Eλληνισμός 2022/01

MAGYARORSZÁGI GÖRÖGÖK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATA 1054 Budapest, Vécsey u. 5.

Ελληνισμός Έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας • Ιανουάριος – Φεβρουάριος 2022/1

Γιορτάζοντας την Παγκόσμια Ημέρα Ελληνικής Γλώσσας στη Βουδαπέστη

Kivonat a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzat 2022. január 31-én megtartott Közgyűléséről

A Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának Közgyűlése a 2022. január 31-énmegtartott ülésén meghozta az 10/2022. (I. 31) számú határozatát, amely szerint: „A Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata Közgyűlése a 2022. évi országgyűlési választást érintően az országos nemzetiségi listára vonatkozó javaslatot megtárgyalta, a 2022. évi országgyűlési választásokra az országos nemzetiségi listát 4 fővel az alábbiak szerint állította össze, és annak elfogadásáról, 8 igen, 5 nem, 1 tartózkodás szavazattal az alábbiak szerint döntött: 1. Koranisz Laokratisz 2. Agárdi Bendegúz Szpírosz 3. Fokasz Nikosz 4. Tsorbatzoglou Orestis A kivonat hiteles.

Budapest, 2022. február 02.

Hristodoulou Konstantinos Elnök Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata

2

Το μήνυμα της Προέδρου της Δημοκρατίας Κατερίνας Σακελλαροπούλου με την ευκαιρία του Νέου Έ τους 2022 Αγαπητοί συμπατριώτες ! Το 2021 ήταν μια δύσκολη χρονιά για τη χώρα μας και για ολόκληρο τον κόσμο. Η πανδημία εξακολουθεί να μας πληγώνει και να αναστέλλει την κανονικότητα της ζωής μας. Το Εθνικό Σύστημα Υγείας αναμετράται με τα όριά του, σε καταστάσεις εξαιρετικές και απρόβλεπτες, καθώς οι διαδοχικές μεταλλάξεις του ιού μεταβάλλουν τα επιστημονικά δεδομένα. Δεν πρέπει, ωστόσο, να ξεχνάμε ότι δεν είμαστε μόνοι, ούτε απροστάτευτοι. Ο μαζικός εμβολιασμός είναι η πιο αποτελεσματική άμυνα, ιδίως απέναντι στη βαριά και επικίνδυνη μορφή της νόσου. Θωρακίζει τη δημόσια υγεία και διασφαλίζει τη δυνατότητα των γιατρών και των νοσηλευτών να μας παρέχουν τις πολύτιμες υπηρεσίες τους. Είναι το πιο ισχυρό μας όπλο για να νικήσουμε τον ιό. Η τήρηση των υγειΚατερίνα Σακελλαροπούλου ονομικών μέτρων είναι ευθύνη της Πολιτείας, αλλά και δική μας. Αφορά την κοινωνική και την ατομική μας ηθική, με επίκεντρο τον αναφορά της στην ταυτότητα και τις αξίες που θεμελίωσαν σεβασμό στον πλησίον και το γενικό καλό. το έθνος μας. Η επιστροφή, 200 χρόνια μετά, στην ΕπανάΖούμε στην εποχή των ανεξάντλητων δυνατοτήτων, αλλά σταση του 1821 και τη γενέθλια στιγμή του σύγχρονου ελληκαι των επώδυνων αντιθέσεων. Οι ορίζοντες της ελευθερί- νικού Κράτους, μας υπενθύμισε την αστείρευτη δύναμη της ας μας διευρύνονται και ο ρυθμός του βίου επιταχύνεται ενότητας και της ομοψυχίας, που σε πείσμα κάθε αντιξοόδιαρκώς. Ο ψηφιακός μετασχηματισμός της κοινωνίας κα- τητας δικαιώνει διαχρονικά τους Έλληνες. Το ευρωπαϊκό μας ταργεί τους εδαφικούς περιορισμούς και απελευθερώνει κεκτημένο, η αναντίρρητη θέση της πατρίδας μας ανάμεσα τις υπηρεσίες και τα παγκόσμια δίκτυα της εκπαίδευσης και στις πιο προηγμένες χώρες του πλανήτη, είναι η πιο ισχυρή της εργασίας. Δημιουργεί νέες μορφές κοινωνικότητας και εγγύηση για τη σταθερότητα και την ευημερία. οικειότητας. Μετέχουμε σε ένα απαιτητικό περιβάλλον πολΣτα εθνικά θέματα παραμένουμε απόλυτα προσηλωμένοι λαπλών επιλογών και κοινωνικής κινητικότητας. Σε συνθήκες στην υπεράσπιση της κυριαρχίας και των κυριαρχικών μας κοσμοπολιτισμού που παράγουν πρωτόγνωρες προκλήσεις, δικαιωμάτων και ανυποχώρητοι απέναντι στην τουρκική επιεμπειρίες και ευκαιρίες και εμπεδώνουν έναν κοινό, σχεδόν θετικότητα. Σε αγαστή συνεργασία με τους εταίρους της, η οικουμενικό, τρόπο ζωής. Ελλάδα συμμετέχει ενεργά στον σχεδιασμό διεθνών πολιτιΠαράλληλα, όμως, οι ανισότητες οξύνονται και οι βεβαιό- κών και αναλαμβάνει πρωτοβουλίες για την οικονομική ανάτητές μας κλονίζονται. Η οικονομική κρίση δοκίμασε τις πα- καμψη στην πανδημία, το μεταναστευτικό και προσφυγικό ροχικές δυνατότητες του Κράτους και τις υλικές μας αντοχές, ζήτημα, την προστασία του περιβάλλοντος. ειδικά των πιο ευάλωτων ομάδων. Η χώρα μας είναι μια κοινωνία υψηλών προσδοκιών, ανοιΟι αυξημένες ροές των μεταναστών και των προσφύγων κτή και συμπεριληπτική. Μια κοινότητα ίσης ελευθερίας, δίπροκάλεσαν ιδιαίτερες εντάσεις στην Ευρωπαϊκή Ένωση, οι χως διακρίσεις και αποκλεισμούς. Σε αυτό το στέρεο έδαφος οποίες, σε ορισμένα κράτη, κλιμακώνονται σε ευθείες αμφι- ριζώνουν και αναπτύσσονται οι μεγάλες προοπτικές μας. Αξισβητήσεις του Κράτους Δικαίου. Οι καταστροφικές πυρκαγιές οποιώντας τη θεσμική μας παράδοση και αφήνοντας όσα μας του καλοκαιριού, στην Ελλάδα και σε όλη τη Μεσόγειο, κατέ- κράτησαν πίσω. Οι Έλληνες ακολουθούν και συνδιαμορφώδειξαν την επείγουσα σημασία της διαχείρισης της κλιματι- νουν το ισχυρό ρεύμα των αλλαγών του 21ου αιώνα. Το 2022 κής αλλαγής. Οι γυναικοκτονίες και το κίνημα του «me too» θα είναι έτος αισιοδοξίας και ανάτασης μας έκαναν να συνειδητοποιήσουμε τον δρόμο που έχουμε Εύχομαι καλή χρονιά με υγεία και ευτυχία! ακόμη να διανύσουμε για την πραγμάτωση της έμφυλης ισότητας, παρά την πρόοδο και την καταξίωση των γυναικών. Η Πρόεδρος της Ελληνικής Δημοκρατίας Στην ανασφάλεια των καιρών, η δημοκρατία μας αντιτάσσει το ιστορικό της βάθος και τη συνοχή της. Την αταλάντευτη Κατερίνα Σακελλαροπούλου

3

Interjú dr. Rozmis Ildikóval az MGOÖ Hivatal vezetőjével „Tapasztalatom szerint a munkatársaim szívvel-lélekkel egy irányba elkötelezettek, és ez a görög közösség szolgálata. A hivatal nagyon jó kapcsolatot ápol az MGOÖ által fenntartott más intézményekkel, személyesen én is jó kapcsolatot tartok fenn az intézményvezetőkkel, és törekszem ezt az MGOÖ Közgyűlés irányába is fenntartani, ahol érzésem szerint a közgyűléssel, mint jogintézménnyel – az olykor felmerülő viták ellenére – kölcsönös tisztelet, a képviselők többségével jó személyes viszonyom alakult ki. A hivatal jogi szerepéből adódóan a legközelebbi munkakapcsolatban az MGOÖ elnökével van, akivel kifejezetten jó a szakmai kapcsolat.”

– Milyen tapasztalatai vannak, mint az MGOÖ Hivatal vezetőjének?

– A nemzetiségi önkormányzatok sajátos helyet foglalnak el a magyar közigazgatásban. Minden olyan jogszabály szabályozza a működésüket, mely a helyi önkormányzatokét, mégis a sajátosságukból adódóan elsősorban nem közigazgatási szerepet, hanem hagyományőrző és kultúrát megőrző szerepet töltenek be. Ez az ellentmondás sokszor nehezen feloldható, mert az állam, mint közigazgatási szervtől azt várja el a nemzetiségi önkormányzatoktól is, hogy minden, hatáskörükbe utalt feladatot, adatszolgáltatást, köztisztviselői továbbképzést, elektronikus ügyintézést professzionálisan lássanak el, és emellett szervezzék az adott nemzetiség nyelvének és identitásának megőrzését segítő programokat, kulturális előadásokat, táborokat. Azonban úgy látom, hogy az ehhez nyújtott költségvetési támogatás szűk keretet biztosít mindkét feladat magas szak-

mai szintű ellátásához. Az országos nemzetiségi önkormányzat a görög nyelv és görög identitás megőrzése érdekében jelentős erőfeszítéseket tesz, és tapasztalatom szerint rendkívül színvonalas, és egyben ünnepélyes műsorokat, a pályázatokon és az egyéb támogatásokból elnyert összegekből pedig ugyancsak jelentős közösségi élményt nyújtó programokat szervez. Ezzel párhuzamosan azonban szükséges fejleszteni a hivatali közigazgatási munkát is, hiszen ezzel tudjuk a többségi társadalom és az állam felé is megmutatni, hogy kisebbségként is képesek vagyunk működtetni a saját közösségünk rendszerét, és megfelelő szaktudással rendelkezünk az állam irányába is ahhoz, hogy partnerként tekintsen ránk. Ezen a területen még van tennivaló, ez a következő év nagy kihívása. Ilyenek például a hivatali munkát segítő elektronikus ügyintézés technikai feltételeinek a megteremtése, elektronikus iktatórendszer és ez alapján elektronikus tértivevény útján működő elektronikus levelezési és iratkezelő rendszer bevezetése, vagy a megfelelő irattár kialakítása.

Persze ez a létesítményi feltételek függvénye is, melyre megoldást a mielőbb felújított Görögség Háza jelenthet. Amiben a hivatal a legjobban működik, az a gazdasági ügyintézés, mely nem kis feladat öt önálló költségvetési szerv esetében. Ezért köszönet illeti minden munkatársamat, és kiemelten Fotiadisz Szavvasz pénzügyi vezetőt, aki időt és energiát nem sajnálva szakmai munkájával folyamatosan biztosítja a költségvetési szervek gazdasági működését, és folyamatos újratervezéssel a rendelkezésre álló, nagyon korlátozott pénzügyi keret ellenére is folyamatosan optimalizálja azt.

Tapasztalatom szerint a munkatársaim szívvel-lélekkel egy irányba elkötelezettek, és ez a görög közösség szolgálata. A hivatal nagyon jó kapcsolatot ápol az MGOÖ által fenntartott más intézményekkel, személyesen én is jó kapcsolatot tartok fenn az intézményvezetőkkel, és törekszem ezt az MGOÖ Közgyűlés irányába is fenntartani, ahol érzésem szerint a közgyűléssel, mint jogintézménnyel – az olykor felmerülő viták ellenére – kölcsönös tisztelet, a képviselők többségével jó személyes viszonyom alakult ki. A hivatal jogi szerepéből adódóan a legközelebbi munkakapcsolatban az MGOÖ elnökével van, akivel kifejezetten jó a szakmai kapcsolat.

– Melyek azok a feladatok, amelyek prioritást élveznek, hogy a hivatal hatékonyabb módon működjön?

Dr. Rozmis Ildikó

4

– Ahogyan az előbbiekben is kifejtettem, a hivatal szűkös erőforrásokkal gazdálkodik ahhoz képest, hogy milyen feladatellátást kíván tőle az állam. Álláspontom szerint a hivatal jelenleg is humánerőforrás problémákkal küzd, azaz a feladatellátáshoz mérten kevés emberrel dolgozunk. Az országos nemzetiségi önkormányzatoknak feladata volna a helyi nemzetiségi önkormányzatok segítése, pályázataik összehangolása, azok adminisztrációja terén. Ez az a terület, melyet kiemelkedő szakmaisággal teljes mértékben csak egy új munkatárs felvétele útján tudnánk biztosítani. Természetesen ezt a segítségetmegpróbáljuk a helyi nemzetiségi önkormányzatok irá-

nyába nyújtani, Thomou Zoi munkatársam jelenleg is minden szakmai segítséget biztosít a pályázatok adminisztrációjához, de egyéb munkafeladatai mellett ezt csak szabadidő bevonásával tudja biztosítani. Egy újabb munkaerő bevonása csökkentené az így kialakult munkaterhelést. A másik fontos dolog a hatékonyabb munka megteremtése érdekében – a már említett – elektronikus ügyintézés bevezetése. Ez egy nagyobb kiadást jelentene a hivatali költségvetésből, azonban tapasztalatim szerint ez rövid idő alatt megtérül.

– Ami a görög nyelv tanítását illeti, vannak változások?

– Egy nemzetiség identitásának megtartását elsősorban az anyanyelv megtartása biztosítja. Ezért is volt az az alapvető jogalkotói szándék, hogy az országos nemzetiségi önkormányzatok egyik fő feladata az iskolafenntartás legyen. A görög országos önkormányzat ennek érdekében többcélú intézmény keretében nemzetiségi óvodát, általános iskolát és kiegészítő nemzetiségi óvodát, valamint egy 12 évfolyamos kiegészítő nyelvoktató iskolát működtet. Ez a két köznevelési intézmény azonban kizárólag a tanköteles korosztály számára ad lehetőséget a nyelv elsajátítására, ápolására. Felmerült az igény, hogy a felnőtt korosztály részére is szervezzen az országos nemzetiségi önkormányzat, vagy valamely általa fenntartott intézmény nyelvoktató kurzusokat. Ez szakkör formájában működött is a tavalyi évben, azonban a jelentkezők számossága okán már meghaladta a szakkörjelleg adta lehetőséget, és ebből adódóan szükségessé vált a megfelelő jogi szabályozás megteremtése, és a szakkör jelleget meghaladó képzési rendszer bevezetése.

Ezzel kapcsolatban a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata Oktatási Bizottsága javaslatot tett a Közgyűlésnek, az elfogadást követően a hivatal adminisztrációs segítségével elindul a felnőttképzés akkreditációs folyamata, mely reményeink szerint sokkal több lehetőséget teremt majd a nyelvoktatás

terén, hiszen a tanulók teljesítménye és eredményei hivatalos dokumentummal igazolhatóvá válnak, nyelvvizsgázási lehetőséggel. Reményeink szerint a felnőttképzés nyelvi kurzusai a nyár folyamán már indulhatnak.

– Milyen üzenetet küldene a magyarországi görögöknek?

– Először is azt, hogy legyenek nagyon büszkék a származásukra, a különlegességükre, ami görögségükből adódik. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhatom velük, hogy magyarként befogadtak nemcsak a hivatalos dolgaikba, hanem a kultúrájukba, a táncaikba, a gasztronómiájukba, azaz a mindennapi életükbe. Rendkívül barátságos embereket ismertem meg bennük, és olyan színtisztán logikus gondolkodásmódot és szónoki képességet, melyet csak az őseik emlékezete, talán egészen az ókortól generációkon átívelő tudás ad, melyet csak a családban és a saját közösségükben tanulhattak meg. Ez egy óriási érték, melyet nem szabad elhanyagolni, a következő generációknak is szüksége van rájuk. Ehhez azonban elsősorban összetartás, együttműködés és nagyon sok munka szükséges. Ez a nép történelme során hihetetlen dolgokra volt képes azért, mert mindig felismerte, hogy a sikeres működéshez „gondosan kidolgozott, pontos, eredményorientált, jövőbe mutató stratégia” és egy azt kidolgozó, a megvalósításon őrködő, vállalkozó szellemű vezető szükséges. Én kívánom a görögségnek, hogy ezzel a kihívással megbirkózzon, és ezáltal érték és mérték legyen a magyar társadalomban. Szerintem képes rá.

– Köszönöm az interjút az Ellinizmos folyóirat olvasói nevében. Kívánunk Önnek sok sikert a munkájához!

– Nagyon köszönöm!

Andreas Oikonomou

Görög Konferencia – Egyeztető fórum a görög szervezetek vezetői részére A Fővárosi Görög Önkormányzat szervezésében 2022. február 19-én valósult meg a Görög Konferencia a 2022 évi görög programok és pályázatok egyeztetése céljából. Helyszíne az Eötvös10 Művelődési Ház volt. A konferencia célja a görög szervezetek 2022 évi programterveinek egyeztetése, koordinálása, a pályázatok összehangolása volt. A jelenléti ív

alapján 32 személy vett részt, a helyi görög önkormányzatok képviselői, az egyesületek vezetői. A konferencia programja a tervezett napirendi pontok mentén valósult meg: Georgiu Achilles előadást tartott a 2021-2022 évi hazai nemzetiségi pályázatainak tapasztalatairól.

Thomu Zoi alelnök tájékoztatót tartott az eseménynaptár használatáról.

Harmadik témakör a 2022. évi görög nemzetiségi programok megbeszélése, koordinálása volt.

Minden helyi vezető és egyesületi elnök felszólalt és felvázolták a 2022. évre vonatkozó terveiket és programjaikat. Megállapodtunk, hogy egy Google eseménynaptárban vezetjük a tervezett programokat és egy zárt facebook csoportot hozunk létre a magyarországi görög szervezetek vezetői részére és azon keresztül kommunikálunk egymással.

5

Έφυγε από τη ζωή ο πρώην Πρόεδρος της Δημοκρατίας, Χρήστος Σαρτζετάκης.

Απεβίωσε ο πρώην Πρόεδρος της Δημοκρατίας Κάρολος Παπούλιας.

Στις 3 Φεβρουαρίου 2022, μετά από μακρά νοσηλεία στη Μονάδα Εντατικής Θεραπείας του ΓΝΑ ΛΑΪΚΟ, κατέληξε ο πρώην Πρόεδρος της Ελληνικής Δημοκρατίας Χρήστος Σαρτζετάκης από πνευμονική ανεπάρκεια. Ο Χρήστος Σαρτζετάκης, ανώτατος δικαστικός, διετέλεσε Πρόεδρος της Ελληνικής Δημοκρατίας την περίοδο 19851990. Γεννήθηκε το 1929 στη Θεσσαλονίκη, σπούδασε στη Νομική Σχολή του Πανεπιστημίου Θεσσαλονίκης και αφού άσκησε για μικρό χρονικό διάστημα τη δικηγορία, εισήλθε στον δικαστικό κλάδο το 1955. Με εκπαιδευτική άδεια έκανε το 1965-1967 μεταπτυχιακές σπουδές στο Παρίσι στο Εμπορικό Δίκαιο και το Ευρωπαϊκό Κοινοτικό Δίκαιο.Ηταν παντρεμένος με την Έφη Αργυρίου, με την οποία απέκτησε μία κόρη. Το 1963, ενώ υπηρετούσε στο Πρωτοδικείο Θεσσαλονίκης, ανέλαβε ως ανακριτής την υπόθεση της πολιτικής δολοφονίας του βουλευτού Γρηγορίου Λαμπράκη. Το 1968, επί χούντας, απολύθηκε από το Δικαστικό Σώμα και στη συνέχεια συνελήφθη δύο φορές, βασανίσθηκε και φυλακίσθηκε, χωρίς δίκη, επί ένα περίπου χρόνο. Με την κατάρρευση της δικτατορίας αποκαταστάθηκε στην υπηρεσία του τον Σεπτέμβριο του 1974 με τον βαθμό του Εφέτη. Το 1981 προάγεται στον βαθμό του Προέδρου Εφετών και το 1982 στον βαθμό του Αρεοπαγίτου Κατά την Προεδρική εκλογή του 1985 ο Χρήστος Σαρτζετάκης προτάθηκε από το ΠΑΣΟΚ και εξελέγη με τις ψήφους του ΠΑΣΟΚ και των κομμάτων της Αριστεράς, στις 29 Μαρτίου 1985. Παρέμεινε στη θέση του Προέδρδου της Δημοκρατίας μέχρι τις 5 Μαΐου 1990. Μετά το 1990 έχει αποσυρθεί σε μεγάλο βαθμό από τη δημόσια ζωή αν και αρθρογραφούσε τακτικά σε εφημερίδες και δημοσίευε κείμενα στην ιστοσελίδα του. Σύμφωνα με το βιογραφικό του στην ιστοσελίδα της Προεδρίας της Δημοκρατίας, ο Χρήστος Σαρτζετάκης ήταν Επίτιμο μέλος του Ανωτάτου Δικαστηρίου της Πορτογαλίας, Επίτιμος Διδάκτωρ του Τμήματος Ιστορίας και Εθνολογίας του Δημοκριτείου Πανεπιστημίου Θράκης, Επίτιμο μέλος της Εταιρείας Λογοτεχνών Θεσσαλονίκης και μέλος επιστημονικών εταιρειών στην Ελλάδα και το Εξωτερικό. Έτυχε διαφόρων τιμητικών διακρίσεων και των ανωτάτων παρασήμων ξένων κρατών και ήταν Επίτιμος δημότης πολλών Δήμων και Κοινοτήτων της χώρας μας. Δημοσίευσε διάφορες μελέτες νομικού και πολιτικού περιεχομένου H Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Ουγγαρίας εκφράζει τα βαθιά συλλυπητήρια για τον χαμό του πρ.Προέδρου της Ελληνικής Δημοκρατίας κ.Χρήστου Σαρτζετάκη. (α.οικ)

6

Στις 26 Δεκεμβρίου 2021 απεβίωσε ο Κάρολος Παπούλιας. Γεννήθηκε το 1929 στο χωριό Μολυβδοσκέπαστος Ιωαννίνων και ήταν γιος του υποστράτηγου Γρηγορίου Παπούλια. Αποφοίτησε από τη Νομική Σχολή Αθηνών και πραγματοποίησε μεταπτυχιακές σπουδές στο Πανεπιστήμιο του Μιλάνου (Δημόσιο Διεθνές Δίκαιο και Διεθνείς Σχέσεις) και στη συνέχεια έλαβε το διδακτορικό του δίπλωμα από το Πανεπιστήμιο της Κολωνίας (Ιδιωτικό Διεθνές Δίκαιο). Το 1974 εντάχθηκε στο ΠΑΣΟΚ και εκλεγόταν συνεχώς βουλευτής Ιωαννίνων για 26 χρόνια (1977-2004). Στην πρώτη κυβέρνηση Ανδρέα Παπανδρέου διορίστηκε Υφυπουργός Εξωτερικών, θέση στην οποία παρέμεινε μέχρι το 1984, για να αναβαθμιστεί στη συνέχεια σε Αναπληρωτή Υπουργό Εξωτερικών. Την περίοδο 1985-1989 διετέλεσε Υπουργός Εξωτερικών, ενώ στην οικουμενική κυβέρνηση Ζολώτα 19891990 διετέλεσε Αναπληρωτής Υπουργός Εθνικής Άμυνας. Στη θέση του Υπουργού Εξωτερικών επανήλθε το 1993, για να παραμείνει μέχρι το 1996 και την παραίτηση της κυβέρνησης Παπανδρέου, ενόψει της εκλογής του Κώστα Σημίτη στο αξίωμα του Πρωθυπουργού. Τέλος, διατέλεσε πρόεδρος της Επιτροπής Εθνικής Άμυνας και Εξωτερικών Υποθέσεων της Βουλής. Στις 12 Δεκεμβρίου 2004 προτάθηκε από τον Πρωθυπουργό Κώστα Καραμανλή για το αξίωμα του Προέδρου της Δημοκρατίας. Υπέρ της πρότασης τάχθηκε και το ΠΑΣΟΚ. Στην πρώτη ψηφοφορία που έγινε στη Βουλή στις 8 Φεβρουαρίου του 2005 ο Κάρολος Παπούλιας εξελέγη Πρόεδρος της Δημοκρατίας από τον πρώτο γύρο με 279 ψήφους. Στις 3 Φεβρουαρίου 2010 ο Κάρολος Παπούλιας επανεξελέγη στο ύπατο αξίωμα της χώρας με 266 ψήφους στο σύνολο των 298 ψηφισάντων. Υπερψηφίστηκε από σύσσωμες τις Κοινοβουλευτικές Ομάδες του ΠΑΣΟΚ, της ΝΔ και του ΛΑΟΣ. Με το αποτέλεσμα αυτό έγινε ο τρίτος Πρόεδρος που επανεκλέγεται για δεύτερη θητεία. Ήταν νυμφευμένος με τη Μαρία Πάνου και είχε τρεις κόρες.

H Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Ουγγαρίας εκφράζει τα βαθιά συλλυπητήρια για τον χαμό του πρ.Προέδρου της Ελληνικής Δημοκρατίας κ.Κάρολου Παπούλια. (α.οικ)

ΑΥΤΟΔΙΟΙΚΗΣΗΕΛΛΗΝΩΝΟΥΓΓΑΡΙΑΣ MAGYARORSZÁGI GÖRÖGÖK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATA

KÖZLEMÉNY

A Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata nevében nagy örömmel és büszkeséggel tájékoztatom Önöket, hogy a 2021. esztendőben Nemzetiségekért Díjban Szidiropulosz Archimédesz tanár, szociológus, kutató részesült, aki a magyar és görög történelem tanulmányozása során kiemelkedő publikációkat tett közzé.

A díjat Semjén Zsolt, a Miniszterelnök általános helyettese és Soltész Miklós az Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért felelős Államtitkár adták át.

A Díjazottnak szívből gratulálok!

Budapest, 2021. december 20.

Hristodoulou Konstantinos elnök Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata

ΕΠΙΣΗΜΗ ΑΝΑΚΟΙΝΩΣΗ Εκ μέρους της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας με μεγάλη χαρά και περηφάνια ενημερώνω τους αγαπητούς Έλληνες και Ούγγρους φίλους μας, ότι για το έτος 2021, το Βραβείο Εθνικοτήτων απονεμήθηκε στον Αρχιμήδη Σιδηρόπουλο καθηγητή, κοινωνιολόγο, ερευνητή, για τις υψηλού επιπέδου δημοσιεύσεις του, αναφορικά με την ουγγρική και την ελληνική ιστορία. Το βραβείο απένειμαν ο Αναπληρωτής Πρωθυπουργός της Ουγγαρίας κ. Zsolt Semjén και ο αρμόδιος Υφυπουργός για θέματα Εκκλησιών και Εθνοτήτων κ. Miklós Soltész. Συγχαρητήρια εκ βάθους καρδίας στον βραβευθέντα Κωνσταντίνος Χριστοδούλου Πρόεδρος Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας

(α.οικ) 1054 Budapest, Vécsey u. 5.

honlap: www.mgoo.hu e-mail: titkarsag@mgoo.hu; grtitkar@t-online.hu, Tel: (+36 1) 302 72 75 Fax: (+36 1) 302 72 77

7

A Nemzetiségekért Díj 2021. évi görög díjazottja: Szidiropulosz Archimédesz Andreas Oikonomou interjúja Szidiropulosz Archimédesz szociológussal

– 2021 sikeres év volt az Ön számára. Elégedettnek érzi magát?

nem vádolhattak „nacionalizmussal”.) A témára vonatkozó kutatásaimat összekapcsoltam a 20. századi görögséget ért nagy tragédiával, a kisázsiai népirtással és a másfélmillió embert érintő ún. „lakosságcserével” is. Minderről a 2009-ben indított folyóiratunk, a Trianoni Szemle folyamatosan közölt írásokat, tanulmányokat. Érthető részemről a két nép tragédiájának összekapcsolása, különösen, hogy mindkét témát agyonhallgatták. Én valójában csak meg akartam érteni, hogy mi történt velünk, a családommal, a szüleim nemzedékével, mi történt azzal a két néppel, melyhez tartozónak érzem magam.

A Nemzetiségekért-díj ezért nem csak megtisztelő elismerés

– Ami az elismeréseket illeti, nincsen hiányérzetem, hiszen egyetlen esztendőre sűrűsödött minden: három jelentős kitüntetésben részesültem, két állami és egy civil elismeréssel jutalmazták munkámat. A legutóbbit, a Nemzetiségekért-díjat a magyarországi görögség sorsát és életútját kutató és publikáló munkásságomért kaptam. Ezt a kutatómunkát nyilván nem akkor kezdtem, amikor kineveztek a Görög Intézet élére, hanem még egyetemistaként (a szakdolgozati témám Eleftheriosz Venizelosz pályaképe volt), célirányosan pedig 1980-tól, amikor a szociológiai tanulmányaimat is befejeztem.

A 80-as, 90-es évekre visszaemlékezve, meg kell mondanom, nagy nehézségeket és akadályokat, sok gáncsoskodást kellett leküzdenem, hogy a kutatásaimat folytathassam és egy-két könyv erejéig befejezhessem. Ha ezeket az évtizedeket is figyelembe veszem, korántsem érzek elégedettséget. Sokkal többet is tehettem volna ez ügyben, ha a külső (és belső) körülmények szerencsésebben alakulnak. Történészként ezért is fordultam a magyarság nagy traumája, a Trianon-téma felé, bár ezzel is ingoványos talajra léptem. Itt is találkoztam – főleg eleinte – sok értetlenséggel és nemtelen támadással, de váratlanul sok biztató, baráti szóval és támogatással is. (Stratégiai jelentőségű Szidiropulosz Archimédesz átveszi az elismerést volt az én görögségem, hiszen engem

Szidiropulosz Archimédesz a díjazottak között

8

tegezett mintát, amelybe kb. 1900 ember neve került. Ennyi címre küldtem el postán a kérdőívet. Nem akarok módszertani részletekbe belemenni, csak annyit jegyzek meg: szociológiai kutatások szerint, ha egy postai kérdőívre a megkérdezettek 35-40%-a válaszol, akkormár releváns következtetéseket vonhatunk le. Sajnos, egy nem várt esemény minden számításomat keresztülhúzta: A Görög Kommunista Párt orgánuma, a Rizoszpasztisz Gyanús kérdőív címmel megjelentetett egyfelhívást, hogy az érintettek ne töltsék ki s ne küldjék vissza a kapott kérdőívet. Ennek következtében a megkérdezetteknek csak tíz százaléka válaszolt.

Számomra ez volt a legfájdalmasabb, s kutatásaim következményeit tekintve a legsúlyosabb időszak. Gyakorlatilag tönkretették egész addigi és jövőbeli munkámat.

Semjén Zsolt, Szidiropulosz Archimédesz, Soltész Miklós

számomra, hanem igazolás is! Nagyon fontos és megható visszaigazolás. Köszönöm.

– Meséljen az életéről! Voltak nehéz időszakok?

– Természetesen voltak, bár négy éves voltam, amikor Magyarországra kerültem. A görögországi gyerekkoromról emlékképeim alig vannak. Minden, amit tudok, vagy tudni vélek, édesanyám, testvéreim elbeszélései nyomán rögzült bennem.

Felnőttként kezdtem csak kérdezni az édesanyámat és a testvéreimet. Túl későn, és bátortalanul! Édesapám elesett a polgárháborúban, édesanyám, igazi görög hősként, mentette, majd összegyűjtötte a gyerekeit itt Magyarországon (csak Janisz bátyámat nem tudta, ő Taskentbe került). Ahogy lehetett, otthont, családot teremtett nekünk. A történelmet s az egyéni élettörténeteket megismerve – így a nyolcvanhoz közeledvén – egyre inkább csodálom a görög asszonyok életet védő, a hontalanságban is otthont teremtő erejét és bölcsességét. Én a két nővéremmel kerültem 1948-ban Magyarországra, s ha nem is voltunk mindig egy gyerekotthonban, tudtam, nem vagyok testvértelen. Az viszont igaz, hogy – a befogadó magyar állam minden gondoskodása ellenére – bizonytalannak, hazátlannak éreztem magam még felnőtt korom elején is. Hosszú időbe és tudatos munkába került, hogy ma már „otthon vagyok a világban”, sőt két hazát is magaménak tudhatok. A sors ajándéka ez.

A nevedben a sorsod, szokták mondani. Nekem a keresztnevem a szirakuzai tudóst, Arkhimédést idézi, az antikvitást meg a pondioszi gyökereimet (náluk szokás volt antik neveket adni). Úgy érzem, a nevem egy kicsit az életutamat és a munkásságomat is komolyan meghatározta. Ennek örülök.

Az előző kérdésnél utaltam a kutatómunkám nehézségeire.

Ezzel kapcsolatban felidéznék egy akkor – legalább is – számomra különös akadályt. 1985 októberében a magyar állam ösztöndíjasaként Athénbe mehettem, hogy a görög emigráció visszatelepült tagjainak új életéről, lehetőségeiről végezzek kutatásokat. A görög fél olyannyira komolyan vette az én fogadásomat (nem az athéni Szociológiai Intézetre gondolok, akinek hivatalból is támogatnia kellett volna engem, hanem a Papandreu-kormányzatra), hogy külön irodát bocsátott rendelkezésemre a Társadalombiztosítási Minisztérium (Υπουργείο Κοινωνικών Ασφαλίσεων) belvárosi épületében. És megkaptam azt a 26 ezer adatlapot, melyet minden visszatelepültnek ki kellett töltenie. Ez az összeírás képezte ugyanis a repatriáltak támogatási és a társadalombiztosítási alapját. (1985-ig huszonhat ezren tértek vissza Görögországba a kb. hatvanezer politikai emigránsból.) Az összeíró lapok (Δελτία) tartalmazták a vis�szatelepültek adatait. Ezek feldolgozásával készítettem el a ré-

– Hogyan képzeli el a jövőben a görögség sorsát Magyarországon?

– Sajnos, a világ és benne Európa rossz úton jár. Úgy látom, a régi ideológia és gyakorlat, ami Közép-Kelet-Európa országaiban négy évtizeden át megkeserítette az emberek mindennapjait és erkölcsileg elképzelhetetlen mélységekbe taszította a társadalmat, ma talán még nyíltabban és drasztikusabban jelentkezik. Újraélednek azok az erők, amelyek egyszer már tönkretettek családokat, népeket, nemzeteket.

Ezek a folyamatok Görögországot éppúgy befolyásolják, mint a magyarországi görögség életét. Itt lenne az ideje mindenkinek felismerni, hogy félre kell tennünk – nekünk, magyarországi görögöknek is – az ideológiai és egyéni sérelmeinket, össze kell fognunk, hogy elkerüljük a mindenkit egyformán fenyegető veszélyeket. Kicsit szkeptikus vagyok ebben a kérdésben: miért éppen most sikerülne a görögséget egyesíteni?

– Mit tanácsolna az új generációnak?

– Kérdezzenek, gondolkozzanak, beszélgessenek, s merjenek felelősen dönteni! Próbálják önállóan – félretéve a pártpolitikai szempontokat – végiggondolni, hogy milyen világban élnek, milyenben szeretnének élni, miközben a világhatalom csúcsán álló cégek és az őket kiszolgáló európai nagyhatalmak olyan világrendet kínálnak nekik, nekünk, amelyben az egyéni hangoknak nincs helye, és ahol – miként oly sokszor a történelemben – mások akarják megmondani, hogyan gondolkodjunk, mit tegyünk és mi a jó nekünk. Ha ebbe a zsákutcába belemegyünk, nincs visszaút. Korábbi hagyományainkat elfelejthetjük, önmagunkat is becsapva eláruljuk a saját nemzetünket, közösségünket, családunkat. Csak akkor kerülhetjük el ezt a csapdát, ha felvértezzük magunkat egyéni s nemzeti önismerettel és a hagyományos, az emberi életet segítő, megőrző értékrenddel.Üzenem a fiataloknak, ne hallgassanak az ún. „szabadgondolkodókra”, mert amit ők képviselnek, valójában nem a szabadságról szól, hanem a szabadosságról, az alávetettségről, vagyis a mindenkori hatalomról.

A mostani ugyanolyan beteg kor, mint amiről Szekfű Gyula ír a Három nemzedékben (1920). Beteg korban keresni az igazságot – ez az igazi vállalás – és egyben tragikum. Persze, ez sokkal nehezebb, bonyolultabb útválasztás, mint az, amit a liberális-globalista erők negédesen és egyre erőszakosabban, durvábban kínálnak a fiatal nemzedékeknek. A még erőszakosabb és hazug média segítségével. Résen kell lennünk. Egyre több az „Efialtész” közöttünk, óvakodjunk tőlük! Ne legyen szégyen a sajátjainkért kiállni, ha kell, áldozatot is hozni, s nemzetünket, nemzetiségünket vállalva keresni a boldogulást.

– Köszönöm a beszélgetést.

Andreas Oikonomou

9

Ευαγγελία Τσαρούχα

ΓΙΩΡΓΟΣ ΣΕΦΕΡΗΣ Όπου και να ταξιδέψω η Ελλάδα με πληγώνει· παραπετάματα βουνών αρχιπέλαγα γυμνοί γρανίτες… το καράβι που ταξιδεύει το λένε ΑΓ ΩΝΙΑ 937. Ο Γιώργος Σεφέρης (πραγματικό όνομα: Γεώργιος Σεφεριάδης) γεννήθηκε στα Βουρλά Σμύρνης τις 29 Φεβρουαρίου (13 Μαρτίου) 1900 και απεβίωσε στην Αθήνα τις 20 Σεπτεμβρίου 1971.

«Επί σκηνής» [Δ΄] Η θάλασσα∙ πώς έγινε έτσι η θάλασσα; Άργησα χρόνια στα βουνά∙ με τύφλωσαν πυγολαμπίδες. Τώρα σε τούτο τ’ ακρογιάλι περιμένω ν’ αράξει ένας άνθρωπος ένα υπόλειμμα, μια σχεδία. Μα μπορεί να κακοφορμίσει η θάλασσα; Ένα δελφίνι την έσκισε μια φορά κι ακόμη μια φορά η άκρη του φτερού ενός γλάρου. Κι όμως ήταν γλυκό το κύμα όπου έπεφτα παιδί και κολυμπούσα κι ακόμη σαν ήμουν παλικάρι καθώς έψαχνα σχήματα στα βότσαλα, γυρεύοντας ρυθμούς, μου μίλησε ο Θαλασσινός Γέρος: «Εγώ είμαι ο τόπος σου∙ ίσως να μην είμαι κανείς αλλά μπορώ να γίνω αυτό που θέλεις». (Τρία κρυφά ποιήματα, Τυπογραφείο Γαλλικού Ινστιτούτου, 1966) Η επέτειος των πενήντα χρόνων από το θάνατο του νομπελίστα ποιητή μας, συνέπεσε με την 200ή επέτειο της έναρξης του απελευθερωτικού αγώνα του 1821. Και η μνημόνευσή του τώρα, συμπίπτει με τα εκατό χρόνια από την Μικρασιατική καταστροφή και τον μεγάλο ξεριζωμό. Δεν είναι όμως τυχαίο που μνημονεύουμε στο πρώτο τεύχος του Ελληνισμού 2Ο22 τον Γιώργο Σεφέρη, γιατί συνδέεται στενά και με τα δυο ιστορικά γεγονότα του ελληνισμού. Η ήττα των Ελλήνων στην Μικρά Ασία είχε καταστροφικές συνέπειες. Περίπου 1.000.000 ΄Ελληνες έχασαν την ζωή τους και 1.500.000, είχαν προσφύγει στην Ελλάδα. Εξέχουσες φυσιογνωμίες του πνευματικού, καλλιτεχνικού και επιχειρηματικού τομέα που διακρίθηκαν τον εικοστό αιώνα στην Ελλάδα ήταν Μικρασιάτες. Θα αναφέρω μόνο μερικούς από τον τομέα των γραμμάτων, οι οποίοι είναι γνωστοί και στο ουγγρικό κοινό.

10

Φώτης Κόντογλου Ο Φώτης Κόντογλου γεννήθηκε στο Αϊβαλί της Μικράς Ασίας στις 8 Νοεμβρίου του 1895 και πέθανε στις 13 Ιουλίου 1965 στην Αθήνα. Ο Φώτης Κόντογλου ήταν λογοτέχνης και ζωγράφος. Αναζήτησε την ελληνικότητα επιστρέφοντας στην ελληνική παράδοση, τόσο στο λογοτεχνικό όσο και στο ζωγραφικό του έργο. Ένα από τα κυριότερα πεζογραφικά έργα του είναι το βιβλίο του ΤΟ ΑΪΒΑΛΙ: Η ΠΑΤΡΙΔΑ ΜΟΥ, στο οποίο θρηνεί την απώλεια του Αϊβαλιού και την εξόντωση του Ελληνισμού από την Μικρά Ασία, μετά την Μικρασιατική Καταστροφή.

Ο Ηλίας Βενέζης (πραγματικό όνομα: Ηλίας Μέλλος, Αϊβαλί, 4 Μαρτίου 1904 –Αθήνα, 3 Αυγούστου1973) ήταν Μικρασιάτηςλογοτέχνης, μέλος της Ακαδημίας Αθηνών. Έγινε γνωστός με τα μυθιστορήματά του ΤΟ ΝΟΥΜΕΡΟ 31328( εκδόθηκε το 1924 σε συνέχεια στην εφημερίδα Καμπάνα του Μυριβήλη στην Μυτιλήνη) ,ΓΑΛΗΝΗ (1939) και ΑΙΟΛΙΚΗ ΓΗ (1943) που θεωρείται το σημαντικότερο έργο του Ο Βενέζης το 1922 είχε αιχμαλωτιστεί, και μαζί με άλλους 3.000 Αϊβαλιώτες τάχτηκε στα Τάγματα Εργασίαςγια 14 μήνες σε ηλικία 18 ετών. Αυτές οι εμπειρίες του περιγράφονται στο μυθιστόρημά του:Το Νούμερο 31328. Ο Βενέζης ήταν ένας από εκείνους τους λίγους που έμειναν στη ζωή. Σε σενάριο και σκηνοθεσία του Νίκου Κούνδουρου κινηματογραφήθηκε, το 1978, Το νούμερο 31328 με τον τίτλο: 1922, το οποίο είχε παγκόσμια επιτυχία, έτσι και στην Ουγγαρία. Ο Ηλίας Βενέζης κηδεύτηκε και τάφηκε στη Μήθυμνα (Μόλυβο) της Λέσβου απέναντι από τη μικρασιατική του πατρίδα. Σύμφωνα με τη θέλησή του, ο τάφος του είναι ανώνυμος με μόνη επιγραφή τη λέξη ΓΑΛΗΝΗ. Είχα την τύχη να δω το μνήμα του, καθώς και του φίλου του Εφταλιώτη, ως μέλος του συμποσίου Ελλήνων λογοτεχνών στο εξωτερικό, το 1977. Διδώ Σωτηρίου Η Διδώ Σωτηρίου(1909-2004) ήταν μυθιστοριογράφος και δημοσιογράφος. Γεννήθηκε στο Αϊδίνι της Μικράς Ασίας,και όπως γράφει η ίδια : ...Για αυτήν λοιπόν την πατρίδα μου, την αγαπημένη Μικρασία, μιλούν τα ΜΑΤΩΜΕΝΑ ΧΩΜΑΤΑ. Προσπάθησα αρχικά να ζωγραφίσω με χρώματα όμορφα μα και φοβερά μαζί μια πλατιά τοιχογραφία : τη σκληρή ζωή των Ελλήνων χωρικών της Μικράς Ασίας και την ειρηνική συνύ-

ήταν καλό στα χρόνια μου, πήραν πολλούς τα σκάγια οι άλλοι γυρίζουν ή τρελαίνονται στα καταφύγια. Πόρος, Γαλήνη, 31 του Οχτώβρη , 1946

Διδώ Σωτηρίου

παρξή τους με τους Τούρκους αγρότες. «Κείνοι που έζησαν μέσα στη θύελλα φεύγουν ένας-ένας κι η ζωντανή μαρτυρία τους χάνεται. Χάνονται οι λαϊκοί θησαυροί ή μπαλσαμώνονται στα ιστορικά αρχεία. ˝Απ’ του πεθαμένου το μάτι, μην περιμένεις δάκρυ˝ λέει μια μικρασιατική παροιμία. Γι’αυτό έσκυψα στις μνήμες των ζωντανών .Ακούμπησα μ’ αγάπη και πόνο τ’ αυτί στις καρδιές τους, εκεί που κρατούν τις θύμησες, όπως στο κονοστάσι τα βάγια και τα στέφανα». Τη Διδώ Σωτηρίου και σήμερα την έχω μπροστά μου, καθώς μας μιλούσε για αυτά που έζησε η ίδια τον καιρό της μικρασιατικής καταστροφής, και το ενδιαφέρον της να μάθει περισσότερα για τις δικές μας μαρτυρίες από τον εμφύλιο πόλεμο. Ο Γιώργος Σεφέρης στο ημερολογιακό μυθιστόρημά του : ΕΞΙ ΝΥΧΤΕΣ ΣΤΗΝΑΚΡΟΠΟΛΗ (πρώτη έκδοση των χειρογράφων 1926-1928, 1974 με επιμελητή τον Γ.Π. Σαββίδη) γράφει: Δευτέρα Άκουσα σήμερα από έναν πρόσφυγα τούτο: Βγήκαν κυνηγημένοι σ’ένα ελληνικό νησί. Μαγαζιά, σπίτια, πόρτες, παράθυρα, έκλεισαν όλα μονομιάς. Αυτός με τη γυναίκα του μέσα στο κοπάδι. Το μωρό έξι μέρες να τραφεί, έκλαιγε, χαλνούσε τον κόσμο. Η γυναίκα παρακαλούσε για νερό. Τέλος από ένα σπίτι της αποκρίθηκαν: “ένα φράγκο το ποτήρι”. Και ο πατέρας συνεχίζει: “Τι να κάνω; Κυρ Στράτη, έφτυσα μέσα στο στόμα του παιδιού μου για να το ξεδιψάσω”. Ο γυρισμός του ξενιτεμένου -Παλιέ μου φίλε τι γυρεύεις; Χρόνια ξενιτεμένος ήρθες με εικόνες που έχεις αναθρέψει κάτω από ξένους ουρανούς μακριά απ’ τον τόπο τον δικό σου.

- Γυρεύω τον παλιό μου κήπο, τα δέντρα μου έρχονται ως τη μέση κι οι λόφοι μοιάζουν με πεζούλια κι όμως σαν ήμουνα παιδί έπαιζα πάνω στο χορτάρι κάτω από τους μεγάλους ίσκιους κι έτρεχα πάνω σε πλαγιές ώρα πολλή λαχανιασμένος.

-Παλιέ μου φίλε ξεκουράσου σιγά σιγά θα συνηθίσεις, θ’ ανηφορίσουμε μαζί στα γνώριμά σου μονοπάτια θα ξαποστάσουμε μαζί κάτω απ’ το θόλο των πλατάνων σιγά σιγά θα ‘ρθούν κοντά σου το περιβόλι κι οι πλαγιές σου…

Αθήνα, άνοιξη 1938 ΚΙΧΛΗ Τα σπίτια που είχα μου τα πήραν. Έτυχε να ‘ναι τα χρόνια δίσεχτα·πολέμοι χαλασμοί ξενιτεμοί· κάποτε ο κυνηγός βρίσκει τα διαβατάρικα πουλιά κάποτε δεν τα βρίσκει· το κυνήγι

Στην τελετή της Σουηδικής Ακαδημίας στις 13 Δεκεμβρίου του 1963, ο Γιώργος Σεφέρης μίλησε για τη νεότερη ελληνική παράδοση, για τις πολλές όψεις της Ελλάδος και ανέφερε ως ορόσημα τον Διονύσιο Σολωμό, τον Ανδρέα Κάλβο, τον Κωστή Παλαμά, τον Κωνσταντίνο Καβάφη και τον Ιωάννη Μακρυγιάννη. Στο βιβλίο του ΔΟΚΙΜΕΣ (1962) ο Γιώργος Σεφέρης αναλύει τη γλωσσική, υφολογική και ιστορική σημασία των ΑΠΟΜΝΗΜΟΝΕΥΜΑΤΩΝ του Γιάννη Μακρυγιάννη, με πάρα πολλά παραδείγματα. (ΕΝΑΣ ΕΛΛΗΝΑΣ - Ο ΜΑΚΡΥΓΙΣΝΝΗΣ). Η διαπίστωση του Σεφέρη ισχύει και σήμερα: ”Ο δεύτερος λόγος που πιστεύω πως ο Μακρυγιάννης είναι ο πιο σημαντικός πεζογράφος μας είναι γιατί τον νομίζω σαν ένα μεγάλο διδάσκαλο της γλώσσας μας. Αν εξαιρέσω την ερειπωμένη Γυναίκα της Ζάκυθος του Σολωμού, δεν ξέρω άλλο κείμενο στα νέα μας γράμματα που να διδάσκει τόσα πολλά όσο το κείμενο του Μακρυγιάννη ”. Στις 28 Μαρτίου 1969 ο Σεφέρης μίλησε για πρώτη φορά δημόσια εναντίον της Χούντας. Γι’ αυτό το λόγο του αφαιρέθηκε ο τίτλος του πρέσβη επί τιμή, καθώς και το δικαίωμα χρήσης του διπλωματικού διαβατηρίου. Τον Ιούλιο του 1970 εκδίδονται τα Δεκαοχτώ κείμεναμεταξύ των οποίων, πρώτο, το ποίημα του Σεφέρη : Οι γάτες τ’ Αϊ-Νικόλα, που κλείνει με τους στίχους: «Γραμμή! Τινασου κάνουν οι ταλαίπωρες παλεύοντας και πίνοντας μέρα και νύχτα τοαίματο φαρμακερὸ τωνερπετών. Αιώνες φαρμάκι, γενιὲς φαρμάκι». «Γραμμή!» αντιλάλησε αδιάφορος ο τιμονιέρης. Η κηδεία του Γιώργου Σεφέρη εξελίχθηκε σε σιωπηρή πορεία κατά της δικτατορίας. Μετά τον θάνατό του εκδόθηκε το προσωπικό του ημερολόγιο με τίτλο «Μέρες…» καθώς και το «Πολιτικό» του ημερολόγιο. “Επὶ Ασπαλάθων...” Είναι το τελευταίο ποίημα του Σεφέρη και δημοσιεύτηκε στο Βήμα (23. 9. 71) τρεις μέρες μετὰ το θάνατό του.. Το ποίημα βασίζεται σε μία περικοπή του Πλάτωνα (Πολιτεία 614 κ. ἑ.) πουαναφέρεται στη μεταθανάτια τιμωρία τωναδίκωνκαιιδιαίτερα τουΑρδιαίου. Ήταν ωραίο το Σούνιο τη μέρα εκείνη του Ευαγγελισμού πάλι με την άνοιξη. Λιγοστά πράσινα φύλλα γύρω στις σκουριασμένες πέτρες το κόκκινο χώμα κι ασπάλαθοι δείχνοντας έτοιμα τα μεγάλα τους βελόνια και τους κίτρινους ανθούς. Απόμακρα οι αρχαίες κολόνες, χορδές μιας άρπας αντηχούν ακόμη... Γαλήνη.

- Τι μπορεί να μου θύμισε τον Αρδαίο εκείνον; Μια λέξη στον Πλάτωνα θαρρώ, χαμένη στου μυαλού τ’ αυλάκια, τ’ όνομα του κίτρινου θάμνου δεν άλλαξε από εκείνους τους καιρούς. Το βράδυ βρήκα την περικοπή: “ Τον έδεσαν χειροπόδαρα“ μας λέει “ τον έριξαν χάμω και τον καταξέσκισαν απάνω στους αγκαθερούς ασπαλάθους και πήγαν και τον πέταξαν στον Τάρταρο, κουρέλι”. ΄Έτσι στον κάτω κόσμο πλέρωνε τα κρίματά του ο Παμφύλιος Αρδαίος ο πανάθλιος Τύραννος.

31 του Μάρτη 1971 Ευαγγελία Τσαρούχα

11

Kollátosz Fotiosz felvirágoztatta a görög színházi életet Magyarországon 2020. novemberében történelmi eseménnyel örvendeztette meg a magyarországi görög kisebbséget a Kollátosz Fotiosz vezette Amfitheatro görög nemzetiségi színház. A Nemzeti Színház Jelen/Lét fesztiváljának keretein belül a Nagyszínpadon került bemutatásra görög nyelven, magyar felirattal Oedipus Tyrannus tragédiája. Az eredetileg 2020 márciusára tervezett bemutatót a koronavírus első hulláma miatt végül csak októberben vihették színpadra a görög és magyar származású művészek, de ennek ellenére is hatalmas sikerrel zárult az első, történelmi előadás. A darab különlegessége volt, hogy ókori klasszikus elemeket mutatott be modern köntösben, továbbá magyarországi görög fiatalok is szerepet kaptak az előadásban.

Nem is lehetett kérdés, hogy folytatják a munkát az Amfitheatro színházi társulat művészei, és terveik között szerepel egyre több darab bemutatása is.

2021 szeptemberében második alkalommal mutatta be az Amfitheatro Oedipus Tyrannus tragédiáját a Nemzeti Színház Nagyszínpadán. Az ezúttal is teltházas előadás alkalmával komoly színházi szakemberek, színészek és rendezők is helyet foglaltak a nézőtéren.

A színdarab után Vencel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója felkérte a társulatot, hogy mutassák be darabjukat a szerbiai Novy Sadban rendezendő Synergy nemzetközi színházi fesztiválon is. Így újabb mérföldkőhöz érkezett az Amfitheatro színházi társulat, és a hazai sikerek után ezúttal már nemzetközi színpadon is lehetőséget kaptak. Ez volt az első alkalom, hogy magyarországi görög színházi társulat meghívást kapott egy nemzetközi színházi A társulat

12

fesztiválra. Sőt, a decemberi nemzetközi premier után az Amfitheatro csoportját választották a legjobbnak a fellépő társulatok közül. Elsősorban ezek az eredmények vezetőjüknek, Kollátosz Fotiosz színművésznek és rendezőnek köszönhetőek, aki felvirágoztatta a magyarországi görög színházat, összefogta és megtestesítette a görög kultúrát MagyarorKollátosz Fotiosz szágon.

Különböző médiumokból is rendre megkeresték Kollátosz Fotioszt a sikerek láttán. Több cikken keresztül is foglalkozott az Amfitheatro nemzetiségi színházzal és tevékenységükkel a Fidelio magazin, míg a görög ERT televízió is műsorra tűzött egy interjút Kollátosz Fotiosszal. A társulat vezetője nagy tervekkel vág neki a jövőnek, egyik legnagyobb tervüként említette az Oedipusz Tyrannus folytatásának szánt Szophoklész: Antigoné című darabjának bemutatását. Ezen kívül a magyarországi görög fiatalokkal is folytatódik közös munkája, fontosnak tartja már most kialakítani az “utánpótlást”, akik a jövőben is őrizni fogják a görög kultúrát Magyarországon. A 8 és 18 év közötti fiatalokkal bábszínházi előadásokat is tervez Aesopus mítoszaiból. Kiemelte, hogy a 2022. év egyik legnagyobb eseményeként készülnek a görög zeneszerző, Markosz Vamvakarisz halálának 50. évfordulójára koncerttel. Az emlékkoncerten rembetiko stílusú dalok fognak felcsendülni a legendás görög zeneszerzőtől, az esemény megszervezésében a 10. és 17. kerületi önkormányzat is segédkezik. Kollátosz Fotiosz a jövőben is azért fog dolgozni színtársulatával, hogy minél több emlékezetes és büszke pillanatot szerezzen a magyarországi görög kisebbség számára kulturális és színházi tevékenységével. ifj. Klicasz Szpirosz

Ioanna Karystiani: Batyu

A krétai származású IoannaKarystiani a kortárs görög irodalom egyik meghatározó alakja. Írásai a minőségi szépirodalmat képviselik, és amellett, hogy az olvasók körében népszerű, a kritikusok is elismeréssel szólnak róla.

Szülei 1922-ben a kis-ázsiai katasztrófa után– menekültként érkeztek Haniába és életük végéig hálásak voltak a városnak, hogy az befogadta és elfogadta őket. Az 1952-ben született írónő 18 éves koráig élt Haniában, utána Athénban jogi egyetemre jelentkezett. Az egyetemi évek alatta baloldali érzelmű Ioanna Karystiani diktatúraellenes tevékenységet is folytatott, melynek következtében a junta kínzásoknak vetette alá.

Az egyetem mellett különböző lapoknál (a Rizospastis -nál, a Tetarto-nál, az Ena-nál, az Eikones-nél és külföldi folyóiratoknál is) dolgozott, ahol cikkekhez készített illusztrációkat, később pedig áttért az írásra. Hősei közt gyakran találunk idős embereket, akik történeteit a való életben is szívesen hallgatja. Athén városa gyakran szerepel műveiben helyszínként, ahogy egy vele készített interjúban említi, a mai Athén „Görögország és az Európai Unió kulturális életének antireklámja” a maga bevándorlóival, bűnügyeivel, munkanékülieivel, a hivatali sorban állásaival.

Egy 2011-ben készített interjúban elmondta, hogy művei általában úgy születnek, hogy először a címet és a történet végét találja ki és utána egészíti ki a többi résszel.

Az írónőnek eddig két elbeszéléskötete jelent meg, amikből az I kyria Kataki című elbeszélés-gyűjteményét négy színházi társulat is színpadra vitte.

A Mikra Agglia című regénye 1998-ban elnyerte az Év legjobb regénye állami díjat és ugyanez a regény az Európai Kiválóság Irodalmi díjra (amit az Európai Unió 1989 és 1999 közt osztott egy-egy európai író és fordító részére) és a Balkanika díjra (1995 óta létezik és balkáni írók kapják) is a jelöltek közt szerepelt.

A 2001. évben a Koustoumi kai choma a Diavazo folyóirat szavazása alapján az Év legjobb regénye díját kapta. A Souel című műve 2007-ben ismételten az „Év legjobb regénye” állami díjat nyerte el. Utolsó regénye a Faraggi, 2015-ben jelent meg.

A legtöbbünk által látott Nyfes, a Menyasszonyok című (Pantelis Voulgaris, azaz a férje által rendezett és 2004-ben bemutatott, rengeteg díjat nyert) kultikus filmnek is Ioanna Karisztiani írta a forgatókönyvét.

Díjazott műveit német, olasz, spanyol, angol, francia nyelvre is lefordították.

A Batyu című művet a Diavazo folyóirat 2010-ben az év legjobb regényének választotta. Manos Kontoleon, aki maga is a kortárs szépirodalom kiemelkedő alakja, saját blogján elismerően szól a könyv stílusáról, gazdag, választékos nyelvezetéről, a mű arányos felépítéséről.

A Batyu nem egy könnyed olvasmány, de mégis letehetetlen. Olvasás közben Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése juthat eszünkbe – a bűn és a büntetés, a bűnhődés, a feloldozás és a feloldozhatatlanság témaköre. Az írónő őszintén ki meri mondani, hogy semmi nem fekete és fehér, egyikünk tettei sem tisztán jók vagy rosszak, és bár idővel a bűnök többségét az áldozatok vagy a hozzátartozók megbocsátják, mégis vannak olyan tettek, amikre nincs bocsánat; és léteznek olyan bűnelkövetők, akik élete végérvényesen zátonyra futott, bármi is volt a bűn elkövetésének oka.

A batyu a teher, amit mindnyájan cipelünk, ami lehet akár saját, akár családi örökség is.

A mű központjában az anya, Vivi Holeva és egyetlen fia, Linos drámája áll, leginkább a szeretetet adni képtelen anyáé – talán ez az oka minden szerencsétlenségnek. Az események keretes szerkezetben bontakoznak ki: egy anya-fia delphoi kirándulással kezdődik a regény, a mű közepén megtudjuk, milyen eseménysorozat vezetett el a bűn elkövetéséig, a végén pedig újra Dephoi-ben, a Föld köldökénél vagyunk, ahol a főszereplők, bár lelkileg közelebb kerülnek egymáshoz, a saját és egymás batyujának súlya alatt csaknem összeroppannak. Közben a háttérben a 2000-es évek eleji görög, főleg athéni események is fel-felbukkannak.

Ioanna Karisztiani Batyu című regénye magyarul Kurtisz Krisztián fordításában, a Napkút Kiadó gondozásában olvasható. A kiadó a Batyu című regénnyel együtt összesen 26 kötetetjelentetett meg 2016-ban a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, melyen először mutatták be a könyv magyar fordítását.

Pancsosz Alexandra

13

Dr. Berki Ádám: „Kétszer voltam zarándokúton az Áthosz hegyen, ami alapvető élmény volt az életemben” Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy az Ellinizmos című folyóiratban vendégül lehet Berki Ádám görög származású ügyvéd. Évtizedek óta Budapesthez köti a munkája, és sokszor vállalt görög közösségünket érintő fontos ügyeket.

2001-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök jelölte az ombudsmani posztra. Édesapja évtizedekig főpap volt a Petőfi téri görög templomban. Ő volt a Magyar Orthodox Egyház vezetője 1954–1994 között, amíg közvetlen püspöki irányítás alá nem került. Érdemes tehát elolvasni a nagyon érdekes interjút.

– Befolyásolta-e a koronavírus az életedet? Hogyan látod általában az egész helyzet alakulását?

– 2020 márciusa volt az első időpont, amikor közelről tapasztalhattuk meg a vírus hatását, amely azóta folyamatosan változó aktivitás mellett állandóan jelen van a mindennapjainkban. Az első időszakban nem volt semmilyen közvetlen tapasztalatom, csak a hírekben hallottam a bajról, Aztán egyre több esetet hallottam barátaimtól, ügyfeleimtől, ismerőseimtől, hogy hol, mikor mi történt és ijesztőek voltak a statisztikai adatok. Ebben az időszakban kevesebben jöttek az irodánkba, de a munka igazán nem csökkent, hiszen mindent el lehetett intézni elektronikus úton is. Amikor viszont megkezdődtek a bezárások, akkor már lényegében mi is bezártuk az irodát, sok iratot hazavittem, hogy otthonról tudjak a folyamatban lévő ügyekben intézkedni.

Igazi változást az oltások megjelenése hozott, amikor megkaptuk az első, majd a második oltást. Ez már 2021 tavaszán történt, aztán nyáron már elmentünk nyaralni Naxosra és amikor visszajöttünk, akkor megkaptuk a harmadik oltást is. Azóta majdnem helyreállítottuk az irodánkban a rendet, de természetesen sok fertőtlenítéssel és maszkokban találkoztunk az ügyfelekkel.

Igazán problémát a bíróságokon alkalmazott szigor okozott, mert sok esetben halasztották a tárgyalásokat, tehát nem a szokásos ütemben folytak, folynak az ügyek.

Az általános helyzettel kapcsolatban elmondom, hogy bízom az orvosainkban, virológusainkban, igyekszem betartani javaslataikat, figyelmeztetéseiket. Ha jól gondolom, most megint csökkenő tendencia várható, és valószínűleg ez a vírus is besimul a többi influenza vírus mellé. Talán megtanulhatunk együtt élni vele, akár rendszeres oltásokkal védekezve ellenük. Tehát kifejezetten oltáspárti vagyok.

– A Berki név történelmi, kulturális és egyházi jelentőségű.

Milyen örökséget hagy maga után? Mesélne a családjáról?

– Családunk története két ágon ismerhető meg, a magyar és

Athénben az egész család egy templomlátogatáson (1958.)

14

Dr. Berki Ádám

a görög ágon, és ezen keresztül tudom a kérdés első felét is megválaszolni.

A magyar ág a tipikus Osztrák-Magyar Monarchiai-beli keveredés alapján alakult ki. Édesapám apai ágán lévő felmenői között található magyar és sváb, az anyai ágán pedig dalmáciai vérvonal. Ebből adódik, hogy Édesapám a Monarchia területén, Dalmáciában, Kataróban (ma Cotor) született az első világháború végén. Összesen négyen voltak testvérek, akik közül Édesapám mellett Zuárd Illés is papi szolgálatot látott el, Zoe vegyészmérnök lett, Géza pedig zeneszerző-zenész volt. Általános iskoláit itt kezdte, és 13 éves volt, amikor nagyapám, aki akkor már nyugdíjas katonatiszt volt, Szentesre küldte kosztosdiáknak, hogy megtanuljon magyarul is. A szentesi házigazdája később baráti szállal kötődött hozzánk egész családjával. Édesapám a középiskoláit már Budapesten a Szent László gimnáziumban folytatta, itt is érettségizett. Ebben az időszakban Rákosligeten lakott előbb nagynénjénél, Berki Lili színművésznél, aki férjével, Gózon Gyulával együtt ismert alakja volt az 1930-as évektől kezdve a művészvilágnak. Később nagyapámék is Magyarországra költöztek, és ők is Rákosligeten kötöttek ki. Édesapám a középiskolai időszakban és azt követően is a Petőfi téri templomba járt, ahol rendszeresen ministrált, mivel a dalmáciai vonal miatt orthodox (akkori kifejezéssel „görög keleti”) vallású volt a család. Itt szerzett tudomást arról, hogy a Haris-alapítvány révén lehetőség van arra, hogy az Athéni Kapodistrias Egyetemen teológiát tanuljon, ami gyermekkori vágya volt. Így került Athénbe, ahol úgy kezdte meg tanulmányait, hogy nem ismerte a nyelvet, és a várost sem, illetve senkit sem ismert a városban.

Elbeszélései szerint nagy segítséget jelentett számára a magyar követség támogató jelenléte, majd fokozatosan – ahogy egyre jobban megtanulta a nyelvet, ami általában nagyon kön�nyen és gyorsan ment neki, – önállósodott, és sikeresen vette a vizsgákat. 1936-1940 között végezte az egyetemet, közben kitört a II. világháború, de Görögországot a hadi események ekkor még nem érték el.

Édesapánk, Berki Feríz papi öltözetben (2005.)

Az egyetemi évei alatt ismerte meg édesanyámat az egyetemen, ahol diáktársak voltak, és ez vezetett 1942. nyarán életük végéig tartó házasságukhoz.1941 és 1952 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (majd utódintézménye) ortodox ügyekért felelős referense volt.

Talán a lap olvasói számára érdekesebb az édesanyám családja, amely a közép-görögországi Karpenisiből származott, de szülei már Athénben éltek és házasodtak össze, négy gyerekük közül az első volt az édesanyám. A nagyapám, Andreas Pournaras, jogász végzettségű volt, újságíró lett, majd saját újságot is nyitott testvérével. Amikor a Metaxasz diktatúra kezdetén, 1936-ban az újságot betiltották, könyvkiadót nyitott Papyrosz névvel, amelynek célja az ógörög klasszikusok újgörög nyelvű kiadása volt. Ő maga több ógörög és francia szerzőt is lefordított. Az általános görög lokálpatriotizmus alapján jelentős szerepet vállalt származási helyének felemelése, elismertetése érdekében, és hosszú évekig elnöke volt a Panevritaniki Enoszisz-nak. (Πανευρυτανική ΄Ενωση) Nagyanyám tanítónői képesítéssel rendelkezett, de gyakorlatilag olyan fiatalon ment férjhez, hogy nem tanított sosem.

Szüleim az esküvőjük után Magyarországra jöttek, és testvéremmel, Manuelával én már Budapesten születtem. A háború utáni nehéz időkben (1948-ban) édesanyám a két gyerekkel Athénbe utazott, ahol 8 hónapot töltött. Ekkor mindketten megtanultunk görögül. Hazaérkezésünk után gyakorlatilag elfelejtettük a nyelvet, de agyunk legmélyén biztosan megmaradt, amit az bizonyít, hogy 1958-ban, amikor leutazhattunk a görögországi rokonsághoz, néhány hét alatt ismét „megtanultunk” görögül. Ezt követően minden évben Görögországban nyaraltunk görög nagyszüleink meghívására, és ez vezetett odáig, hogy végül testvérem ott járt egyetemre, az athéni egyetem régészeti szakát végezte el, és azóta is ott él. Én magam minden iskolámat Budapesten végeztem és csak nyaranként volt módom felkeresni Görögországot és a rokonságot. Édesapám 1941 és 1952 között a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium orthodox ügyekért felelős előadója volt. Ezzel párhuzamosan igazgatója és kinevezett rendes tanára volt az 1942.

évben megnyílt Budapesti Görög Keleti Lelkészképző Főiskola és Papnevelő Intézetnek, amely 1942- áprilisától 1944. júniusáig működött. 1944 nyarán egy SS páncélos hadosztály elfoglalta a főiskolát, és édesapámat, valamint kollégáját, Popovits Istvánt 1944. december 5-én a nyilasok letartóztatták és Sopronkőhidára szállították. A háború utolsó hónapjait itt töltötte „védőőrizetesként”. A front közeledtével a foglyokat Németország irányába elszállították, de oda már nem érkeztek meg, mert utolérte a transportot a front. Fogolytársai nagyobb része megmenekült, de együtt volt pl. Bajcsy Zsilinszky Endrével (politikus és újságíró) is, akit még Sopronkőhidán kivégeztek. Édesapánkat 1954. évben szentelték pappá, és nevezték ki a Magyar Orthodox Egyház vezetőjévé, amely tisztet önállóan látott el az egyház szervezeti átalakításáig, amikor a megyés püspök közvetlen irányítása alá került az egyházmegyévé alakított egyház. Édesapánk vezetésével az egyház a helyi görögség egyik speciális kultúrhelyévé vált, ahol sokan megfordultak a diaszpórában élő itteni görögök közül is, valamint a későbbi időszakban a Budapesten tanuló görög diákok és szüleik is.

Az 1990-es évek elejéig szoros kapcsolatot ápolt az egyházzal a görög nagykövetség számos tagja, akik rendszeresen megjelentek a templomi szertartásokon is, mivel Édesapánk a liturgiát többek között görög nyelven is tartotta és felejthetetlen görög nyelvű prédikációkat is tartott.

Több magas szintű egyházi és állami kitüntetést kapott hos�szú szolgálata alatt, és jelentős tevékenységet folytatott a testvéregyházakkal folytatott dialógus keretében.

1957-ben teológiai doktori címet szerzett az eperjesi Or­ thodox Teológiai Karon, majd 1973-ban a Moszkvai Teológiai Akadémia, és 1988-ban a budapesti Református Hittudományi Akadémia díszdoktori címet adományozott neki. Édesapánk jelentős alkotói tevékenységet is folytatott, újságot szerkesztett, cikkeket, könyveket írt.

A budapesti Görög Keleti Főiskola igazgatójaként és tanáraként 1942–1944 között szerkesztette a főiskola „Hronika” című évkönyvét, amelybe maga is több cikket írt.

Egész életében munkálkodott azon, hogy a magyar orthodoxia számára a liturgikus szövegeket magyar nyelvre fordítsa, mivel az orthodox egyházban általánosan elterjedt az, hogy az istentiszteletek nyelve az adott nép nyelve legyen. Ebbe a munkájába illeszkedett első jelentősebb műve is: A Magyarországi Orthodox Keleti Egyház Szervezése (1942), és A keleti orthoAz első unokák (ikrek) megszületése után, a boldog nagyszülők két gyermekükkel és azok házastársával (1983.)

15

dox egyház elnevezéséről (1945), valamint Az 1968. IX. t.c. kánonjogi megvilágításban (1945) című írásai.

Jelentős szerepe volt főiskolai tanártársaival együtt a magyar nyelvű orthodox teológiai, liturgiai, hitbuzgalmi irodalom lerakásában. Popovits Istvánnal, tanártársával közösen fordították magyar nyelvre Aranyszájú Szent János Isteni Liturgiáját (1944) és a Kánonok Könyvét (1946), majd folyamatosan láttak napvilágot a görög nyelvből átültetett liturgikus fordításai, amelyeket kollégáival és paptársaival Berki Zuárd Illéssel és Tolmacsov Mihállyal készített. Ezek a következők voltak: Liturgikon I-II., Imakonyv az orthodox keresztények számára, Evchologion, Hymnologion I-II. 1952-től felelős szerkesztője volt a Magyar Orthodox Adminisztratura hivatalos lapjának, az Egyházi Krónikának, amelyben számtalan önálló írását és prédikációját is megjelentette, egyházi témájú külföldi cikkek fordításával együtt.

Alapvető műve volt Az Orthodox kereszténység című könyve, melyet néhány pap társával együtt írt és amelynek szerkesztője is volt, és amely a legátfogóbb módon ismerteti magyar nyelven az orthodox egyházat.

Görög nyelven jelent meg a magyarországi orthodoxiáról szóló monográfiája. Írásaiból válogatás is megjelent Az el nem ásott talentum címmel, amely cikkeket, tanulmányokat és igehirdetéseket tartalmaz. A nekrológok fejezetben olvasható pl. Alexszíj patriarchának, Nyikodim metropolitának, egyetemi évfolyamtársának, Makarios érseknek, valamint testvérének, Berki Zuárd Illés protoierejnek a búcsúztatása.

Társszerzőként működött közre Rapcsányi László: Áthosz című könyvének megírásában, és érdekes kísérletet jelentett számára a több kiadást megért Újgörög társalgási zsebkönyv megírása.

Sokszor tartott előadást a társegyházak teológiáján és más egyházak kiadványai egy-egy fejezetének megírására is gyakran felkérték, amit mindig szívesen vállalt a keleti kereszténységről

3 generáció: Berki Feríz, Berki Dávid és Berki Ádám (1998.)

16

Berki Feríz, és Máró, két gyermekük és egy családi barát (1998.)

kialakított kép pontosítása, helyes értelmezése érdekében. Ilyen volt például Tarr Kálmán: Az 1000 éves orosz kereszténység, Antalóczy Péter: Felekezeti egyházjog, Doncsev Toso-Szőke Lajos: A keleti kereszténység Magyarországon, Faragó Tamás: Magyarország társadalomtörténete a 18–19. században.

Cikkei a keresztény sajtó minden fontos orgánumában megjelentek, például a katolikus Vigiliában, a református alapítású ökumenikus Theológiai Szemlében, vagy az evangélikus Diakoniában.

2006. január 6. napján hunyt el 86 éves korában, de haláláig tevékeny maradt. Egy héttel halála előtt még liturgiát és gyönyörű prédikációt is tartott. Isten nyugosztalja!

– Mi a kedvenc úticélja Görögországban, mennyire hiányzik az ország, ahol az édesanyja született?

– Nagyon jó kérdés, hiszen Görögország valóban tele van jobbnál jobb utazási célokkal, melyeket érdemes akár többször is felkeresni. Abban a szerencsés helyzetben voltam gyermekkorom óta, hogy nagyon sok helyen járhattam, mivel a nyaralások alkalmával nagyszüleimmel és a rokonsággal együtt sokat jártunk kirándulni. Később régészeti tanulmányokat folytató testvéremmel rengeteg régészeti csodát volt módom felkeresni.

Amióta saját családom van, inkább a nyaraló helyeket preferáltam, ahol együtt pihenhettünk, de a gyermekeim „görögösítésében” nagy szerepet kaptak édesanyám és testvérem, akik a gyermekeim kisebb korában önállóan is elvitték őket egy-egy nyári hónapra Görögországba. Főleg ennek tudható be, hogy mindhárom gyermekem elfogadható szinten beszéli a mindennapi nyelvet, és ők is nagyon szívesen mennek vissza most már saját családjukkal nyaralni.

Ez a törekvés annyira erős bennük, hogy legidősebb gyermekem, aki most tervezi esküvőjét, Naxos szigetén fog házasodni tisztán magyar menyasszonyával, és már őt is beoltotta Görögország szeretetével.

Az utolsó 10 évben kétszer voltam zarándokúton az Áthosz hegyen, ami alapvető élmény volt az életemben. Hihetetlen az a félsziget! Csodálatos természeti adottságai mellett megkapó az egész atmoszférája, lelkülete. Mindkét alkalommal teljesen feltöltődve jöttünk vissza a Szent Hegyről.

Amint a fentiekből kiderült, én az életemet magyarként éltem és élem, de mégis állandó vágyakozásom van vissza a tengerhez, a szigetekhez és a görög emberekhez.

– Szeretne még valamit megemlíteni?

– Nagy örömmel szoktam olvasni a lapot, mert sok új információt kapok belőle, színes cikkei, vidám hangvétele miatt a megérkezés napján azonnal végig olvasom. Minden jót kívánok a szerkesztőségnek és minden olvasónak.

– Köszönöm az interjút.

Andreas Oikonomou

Γιορτάζοντας τις Απόκριες στο Δημοτικό Σχολείο Νίκος Μπελογιάννης Στις 18 Φεβρουαρίου τα παιδιά του Δημοτικού Σχολείου Νίκος Μπελογιάννης γιόρτασαν τις απόκριες. Χαρούμενες, ευτυχισμένες στιγμές με αρκετό κέφι και φαντασία. Ευχόμαστε καλή πρόοδο με υγεία, χαρά και δημιουργία. Παραθέτουμε φωτογραφίες από την εκδήλωση...

17

Γιορτάζοντας την Ημέρα Ελληνικής Γλώσσας στη Βουδαπέστη Το Σάββατο 12 Φεβρουαρίου με αφορμή την Ημέρα Ελληνικής Γλώσσας διοργανώσαμε τον 6ο Διαγωνισμό Απαγγελίας στο Πολιτιστικό Κέντρο Aranytíz, όπου συμμετείχαν 33 μαθητές του σχολείου μας από τη Βουδαπέστη αλλά και την επαρχία. Το θέμα του διαγωνισμού ήταν “Ελλάδα και φυσικό τοπίο” και ακούστηκαν ελληνικά ποιήματα και πεζά. Η κριτική επιτροπή απαρτίστηκε από τους καθηγητές στο Πανεπιστήμιο ΕΛΤΕ, Κώστα Νάκο και Έλλη Σιαπανίδου. Στο τέλος έγινε η απονομή των βραβείων των διαγωνισμών γλώσσας 4ης, 5ης και 6ης τάξης που διεξάχθηκαν τον Δεκέμβρη και βέβαια δόθηκαν και τα βραβεία απαγγελίας. Με την παρουσία του μας τίμησαν ο Πρέσβυς της Ελλάδος στην Ουγγαρία Ευθύμιος Παντζόπουλος και ο Πρόεδρος της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας Κωνσταντίνος Χριστοδούλου. Στο ευχάριστο μουσικό διάλειμμα συνέβαλλαν η Έντιτ Βένγκρινιακ και η Μαρίλια Πιλτικάκη στην κιθάρα και το σαντούρι αντίστοιχα. Συγχαρητήρια σε όλα τα παιδιά!

Η Χρυσούλα Χριστοδούλου απονέμει το βραβείο στην Ελισάβετ Καραγεωργίου

Έντιτ Βένγκρινιακ και η Μαρίλια Πιλτικάκη

Θάνος Ντερτσένυι Από αριστερά στη φωτογραφία Δάφνη Ράπτη, Ολυμπία Ράπτη, Αλέξης Ράπτης, Πόπη Χριστοδούλου

Αχιλλέας Κόλλερ-Κατσίμπαρης

18

Dr. SOPOV KRSZTO (1939-2022) ΣΙΩΠΗΣ ΣΤΑΥΡΟΣ Sebész és traumatológus szakorvos, háziorvos val, mély humánumával szolgálta az embereket, Dr. Sopov Krszto (Σιώπης Σταύρος) 1939-ben de mindig úgy érezte, hogy mégsem tudja teljeszületett a Florina megyei Ano Ydrusza faluban, sen visszaadni és meghálálni az embereknek Görögországban. Hatan voltak testvérek, ő volt azt, amit ez az ország biztosított a számára. a legkisebb.

Hivatását, az emberek gyógyítását több mint öt A családnak az 1946-1949 között zajló görög évtizeden át a hippokratészi eskü jegyében, az polgárháborúban való részvétele miatt meneemberi méltóság tiszteletben tartásával, hatalkülnie kellett. mas tudással és határtalan, alázattal végezte.

A menekültek nagy részét az akkori szocialisCsaládja múltja miatt a hazatérés szülőföldta országok fogadták be – édesapja Lengyelorjére sokáig csak álom volt számára. Honvágya szágba, egyik bátyja Bulgáriába, a másik Ausztnem csitult, csak akkor nyugodott meg egy királiába, ő pedig, 9 évesen, bátyjával, Sziopisz csit, amikor 1983-ban,harmincnégy év elteltéPetrosszal Magyarországra került (Szulidu Vanvel(!) találkozhatott újra édesanyjával, és ismét gelia kísérő csoportjában). láthatta Görögországot.

Budapest, majd Balatonszabadi után a dégi Dr. Sopov Krszto 2021 szeptemberében Tata Város Önkorgyermekotthonban nevelkedett, ahol 1955-ben mányzata a „Dr. Mészáros Gábor emlékérmet” fejezte be általános iskolai tanulmányait. adományozta háziorvosi praxisának, mellyel az önkormányzat Érettségi vizsgát 1959-ben tett a székesfehérvári József Atköszönetet mondott munkaközösségüknek a „2020/21. évi vitila Gimnáziumban, majd felvételt nyert a Debreceni Orvostulágméretű koronavírus-járvány idején, a Tatán és térségében dományi Egyetemre, ahol 1965-ben általános orvosi dipolomát élők egészsége érdekében végzett áldozatkész szolgálatért és szerzett. példamutató helytállásért”.

Továbbképezte magát, 1969-ben sebész, 1972-ben trauma… Gyermekkori barátom volt Krszto. tológia, 1998-ban háziorvostan szakvizsgát tett. Tatabányán, 1949-ben, tíz/tizenegy éves kiskamaszként ismertük meg a megyei kórház baleseti sebészeti osztályán helyezkedett el, egymástBalatonszabadiban, ahol a szobatársi ismeretség namajd évekig a traumatológiai osztályon dolgozott. Az itt szerzett gyon gyorsan barátsággá alakult. 1950 nyarán Dégre kerültünk tapasztalatait háziorvosi praxisában is kamatoztatta. 1974-ben – osztálytársak lettünk… került Tatára, a 6. számú felnőtt háziorvosi körzetbe, ahol negyNagyon jó tanulók voltunk mindketten – sokat játszottunk, venhét éven keresztül praktizált. 2003-tól saját háziorvosi renfociztunk, énekkarra jártunk... leírhatatlan élmények ezek, medelőjében fogadta betegeit. Generációk nőttek fel – nagyszülők, lyek örökre összekötnek minket. szülők, gyermekek, unokák választották Őt háziorvosuknak.

Szinte testvérek voltunk.

Tata önkormányzata 2016-ban „Címzetes főorvosi cím” haszBár elszakítottak minket a saját családunktól, mégis azt éreználatát tanúsító díszoklevél adományozásával ismerte el több tük, hogy van egy családunk. évtizedes háziorvosi munkáját.

1955-ben végeztük el az általános iskolát, majd Székesfehér2019-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma által évente várra kerültünk. Ő a József Attila Gimnáziumba, én a Ságvári kiírt „Nemzet háziorvosa” pályázaton, amely elsősorban a laiEndre Gépipari Technikumba kezdtem el a középiskolát – kollékus közönség véleményére és a betegek hálájára, köszönetére giumban laktunk. épült, 281 pályázó közül kiválasztotta őt a zsűri a tíz legérdemeEmlékszem, hétvégenként a TÜZÉP Vállalatnál vagont pakolsebb közé. tunk, hogy némi zsebpénzünk legyen…

Betegei nem csupán szakmai felkészültségét, hozzáállását, 1958-ban együtt mentünk a Hanságba, ahol részt vettünk a hanem lelkiismeretességét, emberiességét is kiemelték, aki minkéthetes lecsapolási munkálatokban… dig a megelőzésre helyezte a fő hangsúlyt. Szűrővizsgálatokat Mindent szívvel – lélekkel, teljes erőbedobással végzett… majavasolt, általános labort végeztetett, tanácsot adott az életvezeximalista volt. Mellette szégyen volt, ha az ember nem teljesít téshez, figyelmes szeretettel fordult a betegek és családjaik felé, – ezen sokszor nevettünk később. ha kellett lelki támaszt is nyújtott, megszervezte a szakorvosi Érettségi után, 1959-ben váltak el útjaink, de nem veszítetvizsgálatokat, konzultált kollégáival, folyamatosan követte a betük el egymást. Testvére, Petrosz Budapesten élt – tőle mintegei állapotát. Nemcsak gyógyított, hanem igyekezett segítsédig megtudtam az aktuális híreket Krsztoról. Aztán sok év után, get nyújtani a betegek szociális problémáiban is, és még súlyos 2013-ban találkoztunk újra egy dégi kirándulás alkalmával – etbetegségének szakaszaiban is érdeklődött paciensei iránt. től kezdve ismét aktívabban kerestük egymást.

Soha nem panaszkodott, mindig gondoskodott megfelelő he2022. január 25-én bekövetkezett halála előtt tíz nappal még lyettesről, hogy a távollétében se maradjanak ellátatlanul a bebeszéltünk telefonon. Reménykedtem, hogy találkozunk itt Butegei. Empátiájával és nagy tapasztalatával segítette az emberi dapesten, egy interjú alkalmával. Csak annyit mondott, nagyon kapcsolatok kialakítását, adományokkal, gyógyszerekkel támobeteg, nem tud jönni… gatta a határon túli magyar településeken élőket. …a hangját nem felejtem el soha…

Szerette a sportot, a labdarúgást és röplabdázást, nem főálláHalálhíre nagyon megrendített, elszomorított, mintha testvésú sportorvosként is dolgozott, de hobbija és igazi szenvedélye remet veszítettem volna el. a sakk maradt egész életében.

Szívből jövő, őszinte részvétem Családjának!

Görögországot szülőhazájának, Magyarországot pedig felnevelő hazájának tartotta. Mindenki tudta róla, mert sok helyen és Nyugodj békében Barátom! többször elmondta, hogy sokat köszönhet a magyar hazának, amely kisgyermekként befogadta, hálás amiért felnevelte és leVlahosz Haralambosz hetőséget kapott a tanulásra, hogy orvos legyen. Szaktudásá2022. január 31.

19

ΑΚΡΙΤΙΔΗΣ ΜΙΧΑΗΛ (Μιχάλης) 1932-2022 Ο Μιχαήλ (Μιχάλης) Ακριτίδης του Λαζάρου και της Χρυσούλας, στις 2 Φεβρουαρίου 2022 άφησε την τελευταία του πνοή στην Κάτω Τούμπα Θεσσαλονίκης. Οι πρόσφυγες γονείς μας, ξεριζωμένοι από τα πάτρια εδάφη του Πόντου της Μικράς Ασίας, το 1922 εγκαταστάθηκαν στην Ελλάδα με τους γονείς τους, στο χωριό Θηριόπετρα του Νομού Πέλλας. Εκείνη τη χρονιά ο πατέρας μας ήταν 17χρονών και η μητέρα μας 12. Στη νέα πατρίδα οι γονείς τους ξανάρχισαν από το μηδέν την καινούρια και πολύ δύσκολη ζωή τους. Το 1927 παντρεύτηκαν οι γονείς μας. Ασχολούνταν με τη γεωργία και την κτηνοτροφία. Από το γάμο τους ήρθαν στη ζωή 7 παιδιά, όμως μόνο τα 4 Οικογενειακή φωτογραφία (1958): Στη μέση η μητέρα Χρυσούλα δεξιά της, ο μικρότερος έμειναν εν ζωή. ( Καλλιόπη 1930), (Μιχάγιός της Θεμιστοκλής με την κόρη της Σοφία. Αριστερά τα άλλα δύο αδέρφια η Καλλιόπη λης 1932), (Σοφία 1938), (Θεμιστοκλής και ο Μιχάλης (1958.)

1943). Ο Μιχάλης γεννήθηκε στις 26 Σεπτεμβρίου 1932, σε πολύ φτωχή, αγροτικό. Δυστυχώς τα παιδικά του χρόνια δεν τα χάρηκε, γιατί τική οικογένεια, στο χωριό Θηριόπετρα. Ασχολούνταν με πολύ μικρός, ούτε εννιά χρονών δεν ήταν , αναγκάστηκε να την κτηνοτροφία και γεωργία, παράγανε καπνό, βαμβάκι βγει νωρίς στην βιοπάλη, γιατί ο πατέρας μας το 1940-41 και για λίγα χρόνια ασχολήθηκαν και με κουκούλια. Ο Μι- πολεμούσε κατά των Ιταλών κατακτητών και στη συνέχεια χάλης ήταν το πιό έξυπνο παιδί της οικογένειάς μας, πολύ μέσα στις γραμμές του ΕΛΑΣ κατά των Γερμανών φασιστών. καλός μαθητής, ο πατέρας μας ήθελε να τον κάνει αξιωμα- Αναγκαστικώς έπρεπε να εκτελέσει τα καθήκοντα του οικο-

Ο Λάζαρος Ακριτίδης με την γυναίκα του Χρυσούλα -κρατάει στην αγκαλιά την μικρή Σοφία- αριστερά στην φωτογραφία η Καλλιόπη. Ορθιος μπροστά από τον πατέρα του ο Μιχάλης (1938)

20

Από αριστερά : τα τέσσερα αδέρφια Σοφία, Μιχάλης, Καλλίόπη και στη μέση ο μικρός Θεμιστοκλής (1948)

Ο Μιχάλης αριστερά στην φωτογραφία στο εργοστάσιο της Ganz –Mávag (1950.)

Μιχάλης Ακριτίδης

γενειάρχη πατέρα μας , που έλειπε χρόνια από το σπίτι, κι ας ήταν μικρός. Το 1945 ο πατέρας μας, μετά τη Συμφωνία της Βάρκιζας αναγκάστηκε να καταφύγει στο Μπούλκες της Γιουγκοσλαβίας, για να γλυτώσει από τους διωγμούς, εκτελέσεις, φυλακές, εξορίες που ακολούθησαν μετά. Στο Μπούλκες έμεινε ως το 1947 και αφού φούντωσε ο Εμφύλιος πόλεμος, τον έστειλαν στην Ελλάδα να πολεμήσει στις γραμμές του ΔΣΕ. Γυρίζοντας στην Ελλάδα έστειλε μήνυμα στη μητέρα μας «Τα παιδιά να τα στείλεις στις ανατολικές,σοσιαλιστικές χώρες, για να γλυτώσουν από τους συνεχείς βομβαρδισμούς.» Για μια μάνα με 4 παιδιά ήταν πολύ δύσκολο να πάρει την απόφαση να χωρίσει κι από τα 4. Τελικά όμως, βλέποντας και πολλές άλλες αριστερές οικογένειες πήραν την πικρή αυτή απόφαση, αποφάσησε και η ίδια. Τέλη Μαρτίου 1948 αποχαιρετιστήκαμε πικρά. Μετά που φύγαμε εμείς τα παιδιά και έμεινε τελείως μόνη της η μητέρα μας, -όταν ανταμώσαμε- μας διηγήθηκε οτι δεν το μετάνιωσε που μας φευγάτησε, γιατί «πήγε να ταϊσει τις κότες κι ακριβώς τότε έπεσε μια βόμβα στο σπίτι μας και το ισοπέδωσε.» Αρχές Απριλίου 1948, 50 χωριανά παιδιά και 4 μάνες διαμέσου Γιουγκοσλαβίας, με μεγάλες δυσκολίες και ανωμαλίες με το τραίνο φτάσαμε στη Βουδαπέστη, όπου μας υποδέχτηκαν με μεγάλη φροντίδα και στοργή. Ευθεία μας πήγαν στα ιαματικά λουτρά Széchenyi. Μετά την απολύμανση και υγειονομική εξέταση μας και στη συνέχεια μας ταχτοποίησαν στη στρατώνα Mátyás. Για λίγο διάστημα ,

Από αριστερά στη φωτογραφία : τα εγγόνια του Μιχάλης και Θεμιστοκλής, ο παππούς Μιχάλης Ακριτίδης με τη γυναίκα του Φωτεινή, τον γιό Λάζαρο, και τη νύφη του Ιμέλντα

προσωρινά μας ταχτοποίησαν στην ύπαιθρο και το φθινόπωρο μας ξαναφέρανε στη Βουδαπέστη. Την άνοιξη του 1949, με εντολή του ΚΚΕ, περίπου 200 νέα παιδιά, αγόρια και κορίτσια -ανάμεσά τους και τα δύο αδέρφια μου Μιχάλης και Καλλιόπη- τα προετοίμαζαν για να τα στείλουν πίσω στην Ελλάδα να πολεμήσουν στο Δ.Σ. Ευτυχώς ο Τίτο άλλαξε πολιτική και έκλεισε τα σύνορα. Εν τω μεταξύ τον Αύγουστο απέτυχε κι ο Εμφύλιος πόλεμος κι έτσι παρέμειναν. Ο Μιχάλης στην Ελλάδα τέλειωσε το Δημοτικό, στη Βουδαπέστη συμπλήρωσε το οχτατάξιο ουγγρικό Δημοτικό σχολείο και στη συνέχεια τέλειωσε την τρίχρονη σχολή τορναδόρων, και τα πρώτα χρόνια εργάστηκε στο εργοστάσιο Ganz –Mávag. Το 1954 με την επανένωση οικογενειών, μετά από 6 χρόνια ανταμώσαμε με την μητέρα μας η οποία το 1949, μετά την ήττα του Δ.Σ. για λίγο διάστημα έμεινε στο Μπούλκες και μετά εγκαταστάθηκε στην Τσεχοσλοβακία. Μεγάλη και διπλή ήταν η χαρά μας - το 1949 στις τελευταίες σκληρές μάχες του Γράμμου σκοτώθηκε ο πατέρας μας-αφήνοντας 4 ορφανά παιδιά. Το 1959 ο Μιχάλης παντρεύεται την Τελιορίδου Φωτεινή, και το 1962 απέκτησαν και μεγάλωσαν το μοναχογιό τους Λάζαρο. Τα πρώτα χρόνια τους βολευτήκανε στο καπνοεργοστάσιο Dohánygyár,κι αργότερα το 1966 μετακόμησαν στο 14ο διαμέρισμα στο Zugló, σε μια καινούρια πολυκατοικία. Το 1961-65 τέλειωσε τη νυχτερινή τετράχρονη τεχνική σχολή Εötvös Loránd κι από κει και πέρα δούλευε σε γραφείο ως ελεγχτής. Ήταν πολύ καλός τεχνίτης και αγαπητός, όχι μόνο στους συνεργάτες του, αλλά και σε όλη την προσφυγιά μας.. Για την υποδειγματική δουλειά και συμπεριφορά του, πολλές φορές τιμήθηκε με το βραβείο «Άριστος εργαζόμενος» Νωρίς, από τα πρώτα χρόνια ακόμα της προσφυγιάς, ο πόθος του ήταν να γυρίσει πίσω στην πατρίδα. Δυστυχώς η απάντηση στην αίτησή του πάντα ήταν συνεχώς αρνητική: Τελικά, με την μεταπολίτευση, το 1975 τον Απρίλιο επαναπατρίστηκε οικογενεικώς. Στην Ελλάδα συνέχισε να εργάζεται ως τορναδόρος για να συμπληρώσει τα χρόνια εργασίας και το 1992; πήγε για σύνταξη. Η μεγαλύτερη χαρά του ζευγαριού ήταν, όταν μετά από την ταραγμένη και δύσκολη ζωή τους, ο μοναχογιός τους χάρησε δύο εγγόνια αγόρια.. Σ´ όλη του τη ζωή ήταν πιστός στις βαθύτατα δημοκρατικές και προοδευτικές ιδέες του πατέρα μας. Ήταν περήφανος για τον ήρωα πατέρα μας, όπως και μεις. Ήταν πολύ εργατικός, νοικοκύρης, χρυσοχέρης. Τα χρόνια σύνταξης τα χάρηκε. Στο σπίτι του, στο χωριό, 6 μήνες ασχολούνταν συνέχεια με τον μπαχτσέ του, που τον έκανε παράδεισο και τον ευχαριστιόταν. Αυτό τον κρατούσε εν ζωή. Γι αυτό και έζησε πολλά χρόνια. Τον αποχαιρετούν η γυναίκα του Φωτεινή, ο γιός του Λάζαρος . η νύφη του Ιμέλντα. τα δύο εγγόνια του Μιχάλης, Θεμιστοκλής, οι συγγενείς από την Ελλάδα και Ουγγαρία και όλοι οι συμπατριώτες μας που τον γώρησαν και τον αγάπησαν. Οσο η μνήμη του παραμένει ζωντανη, είναι αθάνατος. Κοιμήσου ήσυχα ακριβέ αδερφέ μου στην αγαπημένη σου γενέτειρα... Σοφία Ακριτίδου, η αδερφή του

21

ΗΛΕΚΤΡΑ ΑΓΚΑΡΝΤΙ-ΡΑΠΤΗ (1949-2021) Η Ηλέκτρα γεννήθηκε στην Ελλάδα το 1949. Καταγόταν από αγροτική οικογένεια στα Γιαννωτά Ελασσόνας Νομού Λαρίσης. Στον γάμο της Ευθυμίας Τάχατου και του Γεωργίου Ράπτη το 1943 και το 1946 γεννήθηκαν οι αδελφές της Ηλέκτρας, η Αθηνά και η Κωνσταντίνα. Η ζωή της Ηλέκτρας δεν ήταν εύκολη. Η μητέρα, η Ευθυμία, κατά την Κατοχή, το 1943 εντάχθηκε στο Εθνικό Απελευθερωτικό Μέτωπο (στο ΕΑΜ) και στη συνέχεια στο Κομμουνιστικό Κόμμα Ελλάδος, καθώς επίσης συμμετείχε στην ένοπλη αντίσταση με συνέπειες που στον Εμφύλιο Πόλεμο 1946-49 διώχθηκε και όπως πολλοί άλλοι συμπολεμιστές της, αναγκάστηκε να βγει στα βουνά. Σ΄ αυτόν τον καιρό τα παιδιά τα φρόντισαν τα πεθερικά και οι συγγενείς. Όταν το Κομμουνιστικό Κόμμα Ελλάδος το 1948 άρχισε να απομακρύνει τα παιδιά από την εμπόλεμη ζώνη στις χώρες του σοσιαλιστικού μπλοκ, η μεγαλύτερη αδελφή της Ηλέκτρας, η Αθηνά βρέθηκε στην Πολωνία. Εν τω μεταξύ, κατά τη διάρκεια του Εμφυλίου Πολέμου, η μητέρα περίμενε ήδη το τρίτο της παιδί, την Ηλέκτρα, η οποία γεννήθηκε εν μέσω των πιο σκληρών μαχών, στα βουνά Γράμμος, στα ελληνοαλβανικά σύνορα στις 25 Ιουνίου το 1949, αλλά πέρασε πολύ σύντομο καιρό στην πατρίδα, λόγω που ο εμφύλιος βρισκόταν στα τελευταία του στάδια και όσοι νικήθηκαν από τον κυβερνητικό στρατό αναγκάστηκαν να φύγουν από την χώρα. Τους πρόσφυγες τους δέχτηκε η Αλβανία, οι οποίοι έχουν επιβιβαστεί σε φορτηγά πλοία στο λιμάνι του Δυρραχίου για να ταξιδέψουν στη Γδύνια της Πολωνίας, στο

Ηλέκτρα Αγκάρντι-Ράπτη

Οικογενειακή φωτογραφία: μεταξύ των δύο γονέων τα τρία παιδιά τους από αριστερά, Σπύρος, Ηλέκτρα και Αντώνης

22

μεγαλύτερο ινκόγκνιτο μέσω Γιβραλτάρ και της σήραγγας Μάγχης. Έτσι έφτασε και η Ηλέκτρα στην Πολωνία μαζί με την μητέρα και την αδελφή, την Κωνσταντίνα. Από κει μετά την διανομή των προσφύγων ακολούθησε το ταξίδι προς την Ουγγαρία με τρένο. Η Ηλέκτρα ήταν ακριβώς 4 μηνών στην άφιξή τους στην Ουγγαρία. Η μητέρα της στην πολιτική προσφυγιά μεγάλωσε μόνη της τα δυο παιδιά έως το 1955, όταν με την οικογενειακή επανένωση έφτασε από την Πολωνία η μεγαλύτερη κόρη, η Αθηνά. Τον πατέρα της δεν είχε γνωρίσει ποτέ. Η μητέρα ως τορναδόρος μεγάλωσε τα τρία παιδιά της σε δύσκολες συνθήκες με σκληρή χειρονακτική εργασία και ειλικρινή πίστη στο καθεστώς. Ζούσανε στη Βουδαπέστη, στην ελληνική κοινότητα του λεγόμενου «Dohánygyár» από το 1950 μέχρι το 1966. Με την εκκαθάριση της κοινότητας του Dohánygyár η Ηλέκτρα και η μητέρα μετακόμισαν στο 14ο διαμέρισμα της Βουδαπέστης, στο Ζούγκλο στη γειτονιά πολυκατοικιών Kacsóh Pongrác. Οι αδελφές της ήδη έχουν παντρευτεί. Η Ηλέκτρα ξεκίνησε το σχολείο το 1955 στο δημοτικό της ελληνικής κοινότητας «Dohánygyár», κι έπειτα συνέχισε στα σχολεία οδού Május 1. και Százados. Από το 1963 πήγαινε σε επαγγελματική σχολή και το 1966 αποφοίτησε ως ράφτης και μοδίστρα γυναικώνΣτο έτος της αποφοίτησής κέρδισε το αργυρό πτυχίο στον διαγωνισμό «Εξαιρετικός Μαθητής του επαγγέλματος». Ξεκίνησε να εργάζεται στον Γενικό Συνεταιρισμό Βιομηχανίας Ενδυμάτων και στη συνέχεια στο Εργοστάσιο Πλεκτών Ενδυμάτων της Βουδαπέστης. Το 1971 γνωρίστηκε με τον Bendegúz Agárdi, ο οποίος μεγάλωσε σε παρόμοιες δύσκολες συνθήκες στην Ανατολική Ουγγαρία, στο χωριό Hajdúszovát, μαζί με την μητέρα και τα 4 αδέλφια του χωρίς πατέρα που τον χάσανε στο 2ο Παγκόσμιο Πόλεμο. Η κοινή μοίρα και η αγάπη τους έδεσε για πάντα. Το 1972 παντρεύτηκαν και το 1973 γεννήθηκε το πρώτο τους παιδί, η Ηλέκτρα, το 1975 και το 1978 γεννήθηκαν τα δύο αγόρια, Σπύρος και Αντώνης. Το 1974 βρέθηκαν στο Τörökbálint. Εδώ ζούσανε σε ενοικιασμένο διαμέρισμα έως το 1975, την χρονιά που τους δόθηκε η δυνατότητα να αγοράσουν ένα μικρό οικόπεδο, στο οποίο χτίστηκε μια μικρή μονοκατοικία με μέτριες συνθήκες. Στο μεταξύ το αίτημά τους για στέγαση που είχαν υποβάλει προηγουμένως ήταν επιτυχής το 1979 και έλαβαν ένα διαμέρισμα δύο δωματίων στο 4ο διαμέρισμα της Βουδαπέστη, στο Újpest. Εδώ μεγάλωσαν τα τρία παιδιά τους. Στόχος τους ήταν τα παιδιά να διαβάζουν και να έχουν ευκολότερη ζωή από την δική τους και τωνγιαγιάδων τους. Το κατάφεραν, και τα τρία παιδιά σπούδασαν και κατέκτησαν πτυχίο. Οι αδελφές της μαζί με την οικογένεια επαναπατρίστηκαν στην Ελλάδα το 1981, τους ακολούθησε η Μητέρα το 1985. Η Ηλέκτρα αποφάσισε να μείνει στην Ουγγαρία. Μέχρι να μεγαλώσουν τα παιδιά, η Ηλέκτρα εργαζόταν στο σπίτι έως το 1988. Ο σύζυγός του εργαζόταν στα μεγάλα οικοδομικά έργα της χώρας στον τομέα θερμομόνωση και στέγαση. Ηαλλαγή του καθεστώτος όμως έφερε μια μεγάλη αλλαγή και στη ζωή της οικογένειας. Η σταθερή δουλειά του συζύγου της στον οικοδομικό τομέα σταμάτησε, αλλά συνέχισε να εργάζεται στο επάγγελμά του μέχρι τη συνταξιοδότησή του το 2001. Η Ηλέκτρα, αφού μεγάλωσαν τα παιδιά, σταμάτησε να δουλεύει στο σπίτι και βρήκε δουλειά πρώτα στον τομέα βιομηχανίας ενδυμασίας, μετά σε άλλους τομείς, όπως στο Καθαριστήριο του Νοσοκομείου του Újpest ή σε διάφορα καταστήματα εστίασης ως βοηθός στην κουζίνα. Συνταξιοδοτήθηκε το2009 από την εταιρεία Sodexho. Το 1998 με την ίδρυση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων του Újpest, η Ηλέκτρα άρχισε να συμμετέχει ξανά στη ζωή της ελληνικής κοινότητας.

Ηλέκτρα Αγκάρντι-Ράπτη

Ως μοδίστρα έραβε φορεσιές για το χορευτικό συγκρότημα Χελιδονάκι, συμμετείχε στις εκδρομές,στις εκδηλώσεις, στις οποίες μαζί της έκανε παρέα πάντα ο σύζυγος. Λόγω της προχωρημένης ασθένειας του συζύγου της, το 2018 μετακόμισε στον γιο της, ο οποίος ζούσε ήδη στο Törökbálint.Επέστρεψαν στην αφετηρία της νιότης τους. Ο γάμος τους χαρακτηριζόταν πράγματι από τον όρο «καλώς ή κακώς μαζί». Με τη βοήθεια των παιδιών της, ήταν δίπλα στον σύζυγό της μέχρι τον θάνατό του, ο οποίος απεβίωσε τον Μάρτιο του τρέχοντος έτους. Εν τω μεταξύ, πέρυσι η Ηλέκτρα διαγνώστηκε με καρκίνο. Κέρδισε με αξιοπρέπεια την ασθένειά της για ενάμιση χρόνο, ενώ στις 12 Δεκεμβρίου αναπαύθηκε για πάντα στο Σανατόριο του Törökbálint. Τη κληρονομιά της φροντίζουν τα παιδιά και τα εγγόνια της. Θρηνούν: Τα παιδιά της, Ηλέκτρα, Σπύρος-Μπέντεγκουζ και Αντώνης-Ρόμπερτ, Ο γαμπρός και η νύφη της, Θωμάς και Μαρία Τα εγγόνια της, Αποστόλης και Βασίλης, Οι αδελφές της, Αθηνά και Κωνσταντίνα. Την αποχαιρετάνε τα μέλη της ελληνικής κοινότητας, ειδικότερα του Újpest και Budaörs. Ηλέκτρα, ας είναι ελαφρύ το χώμα που θα σε σκεπάσει! Αιώνια η μνήμη της. οικογένεια - Αγκάρντι

23

ΑΓΩΝΙΣΤΕΣ ΠΟΥ ΕΦΥΓΑΝ

Βασιλειάδου Θεοδώρα (1927-2021) Γεννήθηκε στις 7 Δεκεμβρίου 1929 στο πολυβασανισμένο ηρωϊκό χωριό Μεσόβουνο Πτολεμαϊδας σε φτωχή αγροτική οικογένεια προσφύγων του Πόντου.ΠολλοίΜεσοβουνιώτες πολέμησαν στο Αλβανικό μέτωπο (28 Οκτωβρίου 1941) υπερασπίζοντας την Πατρίδα τους, από τους Ιταλούς εισβολείς κατακτητές. Την Άνοιξη του 1941 αρκετοί Έλληνες (νικητές) στρατιώτες επιστρέφοντας από το Αλβανικό μέτωπο κρύβουν τα όπλα τους στις βουνοκορφές του Βερμίου. Στις 27 Απρίλη 1941 τα γερμανικά, φασιστικά στρατεύματα εισβάλλουν στην Πατρίδα μας. Τον Αύγουστο της ίδιας χρονιάς 170 χωριανοί αρματωμένοι με τα κριμένα όπλα του Αλβανικού μετώπου ξεφεύγουν να βρούν προστασία στους πρόποδες του Βερμίου. Οι Γερμανοί έβαλαν δωσίλογους εθνοπροδότες να πείσουν τους ¨φυγάδες¨, ότι δεν θα πάθουν τίποτα εάν επιστρέψουν στο χωριό τους και παραδώσουν τα όπλα τους. Από τους 170 δεκατρείς αρνήθηκαν να κατεβούν στο χωριό. Ένας από όλους, ο Πέτρος Πολυχρονίδης γλύτωσε την τελευταία στιγμή λέγοντας στους υπολοίπους : ¨Παιδιά, τι κοιτάζετε σε λίγο θα μας σκοτώσουν όλους, ας κάνουμε ένα ντου και μπορεί να γλυτώσουν αρκετοί¨. Ο ίδιος το έσκασε και γλύτωσε φεύγοντας ανάμεσα στα σπίτια του χωριού. Τις πρωϊνές ώρες στις 23 Οκτώβρη 1941 και αφού εκτέλεσαν τους 156 Μεσοβουνιώτες – ανάμεσα τους και τον Πατέρα της Αμανάτιο κάψανε το χωριό. Στη συνέχεια οι κάτοικοι του χωριού τρομαγμένοι καταφεύγουν στα τριγύρω χωριά και τις πόλεις. Το κατατρομαγμένο ανήλικο κορίτσι, η Θοδωρίτσα, έγινε αυτόπτης μάρτυρας της εξόντωσης του πατέρα της και του ολοκαυτώματος τουχωριού της. Ξεφεύγει στα περίχωρα της Έδεσσας όπου συμμετέχει σε διάφορες παράνομες οργανώσεις της Αντίστασης – όπως η Επιτροπή Εθνικής Αλληλεγγύης – φροντίζοντας χήρες και ορφανά παιδιά. Στη συνέχεια μέσα από τις γραμμές της ΕΠΟΝ πρωτοστατεί στην ενίσχυση των ενόπλων δυνάμεων του ΕΛΑΣ. ¨Το Πάσχα του 1944 οι Γερμανοί μαζί με τα τομάρια του χασάπη Πούλου λυσσασμένοι από τις αποτυχίες τους σε μάχη με τον ΕΛΑΣ κύκλωσαν το χωριό Κατρανίτσα (Πύργοι) Πτολεμαϊδας και το έβαλαν φωτιά από όλες τις μεριές. Γυναίκες και παιδιά βγαίνουν στους δρόμους για να σωθούν αλλά μάταια - οι λυσσασμένοι εθνοπροδότες τους θερίζουν επί τόπου. Σε μια χαράδρα βρήκαν ξανά γυναίκες και παιδιά τρομαγμένα. Σκότωσαν πρώτα τα παιδιά και τις γυναίκες τις οδήγησαν σε μια αχερώνα. Αφού τις βίαζαν και οργίαζαν πάνω τους όλη

Εδώ η Θεοδώρα Βασιλειάδου λαμβάνει το δίπλωμα τιμητικής διάκρισης σοσιαλιστικής μπριγάδας από τον Πρόεδρο του Συνεταιρισμού (1971)

24

Το ζεύγος Βασιλειάδη

τν νύχτα, μετά βάλαν φωτιά στην αχερώνα και τις έκαψαν ζωντανές. ¨385 είναι τα θύματα της Κατράνιτσας Σλαβομακεδόνες και Έλληνες¨. Πάνω από 100 φορτηγά αυτοκίνητα με οικιακά σκεύη άρπαξαν από το χωριό αυτό οι Γερμανοί μαζί με τους Έλληνες ταγματασφαλίτες.¨ ¨Αυτοί οι λίγοι που απέμειναν ζωντανοί –το Πάσχα του 1944- το ονόμασαν ¨ΜΑΤΩΜΕΝΟ ΠΑΣΧΑ¨. Τις ίδιες μέρες οι Γερμανοί μαζί με τους ταγματασφαλίτες του Πούλου σκότωσαν 24 πατριώτες στο Κάτω Γραμματικό, πολλούς άνδρες και γυναίκες από το Άνω Γραμματικό¨ και για Τρίτη φορά σκότωσαν 200 άτομα από το ΜΕΣΟΒΟΥΝΟ¨ ¨Νωρίτερα στις 16 του Μάρτη ανδρείκελα του Πούλου και του Μιχάλ – Αγά κύκλωσαν το σλαβομακεδονικό χωριό (Φραγκότσι) Ερμάκια –Ανατολικά της Πτολεμαϊδας- που είχε δώσει 200 αντάρτες στον ΕΛΑΣ, σφάξαν άντρες -όσους βρήκαν στο χωριό-βίασαν πολλές κοπέλες και γυναίκες, λεηλάτησαν και έκαψαν το χωριό¨ Μετά την απελευθέρωση η Θεοδώρα καταδιωκόμενη από τα μεταβαρκιζιανά τρομοκρατικά όργανα προσχωρεί στα τμήματα του ΔΣΕ του Μαρίνου Μαρινέλλη, στο Βέρμιο. Σε μια επιχείρηση έξω από το χωριό : Ανατολικό Πτολεμαϊδας, περικυκλώθηκαν, και μόνο στην θαρραλέα ψυχραιμία του Μαρίνου κατάφεραν να γλυτώσουν από τον κλοιό των κυβερνητικών στρατευμάτων. ¨Εάν δεν ήταν ο Μαρίνος θα μας έπιαναν και θα μας σκότωναν όλους μας¨. Μετά την λήξη του Εμφυλίου μέσω Αλβανίας έφτασε στην Λ.Δ Ουγγαρίας. Εγκαταστάθηκε στον Οικισμό Πολιτικών Προσφύγων Ελλάδας στην Κοινότητα Βιομηχανίας, στο Dohánygyar. Έπιασε δουλειά στον Πλεκτοβιομηχανικό Συνεταιρισμό της Βουδαπέστης, όπου εργάστηκε μέχρι την συνταξιοδότησή της. Στην δουλειά της ήταν επιμελής, παραδειγματική και τιμήθηκε επανειλημμένα με το παράσημο ¨Αριστος Εργαζόμενος¨. Αρχές του 1950 παντρεύεται τον αείμνηστο αγωνιστή της Εθνικής Αντίστασης και του ΔΣΕ τον καπετάν Θύμα (Βασιλειάδη Ευθύμιο).

ΑΓΩΝΙΣΤΕΣ ΠΟΥ ΕΦΥΓΑΝ

Βασιλειάδης Ευθύμιος (Θύμας) (1917-1985) Ο Καπετάν Θύμας γεννήθηκε το 1917 στη Σεβαστούπολη της Κριμαίας από πρόσφυγες γονείς οι οποίοι κατέφυγαν από τον Πόντο Τουρκίας. Το 1920 φτάνει στην Ελλάδα οικογενειακώς κι΄ εγκαθίσταται στο Λαύριο, και αργότερα στην Άρδασα Πτολεμαϊδας. Μαθητής του Γυμνασίου ακόμα οργανώνεται στην Κομμουνιστική Οργάνωση Νέων (ΟΚΝΕ) και σε λίγο γίνεται μέλος του ΚΚΕ. Το 1940-41 πολέμησε στο Αλβανικό μέτωπο ως λοχαγός Πεζικού και στη συνέχεια – τα χρόνια της τριπλής κατοχής – πρωτοστατεί στο ΕΑΜικο Αντιστασιακό Κίνημα και μέσα από τις γραμμές του ΕΛΑΣ πολεμά τους ξένους κατακτητές. Μετά την Συμφωνία της Βάρκιζας (12.02.1945) κυνηγημένος, ταλαιπωρημένος και βαριά άρρωστος ξεφεύγει στο Μπούλκες της Γιουγκοσλαβίας, όπου μετά την ανάρρωση του διδάσκει την Ελληνική Φιλολογία στους καταδιωκόμενους αγωνιστές της Εθνικής Αντίστασης. Σύντομα επιστρέφει στην Ελλάδα και γίνεται οργανωτής του Δεύτερου Ένοπλου Αγώνα, του ΔΣΕ, όπου διορίζεται υπεύθυνος ομάδας Πολιτικών Επιτροπών (ΠΕ) και συνάμα Καπετάνιος του ΔΣΕ Βερμίου.Από τις 29 Αυγούστου του 1949 τα αντάρτικα τμήματα της Βόρειας Ελλάδας αποσύρθηκαν προς τα σύνορα λαϊκών χωρών : Αλβανίας, Γιουγκοσλαβίας και Βουλγαρίας. Το τι τράβηξαν τα αντάρτικα τμήματα της Κεντρικής Ελλάδας (Ρούμελης) Πελοποννήσου, Κρήτης και άλλων μεγαλύτερων νησιών αυτό ίσαμε μια ΤΡΑΓΩΔΙΑ. Ο Θύμας μένει παράνομα στα καμένα, ριμαγμένα, βουνά της Μακεδονίας για ένα χρόνο. Το 1950 βαριά άρρωστος καταφεύγει προς Αλβανία και από εκεί φτάνει στη Λαϊκή Δημοκρατία της Ουγγαρίας και αμέσως μπαίνει στο σανατόριο πνευμονολογίας. Εμεινε ανάπηρος για μια ζωή. Μετά την ανάρρωση του εργάστηκε στο εργοστάσιο DANUBIA.Αρχές του 1957 –μετά την εξέγερση του ‘56- εντάσσεται στην Εργατική Φρουρά. Στη συνέχεια φοίτησε στο Πανεπιστήμιο Eötvös Loránd της Βουδαπέστης και πήρε πτυχίο στο τμήμα Ελληνικής Φιλολογίας. Aρχές της δεκαετίας του ΄60 – με την προεδρία του αείμνηστου αγωνιστή καπετάνιου της Ε.Α. και του ΔΣΕ Ακρίτα (Ανέστης Κοντοζής) – με μεγάλο ενθουσιασμό οργανώνει και διευθύνει εξοσχολικές απασχολήσεις, όπως : παιδική μουσική, τραγουδιού, λαϊκού χορού, ζωγραφικής κλπ – για τα παιδιά της Ελληνικής Κοινότητας οικισμού Βουδαπέστης, Dohánygyar.Ο Καπετάν Θύμας θυσίασε τα νιάτα του στο βωμό της λευτεριάς και της ανεξαρτησίας της Πατρίδας. Εμαθε να ζεί (-10 χρόνια) σε τσίγκινες παράγκες και στις σπηλιές κορυφών της Ελλάδας, όπως χιλιάδες παλαίμαχοι αγωνιστές του Ελληνικού Λαού. Αυτοί οι ήρωες της Εθνικής Αντίστασης και του ΔΣΕ έγραψαν με κεφαλαία λαμπρά γράμματα την Νεοελληνική Ιστορία μας. Μεγάλη επιθυμία του ήταν να επιστρέψει και να ζήσει στην Ελλάδα. Το κουρασμένο κορμί του δεν άντεξε άλλο και τον Μάρτη του 1985 η καρδιά του, τον πρόδωσε κι΄επαψε να χτυπά. Πόθος του ήταν ακόμα η στάχτη του, τα τέφρα του

Ευθύμιος Βασιλειάδης

να σκορπιστούν στα βουνά της Ελλάδας που τα περιπλάνησε σαν αετός του Όλυμπου. Όλα τα βουνά τα γύρισα, τα όργωσα, έλεγε…Τελικά η σορός του μεταφέρθηκε στη Θεσσαλονίκη κι΄ετσι τουλάχιστον ενταφιάστηκε στον τόπο του.Το καλοκαίρι του 1986 η Θεοδώρα επαναπατρίζεται και μένει στην Άνω Τούμπα Θεσσαλονίκης. Τα τελευταία χρόνια της περασμένης ηλικίας της, τα πέρασε σε Γηροκομείο Θέρμης Θεσσαλονίκης, όπου την επισκέπτονταν η ανεψιά της από αδερφό και η Ευτυχία Καραντάθα το γένος Κουτσουρίδη. Την Άνοιξη του 2021 άφησε την τελευταία αναπνοή της στο Γηροκομείο. Και οι δύο τους τιμημένοι από την Ελληνική Πολιτεία με το Αναμνηστικό Δίπλωμα ¨Για την Εθνική Αντίσταση¨. ΑΙΩΝΙΑ ΤΟΥΣ Η ΜΝΗΜΗ Υ.Γ. Αυτά για να θυμούνται οι παλιοί και να μαθαίνουν οι νεότεροι Δεκέμβρης 2021 Τάκης Χριστοδουλάκης

25

Οδοιπορικό στο κατανυκτικό Τριώδιο του Επισκόπου Απαμείας κ. Παϊσίου Συνήθως μέσα στον μήνα Φεβρουάριο ξεκινάει η περίοδος του κατανυκτικού Τριωδίου. Η περίοδος αυτή αρχίζει από τον Εσπερινό της Κυριακής του Τελώνου και Φαρισαίου και τελειώνει το Μέγα Σάββατο, με τον Εσπερινό του Πάσχα. Τι σημαίνει όμως Τριώδιο; «Τριώδιο» ονομάζεται ένα εκκλησιαστικό βιβλίο, με ύμνους που θα ψάλλονται από την Κυριακή αυτή μέχρι και το Μεγάλο Σάββατο. Η περίοδος του Τριωδίου έλαβε το όνομά της από το ομώνυμο εκκλησιαστικό βιβλίο, με τους εμπνευσμένους ύμνους των πιο κατανυκτικών ημερών του χρόνου. Όποιος μελετήσει προσεκτικά το Τριώδιο, θα δει με πόση σοφία είναι αρμοσμένη η αρχιτεκτονική του από τους αγίους Πατέρες της Εκκλησίας. Ίσως δεν θα μπορούσε να βρεθεί καλύτερος δρόμος από το Τριώδιο για τον ορθόδοξο χριστιανό, για να φτάσει στο Πάσχα, όχι όμως σαν απλός και επιπόλαιος διαβάτης του χρόνου, αλλά σαν ευλαβικός προσκυνητής των Παθών και της Αναστάσεως. Το Τριώδιο αποτελεί μια κλίμακα, μια σκάλα για τον πιστό, που το τελευταίο σκαλί της μας φέρνει μέσα στη φωτεινή ατμόσφαιρα της λαμπροφόρου Αναστάσεως του Κυρίου μας. Η περίοδος του Τριωδίου είναι μία μικρογραφία της όλης πνευματικής ζωής του ανθρώπου. Το να παρακολουθεί, κανείς τα νοήματα των ύμνων των ημερών είναι αρκετό, για να δει την πορεία του αγώνα που ο άνθρωπος έχει κάνει μπροστά του. Αρχίζοντας από τη βάση της πνευματικής ζωής μέχρι το τέλος, που είναι ο αγιασμός και η θέωση του ανθρώπου. Η αγία μας Εκκλησία προσέδωσε στο Τριώδιο στοιχεία τέτοια που να δημιουργούν κατάνυξη και εγρήγορση στους πιστούς. Οι αναμνήσεις των γεγονότων στα οποία είναι αφιερωμένες οι Κυριακές αυτής της περιόδου, τα ευαγγελικά αναγνώσματα, οι ύμνοι και τα τιμώμενα πρόσωπα της Εκκλησίας μας έχουν συντεθεί κατάλληλα ώστε να επιτελούν σπουδαίο παιδαγωγικό ρόλο στην πνευματική πορεία των πιστών. Το ιερό βιβλίο του Τριωδίου θα μπορούσαμε για λόγους μεθοδικούς να το χωρίσουμε σε τρεις περιόδους. Η μία περίοδος περιλαμβάνει τις Κυριακές Τελώνου και Φαρισαίου, του Ασώτου, της Απόκρεω και της Τυρινής. Τρεις προοιμιακές ή προφωνήσιμοι εβδομάδες του Τριωδίου. Πρόκειται για τις αρχικές, τις εισαγωγικές εβδομάδες της ευλογημένης αυτής περιόδου. Οι τρεις αυτές εβδομάδες μας «κατηχούν», μας ετοιμάζουν για τα σπουδαία και θαυμαστά που θα επακολουθήσουν αργότερα. Γι’ αυτό ονομάζονται και «προφωνήσιμοι» εβδομάδες, καθώς μας προαναγγέλλουν και μας προκηρύσσουν τους πνευματικούς αγώνες που έχουμε να κάνουμε και «τήν λαμπρήν στολήν τῆς ψυχῆς» που πρέπει να ενδυθούμε για να εορτάσουμε το Πάσχα. Ακολουθούν οι επτά εβδομάδες της Μεγάλης Τεσσαρακοστής. Ο αριθμός επτά στην Εκκλησία μας συμβολίζει την τελειότητα, αλλά συμμαρτυρεί σε τούτο και η εμπειρία της Εκκλησίας, ότι δηλαδή μέσα σε μια τέτοια περίοδο επτά εβδομάδων, μπορεί ο άνθρωπος να ολοκληρώσει τη μετάνοιά του και να ετοιμάσει τον εαυτό του για το πλήρωμα της χάριτος, το οποίο θα έρθει με το Πάσχα. Η τρίτη περίοδος του Τριωδίου είναι η Μεγάλη Εβδομάδα, από την οποία καταλήγουμε στη μεγάλη εορτή του Πάσχα. Το Πάσχα δεν είναι απλά μια εορτή, είναι «ἑορτή ἑορτῶν καί πανήγυρις πανηγύρεων». Είναι υπέρβαση όλων των εορτών καί όλων των πανηγύρεων. Και μέσα στη μεγάλη πασχαλινή χαρά, καταλαβαίνει ο άνθρωπος, τι αξία έχει η δική του ζωή και η βιωτή του στο χώρο της Εκκλησίας με τις προεκτάσεις

26

Ο Επίσκοπος Απαμείας κ. Παϊσιος

στη Βασιλεία των Ουρανών. Οι Πατέρες λένε ότι το Πάσχα είναι μια μέρα της Βασιλείας των Ουρανών. Και για να την κατακτήσουμε και να τη ζήσουμε, έστω και στο ελάχιστο, αγωνιζόμαστε και παλεύουμε με νηστεία, προσευχή και μετάνοια. Η περίοδος του Τριωδίου καλεί όλους τους πιστούς ορθόδοξους χριστιανούς να αφήσουμε την ράθυμη και αμαρτωλή ζωή και να αγωνιστούμε τον καλό αγώνα που μάς δείχνει η Εκκλησία μας. Ένα αγώνα εγκρατείας, νηστείας, μετάνοιας. Ο αγώνας αυτός θα καθαρίσει την ψυχή μας και θα μάς οδηγήσει κοντά στον Χριστό. Η Εκκλησία μας δίνει μεγάλη σημασία στην περίοδο αυτή του Τριωδίου και ιδιαίτερα της Μεγάλης Τεσσαρακοστής. Μέσα στο κατανυκτικό κλίμα των ημερών και με τις εξαίσιες ιερές ακολουθίες, καλείται ο πιστός χριστιανός να ανακτήσει τη χαμένη αυτοσυνειδησία του, ώστε να συναισθανθεί την οικτρή κατάσταση της αμαρτωλότητας, η οποία τον κρατά δέσμιο και μακριά από την αγιαστική και σωστική χάρη του Θεού. Καλείται να πάρει τη μεγάλη απόφαση και να αφήσει το ζοφερό και δυσώδη βούρκο της αμαρτίας και να κάνει το μεγάλο ξεκίνημα για να το καθαρό φως του ουρανού. Να βαδίσει τον δρόμο αυτό, ο οποίος περνά απαραίτητα μέσα από την Εκκλησία, διότι μέσα σε αυτή επιτελείται η κάθαρση και πραγματώνεται η εν Χριστώ τελείωση. Μόνο έτσι καθαρμένοι θα μπορέσουμε να εορτάσουμε πραγματικά τη λαμπροφόρο Ανάσταση Του Κυρίου μας Ιησού Χριστού, σύμφωνα με τα λόγια του ιερού υμνωδού της ακολουθίας του Πάσχα: «Καθαρθώμεν τας αισθήσεις και οψόμεθα τω απροσίτω φωτί της αναστάσεως». Την περίοδο του Τριωδίου γίνονται πράξη στην Εκκλησία μας τα σωτήρια λόγια του Αποστόλου Παύλου προς τους πιστούς κάθε εποχής: «Λοιπόν, αγαπητοί μου αδελφοί, ας μη κοιμόμαστε όπως και οι υπόλοιποι, αλλά ας είμαστε άγρυπνοι και νηφάλιοι. Όσοι κοιμούνται, τη νύχτα κοιμούνται, κι όσοι μεθούν, τη νύχτα μεθούν. Εμείς όμως, οι άνθρωποι της ημέρας, ας είμαστε νηφάλιοι, φορώντας την πίστη και την αγάπη για θώρακα και την ελπίδα της σωτηρίας για περικεφαλαία. Γιατί ο Θεός δεν μάς προόρισε να δοκιμάσουμε την τελική οργή του, αλλά να αποκτήσουμε τη σωτηρία μέσω του Κυρίου μας Ιησού Χριστού. Αυτός πέθανε για μας, ώστε, όταν έρθει, είτε μας βρει ζωντανούς είτε νεκρούς, να ζήσουμε μαζί του» (Α΄ Θεσ.5,6-10). Επισκόπου Απαμείας κ. Παϊσίου

„Ókori és újkori görög kultúránk” A Fővárosi Görög Önkormányzat egy 14 részes ismeretterjesztő előadássorozatot indít „Ókori és újkori görög kultúránk” címmel két témakörben. Szerzője és előadója Bakirdzi Kalliopé.

A sorozat részei minden héten csütörtöki napon 18 órától lesz látható interneten, a Fővárosi Görög Önkormányzat YouTube csatornáján, Facebook oldalon és a görög közösségi oldalakon.

1. Téma: KÉK ÉS FEHÉR - GÖRÖG ORSZÁGISMERET 6 részben Vetített képes előadássorozat tájképekkel, épületfotókkal, néprajzi felvételekkel és zenével illusztrálva. Híres tájak és kevésbé ismert vidékek, műemlékek, történelem, földrajz és kultúra: minden, ami az országot jellemzi, és ami elvarázsol bennünket Görögországban járva.

2. Téma: GÖRÖG MITOLÓGIA 8 részben Vetített képes előadássorozat a mitológia legizgalmasabb és legszebb történeteiből 4000 év képzőművészeti ábrázolásaival körítve. Célja a mitológiai történetek megismertetésén kívül annak bizonyítása is, milyen lényeges szerepet játszanak az európai és egyetemes művészetben ezek a történetek.

Fővárosi Görög Önkormányzat

ΕΛΛΗΝΙΣΜΟΣ Έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας Εκδότης: Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Ουγγαρίας Υπεύθυνος Έκδοσης: Χριστοδούλου Κωνσταντίνος Αρχισυντάκτης: Οικονόμου Ανδρέας Καλλιτεχνική Διεύθυνση: Πήτερ Ολντερ Συντακτική Επιτροπή : Αυγουροπούλου Βούλα, Πάντσιου Αλεξάνδρα, Τσαρουχά Χριστίνα Ρεπορτάζ νεολαίας: Σπύρος Σ. Κλείτσας Διεύθυνση Σύνταξης: 1054 Budapest, Vécsey u. 5. Τηλέφωνα: 06-1-302 7274, 06-1-302 7275 Φαξ: 06-1-302 7277 e-mail: ellinismos@hotmail.com Τυπογραφείο: Pannonia Nyomda Kft. ISSN: 1786-0989 φωτογραφίες : Μαρία Καραγιώργη

ELLINIZMOSZ Az MGOÖ kiadványa Kiadó: az MGOÖ Testülete Felelős kiadó: Hristodoulou Konstantinos Főszerkesztő: Οikonomou Andreas Grafika: www.kornetas.hu Szerkesztőségi bizottság: Avgouropoulou Voula, Pancsosz Alexandra, Tsaroucha Christina Ifjúsági rovat: ifj. Klicasz Szpirosz 1054 Budapest, Vécsey u. 5.

Telefon: 06-1-302 7274, 06-1-302 7275 Fax: 06-1-302 7277 e-mail: ellinismos@hotmail.com Nyomda: Pannónia Nyomda Kft. ISSN: 1786-0989 Fotók: Karajorgis Maria

A lap megjelenését támogatta a:

27

Καλές Απόκριες Το Σάββατο 26 Φεβρουαρίου πραγματοποίηθηκε στον ανακαινισμένο χώρο της έδρας του Πολιτιστικού Συλλόγου Ελλήνων Ουγγαρίας (ΣΥΛΛΟΓΟΣ) -στην οδό Μπάρος -η αποκριάτικη εκδήλωση του Ελληνικού Σχολείου «Μανώλης Γλέζος» με την συμμετοχή των μαθητών και των δασκάλων τους. Στην χαρούμενη και ευχάριστη εκδήλωση παραβρέθηκαν πολλοί γονείς, παππούδες και γιαγιάδες που συνόδεψαν τα μικρά παιδιά. Στο αποκριάτικο μαθητικό πάρτυ οι δάσκαλοι είχαν

ντυθεί «12 Θεοί του Όλυμπου». Στο απολαυστικό πρόγραμμα που ακολούθησε οι μαθητές έπαιξαν διάφορα πρωτότυπα και έξυπνα παιγχίδια παρουσιάζοντας και το Γαϊτανάκι, διάφορους χορούς, τραγούδια κ.α. Την επιμέλεια της επιτυχημένης αυτής εκδήλωσης είχαν οι εκπαιδευτικοί Ουρανία Τόρη και Μαρίλια Πιλτικάκη. Συγχαρητήρια για την πρωτοβουλία... καλές απόκριες σε όλες και όλους! (α.οικ)