Bibliai történeti teo2 1 20

Page 1

Bibliai, történeti és rendszeres keresztyén teológia (2)


BIBLIAI, TÖRTÉNETI ÉS RENDSZERES KERESZTYÉN TEOLÓGIA (2)

Dr. Robert D. Culver


Originally published in English under the title Systematic Theology – Biblical and Historical Copyright @ 2005 by Robert Duncan Culver Requests for information should be addressed to: Christian Focus Publications, Ltd., Geanies House, Fearn, Ross-shire, IV20 1TW, Great Britain Hungarian Copyright @ 2010 by Project Hungary Magyarországon kiadja a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány (KIA) A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/A Telefon: 350-7201 E-mail: info@kiakonyvek.hu www.kiakonyvek.hu Felelős kiadó: Monty Taylor Fordító: Darvas-Tanács Erik Szaklektor: Földvári Tibor Anyanyelvi lektor: Greizer Miklós Borító: Janneke de Leeuw van Weenen A fordítás és a kiadás engedélyével történt. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben. A bibliai idézeteket és neveket a Magyar Bibliatársulat által 1975-ben kiadott új fordítású Biblia 1992-ben megjelent javított kiadásából vettük.

ISBN 978-963-9390-73-7 Budapest, 2011 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány


TARTALOMJEGYZÉK IV. RÉSZ: KRISZTOLÓGIA Krisztus személye és munkája

17

1. Bevezetés a krisztológiához

19

2. Felkészülés Krisztus eljövetelére  A „választott nép” felkészülése  Az Ószövetség  Előkészületek az egyéb ókori népek között.

35 35 36 43

3. Krisztus preegzisztenciája  Az Újszövetség bizonyságtétele Jézus preegzisztenciájáról  A preegzisztens Krisztus az ószövetségi elbeszélésekben és a próféciákban  Krisztus preegzisztenciájának helye, és az azon belüli tevékenysége

51 52 57 60

4. Krisztus Istensége (I): Bevezetés; Isten nevei és tulajdonságai  A kérdés vizsgálatának alapelvei és módszerei  Krisztus neveinek bizonyító ereje  Krisztus isteni tulajdonságai

63 63 66 71

5. Krisztus Istensége (II): Cselekedetek, igények, méltóságok, követelmények (feltevések), a Szentháromságon belül elfoglalt hely  Krisztus cselekedetei kizárólag és egyedülálló módon Isten tettei  Krisztus istenségének igényei, méltóságai, követelményei az Újszövetségben  I. függelék: Vincent Taylor az örökkévaló Fiú tevékenységbeli alárendeltségéről  II. függelék: Alapelvek a krisztológiai témájú írásokhoz  III. függelék: Egy szükséges kitérő

77 77 78 82 84 88

6. Anthrópotész: Krisztus emberi természete  A földi Jézus  A levelekben  Az evangéliumokban  Jézus halálának fontossága  Jézus szolgálatának időrendje  Valóságos, közönséges ember  A Krisztus ember-voltáról szóló teológiai tanítás

91 92 92 93 94 94 96 97

7. Jézus szűztől születése  Meghatározás és elnevezés

105 105

5


Bibliai, történeti és rendszeres keresztyén teológia A szűztől születés az ősegyház tanítása szerint  Ellenvetések régen és most  Amit a Jézus fogantatásáról, születéséről és annak körülményeiről szóló beszámolók kijelentenek  A nemzetségtáblák és a születéstörténetek természete és jelentősége  A szűztől születés a többi evangéliumban és Jézus tudatában  A szűztől születés az újszövetségi tanításban  A szűztől születés jelentősége és gyakorlati haszna

106 107 113 115 117 122 124

8. Az inkarnáció: Isten Fiának a testet öltése  A központi üzenet a kezdetekben  Az apostolok üzenetének és kijelentéseinek egyedülálló volta  A titok és a név  A klasszikus igeszakasz  A testet öltés bibliai kifejezései  A keresztyén tanítás megfogalmazása az ősegyház korában  A legfontosabb kijelentések  A testet öltés gyakorlati jelentősége  Öt változás, ami a testet öltéssel együtt járt  A személyiségben nincs változás  Az egységes egyetemes egyház hitvallása  A kalkhedóni hitvallás  A személyes (theanthropikus, istenemberi) egység

129 129 130 130 130 131 131 132 133 134 137 138 138 139

9. A testet öltött Jézus Krisztus személye  Következtetések és megjegyzések

145 159

10. Isten Fiának megszabadító munkája  A Személy és a véghezvitt mű egymástól ugyan megkülönböztethető, de nem választható el  Jézus, a cselekvő  Az Ő munkájának a természete  1. Megkeresni és megmenteni.  2. Szolgálni.  3. Az evangéliumot hirdetni.  A legfőbb feladat.  4. Váltság sokakért.  Az Ő „munkájáról” szóló ószövetségi kijelentések.  Jézus határozott célja  A közbenjáró (közvetítő) szerepe  A meszitész szó használata Pál megváltás-teológiájában  A megváltás közvetítőjének hármas tiszte  Próféta  Pap  Király

161

6

161 162 163 163 163 164 165 165 165 166 167 168 169 170 170 171


Tartalomjegyzék A Messiás [a Fölkent] a qumráni és a Holt-tengeri irodalomban  A fogság utáni váradalmak – Jézus idejéig

173 174

11. Megaláztatás és felmagasztalás: Isten Fiának két állapota  177 A megalázkodás-felmagasztalást tan fejlődése  180 A korai lutheránus teológiában  180 A lutheránus-református vita  181 Krisztus állapotai az ószövetségi próféciákban  182 A megaláztatás, mint tantétel megfogalmazása  183 Két további kérdés  185 A mindentudás, mindenhatóság és mindenütt jelenvalóság a megalázottság állapotában 186 Krisztus cselekvő engedelmessége, mint a megalázkodás egyik megnyilvánulási módja  189 „Alászállt a poklokra”: valóban megtörtént?  192 12. Jézus bűntelen élete  Gyakorlati szükségesség  Jézus bűntelenségének ténye  Krisztus bűntelenségének újszövetségi bizonyítékai  Jézus kérdőre vonja a vádlókat  Jézus bűntelenségének isteni igazolása  Az apostolok bizonyságtétele  Az ellenségek és a kívülállók benyomásai  Krisztus bűntelenségének kétségbe vonása  Vajon Krisztus képtelen volt a bűnre?  További kérdések Jézus bűntelenségével kapcsolatban  Vajon a bűntelenség kizárja-e a testi vágyakozást?  Jézus, mint a bűntelenség példája  Jézus, a bűntelen útkereső, mint az állhatatosság példája  A kísértés fölötti bűntelen győztesként Jézus most a mi segítőnk  Olyan Főpapként, aki kísértést szenvedett, de mégis bűntelen, Jézus képessé tesz bennünket arra, hogy imádságban a kegyelem trónusához járuljunk

195 196 197 199 199 199 199 200 202 204 208 208 210 211 211

13. Jézus szenvedése és halála  A szenvedés és a halál összetartoznak  Krisztus szenvedése  Jézus halála: mi is történt?  Krisztus halálának jelentősége a Biblia szerint: bűnért való helyettes áldozat  A Jézus életéről szóló beszámolók tanúságtétele  A szenvedő szolgáról szóló ézsaiási próféciák (Ézs 42-53) beteljesedése  Az evangélium történetébe és Jézus figyelmeztetéseibe ágyazva  Más idevonatkozó ószövetségi jövendölések  Azon szertartások és sákramentumok jelentősége, amelyeket az Egyház számára Krisztus határozott meg  Minden áldás kútja ez  Az újszövetségi levelek és a Jelenések könyve is kihangsúlyozza ezt

213 213 214 215 217 217 218 219 221

212

221 222 222

7


Bibliai, történeti és rendszeres keresztyén teológia A mennybeli lények érdeklődésének a jelentősége  Az eljövendő világ jelentősége  Vajon Krisztus halála szükségszerű volt?  Logikai szükségszerűség?  Erkölcsi szükségszerűség?  Nincs szükségszerűség?  Feltétlen (abszolút) vagy feltételes (hipotetikus) szükségszerűség?  Megoldási javaslat  14. Jézus halálának jelentése (I): a kijelentett titok feltárása  Közös keresztyén álláspont  Mit mond a Szentírás?  Azok az alapelvek, amelyek segítségünkre lehetnek abban, hogy Krisztus halálának jelentését helyesen értelmezzük  A két Szövetség egysége  Az Ószövetség és Újszövetség egységének tagadása és az ezzel kapcsolatos tévtanítások  A Krisztus haláláról szóló újszövetségi tanítás értelmezésének alapelvei

222 223 223 224 224 225 225 226 229 229 231 232 234 235 237

15. Jézus halálának jelentése (II): az elégtétel bibliai fogalmai  Az elnevezés fontossága  Az isteni terv beteljesülése  A bűnért  Bibliai kifejezések  Áldozat  Felajánlás, ajándék, áldozat, valami, amit Istennek ajánlanak fel  Vér, különösen is a Szövetség vére  A váltság, vagy a megváltás ára  Megvásárlás, vagy a megváltásért fizetett ár  Megbékít, megbékítés, jóvátesz, elégtétel  A kiengesztelés  Büntetés - helyettes áldozat

239 239 240 241 241 242 246 246 247 249 250 252 255

16. Jézus halálának jelentése (III): a helyettes áldozat általi elégtétel  Egy filozófus nemleges válasza  A laikusok hite  A protestánsok vívmányai  Luther kezdeményezései  Melanchton Loci Communes című műve és a lutheránus hitvallások  A római katolikus válasz  A szociniánusok (az újjáéledt pelagianizmus)  Az elégtételről szóló bibliai tanítás meghatározó elemei  A szükségtelennek mondott helyettes elégtétel  Az erkölcstelennek, így lehetetlennek mondott helyettes elégtétel  A megbocsátás szelleme ellentétes a helyettes áldozattal

263 263 263 264 265 267 268 270 270 277 278 279

8


Tartalomjegyzék 17. Az elégtétel mértéke  Hogyan vált e kérdés egyáltalán kérdéssé?  A részleges elégtétel a kiválasztással függ össze  Hogyan illeszkedik mindez Isten üdvtervébe?  Az arminiánus ellenvetés  A „teljes képesség” visszaállítása  Az Istennel mostanra megbékélt világ  Az „elégtétel” egyénre vonatkozó és általános megnyilvánulási módjai  Kálvin „paradox” megoldásai  Kálvin az „elégtétel” mértékéről  A részleges/partikuláris elégtétel az Institúcióban  Warfield és az általános megbékítés  A kilencedik, tizenegyedik, tizenharmadik század és a késő reformáció kora  Miért nem 1619 előtt?  A dordrechti zsinat második kánonja  Amiről a dordrechti kánonok nem szólnak  W. G. T. Shedd felvetése  Az imádságok és énekeskönyvek egységes álláspontja  Egy megjegyzés

283 283 284 285 286 287 287 288 288 290 292 292 293 295 296 297 298 300 300

18. Krisztus helyettünk elszenvedett halálának további haszna és eredményei  Haszon a teremtett világ számára  Haszon maga Krisztus számára is  Haszon az Atya Isten számára, mint a kijelentés eszköze  8. A kereszt haszna a gyümölcsöző, szent életre nézve  A mi keresztünk és az Ő igája

301 301 306 309 311 312

19. A helyettes áldozat tana Anzelmusz előtt  Az ismétlés (rekapituláció) általi üdvösség – Irenaeus  Megváltó  Helyettes szenvedés  A törvény és az igazságosság kielégítése  Áldozat  Váltság  A győzedelmes Krisztus (Győzelem az ő ellenségei és a mi ellenségeink fölött)  Helyettesítés és elégtétel  Kijelentés  Szabadítás  Üdvösség igazságos áldozat általi jóvátétellel

317 319 320 320 321 322 323 324 324 326 326 328

20. Krisztus feltámadása (I)  A halál és a feltámadás összetartozik  A feltámadás és a mennybemenetel  Krisztus feltámadásának apologetikája

331 331 332 333

9


Bibliai, történeti és rendszeres keresztyén teológia A feltámadás, mint evangélium  I. Krisztus feltámadása az ószövetségi tipológiában és próféciában  Krisztus feltámadásának ószövetségi előképei  Krisztus feltámadása az ószövetségi próféciákban  Az Írások szerint  II. Jézus feltámadásának ténye – mint történelmi esemény  Krisztológia – valóságos testi feltámadás nélkül?  „Az istentelenek ugatásának semmibe vétele”  Jézus megjelenései a feltámadás után  A feltámadás eseménye: bizonyított tények

334 334 335 336 338 339 339 340 341 342

21. Krisztus feltámadása (II)  III. A Jézus feltámadásáról szóló újszövetségi tanúságtétel hat jellemzője  Átváltozás  Megdicsőülés  Korlátok  IV. Krisztus feltámadásának teológiai jelentése  Krisztus feltámadásának jelentősége a megváltás művében  A feltámadás jelentősége magára Istenre nézve  A feltámadás jelentősége a Fiúra nézve  A feltámadás jelentősége Isten népére nézve

343 343 348 348 350 351 352 352 353 354

22. Krisztus mennybemenetele  A mennybemenetel ténye  Egy kérdés: vajon az Ószövetség utal-e a mennybemenetelre?   Egy másik kérdés: vajon kettő mennybemenetel volt-e?  A Biblia Krisztus mennybemenetelét történeti eseményként közli  Összefoglalás és következtetés  A mennybemenetel jelentősége  Krisztus mennybemenetelének teológiai és gyakorlati jelentősége

357 358 359 359 361 364 366 366

23. Ül a mennyben az Isten jobbján  Az Isten jobbján való uralkodás ténye  Az ószövetségi háttér  A hatalom elfoglalása  Krisztus jelenlegi, királyként való uralkodása  Létezett-e egy elhalasztott hatalmas királyi uralom?  Krisztus jelenlegi uralkodása és a keresztyén evangélium  A kegyelem jelenlegi királyságának Krisztus a feje  Néhány tisztázandó dolog és figyelmeztetés

369 369 370 371 372 372 375 376 377

24. Krisztus jelenlegi mennyei főpapi szolgálata  A Főpap kifejezés nem csupán hasonlat  A Zsidókhoz írt levél egyedülálló vallási jellege  Az ószövetségi hierarchiai háttér

379 380 380 381

10


Tartalomjegyzék 1. A Szent Sátor építménye  381 2. Az ároni papság, Krisztus papságának az előképe  382 A Zsidókhoz írt levél szerzője által kiemelt különbségek  384 A mi legfőbb Főpapunknak a mennyei szolgálatra való felkészülése a külső udvarban 384 Az oltárnál bemutatott áldozatot a szentélyben végzett szolgálat követi  385 Az ószövetségi előkép  385 Az újszövetségi ellenpár  386 A legfőbb főpapi szolgálat jellemzői  387 Mit csinál egy főpap?  387 Krisztus elvégezte a kívánt engesztelést  387 Krisztus új szövetséget, új törvényt vagy új szövetségi rendszert vezetett be  389 Krisztus imádkozik az Ő népéért  390 Papként meghallja a mi imádságainkat  392 Ő továbbra is „Isten Báránya”  393 Vajon Jézus minden ember Pártfogó-Közbenjárója?  394

V. RÉSZ: SZÓTÉRIOLÓGIA Megváltás a gyakorlatban

397

Előszó

399

1. Bevezetés az üdvösségről szóló tanításba

401

2. Mi az üdvösség?  Meghatározások  Fontos bibliai kifejezések és szavak  Az üdvösség átfogó jellege  A Szentháromság Isten, az „Üdvösség Szerzője”  Hogyan kelti az üdvösség életre az embert?  Egyedül Istentől, egyedül kegyelemből, egyedül hit által

409 409 409 413 415 416 418

3. Az Ordo Salutis, avagy az üdvösség rendje  A személyes üdvösség megnyilvánulási módjai és azok sorrendje  Az Ordo Salutis, avagy a szótériológiához tartozó tanok elrendezése  Néhány fontosabb, az „üdvrenden” belüli különbség

419 419 421 423

4. A kegyelemről szóló tanítás  I. A kegyelem szó jelentése és használata a Bibliában  II. A kegyelem és a törvény (vagy a törvény és az evangélium)  III. „A kegyelem időszaka?”  IV. A kegyelem a római katolikus teológiában  V. A kegyelem a diszpenzacionalizmus teológiájában

429 429 430 434 436 440

5. A Krisztussal való egységről szóló tanítás  Az egység téves értelmezései

443 444

11


Bibliai, történeti és rendszeres keresztyén teológia A Krisztussal való azonosulás, avagy az Isten végzése szerinti egyesülés a megváltásban – megkülönböztetendő a létfontosságú, lelki egységtől  445 A hívők Krisztussal való egysége már megvalósult  446 Hogyan ment végbe az egyesülés?  446 Az egyes hívők Krisztussal való egységének természete  448 Lelki egység  448 Természetfölötti vagy titokzatos (misztikus) egység – ha megfelelően határozzuk azt meg 450 Élet-egység, életközösség  451 Teljes egység  452 Állandó egység  452 6. A kiválasztásról szóló tanítás  A tan megfogalmazása  A bibliai bizonyítékok  A kiválasztás alapja  A kiválasztás célja  A kiválasztás tanának bibliai alátámasztása  A kiválasztás tanának gyakorlati-lelki haszna  A kiválasztásról való tanítás és igehirdetés bibliai módjai  A kiválasztással kapcsolatos általános ellenvetések és kérdések  Egy utolsó megjegyzés

455 459 459 462 465 465 466 469 470 473

7. Az elhívásról szóló tanítás  475 Az általános elhívás  476 Az eredményes, különleges elhívás (amit belső, lelki elhívásnak is neveznek)  479 Hogyan terjeszti ki Isten a különleges elhívást, és hogyan teszi azt eredményessé?  481 Az eredményes elhívásból fakadó áldások  483 Összefoglalás és következtetések  484 A pelagiánus nézet  484 A félpelagiánus nézet  484 Az arminiánus nézet  485 8. Az újjászületésről szóló tanítás  Az „újjászületés” jelentése és teológiai értelme  A paliggeneszia (újjászületés) a keresztyénség korát megelőző iratokban  A megújulással kapcsolatos biblián kívüli fogalmak  Az újjászületés a bibliai történetekben és igehirdetésben  Az Ószövetségben  Az újjászületés az ószövetségi ígéretekben  Az újjászületés az Újszövetségben  Az újjászületés természete – a kijelentés alapján  A meghatározás  Az újjászületésről még bővebben  Mi az újjászületés, avagy mit jelent az újjászületés?  Honnan ered az újjászületés, mi annak a „forrása”?

12

487 487 490 490 491 491 493 494 496 496 499 500 500


Tartalomjegyzék Kik születhetnek újjá?   Az újjászületés négy következménye

501 501

9. A megtérésről szóló tanítás  503 A megtéréssel kapcsolatos héber és görög kifejezések  503 A megtérés fontossága a hívő életre nézve  504 A megtérés lényege – mi a megtérés?  505 Néhány kérdés és észrevétel a megtéréssel kapcsolatban  511 Záró gondolatok: a megtérés jelentősége az igehirdető és lelkipásztori szolgálatban 513 10. A bűnbánatról szóló tanítás  A bűnbánat meghatározása  A görög és héber szavak  A bűnbánat három eleme  A bűnbánat néhány további tényezője  Következtetések

515 519 519 520 525 526

11. A hitről szóló tanítás: nyelvi jellemzők és sajátosságok  A héber és görög szavak  A hit általános jelentése (pisztisz és piszteüó)  Az üdvözítő hit sajátos természete  Az ideiglenes hit  Amit a Biblia az üdvözítő hit kapcsán még ír

529 530 531 532 536 537

12. A hitről szóló tanítás, mint teológiai tantétel  Az üdvözítő hit eredete: min alapszik és minek a következménye az?  A bizonyítékok és az érvek helye  Isten igéjének közreműködése  A Szentlélek közreműködése a hitrejutásban  A megtérés lélektana (pszichológiája)  A hit, az ismeret és az értelem  Az üdvözítő hit tárgya  A Krisztusban való megvallása  Milyen erős legyen az üdvözítő hit?  Jézus Úrként és Krisztusként való megvallása  A hitről szóló tanítás néhány következménye

541 541 541 543 545 547 548 550 551 552 555 558

13. A hit általi megigazulás tana  E döntő jelentőségű evangéliumi igazság háttere  A hit általi megigazulásról szóló tanítás a Bibliában  A megigazulással kapcsolatos különleges kifejezések  A szótériológiai tanítás  Kérdések és észrevételek  Egy megjegyzés az 1Móz 15,6 fordítása kapcsán

561 561 564 566 568 575 576

14. Az örökbefogadás (adoptálás, fiúság) tana

579

13


Bibliai, történeti és rendszeres keresztyén teológia Hol van az örökbefogadás helye az ordo salutisban?   579 Pál örökbefogadás-tana nem zsidó, hanem római eredetű  580 A páli örökbefogadás tanának főbb jellemzői  581 Kiegészítés: az örökbefogadás, mint a megigazulás egyik megnyilvánulási módja 582 15. A megszenteltetés tana (I): nyelvi jellemzők és a múltbeli megszenteltetés 585 A megszenteltetéssel kapcsolatos kifejezések az Ó- és az Újszövetségben  585 A qds különféle formáinak jelentése és alkalmazási területe  586 (1) Pogány, kultikus értelem  586 (2) A bibliai értelem  588 (3) Az etikai-erkölcsi értelemben vett szentség  588 (4) A szentség a keresztyén tanításban  589 A hívők múltbeli vagy helyzeti megszenteltetése  589 Az egyház szentsége  593 A szentség iránti tisztelet  595 16. A megszenteltetés tana (II): a jelenbeli és jövőbeli megszenteltetés  A tan a reformáció kora előtt  A reformáció kora  Az erkölcsi fejlődés jelentősége  Az egész ember megszenteltetése  A jelenbeli megszenteltetés eszközei vagy okozói  A megszenteltetés szakaszai  A jövőbeli megszenteltetés  Krisztus második eljövetele, ami a keresztyéneket a tiszta életre sarkallja  A megdicsőítés

599 599 599 603 604 607 611 612 613 614

17. Az állhatatosságról (a hitben és az üdvösségben való megmaradásról) szóló tanítás  Az állhatatosság meghatározása  Három figyelmeztetés  A közvetlen bibliai bizonyítékok  Más tanítások által is alátámasztva  Ellenvetések a tannal szemben

617 620 620 622 623 624

18. Az üdvbizonyosságról szóló tanítás  Az üdvbizonyosságot két forrás is alátámasztja

629 633

19. Üdvösség – egyedül Krisztus által  A történelem  Vajon a Biblia és a történeti keresztyénség azt tanítja, hogy az üdvösség kizárólagosan Krisztus által – és senki más által nem – lehetséges?  A bibliai bizonyítékok  Melyik bibliai igeszakaszok jelentik ki világosan azt, hogy az üdvösség kizárólag Krisztus által lehetséges, és senki máson keresztül nem?

643 644

14

648 649 652


Tartalomjegyzék Jn 14,6 – „Én vagyok az út, az igazság és az élet: senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”.  Róm 10,9–17  ApCsel 4,12: „… és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnének”.  Róm 16,25–26  2Thessz 1,5–10  20. Jelen van-e Krisztus a nem-keresztyén vallásokban?  Az evangéliumot nem hallók üdvösségének kérdése a történeti protestáns teológiában  A keresztyén apologetika célja, hogy Krisztus kizárólagos igényét védelmezze és képviselje  Függelék

655 655 656 658 659 661 665 668 670

15



I. RÉSZ: A TEOLÓGIA MAGA Bevezetés és az Istenről szóló tanítás II. RÉSZ: ANTROPOLÓGIA A teremtett ember III. RÉSZ: HAMARTIOLÓGIA A bűnös ember IV. RÉSZ: KRISZTOLÓGIA Krisztus személye és munkája V. RÉSZ: SZÓTÉRIOLÓGIA Megváltás a gyakorlatban VI. RÉSZ: EKKLÉZIOLÓGIA Az egyetemes egyház és a gyülekezet VII. RÉSZ: ESZKATOLÓGIA A végső dolgokról egyéni és általános szinten

17



1. BEVEZETÉS A KRISZTOLÓGIÁHOZ „Krisztus személye és műve” – ezzel a kifejezéssel gyakran találkozhatunk keresztyén teológiában. E kifejezés magát a krisztológia tárgyát jelöli; nevezetesen azt, hogy ki volt Jézus Krisztus, és mi volt az a feladat, amit elvégezni jött. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy e kifejezés gyakori előfordulása is azt bizonyítja, hogy Jézus Krisztus művét lehetetlen megérteni anélkül, hogy az Ő személyét, azt, hogy ki volt Ő és kicsoda most, ne látnánk világosan. Az, hogy Jézus Krisztus személyének és művének központi szerepe van a keresztyén hitben, az apostoli hitvallásból, valamint azokból a legkorábbi „ökumenikus” hitvallásokból is egyértelműen kiderül, amelyeket az egyház ide s tova másfél évezrede folyamatosan használ. Az apostoli hitvallást a különféle keresztyén felekezetekben a világ minden részén mindmáig használják – legyen szó akár istentiszteleti alkalmakról, keresztelésekről, vagy hitoktatásról. Ennek magyar szövege így hangzik: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a halottakhoz, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes keresztyén anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen. E hitvallás szövegének mintegy kétharmada közvetlenül Jézus Krisztushoz kapcsolódik; ezek egyharmada az Ő személyére, míg kétharmada az Ő művére vonatkozik. Ez az arány pontosan tükrözi azt, hogy az igaz keresztyénségben min is van a hangsúly. Ez az ősi hitvallás nem csupán adott újszövetségi igeszakaszok rövid kivonata, vagy az Újszövetség valamilyen összegzése. Az újszövetségi iratokban állandóan az áll a középpontban, hogy Jézus arra rendeltetett, sőt, predesztináltatott, hogy az emberek bűneiért meghaljon, így végezve el a rábízott feladatot. Jézus erről nem sokat beszélt, mivel nem azért jött, hogy a haláláról beszéljen, hanem hogy meghaljon. Jézus maga is egyértelműen fogalmazott erre vonatkozóan, amikor ezt mondta: „az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,28).

19


IV. Rész: Krisztológia – Krisztus személye és munkája Közvetlenül azután, hogy Jézus kijelentette, az Ő célja nem más, mint az Ő egyházának a felépítése (Mt 16,13-18), az evangélista így folytatja: „Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.” (Mt 16,21). Péter számára Jézus keresztre feszítése „Isten elhatározott döntése és terve szerint” történt (ApCsel 2,23) és az Ő áldozata annak a hibátlan és szeplőtelen Báránynak a drága vére volt, aki a világ teremtése előtt választatott ki (1Pt 1,19-20); János evangélista a „megöletett Bárány”-nak nevezi Jézust (Jel 13,8; az angol fordítás szerint a „a világ kezdetétől megöletett Bárány”). Krisztus halálának helyes értelmezése annyira központi fontosságú a bibliai megalapozottságú keresztyénség számára, hogy Pál apostol azoknak a gyülekezeteknek, amelyekben az igét hirdette, méltán írhatta ezt: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről” (1Kor 2,2). Ennek fényében majdhogynem csak a kereszt maradt az egyetlen, olyan egyetemes jelkép, ami által a keresztyének a maguk hitét kifejezik. A teológusok között nincs egyetértés arra vonatkozóan, hogy a rendszeres teológiának ezt a területét hogyan is kellene helyesen elnevezni. Hogy ezekbe mi se zavarodjunk bele, amennyire csak lehetséges, próbáljuk meg ezeket az elnevezéseket számba venni, tisztázni. Ezek közül némelyik nem csupán egy részterületre vonatkozik – a megváltás (redemptio) vagy megbékéltetés (reconciliatio) például vonatkozhat akár mindarra, ami Krisztus személyével és művével kapcsolatos, vagy csak az Ő művére, vagy akár kifejezetten csupán Jézusnak a bűnért való elégtételére. Az a szövegösszefüggés, amelyben a kifejezés megtalálható fogja meghatározni azt, hogy a szerző mit is ért alatta. Egyesek az üdvtan és a szótériológia (megváltástan) kifejezések alatt azt a területet értik, ami Krisztus személyével, művével foglalkozik, illetve azzal, hogy ezek hogyan nyilvánulnak meg a bűnösök életében (kiválasztás, „megigazítás” – azaz igaznak nyilvánítás, hit stb.). Az objektív szótériológia ugyanígy Krisztus Személyét és művét öleli föl, míg a szubjektív szótériológia azt vizsgálja, hogy mi történt az „üdvözítettek” életében, illetve értük – úgy mint kiválasztás, újjászületés és igaznak nyilvánítás. Hogy azért ez ne legyen ilyen egyszerű, a szótériológiának is két területe van. Az első az Ef 1,7-ben van összefoglalva, „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk” – Krisztus, az Ő személye és értük végzett műve –, míg a második a Róm 8,28-30-ban, nevezetesen eleve elhatározás, eleve kiválasztás és elrendelés, elhívás, megigazítás, megszentelés, megdicsőítés – úgy is mondhatnánk, az Ő művének ránk, bűnösökre való gyakorlati vonatkozása. Bennünket most csak az első rész érdekel csupán, Krisztus, az Ő személye és műve. Egyes teológusok krisztológia alatt a Krisztus személyéről, míg szótériológia alatt a Krisztus elvégzett művéről szóló tanítást értik. 1 1

20

Philip Schaff, „Christology”, in Schaff-Herzog, Encyclopedia of Religious Knowledge, vagy A Religious Encyclopaedia: or Dictionary of Biblical, Historical, Doctrinal and Practical Theology i, ami Herzog, Pitt és Hauck Real-Encyclopaedia-ján alapszik, szerk. Schaff (New York: Funk & Wagnalls Co., 1891), 451. o. Lásd még R. A. Cole, „Christology”, Zondervan Pictorial Encyclopedia of the Bible i, szerk. Tenney (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1975), 805. o.


4.1 – Bevezetés a krisztológiához Ebben a részben, amennyire az csak lehetséges, Jézus Krisztust elsőként a Biblia alapján szeretnénk bemutatni, de tekintettel lennénk mindarra a Jézus Krisztus személyéről szóló rengeteg történeti jellegű műre és hagyományanyagra, illetve azokra a magyarázatokra is, amelyek Jézus megváltó munkájával foglalkoztak. Ez magában foglalja a hagyományos „Krisztus személye és műve” megközelítési módot is, de Jézus Krisztus személyére elsősorban az Ő megváltó művén keresztül tekint – ami a kezdetektől a végítéletig tart. E szakaszokat lépésről-lépésre megvizsgálva külön-külön összegezzük a tényeket, és ezeket az adatokat értelmezve áll össze maga a tanítás. Ha ezt a megfelelő módon tesszük, akkor ezekből épül fel a rendszeres teológia, ami éppen az ellenkezője annak a spekulatív jellegű teológiai gondolkodásnak, ami manapság is igen divatos, különösen is a liberális teológiai irodalomban. A vizsgálat első szakasza Jézus Krisztus személyéhez kapcsolódik – a következő témákat felölelve: 1) Bevezetés, 2) Krisztus eljövetelének az előkészítése, 3) Pre-egzisztencia, 4) Krisztus istensége, I., 4) Krisztus istensége, II., 5) Krisztus emberi természete, 7) A szűztől való születés, 8) A testet öltés, 9) Jézus Krisztus személye. A kilencedikben szükségképpen foglalkozni fogunk az ortodox krisztológia történeti fejlődésével is, valamint azokkal a krisztológiai tévtanításokkal, amelyek az ökumenikus hitvallások megfogalmazásához vezettek. Mindezek után következnek majd a Krisztus megváltó művével foglakozó fejezetek, amelyekben azt vizsgáljuk meg, hogy abból következően, milyen feladat elvégzésére jött, kicsoda és micsoda Jézus, ki volt, és ki marad mindörökké Ő. Ezek a témakörök a következők: 10) Témák, kifejezések, kérdések, 11) Alávettetés és felmagasztalás, 12) Bűntelen élet, 13) Szenvedés és halál, 14) A kinyilatkoztatott titok, 15) Az elégtétellel kapcsolatos kifejezések, 16) A helyettes elégtétel, 17) Az elégtétel mértéke, 18) További jótétemények, 19) A tan Anzelmusz előtt, 20) Feltámadás I., 21) Feltámadás II., 22) Mennybemenetel, 23) Isten jobbján, 23) A mennyei Főpap. A 12. fejezetben, ami Jézus bűntelen és engedelmes életéről szól, röviden szó lesz a megaláztatás és a felmagasztalás két állapotáról szóló tanításról, éppúgy, mint Krisztus prófétai, papi és királyi tisztségéről, és természetesen a 13. fejezetben, amely Krisztus szenvedéséről és haláláról szól, már a helyettes elégtétel tana is megjelenik. Ez a sorrend nem különbözik annyira a hagyományos megközelítésektől, mint amennyire az első látásra eltérőnek tűnhet. A krisztológia efféle felosztására a legközelebbi példa John Gill Body of Divinity című munkája (először 1769-ben jelent meg). 2 A tanításban a magam részéről a leíró módszert követem, és maga a tanítás is inkább a teológushallgatók igényeit tartja szem előtt, és noha Berkouwer a maga művében az európai teológiával folytat állhatatos párbeszédet, az ő sorrendjéhez hasonlóan közelítem meg én is a kérdést, mivel teológiatanári pályafutásom során ennek az alkalmasságáról győződtem meg leginkább. (Lásd G. C. H. Berkouwer, The Person of Christ, 2

John Gill, Complete Body of Doctrinal and Practical Divinity i (Grand Rapids, MI: Baker Books, 1978, az 1839-es kiadás reprint változata), lásd „Contents of vol. i”,xxxiii. o., és Book iv, „Manifestation of the Covenant of Grace”, 491-644. o.

21


IV. Rész: Krisztológia – Krisztus személye és munkája 1954, 1973 és The Work of Christ, Eerdmans, 1965). Hogy ezt a módszert válasszam, abban a legnagyobb hatással rám talán Kálvin (A keresztyén vallás rendszere, Második könyv, Istennek, mint a Krisztusban megváltónknak, ismeretéről, mely először az atyáknak a törvény alatt, aztán az evangéliumban nekünk is kijelentetett) és A. J. McClain – egykori egyetemi tanárom – voltak. Utóbbi gondolkodását az egykor méltán nevezetes Xenia (Presbyterian) Seminary ortodox nézeteket képviselő teológiai kara formálta ki – amelyről sokat mesélt nekünk. Nagyon alaposan és megfontoltan kell kiválasztani azt, hogy mi alapján fogunk munkához. Krisztus ugyan mind az Ó-, mind az Újszövetségben központi helyet foglal el: az Ószövetségben közvetve, rejtetten, az Újszövetségben közvetlenül, nyilvánvalóan jelenik meg – azonban ezek közül is ki kell válogatnunk a fontosabbakat, össze kell foglalnunk azokat. Ami Krisztus ószövetségi vonatkozását illeti, E. W. A. Hengstenberg máig figyelmet érdemlő Christology of the Old Testament című munkája három vastag kötetre rúg. Ezzel szemben Oehler „Messiah, Messianic Prophecy” (A Messiás és a messiási próféciák) címszó alatt csupán néhány hasábot írt a Schaff-Herzog Encyclopediaban, és Schaff a maga nevezetes tanulmányában is csupán kilenc sort írt ugyanebben a sorozatban „Christology” (Krisztológia) címmel. A kortárs irodalomban is ugyanezt a változatosságot találhatjuk. Minden valamirevaló ószövetségi és újszövetségi teológiai műben foglalkoznak valamelyest a krisztológiával, és évről-évre olyan újabb és újabb könyvek jelennek meg, amelyeknek kifejezetten a krisztológia a tárgya. Ha valaki mindent szeretne tudni, ami ezekben a könyvekben le van írva, olvassa csak el. Én – talán egyesek ennek nem fognak örülni – igyekszem csak a lényegre szorítkozni. Sok olyan – inkább apologetikus, mintsem szigorúan teológiai jellegű – kérdés van, amelyekkel egyesek szerint egy krisztológiával foglalkozó mű bevezetésében foglalkozni kell. Először is, kell-e foglalkoznunk azokkal a kritikai jellegű támadásokkal, amelyek során kétségbe vonták azt, hogy az Újszövetség történetileg hitelesen mutatja be Jézus Krisztust, kezdve David Strauss 1835-ben megjelent The Life of Jesus (Jézus élete) című munkájával – amiben a szerző egy új kifejezést bevezetve „mítosznak” nevezte a Jézus természetfölötti személyéről és csodás tetteiről szóló evangéliumi beszámolókat –, egészen az 1977-es The Myth of God Incarnate (A testet öltött Isten mítosza) elnevezése szimpóziumig (szerk. John Hicks). Másodszor, végig kell-e kísérnünk azt a történeti Jézus személye utáni kutatást, amelynek az elmúlt százötven esztendőben három főbb szakasza is volt? Harmadszor, foglalkoznunk kell-e azzal a kérdéssel, amit Emil Brunner The Mediator (A közvetítő) című 1934-ben megjelent munkájában vetett fel (ezzel a neo-ortodoxiához 1943 körül írt bevezetésemben foglalkoztam), miszerint a krisztológiát a feltételezett kérügmával kell kezdeni 3, különösen is, ami Pál igehirdetését illeti (igaz vagy sem), vagy Pannenberggel együtt még mélyebbről indulva, Jézus életének és munkásságának döntő eseményeit történeti szempontok szerint megvizsgálva kell az úgynevezett krisztológiának hozzáfognunk? Negyedszer, kell-e foglalkoznunk az Újszövetség kritikai vizsgálatával ahhoz, hogy eldönthessük, egyes teológusok (formak3

22

Emil Brunner, Jesus – God and Man (1968) és Dogmatics Theology ii (1952).