehetôsen ellentmondásos megtestesülése a jelenben megvalósult jövônek, a Nagyszínházról nehéz rosszat mondani.

58

Elôször is: szép. Ez persze minden megaberuházásnál alapkövetelmény kellene, hogy legyen, de talán egyetértünk abban, hogy nem kell Sanghajig utaznunk, hogy kivételeket lássunk… Ráadásul ne tessék azt hinni, hogy a 22. századot sejtetô kínai gigapolisz csupa olyan építészeti remekmûvet rejt, mint amilyeneket a képeslapokon látunk – bizony, némi vasbeton alapú uniformizmusért ôk sem mennek a szomszédba. Ellenben javukra szóljon, hogy ami ott az utóbbi egy évtizedben felépült, annak az egytizedével – itthon a századával – bármely városvezetés örökre beírhatná magát az urbanizáció aranykönyvébe. Utak és metrók, luxus irodaházak és monstre lakóépületek mind-mind elképesztô sebességgel nônek ki a földbôl a Huangpu folyó mindkét partján: a múlt század fordulóján az amerikai városok épülhettek ehhez hasonló lendülettel – csak ez már egy másik század léptéke és sebessége. Summa summarum: a központosított államhatalom és a vadkapitalizmus házasságából igencsak életképes utód született. A Sanghaji Nagyszínház tökéletes lenyomata a nyugati kultúrára éhes, azt megismerni, sôt birtokolni kívánó, anyagi és emberi erôforrásokban bôvelkedô mai Kínának. Pompázatos, grandiózus, és a színházban bolyongva a feliratokon kívül szinte semmi nem utal arra, hogy nem egy európai színházban járunk, hanem sok ezer kilométerrel távolabb. A francia építész, Jean-Marie Charpentier tisztában volt azzal, mennyire emblematikus épületet tervez: a külsô


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 59

vonalvezetés egyértelmûen a tradicionális Kínát juttatja eszünkbe – azt, amibôl egyébként Sanghajban már alig maradt valami. A Grand Theatre ráadásul a város szívében, a Nép terének nevezett, igen reprezentatív telken áll – a nyugati kultúra értékeit hirdetô, mégis láthatóan a kínai ízlés számára tervezett épület így önmagában is üzenetet hordoz: a két világ kölcsönhatásának, szinergiájának erejét. A közel 63 ezer négyzetméteres épületben három teremnek is akadt hely: a legnagyobb az 1800 férôhelyes Lyric Theatre, amely 1700 négyzetméteres színpadával Ázsia legnagyobb fedett színháza is egyben. A két kisebb programhelyszín 750, illetve 300 nézô befogadására alkalmas, így a legkisebbtôl a legnagyobbig minden mûfaj a hozzá leginkább illô tér- és akusztikai körülmények között léphet fel. Az impozáns üvegpalota jövôre lesz tízesztendôs, 1998. augusztus 27-én nyitották meg, s azóta egymásnak adják benne a kilincset a legnevesebb zenekarok, táncegyüttesek, karmesterek és szólisták. És persze a közönség, amely egy-egy elôadás szünetében kényelmesen tereferélhet a közel 2000 négyzetméteres elôcsarnokban…

A nagyvilág koncertélete hamar felfedezte magának a régi-új metropoliszt és annak vadonatúj színházát – persze errôl a sanghaji városvezetés is gondoskodott. Idén novemberben a Müpa is letette itt a névjegyét: az Emberi Himnusz két elôadásának kirobbanó sikere már nem azért volt rendkívüli eredmény, mert a

kínai közönséggel nehéz megértetni egy európai produkciót, hanem azért, mert a sanghaji publikum kegyeiért ma már a legnagyobb európai és amerikai sztárok versengenek. Ott jártamkor egyszerre hirdették a New York-i Filharmonikusok, a Concertgebouw Zenekar, az Izraeli Filharmonikusok, a Szentpéterváriak és az Orchestre de Paris koncertjeit – természetesen a megfelelô karmesterés szólistasztárokkal: Mehta, Jansons és a többiek. Nem vitás tehát, hogy Sanghaj nemcsak az épített környezet terén veszi halálosan komolyan a nyugathoz való felzárkózást, hanem az olyan homályosan értelmezhetô luxuscikkek terén is, mint a klasszikus zene. A helyi viszonyokat jól ismerôk elmondták, hogy kifejezetten „trendinek” számít a nyugati klasszikus zene, kivált az opera és a balett ismerete, sôt mûvelése is – a sanghaji tôzsdén hirtelen mesés vagyonokat keresô kínai yuppiek balettés zongoraórákra járatják gyermekeiket. Mindez annak fényében, hogy csupán néhány évtizede, a kulturális forradalom idején még az életével játszott az, aki Beethoven nevét a szájára vette, még inkább hihetetlennek tûnik. A jövô közönsége? Nagy valószínûséggel igen: a Népek terén magasodó Grand Theatre mindenesetre ezt bizonyítja.

59


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 60

Kulissza – Akusztikusaink

Utózengés Tóth Endre interjúja

A hangversenynek vége. Szûnni nem akaró taps, majd boldog, megrendült vagy fellelkesült érzéssel utunkat a ruhatár felé vesszük, s benyomásainkat megosztjuk barátainkkal, családtagjainkkal. De vajon hány embernek jut eszébe eközben az, hogy a hallásélményt, amit kapott, nem csupán a zeneszerzônek és az elôadó(k)nak köszönheti?

Boldoghy Kummert Péter: Ideális terem az, amelyik mind a közönségnek, mind az elôadóknak tökéletes hangzásélményt nyújt. Vannak olyan együttesek, amelyekhez jobban illenek bizonyos termek, mint mások. Ezért nem árt, ha tudjuk, hogy milyen fajta formációk hangsúlyozzák az adott koncertterem elônyeit, illetve miként tudjuk mérsékelni a terem hiányosságait. Lakatos Gergely: A hangtechnikai és a zenei megítélés folyamatában kikerülhetetlen a szubjektum, amelynek objektív közelítése évtizedek óta foglalkoztatja a szakembereket. A hangzásideál individuális, ráadásul mûfaj- és korszakfüggô is. E tekintetben más várakozással ülünk be egy barokk, máshogy egy romantikus zenemûre és megint máshogy egy popzenei elôadásra. A 20. század hangversenyterem-építészetének kézenfekvô törekvése, hogy minél szélesebb körû felhasználási lehetôségei legyenek a létrejövô akusztikai térnek. Ma már elfogadhatatlan, ha egy terem kiváló Verdi Requiemjének elôadására, de zongoraestekre nem. Amerikában van olyan terem, amely konferenciaközpont, hangversenyeket is rendeznek benne, és néha autószalonként üzemel. Nekünk is ugyanott meg kell felelnünk a hangosított koncert idealizált körülményeinek (semleges, kis utózengésû tér), egy koncertorgonával szemben támasztott követelményeknek (hosszabb,

60

színezettebb zengésû tér), nagyzenekari elvárásoknak, valamint szóló- és kamarazenekari apparátusoknak is. E célok megvalósítását szolgálják a változtatható akusztikai elemek, mint a zengôkamrák vagy a canopy, mely tulajdonképpen változtatható magasságú mennyezet – hangvetô a színpad fölött. Elôbbiek alapján e terem világszínvonalú.

– Milyen szempontokat kell figyelembe venni a terem beállításánál, s hogyan megy végbe a „hangolás” folyamata?

– Az orgona (akusztikai) beállításánál milyen nehézségek merültek fel?

Fotó: Müpa Archívum

– Szerintetek milyen az ideális hangversenyterem? Elônyben részesíthetôk bizonyos teremtípusok?

pedig kifejezetten elônyös, ha a rézfúvóskar kerül elôtérbe. A hangolásnál megadunk egy alapbeállítást, amely zenekaronként más és más lehet. Az adott zenekarral már kitapasztalt legjobb beállítással kezdünk annak érdekében, hogy a korábbi tapasztalatok tanulságai levonhatók legyenek. A mûsor és a zenekari hangzás ismeretében elkezdôdik a fôpróbán a terem finombeállítása, amelyet a fenti tényezôk befolyásolnak. Ebben a folyamatban segítségünkre vannak a karmesterek, illetve a szólisták és a zenekari muzsikusok is. L. G.: A két – egymásnak néha ellentmondó – szempontrendszer a közönségé és az elôadóké. Célunk az, hogy mindkettô akusztikai komfortérzete maximális legyen, hiszen kiemelkedô elôadás nem jöhet létre e nélkül. Az elôadók akár külön-külön egymást, a közönség a szólamokat egyensúlyban, egységben szeretné hallani. Akkor végeztük jól a dolgunkat, ha e két szempontrendszer követelményei egyszerre teljesülnek, érezhetô kapcsolat alakul ki a színpad és a nézôtér között.

Boldoghy Kummert Péter

B. K. P.: Rengeteg – olykor egymásnak ellentmondó – szempont alapján kell döntenünk. Elengedhetetlen az elhangzó zenemû ismerete: bizonyos darabokban a vonós szólamok igényelnek nagyobb odafigyelést, más darabok esetében

B. K. P.: Az orgona viszonylag egyszerûbb, mivel van elég hangereje ahhoz, hogy szinte bármelyik beállításnál jól szóljon. Az orgonakoncertek esetén inkább azokra a mûvészekre kell tekintettel lennünk, akik az orgona mellett szeretnének érvényesülni. Ezért a termet ilyenkor nem feltétlenül az orgonára, hanem az orgonával együttmûködô együttesre/mûvészekre optimalizáljuk. L. G.: Kezdetektôl folyamatosan konzultáltunk az orgonaépítôkkel és a mûvészekkel, valódi együttmûködés alakult ki köztünk. Az elsô idôkben nehézséget – mindenki részérôl – inkább


13.12.2007

20:42

Page 61

az jelentett, hogy megszokjuk, ez egy hangversenytermi orgona lesz, amelynek hangja eltér a templomokban tapasztalttól; sokkal analitikusabb, tisztább.

– Voltak-e kihívást jelentô produkciók, nehezen kivitelezhetô vagy esetleg kivitelezhetetlen elôadói igények? B. K. P.: Mivel fôként akusztikus hangszerekkel dolgozunk, ezért olyankor kerülünk nehéz helyzetbe, amikor halk hangszerre kell beállítanunk a termet. Például kihívás egy vonósnégyes est, vagy igen nehéz feladat volt Jordi Savall koncertje. L. G.: Többek között a Wagnerelôadások jelentettek igazi kihívást, amelyek esetében valódi összmûvészeti produkciókról beszélhetünk. A Wagneroperáknál maradva, kiemelt figyelmet fordíthattunk a díszletek akusztikai hatására. A tetralógiánál az üvegfal akusztikai szempontból különösen jelentékeny, hiszen amikor a szereplôk a közönségnek hátat fordítva énekeltek, akkor is jól hallhatók voltak a visszaverôdéseknek köszönhetôen. A Wagner-elôadások sokak által emlegetett erénye, hogy a megszokott (operai) akusztikai környezettôl eltérôen zengôbb, hangversenytermi arányokkal hallhatók e monumentális alkotások. Együttmûködésünk során néha meglepetések is érnek: legutóbb Kurt Masurról derült ki, hogy végzett akusztikai tanulmányokat, így nagyon érdekes beszélgetéseket folytattunk vele a beállításokról. Most már, hogy hellyelközel sikerült megismernünk a termet, munkánk nagyon jelentôs hányadát az teszi ki, hogy a mûvészekkel együtt kell tudnunk mûködni, igényeiket ki kell tudnunk elégíteni a közönség igényeinek figyelembe vétele mellett. – Másképp szól-e ma a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, mint közvetlenül az átadást követôen? B. K. P.: Igen. Ma már több tapasztalattal, tudással rendelkezünk, mint az átadáskor. Több száz koncert áll már a hátunk mögött, és sokat tanultunk a teremrôl és az elôadókról. Egy modern koncertterem bejáratási idôszaka általában négy-hat év. Mi még ennek az útnak az elején járunk, de már

érezhetôen javult a terem megítélése. L. G.: Mint említettem beszélgetésünk elején, az „ideális” meglehetôsen szubjektív fogalom, a magyar koncertlátogatók 90%-a a Zeneakadémiához volt szokva. A Zeneakadémia Nagytermének térfogata 7500 m3, a Nemzeti Hangversenyteremé pedig 17 000 m3. A közönségnek meg kellett szoknia ezt az egészen más fizikai Fotó: Müpa Archívum

MUPAmag200801++

Lakatos Gergely

adottságokkal bíró akusztikai teret. Nemcsak nekünk kellett megtanulni a termet, valamint a teremben lévô akusztikai elemeket használni, hanem a közönségnek is meg kellett szoknia e tér hangázását. Így azt mondhatom, hogy mára egészen biztosan másképp viszonyul a közönség a teremhez. E két tényezô eredményeképpen biztosan állítható: szubjektív ítéletek alapján mást hallunk ma, mint 2005-ben. Mostanra produkcióról produkcióra finomítunk alapbeállításainkon, de nem járkálunk csavarhúzókkal a teremben.

– Mik a terem legelônyösebb tulajdonságai? L. G.: A nagyfokú variabilitás. Az akusztikai paramétereket közvetlenül befolyásoló elemek mellett ebbe bele kell értenünk a színpad méretét és a zenekari árkot is, amelyekkel szintén hatékonyan tudjuk befolyásolni a közönség és az elôadók viszonyát. A másik nem annyira kézenfekvô és meglepônek tûnhet. Nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy (fôként a zenei szünetekben) miért köhög, zörög olyan sokat a közönség. A teremnek az

egyik legnagyobb értéke, hogy nagyon kis szintû az alapzaj, mondhatni szinte tökéletes csend van, ha éppen nem történik semmi. A mai, modern városi embernek ez a csend „fáj”. Ezért tapasztalható, hogy a közönség soraiban valaki mindig úgy érzi, egy-egy generálpauzában meg kell törni ezt a csendet. Megfigyelhetô, hogy az esetek többségében nem egészségügyi oka van a köhögésnek.

– Várhatók-e még nagyobb akusztikai fejlesztések, változtatások a közeljövôben? Egyáltalán van-e még valamire „szüksége” a teremnek? B. K. P.: Igen. Vannak olyan hiányosságok, amelyek javíthatók – ezeken folyamatosan dolgozunk. Ez egy kitûnô terem, de természetesen mindig lehet javítani. Mi azt szeretnénk, ha megôrizhetnénk vezetô szerepünket, és a közönséglátogatók évtizedek múltán is úgy gondolnák, hogy ez egy igen jó beruházás volt az adófizetôk pénzébôl. L. G.: Vannak apró javaslatok, amelyeken a tervezôkkel közösen gondolkodunk, ezeket azonban számos objektív vizsgálatnak kell megelôznie ahhoz, hogy megvalósuljanak. – Mióta dolgoztok együtt, és hogyan történik a munkamegosztás kettôtök között? B. K. P.: 2005 óta dolgozunk együtt. Van egy kialakult munkamegosztás köztünk, de arra törekszünk, hogy minden szituációban egyformán „képben legyünk”. A külföldi zenekaroknál, szólistáknál általában mindketten jelen vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy a nemzetközi tapasztalatokat közösen kell megélnünk mind itthon, mind külföldön, ha akusztikai jellegû tanulmányútra megyünk. L. G.: Péterrel más irányúak zenei gyökereink; ô elsôként a mûvész, én a mérnök oldaláról közelítem meg a problémákat, így jól kiegészítjük egymást. A hazai együttesek esetében kialakult egy állandó munkamegosztás. Igyekszünk minél közvetlenebb, partneri kapcsolatot kialakítani az egyes zenekarokkal, karmesterekkel. Ezek a konzultációk kifejezetten fontosak és számos kérdésre kiterjedhetnek, például az ülésrendre is.

61


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 62

Március-áprilisi elôzetes

Tavaszváró Orgona és zongora Fotó: Müpa Archívum

– e két, hangzásában erôsen különbözô, megszólaltatásában azonban közeli rokonságban álló hangszer lehetôségeinek összehasonlításához kiváló alkalmat ad majd Király Csaba orgona-zongora estje, amelyen egyebek mellett Liszt híres B-AC-H prelúdium és fúga címû mûvét mindkét hangszeren meghallgathatjuk. A koncert zárószámaként pedig egy igazi kuriózum, Liszt eredetileg zongorára és zenekarra írt Haláltáncának zongoraorgona átirata hangzik el Fassang László átiratában és közremûködésével: kiderül tehát, hogy a hangszerek királya képes-e helyettesíteni valamennyi alattvalóját… (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2008. március. 3.)

Vashegyi György

LOW Fesztivál A LOW Fesztivál márciusban is folytatódik – sôt, talán az utolsó hangverseny ígérkezik a legizgalmasabbnak. A világhírû orgonista-csembalista Ton Koopman és az általa 1979-ben alapított, nem kevésbé világhírû historikus együttes, az Amszterdami Barokk Zenekar és Kórus érkezik ugyanis a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, mûsorukon pedig a német barokk zene – a kortársak által még Bachnál is nagyobbra tartott, ma azonban méltánytalanul kevéssé ismert – óriása, Georg Philipp Telemann két mûve szerepel: az 1755-ös lipcsei földrengés hatására komponált „Viharóda”, és az igazi húsvéti hangulatot árasztó „Jézus feltámadása és mennybemenetele”.

62

Fotó: Müpa Archívum

Fotó: Felvégi Andrea

és együttesei, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus és már jó ideje a historikus elôadási gyakorlat hazai specialistáinak számítanak. Míg az elmúlt években a szokásos húsvét körüli koncertjükön Bach-mûveket tûztek mûsorukra, 2008. április 13-án Haydn nagyszabású, mégis intim hangulatú oratóriuma, „A Megváltó hét szava a keresztfán” hangzik el. Az eredetileg vonósnégyesre készült darab Haydn egyik legegyénibb hangú opusza, Vashegyiék produkciója pedig a mû elsô magyarországi elôadása korabeli hangszereken..


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 63

Magyar Szimfonikus Körkép A Magyar Szimfonikus Körkép tavaszi hangversenyei négy koncertet foglalnak magukba.

Április 21-én a Debreceni Filharmonikus Zenekar érkezik Kocsár Balázs vezetésével. Janacˇ ek és Smetána koncertteremben méltatlanul ritkán hallható mûvei (Taras Bulba és Az

Drahos Béla

Fotó: Müpa Archívum

A második áprilisi koncerten Székesfehérvár szimfonikus együttese, a kitûnô fuvolamûvész-karmester, Drahos Béla vezette Alba Regia Szimfonikus Zenekar lép fel. Mûsoruk elsô felében két népszerû Csajkovszkij-mû, a Rómeó és Júlia nyitányfantázia és a Változatok egy rokokó témára szerepel – utóbbi szólistája Fenyô László –, a második részben pedig elôbb a marosvásárhelyi, idén hetven éves Csiky Boldizsár Concertatio címû mûvének ôsbemutatója, majd Kodály Budavári Te Deumja hangzik el.

Fotó: Müpa Archívum

Elsôként a Budafoki Dohnányi Zenekar és zeneigazgatójuk, Hollerung Gábor lép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára április 2-án, mûsorukon egy igazi különlegességgel, a zenekar hegedûseként játszó Pánczél Tamás zongoraversenyének ôsbemutatójával. A versenymû szólistája Oravecz György lesz, a koncert második részében pedig Mahler gyönyörû V. szimfóniája hangzik el.

Kocsár Balázs a Debreceni Filharmonikus Zenekar élén

eladott menyasszony részletei) mellett Weiner elsô zenekari opusza, az f-moll szerenád és a karmester édesapja, Kocsár Miklós 1994-ben komponált Szimfonikus balladájának 2007-es átirata szerepel mûsorukon.

Április 17-én ismét az orgonáé lesz a fôszerep: ezúttal Belgium legnevesebb orgonamûvésze, Bernard Foccroule ül a manuálok mögé. Mûsorán 300 év orgonamuzsikájából válogatott, mégpedig a német barokk és a francia romantikus orgonaiskola egy-egy mentor-tanítvány kapcsolata alapján: a lübecki Mária-templom egykori orgonistája, Dietrich Buxtehude orgonajátéka és kompozíciói nagy hatást gyakoroltak az ifjú Johann Sebastian Bachra, s hasonlóképpen Olivier Messiaen is nagyrészt César Franck orgonamûveibôl leste el a hangszer mesterfogásait. Tanár vagy tanítvány alkotott-e tökéletesebbet – a döntés természetesen a hallgatóra marad.

Fotó: Johan Jacobs

Bernard Foccroule

Öt nappal késôbb, a Magyar Szimfonikus Körkép utolsó áprilisi állomásaként a Gyôri Szimfonikus Zenekar érkezik a Müpába: Medveczky Ádám zeneigazgató vezetésével mûsoruk elsô felében egy Dvorˇ áknyitányt követôen Jandó Jenô szólójával Madarász Iván második zongoraversenyének ôsbemutatóját adják elô, majd szünet után egy igazi közönségkedvenc, Muszorgszkij Egy kiállítás képei címû opusza hangzik el a jól ismert Ravel-féle hangszerelésben.

63


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 64

Echo Végsô Zoltán:

A szék sem jelent akadályt (Fidelio, 2007. október 18.) Palmieri bájosan közvetlen volt, és talán a dzsesszre hangolt koncert velejárójaként a Szigeten bemutatott, kimondottan a színtiszta latin zenei világra koncentráló program után most megmutathatta valódi énjét. Akkor alig zongorázott, most azonban játékával húzta magával a zenészeket, kedélyesen biccentett néha a fejével, és abból társai máris tudták, hogy témaváltás következik. A megkomponált részek a laza hangulati kötések mentén szervezôdtek egységgé az improvizációs pillanatokkal, és Palmieri kezdett egyre érdekesebben játszani. Varga Péter:

Klasszikus vagy jazz? (Momus, 2007. október 21.) Bizonyos, hogy Jarrett arra törekedett – vannak lemezein példák az ellenkezôjére is –, hogy zenéje olyan kiegyensúlyozottságot mutasson a nagyon szabad improvizáció, a nagyon jazzes, valamint a hagyományos európai dallami és harmóniai elemek felhasználásával, amely szélesebb közönségréteghez képes szólni. De ez soha nem vezetett olcsó megoldásokhoz, legihletettebb pillanatai pedig szigorú mércével mérve is magas mûvészi értékû produktumként értékelhetôek. Amelyrôl szólván nem lehet nem szólni Jarrett pianista képességeirôl, hiszen hatásához hozzátartozik az a virtuozitás, kimûvelt billentéstechnika, amellyel elgondolásait meg is tudja valósítani. Aki tehát nem lehetett ott Kölnben azon a bizonyos mérföldkô-koncerten, most bôven kárpótolva érezhette magát: egy sokkal változatosabb zenei világú, részleteiben is érettebben kidolgozott mûsort hallhatott. A legenda velünk él. Kolozsi László:

Jarrett mint közvetítô (Fidelio, 2007. október 24.)

64

Visszhangok a Müpa eseményeirôl

Amikor elôször felnyögött – elôttem nevettek, dôre dolog, nem törôdtem vele –, tudtam, hogy megérkezett. A helyén van. Nem fogja abbahagyni. Odaért, oda lépett, oda nyúlt, ahol az erôk vannak. Tudtam: ez a koncert lesz az utóbbi évek legemlékezetesebb koncertje. Tudtam, foszlányai – mintha az ôszi széllel jönnének – kísérteni fognak. Beleborzongok – akármikor eszembe jut. Amikor ez az áramlás megtörténik, amikor valaki az Ég erôit használva játszik, akkor furcsa bizsergést érzünk. Végsô Zoltán:

Keith Jarrett

Az aktus (Élet és Irodalom, 2007. október 26.) Lényegében az elmúlt negyven év minden jelentôsebb dzsessztendenciája érvényesült a szünettel tagolt és négy ráadással kiegészített bô két órában. Nyugodtan érezhettük magunkat zenetörténeti eseményen, mert a dzsessz csak hivatkozási alapként szerepelt a repertoáron; a budapesti közönség egy gigász önnön számvetésével szembesült, mikor is az összegzésen túlmutató szándékok az abszolútum irányába vezettek. kobzos 55:

Az idôk szava (Momus, 2007. november 9.) Az elektronikán is áthatol azonban az a hangszín-sokféleség, amit bemutatnak. Néha elámul az ember, hogy egy-egy hangszer mennyire másként tud megszólalni a különbözô darabokban. Ha valakit ki lehet emelni ebbôl a négyesbôl, az talán a mélyhegedûs, Hank Dutt, aki a legszebb hangvarázsokkal örvendeztetett meg ezen az estén. A tapsokat három ráadással köszönték meg, elôször – mint már oly sok koncertjükön – az amerikai himnuszt játszották el úgy, ahogyan Jimmy Hendrix nevezetes woodstocki koncertjén ellesték. Tépték, nyúzták a hangszereket, s az erôsítésnek köszönhetôen a hangerô is elérte a

fájdalomküszöböt. Hogy ez a stílus és értelmezés kinek tetszik és kinek nem, arról semmi értelme vitát nyitni. Technikailag káprázatos volt! Danczi Csaba László:

Posztmodern romantika (Prae, 2007. november 14.) Nem kis romantikus, heroikus szufla kellett ahhoz, hogy a Kronos Quartet tagjai ilyen mértékben urai tudjanak maradni hangszerüknek, hogy ily mértékben elmerüljenek a különféle kultúrákban, és mégis visszataláljanak Árkádiába. A közönség ütemes vastapssal köszöntötte a bravúros elôadást. Máté J. György:

Üdvöz légy, Királynô (Fidelio, 2007. november 21.) A Lengyel Jazz Szüret elsô estéjén tehát a régi lengyel zene és a jazz összebékíthetôségébôl kaptunk nagyszerû leckét. Pjotr Baron zenekarának minden tagja jelesre vizsgázott. Newton élôben is elsöprô erejû fuvolista, akit legszívesebben minden este meghallgatna koncerten a jazzrajongó; Darek Oleszkiewicz, akit lemezen más formációkban ismertem eddig (ld. A hét jazzlemeze, Fidelio, 2005. 03. 14.), színpadon is megrendítô élményt nyújt, megerôsítve a bírálót


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 65

65


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 66

Echo abban a hitében, hogy az Amerikában élô lengyel muzsikus ma az egyik legjobb bôgôs a világon. Mark Ferber dobos mûvészi alázata elôtt is fejet kell hajtanunk: több esetben jutott szólószerephez, de miután egy virtuóz dobszóló nagyon nem illett volna Baron zenéjéhez, tömör, puritán és visszafogott improvizációkban fejezte ki magát. Kolozsi László:

Semmi opera, semmi dráma (Fidelio, 2007. november 23.) A hölgyeké minden tiszteletem, a Fairest Isle-t gyönyörûen tolmácsolta Hamvasi Szilvia, a hangja fellobbantotta a legkérgesebb szívet is. Szeretni valóan, hibátlanul, de vérszegényen énekelt Wierdl Eszter és Csereklyei Andrea. (…) A legismertebb részekben a zenekar és a kórus is brillírozott. Kitett magáért. A fafúvósok sem fogtak mellé, a kórus hitet tett az örömteli éneklés mellett. Mintha örültek volna a szerzô géniuszának, mely korántsem fagyos, sokkal inkább szívmelengetô. Vigasztaló. Ok a víg kedélyre. Végh Dániel:

Jazz + ez + az (Prae, 2007. november 26.) Közös estjükön Fassang László példás Bach-orgonálással örvendeztetett meg, Palya Bea népdal-interpretációival szokásához híven elbûvölte és lebilincselte a közönséget, Vincent Lé Quang pedig olyan jazzszaxofonozást mutatott be, amitôl a legsüketebb fülek is kettéálltak. László Ferenc:

Szenvedély (Magyar Narancs, 2007. december 6.) A hat énekes színész élvezte az ügyesen dramatizált Sondheim-gyorstalpalót: a két Miller (Lajos és Zoltán) és az Adagio nevû tenorformációból ismerôs Nagy Sándor szavatoltan snájdig hangtulajdonos; Oroszlán Szonja elsöprôen bájos jelenség, akinek vokális korlátai legfeljebb a Dick Tracy-film népszerû betétszámának (More) elôadása során váltak érzékelhetôvé; Mahó Andrea és Sáfár Mónika pedig

66

Kiri Te Kanawa

nemcsak hangszépségével, de imponáló drámai adottságaival is megszolgálta a közönség tapsait. A dalok szövegét Galambos Attila magyarította, s szellemdús megoldásai ugyancsak nagyban hozzájárultak a produkció sikeréhez. A napjainkban divatozó köznyelvi fordulatokat (például a „simán” kiszólást) a stílustörés kockázata nélkül foglalta versbe, s attól sem riadt vissza, hogy a Broadway-színházak tárgykörében mozgó textusba belecsempéssze a pesti musicaldirektorok (Szirtes és Kerényi) nevét. Szilgyo:

Sondheim-ünnep a Müpában (Momus, 2007. december 11.) Örömteli, hogy a Madách Színház maroknyi csapata néhány vendéggel kiegészülve vállalkozott a hatalmas életmû néhány reprezentatív dalának megszólaltatására, de még örömtelibb, hogy sikerült olyan minôségû koncerttel elôrukkolniuk, amely után nem csak a legelvakultabb Sondheim-fanatikusok, hanem a színházi szakma is elégedetten csettinthet. Vagy akár füttyenthet is, mert mint tudjuk, fütyörészni könnyû. Heiner Lajos:

A csodák igenis ismétlôdnek (Momus, 2007. december 11.) Felesleges részletezni az egészet, ódákat lehetne zengeni a lassú tétel kürtszólójáról, a valcer rokokó

eleganciájú indításáról, a záró Allegro vivace örömujjongásáról. Egy szó, mint száz: perfekcionizmus. Gyerekkoromban hittem utoljára a csodákban. A Szentpéterváriak tavalyi nagyszerû koncertje s e Csajkovszkij-est után hiszek abban, hogy a csodák néha ismétlôdnek. Csont András:

Makulátlan ízlés (Kultúra.hu, 2007. december 12.) (…) És Rattle mégis izgalmas drámát teremtett. Persze egy pillanatig sem erôszakoltan vagy kiagyalt módon, rafinált trükkök bedobásával. Fellépése a makulátlan ízlés diadala volt, a taníthatatlan arányérzéké, mely mindig pontosan tudja, mibôl mennyi kell, hogyan kell a hangokat és a hangerôt adagolni; nem stilizál sem felül, sem alul; világosan érzi, hogyan tartható fenn a feszültség az elsô pillanattól az utolsóig; tudja, hogyan kell egyetlen pillanatnyi üresjárat nélkül felépíteni egy negyven perces, állandóan sûrûsödô processzust; ismeri a zenei frázisok logikáját; birtokolja a folyamatos, és mégis állandóan lebegô tempó titkát; mindig érzi, mikor kell egy-egy alig hallható vagy látható, de annál pontosabban érzékelhetô kis elmozdulással, karakterváltással új impulzust adni elôadóinak és a zenei lefolyásnak; hagyja lélegezni a muzsikát, de mégsem engedi ki a forma vasmarkából.


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 67


MUPAmag200801++

13.12.2007

20:42

Page 68

Müpa Magazin 2007/2008 évad 3. szám  

2008. január A Müpa Magazin 2008. január-februári száma letölthető pdf formátumban

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you