Page 1

HÚSVÉTI HANGVERSENY

Telemann: Brockes-passió

2018. március 22. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu


3

22 March 2018 Béla Bartók National Concert Hall

2018. március 22. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

EASTER CONCERT HÚSVÉTI HANGVERSENY Telemann: Brockes Passion Telemann: Brockes-passió Daughter of Zion: Emőke Baráth Evangelist: Bernhard Berchtold Peter, Pilate, Centurion: Uwe Stickert Jesus: Johannes Weisser Second faithful soul, First maid, Mary: Ágnes Kovács Third faithful soul: Eszter Balogh Fourth faithful soul, Second maid: Csilla Kovács Third maid: Aliz Ballabás Judas: Péter Bárány John, Soldier, First faithful soul: Lóránt Najbauer Jacob, Caiphas: Fülöp Tardos Featuring: Purcell Choir, Orfeo Orchestra Conductor: György Vashegyi The English summary is on page 13.

Sion leánya: Baráth Emőke Evangélista: Bernhard Berchtold Péter, Pilátus, Százados: Uwe Stickert Jézus: Johannes Weisser Második hívő lélek, Első szolgáló, Mária: Kovács Ágnes Harmadik hívő lélek: Balogh Eszter Negyedik hívő lélek, Második szolgáló: Kovács Csilla Harmadik szolgáló: Ballabás Aliz Júdás: Bárány Péter János, Katona, Első hívő lélek: Najbauer Lóránt Jakab, Kajafás: Tardos Fülöp Közreműködik: Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György


4

301 év, 11 hónap és 20 nap (összesen több, mint 110 000 nap) telt el azóta, hogy Georg Philipp Telemann (1681–1767) Brockes-passiója 1716. április 2-án először hangzott el a Frankfurt am Main-i Barfüßerkirche falai között. A szerző a templom zeneigazgatójaként irányította az előadást, melynek zenészei és énekesei a korabeli feljegyzések tanúsága szerint a város leghíresebb muzsikusai közül kerültek ki. A közönség soraiban sem akárkik ültek, jelen volt például a zenészeket foglalkoztató hesseni tartománygróf és más főméltóságok is. „Az ajtónál őrök álltak, akik senkit nem engedtek be a passió nyomtatott példánya nélkül” – olvashatjuk Telemann visszaemlékezéseiben. Ugyanitt a szerző arról is beszámol, hogy „a passió több német város kóruspadját és szentélyét töltötte már be zenével” – Frankfurt mellett ugyanis Augsburgban, Lipcsében és Hamburgban is biztosan előadták a Brockes-passió Telemann-féle megzenésítését. Barthold Heinrich Brockes (1680–1747) alig néhány évvel a Telemann-mű születése előtt, 1712-ben jelentette meg Der für die Sünden der Welt gemarterte und sterbende Jesus (A világ bűneiért kínhalált szenvedő Jézus) címmel passió-költeményét, mely hamar a 18. század első felének egyik legnagyobb hatású vallásos költeményévé vált Németországban. Brockes sikerét mutatja, hogy szövegét a kor számos jelentős zeneszerzője is megzenésítette, Telemann mellett Keiser (1712), Händel (1715–1716), Mattheson (1718) és Stölzel (1725). A költemény Bach figyelmét is felkeltette, és a János-passióba több részletet kölcsönzött belőle. Bachnak a Brockes-szöveghez való kötődéséről árulkodik továbbá, hogy a Tamás-templom karnagyaként Telemann és Händel Brockes-passióját is bemutatta Lipcsében. Brockes Hamburg köztiszteletnek örvendő polgárai közé tartozott, aki gazdag kereskedő apjának és a családi vagyonnak köszönhetően soha nem szorult rá, hogy hétköznapi munkákból kelljen fenntartania magát. A hallei egyetemen tanult jogot, itt találkozott Händellel és a német felvilágosodás több elkötelezettjével, akik hatással voltak gondolkodására. Brockes anyagi függetlenségét többnyire arra használta, hogy sokat utazott, valamint francia vagy olasz irodalmat fordított. Irodalmi és a való életben szerzett tapasztalatait is beépítette passió-költeményébe, mely érzelmekre összpontosító, bensőséges hanghordozásával arra késztette és ma is arra készteti befogadóit, hogy őszintén átéljék Krisztus szenvedésének és halálának történetét – legyen szó a fájdalomról és a szomorúságról éppúgy, mint a szelídség, a türelem és a jóság megtapasztalásáról. Ahogyan a korban sokan mások, Telemann is mesterműként tekintett Brockes passiójára, és a kezdetektől fogva arra törekedett, hogy zenéjében is visszaadja


a műben ábrázolt erős érzelmeket. Rendkívül invenciózusan közelített a szöveghez, melynek kifejező képeit – sóhajait, könnyeit, fénysugarait – a legkülönbözőbb eszközökkel emelte át a zenébe. Telemann passiója finom dallamokkal, kidolgozott deklamációval, változatos hangnemekkel és érzékeny ritmikával kelti életre az érzelmeket, ugyanakkor szerzője nem riad vissza a szokatlan, olykor akár szélsőséges zenei eszközök alkalmazásától sem. Az evangéliumi szereplők mellett a Brockes-passió meghatározó alakjai az olyan allegorikus figurák, mint Sion leánya vagy a hívő lelkek. Telemann megzenésítésében recitativo, ária, arioso, különböző együttesek és kórustételek váltakoznak, miközben a szólóhangszerek, az énekesek és a zenekar szólamai a lehető legnagyobb természetességgel fonódnak egymásba. A változatos apparátusra írott tételek szervesen egészítik ki egymást a műben, melyet narrátorként az Evangélista fog össze. A passióktól szokatlanul nagy apparátus, a vonósok és a csembaló mellett fuvolák, furulyák, oboák, fagott, kürtök, trombiták és viola d’amore is szól a zenekarban, melynek hangszínbeli lehetőségeit Telemann maximálisan kihasználja. Sion leánya zenei és dramaturgi szempontból is kulcsszereplője Telemann passiójának, áriái a mű legmeghatóbb, leginkább átütő részei közé tartoznak. Brich mein Herz, zerfließ in Tränen („Szívem szakadj, könnyekre hulljál”) kezdetű áriája például az oboa az énekhang tökéletes egységével, a könnyeket megrajzoló lehajló szekundokkal ér el kifejező, lírai hatást. Drámai erejű utolsó soraiban már ott találjuk a földöntúli megnyugvás hangjait is: a szoprán Jézusról énekel, aki „nyögve szenvedi, hogy a halált el nem kerülheti”. Hangszeres concertóhoz hasonlóan indul Sion leányának Krisztus megkorbácsolására reflektáló éneke (Was Bärentatzen, Löwenklauen – „Mit medvemancs, oroszlánköröm [dühében sem mer]”), majd hamar csatlakozik a nagy erővel szóló zenekarhoz az énekes is, hogy hangjával megidézze a szövegben ábrázolt villámokat. A bűnre ráébredő Júdás vívódását kelti életre az O was hab’ ich verfluchter Mensch getan! („Ó mit tettem, én átkozott!”) kezdetű ária, melyben a belső küzdelmet kemény disszonanciák, az énekszólam nagy ugrásai és hangsúlyai, a csembaló intenzív continuója és a kürtök érces játéka jeleníti meg. Jézus nemcsak önálló áriákat, de duetteket is énekel a műben. A Sprichst du denn...? („Semmi válaszod...?”) kezdetű részben például Sion leánya kéri számon rajta, miért hagyja szó nélkül Pilátus vádjait. Jézus válaszol: „Nem, és e szó is némaság. / Visszanyerem vele igaz valónk szavát, / mit annyi szó taszít a semmibe.”

TELEMANN: BROCKES-PASSIÓ

5


6

De tanúi lehetünk Mária és Jézus duettjének is, melyben édesanyja aggodalmára („Gyermekemnek, életemnek / vérben meg kell halnia?”) a fiú így válaszol: „Hogy leánya légy a mennynek, / érted hal Isten fia.” Telemann kifinomultan reagál Brockes szövegének kontrasztjaira; jellemző, hogy a tartalmilag egymásnak feszülő képeket, gondolatokat a zenében is szembeállítja egymással. Így van ez a Donnerwort kezdetű, szoprán, alt és bariton hangra írt tercettben is, mely a mennydörgés és a vihar megrázó erejű hangján szól pokolról, szakadékról, halálról és iszonyatról, míg meg nem nyugszik az Es ist vollbracht! („Bevégeztetett!”) szavakon. A mennydörgés ellenpólusaként a tercettet a hívő lélek könnyedebb, felszabadultabb éneke követi (O selig, wer dies glaubt – „Ó, boldog ki ebben hihet”). Ha passióról van szó, először önkéntelenül is Bach Máté- és János-passiója jut eszünkbe – e művek kétségkívül a műfaj egyedülálló remekművei. Örök kérdés: van-e értelme Bachot kortársaival, ebben az esetben Bach passióit Telemann passióival összehasonlítani? Van-e értelme az összehasonlításnak úgy, hogy tudjuk, Bachnak nem ugyanazon liturgiai elvárásoknak kellett megfelelnie Lipcsében, mint Telemann-nak Frankfurtban, vagy később Hamburgban? Vagy azoknak van igazuk, akik szerint akár passiókról, akár más műfajokról van szó, Bach olyan egyedi szerző, akit végső soron csak önmagával lehet magyarázni? Az utóbbi kérdés inkább csak költői, hiszen aligha lehetséges bárkit vagy bármit megértenünk úgy, hogy csak saját magával összefüggésben vizsgáljuk. Ahogyan a ma este karmestere, Vashegyi György is megfogalmazta, „a kortársak ismerete nélkül Bach zenéjét sem érhetjük igazán”. Ha hallgatunk és figyelünk a Telemann zenéjével foglalkozó zenészekre és a Telemann-kutatókra, a komponista művein keresztül a barokk zene több olyan területére is eljuthatunk, ahol talán még Bach sem járt, és ahol bőven várnak még minket felfedeznivalók. Ilyen például a Brockespassió Sinfoniája, mely a szólamok bonyolult, kontrapunktikus játékát mellőzve, letisztultságával képes igazán hatni az emberre. Egyszerre magasztos és egyszerű, kifejező és ünnepi zene ez, mely nyitányként határozza meg a darab hangulatát. Vashegyi Györgyöt különleges kapcsolat fűzi Brockes passiójához: tizenöt évesen, Händel Brockes-passiójának zeneakadémiai előadásán hallott életében először korabeli, historikus hangszereket. „Ott voltam azon a koncerten, amely a darab Nicholas McGegan-féle úttörő lemezfelvételéhez kapcsolódott. Felejthetetlen élmény


7

volt élőben hallani ezt a koncertet – emlékszik vissza. – Akkor még nem tudtam, mi az a Brockes-passió, épp csak eldöntöttem – nagy részben Bach Máté-passiójának hatására – , hogy zenész leszek.” Vashegyi szavaival élve azonban „az ember idővel rájön, hogy a Brockes-passió esetében egészen másfajta passióról van szó”. Nem is egyszerűen passióról vagy oratórium-passióról, hanem passió-oratóriumról. És hogy mi a különbség e két, nevében is igen hasonló műfaj között? „Míg az oratórium-passiók (amilyen például Bach Máté- vagy János-passiója) egy-egy evangélium passió-részletének szó szerinti bibliai szövegét zenésítik meg, és ezt egészítik ki közbeszúrt költői szövegekkel vagy korálokkal, addig a passió-oratóriumok szövege a négy evangéliumból szabadon, költött formában – az Evangélista figurájának megtartásával vagy később akár elhagyásával – áll össze.” Telemann egyébként a passió-oratórium és az oratóriumGyörgy passió műfajban egyaránt járatos volt – életében negyvennél Vashegyi Fotó © Wágner Csapó József több passiót komponált. Vashegyi György az elmúlt időszakban rengeteget foglalkozott a Brockes-passióval: „Kevés ilyen lehetőség van az európai zenetörténetben, hogy egy ennyire nagy léptékű, ennyire szubjektív irodalmi szöveget a kor ennyi nagy zeneszerzője megzenésítsen egymással párhuzamosan.” Händel mellett Vashegyi nem olyan régen beleszeretett Stölzel Brockes-passiójába, majd megismerkedett Telemann és Keiser megzenésítéseivel is. „Amikor a Telemann-művel kezdtem foglalkozni – meséli –, hihetetlenül érdekes volt látnom új köntösben azokat a jól ismert szövegeket, amelyekhez kapcsolódva Händel vagy esetleg Stölzel megoldásai már korábbról ott voltak a fülemben. Izgalmas és nagyon tanulságos megfigyelni, hogyan gondolkodtak a zeneszerzők a szövegről, milyen asszociációk vezethették őket, és olykor mennyire különbözően közelítettek ugyanahhoz a részlethez.” A telemanni Brockes-értelmezés egyik legegyedibb példájaként Vashegyi a zárókorál előtti utolsó áriát említi (Wisch ab der Tränen scharfe Lauge – „Töröld le arcodról könnyeid”): „Míg más zeneszerzőknél a könnyekről szóló áriában a melankolikus hang dominál, addig Telemann-nál megszólalnak a trombiták – D-dúr hurrá-tétel követi Krisztus halálát. Mintha azt üzenné: töröld le a könnyeket, nincs ok szomorkodni, hiszen Krisztus halála nem volt hiábavaló. Lehunyt szemével bezárja a poklok kapuját, kitárt karjával magához ölel, és megnyitja számodra a mennyországot. Gyönyörű


8

szép barokk gondolat ez, és Telemann rendkívül egyéni azzal, ahogyan – anélkül, hogy a darabban korábban egy hangot is játszottak volna – megszólaltatja itt a trombitákat.” Telemann különleges szerepet tölt be Vashegyi György, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus aktuális évadjában: nem sokkal a Brockes-passió előadását követően, húsvét vasárnap este a szerző egyik utolsó nagy vokális művét, a Die Auferstehung und Himmelfahrt Jesu című kompozíciót is előadják. A közel fél évszázados különbséggel született két mű egyedülálló lehetőséget biztosít a szerző különböző stíluskorszakaiba való betekintésre. „Telemann azon ritka zeneszerző-típusok közé tartozik, akik sokáig éltek, és folyamatosan képesek voltak változtatni a stílusukat (ilyen volt Haydn és Stravinsky is). Míg a legtöbb zeneszerzőnek a születési évszám és az a kulturális miliő határozza meg alkotói stílusát, amelyben beleszületett, addig Telemann-nál ez egészen másképp történik. A legtöbb zeneszerző soha nem lép ki döntően saját stílusából, a 17. század végén első kantátáit komponáló Telemann azonban mintha nem is egy kontinensen élt volna azzal, aki közel húsz évvel később megírta a Brockes-passiót, vagy rá több évtizedre eljutott az Auferstehung und Himmelfahrt megkomponálásáig.” Írta: Belinszky Anna


TELEMANN: BROCKES-PASSIÓ

9

Fotó © Nagy Attila, Müpa

Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus a régizenei kompozíciók legkiválóbb autentikus előadói Magyarországon. A Vashegyi György vezette együttesek repertoárjának gerincét a Gesualdótól Mendelssohnig terjedő periódus zenéje alkotja, de gyakran műsorukra tűznek későbbi kompozíciókat is. Koncertjeiken a közönség számos magyarországi bemutatót hallhatott már korhű hangszeres elődásban. 1998 óta több világpremier-lemezfelvételt is készítettek, többek között Charpentier, Michael Haydn, Istvánffy, Kraus, Lickl, Manna és Tartini műveiből. 2011-ben kezdődött termékeny együttműködésük a Versailles-i Barokk Zenei Központtal, melynek köszönhetően a barokk zene több ismert és még felfedezésre váró szerzőjének műveit mutatták be sikerrel. Az együttműködésből születő lemezek (Rameau: Hyppolite et Aricie, Mondonville: Grand Motets, Mondonville: Isbé, Opéra pour trois rois) számos külföldi elismerésben részesültek.


10

Fotó © Raffay Zsófia

Baráth Emőke napjaink egyik nemzetközileg is legsikeresebb magyar énekese. Több rangos megmérettetésen ért el sikereket, melyek közül kiemelkedik a 2011-es innsbrucki barokkénekversenyen elért első helyezése. Rendszeresen együtt dolgozik a barokk zene legkiválóbb előadóival, nemrég jelent meg például Philippe Jarousskyval közös lemeze. 2017-ben Cavalli Hipermestrájának címszerepében, William Christie vezényletével debütált a Glyndebourne-i Fesztiválon. Zeneakadémista kora óta rendszeresen együtt dolgozik Vashegyi Györggyel és együtteseivel. Bernhard Berchtold az innsbrucki konzervatóriumban és a salzburgi Mozarteumban végezte tanulmányait. Schubert dalainak értő előadójaként hamar felhívta magára a figyelmet, fontos sikereket hoztak neki a Schwanengesang és a Winterreise dalaiból készült felvételei. 2003 és 2011 között a Badisches Staatstheaterben Mozart és Händel több operájának fontos szereplőjeként is színpadra lépett. Koncert- és oratóriuménekesként olyan karmesterekkel működött együtt, mint Nikolaus Harnoncourt, Ton Koopman, Simon Rattle és Helmuth Rilling.

Fotó © Gerardo Garciacano

Uwe Stickert a weimari Liszt Akadémián diplomázott, majd útja olyan színpadokra vezetett, mint a berlini Komische Oper, az esseni Aalto-Theater, a nizzai Opera és a mannheimi Nationaltheater. Bach passióinak szólistájaként Olaszországtól, Franciaországtól és Svájctól kezdve Izraelen át Kínáig koncertezett. Dolgozott már együtt Neville Marrinerrel, Fischer Ádámmal és Daniel Barenboimmal is. Nemrég jelent meg Otto Nicolai A számkivetett című operájának világpremierjét tartalmazó lemeze.


Fotó © Yann Bougaran

Johannes Weisser Händel, Mozart, Donizetti és Puccini operáinak előadójaként többek közt a Salzburgi Ünnepi Játékok, a berlini Staatsoper, a Teatro Real Madrid, a Theater an der Wien és a Canadian Opera Company rendszeres fellépője. Rendkívül aktív koncert- és oratórium-énekes, akinek repertoárja a 17. századi zenétől Weillig, Brittenig és a kortárs művekig terjed. Nevéhez egy tucatnál több lemezfelvétel fűződik; rendszeresen együtt dolgozik René Jacobsszal, akivel Telemann Brockes-passióját is rögzítette. Kovács Ágnes a Zeneakadémia karvezetés szakán tanult, majd Frankfurtban szerzett operaénekesi diplomát. Koncerténekesként olyan karmesterekkel dolgozik együtt, mint Fischer Iván, Nicholas McGegan és Helmuth Rilling. Az Andreas Küppers vezetésével működő In Paradiso Frankfurt régizene-együttes tagja. A Salzburgi Ünnepi Játékokon Thomas Hengelbrock vezényletével 2015 augusztusában debütált Purcell Dido és Aeneas című operájában. Balogh Eszter a Zeneakadémia oratórium- és dalének szakán diplomázott 2014-ben. Elsősorban barokk és klasszikus művek előadójaként rendszeres közreműködője a hazai koncertéletnek: a Budapesti Fesztiválzenekar Barokk Együttese, a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar, valamint a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjeinek visszatérő szólistája. A Magyar Állami Operaházban 2014-ben debütált Haydn A lakatlan sziget című operájában. Kovács Csilla a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán szerzett diplomát, jelenleg a budapesti Zeneakadémia doktorandusz hallgatója, valamint az egri Eszterházy Károly Egyetem ének-zene tanszékének hangképzéstanára. Többek közt Mozart, Erkel, Kodály, Donizetti, Satie és Rossini műveiben énekelt fontosabb szerepeket. A 2015-ben megrendezett Dohnányi Kamarazene-verseny, valamint a 2016-os Nemzetközi Simándy József Énekverseny különdíjasa.

TELEMANN: BROCKES-PASSIÓ

11


12

Ballabás Aliz a Zeneakadémia gitárművész-tanár szakán 2005-ben szerzett diplomát, jelenleg a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola gitártanára. A tanítás mellett a hazai koncertélet állandó közreműködője, több énekegyüttesben és kórusban, köztük a Purcell Kórus szólistájaként is énekel.

Bárány Péter a budapesti Weiner Leó Konzervatórium ének szakán végzett. Repertoárján elsősorban a barokk oratórium- és operairodalom darabjai hangsúlyosak, de modern zenei produkciókban is sikerrel szerepel. Színpadon 2001-ben debütált, Händel Orlandójának címszerepében. Szólistaként többek közt Franciaországban, Angliában és Belgiumban lépett fel, Vásáry Tamás, Vashegyi György és Barthold Kuijken vezényletével. Najbauer Lóránt a Kaliforniai Egyetemen közgazdászként végzett, majd a Yale Egyetemen szerzett zeneszakos mesterdiplomát. Koncertezett már a Carnegie Hallban, a Chicagói Szimfonikusokkal és A Felvilágosodás Korának Zenekarával is. Mások mellett olyan művészekkel lépett pódiumra, mint Helmuth Rilling és Ramón Vargas.

Tardos Fülöp 2007-ben csatlakozott a Tóth Aladár Operastúdióhoz, ahol több operaprodukcióban is közreműködött. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián folytatta, diplomakoncertjén Bach, Mozart, Offenbach és Vaughan Williams műveit adta elő. A Zeneakadémia több koncertjén és operaelőadásában is sikerrel szerepelt.


Summary The setting of the Brockes Passion by Georg Philipp Telemann (1681–1767) was first performed on 2 April 1716 in Frankfurt am Main. According to contemporary accounts, the musicians and singers for the concert were drawn from among the most renowned performers in the city, while the audience numbered luminaries such as the Landgrave of Hessen, an employer of musicians. “The church doors were manned by guards who let no one in without a printed copy of the Passion,” we can read in Telemann’s memoirs. Barthold Heinrich Brockes (1680–1747) published his passion-poem entitled Der für die Sünde der Welt gemarterte und sterbende Jesus (The Story of Jesus, Suffering and Dying for the Sins of the World) in 1712, only a few years before Telemann composed his work, and it would soon become one of the most influential religious poetic works in Germany in the first half of the 18th century. The success of Brockes’s libretto is demonstrated by the numerous musical settings of the text that were prepared by leading composers of the age, besides Telemann, including Keiser (1712), Handel (1715–1716), Mattheson (1718) and Stölzel (1725). The libretto also aroused the interest of J. S. Bach, who borrowed several details for his St John Passion. Bach’s attachment to the Brockes text is also apparent in the performances he gave of both the Telemann and Handel versions of the Brockes Passion as Kapellmeister of the Thomaskirche in Leipzig. Like many of his contemporaries, Telemann viewed the Brockes Passion as a masterpiece, and strived in his music to do justice to the strong emotions it portrayed. He takes an extraordinarily inventive approach to the text, translating its expressive images – its sighs, its tears, its rays of light – into the music through the widest variety of means. Besides the Evangelists, the Brockes Passion assigns important roles to allegorical figures such as the Daughter of Zion and the Believing Souls. Telemann’s musical setting alternates recitativo, aria, arioso and various choral passages, while the parts of the solo instruments, singers and orchestra are interwoven in the most natural fashion.

SUMMARY

13


Lars Vogt és a Royal Northern Sinfonia

Vezényel és zongorán közreműködik: Lars Vogt

2018. március 24.

Lars Vogt Fotó © Giorgia Bertazzi

José Cura zenei világa

Közreműködik: José Cura, Váradi Zita, Simon Krisztina, Horváth István, Bakonyi Marcell, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa (karigazgató: Pad Zoltán, Matos László) Vezényel: José Cura, Mario De Rose

2018. március 29.

José Cura Fotó © Zoe Cura

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Liszt: Szent Erzsébet legendája

A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertje Vezényel: Hamar Zsolt

2018. március 30. Nemzeti Filharmonikus Zenekar Fotó © Wágner Csapó József


BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Sir Roger Norrington és A Felvilágosodás Korának Zenekara

Közreműködik: Roger Montgomery – kürt

2018. április 9. Sir Roger Norrington Fotó © Manfred Esser

MATINÉKONCERTEK – MŰHELYTITKOK

A honvágy zenéje – Bartók: Concerto

Közreműködik: Budafoki Dohnányi Zenekar Moderátor: Szekér Gergő Vezényel: Hollerung Gábor

2018. május 6.

Hollerung Gábor Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Piotr Anderszewski és a Skót Kamarazenekar

Koncertmester: Stephanie Gonley

2018. május 22. Piotr Anderszewski Fotó © Saint Venant

előzetes,

AJÁNLÓ


Stratégiai médiapartnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Vashegyi György, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Címlapfotó: Nagy Attila, Müpa A szerkesztés lezárult: 2018. március 14. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Müpa Műsorfüzet - Telemann: Brockes-passió (2018. március 22.)  
Müpa Műsorfüzet - Telemann: Brockes-passió (2018. március 22.)