Szárnyalni Szűz Mária lelkületével Sokszor megcsodáljuk a magasban keringő madarakat. Szárnyaik segítségével emelkednek a magasba, mi emberek is a lelkünk erejével… Szárnyalni sokféleképpen lehet. Lehet nagy erőfeszítéssel, mint a hattyúk, vagy könnyedén, mint a fecskék. Lehet alacsonyan röpködni, mint a verebek, vagy szédületes magasokba emelkedni, mint a sasok. Repülni lehet csapatostul, mint a seregélyek és a varjak, vagy szabályos alakzatban, mint a vadludak és a darvak. És vannak emberek és madarak is, akik csak a földön hajlandók járni, mint a pingvinek és a struccok, pedig szárnyuk nekik is van! Ezenkívül a madaraknak korlátlannak tűnő, mégis sajátos légterük van, amelyben szárnyalni szeretnek. A madarak királya, a sas, szélesebb környezet adottságaira nyitott, berepül minden madár légterébe. Őt egyedül a holló meri megtámadni, amikor lejjebb ereszkedik megszokott magasságából. Felülről a hátára repül, karmaival belekapaszkodik, és csőrével próbál kárt tenni benne. A sas nem támad vissza, egyszerűen elkezd a magasba emelkedni. Olyan magasságba repül hirtelen, ahol a hollónak már nem elég az oxigén, így aléltan hull alá a sas hátáról. Ha az emberek között járva valaki megtámad, panaszkodik, meg akar bántani, fel akar dühíteni, rossz gondolatokat, érzéseket, félelmet akar kelteni benned, egyszerűen csak kezdj emelkedni. Belső szárnyalással, Szűz Mária lekületével emeld lelkedet szeretetteljes szívvel az Istenhez. Az üdvtörténet nagy eseményei, a rózsafüzér húsz titka mind megannyi légtér, melyben szemlélhetjük megváltó Jézusunk misztériumait. Miközben élő hittel, bízó reménnyel és önátadó szeretettel ezt tesszük, magunkba fogadjuk Krisztust, s ezzel lassanként kialakul bennünk Krisztus lelkülete. Közben megfigyelheted, hogy ebben a lelki térben potyogni kezdenek a téged támadók, mint Szent Domonkos idejében… Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztő: Sárközi Sándor. Grafikus: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő. ISSN: 2558-8389. Elérhetőség: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.
2
A Szűzanya, Jézus legkiválóbb tanítványa, aki nemcsak hallgatta, hanem tettekre is váltotta Isten igéjét, megtanít minket az istengyermeki életre a rózsafüzér imádkozása által. Családunkban négy generáció óta – ami több mint 150 év –, imádkozzuk a rózsafüzért. Édesanyám, a félárva tízéves kislány álmában kapta a biztatást Lisieaux-i Szent Teréztől: “megsegítelek, csak imádkozd a rózsafüzért.” Már nyolc évtizede eltelt, hogy naponta elimádkozza a rózsafüzér koszorút. 1945. október 7-én Mindszenty József hercegprímás arra kérte népünket, hogy „leg yünk most az imádság nemzete. Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni!” És kaptunk erőt, túléltük a veszedelmeket, és napjainkban is Nagyas�szonyunk oltalma alatt bizakodunk. Szent Mihály napján Isten Szolgája Márton Áron püspökre emlékeztünk halála 40. évfordulóján. Felelevenítettük a mennyország felé tartó főpásztor utolsó mondatát: „Édesanyám, meg yek hozzád.” Október folyamán, amikor a hívekkel, a lelkiségek tagjaival, a Mária Légió és a Rózsafüzér társulatokkal vagy a Mária Rádióval együtt imádkozzuk a rózsafüzért, lépjünk személyes kapcsolatba a Szűzanyával. Október 18-án pedig az „Eg ymillió g yermek eg yütt imádkozza a rózsafüzért” venezuelai kezdeményezéshez társulva, iskolás gyerekekkel együtt imádkozzuk a rózsafüzért. Csíksomlyón arra kért Ferenc pápa, hogy imádkozzunk –„járjunk eg yütt az úton, kérve az Úrtól a keg yelmet, hog y a régi és a mostani sérelmeinket és bizalmatlanságainkat változtassa új lehetőségekké a közösség érdekében.” Most a világjárvány idején ez a kérése kapjon nagyobb figyelmet, és közösen mondjuk: „Édesanyánk, taníts meg minket összevarrni a jövőt...” Béke Királynéja, te számtalanszor békével ajándékoztad meg népeinket, adj békét nekünk! Minden kedves Olvasónak, munkatársaim nevében is békés, Istenhez szárnyaló októbert kívánok, a főszerkesztő
Szívünkbe vésve Ancilla Rötger
Sokan jönnek hozzánk olyanok, akik az Egyház segítségét keresik, de nincsenek megfelelő bizalommal egyes hivatalviselőkkel szemben. Gondjaikról beszélnek nekünk, melyeknek gyökerénél mindig az Isten és az élet utáni vágy ismerhető fel. Hétköznapi történetek köntösébe öltöztetik kereső vágyaikat. Amikor meghallgatom őket, akkor lelki mélységeink találkoznak, megérintik egymást. Hasonlóan ahhoz, amint Martin Buber egyik haszid elbeszélésében is történik Mendel rabbival. „Gyakran elmesélte, hog y minden ember, aki eljött hozzá s kérte az ő imáját, meg jelenik lelki szemei előtt, miközben csendben imádkozza a szokásos Tizennyolc-kérés imát. Valaki elcsodálkozott ezen és azt mondta, hog yan
lehetséges ez, hiszen az ima rövid, ahhoz képest, hog y milyen sokan felkeresik, hog y járjon közben értük Istennél. A rabbi ezt válaszolta: Minden ember terhe és gondja, nyomot hag y szívemben. Amikor pedig imádkozom, megnyitom szívem és azt mondom: Világ ura, olvasd, ami itt írva van!” A rabbi csendben és sebezhetően hallgatja végig a hozzá fordulók gondjait, miközben azok nyomot hagynak szívében és ezeket imádkozás közben, csendben Isten elé tárja. A csenddel való szembesülés, annak átélése megváltoztatja az embert. És ha szívemben érzem embertársam fájdalmát és az Isten előtti csendben átélem azt, akkor is változás történik. Isten lépik be az életembe. Fordította: Bács Béla János CHRIST IN DER GEGENWART (2020/34, Freiburg i. Br., www.christ-in-der-gegenwart.de)
A sivatagi atyák mondásaiban olvassuk a következőt: „Teofil pátriárka egy napon meglátogatott egy remeteközösséget. Az összegyűlt testvérek Pambó atyának, az egyik remetének szóltak: Mondjon valamit a főpapnak! Az idős remete csak ennyit válaszolt: „Ha ő nem épül a hallgatásomon, nem fog tanulni a beszédemből sem.” (A sivatagi atyák mondásai 21. oldal). Hasonló eset történt, amikor „néhány vendég meglátogatta Félix atyát és kérték, hogy szóljon hozzájuk. Az idős szerzetes azonban csendben maradt. Először ők is csendben voltak, de azután újra kezdték kérlelni. Akkor megszólalt: Egy szót akartok hallani? Ezt válaszolták: Igen, atya. Azután az idős ember így válaszolt nekik: Ma nincsenek szavak! Meghallva ezt, sóhajtozni kezdtek a testvérek, és kérlelték az atyát, hogy imádkozzék értük” (22. oldal). Talán még azt is mondja: Hallgass velem Rá! Mindjárt csodálatosan gazdag leszel a csendben. Ez nem üres szótlanság, semmittevés, hanem szeretetből való odafigyelés az Úrra. Ez a csend nemcsak kívülről vesz körül, hanem belénk is hatol, be akar tölteni. Mi pedig engedjük, hogy lelkünk legkisebb zugát is átjárja, hogy lecsendesítse a gondolatainkat és a vágyainkat... Forrás: www.zsongoratya.hu
3
Az asztrológiában az október hónapot a Mérleg havának nevezik, utalván az őszi napéjegyenlőséget követő időszakra, a világosság és a sötétség egyensúlyának jelképére. Az ősz a csendes elmúlás ideje, a természet szíve egyre lassabban ver, az élőlények elrejtőznek oltalmat jelentő odúikba. Az ember is egyre inkább vis�szavonul hajlékába, ahol – Pilinszky János szavait parafrazálva – egy lámpásfénye is elég ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat. Érdeklődésünk befelé fordul. Óhatatlanul átéljük az emberi sors misztériumát, és valami benső hang arra késztet, hogy mérleget készítsünk. Néhány hete megszólalt a csengő. Közel félévnyi szünet után újra megteltek a tanintézmények termei. Zsibongó gyerekektől hangosak az udvarok, a folyosók. És bár minden évben egy kicsit más a találkozás, egymást óvatosan méregetve kutatjuk a változásokat, az idei évben a bizonytalanság is belopakodott közösségeinkbe. Kiül a maszkok fölött csillogó szemekbe, bátortalanul keresve a lehetőséget a különleges korlátozások között lelkeink találkozására. „Ez borzasztó! Nem hiszem el! Maszkban? Másfél méterre? Kezet kell mosni? Jaj, hallottad? Mi lesz, ha megint? Mi lesz, ha mégis? És ha mégsem?”
Mérlegeljünk! Len Rita írása
4
Azt érezzük, hogy a világ kifordult a sarkaiból, és nem találjuk benne a helyünket. Szeretnénk tudni a bizonyosat, azt várjuk, valaki mondja meg nekünk, hogy merre, meddig, és miért? Régi igazság, hogy minden változik. Hérakleitosz (Kr. e. 535 – Kr. e. 475) ókori görög filozófus szerint a világ és benne az ember szakadatlan átalakulásban van. A változás a dolgok lényege. Azonban tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem minden változás jelent egyben fejlődést is, és nem minden mozgás visz előrébb, juttat közelebb a célunkhoz. Ha megpróbáljuk egészében, teljességében szemlélni a közelmúltunk eseményeit, és lehetőséget adunk magunknak a mérlegelésre, arra, hogy megértsük a történések hátterét, rájövünk, hogy nem mi uraljuk ezt a változást. Legyünk bár dühösek, vagy pokoli félelem áras�szon el bennünket, alapjában véve kullogunk az események után, elszenvedői vagyunk azoknak. Ilyen körülmények közt egy dolgot tehetünk: a kétségbeesett kapálózás helyett visszaadjuk az irányítást a Teremtőnek, rábízzuk magunkat
arra, aki még a hajunk szálait is számon tartja. Istenben nincs változás, Ő mindig ugyanaz „tegnap, ma s mindörökké”. De Ő minden változás, mozgás kiindulópontja! Ő uralja minden lényeges és lényegtelennek tűnő dolgainkat. Nekünk pedig rá kell tudnunk bízni magunkat, életünk fontosabb kérdéseit, örömeinket, bánatainkat, félelmeinket, aggodalmainkat, terveinket, igyekezetünket és munkánkat egyaránt. Ekkor tapasztalhatjuk meg az igazi, felemelő, belső szabadságot, és pihekönnyűvé vált lelkünk szárnyalhat, emelkedhet, miközben magunk mögött hagyjuk a panasz, a düh, a félelem lehúzó súlyait. Ahhoz, hogy a mérlegünk egyensúlyba kerüljön, bizonyos dolgokat érdemes kidobálnunk az egyik serpenyőből, míg a másik oldalon a fontosabb dolgaink megőrzésére és megerősítésére kell törekednünk. Dobjuk ki például a rohanó életet szimbolizáló mókuskereket, az egymásra halmozott programokat, gyermekeink felesleges különóráit, a teljesítmény vagy elismerés hajszolásából eredő vállalásainkat!
Erősítsük meg a karantén ideje alatt talán megtapasztalt csendet, nyugalmat, a belső figyelést, az egymásra szánt minőségi időt, az imádságot, a játékot, a természet csodálatát! Zárjuk ki a pánikkeltő jóslatokat, a sosincsvége találgatásokat az elkövetkezendő borzalmakról és katasztrófákról, amelyek ránk várnak, és amiket a hatásvadászok szerint az emberiség elpusztításának céljából zúdítottak ránk! Tegyük meg azokat a konkrét lépéseket, ami tőlünk telhető: vegyük fel a maszkot, ha szükséges, tartsuk be az egészségügyi védekezés józan szabályait, segítsünk a környezetünkben ott, ahol és ahogyan tudunk! „Gyászoljuk” meg a veszteségeinket, engedjük el a be nem teljesült nyaralásunkat, korlátozott szabaságvesztésünkből fakadó sérelmeinket, és gyűjtsünk erőt a jelen helyzet kihívásaihoz! Figyeljünk oda a kapcsolatainkra, tartsuk meg és ápoljuk a tőlünk karnyújtásnyira és akár a maszkok mögött létező kapaszkodóinkat, a találkozásokat a számunkra legfontosabb emberekkel! És őrizzük és erősítsük kapcsolatunkat a Gondviselővel is, Vele, aki a viharos tengeren felénk nyújtja kezét, hogy megtartson minket! Bízzunk Benne, hiszen ha Ő beszáll a bárkánkba, nyomban eláll a szél! Egyértelmű tehát, hogy a mérlegünk egyensúlyi állapotának megteremtéséhez ezt az iskolai évet nem lehet úgy végigvinni, mint az eddigieket. Sokkal inkább az elengedéseink mellé társuló pozitív életszemlélettel, egy kicsit lazább, egy kicsit megengedőbb szemlélettel, több türelemmel és nagy hittel. Diákoknak, pedagógusoknak, szülőknek, vezetőknek egyaránt. Fektessünk nagy hangsúlyt tehát a beszélgetésre, a valódi, őszinte, minőségi odafigyelésre! Tervezzünk szituációs játékokat, helyzetgyakorlatokat, oldjuk fel a feszültségeinket dramatikus elemekkel, és ne féljünk a humortól! Nevessünk a helyzeten, a maszkos arcokon, és akár magunkon is, mert így kevésbé ijesztő, és sokkal emberibb. Kívánok egyensúlyt, szárnyaló lelkeket, sok erőt, szépséget és örömet ebben a közös kalandban!
5
Mirk László írása
A Nagyúr Ez csak egyike azoknak a megtisztelő titulusoknak, amivel gróf Bánffy Miklóst (1873– 1950), írói nevén Kisbán Miklóst nevezték művészkörökben a kortársai. De mondták dilettánsnak is, talán mert gyanúsnak vélték író-mivoltát egy főnemes és nagybirtokosnak, a hajdani uralkodó osztály tekintélyes képviselőjének. Pedig a Naplegenda című drámájával íróként már 1906-ban feltűnt (Ady első sikereinek kora ez!), hogy ezt még öt színműve, köztük A nag yúr (1913), a legendás hun király, Attila korában játszódó darabja kövesse, úgyszintén még két novelláskötete, egy regénye, egy emlékirata és két tanulmánykötete szép egymásután az első világháború végéig. Ezen kívül rajzai, könyvillusztrációi, festményei, színházi-, opera-díszlet- és kosztümtervei, rendezői munkássága széles palettán körvonalazta a Nagyúr sokoldalú művészportréját, az íróit is beleértve, természetesen. Jogos tehát az a sokszor elhangzó megállapítás, miszerint Bánffy Miklós tájainkon a reneszánsz típusú szellemiség ragyogó megtestesítője. És mégis, mindezek ellenére, mint tudjuk, nem tartozott az elmúlt évtizedek favorizált írói közé. Már-már a „hátulsó polcról” (Nemeskürty István) vehettük csak kézbe szépírói életművének betetőzéseként született, 1934–1940 között 6
kiadott Erdélyi történet című regénytrilógiáját, a Megszámláltattál…, És híjával találtattál…, Darabokra szaggattatol... hármas tagolású műremekét, egyszerűen azért, mert nem jelenthetett meg évtizedekig. Kolozsvárt született, nagy múltú, főúri család sarjaként. Szülővárosában kezdte, majd Budapesten folytatta egyetemi tanulmányait a jogés államtudományi karon. Ez idő alatt zenélni tanult, sőt írt is pár zenedarabot. Ennek is köszönhette, hogy évek múltán kinevezték a budapesti Opera és Nemzeti Színház intendánsává (főfelügyelőjévé). Festeni is tanult diákkorában Székely Bertalantól. 1895-ben aztán jogi doktorátust szerzett, utána néhány évig magas tisztségeket töltött be állami főhivatalokban. Mint az ország egyik legnagyobb földesura (60 ezer hold birtokosaként) kötelességének érezte, hogy a közért is tegyen, ezért politikusi pályára lépett: 1906-tól 1909-ig Kolozsvár és Kolozs megye főispánja, 1910-től országgyűlési képviselő, 1916-ban IV. Károly koronázási parádéjának kormánybiztosa. Mint békepárti polihisztor a díszes felvonulás végére a sorba beállította a háborúban megrokkant katonákat is… No de erről Ő maga, Bánffy Miklós gróf beszéljen: „Már a befejező aktus következett, az aranysarkantyús lovagok avatása: előbb a nag y nevek, utána az én embereim… Ezeknek persze nem volt díszmag yarjuk. Tudtam, mint a koronázás kosztümtervezője is, mit kell tennem. Nem öltöztettem fel őket. Úg y jöttek, mintha a lövészárokból jönnének, csukaszürkében, kikefélve, de kopottan, foltozottan, összevarrt bőrövekkel, lövészárkot látott bakancsban. S jött velük a koronázó templomba (a budai Mátyás-templomba, M. L.) a harctér, az ág yúszó és légnyomás, hog y csillog janak a blúzokon az arany és ezüst vitézségi érmek, amelyekhez annyi vér és halál tapad. A király előrejött a szentély szélére…, és szólították az én embereimet… Eg y kétrét görnyedő emberroncs emelkedett fel az eg yik szélről, két mankójára nehezedve ment a király elé. A templom
felzúgott az elszörnyedéstől. A nők eltakarták a szemüket. Az udvari emberek engem kerestek a tekintetükkel, mi ez? Vállat vontam. Mi volna, aranysarkantyús lovagokat avatunk. A király kezében Szent István kardja háromszor érintette a csukaszürkébe öltöztetett roncs vállát… Ötvenen is lehettek. Mankóval, falábbal, fél karral, ezüstgégéjűek, féltüdejűek, sipolyosak. A harctér, a lövészárok.” (Illés Endre: Krétarajzok – Arcképvázlat Bánffy Miklósról, Magvető Kiadó, Budapest, 1970) Hát ez bizony akkor felért egy hőstettel, még ha ünneprontónak tekintették is sokan. És ugye milyen igaza volt Kós Károlynak, amikor ezt nyilatkozta Bánffyról: „Ha valaki tudja, hát én tudom, hog y milyen erős jellem volt.” (Benkő Samu beszélgetései Kós Károllyal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978) Ez idő tájt, 1912–1918 között volt a magyarországi állami színházak és a budapesti Operaház intendánsa. Neki köszönhető, hogy Bartók Béla korábban elutasított műveit, A fából faragott királyfi egyfelvonásos táncjátékát 1917-ben, és A kékszakállú herceg vára egyfelvonásos operáját végül 1918-ban – magyar dirigens híján, és az előadók tiltakozása ellenére – az Operaház bemutatta. És amikor az ország 20. századi történetének igen feszült időszakát élte, 1921 áprilisától 1922 decemberéig a Bethlen-kormányban külügyminiszter. Másfél év alatt elérte, hogy a kisantant tiltakozása ellenére Magyarország a Népszövetség tagja lett, és különbékét kötött az Amerikai Egyesült Államokkal. Az akkor már zseniális diplomata hírében álló Bánffy Miklós megszervezte azt a népszavazást (1921. december 14–16.), mely eldöntötte, hogy Magyarországhoz és nem Ausztriához tartozik Sopron, amiért 1922-ben megkapta a Leghűségesebb Város (Civitas Fidelissima) címet. A népszavazás létrejöttében végzett tevékenysége elismeréseként, 2013 decemberétől gróf Bánffy Miklós szobrával is találkozhatunk Sopronban. Életre szóló döntése 1926-hoz kötődik. Hazatér Pestről a messze földön híres boncidai kastélyába, hogy bekapcsolódjék az akkoriban kibontakozó hazai magyar irodalmi-művészeti mozgalmakba. Kuncz Aladárék, Kós Károlyék oldalán vezető szerepet vállal az erdélyi irodalmi élet irányításában. Kezdettől fogva ő
volt az Erdélyi Helikon főszerkesztője, ugyanakkor az egyik vezető előmozdítója az évenként megrendezett marosvécsi Helikon-találkozóknak, jelesen bábáskodott az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó születésénél és annak két évtizedes áldásos működésénél, fórumot és tisztes megélhetést biztosítva a fiatal erdélyi magyar irodalom sok tehetséges írójának, költőjének, akiknek a könyveit időnként illusztrálta is. Közben sűrűn publikálja szépirodalmi műveit az epika és a dráma területén: a Maskara (1926) című csípősen szatirikus színművét, a „bravúros dramatikus kompozíciójú” (Gaál Gábor) Reggeltől estig (1928) című regényét, a Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja (1931) című novellás-füzérét, valamint a Martinovics (1931) című drámáját. Regénytrilógiája, az Erdélyi történet tehát nem előzmény nélküli teljesítménye a prózaíró Bánffy pályájának delelőjén. A hármas tagolódású cím egy bibliai idézet, ami a Bánffy-trilógia irányulását beszédesen is kifejezi, nevezetesen, hogy a 20. században a főúri osztály már semmiféle történelemalakító szerepet nem játszhat, a sorsa a lassú és biztos felmorzsolódás. Pontosabban: az 1904 és 1914 közötti évek erdélyi és magyarországi arisztokráciájának agóniáját ábrázolta az író, nem kevés önéletrajzi elemet építve be a regénybe. Eltekintve a mű cselekményétől, csupán egyetlen 7
epizódjára fókuszálunk, arra a jelenetre, ahol Bánffy gunyorosan liberális felfogása csattanóvá hegyeződik, amikor a haladottabb nézeteket valló Kadacsay Gáspár így vág oda az őt le-hazaárulózó társaságnak: „Én bizony árulnám, árulnám a hazát, de a kutya se vásárolja meg, ameddig ti benne vag ytok!” Kevesen tudják, hogy gróf Bánffy Miklós verse(ke)t is írt. Kézirat őrzi a Kolozsvárt 1948. február 16-án – négy évvel a halála előtt írt –, Íme az ember című versét, amely így zárul: „E pár sort írjátok az én fejfámra: / Íme az ember, / Gyarló, g yönge ember, / Aki sokat küzdött, és sokat vétkezett, / És földdé lesz, ami földből vétetett.”
Megjegyzés: Az utóbbi napok örömhíre: a Román Írószövetség a 2019-es év Leg jobb műfordításért járó irodalmi díját a kolozsvári jeles műfordító, Marius Tabacu kapta Bánffy Miklós Erdélyi történet három kötetének román nyelvű átültetéséért (Trilogia Transilvană I. II. III.) „Azért fontos, hog y a román olvasókhoz is eljut ez a mű – emelte ki sajtónyilatkozatában a fordító –, mert megtudhatják, miként gondolkodott eg y mag yar arisztokrata a románokról.” (M. L.)
8
Egy szoborállítás történetéhez Kaposváron október 3-án Márton Áron szobrot állítottak a Kossuth-téren. Már július 28-án felemelő pillanatoknak adott otthont Párkányi Raab Péter budakeszi műhelye: Melocco Miklós és Tóth Dénes szobrászművészek az alkotó és a kaposvári delegáció jelenlétében értékelték a somogyi megyeszékhely új, készülő Márton Áron emlékművének gipszmodelljét – olvastam a kaposvarmost.hu oldalon. A szoborállítást kezdeményező, csíksomlyói búcsújáró kaposváriak képviselőjét, dr. Kéki Zoltánt, Kaposvár korábbi címzetes főjegyzőjét kérdeztem, hogyan is kezdődött a csíksomlyói búcsúra járásuk, és hogyan jutottak Csíksomlyó gondolatától Márton Áron személyéhez? 1993-ban voltam első alkalommal a csíksomlyói búcsúban. Már a keresztalják imádságos vonulása, az ütemes csengő- és kolomphangok mellett felcsendülő szép egyházi énekek varázsa rabul ejtett. A Kegytemplom a Szűzanya csodálatos szobrával, a szentmise semmihez nem hasonlítható misztériumával pedig életem részévé tette Csíksomlyót, Székelyföldet, Erdélyt. A következő évtől már buszos zarándokutat szerveztem önkormányzati képviselők, köztisztviselők, közalkalmazottak és barátaim részvételével. 2019-ig mindössze egyetlen év maradt ki a búcsújárásból. A hosszú évek alatt bebarangoltuk Erdélyt és az elszakított részeket. Utazásaink során nem csupán a csodás műemlékek, a mesés táj szépsége vésődött a lelkünkbe, hanem az ott élő testvéreink kitartása, hűsége a hithez, a nemzethez. Márton Áron püspökről búcsújárásaink előtt is voltak ismereteink, de ahhoz, hogy megtudjuk, milyen óriás volt ő, kellettek ezek a barangolások, kellettek a gyulafehérvári, csíkszentdomokosi és csíkszeredai
látogatásaink során szerzett információk. Életem egyik felemelő élménye, hogy kaposvári zarándoktársaimmal ott lehettem a csíkszeredai Márton Áron szobor avatásán, és a rendezvény keretében Dér Tamás alpolgármester úrral közösen koszorút helyezhettünk el a szobornál, így is tisztelegve a nagy püspök emléke előtt. Búcsújáró társaimmal beszélgetve Trianon századik évfordulója és a nemzeti összetartozás éve kapcsán jutottunk arra a következtetésre, hogy az évforduló üzenetét, lényegét semmi nem fejezhetné ki jobban, mint egy Márton Áron szobor, hisz a Püspök atya egész élete a nemzetért, a hitért, az igazságért való kiállás és az együvé tartozás legszebb példázata. Innen fakadt, ebből indult a szoborállítás kezdeményezése. A múlt év október 6-án a kaposfüredi Szent Őrangyalok templom kertjében áldották meg a Magyar szentek - Magyar boldogok emlékművét. A boldoggá avatási listán szerepel Isten Szolgája Márton Áron is. A somogyországiak tudatában men�nyire érezhető tisztelete? A somogyországi emberek talán az átlag magyaroknál jobban ismerik Márton Áron életét. Ennek oka, hogy a két megye - Hargita és Somogy - valamint a megyeszékhelyek - Csíkszereda és Kaposvár - immár 30 évvel ezelőtt testvérkapcsolatot létesítettek. A szoborállításról szóló híradások a helyi írott és elektronikus sajtóban, televízióban, rádióban pedig napjainkban az érdeklődés középpontjába helyezik Erdély legendás püspökének alakját. Márton Áron püspök atyára úgy tekintünk, mint Székelyföld nagy szülöttjére és a 20. század egyik legnagyobb magyarjára. Ez az év minket, magyarokat sok mindenre emlékeztet. Nagy-Magyarországra, a kis „magyar világra” – melyet az „emberkatedrális” is megtapasztalt. Azért megkérdezem, vajon a magyarországi ellenzék hogyan viszonyul a kaposváriak Márton Áron-emlékmű állításhoz? A szoborállítás kapcsán eddig egyetlen negatív véleménnyel sem találkoztam. Talán nemcsak nyitott fülekre, de nyitott lelkekre is talál az üzenetünk, miszerint a szoborállítás egyúttal tisztelgés Trianon igazi megszenvedői, a határokon kívül rekedt nemzettársaink előtt, és főhajtás a hitükért, magyarságukért meghurcolt, mártíromságot elszenvedett valamennyi testvérünk emléke előtt is. Márton Áron püspök atya személye és a nemzeti együvé tartozás pedig nem olcsó napi politikai témák,
kérdések. Bízom benne, hogy politikai hovatartozástól függetlenül valamennyi kaposvári és somogyi magáénak érzi a szobrot és az üzenetet is. Mit üzen a Krisztus világa lap olvasóinak? Megtisztelő azokhoz szólni, akik nem csupán hitükhöz maradtak hűségesek, de Erdélyhez, Partiumhoz és Dél-Bánsághoz, megőrizve nemzeti identitásukat a legsötétebb időkben is. Trianont minden magyar megszenvedte, de annak poklát csak az elcsatolt részeken élő nemzettársaink járták meg. Volt azonban egy püspökünk, Márton Áron, aki remény a reménytelenségben. Még 40 évvel halála után, messze szülőföldjétől, a Kaposváron állítandó szobrával is üzen és a reményt adja nekünk. A reményt, hogy lesz autonómia ott, ahol többség a kisebbség. Reményt, hogy becsülni, tisztelni fogják a magyart a szórványban is. Reményt, hogy meghallgatásra talál nemzeti imánk: „Isten áldd meg a magyart”.
Van miből erőt és hitet meríteni, hisz ki gondolta volna 30 évvel ezelőtt, hogy akadály nélkül utazhatunk egymáshoz? Ki gondolta volna, hogy pünkösd szombatján együtt lehetünk és imádkozhatunk Csíksomlyón a nyeregben? De akár 15 éve is ki gondolta volna, hogy újra egy nemzet lehetünk? Talán csak olyan nagyjaink, mint Márton Áron püspök, aki tudta, hogy előbb-utóbb egymásra találunk. Kívánom, hogy a hitük mellett őrizzék és táplálják a reményt, ez adhat további erőt közös álmunk megvalósulásához. Kérdezett: dr. Darvas-Kozma József 9
Nézőpont
Keresztény Nyári Szabadegyetem Szeptember 12–15. között Zeteváralján került megrendezésre a nyár elejéről elhalasztott Keresztény Nyári Szabadegyetem, amely idén a Nézőpont névre lett keresztelve. A járványügyi korlátozások ellenére a szervezők mindvégig kitartottak a fizikai térben történő lebonyolítás mellett, ennek megfelelően leginkább nyitott, tágas terekben – sátorokban – zajlottak az előadások a Zetavár Panzió és Kemping területén. A második alkalommal megtartott szabadegyetem idén a párkapcsolatok, a házasság és a gyerekvállalás témaköreire lett felépítve, ennek értelmében hiteles és szakmájukban tapasztalattal bíró szakemberek világosították fel a fiatalokat a kihívásokról és örömökről. Borota Gábor pszichológus gyerekvállalásról és önazonosságról, Józsa Csaba mentálhigiénés szakember a kereszténység társadalmi változá-
10
sairól beszélt, míg Ilyés Zsolt plébános és Jakabos Barnabás jezsuita szerzetes előadásai a hiteles, vallásos egyházi kép kialakulását dolgozták fel, csak hogy néhány témát említsünk. Lazításból sem volt hiány: tollaslabda, röplabda, kvíz-est, méta, gyalogtúra, társastánc is szerepelt a programpontok között, a bátrabbak pedig a légpuskákat (airsoft) is kipróbálhatták ellenőrzött körülmények között. A vasárnapi istentiszteletet Fülöp László celebrálta, ahol Tamás Barna volt ifjúsági lelkész és Takó István egyetemi lelkész is tiszteletüket tették. A tábortűzzel, szalonnasütéssel, élőzenés aláfestéssel a szervezők hangulatossá tették az estéket, mintegy kimerítve a fiatalokban levő közösségi vágyat, amelyből idén nagy hiányt szenvednek. Hála Ferencz Evelin főszervezőnek! Korpos Attila Forrás: www.fif.ma
Ég és Föld között Istennel Dr. Bakó M. Hajnalka rovata
Magyarok Nagyasszonya Október a katolikus világban a rózsafüzér hónapja. A hétköznapokban a betakarítás, a termés számbavétele, megmérettetés egy esztendő után. Ilyenkor még lázas munka folyik a gazdaságokban, amíg minden haza nem kerül a mezőről. A nappalok rövidülnek, az esték hosszabbodnak. Hogyan nevezik az október hónap esti liturgiáját? Nekünk, magyaroknak ez a hónap Nagyasszonyunk hónapja is, a Magyarok Nagyasszonyáé. Szent István királyunk Neki adta át Szent koronáját, a Magyar Szentkoronát, népével együtt, élete alkonyán, örökségként, amikor minden gyerekét, örökösét a kegyetlen sors kivette a kezéből. Miben áll Szent István királyunk korszakalkotó tette? A Magyarok Nagyasszonya, a Boldogasszony, dalra ihlette az ének-kedvelő magyarságot. Ez a lelki igény minden bizonnyal egyidős a magyarság öntudatával, ami belevész a történelembe, de máig fennmaradt a folytatása, tisztelete és szeretete, a népénekből himnusszá formálódott, minden magyar számára érvényes hódolattá. Szerencsére megmaradt írott forrása, amiért méltán lehetünk nagyrabecsüléssel. Melyik ez a legrégebbi himnuszunk? A Magyarok Nagyasszonya, Magna Domina Hungarorum tiszteletére a Mária Országához, Regnum Marianum-hoz hűséges „örökösök” szentélyeket emeltek. Ezek közül csupán hármat említenék. Egyik a mai, megmaradt kicsi Magyarország/Anyaország szívében, Budapesten van, a másik a katolikus világ fővárosában, Rómában várja a Szent István-i örökösöket, a harmadik szűkebb hazánkban, Csíkországban ünnepli a Boldogasszonyunkhoz tartozás magasztos lét-minőségét. Melyik ez a három templom? Ünnepét rendkívüli együttérzéssel ünnepli meg nemzetünk az ehhez a méltósághoz címzett templomainkban. Ilyenkor eltűnik a tér és az idő, csak a leborulás és hála képes kifejeződni ekkora égi megtiszteltetés átélése során, a „minden kegyelmek közvetítője”, nemzetünk Édesanyja napján. Mikor tartjuk az ünnepét?
Kedves Olvasó! A válaszokat a Szent Kereszt Plébániára várjuk! (530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye) 11
Szent Kozma és Damján
Ég és Föld között Istennel - a szeptemberi helyes válaszok -
Hol tevékenykedtek? Kis-Ázsiában, Kilikiában.
Mag yar nyelvterületen melyek a legismertebbek templomaik? Magyarország: Vát, Zalaszántó, Bogyoszló, Erdély: Marosvásárhely, Vidra, Felvidék: Cigelka, Szekcsőalja.
Milyen erővel g yóg yítottak elsősorban? Az imádság erejével.
Melyik az a legmegbecsültebb nemzeti ereklyénk, amely ábrázolja Mikor van az emléknapjuk? őket, szentesítve a mag yarok nemzeti küldetését, a g yóg yítást? Szeptember 26. A Magyar Szentkorona.
Gyer kőc rovat
? Az augusztusi feladat megoldása: Az áruló Iskarióti Júdás apostol attribútuma harminc ezüstpénz, ugyanis ennyiért árulta el Jézust.
Az új feladat: Az alábbi körrejtvény külső gyűrűjében azt találjátok, hogy mivel ábrázolják Mátyás apostolt, akit az apostolok az áruló Júdás helyett választottak be a Tizenkettő közé. Írjátok meg nekem is! S szerintetek, miért pont azzal? Várom válaszotokat! Katóca
1. szoba melegítése, azaz … 2. eperrel készült, azaz ... 3. a szeretett tanítvány, a negyedik evangélista 4. latyakos 5. lakattal ellátott 6. okos Email cím: lorinczevakatalin@yahoo.com, Postacím: Lőrincz Éva-Katalin, Márton Áron Főgimnázium, Márton Áron utca 80. 530211, Csíkszereda, Hargita megye
12
FARKAS-BARKAS - magyar népmese -
Volt a világon egy kis tyúk, csak ott kapargált, csak ott kapargált a szeméten. Egyszer a szomszéd fia áthajított egy kis követ, egyenesen a kis tyúk fejére esett. Megijedt a kis tyúk, szaladt, szaladt, mindig ezt kiabálta: „Fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!” Amint szaladt, előtalált egy kis kakast. Azt kérdezi a kis kakas: - Hová szaladsz, kis tyúk koma? - Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! - Honnan tudod? - Fejemen történt. - No hát fussunk, én is futok. Futottak, futottak, előtaláltak egy nyulat. Kérdezi a nyúl: - Hová szaladtok, kakas koma? - Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! - Honnan tudod? - Tyúk komától. - Hát tyúk koma? - Fején történt. - No hát fussunk, én is futok. Megint futottak, előtaláltak egy őzet. Kérdezi az őz: - Hová szaladtok, nyúl koma? - Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! - Honnan tudod? - Kakas komától. - Hát kakas koma? - Tyúk komától. - Hát tyúk koma? - Fején történt. - No hát fussunk, én is futok. Megint futottak, előtaláltak egy rókát. Kérdezi a róka: - Hová szaladtok, őz koma? - Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! - Honnan tudod?
- Nyúl komától. - Hát nyúl koma? - Kakas komától. - Hát kakas koma? - Tyúk komától. - Hát tyúk koma? - Fején történt. - No hát fussunk, én is futok. Futottak, futottak, előtaláltak egy farkast. Kérdezi a farkas: - Hová futtok, róka koma? - Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! - Honnan tudod? - Őz komától. - Hát őz koma? - Nyúl komától. - Hát nyúl koma? - Kakas komától. - Hát kakas koma? - Tyúk komától. - Hát tyúk koma? - Fején történt. - No hát fussunk, én is futok. Futottak, futottak, mindig csak ezt kiabálták: „Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!” Már rájok is esteledett, de azért ők csak futottak. Egyszer egy verembe estek. Mit csináljanak, mit csináljanak? Hogy menjenek ki? Már nagyon éhesek voltak. Egyszer azt mondja a farkas: - No, barátaim, komáim! Már most mit csináljunk? Nagyon is ehetnénk, ha ez soká így tart, mindnyájan eldöglünk. Hanem gondoltam én egyet. Számláljuk el
mindnyájunk nevét, akié a legcsúnyább lesz, azt együk meg. Ráálltak mindnyájan. Elkezdte a farkas: - Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas az is szép, tyúkom-búkom jaj be rút! Szétszaggatták a kis tyúkot, meg is ették hamarjában. De biz az még a fél fogukra se volt elég. Megint elkezdte a farkas: - Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas jaj be rút! Szétszaggatták a kakast is, meg is érték vele akkor nap. Hanem bizony másnap megéheztek. Megint elkezdte a farkas: - Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom jaj be rút! Megették a kis nyulat is; az is elég volt egy napra. De másnapra megéheztek. Megint elkezdte a farkas: - Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm jaj be rút! Széttépték az őzet is; az már elég volt vagy két napra. De biz utoljára az is elfogyott. Megint nagyon megéheztek. Egyszer azt mondja a farkas a rókának: - Nos, róka pajtás, mármost nincs mit enni. Hanem vagy én eszlek meg, vagy te engem. Azért hát birkózzunk meg, nézzük, melyik lesz a győztes, a ravaszság-e vagy az erősség. Megbirkóztak; a farkas lett a győztes, megölte a rókát. Már ezzel megérte egy hétig is. Hanem akkor ez is elfogyott. Megint megéhezett a farkas. Mit csináljon nagy kínjában? Elkezdett ordítani, amint a torkán kifért. Éppen vadászok jártak arra, észrevették, agyonlőtték, a bőréből bundát csináltak, még most is viselik, ha el nem nyűtték.
Derűs oldal - Gyula bácsi, mikor hagyta abba az ivást? - Amikor elkezdtem duplán látni az asszonyt. *** Gazsi az építkezésen tolja az üres talicskát a téglakupactól a házig és onnan vissza. Az építésvezető nézi egy darab, majd odalép hozzá és kérdőre vonja: - Hallod-e, minek tologatod azt a talicskát, nincs is benne semmi! - Bocsánat főnök, de tudja, annyi itt a meló, hogy megpakolni sincs időm!
M KÖZLE
A légitársaság egyik gépe késve száll fel. A légikisasszony közli az utasokkal: - Hölgyeim és uraim! Elnézésüket kérjük a késésért, a pilótának nem tetszett a motor hangja. A problémát most már megoldottuk, az új pilóta mindenkinek kellemes utazást kíván. *** Három rendőr az utcát járva beszélget. - Hallottátok, szeptemberben 40 fokos hőség lesz - szólal meg az első. - Én azt hallottam, hogy havazni fog mondja a második. - A francba! - hördül fel a harmadik - Ki fog ilyen kánikulában havat hányni?!
ÉNY
em n n e b n ö t r Noha a bö ttet, ö z ő t r e f k n találtu lalom i t i s á r á j i k a rad! a m n e b y n érvé Ma nem fogok p orszívózni! Betettem a sző nyeget a hűtőb e, majd a hideg k irázza...
14
Keresztrejtvény „Ki a bűnös ne kérdjük,/ …“ – Ismét egy Babits-idézet, melynek befejező része a rejtvény vízszintes 1. és függőleges 12. számú soraiban van elrejtve. Vízszintes: 12. Az általános emberi lét közepén, javán. 13. Foggal őröl. 14. Felvonuló vagy harcoló katonák rendjében. 15. Aludttejből kiváló híg, savanykás folyadék. 16. Mauritiusi és eritreai gkj. 17. Eme szennyét. 19. Eme álomba ringató. 21. Papírra vetsz. 22. Francia kerékpármárka, de cigány nőt is jelent franciául. 24. Oxford – egység, röviden. 25. Előtte levő helyre kerül a becézett Ilona. 28. Rakó azonos hangzói. 30. „Nincsen …, - … anyám,/ se istenem, se hazám.“- József Attila: Tiszta szívvel. 32. Tucatnál kettővel kevesebb ó-római aprópénz. 35. A korábban említett egyfajta gabona. 36. Élesen látó emberi látószerv. 38. Mocsaras helyen tenyésző, magas szárú, hosszú levelű növény (elől fölös N). 39. Frissít, élénkít. 40. Anyaországbeli alkotás. 42. Betegség. 43. Tucatnál kettővel kevesebb, és sajátos hangú, tojásait más madarak fészkébe rakó, gerle nagyságú, hamuszürke tollazatú erdei madár. Függőleges: 2. A zöld palota írójára vall (Vargas, Mario – perui alkotó). 3. Valamely csoportot vagy valakit, valamit valamely irányban haladni kényszerítette. 4. Eme tápdús anyagokban gazdag ételt. 5. Svéd, német és olasz gkj. 6. … - … rajta, megsebesít. 7. Helyet foglal a bácsi. 8. A beszélőnél jóval idősebb nő. 9. Néma kín. 10. Bagdadból való. 11. A megnevezett személy érkezését várja. 15.
Csodálatos ciprusi város (végén ék f.). 18. Üresen sül! 20. Van élet benne! 23. A névnapját november 11-én ünneplő férfi, továbbá melyik személy. 26. Após. 27. Egyik angol labdarugó lábbal illet ( Benjamin „Ben“). 29. Mely személy, adót fizet. 31. Két szó: megszámlált egységből álló mennyiség és kiütés a ringben. 33. Vajon szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú, kenhető zsiradék? 34. Kígyó hang. 35. Az a korábban említett személy, végén fölös V. 37. Kibocsátva, kiadva – románul (fonetikusan). 41. Félig angyal! 43. Vonalzóféle. Készítette: Korodi Zoltán
A szeptemberi megfejtés Vízszintes 1. S tán azt is, hog y nem is Függőleges 14. Olyan nag y dolog a halál. Megfejtők: Hamar Edit – Radnót, Márton Erzsébet – Csíkszereda, Fülöp Hajnal – Madéfalva, Balázs Ferenc – Csíkszereda, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda, György Ferenc – Csíkszereda, Madaras Vilma – Csíkszereda, Kovács Emőke – Szárheg y, Róth Ágnes – Csíkszereda, Boros Klára – Csíkszentkirály, Antal Erzsébet – Borszék, Molnár Margit – Madéfalva A szerencsés megfejtő: Hamar Edit. Az ehavi megfejtéseket október 25-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki!
Támogatónk
Fotó: Ötvenhatosok tere, Budapest
Bánffy Miklós
Íme az ember! Félszázadig szívemben hordozám A hit és kétség örök viadalát, Magam látását, dogmák tanítását, És annak képét, aki a szeretet Szavát először hirdeti, És a világ ezért Őt keresztre feszíti. Legmagasztosabb Ő és titokzatos talány! De más, kisebb is vitt súlyos keresztet, És nemcsak Ő szenvedett a fán, Mások is meghaltak más-más Golgothán. Mert az emberállat egyformán silány, Gyűlöl mindent, ami kimagaslik: A sár és a göröngy sohasem változik, Évezredek múlnak és mégis ugyanaz.
Virul és gyarapszik A burián és a gaz, És ami kiváló, mindig elbukik. Most éltem sötétlő alkonyán, Ezernyi küszködés, megpróbáltatás után Megírtam végre. És ha síromhoz érve Koporsóban nyugszom én is nemsokára, E pár szót írjátok az én fejfámra: Íme az ember, Gyarló, gyönge ember, Aki sokat küzdött, és sokat vétkezett, És földdé lesz, ami földből vétetett. Kolozsvár, [1]948. II. 16. (Kézirat, in: A Nagyúr - Bánffy Miklós emlékezete, Nap Kiadó, 2008. 105. oldal.)