Issuu on Google+

Finn népmesék


Suomalaisia kansansatuja Finn nĂŠpmesĂŠk


A róka és a nyúl


Kerran tapasivat kettu ja jänis toisensa. Történt egyszer, hogy a róka és a nyúl találkozott egymással.


Kettu sanoi jänikselle: ˃ Eipä sinua kukaan pelkää. ˃ Kukapa sinua sitten pelkää? – vastasi jänis.


A róka azt mondta a nyúlnak: ˃ Tőled bizony senki sem fél. ˃ Aztán tőled ki az, aki fél? – kontrázott a nyúl.


˃ Kaikki minua pelkäävät, tuumasi kettu, minulla on pitkä häntä, minkä takia kaikki luulevat minua sudeksi, kun matkan päästä näkevät. Siksi minua pelätään, mutta sinua ei kukaan pelkää. ˃ Tőlem mindenki fél, kontrázott a róka, hosszú farkam van, emiatt mindenki farkasnak hisz, amikor még messziről lát. Tehát én félelmetes vagyok, de tőled senki nem tart.


˃ Lyödään vetoa, sanoi jänis, minä näytän, että minua pelätään. Toinen suostui siihen ja veto lyötiin. Läksivät sitten yhdessä kävelemään ja jänis huomasi lammaslauman aidan vieressä makaamassa. ˃ Fogadjunk, mondotta a nyúl, megmutatom, hogy én is félelmetes vagyok. A másik beleegyezett és a fogadás megköttetett. Azután elindultak együtt sétálni és a nyúl észrevette egy birkanyájat a kerítés mellett heverészni.


Tuon keksittyään se hyppäsi heti lammaslaumaan, jolloin lampaat sitä pelästyen läksivät juoksemaan, minkä kerkesivät. Kitalálta, hogy azon nyomban beugrik a nyáj kellős közepébe, amire a birkák ijedtükben azon nyomban futásnak eredtek.


Jänis siitä ilosta, että se nyt oli vedon voittanut, rupesi nauramaan ja nauroi niin mahdottomasti, että sen suu ristiin repesi. Ja siitä lähtien ovatkin kaikkien jänisten suut olleet ristiin halki. A nyúl örömében, hogy megnyerte a fogadást, nekiállt hahotázni és olyan nagyon nevetett, hogy a szája kettészakadt. És ettől fogva az összes nyúlnak a szája keresztben ketté van hasadva.


A turb茅kol贸 galamb


Kyyhkysellä ja kanalla oli pesänsä kummallakin, mutta kyyhkysellä oli kymmenen munaa, kanalla vain kaksi. A galamb is és a tyúk is megrakta a maga fészkét, azonban a galambnak tíz, a tyúknak viszont csak két tojása volt.


Kana siitä alkoi vietellä kyyhkystä tekemään vaihtokauppaa. Tämä suostui kuin suostuikin tähän, antoi kanalle ne kymmenen munaa pesästänsä ja otti kanan kaksi munaa itsellensä. A tyúk ezért aztán elkezdte kicsalni a galambtól a tojásait cserét ajánlva neki. Amaz, mit volt mit tenni, beleegyezett, átnyújtotta a kotlósnak azt a tíz tojást a fészkéből és magához vette a baromfi két tojását.


Kohta havaitsi kyyhkynen kuitenkin kanan viettelyksestä vahinkoon joutuneensa ja rupesi tyhmää kauppaansa katumaan. Nemsokára a galamb mégis felfogta, hogy a kotlós csalárdságának áldozata lett, és kezdte megbánni az ostoba üzletet.


Tätä suree ja valittaa hän tänäänkin vielä, sillä niin pian kuin hänen äänensä kuulet, koskee tämä murheellinen valitus sinun korvaasi: „Kyy, kyy, kymmenen munaa minä vaivainen vaihdoin kanan kahteen munaan.” A mai napig búsul és sajnálja magát, amint a hangját hallod, beférkőzik bánatos panasza a te füledbe is: "Tíz, tíz, tíz tojásom elcseréltem a tyúknak két nyamvadt tojásáért."


A béka és a varjú


Sammakko kurisi joessa. Kun varis t채m채n kuuli, tahtoi h채n sit채 kiinni ottaa ja asettui joen kaltaalle, jossa vahti, vartioitsi niin kauan, kunne sai sammakon kiinni.


A béka a folyóban karattyolt. Amikor a varjú meghallotta ezt, meg akarta fogni és lefészkelt a folyó mellé, ahol őrszemet állt, s mindaddig szemmel tartotta a békát, míg el nem kapta.


Tämä rupesi rukoilemaan varista, että se hänet irti laskisi, mutta varis ei kuullut sammakon rukoilemista eikä laskenut häntä irti. Az elkezdett könyörögni a varjúnak, hogy engedje el, de a varjú meg sem hallotta a béka esdeklését és nem eresztette.


Sammakko rupesi silloin kiittämään varista ja sanoi: ˃ Ah, kuinka kauniit housut sinulla jalassa on! A béka akkor hízelegni kezdett a varjúnak elismerő szavakkal illetve a lábait: ˃ Áh, milyen szép a nadrágod!


Varikselle tuli hyvä mieli, kun sammakko häntä kiitti, jonka tähden sanoi: ˃ Tahdotkos nähdä, miten takaa ovat vielä kauniimmat? Hänen tätä sanoessaan pääsi sammakko irti ja hyppäsi jokeen. A varjú felvillanyozódott, hogy a béka dícsérni kezdte, főleg mert így szólt hozzá: ˃ Akarod látni mi tehetné még szebbé? Miközben ezt mondta a béka, kiszabadult a fogásából és a folyóba ugrott.


Siellä alkoi varista soimata sitten ja sanoi: ˃ Variksella vanhat housut! Varis olisi kyllä ottanut sammakon vielä kiinni, vaan ei saanut enää käteensä. Ott aztán csúfolódni kezdett a madárral: ˃ Öreg a varjú nadrágja! - brekegett felé. A varjú bizony még szorosabban foghatta volna a békát, így azonban többé már nem tarthatta markában.


Kรถvi Krisztina 2013



Suomalaisia kansansatuja - Finn népmesék (I.)