a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 1


A szépség és szentség jelei   „A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet...” Petőfi verskezdő természeti képe jutott eszembe, nemcsak március kapcsán, hanem az egyházi év két ünnepe által is, mert a szépség és a szentség mint iker gyermekek kapcsolódnak össze. Petőfi nagy formai-stiláris bravúrral dolgozta ki a természeti kép és a költő lírai énje közti párhuzamot. Az élet tavaszi szépsége öleli át, foglalja keretbe a szerelmes vallomást és gyötrődést, a viszontszeretet kérését és a boldoggá levés örök emberi vágyát, amelyet igazából csak Isten képes megadni.   Ahogy a hóvirágot, úgy az első dolgos, hangos, mindig jókedvű madarat sem kell bemutatni, hiszen a „nyitnikék” teljesen összeforrt a kora tavasszal. Ők a tavasz hírnökei, jelei. A hajnaltól napestig folyton munkálkodó széncinege hangja, dallama „elmondta a holnap üzenetét” és megihlette Szabó Lőrincet is... „Nyitni kék! Ébred/ a hegy, a völgy,/ tudom, mire gondol/ a néma föld.// Ő volt a szája,/ a Nyitnikék,/ elmondta a holnap/ üzenetét:// a hitet, a vágyat/ fütyülte szét,/ kinyitotta a föld/ örök szivét:// fütty-fütty-fütty, nyitni kék,/ nyitni kék -/ Nyisd ki, te, versem,/ az emberekét!”   A nyitnikék „a hitet, a vágyat fütyülte szét, kinyította a föld örök szívét”. S az emberek szívének ura és megnyitója, Isten is megszólalt, és megígérte, hogy jelet ad: „Íme a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el.” (Iz 7,14) Emmánuel, azaz velünk az Isten.   A Szentírás tanúsága szerint az isteni kegyelem működése életünkben nem tapasztalt, robbanásszerű változást, hatást visz végbe. Az angyali üdvözletkor az isteni világ berobbanása még a legártatlanabb teremtményben, Szűz Máriában is félelmet keltett. Ez az érzelem is életünkhöz tartozik, mint értelmünk, akaratunk vagy maga a testünk. Mégis, amikor Isten kapcsolatba lép velünk, uralkodnunk kell érzelmeinken. Ezért mondja az angyal: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.” A félelmet a szeretet oldja Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József segédpüspök. Főszerkesztő: dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztő: Sárközi Sándor. Grafikus: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő. ISSN: 2558-8389. Elérhetőség: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

2

fel. Ezzel Mária lelki nyugalmát visszanyeri és értelmét használja, mer kérdezni, mert okos szűz, aki el tud gondolkodni, ezért tud párbeszédbe bocsátkozni. Nem szabad semmiféle égi üzenet előtt hiszékenyen bedőlni, hanem eszünket kell használni. Mária akármilyen üzenetnek nem adja át az életét, csak annak, amelyik a mindenható Istentől származik. Gábor angyal válasza arról tanúskodik, hogy őt valóban Isten küldte Máriához, s erre adta a Szent Szűz beleegyezését Isten terveihez, aláveti neki értelmét és akaratát: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” És ekkor méhébe fogadta a Szentlélektől szent Fiát, vagyis testét is átadta Isten tervei számára. Az emberiség nevében Szűz Mária megnyitotta szívét.   Ezt megünnepeljük, akárcsak az „igaz ember”, Szent József napját. Ő is Istennek akarta átadni életét. Szép tervei voltak, de számára is jött a meglepetés: Isten adja át magát neki. Isten éjszaka szól a töprengő Józsefhez, mint egykor Sámuelhez, és arra bátorítja, hogy saját álmai helyett az ő isteni terveit fogadja el, mert sajátos módon akarja neki adni Máriát és Mária fiát, Jézust. Férj és apa is lesz, szerető családfő, de úgy, ahogy Isten angyalai élnek, és ebben a szüzesség örökkévalósága rejtőzik. Isten úgy lépett az életükbe, és lép be a keresztény házasok és klerikusok életébe is, hogy egy másik házasságnak leszünk szűzi tanúi és résztvevői, annak, amelyben Krisztus szereti Egyházát.   E szent idő, a hónap két főünnepe és Krisztus világa „elmondta a holnap/ üzenetét:// a hitet, a vágyat”, s ti kedves Olvasók, most „fütyüljétek szét” – nyissátok ki az emberek szívét! Szeretettel, a főszerkesztő


Három szóba sűrítve...   Alig két nap telt el február 22., püspökszentelésem és érseki beiktatásom óta. Még érezni a tömjénfüst illatát a székesegyházban, még nem kerültek helyükre az ünnepi szentmisén használt liturgikus kellékek, miközben szólítanak a megoldásra váró halaszthatatlan ügyek, a megválaszolandó beadványok, a legkülönfélébb megbeszélések és egyeztetések. Azonban a sokféle tennivaló közepette is elsődleges feladatomnak és kedves kötelességemnek tartom köszönetemet kifejezni Főtisztelendő Paptestvéreimnek és a Kedves Híveknek, három szóba sűrítve mindazt, ami bensőmet túlcsordulóan kitölti: köszönet, hála és öröm.   Köszönet és hála azért, hogy ünneplésünk méltóságteljes és felemelő volt. Nagyon sokan dol-

goztak nagyon sokat azon, hogy ez az ünnepség ilyen szép és jól szervezett legyen, sokan olyanok is, akik számára a köszönetnek nem itt – a paptestvérekhez és hívekhez szóló sorokban – van a helye. Mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak az ünneplés előkészítéséhez, személyesen és közvetlen formában igyekszem kifejezni köszönetemet és hálámat.   Viszont itt mondok őszinte köszönetet a Főtisztelendő Paptestvéreknek, Szerzeteseknek és Szerzetesnőknek, hogy eljöttek együtt ünnepelni, együtt imádkozni. Külön köszönöm azt, hogy megértéssel fogadták, hogy legtöbbjükkel időhiány miatt nem kerülhetett sor egy rövid beszélgetésre sem.   Köszönöm a Kedves Híveknek, hogy az időjárástól meg nem rettenve, zarándoklélekkel vállalták az utazás fáradalmait. Székesegyházunk ritkán látott ilyen sok imádkozó és ünneplő embert az utóbbi évtizedekben! Hála legyen a békében, gondok és bajok nélkül lezajlott és – ahogy azt sokan visszajelezték – felemelő, szívet melengető, bátorító, reménységgel eltöltő ünneplésért.   A legnagyobb példányszámban megjelenő erdélyi napilap, a Gyulafehérváron kiadott Unirea így ír ma rólunk: „Az ünnepség után nem lehetett látni egy darabka papírt, zacskót, vagy ezüstpapírt sem. Semmit. 6500 személy után ugyanolyan tiszta maradt, mint amikor megérkeztek. Ez bizonyítja azt, hogy lehetséges, csak akarnunk kell. Gratulálunk mindazoknak, akik úgy hagyták a várunkat, ahogyan találták. Tisztán.”   Szívemből köszönöm ezt a példaadó magatartást és a szeretetteljes, imádságos lelkületet, amely mindannyiukat átjárta. Tudom, hogy Áron püspökünk mosolya kísért bennünket. „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13) Gyulafehérvár, 2020. február 24. Dr. Kovács Gergely érsek 3


Útban a vágóhíd felé   A kiábrándulás és a szellemeskedés mindig kéznél van. A fiatal Márton Áron egyik, 1932-ben megjelent cikkében Szabó Dezsőt idézi, aki szerint: „a világnézet manapság közéleti kellék lett. Némely embernél eg yütt nő ki a pocakjával, s aztán filiszterek csodálkoztatására magasan és állandóan maga előtt tartja”. „Nem csoda, ha az ifjúság elriad tőle.” És – tennénk hozzá – jól teszi, hogy elriad. Mert máris érzi a szagát annak, ami a világnézeti pocakban meggyűlt szél kiáradásával bemocskolja a levegőt. Az így született világnézet büdös és fertőző. Én nem ajánlanám fogyasztásra…   S ez még csupán a kisebbik gond. Mert miként a fiatal Márton Áron megállapítja: a liberalizmus például, vagyis a filiszterek világnézete „szétdúlta a családot”, „meghizlalta az értelmesek kis csoportját”, „megszég yenítő nyomorba taszította a túlnyomó többséget”. Márton Áron arra is rámutat, hogy „a bolsevizmus édes g yermeke a liberalizmusnak”. A bolsevikok, ugye, nem álltak meg félúton, hanem végigmentek rajta – és számukra a szovjet világ lett a végállomás. De a fasiszták sem voltak különbök, ők is végigmentek a liberalizmus által nyitott úton. És hová jutottak? Hadd ne részletezzük…   Márton Áron szerint a marxizmus eredménye „a vezetők erkölcsi nihilizmusa”. A fasizmus pedig „a nemzetek közötti amúg y is elég mély ellentéteket még mélyebbre ásta”. A kereszténység alternatíva lehet ezekkel szemben akkor, ha „minden ember és minden nemzet számára a másik sérelme nélkül követeli az igazságos részt a jogokból, a szabadságból, a kenyérből”. Ki akadályozza meg ebben? Jó lenne, ha ma is a lehető leghatározottabban követelné ezt. Mert újra és újra – azóta is állandóan – a csőd szélére kerülünk. 4

És nem kellene beléesnünk. Mert a csődből nincs visszaút!   Ami a legmeglepőbb, hogy a Márton Áron fiatalkori írásaiba foglaltakból ma is, közel száz év múltán, szó szerint aktuális minden. 1935-ben például azt írta: „lépésről lépésre hátrálunk, magunk adjuk fel a jogainkat”, az „érdeklődés helyett – állandóan eluralkodik – az ásító közöny”. És ez az egyik legveszélyesebb jelenség! Mert a közöny eredménye az, hogy zavartalanná teszi az ügyeskedők, a korruptok, a nyerészkedők uralmát. Holott meg kellene szüntetni ezt az uralmat! Különben itt a világvége – „az apokaliptikus méretű borzalmak” ideje. Visszatérve a fiatal Márton Áron meglátásaira: „az emberiség életéből száműzött Isten helyére ült eg y keg yetlen hatalom: a pénz. Az elsikkasztott erkölcs helyére lépett az önzés. S az emberbaráti, sőt, nemzeti jelszavak szemérmetlen hangoztatása ellenére is eg yetlen elismert személy van: az én.” „A világ eg yre inkább eg y roppant vágóhídhoz hasonló” – ahol előbb vagy utóbb embereket vágnak. Mint ahogy azt meg is tették – és meg is teszik! – a háborúk során.   Márton Áron arra biztatott – és arra biztat ma is! -, hogy tegyünk valamit mindez ellen. Hogy ne legyünk közömbösek – mondhatnánk úgy is: istentelenek. Tegyünk valamit, amíg nem késő. Fogadjuk meg a tanácsát...

Zsehránszky István


Leonardo da Vinci - Annunciazione

Gyümölcsoltó Boldogasszony „Az Úr maga ad nektek jelet: íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el.” (Iz 7,10-14; Zsid 10,4-10; Lk 1,26-38)   Az isteni világ hirtelen berobbanása még a legártatlanabb teremtményben, Szűz Máriában is félelmet keltett. A félelem – érzelem. Érzelmeink nem valami bűnös kinövések. Ugyanúgy hozzátartoznak életünkhöz, mint értelmünk, akaratunk vagy maga a testünk.   Mégis, amikor Isten kapcsolatba lép velünk, uralkodnunk kell érzelmeinken. „Ne félj, Mária! Hisz keg yelmet találtál Istennél.” A félelmet a szeretet oldja fel. Meg kell őriznünk, vissza kell állítanunk lelkünk nyugalmát. Az Istennel való találkozás elveszi a félelmet, a gonosz kísértő megjelenése nem. Mária az angyali jelenés alatt mindvégig értelmét használja - okos szűz! Gondolkodóba esett. „Hog yan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?”   Semmiféle jelenés, égi üzenet előtt nem szabad úgy kapitulálni, hogy elveszítjük a józan eszünket. Manapság elég egyes hívőknek azt mondani, hogy itt és itt megjelent a Szűzanya, ezt és ezt üzeni, s máris félretéve gondolkodó értelmünket „hittel engedelmeskednek”. Csakhogy ez nem hit, hanem emberhez méltatlan naiv hiszékenység. Igenis szabad kérdéseket feltenni, szabad gondolkodóba esni, nem szabad azonnal elfelejteni a teremtés rendjét, amely Istentől való. Szabad párbeszédbe bocsátkozni a jelenésről hírt hozóval minden bűn és hiba nélkül: hiszen magával az angyallal és Istennel is szabad beszélni.   Mária akármilyen jelenésnek, akármilyen üzenetenek nem adja át az életét, csak annak, amelyik a mindanható Istentől származik.

Az angyal válasza arról tanúskodik, hogy őt a mindenható Isten küldte Máriához, s erre adta a Szent Szűz belegyezését Isten terveihez, alávetve neki értelmét és akaratát. „Íme az Úr szolgáló leánya: történjék velem szavaid szerint.” És ekkor méhébe fogadta a Szentiélektől szent Fiát, vagyis testét is átadta Isten tervei számára.   Ma a Hiszekegyet mondva térdet hajtunk a megtestesülést megvalló szavakra. Térdemnek, testemnek ez a mozdulata fejezze ki földi életem teljes odaadását, akaratom beleegyezését, elmém értelmes meghódolását, érzelmeim elcsendesedését Isten rám vonatkozó terveiben.

Dr. Barsi Balázs OFM 5


Újból és újból Andreas Knapp

  A Szentírásból tudjuk, hogy Izrael népe negyven évig vándorolt a sivatagban. Ebben az időszakban történt, hogy elfogyott az élelem, krízishelyzet alakult ki. Ekkor Isten mannát, egyfajta kenyeret ajándékozott nekik. Ebből csak annyit kellett szedniük, amennyire egy napra szükségük volt. Egyesek mégis többet gyűjtöttek belőle. A többlet azonban megnyüvesedett és bűzlött (lásd Kiv 16,20). Ez a tapasztalat jelentős leckének bizonyult: az Isten által ajándékozott kenyeret nem lehet felhalmozni. A vágy, hogy minél többet elraktározzunk, a bizalom hiányának a jele. A szeretetet nem lehet konzerválni, sem felhalmozni. A szeretet pillanatról pillanatra ajándékozza magát és abból a bizalomból táplálkozik, hogy a másik személy hűséges marad hozzám, és holnap újból részesít szeretetében.

Ébren tartani a vágyakozást Stefan Bauberger

  Aki saját életével és a világ jelenlegi állapotával elégedett, kényelmesen élhet, ha kiváltságos életkörülmények állnak rendelkezésére. Azonban ezen túl lépni, különösen a lelki-spirituális térben, már intenzív keresést feltételez. Ez a keresés akkor indul el, ha valaki valami több után vágyik, vagy valamilyen szenvedéstől, hiánytól szeretne megszabadulni. Sok ember számára hasonló kérdések a halál gondolatával való szembesüléskor merülnek fel, vagy a „kis halál” esetén, veszteségekkor, amikor számunkra fontos kapcsolatokat vagy más értékes élettartalmakat veszítünk el. Vannak olyanok is, akik saját maguk jelentenek terhet a saját maguk számára, szenvednek korlátaik miatt vagy a bűntudatuk következtében. A jó vallás nem azért jó, mert gyors és pontos válaszokkal szolgál ezekben az esetekben, hanem azért jó, mert képes felébreszteni és ébren tartani a vágyakozást. Fordította: Bács Béla János CHRIST IN DER GEGENWART (2020/2. szám, Freiburg i. Br. www.christ-in-der-gegenwart.de) 6


Magyar karaván Itálián keresztül

Írta: Dsida Jenő, 1933 (részletek)

  1933 májusában egy csaknem háromszáz tagú, zömmel kolozsvári és nagyváradi zarándokcsoport, köztük Dsida Jenő erdélyi költő is, az Erdélyi Lapok munkatársaként útra kelt, hogy megismerje az Örök Város páratlan nevezetességeit.   Járt a Rómából kivezető úton, a Via Appia Anticá-n, ahol az üldözői elől menekülő Péter apostol szembetalálkozott Krisztussal, és meglepetten kérdezte tőle: „Quo vadis, Domine?” Az Úr pedig ezt válaszolta: „Venio iterum crucifigi.” – Hová mész, Uram? – Azért jövök, hogy még egyszer megfeszítsenek. Péter ekkor visszafordul, és vállalja a maga kereszthalálát. Aki ma belép az alig karnyújtásnyira található egyszerű, de meghitt hangulatú Quo Vadis templomba, a bejárattól nem messze a neves lengyel író, Henryk Sienkiewicz mellszobra fogadja. Ha szólni tudna, megkérdezné a belépő(k)től: megértették-e a sorsvállalás misztériumát? Ami több a halál engedelmes elfogadásánál.   Dsida Jenő aztán egy felséges éjszakán hos�szasan elidőzött a reflektoroktól megvilágított, holdsugártól sejtelmes fénnyel tündöklő Colosseumban. „A gladiátorok közvetlenül előttem viaskodnak. Közben keresztény tömegek énekelnek. Arcuk ég, szemük lángol… Még néhány pillanat, és itt a biztos halál… A hüvelykujjak lefelé fordulnak.” (Dsida Jenő látomásszerű sorai).   A zarándokok a laterani bazilika jobb oldalfalán található II. Szilveszter pápa emlék-reliefje előtt tisztelegtek, megemlékezve Péter apostol XI. századi neves utódjáról. Neki köszönhetjük, hogy az első, még őszinte elismerésünket kaptuk Európától. Bizonyságul álljon itt a pápa kijelentése, mondván a Duna mellől koronáért érkezett követeknek: „Én csak apostoli vagyok, a ti királyotok valódi apostol.”   Az alábbiakban további részleteket találnak olvasóink Dsidának a Magyar karaván Itálián keresztül című úti beszámolójából, amiben röviddel a hazaérkezése után azon frissiben rögzítette élményeit és – a vízióit. Mirk László tanár

  – Most Rómában vagyok... – próbáltam felfogni a körülöttem levő dolgok teljes értelmét... Minden szavunk mögül kisütött a parázsló izgalom, hogy most, mindjárt, néhány pillanat múlva meglátjuk a világ leggyönyörűbb és legnagyobb templomát, a keresztény világ közepét, a fantáziánkban kora gyerekkorunktól fogva legendássá tornyosodott Szent Péter-templomot... Mit is mondhatnék? Azt, hogy milyen csodálatosan, megkönnyeztetően szép a Michelangelo Piétája? Meséljem el, milyen mennyei titkokat serceg a Szent Péter sírjánál égő 93 bronz olajlámpa, amelyek imbolygó fényt vetítenek Canova szobrára, VI. Pius térdepelve könyörgő alakjára? Megható jelenet volt, amikor Scheffler János teológiai tanár (a későbbiekben a Szatmári egyházmegye vértanú püspöke, boldoggá avatására 2011-ben került sor M.L.), vezetése alatt háromszáz erdélyi magyar zárt sorokban vonult végig a Szent Péter-templom óriási hajóján és egyszerre magyar imádság és magyar ének szavai zsongtak a kupola alatt és töltötték meg egymás után a kápolnákat.   Szombaton reggel, a zsúfolt programszámok előtt hamarább keltem fel egy félórával azért, hogy nyugodalmas, magányos félórát tölthessek el Szent Péter sírja mellett. Csöndes volt a templom és elhagyatott. Beléptem a Porta Santa-n, ezúttal nem mint kíváncsi. Úgy léptem be és haladtam előre, mint alázatos, porlepett zarándok, aki éppen úgy egyedül van tulajdon életével Róma örök falai között, mint a messze Erdély „barbár”, de édességes rögein. Aki csakugyan „zarándokol” most, áhítatba öltözködve 7


és beburkolózva a lélek csöndességébe. Így jutottam el a nagy apostol sírjáig. Ott imádkoztam: nem szavakkal, amint szokás, hanem a szív furcsa belső lendületével, az öntudat tizedmásodperc alatt mennyekbe száguldó elragadtatásával. Hitet kértem magamnak: a nyugodt és boldog ősök hitét, akik mosolyogva hajtották fejüket az Isten kebelére. Erőt kértem: a mártírok erejét. Szeretetet kértem: Fra Angelico angyalainak mosolygását, Krisztus végtelen szeretetét. Művészetet kértem, a Michelangelo művészetét, aki az én fájdalmamat is megmintázta a Pieta Krisztusának halványan sugárzó, lankadt de mégis szinte lebegő, végtelenül fájdalmas és mégis megnyugodott testében. Aki kupolát emelt az én imádságom fölé, olyan nagyot, hogy annál igazán csak az imádság lehet nagyobb. Nem kellett nekem ígéret: elég volt, hogy kérhettem. Amint néhány pillanatig behunytam szememet, azt képzeltem, hogy közvetlenül a Péter koporsójára hajtom fejemet: az elmozdíthatatlan bronz-sírtömbre, amelyen Constantinus hatalmas aranykeresztje csillog. Mikor kifelé indultam a templomból, – hosszú idő óta először – végtelenül könnyű és tökéletesen boldog voltam...

  ...Megdöbbenten, elfogódottan, szinte szorongva készültünk az új nagy látnivalóra: gépkocsink mindinkább közeledett a katakombák bejáratához. A Szent Sebestyén katakombájának ajtaján latin szöveg áll, magyarul: „Százhetvennégyezer szent vértanú és negyvenhat pápa teste pihen itt békességgel, akik valamennyien nagy sanyargattatások közül jöttenek és hogy örökösök legyenek az Úr házában, életüket adták Krisztus nevéért.” Megindultunk lefele a lépcsőn. Ki nem borzadna meg arra a gondolatra, hogy ezek a sötét, földalatti folyosók és üregek ezer kilométer hosszúságban szövik keresztül-kasul az Örök Város földalatti területét? A hely, ahol állasz, szent!... – mondja a vezetőnk, és magyarázza az őskeresztények életét, a keresztényüldö-

8

zések napjait, az első pápák működését a katakombák világában, amelynek sötétségét Krisztus szeretete sugározta be lelket derítő fénnyel. Az arcok meghatottan rándulnak, a kezekben reszket a gyertya. Mindenütt feliratok, képek, ábrák. Galamb az olajággal. A Jó Pásztor, Krisztus a hallal, az utolsó vacsora. Latin írások, régi római edények és szobortöredékek. Szent Cecília sírja. Róma negyvenhárom katakombájában körülbelül ötmillió halott pihen...

  ...A Szentatya színe előtt. Délben megnyíltak előttünk a bronzkapuk. A pápai ajtónállók, akiknek festői, érdekes sárgacsíkos ruháját még Michelangelo tervezte, mosolyogva engedtek utat az erdélyi magyar zarándokok nagy csapatának. Mikor felértünk, tudtuk meg, hogy fogadtatásunk a Vatikán egyik legszebb termében, a bíbortónusú „Sala ducale”-ban, a hercegi teremben lesz. Várakozás, halk beszélgetés. Időnként egy-egy bíborruhába öltözött papi méltóság lép a terembe és halad végig. Végül belép a Szentatya (XI. Pius). Mindegyikünkhöz külön odalép. Sorra bemutatnak bennünket. A Szentatya mindegyikünknek kezet nyújt. Megcsókoljuk a fehér, gyűrűs kezet. – Bene, bene... – mondja, és szemével, kezével egyaránt simogat. Olyan egyszerű, igénytelen Ő ennek a nagy pompának közepette. És mégis kimagasló, méltóságteljes fehér ru-


hájának fenséges egyszerűségében. Arca csupa mosolygás, nézése csupa melegség, csupa szeretet. Halkan, alig hallhatóan kezdi beszédét. Elmondja, hogy milyen nagy szeretettel fogad bennünket, akik meghallottuk az Ő hívó szavát és eljöttünk hozzá a Szent Évben, mint gyermekek szerető édesatyjukhoz. Többek között ezeket mondotta: „Nagyon jólesett, hogy olyan példás buzgósággal jártátok meg a szent helyeket, kedves fiaim és lányaim: atyai szívemnek nagy vigasztalást szereztetek ezáltal.” Erős és átható hangjában fenség és méltóság zeng, amikor ezt mondja: „Hogy e szentév hatása mennél áldásosabb legyen számotokra, megáldalak titeket, szeretteiteket, mindazokat, akikre most gondoltok és akiket otthon hagytatok. Megáldom a kicsinyeket és nagyokat, a fiatalokat és az öregeket a bölcsőtől a sírig. Megáldom a földet, amely nektek kenyeret ad, a házatokat, amely mindig a béke otthona legyen. Megáldom a betegeiteket és a szükségben szenvedőket. Külön megáldom püspökeiteket és papjaitokat.” Kitör az éljenzés, taps, lelkesedés, és mindez a pápai himnusz nagyszerű dallamába csap át. A testőrök már vonulnak kifelé. A Szentatya is az ajtó felé közeledik. De még egyszer megáll, visszanéz, atyai jósággal mosolyog a zarándokok felé. – Éljen! Éljen! – kiált vissza magyarul és eltűnik az ajtó bíborfüggönye mögött...

  ...Vedi Napoli e poi muori! (Nézd meg Nápolyt s meghalhatsz!) – mondja kissé túlzott önérzettel a nápolyi közmondás. Róma után mennyire más szépség fogad itt bennünket: a természetnek, a sugárzó délszaki tájnak, a tárt horizontnak, a ragyogó égnek, a vég-

nélküli tengernek, a határtalan szabadságnak, az ősi, álmatag délolasz lustaságnak szépsége ez! Még a közelben ugyancsak füstölgő, rettegett Vezúv sem tud félelmes külsőt önteni: fellegszerűen bodrozó füstje, lejtős körvonala finoman könnyed, széprajzú és elegáns.  ...Firenze. Uffizi-képtár. Amint teremről teremre haladtunk tova, a mozaikszerű, vibráló impressziók kezdtek egységes egésszé összetevődni.... Ó, Tizian Flórája, Heverő Vénusza, Leonardo Angyali Üdvözlete, Botticelli Tavaszi Allegóriája és Vénusz születése, Raffael Madonnái, Corregio Szent Szűze..., meglátlak-e még egyszer benneteket? Vagy veletek is csak futólag, egyszer találkozik az ember, elmosódó, elsuhanó pillanatra, mint a kerülgető, hűtlen boldogsággal? A modern piktúra termeiben találkoztunk először magyar nevekkel: Benczúr, Szinnyei Merse Pál, László Fülöp, Csók István remek képei hirdetik a naponta ezerszámra beözönlő idegeneknek a modern magyar művészet dicsőségét...   ...Egy nap aztán a társaság nagy örömét lelte abban, hogy olasz hangzás szerint elferdített szavakkal beszéltek a zavartan mosolygó taliánokkal. Miként az az útitársunk is, aki a szálloda előtt a csomagjaihoz eképpen hívott segítséget: – Hordaro! Hordaro! És lám, meg is jelent egy hordár, aki mikor a két bőrönd láttán ezt hallotta: – Chetto ciomaggo!, szó nélkül megragadta a kofferokat és indult befelé. – Lám, milyen kitűnően tudok olaszul – dicsekedett honfitársunk. Mire visszafordult a hordár és csöndesen így felelt: – Ördögöt tud, Uram! Én tudok magyarul. Düledeztünk a fékevesztett nevetéstől. Megjegyzés: Dsida Jenő útinaplója végén Egy kis emlékcsokorral búcsúzik a karavántól: felsorolja azoknak a nevét és hovatartozását, „akik e könyvecskében leírtak boldog szem- és fültanúi voltak, és akikből rövid tíz nap alatt egy kedves nagy család lett.” A „családtagok” között voltak csíkszeredaiak is: Ájvász Jenő, dr. Filep Sándorné, Györgypál Erzsike, dr. Hirsch Hugóné, Lukács Mansvét atya Csíksomlyóról, valamint Zakariás Gyula és Zakariás Bálint. Emlékük legyen áldott! (M.L.) 9


Nem hiába!   Konokvölgyi Elemér, a „Sercegő cerúza” nevű, sablonos hetilap örökös újságírója immáron harmadnapja feküdt negyven fokos lázzal az ágyában. Jóllehet, csupán pár napja érezte magát igazán rosszul, munkahelyén mégis jó előre beteget jelentett. Egy árva pillanatra sem hagyta el szűk hálószobáját, mely a fővárosi Astoria egy különálló bérlakásának negyedik emeletén volt található, és amely egyúttal rendes időkben dolgozószobaként is funkcionált... Még szerencse, hog y a betegségem előtt voltam vásárolni, s most minden itt van karnyújtásnyira... Különben ki látna el engem? – gondolta büszkén, majd a szoba közepére leszórt nájlon zacskókra pillantott. Az évtizedek óta egyedül éldegélő Elemér jól tudta, mi rejtőzik azokban: nyolcvan deka párizsi, egy tucat zsemle és négy üveg ásványvíz. Sosem volt nagy étkű, a napokban pedig különösen nem vágyott asztalhoz ülni. Ebben az étrendben pedig volt egyfajta reménysége, a mihamarabbi gyógyulás...   Hogy egy kis levegőhöz is jusson, felhúzta a spalettát, és egy résnyire kinyitotta a belvárosra nyíló, nagy ablakot. Legnagyobb megdöbbenésére azonban a kinti, nagyvárosi forgatagban tovább zajlottak az események: a villamosmegállóból az utolsó vagon is elzötyögött, az autók dugóba keveredtek, a járókelők a délutáni szürkületben egymást lökdösték, hogy minél hamarabb kikeveredhessenek ebből a végeláthatatlan tömegből. Minden a megszokott módon ment a maga útján, csak éppen nélküle. Elemérnek, ezért a legnagyobb keserűséggel kellett megtapasztalnia, hogy az iménti leírásból senkinek sem hiányzik az ő átlagos, szürke, ballonkabátos alakja...   Öt könyv, száz interjú és még annál is több rövid novella pattant már ki a fejemből. Mégis, a kutya sem becsüli a munkámat! Ódivatú polgárnak néznek, mániákus, mihaszna bolondnak, aki nem ért semmihez, csupán a szavak csépléséhez! Eg yáltalán, minek csinálom ezt az egészet? Mi célból forgatom én mívesen a szavakat, ha eközben majd 10

minden kortárs író, divat szerint káromkodik? Mi értelme van írásaimnak, ha azokat nem olvassák és nem beszélnek róla? S miért hiszek én még mindig a szépirodalomban, amelynek Napja már réges-rég leáldozott?   E kérdések módfelett aggasztották, no meg a jelen körülmény, tudniillik, hogy teljesen egyedül van. – Az utálatot is meg lehet szokni! – dühöngött magában. Elemér kerek feje egyszerre elvörösödött, vastag szemöldökei egészen összeráncolódtak. Mérgében felkapta az ágy mellett heverő, „Sercegő cerúza” legújabb számának kultúrmellékletét, majd hatalmas galacsinná formálva mérnöki precizitással dobta a szoba egyik sarkában álló szemeteskosár tetejébe. – Oda való az egész tudományom! – s mindjárt keresgélni kezdett maga körül, mit tudna még hasonlóképp a kukába hajítani, amikor váratlanul két rövid csörrenés hallatszott a bejárati ajtó irányából...   Konokvölgyi, valami ismeretlen erőtől hajtva, a csengőt hallván egyből a nyakába szedte a lábát. Átszaladt az előszobán, s a lakás rövid folyosójának végéhez érve, kifutott az ajtón. Az emeleten azonban egy lélek sem volt. Elemér e furcsa, megmagyarázhatatlan csendben apró cipőkoppanás hangjait vélte felfedezni a lépcsőház felől. – Incselkedő huligán! Biztos, megint a földszinti üg yvéd elkényeztetett fia szórakozott velem! – ingatta meg fejét elégedetlenül, s már indult is volna vissza, ám hirtelen, a lábtörlő mellett egy levelet pillantott meg. Fölvette és olvasni kezdte: „Kedves Elemér! Ne haragudjék, hog y nem vártam meg személyesen az érkezését. Tudván viszont a betegségéről, fogalmam sem volt, mikor jut el Önhöz ez a levél... Csak gratulálni szerettem volna a legutóbbi cikkéhez. Igaz, nem sokszor veszek kézbe újságot, pár nappal ezelőtt mégis eszembe jutott az Ön által oly sokszor emlegetett „Sercegő ceruza.” Vettem is mindjárt kettőt a közeli kis boltban, s írásait még a héten elolvastam. Remek történetek, érdemes volna ezekről többet is beszélni... Jobbulást kívánva, üdvözlöm: T. Jolán”   A tapasztalt újságíró most értetlenül bámulta a kezében lévő papírlapot... Eleinte ugyanis nem hitt a szemének! A szomszéd bérházban lakó özvegyasszonyt ezelőtt pusztán látásból ismerte: Személyében egy kedves, de annál egyszerűbb, visszafogott hölgyet vélt felfedezni, akit teljesen hidegen hagy az irodalom és a kultúra...   Soha nem beszéltem még vele... Hmm... Talán most jött el az ideje! – töprengett ekképpen magában, majd kisvártatva visszament a szobájába, ahol dolgozóasztalához ülve, ismét írni kezdett... Haramza Kristóf


Ég és Föld között Istennel

Válaszok

Majláth Gusztáv Károly 1) A püspök nevét szinte mindenki ismeri Erdélyben, hiszen ő nálunk itthon van. Hol és mikor született Majláth Gusztáv Károly, és mikor van égi születésnapja? 2) Előkelő származása, neveltetése és tanulmányai által már korán széleskörű társadalmi rálátásra tett szert. Kik voltak a szülei, hol végezte az iskoláit? 3) A jogot és teológiát tanult fiatal pap Komáromban új iskolát építtetett, ott szolgálta híveit, ahová kihelyezte a püspöke. Mikor és hol szentelték pappá és melyek voltak első szolgálati helyei? 4) Mit alapított meg Komáromban és milyen lelkiségi mozgalomhoz tartozott? 5) A Budapesti Mátyás templomban 1897. május 1-én felszentelt püspök pályája tovább ívelt az Isten- és emberszolgálatban a püspöki tisztség betöltése által. Két kinevezést is kapott egyszerre, mikor és hová? 6) Erdélybe érkezve igazi szociális hálózatépítőként és népnevelőként állt az elszegényedő néprétegek, különösen a székelyek mellé, amit magánvagyonából és püspöki jövedelméből is támogatott. Melyek voltak a legfontosabb területek, amelyeket anyagilag is segített? 7) A lelkiéletre való nevelésre is kiterjedt a figyelme. Az egyházmegye két fontos csomópontját alakította lelkigyakorlatos központokká papok és tanítók számára. Melyek ezek? 8) 1919 óta a román hatóságokkal állandó harcban állt. Miért? 9) Csíkországban egy város főterét nevezték el róla, és két szobra is áll híres Alma Mater-énél. Melyik ez a város? Bakó M. Hajnalka

1) Bakócán (Baranya megye) született 1864. szeptember 24-én. Égi születésnapja: 1940. március 18.

2) Édesapja gróf székhelyi Majláth György, édesanyja báró Prandau-Hilleprand Stefánia. Iskoláit Pécsen, Strasbourgban, Budapesten és Bécsben végezte. 3) 1887. október 6-án szentelték pappá Esztergomban. Első szolgálati helye itt, Esztergomban volt, a szeminárium prefektusaként, majd Komáromban plébános lett. 4) A Katolikus Legényegyletet. A Regnum Marianumhoz. 5) 1897-ben martyropolisi (Törökország) címzetes püspöki és erdélyi segédpüspöki kinevezést kap, ami rövidesen megyéspüspöki méltósággá alakul. 6) Főleg a középiskolákat támogatta, tanulmányi ösztöndíjakkal, ifjúsági lapok indításával. 7) Gyulafehérvár és Csíksomlyó. 8) Erdélyi Római Katolikus Státus jogaiért és a magyar iskolákért. 9) Csíkszereda. 11


A farkastanya Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világnak. Görgött, görgött, egyszer előtalált egy rucát. Azt kérdi tőle a ruca: - Hová mégy, tojás koma? - Megyek világra. - Én is megyek, menjünk együtt. Mennek, mendegélnek, előtalálnak egy kakast. - Hová mentek, ruca koma? - Megyünk világra. - Én is megyek, menjünk együtt. Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy varrótűt. - Hová mentek, kakas koma? - Megyünk világra. - Én is megyek, menjünk együtt. Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy rákot. - Hová mentek, tű koma? - Megyünk világra. - Én is megyek, menjünk együtt.

  Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy lovat, végre pedig egy ökröt. Mentek aztán, mendegéltek, egyszer rájok esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek. Kiki lefeküdt a maga helyére. A tojás belefeküdt a tüzes hamuba. A ruca meg a kakas felültek a kandalló tetejére. A rák belemászott egy dézsa vízbe. A tű a törülközőbe szúródott belé. A ló lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a pitvarba.   Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, akiké a kis ház volt. A legöregebb még mes�sziről elkezdett kiabálni: - Phű, phű, de idegen szagot érzek! Ki mer bemenni?

12

Volt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy, ha ezer ördög van is odabent, nem fél semmitől. Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll.   Legelőször is a kandalló tetején kereste a gyújtófát, hogy majd mécset gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek lármázni, akkor belenyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, de a tojás elpukkant, szaladt a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg ollójával, azután szaladt a törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére ugrik, ott a ló rúgja oldalba, amint szaladt kifelé, az ökör is nekiesett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte.   Erre elkezdett ordítani, mint a fába esett féreg, szaladt a többi farkasokhoz. - Jaj, fussunk, fussunk! Égszakadás! Földindulás! Valamennyi ördög mind odabent van. Nyúlok a hamuba, meglőnek puskával. Szaladok dézsához, megvágnak ollóval. Kapkodok kendőhöz, banya szúr tűjével. Futok ajtó mellé, kilöknek lapáttal. Szaladok pitvarba, vesznek vasvillára! Egy kiált: Hephep-hep! Más ordít: Add feljebb! Akkor nagyot estem, bezzeg jaj volt nekem. Akkor nekiindultak, még most is szaladnak, ha meg nem álltak.


A februári feladat megoldása: Bertalan apostol attribútuma a kés, mely vértanúságára utal, mert késsel nyúzták meg kivégzésekor.

?

- „aki ..., az néha nyer!”

A márciusi feladat: Az alábbi rejtvény első oszlopában azt találjátok, hogy mivel ábrázolják Tamás apostolt. Írjátok meg nekem is! S szerintetek, miért pont azzal? Várom válaszotokat!

Katóca

- Ádám párja, az első nő neve. - gyorsan ide-oda mozgat - az iskolakezdés évszaka - hőemelkedés - izzó - orosz uralkodói cím

Email cím: lorinczevakatalin@yahoo.com, Postacím: Lőrincz Éva-Katalin, Márton Áron Főgimnázium, Márton Áron utca 80. sz., 530211, Csíkszereda, Hargita megye

Ifjúsági rovat A FIF szervezésében, idén is megrendezésre kerül a Resurrexit Csíkszeredában, április 16–18. között.

A szervezők a www.fif.ma oldalon várják az érdeklődő fiatalok jelentkezését!

Szervező:

Örömzene, szolgálat, dicséret- ezekkel a jelszavakkal indult el az ifjúsági zenecsoportokat megszólító program hirdetése.

13


Márton Áron Nagy püspökünktől származó idézetet rejtettünk el a rejtvény vízszintes 1. és függőleges 14. számú soraiban. Vízszintes: 12. Lakás, helyiség tisztává tétele sepréssel, portörléssel. 13. Kíméletlenül pusztít, rombol. 14. A …-… toronyőr, 1996-ban készült amerikai rajzfilm, amely Victor Hugo regénye alapján készült. 16. Kettős mássalhangzó. 17. Ez utóbbi. 18. Juttata. 19. Lehullott, száraz lomb. 21. A liter ezredrésze (ll=l). 24. … step, a húszas években divatos, gyors társasági tánc, a foxtrott elődje. 25. Részben levetít! 26. Olasz levegő! 28. Ám. 29. Hos�szabb ideig figyelmesen nézi. 32. Nehézkesen megy, jár. 34. Növény szárának a földben, illetve közvetlen a föld feletti része. 35. A tűzhányó kráterén át feltörő folyós kőzet. 37. … - hard, vaskalapos ókonzervativ angol politikus. 38. Fejetlen héja! 40. Magyar nemzetközi sakknagymester (Péter) folyamatos, átható, mély hangot adat (elől ék f.). 44. Ősi pengetős hangszer, líra. 46. … sensu (széles értelemben) – latinul. 47. Becézett Attila. 48. Ekkor indul! 49. Valamit megkeresve előveszel. 52. A hét vezérből egy, akinek fia Lél. 54. Más alakúvá, más milyenné tevő. 14

Függőleges: 1. Az atmoszféra jele. 2. Brit modell (Campbell, sz. 1970). 3. Dísztelen, feltűnően csúnya. 4. Román páros! 5. És megvalósít, valóra vált. 6. 1997-ben bemutatott indiai akciófilm, amelyet Guddu Dhanoa rendezett. 7. Inni adott. 8. Két szó: hosszú fejű, világos fahéjszínű délafrikai antilop, de a szerelem istene is a vedikus hindu mitológiában és fémet tartalmazó ásvány, kőzet (ék h.) 9. Luxemburgi, svéd és spanyol gkj. 10. Juttat. 11. Ami szükségszerűen elmúlik, elpusztul. 15. Első osztályú, príma. 20. Vontatni kezd! 22. Bírói határozattal valamire kötelez. 23. Ijedten mozdul a névnapját március 4-én ünneplő férfi (ék h.) 27. Americium, jód és urán vegyjele. 30. Tüzel a névnapját május 1-én ünneplő férfi. 31. Ív alakban formálódó állóvíz. 33. Nagy, erős fúvással illetve fújtatással megszólaltatható, egy alaphangot adó csőszerű hangszer. 36. …-… és a róka - La Fontaine meséje. 39. Antonov repülőgépe. 41. Két szó: otthon bejárata! és …-… kezekkel! Félre! 42. Emberen, állaton élősködő, apró, szárnytalan rovar (névelővel). 43. Kender, len fás részeit ütögetve pozdorjává töri. 45. A … melegséged – Ady Endre verse. 50. Szemmel érzékel. 51. Háromszor lekér! 53. Téli sporteszköz. Készítette: Korodi Zoltán


Derűs oldal - Mi bizonyítja, hogy az Isten szereti a szegényeket? - ??? - Sokat teremtett belőlük.

- Honnan tudta, hogy mind a két skót teljesen részeg? kérdezi a bíró a rendőrfelügyelőt. - Egyszerű uram. Jack ötfontos bankjegyeket szórt szét, McPershon pedig felszedte őket, és visszaadta neki.

Rendőrök beszélgetnek: - Úgy szeretném, ha anyámnak sok szárnyasállata lenne otthon! - Miért? - Hát szegény minden reggel azon sóhajtozik, hogy neki csak egyetlen barom-fia van.

A februári keresztrejtvény Vízszintes 1. És ideje a nevetésnek, ideje a Függőleges 12. Gyásznak, és ideje a táncnak. Megfejtők: András Erzsébet – Lövéte, Antal Erzsébet – Borszék, Balázs Ferenc – Csíkszereda, Balázs Hegedüs Ida – Csíkszereda, Darvas Veronika – Csíkszereda, Fábián Klára – Csíkszereda, Fülöp Hajnal - Madéfalva, György Ilona– Csíkszereda, Hamar Edit – Radnót, Kedves Piroska – Csíkszereda, Madaras Vilma – Csíkszereda, Márton Erzsébet – Csíkszereda, Molnár Margit – Madéfalva, Osváth Mária – Hunyad, Róth Ágnes – Csíkszereda, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda, Schlecht Károly – Erdőszentg yörg y, Szabó Gabriella – Csíkszereda, Szakáli István – Csíkszereda, Tamás Ágnes – Szenteg yháza.

Támogatónk

A szerencsés megfejtő: Osváth Mária – Hunyad Az ehavi megfejtéseket március 26-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki! 15


INGYENES ÉS KEDVEZMÉNYES LELKI ÉS KULTURÁLIS PROGRAMOK SZEPTEMBER 13. PUSK ÁS FERENC STADION 1500 Nyitó szentmise elsőáldozással SZEPTEMBER 17 SZENT ISTVÁ . N Közösségek -BAZILIKA Szentségimá dása

SZEPTEMBER 19. KOSSUTH TÉR 1700 Szentmise ÉS Eucharisztikus gyertyás körmenet a Hősök teréig

SZEPTEM B HUNGEX ER 14-18. PO 08 00– 30 1 Tanúsá gtétele 5 k, szent fakultá misék, ciók

. SZEPTEMBER 18 RTARÉNA O P S Ó L Z S Á L P PAP 1700 Forráspont ifjúsági est

SZEPTEMBER 20. HŐSÖK TERE 1100 „Statio Orbis” Ünnepi zárómise

Regisztráljon most: IEC2020.HU www.iec2020.hu

nek2020

nek2020budapest

Profile for krisztusvilaga

Krisztus világa - 2020. március  

XI. évfolyam harmadik lapszáma.

Krisztus világa - 2020. március  

XI. évfolyam harmadik lapszáma.

Advertisement