• A lelki diszciplínák – gyakorolják a lelki diszciplínákat –, hogy azzá váljanak, akik mindig is lenni szerettek volna, vagyis Jézus Krisztushoz hasonló emberek. „Fegyelmezd magad – mondja az Ige – az istenfélelem érdekében.”
A lelki diszciplínák – az Úr elvárja őket A „fegyelmezd magad az istenfélelem érdekében” szavak az eredeti szövegben egyértelművé teszik, hogy ez nem pusztán egy javaslat, hanem Isten parancsa. A szentség nem egy szabadon választható lehetőség azok számára, akik a Szent gyermekeinek mondják magukat (1Péter 1,15–16), ezért a szentség eszközei, vagyis a lelki diszciplínák sem szabadon választható lehetőségek. Salamon a Példabeszédek 23,12-ben a következő ihletett tanácsot adja: „Ragaszkodjon szíved a fegyelmezéshez.” (angolból) (Bár a Példabeszédek könyvében a fegyelmezés általában az Úr fenyítését jelenti, az ehhez hasonló versek alkalmazhatók a lelki diszciplínákra, ha felismerjük, hogy az Úr azért fegyelmez, hogy rávegyen bennünket önmagunk fegyelmezésére.) A ragaszkodjon szó azt a képet juttatja eszembe, amikor egy matricát ragasztok a szélvédőmre vagy az autóm ütközőjére. Más szóval az Úr azt várja tőlünk, hogy tartósan kötődjünk azokhoz a lelki módszerekhez, amelyek elősegítik az istenfélelmet. A fegyelmezett lelkiség elvárása burkoltan megtalálható Jézusnak a Máté 11,29-ben olvasható ajánlatában: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem…” Ugyanez mondható el a tanítványságra vonatkozó ajánlatról is: „Azután így szólt mindnyájukhoz: »Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.«” (Lukács 9,23) Ezekből az igeversekből megtudhatjuk, hogy Jézus tanítványának lenni legkevesebb annyit jelent, hogy tanulunk tőle, és követjük őt. 20