Fegyelmezz! Megéri!
Nicholsnénak és minden mai anyának tudnia kell, hol húzza meg a határt, és mit tegyen, amikor gyermeke dacosan viselkedik. Szeretettel és együttérzéssel kell fegyelmezni, ami gyakran okoz nehézséget az olyan szülők számára, akik szerint ezek a szerepek ellentmondásosak. Könyvemet részben ennek a szempontnak szentelem, ami nélkül lehetetlen egészséges, tisztelettudó, boldog gyermekeket nevelni. A fegyelmezés fogalma nem korlátozódik az ellenszegülésre, éppen ezért könyvem sem kizárólag erről a problémáról szól. A gyermekeket önfegyelemre és felelősségteljes viselkedésre is meg kell tanítanunk. Segítségre van szükségük az életben rájuk váró feladatok és kötelességek elvégzésének tanulásában. Meg kell tanulniuk az önfegyelem művészetét. Hozzá kell segítenünk őket ahhoz, hogy legyen erejük az iskola, társaik és később a felnőttkori feladatokkal járó követelmények vállalásához. Egyesek szerint ezeket a tulajdonságokat nem lehet megtanítani – nem tehetünk többet, mint hogy gyermekeinket a legkisebb ellenállással kecsegtető útra küldjük, és a fejlődés éveiben félresöpörjük az akadályokat. Ennek az „élj, és hagyj másokat is élni” filozófiának a szószólói azt ajánlják, hogy hagyjuk a gyermekeket megbukni, ha ahhoz van kedvük. Vagy hasonlítson csak szobájuk ama közmondásos disznóólhoz, vagy hadd éhezzen a kiskutyájuk, macskájuk vagy papagájuk. Ezt a felfogást nem fogadom el, és tekintélyes mennyiségű bizonyítékot gyűjtöttem a cáfolatára. A gyermekek az őszinte szeretet légkörében fejlődnek a legjobban, amely ésszerű, következetes fegyelmezésre épül. A széles körben elterjedt kábítószer-fogyasztás, erkölcstelenség, nemi betegségek, a vandalizmus és az erőszak korában nem szabad reményre és szerencsére támaszkodni azoknak a kritikus viselkedésformáknak a kialakításában, amelyeket fontosnak tartunk gyermekeinkben. Az engedékenység nemcsak egysze-
• 10 •
Fegyelmezz2013.indd 10
2013.11.05. 12:43:21