XII. évfolyam 11. szám
Erdélyi keresztény családok lapja
2021. november
Az egyházi és polgári év vége felé át szoktuk tekinteni célkitűzésünket, feladatunkat. November vagy Mindenszentek hava nemcsak az év végére, hanem halottainkra irányítja figyelmünket. Akarva-akaratlanul végességünket is tudomásul kell vennünk. Világunk célját és életünk értelmét a keresztény Credo záró akkordjában, hitvallásunk tetőpontján hirdetjük: „Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat; a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát; a test feltámadását és az örök életet. Ámen.” Erősen hisszük és ezért reméljük: amint Krisztus valóban föltámadt a holtak közül és örökké él, úgy haláluk után az igazak is örökké élni fognak a föltámadt Krisztussal, és Ő föltámasztja őket az utolsó napon (Jn 6,39k). Föltámadásunk, miként Krisztusé, a Szentháromság műve lesz: „Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Jézus Krisztust föltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által” (Róm 8,11). A ‘test’ szó az embert jelöli gyöngeségének és halandóságának állapotában. A ‘test föltámadása’ azt jelenti, hogy a halál után nem csupán a lélek élete halhatatlan, hanem ‘halandó testünk’ is újra magára fogja ölteni az életet (Róm 8,11). A hit a halottak föltámadásában – a keresztény hitnek eleitől fogva lényeges eleme volt. Ahhoz,
hogy föltámadjunk Krisztussal, előbb meg kell haljunk vele – „el kell hagyni ezt a testet, hogy hazajussunk az Úrhoz” (2Kor 5,8). Ebben az eltávozásban – ahogyan Szent Pál nevezi a halált (Fil 1,23), a lélek elválik a testtől. A lélek majd újból egyesül testével a halottak föltámadásának napján. Az ember sorsa a halállal szembesítve válik a legnagyobb rejtéllyé. A testi halál bizonyos értelemben természetes, a földi élet vége; ám a hit szemében valójában a ‘bűn zsoldja’ (Róm 6,23. Ter 2,17). Azok számára viszont, akik Krisztus kegyelmében halnak meg, a halál részesedés az Úr halálában, hogy föltámadásában is részesülhessenek. A halál a földi élet vége. Életünk csak bizonyos ideig tart, ez alatt fejlődünk és öregszünk. Erről szól Jakubinyi érsek úr írása Az ember életkoráról. Halálunk, mint minden más földi élőlény esetében, az élet természetes vége. A halálnak e ténye sürgető tényező. Halandóságunk tudata arra emlékeztethet, hogy életünk megvalósítására csak korlátozott idő áll rendelkezésünkre: „Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban (...), mielőtt a test visszatér a földbe, ahonnan jött, és az éltető lehelet Istenhez, aki adta” (Préd 12,1.7). A halál a bűn következménye. Az Egyház Tanítóhivatala – a Szentírás (Ter 2,17; Róm 5,12; 6,23) és a Szenthagyomány állításainak hiteles magyarázója – tanítja, hogy a halál az ember bűne
Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja
miatt lépett a világba. Jóllehet az embernek természete halandó, a Teremtő nem halálra szánta. Így a halál ellentétben áll a teremtő Isten terveivel, és úgy lépett a világba, mint a bűn következménye (Bölcs 2,23k). Az ember nem halt volna meg, ha nem vétkezett volna, így az ember ‘utolsó ellenségét’ is le kellett győzni (1Kor 15,26). Krisztus átalakította a halált. Jézus, Isten Fia elszenvedte a halált, az emberi létmód velejáróját. Ugyanakkor halálfélelme ellenére, Atyja akaratának szabadon és teljesen alávetve magát, vállalta azt. Jézus engedelmessége a halál átkát áldássá változtatta (1Kor 15,26). Krisztus miatt a keresztény halál lényegi újdonsága ez: a keresztség által a keresztény szentségileg már ‘meghalt Krisztussal’, hogy új életet éljen. Ha Krisztus kegyelmében halunk meg, a testi halál befejezi ezt a ‘Krisztussal való meghalást’, és véglegessé válik beiktatásunk Krisztus megváltó cselekedetébe. Ezt szépen fejezi ki Egyházunk liturgiája: „Mert híveid élete, Urunk, megváltozik, de meg nem szűnik, és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja.” És nem térünk vissza újabb földi élethez. „Az emberek csak egyszer halnak meg” (Zsid 9,27). Nincs ‘reinkarnáció’ a halál után. Kedves Olvasó! Kérjük mennyei Atyánkat, hallgassa meg jóságosan imádságunkat, és adja meg elhunyt testvéreinknek, hogy örökre egy hazában éljenek a halálból életre támadt Jézus Krisztussal, a Boldogságos Szűz Máriával, Szent Józseffel és az összes szentekkel. Közbenjárásukra adja meg nekünk is ugyanezt a mennyei közösséget. Munkatársaim nevében is szeretettel köszönti, a főszerkesztő
Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József ny. segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztő: Sárközi Sándor. Grafikus: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő, Szabó Zsófia. ISSN: 2558-8389. Elérhetőség: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.
2
Örök evangélium Az összetartó erők megrendülnek Mindig félelemmel és rettegéssel olvassuk és halljuk az egyházi év utolsó előtti vasárnapjának evangéliumában a világ végét jelző nagy világösszeomlás leírását. Valahogy robbanásszerű jelenségek közepett érkezik el az az új világ, amiről Szent Péter levelében olvasunk: „Akkor az egek nagy robajjal elpusztulnak, az elemek megolvadnak a hőségben, s a föld és rajta minden alkotás tűzben ég el… Mi azonban új égre és új földre várunk, mely az igazság otthona.” (2Pét 3, 10-13) Ha a vég ilyen kozmikus robbanással jön el, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a mindenség elindulása a teremtésben – a mai tudomány föltevése szerint – egy ősrobbanásban történt. A robbanásszerű jelenségek végigkísérik a fejlődés szakaszait. És még az élet továbbadása sem más, mint egy lelassított robbanás. Abban ugyanis az eddigi összetartó erők felbomlanak, és helyt adnak az új, megsokszorozódó életnek. Például vegyük az Úr Jézustól is használt búzaszemet. Olyan jól esik kezünkben morzsolgatnunk az acélos búzaszemeket. De ha ezek a szemek zsákokban maradnak vagy raktárakban, a maguk jól megalkotott formájukban, egyedül maradnak. Ám az összetartó erők fölbom-
„A gyötrele m után követk ező időkben a nap elhomályo sul és a hold sem áraszt világosság ot, a csillagok le hull nak az égrő al, és a világminde nséget összetartó erők megrendüln ek. Akkor majd me látják az Em gberfiát, amint e ljön a felhőkön nagy hatalomma l és dicsőségge l...”
lanak, mikor a földbe vetik. Csak akkor tudják az új szárat és kalászt felnöveszteni, amiken megsokszorozódik az, ami eddig maga volt. A világvégi katasztrófákon nem rémüldöznünk kell, de észre kell vennünk, hogy a fejlődésnek egy újabb szakaszában is leMk 13, 24-2 játszódnak ezek a 6 katasztrófák. Még a lelki fejlődés újabb szakaszainál is… Az ember jól érzi magát megszokott érzelmi világában, és mindig fájdalmas dolog, sokaknál egész „katasztrófa” az új szokások elfogadása és életbe állítása. Ahogy a világ végén jelentkezik az igazán új és gazdag élet, úgy a fejlődésben levő megújulás sem történik katasztrófák nélkül. Ezért vállalnunk kell vallási és egyházi életünkben is az újdonsággal járó szenvedéseket és lemondásokat. Hiszen ez alaptörvénye a világnak: a búzaszem az elhalás gyötrelmei árán sokszorozódik. Belon Gellért (in: Ellesett pillanatok - evangéliumi elmélkedések, Bp, 1986)
3
Európa tragédiája, Hogy kórosan fáradt NÉPSZÖVETSÉG
A 19. század közepén a római Gergely-egyetem rektora Luigi Taparelli SJ (1793-1862) Európa megmentésének és újjáteremtésének lehetőségét az Európai népszövetség eszméjében látta, amit 1855-ben kiadott kétkötetes művében kifejtett. A 20. század közepén a világháborúk katasztrófái után tudtak kitörni a konzervatív, értékmegőrző erők Európában abból a gettóból, ahová részben visszaszorították őket, részben visszavonultak. A római Volta-kongresszus (1932) alkalmával, röviddel halála előtt, Apponyi Albert politikus több nyelven tartott beszédében kifejtette, hogy a gyakorlati megvalósítás minden félszegsége, erkölcsi tökéletlensége dacára maga az eszme, a Népszövetség gondolata igaz, s Európát csak ez mentheti meg. A kongresszuson
„Alapító Atyák”
2. rész
Ez időben, 1933-ban Konrad Adenauer (1876–1967), mint a nácizmus nyíltan megvallott ellensége, a Gestapo elől a Rajnától néhány kilométerre fekvő Maria Laach-i bencés apátság kolostorában talált menedéket, mint Konrád testvér. Az itt eltöltött egyéves időszakban ismerkedett meg XIII. Leó pápa Rerum novarum és XI. Pius pápa Quadragesimo anno kezdetű enciklikájával, az Egyház szociális tanításával. Ezekből a pápai körlevelekből merítve dolgozta ki mély keresztény hittel áthatott társadalmi programját, hogy az Isten által meghatározott rendet kell megvalósítani a modern társadalmi szférában is. Az egyre terjedő materializmus ellensúlyozására sürgette: „minden nemzetben hozzanak létre keresztény pártokat, amelyek hassák át keresztény lelkülettel a politikai, gazdasági és társadalmi életet, valamint teremtsenek
4
résztvevő Gonzague de Reynold, Schiller-díjas svájci író, történész és jobboldali politikus megírta L’Europe Tragique c. könyvét, aki ugyancsak a Népszövetség eszméjében látja Európa összefogásának egyedüli, természetes útját. Erőss Alfréd, későbbi erdélyi püspök ismertetőjében (1935) írja: „De amint jeleztük, ez az egységesítés és összefogás csupán az alap, a külső szervezet vagy keret, melyen belül kell megtörténnie az igazi megváltó újjászületésnek. Vagyis Európa tragédiájának megoldása az volna, ha így külsőleg egyesítve felújítaná magában a tradiciójával egyöntetű benső életelvet: a krisztusit”. De Reynold azzal zárja művét, nem várhatjuk el, hogy az egész világ vagy Európa mennyországgá legyen, de hogy minél több mennyországos lelkület hassa át, az tőlünk függ: a mi munkánktól, a mi példánktól, a mi katolikus akciónktól. Nincs még veszve minden, mert a krisztusi szolidaritás jegyében egyesnek áldozata, fáradozása az egésznek javára van, s minden új munkába álló lélekkel nő Európa virradó napja.
minden állampolgár számára keresztény létfeltételeket, szem előtt tartva a keresztény etikát”. Ő az egyik legnagyobb hatású kereszténydemokrata politikus, a születő Európa “atyja”. Híres mondása: „Egy politikus a legközelebbi választásokra gondol, egy államférfi a következő nemzedékre”. A háborúk okozta szenvedések fölerősítették az egység vágyát. A másik híres, luxemburgi születésű, német-francia kereszténydemokrata politikus, Robert Schuman (1886–1963). 1942-ben megszökött a Gestapo fogságából, és csatlakozott a francia ellenálláshoz. Bár az élete még mindig veszélyben volt, a francia–német barátságról és az európai megbékélésről beszélt. „A kereszténység megtanította minden ember egyenlőségét, fajra, bőrszínre, társadalmi osztályra,
foglalkozásra való tekintet nélkül. Tudatosította a munka méltóságát, a lelki értékek elsőbbségét, amelyek egyedül képesek arra, hogy megnemesítsék az embert.” Schuman a világháború után francia pénzügyminiszterként, miniszterelnökként és külügyminiszterként hozzájárult az európai eszméhez és az európai békéhez. Schuman kezdeményezéseihez járult az olasz Alcide De Gasperi (1881-1954) kereszténydemokrata politikus, államférfi. Ő is már fiatalon felvázolta a világi apostolkodás fő vonalát, amely egész életét végigkísérte: „Nem elég saját magunkban megőriznünk a kereszténységet, hanem a katolikus erőink egészével küzdenünk kell, hogy visszaszerezzük a hitnek az elveszett területeket”. Adenauer, De Gasperi és Schuman – e három keresztény államférfi nevéhez fűződik földrészünk egyesítésének terve, amelynek első
konkrét lépése 1951-ben megtörtént. Ők az Európai Közösségek „alapító atyái”. És az elkezdődött Egységes Európáért mozgalom részben elérte célját 1967-ben, amikor megalakult az Európai Unió szervezet: az egységes, belső határok nélküli, közös állampolgárságú Európáért, ill. Európa teljes
Gyógyulás?
Nem ez volt a cél
Schuman célja nem az volt, hogy egy államok feletti államot hozzon létre, hanem az „unió, kohézió, koordináció”, vagyis az egység, az összetartó erő és az összehangolt tevékenység jelentették számára az elsődleges szempontokat, ahogy ezt Európáért című könyvében kifejtette. Az „unió, kohézió, koordináció” elve a keresztény hiten alapszik. Érthető kijelentése, mely szerint: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”. Szent II. János Pál 2003. november 7-én a Robert Schuman Alapítvány tagjaihoz intézett beszédében emlékeztetett rá: „Az európai földrész egyesítésének legfőbb előmozdítói olyan férfiak voltak, akiket mély keresztény hit hatott át: Adenauer, De Gasperi és Schuman. Hogyan is becsülhetnénk alá azt a tényt, hogy 1951-ben, mielőtt megkezdődtek volna a kényes kérdéseket érintő tárgyalások, egy Rajna-parti bencés kolostorban találkoztak, hogy elmélkedjenek és imádkozzanak?” A szent pápa hozzátette, egyben meghatározva minden keresztény politikus feladatát: „Rátok is az a kötelesség
pénzügyi-gazdasági egységéért, a politikai unió megvalósításáért. A gazdasági élet szempontjai egyre inkább a határok lebontását kívánják, ugyanakkor az egységes Európa magában rejti a nemzetekfelettiséggel (hivatali apparátus, nagyvállalatok) kapcsolatos veszélyeket is.
hárul, hogy ne pusztán megőrizzétek és védelmezzétek, hanem fejlesszétek tovább és szilárdítsátok meg azt a spirituális és politikai örökséget, amelyet ezek a nagy államférfiak hagytak az utókorra”. 2017. március 25-én az Európai Unió 27 államának hivatalos küldöttségei Rómában arra emlékeztek, hogy a hat alapító állam képviselői 1951. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony liturgikus ünnepén írták alá a Római Szerződést, Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról elnevezésű dokumentumot, amely mind a mai napig az Európai Unió alapdokumentuma és legfontosabb jogforrása, a későbbi – főleg maastrichti és a lisszaboni – kiegészítésekkel együtt. Az Európai Unió vezetői napjainkban mintha megtagadnák az „alapító atyákat” mert elveszítették fogékonyságukat a szellemi értékek (igazság, jóság, szépség, szentség) iránt. A szellemi értékekhez nemcsak a racionális értékek tartoznak,
hanem az erkölcsi és a vallási értékek is. Európának gyönyörű múltja van, de nem lesz jövője, ha nem tér vissza keresztény gyökereihez. Az európai ember értékrendszerét gyengítette meg a liberális gondolkodás és a fogyasztói társadalom. Önmaga olyan állapotba került, a reklám és a média annyira motiválja, hogy „szabadon” szinte választani sem tud. Az individualista embernek – aki önmagát tekinti a világ közepének – nem kell a közvetítő egyház, nem tud azonosulni Jézussal, mert Ő szent, és nem kell neki Isten, aki Mindenható. Az ilyen ember élete a fészekből kiesett madárfióka sorsára hasonlít.
Hogyan gyógyulhat ki ebből a szellemi betegségből a kórosan fáradt Európa? Ha Jézus és szentjei nyomán hitünkkel és egyszerűségünkkel, munkánkkal és szolidaritásunkkal, nemcsak szavakkal, hanem életünkkel tanúskodunk az emberhez méltó életről. A közelmúltban mondta Ferenc pápa az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa megalakulásának 50. évfordulóján: „Három igét kínál ma nekünk Isten igéje, melyek kihívást jelentenek nekünk, keresztényeknek és pásztoroknak Európában: reflektálni, újraépíteni, látni.” És azzal zárta beszédét: „Segítsük a mai kórosan fáradt Európát – ez a mai Európa betegsége –, hogy újra felfedezze Jézusnak és jegyesének örökké fiatal arcát! Muszáj egész önmagunkat adnunk, hogy ez az időtlen szépség (Jézus Krisztus) láthatóvá váljon!” (2021. 09. 23). Igen, mert „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”. Dr. Darvas-Kozma József
Forrásmunkák: • Marton József: Katolikus egyháztörténet, Kolozsvár 2003. • Erőss Alfréd: Az értelem fényével és a szív melegével, Budapest-Kolozsvár 2009. • Magyar Katolikus Lexikon • Wikipedia • Magyar Kurír, katolikus hírportál
5
Az ember életkoráról - a Bibliában -
969
Rembrandt, 1631
A Biblia szerint a legmagasabb életkort Matuzsálem érte meg: 969 esztendő! Ő volt Ádámmal kezdve a nyolcadik ősatya, a vízözön előtti ősatyák – az egész Bibliában – leghos�szabb kort megért tagja, Hénoch fia, Lámech édesapja és Noé nagyapja: Ter 5,21–27. (TM: חלשותמMötuselách, LXX: Μαθουσαλα Mathousala, Vg: Mathusala.) A név jelentése: Selách (isten) embere vagy lándzsa embere. A szentírásmagyarázatnak nincs határozott válasza arra a kérdésre, hogyan kell a vízözön előtti éveket számítani, mert semmiképpen sem felel meg a mai évszámításnak!
120
Isten már a vízözön előtt az emberiség gonoszsága miatt 120 évben állapítja meg a korhatárt: Ter 6,3: „Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.” (TM רמאיו הוהי ןודי־אל יחור םדאב םלעל םגשב אוה רשב ויהו וימי האמ םירשעו הנש ׃: ו,–תישארב ג LXX: Γενεσισ F,γ: και ειπεν κυριος ο θεος Ου μη καταμεινη το πνευμα μου εν τοις ανθρωποις τουτοις εις τον αιωνα δια το ειναι αυτους σαρκας, εσονται δε αι ημεραι αυτων εκατον εικοσι ετη. – Vg: Genesis 6,3: Dixitque Deus: Non permanebit spiritus meus in homine in aeternum, quia caro est; eruntque dies illius centum viginti annorum.)
Ezért kellett Mózesnek is 120 éves korában meghalnia, habár „szeme sem tört meg, frissessége megmaradt.” (MTörv 34,7). Utódja, Józsue, Nun fia csak 110 évet élhetett. (Józs 24,29) A vallásos zsidók ma is így kívánnak boldog születésnapot: „Százhúszig!” זיב טרעדנוה גיצנאווצBis hundertzwonzig! (jiddis), דע האמ םירשעוÁd méá vöeszrim! (héber). Érdekes, hogy a mai orvostudomány szerint az emberi test 120 éves életkorra van beállítva (beprogramálva), ha nem érné betegség.
100 Jézus Sirák fia könyve (Kr. e 190 körül) már csak 100 évre becsüli az emberi életkort. Sir 18,9: „Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy.” (TM – hiányzik LXX: ΣΟΦΙΑ ΣΙΡΑΧ 18,9: αριθμος ημερων ανθρωπου πολλα ετη εκατον. Vg: Ecclesiasticus 18,8: Numerus dierum hominum ut multum centum anni.) Izajás próféta szerint is (Trito-Izajás Kr. e. 538-515. körül) az eljövendő Messiás-országban, a mennyei Jeruzsálemben a tökéletes életkor 100 év. Iz 65,20: „Nem lesz többé benne (az új Jeruzsálemben) olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korban 6
hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít.” (TM: :הס היעשי,כ יכ וימי תא אלמי אל רשא ןקזו םימי לוע דוע םשמ היהי ול – ללקי הנש האמ ןב אטוחהו תומי הנש האמ ןב רענה LXX: HΣΑΙΑΣ 65,20: και ου μη γενηται εκει αωρος και πρεσβυτης, ος ουκ εμπλησει τον χρονον αυτου· εσται γαρ ο νεος εκατον ετων, ο δε αποθνησκων αμαρτωλος εκατον ετων και επικαταρατος εσται. Vg: Isaia 65,20: Non erit ibi amplius infans dierum et senex, qui non impleat dies suos. Quoniam puer erit, qui centenarius moriatur; et qui non attingat centum annos, maledictus erit.)
70/80 Mózes után ötszáz évvel Dávid király, a zsoltáros már csak 70, esetleg 80 évről beszél: Zsolt 90(89),10: „Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.”
(TM: LXX:
םילהת ’צ י הפענו הנש םינומש תרובגב םאו הנש םיעבש םהב וניתונש־ימי םבהרו למע ןואו זג־יכ שיח׃ Ψαλμος ΠΘ’,10: αι ημεραι των ετων ημων, εν αυτοις εβδομηκοντα ετη, εαν δε εν δυναστειαις, ογδοηκοντα ετη, και το πλειον αυτων κοπος και πονος ˙ οτι επηλθεν πραυτης εφ` ημας, και παιδευθησομεθα.
Vg: Psalmus 89,10: dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni, si autem in potentatibus octoginta anni, et amplius eorum labor et dolor; quoniam supervenit mansuetudo, et corripiemur.) Ezért tekinti a Talmud is a nyolcvanadik életévet „az erősség” évének ( – תורובגvaletudo). Rövidítések: Biblia. Ószövetségi és újszövetségi Szentírás, sajtó alá rendezte Rózsa Huba, SzIT Budapest 2005. LXX = Septuaginta, az egyiptomi hellenista zsidók Hetvenes görög fordítása. (SEPTUAGINTA, edidit Alfred Rahlfs, WBA Stuttgart 1971.)
Habár nem bibliai, idézem a zsidó Talmudot: legföljebb száz évre teszi az ember földi életét. A Talmud szerint (Az Atyák tanításai/Pirké Ávot 5,22)1 ez a zsidó férfi életpályája: „5,22. Ugyancsak ő (Ben Hé Hé, mások szerint Jehudá ben Témá) mondotta: Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Bibliát. Tízéves korban a Misnát. Tizenhárom évesen köteles a parancsolatokat betartani (bár micvá). Tizenöt évesen a Talmudban búvárkodik. Tizennyolc évesen megnősül. Húszévesen meglett ember.
TM = Textus Masoreticus a héber Biblia eredeti maszoréta (szöveg-áthagyományozó) szövege. (BIBLIA HEBRAICA STUTTGARTENSIA, ed. W. Rudolph et H. P. Rüger, DBG Stuttgart 21984.) Vg = Vulgata = a Biblia Szent Jeromos féle „népszerűsített” latin fordítása. (BIBLIORUM SACRORUM IUXTA Vulgatam Clementinam nova editio, curavit Aloisius Gramatica, Typis Polyglottis Vaticanis MCMLI.)
Harmincévesen ereje teljében van, negyvenévesen az értelem embere. Ötvenéves korában már képes okos tanácsot adni. Hatvan az öregedés kora, hetven az ősz hajé, nyolcvan az aggkoré. A kilencvenéves görnyedten jár, és a százéves mintha már nem is élne.” תובא יקרפ/ בכ ישימח קרפ ( ארקמל םינש שמח ןב ׃ רמוא היה אוה )אהאה ןב, ןב הנשמל םינש רשע,תוצמל הרשע שלש ןב, שמח ןב ארמגל הרשע, הפחל הרשע הנומש ןב. םירשע ןב ףודרל, חכל םישלש ןב, הניבל םיעברא ןב, םישמח ןב הצעל, הנקזל םישש ןב, הבישל םיעבש ןב, םינומש ןב הרובגל, חושל םיעשת ןב, לטבו רבעו תמ ולאכ האמ ןב ׃םלועה ןמ
1 Talmud, Misna, Az Atyák tanításai /Pirké Ávot traktátus/ 5,22, in: Sámuel imája. Zsidó imakönyv. Új magyar fordítás, Chábád Lubavics Budapest 1996,305. A hagyomány gyöngyei. A Talmud könyvei. Dr. Molnár Ernő, Budapest 19211923 (reprint 1989),445.
Dr. Jakubinyi György, nyugalmazott érsek 7
A boldogság titka Csíkszentmihályi Mihály halála kapcsán
Az igazi boldogság kutatása hosszú évezredekre nyúlik vissza. Az embereket minden történelmi korban foglalkoztatta a kérdés, hogyan érhetik el a tökéletes boldogság állapotát. Az ókori görög filozófusok, a távolkeleti bölcsek, királyok, szerzetesek, tudósok és filozófusok mindannyian próbálkoztak válaszokkal szolgálni az örök kérdésre. Nincs ez másképp napjainkban sem, sőt hétköznapi életünk során is folyamatosan törekszünk a boldogság megragadására, és ehhez nem kell sem tudósnak, sem filozófusnak lennünk. A mai, fogyasztói társadalom számos lehetőséget kínál számunkra: végtelen az újabb és újabb motivációs tréningkínálat, önsegítő könyv, útmutatás, elmélet arra vonatkozóan, hogyan tudnánk a legtöbbet kihozni életünkből. De ha megvizsgáljuk a jelenkort, el tudjuk-e mondani, hogy a 21. századi ember, a technikai vívmányok és az önérvényesítés csúcsán boldogabb, mint pár évszázaddal korábban élt elődei? Birtokában vagyunk-e a ’Bölcsek kövé’nek, mely megmutatja nekünk, mitől is függ a boldogságunk? „A boldogság nem olyasmi, ami
csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével vagy a véletlennel”
- fogalmazta meg az október 20-án, a 87 éves korában elhunyt Csíkszentmihályi Mihály, a magyar-amerikai 8
Széchenyi-díjas és Prima Primissima díjas pszichológus, az MTA külső tagja, a ’flow-elmélet’ atyja. A lelki működéseink kutatásainak területén belül sokan vállalkoztak arra, hogy megértsék, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy az ember élvezze az életét, elégedett legyen vele, és boldognak érezze magát. Csíkszentmihályi negyven éven át kutatta a témát, és megalkotta a flow-, azaz áramlat-elméletet, amelyet ma már számos területen használnak, alkalmaznak. A flow életünknek azokat a pillanatait jelöli, amikor a legjobban érezzük magunkat, amikor élvezzük azt, amit csinálunk. A tökéletes élmény megélése, melyről leggyakrabban úgy mesélnek az emberek, mint életük legizgalmasabb pillanatairól. Ez az az állapot, amikor teljesen elmerülünk abban a tevékenységben, amit éppen végzünk, teljes figyelmünkkel a cselekvésre összpontosítunk, tulajdonképpen együtt „áramlunk” magával a folyamattal, megéljük a pillanatot. Innen származik az élmény elnevezése: flow, avagy áramlat. A boldogság és az öröm pedig ezen élmény mintegy melléktermékeként, következményeként jelentkezik. És bár az örömteli életre nincsenek kidolgozott, mindenkire egyformán érvényesnek mondható receptek, a boldogságunk hátterében nem külső tényezőket (mint például pénz vagy hatalom), nem külső eseményeket kell keresnünk. Hétköznapi boldogságunk sokkal inkább attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek megélni a pillanatot, és kihívást találni a tevékenységeinkben. Valójában tehát egyfajta tudatosságra kell törekednünk, belső kontrollra, hogy észre tudjuk venni a saját belső élményeinket, és irányítani is tudjuk azokat. Vagyis fel kell készülnünk a boldogságra. A boldogságot tehát nem adják ingyen, és azt is kijelenthetjük: mindenki a maga boldogságának a kovácsa. A neves pszichológus arra is felhívja figyelmünket, hogy boldogságunk útjában a legtöbbször az unalom, az elégedetlenség, az elvárások, valamint a szorongás áll. Ha folyamatosan a múlton rágódunk vagy a jövő miatt aggódunk, munkahelyi
és családi stressz alatt vagyunk, az állandó megfelelési kényszer, teljesítmény hajszolásának mókuskerekében vergődünk, nem tudunk elmerülni az adott pillanatban, nem engedjük meg magunknak, hogy megálljunk, időt adjunk, elmélyüljünk. Flow-élményben azoknak van részük, akik azzal foglalkozhatnak, amit igazán szeretnek. Zongorázni, énekelni, imádkozni, festeni, alkotni, tervezni, legjobb barátnak lenni, sziklát mászni, kutatni, tanítani stb. Az alkotás vagy az örömmel végzett munka közben élhetjük át az extázist. Ekkor az időérzékelésünk is megváltozik, olyan intenzív élményben részesülünk, hogy a mindennapi gondok nem érdekelnek, azt sem vesszük észre, hogy éhesek vagy szomjasak vagyunk. Minden figyelmünk a tevékenységünkre összpontosul, és a cél felé vezető úton teljesen fel tudunk oldódni, önfeledten tudjuk megélni azt, úgy érezzük: aktív alakítói vagyunk saját tevékenységünknek. Csíkszentmihályi szerint a boldogság feltétele, hogy ezt az élményt minél gyakrabban éljük meg. Nem a tevékenység tartalma az irányadó, hanem a tevékenység minősége.
Csíkszentmihályi professzorra nagy hatást gyakoroltak a francia jezsuita teológus, Pierre Teilhard de Chardin gondolatai, aki vallotta:
„Kötelességünk, hogy meghaladjuk önmagunkat, még akkor is, ha képességeink határai nem is látszanak pontosan. Kollaboránsok vagyunk a teremtésben.” Következésképpen tehát saját boldogságunkat nem várhatjuk a szerencsétől, a véletlentől, másoktól, vagy éppen a körülmények megváltozásától. Mindannyiunk felelőssége, hogy megtaláljuk a tökéletes élményhez vezető egyéni utunkat. Szövevényes, mély belső önismereti út, mely egyben boldogságunk záloga. Len Rita
Fotók: Székelyhon.ro
Csíkszentmihályi Mihály
(1934. szept. 29., Fiume, Olaszország – 2021. okt. 20., Claremont, Kalifornia) · 1956-ban emigrált az Egyesült Államokba. Az illionis-i és a chicagói egyetemen tanult. · 1965-től a Lake Forest College szociológiai és antropológiai tanszékvezető docense. · 1971-87-ben a Chicagói Egyetem humán fejlődéstani professzora. · 1985-től lett az Encyclopaedia Britannica tanácsadó testületének tagja. · 1999-től haláláig a kaliforniai Claremont Graduate University professzora.
9
Dr. Kristina Kieslinger
A teremtett világot Akikre felnézünk nemcsak novemberben... egységként szemlélő spiritualitás Egészen a középkorig, a különböző kultúrák embere magától értetődőnek vette, hogy Isten jelenléte mindenben fölsejlik, ami él. Assisi Szent Ferenc már 800 évvel ezelőtt hangot adott egy hasonló spiritualitásnak a híres Naphimnuszában: Áldott légy, Uram, és minden alkotásod. Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap, Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat. És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes: A Te képed, Fölséges. (Sík Sándor fordítása) Azonban a modern ipari országokban ez a szemlélet alapvetően megváltozott az újkorban. A tudomány különböző kutatási területekre osztotta szét a természetet, az embert és a Teremtőt. Az égitestek útját és más hasonló jelenségeket, melyeket korábban misztikus aura övezett, az ember kutatja, felfedezi, megfejti. Időközben sok minden nyilvánvalóvá vált… Mindennek pedig súlyos következményei lettek. Mivel a természetet megfosztották isteni dimenziójától, több politikus és gazdasági konszern hozzáállása révén a természet tulajdonképpeni méltóságát is elveszítette. Ennek következménye pedig a természeti tartalékok kíméletlen kizsákmányolása… És itt nemcsak a klímavédelemről vagy az őserdők oltalmazásáról van szó, melyekért ki kell állni a gazdasági érdekekkel szemben. A probléma gyökere ennél mélyebben húzódik. Dag Hammarskjöld, egykori ENSZ-főtitkár és misztikus már a 20. században rávilágított a lényegre: „Isten nem hal meg azon a napon, amikor mi, emberek megszűnünk hinni egy személyes Istenben; mi azonban meghalunk azon a napon, amikor az életet nem hatja át azon csoda vissza-visszatérő fénye, melynek forrása az értelmen túlmutat.” Forrás: CHRIST IN DER GEGENWART (37/21 szám, Freiburg i. Br., www.christ-in-der-gegenwart.de) Fordította: Bács Béla János
10
Szent Imre herceg (1000/1007 – 1031, ünnepe: nov. 5.) Illusztráció: Képes Krónika
Tours-i Szent Márton (Savaria, 316/317 – Tours, 397. nov. 8.) Illusztráció: A pannonhalmi bencés apátság bazilikájának főablaka
Szent Erzsébet (Sárospatak/Pozsony, 1207. – Marburg, 1231. nov. 17.) Festmény: Edmund Blair Leighton (1915)
Krisztus, a Mindenség Királya Ábrázolás: a Magyar Szent Koronán
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30
Brassó, Ferences templom
Ég és Föld között Istennel Dr. Bakó Mária Hajnalka rovata
Ft. Csiszér Imre Elek atya OFM Csíksomlyó-Csobotfalván, a Kájoni János utca 72. szám alatti házban, 165 évvel ezelőtt született ferenc-rendi szerzetes. A 150 évnél is idősebb ház Csobotfalva egyik legrégibb épülete, az utca felőli homlokzaton állt a 80x48 cm-es fehér márványtábla, melyet 1944. augusztus 13-án avattak fel. Helye a falba mélyedve még látható mind a mai napig. Elek atya világi neve, amely meghatározó az életében, majdnem egybeesik a születése dátumával. Mikor született Elek atya?
Októberi helyes válaszok:
A gimnáziumot Csíksomlyón végezte. Tizenkilenc éves korában, 1875ben lépett a ferences rendbe. Hol lépett a Ferenc-rend kötelékébe?
Ki alapította a rendet és mikor? – Keresztes Szent Pál, 1720-ban.
A teológiát Kolozsváron végezte, 1879-ben szentelték pappá. Ezután elkezdődik színes és gazdag életútja. Először Csíksomlyón volt tanító, majd 1883-ban Nagyszebenben hitszónok. 28 éves, amikor visszatért Csíksomlyóra, ahol saját vagyonából hétfőnként kenyeret süttetett a szegényeknek. Mikor tért vissza Csíksomlyóra?
Kinek a vezetésével találták meg az Úr Jézus keresztjét? – Szent Ilona császárnő révén.
Fiatal papként 1883-ban megkezdte életének legnagyobb és legjelentősebb küzdelmét, amelynek célja a szerzetesi fegyelem visszaállítása volt a Ferenc-renden belül. Az általa elindított mozgalom általánossá lett az egész egyházban, 1897-ben a pápa kötelezővé tette a rendi szellem javítását az egész világon élő ferencesek részére. Ki volt ez a pápa? Az aszkéta szerzetes Erdély számos kolostorában szolgált és reformált, majd provinciálisként Brassóban maradt haláláig. Szent élete és a lelkekért égő buzgósága miatt már életében szentként tisztelték. Az erdélyi ferences tartomány már 1947-ben beindította tartományi szinten boldoggá avatását, amelyet a rend feloszlatása után csak sokkal később lehetett ismét szorgalmazni. Mikortól lehetett?
Mikor kezdődött a csíkszeredai Szent Kereszt templom építése? – 1751-ben. Hová tartoztak a csíkszeredai hívek 1751 előtt? – A csíksomlyói Szent Péter és Pál anyaegyházhoz. Melyik évben történt a román betörés Csíkban? – 1916-ban. Régi és új név? – Deszkatemplom és Millenniumi vagy Angyalkás templom.
Kedves Olvasó! A válaszokat a Szent Kereszt Plébániára várjuk! (530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye) 11
70
Pálos
A CSÍKSZEREDA - MÁRIANOSZTRA ÚTVONAL 77 KILOMÉTERE
77 kilométer gyaloglás, amiből 70 az első két napon. 1000 méternél is nagyobb szintkülönbségek! Bevallom ingadoztam, pedig nem idegen tőlem a túrázás. Aztán látva nejem elszántságát, megembereltem magamat. Nem bizonyulhattam gyengébbnek. Majdhogynem kivettem Zsombor atya kezéből a jelentkezők listáját, olyan kíváncsi voltam, kik jönnek még. Több ismerős nevét is látva megnyugodtam: fizikailag ők sem betyárabbak, mint mi. Esetleg a hitük lehet erősebb – ami viszont nem elhanyagolható tényező, állapítottam meg magamban. A hosszú buszozás fáradalmait többé-kevésbé kipihenve (köszönet a budapesti szállás lefoglalásáért, Botond testvérnek!), mindenféle szőlőés pityókacukrokkal feltankolva, a 16 csíki zarándok az elsők között regisztrált pénteken 6 órakor a Sziklatemplom előcsarnokában. Olyan türelmetlen voltam, mint egy versenyre felajzott paripa. Nem lévén tapasztalatom a szervezett zarándoklatokban, az egyik pálos atyához fordultam: mire várunk, mikor indul már az első csoport? Fel lettem homályosítva: mindenkit megvárunk, a 12 Csíkszereda
zarándoklat egyetlen kígyót alkotva fog haladni. Az indulásig hátra levő egy óra alatt pedig nyugodtan tehetek egy kört a Gellérthegy körül, bemelegítőnek. Úgy 120-ra tippeltem azok számát, akiket a zarándokkígyó egyben „lenyelt”, hátizsákostól. Képzeljék el, ahogy vonultunk kifelé Budapestről, énekelve, imádkozva! Igyekeztünk minél kisebb galibát okozni a reggeli csúcsban. Jó volt megtapasztalni az autósok türelmét, előzékenységét. Már a Sziklatemplomnál örömmel nyugtáztam a szervezés magas színvonalát, és ez az elismerő érzés csak erősödött bennem az út során. Igaz, megvolt már a tapasztalati háttér a szervezésben, hisz a 10. Pálos-70 zarándoklatot számlálják. Az útvonal mentén több háttércsapat dolgozott önkéntesen – kelt hajnalban, feküdt le éjszaka –, hogy nekünk csak arra kelljen figyelnünk, amiért jöttünk: az emberi mértékkel mérhető akadályainkat legyőzve, lépésről-lépésre közelebb kerülni a Mérték Nélkülihez. Úgy tűnt, az első nap kíméletes lesz. Budapest külvárosi parkjai után a János-hegy szuszogtatott meg kissé, de az „estére odaváromra” elnézően legyintettünk, és célba vettük Máriaremetét, ahol a Magyarok Nagyasszonya ünnepe alkalmából szentmisén is részt vettünk. A térképet nézve úgy terveztem, hogy hipp-hopp, felszaladunk a 481 méteres Kis Kevélyre. Csakhogy közben besötétedett, és bizony csak azok lehettek „fények az éjszakában”, akik idejében megtalálták a fejlámpát a hátizsákjuk valamelyik bugyrában... Csobánkán szíves volt a vendéglátás a Segítő Nővérek Rendházában, finom a vacsoránk (köszönjük!), gyors a pihenésünk. Reggel a búcsúzás során éreztük, nem csak mondják, hogy visszavárnak.
Így aztán a már amúgy is elcsigázott lábaink nyújtott lépésű gyaloglásra lettek kárhoztatva. Kitartásunk jutalma az éppen csak elkapott 8:50-es kompfuvaron túl a szobi önkéntesek szívélyes, baráti fogadtatása volt. Meleg vacsorát és sok finom süteményt kaptunk (köszönjük!), majd elfoglalhattunk egy-egy helyet a gimnázium tornatermének „kényelmes” padlóján. No, de ezt előre tudtuk, így is készültünk. A másnap reggeli búcsúzás itt is megható volt. Ami az útravaló-alma mennyiségét illeti, igazán nem panaszkodhattunk. Arra kellett kérjük a szobiakat, inkább párolják le, amit már nem bírtunk elpakolni. Ígértük, visszatérünk. Vasárnap, a zarándoklat utolsó napján, a csekélyke 7 kilométer Márianosztráig csak levezetés volt. A fogadtatás ünnepélyes, a szentmise fennkölt, az ebéd finom és laktató! A csíkiak csoportja kivételes bánásmódban részesült, amit ezúton is hálásan köszönünk! Minden szervezőnek, együttműködőnek, helybélinek és itthoninak, Isten fizesse meg! Találkozunk jövőre! Minimum.
Fotók: F. Zsombor & Pityóka
A második napunk célállomása már a Duna bal partján volt, Szob városában. Ahhoz azonban, hogy ezt elérjük, ismét el kellett gyalogolni, mondjuk „Csíkszeredától Marosfőig”. „Berozsdázott” lábízületeink mozgásra kényszerítését abban a tudatban kezdtük el, hogy „Magyarországon nincsenek is hegyek”. Aztán kiderült, hogy az 552 méter magasan található Pilis-nyereg nyugodtan nevezhető hegynek, ha ki kell mászni rá. A kilátó által nyújtott napsütötte őszi táj bőven kárpótolt a fáradozásért. Pilisszentléleken a helyiek őszinte szeretettel fogadtak, és meleg ebéddel vendégeltek meg. Aki kért, egy kis misebort is ihatott. Jóllakottan, megpihenve, „ide nekünk az oroszlánt is” hangulatban indultunk tovább, hogy megtegyük azt a csekélyke 15 kilométert, ami a szobi révig hátra volt. Út közben gondolatébresztő dolgokat hallgathattunk, kihangosítva, a szentáldozásról és a lelki adoptálásról János és Antal testvérek részéről, illetve több zarándoktársunk megható tanúságtételének is részesei lehettünk. Így nem csoda, hogy ismét azon kaptuk magunkat, hogy esteledik, az út fele még hátra van, és ráadásul a komp csak óránként közlekedik.
Kovács Csaba Pityóka
Márianosztra
13
Ki az én felebarátom? A két kis apostol - 3. rész Zoé és Mira riadtan néztek barátnőjük fejére. Tekintetükből Cintia azonnal tudta, hogy nem úgy sikerült a hajfestés, ahogyan szerette volna. De attól, amit maga pillantott meg a tükörben, úgy megijedt, hogy perceken keresztül nem tudta abbahagyni a sikítást: az álmodott és irigyelt szőke hajtincsek helyett, hófehér hajkorona borította fejét, ami ráadásul úgy égette fejbőrét, mintha égő parazsat tettek volna a fejére. - Jaj, hogy nézek ki! Mit nem csináltunk jól? Nagyon égeti a festék a fejemet! Segítsetek már! - kiáltotta Cintia. - Sajnáljuk, de nekünk már mennünk kell haza - válaszolták ijedten a lányok és otthagyták kétségbeesett barátnőjüket. Ekkor lépett be az ajtón Cintia bátyja, Milán. - Te meg hogy nézel ki? Megőrültél? Apa meg fog ölni, amikor meglát. S még csak az hiányzik, hogy a te hülyeséged miatt ne engedjen el holnap a haverokkal! Ajánlom, mire apa hazaér, normálisan nézz ki! - s dühösen becsapva az ajtót, elviharzott otthonról. - Milán, ne hagyj magamra! – kiabálta kétségbeesetten Cintia a bátyja után az ablakból. – Segíts, nagyon fáj a fejem! – Milán egy pillanatra megállt, de a sarkon feltűntek biciklis haverjai. - Két óra múlva jövök. Addig vegyél be fájdalomcsillapítót! – kiáltotta s biciklijére pattanva haverjai után tekert.
- Biztosan erre is van egy történetetek, amit Jézus mondott – feltételezte valaki a gyerekek közül. - Tényleg mondott Jézus egy tanulságos történetet - válaszolta Lili. - Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba tartott, de hirtelen banditák támadtak rá, akik véresre verték, kifosztották és otthagyták az út szélén. - Hát senki sem járt arrafele, hogy segítsen? – kérdezte egy kisfiú. - De igen – vette át a szót Lala. - Először a jeruzsálemi templom egyik papja ment arrafelé, de amikor meglátta a férfit, továbbment. A másik arra járó ember a templom egyik dolgozója volt, de ő sem állt meg, hogy segítsen. Később arra jött egy harmadik ember, egy szamaritánus... Ismeritek a történetet? - Naná! - De mi köze ennek Cintiához? – kérdezte a kisfiú, akinek nem forgott elég gyorsan az agya...
Most én is kérdezlek Titeket: Ti jó szamaritánusok vagytok, vagyis szoktatok - Szia, Cintia! – köszönt oda az ablakban zokogó Cintiának Lili, aki másokon segíteni? Kiknek és hogyan? Íréppen Lalához igyekezett, de hallotta, amint osztálytársnője kamasz játok meg nekem! bátyja segítségét kéri. Igaz ugyan, hogy Cintia csak Zoéval és Mirával barátkozott az osztályban, s mindhárman egy kicsit büszkén viselkedtek, de most látva Cintia kétségbeesését, megesett rajta a szíve. - Segíthetek? – S a szót tett követte. Miután megnyugtatta Cintiát, sapFeladat ka került Cintia fejére, s útba ejtve Laláék lakását, elindultak a legközelebbi fodrászat felé. Lala magához vette megtakarított zsebpénzét, hogy fizetni Hány öt vagy annál több betűtudjanak, s egy kedves fodrásznő mindent megtett, hogy enyhítse Cintia fáj- ből álló szót tudtok kirakni a jédalmát, majd az eredeti színhez hasonlóra festette a dús hajkoronát. zusi történet címének betűiből, AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS Másnap a játszótéren az egyik kislány, aki látta őket a fodrászat felé címből? (egy példa: UTAZÁS) Ezt is menni, megkérdezte Liliéket: küldjétek el nekem! - Ti mióta barátkoztok a nagyképű Cintiával? Katóca - A tegnap Cintiának szüksége volt a segítségünkre – válaszolta Lala. - Hát miért nem segítettek neki a „nagy” barátnői, Zoé és Mira? – kérdezte egyikük. Email-cím: lorinczevakatalin@yahoo.com - Vagy esetleg a testvére... - tette hozzá egy másik gyerek. Postacím: Lőrincz Éva-Katalin, Márton - Én biztosan nem segítettem volna egyiküknek sem! Olyan fenn hord- Áron Főgimnázium, Márton Áron u. 80., 530211, Csíkszereda, Hargita megye ják az orrukat! - így egy harmadik. 14
„Az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: …” (Gal 5,14). A bibliai idézet befejező része a rejtvény vízszintes 1. és függőleges 23. számú soraiban van elrejtve. Vízszintes: 12. Házi mozi. 13. Tűzhely sütője. 14. Magázás. 15. Az élethez nélkülözhetetlen folyadék alatti helyre. 17. Valaki előidézi, hogy valamely maró anyag lemarjon valamit. 18. Hazai baloldali párt neve röviden (románul). 19. Rába …, többszörös Európa-bajnok magyar kézilabdacsapat. 20. Ekkor indul! 21. Sem, utódja sem boldog … (nem vagyok senkinek) – Ady Endre verse. 22 … be or not … be, that is the question (Lenni vagy nem lenni, ez most a kérdés) – Shakespeare Hamlet-monológjának kezdő szavai – angolul. 23. Divatárus lány. 26. Két szó: gyakori főnévképző (jelöli a cselekvést végrehajtó személyt – latinul (pl. gladiátor); és hasad a vége! 28. Az izmot a csonthoz rögzítő rostos képződmény, az ott levő (ék h.). 29. Vadon termő növény, amelynek hosszúkás, piros, savanykás, csonthéjas gyümölcse van. 31. Szarvasmarha hímje. 32. A násznagy – románul, fonetikusan. 34. Énekemet. 36. Üres a tár! 37. Felhajtás. 38. Sir, népiesen. 39. Románórák! 41. Órahang. 42. Bokor csecsemő, kicsi éjszakai főemlős Afrika kontinentális részén (végén fölös R). 44. Az … diadalt arat! Diadalmaskodik. 47. Maró folyadékkal kezelő. 48. Akadály. 49. Lakás, helyiség tisztává tétele sepréssel, portörléssel. 51. Ott lakó, onnan származó. Függőleges: 1. És személyétől. 2. Zene tanítására képesített személy. 3. Előkészítő (vízzel való) tisztítás. 4. … Pahlavi – Irán koronahercege, Mohammed Pahlavi uralkodó fia. 5. Eme testnedve. 6. Fejvédőt viselő. 7. Mássalhangzó. 8. Részben a fivére! 9. … - … (magától értetődően, természetesen) - latinul. 10. Áruba bocsát. 11. Kórházi osztály. 16. Gerbeaud Emil budapesti cukrász süteménye. 22. Valamivel fektében vagy ültében saját magának a leterítése (pl. paplannal).
Támogatónk
keresztrejtvény
24. Pihentetés végett bevetetlenül hagyott szántóföld (névelővel). 25. Dodona bejárata! (a legrégebbi görög jóshely). 27. Jólesően, lágyan érintő. 30. Vegyi hatással roncsol a maró folyadék, amely bázisokkal sót alkotó hidrogénvegyület. 33. Jól …, gyomrát élelemmel megtöltető. 35. A kék és a vörös keveredéséből adódó színre (festi, ék h. ). 40. A Naprendszer egyik kisbolygójával kapcsolatos, görög kifejezéssel. 41. A vizek városa. 43. Osztrák, vatikáni és izraeli gkj. 45. Fürdőalkalmatosság. 46. Thaiföldi, osztrák és német gkj. 50. Kakastaraj! Készítette: Korodi Zoltán Tusnádfürdő
Az októberi megfejtés Vízszintes 1: Mert általuk nagy boldogság Függőleges 17: Árad majd az emberiségre. Megfejtők: András Erzsébet – Lövéte, Balázs Ferenc – Csíkszereda, Boros Klára – Csíkszentkirály, Csákány Margit – Csíkszereda, György Ferenc – Csíkszereda, György Ilona – Csíkszereda, Hamar Edit – Radnót, Kedves Piroska – Csíkszereda, Kolcsár Rozália – Gyergyószárhegy, Kovács Edit – Gyergyószárhegy, Madaras Vilma – Csíkszereda, Magyari László – Zilah, Márton Erzsébet – Csíkszereda, Molnár Margit – Madéfalva, Pál Éva-Mária – Csíkszereda, Róth Ágnes – Csíkszereda, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda, Szabó Gabriella – Csíkszereda, Tamás Ágnes – Szentegyháza A szerencsés megfejtő: Boros Klára Az ehavi megfejtéseket november 26-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos u. 38., Hargita megye. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki!
15
Pilinszky János
Sírvers Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.
Hajnalig síró szeretőkben némul el így a szerelem, s már nem is ők karolják egymást, a halhatatlanság ölel!
Könnyeik szivárgó erekben szemérmesen bujdosnak bennem, és feneketlen tavat ásnak a mindentudó hallgatásnak.
Egy egész örökkévalóság őrzi mindannyiuknak sorsát; rendíthetetlen, mint a kőzet, már nem is én ölelem őket.