VNNF_0621

A VAS NÉPE MELLÉKLETE • 2025. JÚNIUS

5. oldal

RENAULT 5 E-TECH ELECTRIC

az év autója 2025

egy valódi ikon újra az utakon: a Renault 5 visszatért

A garancia részletes feltételeit az Általános Jótállási Feltételek és G+ Általános Szerződési Feltételek tartalmazzák. Előbbiek a fogyasztónak a jogszabályból eredő jogait nem érintik. Renault 5 E-Tech electric fogyasztás l/100 km: 0; CO2-kibocsátás g/km: 0, áramfogyasztás (Wh/km): 14,5–14,9. Az üzemanyagfogyasztásra és CO2kibocsátásra vonatkozó adatok meghatározása a Bizottság (EU) 2017/1151 rendeletében előírt WLTP vizsgálati eljárással történt. A gépkocsi tényleges fogyasztása eltérhet ezen értékektől a vezetési stílus, a gépkocsi terhelése, az időjárási viszonyok, továbbá az útvonalválasztás függvényében. A hirdetésben közölt adatok nem teljes körűek, és nem minősülnek szerződéskötési ajánlatnak. A részletekért keresse fel hivatalos Renault Márkakereskedőjét. A gépjárművek elérhetősége, a műszaki adatok és megoldások, valamint a felszereltségek országonként eltérhetnek és bármikor módosíthatók. A képek illusztrációk.

renault.hu

Autó Baumgartner Kft. 9700 Szombathely, Csaba u. 7. | Tel.: +36-94/508-511 | www.autobaumgartner.hu

Mintaváros 1234 Mintaváros, Próba út 1.

Tel.: +36301234567

Mintaváros 1234 Mintaváros, Próba út 1. Tel.: +36301234567

Mintaváros 1234 Mintaváros, Próba út 1.

Tel.: +36301234567

Mintaváros 1234 Mintaváros, Próba út 1.

Tel.: +36301234567

A Renault 5 E-tech Electric modelleket keresd a márkakereskedésekben!

Tartalom

• Rónaszéki Linda, Szombathely 5

• Gerbosics Kitti, Kőszeg 6

• Geosits Judit, Szombathely 7

• Horváth Florencia, Celldömölk 8

• Zsigri Mária, Szombathely 9

• Kovács Tilda, Vasvár 10

• Rózsa Hajnalka, Vép 11

• Vadász Józsefné, Szentgotthárd 12

• Babos-Szőllősy Gabriella, Sárfimizdó 13

• Gőcze Zsanett, Borgáta 14

• Szerdahelyi-Bánó Irén, Nemescsó 15

• Markovits Alexandra, Schaeffler 16

• Horváth Viktória, Miell Jobline 18

• Szakos Éva, Beko 19

• Földesiné Németh Csilla, Kőszeg 20

• Király Annamária, Répcelak 21

• Molnár Andrea, Sárvár 22

• Nardai Lastavica Énekkar, Narda 23

• Kántorné Varga Mónika és Koósné Köntés Vera, Alsóújlak 24

• Nyáriné Mátyás Zsuzsa, Bóbics Eleonóra, Márffy Gyöngyi, Andrásfa 25

• Horváth Balázsné, Sé 26

• Horváth Istvánné, Bucsu 27

• MozduljunKám Egyesület, Kám 28

• Reménység Nyugdíjas Klub, Csönge 29

• Szalainé Kulcsár Gyöngyi, Ohr Júlia, Bíróné

Gabriella, Mikosszéplak 30

IMPRESSZUM: NŐK FÓKUSZBAN

A VAS NÉPE MELLÉKLETE

Főszerkesztő: Lőrincz-Farkas Eszter Szerkesztő: Merklin Tímea Megyei értékesítési vezető: Németh Béla Szerkesztőség: 9700 Szombathely, Széll Kálmán u. 40. Kiadja: Mediaworks Hungary Zrt., 1048 Budapest, Üllői út 48. Felelős kiadó: Kálmán Erika elnök-vezérigazgató E-mail: kapcsolat@vaol.hu Telefon: +36-30/937-5997

Szerzőink: Cseh-Egyed Bernadett, Horváth László, Merklin Tímea, Ölbei Lívia, Tersztyánszky Krisztina, Tóth Katalin

Fotók: Benkő Sándor, Cseh Gábor, Szendi Péter, Unger Tamás Címlapfotó: Unger Tamás

LőrinczFarkas Eszter főszerkesztő

Kedves Olvasó!

ANők Fókuszban most is azért született, hogy megmutassa, mennyi erő, kitartás, lelemény és szeretet szorul a mindennapok női hőseibe – és persze, hogy egy kicsit mi is együtt gondolkodjunk, vagy éppen sóhajtsunk nagyot a lap oldalain barangolva. Sokszor felteszik nekem is a kérdést: két gyerek, család, férj, háztartás, munka – hogyan lehet ezt bírni? Bizony egy nőnek a mai világban rengeteg fronton kell helytállnia! Hogyan lehet ezt a legjobban bírni? Jó kérdés. Visszakérdeznék. Jól bírom? Bírom? Bírjuk mi, nők ezt a fajta terhelést?

Hogy ismét egy egész lapszámra való női példaképet tudtunk felsorakoztatni egymás mellett, azt gondolom, hogy a válasz igen! Mi lehet a kulcs? Ha engem kérdez valaki: rengeteg kávé, sok magnézium és D-vitamin, rengeteg humor és önirónia, némi lazasággal és pozitív szemlélettel fűszerezve. Az elfogadás képessége, hogy bizony lehet hibázni, nem dől össze a világ, ha egy nap hideget esznek a gyerekek vacsorára, ha otthon marad a tesicucc, ha nincs élére vasalva a kosztümnadrág. Mert a magunk tökéletlensége által tudunk fejlődni, tanulni, és néha egy jót derülni azon, hogy valójában mennyire szerencsétlen helyzetekből tudunk igazán nagyot alkotni. Hiszem, hogy minden nő – akár dolgozó anya, akár nagymama, akár pályakezdő fiatal – a maga módján szuperhős, mert képesek vagyunk arra, hogy a magunk módján legyünk tökéletlenül tökéletes szervezők, békebírók, logisztikai zsenik, családi kríziskezelők, év dolgozói, pszichológusok, taxisofőrök, megértő társak. Arra bátorítok minden olvasót, hogy találja meg interjúalanyainkon keresztül ezt a „tökéletességet”, mert fantasztikus nőket sorakoztatunk fel, akiken keresztül rengeteget tanulhatunk, akár férfiak vagyunk, akár nők! Jó olvasást kívánok!

A POPcorn betalált: elnyerte a vármegye díját

Rónaszéki Linda sokoldalú képzőművész, olyan tanár, akihez szeretettel és bizalommal fordulnak a gyerekek. A Magyar Alkotók Országos Egyesületének Vas vármegyei koordinátora, párjával megalkották egy új Öszszetartozás-emlékmű tervét. A Szombathelyi Képtár Ress című kiállításán a Vas Vármegyei Önkormányzati Hivatal díját kapta nemrégiben.

Merklin Tímea írása

A Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat alakított ki a volt Gyermekek Háza épületében (Jászai Mari utca) egy közösségi teret, ahol a különféle programok között Rónaszéki Linda is tart foglalkozásokat péntekenként.

A találkozóra festményekkel érkezett, amelyek a korábbi köldökgombokhoz, festett, színes kavicsokhoz képest óriásiak.

• Tágult a tér, egyre közelebb került hozzám az építészet, meg a szobrászat is. A „nyomhagyás” megmaradt, esetleges felületeket hozok létre – tudatossággal –, de van egy absztrakció az elején, egy felületjáték. Utána alakítom tovább, puha, kicsit lírai felületeket hozok létre, de az összes finom színt egybefogja egy feszes, mértanias kompozíció. Ebben is egymásra találtunk egyébként Rolanddal – utal Linda a párjára, Lieb Roland Ferenc szobrászművészre, építész-tervezőművészre.

• Rolandnak nagyon szép gondolkodó szobrai vannak, mindig nagyon fontos a tematika, a koncepció mögötte, tehát sosem állunk úgy neki dolgozni, hogy nem tudjuk, hogy az hova vezet. Aktuális problémák érdekelnek bennünket, minden létközérzetjáték.

„A terv politikai semlegessége tudatos, valóban a világban szétszóródott magyar emberek összegyűjtéséről, összeölelkezéséről szól mindenkihez. Szombathely egyik találkozópontja lehetne, ugyanúgy, ahogy a meglévő emlékmű. Rónaszéki Linda, az Összetartozás-emlékmű egyik alkotója

A címekből időnként így felsejlik: „Odaát”, „Exit”, „Megkerülhetetlen”, „Tüntetés” – ez az embernek a saját belső életében lévő tüntetés is. Többértelmű. Szívesen veszünk részt tematikus pályázatokon. Rónaszéki Linda és Lieb Roland közös munkája, a Szélrózsa című pályamű nyerte az 1. díjat az országos nyílt művészeti tervpályázaton 2021-ben. A civil szervezetek tagjaiból alakult Nemzeti Összetartozás Szombathelyi Emlékbizottsága hirdette meg az Ezredévi parkban felállítandó Nemzeti Összetartozás Emlékhely pályázatát. Ez nem más, mint egy új Összetartozás-emlékmű.

• Ez megint egy nagyon jó közös munka volt Rolanddal, és nagy szerencsének köszönhető, hogy megnyertük. A szervezők nem álltak el attól a szándéktól, hogy ez megvalósulhasson, de az inflációnak köszönhetően az akkor kalkulált költségek most már jóval magasabbak. Célirányos támogatást nem kaptunk, ezért a Nemze -

ti Összetartozás Szombathelyi Emlékbizottsága által gyűjtött felajánlásokból, támogatásokból próbáljuk megvalósítani. A terv politikai semlegessége tudatos, valóban a világban szétszóródott magyar emberek összegyűjtéséről, összeölelkezéséről szól mindenkihez. Szombathely egyik találkozópontja lehetne, ugyanúgy, ahogy a meglévő emlékmű. Rónaszéki Linda kevés szabadidejében művészi ihletésű ajándéktárgyakat is készít, működik a Mesebolt. Alkotott 7–8 kártyajátékot, memóriakártyákat, ajándéktárgyakat ünnepekre, hűtőmágneseket, kitűzőket, fest illusztrációkat, meséket ír. Fia, Ádám, aki jelenleg 13 éves, ebben a meserendszerben nőtt fel, kisebb korában sokat festett ő is az édesanyjával, most leköti az iskola.

Nagy Tamás kollégájával Rónaszéki Linda évente összművészeti napokat szervez a Kanizsai Dorottya Gimnáziummal a háttérben. A Szombathelyi Képtárban nemrégiben ért véget a Ress tárlat. • Erre készítettem egy óriási méretű POPcornt, ami lebegő drótlábakon állt, és messziről úgy nézett ki, mintha éppen kipattant volna. Ez azért volt nagyon jó próbálkozás, mert a Textilművészeti Triennálékra szoktam készíteni miniatűr textilszobrokat, akár kövekből, drótokból, fából is. Nagyon szeretem, ami térbeli. Ez egy gegnek indult, játéknak, sokat tanultam a purhabból. Mindenesetre az ötlet betalált, mert megkaptam a vármegye díját. A POPcorn Ádámnak is nagyon tetszik, szeretné fellógatni a szobájában. 

Fotó: Unger Tamás

➜

Gerbosics Kitti példakép

Aranyat ér a futása, akár sérült lábbal is

Gerbosics Kitti (19), a Dr. Nagy László EGYMI diákja, a Kőszeg-Wink PSC versenyzője aranyérmet nyert hófutásban télen. Egész pontosan a Speciális Olimpia XII. Téli Világjátékán, Torino központtal, de a sestrieri hófutópályán, ahol a versenyek zajlottak, a 4x100 méteres váltó tagjaként és 400 méteren is aranyérmet nyert, míg 100 méteren 4. helyezést ért el.

➜ Merklin Tímea írása

Májusban pedig Baján szerzett három érmet futóként különböző távokon a Szakiskolások Országos Sporttalálkozóján – ahol a Dr. Nagy László EGYMI is részt vett. Kitti egy aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot hozott el.

Gerbosics Kitti tanulásban akadályozott fiatal, de rendkívül szorgalmas és nagy akaraterővel bír. Több szempontból is példakép. A Dr. Nagy László EGYMI diákjaként

eddig két szakmát tanult ki: szakácssegéd és parkgondozó, és még vágyik arra, hogy varrónőnek tanuljon. A sokoldalúság remélhetőleg megkönnyíti majd az életét. Most már 19 éves, a bentlakásos iskolából hazaköltözött, „bejárós” lett, vagyis mindennap bejár az iskolába tanulni és sportolni, az intézményvezető az edzője atlétikában. Sportszeretete, kitartása, hatalmas lelkiereje vezeti a nagyszerű eredmények eléréséhez.

A jövőbeni lehetőségeiről Wimmer Lászlótól, a Dr. Nagy László EGYMI főigazgatójától – aki egy-

ben Kitti atlétikaedzője – megtudjuk, hogy több olyan kollégájuk van, aki itt végzett parkgondozóként. Egyébként Kitti 24 éves koráig maradhat az intézményben, utána az ismeretségi kör révén igyekeznek segíteni a tanulóik elhelyezkedését. Ha több szakma van Kitti kezében, jobbak az esélyei. A parkgondozáson belül leginkább a virágültetést szereti, kedvenc növénye az árvácska.

Tóth Attila, Kitti osztályfőnöke és gyakorlati tanára a parkgondozásról elmondja: a gyerekek megtanulnak mindenféle tevékenysé-

Gerbosics Kitti osztályfőnökével és gyakorlati tanárával, Tóth Attilával az intézmény igazgatói erkélyén, amelynek virágosításában ő is részt vett. Fotó: Szendi Péter

get, ami egy parkban előfordulhat: füvet nyírni, sövényt vágni, a rózsákat fenntartani, visszametszeni, füvet ültetni és karbantartani, sziklakertet gondozni.

– Hatalmas ősparkunk van, rengeteg a falevél, ezeket együtt gereblyézzük, elszállítjuk. Én traktorozok, a gyerekek felpakolják a leveleket a pótkocsira, azt komposztáljuk. Ebből a következő két évre már olyan föld van, amit fel tudunk használni az ültetésekhez. Saját magunk szaporítjuk a dísznövényeinket. Az intézmény területén zömmel olyan növények találhatók dekorációként, amiket vagy mi, vagy az elődeink szaporítottak, gondoztak, neveltek. Az egynyári növényeket, a muskátlikat, az árvácskákat adományba kapjuk kertészetektől, ezeket ültetjük, szezononként cseréljük. Kitti nagyon ügyes. Az osztályában kiemelkedő precizitással, szorgalommal, hozzáállással tevékenykedik. Szépen, csendben, de nagyon lelkiismeretesen – hallottuk Tóth Attilától.

Az igazgatói iroda erkélyén is a parkgondozók ültették a muskátlikat. Ezeket is kapták, télen szaporították, dugványoztak belőle, tavasszal kitették, egy kicsit tápoldatozták, egy hónap múlva gyönyörűen virágzik. Kitti is ültetett ezekbe a ládákba.

A nagylánytól megtudjuk, hogy vannak olyan testvérei, akik már kirepültek, családot alapítottak –Kitti gyakran találkozik velük és a gyerekeikkel –, két testvér még otthon van, az egyikük dolgozik. Kitti is szeretne majd családot, de egyelőre a sport érdekli legjobban. Nagyon szereti a hófutást, heti rendszerességgel atletizál, és minden sportot kipróbált már, amit lehetett. Az edzője azt mondja, nagyon ügyes, nyerni tud, amiben elindul. Nagyon fontos neki, hogy ne csak magának, de akár az intézménynek is dicsőséget, jó hírnevet hozzon.

Kitti részt vett a Herényi Virágúton a Vasi Zöld Út csapatának tagjaival együtt a jótékonysági lángossütésben, végül ő kapta az összes lángos bevételét nyári nyaralásának támogatására. Vízi vándortáborba mehet huszadmagával és négy gyógypedagógussal egy kenutúrára a Mosoni-Dunára. 

Wimmer László igazgatóval. Fotó: Szendi Péter

Geosits Judit a kiállítással mutatkozott be a Víztoronyban

Ételképek a gasztronómia és a fényképészet randevúiról

Geosits Judit művelődésszervező hobbija a fotózás, művészi képeket készít, legutóbbi kiállítása a Víztoronyban nyílt „Ételképek” címmel. Ebből az látszik, hogy szabadidejében két hobbi fut párhuzamosan: az ételkészítés és a fotózás. Modelljei gyakran zöldségek, gyümölcsök, ételek – a fotók habkartonra vannak kasírozva.

Miként lett egy átlagos háziasszonyon felüli ételkészítő?

• A nagyanyáim és az anyukám is remekül sütöttek-főztek. Amikor nagyobbacskák lettünk a nővéremmel, rá maradt a főzés, rám meg a sütés. A mézeskalácsot is nagyon szerettem, szeretek sütni, elvégeztem a népi kismesterségek oktatója kurzust, így oktatója is lettem ennek a mesterségnek. A lányaim is cukrászvégzettségűek. Az enni adás, ételadás, az ételkészítés egy szeretetnyelv a családunkban. A lányok még járni is

alig tudtak, már felraktam őket a konyhapultra, és amikor készítettem az ételeket, ők is megkapták a kis tésztájukat, keverhették a krémet, amikor pedig nagyobbak lettek, már vágták a zöldségeket is. Egyszer egy amatőr macaronkészítő verseny volt itt Szombathelyen, egy mestercukrász hirdette. Piroska lányommal neveztünk, ő céklás macaronnal a szabadon választott kategóriában lett második, én a kötelezőben málnáskardamomos-étcsokoládés macaronnal.

A fotózás külön született meg Geosits Judit életében, először az utazásaikat fényképezte, tájakat, városokat, utcákat, aztán bejött a makrofotózás egy-egy részlet kiemelésére, szívesen készített portrékat is. Az első kiállítása Elisa Pitkäsalóval közös volt, amikor is egy finnországi utazásukon ő finn szemmel fotózott, Judit pedig magyar szemmel, és ebből született egy kiállítás, amit bemutattak Szombathelyen a Művészetek Házában, Kőszegen a várban, valamint Badacsonytomajon. Portrékból volt egy csoportos kiállításuk azokkal, akikkel együtt járt fotóstanfolyamra, ott három

portréja volt kiállítva az Agora Savaria moziban. Néha megkérik arra, hogy egy esküvőt fotózzon, vagy egy keresztelőt, vagy azt, hogy született egy kisbaba az ismeretségi körben, vagy éppen növekedett, már négy hónapos, nyolc hónapos, egyéves… Judit a rendezvényfotózásba is belekóstolt. Jól hasznosult ez a tevékenység a munkahelyén, az Agora Savaria Nonprofit Kft.-nél, ahol nemrég ki is tüntették. Az Agoráért díjat tavaly decemberben kapta közművelődési kategóriában. Azért nagy elismerés, mert a munkatársak adják. Munkatársak jelölnek munkatársakat erre a díjra, utána szavaznak.

Hogy hogyan találkozott benne egyszer csak a fotózás és az ételek, arról Judit a következőket meséli:

• Ahogy a zöldségeshez bementem, ott is láttam, nagyon szépek a zöldségek, gyümölcsök. Amikor bekerülnek a konyhába és dolgozom velük, a kezembe veszem őket és közelebbről még jobban el tudok mélyülni az apró részletekben. Amikor felvágom, egy új világ tárul elém: hol egy félcentis táncosnő a céklában, hol egy kis

mikrovilág fával – halljuk a részleteket, a képeken pedig azt, hogy meglátja a paradicsomnak még a szép árnyékát is.

A kiállításmegnyitón azok az ételek szerepeltek is élőben, amiket a képek megjelenítenek, volt például madártej, kenyér, nápolyi, áfonya. A különleges finn sütinek karjalanpiirakka a neve, karéliai pirog, tejberizzsel, krumplival vagy répával töltött tészta, úgy eszik, hogy tesznek rá vajat, sajtot, sonkát, zöldséget, egy kicsit megmelegítik. A borsó a család: amint tudjuk, „a borsó meg a héja”.

A tárlatot rengeteg képből válogatta nehéz döntések árán, mert már eléri a tízezret az ételfotói száma. Fő szempont volt, hogy a kedvenceit beválogassa: itt legyen a porcukros madártejes, a madárkás kép, a pálinkaüveges. Ha most még egy kiállítást kellene rendezni a saját képeiből, egy nagy kék kiállítást szeretne. Mert nagyon sok fotója készült az égről, vízről, tengerről, óceánról. De ugyanúgy tudna zöldből is csinálni egy tárlatot, mert a zöld a kedvenc színe, és ilyen képet is fotózott vagy ezret. 

➜ Merklin Tímea írása

Fotó: Szendi Péter

„

Most egy példányom van a Hiátusból, néha fellapozom.

Horváth Florencia

Jólesik, ami történik

Celldömölk a szülővárosa, Budapest a közege. Ide is, oda is hazaérkezik. Közben meg állandóan úton van: Hiátus címmel a Kalligramnál áprilisban megjelent első verseskötetével adják őt kézről kézre. Költő, szerkesztő – a prae.hu főszerkesztő-helyettese –, kritikus, moderátor, kultúraszervező, irodalom- és kultúratudomány mesterszakos egyetemista az ELTE-n. Alig huszonhárom éves. Horváth Florencia.

➜ Ölbei Lívia írása

• Nomen est omen: ha a Florenciának köze van a virágzáshoz, akkor ez most virágzás a javából; ugye?

• Jólesik, ami történik ezzel a kötettel. De a kivirágzást már akkor éreztem, amikor a celldömölki gimnáziumból felkerültem Budapestre, és megtapasztaltam, hogyan működik az irodalmi élet,

sorra nyíltak meg előttem a lehetőségek. Szerettem végigjárni ezt az utat: kisebb folyóiratokban, nagyobb folyóiratokban megjelenni, kapcsolatokat teremteni, megismerni a kortárs irodalom meghatározó figuráit Áfra Jánostól Kemény Istvánig – akik most már személyesen is sokat jelentenek nekem; másokkal együtt ahhoz is rengeteg közük van, hogy a kötet végül olyan lett, amilyen. Sok mindent csináltam és csinálok, de az elmúlt öt évben minden a Hiátusra mutatott, minden erről szólt a fejemben, akkor is, ha éppen nem látszott.

A kéziratot már két és fél éve leadtam a kiadónak – eleinte ijesztő volt, hogy ennyi idő eltelik, mire kötet lesz belőle, de most már azt mondom, jó volt kivárni a pillanatot. A megjelenés óta folyamatosan jönnek a felkérések; felemelő, hogy eddig egy könyvbemutatót sem én szerveztem, mindegyikre úgy hívtak.

• Az első szombathelyi könyvbemutatón azt mondtad: „Én már olvasó vagyok.” Milyen most, alakul-e a kötethez való viszonyod?

• Gyakran megkérdezik tőlem, hogy örülök-e. Nehéz erre azt mondani, hogy igen, ennél bonyolultabb, amit érzek. Mintha még nem fogtam volna fel, hogy kész van, megjelent. A szövegek már távoliak, már rájuk tudok nézni olvasóként – közben meg intenzíven közel van az egész.

• A 2002-ben születetteket a Z generációhoz szokás sorolni, ti már digitális bennszülöttek vagytok. Ezzel együtt – vagy ennek ellenére – úgy látom, hogy a „hús-vér” kötet megjelenése mérföldkő egy költő életében, a nagyon fiatalokéban is.

• Soha nem tudtam például online olvasni könyvet. Szeretek beleírogatni, firkálni, az meg csak papíralapon lehetséges. Nekünk egyébként is későn lett internetünk, miközben úgy nőttem fel, hogy könyvekkel volt tele a szoba. Őrzök egy fényképet, kicsi vagyok, fekszem a gyerekágyban, három oldalról körülöttem könyvespolc. Bár verset laptopon írok, nálam mindig van nyolc mentett verzió. Állandóan dolgozik bennem a félelem, hogy az online térben eltűnhet bármikor. Ezért

szeretek előhívatni fotókat is. Z generációs, de alapvetően analóg ember vagyok. Most egy példányom van a Hiátusból, néha fellapozom, jó kézbe fogni. Megnyugtató, hogy ott látom a polcon. És igen, az első különben is fontos lépcsőfok: a könyv – legitimáció.

• A Hiátus címnek nyilván sokféle érvényes jelentést tulajdoníthat az olvasó, ráadásul a versekben megszólaló egyes szám első személy mindig különös kapcsolatban áll a valóságos, „életrajzi én”-nel, mégis: az első köteted a korán, nyolcéves korodban elveszített édesanyád hiányával vet számot, ebből a hiányból jött létre. Hangsúlyozod, hogy nem gyászkötet.

• Ez egy vállaltan önéletrajzi ihletű anyag, de nem személyes napló. Amikor írtam, az volt számomra a legfontosabb, hogy én ki vagyok – hogyan fogalmazok meg magamról dolgokat. De a kötet középső részében – versek a versírásról – az is benne van, hogy ha nem történik meg a tragédia, nem indul el a folyamat a versíráshoz. Karádi Gergő – aki mindig jön velem a könyvbemutatókra is, énekli-játssza a versekből született dalokat – a Hiátus egyik első olvasója volt. Azt vettem észre, hogy tud úgy beszélni róla, mintha egyik-másik darabját ő írta volna. 

Fotó: Szendi Péter

Zsigri Mária, a Berzsenyi Dániel Könyvtár munkatársa kisgyerekkorában táncosnő szeretett volna lenni, fizikatanári végzettséget is szerzett, végül gyermekkönyvtáros lett, és abban három évtizede kitart. Két gyermeke született, szeret biciklizni, a férjével zenét hallgatni.

Gyerekkorában nagyon szerette a mozgást, a zenét, sokat énekelt, óvodásként táncosnő, olykor énekesnő szeretett volna lenni, kamaszként fényképész. Szarvason született, ott járt gimnáziumba, majd a Berzsenyi Dániel-főiskolára jelentkezett fizika–könyvtár szakra.

• A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán én voltam az egyetlen fizika–könyvtár szakos, nagyon megörültek nekem a felvételin. 1990–1994 között jártam a főiskolára. Akkoriban ismerkedtem meg a párommal, és itt maradtam Szombathelyen. Tanári állás akkor nem nagyon volt, sok tanár végzett minden szakon, a természettudományok területén is. Az egyik barátnőm rendszeresen járt a megyei könyvtárba, s az egyik könyvtárossal jó ismeretséget kötött. Tőle tudtam meg, hogy felszabadul egy hely, próbáljak meg jelentkezni. Még nem volt a kezemben a diploma, amikor bejöttem érdeklődni, és július 1-jétől munkába állhattam. Azóta itt dolgozom.

Zsigri Mária először a felnőttolvasószolgálat tájékoztató könyvtárosa lett, aztán zeneműtáros, dolgozott az informatikán is, majd a gyermekkönyvtárba került. • Amikor megszülettek a saját gyerekeim, akkor fordultam igazán a gyermekirodalom felé. Ők nagyon jó tükröt mutattak nekem arról, hogy mi megy át őszinte szűrőiken, mi nem. Szeretem a gyerekfoglalkozásokat is, lehet egy kicsit énekelni, néha zenélni is. Hegedülni tanultam, meg furulyázni. A furulyákat szívesen előveszem, de a hangterápiás eszközök sem állnak tőlem távol. Mese közben lehet egy-két ilyen elemet belecsempészni, ami a gyerekeknek is izgalmas. A pedagógiai érzéket lehet kamatoztatni a gyermekkönyvtárban. De a fel-

Élete a könyv, a zene, a mese, a dal

nőtteknél sem mindegy, hogy beszél az ember az olvasóval.

Marcsi 33 éve ismerkedett meg a férjével, a nagyobbik fiuk 24 éves, ő Lóci (Lőrinc), a kisebbik, Benedek 20 éves.

• Amikor elolvastam a Lóci-verseket, hogy leguggolunk a gyerekhez, és akkor a gyerek óriás lesz, ez nagyon megfogott. Szerintem ebben minden benne van, hogy hogyan kellene gyereket nevelni. A nagyobbik fiunk ezért kapta a Lóci nevet. Az öccse nevét pedig ő választotta. Sokat hallgattuk a Kaláka együttes lemezeit, van az egyiken egy dal, amiben többször éneklik, hogy Ó, jaj, Benedek király. Lóci azt mondta, hogy Benedek lesz az ő kistestvére. Marcsiék korábban kerékpártúrákra jártak, a túrák elmaradtak, de ma is szívesen bicikliznek, tandemmel mennek a férjével.

• Mindketten szeretünk zenét hallgatni, filmet nézni. A férjem

„ Gyermekeim nagyon jó tükröt mutattak nekem arról, hogy mi megy át őszinte szűrőiken, mi nem.

Zsigri Mária

nagy hanglemezgyűjtő, komolyzenét, jazzt hallgatunk, meg az ifjúságunkat idéző könnyűzenét. A férjem csöves erősítőket épített, nagyon szép a hangjuk és a kivitelezésük. Gyűjtött csöves rádiókat is. Teljesen passzolunk, mert én ilyen készülékek között nőttem fel. Az édesapám rádió-tv műszerész, ilyen készülékeket is javított. Én egy televízió kávájában kuporogtam, miközben apukám szerelte a rádiókat, orsós,

kazettás magnókat, sok mindenre meg is tanított. Egy kicsit a férjem olyan, mint az apukám. Megkérdeztük a könyvtárostól azt is, milyen könyvet ajánlana kedves olvasóinknak. Boldizsár Ildikó és Zalka Csenge Virág mesegyűjtéseit hozta szóba. • Zalka Csenge Virág fiatal mesemondó, át is írja valamennyire a történeteket, ez népmesénél teljesen megengedett, hiszen sokféle változata létezik, ő azt jegyzi le a könyveibe, ahogyan ő meséli azokat. Mesekönyveiben több történetet először olvashatunk magyarul. Előszeretettel mesél kamaszoknak. Boldizsár Ildikó könyveiben az összegyűjtött mesékkel, írásaival segítséget ad eligazodni a mesék és lelkünk világában. Ezek minden korosztálynak élvezetes olvasmányok – tudtuk meg Zsigri Máriától, aki természetesen azt ajánlotta, amit maga is nagyon kedvel. 

➜ Merklin Tímea írása

Fotó: Cseh Gábor

Kovács Tilda, Vasvár korábbi polgármestere:

Beláttam, hogy alkotni, másokon segíteni csak közéleti pozícióból lehet

Még a neve is az emberek szeretetéből született Kovács Tilda korábbi vasvári polgármesternek. Matildként anyakönyvezték, de mindig Tildának becézték. Így ezen a néven indult el az önkormányzati választásokon. Maximális támogatást kapott. Mégis visszavonult, amikor úgy érezte, felőrölné, ha továbbra is úgy odatenné magát a közügyekhez, ahogy a lelkiismerete elvárta.

• Hogyan lett óvodavezetőből közéleti személyiség?

• A közélet mindig érdekelt, a politika azonban nem. A rendszerváltás utáni sok pártviszály taszított. V. Németh Zsolt azonban, mielőtt polgármesternek indult,

megkeresett: szeretné, ha én lennék az alpolgármester. Az óvodából feltűnt neki az agilitásom, amivel az intézmény ügyeit vittem. Beadtam a derekamat, de meg csak akkor nyugodtam, amikor a jelöltek közül én kaptam a legmagasabb támogatottságot. Láttam, hogy lesz kire támaszkodnom. A civil szervezetek, magánemberek támogatását végig éreztem.

• Később, 2010 és 2014 között polgármester is volt.

• Ódzkodtam a közéleti szerepvállalástól a lelki teher és a felelősség miatt. Azt is láttam azonban, hogy alkotni mégis csak ebből a helyzetből lehet. Nehéz időszak volt: dőltek be a devizahitelek, 23–24 százalékos volt a munkanélküliség, az önkormányzat is borotvaélen táncolt. Aztán szép lassan kezdtek munkahelyek létesülni, beindultak a helyi vállalkozások is. Nagy megkönnyebbülésünkre

torban. Nemzetközi konferenciáknak, helytörténeti, identitáserősítő programoknak adott helyet a létesítmény, kapcsolatot építettünk ki a Békevárosok Szövetségével. Felajánlásból értékes festménygyűjteményt állíthattunk ki. A domonkos kolostor felújítása az állam és a rend öszszefogásával indult meg. Itt is egy értékes szoboradomány, Török Richárd hagyatéka talált otthonra. Az intézmény azóta Zágorhidi Czigány Balázs vezetése alatt további fejlesztések, kezdeményezések helyszíne. Belevágtunk a termálvízfűtéses pályázatba: az összes intézményünk mellett több mint háromszáz háztartás élvezi az előnyeit.

• Egy ciklus után átadta a stafétabotot.

• Hatalmas lelki teher, hogy nem tudsz mindenkin segíteni, aki hozzád fordul. Elértem a nyugdíjkorhatárt, és úgy éreztem, már nincs meg bennem az a lendület, lelkileg már nem tudnám magam úgy odatenni, ahogy azt magamtól is elvárnám. Felőrlődnék, az egészségem bánná. Szerencsés időben kaptam a felkérést, amikor már nagyok voltak a gyermekeim, és így több időt tudtam szentelni a közéletnek. A nyugdíjazáskor pedig már az unokáim, az idős édesanyám mellett volt rám szükség. Jó döntés volt, így nem kell magamat megosztani munka és család között.

„

Én mindennap hálát adok Istennek, hogy még ma is ennyi aktív tevékenységre képes vagyok.

Kovács Tilda

az állam kiváltotta az önkormányzati hiteleket.

• Az elődje által megkezdett projekteket folytatva és újakat indítva számos sorsdöntő fejlődést élt meg Vasvár az ön vezetése alatt.

• Fásítottuk az utcákat, megoldottuk Szentkút világítását, elkészült a keresztút. A Tretter-házat pályázati pénzből újítottuk fel, a berendezés, a parkosítás azonban már támogatásokból valósult meg. A békeház helyén kötötték meg a vasvári békét, igaz, akkor még sá-

• A nyugdíjazás után egy évtizeddel is fiatalos, lendületes, nem látszanak önön az évek. Hogy telnek a napjai?

• Fantasztikusan! Élvezem a szabadságot, annak tudatában, hogy óvónőként és az önkormányzatban is a legjobb tudásom szerint teljesítettem aktív éveimben. Az ember ilyenkor tud a saját dolgaiban kibontakozni. Felfrissítem a némettudásomat, kocogok, olvasok, főzök, színházba és koncertekre járok. Rengeteg sportközvetítést nézek. Szenvedélyemmé vált a befőzés, minden újdonságot kipróbálok. Csak egy gondolatot kell elhessegetni, hogy az ember ilyenkor már kifelé megy. Ezzel elszomorítjuk magunkat és nem tudjuk örömmel megélni az adott napot. Én mindennap hálát adok Istennek, hogy még ma is ennyi aktív tevékenységre képes vagyok. Ez hatalmas ajándék, és amíg mindezt meg tudom csinálni, addig elégedett lehetek az életemmel. 

Tíz évig volt képviselő, a 2024-es önkormányzati választáson polgármesteri mandátumot szerzett Vépen, azóta – nem túlzás – „0–24 órában” a város fejlesztésére koncentrál. Rózsa Hajnalka gondolatait egy dolog tudja biztosan elterelni, ha az unokájával tölthet időt. A településfejlesztésben hosszú távon gondolkodik. A személyes kapcsolatokban hisz, és az idős éveit is Vépen szeretné élni.

Tősgyökeres és büszke vépinek, igazi lokálpatriótának mondja magát Rózsa Hajnalka, bár családi életéből kifolyólag tett némi kitérőt: Tiszakécskén és Békéscsabán is élt. Két felnőtt fiú édesanyja, egyikük révén már egy hatéves unokája is van.

• Mindkét gyermekem azt látta már óvodásként, hogy a közösségért dolgozom: tagja voltam a szülői munkaközösségeknek, még szm-elnöki helyettességet is vállaltam. Szervező, cselekvő és ragaszkodó ember vagyok, kiterjedt és stabil baráti körrel. Az általános iskolában alakult csapatunk például a mai napig együtt van, fontos támaszai vagyunk egymásnak – mondja.

Mindezekből adódik a jó kapcsolatteremtő képesség, mégsem lesz mindenkiből a társaság középpontja. Hajnalkából az lett, ehhez társult később a politikai ambíció.

• Miután a fiúk elballagtak, maradt szabadidőm a család mellett. 2014-ben többen felvetették a környezetemben, hogy induljak az önkormányzati választáson. A támogatást érezve úgy döntöttem, hogy megméretem magamat. Ezzel párhuzamosan kerültem kapcsolatba Ágh Péter országgyűlési képviselővel, akinek azóta is a csapatában dolgozom. 2014 októberében bekerültem a vépi képviselő-testületbe. Nagy lendülettel kezdtem a munkát, egyedüli nőként. A képviselőtársaim befogadtak és teret is kaptam. Az évek alatt egyre jobban belemelegedtem a munkába: a szociális, egészségügyi és ifjúsági bizottság elnökeként hihetetlenül jó érzés volt a vépieket érintő problémák megoldásán dolgozni,

0–24 órában

Vép fejlődésére koncentrál

programokat szervezni – mondja a most főállású polgármester, aki akkor a Szombathelyi Büntetésvégrehajtási Intézetben dolgozott, a parancsnoki titkárságot vezette. Korábban a Szombathelyi Városi Bíróságon volt a munkahelye – mindkét helyen sokat tanult, amit ma a munkájában kamatoztathat. Hasznos tapasztalatokat szerzett irodavezetőként, majd pályázati tanácsadóként is a Széchenyi Programirodánál, ahol 2017-től 2024-ig dolgozott.

• A 2014–2019-es ciklus második felétől tudatosan készültem a városvezetői feladatra. Polgármesternek és képviselőnek is indultam, ám az eredmény azt mu-

„

A magánéletemben is jellemző, hogy törekszem az apró változtatásokra, nem félek az újtól. A városfejlesztési munkába is így kezdtünk bele. Rózsa Hajnalka

előtti hónapokban nagyon sok vépi otthonba eljutottam. Hálás vagyok, hogy végül ilyen sokan bizalmat szavaztak nekem.

Rózsa Hajnalka a személyes kapcsolatokban, a bizalom erejében és a konstruktív problémamegoldásban hisz. S nem csak öt évre tervez: egy településvezető szerinte akkor gondolkodik felelősen, ha hosszú távon gondolkodik, elindít olyan projekteket, amelyek lehet, hogy csak egy ciklussal később szöknek szárba, de a következő generációk jövőjét alapozzák meg.

tatta, még nem érkezett el az én időm. A politikában benne maradtam, de a városért egy ideig nem tudtam tenni. 2021-ben, az akkori vépi alpolgármester, Szijj Vilmos sajnálatos halála után újra bekerültem a testületbe, és lélekben megerősödve, újult erővel dolgoztam Vépért. Ahogy közeledett az újabb választás, megint csak az itt élők biztatására döntöttem el, hogy újra indulok a polgármesteri székért. A 2019-es választás után én nem pontot, hanem egy vesszőt éreztem. Magamban pedig rengeteg erőt, hogy a város fejlődéséért tegyek. Ez a küldetésem, ami jó értelemben a rögeszmémmé vált. A választás

• A munkát a választás estéjén elkezdtem. Örömmámorban úsztam, de már a feladatokra koncentráltam. Az első munkanapomon végigjártam az összes intézményt, átbeszéltük a közös munka részleteit. A magánéletemben is jellemző, hogy törekszem az apró változtatásokra, nem félek az újtól. A városfejlesztési munkába is így kezdtünk bele: új bizottsági tagokkal, önkormányzati tanácsadó és egy külsős alpolgármester is segíti a munkát, aki a két és fél év alatt megvalósítandó több mint kétszáz program szervezésében aktív és a különböző civil szervezetek munkáját is összefogja. Mostanra sok sikeres rendezvényt lebonyolítottunk. Szeret kedves, empatikus lenni, harmóniára törekszik a családban és a munkahelyen is, de konfliktusok nélkül nem lehet irányítani, és nem lehet mindig úgy dönteni, hogy mindenkinek megfeleljünk – ezt is meg kellett tanulnia. Hatalmas munkatempót diktál magának, és bevallja, még nem mindig találja az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Családja, párja erős támasz, ők a bázis, és nagyon jó csapat veszi körül, amelyben az őszinteség, a nyílt odafordulás és a tisztelet a legfontosabb. Az a mottója: ahol tisztelet van, ott szeretet is van. Csak így lehet előrehaladni. 

„Gondoltam, jó, hát elmegyek megnézni ezt a szeniorörömtáncot, aztán majd meglátjuk. Elmentem, elkezdődött, és fülig ért a szám, hogy ez milyen jó.

Nyugdíjasként lett táncoktató

Vadász Józsefné Anilka negyven évig az egészségügyben dolgozott, felnevelt két gyermeket, ma már unokája is van. Öt évvel ezelőtt, nyugdíjazása után egy új területre lépett: elment szeniorörömtáncra, majd ennek oktatója is lett.

Tizenhét éves korában kezdett dolgozni a szombathelyi gyerekkórházban, négy év után hazaköltöztek Szentgotthárdra a férjével. Ott először bölcsődében vállalt munkát, majd végleges állást kapott a szakorvosi rendelőintézet-

ben, a nőgyógyászaton, onnan ment nyugdíjba.

• A nővérem már előbb nyugdíjas volt, mint én, járt örömtáncra, és mondta nekem, hogy „mihelyst nyugdíjba mész, jössz velem táncolni”. A férjemmel korábban is jártunk táncolni, elsősorban társastáncra, én jártam line dance-re, ami vonaltáncot, sortáncot jelent. Nagyon-nagyon jó dolog. Gondoltam, jó, hát elmegyek megnézni ezt a szeniorörömtáncot, aztán majd meglátjuk. Elmentem, elkezdődött, és fülig ért a szám, hogy ez milyen jó. Nem tudtam, melyik a jobb kezem, a bal kezem, nem találtam meg a jobb és a bal lábamat, csak néztem

házban is. Ötven és száz év között lehet jönni.

Aki sétálni tud, az táncolni is tud. Kimondottan időseknek való lépésekkel.

A szeniorörömtáncot egy Ilse Tutt nevű német tánctanár hozta létre: olyan közösségi tánc, amelyben a lépések ízületkímélőek, az idős szervezethez alkalmazkodnak, nincsenek hirtelen forgások, pörgések. A foglalkozásokon vidám zenére, ismert slágerekre táncolják az egyszerű koreográfiákat. Népszerűsége okán elterjedt a világban, és ma már 17 országban működik. Csirmaz Szilvia hozta be Magyarországra, ahol most már körülbelül 360 oktató van, és nagyjából 17 ezer szenior táncos.

• Jöttek fiatalabbak is hozzánk, így az örömtáncunk kicsit más lett, mindent táncolunk, csacsacsát, salsát, szambát, mindent, csak a mi egyszerű, szeniortáncos lépéseinkkel – tudtuk meg Anilkától. A családjáról szólva elmondta: mindkét lánya – Zsófi és Ági –Szombathelyen él, és van egy 9 éves unokája, Sárika, akit imád.

Anilka úgy fogalmaz: hétfőn, kedden és szerdán tánctanár (van két csoportja Szentgotthárdon, kettő Körmenden és egy Rábagyarmaton, plusz egyensúlytréninget is tart), csütörtökön, pénteken pedig nyugdíjas. A csütörtök egyébként a nagymamanap, ilyenkor megy „sárizni”, a péntek pedig az ügyintézésé. Otthon egy csodálatos kertet tartanak fenn a férjével, rendszeresen süt kovászos kenyeret.

Van egy baráti társaságuk, akikkel minden év elején fürdőbe mennek pár napra, kipihenni az előző évet, nyaranta pedig együtt nyaralnak.

és vigyorogtam rajta, hogy hihetetlen: tudok táncolni, és tessék, ezt nem tudom csinálni. Ott ragadtam. Az oktató javasolta, aki már egy idősebb hölgy volt, hogy menjek el oktatói képzésre.

• Rábeszéltem egy barátnőmet is, akivel ketten el is mentünk az első képzésre, az első hosszú hétvégére Budapestre – meséli Anilka. – Az első nap úgy elfáradtam az egész napos tánc után, hogy lefeküdtem az ágyba, és hangosan zokogtam, hogy ez nekem nem fog menni. De már öt és fél éve csinálom. Az első csoportomat itt, Zsidán csináltam a kultúrházban 18 fővel. Aztán indítottam egyet a szentgotthárdi szín-

• A szenior táncosokkal is sok szabadidőnket töltjük együtt, megyünk Horvátországba, tavaly voltunk Szlovéniában. Nagyon igénylik ők is a közös utazást. Fellépéseink is vannak, annak ellenére, hogy ez nem színpadi tánc. De szeretnénk megmutatni, hogy miről szól ez az egész, így mégis fel szoktunk lépni. Felkérések is vannak nyaranta, elmegyünk falunapokra szerepelni, a színpad előtt, táncházszerűen adjuk elő a koreográfiánkat.

Anilka azt mondja: „a mozgás öröm és agytorna”. Ki kell próbálni, hogy ezt igazán meg lehessen érteni. Ő is annyira megszerette, hogy a foglalkozásokat 63 évesen maga is végigtáncolja. 

Vadász Józsefné Anilka

Öt falu ügyeit intézi, de készséggel cipeli az epresládát

is

Babos-Szőllősy Gabriella húsz éve lépett a közigazgatási pályára, ebből már csaknem tizenhetet Gersekaráton – ami most a Kámi Közös Önkormányzati Hivatal gersekaráti kirendeltsége – aljegyzőként töltött el. Naponta Csényéből ingázik, de annyira megszerette a Vasi-Hegyhátat, hogy még a saját faluja sem tudja elcsábítani.

Sajátságos, kistelepüléses körzete ez a vármegyének: a mostani közigazgatási felosztás szerint tizennégy falu tartozik a hivatalhoz, de a lakosságszám összesen alig haladja meg a hatezret. Így a jegyző mellett egy aljegyzőt is kell alkalmazni, akihez Gersekarát, Sárfimizdó és Telekes hivatali ügyeinek intézése tartozik, de lát el feladatokat Csehimindszenten és Bérbaltaváron is. A közigazgatási munka rendkívül szerteágazó, meg kell felelni a törvény által előírt feladatoknak, lépést tartani a jogszabályi változásokkal, megírni az önkormányzatok évi 2–3

pályázatát. Ehhez jön még, hogy a kirendeltség ajtaja folyamatosan nyitva áll az ügyintézésre, vagy a valamilyen panasszal érkezők előtt. Gabriella jól összeszokott, ötfős szakmai csapattal dolgozik – velük és a települések polgármestereivel is a folyamatos, napi kommunikációt részesíti előnyben a nagy értekezletekkel szemben.

• A sok települést magában foglaló körzet előnye, hogy jól finanszírozottan működik a hivatal, ki tudunk jönni a normatívából –magyarázza az aljegyző. – Gazdaságosan tudjuk üzemeltetni az intézményeinket, amiben az önkormányzatok is partnerek. Nem költünk semmire feleslegesen, hét falu működtet például három óvodát. A szokásos hatósági feladatok mellett mindig akad valami aktuális teendő. Így például a megszüntetés szélére került a gersekaráti iskolánk felső tagozata, ezért az egyházhoz fordultunk, hogy átvennék-e a fenntartását. Ebben az ügyben megkaptuk a napokban a kedvező döntést, így már biztos, hogy az óvoda és az iskola is szeptembertől öt évre egyházi kezelésbe kerül. De sok új feladatot ad az is, hogy az ön-

kormányzat átvette a horgásztó üzemeltetését.

S ha már a tavat említettük: Gabriella hetente-kéthetente a munkatársaival együtt ebédel a tónál, a köztisztviselők napján pedig közösen kirándulni mennek. Nagyon fontos a jó kapcsolat, az egymás iránti tisztelet, hiszen a sok és változatos munka csak úgy végezhető el jól, ha mindenki összedolgozik.

Az aljegyzőnő megszerette ezt a környéket, hiába hívták, se Sárvár környékére, se a saját falujába nem tudták elcsábítani. Az ingázással, az önkormányzatok látogatásával járó napi száz kilométernyi utazást megszokta. Negyedik osztályos kisfiát reggel leadja a sárvári katolikus iskolában, az elhozatalt, a délutáni foglalkozásokat a nagyszülők mindaddig vállalják, amíg Gabi vagy a férje érte nem tud menni.

A jegyzőnőt tavaly egy nagyobb betegség figyelmeztette, túl sok a stressz az életében. Azóta kineziológiát tanul, jógaoktatóhoz jár, vezetés közben mantrázik. Mégis a legnagyobb stresszoldó a család otthoni vállalkozása, a kertészkedés. Bár sokan ezt nehezen tudják elképzelni, számára a kapálás,

„

A sok települést magában foglaló körzet előnye, hogy jól finanszírozottan működik a hivatal, ki tudunk jönni a normatívából.

Babos-Szőllősy Gabriella

gyümölcsszedés, lekvárkészítés, piacozás jelenti a legjobb kikapcsolódást. Esténként és hétvégéken jut erre több idejük, amikor mindhárman kiveszik a részüket a fizikai munkából. Nem csak saját részre termelnek: a több ezer tövön termett szamócát, édesburgonyát több csatornán keresztül értékesítik, így a rábapatyi termelői piacon vagy a Vasi Zöld Kosár vásárlói közösségben. Bérelt és saját földterületeiket évről évre növelik, így ma már két hektárt művelnek. – Annyi minden belefér egy napba – vallja Gabriella –, csak jól be kell osztani az időt. Ők a családdal úgy döntöttek, hogy a pihenés óráit is hasznos, teremtő tevékenységgel töltik ki. 

Programokkal teli lesz a nyár

Borgátán

Mostanában egyre többször érezzük, hogy felgyorsult az idő, és ezzel a sietős idővel nagyon nehéz lépést tartani. Mint magánember, mint polgármester is tapasztalom ezt. De ennek ellenére az elmúlt időszakban sok olyan esemény történt, ahol értékes időt tölthettünk el, értékes célokat, jövőképeket határoztunk meg – fogalmazta meg Gőcze Zsanett Borgátán.

A polgármester asszonytól megtudtuk, hogy ilyen volt például az az egyedülálló kezdeményezés, amelynek keretében Kissomlyó

önkormányzatával és Egyházashetye önkormányzatával közösen pihenőhelyet alakítottak ki saját erőforrásból, nem messze a hegy legmagasabb pontjától. – A közeli kis tisztáson keresztet állítottunk, amelyet három pad ölel körbe, amelyen a három település neve szerepel. Kedvelt zarándokhellyé vált rövid időn belül. Nagy hangsúlyt fektetünk a Kis-Somlyó hegyre, és annak természeti kincseire. Itt van otthon a leánykökörcsin, és sok gyógynövény, melyek már-már feledésbe merültek. Persze, tudom jól, hogy ez csak nekünk „hegy,” másnak csak egy domb. Mi, itt élők másként tekintünk rá, fontos, és értéket jelent.

• Természetesen a település polgármestereként igyekszem

kiemelt figyelmet fordítani a kulturális és az összetartozást elősegítő programok szervezésére. Nagy öröm számomra, hogy évről évre egyre több csemete kerül az itt élő, ide tartozó gyermekeket szimbolizáló Tündérkertbe – emelte ki Gőcze Zsanett. Hozzátette: − Emellett nagy hangsúlyt kap az önkormányzat nonprofit kft.-je által üzemeltetett termálfürdő. A híresen jó hatású víz és a szép környezet sok belföldi és külföldi vendéget vonz évről évre.

A polgármester a település életéről összefoglalóan szólva hangsúlyozta: − Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lehető legnyugodtabb körülményeket teremtsük meg a kikapcsolódásra és a feltöltődésre minden korosz-

tály számára. Számos programot szerveztünk erre a nyárra, kicsiknek-nagyoknak egyaránt. Olyan nevekkel találkozhatnak idén, mint a kiváló haditudósító, Al Ghaoui Hesna vagy a nosztalgikus hangulatot idéző Sipos F. Tamás. Aki kedveli a komolyzenét, az a méltán elismert kürtzenekart is meghallgathatja júliusban a medence partján. Megrendezésre kerülnek habpartik, kreatív foglalkozások, vízipisztolycsata, és még számos meglepetés, hiszen a nyár még csak most kezdődik el.

Gőcze Zsanett-től azt is megtudtuk: az őszi-téli időszak mindig a fejlesztésé Borgátán, hiszen ebben az időszakban van esély arra, hogy szebbé és komfortosabbá tegyék a jelenleg szezonálisan üzemelő strandot.

• A jövő évre megálmodott fejlesztésünk az elmúlt két esztendőben szerzett tapasztalatainkon alapul, figyelembe véve a látogatói igényeket. Hiszek abban, hogy ha az Isten feladatot ad, akkor ad hozzá erőt és támogatókat is – mondta a polgármester asszony. 

„

Nagy hangsúlyt kap az önkormányzat nonprofit kft.-je által üzemeltetett termálfürdő.

A híresen jó hatású víz és a szép környezet sok belföldi és külföldi vendéget vonz. Gőcze Zsanett

Szerdahelyi-Bánó Irén (37) már 2019 óta polgármester Nemescsóban, korábban képviselő volt és könyvtáros, jelenleg ő a közművelődési szakember is. Részt vesz a településen működő civil szervezetek munkájában, a hagyományőrzők és a tűzoltók mellett ténykedő mentőcsoport tevékenységében is. Ezenkívül van egy főállása és nem utolsósorban egy háromgyermekes családja.

Ircsi, ahogy mindenki hívja, tősgyökeres nemescsói, születése óta a településen él. A dédnagyapja tanító volt a helyi általános iskolában, az üknagyapja pedig lelkészként szolgálta a közösséget. Munkájában mégis legnagyobb példaképe édesapja, aki szintén a település polgármestere volt.

• A kertészet felé indultam családi indíttatásból, édesapám agrármérnök, az egyik nagypapám, Bánó István a Kámoni Arborétum igazgatója volt. Tanulmányaimat a Herman Ottó Szakképző Iskolában végeztem. Úgy érzem, a természet, a növények szeretete a véremben van, ezért törekszem a faluban is arra, hogy köztereinket szépítsük, rendben tartsuk, virágosítsuk – mesélte. – De mire az érettségihez eljutottam, rájöttem, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, így felsőfokú tanulmányaimat a szombathelyi főiskolán végeztem intézményi kommunikátor szakon. Munkámat a Pannonsport Szervező és Marketing Kft.-nél kezdtem el rendezvényszervezőként, főállásban jelenleg is ott vagyok 2013 óta. A 2014-es önkormányzati választáson édesapám újra indult polgármesternek, akkor én is elindultam képviselőnek.

Ircsi emellett elvállalta a könyvtárosi feladatokat, kézműves-foglalkozásokat szervezett, kialakult egy erős mag, akikre mindig lehetett számítani, így beindult a közösségi élet.

• Aztán 2019-ben édesapám úgy döntött, hogy ő már nem indul, a kitűzött célokból nagyon sok mindent sikerült elérni, és szerettük volna ezeket megőrizni, továbbfejleszteni, ezért elindultam a polgármester-választáson.

„

Úgy érzem, a természet, a növények szeretete a véremben van, ezért törekszem a faluban is arra, hogy köztereinket szépítsük, rendben tartsuk, virágosítsuk.

Szerdahelyi-Bánó Irén

Szerdahelyi-Bánó Irén szerteágazó munkája mellett három kisgyermek édesanyja

Az együtt gondolkodás viszi előre a falut

Tagja vagyok a Tézsula Hagyományőrző Egyesületnek, a Felelős Kutyabarátok Egyesületének és a tűzoltó-egyesületünk mellett működő mentőcsoportnak is. Utóbbinak a vezetője is vagyok, szeretnék elvégezni egy képzést, hogy bekerüljek a tűzoltók tagjainak sorába.

Ircsi szerteágazó tevékenysége közben férjhez ment, és született három gyermekük.

• A férjem vasasszonyfai származású, 19 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, 11 éve vagyunk házasok. A nagylányunk, Hanna 7 éves, Kőszegre jár az Árpád-házi-iskolába. A középső lányunk, Mira 5 éves, a lukácsházi óvodába jár, a kisfiunk, Zoltán Zente 2 éves lesz. Amikor Mira született, akkor indult nálunk újra (és Vas várme-

gyében elsőként) a komatál hagyománya, amit meg is tartottunk. Ha születik egy gyermek a faluban, egy hétig visszük a családnak az ebédet.

Arról is beszélgetünk, hogy enynyi munkát elvégezni és három kisgyereket nevelni segítség nélkül nem lehetne. Ircsiék a szülei mellett építkeztek, így állandó segítséget kap tőlük. Így van lehetőség arra, hogy újabb és újabb tervek és ötletek születhessenek és valósuljanak meg.

• Idén Nemescsó lesz a házigazdája a Nemes előnevű települések találkozójának, ami 24. alkalommal kerül megrendezésre. Több mint 40 települést érint, amelyek képviselői eljönnek most ide hozzánk, 400 vendéget várunk szeptember 6-án. A Falusi Civil Alap -

ban nyertünk kétmillió forintot a Tézsula Hagyományőrző Egyesülettel, így ezt fel tudjuk használni a rendezvényhez.

Szerdahelyi-Bánó Irén azt is büszkén megosztja, hogy társadalmi munkában is számíthat a falu lakóira, a helyi vállalkozókra. A fiatal polgármester asszony úgy véli, hogy azért tud sikeres lenni, jól működni, mert a munkája együttműködésen alapul – mind a civil szervezetekkel, mind az egyház képviselőivel.

• Mindig számíthatnak rám, és ők is partnerek mindenben. Együtt gondolkodunk a tervezéstől kezdve a kivitelezésig, hogyan tudunk még több embert bevonni a tevékenységeinkbe. Az együtt gondolkodás az, ami előreviszi a falut. 

Duális képzéstől az e-mobility innovációjáig

Alexandra története:

Egy nő, aki a gépészetben találta meg az örök kihívást

Alexandra példája bizonyítja, hogy a gépészmérnöki pálya nőként is lehet vonzó, sikeres és izgalmas karrierút. Kitartása és szenvedélye segítette abban, hogy az ELTE IK Savaria Műszaki Intézet és a Schaeffler Savaria Kft. duális képzéséből kiindulva mára egy nemzetközi vállalat egyik legizgalmasabb területén dolgozhasson, ahol napról napra új kihívások és a fejlődés öröme várja.

Alexandra gépészmérnöki végzettséget szerzett, jelenleg a Schaeffler Savaria Kft. e-mobility üzemében dolgozik, és a special design csa-

patban termékfejlesztő mérnök pozícióban járul hozzá a termékek sikeréhez. Szenvedéllyel mesél munkaköréről, és azt mondja, pályaválasztáskor a fő mozgatórugója az volt, hogy tudta, ezt a munkát soha nem lehet megunni.

• Hogyan esett a választásod erre a pályára?

• A közvetlen környezetemből semmi nem terelt ebbe az irányba. A családomban jellemzően technikumot végeztek. Személyiségemből fakadóan számomra soha nem volt visszatartó erő, hogy a gépészmérnökszakmában jelentősen kisebb számban lesznek lányok. Mindenképpen felsőfokú végzettséget szerettem volna szerezni, olyat, ami érdekel, és amiben látok jövőt, fejlődési lehetőséget. Amire igazán szükségem

volt ehhez a pályához, szakirányhoz: kitartás, szorgalom, céltudatosság és tenni akarás.

• Miért pont a gépészmérnöktanulmányok?

• A gépészmérnökszakma annyira szerteágazó, rengetegféle különböző területtel foglalkozik. Engem minden érdekelt, sok mindennel szívesen foglalkoztam, ha pedig valamit elkezdtem, végigcsináltam, soha nem hagytam félbe semmit. Egy lapra tettem fel mindent, az érettségin a választott tárgyam a gépészet volt, sok más továbbtanulási lehetőségem nem lett volna. De nem bántam meg. Jól döntöttem, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ha újra kellene választanom, akkor is ugyanígy döntenék.

• Hogyan kerültél a Schaefflerhez?

• A Schaefflernél a kuplungtárcsaés kuplung-összeszerelő területen kezdtem el dolgozni diákmunka keretein belül 2016-ban, de a forgácsolási terület munkájába is beleláttam kicsit. Két évet töltöttem el itt, megismertem a céget, az irányelveket, a kultúrát, a lehetőségeket és rengeteg kollégát. Ezután kézenfekvő volt, hogy duális egyetemi hallgatóként, majd főállásban is a Schaefflernél szeretnék elhelyezkedni. A duális képzés alatt ugyanezen a területen folyamatmérnök-gyakornok lettem. A szakdolgozatomban a minőségbiztosítással és a Leanirányokkal foglalkoztam. Ákos volt a konzulensem, őt nagyon szerettem, nagyon jó egyensúlyt talált az önállóságra való késztetés és a támogatás között, ha kérdeztem, éppen elégséges útmuta-

tást adott. Értékelése teljesen korrekt volt, objektív és építő jellegű. Jobb konzulensem, mentorom nem is lehetett volna.

• Most mivel foglalkozol?

• Az iskola, diploma után pályakezdő mérnökként a Schaefflerben kezdtem el dolgozni. Jelenleg az e-mobility területen a special design team tagjaként, termékfejlesztő mérnök pozícióban dolgozom. Konstruktőröknek nevezném inkább magunkat. Mi teremtjük meg részben az egyes szériába szánt különböző termékek tesztelésének lehetőségeit, vagyis a termékek (rotor, státor és komponensei) teszteléséhez szükséges kiegészítő elemeket, gépegységeket, környezetet, gépházakat tervezzük, modellezzük és rajzoljuk meg. Továbbá a telemetriás alkalmazások is a csoport kompetenciái közé tartoznak.

• Mit szeretsz a munkakörödben?

• Szeretem a munkámat. Ma már a telemetria is globális szinten hozzánk tartozik, itt a szenzorika is megjelenik. A telemetria megtervezése esetén a villanymotor és a szimulációs mérnök által készített lista, amely tartalmazza a kívánt mérési helyeket, a két kiindulópont. A mi munkánk pedig ezen mérések lehetőségének biztosítása: utómunkák megtervezése, kábelutak és kivezetések megtervezése, szenzorválasztás, szerelési utasítások kidolgozása stb. Egészen izgalmas és kihívásokkal teli feladatok szoktak lenni ezek is. Amit nagyon szeretek, hogy számos projektünk a teljes gépegységekre terjed ki. Az első önálló, nagyobb volumenű projektem sokáig húzódott, belső

talmazott. Miután az alkatrészeket legyártották, kiutaztunk Németországba, hogy részt vegyünk a főbb összeszerelési lépéseken. A kinti szerelő kollégák véleményezték –remek visszajelzéseket kaptam. Jó látni, hogy tényleg megvalósul a terved, a konstrukciód. A tesztek eredményéről értesítést kapunk, és mindig örülök, mikor látom, hogy sikerült a teszt, tudtak vele dolgozni. Az alkotás öröme hatalmas motiváció. Ezt a mérnöki munkában is nagyon szeretem.

• Mi az előnye a mérnöki munkának?

• Ezt nem lehet megunni. A műszaki világ folyamatosan fejlődik. Ha megnézzük, hol tart a világ, és mennyi mérnök kell, figyelembe vesszük, hogy mivel kísérletezünk, és hány terület használja fel ezeket a kísérleteket: ez a szakma soha nem lesz kiváltható semmivel. Ahhoz, hogy valami létrejöjjön, kell mérnöki munka. Soha nem fogod azt érezni, hogy haszontalan a munkád. Ha egy területet meg is unnál, átmehetsz más területre, ahol új kihívások várnak. Remek alapszakma a gépészmérnöki, rengeteg irányba el lehet vele indulni. Lehetsz fejlesztőmérnök, gyártástámogató mérnök, folyamatmérnök, prototípusgyártást támogató mérnök –mind más munkakör, más jellegű feladatok. Ha az egyik nem lesz az igazi, választhatsz egy másik irányt. Nekem is ez volt az egyik mozgatórugóm: ezt a munkát soha nem lehet megunni, a világ és a szakma folyamatosan fejlődik, én pedig szeretek folyamatosan tanulni, képezni magam, így pedig kénytelen is vagyok.

• Több dolog is eszembe jut. A duális program például remek! Érzem azt a törekvést a cégen, hogy támogatni akarja az oktatást, és elő akarja segíteni, hogy a pályakezdő, friss diplomás mérnököknek is legyen már gyakorlati tapasztalatuk, mikor a munka világába lépnek. Emellett a vállalat a nyelvi készségek erősítését is támogatja, ami szintén pozitívum, hiszen a legtöbb szellemi munkakör megköveteli az idegennyelv-tudást. Továbbá kiemelném, hogy van területváltásra lehetőség, mellyel a vezetőség támogatja az egyének új kihívások iránti igényének kielégítését.

• +1 extra kérdés: Mi a hobbid, mivel foglalkozol szabadidődben?

Duális képzés Szombathelyen

ELMÉLET ÉS GYAKORLAT KÉZ A KÉZBEN

• A Schaeffler Savaria Kft. és az ELTE Informatika Karán belül működő Savaria Műszaki Intézet közös programja révén Szombathelyen olyan duális képzési forma valósul meg, amely ötvözi az egyetemi elméleti oktatást a vállalati gyakorlati tapasztalatszerzéssel. A gépészmérnök alapszakos hallgatók az egyetemi tanulmányaik mellett a Schaeffler gyárában sajátíthatják el a gyakorlati ismereteket, így már a képzés során értékes munkatapasztalatot szereznek.

• A program előnyei közé tartozik a kiemelkedő juttatási csomag: a hallgatók havi 190 ezer forint ösztöndíjban részesülnek, emellett cafeteriajuttatás, ingyenes buszjárat és egyéb vállalati kedvezmények is elérhetők számukra. A modern technológiai környezet és a támogató oktatók biztosítják a magas színvonalú képzést, amely megalapozza a hallgatók szakmai jövőképét és karrierjét.

Mi az az egy dolog, ami a Schaefflerről eszedbe

• Hobbiszinten főzni szeretek. Szívesen kipróbálok új ízeket, sütök-főzök, szívesen veszek részt különböző gasztronómiai eseményeken. Emellett kirándulni is szeretek, Egerszegen és a Badacsony környékén többször voltunk már, legutóbb pedig Szlovéniában túráztunk. Szabadidőmben vállalok korrepetálást műszaki rajz, matek, fizika témakörben. Az egyetem utolsó félévében tanulástámogató módszerek kapcsán szerveztek előadásokat, amelyeket örömmel tartottam az elsőéves hallgatóknak. Jelenleg rendszeresen részt veszek a vállalati pályaorientációs programokon, például a lányos napon, amelyen 7–8. osztályos diáklányoknak mutatjuk be néhány kolléganővel az egyes szakmákat. Emellett az új duális mentorprogramhoz is csatlakoztam, szívesen támogatom a diákok szakmai fejlődését. Jelenleg is van hallgatóm, akivel együtt dolgozom. 

„ Érzem azt a törekvést a cégen, hogy támogatni akarja az oktatást, és elő akarja segíteni, hogy a pályakezdő, friss diplomás mérnököknek is legyen már gyakorlati tapasztalatuk, mikor a munka világába lépnek.

Markovits Alexandra

• Az együttműködés keretében a Schaeffler Savaria Kft. az ELTE B épületében egy töltőkkel, asztalokkal és kijelzővel felszerelt közösségi teret, a Schaeffler Cornert is kialakította, amely a hallgatók tanulását és közösségi életét egyaránt szolgálja.

• Ez a duális képzési forma kiváló lehetőséget kínál azoknak a fiataloknak, akik már tanulmányaik során szeretnének gyakorlati tapasztalatot szerezni, és egy nemzetközi háttérrel rendelkező vállalatnál megalapozni jövőbeli karrierjüket.

A legjobb toborzás a munkaerő megtartása

Horváth Viktóriával, a vasvári Miell Group toborzási vezetőjével, a Miell Horizon operatív vezetőjével beszélgetve egy sokprofilú cégcsoport tevékenysége körvonalazódik. Az ő elsődleges felelőssége a munkaerőtoborzás. Milyen módszerekkel dolgoznak napjainkban, mik a buktatók? Milyen (női) vezetőként dolgozni egy országos lefedettségű cégnél?

• A Miell Group egy hat cégből álló országos cégcsoport, melynek vasvári az alapító-tulajdonosa. A legnagyobb erősségünk az autóipari minőség-ellenőrzés (Miell Quality), innen a név is. A cégcsoport folyamatosan bővül, évről évre több különböző profilú cég csatlakozott, őket központilag látjuk el pénzügyi, informatikai és HR-szolgáltatásokkal. Kivétel a toborzásért felelős Miell Horizon, amely nemcsak a cégcsoporton belül, hanem kifelé is lát el munkaerő-szolgáltatást. Ennek vagyok az egyik vezetője, országosan koordinálom az egyes irodákban működő toborzók, call centeresek, operatív kollégák munkáját.

• Milyen utat járt be a vezető pozícióig?

• Az első diplomám művelődésszervező-informatikus könyvtáros, kezdetben egy megyei könyvtárban dolgoztam, a végén olvasószolgálati vezetőként. Ekkor kaptam egy sorsfordító lehetőséget, és váltottam a versenyszférára, időközben a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetemen business coach diplomát szereztem. 2017-től 2020-ig regionális toborzási vezető voltam a Miellnél, aztán két évig máshol dolgoztam. 2022-ben a mostani felső vezetés visszahívott, bumeráng vagyok, ami mostanában gyakorinak mondható.

• Mennyiben változtak a toborzási technikák?

• Az online platformok térnyerésével ez a tevékenység is sokat változott: szimultán használjuk a régi és az új módszereket. Számomra nagyon fontos az adatgazdálkodás, a jelöltkezelő rendszer naprakész vezetése, amit a munkatársaimtól is elvárok. Nagy sikerként élem meg, hogy sikerült jól működő és visszakereshető rendszert kialakítani. Az adatkezelésben folyamatosan segít a jogtanácsosunk és az IT-vezető. Az eredményességet visszamérésekkel ellenőrzöm: például egy dolgozó milyen forrásból érkezett, hogy vált be, meddig maradt a pozícióban? Ez nagyon fontos, hiszen a toborzás idő-, energia- és költségigényes. A legjobb toborzás kétségkívül a megtartás.

• Hogyan lehet kezelni a potenciális munkavállalók széles spektrumát?

• Az igények egyharmada szellemi pozícióra, a kétharmad fizikai munkakörökben jelentkezik. Ma mindkettőre sokkal nehezebb jó embert beállítani, mint tíz éve. Teljes foglalkoztatottság van, jó

szakemberhez csak úgy tudunk jutni, ha mástól elcsábítjuk, amihez meg kell találni a személyes motivációit. A jelentkezők részéről sok az ígérgetés, a füllentés. Száz jelentkezőből az egyes szűrők után jó, ha három fő munkába áll. Ezek után vigyázni kell, hogy a kollégák emberekbe vetett hite megmaradjon.

• Milyen az ideális toborzó?

• A toborzó felelőssége nagy, hiszen ő az első arc, akivel a jelentkező a cég részéről találkozik. Udvariasnak, kedvesnek, nyitottnak és figyelmesnek kell lennie, fontos, hogy szóban és írásban is alkalmazkodjon a jelölt kommunikációjához. Ugyanolyan tisztelettel kell tárgyalnia mérnökkel, segédmunkással. Ha még jó emberismerő is, az csak hab a tortán. TEKT soft skill tréningekkel, így például a viselkedéstipológia megismerésével segítjük a munkájukat.

• Jó vezetőnek tartja magát?

• Nagy előnyöm, hogy alulról indultam és minden lépcsőfokot bejártam. Csak azt várom el a

„

A toborzó felelőssége nagy, hiszen ő az első arc, akivel a jelentkező a cég részéről találkozik. Horváth Viktória

munkatársaimtól, amit magam is kitapasztaltam és jónak találtam. De szívesen tanulok is a fiatalabbaktól, ez nekem is jó és a cég előrejutását is segíti. Akadt olyan vezetőm, aki példát mutatott, akihez hasonlóvá szeretnék válni. Érdekes módon sokkal empatikusabb lettem vezetőként, mint gondoltam volna. Ezzel együtt nem tartom magam puhakezűnek. Nagy munkabírású, eredményorientált ember vagyok, magasak az elvárásaim. De szerencsém van a munkatársaimmal: nem amiatt dolgoznak jól, mert én ott vagyok és csattogtatom az ostort, hanem a belső ösztönzés is hajtja őket. Néha már könyörögnöm kell, hogy menjenek el szabadságra.

• Jut idő azért a magánéletre is?

• Igen, Zalaegerszegről származom, itt él a családom és a barátaim. A vőlegényem is magas beosztásban dolgozik, úgy tudunk minőségi időt együtt tölteni, ha mind a ketten pontosan megtervezzük, megszervezzük a napjainkat; a munkán túl szeretünk utazni, sportolni. 

Mindig lát maga előtt újabb célt, ami erősen motiválja. Vezetőként azt vallja, a személyes példamutatás a leghatékonyabb ösztönző. Szakos Éva neve összefonódik a BEKO Engineering Kft.vel: ő a cég ügyvezető igazgatója, akinek szakmai pályafutása akkor vett új irányt, amikor 35 éve részt vett a mérnöki és informatikai területen technológiai szolgáltatást nyújtó BEKO-cégcsoport magyarországi leányvállalatának megalapításában. A cég vezető szolgáltatóvá fejlődött, amiben nagy szerepe van Éva mentalitásának.

„Hatvanöt éve indult Ausztriában a BEKO története, amelynek sikerét a BEKO Engineering Kft. Magyarországon is tovább írta” – így kezdődik a cégismertető a napokban megújult honlapon, és konkrétummal folytatódik: 1990-ben rakták le a cég alapköveit Szombathelyen. Az alapításnak már aktív részese volt Éva. Megpályázta és elnyerte az ügyvezetői pozíciót, így a magyar leányvállalat első főállású munkavállalójaként öt konstruktőr munkatárssal elindította a szervezet működését szombathelyi központtal. – A fókuszunk a ’90-es években is a magyar piacon volt, és ott van ma is. Elsősorban, de nem kizárólag a multinacionális vállalatokat szolgáljuk ki. Mostanra széles kapcsolati bázissal működünk, amit magunk építettünk fel –mondja. Az építkezés mérföldkövei előtt a tanulmányok és a pályakezdés is szóba kerülnek. Éva Szombathelyről indult, és ide jött vissza az egyetem után.

• A Kanizsai Dorottya Gimnáziumban érettségiztem, majd gépészmérnökként végeztem Miskolcon, az akkori Nehézipari Műszaki Egyetemen. Szombathelyen a FALCO Fakombináthoz kerültem: a karbantartási, majd a külkereskedelmi osztályon dolgoztam. Onnan az Origo Szövetkezethez vitt az utam, ami osztrák vállalatokat kapcsolt össze a magyar piaccal, a kereskedelmi együttműködést segítette. Ennek révén ismerkedtem meg a BEKO egyik tulajdonosával, Franz Kittl

„Nem vagyok jobb, erősebb, mint más, csak jobban akarom”

Szakos Éva, a BEKO Engineering Kft. ügyvezető igazgatója

úrral, aki eldöntötte, hogy Magyarországon leányvállalatot alapít, és előnyként értékelte ennek kapcsán a gépgyártás-technológiai és a német szakfordítói végzettségemet. Éva magáról úgy fogalmaz: mindig voltak céljai, előre akart jutni. S ha kitűzött egy célt, azt nagyon el akarta érni.

• Nem a karrier volt a fontos, sokkal inkább az, hogy stabilitás legyen körülöttem, a munkában és a családban is. Bizalmat kaptam a tulajdonosoktól a cég vezetésére, számomra ez az egyik legfontosabb érték, és magam is bizalommal fordulok a kollégáim felé. Vezetői elvem alapja a példamutatás – leading by example. Ahogy én dolgozom, azt várom el a munkatársaimtól is, így tudunk jól együttműködni – mondja.

Az első évek feladata az volt, hogy a BEKO megvesse a lábát a magyarországi piacon. A szervezet építése mellett a potenciális

ügyfeleket maguk keresték fel. Találtak piaci rést is: a ’90-es években Magyarországon még nem volt ismert az „on-site service” szolgáltatás: olyan projektekre koncentráltak, amelyekben mérnökeiknek a projekt jellege miatt külső helyszínekre kell kitelepülniük, mint például technológiai transzfer esetén. Később bővültek, továbbléptek Budapest és Győr felé. A ’90-es évek végén a mérnöki szolgáltatást informatikai szolgáltatásokkal bővítették. Napjainkra három telephelyen 130 alkalmazottja van a BEKO Engineering Kft.-nek. Céljuk továbbra is a hosszú távú, stabil együttműködés ügyfeleikkel és kollégáikkal is. Ehhez a mai gazdasági környezetben még nagyobb dinamizmussal kell keresni az új piaci lehetőségeket, mondja Szakos Éva.

• A bizalmon kívül a nyitottság, a transzparencia és a hitelesség is

alapértékek nálam. Nőként és családanyaként nagyon fontosnak tartom az egyensúly megtartását. Kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy a kisgyermekes kollégáim megkapják a rugalmasságot. Munkatársaink fejlődése központi kérdés: belső és külső tréningek, szakmai képzések teszik lehetővé az előrelépést, és belső coachhoz is tudnak fordulni kollégáink.

Az ügyvezető néhány éve maga is coachképzést végzett, hogy a coachingszemléletű vezetést elsajátítsa. Ezzel olyan eszköztárra tett szert, amivel szívesen támogatja a fiatal vezetőket is. Cégük tagja a Joint Venture Szövetségnek, ő maga a Menedzserek Országos Szövetségének és a Női Vállalkozói Klub Egyesületnek is – ezeken keresztül is vállal mentorálást.

A társadalmi felelősségvállalás is szóba kerül – évek óta szívügye a Markusovszky-kórház támogatása. A csecsemő- és gyermekgyógyászati osztály Savaria Gyermekeiért Alapítványának kuratóriumi tagja, és együttműködést tervez a budapesti KórházSuli Alapítvánnyal, amely az iskolából kimaradó, tartós gyógykezelés alatt álló gyerekek otthoni oktatását segíti. Szeretné, ha Vas vármegyében is lenne KórházSulipont.

S ha már gyermekek és család: Szakos Éva két felnőtt gyermek édesanyja. Máig sokszor hazaviszi a munkáját, így amikor csak tud, aktívan tölt időt a szabadban: férjével túráznak, hegyeket hódítanak meg.

• A munkában továbbra is mindig látok újabb célt, ami pluszmotivációt ad. Remek vezetőtársaim vannak, akikkel nagyon jól tudok együtt dolgozni, és amit igazán példaértékűnek tartok: a BEKO mindig önállóan, a maga által elnyert projektekből tudott stabilitást nyújtani a kollégáinak. 

„

Ha a táncunkat nézed, a szívünk szavait hallod.

Földesiné

Németh Csilla, a Dance Jam Táncegyüttes művészeti vezetője

Harmincöt éve mozdul a lélek

Karizmatikus ember határozott elképzelésekkel. Elhivatott és szenvedélyes: rendületlenül inspirálja tanítványait, hogy miután elsajátították a lépéseket, kezdjék el a táncukat megtölteni lélekkel. Hasonló energiákat mozgósítva tanít, főz vagy éppen túrázik, s ahol éppen tartózkodik, ott beragyogja a teret.

Földesiné Németh Csilla táncpedagógus, a Béri Balog Ádám Általános Iskola két éve nyugdíjba ment matematika, testnevelés és informatika szakos tanára 35 éve alapította és művészeti vezetőként nagy – és tartós – sikerre vitte a kőszegi Dance Jam Táncegyüttest. Túl az ünneplésen, a szép jubileumon találkoztunk. Introspekció – Lélekmozdulatok – ezt a címet viselte május végén az ünnepi gála: a közel harminc koreográfiát felvonultató, különleges képzeletbeli utazás,

amelyen a tüllszoknyás apró óvodásoktól a felnőtt lányokig minden táncos azt képviselte: a valódi érzéseknek – szóljanak a könynyedségről, kirobbanó kedvről, önfeledtségről vagy árulkodjanak lelkünk viharairól – helyük van bennünk, közöttünk és egymás felé. Az évzáró összegző, visszatekintő is volt.

• Felfokozott hónapok után vagyunk minden szempontból. Nyár elejére érnek be igazán a koreográfiák: a mozdulatoknak addigra tartalmuk, mélységük van. A gála a lányoknak a jól végzett munka örömét adta – mondja Csilla, és nem győzi hangsúlyozni: nem a versenyeredmény számít, sokkal inkább az, hogy a tánc az önkifejezés lehetőségét adja és hogy az adott helyzetből a legjobbat hozzák ki a tanítványai. Hite szerint az eredményhez vezető út amúgy is fontosabb, mint maga a produktum.

A Vasszilvágyról indult Földesiné Németh Csillának – többször elmondta – sorsszerű volt a találkozása a tánccal. 1983-ban végzett a szombathelyi tanárképző főis-

Tavaly volt 35 éves a Táncpedagógusok Országos Szövetsége. Az alkalomból egy kiadványban emléket állítanak az alapítóknak és interjúk által mutatják be a pedagógusokat – köztük Földesiné Németh Csillát –, akik évtizedek óta nevelik a gyermek- és ifjúsági korosztályt. Fotó: Szendi Péter

• A matematikát is nagyon szerettem tanítani. Megadta az élet, hogy utoljára egy olyan osztályban tehettem, ahol lubickoltam az utolsó két évben. De a tánc ma már hangsúlyosabb – mondja. S hogy mit adott még az élet?

kolán. A férje révén került Kőszegre, és kezdett dolgozni a Balogiskolában. A tanítványaiból szerveződött egy 8–10 fős állandó csoport. 1990-ben alapította a Dance Jamet, utána autodidakta módon képezte magát. 2001-ben moderntánc-oktatói képesítést szerzett. Az évtizedek alatt kitartó és sokszor küzdelmes munkával működtette az együttest. Mára több mint száz tanítvány gyűlt köré, volt köztük olyan is, aki a táncpedagógusi pályát választotta. Évek óta óvodásokkal is foglalkozik: esztétikus testképzést tanít nekik. S hogy milyen a jó táncpedagógus? Így felel:

• A tanítványok egyénisége válogatja. Mellettem azok maradnak meg, akik azonosulni tudnak a lelkülettel, stílussal, amit én képviselek. A táncórákon fegyelmet, odaadást és egymás iránti tiszteletet követelek.

Csilla, ha magáról van szó, sem elégszik meg az átlagossal, közepessel. Ha belekezd valamibe, azt hatalmas energiával teszi és kiteljesedik benne. Ilyen volt a Covididőszakban a kovászolás – 5 éves kovászát a mai napig életben tartja –, ilyen az egészséges életmód és a túrázás is. Utóbbi a szenvedélyévé vált, feltölti, felszabadítja. Férjével nagy lendülettel álltak neki a Kéktúra teljesítésének. Mióta nyugdíjba ment, még több idejük van a hobbira.

• A 60. születésnapomon fogalmaztam meg, hogy engem a Jóisten a tenyerén hordott, nagyon szeret. Persze megdolgoztam mindenért, de időről időre jöttek az utamba olyan emberek, akiknek szakmailag adtam a szavára; lehetőségek, amik kimozdítottak az álló helyzetből, megerősítették, hogy jó, amit csinálok. A Táncpedagógusok Országos Szövetségének például régóta tagja vagyok, de a Kiváló Együttes Díj arany fokozatú oklevele most jött tőlük – a szakmai munkánk elismerése újabb lendületet adott. Az elmúlt 35 év a szeretetről szólt. A tánc szeretetéről, a közösség szeretetéről, az egymás felé fordulásról. A visszatekintéssel óhatatlanul felmerül a Dance Jam jövője is.

• A tánc nem olyan, mint az iskolai tanítás, nem lehet egyik napról a másikra letenni. Az együttest én hoztam létre, kötelességem, dolgom van vele. Egyszer majd úgy szeretném átadni a stafétát, bevonva az új generációt, hogy a tánccsoport szellemisége megmaradjon. Ehhez bizalmi és önálló emberekre van szükség, akikre rábízhatok területeket.

A nőiség is szóba kerül. Földesiné Csilla számára nagyon fontos.

• Egy nő legyen igazán nőies. Ez számomra a lágyságot, finomságot, érzelmességet, az odafigyelést jelenti. Mi, nők ebben vagyunk jók. Olyan férfiakkal szeretek kommunikálni, akik mellett nőnek érezhetem magamat: fontos a viszonyulás, a gesztusok. Sokat tehetünk, hogy ez fennmaradjon. A tanítványaimnak azt szeretném továbbadni, hogy a szépség jöjjön le a mozdulataikból. A tánc révén lágyságot, finomságot tanulnak. A kecses, szép mozdulatok a lélekre hatnak. 

Király Annamária, a répcelaki Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója mindig derűsen beszél nemcsak az elmúlt ötéves igazgatói ciklusáról, hanem arról a negyed évszázadról is, amelyet a városban töltött el eddig pedagógusként, sportedzőként.

• Egy intézményvezetőnek nem csupán a vezetés a feladata, öszszetett az iskolaigazgató munkája – kezdte Király Annamária, a répcelaki Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója. – A tanítás a legkisebb szelet, a kötelező huszonnégyből négy tanórám van a héten. Folyamatosan tartani kell a kapcsolatot a tankerülettel, az önkormányzattal, a különféle hatóságokkal, civil szervezetekkel.

Király Annamária Somogy vármegyéből, Siófokról származik. A szombathelyi Berzsenyi Dánieltanítóképzőt végezte el földrajz–történelem szakon. A gimnázium alatt ezt a két tárgyat szerette meg. Innen pedig egyenes út vezetett a tanári pályára, még úgy is, hogy a családban ő lett az első pedagógus. A férje répcelaki, úgy döntöttek, a vasi városban maradnak, itt alapítanak családot. Igaz, az élet úgy hozta, hogy néhány éve Szombathelyen élnek, de a répcelaki fészek mind a mai napig megvan. A fiuk fejéből pattant ki, hogy a felsőőri (Oberwart) gimnáziumban szeretne továbbtanulni. Mivel Szombathelyről kora reggel indul a közvetlen autóbuszjárat a burgenlandi városba, az eljutás miatt egyszerűbb volt, ha átmenetileg a megyeszékhelyen rendezkednek be.

Király Annamária nagylánya a jogi karon másodéves egyetemi hallgató, emellett az MCC-ben történelem- és társadalomtudomány-képzésre jár. A férj, Király Krisztián hetente többször jár fel Budapestre dolgozni. Egyébként ő a Répce Running Futófesztivál fő szervezője, aki egyben NB I-es labdarúgó-asszisztens is volt. Nemrég vonult vissza, jelenleg hétvégente ellenőrként tevékenykedik.

A családi kitérő után térjünk vissza az oktatáshoz.

• A sárvári tankerületen belül az intézményünk nagynak számít, ugyanis több mint négyszáz diák tanul az uraiújfalui telep -

A tanítás szépsége a gyerekekben rejlik

hellyel együtt. Minden tanulónkat névről ismerem! – folytatjuk a beszélgetést. – Az évek során az oktatás sokat változott, de leginkább a gyermekek. Más lett az érdeklődési körük, a hagyományos dolgokkal nem nagyon foglalkoznak. Mindinkább digitalizálódik az élet, ma már nincs ellenőrző füzet, sem napló. A pedagógusi pálya szépsége azonban továbbra is a gyermekekben van, azt nézzük, ami nekik jó! Tanítani azért is jó, mert a mostani világ rákényszerít arra, hogy folyamatosan haladjunk, fejlődjünk. Olyan szavakat, kifejezéseket tudok, amelyeket nem ismernék, ha nem lennék pedagógus. A gyermekeim is a répcelaki iskolába jártak. Azt mondták, nem volt ez annyira jó, mert anya előbb tudta meg, mi történt az iskolában…

Király Annamária 2020 óta igazgatója a répcelaki általános iskolának. Előtte 20 évig napközis

nevelő volt, majd rá esett a választás. Hirtelen a dolgok sűrűjébe került, egyből a mély vízbe. Miért is? – kérdeztük.

• A koronavírus idején, 2020 márciusában egy hónapra leállt az oktatás, akkor azt hittük, ha ezen túl leszünk, túl leszünk mindenen – kezdi a választ Király Annamária. – Úgy terveztük, iskolánk felújítását az év júniusában elkezdjük, és szeptemberre végzünk is, zökkenőmentesnek ígérkezett minden. Sajnos nem így lett! Ősszel nem kezdődött el a megszokott módon a tanítás, 400 gyereknek nem volt hova mennie. Azonnali megoldásra volt szükség. Végül 18 helyszínre szerveztük ki az általános iskolai tanítást. Kőkemény feladat volt mindezt összehangolni. Nicken fával fűtöttünk, aztán volt tanítás Répcelakon a paplakban, a művelődési házban, a Radó-házban. Télre ez a helyzet nem volt tartható, így a konténe -

„ A pedagógusi pálya

szépsége

továbbra is a gyermekekben van, azt nézzük, ami nekik jó!

döntöttünk Répcelakon. Egy teljes évünk ráment erre.

Király Annamária minden egyes esetből igyekszik tanulni és új tapasztalatokat szerezni. Nem meglepő, több civil szervezetnek is tagja. Mint mondja, fontos tudni, mi minden történik a városban. Már csak azért is, mert az iskolások több városi rendezvényen szerepelnek.

Végezetül szóba kerül az oly fontos hobbi, a kikapcsolódás. Megtudjuk, Annamária elvégezte az aerobik-, zumba-, szteppaerobikedzői tanfolyamot is. Répcelakon sokáig egyedüliként tartott ezen mozgásformákból edzést a helyi lányoknak, asszonyoknak. Aztán a mozgásformakínálat bővült, de Annamáriára negyed évszázada lehet számítani.

Főként, mivel Király Annamáriát újabb öt évre kinevezték az általános iskola igazgatójának.

res oktatás mellett

Király Annamária

„

Kiemelt feladatunk segíteni a fiatalokat, hogy vigyázzanak értékeikre, legyen idejük arra, amit szeretnek, fejlődjenek.

Molnár Andrea

A zene és a szerelem hozta Sárvárra

Molnár Andrea történelemtanár, történész Kárpátalján született, jelenleg a sárvári Nádasdy Kulturális Központ programigazgatója. Ha kanyart vett az élet, ő bevette – így került a várba.

Az egyetem után szülőfalujában, Kisgejőcön kezdett tanítani. Előző közművelődési végzettsége miatt több szakkört is vezetett: táncot, színjátszást, énekkart. A kulturális élet gyorsan felpezsdült és hamarosan a helyi művelődési ház művészeti vezetője lett. Bár az épület állapota siralmas volt, a közösség lelkesedése magával ragadta.

• A kisgejőci művelődési ház olyan volt, hogy befolyt a víz a plafonon, vödrökkel álltunk eső idején. Mégis izgalmas időszak volt: fiatal voltam, láttam, hogy jönnek az emberek, a fiatalok, és ez jó érzéssel töltött el. Akkor szerettem bele igazán a szakmába. Egyszer egy népdalversenyt szer-

veztem, amin megjelent Ivaskovics József, a Magyar Örökség díjas zenetanár, a Credo együttes alapítója. Látta a semmiből felépített kisgejőci közösség hihetetlen erejét és megkérdezte, nem akarnék-e neki dolgozni.

Így vette kezdetét az Andrea és a Credo Alapítvány közötti hoszszabb együttműködés, amely számos magyarországi út lehetőségét is magával hozta.

• Ivaskovics József gyakran emlegette a sárvári Molnár családot, mondta is, hogy ha arra járunk, betérünk hozzájuk. 1999 augusztusában, egy turné alkalmával valóban így történt: felléptünk több városban, köztük Sárváron is. A fellépésünkre eljött a Molnár család is. Előadás után a családi házukban ebédeltünk és ekkor ismertem meg a mostani férjemet. Az ifjabb Molnár Sándorral egymásra néztünk, és enynyi volt. Beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy ő gitáros, én zongorázok, énekelek, sok közös van bennünk. Azon az estén elbúcsúztunk egymástól, de elkezd-

tünk levelezni. Két év levelezés után bátor lépésre szántuk el magunkat, összeházasodtunk és én Sárvárra költöztem.

Kezdetben nem talált végzettségének megfelelő munkát, így a Flextronicsnál dolgozott három műszakban. Fiuk, Sándor Gergő születése után gazdasági vezető lett egy útépítő cégnél, közben Európa-szakértői diplomát szerzett és könyvszerkesztőként is tevékenykedett. Régóta vonzotta a Nádasdy-vár, 2017-ben pedig végre megtörtént az áttörés: múzeumpedagógusi állást hirdettek a Nádasdy Ferenc Múzeumban, amire azonnal jelentkezett. 2018-ban megalakult a Nádasdy Kulturális Központ, Andrea pedig közművelődési csoportvezetőként tervezte meg a programévadot. 2019 kiemelkedően sikeres volt, 300 rendezvényt tartottak minden korosztálynak. A 2020-as Covid-időszak komoly kihívást jelentett, de közösen átvészelték. 2021-ben, Kondor János nyugdíjba vonulása után Andrea megkapta az igazgatóhelyettesi posz-

tot, amelyet negyedik éve tölt be programigazgatóként. Közben elvégezte a Széchenyi-egyetem kulturális mediáció szakát, amely kulturális intézmények vezetésére készít fel. Fontos számára a fiatalok bevonása, értékeik kibontásának ösztönzése.

Andrea megosztotta egy táborozó kislány történetét, aki szerint a felnőttek nap mint nap olyasmit csinálnak, amit utálnak, ezért ő sosem akar felnőni. – Azt feleltem neki, hogy sok felnőtt igenis talál időt arra, amit szeret. Ez a várban a kiemelt feladatunk: segíteni a fiatalokat, hogy vigyázzanak értékeikre, legyen idejük arra, amit szeretnek, fejlődjenek – így válhatnak boldog felnőtté.

Pár éve Molnár Andrea megkapta Sárvár város önkormányzatától a Sylvester János Érdemérmet, amit a város közművelődési életének szervezésében végzett kiemelkedő munkájáért adtak. • Az ünnepségen odajött hozzám valaki azzal, hogy büszke rám, hiszen régen úgy gondolta, az a munka, amit végzek, nem kifejezetten nőknek való, de ma már másképp látja. Gondolom, az éjszakázásra, a megfeszített munkatempóra, az olykor fizikai munkát is igénylő feladatokra célzott. Nagyon meghatódtam – mesélte Andrea. Számára ez egy fontos elismerő kijelentés volt. 

Boldogsághormont termel az éneklés

Tizennyolc nő, feleség, nagymama, anya, háziaszszony – ami hivatalosan összeköti őket, az a nardai énekkar, valójában azonban ennél jóval több. Glavanics Krisztina polgármester szerint a Nardai Lastavica Énekkar a falu lelke. Egy, a hagyományaikat tisztelő, ápoló és megélő közösség, amelynek tagjai éppúgy kiveszik a részüket a szürke hétköznapokból, mint a piros betűs ünnepekből. Hogy mit is jelent ez pontosan, arról Békési Gáborné karvezetővel beszélgettünk.

A történet eleje jól ismert: 38 évvel ezelőtt Horváth Nándor házról házra járt, hogy összegyűjtse az énekelni tudó, szerető, akaró nardaiakat. Az első népviseletek a padlásról kerültek elő, az első dallamok a szívekből bújtak elő. Az akkori vegyes karnak ma már csak női tagjai vannak. Aki pedig összefogja őket: Békési Gáborné.

• Úgy indult, hogy csak adjam meg a hangot. Nem is vagyok vezető típus, de szeretek énekelni – emlékszik vissza Bori, aki szerint a horvátságukból (is) ered az éneklés iránti szeretet. – Mindannyian amatőrök vagyunk, de nem volt olyan, hogy családi ünnepen vagy falunapon ne énekeltünk volna. Ezeket a dalokat hallottuk születésünk óta, mindegyikünknek van kedvence, minden alkalomhoz találunk egy odaillőt – mondja.

Békési Gáborné aztán arról mesél: az idők során bebizonyosodott, bizony azért kisebb részben pedagógusnak, nagyobb részben pszichológusnak is kell lenni, hogy jól működjön a csapat. Ha pedig onnan nézzük, hogy 38 évig dolgozott körzeti ápolóként, nem is áll olyan messze egymástól a hivatása és a hobbija. Hozzáteszi: a sok pozitív élményért, örömért megéri csinálni, megéri a szabadidőből próbára, fellépésre áldozni az időt. Teljesen más lelkülettel van vége egy próbának, mint amilyenben elkezdődött. Az éneklés boldogsághormont termel az emberben.

A Nardai Lastavica Énekkar a hagyományok ápolásában, meg-

„

Ezeket a dalokat hallottuk születésünk óta, mindegyikünknek van kedvence, minden alkalomhoz találunk egy odaillőt.

Glavanics Krisztina

élésében, továbbadásában is fontos szerepet tölt be a faluban. Rendszeresen kapnak meghívást fellépésre a szomszédos falvakba, hagyomány az adventi koncertsorozatuk is, de Horvátországban, Ausztriában és a kezdet kezdetén Németországban is szerepeltek már. Helyben pedig soha nem mondanak nemet: a szervezők tudják, az énekkarra mindig, minden időben számíthatnak – lágy és lírai dallamaikkal megalapozzák a rendezvények hangulatát. Különösen fontos szerepet játszik mind a település, mind az énekkar életében a testvérkapcsolat, a kapcsolattartás az anyaországgal, Horvátországgal és a környéken élő horvátsággal. A

településnek két, erős lábakon álló testvérkapcsolata van: az egyik az osztrák Csém település a határ másik oldalán, ahol szintén horvátok élnek. Erősek a rokoni szálak, közös a történelmi múlt, közösek a szokások, a hagyományok, a horvát anyanyelv és a népdalkincs. A másik testvérkapocs az az anyaországban, Horvátországban van. Muraszerdahely Horvátország legészakibb városa. Több mint 30 évre tekint vissza az együttműködés. Több közös projekttel büszkélkedhet a település és az énekkar is. Az egyik ilyen a daloskönyv, amely az énekkar és a zenészek mindennapjait könnyíti meg, de alapvetően a népdalkincs megóvása jóvoltából született. Egyik szerkesztője Slavko Bregović, aki a tamburások oktatója volt a településen és Muraszerdahely kulturális életének meghatározó alakja, Narda részéről pedig Glavanics Krisztina polgármester szerkesztette.

• Valamit mindig csinálni kell – vallja Békési Gáborné. Ha éppen nem énekkart vezet vagy az otthoni teendőket intézi, akkor kerékpározik, gyalogol, vagy a Pax et Bonum horvát kórusban énekel. – Kell hogy mindig legyen célunk. Ez viszi előre az embert – mondja, és búcsúzóul idéz néhány sort kedvenc dalából, amely egy fiatal szerelmespárról szól: amikor összevesznek, a fiú világgá megy, de amikor meghallja, hogy a lány ebbe belebetegedett, visszatér. 

Mindenben jól kiegészítik egymást – két családanya a falu élén

2024 óta két hölgy viszi a vállán az 580 lakosú Alsóújlak ügyeit. Kántorné Varga Mónika polgármester és Koósné Köntés Vera alpolgármester egész nap forródróton tartják a kapcsolatot és minden fontos döntést megtárgyalnak egymással.

Móni és Vera együttműködése már nem új a településen élők számára. Korábban, az Alsóújlakért Egyesület tagjaiként minden rendezvényen szerveztek, előkészítettek, szorgoskodtak. Móni tősgyökeres alsóújlaki, míg Vera Szombathelyről került a településre.

• Talán azért tudunk olyan jól együtt dolgozni, mert mindenben különbözünk, egymás legnagyobb kritikusai vagyunk – magyarázza Móni. – Vera kissé szét-

szórtabb, érzékeny, lelkizős, én határozott vagyok, összeszedett, pontos, remekül kiegészítjük egymást. Sok barátom van, de ilyen jól senkivel nem tudunk együttműködni. Szinte már a telepátia is működik közöttünk –néznek egymásra nevetve.

Egy jól sikerült gyereknap kapcsán született az ötlet, hogy érdemes új lendületet és kereteket adni a közösségi életnek. Az új egyesület jóvoltából egyik rendezvény a másikat követte, sokból hagyomány lett. Megszervezték a Házhoz megy a Mikulást, a csapatversenyekkel gazdagított Nyitott Pincék Éjszakáját, a Csillámpónik moderntánc-csoport a vármegye számos falujának rendezvényeire eljutott. Sikerült megőrizni a húsvét előtti csörgetelés hagyományát, megújítani a májusfaállítást. Öt éve nyáron hatalmas lelkesedéssel szervezik

meg a kisiskolások napközis táborát.

Móni és Vera korábban is részt vettek már az önkormányzat munkájában. A faluvezetői szerepvállalást egy tragikus esemény hozta meg Móni számára. 2023 márciusában gyors lefolyású betegségben elhunyt Németh Tibor polgármester. Az átmeneti időszakban Velladics László alpolgármester állt a helyére, az időközi választáson azonban idős kora miatt már nem indult. Az általa támogatott Kántorné Varga Mónika ekkor is, majd tavasszal ismét elnyerte a lakosság bizalmát.

• Láttam, hogy jó úton halad a település, és nem szerettem volna, ha a Tibor által megkezdett munka veszendőbe megy – emlékezik. – Nem volt egyszerű polgármesterként besétálni ide, azóta se ülök ahhoz az asztalhoz,

amit Tibi – aki egyébként a második unokatestvérem volt –használt. Csak egyet kértem a képviselőtársaimtól, hogy egy irányba menjünk. Ebben nem is csalódtam, mind rájuk, mind a civil szervezetekre támaszkodhatok. Sok segítséget kaptam a kámi jegyző asszonytól, Kardos Andreától. Alpolgármesternek Verát választottam.

Móni azt vallja, az életében minden okkal történik. Harminchárom évig dolgozott a postán, és épp, amikor ez a korszak lezárult, akkor adódott ez az új élethelyzet. Postásként is hozzá fordultak az emberek minden gondjukkal, legyen az ügyfélkapunyitás, otthonfelújítás vagy áramszünet. És ő, ahogy akkor, most is szívesen segít mindenkinek.

Faluvezetőként sok új feladatot is meg kell oldania. Az iskola két éve üresen áll, legalább az épületnek funkciót kellene adni. A testülettel igyekeznek jó gazda módjára gazdálkodni. Elkészült a csatornaberuházás, több külterületi utat felújítottak, két utca aszfaltozását a Magyar Falu Programból szeretnék megoldani. Önerőből is költenek kisebb fejlesztésekre. Programszervezés tekintetében a testület továbbra is szabad kezet ad a „lányoknak”. • Szerethető falu Alsóújlak, egyre több fiatal vásárol itt házat és jó visszajelzéseket kapunk –mondja Vera. – Több város fél órán belül elérhető, aki akar dolgozni, az talál munkát. Vera igazi „bűvész”, az alpolgármesterség mellett két település közművelődési referense. Mind Alsóújlak, mind Rum polgármestere rugalmas, egymáshoz igazítják a programjaikat, együttműködés is kialakulóban van a két falu között. Azt talán mondani sem kell, hogy a közéleti elkötelezettség mellett sem Vera három tizenéves gyermeke, sem Móni kétéves unokája nem szenvedhet hátrányt. Ők viszont azt hangsúlyozzák: segítőkész, jó családi háttér nélkül nem tudnának enynyit tenni a közösségért. 

Alsóújlak: Koósné Köntés Vera alpolgármester és Kántorné Varga Mónika polgármester minden fontos döntést megtárgyalnak egymással

A három grácia Andrásfáról

A három grácia az ókori mitológiában a kellem, a jóság, a kreativitás istennői, akik a természet harmóniáját testesítették meg. Andrásfa jelenkori három gráciája a helyi civil élet motorja, a közösségi rendezvények meghatározó alakjai. Sem a falu nem lenne ugyanaz nélkülük, sem ők nem lennének ugyanazok egymás nélkül.

Nyáriné Mátyás Zsuzsanna fodrásznak tanult, korán férjhez ment, talált olyan társat, akire mindig mindenben számíthat, két fiuk született. Közben üzletvezetői tanfolyamot végzett, és tíz évig egy MTZ-alkatrészüzletet működtetett a fodrászat mellett Andrásfán. Fontosnak tartotta szülőfaluja sorsát. Haláláig az édesapja volt a falu alpolgármestere. Zsuzsa 2010-ben indult először az önkormányzati választásokon.

• Kilenc évig voltam képviselő, majd a 2019-es választásokon a falu megválasztott polgármesternek, 2024 júniusában újra. Kezdeményezésemre 2021-ben meg-

alakult az Andrásfai Polgárőr Egyesület, amelynek tagja vagyok. Több mint tíz éve sikeresen működik az Összefogás Andrásfáért Egyesület Nagyné Márffy Gyöngyi alpolgármester vezetésével, amely egyesületnek az alelnöke vagyok. Pezsgő, programokkal, tervekkel teli évek vannak még előttünk, legfőbb segítőim Bóbics Eleonóra és Nagyné Márffy Gyöngyi – tudtuk meg Zsuzsától. Hozzátette: – Több sikeres pályázatunk volt az elmúlt években: épület- és útfelújítás is történt, megújult a temetőkerítés, nyertünk a hungarikumpályázaton. Most nagy szükség lenne egy új falubuszra, hiszen ősztől 12 ovisunk lesz, őket Győrvárra szállítja a falugondnok óvodába.

Nagyné Márffy Gyöngyi Vasváron nevelkedett. 1986-ban érettségizett az akkor még működő postaforgalmi szakközépiskolában. 1991-ben került Andrásfára postavezetői állásba. 2007-től, a helyi posta bezárása óta a vasvári posta mobil postásaként dolgozik Andrásfán és környékén.

• A szabadban végzett munka, a természet közelsége, az emberek szeretete egy csoda számom-

ra – emelte ki Gyöngyi. – 1994-ben házasodtam meg, és Andrásfára költöztem. Leánykám már kirepült a családi fészekből, két diplomát is szerzett. 2005-ben időközi választáson kerültem be a képviselő-testületbe, 2019-ig töltöttem be a képviselői posztot. 2024-ben újból megválasztottak képviselőnek, alpolgármester lettem. 2005 óta a helyi kulturális élet szervezője, résztvevője vagyok.

Gyöngyitől azt is megtudtuk: 2007 körül kezdte a tárgyi értékek gyűjtését. A volt tűzszerház helyén berendezték a település értéktárát. 2009 óta szerkeszti Andrásfa honlapját, az andrasfa.lapunk.hu internetes oldalt. 2014-ben megalakult az Andrásfai Értéktár Bizottság, melynek tagja és jegyzőkönyvvezetője lett. 2011ben a vezetésével megalakították az Összefogás Andrásfáért Egyesületet és létrehozták a Tőzike Dalkört.

• A szomszédos és az őrségi falvakban is bemutatkoztunk a dalainkkal és a saját magunk által 2020-ban szabott-varrt ruháinkkal, amiket egy régi hímzett vánkoson talált motívummal díszítettünk. A rétessütés tudományával

is bemutatkoztunk többször a Vasvári Rétesfesztiválon – mesélte Gyöngyi.

Bóbics Eleonóra kőszegi, 29 évet dolgozott Kőszegen a fehérneműgyárban, 2010-ben költözött Andrásfára. Amikor 2011-ben megalakították az Összefogás Andrásfáért Egyesületet, ebben pénztárosi pozíciót kapott.

• 2014-ben megkeresett az akkori polgármester, Korán Tibor, hogy szeretnék-e a faluban dolgozni, és én igent mondtam – mesélte Nóra. – Munkaköröm volt a könyvtáros részt ellátni, a gyerekekkel való foglalkozás, de részt vettem sportrendezvények, kirándulás vagy biciklitúra szervezésében is. A munkámhoz és a hobbimhoz tartozik a falu tisztán tartása és díszítése is. Közben második ciklusban megszavaztak képviselőnek. Így az önkormányzattal és az Összefogás Andrásfáért Egyesülettel közösen szépen fejlesztjük és díszítjük a falut. Tagja vagyok a polgárőrségnek. Dalkörünkkel falunapokon, rendezvényeken dalcsokrokkal, tánccal és színdarabbal veszünk részt, szívesen szórakoztatjuk a közönséget. 

A séi értékek mentői

A Sében élő Horváth Balázsné Lehel Anikó igazi értékmentő, értékteremtő. 2023-ban díszpolgári címet kapott az évtizedeken át tartó kiemelkedő tevékenységének elismeréséül.

Horváth Balázsné Lehel Anikó népművelőként, könyvtárosként, sőt, szabadidejében idegenvezetőként is dolgozott. A Vas megyei önkormányzati hivatalból ment nyugdíjba, a nemzetközi iroda vezetőjeként. Ezt követően több civil szervezetben tevékenykedett. A séi értéktárbizottság tagjaként terjesztette fel a pünkösdi királynéjárást, amely helyi érték lett.

– Sikerült felújítanunk a pünkösdölést, a pünkösdjárást – mesélte. – Megvoltak a szövegek, megtaláltuk azokat a felnőttkor-

ba lépett asszonyokat, akik továbbadták a hagyományt. Varrtunk negyven pöttyös szoknyát, kötényeket, hogy megfelelő módon jelenjenek meg a faluban a lányok, és járják a házakat a jókívánságaikkal.

Az újkőkori leletek viszont megyei érték besorolást nyertek.

Dr. Károlyi Mária ötven éven át nemcsak kutatott, hanem nemzetközi szinten, idegen nyelven dolgozta fel a séi ásatás leletanyagát. 7000 éves leletekről van szó, köztük 100 idol, és a híres Vénusz, amiről az európai egyetemeken is tanítanak.

Horváth Balázsné Lehel Anikó nemrégiben mondott le az ÖrökSÉgünk Alapítvány elnöki posztjáról. Úgy érezte, jöjjenek a fiatalok. Sé települése hálás az évtizedes alázatos és fáradhatatlan munkáért. Horváth Balázsné Lehel Anikó az alapítvány keretében elvégzett tevékenységéért

mányt teremtettek az alapítványnyal a húsvétváró kézműves-foglalkozások, az adventi koncertek megszervezésével. Nyugdíjaskora óta fordult fokozottan a varrás felé, ami nemcsak kikapcsolódást ad, hanem örömöt is. Textil faliképeiből 2023-ban csodás kiállítás nyílt a séi faluházban. A textilképek hatására Csider Sándor verseket írt, ezek a faliképek mellett bekeretezve olvashatók. A textilalkotások többféle technikával, szitanyomással, applikálással, hímzéssel, kollázzsal készültek. A témaválasztás hármas. Sé értékei; egyházi ünnepek; történetek motívumok. Először foltvarrással foglalkozott, majd a művészi öltögetés mellett döntött.

2023-ban díszpolgári címet kapott. A méltatásban olvasható: „Közösségi személyiség, gondolkodását értelmiségi felelősségvállalás és keresztény értékrend határozza meg.”

Az értékmentés mellett azt értékteremtést is feladatának érezte. Az alapítványon keresztül, az önkormányzat támogatásával három köztéri parkot hoztak létre. Kialakítottak egy játszóteret, a templom mellett egy templomkertet, remek sétatérrel. Tavaly adták át a temető mellett az Életutat. Simon András grafikusművész egyvonalas grafikáit és gondolatait könyv formában helyezték el a tíz oszlopon. A tartókat Harasztovics Róbert fafaragó népi iparművész készítette el.

Horváth Balázsné Lehel Anikó öt éven át önként vállalta a Séi Telegráf szerkesztését, író-olvasó találkozókat szervezett, könyvbemutatókat vezetett le. Hagyo -

Horváth Balázsné Lehel Anikó férjével két gyermekét és öt unokáját várja haza a séi családi házukba. A fiuk hajógépészmérnökként végzett, de évek óta másféle áramlással, a levegővel foglalkozik: ultrakönnyű repülőket, drónokat tervezett, gyártott. Az első gépe ipari-formatervezési nagydíjat kapott. Besenyei Péter műrepülő repülőgépét is ő tervezte és gyártotta. A lányuk számítógépes grafikusként dolgozik, sorra nyeri a pályázatokat. Anikó férje autó-gépészmérnök, sokáig oktatott az ATI-nál. Utána pedig a közlekedési felügyeletnél a speciális építésű járművek engedélyeztetésével foglakozott. A rendszerváltás után két ciklusban önkormányzati képviselőként szolgálta Sét. 

Életút

Horváth Balázsné Lehel Anikó vallásos, evangélikus papi családból származik. Édesapja, Lehel Ferenc egykori szombathelyi lelkész Tengelicen templomot alapított. Öccse, Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója pedig imaházat hozott létre Dunaharasztiban. Keresztapja, Jakus Imre az „árvák atyja” nevet érdemelte ki, mert Sztehlo Gáborral és Keken Andrással nagy szeretettel karolták fel az árva kisgyerekek gondozásának ügyét. A gyermekmentő Sztehlo Gábor Lehel Anikó nagynénjét, Ilonát vette feleségül.

Az óvónő, aki megmozgatta Bucsut

Horváth Istvánné Ili nénit Bucsuhoz kötötte aktív munkássága, családja, egész élete.

1963-ban kezdett dolgozni a falu napközi otthonos óvodájában. Munka mellett 1969-ben érettségizett a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben pedig óvónői diplomát szerzett Sopronban. A gyermekek és a családok iránti elkötelezettsége, hivatástudata, gyermekszeretete pályája kezdete óta végigkísérte munkáját. Fontosnak tartotta a gyermekek személyiségének kibontakoztatását, a szeretetteljes légkör megteremtését. Bucsui gyermekek sokasá-

gát nevelte, tanította, hasznos tanácsaival sokszor segítette és a mai napig segíti a hozzá forduló szülőket gyermekneveléssel kapcsolatos problémák megoldásában.

Szaktudását folyamatosan fejlesztette, rendszeresen részt vett szakmai továbbképzéseken. Munkáját a mindennapok során lelkiismeretesen, felkészülten végezte, amiért 1989-ben Kiváló pedagógus elismerésben részesült. Szervezőkészsége és sokoldalú személyisége lehetővé tette, hogy a falu jeles napjain az óvodás gyermekek színvonalas műsort adjanak. Például a március 15-i ünnepségeken, a Mikulás-várásokon, a farsangi mulatságokon és

bucsui kultúrházat. Kreatív, újdonságokra nyitott személyiségével hasznos ismereteket, készségeket fejlesztő előadásokat, tanfolyamokat, szakköröket szervezett. Ilyen volt a sütő-főző tanfolyam, a kézimunkaszakkör, a társastánctanfolyam, a német nyelvi tanfolyam és a TIT-előadások. Kirándulásokat is szervezett a falu lakóinak. A szombathelyi tanárképző főiskolával együttműködve segítette a népművelő szakos diákok tanulmányait. Az ő közreműködésükkel sor került például az Alszeg–Főszeg vetélkedőre, mely az egész falut megmozgatta.

Szívügyének tekintette a hagyományok ápolását, megtartását is. Évente kétszer szm-bált szervezett, az öregek napjára műsort állított össze, a betlehemezés, a karácsonyi műsor hagyományát pedig minden évben felelevenítette. Arra törekedett, hogy minden korosztály számára legyen vonzó és hasznos program.

Pályafutásának egy komoly szívműtét vetett véget 1996-ban. Óvónői hivatásától és a kulturális programok szervezésétől ezután búcsút kellett vennie, de lelkes, kezdeményező személyisége 2008ban életre hívta a Békaszeri Vadvirágok Népdalkört, melyet a falu fiatal asszonyainak részvételével alakított meg. Nemcsak a falu rendezvényein, hanem a közeli településeken is örömmel vállaltak/ vállalnak szereplést.

A magánéletben fontosnak tartotta a harmonikus családi élet megteremtését. Jó feleség, három gyermek édesanyja és öt unoka nagymamája.

az óvodai évzárókon, melyekre a családtagok is meghívást kaptak, és ilyenkor mindig tele volt a kultúrház. Volt óvodásai és a szülők máig emlegetik ezeket a közös élményeket.

A hétköznapokat is igyekezett változatossá tenni, azon fáradozott, hogy minél érdekesebb, minél hasznosabb óvodai és óvodán kívüli programokat szervezzen a gyerekek és szüleik számára. Szeretete és odaadása lakóhelye, Bucsu iránt nemcsak pedagógiai munkájában, hanem kiváló és lelkes közösségformáló tevékenységében is megmutatkozott. Hivatása mellett a falu kulturális életében is nagy szerepet vállalt. 1986–1996-ig, 10 éven át vezette a

Az emberek tisztelete, empátiája, a gyermekek szeretete, hivatástudata, kiváló szervezőmunkája példaértékű és mindenki számára követésre méltó! Ezért is határozott úgy Bucsu Község Önkormányzatának Képviselő-testülete, hogy Horváth Istvánné Ili néninek Bucsu község kulturális és közösségi életében végzett sokéves áldozatkész és példaértékű munkája elismeréséül és tisztelete jeléül Bucsu Község Kultúrájáért díjat adományoz.

Ili néni a napokban még derűsen fogadta munkatársunkat. Büszkén mutatta fotóalbumait, mesélt terveiről. Arról, hogy mi mindent kellene megtennie még. Az élet azonban közbeszólt, a róla készült tudósítást már nem érhette meg. Életének hetvenhetedik évében elhunyt.

Mindenki a legjobb tudását adja, hogy megmozgassa a falut

A rendszerváltás utáni években megfeneklett egy kicsit a közösségi élet Kámban. Akkor az itt élő fiatal családanyák összefogtak, hogy a helyzetet kimozdítsák a holtpontról. A megyében az elsők között 1993-ban hozták létre a MozduljunKám Egyesületet. Létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy máig tevékenykednek, és az általuk kitalált programok közül jó néhány évről évre elsöprő sikert arat.

Az egyesület néhány tagjával a művelődési házban kialakított klubhelyiségükben ülünk le emléket idézni. Tiltakoznak az ellen, hogy bárkit név szerint említsünk. Huszonegyen vannak és a tevékenységük úgy lehetett eredményes, hogy mindenki azt adta be a közösbe, amihez értett. Volt, aki szervezett, volt, aki könyvelt, más énekelt, táncolt, varrt vagy éppen süteményt sütött. A nevükben rejlő szójátékkal is jelezték,

szeretnék, ha megmozdulna valami a településen. – Akkoriban apró gyerekeink voltak. Ha azt akartuk, hogy itt a faluban is történjen valami, ne kelljen a környékbeli városokba mennünk, ha élményre vágyunk, neki kellett állni a munkának – mondják.

Fényképalbumok kerülnek elő az elmúlt bő három évtizedről. Az első együtt szervezett program egy nyugdíjasnap volt, amit hamarosan követett a többi rendezvény is. Kezdetben inkább a hagyományőrzés állt a középpontban: meghonosodott a pünkösdölés, táncos koreográfiák, szép magyaros ruhák készültek. Az önkormányzat mind erkölcsileg, mind anyagilag támogatta a csapatot, de mivel már az induláskor egyesületté alakultak, pályázati forrásokat is igénybe tudtak venni.

Az egyesület egyre gazdagodó programjai betöltötték az egész évet és megmozgatták az embereket. Színházi bemutatók, színházvonat, Mikulás-nap, betlehemállítás, falukarácsony, farsang, élményekben gazdag gyermeknapok, anyák napja, szüreti felvonulások, ismeretterjesztő előadások, tekebajnokság,

autóbuszos kirándulások épültek be a település életébe. A hölgyek máig számíthatnak az erősebb nem, így például az önkéntes tűzoltók segítségére. Igazi közönségsikerré váltak a tavaszi túrák. Hamar kiderült, hogy sokan szívesen mennének, csak egyedül nehéz elindulni. Kellett valaki, aki kitalálja, megszervezi, kiplakátolja, és akkor már ment, mint a karikacsapás. Kezdetben Ausztria kétezer méter körüli hegyeit ostromolták a kámiak, majd ahogy múltak az évek, szerényebb úti célokat tűztek maguk elé. Nemritkán húsz autóval vágtak neki. Egy másik kedvenc az AliglátunKám éjszakai túra lett, amit augusztus végén szerveznek minden évben. Talán a borzongás élménye vagy az útközbeni ötletes feladatok vonzzák az embereket? Mindenesetre volt év, amikor 160-an neveztek be a titokzatos sétára.

A hölgykoszorú tagjai ma már többnyire a hatvanas éveiket tapossák, és bár továbbra is törekszenek az újításra, meg kell küzdeniük néhány új kihívással. Nagy konkurencia a rengeteg tévécsatorna, az internet, az okos-

telefon, főleg a gyerekek körében. Nehezebb őket megmozgatni, mint harminc évvel ezelőtt, ráadásul, mivel nincs helyben iskola, mindannyian más-más baráti körhöz tartoznak. Ennek ellenére a szervezők nyitottak minden újra: terveik között szerepel például a társasjátékkör és a kocsmai kvízjáték meghonosítása a településen. Arra is gondot fordítanak, hogy az újonnan beköltözőket is becsatornázzák az információáramlásba: a szórólapokat minden egyes postaládába eljuttatják. És azok, akik mindezért szívvel-lélekkel dolgoznak, a képen az álló sorban balról: Tüskésné Kálmán Ida, Czinderné Pásti Terézia, Léglerné Derdák Gyöngyi, Pál Józsefné Gitta, Tamics Andrea, Varga Lajosné Zsuzsi, Nagy Vilmosné Marika, Böröczné Nagy Anita, Király Lajosné Ildi, Csizmazia Ernőné Anci, Kovács Istvánné Ági, Závecz Györgyné Erzsi. Az ülő sorban balról: Klauzer Zsoltné Anita, Krizsánné Szabó Gabriele, Szücsné Tamics Hajnalka, Tóth Károlyné Melinda, Bánfalvi Jánosné Rózsi, Szemes Istvánné Lívi, Molnár Ildikó, Nádasy-Légler Nikoletta, Závecz Eszter. 

A tánctól még a derékfájás is elmúlik

Amikor ellátogatunk hozzájuk, a művelődési házban üvölt a zene, a csöngei Reménység Nyugdíjas Klub örökifjú táncosai épp Michael Jacksonkoreográfiát próbálnak az ehhez szükséges pikáns mozdulatokkal. Falunapra készülnek.

A klub a napokban ünnepelte megalakulásának tizedik évfordulóját. Az alakulás után azonnal belevágtak, hogy egy jókedvű dalos műsorral vidítsák fel a falubelieket. Egy évbe se telt, már az anyuka korosztály is kedvet kapott a mókázáshoz, sőt, a tinikből is alakult egy hiphoptánccsoport. Voltak évek, amikor három korosztály jelmezbe öltözött hölgyei léptek a közösségi tér világot jelentő deszkáira – most is csak azért nem, mert a legfiatalabbak épp átalakulóban vannak. Egész gyűjteményük van már a fellépőruhákból, amiket az egyes műsorokhoz az önkormányzat segítségével varrattak. Az ötletet, a koreográfiát az internetről keresik és alakítják a saját adottságaikhoz. Ebben Pup Tamásné Edit a fő kezdeményező, aki begyakorolja a lépéseket és ő tanítja be a többieknek. Szigorú

tréner, pedig a saját 82 éves édesanyja is ott ropja a többiekkel. Szabó Istvánné Ibi mama azt mondja: amikor a közös táncra kerül a sor, hirtelen elmúlik a derékfájás is. A nyugdíjasok lejtettek már fűszoknyás hawaii táncot, otthonkás, járókeretes előadásuktól meg garantáltan a hasát fogja a nagyérdemű. A Vadrózsák fiatalabb hölgytagjai hasonlóképpen sem a kánkántól, sem a néptánctól nem riadnak vissza, de otthon vannak a modern műfajokban is. Ám igazságtalanság lenne csak a hölgykoszorút említeni: a vicces színdarabokban a férfiaknak is osztanak szerepeket, a táncos fellépéseknél pedig övék

a munka férfias része: szállítás, hangosítás.

Kőszegi Szilvia úgy fogalmaz: mindenki szívesen áldoz az idejéből a próbákra, mert ilyenkor jól érzik magukat együtt, sokat nevetnek, kiszakadnak a mindennapos teendőkből. A táncnak, a fellépéseknek köszönhetően mind fizikailag, mind szellemileg feltöltődnek. Az évnek talán nincs is olyan hónapja, amelyre ne esne valamilyen közösségi alkalom Csöngén. Farsang, nőnap, falunap, szüret, idősek napja, szilveszter hozza össze az embereket a falukemence mellett. Két alkalom között pedig próbálnak. Persze nem táncolhat mindenki, de a bendők

megtöltéséhez azok a falubeliek is hozzájárulnak, akik nem lépnek színpadra. Ki krumplit, ki hagymát, ki tojást, ki lekvárt ajánl fel, kerül finom házi pálinka is. Aki nem tud elmenni, legalább küld egy tányér süteményt. A lányokasszonyok az első hívó szóra tudják a dolgukat: tisztítják a hozzávalókat, fortyognak az üstök, sül a lángos, a palacsinta, a töki pompos. Másnap pedig ugyanúgy, hívás nélkül jönnek mosogatni, takarítani. Igazi jó közösséget alkotnak. Nyéki Sándor polgármester nevetve mondja: ők minden alkalomból rendezvényt csinálnak. Legyen az közösségi munka, temetőtakarítás, faültetés, a végére bográcsozás, családias összejövetel kerekedik belőle. Németh Zsuzsanna mondja ki, amit valamenynyien éreznek: ha kimarad néhány hét, már hiányzik a társaság. A jó kezdeményezésnek persze hamar híre megy. A táncot és a színjátszást a falubeliek a maguk szórakoztatására találták ki, de már jóval túllépte a tucatot azon települések száma, ahova hívták őket szerepelni. Magánrendezvényeken, születésnapokon is szívesen látott vendégek. Nem csoda, hiszen nem csupán műsort visznek, hanem táncos, tapsos jókedvet is. Az önkormányzat ilyenkor is szívesen segít, jönnek a családtagok, szinte felkerekedik az egész falu. Pénzt soha nem kérnek a fellépésekért, mégis haszonnal jár, hiszen elviszik a település jó hírét, épülnek a kapcsolatok, ötletek cserélnek gazdát. És talán még követőkre is talál a szórakoztatásban önellátó csöngeiek példája. 

A Csöngei Vadrózsák az egyik retró műsorszámhoz öltözve

A csöngei Reménység Nyugdíjas Klub fűszoknyás hawaii koreográfiája számos sikeres előadást megért

A legjobb eladó a konyhaasztal mellől jön

A festői környezetben fekvő Mikosszéplak központjában több fontos útvonal keresztezi egymást, a közelben áll meg a távolsági buszjárat is. Itt, ahol sokan megfordulnak a helyiek és az átutazók közül is, barátságos és jól felszerelt kisbolt hívogat, a pult mögött három kedves hölggyel.

Szalainé Kulcsár Gyöngyi boltvezető és kolléganői, Ohr Júlia és Bíróné Gabriella a hét minden napján várják a vásárlókat. Úgy osztják be egymás között a munkát, hogy szombaton és vasárnap délelőtt is kinyissanak. Igazodniuk kell a multiknál megszokott nyitvatartási rendhez, de van is bőven igény a hétvégi vásárlási lehetőségre. A helyi lakosok mellett a Szajki-tavaknál pihenők vagy a biciklitúrázók is betérnek ide harapnivalóért, üdítőért. De a bolttal egy épületben működő turistaház vendégei is megoldhatják itt az étkezést pizzával, szendviccsel, forró kávéval.

A Co-op Vasvár Kft.-hez tartozó boltot a Mini Coop kategóriába sorolták, de ez inkább csak az alapterületre vonatkozik. A polcokon meglepően széles árukészlet kínálja magát a friss zöldségféléktől a felvágottakig, tisztítószerekig. Gyorsan pörög az árukészlet, tölteni kell a polcokat. A hölgyek feladata, hogy napi szinten felmérjék az igényeket, és ha a vevők kérik, akár minőségibb termékeket is megrendeljenek. Így került a kínálatba a parajdi só, az almaecet, a barna cukor. Oda kell figyelni a dátumokra is: fizetés, nyugdíj, családi pótlék érkezése egyaránt megdobja a forgalmat. De ha rendezvény van a faluban, akkor is ők szállítják az üdítőt, a kenyeret vagy a takarítószereket.

• Nagyon szeretik a vásárlóink, hogy nálunk frissen sült kenyérhez, pékáruhoz tudnak jutni –magyarázza büszkén a boltvezető.

„A gyerekek, a család mellett mindannyian megtanultunk logisztikázni, átvészelni a nehezebb időszakokat. Talán ennek is köszönhető, hogy a falubeliek mindig számíthatnak ránk.

– Általában előzetesen felmérjük az igényeket, hogy gazdaságosan tudjuk kihasználni a kemencét. Egy órával korábban bejövünk, hogy nyitásra készen legyen a friss péksütemény. De ha valaki otthon szeretné megsütni, fagyasztva is megveheti az elősütött kenyeret.

Arra a felvetésemre, hogy a Coop üzletek drágák, élénk tiltakozás a válasz.

• Vannak dolgok, amik nálunk olcsóbbak, így például számos tejtermék, papíráru kevesebbe kerül, mint a nagy áruházakban – magyarázza Gabriella. – Az árrésstopos árukat mi is megjelöljük feltűnő bilétával, fel is hívjuk rájuk a vásárlók figyelmét. Valamennyien részt veszünk a reklámozásban is: a saját közösségi oldalunkon rakjuk ki például sztoriban, ha új termék érkezett, vagy kisült a friss pékáru.

A cégér mi vagyunk – vallják egybehangzóan a hölgyek, akik valamennyien középkorú, már felnőtt gyerekekkel rendelkező családanyák. Egyikük sem szereti, ha nagy a ramazuri, folyamatosan rendezgetik, takarítják, szépítgetik az üzletet. A vásárlók azt mondják rájuk, ők a falu lelke, és úgy érzik, a főnökeik is elégedettek a munkájukkal. – Ránk nézve presztízskérdés az, hogy rendezett, családias környezettel fogadjuk a betérőket – vallják.

Büszkék arra is, hogy az épület elé pályázati pénzből barátságos kiülő is kerülhetett, itt is meg lehet pihenni, kávét, frissítőt fogyasztani.

A zökkenőmentes működéshez nélkülözhetetlen, hogy mindhárman a csapatmunka hívei. Odafigyelnek egymás igényeire, megosztják a tennivalókat, gondoskodnak a megbízható helyettesítésről, ha valamelyiküknél eljött a megérdemelt szabadság ideje.

• Az első főnököm fogalmazott úgy: a legjobb eladó a konyhaasztal mellől jön – idézi Szalainé Gyöngyi. – Ezt érezzük mi is: ha otthon jól tud valaki gazdálkodni, akkor itt is. A gyerekek, a család mellett mindannyian megtanultunk logisztikázni, átvészelni a nehezebb időszakokat. Ennek nagy hasznát vesszük, és talán ennek is köszönhető, hogy a falubeliek mindig számíthatnak ránk. 

Szalainé Kulcsár Gyöngyi, Ohr Júlia és Bíróné Gabriella a hét minden napján várják a vásárlókat