EGY VÉGTELEN NAP
Ez a történet egy hosszú és fárasztó nap végén vette kezdetét. Megírtam egy cikket a csörögerévi sportközpontról, részt vettem egy szerkesztőségi értekezleten, és interjút készítettem Rágcsália polgármesterével. Hát csoda, ha a nap végére teljesen kimerül-
tem?!
Ó, ne haragudjatok, olyan szórakozott vagyok, hogy még EMLÉKEZTET ´ Ó be sem mutatkoztam! v A nevem Stilton, v v Geronimo Stilton, Egér-sziget leghíresebb
- cikkírás
- szerkesztó´ségi értekezlet
- interjú a polgármesterrel
e-mailekre - válaszolni az ko - ajándé
njamin t venni Be
nak
8
EGY VÉGTELEN NAP
lapjának, a Rágcsáló Híreknek vagyok a főszerkesztője. Hol is tartottam? Á, igen! Fáradt voltam, nagyon-nagyon fáradt. Legszívesebben nyomban hazaindultam volna, hogy igyak egy csésze parenyicateát, aztán lepihenjek. Csakhogy az e-mail-fiókomban 127 levél várta, hogy megválaszoljam… Cinn! Alighogy belekezdtem az első válaszlevélbe, kopogtattak az ajtón.
? KI LEH ET AZAZ? KILEHET A húgomat, Teát vártam, hogy elmenjünk
?T?alán ? ?m?ár?m?eg? ? is ? ér? ke? ze? tt? ?? születésnapi ajándékot vásárolni Benjaminnak.
Kinyílt az irodám ajtaja, és… – Szia, Geronimo!
! volt az az! Ig e,n ,őő volt Igen 9
EGY VÉGTELEN NAP
– Szia, Tea! Hát te hogyhogy már itt? Kicsit korán van még… – Korán? De hisz már elmúlt hat! Megdermedtem. Rápillantottam az órára, és rémülten felpattantam a székről. – Elmúlt hat? Akkor rohannunk kell A J Á N D É K O T venni Benjaminnak. Nincs vesztegetni való időnk. Tea a fejét ingatta. S S S S S S S S S
korán
nk la álu dékot ? T ján a g gód j ! a e N jó
EGY VÉGTELEN NAP
– Ne aggódj, bátyókám, biztos találunk valamit, csak a megfelelő helyen kell keresnünk. Induljunk minél
hamarabb.
Így történt, hogy kisvártatva az utcán találtam magam.
A feszültségoldó parenyicateánaktek! persze lőt
11
HÉ, MIT MŰVEL?! Teával egyetértettünk abban, hogy szórakoztató, eredeti és értelmes játékot veszünk Benjaminnak, pont olyat, amilyen ő maga. – Esetleg egy puzzle? – próbálkoztam. – Hm, azt inkább ne… Mit szólnál egy KALÓZJELMEZHEZ? – vetette fel Tea. A feladat nehezebbnek bizonyult, mint gondoltuk. Legalább négy j á t é kb o lt ot végigjártunk, de két óra elmúltával is még mindig üres volt a mancsunk. A Kukta korzó vége felé járva már nagyon elfáradtam, így hát lerogytam egy padra.
12
HÉ, MIT MŰVEL?!
– Ez remek ötlet, Geronimo! – kiáltott fel Tea. – Nos, az igazat megvallva… – hebegtem zavartan –, eléggé fáj a
csom.
tappan-
– Nem arra gondoltam, hogy leültél, hanem ami elé leültél.
ME GFO R D U LT A M . Csak most vettem észre a hátam mögött lévő kirakatot.
Tea egy könnyű szárnyú repü-
lőgépmodellt nézegetett. – Menjünk be, NÉZZÜK MEG közelebbről is! – javasolta. ézz! Az üzlet a legkülönIden félébb méretű és formájú fajátékokkal volt tele. Még a fejünk fölött is játékok lógtak.
Já
k é t
HÉ, MIT MŰVEL?!
A helyiség POROS volt, naaagyon POROS, sőt
NAAAGYON-NAAAGYON POROS.
Viszketni kezdett az orrom. Ekkor egy testes rágcsáló lépett oda hozzánk. – Jó estét! A nevem TIBERIUS DURCIBUS, legyenek üdvözölve a boltomban. Miben lehetek a segítségükre? – Az unokaöcsénknek keresünk ajándékot, és láttunk egy… – kezdte Tea, de a rágcsáló
félbeszakította:
HATALMAS
– Jöjjenek, megmutatom az alkotásaimat! Kisvártatva egy szekrény előtt találtuk magunkat, mely telis-tele volt autó-, repülő- és hajómodellekkel. - ÍME A FŐMŰVEM – mondta, és a legfölső polcról leemelte egy középkori vár makettjét. Kinyitotta a tetejét, majd sorra megmutatta
14
TESTATINA
Sz é
p!
Íme
!
a helyiségeket és a hozzájuk tartozó berendezést. Remek munka volt, nagyon hasonlított egy valódi várra. Sajnos azonban, ahogy TIBERIUS sorra levette a játékokat, és felhívta figyelmünket az apró részletekre, egyre jobban felkavarta a PORT, és én egy idő után nem bírtam tovább. 15
HÉ, MIT MŰVEL?!
C P Á Á HÁÁ Á
Á H Á Á P CÁ Á Á I HÁÁ Á Á – HÁÁÁ… HÁÁÁÁ…
HÁÁ ÁÁ ÁPCII I ! HÁ Á ÁÁ
Óriásit tüsszentettem, mégpedig épp egy könnyű repülőgépmodellekkel teli asztal előtt.
rnyra kapott. á z s lő pü re is k es z s ös Az Jaj, ne! Micsoda szégyen! A boltos elvörösödött, mint a paprika, és rám ordított:
– HÉ , MA GA ME G MI T MŰ VE L? ! 16
Á
HÉ, MIT MŰVEL?!
CIII!
– NAAAGYON S-SAJNÁLOM – dadogtam.
Zavaromban elpirultam, és szedegetni kezdtem a lehullott modelleket, mire az eladó tekintete lassan megenyhült. Tea felvillantotta legragyogóbb mosolyát, és a kirakatban lévő repülőgépre mutatott: – Ezt szeretnénk! Beletenné egy díszdobozba? Az unokaöcsénk rettentő boldog lesz! A húgom nem tévedett,
ÁIIIP ! CIII! ÁPCI
II !
A KIS REPÜLŐGÉPMODELL VALÓBAN KÜLÖNLEGES VOLT.
17
BOLDOG SZÜLINAPOT, BENJAMIN! Másnap meghívtam Teát, Vilmos nagypapát, Tragikát, Trappolát és Trappyt, hogy együtt ünnepeljük meg Benjamin SZÜLETÉS-
NAPJÁT. Épp összegyűltünk ajándékainkkal az asztal körül a gorgonzolás pite mellett, amikor…
! DIN G N ! G G D N O I O N D ! G NN O D -D G ING D O DIDINN G ON G! D G ! – Dzsasztin!
Megszólalt a csengő. Ki lehet az? Elindultam ajtót nyitni… Hogy vagy, öreg járdaszegély? Előttem, a kocsifelhajtón K olumbusz, az időutazó lakóbusz állt. 18
BOLDOG SZÜLIN APOT, BENJAMIN!
– Hát te mit keresel itt? – kérdeztem csodálkozva. – Megtudtam, hogy ma van az én drága Benjamin barátom születésnapja, gondoltam, BEUGROM felköszönteni. – Igen, de ki hívo…
– UGYAN MÁR, DZSESSZI! BEENGEDSZ VAGY SEM? Nem hagyhattam, hogy ott álldogáljon a küszöbön, ezért így feleltem:
– EGYE FENE,
GYERE BE! e re y G
!
BOLDOG SZÜLIN APOT, BENJAMIN!
Hus
Az
s!
E LMEÉL
E LEMÉR által
tervezett különleges karosszériának köszönhetően a lakóbusz akkorára zsugorodott, hogy befért az ajtón, és VILLÁMGYORSAN az ebédlőben termett.
– Kolumbusz, micsoda meglepetés! – kiáltotta Benjamin, amikor meglátta. – Nem hagyhattam ki a kedvenc ido” utazo’ta’rsam születésnapját! Így hát a lakóbusz is csatlakozott hozzánk, fémes hangján velünk együtt harsogta, hogy:
boldog szüüü l i iin a a a po oot! 20
BOLDOG SZÜLIN APOT, BENJAMIN!
Benjamin elfújta a gyertyákat, azután kibontotta az ajándékokat. Amikor a mi ajándékunk került sorra, elkerekedett a szeme. - EZ EXTRAEGERES! Olyan, mint egy sárkányrepülő! Átölelt bennünket, és máris Trappy felé hajította a játékot. Nagyszerű érzés volt ilyen boldognak látni. – Ki kér egy szelet tortát? – Me g van kérdeztem, ám Kolumbusz fél! beszakított: – Egy pillanat, Dzseremi, ÉN
IS KÉSZÜLTEM AJÁNDÉKKAL. A lakóbusz kinyújtotta fémkarjait, és átadott egy borítékot az unokaöcsémnek. Benjamin boldogan elvette, és azt cincogta:
21
BOLDOG SZÜLIN APOT, BENJAMIN!
– Köszönöm, Kolumbusz! Nem gondoltam, hogy tőled is kapok ajándékot. Mi ez?
– NYISD KI ÉS MEGLÁTOD! Benjamin egy cédulát talált a borítékban. Mindössze két szó és egy évszám állt rajta:
RENESZÁNSZ FIRENZE KR. U. 1505 Tátva maradt a szám. Ez vajon mit jelenthet? Benjamin azonnal rájött, és lelkesen felkiáltott:
– KAPTAM TŐLED EGY IDŐUTAZÁST? – Neked aztán nagy fordulatszámon pörög az agyad, Benjamin! – Köszönöm, Kolumbusz, te vagy a legjobb lakóbusz a világon! Felállt a hátamon a SZŐR. Időutazás?! 22
BOLDOG SZÜLIN APOT, BENJAMIN!
- j a j , n e e e e e ee ! !
!
Trappy, aki ugyanolyan lelkes volt, mint Benjamin, megkérdezte:
– Mikor indulunk? – Akár most azonnal! Még nem hűlt ki a MOTOROM – felelte berregő hangon Kolumbusz.
– ÁLLJON MEG A MENET! MI EZ AZ EGÉSZ? – fakadtam ki. – Ne problémázz már annyit, Dzsasztin! – kiáltotta a lakóbusz. – Te egy régi j á t é k r e p ü lő t ajándékoztál Benjaminnak. Most fogjuk magunkat, és körülnézünk abban a korban, ahonnan származik. Irány a reneszánsz! Gondolom, nem véletlenül választottad ezt a játékot. Döbbenten bámultam rá, egy szót sem
értettem az egészből. 23
Beszállás, kezdődik
az időutazás! Szuper szórakoztató kalandok várnak rátok a távoli múltban… Vagy ne legyen a nevem Kolumbusz, az időutazó lakóbusz!
yai n r á z s o y Leonardinci egy igazi zseni! Klkáür,l,hhooggy
da V jét ané eonardo n töri a fe zúdít a segédje o k o y A híres L n á új találm sok bajt ünk állandóan zne. Ezzel bizony élzetén megérkez je d e e f f z e z ke et egyet is b ncsére Kolumbus fura szer le é f n e d e in er cból… fejére. Sz sz Firenzébe, és m ihúzzuk őket a pá n hogy k a reneszá agunkra, m k jü lt ö alakját
www.geronimostilton.com kolibrikiado.hu
2599 Ft