Banán nagyhatalom

Banán

nagyhatalom

A 4,8 millió lakosú, spanyol nyelvű Costa Rica, amelynek fővárosa San José, nagyon szerencsés ország, mert a keleti oldalán a Karib-tenger, nyugati oldalán pedig a Csendes-óceán húzódik.

Partvidékét keskeny síkság kíséri. Az ország magját alkotó, 1500 m átlagmagasságú fennsíkot a Kordillerák vulkánokkal tűzdelt láncai fogják közre. Legmagasabb pontja a Chirripó Grande (3810 méter). A vizek két óceán felé folynak le. Az ország jellege miatt nincs itt igazán hosszú folyó. A legfőbb folyók: San Juan, San Carlos, Tempisque, a legnagyobb tó pedig az Arenal. Az ország a trópusi éghajlati övbe tartozik. Az évi csapadék mennyiségét 1500–3000 mm között mérik. A száraz időszak december és április között van, a csapadék főleg június és augusztus között hullik. Az évi középhőmérséklet San Joséban 20 Celsius-fok. Ebben az országban nincs nagy jelentősége sem a napoknak, sem az óráknak, a sietség és a stressz fogalmát egyáltalán nem ismerik az itteniek. Keveset dolgoznak, sokat pihennek, finom ételeket esznek. Érdemes megkóstolni az ország nemzeti eledelét, a gallo pintót például, ez egy fekete babból és sült rizsből készült fogás, amelyet általában reggelire fogyasztanak. S utána

Costa Rica a Happy Planet Index szerint a világ legboldogabb országa.

egy édesség, amely Banana in the box névre hallgat, vagyis banán a dobozban – igazán fenséges, banánból készült süti.

Nem szabad kihagyni Costa Ricán a frissen pörkölt kávét sem. Ez ugyanis az ország egyik fő exportcikke, és nem is ok nélkül: tényleg isteni, zamatos a kávé. Az ország trópusi éghajlatú földjein jelentős a mezőgazdaság. A karib-tengeri kikötővárosban, Puerto Limonban jártunk, ahol banántúrán vettünk részt, hogy megízlelhessük a világ legfinomabb banánját. Az itteni termés 43 százaléka az Egyesült Államokba megy, de az USA-n kívül még 38 országba exportálják a finom gyümölcsöt. Ellátogattunk a sok száz banánültetvény egyikére, amelyeken összesen 34 ezer munkás dolgozik. Az ültetvény igen érdekes volt. A fákon érő hatalmas banánfürtöket kék zsákokba csomagolják, s több helyen kilyukasztják azokat, hogy így alakítsanak ki minden egyes banánfán egy „mini melegházat”. A műanyag zacskóval fedett gyümölcs ugyanis gyorsabban érik, a zacskó alatt nagyobb a meleg, mint a szabad levegőn. Érdekesség: szüretkor a munkások a banánültetvényen a fasorok között egy kétméter magasan futó sínre akasztják a már érett banánfürtöket és ezen tolják ki a gyümölcsöt a csomagolókba. Gyakorlatilag az ültetvényről egy óra alatt a frissen szedett banán ládákba kerül, s már viszik is a konténerhajókba. A friss, érett banán iszonyatosan finom, nem lehet összehasonlítani azzal, amit Európában vásárolunk. S persze a többi trópusi gyümölcs is fantasztikus, nem győztünk Costa Ricán megállni az útszéli zöldségeseknél banánt, mangót, ananászt, papaját, maracuját, guávát, rambutánt és cashew diót kóstolni, mind lenyűgözött minket ízletességével.

Talán ezért is olyan boldogok a Costa Rica-iak, mert ilyen finom gyümölcsöket ehetnek egész évben… S persze ne feledjük el az állandó napfényt, s a tenger közelségét se…