Teljesítette a teljesíthetetlent

A The Hell Race, vagyis a „pokoli viadal” a világ legkegyetlenebb futóversenye, 480 km a Himaláján, többek között 5330 méter magasságban is, keresztül a Tang-Lang La hágón.

Teljesítette a teljesíthetetlent!

Szőnyi Ferenc ultramaratonista egyedüliként futotta végig idén a távot, a többiek feladták a versenyt, így ő az eddigi első és egyetlen teljesítő 113 óra 13 perc 29 másodperc hivatalos eredménnyel.

Szőnyi Ferenc közvetlenül a verseny befejezése után ezt üzente: „Hát… Keresem a szavakat. Nagyszerű dolgot vittem véghez! Mondjuk pont így képzeltem, bár ez nagyképűen hangzik. Ha nem vágysz arra, hogy teljesítsd a teljesíthetetlent, akkor azt soha el nem éred. Átszakítani a leghosszabb verseny célszalagját, majd magasba emelni a magyar lobogót, ennél számomra nincs szebb és büszkébb dolog!” – Már az első kilométerek is fájtak. A magas adrenalin és a pulzus majd’ széttépett! De kordában kellett tartani magam – írta felfokozott hangulatú beszámolójában Szőnyi „futógép” Ferenc magyar ultramaraton és triatlonista. Az eseményt élete nagy versenyeként írta le, ami tőle óriási dolog, hiszen nyert már sok kemény viadalt. Szőnyi pontosan azt írta a viadalról, hogy az indulás kockázatának vállalása volt benne a legnehezebb, viszont jólesett neki a kopár hegyek közötti csapó eső, már amíg havazásba nem váltott, és fel nem élénkült a szél. – Az nem értelmezhető a verseny után sem, hogy miként tudtam fenntartani, motiválni ilyen hosszú ideig a mozgásomat – vallotta be Szőnyi, majd hozzátette: a lába vízhólyagos lett, egy körmét pedig elvesztette. A szélsőséges hőmérséklet-ingadozásokat gyakori ruhacserékkel próbálta követni, de ez sem segített sokat. Az 53 éves Szőnyi Ferenc vasember egyébként öszszetett ultratriatlon világbajnok. Amatőr magyar triatlonista, hosszútávfutó, hosszútáv kerékpározó, vasember. Az International Ultra Triathlon Association által szervezett 2009-es Monterrey-beli (Mexikó) Deca Iron Triathlon verseny első helyezettje, és egyben az új rekordjának felállítója (114 óra 59 perc). Szőnyi Ferenc a 40-es éveihez közeledvén tette meg első lépéseit a sport területén, hamar rájött, hogy főleg hosszútávfutásban, és hosszabb kerékpártávokon tud jól teljesíteni. Ennek okán triatlonozásba kezdett, azon belül is a vasemberek közé kívánt bekerülni. 2007 a szárnybontogatás éve volt számára. Az első dupla Ironman versenyén, 2008-ban szinte még ismeretlennek számított a hazai sportolók között is, ám nem csak itt szerepelt várakozásokon felül, hanem a sportág megdöbbenésére még ebben az évben harmadikként

ért célba a Mexikóban megrendezésre került 10-szeres Ironman versenyen, ahol egyben kellett teljesíteni a távokat. A következő évben a hazai sikerek után több külföldi Ironman eseményen is dobogóközelbe került, majd Mexikóba visszatérvén megnyerte a 10-szeres versenyt, a megszerzett pontok segítségével nemcsak rekorddöntő lett, hanem egyben világbajnok is. A 2009-es mexikói 10-szeres Ironman alkalmával megdöntötte a világrekordot is: 115 órára javította a korábbi csúcsot. 10 nap alatt összesen 38 km-t úszott, 1800 km-t kerékpározott, és 422 km-t futott. Továbbá Szőnyi nevéhez fűződik egy korábbi kerékpáros rekord is: 2000-ben megdöntötte a 24 órás, és az 1000 km-es kerékpározás csúcsát is: 24 óra alatt 721 km-t tekert, illetve 34 óra alatt teljesítette az 1000 km-t. Különleges, hogy kétszer futotta végig az egyik leghoszszabb, legnehezebb szárazföldi versenyt, a Spartathlont (245,3 km), és az egyik leghosszabb kerékpáros megmérettetését is, a Race Across America-t (4800 km). Szőnyi Ferenc a hétköznapokban építési vállalkozóként dolgozik, 4 gyermek édesapja.

Facebook versenynapló!

„Érdekes dolog, hogy állsz a rajtban, s életed nagy versenyének rajtjára vársz, valahol a világ végén. Ráadásul nagyon vártad, pedig biztos, hogy ez mindennél nehezebb lesz. Igen, valóban nehéz! A legnehezebb vállalni az indulás kockázatát. És rajt! Jaj, már az első kilométerek is fájtak, a magas adrenalin és a pulzus majd’ széttépett! De kordában kell tartani!! Hisz be nem látható. Reggelre minden megváltozik! Furcsa dolog, hogy a csapó eső jólesik az amúgy kopár hegyek közt. Eleinte. Mert havas esőre, később havazásra vált. Majd feltámadt a szél, megszűnt ez a feeling...

A cipők cseréje a komforton sokat javít. Az viszont nem értelmezhető most a verseny után sem igazán, hogy miként tudtam fenntartani, motiválni ilyen hoszszú ideig a mozgásomat. Nem könnyített ezen a sok kényelmi ruhacsere, a szandál, amit csak nappal, és aszfalton használtam. A vízhólyagok, amik jöttek azért. No meg egy köröm, ami leesett... Igazán az az élménytömeg, ami nem közvetlenül sport, egy olyan felfoghatatlan valami... Az az élménytömeg, ami semmivel össze nem hasonlítható. Közhely, de a legegyszerűbb – ez a cél maga az út. Ez ebben az esetben tényszerű, Manali-Leh. 480 km. A legkeményebb talán az az élmény, amikor elgyötört tested befutja – no, azt azért nem – az utolsó, Tang-Lang La hágót, és tudatosul, hogy ez, mármint a hágó a legmagasabb, az 5330 méteres hágó is tehát pipa, és már csak 130 km van hátra. Azt hiszem, megtöltene egy könyvet ez az élménytömeg.”