Krisztus világa - 2021. március by Krisztus világa havilap

XII. évfolyam 3. szám

Erdélyi keresztény családok lapja

2021. március

Ismerd meg tenmagad! Márciusban, mikor a hófoltok is eltűntek a kertből, édesapám nagytakarításba kezdett. A gyümölcsfákat és a ribizli bokrokat megtisztította, megnyeste. A házunk körül, az udvaron is talált bőven tavaszi munkát. A lakásban pedig édesanyám végezte a nagytakarítást, amit nagyobb időközönként végzett. A tavasz fogalma bennem a takarítás és tisztogatás fogalmához társult. A böjtös idő pedig egyre közelebb sodort Istenhez, a közösséghez és önmagamhoz. Egy negyedszázaddal ezelőtt, február végén egy tizennégy napos böjt megtartásába kezdtem. Testi-lelki-szellemi trénignek tekintettem, mint a sivatagi remeték. Naponta háromszor étkeztem. Ételem mindig ugyanaz volt: egy pálinkás pohár búza és ugyanannyi rizs megfőve, hozzá a három liter gyógynövény tea. Dolgoztam és közben magamra is figyeltem. A harmadik nap volt a legnehezebb. A testem valósággal követelte a húst. Nagy volt a kísértésem, de ellenálltam. A negyedik nap már süthették akár a rostélyost is, de már nem zavart. Függetlennek éreztem magam. A hetedik nap a szervezetem

átállt a létfenntartásra. Lelki béke és kitisztult értelem honolt bennem. Ekkor megértettem a tisztánlátó böjtölő szerzeteseket, akikhez püspökök, királyok és fejedelmek mentek tanácsért. Az írott történelmi emlékek arról tanúskodnak, hogy bolygónk különböző tájain, ahol eltérő kultúrák éltek, ugyanabban az időben ugyanazok az emberi életet jellemző alapkérdések merültek föl: Ki vagyok? Honnan jövök és hová tartok? Miért van az erkölcsi rossz és a szenvedés? Mi lesz a jelen élet után? E kérdések közös forrása a dolgok értelmének keresése, mely kezdettől fogva él az emberi lélekben. A rájuk adott választól függ az ember egész életét meghatározó irányulás. Önképünk az, amely minket irányít. Sokszor a beképzelt önképünket követjük és ezért tévedünk. Az ókorban a delphoi jósda homlokzatába vésték: „Gnóthi szeauton”, „Ismerd meg tenmagad!” E felirat egy főigazságról tanúskodik, melyet alapszabályként el kell fogadnia mindenkinek, aki a teremtett dolgok közül ki akar emelkedni mint ember, azaz mint önmagát ismerő lény. Az élet értelmének keresésében segítségünkre siet egyházunk, mert a húsvéti misztériumban tévedhetetlenül birtokolja a végső igazságot. A világ zarándokútján hirdeti: az út, az igazság és az élet – maga Jézus Krisztus, és az Ő fényében látjuk az igaz életet. Mind a keleti, mind a nyugati szerzetesség ismeri ezt az utat, amely évszázadok során előbbre vitte és jobbá tette az emberiséget. Ez az út az egyes emberek öntudatában bontakozott ki, és nem is történhetett másként: minél inkább megismeri az ember a körülötte lévő valóságot és a világot, annál inkább felismeri a maga egyedülálló voltát és saját léte értelmét. Az ember élete értelmét keresi (Viktor E. Frankl). Ehhez csendes időre van szükségünk, mint Jézus apostolainak, hogy szembenézzünk az élet alapkérdésével: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?” (Mt 16,26). Az életünkkel csak akkor tudunk megbirkózni, ha felfedezzük értelmét.

Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja

Nagy feladat hogy, ismerjem magamat, mert akkor segíthetek másoknak. A nagyböjt vissza nem térő alkalom életünk rendezésére. Hogyan kezdjünk bele? Szókratész szerint az első lépés: „Ismerd meg tenmagad!” Ez csendes párbeszéd, lelkitükör Isten – „AKI VAN”, és én – „akivé” teremtett között. Engedd, hogy a Szentlélek feltárja erőidet, gyengeségeidet, lehetőségeidet, korlátoltságodat. Ezeket ismernünk kell, ha rendezni kívánjuk életünket. Önmagunkat amikor értékeljük, tiszteletet adunk ezzel Istennek és a világnak. Ez az igazi alázat. Weöres Sándor ihletésében így hangzik: „Az ember akkor lesz ember,/ ha átvilágítja mélyéig önmagát,/ s a belső világosságból/ környezetére sugarat bocsát.” Az én-központúságunkból lépjünk át az Isten-központúságba. Ez lényegesebb lépés, mint a Holdra szállás. Kedves Olvasó, minden megtérő ember a maga boldogságának kovácsa. Munkatársaim nevében is jó önismereti utat kívánunk, a főszerkesztő

Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József ny. segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztő: Sárközi Sándor. Grafikus: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő, Szabó Zsófia. ISSN: 2558-8389. Elérhetőség: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

Örök evangélium Úgy szerette Isten a világot.... Ha kíváncsiak vagyunk, melyik az az egy mondat, amiért az egész szentírás íródott, és amiben az egész kinyilatkoztatás bennefoglaltatik, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a mondat az: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” ( Jn 3, 16) Imádva kell leborulnunk, mikor ezt a kijelentést halljuk, mert ez lebbenti fel a leplet az isteni titok mélységéről, hogy némiképpen megsejtsük a megváltás titkának szédületes szakadékát. Ha egy kissé mi magunk is belegondolunk e titokba, szinte képtelenkedünk azon, hogyan lehetséges ez: Isten a bűnbe süllyedt világért bűntelen Fiát adja. Ezen lehet is, kell is ámuldozva elmélkedni, de most csak „Volt a farizearra gondoljunk, y eg zt kö hogy ezt az egyetusok us len mondatot a mi ém Nikod Nikodénevű zsidó ta- Urunk musnak, a félénk nácsos. Éjnek tanácsbeli emberidején fölkenek nyilatkoztatja reste Jézust...” ki éjjel. Nikodémus nem volt Jézushoz megtért ember, aki valamilyen

Jn 3,1–21

belső megvilágosodás erejében futott Jézushoz. Kereső és kutató lélek volt és maradt éveken át. Majd a Golgota áldozata sodorja Arimateai Józseffel együtt véglegesen Jézushoz. És Jézus mégis neki mondja el ezeket a megrendítő kijelentéseket. (…) János evangéliumának következő fejezetében is a szamariai asszonynak nyilatkoztatja ki először félreérthetetlen módon, hogy ő a Messiás. ( Jn 4, 16) Ezért nem meglepő számunkra Nagy Szent Terézia és utána a misztikus irodalom megállapítása, hogy a nyugalmi ima és a szemlélődés bizonyos fokai osztályrésze lehet olyanoknak is, akik még a halálos bűn állapotában vannak. Vagyis hogy ezek a lelki kegyelmi adományok nem garantálják a kegyelem állapotát a lélekben. Szent Pál is félt, mikor ezeket írja: „hogy a kinyilatkoztatások önhitté ne tegyenek, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy … el ne bízzam magam.” (2Kor 12, 7) Ezért jó igazán alázatosnak lenni. Belon Gellért (in: Ellesett pillanatok - evangéliumi elmélkedések, Bp, 1986)

Az Úr kutyái I. Ebben az évben ünnepli Szent Domonkos Rendje a Rendalapító mennyei születésének 800. évfordulóját. Szent Domonkos 1221. augusztus 6-án, Bolognában tért vissza Teremtőjéhez. Rendjét III. Honorius pápa hagyta jóvá öt évvel korábban. A 2016-os jubileumi év után, amely során a Rend fennállását ünnepeltük meg, ebben az évben újabb lehetőségünk van arra, hogy a domonkosokat jobban megismerjük. Az idei évre esik a Magyar Domonkos Rendtartomány megalapításának 800. évfordulója is.

Szent Domonkos, a Rend alapítója Szent Domonkos 1170 körül születetett a spanyolországi Caleruegában, előkelő nemesi család sarjaként. Anyját, Aza Jankát, az Egyház boldogként tiszteli. Az asszony várandóssága idején álmában kutyát látott, amely fáklyával a szájában bevilágította a földkerekséget. Miután két bátyja már a papi hivatást választotta, ő maga is az Egyház szolgálatára szentelte életét. Egyetemi tanulmányokat folytatott Palenciában, ahol kitűnt a szegények iránti szolidaritásával, hiszen a könyveit is eladta, hogy segíthessen rajtuk. Papszentelése után az osmai kanokokok közé lépett; már ekkor gondosan előkészített prédikációival és imádságos életével hívta fel magára a figyelmet. Miközben püspökét kísérte egy utazás során, Dél-Franciaországon áthaladva, albigensekkel találkozott, akik az Egyház egységét fenyegették. Az Egyház ebben az időben nagy válságon ment keresztül az egyre jobban elszaporodó vallási mozgalmak, szekták miatt. Az albigensek tökéletes tisztaságot hirdettek és hitelesnek tűnő formában gyakorolták a szegénységet. Szent Domonkos III. Ince pápa

megbízásából Fanjeaux-ban telepedett le, és ebből a faluból kiindulva vándorprédikátorként járta az albigensek által lakott vidékeket, sok veszéllyel dacolva. Eleinte kevés siker kísérte vállalkozását, de aztán Prouilhe-ban Szűz Mária egy látomás során rózsafüzért adott neki, hogy apostoli munkája termékeny legyen. Csakhamar az albigensek kezdtek visszatérni a Katolikus Egyházhoz. Az áttért nők számára Szent Domonkos kolostort alapított Prouilhe-ban: így született meg a Rend női ága. A francia nemesurak fegyveres hadjáratba kezdtek az albigensekkel szemben. Szent Domonkos azonban ragaszkodott a békés eszközökhöz: evangéliumi szegénységével, meggyőző párbeszédeivel és kiváló prédikációival sokakra mély benyomást tett. Gazdag lelkiéletét és apostoli buzgóságát így szokás összefoglalni: „Csak Istennel vagy Istenről beszélt.” Hamarosan egyre többen csatlakoztak hozzá az evangélium hirdetésére. 1216-ban jött létre, pápai engedéllyel, a domonkos rend, hivatalos nevén a Prédikátorok Rendje, néhány évvel a ferences rend megalapítása után. A domonkosok, szellemes szójáték szerint, „az Úr kutyái” (Domini canes), mert nem félnek kinyitni a szájukat, ha az isteni igazságok hirdetéséről van szó. A domonkos prédikátorok képzésére a Rendalapító nagy hangsúlyt fektetett: a testvéreket a kor legjobb egyetemeire küldte, hogy minél magasabb színvonalon tudjanak teológiai

regátiasítás

tanulmányokat folytatni. A domonkos rend megalapítása áttörést jelentett az Egyház életében, mert a szerzetesség új, apostoli formája jelent meg. A domonkos szerzetesek olyan városokban alapítottak kolostorokat és prédikáltak, amelyekre korábban az Egyház kevés figyelmet fordított. A Rend gyorsan elterjedt Európa sok országában. Szakadatlan apostoli munkája folytán a Rendalapító súlyosan megbetegedett, és 1221-ben, Bolognában, visszaadta lelkét Teremtőjének. Viszonylag korai halála ellenére a Rend gyors virágzásnak indult. Folytatjuk! Szabó Sándor Bertalan OP (Sopron)

Bencze Mihály hívta fel a figyelmemet egy román nyelven megjelent cikkre. Szerző és cím nélkül küldte át nekem – nehogy bajba keverje a kritikusan gondolkodó román embert, aki képes volt leírni: „101 éve a legvisszamaradottabb és civilizálatlan régió (Kis-Románia) vezette és vezeti a legcivilizáltabbat és nyugati beállítottságút (Erdélyt)”. És az eredmény: „létrejött az elmaradottság és a primitívizmus országa – az elregátiasított Románia”. Ismétlem: egy román úriember írta ezt, nem mi találtuk ki. Cikkében azt is leírja, hogyan tették regátivá Erdélyt. Először is – elszegényítették. Vagyis rátették a kezüket Erdély vagyonára, és megtagadtak Erdélytől minden jelentős beruházást. Külföldieknek sem engedték meg, hogy beruházzanak Erdélyben. Megpróbálták átköltöztetni a Regátba az erdélyi gyárakat. Így a Rimanóczi vasgyárat is Váradról – ahol acélt öntöttek, vasúti felszereléseket gyártottak. És mivel nem sikerült az átköltöztetés, csődbe juttatták az üzemet. Az Erdélytől elkobozott jövedelmekből repülőgépgyárat hoztak létre Bákóban és autógyárat Olténiában. Csupán az volt a baj, hogy senkinek sem lehetett eladni például a Craiován gyártott autókat. Olyan rossz minőségűek voltak, hogy még Angolának – egy afrikai országnak – sem kellettek. Hiányzott a jól végzett munka hagyománya, és ipari ismeretekkel sem büszkélkedtek a craiovai autógyártók. De rosszul álltak a munkaerkölcs tekintetében is. Tehát volt még egy-két apró behozni valója az iparosítóknak a Regátban. És ezt látva, a külföldi beruházók sem tolakodtak a Regátban. Erdély elregátiasítása után pedig már ott sem. A regátiak nyugodtan kiabálhatták a jelszót: „Nem adjuk el az országot!” – mert nem is volt rá vevő. Romániát „Bizánc utáni Bizáncnak” képzelték, és nagyon el voltak ragadtatva maguktól. Csakhogy Bizánc hajdan a kelet-európai világ központja volt: anyagi és szellemi kincsek tárháza – ami a regátiasított Romániáról nehezen volt elmondható. Erdélyt a regátiasítók cselédlánynak tekintették – csak a könnyűipart és a szolgáltatások végzését engedélyezték neki. Erdély kibírta ezt is. Az erdélyi termékek – legyen az a Guban cipő, az Ursus sör, a Farmec parfüm – rendkívül keresettek. És nem fáj ez a regátiasító nagyokosoknak, nem beszélve arról, hogy ők zsebelik be az erdélyi áruk által hozott hasznot. Erről most ennyit. A fontos az, hogy hagyják békésen és nyugodtan dolgozni az erdélyieket. És tanuljanak tőlük... Zsehránszky István

Párbeszédben lenni Urunk, Jézus, segíts, hogy akár kisebbségben, akár többségiként élünk, a Te Evangéliumodra figyelve tudjunk küzdeni, dolgozni, párbeszédben lenni, felebarátot és „ellenséget” egyaránt szeretni! Szerkesztői kiegészítés 5

(Tompa László II.) Mirk László írása

Tompa László (1883-1964) 1926-tól már résztvevője a marosvécsi Helikon Találkozóknak, tagja a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságnak, sűrűn publikál a Pásztortűzben, a Zord Időben, az Erdélyi Helikon szépirodalmi és kritikai folyóiratban. És abban az évben (1929) megkapta az Erdélyi Helikon harmincezer lejes Nagydíját. Erre fel, a folyóirat augusztusi számában A megkoszorúzott erdélyi költő. Tompa László három állomása címmel Kuncz Aladár tanulmányt ír az Erdély hegyei közt, Éjszaki szél és a Ne félj kötetek verseiről. Többek között ezeket a sorokat: „Tompának, aki fokozatosan tiszta költészetté fokozta fel élete szürke színterét, sikerült földjéből, Erdély földjéből ennek nemcsak megejtő igézetét, hanem természetfölötti vigasztalást is kicsalnia…Nagy bizonyságot tett a művészet valóságos értéke mellett, amely nemcsak álmokba ringat, hanem megsokszorozza erőinket, és új színnel díszíti a pusztító érdekektől sivárrá tett életet.” 1 Nemcsak e méltatásra lehetett büszke, hanem arra a bensőséges barátságra is, ami kötötte Tamási Áronhoz, és ahhoz a nagy erdélyi festőhöz, aki az irodalmi élet egész galériájának portréit, így a Tompa Lászlóét is megalkotta, Zsögödi Nagy Imréhez. Erről a metszetről hadd szóljon a legavatottabb, az irodalomtudós dédunoka, Tompa Zsófia, mégpedig az 520 oldalas, vaskos monográfiája borítójáról. Íme egy részlet: „Mintha Tompa László lírai önportréját ábrázolná Zsögödi Nagy Imre metszete. E metszetportrén olyanok az éles vonalak, akár a Tompa-versek szikláiban az árkok, vagy szövegtestében az ember belső vívódását megtestesítő gondolatjelek. Mert miként a szobrász a megmunkálandó kőbe, fába írja a lélek belső vonásait, úgy a Tompa-lírába is árkokat, barázdákat rótt az élet. És ahogy a versek őrzik képeikben, ritmusukban, gondolatjelek szabdalta töredezettségükben, és mégis erejükben a személyes, erdélyi és egyetemes emberi sorsot, úgy őrizte és őrzi most is e képen Tompa László valóságos arca is ráncként a sors rajzolta árkokat. Életének, lelkének titkai arcának ráncaiban ülnek. A szem alatti medret szinte a tekintetet is elfedő – árnyék borítja. Talán az ismeretlenség magánya, árnyéka (is) ez. Talán, ha sokáig nézzük, felragyog.” 2 6

Illusztráció a Ne félj c. kötetből

A Magányos fenyó

Valós okai vannak annak, hogy Tompa Zsófia felemlegeti az „ismeretlenség magányát”. Mert bár szinte egyszerre indult el a pályán Áprily Lajossal, Reményik Sándorral, és bár szorosan egybekötötte őket az erdélyiség és az erkölcsközpontú eszmerendszer, az áldozatvállalás a kisebbségi élet megpróbáltatásai közepette, vagy a nem kis lemondással járó helytállás azonos költői szimbólumai, mint a „magányos fenyő” Tompánál, a „romon virág” Reményiknél, a „gyöngykagyló-jelkép” Áprilynál, meg hogy ők hárman alkották a „helikoni triászt”, mindezek ellenére Tompa László maradéktalan elismertsége nehezebben tört utat, mint társaié, aminek a magyarázata abban is keresendő, hogy lírája az Áprilyra oly jellemző zeneiséggel épp ellenkezőleg, mármár kopárságig egyszerű, kemény veretű, puritán nyelven szól, és hogy végig, az akkori irodalmi központoktól távol, Székelyudvarhelyen él, alig mozdul ki onnan, s ritkán, seregnyi költői aggállyal küzdve ír. Mégis itt, a vidéki elszigeteltségben, nem az elefántcsonttorony, hanem a helytállás költőjévé válik.

Tompa egykori háza, Székelyudvarhely

Amikor ezt meghallja itthon egy végzős diák, azonnal rávágja, a Magányos fenyő. De ha tájékozottabb a témában, még két emblematikus vers címe is eszébe jut: a Lófürösztés és az Erdélyi télben. A Pásztortűz 1922. január 22-én közli a Magányos fenyőt, ami valójában egy fenyő monológjában megjelenített sorszimbólum, amely pontos és könnyen megfejthető: a kopár sziklafokon megkapaszkodó fenyő magányosan dacol az idő viszontagságaival. Ekképp: „Én, amíg minden omlik, összedül, Gyökereimmel e kopár fokon Bús székely fenyő – megkapaszkodom. S állok, daccal, társ nélkül, egyedül. (...) Így biztatom magam: ne félj, Te tovább tartasz, mint a tél! (...) Kibírtam én már sok telet, Míg jöttek jégtörő szelek, S gallyaimon, mint húrokon, Új fuvalmak zenéltek! Így múlnak, újulnak évek… Én az időkkel bátran szembenézek.” Ezt teszik szívbéli barátai, a farkaslaki Tamási Áron és a csíkzsögödi Nagy Imre is azokban a viszontagságos időkben, mint a „két bajviselt, bús, konokarcú” székely lovas, mert ők is „keserű daccal, s a sorsnak szembeszegülve”, de „rezzenetlen szoborként” állják és állni is fogják helyüket „örömtelenül is, ha kínban tébolyodottan, hogy Imre szorítja, Áron pedig… Áron nem hagyja magát.” Ezt a bizonyosságot hagyja ránk a Lófürösztés című Tompa László költemény.

Az Erdélyi télben teljesen udvarhelyi a kép. A város mellett emelkedő Budvár téli látványa sem képes feledtetni az alatta húzódó városszél hótól roskadozó házait, ahol a „sors szele sír” és veszélyek rémítgetik az ott élő szegényeket, szociális tartalommal erősítve az amúgy is borongós hangulatot. „Küzdelmes sorsú véreim ilyenkor Kunyhóikba húzódva éjjeleken át Hallgatják, hogy egy-egy csúf toportyán3 Egy kiugró bércre kiülve dudál.” Innen aztán tovább száll a gondolat a határokon túlra, hol „eszméletlen milliók”, vajúdó téveszmékbe kábultan az üres mulatozásban keresik a menekülést. És lám, a költőt is elragadja egy pillanatra a kalandra ösztönző szándék: „Karomban is megbizserdül a vágy: Nekivágni az élet sodróbb áramának: Lüktessen együtt életem is A nagyvárosok lüktető életével (Él társam is ott, – pár mai legkülönb)…” Aztán mégse mozdul ki otthonából, sem itthonából, Erdélyből: „…valami visszatart Mi? Nem tudom. Ám úgy látszik: erős! Azt mondom néha: talán a gondok… család… De lehet más is - - Elég, hogy maradok... … s véreimmel a tél felbonthatatlanul egybeölel.”

Maradjunk még egy szemernyi ideig Udvarhelyen… A Sepsiszentgyörgyön élő Kossuth-díjas költő, Farkas Árpád gyermekkorát és iskoláséveit Tompa László városában élte, s ha Őt csak tisztes távolból, de a verseit igen jól ismerte, hogy aztán hosszú évek múltán megkapó szépségű lírai esszét írjon a költőről. Jelképes már a címe is: Gátzúgásban. Ebből tallózzuk az alábbiakat: „Diákkoromban nimbuszt faragtam szikár alakja köré. Ha néha nyomába szegődtem magányos sétatéri sétáin, biztos lehettem abban, hogy egyedül vagyok a föld kerekén, ki abban a pillanatban rágondol. A Küküllő gátja mellett leült néha egy padra, nézve hosszasan a vizet, olyankor úgy tűnt, verseket mormol maga elé, melyek az aláhabzó, végtelen morajba belevesznek.

Emlékszoba, Székelyudvarhely

Akikben sors és jellem egybetartozott

Nem tartozott a gátra termett, púposodó ingben lelkesedő és lelkesítő költői alkatok közé: a gát zúgásában élt, mormolta maga elé monoton, önkínzó és sorsépítő verseit. Minden sorából megszenvedettség árad, méltósága és keménysége – mint némely fának – a görcsben rejlik, nem a lombsusogásban. Élni nem tudott, az életben ő csak jelen volt. De úgy, hogy egy egész közösség szenvedéseit szivárogtatta át lényén. Az ilyen költőktől szokták megkérdezni a tejesasszonyok: Ugyan, tanár úr, minek töri úgy magát? Tompa László azok közé a költők közé tartozik, akik a leghatározottabban vállalták erdélyiségüket. Az erdélyi lélek lényegét oly határozottan és jellegzetesen, mint ő, senki sem mutatta meg: erőt csikarni a bajból, fölülemelkedésre, oly korban, mikor a csappant mennyiség csak minőségben vallhatja életerejét. Tompa László nem volt nagy költő. A nagy költő Homérosz volt, akire ma már, sajna, szintén alig hallgat valaki. Ember volt, magatartásra példa, beszélő a gátzúgásban, igaz igékben fürdő és kora lelkét fürdető. Mételyes, csúf korban élt, de tiszta volt.” 4

Jegyzetek: 1) Kuncz 263. o. 2) Tompa Zsófia: Tompa László költészete és a helikoni transzszilván líra alapmotívumainak lélekvándorlása. Kalota Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2019. 3) Toportyán: régen farkas jelentésű szóként volt ismert. 4) Farkas Árpád: Asszonyidő. Publicisztikai írások. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983, 85–89. o.

Farkas Árpád 1944–2021

Amikor irodalmi publicisztikánk fenti gyöngyszeméből forgácsnyi darabkát dolgozatom végére illesztettem, tudtam, írója súlyos beteg, de azért másokkal együtt abban reménykedtem, hogy rövidesen fel fog épülni. Nem ez történt. Lapunk már nyomdában volt, amikor arról értesültünk megrendülten, hogy február 7-én este, életének 77. évében Sepsiszentgyörgyön elhunyt Farkas Árpád Kossuth-díjas költő, író, lapszerkesztő. Róla és műveiről írta volt Sütő András az alábbi érző és értő sorokat: „Az erdélyi nagy télben a transzszilván történelmi fagynak a gyomrából próbálta kifelé dudorászni magát meleg kis dalocskák éneklése közben. Mert sorsa elől nem futott, hanem inkább elébe szaladott ő, kinek esetében sors és jellem a sziámi ikrek végzetével tartozik egybe, szóval nem véletlenségből, hanem törvény szerint vette magára és viselte poétai Nessus-ingét, nevezzük akár transzszilván fátumnak is.” Ezt tette nagy elődje, Tompa László is a két világháború között, ezért érezzük úgy, mintha csak önmaga költői világáról írta volna Farkas Árpád mindazt, amit Tompa Lászlóról a Gátzúgásban című lírai hangvételű portréjában. Rokonlelkek ŐK, ezért talál mindkettőjükre a Sütő András-i szentencia: náluk a sors és jellem egybe tartozott. Farkas Árpád, nyugodjál békében! Mirk László jegyzete

A vallásos élet nem elkülönülő világ

Brutális?

Simon Lukas

Olykor elhangzik a vélemény, hogy sok olyan bib A pedagógusok gyakran hangsúlyozzák, hogy a hétköznaliai történet van, mely túlságopokban zajló oktatásnak és nevelésnek a központi terepe a csasan brutális a gyerekek számára. lád. Életük első éveiben a gyerekek a mindennapi események Azonban ezeket a részeket sem kapcsán sajátítják el például anyanyelvüket is, azáltal, hogy a kell visszatartani tőlük! környezetükben élők gyakran beszélnek hozzájuk, kommu Isten csapásokat mér Egyiptomra, nikálnak velük. Olyan egyszerű, közös tevékenységek alatt Dávid levágja Góliát fejét, Heródes tanulnak, mint az asztal megterítése, a főzés vagy a kerti legyilkoltat számtalan kisgyereket – munka. Ezalatt kiemelkedő szerepet játszik a kommuniha a Biblia film lenne, sok része nem káció, legyen az étkezés közben, utazás vagy séta alatt, lenne ajánlott gyerekek számára. vagy a testvérekkel és a szülőkkel játszva – vallja Mar De valóban túlságosan brutálisak tin Textor pedagógus. egyes biblia történetek, ahhoz, hogy kis Ha ezt a felismerést továbbgondoljuk, akkor itt gyerekeknek is elmesélhessük? Ulrich találjuk meg a vallásos nevelés helyét is. Kezdetben Schwab müncheni teológus véleménye szeinformális módon történik, a családban. Része rint, éppen ezek a részek lehetnek vonzóak a ennek a nevelésnek, hogy a szülők – már a legkigyerekek számára. „A gyerekek kedvelik a bibsebb kortól – komolyan veszik gyerekeik kérdéliai történeteket”– nyilatkozta a teológus – „azért seit, ha azok Istenről, életről és halálról, szenveis kedvelik, mert félelmetes eseményekről hallhatnak, désről és az élet értelméről kérdezik őket. Közöolyanokról, melyekről egyébként nem beszélnek velük sen átgondolhatják már a legkisebb gyerekeka felnőttek”. A Szentírás emberi sorsokat, tapasztakel is az Istenről alkotott képüket, és elbelatokat dolgoz fel, „olyanokat, melyekről a gyerekek a szélgethetnek arról, hogy mit szeretnének hétköznapokból bizonyos mértékben már értesültek.” És megkérdezni tőle. Azt is megtehetik, hogy ezeknek a történeteknek a legtöbb esetben pozitív családi gyakorlatot alakítanak ki, miszekimenetük van, „mert Isten jelen van, és törődik a sorsokrint naponta olvasnak fel bibliai törtékal”. Ily módon a történet hallgatói a legdurvább elbeneteket. Ápolhatják továbbá a hálaadás szélésből is bizalmat meríthetnek! kultúráját, az asztali imák vagy az esti A felismerés, hogy a gyerekek a bibliai történeteket hálaadás kapcsán. Ily módon a szüsaját életükre kivetítik, a vallásoktatásra is hatással van. lők segítséget nyújtanak gyereke„Régebb az a vélemény uralkodott, hogy ha a gyerekek ugyaniknek a vallásos élet területén való azon könyvet betéve megtanulják, akkor a hitet is egyformán tájékozódásukban. És így nyílik megkapják” – véli Ulrich Schwab. Ma azonban már mindezt lehetőség a gyerekek számára másképp látjuk. Nemcsak az a fontos, hogy a gyerek megtaátélni azt, hogy a vallás nem egy nul valamit, „hanem az is, hogy megértse azt”. A helyes vallásokelkülönülő világ része, hanem tatás és a keresztény családi légkör, megteremthetik ehhez a az szervesen kötődik a család szükséges alapokat. Azonban jótállni azért, hogy a gyerek hívő hétköznapjaihoz. keresztény lesz, azt mindemellett sem lehet. „A hit megfoghatatlan. Hogy végül is megszületik a gyerekben, vagy nem, az nem csak az őt körül Christ in der Gegenwart vevő felnőtteken múlik.” 4/2021 Christ in der Gegenwart, 4/2021 A cikkeket fordította: Bács Béla János Heike Helmchen-Menke

Hazám, hazám… Beszélgetés Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekessel – Az alig harmincnyolc esztendős, gyergyóremetei születésű világhírű bariton a földkerekség szinte valamennyi jelentős operaházában énekelt már. Mit érez, mire gondol, amikor a Bánk bán opera leghíresebb áriáját énekli? – A Hazám, hazám ária nemcsak azért kedvelt mű, mert szép a dallama és szép a szövege: slágerré válhatott azért is, mert eléri a célját. Aki nem hisz, de magyarságérzete van, ahhoz közelebb viszi Istent. És aki vallásos, de a nemzettudat távol áll tőle, az találkozni fog a magyarság értékével. A Hazám, hazámat csak akkor tudom elénekelni, ha érzem a bizsergést a mellkasomban. Halálosan komoly missziónak tekintem az eléneklését. Azt akarom, hogy megrendítse az embert, mekkora súly az, ha úgy él, hogy fontos az Isten, a haza, a család, és nem szeretné, hogy bármelyik sérüljön. – Azt mondja, a nemzeti érzés Istenen, az imán keresztül fogan meg az emberben? – A határon túli magyarok megmaradása elképzelhetetlen volna hit nélkül. Akik szülőföldjükön maradnak, a hit erejével tudnak ott maradni… Gyakran kérdezik tőlem, honnan az önbizalmam. Onnan, hogy van gyökerem, és az tele van hittel. A hit olyan, mint az immunrendszer. Nem elég megtanulni a tájszólásokat, a mondákat, a vicceket, a történelmet, a hitet is tudni kell. Ez az, ami igazán megtart… Ha a gyökérzetünk hittel táplált, akkor

nem betegszik meg olyan könnyen a lélek. A hit segítségével a gondjainkat is meg tudjuk úgy oldani, hogy az egónkat félretesszük. Minden nehézséget sokkal könnyebben átvészel az, akinek hite van. – Mikor érezte először önmagában a hitnek ezt a mélységét, amiről ekkora lelkesedéssel beszél? – Amikor az ember megszületik, jó esetben kap egy egészséges édesanyát és egy édesapát, kap anyanyelvet, oktatást, de nem mindegy, hogyan éli meg a hétköznapokat, mennyire tanul meg ünnepelni, a szülők hogyan nevelik, hányszor viszik el templomba, egyáltalán beszélnek-e neki a hitről. Emlékszem egészen pici gyermekként, már négy-öt évesen egy-egy fontos kérdésnél a válasz keresésekor mindig elhallgattattam az elmémet, és figyeltem a leghalkabb hangra, a legcsendesebb, legbékességteljesebb belső sugallatra, mert az mindig megadta a feleletet. Aztán ahogy az ember cseperedik, másképp tekint a világra, és megesik, hogy nem a bölcs, szelíd hangra hallgat, hanem kipróbál nem föltétlenül jó irányba vezető utakat is. A jó út ugyanis nagyon keskeny, könnyű letérni róla. De a botlásaink azért vannak, hogy tanuljunk, a személyiségünk kialakuljon, és visszataláljunk Istenhez. Azért ad nekünk annyi próbalehetőséget a Jóisten, hogy mindig visszataláljunk Hozzá. – Önnek voltak ilyen visszatalálásai Hozzá? – Soha nem fordultam el tőle, még gondolatomban sem, mindig mély volt a hitem, de megerősítésben

volt részem. Például akkor, amikor egy repülőgépen majdnem lezuhantunk. Még nem voltam huszonöt éves, és több kisebb repülés után ez volt a leghos�szabb utam: közvetlen Malév-járattal Budapestről indultunk New Yorkba. Rendben fel is szálltunk, csakhogy Bécs után leállt az egyik hajtómű. Instabilan repültünk, kinyíltak a poggyásztartók, mindenki pánikba esett. A pénztárcámban lévő Csíksomlyói Szűzanya-képhez nyúltam, és meg is kaptam Máriától a nyugalmat, a helyzet elfogadását. Bécs nem engedte, hogy leszálljunk, mert tele voltak az üzemanyagtartályok – a kapitány folyamatosan tájékoztatott arról, hogy mi történik –, tehát visszafordultunk Magyarország felé. Egy óra múlva értünk vissza. A pilóta kiengedte az üzemanyagot, hogy ha a földhöz csapódnánk, nehogy nagyot robbanjon, és egy motorral szépen letette a gépet. Nagyon kemény élmény volt, megtetézve még azzal, hogy leszállás után körülbelül két órán keresztül nem engedtek ki a gépből, mindent átvizsgáltak. – Gondolom, hazatérése után első útja Csíksomlyóra vezetett… – Azelőtt és azután is mindig elmentem a csíksomlyói búcsúba. Számomra elképzelhetetlen, hogy ne legyek ott minden évben a csíksomlyói Szűzanyánál. Van miért hálát mondjak neki. Óriási a jelentősége annak, hogy Ferenc pápa felkereste Csíksomlyót. Eljött, mert tudja nagyon jól, hogy mi vagyunk a katolikus egyház utolsó keleti bástyája. S emiatt mi vagyunk a legerősebbek is. Mint annak idején a

határvédelemnél, úgy most is a székelység a hit első védvonala. Hatalmas felelősség ez ránk nézve. Éppen ezért, egy ilyen komoly népnek, mint a magyar, mindig komoly helytállást kell mutatnia. – Ez erkölcsi felszólítás az eucharisztikus kongres�szusra is? – Nem akármi, hogy Budapest rendezheti meg! Igen, ebből is a legjobbat kell kihoznunk, és tanúbizonyságot kell tennünk a világ előtt a hitünkről. Meg kell mutatnunk a hit- és lélekteli jelenlétünket a Kárpát-medencében. Ez is láttatni fogja, hogy milyen nép vagyunk, és hogy a lelkünk a Kárpát-medencénél is nagyobb. Nem földrajzi területhez kötött. Igen, most nehéz időket élünk, de ne felejtsük el, hogy ilyen nehéz helyzeteket csak erős emberek kapnak. – Hogyan telik az élete tavaly tavasz óta? … Két-három éve nagyon komolyan elhatároztam, hogy a Kárpát-medencében szeretnék tevékenykedni. Minél hamarabb szerettem volna hazajönni és évente legfeljebb egyszer-kétszer vendégszerepelni külföldön. Korábban ez fordítva volt. – A családja és a küldetéstudata mellett mi volt még az, ami ilyen erőteljesen hazaszólította? – Az, hogy odakint bármi történik körülöttem, semmi nem fáj. Mert nem a miénk. Azért jobb itthon lenni, mert itthon minden fáj. Itthon szomorúak vagyunk, ha valami nem úgy sikerül, harcolunk azért, hogy minden jobb legyen, hogy a hazánkat, ami a miénk, fejlesszük. Mert ez nemzeti ügy. Hitbéli ügy. Idehaza minden fontos. És minden veszteség, minden csalódás fáj. Ebből a keserédes fájdalomból fakad minden szép és jó a következő generációk számára. Remélhetőleg a hit és a tudomány szép együttműködésével a világ kilábal a bajból, és újra a személyes találkozások fogják meghatározni az életünket. Ehhez (is) fontos és szükséges, hogy hallgassunk arra a halk belső hangra. Figyeljük annak a szavát, mert a segítség Onnan jön. Varga Gabriella (részletek)

A pipakupak gyerek Volt egyszer ezen a széles világon egy ember meg egy asszony, gyerekük nem volt, csak úgy kettecskén éldegéltek ők a maguk szegénységében. Volt ennek az embernek egy garasos, kupakos pipája. Egyszer hogy, hogy nem, a pipa leesik, összetörik. Az ember elkáromkodja magát, félrerúgja a cserepet, de az asszony titokban felveszi a pipakupakot, zsebre dugja, hátha még valamikor hasznát is veheti. Egy reggel az ember kenyeret, szalonnát tesz a tarisznyájába, kimegy a rétre kaszálni. Kaszálgat úgy délig, az asszony meg ezalatt ebédet főzött otthon az urának. Ahogy ott tesz-vesz a kemence padkáján, egyszer csak felsóhajt: - Én istenem, csak legalább egy akkora gyerekem volna, mint a pipakupak, aki az ételt kivinné! Arra a pipakupak elkezd az asszony zsebében kiabálni: - Édesanyám, édesanyám! - Ki az? - kérdezi az asszony nagy ijedten. - Én vagyok a Pipakupak gyerek! Avval kiugrott a zsebéből, de csak akkurát olyan nagy volt, mint a pipakupak. - No, ha kívánt édesanyám, hát itt vagyok. Majd elviszem én az ételt, csak kösse a hátamra a tarisznyát, az ételt meg adja a kezembe.

Az asszony úgy is tett, Pipakupak pedig elindult az étellel az apja után. A szegény ember a nagy kaszálásban ugyan megehült, pedig a delet még el se harangozták a faluban, egyre csak azt nézegette, hogy jön-e már az asszony az étellel. Hogy senkit se látott, gondolta, van egy kis szalonnája, kenyere, megeszi azt ebédre. Bement hát a kunyhóba. Ahogy belép, ott lát a földön egy fazék kolompérlevest meg egy tál túrós galuskát. Még azon mód szerint gőzölgött mind a kettő. Szörnyen elcsodálkozik: - Hát ezt ki hozta ide? - Én hoztam, édesapám! - mondja Pipakupak a fazék mellől. - Hát te ki vagy? - kérdi a szegény ember. - Én a Pipakupak gyerek vagyok, aki a kigyelmed törött pipájából lett. - No, ha az vagy, fiam, hát ülj ide mellém a földre, egyél te is. - Nem vagyok én éhes, édesapám - mondja Pipakupak -, de hol a kaszája? Addig, amíg kigyelmed eszik, én majd kaszálok. No jó, az öreg beleegyezett, Pipakupak meg elment kaszálni. Kaszál... kaszál... füttyög a kasza a rétben nagyba, de a gyereket nem látja senki. Arra megy egy úr a hintóján. Ahogy észreveszi, csak nézi, nézi, hogy mi lehet. Szól a kasza a rétbe, vágja a füvet: fütty... fütty! - de senki sincs mellette. Odaszól a kocsisának: - Hé, kocsis, állj meg, hadd nézzem meg, van-e valaki abban a górékunyhóban! A kocsis megáll, az úr bemegy a kunyhóba, hát ott eszik az öreg nagy vígan. Sodrotta befelé a túrós galuskát, már alig volt

belőle itt-ott a tálban. - Adjon isten, öreg! - Adjon isten, uram! - Hát mondja csak, öreg, kendé az a kasza, aki ott füttyög a réten magában? - Az enyém, uram, de nincs az magában... A fiam kaszál vele. - A fia? Nincs ott egy teremtett lélek se! - Ej, dehogy nincs! Hé, fiam, Pipakupak, gyere csak ide! Arra Pipakupak ott terem, az úr meg csak ámul-bámul arra a kis inci-finci gyerekre. - Öreg, nem adná el nekem ezt a gyereket? - Odaadom egy aranyért. No jó, megalkudtak, az úr kifizette az öregnek az aranyat, Pipakupak gyereket zsebre dugta, azzal hazahajtott. Ahogy hazaérnek, hát az udvaron ott etetik a sok disznót, az úr meg odaáll, nézi. Hát ahogy nézi őket az úr, Pipakupak hogy, hogy nem, kiesett a zsebéből, az egyik hízó meg egybe bekapta a kukoricával együtt, lenyelte. Keresi az úr a gyereket, merre-hova tűnhetett el? Kondás, béres tűvé teszik az udvart, de hiába! Egyszer csak meghallják, hogy Pipakupak az egyik nagy disznóból kiabál kifele: - Itt vagyok,

gazdám, itt vagyok! Mit volt mit tenni, az úr egyből leölette a disznót, kettéhasították, a belét kivették, de hogy ím, a sok kutya ott volt körülötte, az egyik hamm, bekapta Pipakupakot, s elszaladt. Pipakupak most már a kutyából kiabált kifele: - Itt vagyok, gazdám, itt vagyok! Arra aztán a sok kondás, béres, mindenes mind a kutya után eredt, hogy majd elfogják, de a kutya ment árkon-bokron keresztül, mint akit puskából kilőttek. Ahogy fut az erdőn keresztül, megtámadják a farkasok, széttépik. Az egyik farkas a kutya belével együtt bekapta Pipakupakot is. Pipakupak most már a farkasból kiáltozott kifele: - Itt vagyok, emberek, itt vagyok! A sok kondás, béres, juhász most már a farkas után vetette magát. Kergették három nap, három éjjel szakadatlanul, annyira, hogy már a farkas is megsokallta, s azt mondja mérgében a gyereknek: - Eredj már ki énbelőlem, mert maholnap éhen döglök miattad! - Jól van, farkas koma - mondja neki Pipakupak -, elmegyek, csak vigyél haza. Beleegyezett a farkas, hogyne egyezett volna. Arra Pipakupak kiugrott belőle, ráült a hátára, s hazamentek. Odahaza Pipakupak nagy hangon bekiált a kapun: - Édesapám, farkast hoztam! Az apja, ahogy ezt meghallotta, fejszét kapott, kiugrott a pitvarajtón, a farkast agyonütötte, megnyúzta s a bőrit jó pénzen eladta. Pipakupak, az apja s az anyja ma is élnek, ha meg nem haltak. A népmesét közzétette: Katóca

Ég és Föld között Istennel Dr. Bakó M. Hajnalka rovata

Dr. Molnár Lajos Húsz éve költözött el közülünk Dr. Molnár Lajos paptanár. Elég volt egyszer találkozni vele, barátságos, kedves egyénisége maradandó nyomot hagyott maga után. A változás után, az új világ hajnalán előadást tartott a Kalot épületében Csíksomlyón. Előadása megragadó volt, rendszerezett és világos. A bűn fogalmát domborította ki a népes hallgatóságnak az első „szabad” Nagyböjtben.

Előadás után megkérdeztem tőle: „Tanár úr, miért van az, hogy mennél jobban fel akarom tárni a bűn mibenlétét, annál jobban magával ránt a mélybe, mint egy örvény, és mire felszínre tudok kerülni a kereséséből, akkorra a kegyelemnek már hűlt helye van?” Hosszas beszélgetés következett, végül megkérdezte: „Miért nem kérdeztem dogmatikailag?” Azért, feleltem, mert én még nem tanultam dogmatikát… Ez a beszélgetés megerősítette bennem a kegyelemre való építkezés fontosságát.

Dr. Molnár Lajos vallásos, bányász családban született Kapnikbányán. Mikor született?

Rövid, alig 51 év életébe belesűrítette az emberileg lehetségest. Ahogy Szent János apostol hosszú élete végén ismételgette: „Fiacskáim, szeressétek egymást!”, úgy Dr. Molnár Lajos tanár úr is megadással fogadta „öregsége” majd betegsége végzetes beteljesedését. A dogmatikát felváltotta a nagybetűs Élet: „Jézussal élni, Jézust elérni, hozzá menni, terhelten is, Isten országába bejutni.” Melyik éneket választotta a nagy találkozóra való felkészülése gyanánt?

A vallásos élet mélyebb megismerésére törekvő vágy már kora ifjúságában elhívta, kántoriskolába jelentkezett Gyulafehérvárra, majd ugyanott folytatta teológiai tanulmányait a Hittudományi Főiskolán. Pappá szentelése 1975-ben történt. Ki szentelte pappá?

Kitűnő tanulmányi eredményei és nyelvtudása méltán megérdemelte a továbbtanulást, noha várni kellett erre a lehetőségre, végül mégis sikerült Rómába mennie, ahol felkészült a paptanári hivatására. Ki küldte Rómába továbbtanulni? Hazatérve Rómából, jó húsz éven át oktatta és nevelte paptanárként a szent szolgálatra tanulni vágyóknak a Katolikus Egyház tanítását, hitigazságait, azok mélyebb ismereteit a négy egyházmegyében, a változás után a világiaknak is. Milyen tantárgyat tanított?

Februári válaszok Melyik ez a történelmi hely? Az 1695-ös tatár betörés színhelye. Melyik volt a nyolc felperzselt falu? Szentmihály, Szépvíz, Szentmiklós, Delne, Borzsova, Vacsárcsi, Göröcsfalva. Cibrefalva nem épült fel többet. Kik csatlakoztak hozzájuk? A hosszúaszóiak. A felcsíki Cibrefalva mellett itt is eltűnt három falu, melyek azok? Monyasd, Rakotyás és Tompád.

Kedves Olvasó! A válaszokat a Szent Kereszt Plébániára várjuk! (530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye)

Mikor avatták és szentelték fel az újjáépített Xantus kápolnát? 1990. május 13-án.

derűs oldal - Milyen szobák vannak a pók lakásában? - ??? - Csupa hálószoba. *** Megállítja a rendőr az autóst: - Túllépte a hatvanat, ezért megbüntetem! - Már az életkoráért is megbüntetik az embert? *** A baromfiudvarba teljesítmény-ösztönző gazdasági szakember érkezik. Összehívja a tyúkokat. Kinyitja a táskáját és kivesz belőle egy strucctojást. - Nem akarlak kritizálni benneteket, de nem árt, ha látjátok, mire képes a külföldi konkurencia! *** Utasok ülnek a repülőn, egyszer csak a pilóta hangja hallatszik a hangosbeszélőből: - Hölgyeim és uraim, itt a pilóta beszél. Van önök között orvos? Kérem, fáradjon a pilótafülkébe. Egy orvos feláll és bemegy a fülkébe. Néhány perc múlva újra a hangosbeszélő, ám most az orvos hangja hallatszik: - Kedves utasaink! Van önök között pilóta?

log.hu

Forrás: instagram.com/777b

a februári megfejtés Vízszintes 1: Kis karácsony, nagy karácsony, Függőleges 22: Jó, hogy vannak ünnepek! Megfejtők: András Erzsébet – Lövéte, Balázs Ferenc – Csíkszereda, Birta Dávid – Csíkdelne, Birta Szidónia – Csíkdelne, Boros Klára – Csíkszentkirály, Csákány Margit – Csíkszereda, Darvas Veronika – Csíkszereda, Fülöp Hajnal – Madéfalva, György Ferenc – Csíkszereda, György Ilona – Csíkszereda, Kedves Piroska – Csíkszereda, Kovács Csaba – Gyergyószárhegy, Kozma Éva – Gyergyóújfalu, Madaras Vilma – Csíkszereda, Márton Erzsébet – Csíkszereda, Molnár Margit – Madéfalva, Páll Éva Mária – Csíkszereda, Részegh Gizella – Göröcsfalva, Róth Ágnes – Csíkszereda, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda, Schlecht Károly – Erdőszentgyörgy, Szabó Gabriella – Csíkszereda, Szőcs I. József – Madéfalva, Szőcs Judit – Csíkszereda. A szerencsés megfejtő: Birta Dávid Az ehavi megfejtéseket március 25-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos u. 38., Hargita megye. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki!

Támogatónk

keresztrejtvény Petőfi Sándortól származó idézetet rejtettünk el a rejtvényben. „Ami igaz, az …“. Az idézet befejező része a rejtvény vízszintes 1. és függőleges 19. számú soraiban van elrejtve. Vízszintes: 12. Negatív töltésű ionnal telített. 13. Egyszerű, de alapvető. 14. Ernyős virágzatú, erős illatú konyhakerti növénnyel telített. 15. E napit. 16. Irish Republican Army, az Írország teljes függetlenségéért küzdő, terrorista illegális fegyveres szervezet rövidítése. 17. Magyar Olimpiai Bizottság, röviden. 18. Oldalra, el az útból. 19. Ezüst és hahnium vegyjele. 21. Fölébredve, fekvőhelyéről lelép. 23. Errefele! 24. Két szó: román nap! és spanyol, portugál magyar gkj. 26. … a háborúban, Balázs Béla műve. 28. Foltos bundájú, a macskafélék közé tartozó veszedelmes amerikai vadállat. 30. Két szó: havasi ember, a Himalája és a Pamír hegyi zónában élő ember formájú lény, és kezd régi lenni! 32. Nauru fővárosa. 34. Titokban figyelés. 35. Húsz … múlva – Vajda János verse. 37. Nicsak, harap. 39. Mássalhangzó kiejtve. 40. Valakinek a halála miatt búsul. 42. Öt … léghajón – Jules Verne műve. 44. Belül rezez! 45. … Ilonka – Vörösmarty Mihály egyik verse. 46. Nagyanya ezt vág mikor régi gyógymódot alkalmaz. 48. Cseh traktormárka. 50. Hígított oltott mésszel ken–e. Függőleges: 1. Tonna és idő jele. 2. Munka, erőkifejtés. 3. Egy bolgár dombnál magasabb földfelszíni kiemelkedés. 4. Kémiai anyagmennyiség mértékegysége az SI-rendszerben. 5. A rám jellemző, bennem levő. 6. Sorban elmond. 7. Valakinek a zsebéből pénzt lop. 8. A … melegséged – Ady Endre verse. 9. A tények összefüggéseinek föltevésekkel való magyarázatai. 10. Fóka – angolul. 11. Amely időre. 18. Válaszol. 20. Egyik becézett szülő a napsütésben. 22. Nagy élvezet, öröm. 25. Támadást kivéd. 27. Kicsi kereplő. 29. Roentgen equivalent man, az elnyelt ionizáló röntgensugárzás biológiai hatásának régebbi egysége. 31. Részekre méri szét (a részesedést). 33. No, étel bekapására utaló szó. 36. Ivóvíz csermelynél is kisebb folyóvize (ék h.). 38. Rémület, megdöbbenést keltő. 41. Réten levő, termő (pl. fű). 43. Kezdi taszítani! 47. Az itt levő személy tulajdona. 49. Részvénytársaság, röviden. Készítette: Korodi Zoltán, Tusnádfürdő

Sík Sándor

Pitypang Hadd utánzom a régi mestert, Ki mikor oltárképet festett, Mint szolgát vagy közkatonát Odacsempészte önmagát. Én is, hogy elérzékenyedve Fonom rá faragott fejedre E kusza vadvirágfüzért, Hadd ejtek egy szót magamért. Bizony nem voltam hajdanában Nagyon beszédes az imában. Többet beszélt hozzám az Úr, Mint hozzá én, hálátlanul. Gyerek is van (gond a szülőnek), Hogy a szava későre jő meg, Addig csak hallgat és hebeg. - Isten előtt ki nem gyerek? Gyerek én is, néma, esetlen, Imádkozásra tehetetlen, S néma gyereknek - odaát! Anyja megérti a szavát. Én Édesanyám, te megérted Ezt a furcsa kéz-láb beszédet, Hogy térdedhez törleszkedem, S öledbe fölkéredzkedem… Hogy hát egy ily énfajta fonnyadt Pitypangot is láncomba fonjak, És ő is testvérkéivel Oltárodon hervadjon el…