Krisztus világa 2021 - július–augusztus by Krisztus világa havilap

XII. évfolyam 7–8. szám

2021. július–augusztus

Erdélyi keresztény családok lapja

Jézusi életünk az Eucharisztia által Leggyakrabban használt szavaink: találkozó, találkozás, hálózat és kapcsolattartás. Nem csoda, mert a teremtett anyag- és élővilág a kötődések, a találkozások és a kapcsolatok sorozatában létezik, alakul és fejlődik. Az emberi élet is két sejt találkozásában jön létre, majd a családban indul el világhódító útjára. A találkozó szándékos találkozást és együttlétet jelent. A jó találkozások – ezt már mindannyian tapasztaltuk – lelki örömmel, valamint életgazdagító fejlődéssel alakítják szeretetben az életünket. A Párizsból 1909-ben hazatért és rendezvényeken megjelenő Ady írta: „Mindent el akartam mondani, ami a ma élő magyar emberben támadhat, s ami a ma élő embert hajtja, mint szíj a gépkereket!” Mintha ezen gondolat alapján írta volna meg az emberi melegséget és megértést esdő vallomását: „Szeretném, hogyha szeretnének/ S lennék valakié,/ Lennék valakié.” Itt a földön lehetünk valakié, egy családé, egy közösségé néhány évtizedig, de tartós szeretetben lenni örökre valakié, csak Istennel lehetünk. Isten az embert minden egyéb földi teremtménytől különbözőnek, a saját képmására és hasonlatosságára alkotta (vö. Ter 1,26-27). Szent Ágoston éppen erre a képmás-voltra utal mesterműve, a Vallomások legelején, és éppen a természetünkbe oltott istenképmás az, amiért semmi másban nem tudunk megnyugodni, csak az Ősképben, Istenben: „Te vagy, aki fölindítasz, hogy gyönyörködjünk abban, ha téged dicsérünk, mivel megalkottál minket önmagadra, és nyugtalan a szívünk, amíg Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja

el nem nyugszik benned.” (Confessiones 1,1. ford. Heidl György) Szent János evangéliumának prológusában írja: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. ... Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. ... S az Ige testté lett, és közöttünk élt. ... Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. ... A kegyelem Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.” (Jn 1,1-16) Önmagáról ezt mondja Jézus: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,27-30) A vakon született meggyógyítása után a farizeusoknak ezt mondta: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.” (Jn 10,10k) A kenyérszaporítás után kijelenti: „Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” (Jn 6,57k) Jézus húsvéti misztériuma kezdetén, az utolsó vacsorán üdvösségünkért rendelte az Eucharisztiát, az újszövetségi papságot, példát adott a szolgáló szeretetre és megígérte a Szentlelket. Feltámadásával pedig belépett a Szentháromság belső életének szentélyébe. Akik Jézusban megkeresztelkedtünk, isteniek lettünk, át tudjuk venni a Fiú életstílusát, és találkozhatunk az Atyával úgy, mint a Fiú. Ebben segít a szentmise, az eucharisztia ünneplése. A szentmisével nem a magunk, hanem az Isten Fiának emberségben élt életét éljük. Ezért a szentmise mindennél drágább ajándék, mert akár a miséző pap, akár a misébe aktívan bekapcsolódó hívő, végigéljük Jézus megismételhetetlen életét. A szentáldozással a mi életünk is annyira beleasszimilálódik Jézus istenemberi lényébe és életébe, hogy azzal egészen eggyé lesz, annyira, hogy Fiában bennünket is átölel Atyánk a Szentlélekben. Így ér célba jézusi minőségű életünk. Ezért az eucharisztia ünneplése életünk csúcsa, forrása és foglalata. Benne van az örök Szeretet, és benne leszünk valakik örökre. Ezért mondták az őskeresztények: Nem élhetünk szentmise nélkül! Kedves Olvasó, a fenti ige segítsen jobban átélni a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottóját: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Munkatársaim nevében is jó olvasást és pihenést kíván, a főszerkesztő

Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József ny. segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztő: Sárközi Sándor. Grafikus: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő, Szabó Zsófia. ISSN: 2558-8389. Elérhetőség: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

Örök evangélium Ez az én testem... Jézus személyes találkozást akart minden benne hívővel. A középkori áhítat csodálkozva énekli: O res mirabilis, Ó csodás valóság! Mi, mai emberek megkérdezzük: mi ebben a csodálni való? Hiszen inkább érthetetlennek tartjuk, hogy a személyes Isten a személyes emberekkel való intim találkozásra egy személytelen valamit, a kenyeret és bort választja eszközül. Annyira vágyunk a személyes élmények, a kapcsolatok közvetlenségére, hogy előbb az utazási technikánkat fejlesztettük ki, utána pedig a hírközlő eszközöket emeltük olyanokká, hogy személyesen jelen lehetünk a világeseményeknél, s beszélgető partnereinket nemcsak hallhatjuk, de láthatjuk is. Jelenlevőkké válnak számunkra. Jézus zsenialitása nem tudott volna valami olyan jelenléti módot elrendelni, amelyiknek nagyobb lehetősége van a szemtől-szembe való kapcsolatok kiépítésére?... Mégis, a személyes kapcsolatok megteremtésének szinte semmilyen kilátásával nem rendelkező kenyeret, a személyességtől legtávolabb eső dolgot választotta ki. Amint elcsodálkozunk

Betlehem barlangjának szegénységén vagy Názáret csodátlan csendjén; és amint megdöbbent ámulattal nézünk a kereszten magát véglege„Én vagyok az sen kiüresítő Istenfiúra, élet kenyere… így kell rácsodálkoznunk Én vagyok a kenyér színe alá rejtőa mennyből zött Személyességre. Jézus merte a dologi lét alászállott élő személytelenségét válkenyér. Aki e lalni, és remélte azt, hogy kenyérből eszik, az emberiség megtaörökké él… A nul a dolgok mögé látni. kenyér, amelyet Hiszen így akar ráneadni fogok, az velni bennünket arra, hogy amint a hit által én testem a felfedezzük az Ő jelenvilág életéért...” valóságát, úgy fedezzük fel a gondviselő men�- Jn 6, 48–51 nyei Atya jóságos kezét a legkisebb és legegyszerűbb dolgokban is; kezdve a hajunk szálának leesésétől (Mt 10,30), fekete vagy fehér színétől (Mt 5,36), a mezők liliomának pompájáig – ahogy Ő az egyszerű füvet jelzi (Mt 6,28). Jól jegyezzük meg: az Oltáriszentséget különösen tisztelő szentek egyben természet szeretők is voltak, és költői szárnyalással élvezték a világ szépségét! Belon Gellért (in: Ellesett pillanatok – evangéliumi elmélkedések, Bp, 1986)

Premontreiek, 900 éve A Premontrei Kanonokrendet Szent Norbert alapította majd’ 900 éve, 1121 karácsonyán Prémontré erdőségében, ahonnan szerzetesrendünk a nevét is kapta (prémontréi). De ha meg szeretnénk érteni, mit is jelent premontrei szerzet e s-k a nonok n a k lenni, hogy miben áll a premontrei lelkiség, akkor a rend alapítása előtti időkbe kell visszamennünk. Az egyháztörténészek véleménye alapján, a keresztény szerzetesség kialakulását nagyjából a III. század végére lehet elhelyezni.

Már ekkor, a szerzetesség kezdeteinél kétféle szerzetesi életmódot fedezhetünk fel:

a sivatagi, többnyire remeteéletet élő aszkéták csoportját; valamint a zarándokhelyeken és bazilikákban szolgáló szerzetesek közösségeit. Míg az előbbieknek „leszármazottai” például a mai bencés, ciszterci, pálos szerzetesek; a premontreiek az utóbbi közösségekre vezetik vissza saját hagyományukat. Ennek a közösségi, szolgáló, ún. bazilikális szerzetességnek a hagyományát élte meg és foglalta írásba Szent Ágoston, hippoi püspök a IV. század végén, amikor megírta a ma is ismert reguláját, amely így a nyugati 4

kereszténység legősibb szerzetesi életszabálya lett. A vele egy közösségben élő szerzetespapokat nem sokkal később kanonokoknak nevezték el, amely szabad fordításban ’szabályok szerint élő egyházi embert’ jelent. Szent Ágoston ideálja tehát a közösségben élő szerzetespap, kanonok volt: olyan ember, aki a szerzetesi közösség imádságos hátterével végzi mindennapi szolgálatát, Isten népének javára. Mi, mai premontrei szerzetesek is eszerint az ideál szerint igyekszünk alakítani mindennapjainkat.

Szent Norbert szeme előtt kettős cél lebegett az alapításkor. Először is, hogy egy olyan közösséget hozzon létre, amely megtartja a hagyományos szerzetesség kereteit: a közös életet, az ünnepélyes közösségi imádságot, a közös étkezéseket, egyszerűségben és szegénységben. Másrészt szerette volna, ha követői nem zárkóznak be a monostor falai közé, hanem lelkipásztorokként kimennek az emberek közé, hirdetve nekik Isten örömhírét. A XII. században ez újdonságnak számított a szerzetességben, hiszen az akkori szerzetesközösségek elsősorban kétkezi és intellektuális munkát végeztek, nem emelték be alapvető céljaik közé a lelkipásztori munkát. Szent Norbert szándéka így az volt, hogy egyesítse ezt a két életformát: a hagyományos és ünnepélyes szerzeteséletet és a lelkipásztori életet. Egy premontrei atya ezt egyszer így fogalmazta meg:

Ha összegyúrunk egy bencést és egy világi papot, kapunk egy premontrei szerzetest. Így ezt az életformát, amely tulajdonképpen Szent Norberthez köthető, vita mixtanak, azaz vegyes életmódnak nevezzük. Ez az az elköteleződés, amelyben igyekszünk megélni az egyensúlyt kint és bent között. Az elköteleződés, hogy a mind a kettőt azonos súllyal éljük meg, tesz bennünket premontrei szerzetesekké. Hisszük azt, hogy ez az életmód ma is nagyon aktuális, és nagyon jézusi is. Hiszen Jézus életében is ezt látjuk: egy közösségben élt apostolaival, együtt élték a mindennapjaikat, együtt imádkoztak és étkeztek.

Jézus életében is jelen volt ez a fajta kettősség: néha visszahúzódott az emberek elől, magányos helyeken imádkozott; máskor pedig tanította és gyógyította az embereket, hirdette nekik Istene Örömhírét. Így mi, mai premontrei szerzetesek is ezt a jézusi és norberti életformát igyekszünk élni. Szent Ágoston püspököt, akinek életszabályait követjük, az évszázadok folyamán mindig ugyanúgy ábrázolták: egy Isten iránti szeretettől égő szívvel a kezében. Ez az ábrázolásmód egyszerre leírás és meghívás a számunkra: jól kifejezi Ágoston írásainak egyik központi gondolatát, a szeretet fontosságát; ugyanakkor meghívás is, hogy minden premontrei apátság váljék egyfajta szívévé annak a térségnek, ahol található. Életformánk egy szív működéséhez hasonló. Tudjuk, hogy a szív pumpálja a friss, oxigéntől dús vért a legtávolabb eső végtagjaink utolsó szegletébe, hogy azokat élettel töltse meg. Ezután pedig a fáradt vér újra visszatér a szívbe, hogy felfrissüljön, és újra élettel, oxigénnel teljen meg. Ugyanígy a premontrei szerzetesek is: a közösségben, a liturgiában mi is eltelünk Isten jelenlétével, hogy aztán ezt a megtapasztalt örömhírt el tudjuk vinni a ránk bízottaknak – akár a környékünkön lévő településekre, ahol a plébánosok premontrei atyák; akár pedig iskoláinkba, ahol tanítunk. Szolgálatunk után pedig visszatérünk monostorainkba, töltekezni Isten jelenlétéből, a testvéri közösségből és imádságból.

Először is azért gyűltetek össze a monostorban, hogy egy szív, egy lélek legyetek, Istent keresve – ez Szent Ágoston regulájának első mondata, amely jól meghatározza minden kanonoki, és minden premontrei szerzetes életének fő célját. A Premontrei Rend egykori vezetője, generális apátja írta: Nekünk, premontrei szerzeteseknek a közösségi életünk az elsődleges lelkipásztori munkánk. Így egy premontrei számára mindig elsődleges ez a közösségben megélt Isten-keresés, és ezt a megélt bensőséges, szinte családias istenkapcsolatot tudjuk átadni a ránk bízottaknak. Így minél hitelesebb, és minél inkább Istent és egymást szerető közösséggé válunk, Isten annál inkább tud rajtunk keresztül működni, annál inkább tudunk valóban Isten szeretetét sugárzó szívvé válni a körülöttünk élők számára. Egy premontrei közösség másik fontos építőeleme a stabilitás, egy adott helyhez és közösséghez való kötődés. Fogadalmunk szövege is így kezdődik: felajánlva átadom magam a helyi Egyház szolgálatára… Ez elsősorban nem egyfajta bezártságot vagy elszigeteltséget jelent. Nem csupán egy helyre korlátozza egy premontrei szerzetes szolgálatát, hanem sokkal inkább egy fix pontot ad az életbe: egy olyan helyet, ahol mindig otthon lehet, ahol mindig találkozhat Istennel, ahol mindig testvérekre talál. Az a hely, amelynek szolgálatára fogadalmat tettünk, ahol mindig hazavárnak minket, és ahol otthon lehetünk. Így amikor valaki premontrei szerzetes szeretne lenni, nem „csupán” egy szerzetesrendbe lép be vagy egy lelkiséghez csatlakozik. Egy konkrét közösségnek lesz a tagja, ahol testvéreket kap maga mellé Isten felé vezető útján. Rendünk egyik újkori jelmondata így hangzik: Ad omne opus bonum parati, azaz Minden jó ügyért készen! Jogos így a kérdés, hogy mi, premontrei szerzetesek miben vagyunk mások, mint más szerzetesi vagy papi társulatok? Mi az, amivel foglalkozunk? A 5

már idézett jelmondat talán valamit vis�szaad Jézus életéből forrásozó lelkiségünkből. A történelem folyamán soha nem volt olyan feladat, amely távol állt volna tőlünk – közösségünk mindig igyekezett válaszolni egy adott történelmi kor szükségleteire. Ez a középkorban úgy mutatkozott meg, hogy ha valakinek nehézsége vagy fájdalma volt, bizalommal felkereshette a legközelebbi apátságot. Hiszen biztos lehetett abban, hogy talál ott egy közösséget, amely többek között a szükséget szenvedő helyiek szolgálatára is szentelte életét. Ha lelki bánata vagy problémája volt, biztosan talált egy lelkiatyát… Ha anyagi jellegű problémája volt, biztos lehetett abban, hogy a házgondnok segítségére tud sietni akár anyagiakkal, akár élelemmel. Ha jogi jellegű problémája akadt, szintén a premontreiekhez fordult, ahol a hiteleshelyi tevékenységből adódóan tudtak békét teremteni a vitás kérdésekben. És ha testi baja vagy betegsége volt, mindig akadt a monostorban egy olyan testvér, aki értett a gyógynövényekhez, és tudott segíteni az illető betegségén. Ha azonban mégis valamilyen sajátosan premontrei tevékenységet keresünk, akkor a tanítás mellett a plébániai lelkipásztorkodást kell említsük. A legtöbb szerzetesrend lelkipásztori modellje szerint a szerzetesek mind egy 6

közös rendházban laknak, és a rendház templomában végeznek lelkipásztori munkát. Nálunk ez nem így van. Csornai apátságunkhoz például tíz település tartozik, kilenc templommal, amelynek plébánosai premontrei atyák: ott végzik lelkipásztori munkájukat, ugyanakkor mégis a szerzetesi közösségben élnek. Talán ez az a lelkipásztori modell, amely a magyar egyházban egyedül a premontreiekre jellemző. Ezt az életmódot élik a Partiumban is, Nagyváradon premontrei rendtársaink: az ottani, nagyváradi apátság ellátására összesen három templom van bízva. Ha az ember találkozik egy premontrei szerzetessel, aránylag könnyen fel tudja ismerni. Szerzetesi ruhánk fehér színű, világoskék gombokkal és övvel. Bár mi is valljuk, hogy nem a ruha teszi az embert – mégis fontos jelentősége van számunkra. Szent Norbert életrajzában olvashatjuk az alábbi jelenetet, amikor néhányan számonkérik őt ruházkodásának tekintetében – Szent Norbert pedig így válaszol nekik: Mutassátok meg nekünk a regulából, az evangéliumi és apostoli útmutatásokból azokat a részeket, amelyek a ruházat fehérségére vagy feketeségére, avagy vékonyságára és vastagságára vonatkoznak! Egy dolog azonban biztos: azokról az angyalokról, akik Jézus feltámadásának szemtanúi voltak, azt mondják, hogy fehérben jelentek meg [Jn 20,12]… Az angyalok példája alapján úgy tűnik, hogy nekünk, premontrei szerzeteseknek illő fehér ruhát viselnünk. Így a premontreiek, mint a világ legősibb ma is létező lelkipásztorkodó szerzetesrendje, a feltámadás örömhírét hirdető angyalokhoz hasonlóan ma is fehér szerzetesi ruhát viselnek, hirdetve Jézus megváltásának és az örök életnek az örömhírét. Boldvai Márton Bertalan O. Praem.

Az állítólagos jelenésekről - a Dante-emlékévben Korunkban nagyon sok állítólagos jelenés van. Régen is volt, csak akkor a hírek lassan terjedtek. Pl. nagyszüleim aknasugatagi padlásán gyermekkoromban még lapozgattam az I. világháborús évek Családi nagy képes naptárát, amely közölte az elmúlt év híreit: árvíz Indiában stb. Ma már pillantok alatt szétröppen a hír! Ezért tartom nagyon időszerűnek, hogy kihangsúlyozzuk: az Úr Jézus beteljesítette az ószövetségi kinyilatkoztatást, és az örömhír hirdetését Egyházára bízta. Tehát mindent tudunk, ami üdvösségünkhöz szükséges! Nem várhatunk újabb kinyilatkoztatást! A Szűzanya is – az Egyház által elismert jelenéseiben, Lourdes, Fatima stb. – ugyanazt teszi, ugyanazt mondja, mint a kánai menyegzőn: „Tegyetek meg mindent, amit csak (Fiam) mond!” (Jn2,5), vagyis a Szűzanya is az Úr Jézushoz vezet minket, aki „(Én vagyok) az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Ezt az igazságot nagyon jól megvilágítja a következő eset (forrás: Joachim Bouflet, Dictionnaire des Apparitions de la Vierge Marie. Entre Légende(s) et Histoire, Éditions du Cerf, Paris 2020, 865-868.): San Bonico faluban (Piacenza püspöki székváros mellett, Emilia Romagna tartomány) a 45 éves Celeste Obertelli családapának, virágkertésznek (sz. 1961-ben) 2004. 07. 08-án, amikor hazatért a temetőből, ahol nemrég fiatalon meghalt fia sírját látogatta, megjelent a Szűzanya. A jelenések olyan tömeget vonzottak, hogy a falut elnevezték

az olasz „Emilia tartománybeli Medjugorjénak”. Sajnos a katolikus hittől eltérő megnyilatkozások is voltak. A Szűzanya állítólag konszekrált Szentostyát is adott a látnoknak, kapcsolatot teremtett halottakkal, a zarándokok rendkívüli égi jeleket látnak, misztikus fényképeket készítenek, a látnok időnként stigmatizált stb. Ezért a piacenzai megyéspüspök, Msgr. Gianni Ambrosio egyházi vizsgálat után 2013. 06. 06-án hivatalos nyilatkozatot adott ki az állítólagos jelenésekkel kapcsolatban, amelynek semmiféle természetfeletti jelleget nem tulajdonít. Ekkor idézi Dante Isteni színjátékát (Paradicsom V. ének, A fogadalom és a második ég, 73-78. sor): Nőjj hát, keresztény lélek, súlyosabbra! Ne légy, mint toll a szélben! és ne véljed, hogy szennyed bármely víznek mossa habja. Ott az Egyház pásztora, csöpp személyed vezetni! Ott az ó és új Szövetség! Elég neked, hogy üdvödet elérjed. (ford. Babits Mihály) Ennek ellenére a hívek százával érkeznek minden csütörtök este a kialakított kápolnához, és éjszaka is imádkoznak a Szűzanyához, aki eddig (2019 a lexikon lezárása) már 780 üzenetet közölt... Gyulafehérvár, 2021. 07. 10. Szűz Mária szombatján Dr. Jakubinyi György

Az örömkönnyes játékok Egy modern elbeszélés szerint Jézus az apostolokkal együtt elment egy focimeccsre. Alighogy elkezdődött a játék, a hazai csapat máris eredményes lett. Jézus felállt, akárcsak a körülötte lévők és örvendezve lóbálta a kalapját. Nem sokáig tartott a helyiek öröme, mivel a vendégcsapat egyenlített. Jézus most is felállt, ujjongott és lóbálta a kalapját. Ekkor váratlanul valaki megérintette Jézus vállát és megkérdezte: - Uram, maga kinek szurkol? – Jézus mosolyogva ezt válaszolta: - Én élvezem a játékot. A keresztény embertől nem idegen a sport. Nemcsak a helyi, hanem az országos és nemzetközi versenyekre is nagy várakozással tekintünk. Főleg az Olimpiai játékok idején, amikor a világ hatalmas szurkolótáborrá alakul. A tévé jóvoltából emberek milliárdjai kísérhetik figyelemmel a játékokat és versenyeket. Az átlag nézőnek vagy a szurkolónak a szórakozás, az izgalom, a szurkolás, a siker ünneplése a fontos, pedig a sportnak, a csapatjátéknak embernevelő célja is van. Szép a közös játék, ahol az emberek örülnek a sikeres, szép megoldásoknak és közben lazítanak. Jézus azért jött közénk, hogy meghirdesse Isten

országát és az ő igazságát. Kinyilatkoztatta Isten szentháromságos életét, hogy általa mi Isten gyermekeiként tudjunk élni. „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” A munkának, a játéknak és mindennek arról kellene szólnia, hogy élni érdemes, hogy élni öröm, ha van egy igazi cél, egy igazi eszme, egy jó vezető és együtt cselekvő közösség. Jézus Krisztus ezt az ’élni érdemes’, ’élni öröm’ – modellt állította a világ elé. Rámutatott, hogy az Atya a szentháromság személyei közt a jó kezdeményezője. A Fiú a teljes befogadás: az Ige emberré lett, hogy mi Isten gyermekei lehessünk. A Szentlélek a szerető viszony, a kölcsönösség az Atya és Fiú között. Isten szentháromságos életének tükörképét itt a földön is látjuk, ennek az életnek a földi mása a család és az egyház. Itt megtanuljuk a kezdeményezést, a befogadást és az együtt dolgozást vagy csapatmunkát.

Törekedjünk a szentháromságos életre: tudjunk a jó kezdeményezói lenni, tudjunk a jónak befogadói lenni és tudjunk közösségben, csapatban, kalákában dolgozni! Erre ösztönöz a sport, az Olimpia is. Nem árt felidézni, hogy az ókori olimpiai játékokat az istenségek imádásából származtatják. Annyira szent dolognak tartották, hogy a játékok idejére (háború esetén) békeszünetet rendeltek el. Akik abban a szerencsés helyzetben voltak, benevezhettek, versenyezhettek futásban, ugrásban, távoldobásban. A későbbiekben felújított olimpiai játékok sportágai már sokban különböztek az eredetiektől. Az 1894-ben Pierre de Coubertin hatására újra bevezetett, és

az egész világot, minden sportágat átfogó olimpiai játékok kifejezetten vallásos jellemzőkkel bírtak. A modern olimpiák alapítója állítja, hogy az ókori és a modern olimpiai mozgalom első és lényeges ismertetőjele a vallás. Saját bevallása szerint a játékok felújításával a vallásos érzékenységet kívánta felébreszteni a néptömegekben. Az erőteljes éljenzések, bekiáltások, a kórusban történő hangos éneklés, a fáklyagyújtás, a nemzeti lobogók büszke lengetése, a himnuszok megilletődött, ájtatos éneklése sok hozzáértő elemző szerint vallásos szertartások elemeit tartalmazza. A sport, az olimpiai eszme magában hordozza a legmélyebb emberi összetartozás, közösségtudat, szolidaritás, a barátság, a testvériség gondolatát minden különbségtétel nélkül, hiszen nemzeti, faji, vallási hovatartozás nélkül minden ország benevezhet. Az egybefonódó öt olimpiai karika a kontinenseknek, a világ nemzeteinek nagy közösségét, egybetartozását jelenti. Egyenrangú népek fiai és leányai a világ minden részéről saját nemzetüket képviselve mutatják meg felkészültségüket a különböző sportágak terén. A játékszabályok betartásával sportszerűen törekednek az eredményességre. Igyekeznek a legtöbbet nyújtani, sőt önmagukat felül is múlni a győzelmek és a rekordok elérésével. Kifejezésre jut a személyes erő, az erőnlét, a rátermettség, az ügyesség, a test feletti uralom, a bátorság, az akarat, a kitartás, a tűrőképesség, a kezdeményezőkészség, az új utak, technikák meglelése és kifejlesztése, s nem utolsósorban a lélekjelenlét, a lelki erő és az összpontosítás. Megmutatkozik a fegyelmezett életmód, a szociális érzék, a szolidaritás, hogy mennyire tudja valaki a közös ügyért a csapatszellemet erősíteni, de az is, mennyire képes valaki önmaga érdekeiről lemondani a csapatért, a célért, a győzelemért. Egyházi nyelven szólva, mennyire képes valaki a szentháromságos modell szerint élni. Örömteli volt, ahogy júniusban a magyar focicsapat a franciákkal és a németekkel játszott. A világ felismerte, hogy a fiúk a foci által eszmei és erkölcsi értéket mutattak fel. Milyen szép volt az egészséges megmérettetés, a sportszerű verseny, a közös játék, a teljesítmény feletti öröm, hogy mire képes a magyar ember. A világ, amelyben élünk, egy hatalmas küzdőtér, s az életünk is egy nagy verseny. Hatalmas vetélkedő, s ebben

mindnyájan benne vagyunk. Szent Pál apostol a sportból veszi a hasonlatot, hogy érzékeltesse az örök élet elnyerésének fontosságát, a végső célba érés fenséges, magasztos érzését, az üdvösség elnyerésének diadalélményét: „Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért.” (1 Kor 9,24-25) A nemes olimpiai és a keresztény eszmény között felismerhető kapcsolat van. Az egyéni és a közösségi sportágak eredményeit érmekkel jutalmazzák. Ezek az eredmények fontosak, de - mint minden e világon - mulandók. Az örökkévalóság szempontjából nem sokat jelentenek. Keresztény hitünk szerint nem szabad elfeledni, hogy az élet komoly feladat, küzdelem. A jó eredményért meg kell dolgozni, és személyes erőfeszítés nélkül nem hull ölünkbe a siker. Lesz egy végső éremhullás is, amelyre közösen kell készülnünk kitartó munkával, sok áldozattal, erények gyakorlásával, azaz testi-lelki erőbevetéssel. Ott a testi-lelki jótetteink fognak számítani, azok a szeretethatást gyakorló gyümölcsök, amit megéltünk. Az igazság győzelmi koszorúját azon a napon megadja az Úr, az igazságos bíró mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét (vö. 2Tim 4,8). S akkor a földi pályánk végén az őrangyalok és védőszentjeink örömmel fogják zengeni: Szép volt fiúk! Szép volt lányok! Dr. Darvas-Kozma József

Amié

s e m e d r é i lé n

Hogyan éljünk értelmes életet? Erre nincsen jól körülhatárolható, mindenki számára átfogó, egyértelmű válasz. Hiszen az élet értelme mindenkinek mást jelent, sőt akár napról napra változó módon, ezért nem az élet általánosan megfogható értelmét kell keresnünk, hanem azt az értelmet, amelyet az egyén életében egy adott pillanatban megtestesít. Minden embernek más és más a hivatása vagy küldetése az életben, ennélfogva mindenkinek a saját életét kell beteljesítenie, a saját céljait kell megtalálnia. Vagyis mindenkire egyéni feladatok várnak, és ezeket nem cserélheti el másokkal, nem teljesítheti be mások helyett. Viktor Frankl osztrák pszichiáter rávilágít arra, hogy ha megfordítjuk a kérdést, és nem azt kutatjuk, hogy mit várhatok el én az élettől, hanem, hogy mit vár el az élet tőlem, akkor tudunk értelmet találni az életünkben. Keresztény szemszögből ki is bővíthetjük: mit vár az Isten tőlünk? „Akinek van miért élnie, az szinte minden hogyant ki tud bírni” – vélte Friedrich Nietzsche, de ma már tudományos kutatások is bizonyítják: az életcélok

boldogabbá és egészségesebbé tesznek minket. Az, hogy ki miben találja meg életének értelmét, kultúránként, családonként és egyénenként is változik. Van, aki a tanulásban, a sportolásban, az egészséges életmód propagálásában, mások a gyermeknevelésben, a gyógyításban, a zenélésben, a hírnév hajszolásában, pénzgyűjtésben vagy éppen jótékonykodásban stb. Vannak egyének, akik már zsenge koruktól fogva tisztán látják a nekik kijelölt utat, mások egész életükben elérhetetlen álomként álmodoznak róla, és vannak, akik meg sem tudják fogalmazni mit szeretnének elérni az életben. A témát kutatók egyetértenek abban, hogy nemcsak a boldogulásunk, de az egészségünk érdekében is fontos tudnunk, mit is akarunk elérni az életben. Több ezer ember bevonásával évekig követett kutatási eredmények támasztják alá a tényt, hogy azok az emberek, akiknek voltak életcéljaik, akik megtalálták az értelmet az életükben, még a szenvedéseikben is, nagyobb eséllyel éltek túl háborúkat, borzalmakat, testi és lelki megpróbáltatásokat, és általában véve is esetükben jóval alacsonyabb volt az elhalálozási arány a megfigyelés időszaka alatt. Céljaink kitűzésekor életünk négy fő területét vesszük alapul (család, munka, közösség, én), ugyanakkor azt is elfogadjuk, hogy a fókusz idővel áttolódhat egyikről a másikra, illetve menet közben maguk a célok is változhatnak. A lényeg, hogy ha van iránya az életünknek, ez elősegíti, hogy tovább éljünk, hogy minőségibb életet éljünk – függetlenül attól, mikor találjuk meg a céljainkat. Bronnie Ware hospice-nővér olyan betegekkel töltötte napjait, akiknek kevesebb, mint 12 hét volt hátra az életükből, és hazaküldték őket meghalni. A velük folytatott beszélgetéseiből egy könyvben osztja meg a tapasztalatait.

Arra a kérdésre keresték a választ, hogy megbántak-e valamit, vagy tettek volna bármit másként. A leggyakoribb öt dolog, ami kivétel nélkül mindenkinél jelen volt: • nem voltak elég boldogok; • a barátaikkal nem tartották a kapcsolatot; • nem fejezték ki érzéseiket; • túl sokat dolgoztak; • nem olyan életet éltek, amilyet szerettek volna, hanem olyat, amilyet mások elvártak tőlük. Milyen tanulságot vonhatunk le ebből? Szerintem azt, hogy a kezünkbe kell vennünk az irányítást, bele kell vágnunk, nem várhatjuk másoktól, hogy felfedjék előttünk életünk értelmét. Tegyünk fel magunknak három alapvető kérdést: Mi az, amit akkor is szívesen csinálnék, ha senki nem fizetne meg érte? Mivel foglalkoznék, ha tudnám, hogy nem hibázhatok? Milyen tevékenység közben érzem azt, hogy igazán élek? Az önvizsgálatra mindenképpen szükségünk van, függetlenül attól, hogy ki milyen módszer mellett

dönt: ima, meditáció, világtól való elvonulás, böjt, stb. Kockáztatnunk kell, és el kell engednünk a félelmeinket, ha tényleg ki akarjuk hozni magunkból a maximumot. Elsősorban is nyitottságra és kíváncsiságra van szükség, a tudásvágy és a tanulás iránti vágy felébresztésére, mely ráveszi az elmét, hogy gondolkodjon és életre keljen. Ha céltudatosan akarjuk élni az életünket, néha elengedhetetlen hallgatni a megérzéseinkre is. A belső hangunk, a fogantatásunk pillanatától belénk táplált hivatásunk utat tör magának, és mindig abba az irányba terel bennünket, ahol a legsikeresebbek és legboldogabbak lehetünk. Az igazi válasz mindig bennünk van, s ha tiszta és őszinte elvek vezérelnek, akkor lendületesen haladunk előre. Viszont ha folyton a külső megerősítést várjuk és csak az motivál, hogy másoknak megfeleljünk, akkor nem a magunk életét éljük. Ha megtaláltuk az életcélunkat, azt érezzük, hogy a vágyaink, terveink értelmet nyernek, az elménk, a szívünk és a tetteink összhangba kerülnek. A létünk értelmét nem magunkon kívül kell keresnünk, csakis önmagunkban tudjuk felfedezni. Ehhez a felfedező úthoz bátorságra, kitartásra van szükség, hatékony és céltudatos szokások kialakítására. Ez jelentheti a legnagyobb buktatót, hisz sokan rettennek el a kemény belső munkától. Nagyon fontos megbecsülni a legfontosabb erőforrásainkat, és annak szentelni időt és energiát, ami előrevisz. Az életünk minden pillanatban: feladat. Mindannyian felelősek vagyunk saját létünkért. A keresztény ember még egy lépéssel tovább megy, az életet nemcsak egy feladatnak tekinti, hanem hozzárendeli az isteni személyt, aki fogantatása pillanatában kijelölte számára a feladatot, értelmet és célt adott az életének. Vagyis a vallásos ember isteni megbízásként éli meg az életét. Kívánom mindannyiunknak, hogy bármilyen foglalkozást űzünk, bármilyen hivatást élünk meg, igyekezzünk hatni saját körünkön belül, és ne a szerint ítéljünk, hogy mekkora cselekedeteink hatósugara, sokkal inkább töltsük ki a ránk bízott teret, tudjuk kiteljesíteni életünket. Len Rita

Idegenek Apuka, mi mikor megyünk kukázni? – kérdezte a gyerek, miközben kinézett kertes házuk emeleti szobájának ablakából, és a szomszédos lakótelep udvarán újra felfedezte azt a népes családot, amely az elmúlt hetekben a kijárási tilalom ellenére is gyakran járt erre és most is éppen a hulladékgyűjtő felé tartott. A férfi kis szekéren húzta maga után három kisgyerekét, akik a guberált tárgyak között ülve kenyérkaréjt majszoltak és olykor vidáman felnevettek: Gyí, te Csillag! Anyjuk nem szólt rájuk, szatyrában a mai „termést”, az értékesebb, talált dolgokat őrizve haladt hangoskodó családja után. Hogyan is jut ilyesmi eszedbe?! Anyád és én azért dolgozunk, hogy mindened meglegyen! – válaszolt a nyakkendőjét megigazító apa, aki több hetes, otthonról végzett munka után, ma ismét az irodájába igyekezett, így hát saját szónoki kérdésére választ nem várva, közölte fiával az aznapi Wi-Fi kódot és távozott. A gyerek azonban ma nem csatlakozott rá azonnal a világhálóra, mint ahogyan azt szokás szerint tette. Felváltva nézett a kocsiba ülő, majd elhajtó édesapjára, aki mögött nemsokára bezárult az önműködő kapu, valamint a mély tartályba leereszkedő fiúra és annak

édesapjára, aki egy kötél segítségével éppen azon volt, hogy a gyerekét biztonságosan lesegítse a bomlásnak indult ételmaradékok és a már nyálkás műanyagtasakok közé. Késő este, miután már beüzemelték a riasztóberendezést és már a hálószobákban is kialudtak a fények, az apa emlékeiből újra előpattant egy pillanatra fia kérdése, majd rögtön saját reggeli válasza is: Hogyan is jut ilyesmi eszébe?! De már azonnal más gondolatok, újból és újból visszatérő témák foglalkoztatták, kiszorítva figyelmének előteréből fiának reggeli kérdését és vágyakozó tekintetét, számok, határidők, feladatok feszültek bensejében az altató nehezen ható erejének. Hamar megnyugtatta magát: gyereke nem volt éhes, és nem volt szüksége kitörött kerekű kis autóra sem. Azt már nem tudhatta, hogy aznap a fia is nehezen aludt el. Az az emlékkép kísérte álomba, amint a guberáló kihúzza gyerekét, és az izgatottan, a jól végzett munka örömével simul apjához. A kertes ház gyerekszobájában álomba szenderülve motyogta: Apuka, mi mikor megyünk kukázni? Bács Béla János

A koldulásról Mindannyian koldusok vagyunk. És nemcsak Őelőtte. Rászorulunk a másikra; amit nem mindig lehet kiérdemelni, elhódítani, kierőszakolni. Kéregetünk. És ajándékként kapjuk, ha kapjuk. De mégsem paraziták, élősködésre berendezkedő egyének/intézmények lennénk. Főleg nem Őelőtte. Bár ilyenek körében élünk. A szegénység legalább annyira ösztönöz alávalóságokra, mint tisztességre. Van tisztes szegénység. Amely a szűkösség ellenére, a sáros utca és udvar ellenére is otthon tisztaságot tart. S tisztán járatja gyermekét az iskolába. És bár örül az adománynak, vágyik is rá (egy pár jó cipőre, vagányabb farmerra vagy egy veder

cseresznyére), de a szégyenkezés is átfut rajta, amikor kapja. Ez a szegények tisztes szégyene, önérzete. Mintha ez hiányozna a nagyszájú-mentalitásból, amely szeret siránkozni, sajnáltatni magát, s a kapott ajándékért mohón odakap. És aztán a hálával nem sokat vacakol. Gazdagékat mindenki irigyli, és óvatosan kritizálja, főleg szembe; inkább törleszkedünk hozzájuk. Ennyire lealjasodtunk. Az áruházak környékén kéregetők már inkább felidegesítenek bennünket; kellemetlenkednek, erőszakosak. El is kerüljük őket… Egész életemben igyekeztem segíteni a bajbajutottakon (akiket a tolakodó kéregetőktől sokszor nem is vettem észre). Rengeteget melléfogtam. Az erőszakoskodó koldulás taszít. A sajátosan alázatoskodó hanghordozás, a nyilvánvalóan átverő duma. Intézmények ’koldulásai’ esetében pedig szégyellem a túlzó érveléseket, majd az utólagos, nagyszájú elmeséléseknél a röhögéseket. A potyázást. Anyámtól és Jézustól azt tanultam, hogy bár szegény vagyok, de nem másokon, másokból élősködő... Dolgos... És nem kell, főleg a hatalmasok, bankárok, gyémántkereskedők előtt, érdekből sem, megalázkodni. A gazdagság sokkal jobban ösztönöz az alávalóságokra, semmint a tisztességre. Sárközi Sándor

Csomagnyi szeretet Heike Helmchen-Menke Gyerekorvosok és -pszichológusok hónapok óta figyelmeztetnek arra, hogy milyen nagy mértékű terhet jelentenek a gyerekek számára a világjárvány által okozott korlátozások. Ezek közül is a legsúlyosabbak a társadalmi kapcsolatokat szűkítő behatárolások, hiszen fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükségük van a többi gyerekkel való kapcsolatra. Ezen túl több gyereknek is korábban nem ismert szorongás és félelem nehezíti életét. Egyesek tartanak attól, hogy valakit megfertőzhetnek, vagy attól, hogy barátaik elfeledik őket, esetleg attól, hogy valamely cselekedetükkel akaratlanul is rosszat cselekednek. Eközben a szülőktől elvárja a társadalom, hogy mindezen problémákat elhárítsák azáltal, hogy komolyan veszik azokat és foglalkoznak velük. Azonban éppen a legkisebb gyerekek szülei maguk is erős nyomás alatt vannak a világjárvány következményei miatt, hiszen, miközben otthonról kell végezniük munkájukat, gyerekeiknek a világhálón történő oktatását is követniük és kísérniük kell, és rájuk hárul az a feladat is, hogy a gyerekekre napközben is felvigyázzanak. Gerhard Hüther neurobiológus hívta fel a figyelmet arra, hogy ilyen körülmények között a szülőknek elsődleges feladata, hogy önmagukról is szeretetteljesen gondoskodjanak. Ez azzal kezdődik, hogy elbúcsúznak a tökéletes szülői ideálképtől és az önmaguk iránt támasztott már-már teljesíthetetlen elvárásoktól. Ez azt is jelenti, hogy elfogadom, hogy én mint szülő nem tudok mindig mindent tökéletesen megoldani, nem tudok mindig mindenért felelősséget vállalni és nem vagyok egyedüli hibás mindenért. Ez a magatartás lehetővé teszi a szülők számára, hogy figyelmesen kövessék gyerekeik szükségleteit. A Rómaikhoz írt levél szerint mindenki Isten gyermeke – szülők és gyerekek egyaránt –, aki hagyja, hogy Isten Lelke vezesse őt. Ez a meghívás felszabadít, és a családi életben azt is jelentheti, hogy már nem erőltetjük a gyerekünkről kialakított eszményképet, elfogadjuk, hogy léteznek hibák, tévedések, gyerekünket nem hasonlítjuk máshoz, és teret adunk életünkben a be nem tervezett eseményeknek is. Ebben a szeretetcsomagban, melyet az önmagunk iránt tanúsított szeretet és a gyerekek szeretete alkot, kibontakozik a családban az, amit a liturgiában is megünneplünk, hogy nem a szolgaság lelkét, hanem a fogadott fiúság lelkét nyertük el. Fordította: Bács Béla János CHRIST IN DER GEGENWART (2021/22. szám, Freiburg i. Br., www.christ-in-der-gegenwart.de) 13

Ég és Föld között Istennel Dr. Bakó M. Hajnalka rovata

Ezer Székely Leány Napja Az Ezer Székely Leány Találkozójának ünnepe immár minden fiatal (és nemcsak) székely szívet megmozgat. Belenőtt a székelység tudatába, zsigereibe, lelkébe, átörökítendő hagyományába. Célja a székely népviselet, néptánc és népzene megőrzése, megbecsülése, a hagyomány megélése és továbbadása, életre váltása. Hol van a rendezvény színhelye? Történelmi hátterét keresve, a Magyarország szétdarabolása (1920) utáni időkbe kell visszamenni. A túlélésért, majd a megmaradásért folytatott kulturális erőfeszítések ritka tanúbizonysága, amely immár jó pár évtizedet mondhat magáénak, a látványos szépség mellett gazdag lelki, erkölcsi, szellemi örökséget hordoz és hagyományoz nemzedékeken át. Mikor volt megszervezve az első találkozó? Az első találkozók, amelyek az Úrnapi körmenettel összefüggésben jöttek létre, a Katolikus Egyház és jeles világi értelmiségiek közös erőfeszítéseinek eredményeképpen születhettek meg. Az Úrnapi körmenetre minden helyiség a maga népviseletébe öltözve jelent meg. Kik voltak a rendezvény első jeles szervezői? Mindössze öt évi működés után a rendezvényt a hatóságok betiltották, majd öt évi szünet után tudták megszervezni újra, amikor Észak Erdély visszakerült az Anyaországhoz négy évre. Utána újra betiltották, hosszú, önazonosság nélküli évek következtek egészen a rendszerváltásig. Ezt követően már az első évben, 1990-ben Csíkszereda első polgármestere, László Pál újjáélesztette a rendezvényt, amely hála Istennek, azóta is tart. A találkozó napja pedig a kegytemplom búcsúnapjához igazodik. Milyen dátum ez? A rendezvény megtartotta régi hagyományát: a népviseletbe öltözött csoportok Csíkszereda főterén gyülekeznek, itt bemutatkoznak táncukkal, zenéjükkel, majd kizarándokolnak a csíksomlyói kegytemplomba, ahol szentmisén vesznek részt, utána felkapaszkodnak a Nyereg hármas halom oltárához, ahol estig tartó népviselet-, tánc- és népzene-bemutatót tartanak. A rendezvénynek van egy játékos hagyományozása is. Amelyik helyiségből érkezik a legtöbb bejelentkezett néző, az kapja meg egy évre azokat a tárgyakat, amelyeket évről-évre továbbadnak és elhelyeznek a nyertes helyiség templomában. Melyek ezek a tárgyak?

Kedves Olvasó! A válaszokat a Szent Kereszt Plébániára várjuk! (530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye)

Szeptember 6. hétfő Jóság napja

Szeptember 7. kedd Békesség napja

REGGELI IMA

KATEKÉZIS TANÚSÁGTÉTEL

Szeptember 9. csütörtök Remény napja

Szeptember 10. péntek Hit napja

REGGELI IMA

KATEKÉZIS

TANÚSÁGTÉTEL

SZENTMISE

09:30–10:00

BUDAPEST – 2021. szeptember 5-12.

10:00–10:30

SZENTMISE

12:00–12:30

SZENTMISE

16:00–16:30 16:30–17:00 17:00–17:30 17:30–18:00

Beléptetés FAKULTÁCIÓK

FAKULTÁCIÓK

Főcelebráns: Pápai legátus

PLÉBÁNIAI SZENTMISÉK 17:00 órától

Ráhangolódás

19:30–20:00

Csík Zenekar koncert (Erkel Színház)

Szent Efrém Férfikar koncert (Pesti Vigadó)

A 100 Tagú Cigányzenekar koncertje (Erkel Színház)

KÖZÖSSÉGEK SZENTSÉGIMÁDÁSA ÉS GYÓNÁSI LEHETŐSÉG (Szent Istvánbazilika)

21:30–22:00 22:00–22:30

Vásár a Szent István téren

Helyszín: Sze

Helyszín: Árpád-há

(Szent István-bazilika) 16:00-18:00

(Hősök tere)

PLÉBÁNIA

Helyszín: Városma

Felvezető program

BIZÁNCI RÍTUSÚ ISTENI SZENT LITURGIA

SZENTMISE ELSŐÁLDOZÁSSAL

19:00–19:30

21:00–21:30

FAKULTÁCIÓK

ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ

18:30–19:00

20:30–21:00

STATIO ORBIS ÜNNEPI ZÁRÓMISE FERENC PÁPÁVAL (Hősök tere)

Szeptember

Felvezető program

18:00–18:30

20:00–20:30

CSALÁDI NAP a Margitszigeten

EBÉDSZÜNET

14:30–15:00

15:30–16:00

FAKULTÁCIÓK

Beléptetés

13:30–14:00

15:00–15:30

Beléptetés KATEKÉTÁK NAPJA 9-től 15 óráig

SZÜNET

11:00–11:30 11:30–12:00

14:00–14:30

Szeptember 12. vasárnap Szeretet napja

Felvezető program

10:30–11:00

13:00–13:30

Szeptember 11. szombat Hűség napja

ÉRKEZÉS A HUNGEXPÓRA

07:00–08:45 08:45–09:30

12:30–13:00

Szeptember 8. szerda Türelem napja

www.iec2020.hu

Szeptember 5. vasárnap Öröm napja

Részletes információkért keressék fel a NEK hivatalos honlapját:

Program

Ars Sacra Fesztivál

Kapunyitás, beléptetés ÁKOS KONMoszk- CERT ÉS vai Patri- FORRÁS- Euchaarchátus PONT risztikus Kórus IFJÚSÁGI Szimfónia (Zene(ZeneEST akadémia) akadémia) (Papp László Sportaréna)

SZENTMISE (Kossuth tér) és EUCHARISZTIKUS GYERTYÁS KÖRMENET Főcelebráns: Erdő Péter bíboros

Helyszín: S Helyszín:

Helyszín: Sz

Helyszín: Mag

Helyszín: S

Helyszín: Belvárosi

ZÁRÓÁLDÁS A HŐSÖK TERÉN

Helyszín: Zuglói Pá

| Szent István Könyvhét

Júniusi helyes válaszok:

Mi a Szűzanya üzeneteinek a lényege? Az imádság és kiengesztelődés.

Mikor történt az első jelenés Medjugorjeben? 1981. június 24-én.

Ki ez a lelkes kiteljesítő? Livio Fanzaga piarista atya.

Kik voltak ezek a fiatalok? Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković, Ivan Dragićević, Ivan Ivanković és Milka Pavlović.

Ki a Mária Iskolája legismertebb apostola? Kemenes Gábor, jelenleg Nagykovácsi plébánosa. 15

Helyszín: Assisi

Az ember a legerősebb

zomorúan kullogott a farkas az erdőben, fülét-farkát leeresztette, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejön a medve, csak akkor nézett fel ijedten, mikor a medve köszöntötte: - Jó reggelt, farkas koma. - Adjon isten, medve koma - fogadta búsan a farkas. - Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a háromnapos esős idő! - Hagyd el, medve koma, ne is kérdezd! Nem látod: fejem, nyakam, oldalam csupa vér? - Az ám, farkas koma! Talán bizony verekedtél valamelyik atyádfiával? - Dehogy azzal, dehogy azzal. Az emberrel akadtam össze, de meg is jártam. Cudarul megtépázott. A medve nagyot kacagott. - Szégyelld magad, farkas koma! Hát még az ember is valami? Na, nekem a fél fogamra sem volna elég. - Ne bízd el magadat, medve koma mondta a farkas. - Bizony mondom neked, hogy az ember a legerősebb „állat” a világon. Én tudom, mert én próbáltam. - Hogyhogy? - Hát úgy, hogy bementem a faluba, hátha akad egy kis báránypecsenye. Az ám, csakhogy a kutya észrevett, s ámbátor atyafiságban volnánk, elárult a gazdájának, az embernek. Az ugatásra kijött a gazda, s valami fokossal vagy mivel úgy eldöngetett, hogy alig tudtam elvánszorogni. - Már én mégiscsak azt mondom - erősködött a medve -, hogy fél fogamra sem elég az ember. - Én meg azt mondom, hogy az ember a 16

legerősebb állat. - Szeretném látni! - Azt ugyan megláthatod. Erre a medve kitépett egy bokrot, s miszlikbe tépte-szaggatta. - Nézd, farkas koma, így tépném össze az embert. - Meghiszem azt, komám, csakhogy az ember nem hagyja magát, mint a bokor. - Hiszen ne hagyja, úgyis összeszaggatom. - Nem hiszem, komám. - Nem-e? Fogadjunk! - Itt a lábam, nem disznóláb! - Itt a talpam, ez sem disznóláb! Fogadtak egy nyúlba, s azzal meghúzódtak egy bokor mögé, úgy várták, hogy jön-e arrafelé ember. Amint ott vártak, várakoztak, leskelődtek, arra jött egy gyermek. Kérdi a medve: - Ember-e ez, farkas koma? - Nem. - Hát mi? - Ez még csak lesz ember. Tovább vártak, várakoztak, leskelődtek, s ím, arra jött egy öreg koldus. - Hát ez ember-e? - Nem. - Mi hát, ha nem ember? - Ez csak volt ember mondta a farkas. Tovább vártak, várakoztak, leskelődtek, s arra jött egy asszony. - Hát ez ember-e? - Ez sem ember. Ez csak asszony. Tovább vártak, várakoztak, leskelődtek, s ím, egyszerre csak jön egy huszár a lován.

- Hát ez mi? Ez csak ember? - Ez már ember! - mondotta a farkas. A medvének sem kellett több, kiugrott a bokor mögül, s útját állotta a huszárnak. - Ejnye, aki áldója van! - rikkantott a huszár. - Félre az utamból! Király katonája vagyok! A medvének ugyan mondhatta, nem állott az félre. Bizony, ha nem állott, a huszár előrántotta a kétcsövű pisztolyát a nyeregkápájából, s piff-puff! kétszer a medvére lőtt. Találta is mind a kétszer, de ez a medvének csak annyi volt, mintha vackorral dobták volna meg: meg sem mozdult a helyéről, csak egy kicsit megrázta a bundáját. - Hiszen megállj - rikkantott a huszár -, mindjárt megberetvállak én! Azzal kihúzta a kardját, s vágta-szabta, beretválta a medvét, amerről találta, jó éles kardjával. A medvének ez éppen elég volt, szörnyű bőgéssel-ordítással megfutamodott, nem nézett árkot-bokrot, futott az erdőn át, mintha szemét vették volna, s meg sem állott, míg a barlangjába nem ért. Sok-sok idő telt el, míg megint talpra állott s kimozdult a barlangjából. Amint ment, mendegélt, hát először is kivel találkozik? Bezzeg, hogy a farkassal. - No, komám - mondotta a farkas -, megnyertem a fogadást! - Megnyerted, koma, meg; ne félj, amint erőre kapok, megadom a nyulat. - No, ugye, hogy az ember a legerősebb állat? - Igazad van, farkas koma, az ember a legerősebb állat. Azt már csakugyan nem hittem volna, hogy csúffá tegyen. Az igaz, hogy furcsa állat az ember. Mire észrevettem volna magamat, kétszer a szemem közé köpött. No, hiszen ettől még nem ijedtem meg, de mikor kirántotta azt a fényes nyelvét, s azzal elkezdett nyalogatni - már ennek fele sem volt tréfa. Szégyen a futás, de hasznos, elszaladtam biz én!

Benedek Elek meséje

derűs oldal

Tartalékos bevonuláson sorban szólították az embereket. Az első szólított Drács Ferenc volt, aki nem jelentkezett. A főtörzs hátratette a lapját és mindenki ’Parancs!’ felkiáltással jelentkezett. Egy ember maradt a végén illetve egy papír amikor lezajlott a következő dialógus: - Drács Ferenc! Semmi. - Hol van Drács Ferenc? Semmi. - Magát hogy hívják? - Dr. Ács Ferenc! 17

CSIT 2021 „Ami az életre vezet” (Mt 7,14) – ezzel a jelmondattal szervezik augusztus 10–14. között a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozót. A FIF rendezvényére továbbra is várják a 14 és 30 év közötti fiatalok jelentkezését! A CSIT célja, hogy a fiatalok találkozzanak Istennel, megtapasztalják szeretetét, hazatérve közösségre találjanak, felismerjék hivatásukat, és a hétköznapokban is éljék meg hitüket. Az idei találkozót az aktuális járványügyi-helyzethez igazodva tartják. A rendezvény középpontjában a lelki programok lesznek, délelőttönként tanításokra várják a fiatalokat.

A 2021-es CSIT előadói: a 14 és 15 éveseknek a marosvásárhelyi Mózes Andrea matematikus,

a 18–19 éveseknek, a csíkszentdomokosi származású György Alfréd, az osztrák és magyar kamilliánus rend tartományfőnöke,

Délutánonként kiscsoportos beszélgetések, műhely-foglalkozások, sport- és szabadidős tevékenységek lesznek, illetve a CSITBand dicsőítő koncertje is színesíti a programot. A rendezvény csúcspontja – akárcsak a korábbi években – a szentségimádás lesz.

a 16–17 éves korosztálynak László Rezső csíkcsicsói plébános,

a 20 év fölöttieknek Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatója tartja az előadásokat.

További részletek és folyamatosan frissülő információk (pl. a helyszín/ekről) a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó Facebook-oldalon és a csit.fif.ma weboldalon olvashatók. Bíró István

keresztrejtvény Egy Szent Ágostontól származó mondást rejtettünk el a vízszintes 1. és függőleges 14. számú sorokban.

a júniusi megfejtés Vízszintes 1: Az égi táj felé tart csendesen Függőleges 12: S egy stációja van: a végtelen. Megfejtők: András Erzsébet – Lövéte, Balázs Ferenc – Csíkszereda, Csákány Margit – Csíkszereda, Forizs Ibolya – Vajdahunyad, György Ferenc – Csíkszereda, György Ilona – Csíkszereda, Hamar Edit – Radnót, Kedves Piroska – Csíkszereda, Kovács Csaba – Szárhegy, Magyari László – Zilah, Márton Erzsébet – Csíkszereda, Molnár Margit – Madéfalva, Pál Éva-Mária – Csíkszereda, Részegh Gizella – Göröcsfalva, Róth Ágnes – Csíkszereda, Szabó Gabriella – Csíkszereda, Tamás Ágnes – Szentegyháza, Varga Melinda – Székelyudvarhely A szerencsés megfejtő: Kedves Piroska

Támogatónk

Vízszintes: 12. Istenhez szóló, tőle valamit kérő, neki hálát adó órákon. 13. Kártyában a legnagyobb értékű lap. 14. Nyáron barna, télen hófehér menyétféle ragadozó. 15. …, halál – Petőfi Sándor verse. 16. Adódó lehetőség. 17. Húszár parancs (névelővel). 18. Eme húz. 19. Súly mérésére való eszköz. 21. Dinnyét próbál. 23. Hasonló – románul. 24. Kecskefej! 25. Harmadik személy kis valószínűséggel, de esetleg. 27. Énekléssel hivatásszerűen foglalkozó személy. 29. Kettős mássalhangzó. 30. Eme direkt termő, gyenge minőségű borszőlőfajta. 32. Elvetélés – románul. 33. Egyetlen korszak. 35. Miatta. 36. A szóban forgó valakik, valamik számával, mennyiségével egyenlő mennyiségű. 38. Az idea. 40. Tehát itt van, tessék! 41. A harmadik személyt érő (dobás, ütés, lövés). 43. Bentről kezel! 44. Elhantolás. 45. Két szó: gyötrő fájdalom, szenvedés; és Reg és … - Arany János verse. Függőleges: 1. Téli sporteszköz. 2. A nézőtér szintje fölé emelt építmény, amelyről szónokolnak. 3. Vajon kábítószerek? 4. Gyerekem keresztapja

ne cselekedje. 5. Láncfonalat sima, kemény tartást adó folyadékkal bevon. 6. Béke – héberül (elől ék f.). 7. Eme tapintatosan óv valakit minden kellemetlenségtől, bántástól. 8. … khmer, nyelvcsalád, Délnyugat-Kínában és Hátsó-Indiában, valamint a Mekong folyó völgyében beszélt nyelvek. 9. Zenehangok! 10. Kölcsön biztosítékául a hitelezőnek átadott vagy lekötött vagyontárgy. 11. Német irodalomtudós, akinek egyik műve: Az értelmezés tartománya (Wolfgang). 15. Léte ártatlan. 17. Román származású világbajnok magasugró atléta (Astafei). 20. Részben Akiraé! 22. Magyar írónő, a Napjaim c. mű alkotója (Sarolta). 24. Mellébeszélés, köntörfalazás. 26. Híres bibliai pátriárka, aki bárkájával a vízözön után végül az Ararát hegyén kötött ki. 28. Vajon teret elhatároló építmény? 31. Gabonát betakarította. 33. … adott, megetetett engem. 34. A mexikói felföld déli részének nagy műveltségű, a spanyol gyarmatosítók által jórészt kiirtott lakossága. 37. Orr, tréfásan. 39. A harmadik személy külföldön szolgálatot teljesítő amerikai katona. 41. Ruhadarabot magára vesz. 42. Kelet – németül. 44. Becézett Eduard. Korodi Zoltán, Tusnádfürdő

Az ehavi megfejtéseket augusztus 25-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos u. 38., Hargita megye. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki! 19