Page 1

MAGAZIN I N G Y E N E S I D Ő S Z A K I K I A D V Á N Y • V I . É V F O LY A M 1 . S Z Á M • 2 0 1 1 . J A N U Á R – M Á R C I U S

KOMOLYZENE/OPERA BARÁTI CAPUÇON CHRISTIE FASSANG FISCHER GYÖNGYÖSSY JANDÓ KESSELYÁK MOCSÁRI PÁLÚR VÁRDAI JAZZ/VILÁGZENE/KÖNNYŰZENE COCA BALOGH BINDER BLADE BREGOVIC‘ GADÓ GONDA LIEBMAN NEWSOM TÁNC BAJÁRI BANKA JELLINEK KUN TÚRI CSALÁDI/IFJÚSÁGI BABAKONCERT CIFRA PALOTA HANGÁR HANGULATKONCERTEK MINIMATINÉ KIÁLLÍTÁSOK CHANG LISZT STILINOVIĆ YU

K O C S I S

Z O L T Á N

„LISZT ZENÉJE A SZABADSÁGOT JELENTI”

MUPA2011_jan-marc.indd 1

A RENDSZER GYERMEKE Gustavo Dudamel PORGY ÉS BESS: A KEZDETEK Brussels Jazz Orchestra IFJAK MOZGÁS-TERE Kortárs Koreográfusok Estje EGY MARÉK ZENÉS TALLÉR Boribon és Annipanni HANGOK NAGY TANÁRJA Liszt – Életút-kiállítás

12/15/10 7:02:08 PM


MUPA2011_jan-marc.indd 2

12/15/10 6:16:22 PM


n y i t á n y b a t t a

a n d r á s

Nyitány helyett inkább szimfonikus költeményt kellett volna írni, mert Liszt a nyitány mûfaját is megreformálta, önállóvá tette, és egyesítette benne az irodalmat, a színpadot, a képzômûvészetet, a történelmet, a mitológiát. Amiért e helyütt mégis a nyitánynál maradunk, azt a várakozás pillanata indokolja. Az aktuális „költemény” csak most kezdôdik. 2011 – variációk Liszt Ferencre, országok, városok, nagy és kicsiny hangversenytermek végtelen sorában. Az Év már el is kezdôdött, itthon és külföldön egyaránt. Több kontinensen – s persze fôként Európában – olyan felfokozott hangulatban készülôdnek Liszt Ferenc fogadására, mint ahogy hangversenytermek közönsége várta fénykorában a 19. század legnagyobb elôadómûvészét egy-egy koncert elôtt. Máris óriási sikereket jelentenek. Ennek a jelenségnek több oka lehet, amelybôl legalább kettôt érdemes megemlíteni. Az egyik Liszt Ferenc helye és szerepe Európa kultúrájában. Nemcsak zongoramûvészként volt otthon Moszkvától Gibraltárig és Dublintól Konstantinápolyig, hanem nyitott szellemû, segítôkész és az idegenek felé mély empátiával rendelkezô, világító elmeként is, akit egy-egy jelentôs mûvészcsoport mindig, mindenütt mesterének tekintett. Ezzel magyarázható, hogy Liszt nyomát azokon a kontinenseken, azokban az országokban is megtaláljuk, ahol ô maga nem is járt, de tanítványai, követôi az ô ajánlásával, üzenetével hoztak létre fontos zenei intézményeket. Például a mûvészetek 20. századi központja, New York patinás zenei intézményeit Leopold Damrosch, Liszt egykori weimari körébôl származó fiatalember alapította. Globális, sokfelé mozduló, nemzetközi jelenség volt Liszt Ferenc. Olyan mûvésztípus, amelynek képviselôi ma meghatározzák a tudatunkban egyre zsugorodó glóbusz szellemi auráját. Liszt egyéniségének másik vonása ugyancsak fontos és kedves üzenetet hordoz a ma generációinak. Az újítás merészsége, az avantgárd szemlélet, a mûvészetek bátor egymásra vonatkoztatása és egybeolvasztása a modern mûalkotásban, érzékenység a fejlôdô technika (hangszerek) és a kommunikáció (új közönség, új zenélési alkalmak) felé – mind azt a képzetet keltik, mintha a jövôbe látó Liszt Ferenc a mi kortársunk lenne.

batta andrás a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora

Ez a géniusz Magyarországot jelölte meg hazájaként, amelynek – mint többször le is írta – „hû fia” kívánt maradni. Nyelvünket nem beszélte – zenéje beszélt magyarul helyette. Illik nekünk is hûséget mutatni iránta. A Mûvészetek Palotájának Liszt-eseményei errôl tanúskodnak. Keressük itt is a találkozásokat Liszttel, és legyünk büszkék honfitársunkra!

mm3

MUPA2011_jan-marc.indd 3

12/15/10 8:19:45 PM


hírek, érdekesséGek Ôk ajánlják a rendszer GyerMeke „liszt zenéje nekeM a szaBadsáGot jelenti” haranGok a MélyBől eGy fiatalos neGyvenes

Bajári levente

Brussels jazz orchestra

kocsis zoltán

14

46 6 8 10 14 16 18

ha lehull a lepel zenexpedíció schuBert és a déMonok i. zsiGMond, a zonGoristák császára fülek és hanGszerek tíz operára való zene

20 22 24

26 28 30

52 the showcase Must Go on Bernarda alBa dalBan diófának ezer áGa Önkifejezés neGyvenhét húron kóla és koliBri

35 36 38 40 41

mm4

MUPA2011_jan-marc.indd 4

12/15/10 6:17:16 PM


MÜPA Magazin A Mûvészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Mûvészetek Palotája Kft., Kiss Imre vezérigazgató Fôszerkesztô: Zsoldos Dávid Felelôs szerkesztô: Csonka András

MLADEN STILINOVIĆ: KALAPÁCS

MÓROCZ ADRIENN

2 35 36 38 40 41

Szerkesztô: Filip Viktória

54 DUÓK A BINDER MŰHELYBŐL KONCERT A LEGSZOMORÚBB ESKÜVŐHÖZ PORGY ÉS BESS: A KEZDETEK A MULTIINSTRUMENTALISTA JAZZDOBOS IZRAEL JAZZNAGYKÖVETE

42 44 46 48 50

Olvasószerkesztô: Papp Tímea Szerkesztôség: Fidelio Média Kft. 1055 Budapest, Szent István krt. 23. Tel./Fax: (1) 476-0320 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu Felelôs kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetôje

58 IFJAK MOZGÁS-TERE EGY MARÉK ZENÉS TALLÉR HANGOK NAGY TANÁRJA LUDWIG 2011 RENDEZŐ ÉS KARMESTER EGYSZEMÉLYBEN HÁZRÓL HÁZRA – BOZAR AJÁNLÓ ECHO

52 54 56 58 60 62 64 66

Nyomdai elôkészítés: Gróf Róbert A Mûvészetek Palotája fotóit Petô Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette. Nyomda: Pauker Nyomda Arculat: Mátai és Végh Kreatív Mûhely Megjelenik 15 000 példányban. HU ISSN 1788-439X Mûvészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Tel.: (1) 555-3000 e-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

mm5

MUPA2011_jan-marc.indd 5

12/15/10 6:17:33 PM


h í r e k ,

é r d e k e s s é g e k

h í r h o z ó

d í j e s ő a m ü pá b a n f e l l é p ő m ű v é s z e k n e k novEmbEr végén A junior primA-, dECEmbEr 3-Án pEdig A primA- és primA primissimA-díjAKAt AdtÁK Át A jElöltEKnEK. szÁmos olyAn művész is díjAt KApott, AKiK rEndszErEsEn FEllépnEK A művészEtEK pAlotÁjÁbAn. A junior prima-díj új birtokosai között van a 2009-es Új magyar zenei Fórum zeneszerzőversenyén a kamarazenekari kategóriában győztes bella máté; a diplomakoncertjét a bartók béla nemzeti hangversenyteremben tartó, 2011 novemberében Christoph bossert-rel közösen orgonaestet adó szabó balázs valamint a januári jazz showcase alkalmából már a „nagyok” között, az egyik esti koncerten fellépő balogh roland jazzgitár-művész. A magyar népművészet és közművelődés kategóriában a Csík zenekar lett első az elsők között, a magyar zeneművész kategóriában az mr gyermekkar prima-díjas, a nagyszerű zongoraművész, érdi tamás pedig prima primissima-díjas lett. 2010. december 6-án immár tizedik alkalommal rendezték meg a gramofon díjak átadását. Komlós péter hegedűművésznek, a bartók vonósnégyes primáriusának ítélte oda a zsűri a 2010-es Magyar Klasszikus Díjat, a magyar Jazz Díjjal pedig lászló Attila gitárművészt, zeneszerzőt ismerték el. mindkét muzsikus többször szerepelt a müpa színpadain.

C h o p i n - ú t l e v é l B o g á n y i g e r g e l y n e k novEmbEr 27-én és 28-Án, A Két nApon Át tArtó, tízKonCErtEs Chopin-gÁlÁn bogÁnyi gErgEly EljÁtszottA A KétszÁz évE szülEtEtt lEngyEl zEnEszErző-óriÁs vAlAmEnnyi szóló zongorÁrA írt KompozíCiójÁt. A zongoraművész még az esemény előtt így nyilatkozott a müpa magazinnak adott interjújában: „művészileg érzem kihívásnak a Chopin-maratont. döntésem legfontosabb motívuma, az egésznek a vezérfonala nagyon egyszerű: mert szeretem a darabokat”. A heroikus muzsikusvállalkozást nagy várakozás előzte meg, és e várakozásoknak megfelelően óriási sikert aratott. Az utolsó hangverseny után roman Kowalski, a lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete átnyújtotta a Kossuth-díjas zongoristának a Chopin-útlevelet, amelyet a bicentenárium alkalmából hoztak létre, s mindössze néhány példány van belőle, amelyekkel a legkiválóbbakat ismerik el.

2 7

t a g á l l a m, 2 7 é n e k e s

Az Új EurópA Kórus énEKEl A mAgyAr uniós ElnöKségEt is Köszöntő Újévi hAngvErsEnyEn A hagyományoknak megfelelően 2008 óta minden évben Fischer Ádám vezényli haydn A teremtés című oratóriumát január 1-jén a művészetek palotájában; ugyanakkor minden évben másik zenekar és kórus szólaltatja meg a művet. 2011-ben a meghívott zenekar a Chamber orchestra of Europe lesz, a kórus pedig a kifejezetten erre az alkalomra létrehozott Európa Kórus, amelynek 27 tagját a 27 uniós tagállam adja a kiváló énekeseket strausz Kálmán karigazgató készíti fel a produkcióra.

I r é n e l u d w I g ( 1 9 2 7 – 2 0 1 0 ) Elhunyt irEnE ludwig, Az EgyiK lEgjElEntősEbb műgyűjtő, AKi FérjévEl Együtt több mint 12 EzEr műAlKotÁst tudhAtott mAgÁénAK. A műgyűjtő ludwig házaspár, irene és peter ludwig 1989-ben hetven nagy értékű műtárgyat ajándékozott magyarországnak, illetve 95 művet helyezett el letét formájában, s ezzel az adománnyal megalapozták a ludwig múzeum – Kortárs művészeti múzeumot, magyarország első olyan galériáját, amely kizárólag kortárs művészeti alkotásokat gyűjt és mutat be. Férje hirtelen jött halála után irene ludwig célja az volt, hogy beteljesítse peter ludwig életművét: 1998-ban létrehozta a peter és irene ludwig Alapítványt, ezzel biztosítva a gyűjtemény darabjait őrző múzeumok tartós anyagi biztonságát.

mm6

MUPA2011_jan-marc.indd 6

12/16/10 7:38:43 PM


MUPA2011_jan-marc.indd 7

12/15/10 6:18:22 PM


ö k ő k i

a j á n l j á k . . .

m i r e

m e n n e

M á t é

G á b o r

a katona József színház színművésze

M át é G á b o r ( F o t ó : d ö M ö l k y

d á n i e l )

jazz showCase – jazz tehetséGbörze január 14., 15., 16. – előcsarnok, Üvegterem bernarda alba január 20. 19:00 – fesztivál színház

a Jazz showcase-t ne hagyjuk ki. ha tehetném, ha lenne még egy életem, minimum megháromszoroznám, de inkább megtízszerezném a magyarországi jazzkoncertekre járók számát. hatalmas szervezés látszik a január 14-től 16-ig tartó programon, és úgy sejtem, komoly lehetőség rejlik benne kiugrásra, lemezre, turnéra is akár. nem tudom, m. J. LaChiusa milyen musicalt írt Lorca drámájából, de Csákányi esztert, auksz évát, radnay Csillát egymás mellett hallani énekelni, és közben Uhrik Dórát újra színpadon látni eseménynek ígérkezik. a brüsszeli „Egy Porgy és egy Bess” eszembe juttat egy régi ray Charles–Cleo Laine-lemezt, amelyhez hasonlót sose hallottam, de azóta is várom, hátha valaki, valakik megugorják azt a magasságot. az itt közreműködő maria Joao neve jól cseng, van a polcomon egy 2007-es lemeze, a Tico –Tico No Fubát rendesen elénekli rajta… a Brussels Jazz orchestra jó irányba indult. mandel robi 600 év hangszercsodáit bemutató sorozatát mindenképp meg kell nézni, már csak azért is, mert mesélték, hogy több mint harminc évvel ezelőtt házikoncertet tartott kelt tésztákból készített hangszereken!

600 év hanGszerCsodái – Mandel róbert sorozata, barokk hanGszerCsodák – Gyerekeknek Február 6. 16:00 – fesztivál színház

P á P a i

e r i k a

színművésznő

mindig jó, ha különböző országok kortárs alkotásai kerülnek egy színpadra, és ez bármilyen műfajra igaz: sokat meg lehet tudni az egyes népek, kultúrák gondolkodásmódjának hasonlóságairól és különbségeiről. az angol kortárs komolyzenét nem nagyon ismerem, épp ezért szívesen meghallgatnám a London sinfonietta koncertjét. Örülök, hogy Bella máté egy szerzeménye is műsoron van, vele nem oly rég dolgoztam együtt, ő írta a zenéjét annak a darabnak, ami alessandro Barrico Selyem című novellájából készült. az ősbemutató, ahol horváth János hegedült, kicsit olyan volt, mint egy élő, zenés hangoskönyv. mátét igen tehetséges fiúnak tartom, szívesen meghallgatnám, hogy a Dzsuang Dszi álmához milyen zenét komponált. amióta az eszemet tudom, nagyon szeretem a balettet. ha győrben játszom, és van időm, egy nappal hamarabb odamegyek, hátha elcsípek egy előadást. Jó és fontos dolognak tartom, hogy a kortárs, fiatal koreográfusok egy estén, egyszerre mutathatják meg, éppen hol tartanak, mit gondolnak a világról. különös nyelv a tánc, sok mindent ki lehet általa, vele fejezni, olyat, ami se zenével, se szavakkal egyébként el nem mondható. hanG-szer-száM január 8., MárCius 19. 11:00 – Üvegterem

( F o t ó :

C s ő r e G á b o r a l M á s i j . C s a b a )

e r i k a

Mini-Fesztivál london sinFonietta január 29. 19:30 – fesztivál színház xii. kortárs koreoGráFusok estje január 31. 19:00 – fesztivál színház

hoPPláda – a vaskakas bábszínház előadása Február 26. 11:00 – Üvegterem john adaMs: nixon kínában – MetroPolitan oPera a MüPában Február 12. 19:00 – előadóterem

P á P a i

C s ő r e

a vígszínház színművésze

G á b o r

az egyik gyerekcsatornán hosszú ideje mondom föl a müpa gyerekprogramjainak ajánlóját. a hang-szer-szám számomra azért különösen érdekes, mert elérhető közelségbe hozza a gyerekek számára a zenét, és nemcsak a zeneműveket, hanem az egyes hangszereket is. Jó, hogy ezeken a koncerteken megmutatják nekik, melyik hangszer hogyan szól, és el is magyarázzák, miért. a győri vaskakas Bábszínház fontos műhely. Örülök, hogy időnkét egy-egy vidéki gyerekelőadás is megnézhető Budapesten. kell, hogy minél szélesebb legyen a skála, minél többféle világot lássanak a gyerekek. a met-közvetítéseket nagyszerű ötletnek tartom, és az is fontos, hogy nem csupán a legismertebb operákat lehet megnézni, újranézni. nem tudom, hogyan lehet operát írni nixon kínai látogatásáról, de azt meghallgatnám, hogy miről szól az az ária, amit mao Ce-tung, richard nixon vagy henry kissinger énekel…

mm8

MUPA2011_jan-marc.indd 8

12/15/10 6:18:54 PM


MUPA2011_jan-marc.indd 9

12/15/10 6:19:08 PM


g u s t A v o

A

d u d A m e l

r e n d s z e r

F a z e k a s

g y e r m e k e

G e r G e l y

A 21. század legnagyobb karmester-reménységeként tekint rá a szakma, megdöbbentően fiatalon került rendkívül rangos pozíciókba, elképesztő zenei tehetség, aki valósággal megbabonázza a közönséget, illetve a pálcáját követő zenekarokat. A venezuelai Gustavo Dudamel először jár Budapesten: a Los Angeles-i Filharmonikusok élén Gustav Mahler Kilencedik szimfóniáját vezényli.

2011. február 2., 3. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

gustavo dudamel és a los Angeles-i Filharmonikusok John Adams: slonimsky’s earbox Bernstein: I. szimfónia – Jeremiás Beethoven: vII. (A-dúr) szimfónia, op. 92 mahler: IX. szimfónia km.: kelley o’Connor (mezzoszoprán) Vez.: gustavo dudamel

a harmincadik születésnapját 2011 januárjában ünneplő Gustavo Dudamel pályafutása alighanem példa nélküli. 1981-ben született Venezuela egyik vidéki nagyvárosában, Barquisimetóban. Tízéves korától hegedül, néhány évvel később már zeneszerzést is tanul, 1996-tól, vagyis tizenöt éves korától pedig rendszeresen vezényel. Még nem nagykorú, amikor kinevezik az ország legjelentősebb ifjúsági zenekarának élére, s máig ő az Orquesta sinfónica simón Bolívar művészeti vezetője. 2004-ben megnyeri a Nemzetközi Gustav Mahler karmesterversenyt, s ekkor figyel fel

rá a szakma. Mentorai között találjuk ettől fogva sir simon rattle-t, Claudio abbadót és Daniel Barenboimot, esa-Pekka salonen, a los angeles-i Filharmonikusok vezető karmestere pedig a verseny után állítólag azzal hívta fel munkaadóit, hogy megtalálta utódját. a felkérések megdöbbentő tempóban érkeznek a versenygyőzelem után. Dudamel már 2005-ben vezényli az Izraeli és a los angeles-i Filharmonikusokat, beugrásával pedig megmenti a Göteborgi szimfonikus zenekar londoni koncertjét, amelyre állítólag öt nap alatt tanulja meg

mm10

MUPA2011_jan-marc.indd 10

12/16/10 7:39:11 PM


Sibelius V. szimfóniáját. Az együttes a koncert után felkéri vezető karmesternek, s a következő évben 2012-ig szóló szerződést ír alá velük. Még ugyanebben az évben exkluzív szerződést köt vele a Deutsche Gramophon lemezkiadó. 2006-ban a milánói Scalában debütál a Don Giovannival, a következő évben már a Bécsi Filharmonikusok is a trófeák sorát gazdagítja, 2007-ben pedig ő vezényel XVI. Benedek pápa és a vatikáni püspöki kar előtt az egyházfő nyolcvanadik születésnapja alkalmából rendezett ünnepségsorozaton. Hogy e nem mindennapi karrier mivel magyarázható? Rossz nyelvek a sztárkultuszt, a csodagyerekekre vágyó zeneipart emlegetik. Akik azonban hallották Dudamelt vezényelni, netalán találkoztak vele személyesen, minden rosszindulatú feltételezést elvetnek. „A legelképesztőbb adottságokkal rendelkező karmester, akivel valaha összehozott a sors” – mondta róla Sir Simon Rattle. A siker egyik kulcsa nyilván a képességekkel magyarázható, a családi háttérrel, ha tetszik, a genetikával. Dudamel édesanyja énektanár, édesapja harsonaművész, gyerekkorától zene veszi körül; a környezet és a tehetség azonban senkit nem tesz harmincéves korára klasszikus zenei világsztárrá. A tehetségnek rendszerre van szüksége a kibontakozáshoz, és ezt a rendszert a venezuelai klasszikus zenei képzés nyújtotta számára. „Nincs fontosabb ma a zene világában annál, ami Venezuelában történik – nyilatkozta Sir Simon Rattle. – Ha bárki megkérdez, hogy hol történnek igazán fontos dolgok a klasszikus zene jövőjét illetően, a válaszom egyértelmű: ott.” Ami Rattle-t lenyűgözi, s aminek Dudamel legalább annyira köszönheti egyedülálló karrierjét, mint saját képességeinek, az az El Sistema elnevezésű nemzeti klasszikus zenei oktatási hálózat.

az országában szentként tisztelt Jose Antonio Abreu közgazdaságtant és zenét tanult, és 1975-ben hozta létre az országos zenei hálózatot. Miként az 1800 körüli évtizedek zeneesztétái és teoretikusai, Abreu is az ideális társadalom leképződéseként tekint a szimfonikus zenekarra, amelyben az individualizmust felülírja a közösségi lét, ahol mindenkinek megvan a meghatározott, jól körülhatárolható szerepe és feladata, s amelyben a disszonancia feloldást nyer, a diszharmónia összhanggá válik. Beethoven IX. szimfóniája a műfaj korabeli fogalmában rejlő társadalmi metaforát teszi explicitté a „testvér lészen minden ember” elvét hirdető schilleri Örömóda beemelésével. Abreu ezt az ideált tette mindennapos gyakorlattá. A klasszikus zene Abreu számára nem pusztán társadalmi metafora: elméletének életképességét a legkegyetlenebb realitás támasztja alá. Venezuelában, amely olajáról, drogkereskedelméről, bandaháborúiról, mélyszegénységéről és szélsőbaloldali diktatúrájáról híres, jelenleg több mint háromszázezer gyerek tanul európai klasszikus zenét napi rendszerességgel. A huszonhétmilliós országban százhuszonöt ifjúsági zenekar működik, amelyek közül harminc szimfonikus együttes. A programban résztvevő gyerekek túlnyomó többsége a legszegényebb társadalmi rétegekből kerül ki. „Számomra az a legfontosabb, hogy a zenét elvigyem a szegények közé – vallja egy interjúban Abreu. – Azt szeretném, hogy a F o t ó :

M a t h e w

szegény gyermek is játsszon Mozartot. Miért is ne? Miért csak egyetlen réteg kiváltsága lehet Mozart vagy Beethoven? Ezeknek a fiataloknak a nagy része sebezhető: valamennyi társadalmi osztályból kitaszították őket. A zenekari programban való részvétel lehetővé teszi számukra, hogy terveket szőjenek, célokat tűzzenek ki, ugyanakkor a zenélés segítséget is nyújt a szebb életért folytatott mindennapi küzdelmükben.” Mintha a „legyen a zene mindenkié” kodályi eszméje valósulna meg Venezuelában olyan módszerekkel, amelyekről Kodály és tanítványi köre aligha álmodott. A hangsúly nem az éneklésen, hanem a hangszerjátékon van – bár a rendszernek természetesen a kórusok is részét képezik, már csak a IX. szimfónia miatt is –, ám szemben az európai gyakorlattal a hangszerjátékot nem magánórákon sajátítják el a gyerekek, hanem –hangozzék bármily különösen is elitista beidegződéseink számára – csoportos foglalkozásokon. A tanítás elvei némileg a japán Suzuki-módszerre emlékeztetnek, ez utóbbit azonban a helyi viszonyokhoz adaptálják. A hangsúly a közösségi munkán, az együttműködésen van: nem szólistákat nevelnek, hanem zenekari muzsikusokat. Nem az egót, hanem az együttműködési készséget, a társadalmi érzékenységet erősítik, ami nem jelenti, hogy a rendszer ne dobhatna ki nagyszerű muzsikus egyéniségeket is. Dudamel mellett ilyen például Edicson Ruiz, aki kilencévesen még áruházak rakodójaként dolgozott, hogy I M a g I n g

A rendszer két dologra épül: a nyugat-európai klasszikus zenére, pontosabban annak zenekari műfajaira, valamint a felvilágosodás társadalmi utópiájára. A meghatározó azonban alighanem az, hogy az El Sistema e két dolgot összekapcsolja egymással. A rendszer szellemi atyja,

MUPA2011_jan-marc.indd 11

12/15/10 6:19:36 PM


családjának megélhetési gondjain némileg enyhítsen, tizenhét éves korában azonban már a Berlini Filharmonikusok tagjaként, a zenekar történetének legfiatalabb nagybőgőseként működik. A „rendszer” független a politikától. Pontosabban ideológiailag független tőle, gazdaságilag természetesen nem is lehetne az. Az utóbbi évtizedek éles kanyarokban gazdag politikai élete Venezuelában alighanem egyetlen vonatkozásban volt állandó: az 1975 óta egymást váltó tíz különböző kormány, amelyek ideológiai palettája a szélsőjobbtól a szélsőbalig terjedt, kivétel nélkül támogatta az El Sistemát. Hugo Chavéz kormánya jelenleg évi 29 millió dollárt (több mint 6 milliárd forintot) fordít a rendszer fenntartására. A pénz azonban megtérül. Amikor 2007-ben a venezuelai InterAmerican Development Bank 150 millió dollárt ajánlott fel hét regionális zenei központ megépítésére, a bank számos szakembere ellenezte a döntést, mondván, hogy a klasszikus zene az elitnek, vagyis a magasabb társadalmi rétegeknek szól elsősorban. A bank azonban komoly szociológiai kutatásokat végeztetett az elmúlt évtizedekben zenét tanult venezuelaiak körében, s az derült ki, hogy akik részt vettek az El Sistemában, azok sokkal nagyobb arányban járták ki az iskoláikat, és sokkal kisebb mértékben érintette őket a fiatalkorú bűnözés, mint azokat, akik zenétlenül élték le a gyerekkorukat. A bank kalkulációi szerint az iskolából való kimaradás csökkenése, valamint a bűnözés visszaszorulása összességében azt jelenti, hogy minden olyan dollár, amelyet az El Sistema támogatására fordítanak, az ország számára 1,68 amerikai dollárt ér. A venezuelai kormány jelenleg azon dolgozik, hogy a közoktatás részévé tegye e zenei nevelési programot, amely ekként a tervek szerint 2015-re fél millió gyermeket fog elérni az országban. A zene pozitív társadalmi hatását számos nyugat-európai ország éppen a venezuelai példa nyomán kezdi felismerni. 2009-ben indult Skócia legszegényebb régióiban a Sistema Scotland elnevezésű kezdeményezés, amelynek során

F o t ó :

leszakadó térségek gyermekein próbálnak zenei képzéssel segíteni. A Göteborgi Szimfonikusok vezetőjeként, a helyi kultúrpolitikával teljes egyetértésben Dudamel a svéd zenei oktatást is a venezuelai mintájára próbálja újragondolni és gondoltatni. A Los Angeles-i Filharmonikusok pedig ugyancsak Dudamel kezdeményezésére nagyszabású ifjúsági zenekari projekt elindításába fogtak. 2010. június 6-án Gustavo Dudamel húszezer fős közönség előtt vezényelte a Göteborgi Szimfonikusokat Svédországban. A koncertet követően a következő szavakkal fordult az elragadtatott hallgatósághoz: „A zene az életem. Ahogy másik háromszázezer venezuelai számára is. Országunkban a nagyszerű José Antonio Abreu létrehozta az El Sistemát, amely lehetővé tette számunkra, hogy a zene ne csak a művészi élet megteremtéséről szóljon, hanem a

A n d r e w

e c c l e s

társadalmi élet működtetéséről is. Az életünk folyamatosan megújul a zenének köszönhetően. Soha nem unatkozunk, mert a zene újabb és újabb dolgokra ösztönöz bennünket. Hiszünk a zenében, ami a hangjegyek mögött van.” Sokan vizionálják az európai klasszikus zenei kultúra halálát. Dudamel és az El Sistema a bizonyíték rá, hogy nem kell félnie azoknak, akik magukat e kultúra utóvédharcosainak tartják. Hogy a venezuelai minta vajon segít-e a klasszikus zene problémáin, nem tudhatjuk. Ahogy azt sem, vajon mennyiben változik meg e kultúra az újfajta megőrzési kísérleteknek köszönhetően. De ne higgyük azt, hogy az általunk ismert és játszott Beethoven ugyanaz, mint aki kétszáz évvel ezelőtt volt! És a dudameli hitvallás talán legvonzóbb vonása nem is a klasszikus zene megőrzésére irányul. Számára a zene eszköz csupán. A boldogság elérésének eszköze.

mm12

MUPA2011_jan-marc.indd 12

12/15/10 7:02:31 PM


MUPA2011_jan-marc.indd 13

12/15/10 6:20:06 PM


k o c s i s

z o l t á n

„ L i s z t z e n é j e a s z a b a d s á g o t M á c s a i

j e L e n t i ”

J á n o s

Kezdődik a Liszt-év, ennek apropóján beszélgettünk Kocsis Zoltánnal. Mint zongoraművész, karmester, zeneszerző és hangszereléssel, valamint zongoraletétekkel nagyon sokat foglalkozó muzsikus közvetlen közelből szerezhetett tapasztalatokat Liszt Ferenc életművének szinte valamennyi oldaláról.

- Áll-e még a régebbi verdikt, mely szerint Liszt zenekari mûvei nem állnak egy szinten a zongoramûveivel? - Nem. Ha például Bartók is annyira kozmopolita világfi, utazó zongoravirtuóz lett volna, mint Liszt, rá is ezt mondták volna. Igenis mindkettejüknél, és sok más jól zongorázó szerzőnél, Debussynél, Straussnál ott van a zongorafaktúra a zenekari művekben. De mindez fordítva is igaz, a zongorazenéjükre is hat a hangszeres gondolkozás. Inkább valamiféle absztrakt zeneiségnek nevezném mindezt. Liszt volt annyira nagyvonalú, sőt talán a legnagyvonalúbb muzsikus volt a 19. században, hogy gyengébb műveit is kibocsátotta, de azért sok darabján változtatott rengeteget, csiszolt rajtuk. Kimondhatjuk, életművének vannak óriási csúcspontjai, és van néhány kínos mélypontja, de egy zeneszerző

kvalitásait a csúcspontokból kell megítélni. Márpedig ezek magasan kiemelkednek a korukból. Ezek között természetesen zenekari művek is vannak. Az a hatás, amit Liszt Wagnerre és az utána következő generációra gyakorolt, jelzi, hogy nem volt ő akárki. Ha alaposabban megnézem a kompozícióit, soha nem érzem azt, hogy a hangszerelés ne lenne adekvát a zenei anyaggal. Nemrég előadtuk A strasbourgi katedrális harangjai című darabot és a 13. zsoltárt tenorszólóra, kórusra és zenekarra című kompozíciót, ami nyugodtan elmehetne egy Wagner-operarészletnek is. Ezek nem gyakran játszott művei, mégis tökéletes a hangszerelésük és Liszt kóruskezelése. - Talán Liszt gyakori változtatásai keltették fel a bizonytalanság érzését az utókorban?

- Liszt vagy Beethoven, aki nemcsak a komponálás folyamata alatt változtatott sokat, de később, még élete vége felé is, azt sugallja számomra, hogy a zenében semmi sincs örökre készen. Mindent lehet jobban, legalábbis másképp csinálni. Még az ijesztően tökéletesnek ítélt mesterek, például Johann Sebastian Bach esetén is találkozunk ilyesmivel. Bartóknak van igaza, aki szerint nem lenne tanácsos csakis a tökéletest hallgatni. Erre mondanám: Liszt zenéje nekem a szabadságot jelenti. - Rímel erre, hogy Szabolcsi Bence szerint Liszt ôrizte meg egész generációjából a legmélyebben 1848élményét, tehát a forradalmiságot. - Ha Schumann és Chopin túlélik a saját stílusukat, mint például Brahms, akkor nagyon hamar rájuk sütik a konzervatív bélyeget. Amit Lisztre nem lehet rásütni, mert állandóan, de

mm14

MUPA2011_jan-marc.indd 14

12/15/10 6:20:27 PM


LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. 2011. január 22. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nyitóhangverseny – Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok Liszt: Amit a hegyen hallani; Magyar Fantázia; Magyar koronázási mise Km.: Farkas Gábor (zongora), Fodor Beatrix (szoprán), Németh Judit (alt), Horváth István (tenor), Bretz Gábor (basszus), Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás) Vez.: Kocsis Zoltán állandóan megújult. Ő akár az isteni egyensúly terhére vagy a tökéletesség ellenében is fontosabbnak tartotta az új gondolatait közölni, akár a maguk leplezetlen formájában is, míg Wagner azért nagyon sok mindent elrejtett, úgymond beletitkolt a műveibe, elsősorban a Parsifalba. Egyébként ő is eljut az atonalitás határáig, de Liszt valahogy a dolgok közepébe vág, és mindig elsőként. Ő valóban megőrizte a forradalmár, ha úgy tetszik, a forradalmár rapszodosz egyéniségét élete végéig. Hol van már Wagner, az egykori barikádhős a forradalom eszméjétől a Parsifal idején? Éppen azoknak az osztályoknak keresi a kegyeit, akiknek a pusztulását kívánta. Lisztnél épp fordítva érzem, ő annyira megcsömörlött attól, hogy császárokkal, királyokkal parolázik, hogy a végén ez már egyáltalán nem érdekelte. Azt hiszem, őt mindenekelőtt a zene és a zene jövője érdekelte. Ilyen értelemben az embernek tényleg összefacsarodik a szíve, ha arra gondol, ha megéri a századik a születésnapját, akkor mi mindent hallhatott volna, ami az ő „jövőbe vetett lándzsájának” célbaérése. Ha hallhatta volna Mahler VIII. szimfóniáját, figyelemmel kísérhette volna mondjuk Dohnányi pályájának indulását, vagy azt, ahogy Richard Strauss eljut a Zarathustráig, vagy épp megnézhetett volna egy Pelleast a Párizsi Operában! Ezek mind az ő munkájának beteljesedései. - Zongoramûvészi rangját, mely szerint ô az elsô mindenek felett, máig sem vitatta senki. Hogy lehet ez? - Mint előadó valóban a század legnagyobb hatású zongoraművésze volt, bár ebben sajnos csak elbeszélésekre hagyatkozhatunk. Azok viszont oly egyöntetűek, még

az ellenfelek részéről is, hogy ennek igazságában nem kételkedhetünk. Ha egy mai zongorista ráteszi a kezét a billentyűkre, abban ott van Liszt Ferenc. A zongora tökéletesen új, zenekarszerű kezelése a legfontosabb, amely egyenes úton vezet az átiratok, parafrázisok készítéséhez. Egy időben divat volt fújni ezekre az átiratokra, de én azt mondom, rettentő fontos művek. Nem a hihetetlen technikai nehézségek miatt, hanem inkább azért, mert látható, miképp ültet át egy anyagot zongorára, hogyan kelti a zenekar illúzióját. Ez egészen egyedi, és sokkal nagyobb újítás, mint az a figurációs technika, amelynek az alapjait Chopin már megteremtette, éppen az op. 10-es, nem véletlenül Lisztnek ajánlott etűdjeivel. Abban már minden benne van, ami a modern zongoratechnikával kapcsolatos, és máig is él. Liszt továbbment ennél, mert nemcsak a zenekar illúzióját teremtette meg zongorán, hanem nem egyszer megmutatta a szerzőnek, hogyan kellett volna az eredeti művet még jobban megírni. - Liszt univerzalitása sem igen lehet a mai specializálódó szakma mintaképe. Mindenhez nem érthet egyformán jól valaki, gondolhatnánk. Nem része ez is távolságtartó ítéletnek? - Liszt gyakorlatilag rajta tartotta a kezét a 19. század teljes zenéjén, stílusfejlődésén. Tehát nincs olyan része a 19. századi zenének, amivel ne foglalkozott volna. Az olyan nagy művek mellett, mint a Fantasztikus szimfónia vagy a Beethovenszimfóniák, Schubert dalai, a nagy operaparafrázisok, még olyanokra is jutott energiája, mint például Zichy Géza balkezes keringője, amelyből készített egy kétkezes átiratot. Egyszerűen elképesztő. Hogy volt minderre ideje?

- De íme, itt a Liszt évforduló, mint társadalmi, úgy is mondhatnám zenepolitikai esemény. Lesz ennek hatása a Lisztrôl alkotott vélekedésünkre? - Nem szeretem az efféle ünnepi éveket, amikor a vízcsapból is mindig ugyanaz folyik. Különösen olyan világnagyságok esetén nem jó ezt túllihegni, akik egyébként is jelen vannak a zeneélet fórumain. - Nem lehetne mégis kihasználni a lehetôséget? Nemcsak üzletileg, hanem Liszt „helyretétele” céljából is? - De! Abszolút ki lehetne használni! Az osztrákok megmutatták például a Mozart-év alkalmából, hogy bizony alaposan ki lehet használni az ilyesmit. Ott van előttünk a példa, miért nem használjuk ki jobban mi is? Miért tudnak a mongolok Dzsingisz kánból annyi pénzt csinálni évente, amennyit ő életében nem látott…? Liszt nincs kellőképpen kiaknázva, ezt persze úgy értem, ma sincs egy lényegesen magasabb rendű Liszt-kultusz, mint a 19. században, hiszen az meglehetősen felszínes volt. Helyére kellene tenni Lisztet, értékén kellene kezelni, és büszkének kellene lenni rá! Én a már szerveződő programokon, a KLASSZ Zenei Iroda által koordináltakon kívül mások mellé is odaállnék, mert úgy érzem, Liszt mindannyiunk közös ügye.

mm15

MUPA2011_jan-marc.indd 15

12/16/10 7:39:57 PM


f a s s a n g

l á s z l ó

H a r a n g o k K o l o z s i

a

m é l y b ő l

l á s z l ó

Az orgonára és ütősökre írt repertoár nem mondható gazdagnak. Talán ezért csak január 26-án játszik első alkalommal együtt Fassang László orgonista és az Amadinda Együttes. Nyugodt szívvel állíthatjuk: a zenekedvelők legnagyobb örömére. És zenekedvelők alatt jelen esetben különösen nem csak a komolyzene kedvelőit értjük.

Az Amadinda tavaly ünnepelte megalakulásának huszonötödik évfordulóját. A kezdetben kitűzött célt, hogy megismertessék a magyar közönséggel a koncerttermek mostohagyermekének számító kortárs ütős zenét, illetve azt, hogy magyar szerzők ütőhangszerekre írt műveit megszólaltassák, és komponistákat inspiráljanak arra, hogy az együttes – akkor még – különlegesnek számító összeállítására írjanak, nyugodtan mondhatjuk, maximálisan elérték. A Carnegie Hallban adott koncertjük a magyar kortárs zene ünnepe volt, minden

lap elismerően szólt játékukról, nincs kortárs magyar zeneszerző, akit ne sikerült volna bűvkörükbe csalogatni, ugyanakkor hallatlanul népszerűek is. Presser Gáborral közös koncertjük a karácsonyi koncertprogram egyik legkeresettebb eseménye. Kaptak már Kossuth- és Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat, az együttes vezetőjét, Rácz Zoltánt a Chevalier de l’ordre des arts et des lettres címmel tüntették ki. Fassang László nevére a zenész szakma akkor kapta fel a fejét, amikor megnyerte a chartres-i orgonaversenyt, míg szélesebb

körben ismert a Palya Beával felvett lemeze és a Müpa-beli koncertjei után lett. Tizenhárom éves korában kezdte orgonatanulmányait Baróti István vezetésével. Párizsban az a szerencse érte, hogy Olivier Latrynak, a Notre-Dame orgonistájának tanítványa lehetett. Mind Latry, mind későbbi tanára, Michel Bouvard, éppen Fassang jóvoltából, kapott már meghívást a Müpától is. Fassang szakértőként segítette a Müpa orgonáját tervező Baróti munkáját, így ezt az orgonát, bátran állíthatjuk, kevesen ismerik úgy, mint ő. Fontosnak tartja az improvizáció hagyományának

mm16

MUPA2011_jan-marc.indd 16

12/15/10 6:21:08 PM


2011. január 26. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fassang László és az Amadinda Sofia Gubaidulina: Detto I. Sonate für Orgel und Schlagzeug (1978) Steve Reich: Music for Mallet Instruments, Voices and Organ Copland-Holló Aurél: Fanfare for the common man Debussy-Holló Aurél: La cathédrale engloutie (Az elsüllyedt katedrális) Byrd: The bells (A harangok) Paul Creston: Meditation Km.: Dezső Sára, Jónás Krisztina, Nagy Bernadett (ének), Schlanger Tamás, Szabó Mátyás, Tömösközi László (ütőhangszerek)

ápolását, és ha az Amadindával közös koncert programját tüzetesebben megvizsgáljuk, könnyen kitalálható – már a feltüntetett művek összidejéből is – hogy bőven jut majd hely az improvizációnak a januári koncerten. A művek egy részét az ütősök, kisebb hányadát Fassang László választotta, de nagy merészség lenne azt állítani, hogy bőven van miből merítenie annak, aki orgonára és ütősökre írt műveket keres. A Fassang választotta művek egyike William Byrdnek, az angol katolikus zene utolsó képviselőjének szerzeménye. A harangok című kompozíció egy roppant egyszerű ötletre épül: a lincolni katedrális falai visszaverték az orgona hangjait, mintegy újrafestve az alapdallamot; és erre a hanghatásra építve, saját hangszerének visszhangjára rájátszva adta elő Byrd is a darabot. A Müpában a visszhang szerepét az ütősök játsszák majd. E darab tehát, ahogy nem egy mű a koncerten, játék(os): játék a hanghatásokkal, a hangszerek lehetőségeivel. Fassang választása volt a tatár zeneszerzőnő Sofia Gubaidulina Detto című, orgonára és dobokra írt műve. Gubaidulina 2005-ben járt hazánkban, az akkor készített egyik interjúban olvasható eme teremtményének lényegét is megvilágító vallomása: „Engem

R á C z

főképpen a hangzás, annak végtelen sok tulajdonsága bűvöl el.” Debussy Az elsüllyedt katedrálisa szintén az orgonista ízlését dicséri: e mű, mely az egyik legfontosabb demonstrációja annak, mit is jelent az impresszionizmus a zenében, a zongorára írott prelűd átdolgozása. Ihlető forrása egy legenda, az Ys szigetén elsüllyedt katedrálisról. Tiszta reggeleken – a legenda szerint – a szikrázó szépségű építmény a tenger vizén tükröződik, és hallani a pap énekét, a harangok víz alatti kongását. Debussy a harmóniákkal jelenítette meg a legendát. A tiszta napot megjelenítő öt akkord mögött feltűnik a templom pentaton dallama: és jelen koncerten nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az 1889-es világkiállításon a szerző megismerkedett a jávai gamelánzenével, ami reveláló erővel hatott rá, és annak ritmusait hosszasan tanulmányozta. Debussy inspiratív utasításokkal bőven ellátta előadóit: a B-dúrban megjelenő katedrális lassanként emelkedik ki a ködből, majd a 28-41 ütemben (az orgona segedelmével) fortissimo mutatkozik meg – lenyűgözve a szemlélőt. Hogy aztán ismét eltűnjön a világóceánban. Ahogyan már többször említettük, az orgona-ütős repertoár nem túl nagy, nyugodtan kijelenthető, hogy azt est harmadik legfontosabb

z O L T á N

szereplője az átiratok készítője, Holló Aurél. Debussy művét is ő dolgozta meg, csakúgy, mint Aaron Copland darabját. Copland Fanfare for the common man-je a progresszív rockzene inspirálója: a himnusz feldolgozása hallható az Emerson Lake and Palmer 1977-es albumán; ezzel nyitotta turnéját 1975-ben a Rolling Stones, de használta még az Asia együttes, és gyakran vezettek fel vele sportműsorokat. Az eredetileg fúvósokra és ütősökre írt darabot – mely a III. szimfónia része lett – Eugene Goossens vezetésével mutatták be az 1942/43-as koncertszezonban a Cincinatti Szimfonikusok. Katonáknak, tengerszéknek szólt hát eredetileg a fanfár: több változat után lett az egyszerű halandónak címezve. Annak lelkiállapotát – legalábbis Copland ironikus megjegyzése szerint – festi le az adóbevallás időszakában. Az est egyik legfontosabb darabja az Amadindával régóta kapcsolatban álló, Steve Reich Music for Mallet Instruments énekhangokra és orgonára írt nagyszabású és hatásos szerzeménye, mely jól példázza, hogy egészen egyszerű ritmikai alapelemekre milyen komplex zenei folyamatokat lehet építeni. Ám nem csupán Emersonék és a Rolling Stones miatt állítható bizton, hogy e koncertben nem kevés élvezetet lelhetnek azok is, akik elsősorban értük, és nem az orgona-ütős párosításért rajonganak. mm17

MUPA2011_jan-marc.indd 17

12/16/10 7:40:20 PM


M r

é n E K K a r

E g y

f i a t a l o s

M i k u s i

n E g y v E n E s

B a l á z s

az 1968-ban létrejött london sinfoniettát manapság már nem csupán angliában, de világszerte is a kortárs zenét játszó együttesek egyik legkiválóbbjaként tartják számon. Mégsem volna igazán találó őket „a műfaj klasszikusainak” neveznünk, hiszen 2008-ban, megalakulásuk negyvenedik évfordulóján új imázs felépítésébe kezdtek, s ennek eredményeképp ma a kortárs zenei kamaraegyüttesek legfiatalosabbikának tűnnek.

Mini-fEsZtivÁl 2011. január 29. 19:30 Fesztivál színház

london sinfonietta ligeti györgy: Kamarakoncert tansy Davies: neon Bella Máté: Chuang tzu’s Dream george Benjamin: at first light tom adès: living toys Vez.: Baldur Brönnimann

a zenekar persze már a korábbi évtizedekben is nagy szakmai tekintélyre tett szert, mintegy kétszáz – jelentős részben általuk megrendelt – művet mutatva be olyan hírességektől, mint luciano Berio, steve Reich vagy Harrison Birtwistle. a kortárs zenei hangversenyek egyre csökkenő látogatottsága azonban arról győzte meg a jubiláló együttes vezetőit, hogy immár nem érhetik be „csupán” egyre jobb koncertek létrehozásával: új, fiatal közönséget és rendhagyó – a megváltozott célcsoporthoz illő –

fórumokat is kell találniuk a művek méltó bemutatásához. az új stratégia egyik elemeként a london sinfonietta nem csupán a nagyobb közösségi oldalakon, a Facebookon, a Twitteren és a Myspace-en jelent meg, de saját, gyakran frissülő blogot vezet, és a YouTube-on is közel négyszáz, gondosan válogatott felvétellel képviselteti magát. az internet lehetőségeinek kiaknázása mellett a zenekar nagy hangsúlyt fektet a személyes kapcsolattartásra

mm18

MUPA2011_jan-marc.indd 18

12/15/10 6:21:40 PM


is. LS Collective elnevezésű projektjük fiatalok számára kínál lehetőséget az együttes profi muzsikusaival való közös munkára: az első évben a London Sinfonietta hangversenyeinek otthont adó Southbank Centre közelében élő diákok pályázhattak, a KX Collective-nek keresztelt másodikban pedig a zenekar hivatali épületének közelében, a King’s Cross pályaudvar (az angol vasúti menetrendek rövidítése szerint: KX) környékén lakó tizenéveseket szólították meg. Az ugyancsak a szélesebb közönség elérését célzó Take Note projekt a koncertek előtt és után nyújt lehetőséget a muzsikusok és a hallgatók találkozására mind személyesen, a zeneszerzőkkel való beszélgetés vagy egy-egy különösen jelentős művet elemző előadás formájában, mind pedig virtuálisan, például a próbákon készült felvételeknek az interneten való előzetes közzétételével.

MUPA2011_jan-marc.indd 19

A London Sinfonietta intenzív utánpótlás-nevelése azonban nem korlátozódik csupán a közönségre, de kísérletet tesz az ifjabb előadóművész-generációk, sőt az oroszlánkörmeiket próbálgató komponisták képzésére is. London Sinfonietta Academy néven, 2009-ben indított programjuk deklarált célja „a holnap zenészeinek képzése”: a szervezők évről évre néhány tucat 16 és 26 év közötti muzsikust gyűjtenek össze, akik egyhetes „tanfolyamon” – mesterkurzusok és az együttessel közös próbák során – szereznek élő tapasztalatot a kortárs művek magas színvonalú előadásáról. A Blue Touch Paper elnevezésű projekt keretében ugyanakkor egy-egy fiatal zeneszerző dolgozhat hosszabb ideig az együttessel, fokról fokra tökéletesítve egy számukra írandó mű felépítését és hangszerelését. (Tansy Davies, akinek Neon című kompozíciója a zenekar budapesti fellépésén is megszólal, éppen egy ilyen alkalommal került szoros kapcsolatba a London Sinfonietta tagjaival.) A program előzménye, a Writing Future tanulóéveiket immár lezárt komponisták számára is lehetőséget teremtett az együttessel való hasonlóan intenzív együttműködésre, amelynek során egy szóló vagy duett, illetve egy kamaramű öltött végleges formát a zenekari muzsikusok gyakorlati instrukciói alapján. Az efféle kooperáció nyomán született műveket a London Sinfonietta nem csupán bemutatja, de azok felvételeit többnyire hozzáférhetővé teszi az interneten, ezáltal is a kortárs zene népszerűsítése mellett szállva síkra.

Nem meglepő, hogy az együttes saját lemezsorozatot is indított, amely más formában hozzáférhetetlen művek élő felvételeinek megjelentetését tűzte ki céljául. A London Sinfonietta Label kiadványai közül különleges hírnévre tettek szert a Jerwood Series darabjai, amelyek Nagy-Britanniában élő fiatal komponisták műveinek ősbemutatóit tartalmazzák. A közönség szervezésére és nevelésére, illetve a kortárs zenét előadó muzsikusok képzésére fordított kitüntetett figyelem azonban a London Sinfonietta esetében korántsem megy a koncertprodukciók rovására, hiszen az együttes ars poeticájának egyik alaptézise, hogy a művészi és a nevelői munka nem választható szét: az együttes bármely tagjának fellépése – akár a koncertpódiumon, akár egy ismeretterjesztő előadáson, akár internetes podcast keretében – mindig magában foglalja mindkét tevékenységet. Mindennek fényében nagyon is érthető, hogy amikor a London Sinfonietta 2009-ben elnyerte a Royal Philharmonic Society évente kiosztott tekintélyes kitüntetését az ensemble kategóriában, a hivatalos indoklás hosszasan sorolta az együttes legkülönbözőbb területeken elért kiemelkedő eredményeit: „zenélésük következetesen magas színvonalát, változatos és fantáziadús programösszeállításaikat, úttörő projektjeik sokszínűségét, az új zene pályakezdő alkotóinak bátorítását és a már beérkezett komponisták támogatását – mindazt, ami így együtt egészen egyedülállóvá teszi őket”.

Az első Mini-Fesztivál Durkó Zsolt kezdeményezésére jött létre 1989- ben, s a Magyar Zeneművészeti Társaság azóta minden év januárjában megrendezi a magyar kortárs zene e fontos seregszemléjét. A hangverseny-sorozat célja elsősorban a hazai zeneszerzők legfrissebb termésének bemutatása, a szervezők azonban feladatuknak tekintik, hogy felhívják a közönség figyelmét néhány régebbről ismert, de különösen jelentősnek ítélt kompozícióra is. A 2011-es Mini-Fesztiválnak – a 2007-ben megkezdett hagyományt folytatva – ismét a Müpa ad otthont. A január 28. és 30. között tartott négy hangverseny közül az elsőn kamara-, a másodikon kórusművek hangzanak el; a harmadikon ensemble-kompozíciókat hallhatunk, a záróeseményen pedig zenekarra írott darabok szólalnak meg. A harmadik estet különlegessé teszi, hogy a London Sinfonietta két magyar szerző, Ligeti György és Bella Máté művei mellett kortárs brit alkotók kompozícióval is gazdagítja a fesztivál programját.

12/15/10 6:21:53 PM


s a k i

H a

a o k i

l e H u l l

G u r m a i

a

l e p e l

É v a

Csak a muzsika és semmi más? milyen hatással van a közönségre vagy a zsűrire egy nemzetközi versenyen, ha nem látja az előadót? a szubjektív élmények kiiktatása egy koncerten nem imponáló, hiszen a közönség szereti látni a mozdulatokat, az átélt arckifejezést és megannyi momentumot, ami egy művészi produkció velejárója. Egy zsűri esetében az elvárás és a hatás azonban egészen más.

Ha még a versenyző kiléte is ismeretlen, mivel paraván mögött játszik, kizárólag az elővarázsolt muzsika alapján alkotja meg személytől független, elfogulatlan döntését. a chartres-i nemzetközi orgonaverseny zsűrije ítél így „arctalanul”, mely különleges szituáció nemcsak számukra, hanem a versenyzőknek is. megnyerni egy ilyen versenyt igen nagy dicsőség,

különösen akkor, ha öt kontinens közel nyolcszáz résztvevőjét kell maga mögé utasítania a győztesnek. Egy kiváló koncert erejéig Chartres szelleme látogat el a művészetek Palotája hangversenytermébe február 6-án, melynek két fellépője a 2006os és a 2008-as verseny győztese, Dong-ill Shin és Saki aoki lesz. az est házigazdájaként pedig Fassang

László, a 2004-es győztes teremti meg a hidat Chartres és Budapest, valamint a magyarországon először járó világhírű művészek és a publikum között. a még húszas éveiben járó Saki aoki szülővárosában a Tokyo National university of Fine arts and music növendéke volt, majd Franciaországban képezte tovább magát Eric Lebrun valamint Erwan Le Prado irányításával. a legmagasabb

mm20

MUPA2011_jan-marc.indd 20

12/16/10 7:40:39 PM


2011. február 6. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A chartres-i nagydíjasok – Dong-Ill Shin és Saki Aoki orgonaestje Marchand, J. S. Bach, Widor, Reger, Jehan Alain, César Franck, Isang Yun és Tournemire művei Házigazda: Fassang László Színpadkép: Káel Csaba

2011. március 10. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Újrajátszva – Pálúr János orgonaestje Noordt, J. S. Bach, Gárdonyi Zoltán, Mozart, Liszt, Dupré és Duruflé művei Km.: Debreceni Kollégiumi Kántus, Partiumi Keresztény Egyetem Kórusa (karig.: Berkesi Sándor), Ewald Rézfúvós Kvintett (műv. vez.: Bakó Levente)

elismerésű diplomáit nürnbergi második hely, majd Brugge, Granada, Angers, Chartres versenygyőzelmei egészítették ki. Utóbbi versenyen 2006-ban a közönség díját, valamint a Gaston Litaize francia orognaművész és zeneszerző emlékére alapított elismerést is elnyerte.

improvizálónak, a közönségdíjat és egy az adott évre jellemző díjat, így 2002-ben Johann Sebastian Bachról, 2006-ban Maurice Durufléről nevezték el, míg 2008-ban Gaston Litaize-díjat osztottak. 2004-ben az előadói díjat és az improvizáció díjat is Fassang László nyerte.

A dél-koreai Dong-Ill Shin 1974-ben született, hamar feltűnt kiváló zongoraés orgonajátékával. Franciaországban diplomázott, tanult Olivier Latrynál és Michel Bouvard-nál is. Az orgonában elsősorban a zenekari hangzás sokfélesége vonzotta és Johann Sebastian Bach művészete. Doktori disszertációját Samuel Scheidt Tabulatura nova gyűjteményéből írta, érdeklődésének előterében azonban minden korszak megjelenik. Dong-Ill Shin eszköztárában a zongoratechnika és az orgonajáték komponense tökéletesen szolgálja művészi céljait. Versenygyőzelmei őt is messze repítették a világhír útján. A sorozat töretlen: Musashino-Tokió, Litvánia, Prága, Albánia, Anglia és természetesen 2006-ban Chartres. Fellépéseinek színhelyeit, rádió- és koncertfelvételeit már felsorolni is nehéz lenne.

A katedrálisban rendezett zenei versenyek atmoszféráját a februári koncerten nem csak a verseny győztesek, Saki Aoki és Dong-ill Shin fogják a közönség felé sugározni. A tér és az idő átalakul a kiváló rendező Káel Csaba közreműködésével, aki ötödik éve művészeti tanácsadója a Művészetek Palotájának, és aki az operán kívül az orgonaművészethez való kötődéséről is bizonyságot tett már filmjeiben. 2006-ban forgatta huszonöt perces koncertfilmjét Az orgona ünnepe II. című alkotást: ekkor avatták fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Magyarország világszínvonalú orgonáját, melyet nemzetközi orgonafesztivál követett. A párizsi Notre-Dame két orgonaművésze, Olivier Latry és Philippe Lefebvre, valamint Fassang László a főszereplője az Orgonaünnep című ismeretterjesztő filmjének. Chartres szellemének megteremtésében Káelnek fontos szerepe van, többek között azért is, mert egy darab erejéig függöny mögé is beülnek a játékosok, hogy mindenki átélhesse a zsűritagok helyzetét, az „arctalan” orgonisták zenei teljesítményét hallván. S ha lehull a lepel, mindenki számára

Chartres kétévenként fogadja a világ legjobbjait, legutóbb 2010 őszén került sor az eseményre. A 22. Grand Prix de Chatres első díját szintén ázsiai versenyző, Yuka Ishimaru nyerte el. Chartres-ben az utóbbi versenyeken négy elismerést osztanak ki: a legjobb előadónak, a legjobban

MUPA2011_jan-marc.indd 21

teljessé válik a meglepetés, avagy a bizonyosság. A magyar orgonajátszás területén évek óta ténykedő Pálúr Jánosnak is egy verseny hozta meg az áttörést: a Párizsi Nagydíjat ugyanis 1997-ben ő hozta haza először magyar orgonistaként. Az ő hangversenyét március 10-én hallhatja a Művészetek Palotája közönsége. A koncert címe Újrajátszva, hiszen majdnem pontosan húsz évvel ezelőtt hangzott el közel ugyanez a műsor a művész diplomahangversenyén. Bizonyára számosan vannak, akik még emlékeznek a hatalmas sikert aratott eseményre, a zsúfolásig megtelt Zeneakadémia Nagytermére, és még inkább szeretnék hallani, hová vezette az elmúlt húsz esztendő az orgonaművészt. Azóta maga is oktat a Zeneakadémián Ruppert Istvánnal és Fassang Lászlóval karöltve, hogy az ifjú nemzedék hozzá hasonlóan kimagasló sikereket érhessen el.

P á L ú R

J á N o S

12/16/10 7:41:02 PM


G y ö n G y ö S S y

Z O L t á n

Z e n e x p e d í c i ó V á r k o n y i

J u d i t

Az se baj, hogy ha felfedezzük Amerikát, persze, hogy nem baj. Az viszont baj volna, ha előtte, közben vagy utána nem volnánk nyitottak a mieinkre. A Bartók Béla nemzeti Hangversenyteremben a széles közönség továbbra is megismerheti hazai előadóinkat, zenekarainkat, szerzőinket. A Müpában folyamatos expedíciós lehetőséget biztosítanak januártól a Szimfonikus felfedezések.

SZiMFOniKUS FeLFedeZÉSeK 2011. február 15. 19:30

Bartók Béla nemzeti Hangversenyterem Szokolay Sándor: nyitány-fantázia, op. 185 Beethoven: c-dúr hármasverseny, op. 56 Borogyin: ii. (h-moll) szimfónia km.: Zsoldos Bálint (zongora), Baráti Kristóf (hegedű), Várdai istván (gordonka) Vez.: Berkes Kálmán

2011. március 1. 19:30

Bartók Béla nemzeti Hangversenyterem Madarász iván: Fuvolaverseny, no. 2 – ősbemutató, Mahler: V. (cisz-moll) szimfónia km.: Gyöngyössy Zoltán (fuvola) Vez.: Kesselyák Gergely

Magyarország művészeti életében olyan kezdeményezések is léteznek, amelyek nemcsak elkezdődnek, hanem folytatódnak is, mi több: hagyománnyá lesznek. Erre jöttem rá, amikor átfutottam a Művészetek Palotájának sajtóanyagát, amelyben a Szimfonikus felfedezések hátterét vázolják fel. rövid, tárgyilagos összefoglaló olvasható arról, hogy „már a Müpa hivatalos megnyitását megelőzően, az úgynevezett próbaüzem alatt is szinte naponta léptek fel magyar szimfonikus zenekarok, amelyek mintegy összképet adtak az ország zenekari életéről. Ennek a „spontán” kialakult áttekintésnek a kedvező tapasztalatai nyomán született meg az eseménysor megismétlésének a gondolata, immár tervszerű tudatossággal, egyszersmind a hagyományteremtés szándékával”: elkezdődtek a Magyar Szimfonikus körkép hangversenyei.

Mondhatjuk úgy is, hogy hamarosan folytatódik, illetve újraindul ugyanez pepitában. Az elv alapjaiban nem változott: a programon 2011-ben nyolc magyar szimfonikus zenekar vesz részt, műsorkínálatukban azonban mindig találunk majd azonos elemet. Hangversenyeiken majdnem minden alkalommal magyar, legtöbbször fiatal szólisták lépnek fel, emellett minden alkalommal legalább egy 20. vagy 21. századi magyar kompozíció, vagy régebben keletkezett, ám nagyon ritkán játszott, vagy alig ismert magyar zenemű is elhangzik. Az év első, illetve második felében sorra kerülő négynégy hangversenyre bérletet is lehet vásárolni. A jegyek az Elôhang című hangverseny előtti beszélgetésekre is belépőül szolgálnak – ezeken az eseményeken a látogatók nemcsak a műsoron szereplő művekkel ismerkedhetnek meg, de találkozhatnak a fellépő művészekkel is.

mm22

MUPA2011_jan-marc.indd 22

12/15/10 6:22:46 PM


Nézzük, kik, és mivel várnak minket az első két koncerten! Február 15én a Győri Filharmonikus Zenekar játszik három fantasztikus szólista közreműködésével. És akkor innen folytathatnám a programajánlót úgy, hogy leírom Várdai István csellóművész és Baráti Kristóf hegedűművész hangszeres világversenyeken elért eredményeit, majd felsorolom Zsoldos Bálint zongoraművész szakmai érdemeit. Ezt azonban nem teszem. De nem azért, mert mindhárman ismertek a zenei életben, és amúgy is bárkiről, bármilyen információ elérhető egyetlen gombnyomással az interneten. Azért nem sorolom, mert velük kapcsolatban a felfedezés fogalma gondolkodtat el. Szimfonikus felfedezések olyan előadókkal, akik a szó elsődleges és egyszerű értelmében voltaképpen már „fel vannak fedezve”. A három említett fiatal mellett elég régóta ismeri a koncertlátogató közönség Gyöngyössy Zoltán fuvolaművészt is, aki március 1-jén a MÁV Szimfonikus Zenekarral muzsikál.

B a r á t i

Fel vannak továbbá fedezve a felcsendülő zeneművek szerzői is: Ludwig van Beethoven, akinek a februári hangversenyen zongorás trióra és zenekarra írt versenyműve hangzik fel, ugyanígy Szokolay Sándor, akinek ugyanazon a koncerten Nyitány-fantázia (op. 185) című alkotását játsszák, ismerjük Borogyint és Mahlert, és élete során felfedezték már néhányszor Madarász Ivánt, ahogy a két hangverseny dirigenseit, Berkes Kálmánról és Kesselyák Gergelyről szintén elmondható ez. Hogy is lesz ez itt akkor? Jó, nem adom az ártatlant: a sorozat valódi értelme minden bizonnyal egyes ritkán játszott magyar zeneművek felfedezésének lehetősége, ami mindenképpen értékes elgondolás, egyfajta kultúrmisszió. Nem csak alig ismert műveket tűznek azonban műsorra. A március 1-jei koncert közönsége ősbemutatón vehet részt, Madarász Iván Második fuvolaversenyét az elsők között hallani unikális lehetőség.

A felfedezés öröme mégsem csak ezekre a zenei ritkaságokra érvényes, hanem az ismert előadók és a szerzők tekintetében is. A köztük lévő relációk okán például, hiszen egy-egy új felállásban ők egymást fedezik fel, és az inspirációt, amely találkozásukkal kel szárnyra. Nagy pillanatoknak lehetünk így tanúi, megérezhetjük, mint hangolódott egymásra megannyi résztvevő, hogyan lélegzik együtt alkalmi kapcsolatában a zenekar, a szólisták és a dirigens – mindez még akkor is új élményt ad, ha éppen ismert dallamok hangzanak fel. Ki kit fedezhet hát fel ezeken a koncerteken? A színpad népe egymásra csodálkozik rá, a szólista akár még a zeneszerzőt is felfedezheti a hetedik sorban, mégis nekünk, a közönségnek adódik a legtöbb lehetőség: dallamok mellett zenekarokat, komponistákat, szólóhangszeres művészeket és karmestereket ismerhetünk meg, de ha kicsit már ismerjük is őket, ezekkel a sosemvolt felállásokkal olyan új közelségbe juthatunk, hogy csak győzzük hazacipelni az élményt. Ami tőlük van, és csak a miénk.

K r i s t ó f

mm23

MUPA2011_jan-marc.indd 23

12/16/10 7:55:33 PM


S c h u b e r t B o k o r

é S

a

d é m o n o k

G a B r i e l l a

a bécsi Nussdorfer Strassén álló házat, amelyben Schubert született, csak néhány kilométer választja el attól a kettenbrückengassei lakástól, ahol az utolsó napjait töltötte. a két helyszín tehát térben, a két esemény pedig időben volt közel egymáshoz. Schubertnek mindössze harmincegy év adatott, közben mindvégig hol a külvilággal, hol belső démonaival küzdött. Mégis ő talán az a zeneszerző, aki a legrövidebb idő alatt a legtöbb maradandó művet alkotta.

2011. február 19. 10:30 – 22:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, előadóterem

Schubert-maraton a művészetek Palotája és a budapesti Fesztiválzenekar közös rendezésében, művészeti vezető: Fischer Iván

b u d a P e S t I

v o n ó S o k

elisabeth Schubert, született Dietz, a Sziléziából származó szakácsnő nem ijed meg, amikor elkezdődnek a tolófájások. Van már ebben rutinja bőven, úgyhogy szépen kimegy az egyszobás lakás apró konyhájába – 1797. január 31-et írják aznap –, és megszüli tizenharmadik gyermekét, Franz Peter Schubertet. a főállásban tanító, de emellett lelkes amatőr muzsikus apa otthoni zeneóráit a hatévesen már komponáló Franz hamar kinövi, de a vasárnapi családi együttmuzsikálások még évekig megmaradnak. a kisfiút tizenegy évesen felveszik az Udvari Fiúkórusba, és ezzel párhuzamosan a legjobb zenei képzést nyújtó iskolába, a Bécsi konviktusba. aztán amikor őt is eléri a megkerülhetetlen végzet, vagyis a mutálás – véget ér a Hofsängerknaben-élet. az itt szerzett barátságok azonban mindvégig megmaradnak, a fiúk, Josef von Spaun és anton Holzapfel mindenben segítenek, ha kell, kottapapírt vagy éppen zsömlét vesznek társuknak. Schubert privát zeneszerzés-órákra

jár Salierihez, és közben két évig segédtanítóskodik apja mellett, de miután ezt otthagyja, semmiféle rendszeres jövedelemre nem számíthat. Néha elvállal egy-egy zenetanári állást – például esterházy János gróf lányai mellett – de ezek a „fizetős” munkák csak átmenetiek. Zeneszerzésből megélni pedig nem tud, holott megszállottan komponál, iszonyatos tempót diktál magának. 1815-ben megír két szimfóniát, két misét, három operát, egy vonósnégyest, négy szonátát, több zongoradarabot, és száznegyvenhat dalt. az elismerés elmarad, a kiadók – kevés kivétellel – visszautasítják műveit, a megpályázott állásokat mindig más kapja meg, és a színházakat is hiába ostromolja. két operáját ugyan bemutatják, aztán néhány előadás után leveszik műsorról. Megint csak a barátok segítenek, régiek és újak, akik most már nemcsak kottapapírt adnak, hanem lakást, vacsorát, pénzt, és főleg próbálják szélesebb körben megismertetni a Schubert-

műveket. leopold von Sonnleithner 1821-től rendszeresen megrendezi a Schubertiádákat, ahol bemutathatja legújabb darabjait, a zongoraművész Josef von Gahy ott játssza szonátáit és fantáziáit, ahol csak lehet, a híres baritonista, Johann Michael Vogl pedig szalonokban és koncerteken énekli dalait. az Erlköniget hallva a tekintélyes anton Diabelli vállalja, hogy kiadja Schubert kilenc művét, bár a tiszteletdíjjal szűkmarkúan bánik. kevés a siker, számos a kudarc, egyre több a sör, a puncs. Ha a zeneszerző nem tud fizetni, a fogadós csak annyit kér, komponáljon gyorsan egy dalt. És ő megteszi az asztal sarkán, néhány perc alatt. 1828. november 19-én bátyja lakásában hal meg, valószínűleg tífuszban, a fertőzést egy korábbi szifilisz válthatta ki. Néhány hónappal halála előtt azonban megadatik neki egy igazi, nyilvános koncert. egyetlen szerzői est, ami legalább egy-két órára meghozta azt, amire huszonöt éven át vágyott.

mm24

MUPA2011_jan-marc.indd 24

12/15/10 6:23:40 PM


MUPA2011_jan-marc.indd 25

12/15/10 6:23:52 PM


I . Z s I g m o n d , a Z o n g o r I s tá k c s á s Z á r a K o v á c S

S á n d o r

Képzeljünk el egy vacsorát. Időpont: 1838. április 29., színhely: Bécs. Kedélyes társalgás folyik, remek bon mot-k követik egymást. Az asztalfőn Metternich herceg, a Habsburg-érdekek rendíthetetlen képviselője, a rettegett magyarfaló konzervatív, balján-jobbján pedig két „magyar” muzsikus. Idézőjelbe kellett tennünk ezt a jelzőt, különböző okokból. Liszt Ferencről és Sigismond Thalbergről van ugyanis szó.

Liszt doborjánban született, a ma raidingnak nevezett falucska ugyanis akkoriban magyar területnek számított. Szülei azonban németül beszéltek, ez volt a kis Franzi anyanyelve. Később inkább franciául társalgott, magyarul csak élete végén tanult meg annyit, hogy ha lassan beszéltek előtte, nagyjából értette, mit mondanak. de tudatosan magyarnak vallotta magát. A hazafiú érzelem éppen 1838 koratavaszán támadt fel benne, a pesti árvíz hírének hatására. Thalberg soha nem nyilatkozott hasonló szellemben. Pedig édesanyját eredetileg Bideskuty Mária Júliának hívták, s magyar kisnemesi családból származott… Ez azonban hétpecsétes titoknak számított egészen 1871-ig, a nagy pianista haláláig. Thalberg ugyanis házasságon kívüli gyermekként jött a világra, s ilyesmit a 19. században titkolni illett. Születésekor (1812. január 8.) a Genf melletti Paquis falu anyakönyvébe Joseph von Thalberget jegyezték be apaként és Fortunée Steint anyaként. Mint utóbb kiderült az előbbi Franz Joseph von dietrichstein báró nevét helyesítette (ő egy birtoka folytán Thalberg urának is mondhatta magát), az utóbbi pedig

Mária Júliát, vagyis immáron Wetzler von Plankenstein bárónőt. Mindketten házasok voltak, kölcsönös válásról szó sem lehetett. Az persze már a kortársaknak is feltűnhetett, hogy Wetzler von Plankenstein bárónő milyen szeretettel gondoskodik a kisfiúról. Sigismond tízéves volt, amikor „pártfogója” Bécsbe vitte. (nagyjából ekkor kezdte meg bécsi tanulmányait a csak pár hónappal idősebb Liszt is). Hogy kinél tanult, az némiképp homályos. valószínű, hogy czernynél (mint Liszt), mellette talán Hummelnél. Thalberg azonban utóbb tagadta ezt, s egy bécsi zenekari fagottistát (!) nevezett meg mestereként. (Meglehet, ezt csak viccnek szánta). Mindenesetre 1826-ban már Londonban élt és Ignaz Moschelestől vett órákat, aki hamarosan kijelentette, nem tudja tovább tanítani, mert a tizennégy éves gyerek mindent tud a zongorázásról, amit lehet. Megkezdődött a koncertkarrier káprázatos sikerekkel. 1835ben Thalberg már mint sztár érkezett Párizsba, ahol ismét kereszteződött útja Liszttel. Ebben az időben vitathatatlanul Párizs volt a zongoraművészet fővárosa.

Két zongoragyár szponzorálta a művészeket, az Érard és a Pleyel. Hihetetlen tudású pianisták éltek itt hosszabb-rövidebb ideig. Kalkbrenner, dreyschock, Hiller. Még chopin is hátramaradt ebben a mezőnyben. (Komponistaként azonban annál inkább hódított). Alexander dreyschock megtanulta a Forradalmi etûdöt úgy, hogy a meglehetősen nehéz balkézfutamokat végig oktávban játszotta. Friedrich Kalkbrenner gyöngyöző passzázsait chopin is csodálta – szinte boldogság töltötte el, amikor egyszer tanúja lehetett annak, hogy példaképe melléütött. ám Liszt és Thalberg őket is felülmúlta. Párizs zenekedvelő nagypolgárságaarisztokráciája két pártra szakadt, de az efféle pártoskodásnak hagyománya volt a franciáknál: Gluck és Piccini hívei szinte ölre mentek az 1770-es évtized vége táján. Amennyire a dokumentumokból megállapítható, a Thalberg-pártiak voltak többségben, Lisztért viszont rajongtak az érzékenyebb hölgyek. 1837 márciusának utolsó napján végre sor került a nagy „párbajra”: ugyanazon az estén mindketten a közönség elé léptek. A romantikus szellemű, apologétikus Liszt-irodalom

LIsZt! mIndEn tEkIntEtBEn 2011. február 25. 19:00 Fesztivál Színház

Liszt-thalberg zongorapárbaj J a n d ó

J E n ő

é s

m o c s á r I

k á r o L y

Km.: Jandó Jenő, mocsári károly (zongora)

mm26

MUPA2011_jan-marc.indd 26

12/16/10 7:47:43 PM


utóbb, még a huszadik században is azt hirdette, Liszt győzött. Nem így történt. A csata döntetlenül zárult. Christine Belgiojoso hercegnő, az esemény fő szervezője találta fején a szöget, amikor igen diplomatikusan így fogalmazott: „Thalberg az első – Liszt az egyetlen.” Egy biztos: két felfogás csapott össze. Régi és új. Ma feltétlenül Lisztét érezzük „új”-nak, forradalminak. Akkor ez távolról sem tűnt egyértelműnek. A nagy tekintélyű Fétis professzor például pont fordítva gondolta. És depressziósabb pillanataiban maga Liszt is hajlott Thalberg képességeinek elismerésére. „Mellette második vagyok” – írta egy levelében – „na jó, másfeledik.” Technikai perfektségben Thalberget valószínűleg nem lehetett felülmúlni. Sok újítást vezetett be, váltott kézzel való kromatikus oktávjátékot hihetetlen sebességgel, illetve azt, hogy két virtuóz szólam közt a bal és jobbkéz hüvelykujjaival vezet középen egy dallamot, mintha három keze volna (Liszt mindkettőt eltanulta

MUPA2011_jan-marc.indd 27

tőle). Ugyanakkor feltehetően kissé hidegen, elegáns objektivitással játszott („ragyogó, de nem az én emberem” – jelentette ki páldául Chopin). A fiatal Liszt viszont hallatlan szenvedélyes és éppen ezért roppant hatásos lehetett. Liszt 1847-ben lényegében abbahagyta a virtuóz pályát: inkább vezényelt, komponált. Thalberg is megpróbálkozott az alkotással, kevesebb sikerrel. Leghíresebb művei az ismert témákra írott fantáziák maradtak (egy operával alaposan megbukott). Az ötvenes évektől viszont olyan területeket hódított meg, amelyeket Liszt nem. Rióban, Buenos Airesben, majd az Egyesült Államokban koncertezett. Észak-amerikai turnéján akkoriban elképesztőnek számító összeget keresett: 150.000 dollárt (mai pénzben 3 milliónak felelne meg). Amerikai útja váratlanul szakadt meg. Utána utazott a felesége – egyes pletykák szerint féltékenységből. Valószínűbb azonban, hogy az örökség miatt. Meghalt ugyanis Franz Joseph von Dietrichstein, s elvileg Thalberget,

mint egyetlen életben maradt gyermekét illette volna a vagyon nagy része. A bíróság azonban nem így döntött. A kisemmizett Thalberg (Zsigmond császár – ahogy Berlioz nevezete egy lelkes kritikájában) ezután néhány évig visszavonultan élt feleségével, Nápoly mellett. 1862-ben lépett fel ismét Párizsban, majd Brazíliában turnézott. Megöregedett, nem bírta tovább. Liszt tizenöt esztendővel élte túl. Örökre sajnálhatjuk, hogy Edison csak az 1870-es években találta fel a fonográfot.

12/15/10 7:29:23 PM


F ü l e k R á k a i

é s

h a n g s z e r e k

Z s u Z s a n n a

Miss susan Cushing, az idősödő vénkisasszony kínos rendben tartott, józan viktoriánus otthonába, amelyet lakója magányos tisztességénél fogva rendszerint a posta is messziről elkerült, egy napon csomag érkezett. Egy kartondoboz, benne két frissen levágott emberi füllel.

2011. március 2. 19:30

Bartók Béla nemzeti Hangversenyterem

gautier Capuçon és a liszt Ferenc kamarazenekar sosztakovics: kamaraszimfónia op. 110 Csajkovszkij: Változatok egy rokokó témára, op. 33; C-dúr vonósszerenád, op. 48

Miss Cushing természetesen nem tudta mire vélni a dolgot. szerencséjére azonban nem is kellett túlságosan sokáig foglalkoznia a talánnyal, mivel Mr. sherlock Holmes, a legendás detektív a problémát természetesen még aznap délelőtt meg is oldotta, és ebéd közben már annak a részletes elbeszélésével szórakoztatta Watsont, hogyan tett szert egy legalább ötszáz guineát érő stradivarira mindössze ötvenöt shillingért egy zsidó árusnál a Tottenham Court Roadon. Bár a tény, hogy a zenei anekdotát éppen egy olyan novellába szőtte bele, amelyben a fülek alapvetően nem az esztétikai élvezet speciális receptoraiként jutnak főszerephez, sir arthur Conan Doyle fanyar humorérzékét is dicséri, a mesteri hangszer felbukkanása mégis sokkal fontosabb része az elbeszélésnek, hogysem pusztán szeszélyes hangulati elemként lehetne tekinteni rá. Holmes ugyanis szenvedélyes hegedűjátékos is volt, de ahogyan semmi mással, ezzel sem foglalkozott professzionális elszántsággal. Conan Doyle szerkezeti terveiben stratégiai helyet foglal el Holmes zene iránti nemtörődöm, de annál mélyebb elkötelezettsége, a stradivarija, ami a 19. század végének szellemi horizontján a tökéletesség szinonimájaként ragyogott, mindannak jelképeként, amit a „boldog békeidők” számára a hétköznapok szabályrendszerét legitimáló, ugyanakkor ezen szabályok által domesztikált és kordában tartott, erkölcsössé szelídített szépség jelentett. Pedig a 17-18. században, amikor az újfajta vonós hangszerek készítése

fantasztikus virágkorát élte, a szépségnek nem az volt a feladata, hogy a ködülte, szénporos dickensi sikátorok nyomorúsága és a Miss Cushingok csillogóan tiszta kínai porcelánjával felszolgált ötórai tea között megnyugtató egyensúlyt teremtsen. a stradivarik, amatik és Guarnerik kora, ha úgy tetszik, kockázatvállalóbb időszak volt, amelyben az emberi igazságérzettel felfoghatatlan szakadékokat az Úr szándéka szerint valónak tekintették. a kontrasztra a különböző affektusokat, reprezentatív érzelmi állapotokat kifejező tételtípusok a világ alapvető megjelenési formájaként mutattak rá, a kifejezés és előadásmód találékony kifinomultsága pedig fontos szövetségesre lelt az észak-itáliai mesterek csodálatos hangszereiben, amelyeknek híre hamar elterjedt egész Európában. a jól ismert bresciai és cremonai központokon kívül nagyszerű hangszerkészítő cégek jöttek létre Velencében is, Vivaldi és Casanova, a karneváli szezon, a zeneszerző-operavállalkozók, a zenei szempontból (is) kiapadhatatlan utánpótlást nyújtó leányárvaházak, az inkvizíciós cenzúra és a szerencsejáték örvénylően sokrétű, csupa ellentét városában, amelyet a kontinens egyik legjelentősebb kulturális centrumaként szinte minden arisztokrata és uralkodó felkeresett időről időre ekkoriban. Ebben a városban telepedett le az 1680-as években a dél-tiroli születésű Matteo Goffriller, kicsit később pedig a Lendinarából származó Domenico Montagnana is. Jóllehet sokféle vonós instrumentumot készítettek pályafutásuk során, mindketten csellóikról lettek igazán híresek, amelyek közül a fennmaradt példányok vagy rajongó gyűjtők tulajdonába kerültek, vagy

folyamatosan cirkulálnak a világ hangversenytermeinek sztárcsellójátékosai, Mischa Maisky, Yo-YoMa, anner Bylsma vagy éppen Pablo Casals között. (a mindenható recepció sokszor tájékozatlanságból fakadó elfogultságára jellemző, hogy Goffriller hangszereit sokáig a Guarneri, a Bergonzi vagy éppen a stradivari cég műveinek tartották egészen az 1920-as évekig. Eredetileg Casals Goffrillere is feltételezett Bergonzi-csellóként került a művész tulajdonába 1913-ban.) Ez a kölcsönzések és öröklések láncából létrejött folyamat annál is érdekesebb, mivel minden hangszer elvitathatatlan és legyőzhetetlen egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek alkotójuk hozzáértésén és ízlésén kívül annak a kornak a zenei ideáljáról is árulkodnak, amelyben készültek. a mai hangversenyélet egyik legnevesebb csellistája, Gautier Capuçon egyszer úgy nyilatkozott a rendelkezésére bocsátott Goffrillercsellóról, hogy az más, mint egy Montagnana vagy egy stradivari, olyan hangszer, amelyen „igazán tudni kell játszani”, minden hangnál külön mérlegelve a vonó súlyának, sebességének vagy éppen a vibrato energiájának lehetőségeit, vagyis a hangszer a technikai tudás mellett biztos ízlést is igényel. Csakúgy, mint az eltérő esztétikai és poétikai igényeket megfogalmazó stíluskorszakok összehangolása, ugyanis Capuçon márciusban a Vivaldi-kor gordonkáján egy, a sherlock Holmes által védelmezett polgárság ízlésének megfelelő, nosztalgikus dallamosság uralta Csajkovszkij-kompozíciót fog játszani. Ehhez pedig a nagyszerű hangszer mellett jó fülek is kellenek. Zenei értelemben.

mm28

MUPA2011_jan-marc.indd 28

12/16/10 7:48:02 PM


mm29

MUPA2011_jan-marc.indd 29

12/15/10 6:25:18 PM

C a p u ç o n F o t ó : © t a m m a r o , V i r g i n C l a s s i C s

G a u t i e r


T í z M i k u s i

o p e r á r a

v a l ó

z e n e

B a l á z s

Egy még a 18. századból ránk hagyományozott beszámoló szerint miután az idősödő, de még nagy tekintélynek örvendő andré Campra meghallgatta Jean-Philippe Rameau első operáját, az Hippolyte et aricie-t, így fakadt ki: „Ebben a partitúrában tíz operára való zene van: ez az ember mindannyiunkat el fog homályosítani.”

2011. március 8. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

les arts Florissants rameau: anacréon km.: emmanuelle de negri (szoprán), Hanna Bayodi-Hirt (szoprán), ed lyon (tenor), alan Buet (bariton), Jean-Yves ravoux (tenor) rameau: pygmalion km.: emmanuelle de negri (szoprán), Hanna Bayodi-Hirt (szoprán), ed lyon (tenor), virginie Thomas (szoprán) Vez.: William Christie

W i l l i a m

C H r i s T i e

Ha a fenti kijelentés valóban elhangzott, Camprától nem tagadhatjuk meg a prófétai tehetséget: a „francia barokk” címke alatt számon tartott gazdag operarepertoárból manapság valóban Rameau művei örvendenek a legnagyobb népszerűségnek, a közönség körében egyértelműen megelőzve a maga korában abszolút mércének számító lully termését is. a 18. század itáliai operakultúrájával – s mindenekelőtt az ahhoz kapcsolódó Mozart-remekművek máig élő kultuszával – összevetve ugyanakkor ez a népszerűség csupán

a rajongók szűk körére korlátozódik, s az ellenállhatatlannak tűnő „olasz henger” voltaképpen már az 1750-es évek kezdetén elérte Franciaországot is, igencsak megkeserítve az éppen ekkortájt a francia színpad egyeduralkodójává lett Rameau életét. a könnyed, szinte igénytelennek ható itáliai vígoperák váratlan konkurenciája annál fájóbb lehetett Rameau számára, mivel ő maga hosszú évtizedek szívós munkájával ért a csúcsra. Jóllehet édesapja köztiszteletben álló orgonista volt Dijonban, legidősebb fia nem

futott be csodagyerek-pályát, hanem a helyi jezsuita kollégiumot végezte el nyögve-nyelve, majd előbb hegedűsként, utóbb pedig orgonistaként működött avignonban, Párizsban, Dijonban, lyonban és végül Clermontban. Bizonyára ez utóbbi városban írta meg első zeneelméleti munkáját, a majd’ félezer oldalas Traité de l’harmonie-t, amely 1722 őszén jelent meg Párizsban, és addig szinte ismeretlen szerzőjét egy csapásra híressé tette nem csupán Franciaországban, de Európa-szerte is. az átütő sikert kihasználva Rameau néhány év

mm30

MUPA2011_jan-marc.indd 30

12/15/10 6:25:30 PM


múlva újabb, nagy hatású elméleti munkával jelentkezett (Nouveau système de musique théorique, 1726), billentyűs darabok és kantáták közreadásával pedig zeneszerzőként is hozzálátott a párizsi közönség meghódításához. A beilleszkedés azonban nem ment könnyen: amennyire a publikációk címlapjából megítélhetjük, a francia fővárosban Rameau-nak csak a ’30-as évek elején sikerült biztos (ismét csak orgonista-) álláshoz jutnia. Amint azt maga Rameau is jól tudta, a valódi áttörést Párizsban csakis egy opera bemutatása hozhatta meg, s az Hippolyte et Aricie 1733. október elsejei premierjének valóban sikerült is Rameau-ra irányítania a muzsikuskörök osztatlan figyelmét. A Lully műveit istenítő „lullisták” úgy vélték, Rameau zenéjének komplexitása (az a bizonyos „tíz operára való zene”) megbontja dráma és muzsika – éppen Lully által tökéletessé formált – harmóniáját. A „ramisták” viszont – akiket ellenfeleik ramoneurs, azaz „kéményseprők” névvel is csúfoltak – éppenséggel a már kopottasnak érzett Lully-féle modell megújítójának tekintették Rameau-t, s a következő évek sikerei, így a Les Indes galantes 1735 és 1737 között tartott 64 előadása, őket látszottak igazolni. A közönségsiker hamarosan egy új mecénás érdeklődését is felkeltette a zeneszerző iránt: az 1730-as évek közepétől 1753-ig Franciaország egyik leggazdagabb embere, Alexandre Jean Joseph de La Pouplinière támogatta Rameau pályáját korántsem csupán anyagilag, de egyszersmind szalonjának a párizsi értelmiségre gyakorolt jelentős befolyását is latba vetve. A La Pouplinière biztosította háttérnek is köszönhető, hogy Rameau-t 1745-ben királyi kamarakomponista címmel tüntették ki, s az ezt követő néhány esztendő a bemutatott színpadi művek számát tekintve pályájának legtermékenyebb időszaka lett – ráadásul az új kompozíciók között olyan remekművek is akadtak, mint a Platée, a Pygmalion vagy a Zoroastre. Az évtized végére Rameau népszerűsége példátlan méreteket öltött. 1749-ben az opera intendánsa már szükségét érezte, hogy hivatalos rendelettel kettőre korlátozza az

MUPA2011_jan-marc.indd 31

egy évben előadható Rameaukompozíciók számát, ekképp teremtve némi esélyt a rivális komponisták egy-egy művének színpadra kerülésére is. A rosszmájúak azonban e rendkívül sikeres időszakban sem mulasztották el felemlegetni, hogy Rameau műveinek felújításai mindig sikeresebbek az eredeti bemutatóknál – mintha az egyetlen műbe zsúfolt, „tíz operára való zene” teljes befogadásához a közönségnek is tucatnyi előadás meghallgatására lett volna szüksége. Az 1750-es évek elején váratlan csalódások érték a zeneszerzőt. Az olasz, illetve francia opera magasabbrendűsége kapcsán kirobbant, többnyire „buffonista háborúként” emlegetett sajtópolémia komolyan megtépázta a hagyományos francia színpadi műfajok tekintélyét, ráadásul az enciklopédisták legtöbbjét is elidegenítette Rameau-tól. Talán ennek is betudható, hogy a zeneelmélettel az elmúlt évtizedben csupán értintőlegesen foglalkozó zeneszerző – a komponálás rovására – ismét visszatért a teoretikus írásokhoz; a vágyva vágyott akadémiai tagságot azonban ezúttal sem sikerült kiharcolnia. 1764 szeptemberében így végső soron csalódott emberként hunyt

L e s

el Bons-Enfants utcai otthonában, íróasztala fiókjában egy kisebb vagyonnak megfelelő készpénzt hagyva családjára. Halálával nem csupán a 18. század legjelentősebb francia zeneszerzője távozott, de egyszersmind minden idők egyik legnagyobb hatású zeneteoretikusa is. Paradox módon az utókor Rameau „kettős identitásában”, komponistaként és zeneelméletíróként elért, egyaránt kiemelkedő sikereiben nem sokoldalú zsenialitásának bizonyítékát vélte felismerni, hanem inkább az „igazi”, „spontán” alkotói zsenialitás hiányára következtetett. Romain Rolland például úgy vélte: „Rameau mélységesen intellektuális művész; láthatóan kedveli az elméleteket és általánosításokat; még a szenvedélyek legbehatóbb tanulmányozása közben is inkább az elvont szenvedélyt tanulmányozza, mint az élő embert.” Ezt a bő évszázada megfogalmazott ítéletet azonban a mai koncertjárók már aligha osztanák – nem utolsó sorban éppen William Christie és a Les Arts Florissants munkájának köszönhetően, akik immár évtizedek óta kápráztatják el a világot Rameau újabb és újabb műveinek emlékezetes előadásaival.

A r t s

F L o r i s s A n t s

12/15/10 6:26:01 PM


2011. január ÚJÉVI IFJÚSÁGI HANGVERSENY MR Szimfonikusok / Fischer Ádám Európa Kórus • Haydn: A teremtés – oratórium-keresztmetszet ÚJÉVI HANGVERSENY Chamber Orchestra ot Europe / Fischer Ádám Európa Kórus • Haydn: A teremtés, Hob. XXI:2

Fesztivál Színház 16.00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

1. szombat

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum

Febr

A teremtés – német gyerekek szemével Január 1 –16.

Félreérthetetlen mondatok, Máj. 26-tól

2. sze

Martin Munkácsi, Okt. 7-tôl

3. csü

19.00

Január

Taiwan Calling, Dec. 17-tôl Tárlatvezetés

1

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetés

1

Tárlatvezetés

1

6. csütörtök

Tárlatvezetések

1

7. péntek

Tárlatvezetés

1

Családi délelôtt

3

2. vasárnap 4. kedd

Zenebona – Ne csak hallgasd!

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar ifjúsági bérletsorozata Vendégségben a Napkirálynál

JAZZ SHOWCASE – JAZZ TEHETSÉGBÖRZE JAZZ SHOWCASE – JAZZ TEHETSÉGBÖRZE

17.00

JAZZ SHOWCASE Gonda János Vonzások és választások

Hangulatkoncert

Családi délelôtt

Cifra Palota

10.00

16. vasárnap

2

Tárlatvezetés

JAZZ SHOWCASE – JAZZ TEHETSÉGBÖRZE

17. hétfô

Találkozások Jazz és szimfonikusok – Jazz és tánc

1

1

Tárlatvezetés

1

7. hé

11. pé

12. sz 3

1

13. va

19.30

MET+ Puccini: A Nyugat lánya

6. va

10. cs

17.00

JAZZ SHOWCASE Balogh Roland Finucci Bros Quartet

2

19.00

Parno Graszt, Snétberger és a többiek

JAZZ SHOWCASE Gadó Gábor French Quartet feat. Dave Liebman

Hangulatkoncert

5. szo

9. sze

20.00

15. szombat

Concerto Budapest • Keller András Borisz Berezovszkij Glinka, Csajkovszkij, Sosztakovics

19.30

14. péntek

Magyar Nemzeti Balett Zorba

19.30

13. csütörtök

1

4. pé

8. ke

20.00

Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán • Natalia Gutmann Dvorˇak-est

Babakoncert

Tárlatvezetések

20.00

12. szerda

19.30

10. hétfô

Cifra Palota

5 Táraltvezetés mûvész szemmel

17.00

9. vasárnap

11.00, 15.00

A MET A MÜPÁBAN Puccini: A Nyugat lánya

11.00

HANG-SZER-SZÁM Utazás Symphoniába: Vonósok

10.00

20.00 A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Puccini: A Nyugat lánya

17.00

A Budafoki Dohnányi Zenekar / Hollerung Gábor Újévi hangverseny

2

Mûhelybeszélgetés

19.00

8. szombat

The Great Johann Strauss Gala – koncert és balett

19.30

5. szerda

Hangulatkoncert

14. hé

18. kedd

Hangulatkoncert

2

19. szerda

Ringató

3 LumiMini

Hangulat Extra

2

2

15. ke

Tárlatvezetés

1

16. sz

MINIMATINÉ Boribon és Annipanni

4 Családi Délelôtt

3

17. cs

Zenebona – Ne csak hallgasd!

5

19.00 19.00

21. péntek

Pannon Filharmonikusok – Pécs / Peskó Zoltán • Liszt

22. szombat

LISZT! MINDEN TEKINTETBEN! Nyitóhangverseny Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok

Bernarda Alba Michael John LaChiusa musicalje

19.00

19.30

Bernarda Alba Michael John LaChiusa musicalje

19.30

Mûhelybeszélgetés Bernarda Alba Michael John LaChiusa musicalje

20. csütörtök

18. pé

MATINÉKONCERTEK Hymnus, 1844 Erkel, Egressy, Liszt, Mosonyi, Brahms

6 Cifra Palota

3 LumiMini

Hangulatkoncert

28. péntek

MINI-FESZTIVÁL • Kamaraest Derecskei András, Durkó Péter, Madarász Iván, Virágh András Gábor, Dubrovay László, Durkó Zsolt, Vajda János

Dívák éjszakája 20 éves a Gönczi Gábor és a Smile

MUPA2011_jan-marc.indd 32

20.00

Magyar Nemzeti Balett Alapítvány XII. Kortárs Koreográfusok Estje – Tovább

19.30

31. hétfô

MINI-FESZTIVÁL MR Szimfonikusok • Stephen D’Agostino Sugár, Bozay, Fekete Gyula, Balassa Sándor

21. hé 2

22. k

23. s 2

Tárlatvezetés

1

24. c

25. p

Cifra Palota

Családi Délelôtt

3

26. s

Tárlatvezetés

1

27. v

28. h

19.00

Concerto Budapest Sir James Galway Mozart, Mercadante, Schubert

MINI-FESZTIVÁL • London Sinfonietta Ligeti György, Tansy Davies, Bella Máté, George Benjamin, Tom Adès 19.30

30. vasárnap

MINI-FESZTIVÁL • MR Énekkar • Somos Csaba Dragony Tímea, Mohay Miklós, Szônyi Erzsébet, Pertis Jenô, Tallér Zsófia, Kocsár Miklós

20.00

Joanna Newsom

16.30

Magyar Állami Népi Együttes Álomidô

19.30

27. csütörtök

19.30

Ringató

29. szombat

Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya

1 2

15.00, 19.00

Fassang László és az Amadinda Sofia Gubaidulina, Steve Reich, Copland-Holló Aurél, Debussy-Holló Aurél, Byrd, Paul Creston

1

20. v

Babakoncert

19.00

26. szerda

Tárlatvezetés

Hangulatkoncert

19.30

Purcell Kórus és Orfeo Zenekar Vashegyi György • Mendelssohn: Éliás, op. 70

19.30

24. hétfô 25. kedd

10.00

A népzene ünnepe

19. sz

10.00

23. vasárnap

19.30

LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. Életút-kiállítás Január 22– február 28.

12/15/10 6:26:16 PM


2011. február

Cifra Palota

600 ÉV HANGSZERCSODÁI – MANDEL RÓBERT SOROZATA Barokk hangszercsodák

Budapesti Fesztiválzenekar Pinchas Steinberg • Jelena Zsidkova Franck, Chausson, Berlioz

12. szombat

Budapesti Fesztiválzenekar Pinchas Steinberg • Jelena Zsidkova Franck, Chausson, Berlioz

3

3 LumiMini

2

Hangulatkoncert

2

Tárlatvezetés

1

Családi Délelôtt

3

Tárlatvezetés

1

Binder Károly szerzôi estje

HANG-SZER-SZÁM Utazás Symphoniába Rézfúvósok Budapesti Vonósok A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN John Adams: Nixon Kínában

2

15. kedd

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK Baráti Kristóf, Várdai István, Zsoldos Bálint és a Gyôri Filharmonikus Zenekar Berkes Kálmán • Szokolay , Beethoven, Borogyin

1

16. szerda

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar Ménesi Gergely Beethoven, Mozart, Liszt

Schubert-maraton

20. vasárnap

Kurtág György 85 éves A Mûvészetek Palotája, a Concerto Budapest és az UMZE közös rendezésében

21. hétfô

Egy Porgy és egy Bess • Brussels Jazz Orchestra, Maria Joao, David Linx

22. kedd

MÁV Szimfonikus Zenekar / Medveczky Ádám Rost Andrea áriaestje

3 LumiMini

Hangulat Extra Bábel Klára – hárfa

2

19.30

Ringató

Bozsik Yvette Társulat Stravinsky-est Schubert-maraton

MATINÉKONCERTEK Liszt, Európa vándora Fülei Balázs, Honvéd Férfikar

1

Zenebona! – Ne csak hallgasd!

19.30

2

27. vasárnap

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar ifjúsági bérletsorozata A hangszerek királya: az orgona

28. hétfô

Varnus Xavér Mindörökké Mozart II.

MUPA2011_jan-marc.indd 33

Ti Coca

Családi Délelôtt

3

Tárlatvezetés

1

3 LumiMini

Hangulatkoncert

2

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Gluck: Iphigenia Tauriszban

19.00

Ringató

MINIMATINÉ Hoppláda Vaskakas Bábszínház

11.00

19.00 19.00

Az EXPERIDANCE Produkció és a Nemzeti Táncszínház bemutatja BOLDOGSÁG 69:09

19.00

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Gluck: Iphigenia Tauriszban

1

Cifra Palota

2

Tárlatvezetés

1

Családi Délelôtt

3

Tárlatvezetés

1

20.00

Eufónia – Közép-európai Ifjúsági Zenekar Kocsis Zoltán Liszt-Kocsis, Dohnányi, Bartók, Kodály

LISZT! MINDEN TEKINTETBEN! Liszt-Thalberg zongorapárbaj Jandó Jenô és Mocsári Károly

15.00

1

26. szombat

Gyôri Balett Queen-Balett

19.30

3

19.30

25. péntek

Tárlatvezetés

5

Hangulatkoncert Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya

Varnus Xavér Mindörökké Mozart I.

Cifra Palota

1

19.30

24. csütörtök

6

Babakoncert

23. szerda 1

Schubert-maraton

19.30

2

2

19.00

19. szombat

2

10.30

Goran Bregovic: Margot, egy boldogtalan királyné emlékiratai

Hangulatkoncert

19.30

18. péntek

Cifra Palota

Mûhelybeszélgetés

19.30

Nemzeti Filharmonikus Zenekar Antal Mátyás • Stravinsky, Brahms, Orff

10.30

17. csütörtök

19.30

3

Frenák Pál Társulat Seven

19.00

Lajkó Félix – Szerenádkoncert

Magyar Balett Színház és a South Bohemian Ballet • Cseh Táncmozaik I. Egerházi Attila, Václav Kuneš és Jirˇí Kylián koreográfiái

19.00

19.30

14. hétfô

19.30

Budafoki Dohnányi Zenekar Roberto Paternostro Wiedemann Bernadett, Magnificat Ifjúsági Kórus, Budapesti Akadémiai Kórustársaság • Mahler

19.30

1

13. vasárnap

11.00

11. péntek

Ringató

17.00

Budapesti Fesztiválzenekar Pinchas Steinberg • Jelena Zsidkova Franck, Chausson, Berlioz

1 2

19.00

10. csütörtök

1

Babakoncert Pécsi Balett Giselle

10.00

Kiscsillag

Tárlatvezetés

10.30

9. szerda

3

4

Hangulatkoncert

19.00

Új Magyar Zenei Fórum 2011 döntô, gálakoncert és ünnepélyes díjátadó

5 Családi Délelôtt

MINIMATINÉ Boribon és Annipanni

10.00

1

600 ÉV HANGSZERCSODÁI – MANDEL RÓBERT SOROZATA Barokk hangszercsodák – gyerekeknek

7. hétfô 8. kedd

19.45

1

1

20:00

1

A Chartres-i nagydíjasok – Dong-Ill Shin és Saki Aoki orgonaestje Marchand, J. S. Bach, Widor, Reger, Alain, Franck, Isang Yun, Tournemire

Tárlatvezetés

19.45

6. vasárnap

15.30

3

19.30

1 1

Zenebona – Ne csak hallgasd!

Az EXPERIDANCE Produkció és a Nemzeti Táncszínház bemutatja BOLDOGSÁG 69:09

2

10.00

Szegedi Kortárs Balett Beethoven IX. szimfónia

5. szombat

Hangulatkoncert

19.00

1

2

Mûhelybeszélgetés Szegedi Kortárs Balett A hattyúk tava – gyermekeknek

10.00

1

2

19:30

1

Hangulatkoncert

19.00 10.30, 15.00

MR Szimfonikusok • Stephen D’Agostino MR Gyermekkórus (karigazgató: Thész Gabriella) • Liszt, Rachmaninov

1

3 LumiMini

19.00

4. péntek

ôl

Ludwig Múzeum

Ringató

16.00

Gustavo Dudamel és a Los Angeles-i Filharmonikusok Mahler: IX. szimfónia

Egyéb helyszínek

19.30

3. csütörtök

Fesztivál Színház 19.30

Gustavo Dudamel és a Los Angeles-i Filharmonikusok John Adams, Bernstein, Beethoven

19.30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2. szerda

19.30

-tôl

Február

12/15/10 6:26:30 PM


Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK Gyöngyössy Zoltán és a MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Kesselyák Gergely

Magyar Nemzeti Balett Zorba

Hangulatkoncert

2. szerda

VILÁGSZTÁROK A LISZT FERENC KAMARAZENEKARRAL Gautier Capuçon és a Liszt Ferenc Kamarazenekar

3. csütörtök

Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Alekszander Vedernyikov

4. péntek

Pannon Filharmonikusok - Pécs Vezényel: Bogányi Tibor

5. szombat

Concerto Budapest Vezényel: Keller András

6. vasárnap

Brian Blade: Mama Rosa

19.30

Magyar Állami Népi Együttes Álomidô

7. hétfô

„A ZONGORA” 4. Grigorij Szokolov

19:30

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

8. kedd

Les Arts Florissants Vezényel: William Christie

9. szerda

Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Hollerung Gábor

19:30

16. szerda

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Jeffrey Thompson, Zádori Mária, Halmai Katalin, Bárány Péter, Raimund Nolte

Bozsik Yvette Társulat Stravinsky-est Tûzmadár / Menyegzô – két egyfelvonásos táncmű

Az EXPERIDANCE Produkció és a Nemzeti Táncszínház bemutatja BOLDOGSÁG 69:09

Tárlatvezetés

1

LumiMini

2

10.00

19:00 19.00 19.00

1

Ringató

3

Hangulatkoncert

2

Hangulatkoncert

2

Tárlatvezetés

1

MINIMATINÉ Hoppláda • Vaskakas Bábszínház

4 Családi Délelôtt

3

Cifra Palota

Tárlatvezetés

1

Ringató

3 LumiMini

Hangulat Extra

2

11:00

Zenebona – Ne csak hallgasd!

1

Hangulatkoncert

2

2

26. szombat

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Max Raabe & Palast Orchester

Családi Délelôtt

3

Tárlatvezetés

1

3 LumiMini 2

MINIMATINÉ • A Rézerdô lakói

2

Tárlatvezetés

1

4 Családi Délelôtt

3

Tárlatvezetés

1

MET+ Donizetti: Lammermoori Lucia 19.30

Cifra Palota

Hangulatkoncert

19.30

27. vasárnap

1

Hangulatkoncert

10.00

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL A Nemzeti Filharmonikusok estje Bartók születésnapján Vezényel: Kocsis Zoltán

Tárlatvezetés

Ringató

17.00

19.30

25. péntek

19.30

19.30

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Vivaldi: Orlando Furioso – koncertszerű előadás Vezényel: Jean-Christophe Spinosi

20.00

24. csütörtök

10.00

Babakoncert

19.00

19.30

HANG-SZER-SZÁM Utazás Symphoniába • Fafúvósok

11:00

2

19.30

18.00

19.30

Hangulatkoncert

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Vásáry Tamás és Tunyogi Henriett Liszt-estje

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL A Budapesti Fesztiválzenekar Liszt-estje

3

Cifra Palota

22. kedd

30. szerda

5 Családi Délelôtt

Mûhelybeszélgetés Téma: A Budapesti Tavaszi Fesztivál hangversenyei

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Donizetti: Lammermoori Lucia

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Liszt: Krisztus – szcenírozott koncert A debreceni Csokonai Színház előadása Vezényel: Kocsár Balázs

Zenebona – Ne csak hallgasd!

Babakoncert

19.30

Avishai Cohen Quintet

19. szombat

29. kedd

2

10.00

Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Fischer Iván • Km. és műsor: ld. 11-én

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Thomas Quasthoff és a Camerata Salzburg Vezényel: Andrea Marcon • Thomas Quasthoff – ének

Hangulatkoncert

19.00

13. vasárnap

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Wiener Symphoniker Vezényel: Fischer Ádám • Km: Alice Sara Ott – zongora

1

19.30

Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Fischer Iván • Km. és műsor: ld. 11-én

21. hétfő

Tárlatvezetés

15:00, 19:00

19.45

12. szombat

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Boldoczki Gábor és Bogányi Gergely estje

2

19:30 19:30 19:30

Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Fischer Iván • Petra Lang – mezzoszoprán Wagner-est

20. vasárnap

LumiMini

Cifra Palota

19.30 19.30

11. péntek

23. szerda

Honvéd Táncszínház Dózsa – tánckrónika Dózsa György tetteirôl

19.45

Újrajátszva – Pálúr János orgonaestje Közreműködik: Debreceni Kollégiumi Kántus, Partiumi Keresztény Egyetem Kórusa (karigazgató: Berkesi Sándor), Ewald Rézfúvós Kvintett (művészeti vezető: Bakó Levente)

Tangózenekari koncert Óbudai Danubia Zenekar

Ludwig Múzeum 2

Mûhelybeszélgetés A Nemzeti Filharmonikusok estje Bartók születésnapján (március 25.)

15.30

10. csütörtök

17. csütörtök

19.00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

1. kedd

19:30

Március

19:30

2011. március

2

Ringató

3 LumiMini

Hangulatkoncert

2

2

Műhelybeszélgetés Téma: A Bolsoj zenekarának hangversenye (április 9.) 1 Babakoncert: 10.15, 11.30 2 Hangulatkoncert és Hangulat Extra: hétköznap 17.00, hétvégén 11.00 3 Ringató: 9.00, 9.45, 10.30, 11.15 4 MINIMATINÉ: 10.30 és 12.00 5 Zenebona – Ne csak hallgasd!: 11.00 6 MATINÉKONCERTEK: 11.00 és 15.00

MUPA2011_jan-marc.indd 34

Mûhelybeszélgetés: 17.30 15.00 és 19.00 1 Tárlatvezetések: kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat: 18.00; vasárnap: 16.00 és 18.00 2 LumiMini: 10.00 3 Családi Délelôtt: 10.30 4 Szabadegyetem

12/15/10 6:26:59 PM


2

1

3 1

2

B a L o G h B a L o G h

R o L a n D Z o L T á n

T h e

S h o w c a S e

B É R C E S I

é S G o n D a

J á n o S

D a V e

M u s t

L i e B M a n

G o

o n

B A R B A R A

1

A Jazz Showcase-nek folytatódnia kell! Ismét kiemelkedően tehetséges fiatal muzsikusok állnak színpadra délutánonként két helyszínen, esténként pedig a Fesztivál Színházban hazai és külföldi sztárok fellépéseit élvezhetik az érdeklődők. 3

1

2

1 3

1

2

1

3

1

2

A negyedik alkalommal megrendezett jazz-tehetségbörze kínálata ez alkalommal is izgalmasnak, stilárisan sokszínűnek és magas színvonalúnak ígérkezik. Január 14-én, pénteken kezdetnek a bostoni Berklee College of Music hallgatója, Juhász Márton dobos lép fel, majd a For Notes kvintett kiérlelt latinjazz-fúziója lesz hallható. Majd a Masala zenekar készít számunkra olyan teakeveréket, melyben az indiai és indonéz zenei ízek az európai harmóniavilág nyújtotta aromákkal vegyülnek. A délutáni program lezárásaként Kertész Erika énekesnő E. K. Avenue-ja muzsikál. Szombaton először egy visszatérő énekesnő, Kovács Linda duóprodukcióját hallhatjuk Orbán György bőgőssel, majd ez alkalommal nem duóban játszik egy másik újrázó, Mózes Tamara. És maradjunk még az énekesnőknél! Király Martinát állandó gitáros partnere, Rácz Krisztián mellett dob és basszus kíséri. A nap délutáni záróprodukcióját Rozsnyói Péter zongorista szolgáltatja, aki Orbán György bőgős és Mohay András dobos alkotta triójával 2010-ben a Veszprémi Ünnepi Játékokon Chick Corea előzenekaraként lépett fel. Vasárnap megmutatja az alapvetően klasszikus zenei képzettségű Four Bones harsonakvartett, hogy tagjai a jazzben is felettébb jártasak. Velük Kovács Tamás fog ütőzni. Rafael Mário zongorista, aki saját szerzeményeivel az egyik kiemelkedő előadója volt

a 2010-es Showcase-nek, erre a mustrára ritmusszekciója mellé gitárost és vendég énekesnőt invitál. Utánuk kap szerepet a legnépesebb csapattal kiálló Kéknyúl Hammond Band, s általuk az a fajta blues-funk-jazz, amely ma az egyik legnépszerűbb műfaj a fiatalok körében. És mi lesz a Kéknyúlon túl? Nem más, mint a legfiatalabb fellépő, Hodek Dávid triója, melyben Sárik Péter működik közre zongorán, Oláh Péter pedig bőgőn. Idén sem volna azonban teljes a showcase az esti nagykoncertek nélkül, melyek közül a péntekin rég visszavárt gitárosunk, Gadó Gábor francia kvartettje igyekszik tovább tágítani az improvizációs zene értelmezési tartományát. Ebben segítségükre lesz Dave Liebman amerikai szaxofonkolosszus is. Szombaton Balogh Roland és a Finucci Bros Quartet ad koncertet a fúziós jazz világszerte egyik legkeresettebb basszusgitárosával, az amerikai Matthew Garrisonnal. A vasárnapi záróelőadás Gonda János zongoristazeneszerző-zenepedagógus egyfajta életműkoncertje lesz, amelynek első felében a magyar jazz egyik legnagyobb tiszteletben álló művésze saját, a jazz és a kortárs zene ötvözetéből formált alapon, erősen improvizatív módon megszólaló darabjait tolmácsolja a hallgatóságnak, majd régi társai, Berkes Balázs bőgős és Kőszegi Imre dobos társaságában játszik modern mainstream jazzkompozíciókat.

JaZZ ShowcaSe 2010. január 14., 15., 16. 17:00

Előcsarnok, Zászlótér

Jazz tehetségbörze 2010. január 14. 20:00 Fesztivál Színház

Gadó Gábor French Quartet feat. Dave Liebman 2010. január 15. 20:00 Fesztivál Színház

Balogh Roland Finucci Bros Quartet feat. Matthew Garrison 2010. január 16. 20:00 Fesztivál Színház

Gonda János: Vonzások és választások mm35

MUPA2011_jan-marc.indd 35

12/16/10 7:48:33 PM


M i c h e a l

j o h n

l a c h i u s a

B e r n a r d a Z ö L D i

a l B a

d a l B a n

G e R G e L Y

A zenés színház világszerte nagy népszerűségnek örvendő, ám igen költséges, ezért többnyire biztos sikerre kacsingató műfaj. Létezik azonban alternatívnak nevezhető ága is, melynek művelői kevésbé biztonságos témákat és megoldásokat keresnek. Közéjük tartozik az amerikai Michael John LaChiusa, akinek második magyarországi bemutatója lesz a Müpában.

2011. január 20., 21., 22. 19:00 Fesztivál Színház

Bernarda alba - Michael john lachiusa musicalje Km.: csákányi eszter, egri Márta, hámori ildikó, náray erika, auksz Éva, ruttkay laura, Takács nóra diána, radnay csilla, lukács anita, uhrik dóra Díszlet: Bátonyi György Jelmez: Kemenesi Tünde Kor.: Vincze Balázs Fordította: Zöldi Gergely Rend.: Böhm György

A negyvennyolc éves szerző színházi és operakomponista, szövegíró és librettista. Magánszorgalomból, hétévesen tanult meg zongorázni, számottevő zenei képzésben alig vett részt. Az úgynevezett „modern amerikai komponisták”, John Corigliano, John Adams és Philip Glass mellett a zenés színpad szerzői, George Gershwin, Richard Rodgers és Stephen Sondheim volt rá legnagyobb hatással. 1993-ban mutatták be első darabját, a First Lady Suite-et New Yorkban, a Public Theater vállalkozásában, majd a

következő évben a Lincoln Centerben volt a Hello Again premierje, mely Schnitzler Körtáncának zenés színpadi parafrázisa. Tíz Drama Desk Award jelöléséből hármat, a legjobb darab, a legjobb zene és a legjobb szövegkönyv díját LaChiusa kapta abban az évben. 1995-ben a Broadway-n játszották a Márquez regényéből készült Egy elôre bejelentett gyilkosság krónikája című musicalt, melynek szövegkönyvében való közreműködéséért Tony-díjra jelölték LaChiusát. Az 1999/2000-es évadban két darabja mutatkozott be

mm36

MUPA2011_jan-marc.indd 36

12/15/10 6:27:45 PM


a Broadway-n: a Médea-történetet alapul vevő Marie Christine, valamint a Joseph Moncure March versére épülő The Wild Party, Mandy Patinkin és Eartha Kitt. Mindkét művet több Tony-díjra terjesztették fel. 2003-as darabja, a Little Fish kudarca után LaChiusa így nyilatkozott: „Úgy látszik, ebben a városban már nem kérnek a nehéz témákból, a közönséget próbára tevő munkákból. A sikerdarabokban koreográfia helyett csak tánc van, míves komponálás helyett dallambarkácsolás folyik. Az álmusicalek mechanikusak; ez a természetük. Ahhoz, hogy teljesíteni tudják az elvárásokat, nincs bennük helye a kockázatvállalásnak, merészségnek, találékonyságnak.” Két évvel később azonban ismét ragyogott LaChiusa csillaga: 2005ben a japán Akutagawa három történetéből írta meg See What I Wanna See című művét, melyért ismét Drama Desk Award jelölést kapott. 2006-ban szintén a Lincoln Centerben került színpadra a Bernarda Alba. A darab alapja Federico García Lorca utolsó színpadi műve, az 1936-os keltezésű Bernarda Alba háza. Lorca mindössze két hónappal kivégzése előtt fejezte be darabját, melyet végül csupán 1945-ben mutattak be. Alcímében Lorca a „dráma spanyol falusi nőkről” műfajt jelöli meg. Az utókor által „vidék-trilógiának” elnevezett ciklus harmadik darabja ez, a Vérnász és a Yerma mellett, bár Lorca maga nem tervezte a végül befejezetlenül maradt „a spanyol föld trilógiájának” részéül. Egy andalúziai A

MUPA2011_jan-marc.indd 37

ház lakói a szereplők: a hatvanéves Bernarda Alba, aki férje halálakor kijelenti, a gyász ideje alatt lányai semmit sem tehetnek az ő tudta és beleegyezése nélkül, még a házat sem hagyhatják el; az öt lány, az első házasságából született Angustias, valamint Magdalena, Amelia, Martirio és Adela; a velük élő szolgáló, Poncia; illetve Bernarda anyja, Maria Josefa. A nők zárt világban vegetálnak, amelyben az elfojtások, a nyomasztó titkok, a vágyakozás és a megalkuvás uralkodnak, mégis minden cselekedetet és gondolatot a férfiak, illetve hiányuk határoz meg. A cselekmény fő mozgatója, Pepe El Romano meg sem jelenik a színen, ahogy semmilyen más férfi szereplő sem. „A csaholás-szerű pontozott ritmusok; a mollban kitartott, hullámzó hangok; a labirintus-szerű belső zenei ösvények; az anti-melodikus élességbe torkolló kitörések – mind olyan motívum, amely inkább jellemzi a huszadik század közepének kamaraoperáit, mint a szokványos musical-számokat…” – írta a New York Times kritikusa. David Finkle elemzésében a mű musical elnevezése ellenére éppúgy tekinthető énekes táncdrámának, oratóriumnak vagy performansznak. Felrótták ugyanakkor az előadásnak, hogy a Broadway-stílusú éneklés nem tolmácsolta kellő drámai erővel a szerző muzsikáját. A magyar előadásban jól éneklő prózai színésznők játsszák Lorca/ LaChiusa hősnőit, számos társulatból állt össze az alkalmi együttes.

L i n c o L n

c e n t e r

A

Bernarda Alba szerepét Csákányi Eszter (ex-Krétakör) alakítja, aki évekkel ezelőtt, a Katona József Színházban Ponciát játszotta Schilling Árpád rendezésében. Poncia Egri Márta, az öt lány: Náray Erika (Budapesti Operettszínház), Auksz Éva (Magyar Színház), Ruttkay Laura (Magyar Színház), Takács Nóra Diána (Örkény Színház) és Radnay Csilla (Nemzeti Színház). Bernarda anyja Hámori Ildikó (Magyar Színház), az ifjú cseléd Lukács Anita (Budapesti Operettszínház), Prudencia prózai szerepében pedig a nagy balerina, Uhrik Dóra lép fel. Böhm György rendező nevéhez fűződik LaChiusa másik magyarországi bemutatója is, a Helló! Igen?, és ő rendezte a progresszív amerikai zenés színház másik jeles képviselője, Jason Robert Brown Volt öt évünk című művét is, melyet a mostani premierhez hasonlóan a Fesztivál Színházban mutattak be Malek Andrea és Kamarás Iván főszereplésével. „Fontos alaphozzáállás az alkotók és a közönség részéről egyaránt, hogy ne Lorca klasszikus művét várjuk, hanem LaChiusa új darabjára koncentráljunk – mondja a rendező. – A zeneszerző kilenc hangszerrel olyan nagyzenekari hangzást képes létrehozni, amelyben egészen meglepő kombinációban szólalnak meg a hangszerek. Néha két cselló és hárfa teremt különös hangulatú motívumot. A rendezést alapvetően határozza meg ez a zeneiség: operaformát kíván, lehetetlen reális szituációkban gondolkodni.”

M e t r o p o L i t A n

o p e r á v A L

12/15/10 6:28:01 PM


D i ó f á n a k K e l e m e n

e z e r

á g a

l á s z l ó

„Három ága” – javítana ki azonnal, aki egy kicsit is járatos a magyar népköltészetben. „Alatta ül három árva” – folytatná, aki már a Három árva balladát is hallotta, ahol nyilvánvalóan a három ág szorosan összefügg a ballada főszereplőivel. Azonban én – lehet, hogy kicsit képzavarosan – most az ezer ágról szeretnék írni: a magyar népzene terebélyes diófájának ezer ágáról, és egy koncertről, melyben jó néhány „ág” is jelen lesz, és a nagy, évezredes diófa is legalább virtuálisan bebólint a Bartók Béláról elnevezett Nemzeti Hangversenyterembe.

2011. január 23. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

a népzene ünnepe Km.: Buda folk Band, Muzsikás együttes, rácz antal „Citera” és a gereben együttes, etnorom együttes, Lajkó félix, Brasnyó antal, Makám és kolinda, Bognár Szilvia, ferenczi györgy

M a k á M

é S

k o L i n D a

A Művészetek Palotája 2008 óta – kezdetben a Zeneakadémia Népzenei Tanszékével közösen – rendezi meg a nagy seregszemlét, ahol a népzenét művelő és a népzenéből táplálkozó „szakma” színe-java lép fel, és adja tudásának legjavát, hogy az est valóban a népzene ünnepe legyen. Az elmúlt években Sebő Ferenctől Herczku Ágnesig, az Etnofontól a Söndörgőig sokan hozzájárultak ehhez, kis túlzással mondhatnánk, hogy nincs olyan jelentős együttese a hazai népzenei – „világzenei” palettának, amely ne lépett volna már fel a monstre rendezvényen. A diófa egyik jelentős ága, a hetvenes évek óta élő, viruló, de sokszor temetett táncházmozgalom azonban folyamatosan újabb és újabb produkciókat, „hajtásokat” nevel, és ezzel párhuzamosan a „régiek”

sem hagyják magukat. Így lép fel a mostani koncerten egyszerre a lassan klasszikussá váló Muzsikás és fiaik generációjának új zenekara, a Buda Folk Band. Másrészt mindinkább divat, hogy a hagyományos népzene megismerése és művelése területén már eredményeket elért, esetleg nevet szerzett zenészek az önkifejezés hagyományostól eltérő módjára adják fejüket (és vonójukat) és a divatos crossover stílusok valamelyikébe oltják megszerzett tudásukat, létrehozva a nagy diófának egy-egy újabb hajtását, melynek életképessége már a divaton és az előadóművész kvalitásain múlik. A harmincéves Makám és Kolinda, vagy a Gerebenben elhíresült Rácz Antal az elmúlt évtizedekben már sikeres hajtásokat nevelt és nem véletlen, hogy a koncerten ők

képviselik a „világzenei” vonalat a „fiatalok” mellett. És micsoda fiatalok vannak jelen! Az egyedi Lajkó Félix például, a Délvidékről a magyarországi zenei köztudatba kényszerleszállásként berobbanó zenei fenomén már önmagában is megtöltené a koncerttermet, de mellette ott van üdén Bognár Szilvia, aki legutóbb Rost Andreával közös koncertjén kápráztatta el közönségét. És hogy ne legyen elég a jóból, részt vesz a népzene ünnepén az Etnorom, akik a honi cigány népzene előadásában és népszerűsítésében szereztek elévülhetetlen érdemeket. Nekünk pedig nem marad más, kedves Olvasó, mint elmenni az immár hagyományos Népzene Ünnepére, és gyönyörködni az élő és viruló évezredes diófában, annak ezer ágában.

mm38

MUPA2011_jan-marc.indd 38

12/16/10 7:48:55 PM


mm39

MUPA2011_jan-marc.indd 39

12/15/10 6:28:37 PM


Ö n k i f e j e z é s K o V á c s

n e g y v e n h é t

h ú r o n

B o r I

A tudatos, átgondolt dalszerkesztés és az ösztönös énekstílus egyesül különleges lírává az angyali külsejű huszonnyolc éves amerikai hölgy művészetében, akit már most generációja egyik legjobb komponistájaként emlegetnek.

2011. január 29. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

joanna newsom Km.: ryan francesconi (gitár, tambura, banjo, fuvola), neal Morgan (ütőhangszerek), Andrew strain (harsona), Mirabai Peart, veronique serret (hegedű)

Joanna Newsom már pici korában beleszeretett a hárfába, ám négyévesen senki nem akarta tanítványává fogadni, ezért zongorázni kezdett. Hétévesen vehette végre kezébe a hárfát, először csak a kisebb kelta változatot, majd felnőtt a teljes méretű, pedálos változathoz is. A Waldorf-iskola megalapozta, később a kreatív zeneszerzést oktató főiskola tovább segítette művészi kibontakozását, és húsz-huszonegy évesen már két lemezt is készített. Igaz, ezek még otthoni amatőr felvételek voltak, de pont elégnek bizonyultak ahhoz, hogy a megfelelő kezekbe jutva tehetségét felfedezzék, és lemezszerződést ajánljanak neki. Bemutatkozó albuma The Milk-Eyed Mender címmel 2004-ben jelent meg. A visszafogott, intim, kissé ábrándozós hangulatú lemezt nagyrészt a hárfa és az ének kettőse uralja, csak helyenként hangzik fel a zongora, csembaló és slide gitár hangja. Első hallásra döbbenetes a hárfa harmonikus, lágy, éteri megszólalása,

és a képzetlen, sokszor nyers, illetve egy harsány, durcás, nyafogó kislány hanghordozására emlékeztető énekhang és -stílus kontrasztja. Alig találni a zenetörténetben hasonló énekhangot, mely vagy azonnal elijeszti a hallgatót, vagy örökre rabul ejti. Bárhogy is legyen, a poliritmia uralta dalok izgalmas zenei utazásra visznek. A ritmussal és hangokkal való játék Ys című második albumán is központi szervező elv, ám már nagyobb lélegzetű műveket ír, melyekhez Van Dyke Parks készít vonósokat és fúvósokat felvonultató, kissé filmzenei hatású nagyzenekari kíséret. Az ének is változáson megy át, Joanna kezd kilépni a hagyományos, ismétlődő dallamszerkesztésből, és egyre inkább az énekbeszéd felé orientálódik. Idén kiadott harmadik lemezén (Have One on Me) a kísérletezés még markánsabb: három korongon nagyjából kétórányi zenei anyagot tartalmaz, melyen harmincperces szerzemény is található. A hangszerek

köre tovább bővül: dobok, elektromos gitár, tambura, kaval, trombita hangjai csendülnek fel, és az eddigi komolyzenei irányultságba helyenként belekoszol a jazz, blues, gospel, soul, folk, valamint a csengő hangú hárfára fantasztikusan passzoló keleti dallamok, míg a poliritmia ezúttal elmarad. A legdöbbenetesebb azonban Joanna hangjának változása. A lemez felvételei alatt ugyanis hangszálproblémák léptek fel nála, két hónapig beszélni sem tudott. Ennek következtében hangja gyermeki élét nagyrészt elvesztette, letisztultabbá és jóval érettebbé vált, míg kifejező készségét megtartotta, így dalaiban végre egyensúlyba került a zene és az énekhang hangulata. Érdemes tehát megtekinteni a hölgyet a színpadon is, hiszen úgy hírlik – annak ellenére, hogy a hárfa székhez szögezi –, igazi jelentség, és mind alkotói, mind hangi szempontból eddigi legjobb korszakában mutatkozik be nálunk, ötfős zenekarának kíséretében.

40

MUPA2011_jan-marc.indd 40

12/15/10 6:29:06 PM


K ó l a S E R F Ő z Ő

é s

K o l i b r i

M E l i N D A

Energikus, szenvedélyes előadásmód, több kultúra találkozásából évszázadok alatt kikristályosodott muzsika, amely egy ismeretlen ország, Haiti lakóinak életébe enged bepillantást – február 28-án este Ti Coca és zenekara lesz a Művészetek Palotája vendége.

2011. február 28. 20:00 Fesztivál Színház

Ti Coca Haiti nevét hallva csupa alig-alig ismert, misztikus, különleges, egzotikus dolog juthat eszünkbe, mint a kígyóistenség imádatának szentelt vudu szertartás, a gyarmatosítók elleni szüntelen küzdelem, kalózok, cukornádültetvények, rabszolgalázadás… De a valódi Haitiről legfeljebb a tavalyi, rendkívül súlyos földrengés utáni hírekből kaptunk képet. Pedig épp rendkívül változatos történelme miatt az ország egészen sajátságos kultúrával rendelkezik, amelynek talán legfontosabb területe a zene. Az ország többek között indián, spanyol, afrikai, francia származású lakosai mindig is előszeretettel zenéltek, így a különböző népek dallamai időről időre keveredtek Haitin, de hatással volt az ország zenéjére a kubai muzsika is. A huszadik század elején Kubának rengeteg idénymunkásra volt szüksége a cukornádaratáshoz,

akik egyik szigetről a másikra utazva zenéjüket is magukkal vitték. Ők hozták vissza Haitira például a bolerót, amely aztán haiti zenékkel, a merengue helyi változatával és vudu ritmusokkal keveredett. Ezekhez a népzenékhez, a helyi trubadúr- és konpadallamokhoz nyúlt vissza Ti Coca és harminc éve alapított együttese, a Wanga-Nègès. David Mettelus, aki a kisüveges Coca-Cola helyi nevéről kapta becenevét, a Ti Cocát, egészen különleges hangú énekes. Többször is megpróbált maga köré zenészeket verbuválni, mígnem 1976-ban létrehozta a Wanga-Nègès nevű formációt. Az együttes neve is érzékelteti, mennyire összetett, szimbolikában gazdag az ország kultúrája: a Wanga-Nègès kreol nyelven kolibrit jelent, ez az apró kis madarat pedig a szerelmi varázslat egyik kellékének tartják a vudu vallásban.

Az együttes több mint harminc éve hű maradt alapelveihez: a néhányfős zenekar többnyire csak akusztikus hangszereket, gitárt, dobokat, harmonikát, grajt és manuombát használva mutatja be Haiti zenéjét: olyan dalokat játszanak, amelyek az emberek édes és keserű történeteit mesélik el. A nyelvet ugyan ritkán értik a külföldi hallgatók, ám a dallamok, a zene és különösen Ti Coca érzelemdús, magával ragadó éneke érthető szavak nélkül is rendkívül sokat mesél a Haitin élő emberek életéről. Wilfrid Bolane, Mathieu Chertoute, Richard Hector, Allen Juste, és David Mettelus több mint három évtizede szórakoztatják közönségüket szerte a világon. Azon szerencsés kevesek, akik már hallották őket élőben Európában, azt mondják, felejthetetlen élményben volt részük. Február utolsó napján most a magyar közönség is ízelítőt kaphat Haiti különleges, ismeretlen zenéjéből. mm41

MUPA2011_jan-marc.indd 41

12/15/10 6:29:20 PM


D u ó k

a

B i n D e r - M ű h e l y B ő l

Z I P E r n o V S Z K y

K o r n é L

Binder Károly zongoraművész, zeneszerző konok következetességgel építette fel szóló zongorán páratlan mélységű zenei univerzumát. Pályájának új szakaszát jelezheti, hogy állandó partnerén, Borbély Mihályon kívül duózásra hívja három tehetséges tanítványát is.

Akik figyelemmel kísérték a Müpában négy éve indult Jazz Showcase sorozatot, nyilván észrevettek több párhuzamot is, mely Binder utolsó, két évvel ezelőtti, és idei szerzői estje között fennáll, bár azon az estén egyedül Binder ült a zongorához, igaz, rögtön kettőhöz. Hallatlanul izgalmas kísérlet tanúja lehetett akkor a közönség: a két zongora közül az egyik preparált volt, a másik nem, és a zongorista felváltva és egyszerre is játszott rajtuk. Amikor mindkét Steinwayt egyszerre szólaltatta meg, a dolog fizikai nehézsége folytán (az egyiknek legalább félig háttal kellett ülnie) a dolgot valamiféle bravúrteljesítmény levegője lengte körül, külön izgalmat nyújtva a közönségnek, holott a zene igen nagy koncentrációt igénylő kortárs jazz volt. Mindez a Jazz Showcase keretében zajlott, esti koncerten történt, a napközbeni tehetségkutató koncertek folytatásaként. A Jazz Showcase

B i n D e r

k á r o l y

nemzetközileg elterjedt formája annak, hogy egy nemzedék vagy egy ország, esetleg szűkebb alkotócsoport művészetét a szervezők úgy helyezzék kirakatba, hogy rögtön a speciális közönséget is „odaállítják” e elé a bizonyos kirakat elé. Több, máshol zajlott hasonló kísérlet után a Müpa kezdeményezése is arra irányult, hogy a külföldi szervezők előtt azok a fiatal magyar jazzmuzsikusok bizonyíthassanak, akik már kész, érett produkciót hoztak létre. De hogy jön ehhez Binder Károly? Először is úgy, hogy Binder saját lemezcége, a Binder Music Manufactory sokszor ad tanítványainak lehetőséget, legutóbb például éppen Pozsár Máténak. De még ennél is fontosabb, hogy tíz éve ő a legmagasabb szintű magyarországi jazzképzés vezetője a Zeneakadémia Jazz Tanszékén, és még ennél régebben is tanít ott. Természetesen a Jazz Showcase-en mindig szerepelnek

jazz szakos zeneakadémisták, akik Binder tanítványai, ugyanis a zongora főtárgyon kívül zeneelméleti órát is tart. Így a januári esemény mintegy meghosszabbításának tekinthető az, hogy Binder három tanítványát is maga mellé ülteti – ahhoz a bizonyos másik zongorához. Hogy mennyire lesz ezúttal Binder zongorája preparált, az csak a koncert napján fog kiderülni. De az már biztos, hogy a Tanár úr töri meg a csendet egy szólóval, majd következnek a tanítványok: Lachegyi Máté, Pozsár Máté és Varga Gábor, az intermezzókat a fiatalok fellépése között pedig Binder adja szólóban. Improvizatív duettekről lévén szó, nyílván nehéz előre bármit is mondani, de Binder Károly kérdésünkre annyit elárult, hogy míg Pozsár egyaránt nyitott a kortárs és a mainstream irányba, addig Lachegyi inkább a kortárs, Varga inkább mainstream stílusok felé tájékozódik – de mindez még akár másként is alakulhat a koncerten.

JaZZ Műhely 2011. február 11. 19:30 Fesztivál Színház

Binder károly szerzői estje Km.: Binder károly (zongora), lachegyi Máté, Pozsár Máté, Varga Gábor (zongora), Borbély Mihály (szaxofonok, tárogató)

42 42

MUPA2011_jan-marc.indd 42

12/16/10 7:49:13 PM


Binder ez idő szerint legutolsó szólómeze a Törött szárnyú madár hazatérése címmel jelent meg, ez is koncertfelvétel, mint a Binder Live at the Müpa DVD vagy a kimagasló Budapest Collegiumbeli koncertfelvétel. Izgalmas kísérletképp a váci zeneiskolában adott hangversenyen Binder ugyanis megpróbált a jarretti módszer szerint úgy leülni a zongorához, hogy teljesen kiüresítse magát, megszabaduljon az összes beidegződéstől, minél tisztábban tudja magát médium módjára átengedni, és kifejezni a pillanat inspirációját. Egy retrospektív kiadványa kiadás előtt áll: Theo Jörgensmann német klarinétossal egy másik, de húsz évvel ezelőtti koncertfelvétel. Az ötvennégy éves Binder diszkográfiája (több mint ötven tétel!) még azoknak is csupa meglepetés, akik ismerni vélik munkásságát. Indulása egybeesett a magyar etnojazz virágba borulásával, annak azóta is egyik leginkább meghatározó egyénisége. Ott volt Szabados mellett a Szarvassá vált fiak születésénél, és

MUPA2011_jan-marc.indd 43

tagja volt Dresch Mihály első olyan zenekarának, amelyben a szaxofonos rátalált saját hangjára. John Tchicai volt együttesének egyik első szólistája, illusztrálva, hogy Szabados és követői minden akadályon át kapcsolatot tudtak találni a free jazz, a szabad improvizáció amerikai úttörőihez. Szóló produkcióval nyerte első jelentős nemzetközi díját, a Kaliszi Nemzetközi Versenyen. A Kontinentspiel lett első kiemelkedő szólólemeze, amely kijelölte pályáját. Szinte felsorolhatatlanul sok izgalmas duó partnere (az említetteken kívül Sebestyén Márta, Süle László, Rames Shotham, Juhász Gábor, Frederico Sanesi, stb.) mellett kisebb együttesekkel (pl. Pangea) is úttörő alkotásokat valósított meg a magyar etno-jazz irányzatban, hogy azután leginkább Borbély Mihályban találja meg a vele minden szempontból egyívású duó partnerét, aki klarinéton és szaxofonon, meg tárogatón is tökéletesen egészíti ki Bindert. Érdemes emlékeztetni rá, hogy Binder kiemelkedő sikert ért el Retropolis című lemezével, amelyen bátran nyúlt a legkorszerűbb technikához és ritmusokhoz.

Binder szóló- és duóprojektjeiben az intellektuális indíttatású, nagyobb szerkezeti egységekbe rendezett szabad improvizáció olyan zenei anyagban valósul meg, mely közvetlenül kapcsolható a bartóki felfogáshoz: a népzenei gyökerek tápláló erejéből eljutni az absztrakcióig úgy, hogy a szárba szökkenést a jazz anyaga termékenyíti meg. Mindehhez Bindernél jelentős repetitív, perkusszív jelleg alakult ki az utóbbi években, amely még inkább kikristályosította az egyéni hangot a Szabados-féle törekvéseket kiteljesítő generáció tagjai között. Művészete erősen közelít a klasszikus zenéhez – a zongorista szokott is célozgatni rá, hogyha kottából (hangról hangra ugyanúgy) játszaná műveit, nem rögtönözve, automatikusan a nagyobb presztízsű kortárs zenéhez sorolná mindenki. De ezek csak skatulyák, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy olyan alkotó munkássága bomlik ki szemünkfülünk előtt, akinek jóformán minden nyilvánosan eljátszott hangja érdemes a megörökítésre. S ha mindezt valaki személyesen átéli, biztosan sokáig megőrzi emlékét.

12/16/10 7:49:28 PM


K o n c e r t a l e g s z o m o r ú b b e s K ü v ő h ö z Z i P E R N o V S Z K y

K o R N é L

Goran Bregović napjaink egyik legjelentősebb zeneszerző-zenekarvezetője, akinek neve egész Európában megtölti a koncerttermeket. Kiterjedt munkássága során mindig a szintézis jegyében hozott létre új zenei minőségeket. immáron új műfajjal is kísérletezik, amikor a Margot királyné című filmhez írott zenéjéből oratorikus jellegű produkcióval indul turnéra.

2011. február 18. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

goran bregović: margot, egy boldogtalan királyné emlékiratai A Margot királyné Patrice Chéreau megrázó erejű, 1994-ben bemutatott történelmi filmdrámája, amelyet az idősebb Dumas felejthetetlen trilógiájának első regényéből készített. Kettős történelmi kataklizma áll a középpontban: Szent Bertalan éjszakája, mint az európai vallásháborúk egyik legsötétebb pillanata, és egy példázat értékű sorstragédia, Valois Margot dinasztikus kényszerházassága. A film sikeréhez jelentősen hozzájárult az akkor még kevésbé ismert Goran Bregović, aki a franciaországi szereplők mellé és francia helyszínen játszódó cselekményhez úgy írt és adott elő hiteles filmzenét, hogy egyáltalán nem adta fel balkáni gyökereit, sőt! A gitáros-zeneszerző persze sosem volt híján új ötleteknek, a színpadiasított koncertváltozat alapja ugyan régi filmzene, de ehhez a produkcióhoz, amelynek önálló címe Margot, egy boldogtalan királyné emlékiratai, Bregović saját librettót írt. A színpadi jelleget erősítendő, a turné során igyekeznek a címszerep prózai részét az adott országbeli színésznővel előadatni.

A magát egyszerűen csak mai zeneszerzőnek tartó Bregović a nyolcvanas évek vége előtt kapta meg első, jelentős felkérését Emir Kusturica Cigányok ideje című filmjéhez. Később Kusturicától szabad kezet kap az Arizonai álmodozók zenéjének komponálásánál, így kettejük neve kezd összeforrni. A cannes-i fődíjas La Reine Margot után az Arany Pálmát nyert alkotásuk, az Underground (1995) a következik. Filmes sikereivel a háta mögött Bregović 1995-ben elérkezettnek látta az időt, hogy újra előadója is, ne csak szerzője legyen ezeknek a műveknek, de persze nem hagyta ott a filmipart sem: Radu Mihaelanu, Nana Djordjaze, Roberto Faenza, Robert Longo és Unni Straume rendezőkkel dolgozott. Strauméval olyan mű született (Zene esküvôre és temetésre), amelyre egy együttest is alapított, ez lett a későbbi Esküvői és Temetési Zenekar. Az „esküvői banda” 2010-ben kibővített formában tűzte műsorra Bregovićék eredeti filmzenéjét. A Margot, egy

boldogtalan királyné emlékiratai koncertjének hangszerelésében szerepel – természetesen Bregović gitárján kívül – rezesbanda, bolgár énekesek, ütősök, egy férfi vokál és egy vonósnégyes, mindezt a rockzenekari alapokon, helytől és alkalomtól függően akár harminc főt is elérő nagyságú apparátussal. Már rég nem gondolhatja senki, hogy a hirtelen világhírűvé és roppant divatossá váló szerb és balkáni rezesbanda kapta azt a feladatot, hogy a francia királyság történelmi tragédiáit illusztrálja. Bregović a gitárral az ölében inti be a válla fölött a kórust, a bolgár ének invokálja a kor egyházi zenéjét, adja a középkor utóvédharcának feelingjét. A zenei és hangszerelési rétegek egymásra torlódnak, sűrű anyag, kell is, hogy próza szakítsa meg olykor-olykor. A drámai tobzódást egy lassan örökzöldnek számító altatódal váltja – az egyetemesség oly magától értetődő a hallgatónak. Bregović így tárja elénk a történelem egyik legszomorúbb és legerőszakosabb esküvőjének zenéjét.

mm44

MUPA2011_jan-marc.indd 44

12/16/10 7:49:52 PM


MUPA2011_jan-marc.indd 45

12/15/10 6:31:25 PM


P o r g y M á t é

J .

é s

B e s s:

a

k e z d e t e k

G y ö r G y

A Porgy és Bess-t többnyire csak betétdalairól ismeri a közönség. Cikkünk a reprezentatív amerikai opera keletkezésének történetét mondja el.

2011. február 21. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

egy Porgy és egy Bess Km.: Brussels Jazz orchestra, Maria Joao, david Linx

DuBose Heyward amerikai író az 1920-as évek elején olvasott egy cikket a nyomorék Samuel Smalls (a későbbi Porgy) történetéről, s annyira magával ragadta a fogyatékos ember szerelmi története, hogy 1924 tavaszán belefogott az újsághír inspirálta „néger regényének” megírásába. A Catfish row lakóiról szóló Porgy 1925 szeptemberében jelent meg nyomtatásban. Egy évvel később került a könyvecske George Gershwin kezébe, aki akkoriban épp az Oh Kay című vidám musical próbáival volt elfoglalva. Azonnal írt a szerzőnek, levelében együttműködést javasolva. Heywardot érdekelte a közös munka, mégis kilenc évbe telt,

míg az opera hangjai felcsendülhettek a színpadon. Heyward írta a librettót, s 1933 novemberében küldte meg az első jelenetet a zeneszerzőnek. Mire a 35 éves Gershwin dolgozni kezdett az operán, már Amerika egyik leghíresebb muzsikusának számított, annak ellenére, hogy autodidakta tehetség volt, s korai haláláig magántanárok segítségével képezte magát klasszikuszene-szerzésben. A közös munka jobbára levelekben valósult meg: Gershwint New yorkhoz kötötte heti rádióműsora, Heyward pedig nem akart Charlestonból (Dél-Karolina állam) a keleti parti nagyvárosba költözni. A Gershwin-

46

MUPA2011_jan-marc.indd 46

12/16/10 7:50:08 PM


levelek tanúsága szerint a zeneszerző déli látogatásai alkalmával a spirituálék és a feketék mindennapi életének helyszíni tanulmányozásával igyekezett megteremteni készülő művének szociális és művészi hitelét, Heywardot pedig rövid New York-i tartózkodásai idején a Gershwinfivérek bevezették a dalírás és a zenés színpad műhelytitkaiba. Az 1934 elején komponálni kezdett opera dalszövegeit Ira Gershwin írta. Nyáron George Gershwin két hónapot töltött Charleston közelében, egy bérelt tengerparti házban, s ekkor még közelebbről megismerkedett a feketék egyházi zenéjével, illetve a vallásos összejöveteleiken alkalmazott shout-, taps- és lábdobogástechnikáikkal. Decemberben kezdődtek a meghallgatások, s a dokumentumokból kikövetkeztethető, hogy 1935 elejére a mű nagy része elkészült. Gershwin mintegy nyolc hónapi munkával, hétszáz kottalapon maga hangszerelte az operát. A kézirat alján látható feljegyzés szerint augusztus 23-án készült el a munkával. Három nappal később már próbáltak. Ellentétben a musicalekkel, melyeket egyiket a másik után, könnyedén vetett papírra, a Porgy és Bessen másfél évet koncentráltan dolgozott a zeneszerző, vagyis már az opera készültekor sejteni lehetett, hogy főműről van szó.

A Porgyt kezdettől fogva az ellentétek művének tekintették. Délen élő afroamerikaiak mindennapjairól szól, ám az alapjául szolgáló kisregényt, majd a szövegkönyvet egy ott élő fehér írta, az opera zenéjét pedig az ország egy távoli pontjáról származó fehér (zsidó) komponista szerezte. Vagyis a feketék életéről szóló legismertebb amerikai zenés színpadi művet fehérek írták és állították színpadra. Ám ez csupán az ellentmondások felső rétege. Értő zenekritikusok már korán felvetették, hogy a mű igazából fülbemászó melódiák sorozata, s az opera egységét még a vezérmotívumok és az epizódokat összekötő zenekari intermezzók se képesek megteremteni. Hall Johnson fekete muzsikus és színházi szakember már 1938-ban megfogalmazta fenti kifogásait, s elhibázottnak vélte a Porgy recitativotechnikáját is, mely egyébként Heyward eredeti elképzelése szerint sokkal nagyobb hangsúlyt kapott volna az előadásban – a zene rovására. Johnson Mendelssohn Eliásoratóriumával és Strauss Saloméjával állította szembe Gershwin művét, s azt írta, a recitativók talán érthetőbbek lennének prozódiailag, ha a zeneszerző gondosabban tanulmányozta volna a spirituálék szabadabb sorszerkezeteit. Ugyanakkor elismeréssel adózott a mű egyik-másik ragyogóan

Az ősbemutató 1935. szeptember 30-án volt Bostonban (nem pedig New Yorkban október 10-én, ahogy egyes operakalauzok írják). Tény azonban, hogy ez utóbbi városban 124 előadást ért meg a mű. Majd turné következett Amerika néhány nagyvárosában, 1936 tavaszáig. Gershwin alig több mint egy évvel élte túl a Porgy első sikereit: 1937 nyarán agydaganat végzett vele Hollywoodban. A mű igazi hódító útját azonban már nem kísérhette figyelemmel. Előbb 1938-ban, majd 1941-ben újították fel a darabot, ezután fokozatosan elfoglalta állandó helyét az amerikai operaházak programjában, sőt, mind gyakrabban tűzték műsorukra európai színházak is. 1955 telén egy amerikai társulat turnézott vele a Szovjetunióban. Ez volt az első amerikai színházi produkció, mely a hidegháborút követően helyet kapott szovjet színházak repertoárjában. Az évtized végén a mű színes, szélesvásznú hollywoodi filmváltozatát is bemutatták.

B r u s s e l s

MUPA2011_jan-marc.indd 47

J a z z

drámai pillanatának, például annak, amikor Bess a szigeten igyekszik hevesen ellenállni Crown ostromának (2. felvonás, 2. jelenet): ebben az epizódban Johnson a miniatűr spirituálék tragédiáit érezte visszhangozni. Más kritikusok a mű őszinte vagy hamis folklórjellegével foglalkoztak. Gershwin maga népi operaként kezelte a Porgyt. Mai hallgatói sejthetően többnyire nem népi(es) zeneként értékelik a romantikus szerelmi történetet. Az is mellékes kérdésnek tűnik, mennyiben autentikus a szerzők társadalomszemlélete. A szentimentális történetkliséket ugyanis ellensúlyozzák a ma már világhírű melódiák (a Summertime-tól az It Ain’t Necessarily So-ig), melyek szórakoztatnak és felemelnek akkor is, amikor a művet Simon Rattle dirigálja, de akkor is, amikor szakavatott jazz-zenészek, például Ella Fitzgerald és Louis Armstrong, Miles Davis és Gil Evans, Joe Henderson, vagy legutóbb Tony Lakatos és a Frankfurti Rádió nagyzenekara interpretálják. Ellentmondásai ellenére azonban a Porgy és Bess az marad, aminek Bill Milkowski nevezi Tony Lakatos lemezének kísérőszövegében: az amerikai zenetörténet egyik központi jelentőségű alkotása.

O r c h e s t r a

12/16/10 7:50:33 PM


2011. március 6. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Brian Blade: Mama Rosa

A m u l t i i n s t r u m e n t A l i s t A j A z z d o b o s P á R N i C Z K y

A N D R á S

„Emlékszem, amikor először olvastam a szavakat, amelyek nagymamám, Rosa mama falán keretbe foglalva függtek. A Serenity imát akkor nem, csak jóval később értettem meg miután több hullámvölgyön túl volt az életem. Lelki szemeim előtt ma is tisztán látom minden szavát.”

Brian Blade kétségtelenül napjaink egyik meghatározó jazzdobosa és valószínűleg nem túlzás azt állítani, hogy a legnagyobbak között fogjuk majd emlegetni. Ha csupán Wayne Shorter szaxofonos kvartettjének egyik tagja lenne is elég indokot jelentene arra, hogy egy lapot kapjon a jazz történetében, de munkássága fiatal kora ellenére is már egy fejezet tesz ki. Shorter zenekara nem egyszerűen a kamara jellegű jazz magasiskolája, de új formanyelvet is teremtett. Máig kiadott utolsó lemezük, a Beyond the Sound Barrier 2006-ban Grammy-díjat kapott hasonlóan a 2003-ban megjelent Alegria című lemezhez, ami Shorter zeneszerzői munkásságának egyik csúcspontja. John Pattitucci és Danilo Perez mellett,

akik társai a Shorter Quartetben, olyan meghatározó jazz zenészek partnere volt, mint Bill Frisell, Kenny Garrett, Joshua Redman, Wolfgang Muthspiel, Brad Mehldau vagy egykori tanára, Ellis Marsalis. Számára nem létezik a jazz és más zenei műfajok között különbség, derült ki egy általa adott interjúból. Ugyanazzal az intenzitással, hozzáállással van jelen a színpadon függetlenül attól, milyen stílusú zenét játszik; tanulság erre közreműködése Seal és Bob Dylan zenekaraiban. A Brian Blade Fellowship megalakításának gondolata akkor született meg, mikor New Orleans-i tanulmányai során találkozott Jon Cowherd zongoristával.

Több kompozíciót írtak közösen, ezek képezték aztán az együttes repertoárjának gerincét. A gondolatot nem sokkal később tett követte: rögzítették első albumukat. Elkészítéséhez olyan társakat találtak, mint Chris Thomas bőgős, Myron Walden és Melvin Butler szaxofonosok vagy a pedal steel gitáros Dave Easley. Blade elsősorban énekesgitáros minőségében vesz részt a Fellowship munkájában, bár a stúdióban gyakran beül a dobok mögé is. Zenéjüket átitatja az a szellemiség, amit Blade baptista lelkész édesapjának köszönhetően gyerekkorában szívott magába. A gospel és a soul hatása erősen érezhető a zenekar 2000-ben

mm48

MUPA2011_jan-marc.indd 48

12/15/10 6:52:04 PM


B r i a n F o t ó :

B l a d e © B a r n i e

megjelent második, Perceptual című lemezén, ahol többek között Joni Mitchell énekelt. Nagy jelentőséggel bírt ez a zenekarvezető számára, hiszen Mitchell nem csupán énekesként, de szerzőként is az egyik példaképe. Nyolc évnek kellett eltelnie, hogy a „baráti társaság” elkészítse soron következő Season of Changes című CD-jét, amelyen Kurt Rosenwinkel gitárossal kiegészülve a jazz fiatal generációjának krémje képviseltette magát. Köszönhetően a kiváló zenészeknek, továbbá annak, hogy Blade sokat fejlődött az évek során zeneszerzőként, a Season of Changes egy zeneileg érett, kiemelkedő anyag lett, bár nagyban eltért a többi albumtól azzal, hogy itt nem jelent meg az énekhang. Ez idáig utolsó lemezük a Mama Rosa, amelynek anyagát márciusban élőben is hallhatja a magyar közönség. Blade visszatért az eredeti elképzeléshez, és újra az énekhang, illetve az akusztikus gitárok határozzák meg a hangzást. Mindemellett azonban sikerült megtartania az előző lemez összes pozitívumát is. Akik követték Blade

pályafutását, valószínűleg nem csodálkoznak azon, mennyire belsőséges és mély ez a személyes indíttatásból született zenei anyag. A számok kivétel nélkül a családról, szerelmekről, tér és időbeli utazásokról szólnak. Alkotótársa ezúttal – Jon Cowherd mellett természetesen – Daniel Lanois gitáros, zeneszerző, producer volt, aki Brian Eno, a U2, Willie Nelson, Peter Gabriel és Neil Young mellett vált ismerté. Lanois, a régi barát már az első 1998-ban megjelent lemezen feltűnt, mint gitáros ám ezúttal nemcsak játszik az albumon, de ő volt az aki rábeszélte Blade-et, hogy a régóta a fiókban heverő dalokat elővegye. Hozzá hasonlóan Lanois is büszkélkedhet Grammy-díjjal, amit Emmylou Harrisszel közösen kapott a 2006-os év legjobbjának értékelt kortárs folk lemezének elkészítéséért. A három évvel később megjelent, Rosa nagymama emlékének szentelt albumon felcsendül az elfogadásról szóló fohász a Serenity ima, amelynek szavai gyerek kora óta kísérik Blade- et. Ez a dal egyesíti mindazt, amiért oly sokan szeretik a Fellowshipet, tiszta és egyenes

filozofikus üzenete komplex zenei formába öntve szólal meg. A folk, a jazz és a soul igazi egységgé válik mind Blade kompozícióinak megszólaltatásakor, mind a lemezre felkerült ismert instrumentális gospeldalok játéka során. Budapestre nagyrészt a lemezen hallható muzsikusok érkeznek majd. Az alapító tag Chris Thomas bőgős most sem hiányozhat a csapatból, ahogy az alternatív rock zongorista, énekes Aaron Embry sem. Goffrey Moore és a szintén gitáros Kelly Jones játéka is ismerősen cseng majd azok számára, akiknek már megvan az album. Mivel élőben nem oldható meg, hogy a gitározás és éneklés mellett Blade a dobokat is kezelje, így igazán izgalmas Steve Nistor dobos személye. Különleges élmény lehet ez a koncert, hiszen az az igényesség ami Brian Blade és barátai muzsikáját jellemzi szinte teljesen kiveszett korunk popzenéjéből. Azok számára pedig, akik idegenkednek a jazz műfajától, túlságosan bonyolultnak és nehezen befogadhatónak gondolják, a megjelenés egyenesen kötelező! mm49

MUPA2011_jan-marc.indd 49

12/15/10 6:52:22 PM


I z r a e l V é g S ő

j a z z n a g y k ö v e t e

Z o L T á N

A zsidó jazz nem úgy születik, hogy zsidó emberek leülnek tetszés szerinti jazzt játszani. Lehetne akár így is, azonban a New York-i avantgárd jeles képviselői tettek arról, hogy a modern környezetbe helyezett hagyaték, az utalások, a széleskörű kulturális kitekintés és az ebből adódó, gyakran bonyolult viszonyok folytonos értékelése jellemezze az új századelő modern zsidó jazz-zenéjét. Avishai Cohen univerzális értékeket hordozó zenéje azonban túllépett az apró részletek boncolgatásán és egyedülálló nyelvezete révén a zenetörténet szinte minden kérdésére válaszokkal szolgál.

2011. március 12. 19:30 Fesztivál Színház

avishai Cohen: Seven Seas Ritka pillanat, amikor egy világsztár addigi pályafutásának csúcsán érkezik Budapestre. Márpedig Avishai Cohen a szakma és a közönség visszaigazolásai alapján is a legjobbnak tartott lemezét, az Aurorát hozza el művészetének éppen abban a szakaszában, amikor a trió felállást szűkösnek érezve kvintettre váltva a zongora, dob és bőgő mellé csatlakozott még egy énekes és egy arablant-játékos. Cohen tehetséges zongoristanövendékként kezdte a zenélést még Izraelben, ám 14 éves korában szülei révén St. Louisban találta magát, ahol a szerteágazó rockhatások miatt kipróbálta az elektromos billentyűs hangszereket, majd a basszusgitár kezdte érdekelni, végül pedig kikötött a bőgőnél. Két évvel később beiratkozott az izraeli zeneművészeti főiskolára. A 21 éves, rendkívül ambiciózus fiatalember számára New York annak ellenére magától értetődő választásnak tűnt, hogy a város zenészeivel nem volt kapcsolata, és tulajdonképpen a saját magába vetett hit vezette a jazz fővárosába. Miközben megírta első saját szerzeményeit is és építgette önálló zenekarát, az akkori legifjabb generáció tagjaival közösen próbáltak új zenei nyelvet teremteni és ennek eredményeképpen két zseniális lemez született. A zongorista Danilo Perez Thelonious Monk latin feldolgozásait tartalmazó Panamonk című albuma, illetve a gitáros Kurt Rosenwinkellel készített East Coast Love Affair egyszerre, 1996-ban jelentek meg, és ezek lettek Cohen első lépései a világhírnév felé. A következő évben már a fiatalok felé újító szándékkal forduló Chick Corea beszédes nevű formációjában, a The New Trióban játszott. A ritmusszekcióban itt az

a Jeff Ballard volt Cohen társa, aki ma Brad Mehldau triójában játszik. A Corea mellett eltöltött öt esztendő termékenyítőleg hatott pályafutására: egyfelől a zongorista saját kiadójához, a Stretch Recordshoz szerződtette Cohen önálló produkcióit, másfelől itt kikísérletezhette a ma már világszerte jól ismert Cohen-hangzást. Avishai Cohen a mediterrán és közel-keleti zenei hatások különös metszéspontján nőtt fel, és egyúttal magába szívta a diaszporikus zsidó kultúrkör Kelet-Európában meghonosodott tradícióit is. A zongora basszus szólama és a bőgő gyakran unisono játszik (erre utal 2006-ban megjelent Continuo című lemeze), ami egyfajta jellegzetes hangzást teremt a körkörösen ismétlődő alaplüktetéshez. Ez az ostinato a keleti aszimmetrikus ritmusképleteken alapszik, és Cohennél akár több réteget is képezhet úgy, hogy a zenefolyam egy pillanatra se akadjon meg, és mindvégig megőrizze természetes áradását. A poliritmia egyszerre teremt vibráló feszültséget és ad kellő mélységet ahhoz, hogy a nyugati világ, vagyis az atlanti kultúrák klasszikus hagyatékát, például a barokk ellenpont szerkesztési elveit is építőkockaként alkalmazza Cohen. J. S. Bach zenéje azért bűvöli el a bőgős-zeneszerzőt, mert szerinte Bach úgy alkalmaz egyszerre két, látszólag független dallamot, hogy az egyik támogatja a másikat és valójában nem is tudnak egymás nélkül létezni, az összhatáshoz mindkettőre szükség van. Cohen a hagyományos értelemben nem játszik standardeket, repertoárjának jelentős részét saját szerzeményei, illetve minimálisan zsidó mű- és népdalok feldolgozásai képezik. Még a Corea-időszakban

megjelentetett négy lemezen tett kivételt néhány latin örökzölddel, például a Besame Muchóval, később pedig a Beatles Come Together című dalá formálta jazz alakúra. A Blue Note klubban tartott koncertből készült élő lemezfelvételen elővette Juan Tizol szerzeményét, Duke Ellinton zenekarának talán legnagyobb slágerét, a Caravant. Jól példázza Cohen finomságok iránti fogékonyságát, ahogyan a főtémát 4+9-es osztásúra tagolta, vagyis betoldott még egy ütemet azért, hogy a klasszikus darabból valami igazán unikális, humorral átitatott csemege szülessen. Cohen interjúiban elsősorban nem hangszeres zenésznek, hanem komponistának és zenekarvezetőnek tartja magát és ezt összegezve nem nehéz megállapítanunk, hogy bár zenei világa jelentősen eltér, számos olyan hasonlóság van, ami miatt Charlie Mingushoz hasonlíthatjuk. Mingus is kiváló pianista volt fő hangszere, a bőgő mellett, az erről tanúskodó szólózongora-lemez kizárólag improvizációkat tartalmaz (amihez ugye Cohen is különösképpen vonzódik) és zenekarvezetőkomponistaként ő is saját útját járta, nem kereste a kompromisszumokat. Stilárisan a duplikált basszus szólamok és a finoman variábilis zongoraakkordfüggöny miatt egyértelműen az Esbjörn Svensson Triót említhetjük példaként, a művészet hatalmas lírai erejét tekintve pedig Brad Mehldau mérhető Avishai Cohenhez, aki néhány éve visszatelepült Izraelbe, ahol megalapította a Red Sea jazzfesztivált. Itt neves vendégművészek mellett az izraeli jazz fiatal reménységei is fellépési lehetőséget kapnak, így a hagyatékot Cohen immár nemcsak hordozza, hanem tovább is örökíti.

mm50

MUPA2011_jan-marc.indd 50

12/16/10 7:50:57 PM


MUPA2011_jan-marc.indd 51

12/15/10 6:33:45 PM

F o t 贸 : 漏

y o u r i

a v i s h a i l e n q u e t t e

c o h e n


I f j a k H A L á S Z

m o z g á s - t e r e T A M á S

Már jó ideje hagyományosnak mondható, közönség és szűk szakma által egyaránt várt esemény a Magyar Nemzeti Balett Alapítvány (MNBA) szervezte Kortárs Koreográfusok Estje. A Magyar Nemzeti Balettből indult, vagy ma is ott működő, magukat megmutatni-megmérettetni kívánó, fiatal alkotók-táncosok mindenéves seregszemléje szokás szerint idén is izgalommal kecsegtet.

2011. január 31. 19:00 Fesztivál Színház

XII. kortárs koreográfusok estje – tovább a magyar Nemzeti Balett alapítvány előadása

Az MNBA kuratóriumi elnökségét ifj. Nagy Zoltán tragikusan korai halála után átvevő Hágai Katalin, Kossuthdíjas, kiváló művész a műhelymunka egyfajta „kirakatának” tartja az immár tizenkettedik epizódjához érkező estsorozatot: „Az est fiatal alkotói megérzik magukban az önkifejezés igényét, mi pedig lehetőséget adunk a számukra, vagy bíztatjuk őket – mert sokakat bizony bíztatni kell – hogy próbálják ki magukat, hiszen csak akkor derül ki, hogy valóban van-e bennük valami. Nem véletlen, hogy olyan rangos, koreográfussá is váló táncművészeink, mint Lukács András, Kun Attila, Venekei Mariann vagy Andrea Paolini Merlo az alapítvány által létrehozott Stúdióban kezdték alkotómunkájukat. Soha nem volt kérdés számunkra – bármennyire is szembe kell és kellett néznünk olykor nehézségekkel –, hogy a Kortárs

Koreográfusok Estjeinek hagyományát fent kell tartanunk. Természetes, hogy nekünk, kurátoroknak komoly rizikót jelent összeállítani, kiválogatni az est műsorát, hiszen a minőséget kell elsősorban a szemünk előtt tartanunk. De ezt fel kell vállalni.” A Kortárs Koreográfusok Estjének első válogatása, a Szarkazmus 1999-ben jelentkezett, majd sorban a többi, olyan, változatos helyszíneken, mint a MU Színház, a Pesti Magyar Színház, majd a Nemzeti Táncszínház. 2007-ben a szám szerint kilencedik, Lépésrôl lépésre címet viselő estjükkel zárta be kapuit az Erkel Színház. Mint ifj. Nagy Zoltán 2007-ben megjelentetett köszöntőjében megfogalmazta: a Stúdió „lehetővé tette a fiatal tehetségek útkeresésének egyengetését,

egyéni, új stílusuk megtalálását. Ehhez a kezdeményezéshez a mintát külföldről vette: elég, ha a Stuttgartban működő fiatal koreográfusok műhelyét említjük. A kortárs balettművészet kedvelői számára nem ismeretlen Jiři Kylian, John Neumeier és William Forsythe neve. Ők Stuttgartban valamikor ugyanúgy kezdték koreográfusi pályájukat, ahogyan a Kortárs Koreográfusok Estjeinek alkotói. Soha nem lehet tudni, hogy mikor és hol bukkan fel a jövő koreográfusa.” Mint Hágai Katalin említette, az estek során bemutatott művek közül több is jelentős elismerésben részesült: 2002-ben Andrea Paolini Merlo Lennon Suite című alkotása, 2003ban Venekei Marianna II. fejezet című műve nyert első helyezést nemzetközi koreográfusi versenyen, és nagy

mm52

MUPA2011_jan-marc.indd 52

12/15/10 6:34:11 PM


sikerrel szerepelnek Lukács András művei a Bécsi Staatsoper és a Magyar Állami Operaház színpadán. Az emlegetett, jeles helyszín, a Stuttgart Balett Kortárs Stúdiójának estjén, 2005-ben pedig elismerést aratott Lukács Connection és Whirling című darabja, ahol ugyancsak színre került Andrea Paolini Merlo Uncertain Harmony című koreográfiája. 2008-ban Bajári Levente Way of Words című koreográfiája szervezői különdíjat kapott a donyecki Balettsztárok Fesztiválján, ugyanebben az évben pedig Point című darabja a Világsztárok Balettgálán elnyerte a közönségdíjat. 2008-ban a Noverre Gesellschaft ötvenedik évfordulójára rendezett estre meghívást kapott Merlo Métamorphoses Nocturnes című darabja, 2010-ben pedig az ő Fragments című koreográfiáját láthatta a közönség a Pozsonyi Nemzetközi Balettgálán. A Budapesti XVIII. Világsztárok Balettgálán Bajári Levente Way of Words és Venekei Marianna Déja Vu című koreográfiái szerepeltek nagy sikerrel.

MUPA2011_jan-marc.indd 53

„Be-belesünk a próbatermekbe, s bennünk is ott a várakozás izgalma: évről évre pont ugyanolyan nehéz kiszámítani, mivel találkozhatunk a programban. A koreográfusok és táncosaik december elejétől az estre szánt darabokat próbálják. A kísérletezés terepe nem lehet rögvest az Operaház színpada, hanem, képletesen szólva: az eggyel alatta lévő szint. Innen emelkedhetnek ki a jövő koreográfusai, akikre, megtapasztalva tehetségüket, egyre jelentősebb feladatokat merhetünk rábízni a jövőben. Gondoljunk csak Lukács András Örvény című, az Operaházban látható egyfelvonásosára vagy Venekei Marianna A vágy villamosa című, tavasszal színre kerülő új táncművére. Az érés, az előkészületek, a bizalom kibontakozásának hosszú évei során a Kortárs Koreográfusok Estjei jelentik számunkra a támpontot, hogy kire fontos figyelnünk a fiatal alkotók közül” – magyarázza Hágai Katalin, aki nagyon fontosnak tartja azt is, hogy az estek igazi közösségkovácsoló alkalmak, melyek során elhivatott csapatmunka alakul ki, általuk a

közös kísérletezés, a nyitottságra való hajlam szilárdulhat meg. Ne feledjük: előadók és alkotók nagyjából egymás kortársai. Érdekes megfigyelni, hogy azok a táncosból lett alkotók, akik az estek során már bizonyítottak, a házon, s a klasszika világán kívül is kiválóan megállják a helyüket. A második, 2000-es esthez hasonlóan Tovább címet viselő, most látható XII. est programja lapzártánk idején még nem alakult ki véglegesen, de az bizonyos, hogy alkotók mezőnyében találkozhatunk az eddig csak táncosként bizonyított, most magukat koreográfusként is megmérető fiatalokkal, Jellinek Györggyel, Túri Sándorral és Banka Viktorral, akik mellett a jelentős szerző múlttal rendelkező művészek, Kun Attila, Bajári Levente és Kerényi Miklós Dávid is bemutatják vadonatúj munkáikat. Az évről évre izgalmas művekkel megörvendeztető Kortárs Koreográfusok Estjét tehát nem érdemes kihagyni: sosem lehet tudni ugyanis, milyen rejtőzködő tehetség indulásának lehetünk szemtanúi…

12/15/10 6:34:30 PM


M ó r o c z

E g y F i l i p

a d r i E n n ,

M a r é k

M a r é k

V E r o n i k a ,

z E n é s

T a l l é r

z s ó f i a

T a l l é r

V i K t ó r i A

Ki ne emlékezne azokra a hétfő estékre, amikor a televízió adásszünet miatt néma halként tátogott a nappaliban, és előkerültek a képeskönyvek, a lemezek és a diafilmvetítőbe a kedvenc mesét fűzték be a nagyok? Boribon, a játékmackó rongyosra mesélt tekercsével bizonyára sok anyuka bíbelődött és bíbelődik most is, hiszen mindig lesznek csillogó szemű bölcsisek, kíváncsi ovisok, akik ámulattal hallgatják ezeket a történeteket. A semmi máshoz nem fogható élményhez az elsötétített szoba, a család együttes erőfeszítése kell, hogy a megfelelő diafilm, megfelelő – lehetőleg ép – végén kezdve keljen életre a történet a fehér vásznon, egy szabadon hagyott falrészen vagy egy lakkozott ajtón peregve, anya vagy apa hangján. Ezt az atmoszférát egyik házimozi-rendszer, semmilyen HD technológia, de a szélesvásznú képernyő sem tudja megadni. Ennek

ellenére a diafilm a magyar gyerekek kiváltságai közé tartozik, hiszen Kelet-Európában és Oroszországban is megszűnt a gyártás. A világon már csak mi készítünk diafilmet. Az új alkotások mellett, amiket a budapesti Diafilmgyártó Kft. írat és a MoholyNagy Művészeti Egyetem tehetséges diákjai illusztrálnak, a régi klasszikusok is fellelhetők. A Hófehérke, a Csipkerózsika és az Öreg néne ôzikéje mellett természetesen ott van Laci

és az oroszlán, valamint Boribon, a játékmackó is. Marék Veronika Boribon-történeteinek ihletője egy Oscar Wilde-darab, a Bunbury volt, amit még az ötvenes években látott színházban az írógrafikus, majd ízlelgetvén a szót, ráakadt Boribonra. A kezdetben szürke kismackó első kalandja Gabival és Gyurival esett, akik orvososdit játszva felvágták a hasát,

mm54

MUPA2011_jan-marc.indd 54

12/15/10 6:35:42 PM


2011. január 22., február 5. 11:00 Üvegterem

Boribon és Annipanni Km.: Mórocz Adrienn (ének), Lázár Zsiga (hegedű és billentyűs hangszerek), Antoni Arnold (gitár), Kisvári Ferenc (dob és ütőhangszerek), Botár Bence (nagybőgő) Írta: Marék Veronika Zene: Tallér Zsófia

de szerencsére édesanyjuk a bánatos kismackó segítségére sietett és befoltozta a csúnya sebet. Később a mackó – lehet, hogy a sikeres műtétnek köszönhetően – egészséges sötétbarna színt kapott és pajtásával, Annipannival számos kalandot élt át. A kilenc, eddig megjelent kötetben szamócaszedésre, szülinapi meglepetésre, hegymászásra, autókázásra, focizásra is sor került, de felbukkant egy kóbor kiscica, egy hóember, sok-sok színes lufi, és a doktor bácsi is. Boribon legújabb kalandjai a zene birodalmában folytatódnak, ugyanis elkészült a Boribon muzsikál című lemez Marék Veronika verseivel, Tallér Zsófia zenéjével. Az alkotópáros nem először dolgozik együtt, hiszen 2008 áprilisában

mutatták be Győrben azt a tizennyolc darabból álló zongorasorozatot, ami a Kippkopp és Tipptopp címet viseli. A gesztenyegyerek történeteire reflektáló könnyű karakterdarabokból 2009 márciusában a Művészetek Palotájában a Kolibri Színház művészeinek közreműködésével, valamint Bizják Dóra zongorajátékával előadás is született, Kippkopp, a gesztenyegyerek címmel. A muzsikáló Boribon sem lustálkodhatott csupán a kottapapíron a sorok között, így új alkotótársként egy énekest is keresni kellett. A versek és a dallamok egyébként hamar megszülettek, a Marék–Tallér páros egymást inspirálva sorra ontotta azokat a dalokat, amikben buborékfújás, falmászás, csínytevés, lepkevadászat, egy kutya, egy macska, egy süni és egy béka, nyuszi, madár, gyík és egy borz is feltűnik majd az olykor mérges, máskor focizó vagy épp táncoló Boribon és Annipanni mellett. A sok-sok cselekmény szándékosan kap nagy hangsúlyt, hogy a gyerekek könnyedén tudjanak a zenére mozogni, táncolni: a Szúnyogos című dalban például le lehet csapni a szúnyogokat, A homokvárat pantomimmel is el lehet játszani, a Boribon mulatozik pedig amolyan mackós, dörmögős, cammogós, huppanós hancúrozásra csábít. Olyan előadót kellett keresni tehát, aki jól mozog a színpadon, szépen énekel, és tiszta szeretettel fordul a gyerekek felé. A Liszt Akadémia adjunktusként is tanító Tallér Zsófia egyik kollégáján keresztül jutott el Mórocz Adriennig, akit sok más jelentkezővel együtt egy különleges próbának is alávetett. „Zsófi odaadta Bagó Gizella énektanárnőnek azt a néhány számot CD-n, ami már kész volt. Többek között én is megkaptam, aztán tartottak egy meghallgatást, ahol Zsófi kisfia is benn ült, és az ő véleménye sokat számított. Annyi előnyöm volt, hogy anyukám

óvodájában kipróbáltam a gyerekekkel, több csoportnak is elénekeltem a dalokat” – nyilatkozta Adrienn egyik interjújában. A Színházés Filmművészeti Egyetem végzős bábszakos hallgatóját az októberben bemutatott Pöttyös Panni az iskolában címszerepéből ismerhetik a nézők. A Thália Színházban jelenleg is műsoron lévő előadás tárgyanimációt is tartalmaz, de a Boribon és Annipanni című zenés produkcióhoz Adrienn mackóbábot kap, ami „fontos, hogy szép legyen, hogy jól lehessen mozgatni, ugyanakkor szeretném, ha látszódna rajta, hogy «készítve van»” – mondta. Nem lesz egyszerű dolga, hiszen egyszerre kell énekelni, táncolni és bábozni is, ráadásul „mindent rám bíztak – folytatta – ami izgalmas, de nehéz feladat. Sokáig gondolkodtam, aztán rájöttem, hogy azt kell csinálni, amiben jól érzem magam. Például a kedvenc virágos kertésznadrágomat fogom felvenni. És amíg nincs kész a báb, addig a Veronikától kapott kismackót viszem magammal. Nem nagyon vagyok kabalás, de ahogy egyre több helyre viszem, úgy barátkozunk egyre jobban, és kezdem felfedezni, mi mindent tud”. A próbafolyamat részeként ugyanis a meghallgatáson már bevált módszerhez folyamodva óvodákban csiszolja az előadást, hogy a Művészetek Palotája hatvanperces Minimatiné előadásán már minden tökéletes legyen. A fülbemászó dallamok, az egyszerű, de cseppet sem infantilis történetek, a könnyed, ritmusos szövegek hamar megragadják majd a gyerekek képzeletét. És ha az előadás szigorúan követi majd a tizenhét számot tartalmazó lemez dramaturgiáját, a műsor végén egy mesebeli tenger mellé érkezünk. Marék Veronika szándékai szerint innen fog folytatódni a mese, hogy a diafilmek, könyvek, lemezek, zenés bábelőadások sora és persze Boribon kalandjai soha ne érjenek véget. mm55

MUPA2011_jan-marc.indd 55

12/16/10 7:51:19 PM


LISZt! MInDEn tEkIntEtBEn. 2011. január 22. – június 30. Életút-kiállítás

H a n g o k L á s z L ó

n a g y

t a n á r j a

F E r E N c

„Bárhová juss, mindig hű rokon” – írta Liszthez szóló költeményében Vörösmarty Mihály, s méltán, hiszen a kétszáz esztendeje született zeneszerző ma csakúgy minket képvisel a nagyvilágban, mint tette azt fényes pályafutása során majd’ mindenkor.

Liszt a miénk! – 1936-ban ezzel a címmel jelentette meg a Liszt Növendékek Emlékbizottsága a magyar zenei élet korabeli nagyságait, így mások mellett Bartók Bélát és Hubay Jenőt is felvonultató reprezentatív emlékkötetét. A munka felettébb beszédes címe azt az elhatározott szándékot tette közhírré, hogy a Bayreuthban sírba helyezett Liszt Ferencet hazánk tettleg és

jelképesen is vissza kívánja perelni a magyar kultúrának. Azokban az években, az egymással korántsem békésen vetélkedő nacionalizmusok vészterhes korában fontosnak tetszett ez az aktus, ám mára mindez jócskán, s hozzá éppenséggel örvendetesen megváltozott. Liszt Ferencet természetesen most is váltig büszkén a magunkénak valljuk, azonban életművének

tágassága, működésének széles művészi és földrajzi hatóköre, valamint romantikusan nagyszabású személyiségének világpolgári otthonossága egyszersmind az európai kultúrkör reprezentatív alakjának mutatja, aki e diplomáciailag is oly jelentős bicentenáriumi év során szerte Európában képviselheti kultúránk legjavát. Éppenséggel erről nyújt

56

MUPA2011_jan-marc.indd 56

12/15/10 6:37:06 PM


bizonyságot az a kiállítás is, amelynek anyagát a Művészetek Palotájában rendezett tárlattal párhuzamosan fél tucat magyar külképviselet is az érdeklődők elé tár majd. A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont kincsestárnyi archívumát ámultató anyagból egykönnyen kirajzolódhat előttünk a csodagyermekből csodafelnőtté növekedő Liszt megnyerő alakja, s a folyamat, melynek során a párizsi szalonok korán elkényeztetett bravúrpianistájából a korkívánalmaknak tökéletesen megfelelő, eldisputálhatatlanul nagy, tőrőlmetszett romantikus személyiség vált. S korántsem csupán a reklámozható külsőségekben vagy éppen magánéletének viharos mozzanataiban. Mert bár a szőke, majd idővel hófehérré őszült hajkorona, az extravagáns megjelenés és a Lisztet még idős korában is kísérő szerelmes rajongók hölgykoszorúja bízvást a zeneszerző védjegyének számított, ám kollegialitása és felelősségérzete, jótékonysága és művészi küldetéstudata messzemenően igazolta a külső megjelenés, s az olykor tagadhatatlanul némiképp teátrális gesztusok keltette hatást. Doborján szülötte ugyan – némi eufémiával fogalmazva – sosem vált a magyar nyelv perfekt művelőjévé, ám jól tudjuk, nemzeti kötődését és hazafiúi kötelességét korántsem feledte. „Vezércsillagom, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám” – írta egy helyütt, míg egy másik levelében ekképp summázta tevékeny, használni vágyó honszeretetének motívumát: „Számomra a lényeg így foglalható össze: minthogy Magyarországon születtem, illő, hogy itt hasznát vegyék, bármily csekély mértékben is, zenei tehetségemnek. Anélkül, hogy frázisokkal fitogtatnám hazaszeretetemet, inkább azon vagyok, hogy a vele járó feladatokat teljesítsem.” A Zeneakadémia megalapítása és az új intézmény presztízsének megszilárdítása körül szerzett érdemei, jótékonysági hangversenyeinek serege és magyarországi jelenlétének megannyi más közhasznú gesztusa bizonyították, hogy Liszt valóban nem sajnálta sem az erejét, sem

az idejét, sem a tekintélyét, ha a segítségére szükség mutatkozott. Nagyvonalúsága, a zenetörténetben jószerint páratlan segítőkészsége nemcsak magyarországi ügyeket karolt fel: akár francia árvízkárosultakról, akár a bonni Beethoven-emlékmű fölállításáról, akár Anton Bruckner vagy Bedrich Smetana felkarolásáról volt szó – Liszt az első között nyújtott segédkezet. „Németnek lenni annyi, mint önzetlenül cselekedni.” Ha legalább retorikusan elfogadjuk Richard Wagner meghatározásának igazságát, úgy a Weimar szellemi életét újra felvirágoztató és német zeneegyletet alapító Lisztet ennyiben akár németnek is tekinthetjük. Ráadásul Liszt önzetlenségének alighanem éppen Wagner volt a legnagyobb haszonélvezője. Liszt ugyanis nem csupán fölismerte a két esztendővel ifjabb pályatárs „bátor és fölséges géniuszát”, s nemcsak propagálta annak művészetét, de tevőlegesen is segítette az 1849-es drezdai felkelés bukását követően menekültté váló Wagner túlélését és további boldogulását. S noha lánya, a házas és többgyermekes családanya Cosima és a nős Wagner botrányos szerelmi kapcsolatát hevesen ellenezte, az atyai neheztelést idővel felülírta a Wagner iránt érzett baráti csodálat. Ezt a megbékülést bizonyította Liszt számos látogatása a Bayreuthban megtelepedő házaspárnál, s éppenséggel az az 1875-ös vigadóbeli koncert is, amelyen Liszt és Wagner közösen lépett fel – a bayreuthi Festspielhaus felépítésére gyűjtve.

ha valamire különösen fel akarja hívni a figyelmüket” – számolt be Liszt oktatói stílusáról orosz tisztelője, a zeneszerző Alekszandr Borogyin, míg a tán legkiválóbb kései tanítvány, a ma elsősorban operaszerzőként ismerős nevű Eugène d’Albert így jellemezte a tanár Lisztet: „Mit törődik ő az előadás pontosságával, ha van benne élet! […] félre a vaskalapos iskolamesterséggel!” Ezt az imponáló modorú, nyílt szellemű férfit, a máig eleven hatású tanárt, a világszerte ünnepelt virtuózt, s persze éppen nem utolsósorban az új utakat kereső, zseniális komponistát körvonalazza majd a kamaratárlat, s nyomában az egész bicentenáriumi emlékév – jogos büszkeséggel, hiszen Liszt valóban a miénk. Mindnyájunké.

„Hangok nagy tanárja” – Vörösmarty Mihály verse már 1840-ben így említette Lisztet, aki utóbb valósággal a 19. század jelentős zenepedagógusai közé emelkedett. A ma a Régi Zeneakadémia épületében székelő Liszt Emlékmúzeum anyaga természetesen a tanintézmény első elnökéről, a zongora mesteriskola professzoráról is sokat mesél. A nagy és szabadszellemű tanárról, akit Weimarban csakúgy tanítványok serege vett körül, mint Pesten, s aki korántsem szabványos modorban oktatta növendékeit. „Homlokon csókolja őket, megsimogatja arcukat, néha vállon veregeti őket, jó erősen, mm57

MUPA2011_jan-marc.indd 57

12/15/10 6:37:27 PM


l u d w i g S z A n Y I

2 0 1 1

E r I K A

2011-ben is izgalmas tematikával várja látogatóit a Ludwig Múzeum: építészet, neoavantgárd, fotó és hiperrealizmus egyaránt szerepel majd a kínálatban.

„ A n A r t i s t w h o c A n n o t s p e A k e n g l i s h i s n o A r t i s t ” 2011 első kiállításán ismét egy konceptuális alkotó életművét ismerhetjük meg. A címadó idézetet – jelentése: „Az a képzőművész, aki nem beszél angolul, nem is képzőművész” a horvát Mladen Stilinović jegyzi, akinek április 22-től július 3-ig tartó retrospektív tárlata több szempontból is megérdemli a kiemelt figyelmet. Már

M l A d e n s t i l i n o v i ć : k A l A p á c s

akkor is, ha csak statisztikailag nézzük: miközben Stilinović folyamatosan jelen van a legfontosabb nemzetközi kortárs kiállításokon, ez a tárlat lesz az első a régióban, amely a teljes pályaképet bemutatja. És hogy mi van a statisztikán túl? Bátran állíthatjuk, hogy egy provokatív és egyedi életmű, ami – még ha a kérdésfelvetés elsőre nagyon elvontnak tűnhet – ráadásul csupa olyan témát dolgoz fel, ami számunkra is ismerős lehet; például azt, hogy megfoszthatóak-e a szimbólumok, színek, szlogenek politikai és művészeti kontextusuktól. (S hogy ez mennyire nem feltétlenül művészi, hanem hétköznapi kérdés, elég felidéznünk a pár éve, a Heineken csillaga körül kialakult botrányt.) A politika mellett Stilinović nagy kedvvel és tehetséggel kritizálja korunk társadalmát és annak viszonyait, véleményét pedig változatos műfajokban fejezi ki: installációkkal, fotókkal, kollázsokkal és művészkönyvekkel, amelyek leglényegesebb darabjait mi is megtekinthetünk majd a tárlaton.

M i n d e n f é n y k é p Kortárs műalkotások esetében mindig kérdés – különösen akkor, ha befektetési céllal kívánunk vásárolni –, hogy vajon számítani fog-e húsz év múlva. Bedőlünk egy éppen aktuális trendnek vagy a jövő műalkotását választjuk? És ez a kérdés nem csak a laikusokat, hanem a szakmát is foglalkoztatja. Ezzel a lendülettel válogatta ki a szakmai zsűri a kiállítandó fotókat a július 8. és szeptember 25. között rendezendő reGeneration2. Tomorrow’s Photographers Today / A holnap fotográfusai – ma című tárlathoz, amelyen 25 ország és 48 iskola fiatal fotósai mutatkoznak be. Csak hogy tudjuk, mire számítsunk: a kiállítás első „részét” a világ különböző felén mintegy tíz városban mutatták be, és mindenhol osztatlan sikert aratott.

M A j d n e M f é n y k é p A hiperrealizmus hivatalos definíciója szerint „a 20. század közepén az Amerikai Egyesült Államokban kialakult képzőművészeti irányzat, amely a téma fényképszerűen pontos ábrázolását tűzi ki célul” – s ehhez annyit tennénk még hozzá, hogy a kitűzött célt sikerrel is valósítja meg. Bár ezen meghatározás alapján elvileg nem túl nagy változatosságot várhatnánk az ebben a stílusban készült művektől, a valóság ennél azért jóval izgalmasabb. A hiperrealizmus változatos aspektusait Magyarországon még soha nem dolgozta fel átfogó tárlat, így már csak az elsőség okán is különleges kiállításra számíthatunk, de ha ez nem lenne elég indíték egy látogatásra, akkor garanciaként tekinthetünk a kiállítani tervezett anyagok forrására. A budapesti Ludwig Múzeum saját anyagát ugyanis több másik Ludwig Múzeumból érkező kép egészíti ki, így a közép-kelet-európai alkotók munkái mellett az észak-amerikai és nyugat-európai művészek 1960 és 1980 között készült, méltán világhírű képeit az albumok után végre eredeti valójukban csodálhatjuk meg július 29. és október 23. között.

é p í t s ü n k Ű r v á r o s t ! Yona Friedmann neve kevéssé ismert itthon, pedig az újító építész Budapesten látta meg a napvilágot 1923-ban. A Gestapo elől menekült Izraelbe, ahol Haifában folyatott tanulmányokat, majd nem sokkal később Párizsba költözött, ahol ma is él és alkot. Építészeti elképzelései egészen rendhagyóak, belőlük a szemfülesek 2010 őszén már ízelítőt kaphattak a Trafóban. A Ludwig év végi, 2011. október 21. és 2012. január 8. között tartó tárlata azonban ennél jóval többet kínál, Friedmann egész gondolatiságát

mm58

MUPA2011_jan-marc.indd 58

12/15/10 6:37:52 PM


kívánja bemutatni, ami igen csak eltér az építészetről manapság alkotott elképzelésekről. Friedmann ugyanis nem az építészt, illetve az építész által létrehozott, a lakók szempontjából sokszor csupán díszletként megélhető tereket tartja az építészet legfontosabb elemének, hanem a lakókat. Bár kézenfekvőnek és mezei polgárként roppant szimpatikusnak tűnik megközelítése, nap nap után tapasztalhatjuk, mennyire nem ezen vonalak mentén készülnek új épületeink. Pedig a Friedmann által megfogalmazott mobilitás, tehát az, hogy egy épület vázán belül a saját igényeik alapján maguk a lakók alakíthassák ki a tereket, túlmutat a magasabb komfortfokozat elérésének lehetőségén. Természetesen makettek prezentálják majd Friedmann formabontó elképzeléseit, sőt talán az 1958-ban megálmodott Űrvárosának makettjével is ismét találkozhatunk, és elábrándozhatunk azon, milyen lenne egy a föld fölött lebegő, egyenlő oldalú gúlákból álló városlabirintusban élni.

M ű v é s z i k e d é l y ­ b o r z o l á s A harminc év alattiak talán nem is értik, mit jelentett a disszidálás, és azt sem nagyon tudják elképzelni, hogy

y o n a

F r i e d M a n :

M a l c o l M M o r l e y : l ó v e r s e n y p á l y a ( d é l ­ a F r i k a )

volt idő, amikor a Coca-Coláért vagy a banánért Bécsbe kellett menni. Rita Ackermannt azonban nem a konzumálás szűkössége, hanem a művészeti lehetőségek hiánya vitte még a kilencvenes évek elején New Yorkba. Azóta New York mellett, Európában és Japánban is kiállított, olyan neves helyszíneken rendezték tárlatait, mint a párizsi Pompidou Központ vagy a Whitney Biennálé. Ackermann 2011. november 18. és 2012. február 5. között rendezendő retrospektív kiállítása abba a sorozatba

l e b e g ő

illeszkedik, amelyben a Ludwig Múzeum Magyarországon kevéssé ismert, ám jelentős művészi értékekkel bíró magyar vagy magyar származású művészeket kíván bemutatni az itthoni közönségnek. Ennek keretében egy provokatív látványvilágú életművet ismerhetünk meg, amely megértését nagyban fogják segíteni a kísérő programok, amelyek egyéb művészeti ágakon, irodalmon, filmen és divaton keresztül igyekeznek majd bemutatni a kilencvenes éveket, mindazt, ami hatott Rita Ackermannra és művészetére.

v á r o s

mm59

MUPA2011_jan-marc.indd 59

12/15/10 6:38:08 PM


k u l i s s z a R e n d e z ő é s k a R m e s t e R e g y s z e m é l y b e n V É G H

D á N I E l

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben és a Fesztivál Színházban megrendezett összes koncert és előadás zavartalan lebonyolításáért estéről estére az ügyelők felelnek. Kövessünk végig egy eseményt az ő szemükkel!

n á d a s d i

c s a b a

„Az ügyelő az előadás rendezője és karmestere egyszemélyben, aki levezényli az eseményeket” – vezet be a kulisszatitkokba Nádasdi Csaba szcenikai igazgató. A Müpa négy ügyelőjének, Ney Gábornak, Bíró Máténak, Grihisch Mihálynak és Tóth Péternek a hangosítástól a színpadgépészetig a ház minden technikájával, s emellett előadásról előadásra minden aprósággal is pontosan tisztában kell lenniük a szükséges székek számától a műsorszámok hosszáig. Hogyan lehet ennyi mindenre ügyelni?

mindent rendben talál, visszahúzódik a színpad bal oldalán elhelyezkedő rejtett ügyelői állásába (a Fesztivál Színházban) vagy üvegezett falú ügyelői fülkéjébe (a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben). Innentől az ügyelői pult monitorain tartja szemmel a Müpa több száz, belső hálózatra csatlakozó ipari kamerája segítségével a közönségforgalmi tereket és a színpadot, hiszen – mint Nádasdi Csaba leszögezi – „az ügyelő szeme ott kell legyen mindenhol a színpadtól az előcsarnokig ahhoz, hogy el tudja kezdeni az előadást”.

Miután a Müpa belső információs rendszeréből kinyomtatja az adott eseményre vonatkozó forgatókönyvet, már nem is tűnik lehetetlennek a feladat. Ez a dokumentum ugyanis tartalmazza a rendezvényfelelős által rögzített összes részletet a próba sorrendjétől a közreműködők nevéig, sőt, színházi rendezvény esetében magát a szövegkönyvet is. Az előadás délelőttjén tartott főpróba során az ügyelő ezt a menetrendet saját megjegyzéseivel egészíti ki, hiszen ez az egyetlen alkalom áll rendelkezésére, hogy megismerkedjen a produkcióval. A próbán véglegesített forgatókönyv hibátlan lebonyolításáért este már az ügyelő felel. Felelőssége óriási, hiszen ha ő hibázik, az egész produkció veszélybe kerülhet. Éppen ezért – árulja el Vankó Dániel színpadi felügyelő – „íratlan szabály, hogy az előadás menetén változatni és a színpadra belépni csak az ügyelő engedélyével lehet”.

Miután bezárultak-e a nézőtér ajtói, a Müpa bármely helyiségében kihangosítható belső kommunikációs rendszer segítségével utasítást ad a hangosítónak és a világosítónak, majd magyar, angol vagy német nyelven, különleges esetben a külföldi produkció saját utazó ügyelőjének segítségével színpadra hívja a közreműködő(ke)t, s megkezdődik az előadás. Egyszerűbb koncert esetben munkája innentől a szó szoros értelmében vett ügyelésre korlátozódik, ám szcenírozott előadás esetén a forgatókönyv alapján folyamatosan hív és intézkedik a szünet elrendeléséig, illetőleg az előadás befejezéséig.

Azért, hogy véletlenül se érje meglepetés, az előadást megelőzően, még jóval a nézőtér megnyitása előtt az ügyelő mindent személyesen ellenőriz a színpadon. Ezek után jelentést kér a díszítő-, hang-, és fénytárak ügyeleteseitől, hogy minden szükséges technika rendelkezésre áll-e, s a nyitási engedélyt megadhatja-e. Ha

Miközben a közönség a lifteknél vagy a ruhatárnál áll sorba, az ügyelő már a napi jelentését írja. A rendezvényért felelős szervező átfogó beszámolóját kiegészítő ügyelői jelentés a szcenikai igazgatóság számára rögzíti a színpadi eseményeket, de ha bármilyen rendellenesség történt volna, telefonon is értesíti az illetékeseket. Az ügyelő feladata mégsem nevezhető hálátlannak, hiszen nemcsak a kulisszatitkokról értesülhet elsőkézből, hanem sikere – Vankó Dániel megfogalmazásában – „ugyanaz, mint a fellépőké, s a tapsnak is ugyanúgy részese”.

60

MUPA2011_jan-marc.indd 60

12/15/10 6:38:33 PM


MUPA2011_jan-marc.indd 61

12/15/10 6:38:48 PM


H á z r ó l

F o t ó :

A

H á z r A

j e r o m e _ l A t t e u r

b r ü s s z e l i

P A P P

k u l t ú r b A z á r

T í M E A

A belga fővárosról biztosan eszünkbe jut a csipke, a csoki, a sör, az 1619 óta pisilő kisfiú, a Manneken-Pis, az 1958-as világkiállításra épült Atomium, esetleg a Grand’ Place hangulatos ódon épületei és a világpolitikát meghatározó, sterilen ultramodern házak. Ne feledkezzünk azonban meg a szecesszióról sem, amelynek egyik, ha nem a legjelesebb képviselője a Palais des Beaux-Arts, a Szépművészetek Palotája, a hangverseny- és kiállítóteremtől a moziig a műfajok széles skáláját bemutató ház.

Igazán illusztris társaságban, Művészetek hegyén (Mont des Arts/Kunstberg – attól függően, hogy az ország melyik feléről nézzük), könyvtár, múzeumok és a kongresszusi palota szomszédságában áll az egyszerűség kedvéért ma már BOZAR névre hallgató, nem csupán Brüsszelben vagy Belgiumban, de világszerte is egyedülálló kulturális központ, amely 1928-ban nyitotta meg kapuit. Tervezője, Victor Horta 1861-ben született Gentben, sokan az európai szecesszió, egyáltalán: a modern kor egyik legfontosabb építészének tekintik. Fellépett a historizmussal szemben, új anyagokat használt; az általa tervezett brüsszeli Hôtel Tassel az első olyan épület, amely tervezésénél a dekoratív, azaz díszítő iparművészet is komoly hatással

volt. Horta életében fontos szerepet játszott a zene. Szülővárosának konzervatóriumában zeneelméletet tanult, ám rossz magaviselet miatt kicsapták onnan, így került az építészeti fakultásra. Párizsban a Montmartre-on élt és dolgozott egy tervezőirodában, megismerkedett az impresszionista és pointilista festőkkel, és elkezdett kísérletezni a vas és az üveg új felhasználási módjaival. A francia fővárosból Brüsszel felé vette (haza)útját, ahol továbbképezte magát, és elindult karrierje is. Az ő nevéhez fűződik a Belga Munkáspárt székháza – benne irodákkal, kávézóval, kétezer fős koncertteremmel –, amelynek 1965-ös lebontása ellen több mint hétszáz szaktársa tiltakozott, és a huszadik század legnagyobb építészet ellen elkövetett bűntetteként tartják számon. Több épülete,

például a képregénymúzeum szerencsére ma is megcsodálható, és az UNESCO a Világörökségének részét képezik. A Szépművészetek Palotája korábban mind multifunkcionalitása, mind stílusa miatt újdonságnak számított. A tervezés 1919-ben kezdődött, az építkezésen négy évvel később kezdődtek el a munkálatok. Az épület vasbeton, ezt a burkolat azonban nem is sejteti. Az eredeti terv szerint egyébként a szerkezetet csupaszon hagyták volna, Horta azonban nem volt elégedett a felszínnel, így legnagyobb bánatára be kellett fedni azt. A belső terek elrendezése rendkívüli racionalitást mutat. Horta szándéka szerint az építmény egyszerre hatalmas és láthatatlan, a városnak megmutatja magát, arra rátekint, ugyanakkor el is

mm62

MUPA2011_jan-marc.indd 62

12/16/10 7:51:41 PM


bújik előle, sokféle és ebben a sokféleségben mégis egységes, tekintélyes, nagy presztízzsel bíró, ugyanakkor mindenki számára, rendtől, rangtól függetlenül nyitott. Ennek az ambiciózus feladatnak nem volt könnyű megfelelni, hiszen a város két részét kellett összekötnie, többféle művészeti ág követelményeit figyelembe véve kellett kialakítania a teret, és nem feledkezhetett el a nyitott kapuk elvéről sem, arról, hogy az elitizmust elkerülve, a minőség szempontjain azonban nem átnézve hozza létre (mű)alkotását. Mint egy puzzle darabkái, úgy áll össze egyetlen, harmonikus egésszé a nyolc szinten a három koncertterem, a több kiállító- és előadóterem, a funkcionalitás pedig nem mellőzi a szépséget. Sőt! A végeredményt, az art nouveau (szecesszió) buján tekergő vonalait az art deco és a kubizmus geometriai formáival egyszerre ötvöző palota, amelyben a természetes fény különös játékot űz a látogatóval, de soha nem tűnik el a terekből, nem véletlenül tekintette Horta élete fő művének.

MUPA2011_jan-marc.indd 63

A mai BOZAR továbbviszi az alapítók és Victor Horta misszióját: a kreativitás, a minőség és a művésziművészeti sokszínűség vezérlik az intézmény programját. A művészetet a harmadik évezredben sem tekintik absztraktnak, élettől távolinak, annak szándékaik szerint a társadalom, a város – különösen egy olyan sokszínű metropolisz, mint Brüsszel – mindennapjainak szerves részét kell képezni, hiszen minél kölcsönösebb a kapcsolat, a párbeszéd is annál termékenyebb. Nem véletlen tehát, hogy a BOZAR totális élményt akar nyújtani látogatóinak. Intenzívet, személyeset, értékeset, egyszerit és megismételhetetlent. Valami olyasmit, amilyet valószínűleg Brickner Szabolcs is átélt 2008 nyarán, amikor megnyerte az Erzsébet Királynő Nemzetközi Énekversenyt. Az Eugène Ysaÿe Verseny helyébe lépő, négyévente váltva zongora, hegedű, ének, zeneszerzés „szakon” zajló megmérettetésnek – amelyet 1951 óta rendeznek – Brüsszel ad otthont. A Királyi Konzervatóriumban zajlanak a selejtezők és az elődöntők,

a döntőre pedig a BOZAR Henry Le Boeuf mecénás bankárról elnevezett termében kerül sor. Zene és az építészet egyedülálló találkozása ez a kétezer fő befogadására képes tojás alakú hangversenyterem, amelyet a világ egyik legkiválóbbjaként emlegettek, az 1970-es évek átalakításainak köszönhetően viszont sérült az akusztika. S ki mindenki osztozik még a nyolc emelet termein és irodáin? Flamand és vallon fesztiválok eseményei, a Jeunesses Musicales és a Le Boeuf alapította Filharmóniai Társaság vagy a Belga Nemzeti Zenekar koncertjei, a Het Beschrijf és frankofon párjának irodalmi estjei, a BRONKS gyerekeket célzó programjai, fiatal belga képzőművészek kiállításai egyaránt helyet kapnak a rue Ravenstein/ Ravensteinstraat (ahogy tetszik) imponáló épületében. És ezzel nem tesznek mást, mint annyit, hogy a mai rohanó, értékváltásban nem mindig konzekvens világunkban is ragaszkodnak a több mint nyolcvan évvel ezelőtti elvekhez.

12/15/10 6:39:27 PM


A J Á N L Ó

Á P R I L I S - J Ú N I U S I

E L Ő Z E T E S

I Z G A L M A S

S O L

G A B E T TA

F O T Ó :

M A R C O

B O R G R E V E

J A Z Z T A V A S Z

2 0 1 1

Dianne Reeves, korunk egyik legkiválóbb jazzénekesnője hangversenytermi debütálására új zenei ötletcsokorral érkezik, melynek érdekessége, hogy hangját csak két gitáros „öleli” át. Kozma Orsi kiemelkedő helyet foglal el a magyar jazzénekesek sorában. 2008-ban megalakított kvartettjének legújabb lemeze, az Embrace 2010 októberében jelent meg, ennek bemutatóját láthatjahallhatja a közönség. Szőke Nikoletta tehetségét a nemzetközi jazzvilág is elismeri, produkcióiról elismerő kritikák jelennek meg Európa-szerte. A sokoldalú énekesnő saját dalai mellett ezúttal Stevie Wonder-, Beatlesfeldolgozásokat és jazz-standardeket énekel. Harcsa Veronika igazi jelenség a magyar jazzszcénában, a fesztiválon negyedik lemezének ősbemutatójára kerül sor, melyen huszadik századi és kortárs magyar költők verseit énekli együttesével. (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem és Fesztivál Színház, május 7., 9., 10., 12.)

R I C A R D A

K O N C E R T

A Bolsojnak, Oroszország talán legreprezentatívabb dalszínházának a zenekara rendkívüli érdeklődésre számot tartható programmal lép a magyar közönség elé. Műsorukon Csajkovszkij Rómeó és Júlia-nyitányfantáziája mellett egy másik Shakespeare-dráma is szerepel: az V. szimfóniával azonos időben, 1888-ban komponálta Hamlet-nyitányt. A műsorban ezután a francia komponista Lalo Gordonkaversenye szólal meg, majd az est második részében Prokofjev Hamupipôke című táncjátékából csendülnek fel részletek. A ritkán játszott mű ősbemutatójára 1945 novemberében, éppen a moszkvai Bolsoj Színházban került sor. A művet Sol Gabetta játssza, aki többek között a Bécsi, a Philadelphiai és a Birminghami Szimfonikusokkal is koncertezett már. Az est karmestere Alekszandr Lazarjov lesz, aki 1972-ben megnyerte a berlini Karajan-versenyt, és aki a 2011-ben újra megnyíló Bolsoj művészeti igazgatója. (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 9.)

M E R B E T H

S Z Ő K E F O T Ó :

N I K O L E T T A K L I N S Z K Y

L O H E N G R I N - P R E M I E R A W A G N E R - N A P O K O N A zenedráma legutóbbi felújítása – Katharina Wagner meglehetősen vegyes érzelmeket kiváltó rendezése – után mindössze két évadot „élt túl” Operaházunk repertoárjában. A dalmű most Marton László rendezésében kerül színre a zenepalotában, a Wagner-napok keretében. A Kis-Bayreuthnak is beillő eseménysorozat hatodik alkalommal hívja a német zeneköltő rajongóinak népes táborát. Az előadásban világsztárok is szerepelnek, többek között a Grammy-díjas Petra Lang, Ricarda Merbeth, a finn Camilla Nylund valamint a címszerepet alakító Fritz Burkhard. A magyar művészek közül Fried Péter és Perencz Béla a 2004-es Erkel színházi felújításon is szerepelt, Németh Judit pedig egy alkalommal énekli Ortrud szerepét. Azt est karmestere az eseménysorozat művészeti vezetője, Fischer Ádám. (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, június 9., 12., 18.)

64

MUPA2011_jan-marc.indd 64

12/16/10 7:52:09 PM


MUPA2011_jan-marc.indd 65

12/15/10 6:40:20 PM


E c h o

V i s s z h a n g o k

a

M ü p a

h a n k ó

e s e M é n y e i r ô l

V i k t o r

a jazz-nagypapa, akI BüntEtnI jött – chucho valdés (index.hu – lángoló gitárok, 2010. noVeMber 17.)

c h u c h o

előbb-utóbb mindenki megkapja a lehetőséget arra, hogy a lelke legmélyén elgondolt, zenéről alkotott világképe egy határozott, mégis elegáns húzással egyszerűen átrendeződjön. Velem pontosan ez történt tegnap este a Művészetek palotájában. hétfőn este fél nyolc után nem sokkal egy fehér sapkás, fehér inges szemüveges, hatalmas darab, majd’ hetvenéves fickó nyugodtan bebattyogott a bartók béla nemzeti hangversenyterem színpadára, hogy aztán rögvest hátat fordítva le is ülhessen a zongorája elé. ami egyébként teljesen jogos, mert velünk onnan kezdve már nem sokat kellett foglalkozni. ámultunk. illetve az elején még nem teljesen. kezdetben ugyanis azon kapja magát az ember, hogy a mágus ujjai hat darab grammydíj súlyával zuhannak a billentyűkre. ezt pedig nagyon gyorsan fel kell dolgozni, nagyon gyorsan meg kell nyílni, különben elveszítjük azt, ahogyan szárnyalnak a dallamok, mázsás tehetségek virtuóz játéka tölti meg a termet…

v a l d é s

C s e n g e r y F a z e k a s

g e r g e l y

Ian BostrIdgE és az Europa galantE hangvErsEnyE (Új zenei Újság, 2010. október 31.)

az öröm nemcsak bostridge-é, hanem a miénk is, mindazoké, akik jelen lehettek csodálatos budapesti bemutatkozó estjén. nem tudom, Fabri, borosini vagy beard hogyan énekeltek – nyilván háromféleképpen –, bostridge énekkultúrája, hangjának finomsága, előadásmódjának nemes eleganciája már önmagában leveszi a lábáról az embert. … az europa galante tagjai mintha Francis Ford Coppola valamelyik maffia-filmjéből léptek volna ki, borostás, zord arcok néztek a közönségre, de tudjuk, a látszat néha csal: s már a koncertet nyitó telemann ouverture-ben nyilvánvalóvá vált, hogy sem a zenét sem önmagunkat nem kell féltenünk az együttestől, mert amit tőlük hallhattunk, az a legmagasabb rendű örömzenélésként írható le.

z s i r a y - r u M M e r

z o l t á n

BordóI hElyEtt unIcumosüvEg a kaBátzsEBBEn – donIzEttI: szErElmI BájItal (Magyar hírlap, 2010. noVeMber 11.)

a Szerelmi bájitallal az a helyzet, hogy a zene sokszor jó, de legalább ennyiszer unalmas is. Marad tehát a rendezés, amely a mostani premieren – a rendező, káel Csaba szavai szerint is – azért helyezte modern környezetbe az operát, mert a félig szcenírozott előadásmód inkább ezt kívánja. igaza volt: telitalálat a trendi kocsma képe, a Müpa előcsarnokából ismert, zongora formájú bárpult, a bárzongora (és -zongorista), valamint a liszt Ferenc téri sznobkocsmákból ismert, trendi ruhákban megjelenő kórus.

k r i s t ó F

a sanghajI FIlharmonIkus zEnEkar hangvErsEnyE (Új zenei Újság, 2010. noVeMber 28.)

Minden jó, ha jó a vége: a koncert zárószámának értékeléséhez érve a kritikus mind a műsorválasztásról, mind a technikai kivitelezésről, mind pedig a zenei megformálásról csak jót mondhat. befejezésül ugyanis stravinsky Tűzmadár-szvitjét hallottuk, s ebben a műben Muhai tang már nemcsak feszesen és pontosan, de lélegző formálással és színgazdagon is vezényelt, közvetítve a mű orosz népiességét éppúgy, mint jellegzetes keleti meseatmoszféráját. a sanghaji Filharmonikus zenekar pedig, mint a koncert korábbi számaiban, ezúttal is bizonyította, hogy az európai repertoár legrafináltabb nehézségű darabjait is képes meghódítani, mind technikai kivitelezés, mind zenei karakterizálás terén.

l á s z l ó

F e r e n C

Féltáv – BogányI gErgEly – chopIn összEs művE szóló zongorára (Fidelio.hu, 2010. noVeMber 30.)

Megvesztegető, sőt megtévesztő könnyűség, könnyedség uralta a délelőtt tíztől este tízig gyöngyöző zongorajátékot, amely Chopin portréja mellett értelemszerűen bogányi vonásait, pódiumalkatát is érzékletesen kirajzolta számunkra. a gyönyörködtetés erős és szakadatlanul kitartó hajlandósága, előzékeny, befogadóbarát gesztusok sora, a bravúrt készségszinten szállító manuális adottságok meg néhány bocsánatos vagy épp egyenesen szerethető modorosság - ezeket a meghatározó mozzanatokat lajstromozhattuk a váltott ruhatárral, ám a váltig kotta nélkül Fazioli-zongorájához ülő művészt figyelvén, miközben Chopin vagy kéttucatnyi világbíró slágerszáma, továbbá szólózongorára komponált életművének fele kipergett simogató kezei alól.

mm66

MUPA2011_jan-marc.indd 66

12/15/10 6:40:54 PM


MUPA2011_jan-marc.indd 67

12/15/10 6:41:08 PM


MUPA2011_jan-marc.indd 68

12/15/10 6:41:53 PM


Müpa Magazin 2010/2011 évad 3. szám  

A Müpa Magazin 2011 január-márciusi száma letölthető pdf formátumban

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you