Kelemen Barnabás |
Pablo Heras-Casado |
Münchner Philharmoniker
ÁPRILIS 4.
| 19.30
Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall
Bartók: Divertimento, BB 118
I. Allegro non troppo
II. Molto adagio
III. Allegro assai
Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, op. 64 • Violin Concerto in E minor, Op. 64
I. Allegro molto appassionato
II. Andante
III. Allegro molto vivace
szünet • interval
Schumann: 1. (B-dúr, Tavaszi) szimfónia, op. 38 • Symphony No. 1 in B flat major (Spring), Op. 38
I. Andante un poco maestoso – Allegro molto vivace
II. Larghetto
III. Scherzo. Molto vivace
IV. Allegro animato e grazioso
Közreműködik • Featuring: KELEMEN Barnabás – hegedű • violin, Münchner Philharmoniker
Vezényel • Conductor: Pablo HERAS-CASADO
For the English version, see page 8.
Bartók Béla: Divertimento, BB 118 „Szerencsére jól ment a dolgozás, 15 nap alatt elkészültem vele” – számol be Bartók (1881–1945) egy fiához írt levélben a Divertimento különösen gyors befejezéséről. A darabot a 20. századi zene egyik legjelentősebb mecénása, Paul Sacher rendelte a Bázeli Kamarazenekar számára. Az 1939-ben elkészült kompozíciót maga Sacher mutatta be egy évvel később, a koncerten Ernst Křenek (Szimfonikus darab vonószenekarra) és Willy Burkhard (Genug ist nicht genug) egy-egy művének ősbemutatója szerepelt még. Bartók alkotói visszavonultságban, Saanenben, a svájci hegyek között komponált. A megrendelővel folytatott rendszeres egyeztetés után „concerto-szerű, könnyen játszható, szvitjellegű vonószenekari mű” született. Egy Sachernek küldött levelében (1939. július 1.) így fogalmazott: „Egyébként valamiféle Concertino-val váltakozó Concerto grosso-ra gondolok; tudnom kellene azonban, hogy vannak-e a zenekarban megfelelő emberek a vonósnégyes szólókhoz (természetesen ezeknek a szólistáknak a szólama távolról sem volna olyan nehéz, mint a vonósnégyeseimé).”
Felix Mendelssohn-Bartholdy: e-moll hegedűverseny, op. 64
Mendelssohn (1809–1847) egyik levelében már 1838 nyarán említést tett egy tervezett, e-moll hangnemű hegedűversenyről, melyet a lipcsei Gewandhaus Zenekar koncertmesterének, Ferdinand Davidnak szánt.
A kompozíció végül csak 1844 végére készült el, a fennmaradt dokumentumok alapján pedig nem világos, hogy a zeneszerző apránként haladva írta a művet, vagy egész egyszerűen éveken át pihenni hagyta tervét. Az 1844-es kézirat, majd az 1845 márciusában közönség elé kerülő változat számos ponton eltér egymástól: egyértelmű, hogy Ferdinand David olyan módosításokat kért Mendelssohntól, amelyek a szólóhegedű számára markánsabb jelenlétet biztosítottak. A hangszerelés több helyen is átalakult, a zenei anyag azonban lényegét tekintve változatlan maradt.
A kompozíció számos új elemmel gazdagította a hegedűverseny műfaját, több olyan megoldásra is felfigyelhetünk, melyek a későbbiekben a műfaj jellegzetességeivé váltak. Nem mindennapi az első tétel kezdete, a szólista azonnali belépésére talán Beethoven zongoraversenyei, illetve Mendelssohn saját, 1830–31-ben írt 1. (g-moll) zongoraversenye kínálta a mintát. A zeneszerző rendkívül szellemes módon alakította ki a tételek összefűzését is, a lassú tétel előtt a fagott kitartott hangja (H) lép fel az új hangnembe (C-dúr), a finálét pedig egy, tematikájában az első tételre visszautaló hegedűszóló vezeti be, és igen eredeti az is, ahogy a szólócadenzák beépülnek a zenekari szövetbe.
KELEMEN BARNABÁS
Fotó: Csibi Szilvia
Robert Schumann: 1. (B-dúr, Tavaszi) szimfónia, op. 38
„Már oly sokszor mondták a zeneszerzők bosszantására: Beethoven után fel kell hagyni a szimfonikus tervekkel” – írta Schumann (1810–1856) 1839-ben a Neue Zeitschrift für Musik hasábjain. A cikk annak hatására született, hogy a zeneszerző Bécsben meglátogatta Schubert még élő bátyját, Ferdinandot, aki megmutatta neki testvére kéziratban maradt C-dúr szimfóniáját. Schumannt lenyűgözte a darab, amely bátorítást jelentett számára: Beethoven után is van tere a szimfóniaírásnak. A Tavaszi szimfónia fiatalos lendületére jellemző, hogy Schumann-nak mindössze négy napra volt szüksége a mű felvázolásához, és kevesebb mint egy hónappal később már készen is állt a teljes partitúra. A cím Schumanntól ered, akit Adolf Böttger költeményének utolsó sora inspirált: „Im Thale blüht der Frühling auf!” (A völgyben kivirul a tavasz!). Schumann eredetileg mindegyik tételt címmel látta el (Frühlingsbeginn – Abend – Frohe Gespielen – Voller Frühling), a mű azonban mégsem tekinthető programzenei alkotásnak: „Ábrázolni, festeni nem akartam” – írta egy levelében.
KELEMEN Barnabás
Kelemen Barnabás hegedűművész briliáns technikájával és vibráló, szenvedélyes játékával hódította meg a világ legnevesebb koncerttermeit. Munkáját számos rangos elismeréssel, többek között Kossuth-díjjal jutalmazták. Repertoárja rendkívül változatos, korai barokk, klasszikus, romantikus és 20. századi daraboknak is hiteles előadója, emellett a kortárs művészet elkötelezett híve, Kurtág, Ligeti, Schnittke, Gubajdulina, Steve Reich és Ryan Wigglesworth műveinek ősbemutatói és magyarországi bemutatói fűződnek nevéhez. Rendszeresen lép fel a legnevesebb koncerttermekben, többek között a Carnegie Hallban, a Concertgebouw-ban, a Royal Festival Hallban, a Palais de Beaux Arts-ban és a Berlini Filharmóniában. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Lorin Maazel, Sir Neville Marriner, Vladimir Jurowski, Marek Janowski, Michael Stern, Krzysztof Urbański, Kocsis Zoltán, Eötvös Péter vagy Fischer Iván. Ő maga is szívesen áll zenekarok élére, az elmúlt évadokban vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat, az Indianapolisi Szimfonikusokat, az Izraeli Kamarazenekart és a Concertgebouw Kamarazenekarát, valamint Szombathely, Győr és Pécs szimfonikus zenekarait. Kokas Katalinnal együtt alapítója és művészeti vezetője a Fesztivál Akadémia Budapest kamarazenei fesztiválnak.
Pablo HERAS-CASADO
A granadai születésű spanyol Pablo Heras-Casado vendégkarmesterként olyan együtteseket vezényel rendszeresen, mint a Philharmonia Zenekar, a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara, a római Santa Cecilia Akadémia Zenekara vagy a Müncheni Filharmonikusok. Napjaink egyik legjelentősebb Wagner-specialistájának számít, 2023-ban óriási sikerrel mutatkozott be Bayreuthban a Parsifal karmestereként, majd 2024 után 2025-re is őt bízták meg a mű dirigálásával, illetve felkérték A nibelung gyűrűje 2028-as új produkciójának zenei vezetésére. Visszatérő vendége a bécsi Staatsopernek, ahol az utóbbi években Monteverdi operáit és Ligeti György Le grand macabre-ját vezényelte. Fellépett már a Teatro alla Scala, a Staatsoper Unter den Linden, a berlini Deutsche Oper, a New York-i Metropolitan Opera, a baden-badeni Festspielhaus színpadán és az Aix-en-Provence-i Fesztiválon is. Az Opernwelt magazin 2024-ben az év karmesterének választotta, 2018-ban pedig a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozatával tüntették ki.
Münchner Philharmoniker
Az egyik legkiválóbb német szimfonikus együttes, a Münchner Philharmoniker különösen büszke arra, hogy kulcsfontosságú szerepet játszottak Anton Bruckner és Gustav Mahler életművének megismertetésében. Az 1930–1940-es években az együttes élen járt a modern magyar zene németországi népszerűsítésében is, Dohnányi, Bartók vagy Kodály műveit például az elsők között adták elő. Olyan karmesterlegendákkal dolgoztak, mint Eugen Jochum, Rudolf Kempe, Sergiu Celibidache, James Levine vagy Zubin Mehta. A zenekar 2021 októberében foglalta el új otthonát, az Isarphilharmonie-t. 2023 februárjában született meg a döntés a Münchner Philharmoniker következő vezetőjének személyéről: Lahav Shani hivatalosan 2026 szeptemberében áll az együttes élére, de addig is számos koncertet vezényel Münchenben, illetve több ízben turnézik a zenekarral.
Fotó: Javier Salas
PABLO HERAS-CASADO
Béla Bartók: Divertimento, BB 118
‘Luckily the work went well, and I finished it in just 15 days,’ Bartók (1881–1945) informed his son about the particularly fast completion of Divertimento. The piece was commissioned for the Basel Chamber Orchestra by Paul Sacher, one of the leading patrons of 20th-century music. The composition was finished in 1939 and was premiered by Sacher himself a year later at a concert whose programme also included the first performances of Ernst Křenek’s Symphonic Piece for String Orchestra and Willy Burkhard’s cantata, Genug ist nicht genug. Bartók retired to work in Saanen, among the hills of Switzerland. He kept consulting Sacher, and the result was a ‘concerto and suite-like piece for the string orchestra, easy to play.’ In his 1 July 1939 letter to his patron, he wrote: ‘Incidentally, what I have in mind is a concerto grosso that alternates with a concerto; however, I would need to know whether there are people in the orchestra who are suitable for the string quartet solos (the parts of these soloists would of course not by far be as difficult as those of my string quartets).’
Felix Mendelssohn-Bartholdy: Violin Concerto in E minor, Op. 64
In a letter written in the summer of 1838, Mendelssohn (1809–1847) mentioned plans for a violin concerto in E minor, which he intended for Ferdinand David, concertmaster of the Leipzig Gewandhaus Orchestra. The composition was completed ‘only’ by the end of 1844, and the surviving documents do not allow us to determine whether the work had progressed in a piecemeal fashion or Mendelssohn had simply put aside the plan for years. The 1844 manuscript and the version that was presented to the public in March 1845 differ in several respects: it is clear that Ferdinand David asked Mendelssohn for modifications that would give the solo violin a more prominent presence. The orchestration was changed at several points, but the musical material had remained essentially the same. The composition introduced a number of new elements to the genre of the violin concerto, and several solutions can be observed that were to become characteristic of the form. The opening of the first movement is unusual; the soloist’s immediate entry may have been modelled on Beethoven’s piano concertos, as well as Mendelssohn’s own Piano Concerto No. 1 in G minor, which he had written in 1830–31. The composer has also devised ingenious ways to link the movements, with the sustained B of the bassoon changing to the new key (C major) of the slow movement that is to come, and the finale being introduced by a violin solo that echoes the first movement in its theme. The way the solo cadenzas are integrated into the orchestral fabric is also highly original.
Robert Schumann: Symphony No. 1 in B flat major (Spring), Op. 38
‘They have said so many times, to the annoyance of composers, that after Beethoven we must now give up symphonic plans,’ wrote Schumann (1810–1856) in 1839 in the Neue Zeitschrift für Musik. The article was inspired by the composer’s visit to Ferdinand Schubert in Vienna, who showed him the unpublished manuscript of his brother’s Symphony in C major. Schumann was fascinated and encouraged by the composition: it seemed it was still possible to write symphonies after Beethoven. It is telling of the youthful dynamism of the Spring Symphony that it was sketched out in four days, and less than a month later the score was completed. The title was given by Schumann himself, who was inspired by the last line of a poem by Adolf Böttger: ‘Im Thale blüht der Frühling auf!’ (Spring is blooming in the valley!). While Schumann originally appended a title to each movement (Frühlingsbeginn – Abend – Frohe Gespielen – Voller Frühling), it is not a piece of programme music: ‘I do not wish to portray, to paint,’ he wrote in a letter.
Barnabás KELEMEN
Violinist Barnabás Kelemen conquered the world’s most prestigious concert halls with his brilliant technique and vibrant, passionate playing. His work has been acknowledged with numerous accolades, including the Kossuth Prize. He is known for a greatly varied repertoire, as an authentic player of early baroque, classical, romantic and 20th-century works. He is also dedicated to contemporary art, and has performed the Hungarian and world premieres of works by Kurtág, Ligeti, Schnittke, Gubaidulina, Steve Reich and Ryan Wigglesworth. He regularly performs in the world’s leading concert venues, such as the Carnegie Hall, the Concertgebouw, the Royal Festival Hall, the Palais de Beaux Arts and the Berliner Philharmonie. He has collaborated with such conductors as Lorin Maazel, Sir Neville Marriner, Vladimir Jurowski, Marek Janowski, Michael Stern, Krzysztof Urbański, Zoltán Kocsis, Péter Eötvös and Iván Fischer. He himself likes to take the baton, and has in recent seasons conducted the Hungarian National Philharmonic, the Indianapolis Symphony Orchestra, the Israel Chamber Orchestra, the Concertgebouw Chamber Orchestra, and the symphony orchestras of Szombathely, Győr and Pécs. He is co-founder and co-artistic director, with Katalin Kokas, of the chamber music event, Festival Academy Budapest.
Pablo HERAS-CASADO
In great demand as guest conductor, Pablo Heras-Casado regularly appears with Philharmonia Orchestra, Orchestre Philharmonique de Radio France, Orchestra dell’Accademia Nazionale di Santa Cecilia and Münchner Philharmoniker. Heras-Casado has established himself as one of the most significant Wagner conductors of his generation, following a triumphal debut at the Bayreuther Festspiele conducting Parsifal in 2023 and an equally successful return with the same title in 2024. He reprises Parsifal again in 2025, and it has also been announced that he will conduct a new production of Der Ring des Nibelungen in 2028. He enjoys a regular collaboration with the Wiener Staatsoper, where he has conducted the Monteverdi trilogy as well as Ligeti’s Le Grand Macabre in recent years. He has also previously appeared at the Teatro alla Scala, Staatsoper Unter den Linden, Deutsche Oper in Berlin, the Metropolitan Opera in New York, Festspielhaus Baden-Baden and Festival d’Aix-enProvence. Named the 2024 Conductor of the Year by Opernwelt, in 2018 he was granted the title Chevalier de l’Ordre des Arts et des Lettres of the French Republic.
Münchner Philharmoniker
The Münchner Philharmoniker, one of Germany’s most distinguished symphony orchestras, is particularly proud of the key role it has played in bringing the works of Anton Bruckner and Gustav Mahler to the public. In the 1930s and 1940s, the ensemble was at the forefront of promoting modern Hungarian music in Germany, as by being among the first to perform works by Dohnányi, Bartók and Kodály. They have worked with such conducting legends as Eugen Jochum, Rudolf Kempe, Sergiu Celibidache, James Levine and Zubin Mehta. The orchestra moved into its new home, the Isarphilharmonie, in October 2021. Lahav Shani was named as the next music director of the Münchner Philharmoniker in February 2023. Even before he assumes the position in September 2026, he will conduct several concerts in Munich and will take the orchestra on a few tours.
Photo: Tobias Hase
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Szerkesztő: Molnár Szabolcs A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
A címlapon: Münchner Philharmoniker Fotó: Judith Buss