Péterfy-Novák Éva & Szentesi Éva: Damaszt és paprikás csirke

Szentesi Éva

Kardos-szelet

December 24-én már jó korán felébredek, hogy időben átérjek Novákékhoz Kisorosziba. Útközben felhívom Gergőt, aki belekiabál a telefonba (igen, jól sejtitek, mi csak üvöltözve beszélünk egymással), hogy mi van, Szentesikém, éppen dolgom van, mondjad, mit akarsz, és amikor felteszem a kérdésemet, akkor már kedvesebben válaszol.

Szóval van-e elég bor odaát. Azt feleli, biztos, ami biztos, vegyünk még, nagy a család, el ne fogyjon.

Jelzem Gergőnek, hogy odafelé beszaladok még a boltba, Novák húsz perc múlva hív, hogy akkor vigyek már még citromot, mert a gyerekek Kardos-szeletet akarnak (Kardos dédanyám receptje). Aztán negyvenöt perc múlva is hív, hogy vigyek egy üveg Baileyst is, de ne a kis üvegest, mert Évu húga, Móni szerint az kevés lesz. És mielőtt odaérnék a pénztárhoz, rám szól még egyet, hogy ugye a citromokat nem felejtettem el, de ha már ott vagyok, akkor szerinte kapjak le a polcról még egy nagydobozos (értsd: literes) tejfölt is, mert szerinte nem lesz elég a töltött káposztához.

249

Aztán kirobogok Orosziba, azzal kezdem, hogy lebaszom Misikét, Gergely legnagyobb fiát, aki arra pályázik, hogy beköltözik a szobámba, amit már két évvel ezelőtt karácsonykor nekem adott (mondjuk részeg volt). Aztán Évu szól, hogy az most a Mama szobája, akivel viszont nem merek vitatkozni, ezért azt felelem csendesen, hogy stipi-stopi, akkor alszom Julcsikával.

Emma, Gergely édességmániás lánya, aki ötven kiló, meseszép és egyfolytában sütit meg csokit zabál, már körülöttem sündörög, hogy mikor kezdem el végre a Kardos-szeletet. Kiabálok vele, hogy „Emike, takarodj arrébb”, majd kezdem, de húsz perc múlva már megint a nyakamon csüng. Juli ordít le az emeletről, hogy ő is akar segíteni, én meg hívom anyát, hogy mondja el még egyszer, hogyan kell főzni a krémet, mert nem bírom kivenni a kézírását. Kardos-szeletet már nem először sütünk. Olyan, de olyan krémes, tocsogós és citromos, amennyire egy igazi citromos sütinek lennie kell. Az egész világon a legeslegnagyobb kedvenceim a citromos sütemények, most is, ahogy leírom ezt a szót, már csorog a nyálam. És bár a citromtarte a kedvencem, de ahhoz én cukrásztudományilag kevés vagyok, így begyakoroltam Kardos dédanyám kedvenc receptjét.

Novák már reszeli és facsarja is a citromot, én hatvanszor elmondom, hogy hadd kezdjem én el kavarni tűz fölött a krémet, mert azt gyorsan, de tényleg nagyon gyorsan kell, nehogy kicsapódjon a tojás. Már vagy húsz perce kutyulom, amikor rettentően elfáradok, és amúgy is kijön Gergely, és kiabálja, hogy Szentesikém, hol az italod, majd fog egy kétdecis 250

kristálypoharat, és teletölti Baileyszel. Jól van, akkor kezdődik. Megkérem Novák húgát, Mónit, hogy vegye át a kutyulást, de nagyon, nagyon óvatosan csinálja, nehogy kicsapódjon a tojás.

Novák már elkészült a tésztájával, én leülök Julcsi mellé, aki épp Mónika híres krumplisalátáját készíti Mónika instrukciói alapján. Az egyik szerint kell bele uborka, a másik szerint nem, úgyhogy kétféle lesz.

Ahogy nézem a tálat, már látom is, hogy ez legalább nyolcezer kalória, sebaj, karácsony van.

Megérkezik Zsombika is, Novák egyszem fia, mindenki kedvence, bár ezt senki se vallja be, nehogy veszekedés legyen, de szerintem a legjobban kedvence Évunak, és azért, mert fiú. Ezzel természetesen azonnal szívatni kezdjük a Zsombort a kishúgával, Julcsival együtt, akivel cinkostársak leszünk, ahogy a bátyja belép az ajtón. Akit persze nem kell félteni, egyből visszavág, hogy szomjas vagyok-e, mert akkor töltene. Én lebunkózom, aztán haladunk tovább.

Kisorosziban, Péterfyéknél az a jó, hogy sok gyerek van, és valamelyiket mindig lehet piszkálni. Karácsonykor meg ott az összes, így Julcsikával kedvünkre válogathatunk. Odasasszézok közben a Kardos-szelet krémje felé, ami már kellőképpen sűrű, és szólok Móninak, hogy még gyorsabban, aki megsértődik, hogy szerinte ő jól csinálja, aztán közénk ugrik Novák, hogy menjetek innen, ne veszekedjetek, és átveszi a stafétát.

Móni a következő percben már cigánykártyából jósol Zsombinak. Aztán Julcsi meg Gergely elmennek a fáért, én pedig ellenőrzöm a boros hűtőt, mert Nováknak szokása slendriánul bepakolni.

251

Gergelyék megjönnek a legalább két és fél méteres fenyővel, amiről fogalmam sincs, hogyan hozták el.

Novák kicsit mérges, hogy minek kellett ekkora fa, nem fogunk tőle elférni, de Gergely szerint jó lesz, és felállítja a nappali egyik kandallótól távol eső falához, de még így is majdnem elér a tűzhelyig. Julcsika elkezdi díszíteni, közben végig azon sopánkodik, hogy senki sem segít neki. Mire Berta, Móni lánya szúrós szemmel ránéz, hogy de hát ő végig ott segít. A fa szerencsére elkészül anélkül, hogy oda kéne robognom, és nekem is díszítenem kéne. Jobban érdekelnek a hűtőben a borok, meg hogy a Kardos-szeletről tökéletesen csurogjon le a krém. Már viszem is fel a felső teraszra, mert természetesen egyik hűtőben sem fér el, még szerencse, hogy odakint hideg van.

Szerencsére lassan este lesz, és jön a kedvenc részem, ami nem a vacsora és az ajándékozás, hanem a családi Activity, amin mindig, minden egyes alkalommal, rendszeresen és több fordulóban össze is veszünk. A családi Activitykben az a jó, hogy hű személyiségképet ad mindenkiről, aki játssza: Emike nem bír veszíteni, de nagyon cseles, Julcsi a pénztáros, aki gondoskodva számolja meg, és becsülettel osztja ki az utolsó forintot is, Novák az, aki minden alkalommal befárad és lelép, Gergellyel senki nem akar egy csapatban lenni, mert túl okos, Zsombikának mindegy, általában ő van velem, mert nekem ugyan nem mindegy, de a többiek szerint kell Zsombika mellé valaki, aki nő, és majd utasítja. (Majd Zsombikának azt mondom, hogy ez csak azért került be, mert így jött ki a ritmus, és poén is kell.)

252

Az Activity huszadik percében se járunk, amikor legelsőként Emma megsértődik valamin, amin aztán Juli is megsértődhet, és Novák a helyzetet kihasználva elmehet aludni. Aztán újraosztjuk a csapatokat, közösen megegyezünk, hogy úgy folytatjuk, a szünetben még transzportálunk be magunknak a konyhából némi kaját és szeszesital-készítményt, hogy újult erővel mutogassunk, rajzoljunk és magyarázzunk a másiknak.

A játékot természetesen soha, de soha nem fejezzük be, mert kábé háromszor még összeveszünk és megsértődünk, felváltva és váltogatva az alanyokat.

Majd elpakolunk mindent a szoba közepéről, előves�szük a strasszos mikrofont, amit Bertától kapott Juli tavaly karácsonyra, és rákezdünk az éneklésre. Julival előadjuk a kedvencünket, az István, a királyt, ő Réka, én vagyok István és/vagy Koppány, aztán Bertuka a Csinibabából eljátssza kedvenc szerepét, Nagy Natália karakterét, akit nagyon hűen tud utánozni, Móni bealszik a kanapén, Simike és Misike léggitároznak, Emma hatszor átöltözik, kétszer sminkel a házi diszkóhoz, Gergely pedig a kanapén hahotázik, és videózik, amiért majd másnap rimánkodhatunk neki, hogy szedje le az internetről.

Az estének úgy van vége, hogy Zsombika is bealszik a kanapén, ezért én megkapom a szobáját, ahonnan kirugdosom Misit, mert azt hitte, ő már előbb elfoglalhatja. Így a három fiú a nappaliban alszik, Emma Julinál, Bertuka a barátjával az Emmuka szobájában.

Mama meg egyedül a legnagyobb és legkényelmesebb szobában, ami régen a Misié volt, de most már az enyém.

253

A legendás Kardos-szelet Hozzávalók a tésztához: 8 db tojás 25 dkg kristálycukor 12 dkg rétesliszt 1 db citrom

A krémhez: 3 db tojás 15 dkg kristálycukor 1 db citrom 1 kk liszt 1 kk víz 20 dkg vaj

Nos, ez az a sütemény, amiben a majdnem fél kiló cukortól nemhogy annyi a diétádnak, de még a szád is össze fog ragadni. Viszont Kardos nagyanyám családi receptjét édesanyukám jól megőrizte, és Péterfyék legnagyobb örömére megtanította nekem is.

Amikor Kardost készítünk Kisorosziban, az csakis ünnepnap lehet, mert megesküszöm rá, hogy ez a süti a karácsony, a húsvét vagy a születésnapok kivételével semmikor máskor nem esik jól. Egész egyszerűen ezt a desszertet a Jóisten is az ünnepre teremtette, és anyucim is kivételes alkalmakkor készíti (értsd: könyörögni kell érte). Ugyanis időigényes, pepecselős, ragacsolós, ahogy nagyanyám mondta: még a szakramentum is ragadni fog, gyerekem, majd meglátod.

254

Péterfy-Novák Éva

Karácsonyi mindenmentes (és virslileves)

Ez így elég röhejes, mert mire leírom, hogy hogyan néz ki egy karácsony nálunk, mire bemutatom a családot, a kedves olvasó egészen biztosan elveszíti a fonalat. Teszek azért egy próbát.

Szeretem a családomat. Szeretem a karácsonyt.

Szeretem, hogy mindenki körülöttem van. Szeretem, hogy izzik a feszültség, szeretem, hogy a gyerekek olykor veszekednek, aztán kibékülnek, aztán megint.

Szeretem, hogy százfélét főzünk, szeretem, hogy mindenki mást kíván enni. Szeretem én ezt, úgy, ahogy van.

Két nappal az ünnep előtt kezdődik. Aznap megyek piacra, mert nem lehet az utolsó pillanatra hagyni, még az hiányozna, hogy ne kapjak mindent.

Gergely persze el akar kísérni, mert szerinte az legalább az ünnepi vásárláskor úgy illik. Azt érzem, csak udvariaskodik, de kitartó. Beleegyezem, hogy velem jöjjön, bár szívesebben mennék egyedül, elég lenne, ha a becipelésnél segítene, de nem akarom elvenni 257

a kedvét, isten mentsen, hogy leszokjon a munkamegosztásról.

Szóval két nappal karácsony előtt. Korán kelek, felköltöm Gergelyt, teszek még egy utolsó, erőtlen kísérletet, hogy szerintem ő menjen el fát venni, a pia­cot elintézem egyedül. De nem hajlik, jönni akar.

Hát legyen. Kávézunk, gyors reggeli, és irány a piac.

Ott aztán komótosan végigjárunk mindent. A kis tolókocsi hamar megtelik, háromszor is fordulni kell a kocsihoz. Gergely csak halkan jegyzi meg, hogy „uramisten, hányfélét fogsz te főzni”, de letorkolom, hogy ne vegye el a karácsonyi kedvemet, amúgy is végre megvan majdnem minden, és már csak az Aldiba kell bemenni hazafelé.

Ott alig egyórás üzletbejárás-válogatás, és készen is vagyunk a teljes bevásárlással, kivéve, amit elfelejtünk. Mert olyan mindig van, ne is próbálkozzunk a tökéletességgel.

A kipakolás már viccesebb, nincs a világon annyi hűtő, ami elég lenne, de szerencsére karácsony télen van, így a fenti terasz és a garázs kiválóan használható. A becipelésnél összeveszünk, mert Gergely öt szatyrot visz egyszerre (fantasztikus vászonszatyraink vannak, erősek és sokat bírnak, nagy részük Libris, de ez itt nem a reklám helye, csak megjegyeztem, mielőtt azt feltételeznéd, hogy nem figyelek a környezetre), én megszidom, hogy tönkremegy a dereka, ő az iz­ mait mutatja, hogy ide süss, anyukám, mi ez, ha nem muszkli, be tudnék vinni egyszerre hetet is, ha akarnék, legyél te csak nyugodt az én derekam végett (nem így mondja, hogy „végett”, ez az én borsodi 258

szavajárásom, de most így írom, mintha így mondta volna, mert ez az én novellám).

Miután mindent elpakolunk Emmával (Gergely középső gyermeke), aki saját bevallása szerint felébredt, amikor elmentünk, de mostanáig tanult, előveszem a jegyzetfüzetemet, felhívom a gyerekeket sorban, hogy egyeztessük le véglegesen, ki mit szeretne enni, és már a felénél rájövök, hogy ennyit senki emberfia nem bír megfőzni, úgyhogy elkezdem a jegyzetemből lehúzogatni a felét. De persze vannak lehagyhatatlanok, mint például Juli lányom kedvenc mindenmentese. (Na jó, bevallom, nekem is a kedvencem, mivel mást nem nagyon eszek, ami édességféle, és mégiscsak a karácsony, az karácsony.)

Egy nappal az ünnep előtt hozzá is fogok tehát, és megsütöm Juli kedvenc mindenmentesét, de ő sem tétlenkedik, mert azalatt mamáékért megy Miskolcra. Anyu kifejezett kérése volt, hogy ő menjen értük, mert nem szeret Zsombi fiammal közlekedni. Azt mondja, gyorsan vezet. Juli helyesel, hogy igen igen, legutóbb még a bőrkesztyűt is felhúzta, hogy figyi, mama, most rallyzunk egy csöppet. (A szemtanúk szerint nem is vezetett gyorsan, csak egy kis színt akart vinni az utazásba, de ez nekem utólagos magyarázatnak tűnik.) Anyu ki akart szállni menet közben, de végül szerencsésen hazaértek, és csak kétszer vesztek össze útközben. Szóval mama előre leszögezte, hogy csak akkor jön, ha Juli megy értük, tehát nem kérdés, hogy ki hozza el őket. A parancs, az parancs, senki nem mer ellenkezni anyámmal, egyrészt nem lenne ildomos, másrészt nincs az a bátor ember a földön, 259

akit nem semmisít meg egyetlen pillantásával. Kivéve Zsombort, aki a rossz nyelvek szerint a kedvence.

Ez persze nem igaz, de a lányok előszeretettel mondogatják neki, de szerintem csak imádják hallani a felháborodott tiltakozást.

Szóval Juli el, én sütök, töltöm a káposztát, pácolom a csirkemellet, mert Bertuska (a húgom nagyobbik lánya) csak azt szereti, én pedig alig várom, hogy elhangozzon a mondat tálaláskor: mi a kaja, ja, hát de én azt nem szeretem. Kiskorában sokáig hátdeéneztnemszeretemnek hívtuk, de mostanra, fiatal felnőtt korára valamivel jobb lett. Néha, bár tényleg csak néha, már előfordul, hogy egyéb (nem csirkemell) sült húst és zöldséget is eszik.

Mamával együtt a húgom és a kisebbik lánya is megérkezik. Hátdeéneztnemszeretem Berta Pesten él, és Ádival (a fiúja) jönnek külön, de majdnem egyszerre a többiekkel. Zsombor délutánra érkezik, addigra mindenképpen jó lenne egy kis virslileves (családi elnevezés, kelbimbóból készített frankfurti leves), mert mégiscsak az a kedvence. Mire megérkeznek, a leves, a mindenmentes süti, a csirkemell és a töltött káposzta kész, mentes kenyeret gyúrok, de már nem vagyok nyakig lisztes, aminek nemcsak én örülök, hanem mindenki más is, mert kevésbé stresszes, ha nem kapkodásban vagyok. Mármint nekik. És ne merjék megkérdezni, hogy kalács lesz-e… persze hogy.

Juli estefelé ártatlanul megkérdezi, hogy megvan-e már a fa, belém hasít, hogy egy túrót van meg, azonnal szemrehányóan nézek az uramra, de Julcsi megnyugtat, hogy ők ketten Gergellyel reggel korán elmennek, 260

és egy pazar fát fognak választani, ne stresszeljek már ezen. (Nyilván pontosan tudta, hogy nincs még fa, de szerencsére szereti ő kiválasztani, úgyhogy még örül is neki, hogy nem vettünk eddig.)

A mentes kenyér elkészül, a karácsonyi kalács is a sütőben, természetesen mindenki másfélét szeret, az egyik a marcipánosat, a másik a csokisat, a harmadik a fahéjasat. Ahogy kész, azonnal fel akarják falni, én veszekszem, és kikérem magamnak, mert az holnapra van, de aztán feladom a harcot, úgyis esélytelen. Még szerencse, hogy anyukám hozott hat rúd bejglit meg két bőrönd nagyságú süteményhordozót, tele minden jóval.

Estére megérkezik Misike (Gergely fia) Berlinből, magával hozza Rozit (féltestvére az anyukájától) is.

Keveset látják egymást, ki kell használni minden percet, természetes, hogy ő is itt van. Pont elfér amúgy, és egyébként is mindenki imádja.

Gergely később még bemegy Szentendréig, hogy kihozza Simont (Gergely másik fia), és Szentesi (extra gyerek) is megérkezik a csodálatos Renault-jával, amivel már egyáltalán nem tudjuk, hogy hová fog parkolni, pedig a szomszéd telkén is áll két autó. Hazafelé Gergely és Szentesi telefonon egyeztetnek, aztán beszaladnak az Aldiba, mert látatlanba keveslik a bort.

Mondjuk, ettől nekem felszalad a szemöldököm, de mindegy.

Juli átveszi a logisztikai parancsnokságot, mert azt a fonalat, hogy ki hol alszik, én már régen elvesztettem, nekem egy a lényeg, hogy mama (anyukám) kényelmesen legyen, a többit zsírozzák le egymás 261

között, hogy ki-kivel tud jól együtt aludni, ki-kivel nem bír, mert szerinte a másik horkol. Nem vagyok hajlandó ebbe belefolyni már legalább három éve.

Aznap.

Hajnal óta főzök, a harminchárom literes kicsinek bizonyul a húsleveshez, de nincs nagyobb fazekam, jövőre azt kérek karácsonyra. Mivel időérzékem nulla, így a leves megint elkészül majd korábban, de megnyugtatom magam, hogy ez direkt jó, mert nem lesz tűzforró.

Hét körül még mindenki alszik, csak Emma (Gergely lánya) sürög-forog körülöttem.

Azt mondja, hogy szerinte rittyentsünk egy citromtortát, olyan Kardos-szeletet, a Szentesi receptjét.

Szentesi leordít fentről, hogy nélküle el ne merjük kezdeni, aztán Juli is leordít, hogy ő is jön, majd Misi is leordít, hogy ne ordítozzunk, ő még alszik. Még szerencse, hogy Zsombor és Bertáék lent alszanak, az ordítozásból semmit nem hallanak, viszont minden mozdulatunkat igen, hiszen a székeket nem óvatosan tologatjuk, a robotgép pedig gyakorlatilag a fejük fölött pörög.

Lassan kezd kiderülni, hogy miket felejtettünk el, anyukám is lejön, hallgatja, hogy mik hiányoznak, majd enyhe mártíromsággal a hangjában megkérdezi, elmenjen-e a boltba. Erre mindenki felháborodik, hogy majd Simon elmegy, legrosszabb esetben egyedül. Simon (aki nyilvánvalóan hallgatózik) leordít fentről, hogy szívesen elmegy, de elvinné a kocsit, faluhelyen nem nézik az ilyesmit, hogy jogsi. Erre 262

már nem is válaszolok, az erőm fogytán van, pedig még alig van reggel, de Juli ismét átveszi az irányítást (isten áldása ez a gyerek), és intézkedik. Összeírják Simonnak, hogy mit hozzon, felköltik Borostyánt is (húgom kisebbike), hogy kísérje el, egy kis mozgás mindenkinek jót tesz így reggeli előtt.

Ja, azt elfelejtettem, hogy természetesen mindenki mást akar reggelizni, legalább háromszor sütök különféle rántottákat, mindezt főzés közben, és csak egyszer szorul ökölbe a kezem az „Évu, nincs kedved sütni egy rántottát?” kérdésre.

Reggeli után, mikor végre mindenki jóllakik, Julcsi beosztja, hogy ki mit takarít ki, kisebb veszekedés kerekedik, mert persze a saját feladatát mindenki többnek látja a másénál, de Julcsit kemény fából faragták, nem kegyelmez, elhadarja a beosztást, és mindenkit kényszerít, hogy végrehajtsa.

Nekem csak a főzés marad. Csak. Pisztrángot is készítek tejszínesen (ennek alapos és „hosszúlenne­ elmesélni” hagyománya van a családban, ezt majd egyszer máskor elmesélem, de az is lehet, hogy nem, sőt leginkább biztosan nem, legyen elég annyi, hogy egyszer egy teljes jénai tepsi sült, omlós-ropogós fokhagymás-tejszínes pisztrángot vágtam úgy a földhöz, hogy apró szilánkokra tört még a hal is, de ez nem is ide tartozik, csak azért említettem, ha túl tökéletesnek látszanék, akkor elvegyem az élét), de kell csinálnom simán pirítva is, mert mama nem szereti a tejszí­nest (szerintem a sajnálatos földhöz vágás végett nem szereti, de mondom, fátylat rá). De nem baj, ahogy mondtam fentebb, Berta csak csirkemellet eszik, és 263

tegnap elfogyott, amit sütöttem, úgyhogy sütni kellene frisset, bepácolom hát azt is, a hallal együtt, egy fáradtság.

Aztán Juli és Gergely útra kél fát venni, a többiek morogva takarítanak, az irányítást a húgom veszi át, ő még könyörtelenebb, mint Juli. A lakás egy órán belül ragyog, a fa is megérkezik, így kezdődhet a díszítés, természetesen Juli parancsnoksága alatt. Misi és Rozi segítenek neki, aztán még Szentesi és Emma is, de ők csak az után, hogy készen lettek a citromtortával, amit egyáltalán nem én készítettem, még a csomómentes krémet sem. Zsombor, Berta, és Ádi közben összepakolják a teraszt, mert a hideg ellenére mégiscsak karácsony van, és bár nem fogjuk használni, de legalább nézzen ki jól. (Ez konkrétan annyit jelent, hogy a nyáron ottfelejtett holmikat elrámolják.)

Aztán úgy néz ki, hogy az aznapra tervezett feladatokkal készen vagyunk, mindenki elvonul, és az ajándékokat rendszerezi. Anyu persze percenként kérdezi meg, hogy ő mit csináljon, hiába na, szokatlan neki, hogy pihengethet.

A szenteste káprázatos és zsúfolt és szent és jóleső, csak kicsit veszekedős, de nagyon szeretetteli, egyszóval csodás. A vacsora, nem azért, hogy fényezzem magam, de pazar.

Aztán ajándékozás, amibe már teljesen összezavarodom, annyian vagyunk, úgyhogy ismét megfogadom, jövőre mindenkinek egyenajit vásárolok. Vagy semmit (szerintem ez a legjobb megoldás, de egyesek a családból hallani sem akarnak erről az újításról).

264

Elpilledünk, majd Julcsi előveszi az Activityt, de túl sokan vagyunk, túl nagy létszámúak a csapatok, túlságosan győzni akar mindenki, úgyhogy iszonyú a hangzavar, mama már nem bírja, felmegy lefeküdni, úgyhogy végre előkerülhet a bor és a Baileys.

Aztán tánc és karaoke, és tánc és ugrálás, és kacagás és jókedv, kis veszekedés, aztán tánc. Én elmegyek éjfél körül aludni, mert mégiscsak én főztem, nekem jár egy kis csend.

3999 Ft librikiado.hu

Péterfy-Novák Éva és Szentesi Éva első közös kötetében az olvasók bepillanthatnak a szerzők életébe, barátságába és konyhájába. Hol vidámabb, hol szomorúbb, egyedül vagy éppen közösen megélt történeteket ismerhetünk meg, s az elbeszéléseket a szerzők legkedvesebb receptjei egészítik ki.

Balatoni kiruccanás, kisoroszi karácsony, tarját elcsenő macska, romantikus vacsora a horvát tengernél… Hagyományos vasárnapi ebéd, mindenmentes ételek, indiai fogások – ki-ki válogathat ízlése szerint.