Krisztus világa - 2021. április by Krisztus világa havilap

XII. évfolyam 4. szám

2021. április

Erdélyi keresztény családok lapja

Életünk Krisztus győzelmében Április a „Nagy Hét” közepén, a húsvéti Szent Háromnap kezdetén köszöntött ránk. Nagycsütörtök este a templomi orgonák fortissimóban szóltak a Dicsőség éneklése alatt, akár a harangok, s aztán elnémultak. Így kezdődött megváltásunk és feltámadásunk csúcsünneplése. „Az emberek megváltásának és Isten tökéletes megdicsőülésének művét Krisztus főképpen az Ő húsvéti titka által vitte végbe, amikor halálunkat halálával megtörte, és az életet feltámadásával újjászervezte. Ezért Krisztus szenvedésének és feltámadásának szent három napja az egész egyházi év tetőpontjaként tündököl. Ahogy a vasárnap csúcspont a köznapok fölött, úgy csúcspont a húsvét ünnepe is az egyházi évben.” (Ált. szab. 18.) A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint: „Húsvét nem egyszerűen egy ünnep a többi között, hanem az »ünnepnapok ünnepnapja«, »az ünneplések ünneplése«, mint ahogy az Eucharisztia a szentségek szentsége (a nagy szentség). Szent Atanáz »a nagy vasárnapnak« nevezi, mint ahogy a szent hetet Keleten (és mi magyarok is) »Nagy Hétnek« nevezik. A föltámadás misztériuma, melyben Krisztus megsemmisítette a halált, hatalmas erejével áthatja a mi régi időnket, mindaddig, amíg minden alá nem lesz vetve Krisztusnak.” (KEK, 1169.) Egy régi legenda szerint, valaki súlyosan megsértette uralkodóját, ezért a legsúlyosabb halálra ítélték: vadállatok elé dobták, hogy azok tépjék szét. Az amfiteátrum oszlopához láncolták, ahová majd beengedik a fenevadakat. A lelátókon ott szorongott a kíváncsi tömeg. Trombitaszóra kellett a vadállatok ketrecének ajtaját Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja

felrántani, hogy azok előrontsanak és szétmarcangolják az elítéltet. A bűnös remegett, várta a szörnyű halált. Amikor megérkezett az uralkodó, megadta a jelet, harsonák, kürtök szólaltak meg, és íme az oroszlánok és tigrisek helyett egy fehér bárány ment be, piros szalaggal a nyakán. Szelíden közeledett a halálraítélthez és csendben lefeküdt a lába elé. Az uralkodó kegyelmet gyakorolt. Ez a régi legenda megvilágítja Krisztus megváltói tevékenységét. Isten szent felségét mi sértettük meg az ősbűnnel, majd személyes bűneinkkel. Így a földi élet végét és az örök halált vontuk magunkra. E siralmas állapotban Isten megváltót ígért, majd vigasztaló harsonái, a próféták is szóltak. És az idők teljességében, ahogy karácsonykor zengjük: „Az angyal énekel, tekints az égre fel!/ Napvilágos lett az éj, meghasadt az ég,/ és a második Személy most a földre lép./ Mézet ont az ég, mézet ont az ég!” Jézus születésével felnyíltak a zárak, és Isten ítélete helyett, az Isten Báránya saját vérével békességet szerzett nekünk. Erről szól húsvéti öröménekünk: „Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a

nagy Király örök tündöklése árad el rajta: érezze meg az egész nagyvilág: már tovatűnt a bűnnek árnya!” Ezt a húsvéti örömet zengi Isten házában százmilliók ajka: „Föltámadt Krisztus e napon, álleluja! Hála legyen az Istennek.” Húsvéti misztériumunk röviden: Jézus értünk megtestesült, szenvedett, meghalt és föltámadt. És most meg kell válaszolnunk a kérdést: mennyit ér az ember? Az ember az embernek nem sokat, de Istennek mindent. Az ember az egyedüli teremtmény, akiért az Istenfia megtestesült, életét adta, és megdicsőült életét adja. Isten értékei mi vagyunk, mert neki mindent jelentünk. Minden egyes ember aranyfedezete a meghalt és feltámadt Jézus Krisztus. Az egy éve tartó világjárványt a leginkább a fiatalok szenvedik meg pszichésen. Társadalmunk jövőjére nézve ez veszélyes. Ezért igyekezzünk a húsvéti titkot a fiataloknak átadni. Erre intsen a Gordon-tetőn álló acél Krisztus is. Mert Jézus halála és feltámadása az örök élet forrása. E húsvéti hitben vetette papírra Gárdonyi Géza: „Egy ajtó bezárul itt a földön, és egy ajtó kitárul az égben, ez a halál”. Kedves Olvasó, kívánom, hogy kapaszkodjunk Krisztus győzelmébe, hogy egészségesen tudjunk élni, a főszerkesztő

Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József ny. segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztő: Sárközi Sándor. Grafikus: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő, Szabó Zsófia. ISSN: 2558-8389. Elérhetőség: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

Örök evangélium A Feltámadt bátorsága Jézus földi életében nagy erkölcsi bátorságról tett tanúságot, amikor a keresztben való megváltást meghirdette – szemben a csodaváró zsidósággal és az eszmei magaslatokat, vagyis bölcsességet kereső görög világgal. (1 Kor 1,22) Akkor is, amikor erszény, táska, köpeny, bot és saru nélkül, a bárány gyöngeségében küldte szét tanítványait (Mt 10,10) problémák farkascsordái közé. Ugyanez a bátorság sugárzik viselkedéséből a feltámadás után, amikor a hit bizonyosságát előbbre helyezi a kézzelfoghatósággal szemben. Ezt Tamás apostolnak egészen világosan kijelenti. Annak a Tamásnak, aki társai bizonyságát semmibe sem véve, maga követeli: „Hacsak nem látom kezén a szögek nyomát, oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” (Jn 21,25) Men�nyi oka lett volna Jézusnak Tamást megdorgálni!... A három éves tanítás előrejelzéseit sem vette komolyba, a többiek tapasztalása, mind Tamás ellen szólt. Jézus – mintha megértő lett volna Tamás és a mi hitetlenségünkkel szemben – szelíden kijelenti: „Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek.” (Uo.) A hitnek ezt az elsőrendűségét maga bizonyította azzal, hogy feltámadása után nem ment be Pilátushoz, a Nagytanácshoz és papi fejedelmekhez. Pedig, ahogy megjelent a többieknek, ugyanúgy megjelenhetett volna nekik is, halomra döntve azokat az érveket és mesterkedéseket, amikkel halálra ítélték. De ezt a napnál világosabb bizonyítékot nem igényelte magának, sőt hagyta önmagán a főpapok által kimondott „csaló” nevet (Mt 27,63), és a lefizetett katonák híresztelése alapján, a tanítványok hullarablásában gyökerező jámbor hiedelemmé engedte silányulni a feltámadás csodálatos valóságát. Csak az Isten tud és mer „bűnösök részéről ilyen ellentmondásokat” elviselni. (Zsid 12,3)

A test ellopásának meséje – mint az evangélium mondja – „mind a mai napig el van terjedve a zsidók között”. (Mt „Nyolc nap 28,15) De nemcsak a múlva ismét zsidók között, hanem a együtt voltak legmodernebb időkig, a tanítványok. napjainkig. És tudjuk, Tamás is ott még katolikus körökben is mennyire megvolt velük. zavarta az embereket Ekkor újra a feltámadás körüli megjelent bizonyítékkeresés. Jézus, bár az Jézus szándékoajtó zárva volt. san nem jelent meg Belépett és „nem az egész népnek, hanem csak az Istenköszöntötte től előre kijelölt tanúkőket: Békesnak, vagyis nekünk, ség nektek!” akik ettünk és ittunk vele a halálából való feltámadása után.” (ApCsel 10,41) Jézus merte e tanúságra támaszkodó hitre bízni élete eme nagy titkát, szemben a hatalmasok mesterkedéseivel, és nem féltette megváltását a papi fejedelmek és a tömegek hazugságaitól. Épp ezért mindaz, aki hisz húsvét nagy titkában, az Jézusnak ezt a bátorságát ölti magára a hittel együtt, és nem riad meg sem a tudósok találmányaitól, sem a hitre képtelenek megállapításaitól.

Jn 20,26

Belon Gellért (in: Ellesett pillanatok - evangéliumi elmélkedések, Bp, 1986)

„Krisztussal együtt ti is feltámadtatok” (Kol 3,1) Az elmúlt napokban ismételten felidéztük Jézus Krisztus szenvedésének állomásait, történetét. Nagycsütörtökön visszafogott hangulattal ünnepeltük meg az utolsó vacsora emlékét, lélekben végig ott voltunk a mi Jézusunk mellett, láttuk alázatát, amint megmosta tanítványai lábát, majd meghallgattuk az Ő búcsúbeszédét. Ott voltunk lélekben az Olajfák-hegyén is, ahol Vele voltunk mélységes nagy küzdelmében, vérrel verejtékezésében, ugyanakkor szégyelltük, hogy még egy órát sem tudtunk Vele virrasztani. Nagypénteken megilletődött lélekkel álltunk a kereszt alatt, és feszült figyelemmel hallgattuk az Élet Ura haláltusájának történetét. A passió szavai átjárták szívünket, és drámai hangulatot teremtettek a templomban. Bennünket is megkörnyékezett az a lelki fájdalom, amelyet Jézus tanítványai éreztek a Golgotán, amikor Urunk kilehelte lelkét. A borongós nagyszombati reggel is azt mutatta, hogy mindennek vége. Haza kell menni, minden ismét újra a régi. Kár küszködni, az evilág törvénye érvényesíti hatalmát. Meghalt az igazság, a szeretet, a békesség, a jóság, az egymás iránti tisztelet. Mind ott fekszenek a sírban. Megrémülünk, hogy ennyi lenne az emberi élet? Isten ezért teremtette az embert, lelkét azért lehelte bele? Amikor valakit eltemetünk, mindennek vége? Nem, nincs vége! Húsvét ünnepén ezt hirdeti a fény: mindig uralkodik a sötétségen. Ezt hirdeti az ujjongó alleluja, hogy bár megölték a mi Urunk Jézus Krisztust, de feltámadt. Nem lehet Őt megölni. A sír üres, és bár kezdetben senki nem akarja elhinni, mégis 2000 éven keresztül tart ez a meglepetés. Az emberiség történelme új kezdet elé néz. Isten belenyúlt a történelembe, és feltámasztotta Fiát, a Megtestesültet. A halál átértelmeződik. Számunkra Jézus Krisztus feltámadásában egy új világ tárul fel, mert megnyílik a halál utáni élet távlata. Átértékelődik számunkra az Istennel, a 4

felebarátunkkal és az önmagunkkal való kapcsolatunk, mert Urunk feltámadásának fényében másképpen látjuk az életünket, és másképpen értelmezzük a világot. Eltelünk nagy reménnyel, lendülettel, és egyben feladattal is. Megtapasztaljuk, hogy nincs reménytelen helyzet akkor sem, amikor emberi ésszel nem találunk megoldást, amikor nem látunk kiutat. Bármennyire is fenyegető jelek vannak a mindennapi életben, tudjuk, hogy életünk Isten kezében van, aki annyira szeret minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Lendületet ad számunkra az a felismerés, hogy nem győzhet a rossz a jó felett, a hazugság az igazságon, a gyűlölet a szeretet felett. Akkor sem, ha világunkban látszólag sokszor a kapzsiság, hatalomvágy, féltékenység, bosszúvágy ördögi céljai valósulnak meg. Egyben feladatot is ad nekünk: az égiekre kell tekintenünk, nem a földiekre. Nekünk, keresztényeknek a maradandó értékek szerint kell élni már most, a földi életben. Ez teszi hitelessé keresztény életünket. Erre biztat bennünket Szent Pál apostol, amikor azt írja: „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van. Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre.” Legyünk mindannyian a feltámadt Jézus Krisztus tanúi a mindennapokban! Legyünk a remény jelei a nehéz helyzetekben. Éljük meg teljes szívvel, örömmel és lendülettel keresztény hivatásunkat, mely az élő, szerető, gondviselő, törődő és jóságos Istenre mutat. † Gergely érsek, örmény apostoli kormányzó

Vissza a jövőbe André Lorenz

A korona világjárványt a leginkább a fiatalok szenvedik meg pszichésen. Társadalmunk jövőjére nézve ez veszélyes. Itt az ideje, hogy ne csak az iskolák és az egyetemek nyissák meg kapuikat, hanem minden olyan hely, ahol a fiatalok kapcsolatokat alakíthatnak ki, személyiségüket fejleszthetik, határaikat kipróbálhatják, röviden: ahol élhetik életüket. Hiszen minél hosszabb ideig tart a járvány és vele a lezárások és az elszigeteltség, annál inkább gyarapodnak a vészjelzések: a fiatalok pszichés állapota folyamatosan romlik. „A fiatalok, mindenütt a világon, gazdasági lehetőségektől estek el, az élethez tartozó hagyományos mérföldkövek megélését mulasztották el, és az önazonosságukhoz elengedhetetlenül fontos időszakban veszítettek el kapcsolatokat” – összegezte nemrég a New York Times, majd mérleget vont: „Világszinten megtapasztalunk egy olyan járványt is, mely a mentális egészséget támadja, és ezt pontosan annyira komolyan kell vennünk, mint a koronavírus visszaszorítását.” Íme egy kivonat az elmúlt évben végzett tanulmányok és megfigyelések eredményeiből:

az Egyesült Államokban, a 18 és 24 év közötti fiatalok egy negyede gondolt komolyan öngyilkosságra. Latin-Amerikában és a Karib-térségben a fiatalok egy negyede élt át szorongást és 15%-uk volt depres�sziós. Olaszországban megduplázódott az egyik segélyvonal hívásszáma, melyet olyan fiatalok hívtak, akik gondoltak arra vagy meg is kísérelték, hogy kárt tegyenek magukban. A koronajárvány második hulláma alatt, a római Bambino Gesú kórházban egy harmaddal nőtt azon olasz fiatalok száma, akik megsebezték magukat vagy öngyilkosságot kíséreltek meg. Franciaországban az összes korosztály közül éppen a fiatalok azok, akik pszichésen a legrosszabbul érzik magukat. És a kétségbeesés listáját tovább lehetne folytatni. Természetesen igaz az állítás, hogy a korona világjárvány – és a hozzá kapcsolódó intézkedések, melyeknek a végét még nem látjuk – korosztálytól és szakmai hovatartozástól függetlenül sokak

egzisztenciáját veszélyezteti. Azonban fontos, hogy a felnövekvő nemzedékre, amelynek tagjai éppen most tartanak életükben olyan elágazási pontoknál, melyek majd felnőtt korukat is meghatározzák, különös figyelmet fordítsunk. Éppen ez a rendkívül értékes idő megy most kárba, és egyre több fiatal veszik el emiatt. És tegyük fel a kérdést: milyen hatással lesz ez az eljövendő együttélésünkre? A mai fiatalok képezik a társadalmunk gerincét – akiket most az elszigetelődés, a magány és a korlátozások formálnak –, ők a jövő döntéshozói. Mindannyiunk érdekében a legjobb feltételekben kellene részesüljenek ahhoz, hogy megfelelő módon fejlődhessenek. Ennek érdekében nem elegendő az, hogy gyarapodó betegségek láttán növeljük a befektetések mértékét a fiatalok pszichés problémáinak kezelése területén. Legyen szó iskoláról vagy egyetemről, sportegyesületről vagy katolikus ificsoportról: a fiataloknak vissza kell kapniuk életüket. Christ in der Gegenwart 8/2021 Fordította: Bács Béla János 5

„Kegyes atyák” I. Így hívtak bennünket századokon át, hiszen az iskola és a rend nevében egyaránt a ’pius’ (kegyes) szó szerepel: Scholae Piae, Kegyes (Piarista) Iskolák. Ez nemcsak azt jelentette, hogy vallásosan nevelnek, ami akkoriban, a 16-17. században magától értődő volt, hanem hogy ingyenesen, tandíj nélkül jöhetnek a tanulni vágyók a szegény rétegekből. Európa első ingyenes népiskoláját így teremtette meg a rendalapító Kalazanci Szent József. De ma már ironikus felhangja van a ’kegyes’ szónak, főleg diákjaink ajkán, akik körében nem lehetett (mindig) kegyeskedni. Ezt egyébként bizonyára minden tanár, nevelő így tapasztalja, miután kikerült az egyetemről, és a „mézesévek” után egyre jobban szembesül a mély vízben a realitással. Azzal, hogy már nem(csak) „jó fej”, hanem fegyelmet-tanulást-tiszteletet megkívánó feladata van: pedagógus lett. A diákok részéről aztán meleget és hideget egyaránt tapasztalunk. S a kegyes atya próbál helytállni úgy, ahogy tud, jól-rosszul. És egyaránt igaz lesz rá Móra Ferenc szava, amit a szegedi piarista atyákról írt egykor: „Nem választottam a pátosz öreg harangját, hanem az emlékezés halk csengettyűjét. Ez illik a kegyes atyákhoz, akik boldogan nyugosznak az örök álom celláiban… Ez illik a kedves öreg árnyakhoz, akikhez

ha fölér a harangszó az égi mezőkre, fölrezzennek, összefogódznak, és ahogy lenéznek ránk, áldást mosolyognak le a régi városra, amely, íme, megnőtt, megemberesedett, kicsit tán el is kevélyedett…” (in: Kedves öreg árnyak). De másfelől igaz (sajnos) az is, amit Ady Endre ír a nagykárolyi piarista kisgimnáziumi évekről: „Álmos és buta szeműek valánk szinte mindannyian. Együnk-kettőnk szemében volt talán ígérő értelem… Rettegés volt minden egyes óra. És mi mindig nagyon bűnösöknek éreztük magunkat. Sok szidalmat hallottunk, s egy hangos nevetésért bot járta. Nagyon féltünk mi, és az utcán összeborzongtunk, ha reverenda suhogását hallottuk…” Örkény István önkritikusabban emlékezik erre az igazságos szigorra a pesti piarista gimnáziumból: „Igen, hetedikben (ma: 11. osztály) megbuktam magyarból. Ami egy író múltjában elég csúnya szeplő. De nem valamiféle Adyt lobogtató, lázadó ügyben kerültem szembe a magyartanárommal, hanem kizárólag készületlenségem miatt buktatott meg – és teljesen igaza volt…” Szigor, igényesség és emellett jószív – együtt. Épp 300 éves a magyar rendtartomány. 300 éve lett független (előbb a lengyel, majd a német provinciától), és alakult meg 1721-ben a Kegyestanítórend Magyar Rendtartománya, hiszen már 12 intézet s 82 rendtag tartozott hozzá. Köztük a felvidéki Podolin (1642), Privigye

(1666), Nyitra (1701), majd a Felvidékről délebbre és keletre hívták az ingyenesen tanító piaristákat, a török alól felszabadult területek misszionálására és tanítására: Veszprém (1711), Vác és Kecskemét (1714), Pest és az erdélyi Beszterce (1717), Debrecen (1719), Szeged (1720), Nagykároly (1725)… Ez volt a felvirágzás kezdete. És még bőven folytatódott... Kisiskolások, kisgimnazisták (meg) fegyelmezett, figyelő és szorgosan (?) tanuló százai-ezrei; vékonyka, ám megtanulható és megtanított tankönyvekkel, latinnal és ministrálással, megszeppent gyónásokkal, szentmisére-járással… Ennek a hagyománynak voltam előbb megszeppent majd nagyhangú, lázadó diákja 4 évig Kecskeméten. Utóbb pedig nagyhangú, lázadókat letörő, majd lassan megszeppenő, önkritikus tanára, immár 40 esztendeje: pesti, kecskeméti, szegedi, mosonmagyaróvári iskoláinkban, 14 éve pedig Csíkszeredában, a Piarista Tanulmányi Ház tagjaként. Önkéntesként, szolgálva (de nem szolgalelkűen), állami és egyházi intézményekben. Katedrán és szószéken. Kalazanci Szent József követőjeként, ám Jézus Krisztusra figyelve egyre inkább. (No meg az orvosokra is…)

Pietas et litterae

A piarista iskola

A rebellisek

ked A negyvennyolcadiki (1848-as) nagy piaristákról Cseh ves anekdotát találok följegyezve a régi újságokban. ember Ferencről szól, aki egy nagy bölcseleti munkát írt az s-bajos szellemi életéről. A Bach-korszakban valami ügye Bonygét dologban ő vezette a szegedi piaristák küldöttsé Somohády-Percel István megyefőnökhöz. Ahogy a ottgyi-könyvtárba került könyveiből látom, nagy olvas példás ságú magyar úr volt ez az osztrák tisztviselő, de embeforradalomgyűlölő. A piaristák pedig mind jegyes benne mind rek voltak; aki valamirevaló volt köztük, az ók, s volt a nagy ribillióban, sokan lettek közülük földönfut többen meglakták az olmützi cellákat is. dispu Hűvösen fogadta a nagyúr a küldöttséget, aztán yal ezt tálni kezdett Cseh Ferenccel, és végre dölyfös gúnn kérdezte tőle: edi pia– Tisztelendőségednél okosabb ember nincs a szeg risták közt? z illő – Ó, dehogy nincs – felelte Cseh Ferenc, filozófho de úgy nyugalommal –, a többi mind okosabb, mint én, gondolták, hogy ide én is jó leszek. nia Negyvennyolc óra alatt természetesen el kellett hagy ak) árny Cseh Ferencnek Szegedet... (Móra Ferenc: Kedves öreg

„Elsősorban világnézetet adott, a tananyag csak eszközül szolgált. Ehhez a célkitűzéshez különben mindig is következetes maradt. A tudást mindig sokra értékelte. Nem feledkezett meg azonban sohasem alapítója intelméről: Scientia ornat, Virtus autem coronat (A tudomány ékesít, de az erény koronáz meg). Tanítványaiban ezért igyekezett a személyes világnézetet kifejleszteni. A szépséget, jóságot és igazságot a tananyag közlése közepette egész életre szóló élménnyé tette, s ezt többre értékelte, mint azt a tudásmennyiséget, amely ehhez segítette… A piarista iskola minden tanára tudta és tudja, hogy az ismeretszerzés és az ismeretátadás nem pusztán gépies folyamat. Minden ismeretadásban és megértésben van egy titokzatos pillanat. Ez pedig az, amikor lélek szól a lélekhez, a krisztusi szeretet hangján, s természetes, hogy ezen a nyelven a kettő meg is érti egymást.” Karl János piarista írása nyomán, 1943

Összeállította: Sárközi Sándor piarista Folytatjuk! 7

Az Úr kutyái II.

Szent Domonkos műve: a domonkos rend Szent Domonkos egyénisége jóval diszkrétebb, mint a kor másik nagy rendalapítójáé, Assisi Szent Ferencé. Közös vonásuk az evangéliumi szegénység. Míg Szent Ferenc radikális szegénységet és egyszerűséget képviselt és hirdetett, Szent Domonkos nagyon korán a Rend számára oly fontos stúdium fontosságát is kiemelte, hiszen a teológiai tanulmányok művelése elősegítette a prédikáció hatékonyságát. A XIII. század szellemi viharai és konfliktusai arra ösztönözték a domonkosokat, hogy a katolikus tanítás védelmében minél alaposabban a teológiai kutatásnak szenteljék magukat. A Rend első nagy teológusa, Nagy Szent Albert, hatalmas műveltsége folytán az elsők között kezdte tanulmányozni a görög-arab filozófia és a keresztény hit közti összefüggéseket. Az Albert nyomdokain járó Aquinói Szent Tamás a katolikus teológia legkiválóbb összegzését hozta létre a hit és az értelem alapján. Sok művet írt, de különösen fontos a Summa Theologiae, amelyet középkori katedrálishoz szoktak hasonlítani zseniálisan felépített egységes szerkezete miatt. Szent Tamás nemcsak nagyszerű teológus és csodálatos elme, hanem imádkozó ember, misztikus is, akinek az életét beragyogta a rendszeres találkozás az eucharisztikus Krisztussal. Az úrnapi liturgia szövegei ma is jól visszatükrözik Szent Tamás mély hitét, bölcsességét és az Eucharisztia iránti szeretetét. Nemcsak a teológia művelése bizonyította a Rend kisugárzását, hanem a domonkos karizma gazdagsága is. Veronai Szent Péter, a Rend nagy vértanúja, életét adta a katolikus hitért a XIII. században. Egy évszázaddal később Sienai Szent Katalin világi domonkos szűz imádságával, önmegtagadó életével, kiterjedt levelezésével elérte, hogy véget érjen a pápák avignoni fogsága; Szent Katalin életcéljának az egész Egyház lelki megújulását tekintette. A XV. században Ferreri Szent Vince már „az újraevangelizáción” fáradozott Európa több országában. Az Újvilág első szentjét is a domonkos rend adta: Limai Szent Rózát. 8

Az egyháztörténelem más híres domonkosokat is ismer, akik nagyon sokat tettek az Egyházért és a hazájukért. Girolamo Savonarola Firenzében igyekezett tüzes prédikációival a híveket az evangélium szellemében megújítani, dacolva VI. Sándor pápa korruptságával. Bartolomé Las Casas az Újvilág felfedezése után küzdött sikeresen az amerikai bennszülöttek jogaiért. Henri-Dominique Lacordaire a XIX. században reménytelennek tűnő helyzetben érte el a Rend visszaállítását Franciaországban. A szintén francia Lataste domonkos atya, börtönlelkészként, a megtért női rabokból alapított szerzetesközösséget. E példák a domonkos karizma sokrétűségét bizonyítják.

A Rend Magyarországon Magyarországon a Rend már 1221ben létrehozott rendtartományt, Boldog Magyar Pálnak és társainak köszönhetően. A magyar domonkosok ekkoriban egyik legfontosabb feladatuknak a kunok megtérítését tekintették: erre a misszióra már a Rendalapító is sokat gondolt. Ismert magyar domonkos szerzetes Julianus barát, aki a magyarok őshazáját kereste fel Keleten, és a közelgő tatár támadás veszélyére hívta fel IV. Béla király figyelmét. A király a tatárjárás okozta pusztítások után a Rend egyik nagy jótevőjének bizonyult és egyre több domonkos kolostor megalapítását támogatta. Leányát, Margitot domonkos nővérnek nevelte, aki a mai Margitszigeten hősies imádságával és önmegtagadással vezekelt és engesztelt Magyarországért. A magyar domonkos rendtartomány mind a mai napig elválaszthatatlan Árpád-házi Szent Margit nevétől.

A későbbiek folyamán sok próbatételen mentek keresztül. A török hódítás és a protestantizmus térnyerése miatt, a Rend egy ideig nem tudott működni Magyarországon, de a XVII. század második felében a rendi élet újraindulhatott. A Rend magyarországi kibontakozását II. József császár felvilágosult egyházpolitikája lassította egy időre. A kommunista diktatúra betiltotta a Rend működését, amely az illegalitás éveiben is igyekezett tovább élni és a domonkos karizmát megőrizni. A rendtartomány ismételt újjászervezésére 1989-ben került sor, a diktatúra bukása után. Ma két domonkos kolostor működik Magyarországon: Sopronban és Debrecenben. A soproni domonkos templom és kolostor a XVIII. században jött létre. A rendházban jelenleg hat testvér él. A templom kiemelkedő fontosságú a város vallásos életében, hiszen vasárnaponként öt-hat szentmise, hétköznapokon pedig három szentmise is van itt, és jelentős gyóntatóhely is. „A kétágú templomot” vidéki emberek is gyakran keresik fel. Kedvelt zarándokhely: a Rózsafüzér Királynéja búcsúi szentmisét és körmenetet nagy ünnepélyességgel szokták megülni. Néhány éve örökimádási kápolna is működik a

rendházban. Debrecenbe a középkor után csak 1942-ben kerültek vissza a domonkosok, először még csak rövid időre, aztán a rendszerváltás követően már folyamatos jelleggel. A rendház épülete szinte teljesen új; nemrégiben megújult a Szent László templom is. A domonkos plébánia sokféle apostoli tevékenységnek ad helyet, a mai igényeknek megfelelően. A rendházhoz kapcsolódó II. János Pál Pápa Intézet a város katolikus és kulturális életének egyik meghatározó helye. A rendi közösségnek itt is hat tagja van. A domonkos rend lelkiségét és szellemiségét jól visszatükrözik a magyar domonkos testvérek apostoli vállalásai. A rendszeres közösségi imádság és a szentségek kiszolgáltatása mellett fontos a teológia oktatása egyetemi szinten, a családok pasztorációja és lelkigyakorlatok tartása. A magyar domonkosok sokféle módon gyakorolják az igehirdetést és igyekeznek hűségesnek maradni a mostani sokszínű világban is ahhoz a rendi jelmondathoz, melyet Aquinói Szent Tamás fogalmazott meg:

„Szemlélődni és a szemlélt igazságokat továbbadni.” Szabó Sándor Bertalan OP (Sopron)

Az erdő ébredése Esténkint puha köd leng a patakok ágya felett, különös, vajúdó párát lehel a föld, amelytől megreszketnek az alvó lepkék bábbölcsőjükben, és álmosan fintorog a mókus meleg, téli fészkében. S ha felsüt a nap, nyújtózkodik az erdő. A fák korhadt ágakat dobnak le magukról. az utak kezdenek felszáradni, a szél a téli sziszegés helyett lágyabb suhogással fésüli az erdőt, s egy reggelen a bokrok alatt kinyitja ezer fehér csillagszemét a hóvirág. Hideg van még ilyenkor, s a hidegnek nincs más színe, csak a fehér… A természet éledése lassú és lágy, mint a simogató anyai kéz. Nem melegedik fel egyszerre, mert ez elpusztítana mindent, hiszen a fák magukban hordják még a téli dermedést, az állatok magukon a téli bundát, melyet – ha hirtelen melegedne fel az idő – nem vethetnek le és tehetnek molyzsákba, mint az emberek. Rendre, rendre, sorjában! A fehér szín után jön a sárga: a hóvirág után a téli domboldalakon, mintha maga a kén virágzott volna ki, szinte nevetnek 9

a sombokrok sárga csokrai, alattuk pedig a tavaszi kankalin majdnem ugyanolyan színű kis virágai. És ha felsüt a nap, az öregerdő mélyén, mintha a tavasz orgonája szólalna meg, búgni kezd az első vándor, távoli tájak fészekrakó üzenetét hirdetve: búgni kezd a vadgalamb. Lágy ez a hang, nem kiált, nem harsog, nem rikolt, csak szétfolyik, mint a sóhajtás, és meghallja mindenki. A mókusok kidörgölik szemükből az álmot, a harkály elhallgat értelmetlen kopogtatásával a beteg fák mellkasán, a patak száradó partján vidáman futkos a barázdabillegető – aki szintén most érkezett külországi útjáról –, a földben megmozdulnak a giliszták és egyéb dermedt férgek, a hangyabolyban akkora a sürgés-forgás, mintha vásárra készülnének; a tavak hideg, téli kékje meleg barnára válik, s a halak megmozdulnak iszapágyukban, ahova még októberben feküdtek. A napsütötte erdő felett reszketni kezd a levegő, melynek érintésétől elindulnak a nedvek a fákban, és az alvó rügyek duzzadtak lesznek, mint az élet ígérete. És ekkor megjelenik a harmadik szín az erdőn: a kék. Még csak itt-ott, elbújva a bokrok meleg szoknyája alatt, de körülötte édes illat omlik a földre, és szerényen szétnéz kék szemével a tavaszodó világban: az ibolya. Illatát aztán elkapja a szél, játszik vele, meghordozza a csalitokban, az öregerdőben, hol néma odvakban vadméhek aludtak eddig, de most a meleg illattól megzendül az odú, és álmos tántorgással kirepülnek az első méhek. Búg a galamb, dongnak a méhek, esténkint óvatosan megszólal már a feketerigó, és fuvolájára kipattanik a füzek ezüst barkája… Hallgat az erdő – hiszen fel sem ébredt még igazán –, csak a szalonkák űzik egymást vak szerelemben; és az erdők lila árnyékából lángpenge vág az ég felé, dörren a puska, s a vándor lovagok vére rácseppen a hóvirágok fehér arcára. Aztán elhallgat minden, csak a bagoly jár nesztelen szárnyalással, felemel egy-egy egérkét, és viszi haza az odúba,

mert neki ilyenkor már tojásai vannak, s az asszonynak is kell valamit enni, ugyebár… Eközben múlnak a napok. Eltűnik a hóvirág, megfakul az ibolya, a fűz barkái helyett leveleit suhogtatja a szél, és hozzák, egyre hozzák a tavaszt az érkező vándorok. A Dél végtelen ege elküldi a pintyet, a csízt, az éneklő rigót, és mindenki hozza magával a kis hangszerszámát, ki a fuvoláját, ki a citeráját. Minden reggel fényesebb a nap, és minden reggel jobban tele van muzsikával az erdő. A nyír már zöldben pompázik, az utakat benőtte a fű, a vágásokban mérgesen ágaskodik a csalán, és száll a dal, mámorba hanyatlik a szerelem, készülnek a fészkek, millió új élet lüktet a csírák és a szívek mélyén, és egy reggelen fehér nászruhájukban esküvőre hívják az erdei népeket a vadcseresznyefák. Az öreg tölgyek, a vén bükkök, a szíjas szilfák és a mogorva körtefák nehezen öltöznek, nehezen ébrednek, de az esküvőről, a nász ébredéséről elmaradni nem illik. Felsüt a nap, a vadcseresznyefák virágkoronája kitárja millió kelyhét az áldó nap felé, és a méhek lakodalmas népe zengeni kezd a szerelem, az élet, a tavasz orgonáján. Csupa napfény az erdő, csupa égig szálló dal. Nem alszik már senki, és a vándorló kis bárányfelhők megállnak az égen hallgatózni, bár ők nem hivatalosak a lakodalomba. A gyalogúton az öreg róka ballag. Kopott, vén szuka; szájában nagy liba, mely eddig az erdész tulajdonának vallotta magát. A róka leteszi a nehéz libát, és mérgesen rázza ki füléből a lakodalmi lármát. – Megbolondultak ezek? – gondolja. – Majd megbánják! Én is, vén fejemmel… Nyolc kölyök… Én is így kezdtem, aztán most nekem jut majd legkevesebb ebből a szép libából. Sóhajt még egyet, és ballag tovább. De odafent senki nem vette észre a rókát. Áll a nász, az erdő felébredt. Fekete István

Ég és Föld között Istennel Dr. Bakó M. Hajnalka rovata

Szent Bernadett Bernadett 1844. február 17-én született Franciaországban, a Pireneusok lábánál fekvő Lourdes-ban. Szülei molnárok voltak, a család nagy szegénységben élt egy korábban börtönként használt nedves, hideg lakásban. Bernadett beteges gyermek volt, haláláig asztmával küzdött. Amit kevésbé tudunk, Bernadettet születése után, édesanyja nem tudta saját anyatejjel táplálni. Hogy megmentse az éhhaláltól az újszülöttet, átadta egy, a tőlük 5 km-re lakó asszonynak, aki szintén akkoriban adott életet kisdedének. Bernadett öt éves koráig maradt a családnál és később is legeltette a befogadó család báránykáit. Ma is áll az emlék-kaliba a mezőben, a régi helyén. Tizennégy éves már, amikor találkozik a Szűzanyával. Milyen dátumot írtak ezen a napon? A találkozás a nevezetessé vált Massabielle barlang előtt történt, ahol bővizű folyó van. Mi a neve ennek a folyónak? Március 25-én a Szűzanya felfedi a nevét Bernadettnek. Ez a név már száz éve ismert az Egyházban. Hogyan mutatkozik be a Szűzanya Bernadettnek? Bernadettet számtalan támadás éri a jelenések miatt a hitetlen világ részéről, noha a Szűzanya felhívása bűnbánatra szólítja fel az emberiséget általa. Ezt nem tudják elfogadni. Végül sikerül neki a nevers-i Iskola- és Szeretet-nővérek Saint-Gilgard-kolostorába vonulnia, ahol másképpen ugyan, de folytatódnak megalázásai. Milyen nevet kap a szerzetben? Lourdes az egyik legnagyobb és legismertebb kegyhellyé nőtte ki magát. A Betegek Világnapja az első jelenés dátumához kötődik 1992 óta. Magyar vonatkozása is van a kegyhelynek, a nagy keresztúton, ami a kegyhelytől egy kissé távolabb esik a hegy oldalában, ember nagyságú keresztúti szobrokkal. Hányadik keresztúti állomást állíttatták Magyarország adományából 1912-ben? Kedves Olvasó! A válaszokat a Szent Kereszt Plébániára várjuk! (530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye)

Márciusi válaszok Mikor született dr. Molnár Lajos? 1950-ben. Ki szentelte pappá? Boldogemlékű Márton Áron püspök. Ki küldte Rómába továbbtanulni? Dr. Jakab Antal püspök. Milyen tantárgyat tanított? Dogmatikát. Melyik éneket választotta a nagy találkozóra való felkészülésként? A kegyességgel hívsz ó, Jézus c. énekünk első szakaszának utolsó két sorát: „Hozzád megyünk mindahányan,/ kik meg vagyunk terhelve”.

Bolondos Gyurka Hol volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, kidőlt kemencének bedőlt oldalában, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek volt három nagy legényfia és egy bikája. Nem is hagyott egyebet rájuk, amikor meghalt, csak ezt a bikát és egy kötelet. A három legény, még el sem temették az apjukat, összeverekedett afelett, hogy melyiküké legyen a bika hármuk közül. Amikor aztán istenesen véresre verték egymást, abban egyeztek meg, hogy építenek hárman három pajtát, a bikát eleresztik, s azé lesz, akinek a pajtájába fut. Hej, épít a két idősebb legény olyan pajtát, hogy a pap is ellakhatott volna benne, a kisebbik pedig, aki kicsit bolondos is volt szegény feje – nem is hívták másként, csak bolondos Gyurkának –, nyírfavesszőből tákolt egy pajtácskát. No, bezzeg kacagott a két idősebb legény, s már előre csúfolódtak Gyurkával, hogy a bikának majd csak több esze lesz, mint neki. Jól van hát, no: kieresztik a bikát az udvar közepébe. Rekkentő meleg nap volt, s a szegény bika olyan erősen legyezett a farkával, hogy nem találta helyét. Csak nagyot ugrik egyszer, megtáncolja magát, s egyenesen befut a bolondos Gyurka pajtájába. No, volt irigykedés! De Gyurka egy kukkot sem szólt, kötelet kötött a bika fejére, s elindult vele a vásárra.

Amint mendegélnek, az út mellett nyikorogni kezd egy odvas fűzfa. Megáll Gyurka, s azt kérdi a fűzfától: – Talán bizony megvennéd ezt a bikát? A fűzfa még jobban nyikorgott. – Adsz érte negyven pengő forintot? Még erősebben nyikorgott a fűzfa. – Hát jól van – mondja Gyurka –, látom, hogy most nincs pénzed, majd két hét múlva erre járok, s akkor fizesd meg! Azzal megkötötte a bikát a fához, s elment haza. Kérdik otthon a bátyjai: – No, te bolond, hol hagytad a bikát? – Eladtam jó pénzért, negyven pengő forintért. – Kinek, te világ bolondja? – Egy fűzfának! Azt mondta, hogy két hét múlva meg is fizeti. Hej, nagyot kacagnak a legények! – Csak kacagjatok – mondta Gyurka –, megmutatom én, hogy lesz pénz! Eltelik két hét, s a bolondos Gyurka elmegy a fűzfához. Mondja neki: – Hé, fűzfa! Eljöttem a bika áráért, kitelt a két hét! De a fűzfa csak hallgatott: nem fújt a szél most, nem is nyikorgott. – Mit? Te nem is szólsz? Mindjárt fizesd meg azt a negyven pengő forintot, mert ha nem, rútul jársz! Bizony, csak nem szólt a fűzfa. Aj, megmérgelődik Gyurka, fogja a fejszéjét, s olyat vág a fára, hogy mindjárt kidőlt a gyökeréből. Hát, szerelmes Jézusom, mit lát a gyökér alatt? Egy üst aranyat! – No – mondja Gyurka –, a negyven forintot elviszem az adósságba, a többit csak úgy. Kiemelte az üstöt, hátára vetette,

s szépen hazaeredt. Látják otthon a bátyjai a teméntelen sok aranyat: haj, de csak most fogja el igazán az irigység! Össze is súgnak-búgnak éjjel, hogy megölik azt a bolondot, s a pénzből ők majd ketten boldogan élnek. De Gyurka nem aludt, meghallotta, hogy miben mesterkednek a bátyjai, s még jó hajnalban fölkelt, és egyenesen a királyhoz ment panaszra. Bemegy a királyhoz audenciára és elmondja panaszát, mindent, hogy s mint történt. Ott volt a királynak a leánya is, akinek az volt a betegsége, hogy semmivel a világon meg nem tudták kacagtatni. Amikor a

bolondos Gyurka panaszát hallotta, olyan hangosan elkacagta magát, hogy az egész udvar népe összefutott ijedtében. – No, te legény – mondta most a király –, én megfogadtam, hogy annak adom a leányomat, aki meg tudja kacagtatni, legyen az akármiféle rendbeli ember fia. Én a szavamat meg is tartom, neked adom a leányomat fele királyságommal, a bátyáidat pedig karóba húzatom. – Jaj, ne, felséges királyom – mondta a bolondos Gyurka –, talán nem is érdemesek olyan nagyra, fogadja be inkább őket béresnek! – Hát legyen meg a te akaratod – szólt a király. Tüstént nagy lakodalmat csaptak, olyat, hogy hét országra szólt, lakodalom után pedig az ifjú pár tojáshéjba kerekedett, a Küküllőn leereszkedett. Holnap legyenek a ti vendégeitek! Népmese

Április, a bolondozás időszaka is Az alábbi szóhalmazban a bolond szó néhány szinonímája van elrejtve (vizszintesen, függőlegesen és visszafele) éspedig: BALGA, BUBURNYÁK, BUTUS, DILINYÓS, EGYÜGYŰ, FAJANKÓ, FÉLKEGYELMŰ, GYAGYA, KELEKÓTYA, KERGE, LÜKE, OSTOBA, TÖKFILKÓ, ÜGYEFOGYOTT. Húzd ki a fenti szavakat (egy-egy betű több szóhoz is tartozik), s balról jobbra felülről lefele haladva olvasd össze a kihúzatlan szavakat s megtalálod az alábbi mondóka befejező sorait: „Áprilisnak bolondja, felmászott a toronyba, megkérdezte hány óra...” Katóca

derűs oldal A rendőrautó nagy sebességgel, szirénázva megy a városban. Egy őrmester vezeti, a hátsó ülésen egy ezredes, ünneplő ruhában, virággal az ölében, mellette a felesége. Első cél a Mátyás-templom. Az ezredes bemegy, majd nemsokára kijön. Ezután következik a Bazilika, majd szép sorban az összes budapesti templom. Ekkor az őrmester megkérdi a parancsnokát: - Ezredes úr, mit keresünk. Talán segíthetnék. - Az a helyzet, hogy a feleségemmel kaptunk két jegyet a Figaró házasságára, de nem tudjuk, melyik templomban tartják!

Betéved egy parasztbácsi a templomba. Leül, és elkezd nézelődni. Amikor elérkezik a mise ideje, a pap megkérdi tőle: - Csak egyedül van itt, azért megtartsam a misét? Erre a bácsi: - Én nem vagyok nagyon okos, de ha kimegyek az ólba, és csak az egyik disznó jön a vályúhoz, azért megetetem azt az egyet is! A pap erre megtartja a misét, egészen belelkesedik, cifrázza kedvére. Két óra múlva megszólal az öreg paraszt: - Hát atyám, én nem vagyok egy okos ember, de azt tudom, hogy ha csak egy disznó jön a vályúhoz, azért nem adom neki az összes moslékot... *** Egy betörőcsapat tévedésből betör az ügyvédek klubjába, és kirabolnak pár ügyvédet. Később megállnak egy sötét sikátorban, hogy elszámoljanak a zsákmánnyal: - Úgy néz ki, 25 dollárt tudunk elosztani. - Ugye mondtam - mondja a főnök - hogy vigyázzatok az ügyvédekkel. Mikor betörtünk, még 100 dollárunk volt.

a márciusi megfejtés Vízszintes 1: ...természetes, ami természetes, Függőleges 19: az jó és szerintem szép is. Megfejtők: András Erzsébet – Lövéte, Balázs Ferenc – Csíkszereda, Boros Klára – Csíkszentkirály, Csákány Margit – Csíkszereda, Darvas Veronika – Csíkszereda, Fülöp Hajnal – Madéfalva, György Ferenc – Csíkszereda, György Ilona – Csíkszereda, Hamar Edit-Emília – Radnót, Kedves Piroska – Csíkszereda, Kovács Csaba – Szárhegy, Madaras Vilma – Csíkszereda, Magyari László – Zilah, Márton Erzsébet – Csíkszereda, Molnár Margit – Madéfalva, Pál Éva-Mária – Csíkszereda, Részegh Gizella – Göröcsfalva, Róth Ágnes – Csíkszereda, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda, Szabó Gabriella – Csíkszereda, Szakáli István – Csíkszereda, Szőcs I. József – Madéfalva, Szőcs Judit – Csíkszereda, Tamás Ágnes – Szentegyháza, Varga Melinda – Székelyudvarhely A szerencsés megfejtő: Részegh Gizella Az ehavi megfejtéseket április 25-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos u. 38., Hargita megye. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki!

Támogatónk

keresztrejtvény „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, …“. (Jn 6,51) A bibliai idézet befejező része a vízszintes 1. és függőleges 14. számú soraiban van elrejtve. Vízszintes: 12. Alanyba más fajtának a hajtását oltó. 13. Tévesen jegyzetel. 14. … - … kapitánya, magyar film Zenthe Ferenc főszereplésével. 16. Kor. 17. … - … kezed – József Attila verse. 18. Ütődés, rázás következtében szaggatott, érdes hangot ad valami – tájszólásban. 21. Lefejezett gekkó! (egyfajta gyík). 22. Tűzfegyverek zárszerkezetei. 23. Vas vegyjele. 24. Ilyen „tika“ a baj, kellemetlenség, szorongatott helyzet. 26. Írógépen ír. 28. Rizsszalma szőnyeg a dzsúdóban, amelyen küzdenek. 29. Dél-olaszországi nagyváros. 30. Eme magas rangú török katonatiszt. 31. Közel levő helyre sem. 32. … a dicsőség? – Petőfi Sándor verse. 33. Zár alá vesz. 35. Gyorsan megy, halad. 36. … - nitril , az akrilsav mérgező, gyúlékony és robbanékony nitritje. 37. Uráli nemzetségjelzés az obi-ugor népeknél. 38. Határozói rag, a -vel párja. 40. Hozzád tartozó koraid, életéveid. 42. Inni ad. 44. Az állkapocs egyik szerepe! 45. Iktatni kezd! Függőleges: 1. Kaliber. 2. Egyfajta konyhakerti növény levele. 3. Ülő helyzetedben combodtól és hasadtól határolt homorulatod, becézett Katalin. 4. A szamurájok ősi botvívásából kialakult modern sportág képviselőjének álarca, a budo ága képviselőjének álarca. 5. Dél-amerikai cserje, leveleiből vonják ki a kokaint. 6. Kés vágó felülete. 7. Két szó: ilyen csokoládé is van, és „… pengőnek ötven a fele …“ – magyar nóta. 8. Paci. 9. Kicsinyítő képző. 10. Annyi, amennyi szükséges. 11. Szálas anyagot, illetve sűrű növényzetet kurtít, alakítva vág. 15. Egyfajta tűzhely. 19. Errefele! 20. Eme képekkel is rendelkező, költői képekkel, hasonlatokkal élő magyar színész (István, egyik filmje: Isten őszi csillaga). 22. Zsizsikfej! 23. Talpra állni segíti (az elesettet). 25. A korábban említett, dolog, áru pénzben kifejezett értéke. 27. Óriásmolekulájú anyagot. 29. Negyven öltésből három! 31. Erdélyi helység Máramaros megyében, Nagybányától 10 km – re (tárgyesetben). 34. Sír. 36. Méneséről híres magyarországi helység. 37. Kétszer: vonalzóféle. 39. Határtalan! 41. Egészrész! 43. Tétel része! 44. Fecsegni kezd! Készítette: Korodi Zoltán, Tusnádfürdő

Túrmezei Erzsébet

Húsvét után HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt… zokogó, bús miértek. Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt… szívek, üres-szegények. Húsvét előtt… kihamvadott remények. Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után… futni a hírrel frissen! Húsvét után… már nem kérdezni mit sem! Húsvét után… új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után… erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek.