Issuu on Google+


2012–2013/4.

X. Duna utcai environmentális napok

Vajkai kirándulás A prezentációk egyike Az öko-divatbemutató győztesei

Egy gyümölcskompozíció a sok közül


2012–2013/4.

Vezércikk

Kedves Ti! Kezetekben tartjátok a tanév utolsó Rostáját. Ugye milyen gyorsan elrepült ez az év? Még csak most ültünk le megbeszélni, összerakni az első számot, és már a negyediknél tartunk. Mondhatom, nem kis teljesítmény. Örültem, hogy egy jó csapat jött össze. Mindenki megtalálta a helyét, a kedvére valót. Közösen agyaltunk, ötleteltünk, tanácskoztunk, kreatívkodtunk, de ami a legfontosabb: hangot adtunk véleményünknek. A gimnáziumban töltött éveim alatt ez volt az az év, amikor rendszeresen, színesen tudtuk kiadni a Duna utca diáklapját. Büszke vagyok rá. ☺ Az utolsó számba még inkább próbáltunk apait, anyait beleadni. Saját történetek, élmények, vers, mese, vélemények. Minden, ami nem hiányozhat a Rostából. Most már „Letészem a lantot”. Középiskolás, Duna utcás éveim elrepültek, szinte egy másodperc alatt. Jó tanács: élvezzétek a gimis életet, ameddig csak tudjátok. Buli, szórakozás, nevetés, barátság az egész. A kellemest mindig össze lehet kötni a hasznossal. Tanuljatok is, mert szükséges, de azért éljetek is. Ezek az évek meghatározók mindenki életében. Az ember erre csak akkor jön rá, ha vége. Az én nagy hajrámnak vége, most rátok szegeződik minden tanár szeme: dolgozat, felelés, témazáró, javítás. Sok sikert az év végi meneteléshez. Kellemes, tanulásmentes nyári szünetet kívánok mindenkinek! ☺

Réka Szerkesztőség Főszerkesztő: Bartusz Réka, főszerkesztő-helyettes: Németh Marco; szerkesztők: Folk Nóra, Kováts Orsolya Sára, Tuba András; Kis Rosta: Gelle Sára, Csenkey László, Sólymos Dóra. Tördelés: Tuba András; címlap: Folk Nóra.

A lap megjelenését a Ružinovi Közszolgáltató Vállalat támogatta. 3


Ballagás

2012–2013/4.

Búcsúszöveg Tisztelt Igazgatónő, tisztelt Tanári Kar, drága Szülők, tisztelt Vendégeink, kedves Osztály- és Iskolatársaim! Ahogy így körülnézek, látom az arcokat, melyek valójában nem változtak. Ugyanolyanok, mint amikor először találkoztam velük. Akkor még ismeretlenek voltak. Kíváncsian néztem rájuk. Teljesen más érzés most nézni őket. Mindegyik valamit sugall, eszembe juttat pillanatokat és különböző érzéseket. Egymást kísértük négy éven keresztül nap mint nap. Tudtunk mindenről, ami a másikkal történik, néha azt is, ami nem ránk tartozott (ugye, mert az információk fénysebességgel történő terjedését lehetetlen volt megakadályozni :P). Átestünk közösen rengeteg megpróbáltatáson: hiányzások igazolása, rendezett és tiszta osztály elhagyása (főleg pénteken), váratlan magyarröpik túlélése, földrajzfelmérő előtti pillanatok, Nobeldíjat kiérdemlő szereplések a táblánál matekórákon, szalagavatói műsor összehozása, diákbál és avatás ötletes megszervezése és persze a kihagyhatatlan élmény: a magyar írásbeli érettségi halasztása. Hatvan ember együtt gyűjtögette az emlékeit, melyek láthatatlan fonalaikkal összekötötték őket. Ezeket a fonalakat elvágni nem lehet. Legyen a hosszúságuk méteres vagy centiméteres, mindenképpen

erősen tartanak, és sosem szabadulunk meg tőlük. Mindig fogjuk látni magunk előtt a Duna utca lépcsőit, amelyek felvezettek bennünket a harmadik emeletre, a gimis világba, a IV. A és B nyüzsgő tantermét, a rácsos öltözőket, ahol nagy filozofikus beszélgetéseket folytattunk, az ölelkező szerelmespárokat a folyosón, a pinceklubot, a várakozó embereket a büfé előtt, csigavonalú hosszú sort az ebédlőben és a tágas udvart az alapiskolások ricsajával. Többször fog eszünkbe jutni a nagyszünetek zaja és a kora reggelek, késő délutánok csendje. Amikor majd elmegyünk az iskola épülete előtt, egy pillanatra elkap bennünket az a bizonyos hangulat. Felejthetetlenné válnak ezek a napok. Lassacskán elhagyjuk naiv álmainkat, vágyainkat, újakat álmodunk meg, és reálisabb szemmel kezdünk nézni a világra, mely fokozatosan kitárja kapuit előttünk. Mindenki a saját ízlése szerint választhatja ki az utat, amelyen haladni fog. Tanárainktól és szüleinktől megszereztük a túléléshez szükséges alapanyagokat, melyeket őriznünk kell mint egyetlen kincsünket. Köszönjük anyunak, apunak és a család többi tagjának a megértő törődést,

4


2012–2013/4.

Ballagás, érettségi

azt, hogy tűrték hangulatváltozásainkat, mindig felráztak bennünket, amikor szükségünk volt rá, és erőt nyomtak belénk (vagy kávét :P). Kedves tanáraink! Köszönjük a mérhetetlen türelmet és energiát, amelyet belénk fektettek. Köszönet a lehetőségért, hogy más emberekké válhattunk, és új gondolatokra juthattunk. Most már tudjuk, hogy Léda nem a könyvek asszonya volt, hanem a könnyeké, Zrínyi második éneke nem a második élete és a sziléziai takácsok nem szibériai szakácsok :D. Külön köszönet jár a két osztályfőnöknek, Fonód Mariannának és Zaťkó Klárának, akik aggódóan kísérték csemetéiket négy éven keresztül. Az ő irányításuk nélkül nem sikerült volna minden ilyen sikeresen. Bízunk benne, hogy két hét múlva Önök, tanáraink nem csalódnak bennünk, és büszkék lesznek ránk. ☺

Az iskola vezetőségének pedig hálával tartozunk, hogy segítették tanulmányainkat, az iskola menetének gördülékenységét, és támogatták ötleteinket. Drága iskolatársak! Ti pedig higgyétek el, hogy az érettségi tényleg rohamosan közeledik. A gimis évek nem évtizedek, hanem röpke percek. Legyetek kíváncsiak, tele életkedvvel, és élvezzétek a gondtalanságot. Köszönjük barátságotokat! ☺ Harmadikosok, nektek pedig dicséret és köszönet jár az osztályok felélesztéséért. Mind ügyesek vagytok ☺ Úgy érzem, hogy most már fel vagyunk készülve. Boldog vagyok, hogy ezt kijelenthetem. Búcsúzunk a Duna utca lakóitól. Tanároktól, igazgatóságtól, portásoktól, takarító néniktől, szakácsnőktől, iskolatársaktól és az iskola hatalmas, értékes történelmi épületétől.

Varga Anita, IV. B 2013. május. 3.

Egy (végre) érett diák feljegyzései Az elmúlt pár hetet így jellemezném: tanulás az egyik füzetből, kávé, ismeretek tanulmányozása a könyvből, kávé, egy utolsó ismétlés és még több kávé. Kattogó agytekervények, „zöld asztalos” rémálmok, temérdek információáradat. Azt sem tudom, hogy hívnak, nem még a válaszokat: ki, hol, mit, mikor, miért, minek, kinek. Még a leglazább gyerek is izgul, fél. „Csak jót húzzak.” „Ezt fogom húzni” – motyogod magadnak.

5

Végül a gépezet beindul és visz magával. Na, de ne siessünk úgy előre. Térjünk vissza a kezdetekhez. ☺ Hol volt, hol nem volt, az Indiai-óceánon is túl, ahol a vaddisznó se túr, épp hazaindulóban volt egy lány. Miután felszállt a hatalmas airbusra, jó diák lévén elővette az utolsó napokban gondosan elkészített jegyzeteit. Hála a 21. századnak, az USB-kulcs segítségével még tesztlapokat is tudott varázsolni a monitorra. Egyszer


2012–2013/4.

Érettségi csak egy röpke pillanatra elsötétült minden. Különösebben nem foglalkoztam vele, fontosabb volt a kérdés megválaszolása. Egy óra elteltével vettem csak észre, hogy még mindig a földön vagyunk. Még nem pánikoltam, a kapitány semmi negatívumot nem mondott. Teltek, múltak az órák. Elkezdték felszolgálni a vacsorát: „Madam, chicken or fish?” Ekkor már kezdtem nyugtalan lenni, hisz hajnali három óra körül járt az idő. „Nyugodtan” megvacsoráztunk, majd leszállítottak a repülőgépről, azzal az indokkal, hogy járkáljunk egy kicsikét. Úgy éreztem magam, mint a főszereplő a Terminál c. filmből. Pánikhangulat teljes mértékben. Kevesebb mint 24 óra múlva érettségi, én meg Melbourne-ben dekkolok. Reggel hatkor világossá vált, hogy ezzel a géppel már nem indulunk útnak. A végzetem játszódott le előttem: a szlovák írásbelire nem érek haza. De még élt a remény az angol iránt. Viszont „meghalt” elég hamar. „Sajnos” egy napig még Dubajban kell lógatni a lábamat. Kétségbeestem, hisztiztem, pánikoltam, izgultam, bestresszeltem. Aztán rádöbbentettek: nem tehetsz róla, élvezd a plusz két napot. Így is tettem... ;) Az angol írásbeli végére sikeresen hazaértünk. Örültem, hogy legalább a magyart megírhatom. Péntek reggel kiderült, hogy országos szinten elhalasztották. Nem tudtam, sírjak-e vagy

nevessek. Ennyire szerencsés vagy ennyire szerencsétlen vagyok?! Reggel a kávézóban tapssal fogadtak osztálytársaim: „aki mindent megúszott”. Végül csak utolértem a többieket. Egy hónappal később már én sem lógtam ki a sorból. Kezdődhetett a felkészülés a szóbelire. Rekordot döntöttem a tanulásban. Bevallom őszintén, soha a négy év alatt nem tanultam annyit, mint a hosszú akadémiai héten. De beosztott időrenddel mindent győzni lehetett. Közben a Titok c. dokumentumfilm alapján szuggeráltam magamnak a tételeket: 5, 6, 29. Hát nekem nem jött be. Ennyit a vonzás törvényéről. Érdekes volt állni az ajtó előtt és várni a „kivégzésedre”. Izgulsz, félsz, nem tudod, mi vár rád. Kész rémálom, amiből fel akarsz ébredni. Aztán negyven perc múlva hatalmas vigyorral a szádon lépsz ki az osztályból, és a szabadság szárnyai korgó gyomorral repítenek a büfébe. Végre vége. Túl vagy az egészen. Kezdődhet a hosszú, megérdemelt nyári szünet. Visszagondolva az érettségire, buli az egész. Lehet, stréberül fog hangzani, de mennék még húzni és jártatni a számat. Mindenki fél tőle, de a végén nevetsz az egészen. És még a szövetségeseitek is segítenek. ;) Aztán figyeljetek oda, nehogy túlérett emberekké váljatok. A túlérettség hatására hajlamos az ember rossz vonatra szállni. ☺

Réka 6


2012–2013/4.

Környezetvédelem

Environmentális napok A Föld napja (április 22.) alkalmából a világ számos pontján rendeznek eseményeket, melyekkel bolygónk állapotának megóvására hívják fel a figyelmet. Ennek a nemzetközi mozgalomnak a szellemében iskolánk immár tizedik alkalommal szervezett – ünnepinek mondható – háromnapos programsorozatot azzal a nem titkolt céllal, hogy rámutassunk környezetünk védelmének, a természet megismerésének fontosságára. Hétfőn (április 22-én) a biológia, kémia és földrajz „szerelmeseinek” igazán nagy lehetőségük volt belekóstolni olyan neves kutatók és tanárok munkáiba, akik a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV), a nyitrai Konstantin Egyetem vagy a budapesti ELTE képviseletében tartottak előadásokat. Dr. Radoslava Matušová a parazita növényekről és kutatásukról tartott beszámolót. Dr. Salai Terézia által betekinthettünk a növényiszövettenyésztés alapjaiba. Dr. Kovács József geológus prezentációjának címe: Mi történt a Szigetközben? Esettanulmány – vízszintek és vízkémiai paraméterek változása, amely rámutatott a mesterséges víztárolók és vízerőművek ártéri erdőkre gyakorolt súlyos hatására. Továbbá ezen a napon hirdették ki a fotó- és plakátpályázat nyerteseit is. Idén

a víz melletti növény- és állatvilág legszebb fotóit díjazták. A nyertesek: Lépes Krisztina (II. B) az első helyezésért járó díjat vehette át, Balog Karolina (II. A) fényképével a dobogó második helyét foglalta el, Bitter Balázs (I. B) fotója pedig a harmadik lett. A figyelemfelkeltő, sokszor meghökkentő és rendkívül kreatív plakátok tartalmazták mindazt, amiről április 22. szól. A zsűri Balog Karolina (II. A) grafitrajzát találta a legművészibbnek, így ő vehette át az első helyért járó díjat. Varga Pétert (III. A) a képzeletbeli ezüstéremmel jutalmazták. A bronzérmet pedig Borovský Viktória (III. A) kapta. Kedden a diákok tartottak előadásokat különböző témákban. A prezentációk közé tartozott többek között a szemét és újrahasznosítás, megújuló energiaforrások, civilizációs betegségek, hormonok, genetika, és olyan érdekességek is megjelentek, mint például a sugárszennyezés vagy ételek, amelyeket egészségesnek hiszünk, de mégsem azok. Továbbá beszámolókat hallhattunk térségünk nemzeti parkjairól is. Ezen a napon rendezték meg az ökodivatbemutatót. A csapatok már hetekkel ezelőtt megkezdték az impozáns ruhadarabok készítését. A divattervezőknek nem kis feladattal 7


2012–2013/4.

Környezetvédelem kellett szembenézniük, hisz az idei szabály értelmében kizárólag újságpapírból készült ruhakölteményekkel lehetett versenyezni. A versenyzőket diákokból és tanárokból álló zsűri értékelte. Gulázsi Melinda (I. B) és csapata lett az első a részletekig kidolgozott csodálatos gésaruhának köszönhetően. A menyasszonyi ruhába öltözött Karvay Leila (II. B) csapatával együtt a dobogó második fokára léphetett. A harmadik hely pedig Supermannek járt, azaz Sirgely Mátyásnak és a Superman-jelmez tervezőinek. Ezen a napon készítették el a gimnázium osztályai a szebbnél szebb és egészségesebbnél egészségesebb gyümölcstálakat, salátákat és „reformsüteményeket”, melyek esztétikai értékük mellett nagyon finomak is voltak. A fogásokat a tanáriban lehetett megcsodálni, megkóstolni. Szerdán az előző két nap sikeres résztvevői egy tanulmányi kiránduláson

VICCEK .

Pistike hazamegy az évzáróról, megkérdezi az anyja: – Milyen lett a bizonyítványod? – Katonás! – Az meg milyen? – 1, 2, 1, 2, 1, 2.

betekinthettek a tanyasi élet világába Vajkán. Megismertünk a lovak, kecskék és más háziállatok tenyésztésének csínját-bínját. Egy frissítő tea után lovas kocsival vágtattunk át a földeken, majd egy vezető segítségével megtanultuk az ártéri erdők legjellemzőbb növényeinek a listáját. Az erdőben tett séta után kompra szálltunk, hogy átkeljünk a mesterségesen kialakított széles Dunameder másik oldalára. Az ebédet követően pedig jöhetett a kvíz, melyet az egész napos tanulnivalóból állítottak össze. Az első helyet a lányok okos csapata szerezte meg. Tudjuk, hogy az évnek nemcsak ezen a három napján kell – kellene a természetre figyelni, vele összhangban élni, hanem a környezettudatos életmódnak a mindennapjaink részét kellene képeznie. Ehhez még sok tudás, akarat szükséges részünkről, de jó úton haladunk az eléréséhez.

Németh Marco, III. B

Vicces megoldások diákok dolgozataiban: – A fecske egy költöző madár, olyan mint a gólya, csak sokkal kisebb, és nem hasonlít rá. – A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért senkit sem lehet kétszer megölni. – Az őserdő olyan terület, ahová emberi kéz még nem tette be a lábát. – Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa. 8


2012–2013/4.

Vakság

Más szemszögből Egy szegény embernek az összes vagyonát egyetlen fia és egy szem lova jelentette. Egyik nap az ember gebe lova nyom nélkül eltűnt. Jöttek a szomszédok mind sajnálkozni, hogy micsoda szerencsétlenség is történt vele, minden vagyona odalett. A szegény ember ennyit mondott nekik: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Nem tudni.” Másnap visszatért a lova egy egész ménest magával hozva. Újra jöttek a szomszédok, és mind azon csodálkoztak, hogy mekkora szerencse állt a házához. A szegény ember újra csak ennyit mondott: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Nem tudni.” Egyetlen fia bement a ménes közé. Ráült az egyik vadlóra azzal a céllal, hogy betörje. Szerencsétlenül leesett az állatról, és eltörte a lábát. Rögtön jöttek a szomszédok sóhajtozva, hogy: „Jaj, micsoda szerencsétlenség már megint!”. A szegény ember higgadtan ismételte el nekik: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Nem tudni.” Nem sokra rá jöttek a faluba vitézek katonákat verbuválni a hadseregbe, s minden fiatal legényt besoroztak, egyedül a szegény ember fiát hagyták ki törött lába miatt. Majd mosolyogva mondta újra az ember a szomszédoknak: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Nem tudni.” Április 10-én, pénteken az első A és B osztály tanulói egy nem mindennapi előadáson vehettek részt. A budapesti Nézőművészeti Kft. különleges színdarabot mutatott be a diákoknak az 1. B osztályában színfalak, kosztümök és mindenfajta segédeszköz nélkül. Scherer Péter színész rendezte a monológokból összerakott, egyetlen személy által bemutatott darabot. A Vakság témája egy látássérült ember belső világa, gondolkodása, mindennapos akadályainak leküzdése volt, történeteken és interaktív, közönséget bevonó szituációkon keresztül bemutatva. Az előadás után egy valóban látássérült fiatalember érdeklődve várta a témával kapcsolatos kérdéseinket, és készségesen válaszolt minden kérdésünkre. Így tudtuk meg, hogy utcasarkakat és kanyarokat számolgatva tájékozódnak, hogy nem szeretik a „fogyatékos” és „világtalan”megneve-

9


2012–2013/4.

Álmunk, Ausztrália

zéseket (ezt azzal magyarázva, hogy nekik is van saját világuk, látásproblémáiktól függetlenül), és hogy hobbijaikat ugyanolyan szinten tudják űzni (például ilyen a fiatalember esetében a zenélés). Ez a pár válogatott példa a rengeteg információból, amely segítségével (úgy vélem) egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy a fogyatékkal élőkkel közvetlenebbül, félsz nélkül merjek kommunikálni, illetve most már passzív tudással tudok nekik segítséget nyújtani bármilyen szituációban. Úgy gondolom, nemcsak nekem, hanem minden résztvevőnek sokat adott ez az előadás, mivel ezek az apróságok szélesítik a látókörünket és adnak merszet gondolkodás nélkül segíteni a fogyatékkal élőknek.

Kováts Orsolya, I. B

Álmunk, Álmunk, Ausztrália Azt mondják, egyszer minden álom valóra válik. A miénk kétségkívül azzá vált. Történetünk tavaly júniusban kezdődött. Nagyon élénken emlékszem arra a fergeteges hétvégére. A Szőttes Kamara Néptáncegyüttessel épp a Felvidék keleti szegletében turnéztunk, jártuk a falvakat. Két fellépés között szervezőtitkárunk furcsa mosollyal a száján lép be az öltözőbe, kezében a kihangosított telefonnal. Gémesi Zoltán, csoportunk művészeti vezetője Ausztráliából hív bennünket: „Szevasztok, gyerekek! Van számotokra egy jó hírem, remélem, örülni fogtok. Nagyon úgy fest a dolog, hogy a Szőttes februárban Ausztráliában vendégszerepel!” Csodálkozva néztünk egymásra, nem akartunk hinni a fülünknek. „Mi a kenguruk földjén? Ez biztos csak vicc lehet” – gondoltuk. Eleinte nem is mertük magunkat beleélni, hisz hol volt még a február.

10

Teltek, múltak a hónapok, rengeteg szervezéssel, készülődéssel, egyeztetéssel. Végül mindent sikerült összehozni, és idén február 18-án nekivághattunk a nagy útnak. A cél Melbourne. Egynapos kimerítő repülőút után, az időeltolódással küszködve végre megérkeztünk. Télből hirtelen nyár lett, nagykabátból fürdőruha. Alig tudtuk felfogni, hogy ott vagyunk. A Magyar Központ lelkes, aktív tagjai csodálatos programot állítottak össze. Igyekeztek minél több gyönyörű helyre elvinni bennünket. Jártunk például a Great Ocean Roadnál, a 12 Apostolnál. Igéző látványt nyújtottak az óceánból kiemelkedő hatalmas sziklatömbök. Rendre szervezték az ún. BBQ (barbecue) partykat, tengerparti fürdőzéssel egybekötve. Kötelezően ettünk „vegemite-ot”, amin az


2012–2013/4. ausztrál gyerekek nőnek fel, húsos pitét, valamint tengeri herkentyűket. Mivel családoknál voltunk elszállásolva, különkülön, egyéni szabad programmal is felfedeztük Melbourne-t és környékét. Legjobb pillanat volt a Forma 1-es autópályán autózni, egy héttel az ausztrál nagydíj előtt. Utazásunk fő célja a magyar népi kultúra terjesztése, átadása volt. A három hét alatt erre rengeteg lehetőségünk adódott. Első ízben a kétévente megrendezendő Hungarofesten debütáltunk. A háromnapos fesztivál ideje alatt a szervezők egyik fő célja az volt, hogy általunk az itteniek újra felfedezzék, megismerjék elfeledett gyökereiket. Külön élmény volt számomra az Árpád Idősek Otthonában adott műsorunk. Az idős, magyar emberek csillogó szemekkel, nagy örömmel figyeltek, hallgattak bennünket. Műsorunk után összefutottam egy nénivel. Minden szó nélkül átölelt, és azt mondta: „Köszönöm! Hosszú évek óta nem éreztem ilyen melegséget a szívemben...” A következő fellépés színhelyére majd ezer kilométert kellett utaznunk. Sikó Anna nagykövet asszony meghívásának eleget téve Canberrába is volt szerencsénk eljutni. (Megjegyzem, a magyar nagykövetségen láttunk először kengurukat.) Az ő vendégeiként mutathattuk meg az ott élő magyarságnak, illetve a meghívott, más nemzetiségű személyeknek mindazt, amit képviselünk. Canberra után az egyik világváros, Sydney várt ránk. Sallynek és

Álmunk, Ausztrália a Délvidéki Magyar Szövetségnek köszönhetően ide is elhozhattunk egy szeletet abból, amit igyekszünk teljes szívvel ápolni. Egyik legemlékezetesebb sydneyi pillanatként a híres operaház előtti spontán táncunkat említeném meg. Bámészkodó turisták tömege figyelte, ahogy énekelünk, mulatunk, csupán jókedvből, örömünkből. Ha már Ausztráliát „elfoglaltuk”, nem volt akadály más felé evezni. Együttesünk néhány tagja ÚjZélandot is meghódította egész estés műsorunkkal. Végül háromhetes turnénkat az ENOSI görög fesztiválon zártuk mint magyar nemzetiségi együttes. A fellépések, utazgatások között táncszemináriumokat tartottunk a melbourne-i magyar tánccsoportoknak, érdeklődőknek. Egész idő alatt húzta a talpalávalót, fokozta a remek hangulatot a Ritka Magyar Folkband. Nagyon nehéz röviden összefoglalni három hét élményeit, emlékeit. Nemcsak az angolszász kultúrába, szokásokba, pillanthattunk be, hanem az ott élő magyarság életébe is. Úgy érzem, mély, őszinte, barátságok vannak kialakulóban, amelyeket még a kontinensek, sőt az időeltolódás sem szakíthat szét. Három csodálatos hét, csodálatos emberekkel. Ez a valóra vált álom sok mindenre megtanított! Legfőképpen arra: ha már biztos, hogy lekésed az érettségit, nem kell idegeskedned. Úgy sem tudod megoldani a helyzetet. Inkább élvezd az „ajándékba” kapott napokat. ☺

11

Bartusz Réka


2012–2013/4.

Versírópályázat

A magyar költészet napja – április 11. Ha azt mondjuk, a magyar irodalom legnagyobb alakjai, mindenkiben felmerül egy-két Hégli Máté név. Mondhatnánk, mindenkinek megvan erről a saját top 10-es listája. Egy költő azonban vitathatatlanul ebbe a csoportba tartozik: József Attila. Nagyságát az is bizonyítja, hogy minden Te sem vagy senki, évben születésnapja évfordulóján ünnepeljük a életed csak papírfecni. magyar költészet napját. Rágós és gusztustalan, 1905-ben született. Tanári pályára készült, ám az egyetemről a Tiszta szívvel című verse miatt átrágta egy kicsapták. Élete rövid és megpróbáltatásokkal teli hajléktalan, volt, harminckét évesen végül vonat alá ugrott akit az utcán fejbe Balatonszárszón. Ma már versein keresztül egész rúgnál, népét tanítja – nem középiskolás fokon. hisz „miért áll némán 1964 óta április 11-én emlékestekkel, koszorúzásokkal, bemutatókkal, találkozókkal, az a falnál?". iskolákban versenyekkel emlékeznek meg róla. Kőszívedet az sem Az ünnep alkalmából iskolánk is enyhíti, versírópályázatot hirdetett az alapiskola és a ha szeme világát rúd gimnázium tanulói között. vetíti, A helyezésekről Tóth Elemér, itteni magyar költő segített dönteni, és tanácsokat is adott mert meglátod benne verseny résztvevőinek. Egy verset itt is olvashattok. önmagad: I. kategória jövődet, jelened, 1. hely: Csonthó Noémi, 4. osztály múltadat. 2. hely: Jakubáč Éva, 3. osztály II. kategória 1. hely: Szabó Ádám, 8. osztály 2. hely: Jávorcsík Gábor, 6. osztály III. kategória 1. hely: Hégli Máté, II. A 2. hely: Gyurász Zoltán, III. A Folk Nóra, II. A 3. hely: Macsicza Márk, II. A

Senki vagy

12


2012–2013/4.

Könyvajánló

Négyszáz oldalnyi heroin… „Ajánljuk ezt a könyvet és utazást minden alkoholistának és drogfüggőnek, akik elég bátrak voltak, hogy szembenézzenek démonaikkal és terjesszék az üzenetet, hogy van remény, és van fény az alagút végén.”

Ezzel az ajánlással kezdődik Ian Gittins és Nikki Sixx A heroinnaplók – Egy összetört rocksztár életének egy éve c. könyve. Nos, talán nem egy tizenhét éves lány a célközönség, ennek ellenére mégis az egyik kedvencem. Nikki Sixx neve ismerős lehet azoknak, akik otthonosan mozognak az 1980-as évek rockzenei világában. Ő volt a Mötley Crüe nevű glam metal banda basszusgitárosa és egyben vezetője. A zenekar 1981-ben alakult, hamar híressé és hírhedtté vált. Pénz, siker, csillogás, „a világ legmocskosabb együttese” cím néhány hónap leforgása alatt. Ezzel együtt elkezdődött Sixx legnyomorúságosabb korszaka, a kábítószer uralkodása. 1986 karácsonyán három okból kezdett naplót írni: nem volt senkije, akivel beszélhetne; vissza tudta olvasni, mit csinált előző nap; ha meghalna, maradjon utána valami. Aztán eltelt húsz év, Nikki pedig egészen elfeledkezett ezekről a jegyzetekről, mígnem 2007-ben egy takarítás során rájuk bukkant, és már kitisztulva döbbent rá, hogy életveszélyes játékot űzött. A mű kinézete is hatásos: rengeteg

vérfoltos rajz, ábrázolás izmokat átszúró tűkről, fecskendőkről, halálra rémült,

eltorzult arcokról, fényképek olyan dolgokról, amelyekről az ember inkább nem akar tudni. Határtalan, néha már bántó őszinteség jellemzi az olvasmányt, a tisztelt olvasó megismerheti egy függő életét, mindennapjait, gondolkodásmódját. „Az alkohol, az LSD, a kokain… futó kalandok voltak csupán. Amikor találkoztam a heroinnal, az volt az igazi szerelem!” – írja. Az első naplóbejegyzésből kiderül, hogyan töltötte a zenész a karácsonyi ünnepeket: meztelenül, koszosan,

13


Könyvajánló csontsoványra fogyva kuporgott a karácsonyfa alatt, egy kiskanálba sűrítve mindazt, ami számára fontos. Innentől kezdve nincs megállás, fénysebességgel száguld lefelé a lejtőn, mi pedig tehetetlenül ülünk a lapok felett. Sixx tudja, hogy bajban van, segítség kell neki, de a függőség erősebb. Kétségbeesetten faltam a sorokat, amelyekből megismertem a heroin belövésének részletes leírását, a szer hatását, a hallucinációkat, az elvonási tünetek poklát, az anyag utáni mérhetetlen vágyat, a számtalan sikertelen elvonókúra gyötrelmét. Szívbemarkoló érzés volt látni, hogy az egyik kedvenc gitárosom, példaképem napról napra teszi tönkre magát, az életét, egyre közelebb kerülve a halálhoz, én pedig nem tehetek érte semmit, nem tudok rajta segíteni. Egyedül az nyugtatott meg, hogy tudom, Nikki még ma is köztünk van. A könyvből bepillantást nyerünk a banda életébe, próbákba, turnékba, orgiákba, (túl) intim pillanatokba, a sok csínybe, amelyeket unalmukban elkövettek, és amelyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehet viccesnek nevezni. Sixx egyik kedvenc hobbija volt például, hogy elegáns hotelek folyosóin a szobaajtókat befújta hajlakkal, meggyújtotta őket, majd bekopogott, és röhögve elszaladt. Sorban nyilatkoznak

2012–2013/4. az akkori barátok, ismerősök, szerelmek is, akik egyöntetűen megegyeznek abban, hogy a korábbi Sixxet egoista, erőszakos, kezelhetetlen és kiszámíthatatlan diktátorként lehetne jellemezni. A vicces sztorik, humoros beszólások ellenére a történeteket átszövi egyfajta feszültség, az olvasó szinte végig azt várja, hogy mikor jön el a néha már a függő által is kívánt vég. Hihetetlen, hogy megannyiszor túllőtte magát, és még mindig életben van. A könyv végén már pattanásig feszülnek az idegek, tudjuk, hogy tovább már nem lehet fokozni a helyzetet. Nikki 1987. december 25-én túllövi magát, a klinikai halál állapotába kerül. Az orvosok sikeresen újraélesztik, és mi már azt hinnénk, hogy itt a „happy end”, a főhős megtalálja a helyes utat. Persze ez koránt sincs így, Sixx saját felelősségére elhagyja a kórházat, haza megy, és – roppantul nem meglepő módon – egyből belövi magát. Végül győz az élni akarás. Nikki ma már teljesen tiszta, családapa, saját zenekara, divatcége, alapítványa van. Nem egy egyszerű, könnyen emészthető olvasmányról van szó; nem olyan, amelynek a buszon ülve fogunk neki. Ha mást nem is tanított ez a mű nekem, egyet megtanultam: soha nem szabad feladni.

Folk Nóra 14


2012–2013/4.

Ajánló a könyvajánlóhoz

Ajánló a könyvajánlóhoz Amikor iskolapszichológusként felkérést kaptam, hogy fűzzek pár szakmai gondolatok a Négyszáz oldalnyi heroin c. könyv általatok írt ajánlójához, nem is gondoltam, hogy bizony megdolgozom vele. Nem ismerem a könyvet, sem a rocksztár életét, így nem tudom a könyvet véleményezni, de nem is az a feladatom. A könyv témájához, az alkoholizmus és drogfogyasztás problémájához tudok pár gondolatsorral hozzászólni. „Ajánljuk ezt a könyvet és utazást minden alkoholistának és drogfüggőnek, akik elég bátrak voltak, hogy szembenézzenek démonaikkal és terjesszék az üzenetet, hogy van remény, és van fény az alagút végén” – ezzel az ajánlással kezdődik a könyv. Igen, mindig kell és nagyon fontos, hogy az embernek legyen hite, és reménykedni tudjon. De valójában kinek is ajánlható a könyv? A számtalan egyéb kérdés mellett számomra talán a legfontosabb: miért kell az embernek olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülnie, ahonnét egyáltalán nem biztos a kiút?! Ha nem kell, nem megyek olyan „alagútba”, ahonnét nem biztos, hogy ki tudok jönni! Képesek vagyunk a sötét vagy a rossz dolgok mellett a jót és a szépet is észrevenni? Ki a felelős a döntéseinkért? Egy egészséges, normális életet élő ember tud különbséget tenni az értékek között. Az, aki a jó és a biztos helyett a rosszat és a bizonytalant választja, már nem nevezhető egészséges, stabil személyiségnek. Az már lejtő, amin már sokkal korábban elindult. Az alkoholizmusnak, a drog fogyasztásának az útja a lejtőnek az a szakasza, ahonnét már nagyon nehéz és sok esetben csaknem lehetetlen ép

bőrrel visszajönni. A házat sem lehet megmenteni, mikor már teljesen lángba borult. A tűzoltók már csak a tűz továbbterjedését tudják megakadályozni. Így van ez az alkoholizmus és a drog problémájával is. Nem belekerülni kell, és később rengeteg energiát, időt, pénzt belefektetni a kiútba – amely már soha nem lesz olyan, mint az eredeti –, hanem kikerülni ezt az utat. Ahhoz, hogy valakinek egészséges értékítélete legyen, ismernie kell önmagát (önbizalom, önértékelés…), tudnia kell szeretni és szeretve lenni, és ismeretekre, megfelelő tudásszintre van szüksége. Kutatások azt mutatják, hogy azok a fiatalok, akik nem értik az élet tényeit, összefüggéseit, akiknek kevesebb az ismeretanyaguk, alacsony a tudásszintjük, nagyobb valószínűséggel követnek el hibát. A legfontosabb üzenet számotokra: függetlenül attól, hogy a média, filmek, zenék, könyvek mit mondanak, mire ösztönöznek bennünket, mire keltenek fel bennünk vágyat, érdeklődést – tudatlanul, csupán a pillanatnyi ösztönöknek vagy hatásoknak engedve élni, tenni vagy működni nem romantikus dolog, hanem ostobaság. A legjobb próba az, ha megnézzük, hogy mi történik akkor, amikor tartózkodunk valamitől vagy ellenállunk a negatív kísértésnek. Amikor boldogan, elégedetten, bűntudattól mentesen tudjuk élni a mindennapi életünket. Ez az igazi kihívás, amit akarattal bárki elérhet és megvalósíthat!

Belkovics Judit 15


Kis Rosta

2012–2013/4.

Avril Lavigne Avril Ramona Lavigne 1984. szeptember 27-én született Kanadában. Sokan csak Avril Lavigne-ként ismerik, mert ez a művészneve. A neve francia eredetű, Avril áprilist, Lavigne szőlőtőkét jelent. Már kétéves korában elkezdett énekelni egyedül a templomban. 1998-ban megnyert egy versenyt, és négy évvel később sikerült kiadnia első albumát Let Go címmel, amely Amerikában hatszoros platinalemezes album lett. Két évre rá megjelent a második lemeze: az Under My Skin. Ennek az összes zenéjét ő írta, de némelyiket zeneszerzők segítségével. 2007-ben megjelent a harmadik albumja: a The Best Damn Thing. Ezen található a Girlfriend, amelyet a legjobb slágerének tartanak. Négy év múlva piacra került Goodbye Lullaby címmel a 4. albuma. Ötödik lemeze hamarosan a polcokra kerül. Avril divattervezéssel is foglalkozik. 2008-ban dobta piacra saját ruhamárkáját, az Abbey Dawn-t. A név kiskori becenevéből ered. Kiegészítőket is gyártanak. Egy évvel az Abbey Dawn megjelenését követő évben piacra került a Black Star nevű parfümje, majd a Forbidden Rose, folytatása a Wild Rose. Avril Lavigne emellett színészkedett is. Feltűnt A falkában és a Megetetett társadalomban, kölcsönadta hangját a Túl a sövényen című rajzfilm egyik szereplőjének. Írt egy dalt az Alice Csodaországban című filmhez is, amelyik az Alice nevet kapta. Jelenleg Chad Kroegerrel él együtt.

Sólymos Dóra, 6. o. Eredetmonda

Romulus és Remus Egy anyafarkas nevelte őket. Mindig is arra vágytak, hogy egy várost alapítsanak ott, ahol nevelkedtek. Világhírű várost akartak alapítani. De megzavarta a nagy terveket a hatalomvágy, amely egymás ellen fordította őket. Mert ikrek voltak. Így nem tudták eldönteni, hogy kiről legyen elnevezve a város. Az istenekre bízták sorsukat. Égi jeleket kaptak: először Remus látott hat keselyűt, aztán Romulus tizenkettőt. Veszekedés tört ki köztük, egyikük hamarabb látott keselyűt, a másikuk meg kétszer annyit. Remus gúnyolódásképp átugrotta a szent városfalat. Romulus erre megölte. Így kapta a város nevét Romulusról. Tehát a város neve, gondolom, már tudjátok, hogy RÓMA.

Csenkey László, 6. o. 16


2012–2013/4.

Kis Rosta

Május 31-én tartották Budapesten a X. Janikovszky Éva meseíró pályázat díjkiosztó ünnepségét. Gelle Sára (6. osztály) meséjével különdíjas lett. Gratulálunk!

Mit rejt a padlás? Nyár volt. Az éves nyári kirándulásunkra készülődtünk a családommal. Akkor még nem is sejtettem, hogy az ez évi kirándulás más lesz, mint a többi. A szobámban a ruháim szétdobálva hevertek mindenfelé. Anyu reggel óta minden órában benyitott hozzám, és közölte, hogy fél óra múlva indulunk. Ez végül is délben történt meg, amikor végre tényleg elindultunk egy tóparti házba, ahol három hetet terveztünk eltölteni. A húgomnak és az öcsémnek köszönhetően az úton sem unatkoztunk, de három óra után megérkeztünk a faházba, és átvettük a tulajdonosoktól a kulcsokat. A lelkünkre kötötték, hogy a padlásra nem szabad felmennünk. Már ekkor tudtam, hogy ezt képtelenség lesz betartanunk, mivel egy tíz- és egy hétéves gyerek is van a családban. Én tizenkettő vagyok, de tudtam magamról: kibírom anélkül, hogy felmennék. Mary, a kishúgom szeme viszont azonnal felcsillant, amikor meghallotta a tilos szót, és Tom, az öcsém is furán mosolyogni kezdett, ami sosem jelent jót. Mellékesen megjegyzem, hogy az én nevem Lucy. Délután, mikor épp kipakoltunk (én és Mary egy szobában voltunk), a szüleink mondták, hogy körülnéznek a

környéken. Amint csukódott mögöttük az ajtó, és hárman maradtunk a hatalmas házban, Mary már rohant is le a lépcsőn, hogy megszerezze a padláskulcsot. Villámgyorsan visszaért, megtorpant az ágyam előtt, és kérlelően nézett rám. Azonnal megráztam a fejem, bár már akkor tudtam, hogy semmi esélyem visszatartani őket. Akkor már Tom is megjelent az ajtóban, és még mielőtt szólhattam volna, már rohantak fel a lépcsőkön, és nyitották a padlást. Ennyit a tekintélyemről. Azért utánuk mentem. A padláson csak úgy szállt a por, semmi érdekes nem volt ott, mindössze egy öreg szekrény és egy háromlábú szék. Illetve volt ott még valami. Pont felettünk a falon egy csapóajtó. Mivel alacsonyan volt a plafon, elértem és meg is tudtam emelni, azaz nem volt lezárva. A testvéreim feltalálták magukat, fogták a háromlábú széket, az egyikük ráállt, a másikuk támasztotta, és óvatosan átmásztak a csapóajtón, ami a tetőre vezetett. Vagyis akkor még azt hittem, hogy a tetőre. Utánuk én is átmásztam, mivel egy szót sem szóltak vissza: gondoltam, jobb, ha vigyázok rájuk. Csakhogy mikor felmásztam, én is megdermedtem. Nem a tetőn voltunk... Hanem egy másik világban. A távolban egy hatalmas hegy állt, amiről

17


Kis Rosta vízesés zúdult le. Előtte szivárványszínű virágmezők, végtelen erdők és rétek. Lassan lehajtottam a csapóajtót, és még jobban körülnéztem. Előttünk egy virágra rászállt egy színes pillangó. Illetve nem igazi pillangó, inkább valami ahhoz hasonló. Sokkal nagyobb volt, és ahogy megfordult, láttam, hogy kis emberke szárnyakkal. Azaz azt hiszem, tündér. Elrepült. Mary utánaeredt, mi pedig őt követtük, így mindannyian gázoltunk a virágtengerben, a vízesés irányába. A kis tündér berepült egy erdőbe, ahol végül szem elől tévesztettük. Viszont az erdőben találtunk szamócát, és szedtünk is jó pár marékkal. Aztán újra megpillantottuk a tündért, és folytattuk utunkat a vízeséshez. Lassacskán elértük a vízesés előtt hullámzó tavat. A parton sás lengedezett, körülötte pedig több száz tündér repkedett. Én leültem a tópartra, és felnéztem a végtelen vízesésre, ami úgy tűnt, mintha ránk készülne zuhanni. Mary már a vízben lubickolt, és egy tündérrel játszadozott, amikor az összes kis repkedő teremtmény rajként szívódott fel. Mindkét testvérem riadtan gázolt ki a vízből, és félénken ült le mellém. A vízesés fölött hirtelen megjelent egy árnyék. Egy sárkány árnyéka. Világoskék bőrén csillogtak a vízcseppek, és nagy vörös szemeivel kíváncsian méregetett minket. Aztán felrepült, és mint egy rakéta, úgy zuhant a vízbe, mellettünk. Azonnal vad hullámokat kezdett el szórni a tó, akárcsak egy mérges fenevad. A sárkány is felmerült, és kitátotta hatalmas száját, amiből előbújtak a

2012–2013/4. borotvaéles fogai. Aztán egy pillanat alatt átrepült a hátunk mögé, mi pedig már egy percet sem akartunk itt maradni. – Futás! – kiáltottam, és belerohantam a vízbe. – Úszás! – helyesbített az öcsém, és megindult utánam a tóba. Hamarosan mindhárman elmerültünk, így kénytelenek voltunk úszni. Mindezt nyomunkban a sárkánnyal. Hirtelen valami beleragadt a lábamba és húzni kezdett lefelé. Még kicsit bukdácsoltam, aztán végleg elmerültem. A víz alatt láttam, hogy egy polip ragadott meg mindhármunkat, és húzott a szája felé. A polip mellett pedig megpillantottam valamit, amitől megnyugodtam. Egy csapóajtót, amilyet már láttam ezelőtt. Mutogatni kezdtem felé, aztán kiszabadítottam a lábam a szorításból, segítettem a testvéreimnek, és mindhárman, levegőhiánnyal küszködve, megindultunk a csapóajtó felé. A nyomás miatt nehezebb volt felnyitnom, de végül sikerült, és a vízzel együtt „befolytunk” a padlásra. Lecsuktam a csapóajtót, majd a padlást is bezártuk, és rohantunk le a lépcsőkön. Éppen visszacsúsztattam a kulcsot a helyére, mikor a szüleink visszaértek, és megálltak előttünk. – Jól megvoltatok? – kérdezték, inkább tőlem. – Természetesen – bólintottam, és halványan összemosolyogtam testvéreimmel.

18


2012–2013/4.

PC-játék

Natural Selection 2 Lövöldözős – Stratégia – Jövőben játszódó – 12+ A játék 2012-ben, egészen pontosan október 31-én jött ki az Unkown Worlds Entertaiment-től. Első ránézésre ez egy első személyből nézett lövöldözős játék (első személy: az emberednek csak a kezét látod, mintha te magad lennél ott, harmadik személy: az egész embert látod, mintha kívülről néznéd a játékot), valójában azonban a lövöldözős és a stratégiai játékok remek kombinációjáról van szó. A megjelenésekor egy ismert újság úgy írt róla, mint a Counter Strike és a Starcraft keverékéről. Az elején két csoport közül kell választanod: a tengerészgyalogosok (azaz a „Marine”-k, ők ugye az emberek) és a „Kharaa” űrlények közül. Az emberek főleg a fegyvereikre és fejlett technológiájukra támaszkodnak, míg az űrlények a közelharcot részesítik előnyben. Azonban néhány földönkívüli életforma képes ugrani, falat mászni vagy repülni. A cél: megsemmisíteni az ellenség bázisát. Azonban – mint ahogy azt már említettük – a feladatod nemcsak eszeveszetten lövöldözni: te mint parancsnok, megtervezheted az egész harcot (ilyenkor felülről láthatod az eseményeket), új egységeket hívathatsz, és növelheted a bázisod területét. A fejlesztésekről (az űrlények esetében az evolúcióról) sem szabad elfeledkezned. Ügyesen kell kihasználnod a fajod előnyeit. Ha kíváncsiak vagytok a játék hivatalos weboldalára, a következő címen megtaláljátok: http://unknownworlds.com/ns2/ Végül még annyi: a Natural Selection 2 játszásához nagy teljesítményű gép ajánlott.

Tuba András, I. A

19


Ballagás és érettségi


Rosta egesz 4