Kedves Keresztény Család! E megszólítás nyomán az emberek többségének a Krisztushoz tartozás, a családról Anya, Apa és a Gyerek/Gyerekek jutnak eszébe. Közel 2000 éve így van jól, annak ellenére, hogy egyre több korunkban a fent említett klasszikus mintától eltérő család. A középkortól kimutatható, hogy a családok égi oltalmazójául Szent Józsefet választották. Szentszéki jóváhagyással ő lett a munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentje is. 150 évvel ezelőtt, Boldog IX. Piusz pápa 1870. december 8-án a Katolikus Egyház védőszentjévé nyilvánította Szent Józsefet. Az évforduló kapcsán és Jézus nevelőapja előtt tisztelegve hirdet Szent József-évet Ferenc szentatyánk, aki köztudottan nagy tisztelője Szent Józsefnek. A különféle közösségek közül, amelyekbe az ember beletartozik, a családnak van a legfontosabb szerepe. Családban születik, növekszik, kapja az első élményeket és válik felnőtté. A családnak döntő szerepe van a vallási életében: vallásos családban a gyermek vallásossá, közömbösben közömbössé válik. A vallásos család fokozatosan bevezeti a gyermeket az Istennel való személyes kapcsolat kialakításába, s annak felismerésében, hogy a tárgyi világon túl más valóság, Isten is jelen van mindennapi életükben. A gyerekek értékrendjük elemeit a családban alapozzák meg, s ezek kísérik őket egy életen keresztül. Lapunk néhány inspiráló ötletet ad adventre is, hogy a várakozást hogyan tehetjük igazán felelmelő időszakká a család számára, miközben várjuk Azt, aki már kétezer éve a miénk, és aki egyedül képes békét hozni a szívünkbe. A gyermekkori hitoktatás, a szentmisén való részvétel által példaképeket, olyan személyeket ismernek meg, akik megélték/megélik a hitet, és ebből kiindulva fogalmazhatják meg életüket. Szükséges, hogy megtapasztalják a közösség liturgiáját. Az ünnepek, misék által megélik és alakítják Istennel a kapcsolatukat. Végezetül a gyerekeknek a családi otthonon túlmutató vallási közösségre is igényük van. Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztő: Sárközi Sándor. Grafikus: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő. ISSN: 2558-8389. Elérhetőség: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.
2
A családban, a gyermeknevelésben a férfi és a női szerepek mások voltak, mint ma. Akkor a nő, a feleség, az édesanya a családok nagy részénél a támogató, a harmóniateremtő volt. A férfi megteremtette a gazdasági feltételeket a család számára, a biztonságot sugallta, érzelmi szinten a szigort. Az együttműködő, egyenrangú családban ma az apa-anya-gyermek háromszög is másként alakult, és többféle szerepet töltenek be, mint régen is. Az anya képviseli a megértést, vigaszt. Ő tanítja beszélni a gyereket, s az anyanyelv segítségével a gyerek fokozatosan kialakítja társadalmi kapcsolatait. Az apa, aki vezető és gondoskodó, az ő szerepe döntő az identitás kialakításában. 1992-ben a budapesti ELTE konferenciát szevezett a diaszpórában élő nemzetekről (zsidók, örmények). Ezek fennmaradását kutatva megállapították: egy kisebbségi létben élő népnél az apák hitének, hagyományainak a megőrzése és továbbadása a legfontosabb. Ez a megmaradás törvénye. Általuk a gyerekek megtanulják azt, hogy egy közösséghez tartoznak és felismerik, hogy hol van az ő helyük. A mai hitszegény, szeretethiányos világban az Egyház éppen ezért veszi komolyan a hitképzést, és a Szentcsaládban állít példaképet. A Szent József-év kezdetén tisztelettel kérjük: Szent József, lég y házunk ura, kis családunk patrónusa. Eg yetértés, hű szeretet eg yesítse szíveinket. Az ég felé mutass utat, g yámolítsd az ellankadtat. Küzdelmekben lég y segélyünk, erényekben példaképünk. Átadjuk a ház kulcsait, oltalmazd és védd lakóit. Zárd ki mindazt ami káros, ami üdvünkre hátrányos. Engedd be az Isten-áldást, minden jóban g yarapodást. Ajánlj minket Jézusodnak, szeplőtelen Szűz Arádnak, hog y családunk kisded háza Názáretnek leg yen mása. Amen. Ezzel az imával kívánok munkatársaim nevében is szent karácsonyt és boldog újévet, a főszerkesztő
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak. Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak. Néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni. Ámbár hiszen sár van mindenütt. Az ég még sötét. A tegnap gondja, mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a hajnali misére. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs. A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is meggyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok, égi Magasok”… Mise végére egészen bemelegedett a templom, szinte otthonos lett. Legalább is így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte ezt Hosszú Illés is ugyanonnan. Ámbár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, aligha érezték volna, nagy harag volt ugyanis a két öreg között. Kitartó, régi harag. Formája sem volt már, nem is emlékeztek, ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához. És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás, hát csak ülnek tovább, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást. De egyébként is ráér. Félszemmel odapislant Mátéra, hogy alszik-e már, mozdul-e már, de Máté nem mozdul. Amilyen kutya, konok ember volt világéletében, azt várja - gondolja Illés - hogy én menjek előbb. De abból nem eszel! Pedig már a gyertyát is eloltotta a dékán. Azaz a harangozó, szóval a sekrestyés. Azután: csend. Illés gondol erre, gondol arra, állát behúzza a meleg nyakravalóba és a szeme szép lassan lecsukódik. - Nem! - ijed meg - ezt igazán nem szabad! - s Mátéra néz, aki úgy látszik elaludt. Hö-hö-hö. Ez hát a híres? - mosolyodik el magában. Pedig három évvel fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégis csak fiatalabb. Aztán meg,
Roráte
milyen sárgák a fülei. Na, akár a halotté. Uram Isten! Csak Fekete nem lett vele valami? Harag ide, harag oda a rothadt szilva is lepot�tyanik egyszer a fáról csendben odamegy Mátéhoz, és kicsit borzongva megérinti a vállát. - Hallod-e, te! Máté! Máté felhorkan: - Hö?! Mi? - és néz Illésre, mint a csodára. - Te vagy az, Illés? - Én hát. Hát mondok megnézlek, mert olyanformán ültél, hogy... És nézi egymást a két öreg. A templomban meleg csend, a kőszentek elmosolyodnak. - Kicsit megszédültem - hazudja Máté. De áhítattal. Mert tele van a szíve. Szereti most Illést így közel látni. Már elmúlott. - Há no! Hál Istennek, akko’ menjünk. És egymás mellett kicsoszognak a templomból.
István
- Mi volt ez, Szentatyám? - néz fel egy pufók kis angyal Szent Péterre, ahogy az ajtó becsukódott. - Olyan meleg lett a szívem egyszerre. - Két ember kibékült - mondja a főszent. És melegen sóhajt. - Hjaj! Csoda! - suttogja a kis angyal. - Hát bizony. A mai világban... - És most mit csinálnak? - Nézz utánuk, fiam. A két öreg közben Illés háza elé ér. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák. - Gyere be, Máté, rég voltál nálunk - mondja Illés. Lángost sütött a lányom... A kis angyal kérdőn néz a főszentre: - Mi az a „lángos”, Szentatyám? A toronyban ekkor hetet ütött az óra. S e földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.
3
Len Rita írása
Várakozás
„Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.” (Pilinszky János) Egész életünkben valamire várunk. Gyerekként, emlékszem, mennyire vártuk a karácsonyi időszakot, mely egyet jelentett az első hó megérkezésével, a téli szünet bekövetkeztével, az ünnep fenségével és meglepetésével, a család és a baráti társaságok önfeledt együttléteivel. Arra vágyakoztunk, ami biztosan eljött. Csak a gyermek képes ilyen hittel várni. Mintha ma egy globális várakozásban lenne a világ. Várjuk a járvány elmúlását, várjuk a vírus elleni oltóanyag megszületését, várjuk a korábbi mozgásszabadságunk visszanyerését, a gazdaság újraindulását, az iskolák megnyitását, a közösségi programok, a találkozások, a közös ünneplések élményét. De emellett egyéni várakozásaink is vannak, sokan a teszt eredményeire várnak, mások arra, hogy haza kerüljenek a kórházból. Vannak, akik egy új állásra vagy egy új otthonra, netán egy új kapcsolatra, vagy egy új családtag megérkezésére. A várakozás nem könnyű. Kimerít, hamar eluralkodik rajtunk az unalom, a csüggedés. Nem történik semmi, vagy csak nagyon lassan történnek a dolgok. Türelmetlenek leszünk, önzőek, keserűek, önsajnálatba menekülünk, neheztelünk a sorsra, Istenre. Miért esik ennyire nehezünkre a várakozás?
4
Hiába figyelmeztet minket az Egyház évről évre az adventi időben az elcsendesedésre, a befelé figyelésre, a mai kor emberének a december a rohanás hónapja. Az év végi lezárások, elszámolások, elintéznivalók, kifizetések és vásárlások idejévé vált. És miközben sok helyen már jóval az ünnep előtt csillog a város, csillognak a boltok, ömlik ránk a kötelező „ál-boldogság” és „ál-szeretet”, a lelkünkben egyre messzebbre kerül a gyermekkori tiszta vágyakozás; egyre üresebbé válunk. Ezt az űrt azzal az illúzióval próbáljuk betömködni, hogy állandóan mozgásban vagyunk, folyton tanulunk, képzésekre jelentkezünk, dolgozunk, utazunk, sőt, lehetőleg ezt a közösségi oldalakon másokkal is azonnal megosztjuk, hadd lássák, mennyire értékesek vagyunk. Nincs ez másként az adventi időben sem, a napjainkat percre pontosan betáblázzuk programokkal, eseményekkel, hogy véletlenül se maradjon egy percünk se arra, hogy találkozzunk magunkkal, akár magunk elől is rejtett félelmeinkkel, vágyainkkal, reményeinkkel. A teljesítmény hajszolása lesz az ünnep előkészítésében is a cél, akkor véljük elérni a várt boldogságot, ha megtaláljuk a legtökéletesebb ajándékot, elkészítjük a legfinomabb ételeket, legdíszesebb süteményeket, és varázslatossá díszítjük a lakásainkat. Várom a karácsonyt. Idén mintha tisztább lenne, mintha kevesebb lenne a zavaró külső zaj. Úgy érzem, adventebb ez az időszak. Talán mert most nem kerülhetjük el a lelassulást, az elvonulást, a befelé figyelést. A járványra való tekintettel elmaradnak a közösségi, munkahelyi ünneplések, a nagy utazások, a harsogó programkavalkád. Mintha átértékelődne az ünnep jelentősége. Fájdalmas évet tudunk magunk mögött, de engedjük lelkünkig hatolni a tanítását. Meghittebb, személyesebb lehet a készület, az ünnep. Most alkalmunk adódik kiigazítani azt, ami félrecsúszott. Megteremthetjük a belső békét és csendet, mely szükséges ahhoz, hogy felkészülve érkezhessünk meg a jászolhoz. Ahogy Márai Sándor írja, az ünnepben „leg yen áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rang ja, felsőbb értelme. Készülj
föl reá, testben és lélekben.” Ha megtisztítjuk a lelkünket, őszintébbek és valódibbak lehetnek a találkozásaink: a jászolba érkező Megváltóval, magunkkal és egymással. Így nemcsak teljesítjük az ünnepet, hanem meg is éljük annak minden csodáját, és feltöltődve léphetünk át az új esztendőbe. És hogy ez gördülékenyebben menjen, néhány apróbb „trükköt”, gyakorlatot is beépíthetünk a várakozásunkba, hogy testileg-lelkileg felkészültebben találjon bennünket az ünnep.
kikkel szeretnénk találkozni, milyen eseményeken szeretnénk részt venni; és mi az, ami most elmaradhat, ami, nem az ünnepre való felkészülést szolgálja. Ha ezeket tudatosítjuk, elkerülhetjük a felesleges rohanásokat, feszültségeket, és meghittebbé válhat az ünnepre való felkészülés és maga az Ünnep. Adjunk hálát az év áldásaiért: talán sokunk számára ebben az évben nagyon nehéz kérés ez, hisz rendkívüli megpróbáltatásokat kaptunk az amúgy is meglévő félelmeink, nehézségeink mellé. De ha félretesszük az önsajnálatot, és megkeressük az érem másik oldalát, azt fogjuk tapasztalni, hogy Isten csodásan működik, nagyon jó hozzánk, és elhalmoz áldásaival.
Tényleg gyújtsuk meg a gyertyát: szép hagyomány, hogy otthonainkban adventi koszorút készítünk, de ne csak a dekoráció kedvéért tegyük, hanem esténként napról napra gyűljünk köré imádkozni, beszélgetni, végigolvasni a Biblia Jézus születéséről szóló részeit. Íme tehát néhány inspiráló ötlet arra, hogyan lassíthatunk, hogyan tehetjük magunk számára a váraKapcsoljunk néha offline üzemmódba: a lényeg, kozást igazán felemelő időszakká, miközben várhogy tudatosan jelöljünk ki olyan időpontot, ami- juk Őt, aki már kétezer éve a miénk, és aki egyedül kor nem csavargunk az online térben. Min- képes békét hozni a szíveinkbe. denképp olyan időpontot válasszunk, ami még kihívást jelent számunkra, de reálisan betartható. Teremtsünk csendes perceket: megadhatunk magunknak egy napi időkeretet (5-30 perc), amikor csakis belülre koncentrálunk, a belső igényeinkre, szükségleteinkre irányítjuk a figyelmünket. És Őrá… Egy csendes ima, egy séta a kivilágított tereken, egy forró tea, egy adventi hangverseny meghallgatása…. Tudatosan, válogatva készülődjünk: segít, ha jó előre elgondoljuk, milyen feladatok várnak ránk,
„Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.” (Pilinszky János)
5
A nagy mecénás (báró Kemény János) Mirk László írása
„Kérlek, János, ne neheztelj, / ha ideírom, amit eg y szikár / vén székely mondott rád a faluvégen: / »Báró ug yan, de abbahag yta régen…«” Dsida Jenő Tarka-barka strófák című költeményéből idéztünk, mert érzésünk szerint, amit állít, az nagyon is összecseng azzal, ahogyan a marosvécsiek nevezték el Kemény János (1903–1971) báró urat a Jóság emberének, még ha ők talán keveset tudtak arról, hogy nemcsak falujában, de szűkebb pátriánkban is milyen sokat áldozott népe javára. Pedig „ez a gondoskodás – mondotta róla a neves nemzedéktárs, a prózaíró, Molter Károly (1890–1981) – súlyos összegeket is jelentett, horribilis summákat. Ki fordította vag yonának tetemes részét a köz jóra, a lenézett vidéki irodalomra vag y a színházra? Senki, csak Kemény János!” S nem mindig volt annyira gazdag, hogy ezt megtehesse! Mert nem túlzás azt állítanunk, hogy sorsa mélyszegénységből rajtolt, méghozzá Amerikában, ahová az édesapa, Kemény István feleségével (Ida Berenice Mitcheli) és két gyermekével minden vagyon nélkül kivándorolt, miután összekülönbözött nagynevű családjával. János, a harmadik szülött már ott, Pittsburghben látta meg a napvilágot 1903-ban. De alighogy betöltötte az egy évet, az apa meghalt, három gyermeket és özvegy feleséget hagyva maga után. Ekkor a család visszaköltözött Erdélybe. Jó évtizedig nagyapjánál nevelkedett Kolozs megyében, a Torockói-hegység és a Gyalui-havasok közti medencében húzódó Alsójárában (r. Iara), a Kemény-család udvarházában.
6
„Kisebb-nag yobb megszakításokkal tizenhárom éven át volt otthonunk az alsójárai kúria – írja a Kakukkfiókák (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972) című önéletírásában. „…Mindössze két hónappal múltam volt eg yéves, amikor behajóztak bennünket. Még járni is annak a hajónak a fedélzetén tanultam, amely átszállított az Atlanti-óceánon Európába. Alsójárában ébredtem öntudatra, Alsójárához kötnek kisg yermekkorom legszebb emlékei. Ezért vallom – az amerikai Pittsburgh helyett – ezt a mezővárosnak is beillő helységet szülőfalumnak, Erdélyt szülőhazámnak.” Későbbi íróságát talán nagyapjának, Kemény Ödönnek is köszönhette, aki nyolcvanéves korában Adyért lelkesedett, Krúdyért, Móricz Zsigmondért. Közben a nyarakat Nagyenyeden tölti népes családjával, otthonuk a Kemény–Zeyk udvarház. Ezt követi Kolozsvár, ahol középiskolai tanulmányait végzi előbb a református, majd az unitárius kollégiumban. Az előzőben osztálya a Remény című diáklapot szerkeszti, itt jelenik meg verse, az Emlékezetem. Az utóbbi kollégiumban érettségizik. Szerkeszti az Előre című irodalmi folyóiratot, munkatársai: Balázs Ferenc, Jancsó Béla és Kacsó Sándor. 1921-ben a bécsi egyetem erdőmérnöki karának hallgatója. Sorsdöntő fordulatot az 1923as év hozza az akkor húsz esztendős Kemény János életében. Vegyük sorba, hogy miért is?
1. írással szerepelt a Tizeneg yek antológiájában, 2. hirtelen félbeszakadtak egyetemi tanulmányai, amikor egy gyermektelen rokona meghalt, s vagyonát a marosvécsi kastéllyal együtt Ő örökölte, 3. még abban az évben feleségül vette Augusta Patont, a Görögországban élő angol archeológus, műfordító lányát. Visszaemlékezéseik tükrében az első személyes találkozásuk és szerelmük története fölöttébb regénybe kívánkozik. Házasságukból hat gyermek született. És most hadd idézzek az angol–görög származású Paton-Kemény Auguszta idős korában, magyar nyelven írt visszaemlékezéséből: „…Mikor eg yszer Kolozsvárról hazajött János, és azt kérdezte tőlem, nag yon nehéz volna körülbelül harminc embert ide Vécsre meghívni három napra – megdöbbentem. De amikor megmag yarázta, hog y miről van szó, és láttam, milyen lelkesen beszél a tervről, akkor máris kezdtem szervezkedni. Ez volt 1926-ban… A legnag yobb probléma az első Helikonnál az volt, hog y kiket lehet összetenni eg y szobába, hog y kialakuljon a teljes harmónia. Ebben a legnag yobb segítségünkre Kuncz Aladár volt, János leg jobb barátja, aki majdnem mindenkit személyesen is ismert, és ő volt a hangulatkutató és javító, a mindig kedélyes, tapintatos diplomata.”
A feleség és a férj közötti összhang jegyében, 1926. június 17-én a vár ura levelet intézett harminc erdélyi íróhoz. Ebből közöljük az alábbi részletet: „Kedves Barátom! Minthog y szándékomban van nyaranként eg y bensőséges írói csoportosulást szervezni Marosvécsen, nag yon szívesen látnálak július 15-től fogva eg y három napig tartó írói megbeszélésre. Ennek a vécsi találkozásnak az volna a célja, hog y irodalmi terveinket, szándékainkat megbeszéljük és eg yüttes, alapos tanácskozásban minteg y helyzetképet veg yünk fel az erdélyi irodalom mai állapotáról és jövő lehetőségeiről. Tanácskozásainkon kívül tartanánk eg y irodalmi ünnepet is, amelyen, nag yon kérnélek, hog y meg nem jelent verssel vag y novellával részt venni szíveskedjél… Magam részéről mindent meg fogok tenni, hog y vendégeim, akikben én a mai irodalmi életünk reprezentánsait látom, jól érezzék magukat. Nag yon kérlek, kedves Barátom, hog y levelem vétele után értesíts, módodban lesz-e a meghívásnak eleget tenni?” Ligeti Ernő (1891–1945), akinek a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom belső életrajzát, a Súly alatt a pálma című, 1941-ben kiadott könyvét köszönhetjük, ilyen szavakkal értékelte a levelet: „én a kisebbségi mag yar irodalom leg jelentősebb kultúrdokumentumának tartom. Mert ezzel kezdődött el az erdélyi irodalom fénykora, és ez volt az alapító levele az évtizedeken keresztül zavartalanul eg yüttműködő szabad írói tömörülésnek.” És valóban, az első vécsi Helikonon (a keszthelyi Helikon mintájára kapta a nevét), az erdélyi írói társadalom gerincét jelentő huszonhat alkotó vett részt. (Hosszas lenne valamennyi nevet felsorolni, ezért lemondunk róla). Csakhogy egyikük távolmaradása nagy feltűnést keltett. A Benedek Eleké. Máig nem csituló viták dúlnak amiatt, hogy kapott vagy nem kapott meghívót a találkozóra? Elek apó azt állította, hogy nem, Kemény János pedig azt, hogy a levelet elküldte volt Kisbaconba. Ezt a disputát Filep Tamás Gusztáv (1961) magyarországi kisebbségkutató és művelődéstörténész az új adatok fényében kissé más megvilágításba helyezi, ami eldöntheti a vitát, még ha nem is végérvényesen. „Kós Károly szerint Kemény János az öregurat igenis meghívta levélben, – erre nem kapott választ –, később pedig Bánffy és Kós személyesen megkeresték – írja a szerző. – Benedek Elek azt mondta, hog y csak akkor meg y el, ha biztosítékot kap, hog y ő fog elnökölni. Bánffy ezt nem ígérhette meg, mondván, hog y a Helikonnak nem lesz szervezete, sem tisztikara.” (In: A Mag yar Művészeti Akadémia konferenciafüzetei 8., Budapest, 2014) Végül is „26 erdélyi író bevette a nég y bástyás várkastélyt a havasok lábánál
7
– írta akkoriban Molter Károly. – De ha ez az írói parlament nem éppen eg y rajongóan lelkes és imponáló fiatalember és annak megértő művelt házanépének környezetében ül össze, bizony úg y szétszéledünk, hog y hírünk se marad”. Istennek hála, az évek során (1944-ig) ötvenöt tagja lett az Erdélyi Helikonnak, akik mellé esetenként még román és szász tollforgatók is összegyűltek Vécsen, hogy a transzilvanizmus szellemében és a nemzeti
megbékélés jegyében előmozdítsák a sokszínű hazai irodalom ügyét. Azt azonban a legutóbbi időkig csak nagyon kevesen tudták (1990-ig csak egyetlen ember), hogy film (!) örökítette meg a marosvécsi találkozókat. Történetesen azt is, hogy Kemény János báró kedvtelései közé tartozott a fényképezés és a filmkészítés is, a vadász szenvedélye mellett. Böngészve a világhálót, tudomást szereztem Czigány Zoltán filmrendezőről, aki az 1990-es évek legelején, kalandos módon rábukkant Párizsban Kemény János 9,5 milliméteres filmtekercseire. Felhasználta azokat a „Kemény János báró filmjei” című dokumentumfilmjében, ahol megszólaltatta azokat, akik emlékeztek a filmtekercseken látható egykori résztvevőkre, és rögzítette reagálásaikat. A közreműködők között van Sütő András, a báró fia, Kemény Árpád, Molter Károly menye, Marosi Ildikó, Teleki Gemma és Kiss Jenő kolozsvári költő is. Kommentáraikból derült ki például az is, hogy a vécsi találkozókon Dsida Jenő mindig a toronyszobában kapott szállást, ott olvasta fel először a Psalmus Hungaricust. Czigány Zoltán filmjét legutóbb 2017-ben mutatták be a 17. Filmtettfeszt kolozsvári kiadásán. (Folytatjuk!)
8
Vallásosságra hangolva Heike Helmchen-Menke A német püspökök hangot adtak a felismerésnek, miszerint mindegyik generáció kevésbé vallásosan nő fel, mint az előtte levő. A családok vallási szempontból is egyre eklektikusabbak, így a keresztényi nevelés fokozatosan elenyészik. A családokra utaló megállapítás nagy jelentőséggel bír, hiszen ahhoz, hogy egy ember „vallásosságra hangolódjon”, elsődleges fontosságú, hogy „vallásos családban nőjön fel, vag y legalábbis olyanban, mely a nyitott vallásosságra”. A püspökök felismerték, hogy „messzemenő összefüggés van az eg yén vallásossága és vallásos szocializációja között ” (azaz, hogy a szülők miként adják tovább keresztény hitüket és vallásosságukat). A szülőknek pedig támaszra van szükségük gyerekeik vallásos nevelésében. Georg Langenhorst augsburgi vallástanár megfogalmazott néhány elemet, melyek a vallásos nevelés szempontjából központi jelentőséggel bírnak. Először is fontos, hogy a gyermek megtapasztalja a felnőttek részéről a rácsodálkozást arra a felismerésre, hogy a tárgyi világon túl más valóság
is létezik. Ezen a tapasztalaton alapszik a vallás reflektált megismerése. Ennek kiegészítéseként szükség van példaképekre, olyan személyekre környezetükben, akik megélik hitüket, és hitükből kiindulva fogalmazzák meg életüket. Továbbá már a gyerekeknek is fontos érzékelniük, hogy a hittételek akkor is elfogadhatóak az ésszerű bizalom alapján, ha racionálisan nem bizonyíthatóak. A gyerekeknek arra is szükségük van emellett, hogy megtapasztalják, amint a környezetükben élő emberek imák, rítusok, szimbólumok és ünnepek révén megélik és alakítják istenkapcsolatukat. Az ily módon megélt vallási gyakorlat követésre és az életmód elfogadására motiválhatja a gyerekeket. Végezetül a családon túl mutató vallási közösségre is szükségük van a gyerekeknek. A vallás „végül is belülről ösztönző vág yakozás a közösségi életben való részesedésre és az aktív részvételre”. Fordította: Bács Béla János CHRIST IN DER GEGENWART (2020/41, Freiburg i. Br., www.christ-in-der-gegenwart.de)
C-VITAMIN Ez a koronavírus teljesen megbolondította az embereket. Aki fél, aki retteg valamitől, az képtelen gondolkodni és megfontoltan cselekedni. Ezt használják ki a koronavírus-járvány haszonélvezői. Hogy kik azok? Elég sokan vannak: politikusok, üzletemberek, mások… Rettegésben tartják az egész világot – azért, hogy az emberek pénzét elszedjék. És hogy korlátlanul uralkodjanak fölöttük. Ez derül ki Carlo Maria Vigano érsek, egykori pápai követ nyílt leveléből is, amelyet az Egyesült Államok elnökének küldött. Ebben a levélben azt írja: „Isten és ember elleni globális összeesküvés van.” Vigano érsek szerint a járvány leküzdésére bevezetett korlátozásokkal „el akarják pusztítani a társadalom alapját: a természetes családot, az emberi élet tiszteletét, a szabadságot az oktatásban és az üzleti világban. /…/ Az egészségüg yi helyzetre hivatkozva lábbal tapossák az állampolgárok alapvető jogait. /…/ Embertelen és arcátlan zsarnokságot, /…/ egészségüg yi diktatúrát vezetnek be.” És mi történik azokkal, akik ellenállnak? Vigano érsek szerint azokat „táborokba fogják zárni”. Vagy „házi őrizetben tartják, és elkobozzák minden vag yonukat”. Ugye, milyen előrelátóak az egészségügyi szükségállapot kihirdetői! Letartóztatják az állampolgárokat, „mert sétálni akarnak az utcán, mert lélegezni szeretnének, mert nyitva akarják tartani az üzleteiket, templomba akarnak menni vasárnap…” Rémeket lát az érsek úr? – Aligha. Az oktatásban bevezetett újításnak, az online-tanításnak máris van egy elrettentő áldozata. Olaszországban öngyilkos lett az egyik, osztálytársaitól elkülönített gyermek. Nehogy ezt eredményezze az online-oktatás… Közben megdöbbenve értesülhettünk arról, hogy a koronavírusnak már régóta megvan az ellenszere – a C-vitamin, nem kell vakcinákra várni. Vajon miért nem használják? Dr. Olav MüllerLibenau biológus professzor és orvos egy nemzetközi konferencián felhívta rá a figyelmet, hogy „az immunrendszer erősítésében potens eszköz a C-vitamin”. Ami azt jelenti, hogy – idézem – „a magas dózisú C-vitamin képes eg yetlen nap alatt kig yóg yítani a vírussal fertőzött beteget. /…/ Az intravénásan beadott magas dózisú C-vitamin infúzióval csodákat lehet művelni.” És ezt nem ő találta ki, hanem „közel tizenötezer tudományos munka, orvosi publikáció foglalkozik vele”. Mint értekezésében említi: „Kínában – a világ legnépesebb országában – csak ötezer halottja volt a járványnak, mert hamar kezdték el használni ellene a C-vitamint. A Covid-19 ellen ötven tonna C-vitamint osztottak.” Doktor urak, politikusok: mit tesznek, ennek ismeretében? Gyógyítás helyett egészségügyi diktatúrát vezetnek be? Kifosztják és halni hagyják az embereket? Hát, maguknak sem ártana egy kis C-vitamin. Zsehránszky István széljeg yzete
9
Ég és Föld között Istennel Dr. Bakó M. Hajnalka rovata
Adventi titkok Karácsonyhoz közeledve mind jobban megszépül az adventi szent idő. A Jézus Krisztus születésének ünnepére készülődő lélek szentgyónással tisztítja meg magát, hogy méltóképpen fogadhassa az Eucharisztiában önmagát nekünk adó Istenembert, hogy isteni életében részeltessen. Az adventi szent idő négy héten át tart, amit katolikus Egyházunk liturgiája szerint négy gyertyával jelölünk, három egyforma színű gyertya a bűnbánatot fejezi ki, egy pedig az örömet. Milyen szín fejezi ki a bűnbánatot, és milyen az örömet? A templomban vagy otthon elkészített adventi koszorún ott van az eltérő színű gyertya, amely a titkát első látásra nem árulja el. Hányadik hétre esik az eltérő színű gyertya meggyújtása? A három vasárnap mellett egy vasárnap olyan jelentőségteljes, hogy sajátos megnevezése van. Hogyan nevezzük ezt a vasárnapot? Az egyházi évben két ilyen vasárnap van, amikor egészen szokatlan színű miseruhába öltözik a pap. Milyen színű miseruhát ölt magára ilyenkor?
Szent Pál apostol gyönyörű vallomása méltán fejezi ki ezt az időszakot: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.”
Hol találjuk meg a Szentírásban ezt a vallomást?
Kedves Olvasó! A válaszokat a Szent Kereszt Plébániára várjuk! (530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye) 10
Szeretethiány „Kellermayer Miklós, híres élettan-tudós professzor szavaival élve: Mi alapvetően energiaszegény-lények vag yunk! – fogalmazott Balázs atya. – A körülöttünk lévő anyagi világból: Növényekből és állatokból élünk. Ám van ennek a létnek egy lelki aspektusa is: ’Nem csak kenyérrel él az ember!’ – hangsúlyozza a Szentírás Krisztus igéjét. Ennek okán adódik az a tény is, hogy személyünk, énünk éhes a szeretetre, mégpedig egy végtelen szeretetre! Hiszen a három-négy éves gyerek is csak akkor tud normálisan fejlődni, ha a szülei feltétel nélkül szeretik őt. Ezeknek a kisgyermekeknek még nincsen halál-tudatuk: Apa és anya nem halhat meg! Ők mindig velem lesznek, és bármilyen rosszul viselem is magam, örökké szeretni fognak! Azt mondhatjuk tehát, hogy magzatkorunktól kezdve kapaszkodunk egy abszolút szeretetbe, amely viszont messze túlhaladja képességeinket! Az édesanya már az első kilenc hónapban kötődik a magzathoz: beszél hozzá, babusgatja pedig még nem is látta, nem is ismeri őt! Nem csoda, hogy a pogányoknál kialakult az ún. „anya-isten” kultusz: Mert az édesanyának úgy kell szeretnie utódját, mint a Teremtőt: Végtelenül! Ezt a végtelenséget keressük egész földi életünkben, időközben ugyanis úgy érezzük, hogy már régen elveszítettük: édesanyánk vagy édesapánk halálakor. A szerelemben aztán újra felvillan az a határtalan öröm és szeretet, melyet korábban a szülők adtak nekünk. Sajnos azonban még e „rózsás ködben” is elő-előtűnhetnek a széthúzáshoz vezető vádaskodások és veszekedések: Miért szereti őt? Miért nem engem szeret? Ezen a ponton kellene a kamasz fiúknak és lányoknak megmutatni, hogy van valaki, aki tényleg végtelenül szereti őket… A fiatalokat folyamatosan azzal próbálják áltatni, hogy ilyen szeretet nincsen. Csak a pillanatnyi kielégülések, az egyéjszakás kalandok és a szakítások. S ezen a ponton támadják meg az emberek életét a különböző ’kábítószerek’ is: Az egyik halomra tömi magába a csokoládét, a másik alkoholizál, a harmadik a drogokhoz
nyúl, a negyedik karrierista lesz… Naponta meg kell vívnunk tehát a saját ’szabadság’-harcunkat! Mindaddig azonban nem fogunk győzni, míg rá nem találunk egy végtelen szeretetre. Megrázó volt számomra Tim Guénard francia író Erősebb a g yűlöletnél című önéletírása (Szent István Társulat, 2015). A főhős mindössze hároméves lehetett, amikor tizenhat esztendős édesanyja odakötözte őt egy oszlophoz, s egyetlenegy szó nélkül, otthagyta kisfiát. Nem sokkal a történtek után az apjához került, aki új szeretőjét és annak családját szolgálta. S ugyan ő maga mosta ennek a kisfiának is a pelenkáit, mégis e félig mostohagyermeket egy ólba zárva tartották... Állami otthonba, majd javítóintézetbe került. A fiú ez idő tájt elhatározta: Minden menhelyről meg fog szökni, bandavezér lesz, s megöli az apját! S amikor később az ún. Bárka közösségekben járt, sérült gyerekek dadogva, rossz kiejtéssel elsőként mondták neki: „Szeretlek!” – A csavargó kölyök addigi életében nem hallotta ezt a szót. Vágyott Krisztus felé, és három tiszta lelkű pap próbálta is a jó útra téríteni, de állandóan visszaesett, kábítószerezett. Hatalmas lelki küzdelmei voltak, s végül megkeresztelkedett. Ekkor találkozott valakivel, akitől megtudta, hogy édesapja éppen Párizs belvárosában lakik. Mikor találkozott vele, a fiú felkiáltott: Apám! Kezdjünk újra mindent! – Édesapja megdermedt és válaszul pofon vágta gyermekét. Az ifjú csak ekkor látta be, hogy rosszat tett, lerohanta szülőjét. Még a megbocsátást sem szabad rázúdítani a másikra, mint ahogy a mély sebet is csak fokozatosan lehet gyógyítani! A történtek után a fiú végre találkozott egy lánnyal, akit feleségül vett, s akitől később négy gyermeke is született. Feleségén keresztül tapasztalta meg azt a türelmes és végtelen szeretetet, mellyel azután rendezni tudta az apjával való kapcsolatát… Csak akkor tudok végtelenül szeretni, ha olyan vonzásba kerülök, amely képes kiszakítani a bálványistenek karmai közül. Krisztus szavai szerint szűk úton kell tehát járnunk, s ha valóban az életet akarjuk választani, akkor óvakodnunk kell a széles letérőktől!” Korunk súlyos problémáiról Barsi Balázs atyát kérdezte: Haramza Kristóf
11
Gyer kőc rovat Arra-arra, lefelé, egy kicsit felfelé, Tiszán túl, Dunán túl, hol a kurta farkú, tarka malac túr, volt egyszer egy király, s annak három fia. Mikor mind a három fiú annyira felcseperedett, hogy serkedezett a bajuszuk, azt mondta nekik a király: - No, édes fiaim, most már menjetek, lássatok országot-világot! Elindult a három királyfi három szép paripán, s mentek hegyeken-völgyeken, erdőkön-mezőkön keresztül, hol lefelé, hol felfelé, de mindig csak eléfelé. Addig mentek, mendegéltek, míg egyszer csak egy rengeteg nagy városba értek. Kérdik a város végén egy fiútól: - Hé, fiú, miféle város ez a falu? Feleli a fiú, hogy ez a fejér király városa. Megörültek a királyfik, hogy király városába értek, mentek egyenest a királyi palotába, ottan is a király elé, s elémondták, hogy kik s mik ők. Örvendett a fejér király a fiúknak, mert erős barátságban volt az apjukkal. De hát még a királyfik örültek csak igazán, mikor meglátták a fejér király leányát. Sok szép leányt láttak a hazájukban, de ilyen szépet nem. Bezzeg közrefogták mind a hárman, kellették magukat, s ahogy a vacsorának vége volt, mind a három bement a király szobájába, s megkérték a leányát mind a hárman.
12
Melyik ér többet? ,,Hát én most melyiknek adjam? tépelődött a király. - Hej, hej, csak volna még két leányom!” Mit csináljon? Egyiket sem akarta magára haragítani, hát azt mondta: - Halljátok, fiúk, én most egyiknek sem adom a leányomat, hanem menjetek tovább, s amelyik mához esztendőre a leghasznosabb dologgal tér vissza, azé lesz a leányom. Itt a kezem, nem disznóláb! A fiúk kezet csaptak, s még hajnalban útra kerekedtek. Együtt mentek, amíg egy nagy rengetegbe nem értek. Itt az út háromfelé ágazott, megegyeztek hát, hogy hárman háromfelé mennek, s majd esztendő ilyenkor találkoznak ezen a helyen. Elváltak békességgel, s ment ki-ki az útjára. Sok-sok országot bejárt mind a három fiú, mindent jól megnéztek, vizsgáltak, egy s más dolgot megvettek, aztán ismét eldobták, mert még többet érőre akadtak. Hanem telt-múlt az idő, vissza kellett már fordulni, egy-egy dologban mégiscsak megállapodtak mind a hárman, s mire az esztendő letelt, vis�szakerültek abba a rengeteg erdőbe, ahol egymástól elszakadtak. Bezzeg hogy mindjárt azt nézték, melyik mit hozott. A legidősebb mondta: - Nézzétek, én egy olyan messzelátó üveget vettem, hogy a világ végére lehet vele látni. A középső azt mondta: - Én egy olyan köpenyeget vettem, hogy csak belé kell csongolyodni, s odarepít egy szempillantásra, ahova parancsolod. A harmadik azt mondta: - Én meg egy olyan narancsot
vettem, hogy a halottnak, ha még nem telt el huszonnégy óra halála után, csak az orra alá kell tartani, egyszerre fölébred. Ahogy ezt elmondják egymásnak, a legidősebb belenéz a messzelátóba, s hát Uram, Jézus, csak kiejti a kezéből ijedten. - Talán bizony valami rosszat láttál? - kérdezték a testvérei. - Jaj, ne is kérdjétek, halva fekszik a királykisasszony! Belenéz a másik kettő is a messzelátóba, s hát csakugyan igaz: halva feküdt a szép királykisasszony. - Hamar, hamar - kiáltott a középső királyfiú -, bújjatok a köpenyegembe, egyszeriben ott leszünk, s hátha még fel lehet támasztani! Belebújtak a köpenyegbe, s hopp! már ott is voltak a király palotájában. A legkisebb királyfi eléveszi a narancsot, a királykisasszony orra alá tartja, s lám, egyszeriben felpattan a szeme, mosolyog a szája! Na, volt nagy öröm. Volt ám, de nem sokáig. Mert a királyfiak összevesztek a leányon. A legidősebb azt mondta: - Engem illet, mert én láttam meg, hogy meg van halva. A középső azt mondta: - Azt bizony megláthattad volna: ha nincs az én köpenyegem, még most is az erdőben volnánk. Engem
illet a leány. - Úgy-e? - mondá a legkisebb. - Hát aztán mit értünk volna azzal, hogy az egyik meglátta, a másik ideröpített, ha nincs az én narancsom? Nem tudott igazságot tenni köztük a király, össze kellett, hogy hívassa az ország bölcs embereit, hadd tegyenek azok igazságot. Ezek aztán összeültek, hét nap, hét éjjel tanakodtak, az egyik erre beszélt, a másik arra, míg a hetedik éjjel mégis megegyeztek, hogy a legkisebb királyfit illeti meg a királykisasszony. Ebben megnyugodtak az idősebb fiúk is, s úgy járták a kállai kettőst az öccsük lakodalmán, hogy döngött belé a palota földje. Egyszerre csak a nagy vigasság közben eléveszi a legidősebb fiú a mes�szelátóját, s beléje kukkint. - Gyere csak, gyere - mondja a köpenyeges öccsének -, nézz belé, s mit látsz? - Látok - mondja ez - két szép leányt, mint két ragyogó csillag. - No, ha látsz, bújjunk a köpenyegbe, s nézzük meg őket közelebbről! Még meg sem gondolták jól, már ott is voltak. Az ám, király lánya volt az a két leány is. Megkérték a kezüket: adták, vitték a köpenyegben. Meg sem álltak hazáig. Hazaért ekkorra az öccsük is a feleségével. Még csak most volt lakodalom. A sánták is rúgták a port, ahogy tudták. Tál, tányér elég volt, étel-ital kevés volt, mégis minden jól volt! Mag yar népmese
A novemberi feladat megoldása: Pál apostol attribútuma a kard (mert karddal fejezték le).
A decemberi feladat: Az alábbi körrejtvény külső gyűrűjében azt találjátok, hogy mivel ábrázolják Barnabás apostolt (aki csatlakozott a Tizenkettőhöz a missziós munkában). Írjátok meg nekem is! S szerintetek miért pont azzal? Várom válaszotokat! Katóca 1. Doktor 2. Lalinak is becézik 3. Szundikálás 4. A legfiatalabb apostol, a negyedik evangélista 5. már aludna, azaz 6. nagy sebességű
Email cím: lorinczevakatalin@yahoo.com, Postacím: Lőrincz Éva-Katalin, Márton Áron Főgimnázium, Márton Áron utca 80., 530211, Csíkszereda, Hargita megye
13
Ég és Föld között Istennel - novemberi válaszok Márton Hugó atya Hol született? A Székelyudvarhelyhez közeli Zetelakán.
Ezért egy kedves melléknevet is kapott, melyik az? „Az erdélyi papok Mikulása”.
Ki szentelte pappá? Márton Áron püspök szentelte pappá a nagyváradi székesegyházban 1940 május 5-én.
Melyik női szerzetesrend zarándokházának volt a lelki atyja nyugdíjas éveiben, egészen haláláig? Az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációjánál.
Milyen színű ruhát viselt Hugó atya? Fehér ruhát.
Egy dúsgazdag amerikai autóbalesetet szenved Skóciában. Azonnal keresni kellett egy vele azonos vércsoportú véradót. Egy skót fickó jelentkezett és bőkezűen megcsapoltatta vérét. A hálás amerikai hatalmas összegről adott neki csekket. A skót kezét dörzsölte örömében, és harmadik nap, amikor ismét vért kellett adnia az amerikai számára, cseppet sem habozott. A jutalom most sem maradt el, de most már jóval kisebb összegről szólt a csekk. Az ötödik napon újabb vérátömlesztés, a skót még most is készséges. Meg is kapja az új csekket, ez azonban roppant kis összegről szól. A hetedik nap ismét hivják a skótot, hogy újabb véradásra lenne szükség. A skót azonban ezt már nem vállalja. - De hát miért? - kérdezi az orvos -, hiszen eddig olyan szívélyes és szolgálatkész volt. - Nem lehet kérem - ingatja a fejét a skót -, az úrnak most már teljes mértékben skót vér folyik az ereiben...
14
Derűs oldal Főnök a beosztottjához: - Kovács, ezen a héten már ötödször késett a munkából! Tudja mit jelent ez? - Akkor már biztos péntek van... *** - Mi a foglalkozása, újonc? - Diplomás tanár és író vagyok, őrmester úr! - Nem tesz semmit, majd mi embert faragunk magából!
A haldokló zsidó az ágyához hívja a családját és az ügyvédjét, majd elkezdi a végrendelkezést: - És ne feledjétek, Samuel tartozik nekem 7000 dollárral... A felesége megszólal: - Ez az én férjem! Halálán van, de mégis kristálytisztán emlékszik minden apróságra! - ...ugyanakkor a társamnak, Sidnek tartozom 80.000 dollárral... A felesége közbevág: - Jaj, szegény uram, hát már félrebeszélsz?!
Keresztrejtvény „Az a keresztény, aki látja saját testvérét szenvedni és nem szenved vele eg yütt, nincs vele …” (Páli Szent Vince). Az idézet befejező része a rejtvény vízszintes 1. és függőleges 17. számú soraiban van elrejtve. Vízszintes: 12. Fölfelé mozgatja, arra a helyre. 13. Fen. 14. „Szerelem tüze ég fiatal szívében,/ Úg y …. a nyájt a falu végén.”Petőfi Sándor: János vitéz. 16. Új fok, a kört 400 egységre osztó, új keletű mértékegység a geodéziában. 17. Az atomenergiával kapcsolatos. 18. A Rocky filmek főszereplője (Sylvester, ll=l). 20. Zeke elő! 21. … homo, Munkácsy Mihály festménye. 23. Angol ember! 24. Kubai és argentin gkj. 26. Egyensúlyát veszítve térdre zuhanni, - e. 28. … Manibus, az ókori római sírkövek felirata, az elhunytak a halotti istenségek jóindulatába való ajánlása. 30. Sakkban olyan helyzet, hogy a vezér üthető. 31. Piszok, szenny. 32. … késik, nem múlik – mondás. 33. Írásban elrendel, utasítást ad rá - népiesen (ék h.). 36. A végén beperelte! 37. Szárazföld tengerbe nyúló kiszögellése. 39. Látszik – angolul. 41. Árunak pénzben kifejezett értéke. 42. Vajon konok, makacs? 45. Galambféle, de kisebb, szürkésbarna tollazatú madár. 47. Fül, angolul (ék h.). 48. Ezen a helyen meghatározott időre, és érte bért fizetve használatba vett valamit. 50. … Rădescu – román színész. 52. Árusok. Függőleges: 1. Kórházi osztály. 2. E tágas helyiség. 3. Egyfajta préselt falemez. 4. Minden atom magjában azonos tulajdonságú és vegyileg tovább nem bontható anyaga. 5. Gerlice – népiesen. 6. Egyféle ételízesítőt. 7. Tetszést keltően, kedvesen. 8. Általános Tarifa és Kereskedelmi Egyezmény angol rövidítése (GATT). 9. Valamely hangnak félhanggal való mélyítésére utasító jel. 10. Eltervez. 11. A nemesgázok közé tartozó elem. 15. Villamos alkatrészeket gyártó gyár volt Sepsiszentgyörgyön (IAME). 19. … Paz, Bolívia tényleges fővárosa. 22. Mások rászedésére kieszelt ravasz ötlet. 25. Amely személy tárgyról, anyagról éles szerszámmal apró darabokat vagdal le. 27. Román válogatott labdarugó (Dumitrescu). 29. Gazdaságban nagyobb állatok tartására használt épületen. 33. Régi orosz rádiómárkával kapcsolatos. 34. Jelentős változást nem hozó, gyakran csak személyes vonatkozású eseményre. 35. Régészettel foglalkozó kutató (ék h.). 38. Történés előidézője. 40. Folyadékból kimer. 43. Amerikai egyetem. 44. Angol csillag – fonetikusan. 46. Két szó: francia király! és vonalzóféle. 49. Bánatos, szomorú. 51. Deutérium és kálium vegyjele. 53. Kambodzsai és jemeni gkj. Korodi Zoltán - Tusnádfürdő
A novemberi megfejtés Vízszintes: 2. Dicsekedjen a bölcs, és ne Függőleges: 1. Erejével dicsekedjen az erős. Megfejtők: Balázs Ferenc – Csíkszereda, Boros Klára – Csíkszentkirály, Csákány Margit – Csíkszereda, Fülöp Hajnal – Madéfalva, György Ilona – Csíkszereda, Kovács Edit – Gyergyószárhegy, Madaras Vilma – Csíkszereda, Márton Erzsébet – Csíkszereda, Molnár Margit – Madéfalva, Róth Ágnes – Csíkszereda, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda. A szerencsés megfejtő: Csákány Margit – Csíkszereda Az ehavi megfejtéseket december 30-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos u. 38., Hargita megye. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki!
Támogatónk
Rónay György
Betlehem Minden megíratott. A próféták megmondtak mindent jóelőre. De a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel. A te szíved még mindig várt valamit. Egy rést az örök Rendelésen, amelyen a szeretet kiosonhat. József már fáradt volt, ledőlt volna egy kapuboltba, de te csak mentél házról házra, kapuról kapura, és zörgettél és könyörögtél. Nem magadért, hanem a Gyermekért, hogy ne fázzék, ne szúrja szalma gyönge testét, ahogy a próféták megírták. Mert a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel. Hisz van-e telt pohár, melynek színén egy szirom el ne férne még? Ház, hol egy terhes asszonynak ne jutna még hely? Lobbant a lámpaláng, amint az érdes kéz kutatva fölemelte: „Hé, ki dörömböl itt! Takarodjatok, koldusok! Nem csárda ez!” A tárt kapun kidőlt a jó meleg s a zsíros sültek jószaga. S egy kard villant: sokféle martalóc bitangol szerteszét ilyenkor, s a bölcs polgár vigyáz a házra. Betlehem bezárkózott, szíve kővé keményedett a félelemtől. Mert azokban a napokban összeíratta a népet a Császár. Elengedték a láncról a kutyákat, nagy szelindekek futkostak a hóban, dühösen szimatoltak, szűköltek mint a lelkiismeret. Józsefnek fájt a lába, botjára támaszkodva baktatott az érthetetlen éjszakában. Az istálló felé, amely fölött már ott égett a Csillag. A küszöbön megállt, hátrahőkölt a vastag trágyabűztől, s tanácstalanul visszanézett. Te már tudtad, hogy nincs segítség. Az emberek bezárták szívüket, A Szeretet hiába könyörög, nem talál rajta rést. Fájdalmak Emberét hozod világra nyomban, fájdalmak anyja vagy, fájás nélkül szülő, amint a nyirkos szalmára lerogytál, s öled végtelen távolából meghallottad a koldus Újszülött didergő zokogását.