Liszt Ünnep Műsorfüzet - Jörg Widmann: Das Gesicht im Spiegel (2022. október 15.)

OKTÓBER 15.

Müpa – Fesztivál Színház

19.00

Müpa Budapest – Festival Theatre

Patrizia: Roxane CHOUX

Justine: Ana Catarina CASEIRO

Bruno: Wolfgang RESCH

Milton: Georg KLIMBACHER

N.: PETRÁNY Eszter

Közreműködik • Featuring: UMZE Kamaraegyüttes • UMZE Ensemble, a Wiener Kammerchor Női Kara • Women’s Choir of Wiener Kammerchor (karigazgató • choirmaster: Bernhard JARETZ)

Vezényel • Conductor: Walter KOBÉRA

Zene • Music: Jörg WIDMANN

Librettó • Libretto: Roland SCHIMMELPFENNIG

Díszlet, jelmez • Set, costumes: Christof CREMER

Hang • Sound: Christina BAUER

Fény • Lighting: Norbert CHMEL

Rendező • Director: Carlos WAGNER

A bemutató a Liszt Ünnep keretében a Neue Oper Wiennel közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg. • This performance of the Liszt Fest is presented by Müpa Budapest as a joint event with Neue Oper Wien.

Korunk egyik legelismertebb zeneszerzője és klarinétművésze, Jörg Widmann a Müncheni Operafesztivál felkérésére írta fiatalkori operáját, a megrendelés egy olyan darabra szólt, mely kifejezetten mai, aktuális problémát vet fel. A 2003-ban bemutatott művet az Opernwelt kriti kusai az évad legfontosabb premierjének választották. A Das Gesicht im Spiegel később több német társulat műsorán szerepelt, átdolgozott vál tozatát pedig 2010-ben játszotta a Düsseldorfi Opera. A Roland Schimmelpfennig librettójára írt opera egy ambiciózus fiatal házaspárról szól. Patrizia és Bruno közösen vezetnek egy biotechnológiai céget, mely komoly gazdasági siker küszöbén áll, a cég egyik mérnökének, Miltonnak ugyanis sikerült kidolgoznia az emberi klónozás technológiáját. Meg is alkotja Patrizia tökéletes mását. A Justine névre keresztelt klón talán még tökéletesebb is, mint modellje, sérüléseiből például azonnal felépül. Arra azonban vigyázni kell, hogy soha ne nézzen tükörbe, mert akkor azonnal rájönne, hogy csak egy kópia. Widmann operája ugyanakkor nemcsak a modern technológiákhoz köthető etikai kérdéseket feszegeti, hanem egy izgalmas érzelmi drámát is megjelenít: Bruno és Milton egymás riválisává válnak, mivel mindketten beleszeretnek Justinébe. „Operám egy disztópia, de ezúttal a disztópia nem teljesen az utópia el lentéte, sőt, nagyon is közel állnak egymáshoz. A jelenből nézve a klónozás puszta lehetősége akár pozitív előrehaladásnak is tűnhet, ugyanakkor az általa felvetett problémákon, konfliktusokon keresztül érzékletesen lehet bemutatni a modern társadalom olyan jellegzetes jegyeit, mint a változé konyság és a törékenység” – foglalta össze Widmann, hogy miért tetszett meg neki azonnal Schimmelpfennig témajavaslata.

A darabban szereplő klón, a mesterséges ember, azaz Justine az európai irodalom- és színháztörténet jellegzetes alakja, ugyanakkor Widmann tu datosan próbálta kerülni a figurához könnyen kapcsolható zenei zsáner elemeket. „Igyekeztem Justine alakját zeneileg is »humanizálni«. Semmi lyen mechanikus, robotszerű karaktert nem társítottam hozzá. Ő nem olyan, mint Olympia a Hoffmann meséiből. Gépiességet inkább az érze lemmentességet mutató üzletasszony, Patrizia reakcióiból lehet kihallani. A történetben azt találtam különösen izgalmasnak, hogy a szereplők pont másképpen jelennek meg a színpadon, mint ahogy elvárnánk. Van egy jelenet például, amikor mindkét nő alszik. Itt kifejezetten azt szerettem volna elérni, hogy a szólamok zeneileg teljesen egyneművé váljanak, és a hangzás arra is utaljon, hogy ők ketten egymást álmodják. Mindkét szó lamot magas szopránra írtam, de összességében azt kell mondanom, hogy a színpadi szituációkhoz igazodva mindkét szereplőnek nagyon is egyéni hangja van. Justine gyermeki izgalommal és ártatlansággal falja a világot, nyitott, őszinte, rengeteg kérdése van, nem gép, nem puszta szerkezet.”

Bár az opera története a közeljövőben játszódik, ennyiben sci-fi-szerű, ugyanakkor a személyek közötti érzelmi kapcsolatok, konfliktusok tipikus operai alaphelyzetet eredményeznek. Widmann úgy fogalmazott, hogy ez részben igaz, „de azért van itt egy csavar: a párkapcsolati riválissá váló két nő tökéletes tükörképe egymásnak – ezért is kell nagyon vigyázni arra, hogy a klón soha ne lássa meg önmagát egy tükörben, mert az tragikus identitásvesztéshez vezetne. Amikor ez bekövetkezik, az a darab legsöté tebb mélysége. Justine, akit úgy alkottak meg, hogy örökké éljen, öngyil kos akar lenni. Számomra ez megrázóbb, mint például a Tosca bámulatosan hatásos befejezése. De nemcsak a klón, az opera valamennyi szereplője súlyos veszteségeket él meg. Patrizia napról napra látja, ahogy a klón egy re érdekesebb lesz a férje számára, a férj mind kiszolgáltatottabbá válik a klón felől érkező érzelmi érdeklődésnek, Milton, a klónozás technikáját kidolgozó biológus pedig a féltékenység és a klón tökéletesítésének máni ája között őrlődik – hiszen a klónban feltámadó érzelmekkel nem kalkulált. Úgy érzem, hogy ebben a darabban a magánéleti vonatkozások fontos szerepet játszanak, és a történet tudományra, technológiára vonatkozó aspektusára sem úgy gondoltam, hogy az pusztán etikai kérdésfelvetések re adjon okot. Az emberi léthez hozzátartozik, hogy szeretnénk valamit kitalálni, valamit csinálni, ami korábban nem volt, törekszünk arra, hogy újabb és újabb dolgokkal vegyük körbe magunkat. A kérdés inkább az – és ez nem is feltétlenül csak a technológiai fejlődéshez kapcsolódik –, hogy mindent meg kell-e csinálni abból, amire képesek vagyunk. Ebben a te kintetben egyébként az opera bemutatója óta eltelt húsz évben is sokat változott a világ.”

Wolfgang Resch, Petrány Eszter és Roxane Choux

Fotó: Armin Bardel

Roxane Choux

A fiatal francia szoprán a Zürichi Művészeti Egyetem mesterszakán végzi tanulmányait, korábban a bieli operastúdióban tanult. A kortárs operare pertoár különösen közel áll a szívéhez, Eötvös Péter Lady Sarashina című operájában a hercegnő alakját formálta meg Bernben és Bellinzonában, de szívesen játszik olyan darabokban is, mint a Kabaré vagy a Csókolj meg, Katám!, előbbiben Sally szerepét, utóbbiban a címszerepet alakította a genfi Théâtre du Galponban.

Ana Catarina Caseiro

A portugál szoprán Portóban született. Nyolcéves korától hegedül, pro fesszionális énektanulmányait 2008-ban, szülővárosa konzervatóriumá ban kezdte meg, majd Brüsszelbe költözött, és a Királyi Konzervatóriumban Dina Grossberger, illetve Dinah Bryant vezetésével tanult alap- és mes terszakon. 2017 óta Grazban él, ahol Ulf Bästleinnel dolgozik az ottani Művészeti Egyetemen. 2015 óta rendszeresen fellép a Casa da Música Kórusával és más európai kórusegyesületekkel, köztük a Francia Rádió Énekkarával és a Collegium Vocale Genttel. 2020 óta Holger Falk irányí tásával kortárs zenei előadó-művészeti mesterképzést végez.

Wolfgang Resch

Az osztrák bariton az innsbrucki Wiltener Sängerknaben együttesében kezdte énekesi tanulmányait. Később a tiroli állami konzervatóriumban Karlheinz Hansernél, majd a bécsi Zeneművészeti Egyetemen Ralf Dö ringnél és Charles Spencernél tanult, de részt vett többek között Brigitte Fassbaender, Christa Ludwig, Thomas Hampson és Helmut Deutsch mes terkurzusain is. A közelmúltban több helyen énekelte Papageno szerepét, a Neue Oper Wien társulatával Eötvös Péter Angyalok Amerikában című operájában lépett színpadra. Sikerrel szerepelt több énekversenyen.

Georg Klimbacher

Georg Klimbacher zongora- és zenepedagógiai tanulmányokat folytatott a klagenfurti konzervatóriumban, később a grazi Művészeti Egyetemen. Mesterdiplomáját dal- és oratóriuménekesként szerezte. Koncertkarrierje során fellépett többek között a bécsi Konzerthausban, a schwarzenbergi Schubertiadén, a hamburgi Elbphilharmonie-ban, a Philharmonie Luxem bourgban, a vicenzai Teatro Olimpicóban. Fontosabb operaszerepei közé tartozik Guglielmo (Così fan tutte), Papageno, Schaunard (Bohémélet), Belcore (Szerelmi bájital), Dr. Falke (A denevér).

Petrány Eszter

Petrány Eszter Szentendrén született, tánctanulmányait fiatalon kezdte, a klasszikus balett, a jazzbalett és a magyar néptánc alapjait korán elsa játította. 2012-től a linzi Anton Bruckner Egyetemen kortárs táncot és mozgásművészetet tanult, alapdiplomáját 2016-ban szerezte meg. Tanul mányai során olyan koreográfusokkal dolgozott együtt, mint Rose Breuss, Harmen Tromp, Regina van Berkel és Eldad Ben Sasson. Jelenleg Bécsben él szabadúszó táncosként.

Walter Kobéra

Az osztrák karmester a kortárs zenés színház egyik vezető alakja, az irá nyításával megvalósuló ősbemutatók meghatározó módon alakítják Bécs zenei életét. 1986-ban hívta életre az Amadeus Ensemble Wien formáci ót, mely kifejezetten a kortárs zenés színházra specializálódott. 1991 óta a Neue Oper Wien zeneigazgatója, 1993 óta művészeti vezetője. Olyan szimfonikus zenekarokkal dolgozott már, mint a Tonkünstler Orchester Niederösterreich, a Bécsi Rádiózenekar, a linzi Bruckner Zenekar, a kölni Gürzenich Zenekar; dirigálta a Theater an der Wien, a Kölni Opera, a Prá gai Opera, a madridi Teatro Real és a Buenos Aires-i Teatro Colón együt teseit. A bécsi Zeneművészeti Egyetem modern zenei tanára és nemzet közi énekversenyek zsűritagja.

Carlos Wagner

Carlos Wagner Venezuelában született, tanulmányait a londoni Guildhall School of Music and Dramában végezte. Eleinte színészettel foglalkozott, majd egy berlini mesterkurzus után úgy döntött, hogy a rendezés lesz a hivatása. A későbbiekben dolgozott a londoni Royal Opera House, a bar celonai Gran Teatre del Liceu, az esseni Aalto-Theater vagy a müncheni Gärtnerplatztheater produkcióiban. Rendezései között olyan darabokat találunk, mint az Angyalok Amerikában (Eötvös Péter), A sevillai borbély, a Carmen, a Faust elkárhozása, a Don Giovanni, az Anyegin, Az Usher-ház pusztulása (Philip Glass) vagy a Le grand macabre (Ligeti).

UMZE Kamaraegyüttes

Az Új Magyar Zene Egyesülete az 1911-ben alapított, Bartók és Kodály ne vével fémjelzett Új Magyar Zeneegyesület (UMZE) szellemi örököse. Cél ja a 20. század immáron klasszikus kompozícióinak repertoáron tartásán túl a kortárs magyar és külföldi zeneszerzők legfrissebb műveinek meg ismertetése. Az egyesületet 2005-ben alapította újra a magyar zene 17 meghatározó alkotója és előadója: Batta András, Csalog Gábor, Dobszay László, Eötvös Péter, Jeney Zoltán, Keller András, Kovács Brigitta, Kurtág György, Ligeti György, Perényi Miklós, Rácz Zoltán, Rados Ferenc, Simon Béla, Szőllősy András, Tihanyi László, Vidovszky László és Wilheim András. Az egyesület állt az ekkor már nyolc éve működő, Rácz Zoltán, az Ama dinda Ütőegyüttes művészeti vezetője és Wilheim András zenetörténész kezdeményezésével létrehozott UMZE Kamaraegyüttes mögé és bizto sítja azóta is a kamaraegyüttes koncertjeinek finanszírozását. A kamara együttes művészeti vezetője Vajda Gergely, az egyesület elnöke jelenleg Horváth Balázs zeneszerző, elnökhelyettesei Tihanyi László és Simon Béla.

Wiener Kammerchor

A Bécsi Kamarakórus (Wiener Kammerchor) 1947-ben jött létre, s mára nemcsak az osztrák, hanem a nemzetközi kulturális élet egyik meghatáro zó szereplője. Repertoárjának magját az igényes, kíséret nélküli énekka ri darabok, valamint a modern zene képezi, keresi a kísérleti műfajokkal, kompozíciókkal való találkozások lehetőségét. Fennállása során a Bécsi Kamarakórus számos CD-n működött közre, fellépett a Neue Oper Wien, az eisenstadti Haydn Fesztivál, a Wien Modern, a linzi Brucknerfest, a bonni Beethovenfest, a raidingi Liszt Fesztivál és a Styriarte esemé nyein. Olyan nagyszerű zenekarok produkcióiban vett részt, mint a Bécsi Rádiózenekar, a Dán Nemzeti Kamarazenekar, a Haydn Philharmonie vagy a bécsi Bach Consort.

Georg Klimbacher és Ana Catarina Caseiro

Bardel

Jörg Widmann, one of the most acclaimed composers and clarinettists of our time, wrote his youthful opera on commission from the Munich Opera Festi val, which requested a piece that specifically addressed a contemporary, top ical issue. Voted premiere of the year 2003 by the critics of Opernwelt, the work went on to be performed by several German companies and opera hous es. In 2010 the Opernhaus Düsseldorf presented a revised version. The piece, whose libretto was written by Roland Schimmelpfennig, is about an ambitious young couple, Patrizia and Bruno, who own a biotechnology compa ny. The firm seems to be on the verge of making it big because one of its engi neers, Milton has come up with the technology of cloning humans. He creates a perfect copy of Patrizia, who is even more perfect than the model, because, among other things, she can immediately recover from injuries. However, Justine, the clone, must not look in a mirror or else she would immediately realize she is but a copy. In addition to probing into ethical questions related to modern technologies, Widmann’s opera also presents a gripping emotional drama as Bruno and Milton become rivals when both fall in love with Justine. “My opera is a dystopia, but in this case dystopia is not quite the opposite of utopia – they are in fact very close. Viewed from the present, the mere possi bility of cloning may seem like a positive step forward, while the problems and conflicts raised by cloning can be used to illustrate such characteristics of modern society as mutability and fragility,” said Widmann, explaining why he immediately liked the subject proposed by Schimmelpfennig. Justine, the clone may be familiar from European literature and theatre as an artificial human, but Widmann sought to avoid genre elements that would make it easy to connect the music to the character. “I attempted to ‘human ize’ Justine’s character in the music as well. There is nothing mechanical or robot-like associated with her. She is not like Olympia from The Tales of Hoff mann. If there is something mechanical, it can be heard in the reaction of Patrizia, the businesswoman who hides her emotions. As a matter of fact, what I found particularly exciting about the story is that the way the charac ters behave on the stage is different from what you would expect. There is a scene, for instance, where both women are asleep. At this point I wanted the voices to become completely homogeneous musically, so that the sound too would suggest the two were dreaming of each other. I wrote both parts for high soprano, but on the whole I have to say each character has a very indi vidual voice, as dictated by the situations on stage. Justine devours the world with childlike excitement and innocence, she is open-minded, honest, has lots of questions, she is not a machine, not a mere apparatus.”

Although the story of the opera is set in the near future, and it is science fic tion in this regard, the emotional relationships and conflicts between the characters result in a typical operatic setting. This may be partly true, said

Widmann, “but there is a twist: the two women who become rivals in a rela tionship are perfect mirror images of each other – which is also why great care must be taken to prevent the clone from seeing herself in a mirror, be cause that would lead to a tragic loss of identity. When that does happen, it is the darkest depth of the piece. Justine, who was created to live forever, wants to commit suicide. I find this more poignant than, say, the amazingly effective ending of Tosca. In addition to the clone, all the other characters of the opera experience great losses. Day after day, Patrizia sees the clone become more and more interesting for her husband. In his turn, the latter grows increasing ly defenceless against the emotional interest of the clone. And Milton, the biologist who developed the cloning technique, is torn between jealousy and his obsession with perfecting the clone – he did not reckon with the emotions that arise in the clone.

I think the aspects of private life play an important role in the piece, and I did not consider the scientific and technological angle of the story as something that can prompt only ethical questions. It is part of being human that we want to invent things, do things that haven’t been done before, strive to add new things to those that surround us. So the question is more like should we do everything we can? And this is not necessarily related only to technological progress. In this respect, the world has changed a lot in the twenty years since the opera was first performed.”

Roxane Choux

A graduate of the Biel Opera Studio, the young French soprano currently studies for her master’s diploma at the Zurich University of the Arts. She is particularly fond of the repertoire of contemporary opera, and performed the title role of Péter Eötvös’s Lady Sarashina in Bern and Bellinzona. She sang Sally in Cabaret, and the lead role of Kiss Me, Kate at the Théâtre du Galpon in Geneva.

Ana Catarina Caseiro

The Portuguese soprano was born in Porto. She began to study the violin when she was eight, and her professional vocal training started in 2008 at the con servatory in her home city. Later she moved to Brussels to study at the Konin klijk Conservatoire in Brussels with Dina Grossberger and Dinah Bryant. She has lived in Graz since 2017, working with Ulf Bästlein at the city’s University of Music and Performing Arts. Since 2015 she has been regularly featured at the performances of Coro Casa da Música and other European choruses, like the Chœur de la Radio France and the Collegium Vocale Gent. Since 2020, she has been studying for a master’s degree in contemporary music perfor mance under Holger Falk.

Wolfgang Resch

The Austrian baritone began his singing studies with the Wiltener Sängerkna ben in Innsbruck. He went on to study at the State Conservatory in Tyrol with Karlheinz Hanser, and later at the University of Music and Performing Arts, Vienna, with Ralf Döring and Charles Spencer. He has attended the master classes of Brigitte Fassbaender, Christa Ludwig, Thomas Hampson and Helmut Deutsch, among others. He has recently sung the role of Papageno on several stages. He appeared with the Neue Oper Wien in Péter Eötvös’s opera Angels in America. He has participated in several singing competitions with success.

Georg Klimbacher

Georg Klimbacher studied piano and music pedagogy at the Klagenfurt Con servatory and later at the Graz University of Music and Performing Arts. He holds a master’s degree in lied and oratorio singing. He has taken part in con cert performances at the Konzerthaus in Vienna, the Schubertiade in Schwarzen berg, the Elbphilharmonie in Hamburg, the Philharmonie Luxembourg, and the Teatro Olimpico in Vicenza, among other places. His major operatic roles to date include Guglielmo (Così fan tutte), Papageno, Schaunard (La bohème), Belcore (L’elisir d’amore), Dr Falke (The Bat).

Eszter Petrány

Born in Szentendre, Eszter Petrány started her dance studies at a young age, learning the basics of classical ballet, jazz ballet and Hungarian folk dance at an early age. From 2012 she studied contemporary dance and movement at the Anton Bruckner University in Linz. She obtained her bachelor’s degree in 2016. During her studies she worked with such choreographers as Rose Breuss, Harmen Tromp, Regina van Berkel and Eldad Ben Sasson. She currently lives in Vienna as a freelance dancer.

Walter Kobéra

The Austrian conductor is a leading figure of contemporary opera. The world premieres he conducts are key shapers of the musical life of Vienna. In 1986 he founded the Amadeus Ensemble Wien, a formation that specializes in con temporary musical theatre. He has been Music Director of the Neue Oper Wien since 1991 and its Artistic Director since 1993. He has worked with such symphony orchestras as the Tonkünstler Orchester Niederösterreich, the Vienna Radio Orchestra, the Bruckner Orchestra of Linz and the Gürzenich Orchestra of Cologne. He has conducted the ensembles of the Theater an der Wien, the Cologne Opera, the Prague Opera, the Teatro Real in Madrid and the Teatro Colón in Buenos Aires. Walter Kobéra is a professor of modern music at the University of Music and Performing Arts in Vienna, and sits on the juries of international singing competitions.

Carlos Wagner

Carlos Wagner was born in Venezuela and studied at the Guildhall School of Music and Drama in London. He started out as an actor, but after a master class in Berlin, he decided to pursue a career in directing. He went on to work on productions at the Royal Opera House in London, the Gran Teatre del Liceu in Barcelona, the Aalto-Theater in Essen and the Gärtnerplatztheater in Munich. Among other works, he has directed Péter Eötvös’s Angels in America, The Barber of Seville, Carmen, La damnation de Faust, Don Giovanni, Onegin, The Fall of the House of Usher (Phillip Glass) and Le grand macabre (Ligeti). He has been responsible for the world premiere of several contemporary operas.

UMZE Ensemble

The Association of New Hungarian Music is the spiritual heir of the New Hungarian Music Association (UMZE), whose founders in 1911 included Bartók and Kodály. It seeks to keep the now classical compositions of the 20th centu ry on concert repertoires, as well as to promote the latest works of contem porary Hungarian and foreign composers. The association was founded in 2005 by seventeen seminal creators and performers of Hungarian music: András Batta, Gábor Csalog, László Dobszay, Péter Eötvös, Zoltán Jeney, András Keller, Brigitta Kovács, György Kurtág, György Ligeti, Miklós Perényi, Zoltán Rácz, Ferenc Rados, Béla Simon, András Szőllősy, László Vidovszky and László Tihanyi. The association decided to support the UMZE Ensemble, which had been established eight years earlier on the initiative of Zoltán Rácz, artis tic director of the Amadinda Percussion Group, and music historian András Wilheim, and they have financed the ensemble’s concerts ever since. The cur rent president of the association is composer Balázs Horváth, and the vice-presidents are László Tihanyi and Béla Simon.

Wolfgang Resch and the Wiener Kammerchor

Wiener Kammerchor

Founded in 1947, the Wiener Kammerchor (Vienna Chamber Choir) is now a major contributor to the cultural life of both Austria and the world. At the core of its repertoire are demanding unaccompanied choral pieces and modern music, and it seeks to explore experimental genres and composi tions. The Wiener Kammerchor can be heard on numerous CDs, and has per formed at the Neue Oper Wien, the Haydn Festival Eisenstadt, the Wien Modern, the Brucknerfest Linz, the Beethovenfest Bonn, the Liszt Festival Raiding and the Styriarte. It is featured in the productions of such great orchestras as the Vienna Radio Orchestra, the Danish National Chamber Orchestra, the Haydn Philharmonie and the Bach Consort Wien.

Photo: Armin Bardel

A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál ingyenes kiadványa

Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.

A címlapon: Roxane Choux, Georg Klimbacher és Wolfgang Resch Címlapfotó: Armin Bardel

Szerkesztő: Molnár Szabolcs

A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.

E-mail: info@lisztunnep.hu Telefon: +36 1 555 3000

lisztunnep.hu