An evening of arts based on the works of Bach and Bartók
13. | 19.30
Müpa – Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
Müpa Budapest – Béla Bartók
National Concert Hall
1. Fekete-Kovács Kornél: Gloria in Europa – Overture
2. Barokk és reflexiók • Baroque and Reflections
Forgós tánc és Polonéz (BWV 1067) • ‘Forgós’ and Polonaise (BWV 1067)
Gigue (BWV 1068) és Ugrós tánc • Gigue (BWV 1068) and ‘Ugrós’
Vonulós tánc és Sarabande (BWV 1067) • ‘Vonulós’ and Sarabande (BWV 1067)
Legényes tánc és Forgatós tánc • ‘Legényes’ and ‘Forgatós’
Forlane és Courante (BWV 1066) • Forlane and Courante (BWV 1066)
Siciliana (BWV 817) és Gavotte (BWV 1069) • Siciliana (BWV 817) and Gavotte (BWV 1069)
3. Bartók Kárpát-medencei gyűjtéseiből • From Bartók’s
Collections in the Carpathian Basin
Máramarosi román tánc • Romanian dance from Maramureş Erdélyi cigány tánc • Gypsy dance from Transylvania
Ruszin ének • Rusyn song
Ruszin tánc • Rusyn dance
Szerb tánc • Serbian dance
Ocsovai szlovák tánc • Slovak dance from Očová
Dorombtánc • Jew’s harp dance
Bihari román táncok • Romanian dances from Bihor County
4. Bartók: 15 magyar parasztdal – No. 6: Ballada (téma variációkkal) • Fifteen Hungarian Peasant Songs – No. 6: Ballad (theme with variations)
5. Fekete-Kovács Kornél: In varietate concordia – Finale
Közreműködik • Featuring: PÁL Eszter – ének • voice, a Magyar Állami
Népi Együttes zenekara és tánckara • orchestra and dancers of the Hungarian State Folk Ensemble, Győri Balett • Ballet Company of Győr
Felvételről közreműködik • Featuring from recordings: BUBNÓ Tamás –ének • voice, VÉKONY Ildikó – cimbalom, Hungarian Studio Orchestra, Modern Art Orchestra
A felvételen vezényel • Conductor on the recording: FEKETE-KOVÁCS
Kornél
Zene • Music: FEKETE-KOVÁCS Kornél
Zenei szerkesztő • Music editor: GŐZ László
Animáció • Animation: LaLuz Visual Studio
Koreográfus • Choreographers: MIHÁLYI Gábor, VELEKEI László, ÁGFALVI György
Rendező • Director: KÁEL Csaba
For the English version, see page 8.
Barokk és reflexiók
Johann Sebastian Bach 1724 és 1731 között Lipcsében fejezte be zenekari szvitjeit (BWV 1066–1069), melyek összefoglaló címe – Ouverture –a négy szvit franciás stílusú nyitótételeire utal. A négy kompozícióban Bach idejében népszerű tánctípusok, illetve azok stilizációi találhatóak meg, ilyen például a gavotte, a menüett vagy a gigue. Miként a barokk korszak táncsorozatai, úgy Bach szvitjei is a szélesebb értelemben vett európai tánckultúrát reprezentálták, hiszen olasz (forlane), francia (gavotte, bourrée), spanyol (sarabande) eredetű tánc éppúgy megjelenik bennük, mint lengyel (polonaise) vagy angol (gigue). Bár Bach, kortársaihoz hasonlóan, a fenti táncok választékos, udvari formáira hivatkozik, legtöbbjük népi eredetű. Ugyanakkor az érett barokk korszak kifinomult stilizációi visszahatottak magára a népzenére és a néptánc gyakorlatára. A barokk korszak jellegzetes hangszer-összeállítású zenekarai például a Magyar Királyság területén is megjelentek, előbb a főurak kastélyaiban, később a köznemesség udvarházaiban, egy idő után pedig a falvak paraszti közösségeiben. Ahogy a korszak egyik kutatója fogalmazott: „A barokk kamarazenekar a korabeli Európa kulturális peremvidékén, az Oszmán Birodalom szomszédságában néhány évtized leforgása alatt folklorizálódott, s a vonószenekarok húrjain is megszólalt a népzene. Érdekes, hogy ezek a formációk a zenefolklórban sehol máshol a világon nem szervesültek, még a barokk zene »nagyhatalmainak« (Franciaország, Itália, Németország) területén sem. A »tiszta« vagy cimbalommal, illetve fafúvósokkal kiegészülő vonósbandák máig csakis a Kárpát-medence népeinek (valamint két kisebb, szomszédos terület, a kelet-csehországi morvák egyes régióinak és a dél-lengyelországi gorálok tátrai tájegységeinek) népzenéjét jellemzik.”
Bartók Kárpát-medencei gyűjtéseiből
A jeles táncművész és koreográfus, Milloss Aurél egy alkalommal megkérdezte Bartók Bélát, miért nem írt több balettet. Bartók úgy válaszolt, hogy felesleges lett volna, hiszen soha nem írt le egyetlen olyan zenei frázist sem, amelyben ne érezte volna a táncot. Tudható, hogy bárhol is gyűjtött népzenét, mindig nagy érdeklődést mutatott a különböző – akár magyar, akár szerb, román, ruszin, bolgár vagy cigány – táncok iránt. A népzenegyűjtő Bartók hamar felismerte, hogy nemcsak a dallamanyag, a dalok szövege vagy a hangszeres előadásmód vizsgálandó tudományosan, hanem maguk a táncok is, így az 1910-es évek elejétől erdélyi gyűjtéseinél azokról is komplex, tömör
jellemzést készített: feltüntette a táncosok nemét, a térformát, az összekapaszkodás módját, és utalást tett a lépésanyagra. A formai sajátosságok leírása mellett foglalkozott a földrajzi tagolódás kérdéseivel is, így megkülönböztette az erdélyi tánchagyományok kisebb dialektusait, bemutatta a különböző táncok dallamait, részletesen leírta az egyes táncokat és a különféle táncciklusokat. Bartók tánc iránti érdeklődéséről tanúskodnak Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? című 1936-os írásának kutatásmódszertani javaslatai is: „Ha tánczenéről van szó, fontos a tánc nevének, a táncmozdulatoknak lehetőleg pontos lejegyzése, mikor és kik szokták táncolni, ki szolgáltatja a muzsikát, tánc közben a muzsikával együtt éneklik-e a dallamokat és kik, csak a táncolók, vagy csak a nézők, vagy valamennyien?”
A Kárpát-medencében és különösen Erdélyben hallatlanul színes, dialektusokban gazdag tánckultúra virágzott. Ebben a tánckultúrában együtt érvényesül a hagyományok töretlen megőrzése és szerves fejlesztése, a néprajzi tagoltság sokszínűsége, a különféle népek kapcsolatainak gazdagító hatása, ekként pedig több európai táncdialektus és történeti táncstílus elemeit képes egyesíteni.
MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES
Fekete-Kovács Kornél
Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, hangszerelő, karmester, trombitaművész, diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén szerezte. Rendkívül sokat foglalkoztatott muzsikus, állandó résztvevője a magyar kortárs és könnyűzenei, illetve jazzéletnek. A Modern Art Orchestra alapítója, művészeti vezetője és szólistája. Rendszeresen dolgozott-dolgozik a hazai kortárs klasszikus zene, jazz és könnyűzene meghatározó személyiségeivel, valamint olyan világszerte elismert művészekkel, mint Kurtág György, Eötvös Péter, David Liebman, Johnny Griffin, Benny Golson, Bob Mintzer, Peter Erskine, Lionel Loueke vagy Wallace Roney. Gyakran találkozhatunk vele szimfonikus projektekben is, mások mellett közreműködött a Pannon Filharmonikusok, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Danubia Zenekar hangversenyein. Nemcsak hangszeres szólistaként, de zeneszerzőként és hangszerelőként is Európa-szerte keresett művész.
Mihályi Gábor
A Kossuth- és Harangozó Gyula-díjas koreográfus pályája szorosan kapcsolódik a Magyar Állami Népi Együtteshez, melyben több mint egy évtizeden át, 1995-ig szólótáncosként dolgozott, a későbbiekben pedig vezetőként határozta meg az együttes művészi profilját. Több táncfesztiválon kapott koreográfusi díjat, emellett háromszor vehette át a Magyar Táncművészek Szövetségétől „Az évad legjobb alkotója” díjat (2000, 2009, 2013), de birtokosa az Imre Zoltán-díjnak (2011), a Magyarország Érdemes Művésze elismerésnek (2014), illetve a Seregi-díjnak (2016) is. „Alkotói munkámban – vallja – Bartók Béla a példaképem, akinek szellemisége, életműve bizonyíték arra, hogy a hagyomány és a modernitás egymást kiegészítő kategóriák.”
Velekei László
Pályafutását 1996-ban alapító tagként kezdte a Magyar Fesztivál Balettben. 1997-ben a Győri Balett társulatához került, 1999-ben az együttes magántáncosa lett. 2009-től koreográfusként és művészeti asszisztensként dolgozott a társulatnál, melynek 2015-ben művészeti vezetője, majd 2020-ban igazgatója lett. A Győri Balett számos bemutatója fűződik a nevéhez, így többek között a PianoPlays – etűdök Liszt és Wagner műveire, az Anna Karenina, a Mimi, a One Way to Heaven, a GisL vagy a Peer Gynt. 2014-ben a legjobb külföldi koreográfus díját kapta a 7. Nemzetközi Balett- és Kortárstánc-versenyen Bécsben, 2015-ben Harangozó-, 2019-ben pedig Seregi-díjjal tüntették ki. 2022-ben Magyarország Érdemes Művésze díjban részesült.
Káel Csaba Mérnöki diplomájának megszerzését követően 1989-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és tévérendezői szakát. 1990-ben részt vett a londoni East-West Producers Seminar képzésén. A Kossuth- és Nádasdy Kálmán-díjas művész, a Francia Becsületrend lovagja a filmművészet szinte minden szegmensében sikereset alkot. 1999 óta rendez operákat a világ számos színpadán. A 2002-es Bánk bán-operafilm külföldön is elismerést váltott ki. 2011 óta a Müpa vezérigazgatója, 2019 óta a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos, egyszersmind a 2021-ben létrehozott Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek és a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál művészeti vezetője. A Színház- és Filmművészeti Egyetem professzora, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia és az Emmy Televíziós Művészetek és Tudományok Nemzetközi Akadémiája tagja.
Győri Balett
A magyar tánc történetében mérföldkőnek számított, amikor 1979ben a Magyar Állami Balettintézet végzős osztálya úgy döntött: együtt maradnak és társulatot alapítanak. Ügyüknek megnyerték Markó Ivánt, aki búcsút mondott Maurice Béjart világhírű együttesének, és Győrbe ment, hogy a társulat vezetője legyen. 1991-ben az alapító igazgató távozásával Kiss János vette át a Győri Balett vezetését. Az együttes olyan neves koreográfusokkal dolgozott, mint Robert North, Ben Van Cauwenbergh, Christopher Bruce, Cayetano Soto, ifj. Harangozó Gyula, Lukács András, Leo Mujić, Gustavo Ramírez Sansano vagy Vámos György. 2015-ben Velekei László művészeti vezetői, majd 2020-ban igazgatói kinevezésével ismét új korszak köszöntött be a társulat életében. Repertoárjuk felöleli a táncművészet szinte valamennyi ágát a klasszikus balettől a kortárs táncig, a táncszínháztól a gyermekprodukciókig.
Magyar Állami Népi Együttes
Az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes hivatása és feladata a magyar nyelvterület népművészeti hagyományainak mint nemzeti értéknek a gyűjtése, életben tartása és színpadi formában való továbbadása. Az együttes repertoárjában megtalálható a tradícióhoz kötődő valamennyi műfaj: a történeti zene és tánc, az autentikus népzene és néptánc, a hagyományos elemekből építkező világzene és látványszínház, a Bartók Béla zeneszerzői és zenetudósi ars poeticáján nyugvó kortárs táncszínház. Művészetükkel a mai kor nyelvén, a ma emberét megszólítva személyessé, a jelen részévé teszik a régi tánc- és zenekultúrát. 2016 júliusa óta a társulat vezetője Mihályi Gábor, művészeti vezetője Pál István Szalonna.
Baroque and Reflections
By naming them Ouvertures, Johann Sebastian Bach referred to the French style of the opening movements of the orchestral suites he completed in Leipzig between 1724 and 1731 (BWV 1066–1069). The four compositions include dances and their stylized versions, such as the gavotte, the minuet and the gigue, all popular in Bach’s time. Like other dance suites in the Baroque period, Bach’s own drew on a wider European culture, with dances from Italy (forlane), France (gavotte, bourrée), Spain (sarabande), Poland (polonaise) and England (gigue). While Bach, like most of his contemporaries, refers to elaborate, courtly forms of these dances, most of them have folk origins. At the same time, the sophisticated stylizations of the mature Baroque period influenced folk music itself and the folk dance practice. The characteristic performing forces of the Baroque period, for instance, conquered the entirety of the Kingdom of Hungary, appearing first in aristocratic households, before becoming popular in the mansions of the lesser nobility, and then later, in the villages. As an expert on the period put it: ‘On the cultural periphery of the period’s Europe, right next to the Ottoman Empire, the baroque chamber orchestra became folklorized in the course of a few decades, and folk music came to be performed by string ensembles. Interestingly, nowhere else did such formations become established, not even in the “great powers” of baroque music, France, Italy or Germany. “Pure” string bands, or ones complemented with a cimbalom or woodwinds, continue to mark only the peoples of the Carpathian Basin (and two smaller neighbouring regions, i.e. some parts of Moravia, Eastern Czechia, and areas inhabited by the Gorals in the Tatra Mountains in Southern Poland.’
From Bartók’s Collections in the Carpathian Basin
Aurél Milloss, the eminent dancer and choreographer once asked Béla Bartók why he had not written more ballets. It would have been superfluous, Bartók said, because he had never committed a single musical phrase to paper without feeling the dance in it. Wherever he collected folk music, he always showed great interest in the different dances, whether they be those of the Hungarians, the Serbs, the Romanians, the Rusyns, the Bulgarians or the Roma. As a collector of folk music, Bartók soon realized that in addition to the melodic material, the lyrics and the instrumental performance of the songs, scholarly attention should also be directed to the dances themselves. From the 1910s on,
when collecting material in Transylvania, he also set down complex, concise descriptions of the dances, indicating the gender of the dancers, their formation, the way they engaged, and outlined to the steps they took. In addition to describing the formal characteristics, Bartók also addressed questions of geographical division, and distinguished even the smaller dialects of Transylvania’s dance traditions, notating the melodies of the different dances, describing them in detail, as well as the cycles they formed. Bartók’s interest in dance is evidenced by an essay he wrote in 1936, Why and How Do We Collect Folk Music: ‘If dance music is performed, it is important to set down in exact detail the name of the dance, its steps, when and with whom it is danced, who plays the accompaniments; is the melody sung with the music during the dance and, if so, who does the singing – the dancers, the spectators, or all together?’ Folk dance in the Carpathian Basin, and in particular Transylvania, was incredibly colourful and rich in dialects. The preservation and organic development of traditions is a distinctive feature of this culture, as is the diversity of ethnic groups and the enriching influence of their connections, as a result of which it can synthesize the elements of many different European dialects of dance and historical dance styles.
Kornél Fekete-Kovács
A Liszt Ferenc Awardwinning composer, arranger, conductor and trumpetist, he earned his degree at the Jazz Department of the Liszt Academy. As a highly sought after musician, he is a constant presence in Hungary’s contemporary classical, jazz and pop music scenes. He is the founder, artistic director and soloist of the Modern Art Orchestra. He has regularly collaborated with leading figures of Hungary’s contemporary classical, jazz and popular music scenes, as well as international icons such as György Kurtág, Péter Eötvös, David Liebman, Johnny Griffin, Benny Golson, Bob Mintzer, Peter Erskine, Lionel Loueke and Wallace Roney. He frequently appears in symphonic projects as well, having performed with ensembles such as the Pannon Philharmonic, the Hungarian Radio Symphony Orchestra and the Danubia Orchestra. Not only is he recognized as an instrumental soloist, but also as a composer and arranger, enjoying acclaim across Europe.
Gábor Mihályi
The career of the Kossuth and Harangozó Gyula Prizewinning choreographer has been closely associated with the Hungarian State Folk Ensemble, of which he was a soloist for over a decade, until 1995, before he went on to define the artistic profile of the group as its director. The winner of choreography prizes at several dance festivals, he was named ‘Best Artist of the Season’ by the Hungarian Dancers’ Association on three occasions (2000, 2009, 2013), as well as an Artist of Merit (2014). He has also been awarded the Imre Zoltán Prize (2011) and the Seregi Prize (2016). ‘In my work as a creator,’ he says, ‘my model is Béla Bartók, whose spirit and oeuvre are proof that tradition and modernity are complementary categories.’
László Velekei
His professional career began in 1996, when he became a founding member of Hungarian Festival Ballet. In 1997 he joined the Ballet Company of Győr, and became its solo dancer in 1999. From 2009, he worked as a choreographer and artistic assistant at the company, becoming its artistic director in 2015, and then its director in 2020. He directed several of the Company’s productions, including PianoPlays – Études on the Works of Liszt and Wagner, Anna Karenina, Mimi, One Way to Heaven, GisL and Peer Gynt. In 2014, László Velekei was named Best Foreign Choreographer at the 7th International Ballet and Contemporary Dance Competition in Vienna, won the Harangozó Prize in 2015 and the Seregi Prize in 2019. In 2022 he received the Artist of Merit of Hungary honour.
Csaba Káel
After graduating as an engineer, he went on to earn a diploma as a film and television director at the Academy of Drama and Film in 1989. In 1990 he attended the EastWest Producers Seminar in London. The Kossuth and Nádasdy Kálmán Prize winning artist, who is a Chevalier of France’s Legion of Honour, has been successful in almost all areas of filmmaking. He has been directing operas on stages around the world since 1999, and his 2002 cinematic adaptation of Ferenc Erkel’s opera, Bánk bán won international acclaim. He has been the CEO of Müpa Budapest since 2011, and Government Commissioner for the Development of the Film Industry since 2019. He is the artistic
director of the Bartók Spring International Arts Weeks and the Liszt Fest International Cultural Festival, both established in 2021. He is a professor at the University of Theatre and Film Arts, as well as a member of the European Academy of Sciences and Arts, the Hungarian Academy of Arts and the Emmy International Academy of Television Arts and Sciences.
Ballet Company of Győr
Taking a step that became a landmark in the history of Hungarian dance, the 1979 finalist class of the Hungarian State Ballet Institute chose to stay together and form a company. They also won over for their cause Iván Markó, who bade farewell to Maurice Béjart’s worldfamous ensemble and went to Győr to lead the company. When the founding director departed in 1991, János Kiss took over the helm. The ensemble has worked with such renowned choreographers as Robert North, Ben Van Cauwenbergh, Christopher Bruce, Cayetano Soto, Gyula Harangozó Jr, András Lukács, Leo Mujić, Gustavo Ramírez Sansano and György Vámos, among others. Another new phase began in the company’s life when László Velekei was appointed artistic director in 2015, and then director in 2020. Their repertoire covers almost all branches of dance, from classical ballet to contemporary dance, and from dance theatre to children’s productions.
Hungarian State Folk Ensemble
The Hungarian State Folk Ensemble was founded in 1951 with the mission of collecting, preserving and passing on the folk art traditions of Hungarianspeaking regions, which it considers a national treasure. All genres related to the tradition are represented in the company’s repertoire, from historical music and dance, through authentic folk music and dance, world music that draws on traditional elements, and visual theatre, to contemporary dance theatre based on the artistic credo of Béla Bartók, the worldfamous musicologist and composer. With an art that speaks today’s language and addresses contemporary man, it makes the dance and music of the past part of the present. In July 2016, Gábor Mihályi was appointed director of the company, and István Szalonna Pál became its artistic director.
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Szerkesztő: Molnár Szabolcs A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
A címlapon: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara Fotó: Csibi Szilvia / Müpa