A fényképpályázat legszebb képei
2013. 3. szám
Bitter Balázs, I. B Búcsi Veronika, III. A
Gergely Eszter, 9. o.
Maga Kati, IV. A
Gergely Attila, 6. o. 2
2013. 3. szám
Vezércikk Kedves Duna utcások!
Sziasztok! Joggal kérdezhetitek, miért a főszerkesztő-helyettes köszönt benneteket. Rékának azonban rengeteg más, fontos dolga van, az érettségit beleértve, így talán érthető, hogy ez a feladat rám hárult. Ám főszerkesztőnk nélkül is megérkezett a Rosta újabb, harmadik száma. Karácsony igaz, rég volt, de ez a pár hónap időt adott arra, hogy megírjunk néhány új, érdekes cikket. Élménybeszámoló, ajánlók, novella, humor, kritika. Érdekességek sora vár benneteket a tavasz elején. Talán legnagyobb Fényképpályázat – értékelés újítás az angol nyelvű Arcképcsarnok. Úgy gondoltuk, Öröm számunkra, hogy iskolánk tanulói nagyszerű ötlet volna egy cikk azon a között akadnak olyanok, akiket érdekel a nyelven, amelyet a suli szinte minden természetfotózás, sőt valahol a hobbijuk is. A diákja tanul. Kellemes Rosta-olvasást beküldött felvételekből érzékelhető, hogy ezek a kívánok mindenkinek. A tanulók szívesen dolgoznak fényképezőgéppel, negyedikeseknek sok szerencsét az és ismerik azokat a technikai lehetőségeket, érettségihez. Remélem, az írásbeli jól amelyeket masinájuk kínál. A természetben az sikerült. ☺ apró rezdülésekre, fényviszonyok változására, a Emellett szeretnénk megköszönni a beküldött szebbnél szebb őszi és téli pillanatokat megörökítő fényképeket. Minden elismerésünk a fiatal „művészeknek”! ☺ A suliujsag@gmail.com e-mail címre küldhetitek véleményeteket, írásaitokat, ötleteiteket, és természetesen kritikát is elfogadunk. Ez az a hely, ahol bátran lehettek kreatívak, és elengedhetitek a fantáziátokat.
színek eleganciájára is odafigyelnek. Minden tanár látta, megcsodálta a fotókat, és pontokkal is kifejezte tetszését. Beigazolódott az ízlések és pofonok, kinek a pap, kinek a papné mondások igazsága, hiszen a vélemények különböztek. Nem állítottunk fel sorrendet, inkább minden pályázót megjutalmaztunk egy-egy értékes könyvvel. A képeket hamarosan az iskola III. emeletén egy faliújságon mindenki megszemlélheti. Mindenkinek üzenjük: ne hagyja abba a fényképezést, mert a Rosta fotópályázata jövőre biztosan folytatódik! Iró Erzsébet
Németh Marco, III. B
Szerkesztőség Főszerkesztő: Bartusz Réka, főszerkesztő-helyettes: Németh Marco; szerkesztők: Folk Nóra, Kováts Orsolya Sára, Tuba András; Kis Rosta: Gelle Sára, Csenkey László, Sólymos Dóra. Tördelés: Tuba András; címlap: Folk Nóra. A lap megjelenését a Ružinovi Közszolgáltató Vállalat támogatta.
3
Arcképcsarnok
2013. 3. szám
Araf Khaled Araf is a university student living in Canada. He’s studying at the University of Toronto. I find it interesting to show the student life in North America. I mainly asked him about university life. I met him when I was in Canada last July. My main purpose was to improve my English, but didn't think until my trip to Toronto that I can make true friends thousands of kilometres away from home. Not just miles, but also the language and culture could have been the border between us. I’ve understood that friends are not just guys you’re clubbing and having fun with, but real friends you can learn from a lot. He really encouraged me through his view of the world and simply by how much he had achieved. He is smart and a great guy full of aspirations. Moreover, he’s very friendly and easy going. ☺ – Hi Araf. Tell me about your background. What was the reason to come to Canada? – Hello Marco. I came to Canada when I was seven years old from a country called Bangladesh. Both my mum and I had an instinct to discover and explore new cultures. She had the chance to study in the USA but never got to do so, thus she was eager to explore North America and we settled down in Toronto. – Can you tell me what you are studying? – I’m studying immunology. More specifically, I do research related to virology. I hope I’ll study medicine but I find out if I get accepted after the next two years. – Why do you want to be a doctor? Have you ever had a moment in your life that influenced your decision? – When I was younger and we moved to Canada, I was diagnosed with a type of cancer on my left leg. Obviously, I had to go to chemotherapy and I had to go through an operation. That was a huge experience that introduced me to life in the hospital. I became familiar with healthcare and medical terminology. I’ve always been good at sciences and I became interested in biology when I went to a science focused high school. It’s always tough to decide what to study, but now I feel this is the area that I’m really interested in and it is intellectually stimulating for me. – So you describe yourself as an intellectual. What does it mean for you being a student? – Being a student is a huge challenge for me (but also rewarding!). I would say that compared to an average person I’m a bit more nerdy. I like to study. I like being a student and living this life.It’s a great thing to be able to help other people. I think this is the path I’d like to follow. If I follow it, I’ll be satisfied not only intellectually, but I will also be able to serve the community that I’m so close to.
4
2013. 3. szám
Arcképcsarnok
– You mentioned the community you belong to. How sociable are you? – I have a small group of friends I’m quite attached to. It’s like a community. I have really good contact with them and we’ve been hanging out for the last 8 years. We’re really old friends. There is not a single person in our circle of friends who’s exploring medicine so, for some reason I feel like, oh, that’s going to be me! If anything happens to my friends, I feel as though I have the responsibility to help them. – This thinking is really valuable. Can you talk about universities and student life in Canada? – In Canada after grade twelve, students go to university. In Quebec they have a different system called CÉGEP. They study up to grade thirteen then they go to professional schools, such as medicine or law school. In Toronto, Ontario, we can choose anything we want to study, and there’s no exam to get into university. If your marks are good, you can get accepted to the most prestigious universities. The best-known universities are University of Toronto, McGill University and University of British Columbia. Some have a college system. It’s similar to what Oxford has. They have their own culture, traditions and they have their own history. At the University of Toronto there are seven colleges. Students can choose to live at the dormitory during the first year as I did. It was a lot of fun living downtown. There are plenty of restaurants, shopping malls and sushi bars as you know. ☺ I think the student life in Toronto is the best in Canada because the city is so vibrant, but many people would argue with you that Montreal is better. I’ve been there several times. There’re lot of “hipsters”, and people who just love art. Montreal is a beautiful city too. – There are other universities that are less difficult and it’s probably easier to get accepted. What advantages does the University of Toronto have, and why did you choose it? – University of Toronto is known to be a very difficult university. That’s largely because it tries to maintain an international reputation. The courses are absolutely incredible. We have top researchers and scientists from all over the world teaching here. For instance, we have lecturers from Harvard and from other high ranked institutions. It’s a really good place if you are looking for academic enrichment. Of course, you need to push yourself and become a leader in your field if you want to succeed. – What kind of opportunities have you had that gave you experience? – I’ve had some. For example, last month I had a chance to meet with a Nobel Prize winner, Sydney Brenner. Last year I met another Nobel Prize winner James Orbinski, who was the president of the organisation called Doctors Without Borders. The organisation essentially gives medical treatment to people in war zones and in impoverished countries. I don’t think I would have had the chance to meet these people if I hadn't attended the University of Toronto. – It must be difficult not only study at one of the best universities, but also to be active and to participate in these forums that you do. How do you manage that? Do you have any hobbies? You have to take a break at times. ☺ – I like being here and studying as I mentioned. However, sometimes I go crazy and loose all my hair studying hard. ☺ You know, what doesn’t kill me makes me stronger.
5
Arcképcsarnok
2013. 3. szám
On the other hand, I have hobbies like collecting flags. I also like to meet people from other cultures and stay in touch with friends from abroad. I try to keep in contact with them all over the world. I send them postcards. It’s a great experience learning about other people's cultures and languages. I think learning about foreign cultures is my biggest hobby. Obviously, I go clubbing and hanging out with my close friends like others do from time to time as well. – Finally, would you recommend universities in Toronto for students in MTAG? Probably the distance and language is the main reason why students are afraid of studying in North America. How do you see that? – Obviously my answer is yes. Many Canadian universities have high international student populations. That means a lot of students. Toronto is a great place for minorities and it’s a real multicultural city. University of Toronto is a rather large institution so it might be a cultural shock if you come from a smaller town or a town that is less diverse. Of course, Toronto is not as big as London or Paris but it is a student oriented city with lots of facilities and things to do. The distance is quite long from Slovakia but if you want to explore North American education, or decide to study on another continent, Toronto would be one of the best choices I think. – Thank you Araf. I really enjoyed talking with you. I wish you all the best in the future. Don’t forget to visit Bratislava as you promised me! Take care on the other side of the ocean. I hope to see you sometime soon...
Marco Diákparlament – hogy is van ez? A diákparlament kötelező feladata a tanulók közösségének képviselete. Minden olyan kérdéssel foglalkozik, amely a diákokat érinti. Elméletben. De mi a helyzet a gyakorlattal? Vajon tudják-e a tanulók, hogy mi a célja ennek szervezetnek? Erre próbáltam választ találni iskolatársaim segítségével. Arra a kérdésre, hogy „Szerinted mit csinál a diákparlament?”, a következő – finoman szólva is lehangoló – feleleteket kaptam: – Hát… valamit szervez, nem? – Őszintén? Fogalmam sincs! – Néha van gyűlésük, ahol például a nyílt napot szervezik. – Tudom, hogy van, de nem tudom, mit csinál. Az eredmény, valljuk be, siralmas. Ezen felbátorodva kerestem fel diákparlamentünk jelenlegi elnökét, Németh Marcót, hogy tiszta vizet öntsön abba a bizonyos pohárba. – Hogy zajlik egy gyűlés? Mi történik közben? Miről esik szó? – Elsősorban az időpontot kell a képviselők számára nyilvánvalóvá tenni. Ebben segít az iskolai hangosbemondó, amelyen keresztül a közleményt kihirdetik. A megbeszélést rendszerint a diáktanács elnöke nyitja meg, esetleg a tanári képviselet, tehát Iró tanárnő. Az elhangzottakat dokumentálnunk kell, azaz jegyzőkönyvet készítünk.
6
2013. 3. szám
Diákparlament
Ezért még az ülés megkezdése előtt megbízunk valakit, hogy írásban rögzítse: miről volt szó, illetve ki mit mondott. A gyűlés természetesen szabadabb hangvételű, mint amit az elkészült jegyzőkönyv tükröz. Az elején a fontosabb témákról esik szó, a továbbiakban viszont inkább hasonlít egy beszélgetésre, amikor egy-egy képviselő problémákat vet fel, vagy kérdéseket tesz fel. A legmozgalmasabb megbeszélések a nyílt nap előtt zajlanak. Tudniillik talán legfőbb feladatunk a nyílt nap megszervezése és lebonyolítása. Ilyenkor e körül forog az egész. – Marco, szerinted hol a hiba, miért nem működik rendesen iskolánkban ez a szervezet. – Na, most megfogtál. ☺ Engedd meg, hogy erre kicsit bővebben válaszoljak! Egy diáktanácsnak az a feladatköre, hogy előremozdítsa a diákéletet, és megfelelően képviseljen bennünket, diákokat. Ehhez három fontos tényező szükséges. Ötletek (fantáziát, kreativitást igényelnek), akarat és idő. Persze számos dolog van még, amit meg lehetne említeni, mi kell ahhoz, hogy a diáktanács »munkáját« valóban munkának nevezzük, és ne valamilyen gittegylet legyünk. Ilyen például a diákság hozzáállása, de a tanárok szerepe is fontos. Emellett a Duna utcának vannak hagyományai: amit más iskolákban a diákönkormányzat szervez, az nálunk szétosztott feladat, mindenki részesül a munkában és a sikerben. Például: a diákbált a harmadikosok készítik elő, az elsősök avatása a másodikosok feladata; az environmentális napokat a szaktanárok bonyolítják le. Ez nem feltétlenül rossz, sőt. Legutóbbi látogatásunkkor volt szerencsém beszélgetni a mosonmagyaróvári diákparlament tagjaival. Kijelenthetem: náluk ugyan valamivel jobban működik az egész, de nem sokkal. A legfőbb különbség, hogy nekik több feladat jut. Ők szervezik például a diákbált és más iskolai rendezvényeket is. Személy szerint nem örülnék, ha csak bizonyos diákok rendeznék évről évre a bált. Nálunk ez sokkal demokratikusabb. Sokan más iskolák működésére hivatkoznak, hogy »máshol bezzeg működik a parlament«. Ezt nem szabad így venni! Nincs könnyű dolgunk, amikor arról »filózunk«, vajon hogy is kellene működnie a szervezetnek, és mit is kellene csinálnia. A cél szerintem az lenne, hogy ne csak a feladatokat kapjuk meg, hanem mi magunk legyünk azok, akik a további rendezvényeket és programokat kitaláljuk. Önszántunkból próbáljunk meg csinálni valami hasznosat magunknak, Duna utcás diákoknak. Elvégre mi tudjuk, hogy mi jó nekünk. A lényeg az lenne, ha be tudnánk vonni az egész iskolát diákostul együtt a szervezésbe, és sokkal több aktív fiú és lány tevékenykedne tele ötletekkel, tervekkel és akarattal. A végén pedig visszatértünk az elején említett három tényezőhöz, amely – be kell vallanunk – sajnos, nincs meg. – Köszönöm a válaszokat! Marco szerint hiányoznak az ötletek, az akarat és az idő. Én azt mondom: egy kis részt mindenki hozzá tudna tenni a munkához, és mint tudjuk, sok kicsi sokra megy. Az érdekes, programokkal teli diákélet, a működésképes diákparlament mindannyiunk érdeke. Tegyünk hát érte!
Folk Nóra, II. A
7
Sítanfolyam
2013. 3. szám
Sítanfolyam 2013 Iskolánk idén is megszervezte a gimnázium első osztálya számára a már szinte hagyománnyá vált sítanfolyamot. A február 14-étől 23-áig tartó kiránduláson az elsősökön kívül részt vettek alapiskolás és a gimnázium felsőbb osztályaiban tanuló gyerekek is. A szervezők kezdeti csalódottsága a kevés elsős miatt a tábor végére teljesen szertefoszlott, mivel a résztvevők a lehető legtöbbet hozták ki magukból és a rendelkezésükre álló lehetőségekből egyaránt. Iskolánkhoz csatlakozott a budapesti szlovák alapiskola is. A sítanfolyam helyszíne ÉszakSzlovákiában a Beszkidekben, a Lengyelország határánál fekvő Oščadnica – Veľká Rača volt. A kényelmes Sporthotelből a társaság mindig jókedvvel szállt fel a síbuszba – bár a nagy létszám miatt nem volt kényelmes az utazás –, s lankadatlan jókedvvel szállt ki belőle a hegy lábánál. A síelés csoportokban zajlott, ezzel teret adva a tapasztaltabb és kezdő síelőknek egyaránt.
Négy csoportot alkottunk, a fejlődési szint alapján: a negyedik csoportban a kezdők, az elsőben pedig a legügyesebbek voltak. A pályák nagy választéka változatossá tette a lesiklást, nem unt rá senki egyhamar. A tanárok, csoportvezetők is cserélgették a csoportokat, így mindenkinek volt lehetősége többfajta szempont szerint fejlődnie. A csoportvezetők között Urbán Péter, Kudlicska Róbert, Marták Zsolt tanár urak, Jaroslav Loy doktor úr és a budapesti iskolából Hatvany Anna tanárnő voltak. Természetesen senkinek nem volt kötött helye egy csoportban – ha valaki gyorsan fejlődött, az átléphetett az egy fokkal tapasztaltabb síelőkhöz. A délutánjaink szabadok voltak, ezt az időt legtöbbször együtt töltötte a társaság: vagy a játékteremben csocsóztunk, dartsoztunk, pókereztünk, vagy a folyosón beszélgettünk. Szerdán fürdést szerveztek a helyi wellnessközpontba, így egy kicsit megpihenhettünk.
8
2013. 3. szám
Sítanfolyam
Szerdán fürdést szerveztek a helyi wellnessközpontba, így egy kicsit megpihenhettünk. A hét lezárásaként gyorsasági versenyen vett részt mindenki – botok közt szlalomozva mérettettünk meg nemek és csoportok szerint. A 3. és 4. csoport, illetve az 1. és 2. csoport versenyeztek egymással. A fiúk között a 3–4. csoportban a harmadik helyen Pajdi Ádám, a másodikon Bodolóczki Márk , az elsőn pedig Horňák Nikolas végzett. Az 1–2. csoport dobogósai Nemes Tamás, Nagy Teo és az abszolút nyertes Nagy Leó lett. A lányoknál én, Kováts Orsolya Sára a 3–4. csoport közti versenyen harmadik helyezést értem el, illetve a
„legtöbbet fejlődő résztvevő” különdíjat is nekem ítélték. Második helyen Balga Tamara, az elsőn pedig Kis Regina végzett. Az 1–2. csoport helyezései: Lapos Ilona harmadik, Vician Anna második, az abszolút nyertes a lányok között pedig Topol Sophie lett. Úgy gondolom, mindenki felejthetetlen élményekkel és pozitív energiával feltöltve érkezett vissza a hófehér hegyekből a mindennapok hajtásába. A társaság összekovácsolódott, új barátságok köttettek, és a tanárokkal is közvetlenebb kapcsolat alakult ki. Kováts Orsolya, I. B
ISKOLÁSVICCEK – Tanárnő, szerintem nem ötöst érdemeltem volna erre a dolgozatra. – Szerintem sem, de ez a legalacsonyabb osztályzat, amit adhatok.
Felmérő előtt: Tanár: – Remélem, nem foglak csaláson kapni, Móricka! Móricka: – Én is...
– Mit tanultatok ma az iskolában, Józsika? – Íjni tanujtunk. – És mit írtatok? – Nem tudom. Ojvasni még nem tanujtunk.
– Pisti, mikor szoktál felébredni hétköznap? – kérdezi a tanár. – Körülbelül másfél órával azután, hogy beérek az iskolába.
UTOLSÓ MONDATOK A HALÁL ELŐTT • • • • •
A kezemben levő ártalmatlan lábatlan gyíkot csak a szakértők tudják megkülönböztetni a rendkívül veszélyes pufogó viperától... Vihar közeleg. Elbújok a fa alá... Hé, Józsi, dobd ide azt a NAGY fejszét... Ha még egyszer lefagy a Windows, kinyírom magam... Ebben a kérdésben ellent kell, hogy mondjak önnek, Sztálin elvtárs...
9
Múltidéző
2013. 3. szám
Egy volt diák emlékei Iskolánk két éve lett 60 éves, így szüleink, nagyszüleink is lehettek a gimnázium tanulói. Feltettem magamban a kérdést: vajon mi változott azóta? Erre édesanyámtól, Folk Ildikótól vártam a választ, aki egykor szintén az épület falai között tanult. – Melyik évben végeztél? – 1984-ben érettségiztem, ennek már 29 éve. – Miért pont ide jöttél az alapiskola után? – A nagymegyeri általános iskola idősebb diákjai közül sokan jártak oda, és jó híreket hoztak a pozsonyi gimnáziumról. Az én évfolyamomból már öten döntöttünk úgy, hogy a fővárosi Duna utcán folytatjuk tanulmányainkat. – Mesélj, régen milyen szokások, szabályok voltak. – Egy évfolyamban akkor is két osztály volt – egy matematikai és egy általános –, de a létszámuk 30-32 körül volt. Akkor is megjelent a Rosta, még írógéppel írták. ☺ A mi időnkben a portaszolgálatot a másodikos diákok látták el, egész délelőtt két tanulónak a portán kellett ülnie, és egy füzetbe írták a látogatók nevét. Ennek persze nagyon örültünk, hisz egy tanítási napot legálisan ellóghattunk. A nagyszünetben csak a hetes maradhatott az osztályban, a többiek a folyosón sétáltak körbe-körbe. Kötelező volt az iskolaköpeny viselése is: kék vagy fehér volt, és közutálatnak örvendett. Mindig begyömöszöltük a padba, és csak akkor vettük fel, ha egy szigorúbb tanár ránk szólt. Gyönyörűen festettünk az előtte gombóccá gyűrt köpenyekben. Az udvar hátsó részén állt egy kis házikó, ahol a Gravis zenekar próbált. Rengeteg időt töltöttünk ott. A tanév elején mindig mezőgazdasági diákmunkát végeztünk. Egy-két hétig a Kárpátokban szőlőt szüreteltünk, októberben két hétig Alsókubinban szedtük a krumplit. Nyáron önkéntesként Németországba lehetett menni eperpalántát ültetni. Egy évben kétszer honvédelmi gyakorlaton vettünk részt Košík tanár úr vezetésével, aki tájékozódási versenyt szervezett nekünk a Kárpátok lejtőin. Előfordult, hogy télen a hegyi mentő kereste az eltévedt osztályt. Év végi kirándulásként sátortáborba vittek bennünket. A régi tanárok közül már csak Kis Ferenc tanár úr – aki fizikára tanított engem – és Kováts Márta tanárnő – aki a párhuzamos osztály osztályfőnöke volt – van ma is az iskolában. – Szerettél ide járni? – Persze, nagyon élveztük a nagyvárosi életet. Már akkor is sokan jártunk táncolni a ma is népszerű Ifjú Szivekbe és a Szőttesbe. Állíthatom: gimnazista éveim nagyszerűen teltek a Duna utcán. – Köszönöm a beszélgetést! Hiába az eltelt évek, anyukám emlékei mit sem fakultak. Egyre több és több történet jut eszébe, nevetve beszélgetünk róluk órákig. Remélem, egyszer én is ilyen jókedvűen mesélhetek majd gyerekeimnek a Duna utcán eltöltött éveimről.
Folk Nóra
10
2013. 3. szám
Zeneajánló
Nicolas Jaar „Testünk kikapcsol és lelkünk lép működésbe egy-egy Jaar-alkotás hallatán” Valóban, ilyen rovatunk még nem volt. Úgy gondoltam, miért ne írjak zenéről és alkotójáról, akit szeretek. A zene nagyon fontos számomra. Dallamok nélkül, úgy érzem, nem is tudnék élni. Gondolom, ti is így vagytok ezzel. A jelen pillanat szépségét növelik, végtelen tiszta pillanatot generálnak aprócska lelkünk legmélyében. Mindenképpen érzelmekkel hatnak ránk. Valami ilyesmit tartalmaz az igazán jó zene, és pontosan ilyenek Nicolas Jaar művei is. Ő és a többiek az elektronikus zenét alakítják művészetté. Munkássága radikálisan új, progresszív. Az elektromos zenét, sajnos, a szórakozóhelyek silány minőségű, vacak tuc-tuc „zenéiről” ismertük meg. Úgy érzem, az igényes zenekedvelő számára nem marad más, mint hogy beletemetkezik a régi korok nagy alkotásaiba. A múlt nosztalgiája az egyébként haladó szellemű hallgatóságot konzervatív, elszigetelt világba zárja. Ez az, amit nem szabad engednünk! Ha jobban odafigyelünk, és kutatunk az interneten, rengeteg feltörekvőben lévő zenészt és „új keletű” irányzatot találunk, mely kiérdemli az igazán jó zene címet. Jaar sokszor kombinálja az elektronikus zene szépségét nagy előadók hangjával. Az egyik legjobb példa erre Nina Simone Feeling Good című száma, melyet feszültséggel teli zenei elemekkel spékel meg, s ettől kissé misztikussá válik. Valóban a lélek legmélyére hatol, mikor a lehető legfurcsább hangokat egyesítve alkot bravúros zenét. Nicolas Jaar 1990-ben született New Yorkban, chilei amerikaiként. Gyerekkorát Santiago de Chilében töltötte. 2004-ben kezdett elektronikus zenét készíteni. Első sikerét 17 évesen érte el, amikor számait a Wolf + Lamb lemezkiadó jelentette meg. Mérföldkőnek számított a 2009-es év, ugyanis zenésztársaival együtt ekkor alapította meg a független Clown and Sunset lemezkiadót. A Space is Only Noise – A tér csupán zaj –, az első és jelenleg egyetlen albuma 2011-ben jelent meg, és elnyerte a szakközönség tetszését is. A Pitchfork zenekritikusai 2011 legjobb új zenéjének minősítették. 2012-ben az egyik legnagyobb sikerét érte el, amikor a BBC rádió Essential Mix című műsorában zenéje több órára vált elérhetővé a hallgatóság számára. Nicolas egyébként összehasonlító irodalmat tanult a Rhode Island-i Brown Egyetemen. Tanulmányai is hozzásegíthették a még nagyobb zenei élmény eléréséhez. Művei talán az irodalomból kölcsönözték érzelmes oldalukat. Nicolas valóban progresszív, teljes mértékben művésznek nevezhető fantasztikus zenész. Zenéje kiválóan alkalmas pihenésre, gondolataink feledésére. Úgy érezhetjük, testünk kikapcsol és lelkünk lép működésbe egy-egy Jaar-alkotás hallatán. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
11
Marco
Könyv- és programajánló
13
2013. 3. szám
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Ez a regény a mi korosztályunknak íródott, tehát úgy gondolom, mindenkit érdekelhet. Mark Twain híres, egyesült államokbeli író 1884-ben az amerikai polgárháború után írta a könyvet. Cselekménye még a háború előtt játszódik, amikor északon már nem tartanak rabszolgákat, délen viszont még igen. A mű a Tom Sawyer kalandjainak a folytatása, de lényegében ennek az elolvasása nélkül is jól érthető a történet. Huckleberry Finn egy észak-amerikai kisváros „utolsó csavargója”, viszont a környékbeli összes gyerek isteníti, hiszen nem függ senkitől. Emiatt sok barátja van. A felnőttek óva intik gyerekeiket tőle, pedig ő jóságos és bátor fiú, csak nem adatott meg neki az, ami másoknak. A történet alapja, hogy Huck összetalálkozik jó barátjával, a szökött néger Jimmel. Elindulnak tutajon a
Mississippin, hogy Jim szabad emberré válhasson. Huck egész úton azon rágódik, hogy nem tisztességes dolog szökött négert segíteni, viszont Jim a barátja, és ez végül felülkerekedik a lelkiismeretén. Amint útra kelnek, egyik kalandjuk követi a másikat. Találkoznak két szélhámossal is, akik végül eladják Jimet egy farmernak. Huck Finn azonban nem hagyja őt ott, és a farmerek házába megy. Éppen vendéget várnak, így hát Huck ennek a titokzatos vendégnek adja ki magát. Pár óra múlva azonban megjelenik az igazi vendég is: Tom Sawyer! A két barát összedugja a fejét, és közösen igyekeznek megszöktetni Jimet. Tom azonban csakis a regényekben olvasott, azaz a „vadregényes” megoldásokban bízik... A végét bizony már nem írom ide, hogy legyen min gondolkodnotok, illetve legyen mit olvasnotok. Ajánlom tehát mindenkinek ezt a jó könyvet! Tuba András
Kendernosztalgia – kiállítás Hol?
Mikor?
A Pozsonyi Városi Múzeumban (Múzeum mesta Bratislavy), Radničná 1 Április 7-ig.
Nyitva tartás: kedd–péntek: 10-től 17 óráig szombat–vasárnap: 11-től 18 óráig
12
2013. 3. szám
A víz világnapja
A látogató mindent megtudhat a kender vetéséről, feldolgozásáról, a vászonszövésről és a kendervászon régi és mai felhasználásáról. Kiderül, hogy nemcsak terítőnek, törülközőnek alkalmas, hanem a belőle levő ruhadarabok is nagyon praktikusak, modernek, sőt divatosak! Egyedi férfiingek, női blúzok, kosztümök, kiegészítők készülnek mind a mai napig kenderből. A kiállított alkotások között megtalálhatók a pozsonyi Josef Vydra Alkalmazott Művészeti Iskola diákjainak munkái is. A másodikosok kiegészítőket, a harmadikosok és negyedikesek már egész ruhákat gyártottak. A lényeg a régi és modern stílusok ötvözése, hogy hidat képezzenek az előző korok és napjaink között.
Tudod-e?
Március 22. 22 – A víz világnapja világnapja Víz a pohárban, víz a fazékban, víz a kádban, víz a medencében, víz a föld alatt, víz a tóban, víz a sejtekben, víz a testedben. Mindenütt találkozunk ezzel a színtelen, szagtalan folyadékkal, tulajdonképpen az életünket képezi. 1993-ban az ENSZ 47. közgyűlésén március 22-ét a víz világnapjává nyilvánították. Íme pár érdekes tény a világnap főszereplőjéről:
• Egy átlagos amerikai állampolgár naponta 500, egy átlagos gambiai pedig 4,5 liter vizet használ el. • A világon több mint 1 milliárd embernek a napi szükségleteihez 6 liternél kevesebb vízmennyiség áll rendelkezésére.
• Ha a világ minden vizét egy vödörbe öntenénk, az emberi fogyasztásra alkalmas víz elférne egy teáskanálban.
és lelkem sok szennye-bűne
• Egy átlagos mosogatógép 100 liter vizet használ el egyetlen mosogatás alatt.
A tények is mutatják: a vízhiány egyre sürgetőbb probléma, a megoldás • Testünk 66%-a, Földünk 80%-a víz. megtalálása egyre fontosabb. Szerencsések • A víz az egyetlen anyag, amely vagyunk, a mi vidékünkön természetes, mindhárom halmazállapotban létezik a hogy a csapból literszámra folyik az ivóvíz. Gondoskodjunk róla, hogy unokáink is természetben. legalább ennyire szerencsésnek mondhassák • A Földön lévő víz 97%-a sós, a maradék magukat! három százalékból kettőt tesz ki a sarki jég „Víz, még sohse láttalak; – vagyis 1% az ivóvíz!
• A Szahara sivatag körüli övezetében élő nők hetente 16 órát töltenek vízgyűjtéssel.
13
boldogan megszégyenülve érzi, milyen tiszta vagy.” Szabó Lőrinc: Egy pohár víz (részlet)
Filmajánló
2013. 3. szám
Felhőatlasz „Az életünk nem csupán a miénk, kötődünk másokhoz, a múltban és a jelenben, és minden egyes bűntettel vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá.” A Felhőatlaszt 2012-ben Tom Tykwer és a Mátrix alkotói, a Wachowski testvérek készítették David Mitchell regénye alapján. Hat, különböző korban párhuzamosan zajló történetet mutat be közel háromórás játékidő alatt. Érdekessége, hogy a szereplők több karaktert játszanak, valamint hogy az ismeretlenebb színészek gyakran fontosabb szerepeket kaptak, mint sztár kollégáik. A híresebbek: Halle Berry, Tom Hanks vagy Hugh Grant, aki furcsa módon csak egy kisebb mellékszereppel dicsekedhet. A hat sztori legtöbbször elbeszélésekben, levelekben elevenedik meg a filmvásznon úgy, hogy szinte mindig sugallja a „mesék” közti kapcsolatot. A harmincas években egy öreg zeneszerző egy hajós 19. században íródott naplóját olvassa. A zeneszerző munkáját pedig negyven évvel később egy újságírónő hallgatja. Aztán ott van Timothy Cavendishnek az idősek otthonából való vicces szökése, amelyről film készül, és a jövőben Koreában titokban egy klón rabszolga nézi. Ennek a rabszolga pincérnőnek a tettei és története vallássá formálódik egy emberi kolónia lakta, távoli bolygón. A film által közvetített gondolatoknak déjà vu hatásuk van, ismerősek számunkra. Nem új témákkal foglalkozik, hanem megpróbálja a meglévőket egyesíteni és sűrítve tálalni. Ilyen a határok nélküli szerelem, a szabadság utáni vágy és a lázadás ösztöne, múltunk, jelenünk és jövőnk mindennapos „filozófiai” problémái, melyekkel az ember minden korban szembenéz. Ami érdekes: a Felhőatlasznak az említett tényezők miatt nincs egységes mondanivalója. Mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Fel lehet fedezni a reinkarnációt, a sorsot vagy pusztán az ok-okozati összefüggést. Komplexum, mely az emberi létet boncolgatja. Vagy mégsem? Akármilyen tökéletesnek tűnik is, nekem sok volt benne a klisé, a giccsesnek ható, manapság divatos Coelho-idézetek tucatjai és a világbéke-„feeling”. Összességében azonban élvezhető, egyedi élményt nyújt. Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy hosszú vagy unalmas lett volna. Mindig történik benne valami, hisz tele van akcióval, drámával, romantikával. Ugyanígy megtalálható benne a sci-fi és a komédia is.
Marco 14
2013. 3. szám
14
Eseménynaptár
2013. január–február JANUÁR 8. 15. 16. 18.
17. 22. 23.
24.
29. 30. 31.
Első tanítási nap a karácsonyi szünet után Látogatás a komáromi Jókai Színházban – Spiró György: Príma környék Biológiai olimpia (alapiskola, 3. o.) Angol nyelvi olimpia, körzeti forduló (gimnázium) Šaliansky Maťko szavalóverseny, körzeti forduló Szülői bál a Bonbon Szállóban Kosztolányi-verseny, döntő, Nyitra Angol nyelvi olimpia, körzeti forduló (alapiskola) SZMGOB – „footsal” (gimnázium) Német nyelvi olimpia, körzeti forduló (gimnázium) Sulileső – beiratkozás, programok (az óvodások és szüleik számára) Matematikai olimpia (5. osztály) Félévi konferencia Német nyelvi olimpia, körzeti forduló, (alapiskola) A budapesti Kosztolányi Gimnázium focimaratonja Implom József Helyesírási Verseny, országos forduló, Nyitra Diákbál a Bonbon Szállóban Félévi bizonyítványosztás
FEBRUÁR 1. 5.
Félévi szünet Cultura Nostra – történelmi verseny, országos forduló Poznaj slovenskú reč, iskolai forduló (alapiskola) 7. A kiejtési verseny járási és kerületi fordulója iskolánkban Angol színházi előadás megtekintése (alapiskola és gimnázium) 8–9. Beíratás az alapiskola első osztályába 11. A 9. o. próbatesztelése magyar és szlovák nyelvből Angol nyelvi olimpia, kerületi forduló (alapiskola) 12. Karnevál a tornateremben a napközi otthon szervezésében (alapiskola) Simonyi Zsigmond helyesírási verseny, körzeti forduló Poznaj slovenskú reč, iskolai forduló (gimnázium) 13. Részvétel a biológiai olimpia következő fordulóján (alapiskola, 3. o.) 10–16. Sítanfolyam (alapiskola) 14. A német nyelvi olimpia kerületi fordulója 17–22. Sítanfolyam (gimnázium)
Tuba András 15
Novella
2013. 3. szám
Első lélegzetvétel Hideg volt a tél, nem igaz? Senki nem mondhatja, hogy megkímélt minket a hó és a szürkeség. Olyan volt ez a pár hónap, mintha lefedtek volna bennünket egy hatalmas, jeges dunnával. Mostanra a dunna alatt elfogyott a levegő. Érezted? Láthatatlanul fojtogatta az embereket szürkeségével. Észrevetted? Tehetetlenségünkben csak feküdtünk alatta, arra várva, hogy mikor jön az első napsugár, amely lerántja rólunk ezt a láthatatlan terhet. Ismerős? Mintha sziklák nyomnák testrészeidet: a hátadon fekve fogódzkodsz a tavasz gondolatába. Emlékszel még? Most az enyhe tavaszi szellő felkapja őket. Bekerülnek a kredencbe. Elfelejthetjük őket. Mondd, te mivel definiálnád a tavaszt? Szerelem? Újrakezdés? Megújulás? Szerintem... elcsépelt szavak. Nem ellenük vagyok, ne gondolj ilyesmire. Hiszen ki nem szeret szerelmes lenni? Ki nem szeret újrakezdeni és megújulni? És igen, ezek a kifejezések mind jellemzőek a tavaszra. De én mégis inkább máshoz hasonlítanám. Első lélegzetvétel. Bizony. Mikor először kóstolsz bele a világba. Újra rájössz, miket is tartogat az élet számodra. Pozitivitás vesz körbe, mint mikor megszületsz. Kapsz egy kis színt. Magadra, magad köré. Magadba. Visszakapod a füvet, az eget, az illatot, a fényt. Visszakapod a hosszú délutánt, a tavaszi cipőt, a madarakat.
Látom a kék eget. Te látod? Látod. Nem számít, ha éppen esik az eső. Ha tavasz van, te a felhők mögött is látod a kék eget. Magadban biztos vagy benne, hogy holnapra vagy azutánra tényleg látni fogod. Várod. Megnézed az időjárásjelentést, hogy tudd, meddig várj. Lecseréled a télikabátod. Mélyet szívsz a levegőből. Szmog? Nem baj. Tavasz van. Együtt csapnak az arcodba a szél, a fény és a zaj. Együtt. Szép szó. Nem? Nekem, ha azt mondják együtt... Te jutsz eszembe. Igen, tényleg. Mindenki, együtt. Persze nem mind a 7 milliárd ember egyszerre, külön-külön, más arccal. Hanem együtt, objektíven. Eszembe jut még a szerelem és a barátság – együtt. Amikor mindent együtt csináltok. Vagy úgy érzed, keveset vagytok együtt. Amikor kapkodva rakod be a cuccod a táskádba, hogy minél hamarabb együtt legyetek. Amikor lassabban nyeled le az utolsó falatot, és lassabban sétálsz, csak hogy egy picivel tovább legyetek együtt. Tudatosítanod kell, hogy sosem vagy egyedül. Mindig valakivel – vagy valamivel – együtt vagy. Még ha magad vagy is, gondolatban valaki biztosan veled van. Emlékekben, tervekben. Ha vallásos vagy, akkor tudod, hogy Isten is veled van. Ha nem hiszel Istenben... akkor is. De nem bonyolódom ilyen dolgokba, mindenki máshogy néz a világra. Együtt nézünk szembe ugyanazzal a világgal. És a legjobb, ha az első tavaszi levegőt is együtt szívjuk magunkba. Te, én, a tavasz és a világ.
16
Kováts Orsolya
2013. 3. szám
Kis Rosta
Sítábor – egy sítalp szemszögéből Én egy kék sítalp vagyok (szerintem szép) élénk csíkokkal. Most elmesélem, milyen volt életem első sítábora február közepén. Már alig vártam, hogy végre kivegyenek a kamrából. Nagyon régóta álldogáltam ott, egy újabb síelésre várva. És most végre eljött! Vasárnap épphogy elértük az indulást az iskolaudvaron. Az utolsó pillanatban dobtak be a buszba a többi síléc közé. Kicsit fájt. Hosszú út után (amely közben átbukfenceztem pár sítalpon, és nekiestem a falnak) végre megérkeztünk. Egy örökkévalóságnak tűnt a pihenő nélküli út. Kipakoltak, és bevonszoltak a síkamrába. A bezártság után újra bezártak. Délután megérkeztek a gyerekek, és válogatni kezdték a saját sítalpukat. Sára engem is hamar kiszedett és a vállára hajított. Felvonszolt a dombon, ahol mindenki megmutatta, hogy tud síelni.
sízést élveztem, ahogy lekígyóztunk a dombról és vissza, és megint le.Szerdán nem fáradtunk annyit, ugyanis csak reggel vettek ki a kamrából. Délután a gyerekek fürödni voltak. „Kár, hogy minket nem vittek, pedig ugyanúgy megérdemeltünk volna egy kis pancsolást” – sóhajtoztam. Csütörtökön viszont alaposan belehúztunk a síelésbe, mert esti sízésre mentünk. Már előre örültem neki, mert még sosem voltam ilyenen ezelőtt, és tényleg nagyon élveztem! Pénteken pedig a síverseny volt. Nagyon igyekeztünk, a térések közben kissé el is szédültem. Gondolom, este kiértékelték a versenyt, de én a kamrában ácsorogtam egy helyben. Most leírnám, hogy mit láttam, de semmit, mert sötét volt. Azért a gyerekek, remélem, jól szórakoztak. Bizonyára, mivel hangos zene szűrődött ki a hotelből.
„Végre!” – kiáltottam volna, ha tudnék beszélni. „Most aztán kezdődik a suhanás” – örültem magamban... egy ideig. Aztán megláttam a nem túl meredek dombot, és kissé elszomorodtam, de megnyugtatott, hogy holnap már nem ezen fogunk síelni, hanem a pályán. Pár csúszás (és taposás) után visszavittek a síkamrába. Izgatottan vártuk a reggelt.
Szombaton újra bepakoltak bennünket, sítalpakat a buszba. És kezdődött a hosszú utazás, amely közben persze nekünk megint nem volt lehetőségünk kiszállni. Nagyon megörültem, mikor végre kijutottam a buszból. Kicsit várakoztunk, aztán hazavittek, és kezdődhetett az újabb várakozás... de csak a tavaszi szünetig, mert akkor megint megyünk síelni, hiszen Szerencsére a többi napon már a én is, Sára is, nagyon szeretünk. pályán síeltünk. Jól elfáradtunk (vagyis nem mi, hanem a gyerekek, akik cipeltek bennünket) mire odaértünk, de a közös
Gelle Sára, 6. 6 osztály 17
Kis Rosta, feleletmentő
2013. 3. szám
Egyiptomi istenek Ahogy ígértem, hogy most az egyiptomi történelembe vezetlek be titeket. Az ókori egyiptomiak szellemileg nagyon fejlettek voltak, például még ma sem tudják a tudósok, hogy a piramisok köveit hogyan tudták odahordani, ha egy kő több tonnát nyomott. Többistenhívők voltak: pl. Anubisz (a halottak istene), Hórusz (a háború istene), Ámon, Széth, Nut stb. Jellemző volt rájuk, hogy a halott fáraóikat, sőt a házi kedvenceiket is bebalzsamozták. Ez az eljárás úgy történik, hogy a halott belső szerveit kiveszik, az agyát például az orrán keresztül. A testét egy ideig lúgban áztatják, és bekenik a hét szent olajjal. Végül bepólyálják. Nagyon fejlett volt a kultúrájuk és építészetük. Manapság is megcsodálhatjuk az obeliszkeket (magas oszlopok), piramisokat, templomokat vagy a Királyok Völgyét. Az uralkodóikat fáraóknak hívták, ők sokkal kegyetlenebbek voltak, mint a későbbi királyok. A következő alkalommal a rómaiakról fogok írni.
Csenkey László, 6. 6 osztály
FELELETMENTŐ, avagy a legjobb barátod, ha váratlanul meghallod a neved .
A feleletmentő olyan szelvény, amelynek akkor veszed hasznát, ha véletlenül éppen nem tanultál. Egyszerűen kiviszed az újságot, a tanár aláírja ezt az oldalt, és meg vagy mentve egy ötöstől. A tanár ezután bejelöli az osztálykönyvben található névsorban, hogy felhasználtad a szelvényt. Ha a névsor elveszik, vagy nem találhatók meg rajta a megfelelő jelölések: iskolapecsét, színes pecsét, aláírás, akkor az egész osztály elveszti jogosultságát a feleletmentő szelvény használatához. Fontos tudnod, hogy egy félévben csak egy alkalommal lesz a legjobb barátod!
18
2013. 3. szám
PC-játék
ANNO 2070 Stratégia – Építkezős – Jövőben játszódó – 7+ Ez az egyik legújabb PC-játék. 2011-ben jött ki az Uplay-tól, és a témája is eléggé időszerű. Nem utolsósorban lenyűgöző a grafikája. 2070-re a világ megváltozott: a globális felmelegedés miatt az óceánok szintje megemelkedett, a víz sok várost mosott el. A természetes alapanyaglelőhelyekből csak kevés maradt meg, mert többségüket teljesen kimerítették az emberek. Csakis a technika jelenthet kulcsot a megoldáshoz! A feladatod: építs egy várost, és fejlődj azokból az alapanyagokból és azokon a kis szigetecskéken, amelyek még megmaradtak. Minden reális problémával szembe kell nézned: bűnözés, savas föld, szmogriadó, tűzvész stb. Minden szigetnek más a termőképessége (gyümölcsök, cukorrépa, kukorica...), és különböző alapanyagokhoz (vasérc, homok, élő rákok, réz...) juthatsz rajtuk hozzá. Lakosaid szükségletei és a fejlődésed iránya határozza meg, mennyi szigeten kell várost alapítanod. Igénybe vehetsz különféle fejlett technológiákat: holografikus segítőket, repülő autókat, víz alatti városokat (mert ugye ha a fél világot elöntötte a víz, mi sem logikusabb, mint hogy a tengerfenéken kell városokat alapítani?). Ebben az időben 2 párt uralkodik a világon: a Global Trust, azaz a mágnások, akik hatalmas atomerőműveket építenek, nagyban szennyezik a környezetet, pezsgőt isznak, hamburgereket esznek, kaszinóban játszanak, és mindenáron a maximumot akarják. Az Éden Iniciatíva, azaz az ökológusok, akik harmóniában élnek a természettel: szélerőműveket építenek, teát isznak, bio ételeket esznek, zenét hallgatnak. Habár lassabban fejlődnek, nem szennyezik a környezetet. A környező karakterekkel kereskedhetsz, háborúzhatsz, segítheted őket..., azaz mindent megtehetsz, amit egyébként is szoktak. A játék mottója: „Itt az idő, hogy megalkossuk a jövőt!” Jó, ha ezen olykor-olykor mindannyian elgondolkozunk. T. András
19
Diรกkbรกl 2013