Page 1


A nagy szökés

Emse főnővér lemaradt egy pillanatra, hogy négyszemközt maradjon Jackkel. – Tudom ám, hogy készülsz valamire, te aljas kis csirkefogó! – sziszegte. – De én rajtad tartom a szemem! Jéghideg borzongás futott végig a fiú hátán.


40 Kötél bugyogókból

Másnap este Jack az emeletes ágya tetején ült a szobájában. A párnája alá elrejtett egy jókora merőkanalat, amelyet az iskolai menzáról csórt el. Betuszkolta a nadrágja egyik szárába, amitől úgy sántikált, mintha falába volna. De most csak ücsörgött az ágyán, míg a repülőmodellek ott fityegtek a feje fölött, és azon rágódott, mitévő legyen. Megígérte a nagyapjának, hogy titokban aznap éjjel is ellátogat az Alkonyi Hajlékba. Csakhogy hiába a merőkanál, az öregen az sem segít. Egyetlen értelmét látta csupán annak, hogy tovább játssza ezt a színjátékot: így a nagypapája talán nem veszíti el a reményt. Mert nagyapának semmije sem marad, ha meghal benne a remény. Talán úgy is leélhetné az életét, hogy nap mint nap ássa az alagutat, és a szökésről álmodozik, ami sosem jön el, töprengett 287


A nagy szökés

Jack. De bármennyire is gyűlölte az Alkonyi Hajlékot és a gonosz főnővért, a fiúnak nem jutott eszébe jobb terv. Most sem lett volna értelme annak, hogy beszéljen a szüleivel. Meggyőződésük volt, hogy túlságosan élénk a fantáziája, miután olyan sok időt töltött együtt a habókos nagyapjával. Erről is csak azt hinnék, hogy egyike a bolondos fantazmagóriáinak. A fiú tehát most is óramű pontossággal megvárta, míg leszáll az éjszaka. Aztán megragadta a merőkanalat, és kimászott az ablakon. Csakhogy alig ért oda az Alkonyi Hajlék hoz, máris egy különösen aggasztó dologra lett figyelmes. A lefolyócsövet, amelyen eddig felmászott a férfi hálóterem ablakához, kitépték a falból. A darabjai még ott hevertek a murvás úton. Csak nem leplezte le a főnővér és a hadserege? Pedig ez volt az egyetlen módja annak, hogy felmásszon az épületre. Félve attól, hogy esetleg belesétál a csapdájukba, és ezzel még nagyobb bajba sodorja a nagypapáját, a fiú úgy döntött, azonnal visszafordul. Már épp kúszni kezdett a fűben, amikor hirtelen zajt hallott a tetőről.

NYIIII…

288


Kötél bugyogókból

Mintha kinyitottak volna egy aprócska faajtót. Vajon Emse főnővér az, vagy az egyik nővér? Csak nem rajtaütöttek? Felnézett. Odafent a tetőn egy alak bújt át éppen egy aprócska nyíláson. Nagypapa! Az öreg, aki most is pizsamát viselt, épp próbálta átpréselni magát a tetőnyíláson. Ami szűk volt. Végül mégis sikerült átbújnia rajta, de a pizsamanadrágja kigombolódott, és előbukkant a hervadt hátsója. Nagypapa kikúszott a tetőre, felegyenesedett, majd gyorsan felhúzta a gatyáját.


A nagy szökés

A tető eléggé lejtett, ráadásul a pusztában csak úgy süvített a gonosz téli szél, úgyhogy az öreg csak imbolyogva tudott eljutni a tető széléig. Jack amilyen halkan csak tudott, felszólt a nagyapjának: – Mi a csudát csinálsz ott? Az öregen látszott, hogy egy pillanatra zavarba jön. Vajon ki szólítja? – Itt vagyok, idelent! – Ó, maga az, őrnagy? Hát mégis eljött? Gondolom, azt akarta kérdezni, hogy „mi a csudát csinál ott, URAM?”. Attól még, hogy háború van, ne feledkezzünk meg a jó modorról! – Elnézést, uram… mégis mi a csudát csinál ott, uram? – mondta a fiú. – A parancsnok rájött, hogy valami készül. Az egész tábort átkutatták az utolsó szegletig. Az egyik őr felfedezte az alagutat az alagsorban. Persze csak én hívom alagútnak… a karcolásokat 290


Kötél bugyogókból

a kőpadlón, amiket a kanállal csináltam. Most már tudják, hogy valaki szökést tervez. Korábban őrök rontottak be a celláinkba, és mindent felforgattak. Hogy a fene vinné el mind egy szálig őket! Felborogatták a bútorokat, felforgatták az ágyakat. Árulkodó jel után kutattak. – Megtalálták a kanalat? – Nem! Sikerült elrejtenem. Összeszorítottam a két fenékpofámmal. Ez volt az egyetlen hely, ahová nem néztek be. De tovább már képtelen voltam ott tartani! Úgyhogy új tervet kellett kitalálnom. Még ma éjjel megszököm! – Ma éjjel? – Úgy van, őrnagy! – De uram, hogy fog lemászni onnan? Hisz négy emelet magasan van! – Igen. Kár, hogy nincs nálam az ejtőernyőm. Viszont itt van nálam ez! – azzal az öreg viszszadugta a fejét a nyíláson, és előhúzott valamit, ami leginkább egy kötélhez hasonlított. Persze, ha alaposabban szemügyre vette az ember, láthatta, hogy egyáltalán nem kötél az. Hanem vagy harminc darab fodros bugyogó, amiket nagyapa összecsomózott. 291


A nagy szökés

– Honnan szerezte azokat a bugyikat, uram? – Nem az enyémek, repülőőrnagy! Ha esetleg erre célozna… – A világért sem, uram! – felelte a fiú. De hát akkor is szörnyen sok bugyi, vagy helyesebben szólva „női fehérnemű” volt odafenn! – A mosodában voltak kiterítve! – folytatta nagyapa. – Legalább egy tucat női bugyogó. És mindegyik extra méret! Meglehetősen kü-

lönös… Az öreg elkezdte letekerni a hevenyészett kötelet, majd lassan engedni kezdte lefelé, amíg le nem ért a földig. Jaj, ne!, gondolta Jack. Szegény öreg mindjárt leereszkedik négy emelet magasból egy kötélen, amit fodros bugyikból csomózott össze! – Kérlek, nagyapa, légy óvatos! Úgy értem, legyen óvatos, alezredes úr! Jack lentről figyelte, ahogy a nagypapája a bugyikötél egyik végét hozzákötözi az Alkonyi Hajlék tetején magasodó harangtoronyhoz. – Ellenőrizze, uram, hogy elég erős-e a csomó! – kérte a fiú. 292


Kötél bugyogókból

A Királyi Légierő öreg tisztje nem vette jó néven, ha tanácsokat osztogatnak neki. – Köszönöm, őrnagy, de pontosan tudom, hogy kell bánni egypár női bugyogóval! Nagyapa néhányszor meghuzigálta a kötelet, hogy meggyőződjön róla, elég biztonságos. Aztán két kézzel jó erősen belekapaszkodott, és ereszkedni kezdett lefelé az épület oldalán. A selyem, amiből a bugyik készültek, meglepően erősnek bizonyult – könnyedén elbírta az öreg súlyát. Nagyapa araszonként csúsztatta egyre lejjebb és lejjebb a két kezét a kötélen, miközben a két lábával kitámasztotta magát a falon. Volt egy pillanat, amikor úgy nézett ki, mégis megtörténik a katasztrófa: hirtelen elvesztette az egyensúlyát. Az egyik papucsa megcsúszott a nyirkos téglákon, és leesett a lábáról. Pont fejbe találta Jacket.

BUMMM! 293


A nagy szökés

– Roppantul sajnálom, őrnagy! Jack felkapta a papucsot és – mélységesen lenyűgözve az öreg erejétől és ügyességétől – addig tartotta, amíg a nagypapája földet nem ért. A fiú tisztelgett neki, mint mindig, és úgy nyújtotta át a papucsot, mintha csak érdemrend lett volna.

Az öreg kigombolta a pizsamafelsőjét, hogy megmutassa: fölvette alá a zakóját és a nadrágját. – Köszönöm, öregfiú! – mondta, miközben visszabújt a papucsába. Jack gyorsan körülkémlelt az Alkonyi Hajlék udvarán. A fényszórók épp az udvar 294


Kötél bugyogókból

legtávolabbi sarkát pásztázták. Ha most gyorsan elindulnak, talán nem veszik észre őket, és átjutnak a szabadságot jelentő falon. – Azonnal indulnunk kell, uram! – suttogta a fiú. – Ó, igen, őrnagy! Csak még egy apróság. – Mi lenne az, alezredes? – A szökésbizottságnak elég sok tagja van… – Miféle bizottságról beszél, uram? – – szólt valaki odafentről. Mindketten felnéztek. A tetőn vagy egy tucat idős ember állt. A férfiak pizsamában, a nők hálóingben. És sorban újabbak csatlakoztak hozzájuk, amint átpréselték magukat a szűk nyíláson.

Pszt!

Ez már tömeges szökési

let volt!

kísér-


3-5 3-9 563 ISB 978 N -61 5-

alább

D W avi Gra allia d ndp ms: a’s G Ha Escap reat Ch rperC e ild o Lon ren’s B llins don ook s , 20 15 ,

i kiad

ás

sz ké t: ül

Da vid

az

án pj ala

Szö veg ©

Af ord ítás

Így lege néz ki ndá a s Sp itfir e

Wa llia ms F ,2 o Dr. rdít Sza ás © 015 bó Ill Ver Mi Ver eck usztrá kló sfo ció e s sz i An rdít k© dre ás © akért Ton a, 2 ők yR Du 0 ö 1 z oss n 7 rem ajcs Eng Origi , 20 ű n ik M lish ally k 15 ö dés Pub lang pub áty lish lish uag é vel ás, e by ed ing 201 in t Lt H Gra 7 Tex ndp d. und arper he t C a’s G er t cop hi ollin y rig re ht © at Esc s title s ape Illu Da v stra 2 ti 015 id Wa llia Ton ons c ms y R opyr oss ig h Co t 2 015 © ver

let o nam f auth tering e C or’s © Q opyr igh ue B Da lake 2 ntin t vid and Wa 010 ass Ton lliam yR ert s rig the m oss ide ht to oral the ntifie be d a illu uthor as st a this rator nd wo of rk.

Tra H nsl unga ate d u rian t The nde ran r lic slat aut hor ens ion /illu e fr © V om e s as t trato Ha reckei r h rpe a e au Fel s s rCo Andr e elő tho rts llin ea, 2 r/il the Kés s kiad sP lust mo óa zül ubl 017 r r al r ato ish Fel t 201 Koli r of igh ers elő b 7 Ltd this t to s ve -ben ri Ki . wo be id zető az A adó rk. ent lföl ügyv Gy ifie örg di N eze d yG t y ő éza omd igaz vez a Zr gató érig t.-b j azg e a ató n


41 4 1 Bunting repülőalezredes papucsban jár, mégis egyenruhát visel. Sodóval eszi a konzervsonkát. És néha azt is elfelejti, hogy az unokáját Jacknek hívják.

Jó kis móka

Jack nagyapja fiatalkorában vadászpilótaként harcolt a II. világháborúban, és most, majd negyven évvel később is csak arra vágyik, – Csak szép sorjában! – rendelkezett nagypapa. – hogy imádott gépével a magasba emelkedhessen.

Egyszerre csak egy jöjjön! Ahogy az elsőazt lakó ereszkedni kezdett, Jack Sőt, tulajdonképpen hiszi, még véget sem ért a háború. Ezt körülötte mindenki rosszul viseli, kivéve Jacket, megszólalt: világon mindenkinél jobban szereti őt. – aki Én aazt hittem, itt mindenkinek gyógyszert Így hát, amikor az öreg úr idősek otthonába, adnak, hogy aludjon. a hátborzongató Alkonyi Hajlékba kerül, – Így is volt! Míg ki nem osztottam a Smartiest! Jack mindent elkövet, hogy kimentse őt a gonosz – Jó sokat kért uram. – A fifogságából. ún hirtelen n Emse főnővér és belőle, a szörnyeteg ápolók eluralkodott a rémület. – De hát hányan akarn akarnak nak ezzel kezdetét veszi a zuhanó repülés ma éjjelS megszökni? legnagyobb kalandjába… – Talánéletük felesleges emlékeztetnem, őrnagy, hogy ho og y minden brit hadifogolynak kötelessége megszökni. m egszökni.

M MINDANNYIAN? INDANNYIAN? – Mind Mind az utolsó szálig! Főzzön egy jó adag Ross illusztrációival tteát, eát, Mr. Mr. Churchill, ChuTony rchill, mert uzsonnára otthon lesszünk! zü n k ! kolibrikiado.hu 3499 Ft

296

David Walliams: A nagy szökés  

Készen állsz életed legnagyobb kalandjára? Olvass bele David Walliams legújabb regényébe!