Jézus
Az Isten, aki név szerint ismer
Originally published in the U.S.A. under the title: Jesus: The God Who Knows Your Name Copyright © 2020 by Max Lucado
Published by arrangement with HarperCollins Christian Publishing, Inc. All rights reserved.
Hungarian edition © 2022 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány
Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány
A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/B Tel.: 350-7201 www.kiakonyvek.hu
Fordította: Ácsné Tolner Márta Borítóterv: Herrmann Hanna Felelős kiadó: Monty Taylor
A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.
A könyvben a Kálvin Kiadó 2017-es revideált új fordítású Bibliájából és a TBL által kiadott Egyszerű fordításból (EFO) való idézetek mellett a következő angol nyelvű fordítások átirata szerepel: Amplified Bible (AMP); Contemporary English Version (CEV); God’s Word; King James Version (KJV); New Century Version (NCV); New English Bible (NEB); New King James Version (NKJV); New Living Translation (NLT); Phillips; The Message; The Voice
ISBN 978-615-5446-77-1
Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2022
Denalynnal együtt örömteli szívvel ajánljuk ezt a könyvet vejünknek, Jeff Jones-nak.
Mindenki, aki ismer téged, jobb ember lett ettől. Köszönjük, hogy szereted a lányunkat! A szívünkbe zártunk!
Tartalom
Köszönetnyilvánítás 9 Bevezetés 11
Immánuel
1. fejezet: Üdvözítő született ma nektek 23
2. fejezet: Egy nem mindennapi éjszaka 27
3. fejezet: Az Ige testté lett 31
4. fejezet: Jézus megért téged 35 Barát
5. fejezet: Örömteli és bővölködő élet 47
6. fejezet: Kegyelem és igazság 53
7. fejezet: „Aki” 61
8. fejezet: A svindlis 65 Tanító
9. fejezet: Ő lehajolt érte 75
10. fejezet: Mint akinek hatalma van 81
11. fejezet: A pusztán át vezető út 85
12. fejezet: „Én vagyok a szőlőtő” 91
7
Csodatevő
13. fejezet: A szél és a tenger engednek neki 105
14. fejezet: A te hited megtartott téged 111
15. fejezet: Az imádat csodája 117
Isten Báránya
16. fejezet: Isten megszabadít 131
17. fejezet: „Elvégeztetett” 141
A Király visszatér
18. fejezet: A Feltámadás és az Élet 155
19. fejezet: A nagy nap 163
20. fejezet: A menny – végre otthon! 169
Elgondolkodtató kérdések 175 Források jegyzéke 196 Jegyzetek 199
8
Köszönetnyilvánítás
Szeretném megköszönni a HarperCollins Keresztyén Kiadónál dolgozó jó barátaimnak a hihetetlen támogatásukat. Mark Schoenwald, David Moberg, Brian Hampton, Janene MacIvor, Jessalyn Foggy és Mark Glesne elejétől a végéig együtt munkálkodtak velem ezen a könyvön. A listához még tegyük hozzá kiadói csapatunkat: Karen Hillt, Steve és Cheryl Greent, Greg és Susan Ligont. Lányom, Andrea kiváló szerkesztői képességeivel segített. És Carol Bartley. Minden szerző álma valóra válik, ha ő a korrektor. Mindent egybevetve, kolosszális csapatmunka volt!
9
Bevezetés
Carinette egészen különleges lány. A nézése, a könnyű léptei, a fénylő szeme. Egyike a haiti árvaház ötvenhét lakójának, akik mind sötét bőrűek, csillogó szeműek, göndör hajúak, kreol anyanyelvűek és vidámak. Mind különlegesek. De ez a kis hétéves kitűnik a többi közül – s nem azért, mert vele máshogy bánnának. Ugyanazt a rizst és babot eszi, mint a többiek, és ugyanazon a kopár játszótéren játszik. A többi lánnyal együtt szinte nap mint nap hallgatja, ahogy éjszakánként veri az eső a fejük fölött a bádogtetőt. Pontosan úgy él, mint a többiek, mégis más, mint ők. Hogy miért? Kérdezd csak meg tőle. Kérdezd meg, kik azok, akik messze földről odautaztak csak azért, hogy őt lássák. Egy lányt kerestek, egy kicsi lányt, pont olyat, mint ő. Tudták a nevét. Tudták, mi a kedvenc éneke. Tudták, hogy szereti a könyveket és az ugrókötelezést. És egy nap, ami örökre megváltoztatta őt, meghívták, hogy éljen velük.
– Értem jöttek – mondja majd neked.
Ha kéred, hogy mutassa meg jövendő otthona képeit, megteszi. Ha elmulasztanád, ő maga ajánlja fel. Örökbefogadó szüleitől fényképeket, macit, müzliszeleteket és sütit kapott. Az édességeket szét-
11
osztogatta a barátainak, a maciját rábízta az igazgatóra, hogy őrizze, de a fényképeket megtartotta.
Az apára emlékeztetik, aki ismeri őt. Az otthonra emlékeztetik, ami rá vár. A fényképek meggyőzik, hogy elhiggye a hihetetlent: valaki név szerint ismeri őt, és megígérte, hogy haza fogja vinni.
Ezért aztán Carinette más. Még mindig ugyanabban az árvaházban él, ugyanazon a játszótéren játszik, ugyanabban az ebédlőben eszik. De egész világa megváltozott, mikor egy nap megtudta, hogy valaki a távolban tudja a nevét és el fog jönni érte.
Te is kész vagy elhinni ezt?
Kész vagy elhinni, hogy van egy Apa – egy mennyei Apa –, aki ismer téged? Hogy van egy jövendőbeli otthon, ami rád vár? Eltöprengenél azon az életedet megváltoztató gondolaton, hogy rád irányul a mindenható és mindentudó Isten vonzalma? Minden részletet tud rólad. Tudja, mi érdekel és mi bosszant. Tudja, mitől félsz és mivel nem boldogulsz. Ismer téged.
Isten ezt mondja a gyermekeiről: „Megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot.” (1Krón 28,9)
Úgy tekint ránk, mint „szeme fényére”. (zak 2,12)
Megindul erőtlenségeinken. (zsid 4,15)
„Amikor elcsügged a lelkem – írta Dávid király –, te akkor is ismered utamat.” (zsolt 142,4)
„Ő tudja, milyen úton járok” – jelentette ki Jób. (Jób 23,10)
Ismered ezt az Istent, aki ismer téged?
Tudja a nevedet, és alig várja, hogy hazavigyen.
Nem azért ismerem a haiti árva történetét, mert Haitin jártam.
A gyülekezet előcsarnokában álltam. Lelkész vagyok, és mint minden lelkész, én is szeretem köszönteni az embereket istentisztelet után. És mint minden lelkészt, engem is túszul ejtenek a szülők és nagyszülők, hogy bemutathassák nekem új családtagjaikat. Több csecsemőt fogtam már a kezembe, mintsem meg tudnám számolni, és több fényképet láttam, mint egy fotográfus. De nem hinném,
JÉ z US 12 ΩA
hogy valaha is jobban meglepődtem volna, mint amikor Dan megmutatta nekem új lánya fényképét.
A lánynak a képen fülig ért a szája, rózsaszín szalagot viselt a hajában, és csokiszínű volt a bőre.
A fickónak, aki a képet a kezembe nyomta, szintén fülig ért a szája, cowboycsizmát és -kalapot viselt, és olyan volt a bőre, mint egy jóféle kísérteté.
„Egy lány?”
Ekkor hallottam az árvaházról, az utazásról és a döntésről, hogy kibővítik a családot, és még egy gyereket ültetnek az asztalukhoz. A következő öt percben szinte levegőt sem véve mesélt a kislány hajáról, szeméről, kedvenc színéről, énekéről, könyvéről. Nem tudta megállni, hogy ne beszéljen róla. Bele volt bolondulva.
Kész vagy ugyanezt elhinni Atyádról?
Ez a menny újra és újra elhangzó, lelket felemelő üzenete.
„Gyönyörködik benned az Úr.” (Ézs 62,4)
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)
„A tenyerembe írtam a nevedet.” (Ézs 49,16; NLT)
„Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.” (zsolt 147,11)
„Az Úr irányítja az istenfélők lépteit. Életük minden részletében örömét leli. Ha meg is botlanak, sosem esnek el, mert az Úr fogja a kezüket.” (zsolt 37,23–24; NLT)
Meglepnek ezek az igeversek? Honnan szedtük azt az elképzelést, hogy Isten nem törődik velünk és távol van tőlünk? Egész biztos, hogy nem Jézustól.
Jézus Krisztus Isten tökéletes képmása. Carinette-nek fotói voltak, nekünk Jézusunk van. Tudni szeretnéd, hogyan érez Isten a betegek iránt? Nézd meg Jézust! Mi dühíti fel? Nézd meg Jézust! Lemond-e Isten valaha is rólunk? Kiáll-e mellettünk? Keresd meg a válaszokat Jézusban! „A Fiú a mi csodálatos Istenünk dicsőségének
13 ΩABevezetés
kisugárzása, egyedüli kifejezése… lényének pontos kiábrázolása és Atyjának tökéletes lenyomata.” (zsid 1,3; AMP)
A fényképek bevésik Carinette gondolataiba jövendő otthona képét. Még nincs ott. Egy, legfeljebb két hónap, és ott lesz. Tudja, hogy közeleg a nap. Mindjárt itt az óra. Szíve minden ajtónyitásra megdobban. Most már bármelyik nap itt lehet az apja. El fog jönni. Megígérte, hogy visszajön. Egyszer már itt volt és igényt formált rá. Újra eljön majd és elviszi.
Addig pedig hazafelé tartó szívvel él.
Nem kéne nekünk is ezt tennünk? Carinette helyzete a mi helyzetünk is. Nem formáltak-e ránk is igényt? Nem vagyunk-e örökbe fogadott gyermekek? „Nem félelemmel teli szolgai lelket kaptatok, hanem Isten Lelkét, mert gyermekeivé fogadott titeket. Most már úgy hívjuk őt, hogy »Abbá, Atya«”. (Róm 8,15; NLT)
Isten megkeresett téged. Kiválasztott. Mielőtt még megtudtad volna, hogy örökbefogadásra szorulsz, ő már kitöltötte a papírokat.
„Hiszen őket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában.” (Róm 8,29; EFO)
Otthagytak a bádogtetők és kemény vaságyak apa nélküli világában? Semmiképp! Akik belelátnak Isten családi Bibliájába, ott látják benne a nevedet. Ő nemcsak beírta a nevedet a könyvébe, hanem az örökbefogadás díját is kifizette. „Isten elküldte a Fiát… hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson.” (Gal 4,4–5; EFO)
Nem mi fizetjük ki az örökbefogadásunkat, de mi fogadjuk el. Carinette mondhatta volna Johnsonéknak, hogy hagyják békén, de nem mondta. Te is mondhatod Istennek, hogy hagyjon békén, de te sem vetemednél ilyesmire, ugye? „Mindnyájan Isten gyermekei vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” (Gal 3,26; NLT) Abban
JÉ z US 14 ΩA
a pillanatban, hogy elfogadjuk az ajánlatát, árvákból örökösök leszünk: „az ő örökösei” (Gal 3,29; NLT).
Örökösök! Örökösök új névvel, új otthonnal, új élettel. „Örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak.” (Róm 8,17) A mennyben nincsenek mostohagyerekek vagy unokák. Rád és Krisztusra ugyanaz a végrendelet vonatkozik. Amit ő örököl, azt öröklöd te is. Hazafelé tartasz.
Ó, hányszor elfelejtjük ezt! Hozzászoktunk a kemény ágyakhoz és a zsúfolt termekhez. Túlságosan ritkán tekintünk át a kerítésen az eljövendő világra. Mikor volt utoljára, hogy magad elé képzelted jövendő otthonodat? Nem hozzánk szól Péter, amikor így sürget: „Barátaim, ez a világ nem az otthonotok, úgyhogy ne nagyon rendezkedjetek el benne”? (1Pt 2,11; The Message)
Carinette-hez hasonlóan örökbe fogadtak minket, de még nem vittek el. Új családunk van, de még nem találkoztunk mindegyikükkel. Tudjuk Atyánk nevét, és ő igényt formált ránk, de még el kell jönnie értünk.
Úgyhogy itt vagyunk – megrekedve a jelen és a jövő között. Már nem vagyunk árvák, de még nem vagyunk otthon. Mivel töltsük a köztes időt, ami bizony időnként elég cudar? Cudarrá teszi a betegség, a csalódás, a halál vagy az adósság. Hogyan élünk „közben”? Hogyan tartjuk a szívünket az otthonunk felé fordítva?
„Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője!” (zsid 12,2; EFO)
Nézz Jézusra. Nézd meg az életét. Figyeld meg, mit csinált. Gondolkodj a szavain. Jézus. Egyszerűen csak Jézus.
A könyvnek, amit a kezedben tartasz, ez a célja. Krisztus életéről szóló gondolatok vannak benne. Van, ami már megjelent ezekből, van, ami ez idáig még nem. Hadd fogalmazzam meg ezekkel a szavakkal az imádságomat:
15 ΩABevezetés
US
Bárcsak személyesen megszólítana a történelem Hőse! Bárcsak megtalálnád Jézusban a választ életed legnagyobb szükségeire!
Bárcsak nem felejtenéd el, mi a legnagyobb kiváltságod: hogy Isten ismer téged és a menny kegyeltje vagy!
Tartsd a szemed a bejárati ajtón! Mielőtt észbe kapnál, Atyád megjön és hazavisz!
JÉ z
16 ΩA
1. RÉS z
Immánuel
Amikor
Sara lányunk négyéves lett, egy vízzel teli zacskóval rontott be a házba, amiben egy tágra nyílt szemű naphal úszkált. „Nézzétek, mit kaptam a szülinapomra!” (Kösz szépen – gondoltuk.) Betettük a halat egy gömbölyű kis akváriumba és körbeálltuk, hogy nevet válasszunk neki. A Sebastian lett a győztes. Hamar a család sztárja lett. A kis akváriumot az asztal közepére tettük, és evés közben néztük, ahogy Sebastian úszkál. Igazi halvacsora, nemde?
De aztán eluntuk. Sebastian nem hibáztatható ezért, mert ő mindent megtett, ami egy családi haltól elvárható. Úszkált körbekörbe, etetéskor feljött a felszínre és bekebelezte a haleledelt. Sosem ugrott ki az edényből a mosogatóba, és sosem kért ülőhelyet a kanapén. Éjszakánként meghúzta magát a zöld növényzetben. Csendes volt, érdekes és egy helyben tartható. Talán mint Jézus.
Sok ember számára Jézus is elég kicsi ahhoz, hogy betehessék egy akváriumba, ami elfér a szekrényen. Összecsomagolhatják és hazaküldhetik a gyerekkel. Betehetik egy edénybe és nézhetik, ahogy úszkál. Nem okoz problémát és nem követel figyelmet. Mindenki szeretne egy ilyen akváriumba tehető Jézust, ugye? Ha te is, akkor óvakodj az igazi Jézustól! Vele nem szelíd sétagalopp az élet.
19
Ő úgy érkezik, mint egy tűzoltótömlő, ami nagy nyomással tisztít meg mindent. Ő nem fog csendesen úszkálni. Nem berendezési tárgy, hanem erő, amely eltakarítja a kétely és a halál utolsó porszemeit is, és betölt minket csodálattal és örömmel.
Ő mindent megváltoztat. Nem ígéri, hogy nem fogsz többet horkolni, vagy hogy a gyerekeid lesznek az iskola büszkeségei, és nem garantálja, hogy eltalálod majd a lottószámokat. Nem tesz szexivé, vékonnyá vagy okossá. Nem változtatja meg azt, amit a tükörben látsz, de megváltoztatja, hogyan lásd, amit látsz.
Ő nem lehalkítható, becsomagolható, kiszámítható. Ő a lelkész, aki kiűzte az embereket a templomból; a próféta, akinek a csalók és a prostituáltak a „gyengéi”; s a király, aki lemosta a piszkot árulója lábáról. A kenyereskosárból büféasztalt terített, és halott barátját életre keltette. De legfőképp anyaméhhé változtatta a sírt, melyből élet született. A te életed.
Jézus. Öt betű. Hat óra. Egy kereszt. Három szög. Mi azért élünk, mert ő él, azért remélünk, mert ő teszi a dolgát, és azért számítunk, mert ő számít. Az, hogy kegyelemből van üdvösségünk, azt jelenti, hogy ő üdvözített minket. Nem egy eszme, tantétel, hitvallás vagy gyülekezeti tagság, hanem maga Jézus, aki mindenkit elvisz a mennybe, aki csak megengedi neki.
Jézus, mint aranyhal? Szó sincs róla!
Az aranyhal-Jézus csak karácsonykor és húsvétkor működik. Az igazi Jézus az óra minden percét magáénak követeli. Az aranyhal-Jézus szemet huny a bűn felett. Az igazi Jézus bombát dob rá.
Az aranyhal-Jézus egy nyakláncra akasztott szerencsét hozó feszület. Jézus tigris a szívedben.
Ismered ezt a Jézust? Ha a válaszod nem, akkor beszéljünk róla! Ha a válaszod igen, akkor beszéljünk róla! Beszélgessünk hát Jézusról!
Kezdjük ott, ahol földi szolgálata kezdődött – Mária méhében. A világegyetem Istene egy időre ennek az anyaméhnek a falait rug-
JÉ z US 20 ΩA
Immánuel
dalta. Paraszti szegénységbe született, s első éjszakáját egy tehén etetővályújában töltötte. „Az Ige testté és vérré lett, és beköltözött a szomszédba.” (János 1,14; The Message)
Nem lett volna más mód erre?
Jézus lehetett volna mondjuk egy hang – egy égi hang.
Lehetett volna egy üzenet – egy égre írt üzenet.
Lehetett volna fény – fény az éjszakában.
De ő több lett ennél, sokkal-sokkal több. Testté lett. Miért? Miért tette meg ezt az utat? Miért ment el ilyen messzire?
Lehet, hogy a válasz az, hogy teérted?
Azért jött, hogy a közeledben legyen. Bármilyen kétséged van hatalmáról és szeretetéről, abban a pillanatban, hogy testet öltött és belépett a világba, ez már nem vita tárgya többé.
Micsoda kezdet! Micsoda eljövetel! Micsoda pillanat! Jézus, mint aranyhal? Semmiképp!
21 ΩA