Regényes főváros

Dar es Salaam… Rejtő Jenő jut eszembe Tanzánia fővárosáról. Olyan misztikus. Olyan izgalmas. Vajon valójában is ilyen lehet?

Regényes főváros

A taxiban nincs óra, csak hasra ütésre vágja rá a sofőr, hogy 25, de nem közli, milyen pénznemben. Végül kiderül, tanzániai shillinget kér. De nem huszonötöt, hanem huszonötezret. Mert Dar Es Salaamban nagyvonalúak, az ezreket nem említik, csak elkérik.

Ízlelgetem a szót: Dar es Salaam. Távoli hely a térképen Magyarországhoz képest. Kelet-Afrikában, Kenya alatt. Éjszaka érkezünk Dar es Salaamba. Sőt már hajnalodik. Fél három körül van. Álmosak vagyunk a közel 10 órás repülőút okozta gyűrődéstől. Pedig inkább izgatottnak kellene lennünk, a kalandokra gondolva, hiszen Zanzibárba tartunk, majd tanzániai szafarira készülünk. A reptér olyan, mintha egy vidéki város buszpályaudvara lenne. Sötét van. Néhány ember taxisként ajánlkozik. Az autó csörög-zörög, alig megy... Izgalmas kezdés. A Kilimanjaro Hotelben lakunk a tengerparton. Ez a legszebb szálloda Darban. Ötcsillagos. A Kempinski lánc üzemeltette sokáig, de éppen érkezésünk előtt pár héttel a Hyatt Regency vette át. Vendég nem sok van, szoba viszont rengeteg. A hotel gyönyörű. Fura mód, a helyi „Where” című turisztikai ajánló újságban, ami programajánló, egyetlen sor sincs arról, hogy mit csináljon az utas a fővárosban. Csak éttermeket és szállodákat kínálnak, meg szafarikat - méregdrágán. Egy éjszaka a Ngorongoro-sivatagban például 1000 dollár fejenként. Ilyen árakat kell elképzelni! Másnap azért mégiscsak nekiindulunk egy taxival a fővárosnak, körülnézni. Vasárnap lévén nincs dugó sehol. Mondjuk a taxisnak, mutassa meg, amit gondol. A halpiacra visz. Nem könnyű sétálni, mindenki nekünk akar eladni valamit. Vagy felfújt ördöghalat, vagy kifényesített hatalmas kagylókat, vagy éppen egy kipreparált barracudát. De akad olyan is, aki friss halat kínál. Mini cápát, tonhalat. Az asszonyok a fejükön cipelnek hatalmas dobozokat, vödröket, egyikük-másikuk megszakad alatta, de azért viszik. Hiába, az élet ilyen! Itt kevés rangjuk van a nőknek... Hangzavar uralkodik a piacon. És semmi hűtés sincs. Még egy darabka jégkockát sem látni. Éppen ezért csak a földre rakják ki a halakat. A friss fogást hamar el kell adni, mert a nagy melegben gyorsan tönkremegy a hal. Megyünk tovább, egy szép partszakasz felé. Kiderül, itt a nagykövetségek tanyáznak, meg a diplomaták csodás privát villái sorakoznak. Ámulatba ejtő... A látványosságok néhány kézműves bolt meglátogatásával folytatódnak. Szép áru van, ez vitathatatlan. Bőrpapucsok, csodás anyagból készült ruhák, szép női táskák, fafaragások, lehet választani, s az árak is jók, olcsók. Mi is veszünk pár emléktárgyat, s továbbállunk a festők utcájába. Itt egymást érik a helyi művészek standjai. Csak úgy az utcán a földre, meg a kerítések mellé vannak kitéve az alkotások, persze a gazdagabbak már egy-egy kisebb boltot is nyitottak. Maszáj férfiak, dari utcaképek, s vadállat-festmények váltják egymást. Ez a kínálat. Vevő kevés akad, ezért minket elhalmoznak remek ajánlatokkal. A turisták Dar es Salaamba legfeljebb egy éjszakára érkeznek. S innen mennek tovább a szafarikra, vagy Zanzibárba. Mi éppen Zanzibárba tartunk, de mielőtt kimennénk a komphoz, még megnézzük az öreg városrészt. Amerre nézünk, emberáradat, s alkudozás zajlik. Sok a lefátyolozott nő az utcán, hiszen itt erős a muzulmán jelenlét... L.K.G