három balettjében fontos szerephez jutnak. A hattyúk tava, a Csipkerózsika és az utolsó balett, A diótörő további közös vonása, hogy mindegyikük mesetémát dolgoz fel. Ez nem véletlen, hiszen a mese jó alkalmat kínál valóságos érzelmek és szenvedélyek zenei kifejezésére. Ez is szerepet játszott abban, hogy Csajkovszkij mesebalettjeit rövid időn belül az egész világon megkedvelték.
Mesés hangzás, mesés hangszerek Csajkovszkij e kései művében képszerű jellemzésre törekedett, és különös gondot fordított a hangszerelésre. Az egyes hangszereket jellemfestő eszközként a meseszerű hangulat fokozására használta. Gyermek-hangszereket is alkalmazott: csörgőt, madársípot, játék trombitát, gyerekdobot. A diótörőben új hangszert is szerepeltetett, a csilingelő hangú cselesztát, amelyet párizsi útja során véletlenül fedezett fel. A néhány évvel korábban feltalált, kis fémlapok megütésével megszólaltatott billentyűs hangszert Csajkovszkij meglepetésnek szánta az orosz közönség számára. „Arra számítok, hogy ez a hangszer rendkívüli szenzációt fog kelteni” – írta kiadójának. És valóban: az orosz közönség a balett bemutatóján hallhatta először a cseleszta édesen csengő hangját, a Csokoládétündér táncában. Ez a zene talán a legismertebb cselesztára írt darab a zeneirodalomban.
A Diótörő-szvit A balett bemutatója előtt kilenc hónappal jelent meg nyomtatásban a szerző által kiválasztott nyolc tételből álló zenekari szvit, amely azonnal nagy sikert aratott. Koncertdarabként mindmáig nagyon népszerű. Tételei: I. Miniatűr nyitány II. Karaktertáncok: 1. Induló. 2. A Csokoládétündér tánca. 3. Orosz tánc (trepak). 4. Arab tánc. 5. Kínai tánc. 6. Nádfuvolák tánca III. Virágok keringője
CSAJKOVSZKIJ: A DIÓTÖRŐ
9