A függöny mögött
Pepita
S Z Ö V E G : TA R N Ó C A I É VA , F OT Ó : K A L L U S G Y Ö RG Y
Kovács Ildikó tudja, mikor kell hallgatni, mikor lehet a színészt megszólítani, és azt is érzi, ha beszélgetni akar
„Jól jönnek a kreatív, leleményes megoldások” Ugyanúgy várja a tapsot előadás végén, mint a színészek, és egy időben passzióból mérte is a tapsok hosszát Kovács Ildikó, a Katona József Színház öltöztetője, jelmeztárvezetője. Mindig is úgy érezte, hogy ő is részese az előadásnak, a sikernek, még akkor is, ha csak a takarásban leste, várta gyorsöltözésre a színészeket.
„Voltam varrodában, megtanultam a kunsztokat, de leginkább anyagot festeni”
T
udta, mit kell csinálnia egy öltöztetőnek, amikor bekerült a színházi világba? – Fogalmam sem volt. Egy ismerősöm, Malinovszky László ügyelő révén kerültem a Színművészeti Főiskolára öltöztetőnek harminchét évvel ezelőtt. Akkor még nem tudtam, mi szeretnék lenni, de ez nagyon érdekes világnak tűnt. Ketten
„Nem lehet megtanítani, hogyan közeledj az emberekhez, de közeledned kell, mert az a dolgod”
38
www.pepitamagazin.com
voltunk, egy 74 éves néni és én 19 évesen, tudatlanul. Akkor még volt a főiskolának jelmeztervezője, Borsi Zsuzsi. Ő mindenbe beavatott. Voltam varrodában, megtanultam a kunsztokat, de leginkább anyagot festeni. Három év múlva szóltak, hogy a Katonába keresnek öltöztetőt. Felkeltette az érdeklődésemet, mert kíváncsi voltam, milyen lehet igazi színészekkel dolgozni, hiszen a Színművészetin egyidős voltam
a hallgatókkal. 1985 szeptemberétől vagyok a Katonában öltöztető. – Mivel foglalkozik pontosan? – Jelmeztárvezető vagyok, de esténként öltöztető is, összefogom a kis csapatunk munkáját, és beszerzem, ami tönkrement. A gyerekszereplők mindig kinövik a ruhájukat. Amikor ruhát vásárolok, megpakolom magam rogyásig. Képtelen vagyok otthagyni egy jó 2019. SZEPTEMBER
39