Müpa Műsorfüzet - Monteverdi: Poppea megkoronázása (2015. november 26., 27., 29.) by Müpa Budapest

Monteverdi: Poppea megkoronázása 2015. november 26., 27., 29. Fesztivál Színház

mupa.hu

26, 27, 29 November 2015 Festival Theatre

Monteverdi: L’Incoronazione di Poppea Opera in three acts Libretto: Giovanni Francesco Busenello Score provided by: Clifford Bartlett Poppea, Fortuna: Emőke Baráth Nero: Viktória Vizin Virtue, Octavia: Hagar Sharvit Otho: Matthew Shaw Arnalta: Jeffrey Thompson Seneca: Miklós Sebestyén Drusilla: Nóra Tatai Cupid: Ágnes Pintér (vocale), Beáta Egyed (dance) Pallas, Damigella: Eszter Zemlényi Valletto: Anna Molnár First Soldier: Péter Mészáros Second Soldier, Libertius: László Kálmán Mercury: Domonkos Blazsó A Lictor: Ákos Borka Choir of Lovers: Ágnes Pintér, Nóra Tatai, Eszter Zemlényi, Anna Molnár Seneca’s pupils: Péter Mészáros, Viktor Korbász, Ákos Borka Consuls and tribunes: László Kálmán, Viktor Korbász, Péter Mészáros, Domonkos Blazsó, Ákos Borka

Sets, costumes, projection design: Virág Pázmány Choreographer: Attila Soós Assistant director: Anna Szélinger Director: Zsófia Geréb Featuring: Orfeo Orchestra Conductor: György Vashegyi This performance is a part of the baroque opera series by Müpa.

The English summary is on page 19.

2015. november 26., 27,, 29. Fesztivál Színház

Monteverdi: Poppea megkoronázása Háromfelvonásos opera Librettó: Giovanni Francesco Busenello A kotta közreadója: Clifford Bartlett Poppea, Fortuna: Baráth Emőke Néró: Vizin Viktória Virtus, Octavia: Hagar Sharvit Otto: Matthew Shaw Arnalta: Jeffrey Thompson Seneca: Sebestyén Miklós Drusilla: Tatai Nóra Ámor: Pintér Ágnes (ének), Egyed Beáta (tánc) Pallasz, Damigella: Zemlényi Eszter Valletto: Molnár Anna Első katona: Mészáros Péter Második katona, Libertius: Kálmán László Mercurio: Blazsó Domonkos Liktor: Borka Ákos Szerelmesek kara: Pintér Ágnes, Tatai Nóra, Zemlényi Eszter, Molnár Anna Seneca tanítványai: Mészáros Péter, Korbász Viktor, Borka Ákos Konzulok, tribunusok: Kálmán László, Korbász Viktor, Mészáros Péter, Blazsó Domonkos, Borka Ákos

Díszlet, jelmez, vetítésterv: Pázmány Virág Koreográfus: Soós Attila Rendezőasszisztens: Szélinger Anna Rendező: Geréb Zsófia Közreműködik: Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Az előadás a Müpa barokk operasorozatának része.

„…az ellentétes érzelmek azok, amelyek leginkább felkavarják lelkünket, és a jó zene feladata éppen a lélek felkavarása” (Claudio Monteverdi)

Claudio Monteverdi

Claudio Monteverdit (1567–1643) a késő 16. és a kora 17. század legjelentősebb zeneszerzőjeként tartja számon a zenetudomány. A barokk opera sajátos stílusjegyeit kialakító komponista megszilárdította, tökéletesítette a késő reneszánsz mesterek eredményeit, de közben új utakat, lehetőségeket is teremtett a barokk zene számára, új esztétikai és stilisztikai paradigmákat hozott létre. Leo Schrade 1950-ben megjelent könyve címében Monteverdit a modern zene megteremtőjének nevezi, s bár ez az értékelés ma már talán túlzásnak tekinthető, a komponista kiemelkedően fontos pozíciója és szerepe a zenetörténetben nem vonható kétségbe. Utolsó operája, a Poppea megkoronázása egyértelműen a velencei opera legragyogóbb teljesítménye, Nikolaus Harnoncourt szerint az egész operairodalom egyik legjelentősebb alkotása, Mozart és Verdi mesterműveihez hasonlítható.

Az opera megszületését leginkább azok a görög tragédiák természetét kutató, jórészt elméleti viták ösztönözték, amelyeket egy firenzei költőkből és zenészekből álló társaság, a Camerata folytatott az 1570-es évek közepétől. A Camerata az ókori Görögország zenei-drámai hagyományát próbálta feléleszteni, pontosabban azt, amit annak vélt. Girolamo Mei firenzei tudós, aki rendszeresen levelezett a Camerata két vezéregyéniségével, Giovanni Bardi gróffal és a teoretikus Vincenzo Galileivel, arra a következtetésre jutott, hogy a görög tragédiákat olyasféle deklamáló stílusban adták elő, amely félig énekelt beszédre emlékeztetett. A 16. század vokális zenéjének (motetták, madrigálok) meghatározó stílusa egészen eddig a többszólamúság volt, amelyet az egymástól független szólamok kombinációjából létrehozott, gazdag és bonyolultan rétegzett hangzás jellemzett. Ez a rendkívül kifinomult zene egy csaknem kétszáz éves fejlődés csúcs- és végpontjának tekinthető. Galilei úgy vélte, hogy az efféle muzsika alkalmatlan arra, hogy az énekelt szöveg értelmét közvetítse, ezért olyan monódia (egyszólamú ének) bevezetése mellett érvelt, amely a beszéd természetes ritmusát követi, s amelyben a szöveg világosan tagolt.

A Camerata tagjai és követői szigorú szabályokat állítottak fel, amelyek a költészetet a zene uralkodójává emelték, és amelyek szerint csak meghatározott – klasszikus drámák és pásztorjátékok mintájára készült – szövegek méltók megzenésítésre. Meghökkentő, hogyan is akarhatták a fejlett, virágzó motetta- és madrigálművészetet egyik napról a másikra lesöpörni a színről azért, hogy a recitáló éneknek mint egyetlen igaz zenének a létjogosultságát igazolják. Nagyobb ellentét, mint ami akkor a hagyományos zene és az új monódia között fennállt, elképzelhetetlen.

1600 táján tehát a zenetörténet egyik legradikálisabb „forradalma” következett be. A döntő fordulat Monteverdihez köthető, aki felismerte az új irányzatban rejlő lehetőségeket, viszont a régi stílus vívmányait sem akarta lerombolni. Olyan új utakra lelt, amelyekben az énekbeszéd drámai recitativóvá és áriává alakult, és valamennyi akkoriban ismert formát egyesített a firenzei reformerek eszméivel. Ezzel ő vált az opera műfajának tulajdonképpeni megteremtőjévé. 1600-ban robbant ki a híres Artusi contra Monteverdi vita. Giovanni Maria Artusi bolognai kanonok L’Artusi, overo delle imperfettioni della moderna musica című művében igyekezett bemutatni (Monteverdi madrigáljainak kilenc részletén, szöveg nélkül), hogy bizonyos kompozíciós irányzatok hogyan rúgják fel a tradicionális szabályokat (disszonanciák kezelése, bizonyos hangközök használata, kompozíciók hangnemi egysége). 1605-ben jelent meg Monteverdi Ötödik madrigálkötete, melyben megígéri, hogy könyv formájában fogja megadni a választ Artusinak. Tiziano: A koncert (részlet) Ez a könyv sosem készült el, viszont a zeneszerző bátyja, Giulio Cesare Monteverdi megfogalmazott egy röpiratot (Magyarázat a levélhez címmel), mely ízig-vérig Claudio Monteverdi gondolatait tartalmazza, és ebben fejti ki a seconda pratica alapelveit. Ezek közül a legfontosabb, hogy a harmóniai folyamatok és a ritmika a szövegnek és az abban kifejeződő affektusoknak van alárendelve, tehát a szöveg a zene „úrnője” (nem fordítva, mint a prima praticában).

MONTEVERDI: POPPEA MEGKORONÁZÁSA

Az operaműfaj firenzei úttörőinek erősen dogmatikus eszméit Monteverdi itatta át művészi életerővel. Jacopo Peri első kísérletei, a töredékekben fennmaradt Dafné és az Euridiké után megszületett az opera műfajának első vitathatatlan remekműve, Monteverdi Orfeója, amelyet 1607. február 24-én mutattak be a mantovai Gonzagák hercegi palotájában. 1609-ben, Francesco Gonzaga esküvőjére íródott a komponista második operája, az Arianna, amelynek mindössze egyetlen részlete maradt fenn, a nagy hatású Lamento d’Arianna. Az 1617-ben keletkezett La favola di Peleo e di Tetide, valamint az 1627-es keltezésű La finta pazza Licori partitúrája az Ariannához hasonlóan sajnos elveszett. 1620 körül Monteverdi elismerte, hogy templomi muzsikusként rárótt feladataihoz képest az opera érdeklődésének perifériájára szorult. Az operahullám akkoriban érte el Rómát, s csak 1637-ben került vissza Észak-Itáliába. 1637. március 6. fontos dátum a velenceiek életében, ekkor avatták fel az első nyilvános operaházat (San Cassiano), 1639-ben pedig a Grimani család támogatásával megnyílhatott a Santi Giovanni e Paolo Színház, amelyben 1640-ben bemutatták az Ariannát. Monteverdi lelkesedése újra fellángolt az opera iránt, s ebben tanítványának, Cavallinak is része lehetett, neki ugyanis komoly szerepe volt a San Cassiano működtetésében. Élete utolsó hat évében Monteverdi rendszeresen írt színpadi műveket: az 1640-es bemutatóra átdolgozta az Ariannát, és számos új operát komponált. 1640-ben került színre a San Cassianóban az Il ritorno di Ulisse in patria, az 1641-es karneváli szezonra készült a Le nozze d’Enea in Lavinia, amely elveszett, és 1643 karneválján Poppea mutatták be utolsó operáját, a Poppea megkoronázását (L’incoronazione Ismeretlen festő, ca. 1570 di Poppea) a Santi Giovanni e Paolóban.

Claudio Monteverdi művei jelentik az operával való kísérletezés időszakának betetőzését: kezében a firenzei zenés drámák egyhangúsága olyan színházi élménnyé alakult, amelyben a zene minden eszközzel a drámai szöveget szolgálja. Több mint tizenöt színpadi darabjából mindössze három maradt fenn, ám erejüknek és képzeletgazdagságuknak köszönhetően nincs rajtuk kívül olyan korai opera, amely a modern repertoár állandó részévé vált volna.

MONTEVERDI: POPPEA MEGKORONÁZÁSA

A Poppea megkoronázásának különlegessége abban áll, hogy a komponálásakor már hetvenöt éves zeneszerző merészen újítva nem mitológiai történetet, hanem – elsőként a velencei operák közül – történelmi eseményt vitt színre. (Az isteni közbeavatkozások azért továbbra is szerepet játszanak benne.) Busenello kiváló librettója a kor szenzációvágyának kielégítése mellett a ténylegesen emberi, tehát nem erőteljesen stilizált vagy mitologizált érzelmek érzékeltetésére is lehetőséget adott Monteverdi számára, bár a kérdés, hogy szövegkönyvében miért kívánta az erkölcstelenséget dicsőíteni, máig viták tárgyát képezi. Monteverdi pedig élt a lehetőséggel, és egyik legösszetettebb darabját alkotta meg, káprázatos mesterségbeli tudásról és invencióról téve tanúbizonyságot. Olyan, tökéletesen új zenedrámai stílust hozott létre, amely ugyan alárendeltje a szövegnek, ugyanakkor mégis értelmezi és dramatizálja azt. A szövegkönyv az őrültnek tartott Néró római császár Poppea iránt érzett szerelmét dolgozza fel, elsődleges forrásai Tacitus és Suetonius történelmi írásai. (Tacitus művei mutattak példát a velencei literátorok számára, hogyan is kell a nagy és szépséges dolgok mögött meghúzódó, kevésbé hízelgő valóságot bemutatni.) A korabeli közönség soraiban valószínűleg mindenki tisztában volt a történet folytatásával, miszerint Néró halálra rugdosta a közös gyermekükkel várandós Poppeát. Ennek fényében az operát záró, gyönyörű szerelmi kettős meglehetősen ironikus felhangot kaphatott. Az uralkodói hűtlenségre a Bibliától, Dávid királynak a hadvezére felesége, Betsabé iránt ébredt vágyától VIII. Henrik Néró császár és Boleyn Anna kapcsolatáig (és tovább) számtalan példát taláA. Janssens festménye lunk az irodalomban. Néró és Poppea igaz, lángoló szerelme rendkívüli legitimációt ad az alapvetően immorális viszonynak. Ezt a megítélést erősíti az égi hatalmakat felvonultató prológus, valamint az opera végén a kor szokásaihoz híven használt deus ex machina – az égi hatalmak beavatkozása – is. Az érzékiséggel és romlottsággal teli világban a hatalom felelősség nélkül gyakorolható, a vágyak pedig győzedelmeskednek az észszerűség felett. A hagyományos mitikus operai elemek és a jól ismert toposz ugyan gyengítik a tiszta történelmiség érzetét, a Poppea megkoronázása ennek ellenére egyértelműen a történeti-realista operák előfutárának tekinthető. Monteverdinek a Poppeához komponált zenéje rendkívül kifejező, és líraibb, mint korábbi operái – több áriát is tartalmaz –, ám magát a történetet még mindig a recitativók viszik előre.

Seneca halála L. Giordano festménye

A zenei jellemfestés során a zeneszerző a főszereplők negatív tulajdonságait hangsúlyozza, szenvedélyesen, kontrasztokat teremtve jeleníti meg a sötét és fényes árnyalatokat, és a stilizáltságot feladva, életszerűen ábrázolja az emberi jellemek, az emberi megnyilatkozások természetét. Változatos, érzéki dallamosság és izgalmas harmóniavilág szolgálja az érzelmek hangsúlyozását.

A hangulatváltásokat a tempók megváltozása jelzi, az ismételt szövegrészek közé iktatott szünetek pedig nagyban fokozzák a mű természetes drámaiságát. A moll hangnemek gyakori használatának köszönhetően bőségesen előfordul a darabban a kromatika is, különösen a fájdalom és a szenvedés érzékeltetésekor, például a Seneca halálát közvetlenül megelőző jelenetben. Monteverdi a komikus szereplők és jelenetek számára igen vonzó, madrigálszerű–népies zenei nyelvet alkotott, amely a komoly szereplők szenvedélyében csakis paródiát lát. A leglíraibb, legérzékibb részek természetesen Néró és Poppea jelenetei, záró szerelmi kettősük (Pur ti miro…) a 17. századi opera egyik legemelkedettebb pillanatának tekinthető. (A kettős zenéje és szövege nem Monteverdi, hanem valószínűleg Francesco Sacrati műve.) A Poppea megkoronázásában, a komponista utolsóként bemutatott zenedrámájában már a századokkal később, többek között Donizetti és Verdi nagy műveiben kiteljesedett történelmi opera műfajának mintaadó példáját fedezhetjük fel. Vashegyi György karmester szerint a Poppea ideális darab a Fesztivál Színház számára, előadásához ugyanis kimondottan előnyös a kis méretű zenekari árok és a nagy színpad. A darab mintegy húsz éve nem hangzott el Budapesten, holott ez a zeneszerző és az egész korszak egyik csúcsműve. Vashegyi véleménye szerint a librettó is elsőrangú, Monteverdi és Busenello együttműködése túlzás nélkül hasonlítható a Mozart–Da Ponte pároséhoz. Mivel az eredeti előadás zenei anyaga nem maradt fenn – csupán egy-egy, a bemutatót követő évtizedből származó nápolyi és velencei forrás áll az előadó rendelkezésére, valamint a nyomtatott librettó –, a karmesternek sokat kell kutatnia és fontos döntéseket kell hoznia.

Az interpretáció nagyon meghatározó, a felvételek és színre vitelek ezért komoly eltéréseket mutathatnak, és mutatnak is. Bár mostanáig sokszor a nápolyi forrást tekintették másodlagosnak, Vashegyi úgy véli, a nyomtatott librettóhoz mégis ez áll közelebb: teljesebb és tisztázottabb (jóval kevesebb benne például a hanghiba), mint a velencei. A Müpa produkciójában megvalósuló előadás ezen alapul, így biztosan lesznek olyan részletei is, amelyek idehaza most hangzanak el először a 2015/16-ra az évad együttesévé választott Orfeo Zenekar tolmácsolásában. A korhű hangszeres előadás és a rendezés egysége maradandó élményt ígér a közönség számára. A rendező Geréb Zsófiát a színpadra állítás során az foglalkoztatta, meg lehet-e mutatni az örömöt, az eufóriát egyszerre a gyötrelemmel, a küzdelemmel, amely érzések ezt a mindent meghatározó – jelen esetben Ámor által megszemélyesített – érzelmet az egyszerű, földi halandóknál kísérik, illetve, hogy mit kezd Ámor a birtokában lévő korlátlan hatalommal. Vajon megelégszik azzal, hogy ő a világ egyik hatalmas istensége, vagy elképzelhető, hogy még Ámornak is hiányzik valami az életéből? A rendező a következő szavakkal foglalta össze az opera üzenetét: „Bármilyen büszke is ilyen jellegű teljesítményeire, az ember nem pusztán szellemi lény. Monteverdi operája emlékeztet bennünket: létezik olyan hatalom, amely mindenki fölött uralkodik, amelyet lehetetlen ésszel felfogni, irányítani pedig végképp nem lehet. Aki ezzel a gondolattal nem tud együtt élni, kereshet magának másik világot. Mondjuk ki: a szerelem ez a hatalom. A szerelem, a vágy, amely képes a legnagyobb boldogságot okozni, emberfeletti erőt adni, és amely eközben alá-fölé rendeltségi viszonyokat hoz létre, éppúgy, ahogyan az ember alkotta hatalmi rendszerek, például a császárság. Csak éppen a szerelem amorális, nem válogat, beteljesülése nem függ attól, hogy az ember megérdemli-e vagy sem. Ebben a történetben a hírhedt Néró császár és Poppea szerelme győzedelmeskedik, míg az erkölcsileg esetleg tisztább karaktereknek jóval kevesebb boldogság jut osztályrészül”. Írta: Kállay Katalin

MONTEVERDI: POPPEA MEGKORONÁZÁSA

Az opera cselekménye Prológus Három allegorikus szereplő, a Szerencse, az Erény és a Szerelem megszemélyesítői vetélkednek egymással, hogy melyikük a hatalmasabb. Ámor magának követeli a győzelmet, hiszen az ő fölényét bizonyítja Néró és Poppea története is. I. felvonás 1. jelenet: Poppea palotája előtt az őrök Néró és Poppea házasságtörő életmódját kárhoztatják, amikor távoli útjáról hazatér Otto, akinek arra kell rádöbbennie, hogy hitvese a császár szeretője lett. A házban eközben gyöngéd búcsút vesznek egymástól a szerelmesek. 2. jelenet: Poppea dajkája, Arnalta óvatosságra inti a lányt. Jelzi, hogy Ottavia tud Néró hűtlenségéről. 3. jelenet: Ottavia boldogtalan, és Senecának panaszkodik, aki vigasztalni próbálja. Megérkezik Néró, aki közli Senecával, hogy válni akar. A filozófus megpróbálja lebeszélni a tervéről. 4. jelenet: Néró megígéri Poppeának, hogy császárné lesz, és a lány rágalmazó szavaira hallgatva úgy dönt, Senecának meg kell halnia. 5. jelenet: Otto számára bizonyossá válik, hogy Poppea már nem viszonozza szerelmét, ezért vallomást tesz Drusillának, akiről tudja, hogy régóta szereti őt. (Otto valójában még mindig Poppeába szerelmes.) II. felvonás 1. jelenet: Senecának a császár megüzeni, hogy meg kell halnia. A filozófus sztoikus nyugalommal fogadja a hírt. Nem hallgat barátai könyörgésére, megkéri őket, hogy készítsenek számára fürdőt, amelyben megöli magát. 2. jelenet: Néró egyszerre örül Seneca halálának és Poppea szépségének. 3. jelenet: Ottavia megbízza Ottót, hogy – nőnek öltözve – gyilkolja meg Poppeát. Otto bizalmába avatja Drusillát, és kölcsönveszi annak köpenyét. 4. jelenet: Otto szíven akarja szúrni az alvó Poppeát, de Ámor az utolsó pillanatban megfékezi. A felocsúdó Poppea a menekülő alakot köpenye miatt Drusillának véli.

III. felvonás 1. jelenet: Otto és Drusilla bevallják, mit terveztek, és Ottavia bűnrészességére is fény derül. Néró mindhármukat száműzi, és közli Poppeával, hogy még aznap császárnévá koronázzák. 2. jelenet: Arnalta örvendezik hatalmas szerencséjének. Poppeát megkoronázzák, s a szertartás végén Néró és Poppea szerelmük beteljesülését ünnepli.

Poppea – Pázmány Virág jelmezterve

MONTEVERDI: POPPEA MEGKORONÁZÁSA

BARÁTH Emőke a Zeneakadémián szerzett diplomát, majd a firenzei Luigi Cherubini Konzervatóriumban tanult. Részt vett többek közt Kiri Te Kanawa, Marton Éva, Nancy Argenta, Sass Sylvia és Deborah York mesterkurzusain. 2007-ben harmadik helyezett lett Karlovy Varyban az Antonín Dvořák Fotó © Raffay Zsófia Nemzetközi Énekversenyen, 2011-ben pedig első és közönségdíjat nyert a Pietro Antonio Cesti Barokk Operaversenyen Innsbruckban. A legjelentősebb karmesterekkel dolgozik, s rendszeresen szerepel a legfontosabb hazai és külföldi koncerttermekben, színházakban és fesztiválokon. BLAZSÓ Domonkos 1997-ben megnyerte a Budapesti Dalversenyt, az Ádám Jenő Nemzetközi Dalversenyen pedig harmadik és különdíjat szerzett. Ugyanebben az évben felvételt nyert a stuttgarti zeneművészeti főiskola oratórium és dal szakára, ahol Bruce Abelnél tanult, s eközben Dietrich Fischer-Dieskau kurzusait is látogatta. A Honvéd Férfikar szólistája volt, majd a Magyar Rádió Énekkarában énekelt, 2012-től pedig a Nemzeti Énekkar sorait erősíti. A Purcell Kórus tagja, s gyakran szerepel szólistaként is. BORKA Ákos jelenleg Kovács István növendéke. 2013 óta tagja a Purcell Kórusnak, s kisebb szólószerepek után idén olyan jelentős műben énekelhetett szólót, mint Bach János-passiója. Fiatal kora ellenére szólistaként közreműködött már a Concerto Budapest, az Erdődy Kamarazenekar és a Pannon Filharmonikusok hangversenyein. GERÉB Zsófia az ELTE-n esztétikát tanult, majd a Színház-és Filmművészeti Egyetemen szerzett színházrendezői diplomát. Jelenleg a berlini Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskola operarendező mesterszakán folytat tanulmányokat. 2014ben a Miskolci Nemzeti Színház IV. Henrik-előadásában Kiss Fotó © Szita János Csaba rendező munkatársaként dolgozott, valamint a Magyar Állami Operaházban rendezte Haydn A lakatlan sziget című operáját. 2015-ben rendezőasszisztens volt Kovalik Balázs mellett Müpában a Budapesti Wagner-napok keretében színre vitt A bolygó hollandi-produkcióban. Tanult zongorázni, énekelt kórusban, jelenleg magánéneket tanul.

KÁLMÁN László 2002 óta Lax Éva növendékeként folytat magánének-tanulmányokat. 2002-től 2008-ig a Honvéd Férfikarban énekelt, 2008-tól a Nemzeti Énekkar, valamint a Purcell Kórus állandó tagja, s alkalmanként szólistája is. Repertoárja igen széles, gyakran énekli Haydn és Mozart miséinek, valamint Bach kantátáinak, passióinak tenorszólóit. KORBÁSZ Viktor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus ének szakán szerzett diplomát, s részt vett Vashegyi György mesterkurzusán a Zeneakadémián. Tagja a Purcell Kórusnak, és többször dolgozott Németh Pál karmesterrel, többek közt Händel Saul és Mozart Bastien és Bastienne című művében, a Bükki Művészeti Napok keretében pedig Purcell-művekkel lépett fel. MÉSZÁROS Péter DLA fokozatot szerzett a Zeneakadémián. 1998 óta tagja, 2003 óta szakmai irányítója a Discantus Énekegyüttesnek, énekel a Purcell Kórusban, a Sixtones a cappella együttes alapító tagja, és Weiszburg Zsuzsannával közösen megalapította az Oriolus Kamarakórust. A Bécsi Fotó © Ferenczi Péter Állami Operaház kórusának kisegítő tagjaként többször szerepelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon. MOLNÁR Anna tizenhét évesen Schultz Katalinnál kezdte magánének-tanulmányait, amelyeket később a Zeneakadémia klasszikus ének szakán folytatott Meláth Andrea növendékeként. 2015-ben kiváló minősítésű klasszikus ének-előadóművész diplomát szerzett, jelenleg az oratóriumFotó © Bánkövi Dodó és dalének mesterszak első évét végzi. Életében a kóruséneklés is fontos szerepet tölt be, 2014 óta a Purcell Kórus tagja.

MONTEVERDI: POPPEA MEGKORONÁZÁSA

PÁZMÁNY Virág a Kaposvári Egyetem látványtervező szakán szerzett diplomát, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem látványtervező művész mesterképzésén, mozgóképes szakirányon végzett. Az itt töltött idő alatt összművészeti megoldásokkal, a film és a performatív műfajok Fotó © Angeles Parrinello kapcsolatával foglalkozott. Eddigi munkássága szerteágazó: tervezett már a Magyar Állami Operaházban és több független produkcióban, de nevéhez mozgóképes alkotások és képzőművészeti kísérletek is fűződnek. PINTÉR Ágnes zenei pályája a Magyar Rádió Gyermekkórusában indult. A konzervatórium és a Zeneakadémia elvégzése után Párizsban, a Sorbonne-on részesült posztgraduális zenetudományi képzésben. Énektanára Lax Éva, hárfatanulmányait Kiss Tündénél végezte. 1995 óta énekel a Purcell Kórusban, és 1996 óta a Corvina Consort ének- és hangszeregyüttes tagja. Szólistaként, illetve kamarazenészként számos régizenét játszó együttessel koncertezik, mind énekesként, mind hárfásként. SOÓS Attila 2014-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendezői szakának fizikai színházi rendezőkoreográfus szakirányán. Még egyetemi tanulmányai folytatása idején, 2013-ban megalapította a Trojka Színházi Társulást, amellyel idén mutatták ötödik önálló darabjukat. SEBESTYÉN Miklós a bécsi Belvedere Énekversenyen aratott sikere óta rangos európai operaházakban szerepelt már (milánói Scala, Welsh National Opera, Theater an der Wien, Deutsche Oper am Rhein, Komische Oper Berlin, Oper Leipzig, Staatstheater Nürnberg). A Magyar Állami OperaházFotó © Genia Skarahotska ban 2011-ben lépett fel először, a New York-i Metropolitanben 2012-ben, a Budapesti Wagner-napokon pedig 2013-ban debütált A nürnbergi mesterdalnokokban. Olyan neves karmesterekkel és rendezőkkel dolgozott már, mint Fabio Luisi, Lorin Maazel, Fischer Ádám, Riccardo Chailly, Carlo Rizzi, Ulf Schirmer, Robert Carsen, David Pountney, Philippe Arlaud, Giancarlo del Monaco és Peter Konwitschny.

Hagar SHARVIT Tel-Avivban, a Buchman-Mehta School of Music hallgatójaként szerzett diplomát. 2012-ben első helyezést ért el a Nemzetközi Johannes Brahms Versenyen Pörtschachban, harmadik díjat kapott a Stuttgarti Dalversenyen, 2013-ban a dortmundi Schubert Lied Nemzetközi ÉnekFotó © Shani Nahmias verseny duett kategóriájának második helyezettje lett, 2015ben pedig első és közönségdíjat nyert a berlini Das Lied Nemzetközi Énekversenyen. Az Oldenburgi Állami Színház tagja, s rendszeresen szerepel rangos színházakban és zenei fesztiválokon. Matthew SHAW a Pennsylvaniai Állami Egyetemen folyatatott zenei tanulmányokat, majd a Manhattan School of Music hallgatójaként szerzett diplomát. Olyan jelentős színházakban szerepel, mint a Theater an der Wien, a Grand Théâtre de Genève, a Theater Erfurt, a wiesbadeni Hessisches Staatstheater, a drezdai Semperoper, a Deutsche Oper am Rhein és a Nationaltheater Mannheim. Rendszeres közreműködője William Christie és Ton Koopman produkcióinak. SZÉLINGER Anna rendezőasszisztensi pályafutását a Magyar Állami Operaház gyakornokaként kezdte, Szikora János A bolygó hollandi-rendezésében, majd számos operaházi felújításban dolgozott (Turandot, Parsifal, Simon Boccanegra, Pillangókisasszony, Don Carlos, Salome, A szicíliai vecsernye). 2013-ban felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházi rendezőasszisztens szakára, ahol 2015-ben végzett, és jelenleg is ott dolgozik.

Fotó © Nánási Tamás

TATAI Nóra a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem utolsó éves hallgatója oratórium- és dalének mesterszakon. Részt vett Vashegyi György, Hamari Júlia és Claudio di Segni mesterkurzusain. 2015 májusában Händel Theodorájának címszerepét énekelte a Zeneakadémia Nagytermében, majd Violettát formálta meg Bonnban, a Philharmonie Horst Traviata-produkciójában.

MONTEVERDI: POPPEA MEGKORONÁZÁSA

Jeffrey THOMPSON amerikai tenor 2001-ben végzett a cincinnati konzervatóriumban, s még abban az évben megnyerte a Belgiumi Nemzetközi Barokk Énekversenyt. Azóta a legrangosabb operaházakban, fesztiválokon és koncerttermekben énekel, s rendszeres közreműködője William Christie és René Jacobs operaelőadásainak. A magyar közönség gyakran hallhatja a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar produkcióinak szólistájaként a Müpában és a Magyar Állami Operaházban. VASHEGYI Györgyöt a régizene kiemelkedő szakértőjeként és interpretálójaként tartja számon a magyar zenei élet. 1990-ben megalapította a Purcell Kórust, az angol barokk szerző Dido & Aeneas című operájának koncertszerű előadására, majd egy évvel később létrehozta az Orfeo Zenekart, amely nevét Monteverdi L’Orfeójának első teljes magyarországi előadása után vette fel. A két együttes Magyarország egyedülálló régizene-specialistájává vált: repertoárjuk gerincét a Gesualdótól Mozartig terjedő periódus zenéje alkotja, de számos alkalommal szólaltatnak meg későbbi darabokat is. Vashegyi György vezénylete alatt több ízben születtek magyarországi bemutatók korabeli hangszereken.

Orfeo Zenekar

VIZIN Viktória 1996-ban megnyerte a Nicolae Bretan Nemzetközi Énekversenyt Kolozsvárott, ahol még ugyanabban az évben Rosinaként debütált. 1997-ben a budapesti Falstaff Versenyen neki ítélték „a legjobb magyar versenyző” díjat, majd a szicíliai Cenerentola Verseny különdíjasa lett, 2000-ben pedig a Belvedere Verseny második helyezettje. Operaénekesként fellépett többek közt Veronában a Teatro Filarmonicóban és az Arénában, a Bécsi Staatsoperben, a londoni Covent Gardenben, a New York-i Metropolitanben, valamint a Magyar Állami Operaházban. ZEMLÉNYI Eszter 2013-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oratórium-dalének szakán. Elnyerte az I. Országos Gregor József Énekverseny Kodály Zoltánkülöndíját, 2014-ben pedig megkapta a Pannon Filharmonikusok díját. 2008 óta rendszeres fellépője a hazai operaFotó © Molnár Ágnes és oratórium-koncerteknek. A 2015/16-os évadban debütál a Magyar Állami Operaházban, valamint számos oratórium, opera, kamarazenei koncert, dalest és kortárs előadás szólistája lesz.

MONTEVERDI: POPPEA MEGKORONÁZÁSA

Claudio Monteverdi

Summary Musicologists rank Claudio Monteverdi (1567–1643) as the most significant composer of the late 16th and early 17th centuries. In developing the special stylistic features of Baroque opera, he consolidated and perfected the accomplishments of the late Renaissance masters, while also establishing new aesthetic and stylistic paradigms for Baroque music. His last opera, L’incoronazione di Poppea, is without doubt the most glorious achievement of Venetian opera, and in the view of Nikolaus Harnoncourt, one of the most momentous works in the entire operatic literature, comparable to the masterpieces of Mozart and Verdi. It is unique because the 77-year-old composer took a daring turn in writing it: instead of a mythological tale, he staged – a first for Venetian opera – a historical event. Director Zsófia Geréb sees Poppea’s message as follows: “Man is not just a intellectual being – no matter how proud may he be of his rational achievements. Monteverdi’s opera reminds us of the existence of a power ruling over us that is impossible to grasp, and which absolutely cannot be controlled. Those who cannot accept this thought should go and find another world to live in. This power is love: the desire that can bring untold happiness and superhuman strength also creates relationships of dominance and subordination like those humans have created in their systems of political power, such as the Roman empire. And love is just as amoral: love does not choose people based on whether they deserve it or not, or whether it is reciprocated. In this story, the love of the infamous Emperor Nero and Poppea triumphs, while other characters of perhaps greater moral clarity suffer a less happy fate.” György Vashegyi considers Poppea an ideal piece for the Festival Theatre, specifically because of the advantages offered by the large stage and small orchestra pit. The piece has not been performed in Budapest in the past 20 years however it is the top opera of the composer and his era. According Vashegyi also the libretto is first-rate, he also believes it is no exaggeration to compare the collaboration between Monteverdi and Busenello to that of Mozart and Da Ponte. Although many people considered the Neapolitan score to be a secondary source until recently, Vashegyi believes it is nevertheless closer to the printed libretto, and therefore serves as the basis for this production by the Orfeo Orchestra. The unity of the stage production and the music played on period instruments will offer the audience a memorable experience.

MONTEVERDI: L’INCORONAZIONE DI POPPEA

Jiří Bělohlávek és a Cseh Filharmonikusok

2015. december 5.

Jiří Bělohlávek Fotó © Czech Philharmonic

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Szabados Éva és a Pannon Filharmonikusok

Vezényel: Erdélyi Dániel

2015. december 13. Szabados Éva Fotó © Pawel Karnowski

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

Kovács Róbert és a St. Florianer Sängerknaben

Vezényel: Franz Farnberger

2015. december 17.

KARÁCSONYI HANGVERSENY

J. S. Bach: Karácsonyi oratórium

2015. december 19.

ÚJÉVI HANGVERSENY

Haydn: A teremtés

Közreműködik: Osztrák–Magyar Haydn Zenekar Vezényel: Fischer Ádám

Ferruccio Furlanetto dalestje

Zongorán közreműködik: Igor Csetujev

2016. január 12.

előzetes,

AJÁNLÓ

TĂ&#x2013;BB MINT KLASSZIKUS

mediaklikk.hu/bartok

STRATÉGIAI PARTNEREINK:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK:

A MÜPA TÁMOGATÓJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette. A szerkesztés lezárult: 2015. november 23. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000