Krisztus világa - 2021. december by Krisztus világa havilap

XII. évfolyam 12. szám

Erdélyi keresztény családok lapja

2021. december

János-kommentárjában így ír: „Aki megteremtett téged megkérdezésed nélkül, nem fog üdvözíteni téged közreműködésed nélkül.” Erről az útkészítésről, méginkább útonjárásról Isten Szolgája Márton Áron püspök Öt évvel ezelőtt, 2016. december elején teljes mondta: „A keresztény ember két világ polgára. Igaüzemképességben átadták a svájci szövetségi vasútnak zi hazája az égben van, de oda az út a földön át vea Szent Gotthárd-bázisalagutat, és december 11zet. Ezért a világban nem turista, nem is műkedvelő én megkezdődött a kereskedelmi működése. Már a középkorban is nagy jelentőséggel bírt a Szent Gotthárd- – feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot – hágó, az Alpok legfontosabb észak-déli összekötő útvonala. szeretetből. Útközben építeni kell Isten országát, az Nevét Hildesheimi Szent Gotthárd püspökről kapta. A sváj- igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazciak 1992-ben szavazták meg az alagút megépítését, hogy ságosság, a szeretet és a béke országát. A kereszténycsökkentsék az Alpokban közlekedő kamionok számát. Az nek tudnia kell, hogy a világ dolgai nem abszolút előkészületek 1996-ban kezdődtek, a fúrási munkálatok pedig értékek, hanem Isten jelei is, személyes ajándékai, 2003-ban indultak két irányból és 2010. október 15-én feje- szeretetének hírnökei.” ződtek be, amikor a Sissi nevű fúrópajzs áttörte az utolsó mé- Urunk születésének ünnepére készülünk. tereket az alagút keleti járatában, 27 kilométerre az északi, 30 Adventi utunk része a napi áldozatok vállalása: kilométerre a déli bejárattól. A két irányból és két járatból álló a korán kelés, a sötétben rorátéra menés, azután vasúti alagút Erstfeldet köti össze Bodióval. Ez az alagút 57,1 Krisztussal egyesülünk igéje és Eucharisztiája álkm hosszúságával a világ leghosszabb, legmélyebb és legzöl- tal. Onnan lépünk ki a pogány világba, hogy fédebb vonatalagútja, sokszor 2300 méternyi heggyel a jára- lelem nélkül megvalljuk hitünket a nyilvánosság tok felett. Építése 3700 ember együttes munkája. Az ő ke- előtt, és ne toleráljuk tovább a gonosz pusztítását. zeik közül került ki a sok szempontból úttörő teljesítmény, A világnak szüksége van bátor emberekre, akik Isamely 11 milliárd euróba került. Az extrém alagút hossza tenre bízzák magukat, mint a szentek. Akkor megés mélysége különleges, eddig nem ismert mérnöki mun- tapasztaljuk, mint Szent József is, hogy Isten milyen kát és kivitelezési technikát követelt, mivel sehol a világon csodás dolgokat művel velünk és általunk. Mert arra nem voltak ezzel kapcsolatos tapasztalatok. Szenzációs a születtünk, hogy szentek legyünk. sziklák gyomrában tervezett út megépítése, a két irány- Az egész egyház is úton van. De minden út kiból és két járatból indított fúrások egyeztetése, pontos mozdulás, elindulás az ismeretlenbe, és ugyanakkor találkoztatása. Sikerült és hasznossága külön áldás az új ismeretek szerzésének is az ideje és lehetősége. Ferenc szentatyánk már 2015-ben jelezte, hogy „Istenolaszoknak, svájciaknak, franciáknak és németeknek. nek a szinodalitás a szándéka a harmadik évezred Egyháza A mi életünk is állandó lelki-szellemi útkészítés a föld és az ég között, az örök haza felé. Ez a leghos�- számára.” Október 9-én így foglalta össze a 2023-ig szabb távú, örök, mindennél fontosabb útkészítés. tartó szinódusi folyamat témáját: „Egy szinodális EgyháAhogy Jézus mondta: „Mi haszna van az embernek, ha zért: közösség, részvétel és küldetés.” A pápa a zsinat egyik az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?” (Mt teológusát idézte: „Nem másik, de másféle Egyházra” van 16, 26) Az útkészítés terveit a Fiú Isten átadta ne- szükség, és efelé induljunk el a világ több mint négyezer künk és kivitelezte. Végtelen szeretetében Földünk püspökségével és ezerháromszáz millió katolikus egy pontján, Betlehemben közénk jött, Názárettől a hívőjével. Tegyük intenzívebbé imáinkat, merjünk álGolgota- és Olajfák-hegyén át utunk, igazságunk és dozatot hozni üdvösségünkért, családunkért, egyházéletünk lett. Jézus megmondta: „Senki sem juthat el az megyénkért és a 2023-as szinódus sikeréért. Atyához, csak általam.” (Jn 14, 6) A Jézusban kapott üd- Minden kedves Olvasónak, Útitársnak munkatársavösség útja ingyenes ajándék, kegyelem. Ahhoz, hogy im nevében áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok, végső célunkhoz eljussunk, a mi részünkről személyes, a főszerkesztő folytonos hitválaszunk szükséges, amit Szent Ágoston Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja

Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József ny. segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztő: Sárközi Sándor. Grafikus: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő, Szabó Zsófia. ISSN: 2558-8389. Elérhetőség: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

Örök evangélium Isten érkezése Szent Lukácsnak, a történetírónak az a szándéka, hogy történeti időbe helyezze bele Jézus életének eseményeit. Ezért valahogy ünnepélyesen hangzanak szavai, midőn Tibériusz császártól kezdődően történelmi nevekkel jelöli meg János fellépésének időpontját. Még ünnepélyesebbé válik a hang, midőn Izaiás prófétának a birodalmát látogató fejedelemre várók készülődéseiből veszi hasonlatát: „Töltsetek be minden völgyet, minden hegyet és halmot hordjatok el.” Sokáig kell olvasnunk a Szentírást, míg rájövünk, hogy Tibériusz nem figyelt Judeára. A többi fejedelem sem. Nem vonultak el útkészítők sem Jézus érkezésére. Így a hegyek hegyek maradtak, a görbe utak görbék és a göröngyösek göröngyösek. Mégis eljött, noha nem rázkódott meg a föld lépteinek súlya alatt. Úgy jött el, mint ahogy később országának alaptörvényévé is tette: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van.” (Lk 17,21) Éppen ezért idézi Máté evangélista Izaiást: „Az én szolgám, kit kiválasztottam, szeretett fiam… Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják

„Tibériusz császár ura lkodásának 1 esztendejé 5. ben történt, Po nt Pilátus volt ius J dea helyta urtója...”

a tereken. A megroppant nádat nem töri el, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.” (Mt 12, 18-20) Lk 3,1 Izaiás prófétának utolérhetetlenül szép képét nem idézték a harmat-módján érkező Megváltóról: „Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet!” (Iz 45,8) Amit végül is megvalósított a názáreti szűzi foganás titokkal teli csendjében és az emberi hidegszívűség teremtette betlehemi barlangi magány némaságában... És nincs szó róla, hogy tömegek mentek volna látni a csodát a pásztorok nyomában vagy a mágusok keltette szenzációra. Isten harmat-lábakon közeledik hozzánk. És már jelen van szívünkben, amikor még nem is ismerünk rá. Keresztelő János először így mutatott Jézusra: „Köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, és nagyobb nálam.” ( Jn 1,26) Sokan Isten lelkükbe törésére várnak. Pedig már ott van. És csak rá kellene eszmélniök áldott jelenlétére. Belon Gellért (in: Ellesett pillanatok - evangéliumi elmélkedések, Bp, 1986)

Szent József adventje Advent folyamán – főként a roráték fölemelő liturgiájával – gyakran szemléljük a Gyermekét váró Szent Szüzet, és vele készülünk, vele örvendünk az Úr érkezésének. Most is jó ezt a lelki ösvényt végigjárni. Meghívom a kedves olvasót, hogy tegyük ezt Szent Józseffel együtt. Ma különösen is mély mondanivalója van ennek az útnak; hiszen megan�nyi család válságtól szenved, számtalan gyermek nő fel édesapa nélkül, és nem tudja átélni, milyen öröm az, ha édesapja és édesanyja felelős szeretetében növekedhet. „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől” (Mt 1,20-21). Jézus Krisztus születése nem volt hétköznapi esemény. Szent József rejtett élete sem egy hétköznapi családapa élete, bár külső látszatra kortársai olyannak ismerhették, mint bármely hithű, zsidó családapát. Az evangélista lejegyzi, hogy „József igaz ember volt.” (Mt 1,19) Szent József a legnagyobb tisztelettel övezte a Szent Szüzet, és őrködött az ő Istennek való teljes önátadása fölött. A Szentlélekben szerette választott jegyesét, olyannyira, hogy önmegtartóztatása nem kényszeredett lemondás volt a részéről, hanem az önzetlen, szolgáló szeretet legnagyobb kifejezése. Istenben értették és értékelték egymást, mert mindkettőjük célja az Úr akaratának teljesítése volt. József maga is tisztaságban élt, hűséges volt Isten szavához, és mint a választott nép fia, sőt Dávid király leszármazottja, ő is várta Izrael Vigaszát (vö. Lk 2,25b). Gondolkodóba esett, mikor azzal szembesült, hogy Mária áldott állapotban van. Tudta, hogy nem ő a Gyermek apja. Mivel igaz volt, nem akarta sem a Szent Szüzet, sem Gyermekét veszélynek kitenni, inkább titokban akarta elbocsátani. Szent József nem vádaskodott, nem kereste a bosszúállás alkalmát, még csak 4

gyanúsítani sem akarta a Szűzanyát, de vívódott, mert nem akart egy olyan életet vállalni, akinek nem ő az apja. Töprengett, nem cselekedett hirtelen. A végső megoldást szíve mélyén az Úrnál kereste, akire életét rábízta, s akit hűségesnek ismert meg. Az a pár sor, ami róla szól az evangéliumban, egy olyan személyt mutat be, aki a benső ima embere, akire az Úr rábízhatta misztériumait: az Istenszülő Szeplőtelen Fogantatást és az Isten-embert, a világ Megváltóját. Az angyal két mondata teljesen eloszlatta József félelmét, és fényként kísérte küzdelmes és rejtett életét. Szent József adventjének sötétjében, éjszakai álmában Isten szava gyújt világosságot. Az Igaz Férfi a legnagyobb misztériumokról vesz tudomást: Isten belépett a történelembe és elkezdte megváltó művét. Ehhez pedig őt választotta munkatársának. A legnagyobb feladatot kapta, amit családapa kaphat az életben: a Legszentebb Istenanya tiszta férjének és a Megváltó törvényes – bár nem vér szerinti – atyjának és gondviselőjének kell lennie. Gondoljuk meg, ha Szent József nem kapott volna külön kegyelmet az Úrtól e magasztos feladathoz, akármilyen

erős férfi legyen is, vajon megbírta volna? József pedig úgy cselekedett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki (vö. Mt 1,24). Megváltásunk kezdetén nemcsak a Szűzanya igenjével találkozunk, hanem Szent József engedelmességével is. Az Úr nem csalódott hűséges szolgájában. Nemcsak Szent Családja őrzőjévé tette, hanem az egész Egyház fővédőszentjévé is. Adventi utunkon mit tanulhatunk e dicső Pátriárkától? Nekem azt üzeni, hogy bármekkora is az a sötétség, amely néha körülvesz, míg az Úrra várok, rendületlenül bízzam Isten Igéjében. A jó Isten hűséges: erőt, világosságot és kegyelmet ad a helytálláshoz. Azt is megtanulhatom, hogy szívem tisztaságát gondosan őrizzem a bűntől, hogy lelkemben Jézusnak és Szűzanyánknak bensőséges Názáretet biztosíthassak. Végül arra hív, hogy ott, ahová rendelt, hűséggel teljesítsem az Úr akaratát. Így tárt karokkal és nyitott szívvel ölelhetem magamhoz a karácsonyi Isten-Gyermeket. A kedves Olvasónak mit üzen Szent József? Az Istenszülő Oltalmáról nevezett Jozefa-Terézia OCD nővér Kis Szent Teréz-Kármel, Marosszentgyörgy

Lisieux-i Szent Teréz:

Szent Józsefhez József, Neked csodás alázat volt az egész életed itt. Te Jézusnak és Máriának szemlélted a szépségeit. Isten Fia gyermekségében Tenéked mindig kedvesen alávetette magát, mélyen és ott nyugodott szíveden. Éppen úgy, mint Te, a magányban szolgáljuk Jézust s Máriát. Számunkra ennyi tiszta vágy van, szívünket néki adni át. Ő bízott benned nagyon, mindég Anyánk is, Szent Terézia és tudta, hogy jön gyors segítség, hallgattál az imáira. Ha majd a próba véget ér lenn, betölt minket a hű remény. Mária mellett majd az Égben körülvesz Téged égi fény. S ahogy éltél lenn, elénk lángol ismeretlen történeted, és csodálatos glóriádról zengünk a Mennyben éneket.

(Fordította: Ölbey Irén)

Karácsony, egy gyönyörű történet. Csodálatosan szép jelenetek vannak benne tele gyöngédséggel és hősiességgel, szomorúsággal és vigasztalással. Olyan történet, amit a mi okulásunkra írtak le az evangélisták. Ezért meg kellene, hogy ragadjon az a nagy szeretet, amit Isten fejezett ki benne, s amit Szent János apostol evangéliumában ebben a mondatában foglalt össze: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen , hanem örökké éljen”. ( Jn 3, 16) Mindez arra kellene ösztönözzön, hogy viszont szeressem én is, hogy én is odaadjam életem Isten szolgálatára. Sajnos azonban a bűnbeesett ember olyan érzéketlen tud lenni. Kevesebb azok száma, akik a betlehemi pásztorok és a napkeleti bölcsek nyomába tudnak lépni. Karácsony története erre is fényt derít, amikor arról is beszél, hogy Betlehemben az első Karácsonynak hamar vége lett, nemcsak azért, mert

az égi fényesség eltűnt, véget ért az angyali ének, hanem azért, mert hamar elfelejtették a pásztorok hírmondását, s nemcsak a vidékre, de a lelkekre is ráborult a hétköznapi gondok szürke fátyola. S bár azóta a betlehemi szent éj felejthetetlen lett, és kétezer év távlatából is ott él az emberek lelkében, újra és újra megünnepelik, mégis folyton hangzik az evangéliumból a szemrehányás: „övéi be nem fogadták”. E szemrehányás mintha minket is fenyegetne. Mintha fenyegetne a veszély, hogy karácsonyfa, gyertyaláng dacára mi is részt veszünk azok szívtelenségében, akik az Üdvözítőt be nem fogadják. Mert meg lehet gyújtani a karácsonyfa illatos gyertyáit, de őt befogadni az más, az több, az annyi, mint belőle élni, általa élni. Fenyeget a szemrehányás, mert úgy lehet kiolvasni az emberek életéből, hogy csak egy-két napig van karácsonyuk, amikor melegebb a szívük, amikor az igazi szeretet érzései átitatják, s a többi 364 napján az évnek a szürkeség, gyűlölködés, harag, bosszú, szívtelenség érzései töltik be. Egy estén, karácsony

estén beeresztik Krisztust lakásaiba, legalább is karácsonyfáik környékére, de azon túl nem, se gondolkodásmódjukba, se beszédükbe, se tetteikbe. A karácsony szent ünnepe Krisztusé, de az életünk, az még nem. Márpedig Krisztus nem azért jött, hogy az évnek csak egy napja legyen a hit, a remény, a szeretet, a békesség, testvériség ünnepe, hanem az egész év minden napja. Krisztus az esztendő mind a 365 napját akarja. Karácsony ünnepe arra hív, hogy Jézussal találkozzunk. Azzal a Jézussal, aki értünk jött, hogy minket, tékozló fiúkat keressen és visszavigyen oda, ahová Isten eredetileg szánt, az Édenkertbe. Karácsony ünnepe arra hív, hogy fogadjuk be Őt életünkbe, mert ezt a Jézust lehet pólyázni és jászolba fektetni, mint ahogy édesanyja tette, de lehet Betlehemből Egyiptomba űzni, ahogy ezt Heródes gonoszsága tette. Ezt a Jézust és az Ő tanítását jó magként lehet lelkünkbe befogadni és százszoros gyümölcsöt teremni, de lehet konkolyszórással elfojtani, tönkretenni. Az első karácsony óta azonban nem lehet megkerülni, ez a világ már nem élhet úgy mintha Ő nem lenne. Ő ígérete alapján akkor is itt van, ha vannak, akik nem fogadják be. „Mindannak azonban, aki befogadta, hatalmat adott arra, hogy Isten fiává legyen, annak, aki hisz benne” ( Jn 1, 12). Ez karácsony legnagyobb ajándéka. Fogadjuk be Őt, de ne csak egy napra! Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott karácsonyi ünnepeket minden kedves testvéremnek. Tamás József ny. püspök

Egyenlőtlen szövetségesek Simon Lukas

Szenteste Ez az az éj, a sóvárgás éjszakája, régmúlt időket idéz meg a vágy, és megidézi azokat, akik utunkon elkísértek, és a helyeket, melyek messze vannak már. Ez az az éj, az emlékezés éje, lelki szemeink előtt lepörög a múlt, és összekulcsolt kézzel állunk a sírhantok fölött, barátaink mögött lezárult az út. Ez az éj, a magány éjszakája, ma mindenki elnémul fájdalmában, és csak a gyermekkacaj képes arra, hogy sebeinket aranyruhával betakarja. Ó, micsoda éj! Szerető áldásával beborít az irgalom Ura, a Megváltót hozva el számunkra, ki az Égi Királyságba irányt mutat.

„A vallásos csoportok és a közösségi média-platformok természetüktől fogva szövetségeseknek tekinthetőek” – állította néhány héttel ezelőtt Sheryl Sandberg, a Facebook igazgatótanácsának tagja. Végtére is közös céljuk, hogy elősegítsék az emberek közötti kapcsolatokat. Hogy mégis van különbség ezen médiumok és az egyházak között, az nyilvánvalóvá vált, amikor nemrégiben egy műszaki hiba miatt a Facebook szolgáltatásai több órán át elérhetetlenek voltak. Néhány perc alatt több tízezer jelentés érkezett a hibajelentési központba, és olyanok is, akik már évek óta nem keresték egymást telefonon, most azonnal „kagylót ragadtak”, hogy hangot adjanak gondjaiknak. A Twitteren pedig az aznap leggyakrabban használt szó a „világvége” lett. Néhányan azonban csodálkozva tekintenek erre a globális aggodalomra. Vajon tapasztalható volt akár csak töredéke is ezen reakcióknak, amikor hónapokon át nem volt lehetséges a szentmiséken való jelenlét? Talán el kellene gondolkodnunk azon, hogy sokan vannak, akik a szentmiséről könnyedén lemondanak, de pánik uralkodik el rajtuk, ha egyetlen este nincs lehetőségük kapcsolódni a Facebookra. Fordította: Bács Béla János

Fordította: Bács Béla János (in: Joachim Wittstock, Inge Wittstock: Briefe in die Runde Honterus kiadó, Nagyszeben 2021, 24. o. a szerző személye nem tisztázott)

Forrás: CHRIST IN DER GEGENWART (41/21, Freiburg i. Br., www.christ-in-der-gegenwart.de)

Fekete István

Karácsony éjjel A konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót, s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán, és amint a láng megbillent, mintha valaki sóhajtott volna. Az ablakok arcán csendesen szivárgott a cseppé hűlt pára, az ajtókilincs ferdén állt, mintha valaki be akarna jönni, s a székek úgy álltak az asztalok mellett, mintha fáradt karjukkal szívesen az asztalra könyököltek volna. Ekkor megpendült egy húr a kemence mellett. Az öreg Tallér rátette kezét a cimbalomra, mert véletlenül ütötte meg a húrt, de a lágy zendülés már szétszállt a szobában, megsimogatta a falakat, lengett a levegőben, aztán visszahullt a cimbalomra, mint fészekre a madár. Zimányi felemelte fejét. A homályban nem látta az öreg cigányt, de érezte, hogy nézi. Töltött magának. – Van poharad, Tallér? Hát akkor tartsd ide. Ittak. A lámpa hunyorgott, s a cigány visszaült a sötétbe. – Hajajaj! – Mért sóhajtozol, Tallér? – Csak úgy sóhajtozok, instállom. Minek örüljek? Elmúlik minden. – Elmúlik, Tallér. De ezt úgyis tudjuk. Muzsikálj! – Ma? – Ma. Csak úgy magunknak. A kocsmáros benézett az ajtón, megtöltötte az üveget, aztán kiment. A cimbalom halkan beszélgetni kezdett. Akadozva, mintha emlékeiben keresgetne. Néha felkiáltott, néha megjajdult, aztán csak dúdolgatott, mint a pusztán kaszáló szél. Zimányi elnézett valahová, fehér haja puhán simult halántékához, és arra gondolt, mi lesz, ha egyszer elhallgat a cimbalom, elalszik a lámpa és elalszik minden… Úgy érezte, jó lesz. Megbékélve bólintott. Hát alszunk, no. Az öreg cigány aszott, fekete kezét a cimbalomra tette, s az ajtóra nézett.

– Jár kint valaki? A kilincs bólintott, az ajtó óvatosan kinyílt. Egy ember jött be, aztán egy asszony. Vállukon hó. – Jó estét. – Jó estét – bólintott Zimányi –, esik? – Esik. – Hová? – Palánkra. Oda várnak bennünket, karácsonyra. Persze, karácsony van. Régi karácsonyok villantak fel Zimányi emlékei között, de aztán hamar elhamvadtak, elfáradtak… A kocsmáros odaállt a vándorok elé. – Mi kellene? – Csak pihennénk, ha szabad. Az asszony fáradtan felnézett. – Kenyeret kérnénk. Pénzért. Zimányi megfogta a kocsmáros kabátját. – Adjon szalonnát is… karácsony van. Gondolkodó csend lett. A vándorok előtt egy kis vörös mókus ült az asztalon és a kenyérhéjat eszegette. Okos, fekete szemével körülnézett. – Szelíd? – Mint a gyerek. Csak megszorítani nem szabad, mert akkor harap. Zimányi felkelt, nehézkesen odament az asztalhoz és megsimogatta a mókust. A kis állat megszagolta Zimányi kezét, aztán végigfutott a karján, és bekukkantott a zsebébe. – Az én zsebemet ki szokta forgatni – mondta a vándor – múltkor megrágta a pipámat, azt nem szeretem… meg hát üres is… – Nem adja el? – El nem adom, csak úgy odaadom. Jobb dolga lesz… Zimányi pénzt tett az asztalra. – Egyedül vagyok… eljátszogatok vele… ez lesz az én karácsonyom… Diót hozatott a kocsmárossal, s a mókus észre sem vette, amikor gazdái elköszöntek. Zimányi kucsmáját a mókus mellé tette, hátha elálmosodik. – Hozass még egy üveggel, Tallér, diót is. A mókus megszagolta a bort, s a diót a kucsmába hordta. A cimbalom halkan zengett. Künn hullott a hó, nyári kórószálak álltak az utak mellett,

valahol messze csengett egy szánkó, varjak aludtak a jegenyéken, a hidak alatt susogott a víz, mintha mesét mondana az öreg hídlábnak. Zimányi hazaindult. Zsebre rakta a diót és a mókust is. – Ehetsz útközben is, ha akarsz. Lassan lépegetett hazafelé. Az út, mint a bársony. Botja nem koppant, arcára hópehely esett. A falu végén kis erdő s az erdőn túl Zimányi háza. Jó lenne, ha várakozó lámpás intene belőle, de nincs már senkije. Nem nagy a hó, mégis nehéz a járás, az erdő fái között álmos köd ül. Megállt, botjával a hóra ütött. – Milyen puha, akár a párna. Hideg sincs. Azzal leültek az árok mellett. Megcsörrentek a diók, a mókus kiugrott a zsebből, és felszaladt az öregember vállára. – Ne csiklandozz, te, csak egy kicsit pihenek. A mókus leugrott a földre. A hónak szabadság szaga volt. Az erdei csend susogni kezdett s az ágak ugrásra ingerelték. Az árokparton bodzafa állt és ijedten ébredt fel, amikor a mókus végigszaladt rajta. – Mit akarsz? – Szállást keresek. Az ember elaludt és én elszöktem… nem tudod hol találnék szállást? – Eredj a Bükkhöz. A mókus átlendült az öreg bükk alsó ágára. – Azt mondta a Bodza, hogy te adsz nekem szállást. – Nem adok. Nincs, de ha lenne se adnék. – Majd ad más. De nem adott a Kőris se, a Cser se. A Vadcseresznye csak a fejét ingatta, a Nyír pedig még fiatal ves�szőit is megsuhogtatta. Csak az öreg Tölgy mondta meg kereken.

– Nem szabad! Ne kérdezd, miért, nem szabad. Különben magam sem tudom mért, menj, ahonnan jöttél. Zimányi ekkor már mélyen aludt az árokparton. Azt álmodta, hogy egy hideg kéz nyúl a kabátja alá, de nem a pénztárcáját, a szívét keresi. Arca sárga lett, feje előrebukott a kínban, hogy megmozduljon, de nem tudott. A kis mókus ekkor ért oda. Felugrott az öregember vállára és lerázta magáról a havat, az öreg nyakába. Erre már felébredt Zimányi. Mélyet lélegzett, aztán tántorogva felállt. De mi ez a hideg a nyakánál? Odanyúlt, és eszébe jutott a mókus. – Hát te ébresztettél fel, te? Bizony jó, hogy felébresztettél… Megkereste botját, és lassan lépegetve elindult hazafelé. Zsebében megzörrentek a diók, s amikor otthon meggyújtotta a lámpát, körülvették a régi bútorok. A mókus az ágy karfájára ugrott, leült elgondolkodva, mert ő sem tudta, hogy mért nem kapott szállást a fáktól. Nem tudta, hogy Zimányinak szíve és zsebe mindig nyitva volt szegénynek, vándornak, mindenkinek, s az ilyen embernek nem lehet elhagyatottan, árokparton meghalni. Nézte egymást ember és mókus. A kályhában halkan dúdolt a szél, a felhőket elkergette, aztán nagy csend és nagy békesség lett kint és bent. Aludt az öregember, és aludt a kis mókus, karácsony éjszakáján.

Ifjúsági szentségimádási lánc Csak lenni és hagyni, hogy gyógyítson és cselekedjen az ő szerető jelenléte. Rábízni magunkat, életünket, fiataljainkat, közösségeinket. Ilyen lelkülettel, imaszándékokkal mondott igent Gyergyó kerületének ifjúsága a Jézussal való találkozásra, és telt meg a gyergyószentmiklósi Szent István-templom nyitott szívekkel. A Légy tűz! szentségimádási lánc 2018-ban indult útjára a FIF szervezésében. Az idei évad első alkalmát októberben, a csíksomlyói kegytemplomban tartották, ahol a Psallite együttes vállalt zenei szolgálatot, novemberben pedig Gyergyószentmiklóson folytatódott a lánc, és a Glory dicsőítő zenekar segítette a résztvevőket az imában. A szentségimádási lánc decemberi helyszíne Székelyudvarhely lesz. A körzet fiataljai 16-án 18 órától találkozhatnak Jézussal és egymással a Kis Szent Teréz-templomban. Dezső Renáta

Ég és Föld között Istennel Dr. Bakó Mária Hajnalka rovata

Csendes éj a csendes éjben Nekünk, magyaroknak olyan gazdag zenei hagyatékunk van, hogy a gyanútlan utazó még suttogva is alig meri kimondani külföldön, idegenek előtt. Ugyanígy a karácsonyi énekeinkkel. Nem igazán akad vetélytárs, amikor felhangzik a „Fel nagy örömre…” szívet-lelket megmozgató hívás. Van mégis egy „elfelejtett”, majd „megtalált” csodálatos dal, ami nélkül ma már nem is igazi a Karácsony. Melyik ez a közismert karácsonyi dal? Dalunk egy osztrák faluba kalauzol el, ahol megtudhatunk néhány dolgot az ott élő emberek életéről, azokról a körülményekről, amelyek közt létre tudott jönni egy mára közkedvelt karácsonyi ének, és ahol ugyanolyan titokzatosan feledésbe is merülhetett hosszú évtizedekre. Melyik ez az osztrák falu? Egy dalt általában ketten szereznek, egyikük a szövegét írja meg, a másik a dallamát komponálja. Esetünkben is így van. A dal szövegét egy eléggé hányattatott sorsú fiatal pap írta, megjelenése előtt már két évvel. Az időrendi hiányt a legenda pótolja: Jött a Karácsony, el volt romolva az orgona (állítólag az egerek szétrágták a fujtatókat), a plébános a káplánra hárította a karácsonyi zenét. Ki a dal szövegének a szerzője? A káplán előszedte a kész szöveget, elvitte a település Szent Miklós-templomának karnagyához kérésével, hogy írjon dallamot, aki egyetlen nap alatt el is készítette azt. Ki a dallam szerzője? Ez a karácsonyi ének, amelyet gitárkíséretre komponáltak, és amely abban az időben nem igazán volt közkedvelt templomi hangszer, inkább a szórakozóhelyek kedvence, mára több, mint háromszáz feldolgozást élt meg szerte az egész világon. Sokakat ihletett azóta imára, Istenkeresésre, megtérésre, megújulásra, megnyugvásra. Mikor volt az ősbemutatója?

Kedves Olvasó! A válaszokat a Szent Kereszt Plébániára várjuk! (530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye) 11

A talentumok

A két kis apostol - 4. rész

Totyi bácsi köhécselve próbálta elleplezni, mennyire el van érzékenyülve, miközben egy csapat gyerek a lakónegyedből, körülállva betegágyát, kipirult arccal, mosolygós szemmel énekelte a „Mennyből az angyal”-t. Felesége, Manyi néni sírt a meghatottságtól: ezek a gyerekek két óra alatt kiporolták a szőnyegeket, megpucolták az ablakokat, felmosták a padlót, lemosták a bútorokat, és most egy kis karácsonyi műsorral kedveskednek... Pedig még három nap van az ünnepig. - Boldog karácsonyt! - köszöntek el egymás után a gyerekek Totyi bácsitól és Manyi nénitől, miközben néhányan még az előtérben álló kis asztalra titokban letettek egy-egy általuk készített kis karácsonyfadíszt. - Jaj, de jó volt boldognak látni Totyi bácsit és Manyi nénit! - kiáltott fel az egyik kislány, amint a csapat kiért az utcára. - Ez mindent megért! – ujjongott egy másik. - Sajnálhatják azok, akik nem jöttek el! - Nézzétek, milyen nagy pelyhekben hull a hó! - kiáltotta Lili, s felkapott egy marék friss havat, mellyel megdobta Lalát. - Gyerünk a játszótérre, készítsünk egy hóembert! - szólt nevetve Lala, s egy hógolyót dobott a többiek közé. Nem kellett kétszer mondani! Nevetve szaladtak a játszótérre, s bár egy kicsit el voltak fáradva a takarítástól, nagy lelkesedéssel kezdtek neki a hógyúrásnak. Ekkor

jelentek meg a játszótér szélén Ildikó és Emil. - Miért nem jöttetek Totyi bácsiékhoz? kérdezte tőlük az egyik gyerek. - Mert nem tudunk sem énekelni, sem szavalni – válaszolt Emil. - Én sem énekeltem, s még verset sem mondtam - szólt közbe az egyik fiú. - De olyan szép karácsonyfadíszt sem tudunk készíteni, amire a tanító néni tanított - felelte Ildikó. - Az is elég lett volna, ha segítetek a takarításban - szólt halkan Lili. - Az is valami? – dörmögte az orra elé Emil. - Ha meghallgattok, mielőtt folytatnánk a hógyúrást, mondok egy történetet – vette át a szót Lala. - Halljuk, halljuk!- kiáltották a többiek. - Egyszer, mikor Jézus arról beszélt a legjobb barátainak, mit kell tenniük, hogy a mennybe jussanak, elmondott egy történetet, amely három szolgáról szól. Így kezdte: Úgy lesz akkor, mint amikor egy gazdag kereskedő, arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit, és átadta nekik a vagyonát. Minden szolgának különböző pénzösszeget adott, képességeik szerint. Az egyiknek öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak mindössze egyet. - Mi az a talentum? - kérdezte az egyik gyerek.

- A talentum súlymértékegység volt, kb. 40 kg ezüstnek felelt meg - fűzte hozzá Lili a magyarázatot. - Az, aki öt talentumot kapott - folytatta Lala a történetet -, befektette, és szerzett hozzá még ötöt. A másik ugyanígy tett, és a végén négy talentuma lett. Az a szolga azonban, aki csak egy talentumot kapott, a földbe ásva elrejtette a pénzt, hogy senki ne találja meg. - Az nem volt valami nagy ötlet - kotyogott közbe egy lány. - Hosszú idő múltán megérkezett útjáról a kereskedő, és megkérdezte a szolgáit, mit tettek a pénzével. Az első kettőnek, akik megduplázták a kapott összeget, ezt mondta: „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád”, majd hozzátette: „Menj be urad örömébe.” - Hova menjen be? - kérdezte az egyik kisgyerek. - Hát a kereskedő házába, ahol jutalmat kapott – torkolta le egy másik gyerek a kérdezőt. – De kiváncsi vagyok, mit mondott a harmadik szolga? - A harmadik szolga ezt mondta az urának: „Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy. Mivel féltem tőled, elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tiéd!” - Mérges lehetett a kereskedő! - Az is lett, és leszidta a szolgát. És... - Ugye a talentumok képességeket jelképeznek, amelyeket Istentől kaptunk? – vágott közbe Ildikó. Emil válaszolt Lala helyett: - Igen, és most már sajnálom, hogy nem mentem veletek Totyi bácsiékhoz... - Akkor holnap velünk jössztök? Juliska néniékhez megyünk! - szólt valaki a csapatból, de a választ már nem hallotta meg, mert elszaladt a többiekkel hóembert gyúrni. Most én kérdezlek titeket: Isten milyen képességeket, tehetséget adott neked? Hogyan használod őket? Isten vajon azt szeretné, hogy a tőle kapott ajándékokat csak saját hasznunkra használjuk, vagy szeretné, hogy másokkal is megosszuk? Hogyan oszthatjuk meg az ajándékainkat?

Feladat Az ábécé betűin végig haladva mondjatok olyan kifejezéseket, amelyek azzal kapcsolatosak, hogyan használjuk képességeinket. Pl.: A – asztalt teríteni vacsorakor, B- buzdítani másokat, C- cukorkát osztogatni az osztálytársaknak és így tovább. (A novemberi szám feladata az volt, hogy rakjatok ki minél több öt vagy annál több betűből álló szót AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS cím betűiből? Én az alábbi szavakat találtam: ASZTAL, ATLASZ, IZZÁS, GARÁZS, LATIN, LAGZI, MAGAS, MARGARIN, MASZAT, MÁZSA, RAGASZT(ÁS), SÁRGA, SZALMA, SZALMASZÁR, SUMMÁZ, SZAMÁR, SZÁMLA, TAMÁS, TÁMASZ(T), TISZA, UTAZÁS, ZSUZSA)

Email-cím: lorinczevakatalin@yahoo.com Postacím: Lőrincz Éva-Katalin, Márton Áron Főgimnázium, Márton Áron u. 80., 530211, Csíkszereda, Hargita megye

Ég és Föld között Istennel A novemberi helyes válaszok: Mikor született Elek atya? 1856. november 6. Hol lépett a Ferenc-rend kötelékébe? Kolozsváron. Mikor tért vissza Csíksomlyóra? 1884-től. Ki volt az a bizonyos pápa? XIII. Leó. Mikortól lehetett ismét szorgalmazni boldoggá avatását? Csak 1992-től.

Kedves Olvasók, 2010-ben a Krisztus Világa beköszöntőjében vállaltuk, hogy az élő Istennel való kapcsolatot akarjuk kiszélesíteni a családok körében. Célunk töretlen, plusz munkával terjeszteni az Isten- és az emberszeretetet. „Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,19) Mi Isten megelőlegezett szeretetéből élünk. És igyekszünk másokat is elvezetni a szeretet forrásához. A Szűzanya közbenjárását is kértük, hogy az ő anyai szeretetével tudjunk szolgálni. A papír és a nyomdai költségek miatt a lap ára 2022-ben 3 lej lesz. Köszönjük kedves Olvasóink hűségét és vigyázzanak, hogy a pogány világban legyen jelen a Krisztus világa! Dr. Darvas-Kozma József főszerkesztő 14

- Apu, csípnek a szúnyogok. - Kapcsold le a villanyt! A gyerek lekapcsolja, erre bejön két szentjánosbogár. - Apuuu, már lámpával is keresnek!

Az állatorvos megkéri az asszisztensét, hogy adjon be hashajtót a Rárónak. Elmagyarázza, mi a teendő: - Dugjon be egy csövet a ló szájába, tegye be a tablettát a csőbe, és fújjon bele jó erősen, így a gyógyszer a ló nyelőcsövébe kerül. Fél óra múlva megkérdi az asszisztenst: - Nos, hat már a hashajtó? - Igen, de sajnos a ló fújt először.

keresztrejtvény Egy magas rangú egyházi méltóságtól származó idézet van elrejtve a rejtvény vízszintes 1. és függőleges 16. számú soraiban. (A függőleges 39. számú sorban az idézet alkotójának neve van elrejtve.) Vízszintes: 12. Függőzárral lezáró. 13. Ott kezdődik! 14. Szeszes italoknak gyakori, mértéktelen fogyasztása. 15. Valami alatti helyre. 16. Irodalmilag és zeneileg kiművelt, szabados életet élő nő az ókori görögöknél. 17. Tamási Áron trilógiájának főhőse. 19. Imádat – románul. 20. Villanymotor forgórésze. 22. Az ón vegyjele. 23. Névjegyzék, névsor. 25. Semmilyen időben, a szóban forgó távolabbi személyé. 27. Konsztantinovo falunál eredő folyó, a Volga jobboldali mellékfolyója. 28. Két textilanyagot, bőrt tűbe fűzött cérnával egymáshoz erősítő. 30. Kalitka alkotó eleme! 31. ... – hántás, Arany János egyik versének címe. 33. Cigarettavég. 35. Hangtalan Tas! 36. Román hordár! 38.

A novemberi megfejtés Vízszintes 1: Szeresd felebarátodat, Függőleges 23: Mint önmagadat. Megfejtők: András Erzsébet – Lövéte, Balázs Ferenc – Csíkszereda, Boros Klára – Csíkszentkirály, Csákány Margit – Csíkszereda, Darvas Veronika – Csíkszereda, Fülöp Hajnal – Madéfalva, György Ferenc – Csíkszereda, György Ilona – Csíkszereda, Kedves Piroska – Csíkszereda, Kolcsár Rozália – Gyergyószárhegy, Kovács Edit – Gyergyószárhegy, Kozma Éva – Gyergyóújfalu, Márton Erzsébet – Csíkszereda, Pál Éva-Mária – Csíkszereda, Részegh Gizella – Göröcsfalva, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda, Szabó Gabriella – Csíkszereda A szerencsés megfejtő: Csákány Margit Az ehavi megfejtéseket december 28-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos u. 38., Hargita megye. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki!

Támogatónk

Két szó: zeke elő!; és … foka – Páskándi Géza műve. 39. Fluor vegyjele. 40. Német színésznő, a Sissi c. film főszereplője (Schneider). 41. Szigetel. 43. Német író, Az aranycserép c. mű alkotója (Hoffmann). 45. A szóban forgó ellenőrzés, szemle – idegen kifejezéssel. 48. Fába vés. 49. A panasztevőt. 50. Ivóvízei, illetve ivásra használt egyéb folyadékai. Függőleges: 1. Ennek a „babának“ negyven rablója van. 2. Az elemi iskola egyik felsőbb osztályának tanulója. 3. Illatot terjesztve (ll=l). 4. A világbajnok lett sakkozó (Mihail) valamit tisztán hall. 5. És éra. 6. A Lápos jobboldali mellékfolyója Máramaros megyében, amelynek forrása a Gutin hegységben van. 7. Belül nótás! 8. Pacik számára épített, vászonból, nemezből álló, szétszedhető, hordozható hajlék. 9. A névnapját április 23-án ünneplő hölgy mulatságos külsejű cirkuszi artista. 10. A dúr hangsor első hangja. 11. Határozói rag, a -ről párja. 15. Rangfokozat. 18. Mezopotámiai istenség. 21. Két szó: latin csont!; és becézett Mária. 22. Vele azonos szakmában dolgozó személye. 24. Üdvözlégy, Brazília északi részén levő egyik állama, latin kifejezéssel. 26. Az a személy ki eltaszít. 29. Katonai térkép – angolul. 32. Gaboni, magyar és ománi gkj. 34. Mártása. 37. Peru fővárosának lakója. 40. Kezd ravasz lenni! 42. Zambiai, uruguayi, svéd és thaiföldi gkj. 44. Tengeri halfajta. 46. Román írónő, a Homokóra c. mű alkotójának személyneve (Blandiana). 47. Becézett Attila. 49. Associated Press (amerikai hírügynökség), röviden. Készítette: Korodi Zoltán Tusnádfürdő

Advent Álljunk meg egy pillanatra, hadd mu-

tassak neked valamit. Látod? Amott egy sötét ablak tekint az utcára. Az utóbbi időben gyakran járok erre, és mindannyiszor próbálom kitalálni, vajon milyennek lát engem? Talán azt mondja magában: valaki, aki úton van. Vagy: egy kereső, aki különös kincset keres. Igaza lehet. Úton levő kereső vagyok. De ez még nem a teljes kép rólam. Gyökerek után is vágyom, megtartó gyökerek után. És újra és ismételten a fényt is keresem. Ha rátalálok, kibontakozom és növekszem. Olykor – a csakis a számomra fenntartott ablakszemen át – kinézek az utcára. Tömeget látok. Te is ott vagy?

Szöveg és fotó: Bács Béla János