Krisztus világa - 2021. szeptember by Krisztus világa havilap

XII. évfolyam 9. szám

Erdélyi keresztény családok lapja

2021. szeptember

1938 és 2021 avagy 34. és 52.

1938. május 26. Áldozócsütörtök, felejthetetlen nap nemzetünk történetében. Eugenio Pacelli bíborosállamtitkár, pápai követ – egy év múlva XII. Pius néven pápa – megnyitotta Budapesten a 34. Eucharisztikus Világkongresszust, melynek célja, hogy Magyarország megújuljon Krisztusból, és áthatva az Eucharisztia szeretetétől, méltó legyen Krisztus Királyhoz. A pápai követ az emmauszi tanítványokkal kérte: „Maradj velünk, Uram, hogy fakadjon ebből az oltárból a kegyelem bősége.” És fakadt a kegyelem. Amíg az egyházi rendezvények az eucharisztikus életbe vezették be a hívőket és a kegyelmi élettel való áthatásra irányultak, addig a világi megmozdulások az eucharisztikus Krisztus előtt való hódolatot juttatták kifejezésre. Krisztus Urunk szentségi jelenlétét és szeretetét szentáldozással és ünnepi körmenettel köszöntötték. Egetrázóan énekelték a kongresszus himnuszát: Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat, / millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat! A keresztség által kegyelmi kapcsolatba kerültünk a Szentháromság egy Istennel. A Szentlélek vezetésével és a Jézus rendelte szentségek révén istengyermekként élünk az Atya dicsőségére. Az Oltáriszentség vételével Jézussal egyesülünk és általa a Szentháromsággal. Így az Isten-szeretet légköre védelmez és biztosítja, segíti istengyermeki életünk növekedését és célba érését. Szent X. Pius pápa mondta: A gyakori és jó szentáldozás a legrövidebb út a mennyországba. Ferenc pápa 2016-ban az 51. kongres�szust lezáró szentmisére küldött videóüzenetében jelentette be a Fülöp-szigeteki Cebuban, hogy az 52. Eucharisztikus Világkongresszust 2020-ban Magyarországon Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja

rendezik meg. Erdő Péter bíboros, aki tíztagú magyar küldöttség élén vett részt a Cebu-i kongresszuson és koncelebrált a szentmisén, telefonon azt nyilatkozta az M1 Híradójának, hogy a budapesti kongresszus „bemutatkozás a világ előtt és nemcsak a világegyház, hanem a civil világ előtt is”. Soltész Miklós államtitkár, szervezőbizottsági tag a következőt mondta: „az lesz a feladatunk, hogy minél több embert fogadjunk minél több országból és minél nagyobb szeretettel, és megmutassuk Európának, hogy ez óriási nagy dolog”. Azóta a magyar katolikus egyház szüntelenül készült, és a pandémia ellenére igyekezett a Kárpát-medencei magyarságot és társadalmat megszólítani, a pasztorális, kulturális programokkal, ima és missziós akciókkal. A hitéleti programok mellett tudományos, művészeti, kulturális rendezvényekre is sor került az előkészítő időszakban. A világot átfogó szentségimádások, zarándoklatok, a húsvéti ételszentelés, Szent István ünnepe, Isten Szolgája Márton Áron-kilenced tartása és sok más rendezvény megmutatták, hogy hitünk kihat egész életünkre, szebbé, értékesebbé teszi azt – ahogy az induláskor Erdő Péter bíboros úr kérte. A kongresszus jelszava köré: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7) épült fel egy teljes teológiai program, amelyben visszacseng a II. vatikáni zsinat tanítása: a liturgia csúcs és forrás. Hiszen az Eucharisztia egész keresztény életünk forrása. Ezt a forrást állítjuk a középpontba, mert kisugárzása kiterjed egész életünkre. A NEK 2020 logón megjelenik, hogy az Oltáriszentségből fakadó forrás, amelynek vize négy vonalban zubog alá, az Egyház örömhírvivő tevékenységét jelzi, egyben utal a Dunára, Budapest folyójára is, amely számos országon átfolyik. Így kifejezi, hogy az Eucharisztia közös forrásként összeköt bennünket, különböző nyelvű és kultúrájú keresztényeket, s így kiengesztelődésünk forrása is. A forrásból fakadó négy folyó a világ négy égtáját is jelképezi. Ezeket az égtájakat termékenyíti meg az evangélium és élteti az Eucharisztia. A logó színei megjelenítik a keresztény ikonográfia szerint a Szentháromságot, valamint a magyarságot is. Az ez idő alatt született lelki és teológiai dokumentumok keresztény életünk alapozói, eucharisztikus életünk forrásai a jövőben is. A Kongresszus himnuszának újrahangszerelt változata az igazságot a fiatalok közé is viszi. Ezt a világeseményt köszönjük a Szentatyának, a magyar egyháznak és az államnak. Az Úristen ezáltal is segítsen, hogy új erőt nyerjünk küldetésünkhöz! Kívánom, hogy ez a kongresszus váljék a kedves Olvasók lelki megújulására is, a főszerkesztő

Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József ny. segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztő: Sárközi Sándor. Grafikus: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő, Szabó Zsófia. ISSN: 2558-8389. Elérhetőség: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

Örök evangélium Vágd le! Ebbe a nehéz evangéliumi szakaszba (Mk 9, 38-48) csodálatosan bele van sűrítve Jézus embert nevelő szeretete. Évezredek óta leszűrt bölcsességet mond a szabály: Fortiter in re, suaviter in modo – az elvekben szilárdnak kell lenni, a cselekvésben tapintatosnak. Mi emberek arra vagyunk kísértve, hogy fölcseréljük ezt a két dolgot: az elvekben engedékenyek és megalkuvók vagyunk, céljaink és szándékaink végrehajtásában kérlelhetetlenek és kemények. Az egészen tragikus, hogy egyesek és korok mennyit vétettek ezen a téren. Az igazság és szeretet nevében mennyi kegyetlenség és hatalommal való visszaélés történt világszerte is, de az egyházon belül is. Az inkvizíció minden gyötrése és kínzása a tévedő ember lelke megmentése érdekében történt. Azután, szülői kényszerektől és hivatalfőnökök hatalmaskodásaitól mennyit szenvedett az emberiség. Ezek mind a jót akarták rákényszeríteni övéikre… Viszont ugyanebben az evangéliumi szakaszban megmutatja irgalmát a konkrétan szereplő ember iránt. A tanítványok megtiltották egy Jézus körén kívül álló embernek, hogy Jézus nevében csodát tegyen: „Mester! Láttunk

valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.” Hogy ez az ember miért nem csatlakozott Jézushoz, „Aki csak egyet mikor azt cselekedte, amit is bűnre csábít Jézusnál jónak tartott, ezt nagyon nehéz megmona bennem hívő dani. Gazdagságát nem kicsinyek közül, akarta felszámolni? Vagy annak jobb vola farizeusokhoz tarna, ha malomtozva nem mert kilépni követ kötnének osztálya zártságából? nyakára és a Tény, hogy nem csatlakozott Jézus csoportjátengerbe dobhoz. És Jézus megvédi őt nák. Ha kezed az apostolok tilalmától. bűnre csábít, Tudatában van, hogy vágd le...” a konkrét ember mindig több, mint az általa képviselt eszme. Ennek Mk 9, 3 8–48 az elvnek a szellemében indultak meg XXIII. János pápa óta a párbeszédek a különböző vallásokkal, sőt a nemhívőkkel és ateistákkal is. Jézus nem alkuszik az elvekben („vágd le!”), de mérhetetlenül irgalmas az elveket teljesíteni nem tudó, vagyis bűnbeeső emberek iránt. Ezt tanácsolja nekünk is, mikor azt mondja: Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű. (Mt 11, 29) A szelídség és alázat sohasem hiányozhat embertársunkkal való kapcsolatunkból. Belon Gellért (in: Ellesett pillanatok – evangéliumi elmélkedések, Bp, 1986)

Tarisznyábavaló Ha egy bonyolult gépezetet szeretnénk szétszerelni vagy összerakni, elég, ha tüzetesen átfésüljük a használati utasítást, és azt lépésről lépésre követjük. Egy finom vacsora előkészítéséhez elegendő a receptben megadott mennyiségek, valamint a főzési-sütési előírások betartása. Egészen más a helyzet azonban, ha egy gyerek emberré-válásának segítéséről, kíséréséről van szó. A gyermekek nem használati utasítással születnek a világra. A nevelésükhöz nem léteznek biztos receptek, amelyek garantálják a sikert. Szülőként úgy pottyanunk bele ebbe a csodálatos és felelősségteljes feladatba, hogy nem tudunk előre felkészülni rá. Persze vannak elképzeléseink, terveket szövögetünk, elveket próbálunk leszögezni, amelyeket majd a hétköznapok valósága néha elhomályosít vagy akár furcsán felülír. És természetesen óriási a szakirodalma a témának, tapasztalt, bölcs pedagógusok, pszichológusok több könyvtárnyi könyvet írtak a témában, hisz már évezredek óta foglalkoztatja az embert a legősibb mesterség, a nevelés. Ugyanakkor a környezetünkben lévő gyakorló szülőktől, akár a saját szüleinktől is leshetünk el követendő példákat, vagy néha fogadkozunk,

hogy mi ezt biztosan másképp fogjuk majd tenni. Mégis gyakran meginog a saját szülői képességeinkbe vetett hitünk, tanácstalanok leszünk, elbizonytalanodunk, majd újra nekigyürkőzünk a nemes feladatnak. A sokféle tanács és példa közül – melyek gyakran egymásnak homlokegyenest ellentmondóak –, melyiket is kövessük, kinek higgyünk, hogyan találjunk rá a számunkra éppen elég jó megoldásra, avagy mit is tegyünk gyermekeink tarisznyájába? És mint ahogyan a vándor is a nagy út előtt a batyu összekészítésénél az előtte álló célra, a várható körülményekre kíván gondosan felkészülni, a gyermekeink feltarisznyálásában is nagyon fontos megtalálni a célt, hogy valójában mire is szeretnénk őket felkészíteni? Arra törekszünk csupán, hogy megtanítsuk nekik a társadalmi elvárásoknak megfelelő szokásokat? Mindenekelőtt jó szakmát akarunk adni a kezükbe, hogy sok pénzt keressenek és „sikeresek” legyenek az életben, vagy legalábbis soha ne kelljen szűkölködniük? Keresztény nevelőként úgy gondoljuk, hogy már azzal eleget tettünk legfontosabb feladatunknak, hogy gyermekünket megkereszteltettük és elküldtük hittanra, kipipáltuk az elsőáldozást vagy a bérmálkozást? Mire helyezzük a legfőbb hangsúlyt, mely ponton vagyunk a legigényesebbek? A felelet nem is olyan egyszerű. Gyermekeink Isten ajándékai, és a tény, hogy nem kész használati utasítással kaptuk őket, azt jelenti, hogy Isten be akar minket vonni a teremtés folyamatába, bizalmat szavaz nekünk, Szent Ágoston szavaival, “úgy akarja, hogy részeseivé váljunk Teremtő és Atyai művének.” De nem hagy magunkra e nagy feladatban, mindvégig mellettünk marad, és arra hív bennünket, hogy éljük át Vele együtt a szeretet nagy kalandját. Ugyanakkor azt a küldetést is adja számunkra, hogy az Ő kegyelméből kapott minden adottságunkat

és tehetségünket arra használjuk, hogy segítsünk gyermekeinknek találkozni Ővele, a szeretet, gondoskodás, a tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket az Ő közelébe. A kisgyerek apját és anyját mindenhatónak érzékeli, minden bújával, bánatával hozzá siet, és tőle kapja meg azt a feltétlen szeretetet, gondoskodást, védelmet, amely a gyermekben fokozatosan kialakuló istenkép előfutára. A szülő-élmények határozzák meg a majdani felnőtt Istenbe vetett hitét, bizalmát, viszonyulását a Felsőbb Hatalomhoz, a Teremtőhöz. Ezért szükséges gondosan megválogatnunk azokat a pogácsákat, amelyeket útravalóként helyezünk el gyermekeink tarisznyájában. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a dicséret, elismerés, bátorítás és a következetesség, szigor, feddés között. Az engedés és a fegyelmezés finom összhangjára csak Isten taníthat meg. Az engedés nem azt jelenti, hogy elvetjük a szabályokat, figyelmen kívül hagyjuk az isteni és emberi törvényeket, ám szükség esetén lazíthatunk a gyeplőn abban a tudatban, hogy Isten maga fogja átvenni az irányítást kellő időben és kellő módon. A fegyelmezés pedig a gyermeknevelés fontos és hatékony eszköze, nem a szeretetünk megvonását, vagy a feszültségeink levezetését kell jelentse, sokkal inkább a törődés megnyilvánulása, mely a jobbítás szándékával a helyes magatartás kialakítására, a pozitív jellemvonások megerősítésére irányul. Nem egészséges családmodell, amelyben a gyerek “kiskirályként” zsarnokoskodik, és kénye-kedve szerint irányítja a szülőket.

Amennyire tehetjük, próbáljuk őket minél több színes, értékes elfoglaltsággal megismertetni, hogy felfedezhessék hajlamaikat, képességeiket, tehetségüket. Igyekezzünk méltányosak maradni, és ne várjunk el többet gyermekeinktől, mint amire egyéni fejlettségükből adódóan képesek. Értékeljük a kisebb erőfeszítéseket is, és ne hasonlítgassuk őket (kor)társaikhoz. Kicsi koruktól ismertessük meg velük a jóközösség ízét, amelyekbe érdemes tartozni, ahol hívő, keresztény értékrenddel találkoznak, amely megerősíti és továbbfejleszti az otthonról hozott normákat. És ha már a maguk útját járják, és úgy tűnik, nincs közvetlen ráhatásunk a gyermekeink becsületességére, kötelességtudatára, és nem tilthatjuk el bálványai mellől, legyen az hobbi, barátok vagy veszélyes társaság, álljunk mögöttük szeretettel, figyelemmel, kísérjük őket imával a háttérben, készen arra, hogy segítsünk, tanácsokat adjunk, ha készek azt elfogadni. Minden szülői tanács, gesztus - mint megannyi hamuban sült pogácsa - ott lapul észrevétlenül a gyermek tarisznyájában. A legtöbbjük puha, illatos. A sok elismerés, a dicséret táplálja a gyermek pozitív énképét, céltudatosságát, optimizmusát. Ebből merít erőt, amikor döntéshelyzetbe kerül, amikor választás elé áll. Segítenek megbirkózni a feladatokkal, képessé teszik őket, hogy helytálljanak egy új helyzetben, kreativitásukat, vállalkozó kedvüket erősítik. Persze, kerülnek bele rosszízű, kemény pogácsák is. Szidalmak, megbántások, kudarcok, melyek csak arra jók, hogy terhek legyenek, hátráltassák a gyermeket a fejlődésben. A legtöbbjüket észrevétlenül adjuk tovább, sok esetben mi magunk is kaptuk, és észre sem vettük, hogy továbbadjuk. Egész életünk során tapasztalataink révén gyarapítjuk a tarisznyánk tartalmát, és gyermekeinknek adjuk tovább, csakis a jót akarva, hogy aztán ők is használják és adják tovább a következő nemzedékeknek. Kívánom, hogy tudjunk kellőképpen tudatosan válogatni, hogy csakis a finom, ízletes falatok kerüljenek gyermekeink tarisznyájába… Len Rita

Az Eucharisztia a Kármel életében Ahogy a szentségi Jézus az Egyház szíve, úgy egy szerzetesközösségé is. Krisztus Urunk, aki meghívott és a szentségekkel magához kapcsolt, ő gyűjt egybe minket. Egy kármelita szerzetes, -közösség négyféle módon kapcsolódik az Eucharisztiához: az ünnepléssel, az imádással, a befogadással és az önátadással.

Az Eucharisztia ünneplése Szabályzatunkban ez áll: „…az Eucharisztia megünneplése, a szentségek, az igehirdetés és az Isten énekkel való dicsőítése révén minden közösség megerősíti és megújítja önmagát, kifejezi az egyetemes Egyházzal való közösséget és hatékonyan közreműködik Isten országának eljövetelén. A Regula szelleme és alapítóink példája rámutat arra, hogy a Kármel életében mily nagy a jelentősége a szent titkok ünneplésében való tökéletes és figyelmes részvételnek.” Ezért arra hív minket, hogy „a liturgikus cselekmények méltóságteljesek, de ugyanakkor mértéktartóak legyenek. A szent csendnek, valamint Isten jelenléte átérzésének adják meg az őt megillető helyet, hogy ezáltal is gazdagodjanak a liturgián részvevők.”

Az eucharisztikus Jézus imádása Életünk központja a szentségi Jézus. Szent alapítóink példája és buzdítása is ebben erősít. Szép példája ennek az is, hogy Szent Terézia anyánk akkor tekintette befejezettnek egy-egy alapítását, amikor az Oltáriszentséget elhelyezték a szentségházban. Az állandó imaéletben együtt van jelen az imádás és a szolgálat. A szentáldozásban magunkhoz vett Úr Jézust egész napon át imádjuk a szívünkben, és a szolgálat tetteiben igyekszünk viszonozni szeretetét. Ez az imádás, benső leborulás elsősorban nem arról szól, hogy mi beszélünk a mi Urunkhoz, hanem hogy Őt figyeljük és szívünkben forgatjuk igéit. Az imádás kifinomítja a misztérium iránti érzéket, a hála pedig kitágítja a szívet. A napi két belső ima két olyan alappillér, ahol a bennünk rejtőző Krisztussal mélyen megélhetjük személyes intimitásunkat.

Az Eucharisztia befogadása Konstitúciónk arra hívja a nővéreket, hogy „a szentmise után, amennyire csak lehetséges, szánjanak időt imában a hálaadásra.” Ez szent idő, amikor lelkünk egyesül isteni Jegyesével, és mi igyekszünk a Szűzanya nyitottságával befogadni a hozzánk érkező Urat. Ha belegondolunk, hogy ki is az, akit befogadtunk, a Lélek megrendítő kegyelme jár át és tisztít, gyógyít. Ez mélyen hat ránk és mindazokra is, akiket – lelki anyaságunk által – szívünkben és imáinkban hordozunk. Ebből bontakozik ki a Kármel missziós dimenziója. Az Úr színe előtt állunk mindenkiért: papjainkért, a családokért, az Egyházért, minden emberért.

Eucharisztiává lenni az Úrral A közösségben kihelyezett Oltáriszentség elé odahelyezzük magunkat, és hagyjuk, hogy szeressen minket. Ez benső átalakulással jár, melynek gyümölcse, hogy egyre tisztább és önzetlenebb szeretettel szolgálunk a mindennapokban, amíg bennünk kialakulnak az új ember vonásai, és mennyei Atyánk ráismer bennünk élő szent Fiára. Életprogramunk: ha mennyei kenyeret eszünk, akkor mennyei életvitelre kell törekednünk, mert ott van a Hazánk, ahová mindazokkal együtt kell bejutnunk, akiket imáinkban hordozunk. Jozefa-T. OCD nővér

Forrás: magyarkurir.hu

Vallásos élet a különböző életszakaszokban Anselm Grün Az élet mindegyik szakaszában jelentősége van a vallásnak. Gyerekkorban védelmet és biztonságot nyújt azon túl is, amit a szülők nyújtanak. Fiatalkorban kihívás a vallás, arra ösztönözi a fiatalt, hogy alakítsa magát, dolgozzon személyiségén és megvalósítsa azon magatartásformákat, melyeket a vallás képvisel. Felnőtt korban az a vallás feladata, hogy rávilágítson földi dolgaink viszonylagosságára, annak érdekében, hogy ne adjuk át magunkat teljes mértékben a munkánknak és sikereinknek. Idős korban újra védelmet és biztonságot jelenthet a vallás. Betegségek, másoktól való függőség és

kiszolgáltatottság esetén átélhetjük Isten oltalmazó jelenlétét. A vallás – C. G. Jung szerint – minden időben az élet azon iskolája volt, mely megtanította az embereket arra, miként tudnak megküzdeni az élet második felével. Rávezet arra, hogy hagyjuk magunk mögött a földi dolgokat, és segít előtérbe helyeznünk a lelki nyugalmat, hálát, békét és a szeretetet. A vallás segít abban is, hogy megerősödjön bennünk a bizonyosság, miszerint az idő szűk keretei között zajló életünk nem ér véget örökre és végérvényesen a halállal. Ellenkezőleg, reménytől hordozott vágyaink a végtelen szeretetben teljesülnek be. Fordította: Bács Béla János

Kézből kézbe K

ezdetben édesanyánk, édesapánk öltöztető, tisztába-tevő, szeretgető-szépítgető kezében voltunk. Lépésekre és utakra tanító kezeik közt, simogatások és pofok közt, de védetten. Ámbár eleinte erről semmit sem tudtunk, később meg, kamaszodván, már terhesnek éreztük. Aztán másféle kezek sűrűje következett. Méricskélő kezekben… A barátkozási és szerelmes együttjárási lehetőségek „piacán”, a társasági élet helyezkedéseiben, a munkaerőpiacon. ’Mennyit nyomsz a latban?’ A megbecsülés és versengés kézszorításai közt. Szerelmes kezek közt… A párod simogató, de azért terelgető, rángató kezében. Gyermekek keze a kezedben… Ütéseid! Házépítő-szépítő, kérgesedő kezek. Hagymaszagú, dolgos kezek a konyhában, kertben. Okos és ideges kezek az irodában, a billentyűzetnél. Megnyugtató és terhes hazatérések. Otthonépítések és (titkolt) otthonelhagyások...

Egy-egy beteg keze. Anyám tehetetlen keze a kórházban… Pár hálás kézcsók… Test és lélek, telve ujjlenyomatokkal! aponta kezünkbe vesszük, eszegetjük a kenyeret és a hozzávalókat. Ha éhesek vagyunk, idegeskedünk, kiabálunk. S kézbe veszem azt a Másik kenyeret is. Ezzel szelídítem magamban a sértődöttet és a ragadozót… Egy falat kenyér, amelyben Ő él, lüktető szívvel. A kezembe vehetem, pedig közben Ő tart a tenyerén (s rejtve-kikutathatlanul az egész mindenséget is). Megtart? Figyel és könnyezik, s titokzatos mozdulataival próbál megtartani, tenyeréről le-leszökőt, viszálykodót-szeretőt, hatalmas Kezében… Kezek között, tenyérből tenyérbe, egy életen át. Ez a szeretet próbája és iskolája. Üdvösségünké.

Sárközi Sándor piarista

A 2021-es Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó szervezésében külön szempontot jelentett a járványügyi helyzet és az amiatt folyamatosan alakuló törvények, megszorítások. A szervezési folyamat elején egy olyan megoldást kerestünk, ami minden eshetőség szerint lehetővé teszi a rendezvény megszervezését nemcsak online, hanem személyes jelenléttel is, ezért döntöttünk amellett, hogy hat helyszínre tervezünk, mindenhol kisebb létszámú résztvevővel. A CSIT kezdete előtt egy hónappal azonban körvonalazódott számunkra, hogy kevesebb fiatallal ugyan, de lehetséges lenne a találkozó megszervezése egy helyszínen is, ezért félretettük az eredeti elképzeléseket, és újraterveztük a rendezvényt az eredeti helyszínre, Csíksomlyóra. Ennek a döntésnek volt néhány előre nem látható következménye, melyet helyben kellett megoldani, de ezzel együtt is úgy tapasztaltuk, hogy megérte változtatni, mert az Erdély minden pontjáról érkező fiatalok számára sokat jelentett a személyes találkozás és együttlét. Így végül a találkozó menete hagyományosan, a korábbi évekhez hasonlóan zajlott, voltak előadások, kiscsoportos beszélgetések, számos különböző műhelyfoglalkozás, esténként pedig tánc, társasjátékozás, koncert, közös zenélés. Ezek mellett nagy hangsúlyt fektettünk a lelki programokra is, a szentmisék előtt közösen minden nap rózsafüzért imádkoztunk, és a találkozó csúcspontja idén is a szentségimádás volt a csíksomlyói kegytemplomban.

A CSIT lelki ívét a találkozás, az öröm és a szentség kulcsszavak mentén építettük fel, ezekkel is azt próbáltuk keresni - ahogyan a mottó is kiemelte -, „ami az életre vezet” (Mt 7,14). A kisebb létszám miatt a résztvevők családiasabbnak élték meg az idei CSIT-et, és a visszajelzések alapján tartalmas volt számukra, tudtak töltekezni, gazdagodni, ismerkedni és pihenni. A szervezés szempontjából is sikeresnek mondható összességében a rendezvény, hiszen nem akadt semmilyen komolyabb probléma vagy nehézség, minden szervező és önkéntes lelkiismeretesen végezte a feladatát, így a tervek szerint tudott alakulni minden. Számomra személyesen új kihívás volt főszervezőként jelen lenni a szervezési folyamatban és a rendezvényen, nem gondoltam volna, hogy ennyire sok terület és kérdés van, melyben döntést kell hozni. Úgy érzem, sokat fejlődött nemcsak a szervezési, hanem a kommunikációs és problémamegoldó készségem is. Amellett, hogy én is tudtam lelkileg töltekezni, új dolgokat tanultam, például a különböző partnerekkel, támogatókkal és a sajtóval való kapcsolattartást, és felfedeztem néhány olyan területet, amelyben még fejlődnöm kell (pl. pénzügyek kezelése). Hálás vagyok, hogy mindezt megtapasztalhattam! Lázár Annamária

A fenti mottó köré épült az idei Nézőpont, Keresztény Nyári Szabadegyetem, mely 3. alkalommal került megrendezésre Zeteváralján. A rendezvény 20–35 év közötti fiatal felnőtteket szólít meg, tehát, fiataloknak, fiatalokról, fiatalosan szól. A Nézőpont lejárta után, ahogyan visszaemlékszem a szervezés előkészületeire, magára a rendezvényre úgy látom, a keresés az idei Nézőpont minden szegletében megjelent. Mindig kerestünk. Elsősorban egy új helyszínt, melyet sok keresés után megleltünk. A szervezőcsapat keresése sem volt kisebb feladat, soksok nemleges és hála Istennek még több igen-válasz. Az isteni Gondviselés már itt is megjelent, volt olyan szervező, akit mi kerestünk meg, és akadtak olyanok is, akik minket kerestek meg, hogy szívesen

dolgoznának velünk. Kerestük a főtémát is, melyre idén építhetjük az előadásokat, és aztán sikeresen meg is leltük őket: pályaválasztás és párkapcsolat, ezek alapján alakult ki az idei mottó is, hiszen ebben a két témában mindig kereshető az út. Hosszú és bizony sokszor fárasztó, néha már elszomorító keresési folyamat volt az előadók, meghívottak keresése és megtalálása, az utolsó pillanatban is születtek új ötletek, de a végére kerek egésszé vált. A fárasztó keresések után viszont kárpótolt az előadók rátermettsége, közelsége. Sikeresen megtaláltuk a Nézőpont lelki oldalának helyét is, mely tökéletesítette a rendezvény mivoltát. Kerestünk extrém sportokat, kreatív foglalkozásokat, színészeket és gazdasági adatokat, hogy beleférjünk a keretbe. Belefértünk és szuper lett. Kerestük egymást telefonon, üzenetben, messengeren és e-mailben, akár éjjel is. Aztán pár nappal a kezdés előtt kerestünk egy nagyobb gépjárművet, amelyben minden kellék épen kiérhetne a helyszínre, de sajnos nem találtunk. Természetesen a kellékeket is sokáig kerestük. Aztán keresni kellett egy új kellékest is, pár nappal a rendezvény előtt, aki az elején maga is kereste helyét a nagy felfordulásban, de a végére, mindennek a helyét ő tudta. Kerestünk egyforma csokoládékat protokoll ajándékként, aztán mégsem lett egyforma. A helyszínre érve elsősorban kerestük a megfelelő helyet a szervezőcsapatnak, aminek végül

azt lett a vége, hogy péntek délelőtt át kellett költözni egy másik házba. Kerestük a megfelelő helyszíneket a programpontoknak. Kerestük a megfelelő szavakat a moderátoroknak és a folyamatos hirdetni valókat. Keresett minket a tulajdonos, és mi őt. – Végtelennek tűnő folyamat. Kerestük a napsütést, azt a megfelelő alkalmat, mikor meleg vízzel tusolhatunk, keresni kellett az esőkabátot és a torokcukorkát. Keresni kellett az egyensúlyt a sörösrekeszek alatt, és a reflektorok megfelelő helyét az esti előadásban. Kerestük a résztvevők arcán a mosolyt és a jókedvet. Meg is találtuk. Keresni kellett a pillanatokat, hogy jó fotók és videók szülessenek. Este a megbeszélés során kerestük a motivációt, ami ébren tart, olyan későn is. Olykor, néha magát a főszervezőt is keresni kellett, hiszen sokszor átcsaptak a hullámok a feje felett. Utolsó nap minket keresett meg a hála és az öröm. Így visszagondolva pedig bennem a nagyon sok hála melett maradt még egy kérdés: Hol kereshet az ember maga mellé még egy ilyen jó csapatot? Páll Zsuzsa 11

Ég és Föld között Istennel Dr. Bakó M. Hajnalka rovata

Az 52. Eucharisztikus Kongresszus

A kongresszus létrejötte Franciaországhoz kapcsolódik. Érdekes módon egy világi, ráadásul női személyhez, a tours-i Émilie Tamisier-hez (1834-1910), aki eucharisztikus zarándoklatot vezetett Avignonba, majd aztán egyházi segítséggel elindult a mára már világméretű rendezvénysorozat. Mikor volt megszervezve az első nagyméretű Kongresszus? A kongresszus szervezési ritmusa lassan alakult ki a mai négy évente sora kerülő megrendezésig. Nekünk, magyaroknak fontos esemény volt az 1938-ban, első ízben Budapesten megrendezett 34. Eucharisztikus Kongresszus. Ezen a kongresszuson a Pápai Bizottság egyik jeles személye vett részt delegátusként. Ki volt az 1938-as kongresszus pápai delegátusa? Az 1938-as budapesti kongresszus jelmondata egy idézet volt Szent Ágostontól: „Eucharistia vinculum caritatis / az Eucharisztia a szeretet köteléke”. A mai napig maradandó nyomot hagyott a hívők szívében az alkalomra írott Győzelemről énekeljen kezdetű himnusza által. Ki írta a himnusz szövegét, és ki zenésítette meg azt? A jelenlegi egyházfőhöz, Ferenc pápához tartozik a Fülöp-szigeteken, Cebuban 2016-ban megtartott 51. Eucharisztikus Kongresszus, ahol 300-350 ezer hívő gyűlt össze a természeti csapások és szegénység sújtotta szigeteken. A kongresszus végén Ferenc pápa bejelentette a következő rendezvény színhelyét, Budapestet. Mi volt a Fülöp-szigeteki kongresszus himnusza? Az 52., Budapesten másodízben megrendezendő Kongresszus 2021. szeptember 5–12. között szívet-lelket megmozgató előkészülést igényelt. Megható, hogy megtartotta 1938-as himnuszát, amit modern hangszerelésben már bemutatott a Role együttes a Csíksomlyói Nyeregben, a pápalátogatás színhelyén 2021. augusztus 1-jén. Mi az 52. budapesti kongresszus jelmondata?

Kedves Olvasó! A válaszokat a Szent Kereszt Plébániára várjuk! (530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye)

Az augusztusi helyes válaszok: Hol van az Ezer Székely Leány Napjának színhelye? Csíksomlyón, a Kis- és Nagysomlyó -hegy közötti nyeregben. Mikor volt megszervezve az első találkozó? 1931. június 7.

Kik voltak a rendezvény első jeles szervezői? Vámszer Géza és Domokos Pál Péter tanárok, P. Takács Gábor somlyói ferences házfőnök, a Szociális Testvérek Társasága (Stettner Andrea), a Katolikus Nőszövetség (Zakariás Flóra). Milyen dátum ez? Július 2., Sarlós Boldogasszony, július első szombatja. Melyek ezek a tárgyak? Az „eskető székek”.

Ki az igazán okos? (A két kis apostol - 1. rész) A nyári nagyvakáció a vége felé közeledett. A lakónegyed gyerekei már egytől egyig hazatértek a nyaralásból. Most a játszótér hatalmas fája alatt üldögéltek. Egyesek a padok hátsó támláján, mások a földön, néhányan pedig a tölgy legalsó ágán csüngtek. A legkisebbeket már hazavitte az anyukájuk. Beszélgettek. A gyerekek közt ott volt Lili és Lala, akik minden különbözőségük ellenére, elválaszthatatlan jó pajtások voltak. (Megjegyzem: mindketten szeretnek olvasni, kedvenc történeteik pedig a Bibliából vannak.)

– Szerintetek milyen az okos ember? – tette fel hirtelen a kérdést Lala a többieknek. – Hát, akinek jól megy a matek! – felelte azonnal az egyik kislány. – Szerintem pedig az, akinek jó sok pénze van – vágta rá az egyik fiú, mire páran bólogatni kezdtek. – Kiváncsiak vagytok, Jézus kiket mondott okosnak? – vette át a szót Lili. – Hadd halljuk, hadd halljuk! – skandálták egyszerre a gyerekek. Lala, miután olyan csend lett, hogy csak a tücskök ciripelését lehetett hallani, belekezdett a történet elbeszélésébe. – Jeruzsálem közelében volt egy hegy, amit Olajfák hegyének hívtak, mert lejtőit olajfák borították. Jézus gyakran beszélt a men�nyek országáról. Egy napon felment az Olajfák hegyére, és leült. A tanítványai odamentek hozzá,

és megkérdezték, mikor jön el a mennyek országa. Jézus ekkor a következő példabeszédet mondta el nekik: Tíz fiatal koszorúslány éjszaka kiment a mezőre, hogy fogadja az esküvőre érkező vőlegényt és barátait. Mindegyikük agyagból készült, olajjal teli lámpást tartott a kezében. S amikor Lala ide ért a történet elbeszélésében, Lili a táskájából kis lapocskákat vett ki, melyeken egy Jézus korában használt, agyagból készült mécses képe volt kiollózva. Mindegyik gyereknek adott egyet: – Az ilyen kis méretű lámpásokba annyi olaj fért – tette hozzá Lili –, amennyivel legfeljebb 3 órán át lehetett világítani. S képzeljétek, a lakodalom egy hétig is eltarthatott! – A tíz lány közül öt okos volt – folytatta tovább Lala az elbeszélést –, mert a lámpásaikhoz külön edényben is vittek még olajat. A másik öt lány pedig csak annyit, amennyi a lámpásba fért. Nem gondoltak arra, hogy kifogyhat. Nagyon későre járt, de a vőlegény még mindig nem érkezett meg. A lányok nem tudták, pontosan mikor jön. A várakozásban elfáradtak, és egymás után mind elaludtak a földön. Éjfélkor kiáltásra ébredtek: „Nézzétek, itt a vőlegény! Gyertek ki elébe!” A lányok ekkor mind magukhoz vették lámpásukat, hogy fogadják a vőlegényt. A buták észrevették, hogy lámpásaikból csaknem az összes olaj elfogyott, miközben aludtak. Kértek a többiektől, de nem maradt annyi, hogy mindegyiküknek jusson. Így hát mind az öten elmentek olajért. – Miért nem adtak nekik olajat? – kérdezte egyikük. – Mert tudták: ha adnának az olajukból, akkor az összes lámpás hamar használhatatlanná válik – válaszolt Lili. – Az öt okos lány – vette vissza a szót Lala – égő lámpással a kezében fogadta a vőlegényt, majd elmentek vele az esküvői lakomára. Miután megérkeztek, a lakodalmas ház ajtaját bezárták. Amikor a balgák megérkeztek, zörgettek az ajtón. De egy hang így szólt ki: „Nem ismerlek titeket.” – Nem mehettek be? – Hát mert korábban nem készültek fel rendesen – mondta Lili –, ekkor pedig már túl késő volt. Közben besötétedett és a tücskök is elhallgattak. Lala egy kis csend után megszólalt: – Ki hát az igazán okos? – Aki előre gondolkodik és beszerzi mindazt, amire

szüksége lesz – válaszolta halkan egyikük. A gyerekek még egy ideig csendben üldögéltek a nagy tölgy alatt, s aztán hazasiettek.

Most én is megkérdezlek titeket: Szerintetek, ki az igazán okos? Ti hogyan készültök az előttetek álló új tanévre? Írjátok meg nekem is! Katóca

A felkészültség azt jelenti, hogy rendelkezel mindazzal, amire szükséged lesz. Kösd össze a személyeket azokkal a tárgyakkal, amelyekre szükségük lehet ahhoz, hogy felkészültek legyenek!

keresztrejtvény „Szent Antal, te nagy csodatevő, szegények atyja, üldözöttek …“ Az ima befejező része a rejtvény vízszintes 1. és függőleges 17. számú soraiban van elrejtve. Vízszintes: 12. Külső formájában megváltozó. 13. Másfél – két méter magas ausztráliai futómadár. 14. Mosható, mosó – románul. 15. Szent – olaszul és spanyolul. 17. Az Árvácska c. magyar film főszereplőjének személyneve (Schütz). 18. Lefejezett Horea! 20. … - ovo, elejétől fogva, eleve – latinul. 21. Matematika, röviden. 22. Színesen változatos, vagy elütő elemekből összetevődő teret határoló és tagoló, teherhordó függőleges síkban emelt épületszerkezete. 25. Szándékozót (elől ék f.). 27. Jegyzetel. 28. Felső végtag. 29. Két egymást kizáró és rendszerint egyformán kínos lehetőség, amelyek közül választani kell – románul. 30. Két szó: ravaszdi és bácsi, népiesen. 32. Ki – oroszul. 33. Sír, zokog. 34. Drágakövek mérésére használt régebbi súlyegység (névelővel). 35. Védene becézett Aranka. 38. Egy szelet tarja! 39. Láncszem – románul. 40. Amerícium, oxigén és fluor vegyjele. 41. Thaiföldi,

az augusztusi megfejtés

német és osztrák gkj. 42. A mohamedánok csonka kúp alakú, rendszerint vörös posztóból készült, bojtos fejfedője (a marokkói azonos nevű városról). 44. Eme léggömb. 47. Az arany …, Gencso Sztoev műve. 49. Valakinek az életszükségleteiről teljesen gondoskodsz. 51. Menekülésszerűen fut (lót – fut). Függőleges: 1. Szent …, Saul. 2. Átszervezve. 3. Katafalkon. 4. Katlan tartozéka! 5. Fából készült támaszkodásra, ütésre használt rúdféle eszközömre. 6. Tényt vagy akaratnyilvánítást bizonyító, szabályosan kiállított irataira. 7. Román gallér! 8. Kutrica. 9. Jövendőmondó. 10. Japán pénzneme. 11. Fejetlen gém! 16. Osztrák, német és francia gkj. 19. Kirakójátékban (névelővel). 20. Hosszú nyelű, szekerceszerű vágó- és szúrófegyverese. 23. Ravaszdi testrész (névelővel). 24. Nem szándékos. 26. A dúr hangsor második hangja. 31. Kakastaréjhoz tartozik! 36. … Maria! (Üdvözlégy Mária! - az imádság kezdő szavai) – latinul. 37. Lám, varróeszköz. 42. Hajó hátsó része. 43. A német ábécé utolsó betűje. 45. Luxemburgi, thaiföldi és olasz gkj. 46. Új-zélandi és luxemburgi gkj. 48. Ámon …, az ókori egyiptomiak főistene, minden földi és mennyei dolog teremtője. 50. Némán látó! Korodi Zoltán, Tusnádfürdő

Vízszintes 1: Senki sem eszi ezt a testet Függőleges 14: Ha előtte nem imádta. Megfejtők: András Erzsébet – Lövéte, Balázs Ferenc – Csíkszereda, Csákány Margit –Csíkszereda, Fülöp Hajnal – Madéfalva, György Ferenc – Csíkszereda, Hamar Edit – Radnót, Kedves Piroska – Csíkszereda, Kovács Edit – Szárhegy, Magyari László – Zilah, Molnár Margit – Madéfalva, Pál Éva-Mária – Csíkszereda, Péli Szidónia – Csíkszereda, Részegh Gizella – Göröcsfalva, Róth Ágnes – Csíkszereda, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda, Szabó Gabriella – Csíkszereda, Tamás Ágnes – Szentegyháza

Támogatónk

A szerencsés megfejtő: Szabó Gabriella

Az e havi megfejtéseket szeptember 28-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos u. 38., Hargita megye. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki! 15

Hálát adunk neked, Urunk, Jézus Krisztus, aki az Eucharisztiában a szeretet forrásához hívsz, hogy testeddel és véreddel táplálj és éltess minket. Segíts, hogy áldozatod és jelenléted erejéből nagylelkűen forduljunk minden embertársunk felé. Add, hogy a kiengesztelődést szolgáljuk az emberek és a népek között; tettekkel és szavakkal is hirdessük: te vagy az egyetlen Úr és minden élet forrása! Ámen.