Következtetések

ismerik a jogaikat, mint azok a társaik, akik nem annyira informálódtak. Azok, akik ismerik a képviselőiket és otthonosabban mozognak a diákképviseleti témában, jobban tudják azt is, hogy kihez lehet fordulni jogsérelem esetén és így sokkal inkább meg is tudják azokat oldani. Azok viszont, akik nem tesznek lépéseket jogsérelmek esetén, ezt elsősorban azért teszik, mert nem tartják azokat fontosnak, másodsorban pedig azért, mert félnek az illetékes tanár negatív megkülönböztetésétől. A magyar nyelven tanuló diákok körülbelül felét évente vagy félévente éri igazságtalan bánásmód egyetemi környezetben, a román nyelven tanulók körülbelül egyharmadát pedig érte már diszkrimináció egyetemi környezetben, ez utóbbi esetében a magyar nyelven tanulóknak csak 17,3 százaléka nyilatkozott úgy, hogy érte már diszkrimináció. Tehát a román nyelven tanuló magyar anyanyelvű diákok kétszer jobban vannak kitéve diszkriminációnak, mint magyar nyelven tanuló társaik. A diákok túlnyomó többsége úgy véli, hogy tisztában vannak a kötelezettségeikkel. Azok, akik ismerik az őket képviselőket, olvasták az egyetem belső rendszabályzatát vagy ismertették velük az egyetem belső rendszabályzatát, a kötelezettségeiket is jobban ismerik. A diákok fele még nem részesült büntetésben kötelezettségmulasztás esetén, azonban, ha valamilyen szankcióban részesültek, akkor a két leggyakoribb ok a rájuk háruló feladatok mulasztása és a tanórákról való hiányzás. A kötelezettségeikkel kapcsolatban azt is vizsgáltuk, hogy mennyire jellemző a diákokra, hogy egyaránt betartják a kötelezettségeiket és fel is szólalnak jogsérelem esetén. A magyar nyelven tanuló diákok többsége betartja kötelezettségeit azonban fele-fele arányban oszlanak meg azok, akik a kötelezettségek betartása mellett felszólalnak jogsérelem esetén, illetve akik nem. Ezzel szemben a román nyelven tanulók esetében többen vannak azok, akik ugyan betartják a kötelezettségeiket, de ha jogsérelem éri őket, nem szólalnak fel. Ennek elsősorban nyelvi okai vannak, ezért is fontos lenne a román nyelven tanuló magyar diákok kiemelt támogatása jogvédelmi szempontból. 6 Következtetések

A diákszervezetek egyik fontos alappilére az események szervezése mellett a diákok képviselete. A kapott eredmények hozzájárulhatnak a diákképviselet fejlesztéséhez, ezáltal pedig a hallgatók egyetemi életének jobbá tételéhez. Fontos, hogy a diákjogi témák ne csak akkor kerüljenek előtérbe, ha megrázó, nagy port kavaró diákjogi sérelmek következnek be, hanem törekedni kell ezek megelőzésére is.

Az eredmények szerint azok a diákok, akikkel ismertették a tanügyi törvényeket vagy saját maguk olvastak utána, illetve akik jobban ismerik a képviselőket, azok sokkal inkább tisztában vannak a hallgatói jogaikkal és kötelezettségeikkel. Akik informáltabbak és közelebbnek érzik magukhoz a diákképviseleti témát, a diákképviselő választáson is inkább részt vesznek. Ahhoz, hogy ezek az információk minden hallgató számára elérhetőek legyenek, fontos lenne a jogszabályok magyar nyelvre való lefordítása és egy magyar nyelvű hallgatói kisokos megszerkesztése, valamint minél több olyan tájékoztató tevékenységet szervezni, akár tanórák keretében, akár azon kívül, amelynek során a diákoknak lehetőségük van megismerni a képviselőiket, jogaikat és kötelezettségeiket. Azok ugyanis, akik tudják, hogy kihez lehet fordulni és hogy mi számít jogsérelemnek, a problémáikat is jobban meg tudják oldani. Sajnálatosan, gyakori az, hogy a diákok nem szólalnak fel, ha jogsérelem éri őket, ellenben kötelezettségeiket maximálisan betartják. Ha a tájékoztatásra nagyobb hangsúlyt fektetnének, akkor jogsérelmek elleni fellépés esetén valószínűleg bátrabbak lennének, ugyanis tudnák, hogy van megoldás a problémáikra és van, aki segíthet nekik ezen a területen. Erre megoldás lehetne a diákképviselői fogadóórák bevezetése is, illetve tájékoztató alkalmak szervezése.

Az elemzésből láthattuk azt is, hogy a magyar nyelven tanuló diákok felét évente vagy félévente legalább egyszer éri hátrányos megkülönböztetés, a román nyelven tanulók egyharmadát pedig diszkrimináció. Erre a problémára jó megoldás lehetne magyar diákképviselők megválasztása azokon az egyetemeken is, ahol a magyar diákok románul tanulnak. Ez megoldást nyújtana a magyar diákok román egyetemeken való képviseletének problémájára, mivel ha diszkriminációban részesülne a hallgató, akkor a magyar diákképviselő kapocs lehetne a hallgató és a román diákképviselő között. Ez áthidalhatóvá tehetné azon helyzeteket, amikor a hallgató nem tud elég magas szinten román nyelven ahhoz, hogy képviselni tudja a jogait, esetleg megvédje magát.

A továbbiakban tehát törekedni kell az információátadás közvetlenségére és módszeres ismertetésére, megszerkeszteni egy hallgatói kisokost és elősegíteni a románul kevésbé értő diákok informálását is. A legfontosabb, hogy a diákok tudatában legyenek annak, hogy ha segítségre van szükségük, mindig van kire számítani.